Chariton szobája

Napok óta gondolkodtam, mit is lehetne kitalálni, és sokat jelentett hogy, nem egyedül kell véghezvinnem. Charitoné az érdem, az ő ötlete volt az egész, én csak asszisztálok, ötletekkel, és hasonlókkal. Nem szenvedek belőlük hiányt, épp csak azt nem tudom, mennyi és hogy valósítható meg belőle. Megtorpanok a fiú szobája előtt, majd, bekopogok.


Vajon ki lehet az? Merül fel bennem jogos kérdés. Nem számítottam senkire, anélkül pedig nem gyakran szoktak meglátogatni a szobámban. A gyakorlásból kezembe maradt karddal megyek az ajtóhoz, s nyitom ki vendégem előtt.

- Szi-szia. - Köszöntem rá, kicsit meglepetten. Magam sem tudom miért, de mivel a kézben lévő kard elárulhatta hogy, megszakítottam nála valami tevékenységet, így talán ez, tántorított el egy pillanatra.
- Szólj, ha majd ráérsz, és dumálhatnánk, a tudod miről. - A "tudod mit" picit elhúztam, sejtelmesen. De szerintem le fogja vágni, az kéne még hogy, valaki kihallgatózzon minket a folyosón.

Nem, sajna nem tudom miről. Azonban az leesett, hogy lehet nem a folyosón akarja megbeszélni. Talán még azt is hiheti, hogy megzavart valamiben és nem érek rá. Gyorsan oszlassuk ezt el.
- Most is ráérek. Gyere be nyugodtan. - invitáltam be, s ha eleget tett neki akkor félreálltam, hogy beléphessen. A kezemben lévő kardot felakasztottam a falon lévő egyik tárolóra. - Nyugodtan ülj le...öö..az ágyra. - Eddig fel sem tűnt, hogy nincs ülőalkalmatosság a szobámban, csak az ágy. Majd ezen segítünk. - Szóval...miről szeretnél beszélgetni? - remélem nem veszi túlságosan zokon, hogy nem ugrott be elsőre mit szeretne.

Elfogadtam a beinvitálását, amúgy is megbeszéltük, hogy egyszer meglátogatom, és megnézem hogy, is néz ki a szobája. Mosolyra húztam a szám, és akaratlanul is csillogni kezdett a szemem. Imádom, a fegyvereket. Néha bánom hogy nem, harcművész lettem. Bár el sem tudnám magam képzelni, miféle fegyverem lenne....
De, a lényeg. Leültem az ágyra, mivel rendet tart maga körül, gondolom most picit összegyűrtem a szépen letakart, ágyikót. Sebaj, majd megigazítom, ha megyek. Most esett le viszont, hogy elfelejtette, miről is volna szó.
- A céhparti. - Húzom el picit a végét, és halkan jelentem be, mintha attól kéne tartani hogy hallgatózhatnának, a lényeg hogy nem akarom hogy a többiek tudjanak róla... szóval, inkább csendesebb voltam.
- Akadt pár ötletem, meg a tieidre is kíváncsi vagyok. - Mosolyogtam, kicsit piheraktívnak éreztem magam, vagy legalábbis rá vagyok pörögve a dologra. :3


Jah, hogy az. Ugrik be. Tényleg nem gondoltam erre, s ki se találtam volna magamtól egy darabig. Be kell vallanom, nem nagyon gondolkodtam azóta rajta, csak amit ott és akkor beszéltünk.
- Én egy sima teapartira gondoltam. Esetleg süthetnénk/főzhetnénk együtt. Neked milyen ötleteid vannak?

Elmondja a saját ötletét, majd jöhettem én.
- Én egy amolyan kihívások napjára, programokkal, feladatokkal, és mindet meg kéne oldani, majd a végén nyársalhatnánk, bográcsozhatnánk. - Vetettem fel, hogy, én szabadtériben gondolkodtam.

Ő kicsit nagyszabásúban gondolkodott mint én. Kétség nem fér hozzá, hogy az valóban jobb és..hogy is fogalmazzak. Összekovácsolóbb lenne, viszont arra kapásból még nincs ötletem.Nem baj, kitaláljuk.
- Támogatom, viszont akkor ki kell találnunk a programokat. Lehetne párnacsata  *-* - vetem fel azt,a mi elsőre beugrik.

Cuki kis pasika, nekem a tini filmek jutnak az eszembe a párnacsatáról, amikor a lányok egymást püfölik pizsiben, vagy hálóingben. Kis pervi. Tudtam én hogy az. De, csak mosolygok az ötletén, és elfogadóan bólogatok.
- Lehet az is. - Azzal előveszek egy cetlit, amire már írogattam fel pár dolgot, majd a listára oda írom a párnacsatát is.
- Szóval eddig amit én gondoltam, azzal kezdek bele a lista felolvasásába is.
- Két csoport, tehát heten vagyunk, ha a peteket külön választjuk, akkor kilencen. - Én viszont tudom hogy tízen, hisz Saya is kettőnek számít, de nem akarom elárulni Charitonnak ezt a titkot, majd ők megteszik ha, úgy érzik.
- Szóval, a listán van... paintboal.- Kezdtem ismét a felolvasásába, majd felemeltem a fejem és a fiúra pillantottam.
- Megoldható, vannak kis fegyverek és hiába középkor, vannak olyan parkok ahol lehet lőni, és szolgáltatnak ilyen fegyvereket és patronokat is. - Majd visszabújtam a listába.
- Akkor van még, Térképen eljutni A-ból, B-e, egyfajta kincsvadászat. - Bár oda ki kell még találnom hogy mit rejtsünk el.
- Valamint... a bogrács és a párnacsata. - Fejezem be végül, a listát.
- A bográcsot vagy nyársat, vagy mindkettőt, este felé terveztem, amikor már lehüll egy picit a levegő, valamint az lenne a közös pihenés is. Oda süthetnénk halat, a főzés jártassággal rendelkezők csinálhatnak valami finomat. Nekünk. - A nekünk-et kiemeltem. Hisz mi még nem vagyunk túl jók benne... az még sok idő..
- Valamint... lehetnének amolyan kisebb versenyek... de az a baj, hogy mindenki ismeri a másik pontozását, legalábbis nagyjából... Gondoltam úszásra, vagy épp hal fogás verseny, de vannak kisebb ügyességi játékok is, ami talán szóba jöhet.
Vélemény, ötlet? - Nézek fel végül a fiúra.
- Jah, és úgy akarom hogy senki se tudja hogy, ezeket mi szervezzük. A meghívót is tök jó lenne, amolyan titkos ajtó alatt becsúsztatott üzenetként elküldeni. - Veszettül csilloghattak a szemeim, én pedig alig bírtam megülni, egy helyben az izgalomtól.

Felkészült, az biztos. Tetszenek az ötletek, ezt neki sem vagyok rest elárulni.
- A két csoportra osztás jó ötlet, de szerintem     két játék között keverjük meg a csapatokat, hogy legalább kicsit legyen mindenki mindenivel. De a kilenc az páratlan, az egyik csapatban majd többen lesznek. Nem hiszem, hogy gondot jelentene. Soha nem paintballoztam még, de szívesen játszok, szerintem jóléteznénk magunkat. Íjászok előnyben - mondom úgy, hogy lássa rajtam, csak viccelek - A kincskeresés is jó. Szívesen adományozok kincset. Például ott azt a kardot a falon úgy árulta az egyik árus mint az Excaliburt...nem tudom mennyire eredeti, de szívesen odaajándékozom a nemes cél érdekében. Komolyra fordítva, személyes vagy dísztárgy lenne szerintem megfelelő a kincsbe. Versenyből meg keressünk olyat, ahol nem számít a pontozás. Kvíz? - teszem fel kérdésnek, hisz nem tudom mennyire jó ötlet. - Nincs ellenvetésem, de miért szeretnéd, hogy titkos legyen?

- Hmmm a keverés is jó ötlet. De mi alapján lesz eldöntve hogy ki kivel és hogy legyen majd? Valamint akkor a kvízkérdéseket rád hagyom, én nem értek az ilyenekhez. - Vallom be, picit zavartan. Szerettem ilyeneket játszani, de az eredményeim mindig is a közepes szinten mozogtak.
- A dísztárgy jó, bár... nem akarom hogy magadtól áldozz bármit is, viszont... ha egy ritka kardot tennénk ki, akkor az elárulja az érdeklődését, az egyik szervezőnek, és lebuktathat. Hmm... - Kezdtem el gondolkodni, hogy miként is oldhatnánk ezt meg.

- Megpróbálok összegyűjteni majd néhány kérdést. És nem baj, hogy nem értesz hozzá, te is máshoz értesz és én is, így több kérdésünk lehet majd. Szóval számítok abban is a segítségedre.
- A dísztárgyasra pedig...mi lenne ha raknánk oda minden céhtagtól egy olyan dolgot amit szeret. Mármint úgy értem, hogy tőlem kardot, tőled is egy olyan dolgot amit szeretsz, és mindenki mástól is. Akiről nem tudjuk mit szeret, kipuhatoljuk még addig.


- Zseniális, ezzel mindenki, gyanúsított lesz. Bár, ha kérdezgetünk, az is gyanús... A kérdésekben meg persze hogy segítek, elvállalom hogy természettudományos kérdéseket iktatok be, a tiéd legyen más terület, valamint... menyit és mifélét gondolsz? És a kvízt is megoldhatnánk úgy, hogy mindenki kap egy lapot, és el lenne rejtve a válasz, így magunkat tudnánk leellenőrizni. :3 -


- Majd úgy kérdezgetünk, hogy ne tűnjön fel nekik. Valahogy megoldjuk. Én a magam részéről inkább ilyen gondolkodós kérdéseket iktatnék be. Amik megoldásához lehet megkérdezik a csapattársukat is. Biztos hallottad már a hogyan lehet berakni az elefántot a hűtőbe és társaid. Valami ilyesmire gondoltam. Vagy összekötjük a kvízt a kincskereséssel. Bár azon gondolkodni kell nekünk is.

- Hmm, jó ötlet az összekötés. Akkor tudnánk továbbhaladni ha, meg van a megoldás. Úgy, mint azokban az országjárós, felfedezgetős sorozatokban. Tudod mire gondolok, gondolom.
És a logikai kérdések sem rosszak. Bár, abban Timi vinni fogja az egészet. -

-Majd valami olyat találunk ki ami nem puszta logika. Igen olyanokra gondoltam. De nekünk óvatosnak kell lenni majd játék közben, hisz tudjuk a válaszokat...

- Jogos, és csalásnak is lehetne, felfogni. Szóval, szerintem csináljuk úgy... hogy, egyikőnk egyet, másikunk a másik feladatot találja ki, felváltva. Így, nem tudjuk az összes választ, és a játék is megmaradna nekünk. Vagy... ezzel már túlbonyolítanánk? - Pillantottam rá érdeklődve.

- Benne vagyok. Valami más ötlet még? Nekem sajnos nem igen ugrik be más.

- Így nekem sem. Az ügyességi feladatokra lennék, még kíváncsi, hogy miféle ötleteid volnának. Valamint hogy szerinted mennyi feladattal készüljünk. Ami nem túl sok, de egy jó délutánt kovácsolhassunk belőle. -

- Abból csak a klasszikusok jutottak eszembe. Zsákban ugrálás, kiskanálban tojást vinni...mi van még? - nézek fel gondolkodóan. Tényleg nem ugrik be semmit, nem sok ilyet játszottam. - Esetleg focizhatnánk vagy kosarazhatnánk is...bár ott is sokat számít a pont, és a petek nehezen tudnának részt venni.


Felcsillant a szemem a hallottaktól.
- Ezek jó ötletek. Még párat majd én is kitalálok. Mondjuk pálcikával vizeslufi halászat időre egy tálkába. Hidd el, nem könnyű. - Nevettem fel, kicsit zavaromban. Amúgy, mennyi feladattal álljunk elő szerinted?

- Szerintem egy meccs foci, egy meccs kosárlabda, az ügyességi feladatokból meg vagy kb. öt-hat elég. Úgyis ehhez még jön a kvíz is.

- Igen, én is így gondolom. Akkor, már csak az időpont a lényeg. Legyen mondjuk két hét alatt elő tudnánk készülni. Ha, még lesz ötleted és elképzelésed, vagy... rájössz valami hibára amivel lebukhatunk, akkor majd szólj. - Mosolyogtam a fiúra, biztatóan. Sok dolgunk lesz még addig, így is.
- Es nem is tartalak fel tovább, vagyis... kipróbálhatom valamelyiket? -Mutattam a kardokra.

- Megbeszéltük.Írok majd üzenetet, vagy bekopogok. Nem tartasz fel..és nyugodtan, még az Excaliburt is ˘˘ - nevetek rá.
i
Odaléptem az említett fegyverhez.
- Ezek élesek, vagy csak dísz? - Kérdeztem, miközben ügyetlenül megpróbáltam leakasztani. Majd ha, a sikerült, meglepődtem hogy, milyen könnyű. Biztos a súlyemelésem miatt.

- Is-is. De a legtöbbnek csak egy a sebzése, így igazi harcban nem megy velük sokra az ember. De gyakorolni jó velük, valamint értelmes emberekkel pontra is lehet párbajozni.
Minden további gond nélkül megemelte, pedig elég nehéz fegyver. Biztos a pontjai miatt. Ha nem sikerül ettől függetlenül leakasztania, akkor odalépek és segítek neki, s magam is a kezembe veszem amit nem is oly rég raktam le.


Mire ideért, sikeresen leakasztottam, bár megszenvedtem vele picit. A jobb oldala megszorult, valószínűleg mert nem tartottam egyenesen amikor megpróbáltam magamhoz venni. A saját fegyvere már a kezében is volt.
- Akkor kard, ki kard! - Uhh, kimondtam már mire rájöttem milyen, bénán is hangzik... De a fiú felé fordítottam azt, és ha a markolatából, jól sejtem, két kezes, így annak megfelelően tartom jobb kézzel elől, bal kissé hátul, lazán megtartva. Vigyorral az arcomon. Védett övezeten belül vagyunk, csak-csak nem ártunk egymásnak.

Későn indultam, vagy ő volt túl ügyes, leszedte. Egész aranyos volt azzal az óriási karddal a kezében és már ki is hívott. Amennyire rálátok egészen jól fogta meg. Nem tudunk ártani egymásnak, szóval nyugodtan "játszhatunk".
-Egészen jól fogtad meg. - az én kezemben egy egyszerű egykezes van, ami ugyan nem a kedvencem, de szoktam használni gyakorlásra. Vágok egyet a mellkasa felé, nem túl gyorsan, akkor is kitudja védeni, ha nincs hozzászokva. No nem azért mert visszafognám magam, de be kell melegítenie neki is.

Megörültem a dicséretének. Valamint ahogy, próbatámadást intézett felém, már reflexszerűen indítottam is meg felé a kardot. Hogy elüthessem, bár félő kissé több lendületet vittem bele, hisz nagyobb a fegyver, nehezebbnek éreztem megállítani, mint ahogy indítottam.

Ahogy védeni szerette volna a vágásomat több erőt vitt a mozdulatba mint kellett volna. Nem csoda, hisz idomárként nem igazán lehet szokva az ilyen nagy fegyverekhez. Ki is ütné a kardot a kezemből ha nem fognám elég erősen. Azonban így visszatudom húzni a kilengésből, míg neki remélhetőleg elég ideig lesz szabad a felsőteste hogy szúrást intézzek felé. Meg is teszem, s reménykedem hogy még időben célba ér.

A lendülete az egész felsőtestem is megbillentette, így a már érkező támadás ellen két mozdulattal éltem. Az egyik, hogy felfelé húztam a kardot, élével felfelé, de ezzel azt értem volna el csak hogy, kétszer sebez. Szóval bal lábammal hátráltam is egyet. Én nem támadtam, csak védekeztem. Ha eltalált ha nem, leengedtem a kardot és a fiúhoz intéztem a szavaim.
- Ügyes vagy tényleg.  Na nem mintha egy amatőr dicsérete számíthatna.- Jegyzem meg.
- Egyszer játszhatnánk pontokra is, de most mennem kell. Gyanús volna ha túl sokáig vagyunk egymással. - Éltem a kifogással, valamint úgy éreztem, mielőtt ezt folytatnak... inkább utánaolvasgatok.

Akkor majd nem úgy tekintek rá, mint egy amatőr dicséretére. - válaszolok neki, majd miután jelezte, hogy távozni szeretne, az ajtóhoz kísértem és kinyitottam neki.- Köszi, hogy bejöttél. Majd akkor még beszélünk erről. Viszlát, szép napot. - mosolygok rá, s miután már kicsit távolabb ment, becsukom az ajtót. Vissza edzeni, s közben ötletelni.