KezdőlapChariton vs. Ryuu
3 posters
1 / 1 oldal
Chariton vs. Ryuu
by Chariton Vas. Jan. 31 2016, 20:48
Úgy érzem itt az ideje kipróbálnom magam egy másik játékos ellen. A Szabad Rablás Boltocskából nagyjából felszerelkeztem, a Kiképzőtisztnél megszereztem a 10. szintet, de harci tapasztalatom még nem sok akadt, ezen akarok változtatni. Továbbá szeretnék kipróbálni valamit. Mennyit számít a tudás, és mennyit a pontok, valamint a benti tapasztalat a kinti ellen? Ezért szeretnék egy különleges meccset. Az tárgylistámban már rég ott pihen két vívószablya. Pont olyanok, mint a kinti világban. Egyetlen egy sebzésük van, ezért a kovács szinte ingyen csinálta meg őket, viszont arra tökéletesen megfelel, amire én szeretném használni. Remélem ellenfelem is belemegy. Szeretnék gyorsan ellenfelet találni, szóval csak opcióként szeretném feltüntetni a speciális párbaj lehetőség. Kiírok tehát egy hirdetést a Főtér egyik legforgalmasabb hirdetőtáblájára:
Szeretném kipróbálni magam egy párbajban, 10. szinthez közel álló ellenfél ellen. A harc során speciális szabályokat használunk, természetesen csak akkor, ha Te is beleegyezel. Keresd Chariton-t P.M.-ben, ha szeretnél kiállni ellenem!
No, ez megteszi. Lehetne szebb, lehetne stílusosabb, de a célnak ez is pontosan megfelel. Ráadásul a "speciális szabályok" lehet eléggé kíváncsivá teszi a játékosokat ahhoz, hogy megdobjanak egy üzenettel legalább arról, hogy mik a részletek. Leülök a hirdetőtáblával szembe, előhúzok egy szendvicset a táskámból, és reménykedem, hogy még addig jelentkezik valaki rá valaki, ameddig el nem fogyasztom a szendvicset, bár erre sajnos kevés esélyt látok. Ha a statisztika győz, akkor felállok és elsétálok a városba, várván azt, hogy valaki válaszoljon a hirdetésemre, ha mégsem, akkor pedig örülök a gyors ellenfélnek.
Szeretném kipróbálni magam egy párbajban, 10. szinthez közel álló ellenfél ellen. A harc során speciális szabályokat használunk, természetesen csak akkor, ha Te is beleegyezel. Keresd Chariton-t P.M.-ben, ha szeretnél kiállni ellenem!
No, ez megteszi. Lehetne szebb, lehetne stílusosabb, de a célnak ez is pontosan megfelel. Ráadásul a "speciális szabályok" lehet eléggé kíváncsivá teszi a játékosokat ahhoz, hogy megdobjanak egy üzenettel legalább arról, hogy mik a részletek. Leülök a hirdetőtáblával szembe, előhúzok egy szendvicset a táskámból, és reménykedem, hogy még addig jelentkezik valaki rá valaki, ameddig el nem fogyasztom a szendvicset, bár erre sajnos kevés esélyt látok. Ha a statisztika győz, akkor felállok és elsétálok a városba, várván azt, hogy valaki válaszoljon a hirdetésemre, ha mégsem, akkor pedig örülök a gyors ellenfélnek.
Chariton- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Chariton vs. Ryuu
by Ryuu Hétf. Feb. 01 2016, 12:51
Önvád
Nem! Ne is beszéljünk róla! Meg se említsük még gondolatban se a nevét! Tudni se akarok róla, sőt, talán jobb is lenne, ha azt se tudnám, hogy létezik! De itt van a nagy bökkenő! Hogy tudom! Hogy itt van! Talán most is valahol a közelemben, és... És gondolkozok róla! És eszembe jut! Bárhova nézek, bármit csinálok, bármit, bármit! - ÉRTED!? - Ordítok rá egy járókelőre. A meglepett játékos, ~ mert hogy jk volt az szent ~ akkorát hőkölt, hogy talán még most is hátrál. De már nem érdekel. Eleve nem is érdekelt. A problémám sokkal nagyobb annál. Őrjítően! De nem ez a legrosszabb, nem áám, de nem bizony! Nem az a baj, hogy nem tudom hol van és mit akar mondjuk most! Vagy most! Nem! A legrosszabb az, hogy érzem magamban, ahogy remegek érte. Az érzés, ... nem is tudom. -Ért? Vagy,... mittudomén! MI EZ AZ ÉRZÉS?
Falhoz támaszkodom. Hátamon az a batárnagy kard, amit eddig heccből használtam, most viszont már csak mérete folytán is ad egy cseppnyi megnyugvást. Le kell hűtenem magam. Így sose fogok tudni épp ésszel, hideg fejel dönteni a jövőm felől, márpedig ezt nem akarom.
Mondjuk úgy, hogy belevágtam egyszer a fejem a falba. Csak a nyomatékosítás kedvéért. Majd, igen, nos... Nem sikerült lenyugodnom.
- Picsába! Nem vagyok mazoista! - Felegyenesedek és megfordulok. - Még mit nem! Ő, Őő az enyém és nem fordítva! - Félhangosan, dühtől kivörösödve beszélek. De tudom, hogy a kis színes szemű mit gondolhat. Ugyanazt amit én. Azt hiszi, hogy az övé vagyok. És ez annyira dühít, hogy még eddig semmi sem! Voltak már emberek, akik azt hitték, hogy felhasználhatnak a kis céljukért, és olyanok is, akik azt hitték, hogy a markukban tartanak, de egyik se dühített fel. EGYIK SE!
És persze még most is arról fantáziálgatok mérgemben, hogy milyen színű lenne az arca, ha rálehelek, vagy hogy van e íze a hajának, nem csak az a fura átható, de mégis kellemes illata. Vagy, hogy az apró ajkai.... ELÉG! Fújok egyet, majd még egyet. Kényszerítem magam a normális légzésre. Körbe nézek, senki nem mer egy idegileg kiborult jkra nézni. Jó is így.
Csak hogy, meg vagyok róla győződve, hogy ha biztos lehetne abban, hogy tartósíthat vele, formalint itatna velem. Hogy örökké vele legyek. Na nem! Meg kell szabadulnom ettől az érzéstől...
Felhívás keringőre.
Chariton egy jó másfél, két órára rá kap egyetlen üzenetet, azzal a levélcímmel, hogy "Érdekes"
A Ryuu sárkányt jelent, s noha nem ez az igazi, csak a játékbeli nickneve, nem olyan egyedi ám. Sok japán kisfiú, és kislány kapja a büszke szülőktől ilyen vagy olyan változatban. Chariton pedig, ha nem fél, egy fekete rövid hajú, vörös szemű, olyan tizennégy év körüli srácot láthat meg magán a táblán guggolva, mint a ninják. Hátán egy nagy pallos, s egyik kezével fogja a nyelét, egyensúlyozás végett. Bár ezt Chariton nem tudhatja, a fiú csak épp felevickélt arra a helyre, és alig marad meg rajta, hiszen csak egyetlen egy szintje van akrobatikán. Ám a látszatnak megfelel. Majd leugrik ha eljött az ideje és semmit sem sejthet meg az előtte álló. Ijesztően széles mosolya, és fél arcát elfedő "árnyékot" utánzó maszkja mögül köszönt Cha kunnak. - Yo! -
Nem! Ne is beszéljünk róla! Meg se említsük még gondolatban se a nevét! Tudni se akarok róla, sőt, talán jobb is lenne, ha azt se tudnám, hogy létezik! De itt van a nagy bökkenő! Hogy tudom! Hogy itt van! Talán most is valahol a közelemben, és... És gondolkozok róla! És eszembe jut! Bárhova nézek, bármit csinálok, bármit, bármit! - ÉRTED!? - Ordítok rá egy járókelőre. A meglepett játékos, ~ mert hogy jk volt az szent ~ akkorát hőkölt, hogy talán még most is hátrál. De már nem érdekel. Eleve nem is érdekelt. A problémám sokkal nagyobb annál. Őrjítően! De nem ez a legrosszabb, nem áám, de nem bizony! Nem az a baj, hogy nem tudom hol van és mit akar mondjuk most! Vagy most! Nem! A legrosszabb az, hogy érzem magamban, ahogy remegek érte. Az érzés, ... nem is tudom. -Ért? Vagy,... mittudomén! MI EZ AZ ÉRZÉS?
Falhoz támaszkodom. Hátamon az a batárnagy kard, amit eddig heccből használtam, most viszont már csak mérete folytán is ad egy cseppnyi megnyugvást. Le kell hűtenem magam. Így sose fogok tudni épp ésszel, hideg fejel dönteni a jövőm felől, márpedig ezt nem akarom.
Mondjuk úgy, hogy belevágtam egyszer a fejem a falba. Csak a nyomatékosítás kedvéért. Majd, igen, nos... Nem sikerült lenyugodnom.
- Picsába! Nem vagyok mazoista! - Felegyenesedek és megfordulok. - Még mit nem! Ő, Őő az enyém és nem fordítva! - Félhangosan, dühtől kivörösödve beszélek. De tudom, hogy a kis színes szemű mit gondolhat. Ugyanazt amit én. Azt hiszi, hogy az övé vagyok. És ez annyira dühít, hogy még eddig semmi sem! Voltak már emberek, akik azt hitték, hogy felhasználhatnak a kis céljukért, és olyanok is, akik azt hitték, hogy a markukban tartanak, de egyik se dühített fel. EGYIK SE!
És persze még most is arról fantáziálgatok mérgemben, hogy milyen színű lenne az arca, ha rálehelek, vagy hogy van e íze a hajának, nem csak az a fura átható, de mégis kellemes illata. Vagy, hogy az apró ajkai.... ELÉG! Fújok egyet, majd még egyet. Kényszerítem magam a normális légzésre. Körbe nézek, senki nem mer egy idegileg kiborult jkra nézni. Jó is így.
Csak hogy, meg vagyok róla győződve, hogy ha biztos lehetne abban, hogy tartósíthat vele, formalint itatna velem. Hogy örökké vele legyek. Na nem! Meg kell szabadulnom ettől az érzéstől...
Felhívás keringőre.
Chariton egy jó másfél, két órára rá kap egyetlen üzenetet, azzal a levélcímmel, hogy "Érdekes"
- Kód:
Mivel unatkozom, és el akarom kicsit terelni a figyelmem a mindennapokról, kapóra jössz, Tea kun.
Persze ha már szabályok, nekem is van egypár házi. Ha nem félsz, a hirdetőtáblánál leszek, úgy mostantól egy fél óráig.
Sárkány
A Ryuu sárkányt jelent, s noha nem ez az igazi, csak a játékbeli nickneve, nem olyan egyedi ám. Sok japán kisfiú, és kislány kapja a büszke szülőktől ilyen vagy olyan változatban. Chariton pedig, ha nem fél, egy fekete rövid hajú, vörös szemű, olyan tizennégy év körüli srácot láthat meg magán a táblán guggolva, mint a ninják. Hátán egy nagy pallos, s egyik kezével fogja a nyelét, egyensúlyozás végett. Bár ezt Chariton nem tudhatja, a fiú csak épp felevickélt arra a helyre, és alig marad meg rajta, hiszen csak egyetlen egy szintje van akrobatikán. Ám a látszatnak megfelel. Majd leugrik ha eljött az ideje és semmit sem sejthet meg az előtte álló. Ijesztően széles mosolya, és fél arcát elfedő "árnyékot" utánzó maszkja mögül köszönt Cha kunnak. - Yo! -
_________________
- szint 11:
Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29
Ryuu- Harcművész
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2014. Jan. 22.
Karakterlap
Szint: 13
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: Chariton vs. Ryuu
by Chariton Hétf. Feb. 01 2016, 15:56
Bejövő üzenet. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy a felhívásomra válaszoltak. Mikor megnyitottam, bebizonyodott sejtésem. Egy Ryuu nevű alak írt...ahogy elolvasom nem túl kedves stílusban. Ismerem már az ilyet, kinti "pályafutásom" alkalmával nem egyhez volt szerencsém...azonban "meglepő" módon általában ők kerültek ki vesztesen a csörtékből. Nem fog felhúzni. Eddig nem igazán sikerült egyiknek sem, főleg miután vesztesen kullogtak le a pástról. Elakarja terelni a figyelmét? Nyilván lesz mire ráfognia, ha esetleg veszítene. Bármennyire is zavaró tud lenni egy ilyen ellen harcolni, nem fogom elszalasztani a lehetőséget, hogy találtam valakit, aki ellen küzdhetek. Egyébként is, türelemfejlesztésnek jó lesz. Nem is méltatom válaszra a levelet, csak elindulok a hirdetőtáblához. Mivel nem messe voltam, kb. 10 perc séta után oda is érek. Ott találom, eléggé nevetséges pózban. Nem tudom mit szeretne ezzel elérni, de ránézésre sem kényelmes., sőt, ahogy végiggondolom semmi más hasznát se találom. Ő tudja...A hátán valami nevetségesen hatalmas kard van...első pillantásra is látszik, hogy a súlya miatt lehetetlen elég gyorsan forgatni. Pontosabban mégsem. Tévedtem. Nagy valószínűséggel itt nem úgy működnek a fizika szabályai mint kint, tehát semmi hátránya nem akad abból, hogy szinte szélesebb a kardja mint ő maga. Mondjuk ez nem nagy teljesítmény, tekintve hogy a kb. 15 év körüli srác eléggé vékony termet. A magasságát csak azután tudom megállapítani miután leugrott a tábláról: kb. fél fejjel alacsonyabb nálam. Hiába is próbálnám elképzelni a taktikáját harc során, vagy hogy a termete miben ad neki előnyt, úgy érzem felesleges, hisz itt másképp működnek a dolgok. Majd talán egyszer erre is képes leszek. A leveléből ítélve nem fogok kellemeset beszélgetni vele, ráadásul még fiúból is van, ezért nem húzom az időt, azonnal a tárgyra térek:
- Látom te sem féltél ittmaradni. Üdv. Gondolom felesleges mondanom, de az illem megkívánja: Chariton vagyok. - veszek egy mély levegőt lélekben, majd kinyújtom a kezemet...adjunk még egy esélyt a gyereknek...mondjuk a következő mondatom lehet hogy nem fog segíteni ezen - Te pedig lennél a Sárkány? - remélem érzi a hangomból az iróniát - annak kicsit fiatal vagy...és alacsony...és nem is elég széles...szerintem hagyjuk ezt a hasonlatot. De ha nagyon szeretné lehetsz Sárkányka, vagy ilyesmi. - mosolygom rá "kedvesen".
Kíváncsi vagyok hogy viseli azt, ha kritizálják. Lehet csak viccelődni próbált ilyen szerencsétlenül és nem veszi rossz néven a viszonzást? Meglátjuk. Minden attól függ, hogyan viseli a gyenge visszaszólásomat. Visszagonoldva valóban eléggé gyengére sikerült, volt ez már jobb is. Felejtsük is el, térjünk a lényegre:
- Először is, nem a saját fegyvereinkkel harcolunk, hanem ilyenekkel. - kiveszem az inventoryból az egyik vívószabláyt, és felé dobom. - Pontosan egyet sebez, nem kell félni attól, hogy megvágod magad vele. Pontokra játszunk, nem sebzésre. Egy találat a karddal, egy pont. Miután valamelyikünk találatot ér el, eltávolodunk egymástól és újrakezdjük. 10 pontig, ha neked is megfelel. További nincs poti vagy képesség használat. Innen két lehetőség van: vagy levesszük minden páncélunkat és első találatosat játszunk, hogy biztosak legyünk abban ki talált először, vagy bízunk a másik becsületében és számoljuk a pontokat. Nyilván az első opció negatívan érint ha mást is kapsz a páncélt adó felszereléseidből, rád bízom a dolgot. Ha pedig egyik opció sem felel meg, én egy teljes életes, egyszerű párbajt ajánlok.
- Látom te sem féltél ittmaradni. Üdv. Gondolom felesleges mondanom, de az illem megkívánja: Chariton vagyok. - veszek egy mély levegőt lélekben, majd kinyújtom a kezemet...adjunk még egy esélyt a gyereknek...mondjuk a következő mondatom lehet hogy nem fog segíteni ezen - Te pedig lennél a Sárkány? - remélem érzi a hangomból az iróniát - annak kicsit fiatal vagy...és alacsony...és nem is elég széles...szerintem hagyjuk ezt a hasonlatot. De ha nagyon szeretné lehetsz Sárkányka, vagy ilyesmi. - mosolygom rá "kedvesen".
Kíváncsi vagyok hogy viseli azt, ha kritizálják. Lehet csak viccelődni próbált ilyen szerencsétlenül és nem veszi rossz néven a viszonzást? Meglátjuk. Minden attól függ, hogyan viseli a gyenge visszaszólásomat. Visszagonoldva valóban eléggé gyengére sikerült, volt ez már jobb is. Felejtsük is el, térjünk a lényegre:
- Először is, nem a saját fegyvereinkkel harcolunk, hanem ilyenekkel. - kiveszem az inventoryból az egyik vívószabláyt, és felé dobom. - Pontosan egyet sebez, nem kell félni attól, hogy megvágod magad vele. Pontokra játszunk, nem sebzésre. Egy találat a karddal, egy pont. Miután valamelyikünk találatot ér el, eltávolodunk egymástól és újrakezdjük. 10 pontig, ha neked is megfelel. További nincs poti vagy képesség használat. Innen két lehetőség van: vagy levesszük minden páncélunkat és első találatosat játszunk, hogy biztosak legyünk abban ki talált először, vagy bízunk a másik becsületében és számoljuk a pontokat. Nyilván az első opció negatívan érint ha mást is kapsz a páncélt adó felszereléseidből, rád bízom a dolgot. Ha pedig egyik opció sem felel meg, én egy teljes életes, egyszerű párbajt ajánlok.
Chariton- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Chariton vs. Ryuu
by Ryuu Csüt. Feb. 04 2016, 21:52
// Ryuut mindenki alacsonyabbnak látja mint én xD Ám de legyen, mivel ízig vérig japán, nem panaszkodhatom, bár ahhoz ragaszkodom, h saját korosztályában igenis egy "nyúlánk" alkatnak számítson xP Azt a tipikus széles kar, hosszú láb kombót képzeld el, csak japó változatban. //
Ha a nevéből nem is tudtam következtetni semmire, mert mint mind tudjuk az amcsik is szeretnek nihoini nevet választani maguknak, mintha ezzel az együgyű majmolással bármiben is magasabbra nőnének a szemünkben, de ugyanez megvan fordítva is. Az elbutult japánok is képesek a legrosszabbra. Például, hogy idegen hangzású, furcsa angol, és egyben kétes eredetű szavakat használjanak, ami se nem elég menő, se nem elég kifejező a miénkhez képest. Egyszóval nem értem. Találgatni pedig a kihívottam származása felől, korai lett volna a fentiek értelmében. Amikor megláttam és azt az egyszerű tényt, hogy felém közeleg teljes nemtörődömséggel a helyzetemet illetőleg két dolog ugrott be elsőre. A fiú menőnek képzeli magát, de legalább is elég jónak ahhoz, hogy azt higgye, most itt ő diktál. Már megint egy nagyarc a sűrűjéből.
A másik az volt, hogy gaijin. Világított róla! Sápatag bőre, deszka álla, bénán kerekded szemei, nah meg az a szerencsétlen hajszín! Minden érthető volt. A srác egy vesztes. Ha belegondolunk nem is volt rossz most őt kifognom, mégsem néztem le. Leginkább azért sem, mert sosem lehet az ember elég elővigyázatos. Találkoztam már eddigi életem során is okos amcsival, és ki tudja!
Aztán a szavai meggyőztek az ellenkezőjéről.
Bár mit ne mondjak, nem esett a fejére. Sőt. Kezdtem reménykedni, hogy ha van esze ahhoz, hogy így dumáljon, talán még szerez egy két izgalmas pillanatot a számomra. Azonban. A kardok már több voltak a soknál. Én értem, hogy szegény vágyakozik vissza a ki tudja milyen isten háta mögé oda, idegen földre, ahonnan jött, de ne erőltesse már rám a kinti életet, amikor a saoban vagyunk!
De vegyük szépen sorban. Meglepően nyugodt voltam. Ez főleg azért volt kellemes felfedezés számomra, mert egy kicsivel előbb még visongani szerettem volna mint egy... nah mindegy.
Leugrottam az állványról és magamban hálát adtam kami samának a könnyed és feltűnés mentes földet érésért. A végén semmi hatása nem volt, de legalább nem lett kínos. És ez jó. Főleg, hogy értékes információ birtokában vagyok. Már ha ez a csekélység az. Önbizalom. Ha az van ~ márpedig Charitonból egyelőre nem hiányzott ~ akkor van szórakozás is. Nah meg lehetőség ezt az önbizalmat darabokra tépni.
Nem állhattam meg a vigyort.
- Ryuu-u, pontosabban, de a nevünket már mindketten közöltük. - Vetettem oda félvállról, a nevet direkt elnyújtva kissé. - Nem hallottál még fiatal sárkányról? Az is meg tud harapni, ne aggódj.
- Még kacsintottam is neki, nehogy elámuljon a szellemességétől. A kinyújtott kezétől viszont nem tehetek róla, de iszonyodtam. Nem azért, mert nem lennék tudatában a kézfogásos amcsi szokásnak, egyszerűen csak arról van szó, hogy... megsértett....csh. Lehet hogy ma egy kicsit érzékeny vagyok? Kit érdekel. Lényegében inkább vállat vontam, mint hogy ilyen módon hozzáérjek.
Természetesen az övéhez hasonló vigyor közepette beszéltem én is.
"Türelmesen" végighallgattam a kis beszámolóját, majd legyintettem egyet, mutatva, hogy nem csak szót kérek, de kétség kívül elfogadhatatlannak tartom az ajánlatát. - Ha ez lenne a te nagy külön szabályod, akkor előbb keress más szerencsétlen ördögöt, akit bepalizhatsz vele. - Eszemben sincs a kezembe venni azt a primitív szúrófegyvert. - Elhiszem, hogy nagy "hal" lehettél kint, de ez itt a sao. A sao szabályai szerint pedig ... - megakadok, valami eszembe jutott, és abban a pillanatban, kikaptam a kezéből is a kardot, ~ de csak egyet ~ , hogy megnézzem magamnak. A szablyának szegezett mosolyom pedig szörnyű érzést kelthetett az előttem állóban. - Teljes élet. - Közlöm vele a válaszom egyszerűen. - "Túl akarsz élni" ugye? "Gyakorolni", ugye? "Meg akarod ismerni" ugye? - Meglengetem a kardot próba képen. Könnyebb mint a sajátom, de ez már csak így van. Még a saoban is van némi súlya a nagyobb fegyvereknek. Egy gyors fegyvercsere után pedig a másik felé fordulok egy teljes életes küzdőtér felhívás elküldése után. - Remélem nem vagy szégyellős közönség előtt. - De ha igen, nekem az sem baj. - Megmutatom neked a sao törvényeit. x] - nem mondom, hogy tökéletesen elégedett voltam a helyzettel, azonban abban a pillanatban nem tűnt veszettnek az ügy. - Gaijin =]
//* A gaijin a japánok között a gaikoku jin san, azaz a "külföldi san/úr/hölgy" rövidítése és kivétel nélkül negatív jelző, a buta külföldiekre.
** Illetve nem is tudtam, h Ryuu ekkora patriota xP //
Ha a nevéből nem is tudtam következtetni semmire, mert mint mind tudjuk az amcsik is szeretnek nihoini nevet választani maguknak, mintha ezzel az együgyű majmolással bármiben is magasabbra nőnének a szemünkben, de ugyanez megvan fordítva is. Az elbutult japánok is képesek a legrosszabbra. Például, hogy idegen hangzású, furcsa angol, és egyben kétes eredetű szavakat használjanak, ami se nem elég menő, se nem elég kifejező a miénkhez képest. Egyszóval nem értem. Találgatni pedig a kihívottam származása felől, korai lett volna a fentiek értelmében. Amikor megláttam és azt az egyszerű tényt, hogy felém közeleg teljes nemtörődömséggel a helyzetemet illetőleg két dolog ugrott be elsőre. A fiú menőnek képzeli magát, de legalább is elég jónak ahhoz, hogy azt higgye, most itt ő diktál. Már megint egy nagyarc a sűrűjéből.
A másik az volt, hogy gaijin. Világított róla! Sápatag bőre, deszka álla, bénán kerekded szemei, nah meg az a szerencsétlen hajszín! Minden érthető volt. A srác egy vesztes. Ha belegondolunk nem is volt rossz most őt kifognom, mégsem néztem le. Leginkább azért sem, mert sosem lehet az ember elég elővigyázatos. Találkoztam már eddigi életem során is okos amcsival, és ki tudja!
Aztán a szavai meggyőztek az ellenkezőjéről.
Bár mit ne mondjak, nem esett a fejére. Sőt. Kezdtem reménykedni, hogy ha van esze ahhoz, hogy így dumáljon, talán még szerez egy két izgalmas pillanatot a számomra. Azonban. A kardok már több voltak a soknál. Én értem, hogy szegény vágyakozik vissza a ki tudja milyen isten háta mögé oda, idegen földre, ahonnan jött, de ne erőltesse már rám a kinti életet, amikor a saoban vagyunk!
De vegyük szépen sorban. Meglepően nyugodt voltam. Ez főleg azért volt kellemes felfedezés számomra, mert egy kicsivel előbb még visongani szerettem volna mint egy... nah mindegy.
Leugrottam az állványról és magamban hálát adtam kami samának a könnyed és feltűnés mentes földet érésért. A végén semmi hatása nem volt, de legalább nem lett kínos. És ez jó. Főleg, hogy értékes információ birtokában vagyok. Már ha ez a csekélység az. Önbizalom. Ha az van ~ márpedig Charitonból egyelőre nem hiányzott ~ akkor van szórakozás is. Nah meg lehetőség ezt az önbizalmat darabokra tépni.
Nem állhattam meg a vigyort.
- Ryuu-u, pontosabban, de a nevünket már mindketten közöltük. - Vetettem oda félvállról, a nevet direkt elnyújtva kissé. - Nem hallottál még fiatal sárkányról? Az is meg tud harapni, ne aggódj.
- Még kacsintottam is neki, nehogy elámuljon a szellemességétől. A kinyújtott kezétől viszont nem tehetek róla, de iszonyodtam. Nem azért, mert nem lennék tudatában a kézfogásos amcsi szokásnak, egyszerűen csak arról van szó, hogy... megsértett....csh. Lehet hogy ma egy kicsit érzékeny vagyok? Kit érdekel. Lényegében inkább vállat vontam, mint hogy ilyen módon hozzáérjek.Természetesen az övéhez hasonló vigyor közepette beszéltem én is.
"Türelmesen" végighallgattam a kis beszámolóját, majd legyintettem egyet, mutatva, hogy nem csak szót kérek, de kétség kívül elfogadhatatlannak tartom az ajánlatát. - Ha ez lenne a te nagy külön szabályod, akkor előbb keress más szerencsétlen ördögöt, akit bepalizhatsz vele. - Eszemben sincs a kezembe venni azt a primitív szúrófegyvert. - Elhiszem, hogy nagy "hal" lehettél kint, de ez itt a sao. A sao szabályai szerint pedig ... - megakadok, valami eszembe jutott, és abban a pillanatban, kikaptam a kezéből is a kardot, ~ de csak egyet ~ , hogy megnézzem magamnak. A szablyának szegezett mosolyom pedig szörnyű érzést kelthetett az előttem állóban. - Teljes élet. - Közlöm vele a válaszom egyszerűen. - "Túl akarsz élni" ugye? "Gyakorolni", ugye? "Meg akarod ismerni" ugye? - Meglengetem a kardot próba képen. Könnyebb mint a sajátom, de ez már csak így van. Még a saoban is van némi súlya a nagyobb fegyvereknek. Egy gyors fegyvercsere után pedig a másik felé fordulok egy teljes életes küzdőtér felhívás elküldése után. - Remélem nem vagy szégyellős közönség előtt. - De ha igen, nekem az sem baj. - Megmutatom neked a sao törvényeit. x] - nem mondom, hogy tökéletesen elégedett voltam a helyzettel, azonban abban a pillanatban nem tűnt veszettnek az ügy. - Gaijin =]
//* A gaijin a japánok között a gaikoku jin san, azaz a "külföldi san/úr/hölgy" rövidítése és kivétel nélkül negatív jelző, a buta külföldiekre.
** Illetve nem is tudtam, h Ryuu ekkora patriota xP //
_________________
- szint 11:
Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29
Ryuu- Harcművész
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2014. Jan. 22.
Karakterlap
Szint: 13
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: Chariton vs. Ryuu
by Chariton Vas. Feb. 07 2016, 01:05
Érkezésemre leugrott az álványról. Most érezzem magam lenyűgözve? Nem fogom, hisz teljesen felesleges produkció volt. Ha ugyan annak szánta. Egyébként úgy látszik élőben sem óhajt visszavenni az arcából. No problem. Nem adtam okot vagy lehetőséget neki én sem. Őszintén szólva, ő csak válaszolt arra amit én mondtam, ő előtte pedig én tettem ugyanezt. A kézfogásomat nem fogadta el...hát jó. Hagyjuk a próbálkozást. Visszahúzom a kezem, és tovább mosolygom rá.
- Ahhoz hogy engem megharapj, nagyobb száj kell. Az pedig az ilyen fiatal sárkánykáknak nincs.
A kézfogás elutasítása nem zavart...Az viszont már igen ahogy lereagálta és elutasította a szabályaimat. Fogalmam nincs mit gondol rólam, mit hisz mi a célom ezzel, és miért hívja ezt "bepalizásnak".
- Elmagyaráznád mi a problémád a feltételeimmel? Szerintem nincs bennük semmi olyan, amivel át tudnálak verni, hisz nem is szándékoztalak. Ezek egyszerűen módosított szabályok.
Kikapja a kezemből a kardot még mielőtt felé dobhattam volna. Vegye csak, had nézze meg, hogy tényleg nincs semmi csalás az egészben...számomra sértő, hogy ezt feltételezi rólam. Lenne. Sértő lenne, ha olyan valaki lenne aki ismer, vagy akit a barátomnak tartok. Például Shu. Mondjuk ami azt illeti rajta kívül nincs is ilyen ember. Mindez azonban irreleváns jelenleg. Ryuu nem tartozik ebbe a kategóriába...ahogy halad, nem is fog. Pedig én kinéztem belőle, hogy betartaná a szabályokat ha megegyezünk. Lehet nem kéne ilyet feltételeznem az emberekről? Dehogynem. Nem fogom elveszíteni a jóhiszeműséget -reálisan persze -, egy ilyen gyerek miatt. Elég furán mosolyog arra a kardra...lehet ő is ért hozzá? Párbaj közben kiderül.
- Attól hogy ez a SAO, még vannak szabályok amiket meghozhatunk magunknak, és betarthatjuk. -zárom rövidre a reakcót erre a mondatára...Teljes életet választja...de én azt úgy értettem, hogy sima párbaj, minden felszereléssel és a megszokott fegyvereinkkel. Ráadásul meg sem beszélte a szabályokat, már el is küldte a kihívást. Érdekes lesz ez így...de miért ne?
-Tudod mit? Rendben. Akkor játszunk SAO-sat. Gyakorolni pedig valóban szeretnéd...te pedig veheted lehetőségnek is, hogy megmutasd nekem mit tudsz. -lehívom a menümet és felszerelem a fegyvert. - Közönség? Mondjuk úgy, hogy már megszoktam. - a mosolygós stílusom amiben egész eddig beszéltem átmegy pár másodpercre nevetésbe, majd miután megvolt, kicsit porondmesteresre próbálom fogni a hangszínemet, és jóval hangosabban odaszólok a körülöttünk álló népes népseregnek - Kedves hölgyeim és uraim, kérem fáradjanak kicsit hátrébb, a saját és mi érdekünkbe is. Távolról kilátást nyerhetnek majd párbajunkra, és számunkra is kényelmesebb lesz küzdeni. Megértésüket köszönöm. . Nagy valószínűséggel valami japán szót mondott, amit nem értettem. Jelenleg nem foglalkoztat, hogy mit jelent.
-Salut... - pengémmel szabályosan tisztelgek ellenfelem előtt (tehát függőlegesen magam elé tartom), miközben a szemébe nézek. Ezt ő is megérdemli, bármennyire is unszimpatikus eddig. Nem foglalkozom vele viszonozza e, egyszerűen felveszem a szabályos vívóállást közben pedig elfogadom a kihívását. Természetesen nem kapcsolom ki az életem védelmét jelentő mechanizmust. Tanulni akarok, nem meghalni. - En garde... - még 45 másodperc...kezdhetek gondolkodni a helyzeten...a távolság közöttünk pont két lépés, plusz egy kitörésnyi...a probléma ott kezdődik, hogy nem tudom milyen gyors. Számíthatok rá, hogy oldalról is próbál majd támadni, kihasználni azt, hogy csak frontálisan védekezek...30 másodperc...viszont használhatom a képességem -tekintve hogy nem egyeztünk meg szabályzatban-, de ahhoz is idő kell. Megvan a tervem. Az elején megvárom míg ő támad, hogy tudjam mire számítsak. Az eddigi stílusát tekintve meg is próbál majd először támadni. Megpróbálom megfigyelni a gyorsaságát a támadásából és abból amilyen gyorsan ide ér. Persze amint ideér egy egyszerű kitöréssel megpróbálom bevinni az első találatomat. Azután megpróbálok hátrálni néhány lépést -remélem gyorsabb leszek mint ő- és a megszerzett információ függvényében tervezek. 5 másodperc. Kezdünk. - Allez... -mondom suttogva. Ezt nem kell jelezni, látja ő is. Végig a szemébe nézve várom a támadását, és próbálok úgy eljárni ahogy terveztem. Természetesen csak akkor ha nekem ront. Sejtéseim szerint fog, hisz eléggé a tettek mezejére lépett már azzal is, hogy elküldte a kihívást.
|| HP: 55, Páncèl: 32, Sebzès: 7+1. Viszonyításhoz a többi pontot is leírom ha szüksèges. ||
- Ahhoz hogy engem megharapj, nagyobb száj kell. Az pedig az ilyen fiatal sárkánykáknak nincs.
A kézfogás elutasítása nem zavart...Az viszont már igen ahogy lereagálta és elutasította a szabályaimat. Fogalmam nincs mit gondol rólam, mit hisz mi a célom ezzel, és miért hívja ezt "bepalizásnak".
- Elmagyaráznád mi a problémád a feltételeimmel? Szerintem nincs bennük semmi olyan, amivel át tudnálak verni, hisz nem is szándékoztalak. Ezek egyszerűen módosított szabályok.
Kikapja a kezemből a kardot még mielőtt felé dobhattam volna. Vegye csak, had nézze meg, hogy tényleg nincs semmi csalás az egészben...számomra sértő, hogy ezt feltételezi rólam. Lenne. Sértő lenne, ha olyan valaki lenne aki ismer, vagy akit a barátomnak tartok. Például Shu. Mondjuk ami azt illeti rajta kívül nincs is ilyen ember. Mindez azonban irreleváns jelenleg. Ryuu nem tartozik ebbe a kategóriába...ahogy halad, nem is fog. Pedig én kinéztem belőle, hogy betartaná a szabályokat ha megegyezünk. Lehet nem kéne ilyet feltételeznem az emberekről? Dehogynem. Nem fogom elveszíteni a jóhiszeműséget -reálisan persze -, egy ilyen gyerek miatt. Elég furán mosolyog arra a kardra...lehet ő is ért hozzá? Párbaj közben kiderül.
- Attól hogy ez a SAO, még vannak szabályok amiket meghozhatunk magunknak, és betarthatjuk. -zárom rövidre a reakcót erre a mondatára...Teljes életet választja...de én azt úgy értettem, hogy sima párbaj, minden felszereléssel és a megszokott fegyvereinkkel. Ráadásul meg sem beszélte a szabályokat, már el is küldte a kihívást. Érdekes lesz ez így...de miért ne?
-Tudod mit? Rendben. Akkor játszunk SAO-sat. Gyakorolni pedig valóban szeretnéd...te pedig veheted lehetőségnek is, hogy megmutasd nekem mit tudsz. -lehívom a menümet és felszerelem a fegyvert. - Közönség? Mondjuk úgy, hogy már megszoktam. - a mosolygós stílusom amiben egész eddig beszéltem átmegy pár másodpercre nevetésbe, majd miután megvolt, kicsit porondmesteresre próbálom fogni a hangszínemet, és jóval hangosabban odaszólok a körülöttünk álló népes népseregnek - Kedves hölgyeim és uraim, kérem fáradjanak kicsit hátrébb, a saját és mi érdekünkbe is. Távolról kilátást nyerhetnek majd párbajunkra, és számunkra is kényelmesebb lesz küzdeni. Megértésüket köszönöm. . Nagy valószínűséggel valami japán szót mondott, amit nem értettem. Jelenleg nem foglalkoztat, hogy mit jelent.
-Salut... - pengémmel szabályosan tisztelgek ellenfelem előtt (tehát függőlegesen magam elé tartom), miközben a szemébe nézek. Ezt ő is megérdemli, bármennyire is unszimpatikus eddig. Nem foglalkozom vele viszonozza e, egyszerűen felveszem a szabályos vívóállást közben pedig elfogadom a kihívását. Természetesen nem kapcsolom ki az életem védelmét jelentő mechanizmust. Tanulni akarok, nem meghalni. - En garde... - még 45 másodperc...kezdhetek gondolkodni a helyzeten...a távolság közöttünk pont két lépés, plusz egy kitörésnyi...a probléma ott kezdődik, hogy nem tudom milyen gyors. Számíthatok rá, hogy oldalról is próbál majd támadni, kihasználni azt, hogy csak frontálisan védekezek...30 másodperc...viszont használhatom a képességem -tekintve hogy nem egyeztünk meg szabályzatban-, de ahhoz is idő kell. Megvan a tervem. Az elején megvárom míg ő támad, hogy tudjam mire számítsak. Az eddigi stílusát tekintve meg is próbál majd először támadni. Megpróbálom megfigyelni a gyorsaságát a támadásából és abból amilyen gyorsan ide ér. Persze amint ideér egy egyszerű kitöréssel megpróbálom bevinni az első találatomat. Azután megpróbálok hátrálni néhány lépést -remélem gyorsabb leszek mint ő- és a megszerzett információ függvényében tervezek. 5 másodperc. Kezdünk. - Allez... -mondom suttogva. Ezt nem kell jelezni, látja ő is. Végig a szemébe nézve várom a támadását, és próbálok úgy eljárni ahogy terveztem. Természetesen csak akkor ha nekem ront. Sejtéseim szerint fog, hisz eléggé a tettek mezejére lépett már azzal is, hogy elküldte a kihívást.
|| HP: 55, Páncèl: 32, Sebzès: 7+1. Viszonyításhoz a többi pontot is leírom ha szüksèges. ||
Chariton- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Chariton vs. Ryuu
by Ryuu Szer. Feb. 17 2016, 11:49
Ha még nem is kell visszavonjam, amit a a srác vesztes állapotáról tettem, nem állíthatom olyan biztosan mint eddig. Nem tudom megmagyarázni. Azt hittem, hogy fel fog húzni. Még mindig Kuromajo iránti vegyes érzéseim kavarogtak bennem és a düh hullámai hol jobban hol kevésbé korbácsolták fel az idegeim. Azt hittem, hogy.... de valójában a pimaszsága felettébb mulattatott! Van mersze, és habár tudtam, hogy "csak" adja a janit, mert egy kisfiút lát maga előtt, maga a jelenség mindig tetszett. Ki mer állni ellenem. És még hogy! Imádom a magabiztos embereket, akik azt hiszik, hogy tudják mit csinálnak! Azt hiszik hogy a céljuk felé haladnak és aztán, aztáán, bármi megtörténhet! *-*
Kirázott a hideg, miközben ezek a gondolatok ragadtak el, de a szó legkellemesebb értelmében. Egy pillanatra kisfiúsan megremegtem, átadtam magam az érzésnek. - Mert unalmasak. - Köptem felé szinte azonnal a kérdésére a választ. - Mint mondtam ez a sao, és itt nem harcikálni, mint kint tetted. Ugye valami nyugati kardvívó klubba tartoztál? Szeretted? : ) - Rámosolyogtam, olyan szelíd kedvességgel, hogy az már felkorbácsoló volt. - Te voltál az egyik kedvenc, vagy az egyetlen? - Folytattam tovább a faggatózást, oda se figyelve arra, hogy mit mond. - Hiányzik? : ) - Újabb mosoly, mely a nyugodtság szobrát festette rám. Átállt, azt mondja, hogy játszunk. Hát persze, hogy azt fogunk, az előbb mondtam! Kezemben a piszkavas, amit ő kardnak becéz, de mellettem a földbe szúrva várakozik a "Futó" fegyverem. A közönséghez beszél, én meg őt figyelem ördögi vigyorral. Megkezdődik a visszaszámlálás, ő bohóckodik egy sort, és beáll valami általa vélt nagyonstabil állásba. - Mah iii, olyan komoly vagy. Ne feszülj meg ennyire azért egy kis játék miatt... - Rákacsintok, majd a hosszú spanyol tőr féleség végét beleakasztom az egyik járókelő korsójába. Micsoda alkeszek merészkednek ki egy virtuális bunyó kedvéért a pubból?! Egyértelműen hozzávágtam a körsó tartalmával együtt szemüvegesünkhöz.
Természetesen én a közönségünk kicsiny csapatával együtt hátráltam annyit, hogy ne legyen feltűnő, de például az ilyen akciókra elég legyen. Nah nézzük. - Mosolyogj. x)
//statok aláírásban, de sztem nem fogjuk használni, csak az arányit//
Kirázott a hideg, miközben ezek a gondolatok ragadtak el, de a szó legkellemesebb értelmében. Egy pillanatra kisfiúsan megremegtem, átadtam magam az érzésnek. - Mert unalmasak. - Köptem felé szinte azonnal a kérdésére a választ. - Mint mondtam ez a sao, és itt nem harcikálni, mint kint tetted. Ugye valami nyugati kardvívó klubba tartoztál? Szeretted? : ) - Rámosolyogtam, olyan szelíd kedvességgel, hogy az már felkorbácsoló volt. - Te voltál az egyik kedvenc, vagy az egyetlen? - Folytattam tovább a faggatózást, oda se figyelve arra, hogy mit mond. - Hiányzik? : ) - Újabb mosoly, mely a nyugodtság szobrát festette rám. Átállt, azt mondja, hogy játszunk. Hát persze, hogy azt fogunk, az előbb mondtam! Kezemben a piszkavas, amit ő kardnak becéz, de mellettem a földbe szúrva várakozik a "Futó" fegyverem. A közönséghez beszél, én meg őt figyelem ördögi vigyorral. Megkezdődik a visszaszámlálás, ő bohóckodik egy sort, és beáll valami általa vélt nagyonstabil állásba. - Mah iii, olyan komoly vagy. Ne feszülj meg ennyire azért egy kis játék miatt... - Rákacsintok, majd a hosszú spanyol tőr féleség végét beleakasztom az egyik járókelő korsójába. Micsoda alkeszek merészkednek ki egy virtuális bunyó kedvéért a pubból?! Egyértelműen hozzávágtam a körsó tartalmával együtt szemüvegesünkhöz.
Természetesen én a közönségünk kicsiny csapatával együtt hátráltam annyit, hogy ne legyen feltűnő, de például az ilyen akciókra elég legyen. Nah nézzük. - Mosolyogj. x)
//statok aláírásban, de sztem nem fogjuk használni, csak az arányit//
_________________
- szint 11:
Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29
Ryuu- Harcművész
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2014. Jan. 22.
Karakterlap
Szint: 13
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: Chariton vs. Ryuu
by Chariton Hétf. Márc. 07 2016, 23:41
Szóval a kis tini a lázadó korszakét éli. Legalábbis erre tudok következtetni abból, hogy nem bír betartani néhány szabályt. "Valami"? Az nem valami volt. Az AZ volt. Én pedig legjobb lehettem volna. Hiába is mondanék valami nevet neki, ahhoz legalább alapfokú műveltség szükséges. Azt pedig nem hiszem, hogy találok - most már hivatalos - ellenfelemben. Még mindig nem adta fel, próbál felhúzni. Nem hagyom neki. Túl kevés hozzá.
- Tehát most ez a lázadó korszakod? Minden tininek át kell esni rajta. Kitartást. Az információt pedig ki kell érdemelni, Kicsi Sárkány. - ezért jó vívómaszk, nem látja az ellenfél az arcomat. Itt kénytelen vagyok mosolyt erőltetni magamra, hogy még idegesítőbbé tegyem a szavaimat. Egyébként csak szimpla fapofával beszélnék.
Nem kerüli el figyelmemet, hogy fegyverét maga mellé szúrja ahelyett hogy elrakná. Kinézem belőle, hogy képes felkapni ha vesztésre áll a harc. Ettől függetlenül nem veszem elő az enyémet. Bízom a képességeimben, még ha ez lehet most oktalanság is. Ha pedig úgy vesztem hogy azt használta ellenem, egyszerűen nem fog érdekelni a dolog, bármennyit is fog táncolni a győzelmén rajta. Majd keresek egy normális embert, aki képes betartani a szabályokat. Erre kacsingatni kezd. Ha nem tudnám hogy csak azért csinálja hogy feldühítsen, még rosszra gondolnék.
Na és ekkor történik az amire nem számítottam. Képes volt hozzám vágni egy korsót. Egy korsót...Nem támadott meg. Nem védekezett, várva támadásomat. Helyette hozzám vágott egy korsót. Mit kezdjek vele? Ez nem szúrás. Nem vágás. Meglepődésemben pedig elég nagy volt ahhoz, hogy kitérni se legyek képes. Csak nézek, ahogy felkaromról elpixeleződik az edény. Az a legkisebb bajom, hogy sebez rajtam egyet a korsótól. Alkalmazkodnom kell. Ez nem a pást. Itt megfognak dobálni, és az összes többi kreatív eszközt bevetik, ami a segítheti győzelmüket. Igaza volt a fiúnak. Játszanom kell. Persze nem fogom feladni a másik tudásomat sem. Nagy hasznát vehetem. Ja és a legfontosabb dolgom most: mosolyogni. Meg felkészülni arra, ha még hozzám vág valamit.
- Nos, mondhatjuk úgy, hogy egy pont neked. Legközelebb azért remélem, hogy kicsit érdekesebb lesz amit kitalálsz, mert ez eléggé snapsz volt. Például ha a közelembe mersz jönni. - húzom még szélesebb vigyorra a számat. - Az ön italát pedig megbosszulom! - szólok szegény flótásnak, kinek kirántotta kezéből az italát.
A karomat leengedem, hátha ez végre ráveszi a támadásra, ahol már reménység szerint én kerülök fölénybe. Persze a karom leengedése nem azt jelzi, hogy kevésbé védekeznék. Elég ha ezt ő hiszi így.
||Még egyszer, elnézést a késésért, a korsós dolgot pedig remélem sikerült jól értelmeznem.
HP: 55, Páncél 31. ||
- Tehát most ez a lázadó korszakod? Minden tininek át kell esni rajta. Kitartást. Az információt pedig ki kell érdemelni, Kicsi Sárkány. - ezért jó vívómaszk, nem látja az ellenfél az arcomat. Itt kénytelen vagyok mosolyt erőltetni magamra, hogy még idegesítőbbé tegyem a szavaimat. Egyébként csak szimpla fapofával beszélnék.
Nem kerüli el figyelmemet, hogy fegyverét maga mellé szúrja ahelyett hogy elrakná. Kinézem belőle, hogy képes felkapni ha vesztésre áll a harc. Ettől függetlenül nem veszem elő az enyémet. Bízom a képességeimben, még ha ez lehet most oktalanság is. Ha pedig úgy vesztem hogy azt használta ellenem, egyszerűen nem fog érdekelni a dolog, bármennyit is fog táncolni a győzelmén rajta. Majd keresek egy normális embert, aki képes betartani a szabályokat. Erre kacsingatni kezd. Ha nem tudnám hogy csak azért csinálja hogy feldühítsen, még rosszra gondolnék.
Na és ekkor történik az amire nem számítottam. Képes volt hozzám vágni egy korsót. Egy korsót...Nem támadott meg. Nem védekezett, várva támadásomat. Helyette hozzám vágott egy korsót. Mit kezdjek vele? Ez nem szúrás. Nem vágás. Meglepődésemben pedig elég nagy volt ahhoz, hogy kitérni se legyek képes. Csak nézek, ahogy felkaromról elpixeleződik az edény. Az a legkisebb bajom, hogy sebez rajtam egyet a korsótól. Alkalmazkodnom kell. Ez nem a pást. Itt megfognak dobálni, és az összes többi kreatív eszközt bevetik, ami a segítheti győzelmüket. Igaza volt a fiúnak. Játszanom kell. Persze nem fogom feladni a másik tudásomat sem. Nagy hasznát vehetem. Ja és a legfontosabb dolgom most: mosolyogni. Meg felkészülni arra, ha még hozzám vág valamit.
- Nos, mondhatjuk úgy, hogy egy pont neked. Legközelebb azért remélem, hogy kicsit érdekesebb lesz amit kitalálsz, mert ez eléggé snapsz volt. Például ha a közelembe mersz jönni. - húzom még szélesebb vigyorra a számat. - Az ön italát pedig megbosszulom! - szólok szegény flótásnak, kinek kirántotta kezéből az italát.
A karomat leengedem, hátha ez végre ráveszi a támadásra, ahol már reménység szerint én kerülök fölénybe. Persze a karom leengedése nem azt jelzi, hogy kevésbé védekeznék. Elég ha ezt ő hiszi így.
||Még egyszer, elnézést a késésért, a korsós dolgot pedig remélem sikerült jól értelmeznem.
HP: 55, Páncél 31. ||
Chariton- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Chariton vs. Ryuu
by Ryuu Kedd Márc. 29 2016, 11:15
Lehívom a menüm, és elküldök a szerencsétlennek, azaz, akitől a korsót kölcsönöztem, egy képet. Ugyan ugyan, ne találgassatok, kiraktam pár fotókristályt, amíg unatkoztam erre felé. Nooh szóval, amíg "hősünk" azzal volt elfoglalva, hogy mély sajnálatát fejezze ki a korsó és tartalma elvesztése iránt, a férfi megkapva az üzenetet vigyoriba váltott át. Nem téveszthettem el egy olyan alkalmat, amikor is egy odaállt lányka szoknyáját libbentette fel a szél, amit keltettem. x3
Nem mondom, jó kép lett. Nagy lemondóan intettem csak Megane kunnak.
- Egy jó műsorért néha áldozatot kell vállalni. x) Láttál már Chackie Chan filmet? - Lázadó korszak mi? És ha igen, és ha mégsem? És ha ilyen vagyok alapból is? Miért érdekli? x) Csak unva rántottam egyet a vállamon. Ez nem az a válasz, amit hallani akartam. Sőt! Őhelyette a közönségünkhöz fordultam. - Mondjátok srácok, hányan jártunk kardvívó suliba? xP - Kis sutyorgás a válasz, biztos van egy-kettő de nem jelentkezik. - Én gamer vagyok. És ti? - Erre mosolyognak, sőt, nevetnek is. Talán tudják mi következik? - Mi a jó egy gamerben? Hogy tud játszani! Mi a jó egy kardvívóban?... várjunk, ez egy játék! : o - "Meglepődöm." A fiú felé fordulok. Megint csak legyintek, miközben a kard a vállamon pihen flegmán, japán rpghez hű karakterként. - Modoros angol vagy. Kíváncsi lennék mit gondoltál, amikor beloggoltál. Hogy majd kamatoztathatod a tudásod itt? x) Vagy még többet gyakorolni akár virtuálisan is, miután kimerültél fizikailag kint? x) Vagy csak kikapcsolódni? x) Vagy menőzni? Alapítottál volna egy céhet, ami kardvívókból állt volna? x)- Minden kérdés végével egyre feljebb, egyre fülsértőbb magasságig vittem fel a hangom. - Nem bírtál elszakadni a "sword" szótól, ugye? Oh! - "Eszembe jutott" valami. Legalább is az arcomról ez volt leolvasható. A kis parádé közben, amit a közönség pici hergelése után leadtam, közelebb sétáltam Cha kunhoz, de nem annyira, hogy támadható legyek. Majd egy "vallóban kíváncsi" ember arcát mutattam felé. - Mond csak. Használsz sword skilleket? - Ebben a pillanatban sárgán villant a kardja pengéje a kezemben és egy nyolcas szintű harcművész skillt aktiváltam. A sword skilleknek az a nagy előnyük, hogy viszi az ember kezét a lehető legpontosabb találat reményében, és ha valaki ezekkel nem élt eddig egyáltalán, akkor egy kvázi kivédhetetlen támadást kap be. Bár ha használta már többször is, akkor kiszámítható, hiszen minden sword skill önmagát ismétli újra és újra. A fiú viszont "gyakorolni" akar. Ebből az infóból ugyan nem lehetek teljesen biztos, de elképzelhető, hogy azok közül való, akiket nemrég engedett csak be a rendszer játszani. Ha pedig emellé még elittista és a saját képességeit isteníti, akkor az is lehet, hogy eszébe se jutottak a sword skillek! Nah ezt most megtudjuk.
A sárga villanás után előre, majd alulra és felugorva fölfelé csaptam a piszkavassal. Ha minden jól ment kapott még egy sérülést legalább, én pedig a háta mögött értem földet. Éééén használhatok sword skillt bármelyik fegyveren, mivel éééén harcművész vagyok! Ő viszont nem biztos hogy megteheti, hacsak nem a saját kasztjához vásárolta ezeket a piszkavasakat. :3
//Bocsi a késésért, deh elfáradtam a mesélésben és aztán túl gyorsan jött a húsvét. Ezután gyorsabb leszek. ^^
illetve a viszonyítás kedvéért kéne a többi pont is jahp. Főleg a gyorsi.
Remélem nem untad el.//
Nem mondom, jó kép lett. Nagy lemondóan intettem csak Megane kunnak.
- Egy jó műsorért néha áldozatot kell vállalni. x) Láttál már Chackie Chan filmet? - Lázadó korszak mi? És ha igen, és ha mégsem? És ha ilyen vagyok alapból is? Miért érdekli? x) Csak unva rántottam egyet a vállamon. Ez nem az a válasz, amit hallani akartam. Sőt! Őhelyette a közönségünkhöz fordultam. - Mondjátok srácok, hányan jártunk kardvívó suliba? xP - Kis sutyorgás a válasz, biztos van egy-kettő de nem jelentkezik. - Én gamer vagyok. És ti? - Erre mosolyognak, sőt, nevetnek is. Talán tudják mi következik? - Mi a jó egy gamerben? Hogy tud játszani! Mi a jó egy kardvívóban?... várjunk, ez egy játék! : o - "Meglepődöm." A fiú felé fordulok. Megint csak legyintek, miközben a kard a vállamon pihen flegmán, japán rpghez hű karakterként. - Modoros angol vagy. Kíváncsi lennék mit gondoltál, amikor beloggoltál. Hogy majd kamatoztathatod a tudásod itt? x) Vagy még többet gyakorolni akár virtuálisan is, miután kimerültél fizikailag kint? x) Vagy csak kikapcsolódni? x) Vagy menőzni? Alapítottál volna egy céhet, ami kardvívókból állt volna? x)- Minden kérdés végével egyre feljebb, egyre fülsértőbb magasságig vittem fel a hangom. - Nem bírtál elszakadni a "sword" szótól, ugye? Oh! - "Eszembe jutott" valami. Legalább is az arcomról ez volt leolvasható. A kis parádé közben, amit a közönség pici hergelése után leadtam, közelebb sétáltam Cha kunhoz, de nem annyira, hogy támadható legyek. Majd egy "vallóban kíváncsi" ember arcát mutattam felé. - Mond csak. Használsz sword skilleket? - Ebben a pillanatban sárgán villant a kardja pengéje a kezemben és egy nyolcas szintű harcművész skillt aktiváltam. A sword skilleknek az a nagy előnyük, hogy viszi az ember kezét a lehető legpontosabb találat reményében, és ha valaki ezekkel nem élt eddig egyáltalán, akkor egy kvázi kivédhetetlen támadást kap be. Bár ha használta már többször is, akkor kiszámítható, hiszen minden sword skill önmagát ismétli újra és újra. A fiú viszont "gyakorolni" akar. Ebből az infóból ugyan nem lehetek teljesen biztos, de elképzelhető, hogy azok közül való, akiket nemrég engedett csak be a rendszer játszani. Ha pedig emellé még elittista és a saját képességeit isteníti, akkor az is lehet, hogy eszébe se jutottak a sword skillek! Nah ezt most megtudjuk.
A sárga villanás után előre, majd alulra és felugorva fölfelé csaptam a piszkavassal. Ha minden jól ment kapott még egy sérülést legalább, én pedig a háta mögött értem földet. Éééén használhatok sword skillt bármelyik fegyveren, mivel éééén harcművész vagyok! Ő viszont nem biztos hogy megteheti, hacsak nem a saját kasztjához vásárolta ezeket a piszkavasakat. :3
//Bocsi a késésért, deh elfáradtam a mesélésben és aztán túl gyorsan jött a húsvét. Ezután gyorsabb leszek. ^^
illetve a viszonyítás kedvéért kéne a többi pont is jahp. Főleg a gyorsi.
Remélem nem untad el.
//_________________
- szint 11:
Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29
Ryuu- Harcművész
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2014. Jan. 22.
Karakterlap
Szint: 13
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: Chariton vs. Ryuu
by Chariton Kedd Május 17 2016, 00:58
- Nem. - válaszolok kérdésére a legrövidebben. Nagyon jól érzi magát a közönséggel. És sajnos be kell látnom, hogy részben jogos amit mondd. De csak részben. Mindezt azonban nem fogom az orrára kötni. Tanulja csak meg a saját kárán. Már csak kíváncsiságból is, együtt nevetek a közönséggel. Meglátjuk ezt hogyan reagálja le. - Sajnos még mindig nem érdemelted ki az információt. De hízelgő, ahogyan érdeklődsz az irányomban. Sőt, már majdnem azt mondtam, hogy megtisztelő...de eszembe jutott, hogy rólad beszélünk. Forgive me. -hajolok meg színpadiasan. Szájkarate, vagy hogy hívják ezt? Vagy ennyire fel akar húzni, esetleg megalázni, vagy élvezi. Lényegtelen, mint ahogyan a párbajban, úgy itt sem hagyhatom magam.
Várok. Hagyom, hogy közelebb jöjjön. Valóban azt hiszi hogy egy egyszerű kitöréssel nem tudom letudni ezt a távot, ahonnan most beszél hozzám? Szegény feje. Megvárom míg elmondja amit akar, majd aztán töröm össze ezt a gondolatát. Oh, hogy egy sword skillel szeretne megsebezni? Ilyenkor áldom Timidus nevét aki felhívta a figyelmem ezekre. Igaz, nem azért gyakoroltam a aztán őket, hogy ezt használjam támadásnak, hanem hogy védekezni tudjak ellenük. Ilyenkor látom, hogy meghozta gyümölcsét. Mivel a rendszer nem ismer olyan sok sword skillt (legalábbis ezen a szinten nem) általában az első két mozdulatból és a penge villanásából meglehet határozni, hogy melyik lesz. Nem pazarlok felesleges energiát vagy időt, a lehető legrövidebb mozdulatokkal vezetem vagy hárítom a vágásait. Az ugrása után csak a hátam mögött érhetett földet. Sajnos a gyorsaságom nem engedte meg azt, hogy mire leérkezik hátra is forduljak, arra azonban elég időm volt, hogy megfordítsam a kezemben a kardom fogását, és mintha csak tőrt fognék, hátradöfjek vele. Ha szerencsém van, még pont a kard szúrótávolságán belül ért földet. Nem ellenőrzöm vittem e be találatot, visszahúzom a pengém, visszafordítom a rendes állásba, s szép lassan hátrafordulok.
- Ahogyan mondtad...nem tudtam elszakadni a sword szótól. Sajnos ez a szó a sword skillek nevében is benne van.
|| HP: 55, Páncél: 31
Pontok: Fegyverkezelés: 14, Erő: 7+1 (mivel a "piszkavas" van felszerelve), Kitartás: 8, Gyorsaság: 13, Spec. képesség: 6
Hosszú szünet volt, de remélem van még kedved folytatni a játékot.||
Várok. Hagyom, hogy közelebb jöjjön. Valóban azt hiszi hogy egy egyszerű kitöréssel nem tudom letudni ezt a távot, ahonnan most beszél hozzám? Szegény feje. Megvárom míg elmondja amit akar, majd aztán töröm össze ezt a gondolatát. Oh, hogy egy sword skillel szeretne megsebezni? Ilyenkor áldom Timidus nevét aki felhívta a figyelmem ezekre. Igaz, nem azért gyakoroltam a aztán őket, hogy ezt használjam támadásnak, hanem hogy védekezni tudjak ellenük. Ilyenkor látom, hogy meghozta gyümölcsét. Mivel a rendszer nem ismer olyan sok sword skillt (legalábbis ezen a szinten nem) általában az első két mozdulatból és a penge villanásából meglehet határozni, hogy melyik lesz. Nem pazarlok felesleges energiát vagy időt, a lehető legrövidebb mozdulatokkal vezetem vagy hárítom a vágásait. Az ugrása után csak a hátam mögött érhetett földet. Sajnos a gyorsaságom nem engedte meg azt, hogy mire leérkezik hátra is forduljak, arra azonban elég időm volt, hogy megfordítsam a kezemben a kardom fogását, és mintha csak tőrt fognék, hátradöfjek vele. Ha szerencsém van, még pont a kard szúrótávolságán belül ért földet. Nem ellenőrzöm vittem e be találatot, visszahúzom a pengém, visszafordítom a rendes állásba, s szép lassan hátrafordulok.
- Ahogyan mondtad...nem tudtam elszakadni a sword szótól. Sajnos ez a szó a sword skillek nevében is benne van.
|| HP: 55, Páncél: 31
Pontok: Fegyverkezelés: 14, Erő: 7+1 (mivel a "piszkavas" van felszerelve), Kitartás: 8, Gyorsaság: 13, Spec. képesség: 6
Hosszú szünet volt, de remélem van még kedved folytatni a játékot.||
Chariton- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Chariton vs. Ryuu
by Ryuu Hétf. Május 30 2016, 10:22
De szűkszavú a kicsike. El kell azért mondjam, hogy egy hirtelen ötlet volt. Ha ő ugyanis el van telve attól, hogy a való életben is "tud" kardozgatni, akkor kihagyja a játék tutorialt, mondjuk úgy, bár a sword szó, mint olyan ingerlően hasson rá, az azért meglepett, de szerintem csak vissza akart válaszolni valamit. Valami frappánsat, ami nekem ugyan nem jött be. Ha engem kérdez laaaameee. Pff. Oké, még bennem van az a kis düh, amivel kezdtem az egész napot, és végül is nem rossz a srác, csak ne lenne olyan amilyen. hehe.
Tehát kivédte a támadást, majd még hátra is szúrt egyet, amit csak az akrobatikám és persze éleslátásomnak köszönhetően kerültem el. De azért ott volt a szeren. Már majdnem elismerésem, de azért mégsem nah x)
Lényeg a lényeg, hogy amint megfordult nem azt kapta amit várt. Ugyanis nem elfele tőle kerültem ki, hanem hozzá közelebb a szúrást, és azt hiszem itt leszögezhetjük, hogy ha nem is sokkal, de már érezhetően több gyorsi pontom van. Ez, örvendezetes. Elképzelhetem, hogy ha ezt a kis "gyakorlást" én nyerem, fejvesztve fog rohanni gyorsaság pontokért.
- Meglepetés x) - Ezzel pedig alulról fölfelé megpróbáltam a veséjébe látni a kis piszkavassal amit kölcsönbe adományozott nekem. ^^
Lássuk mit tartogat még a tarsolyába, hogy kerüli ki, mit mond? - A sword skillek jah, ugye hogy jók, ha ismered őket? x)
//Visszatérően vagyok. Eddig betegeskedtem, most meg a gépem nem bír magával, de lassanként már újra aktívkodni fogok ^^ És írok neked mindenhova //
Tehát kivédte a támadást, majd még hátra is szúrt egyet, amit csak az akrobatikám és persze éleslátásomnak köszönhetően kerültem el. De azért ott volt a szeren. Már majdnem elismerésem, de azért mégsem nah x)
Lényeg a lényeg, hogy amint megfordult nem azt kapta amit várt. Ugyanis nem elfele tőle kerültem ki, hanem hozzá közelebb a szúrást, és azt hiszem itt leszögezhetjük, hogy ha nem is sokkal, de már érezhetően több gyorsi pontom van. Ez, örvendezetes. Elképzelhetem, hogy ha ezt a kis "gyakorlást" én nyerem, fejvesztve fog rohanni gyorsaság pontokért.
- Meglepetés x) - Ezzel pedig alulról fölfelé megpróbáltam a veséjébe látni a kis piszkavassal amit kölcsönbe adományozott nekem. ^^
Lássuk mit tartogat még a tarsolyába, hogy kerüli ki, mit mond? - A sword skillek jah, ugye hogy jók, ha ismered őket? x)
//Visszatérően vagyok. Eddig betegeskedtem, most meg a gépem nem bír magával, de lassanként már újra aktívkodni fogok ^^ És írok neked mindenhova
//_________________
- szint 11:
Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29
Ryuu- Harcművész
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2014. Jan. 22.
Karakterlap
Szint: 13
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: Chariton vs. Ryuu
by Chariton Hétf. Jún. 06 2016, 16:03
Hátrafordultam. Két dologra is fény derült hirtelen. Két rossz dologra, ami azt illeti. Kezdjük a kisebbik rosszal. Ha jól látom, nem kapott be sebzést. Nem tudom, hogy nem találtam el, vagy kivédte e, a lényeg, hogy ugyanannyi életpontja van saccolásom alapján, mint eddig. A nagyobbik rossz, hogy mire hátrafordulok, szinte az arcomban van a gyerek. A fegyvere pedig a gyomron környékén valahol. Nincs esélyem kivédeni, túl gyors hozzá. Érezhető a pontjaink közötti különbség. Irritáló. Irritáló az is, hogy ilyen primitív módon, egy ilyen egyszerű szúrással talál el. Ha így folytatom, nincs túl sok esélyem. Ha egyszerűen arra hagyatkozom, hogy gyorsabb vagyok nála, és jobb a reakcióidőm, akkor elver. Az a probléma, hogy nem igazán tudok mást tenni. Technikai különbségben még nem győződtem meg teljes egészében, de a mondatai alapján semmit nem ismer az igazi kardvívásról, teljesen a rendszerre hagyja az irányítást. Ezt kihasználhatom...ha elég ügyes vagyok, ő meg ráharap. Mivel ezen kívül nem igazán látok más megoldást a helyzetre, próbáljuk ki. Nem kell újra megemlítenem, teljesen elkapott a vágás. Ha ügyes vagyok, még mielőtt visszahúzza a karját képes vagyok úgy csinálni, mintha a karjába szeretnék belevágni. Mintha. Ha elhúzza a karját, akkor egy kitörés előre, és már a mellkasánál is kell hogy legyek. Ha nem húzza el, akkor pedig a karját találom el. Egész szép esélyem van arra, hogy sikerrel járjak. Persze arra is, hogy ne. Bárhogy is történik, nem szeretnék ilyen közel lenni hozzá továbbra is. Ez is irritál. Legalább két lépés hátra. Ha meglepetésében elfelejt visszaütni, akkor pedig sebzést sem kapok. Apropó...van egy harmadik dolog is, ami feltűnt. Az, hogy eléggé keveset beszélt, az előzőhöz képest. Ez pedig már legalább nem rossz dolog. Azt is megkockáztatom, hogy azt mondjam rá, jó. Eléggé idegesítő volt. Viszont az indokára így is kíváncsi vagyok. Fárad, nem tud mit mondani, vagy mi az? Rákérdezem.
- Well...mint látod, hasznos is tud lenni. Főleg az amatőrök ellen, akik arra bízzák magukat, hisz maguk nem képesek irányítani se fegyverüket, se kardjukat...Nem gondolod? - teszem fel a sokatmondó kérdést. Ha sikerül rávennem arra, hogy ne használja őket, az a gyorsaságából is farag kicsit...remélem.
|| HP: 55, Páncél: 20 (Remélem jól számoltam, az erőd 10, plusz egy a fegyverből) ||
- Well...mint látod, hasznos is tud lenni. Főleg az amatőrök ellen, akik arra bízzák magukat, hisz maguk nem képesek irányítani se fegyverüket, se kardjukat...Nem gondolod? - teszem fel a sokatmondó kérdést. Ha sikerül rávennem arra, hogy ne használja őket, az a gyorsaságából is farag kicsit...remélem.
|| HP: 55, Páncél: 20 (Remélem jól számoltam, az erőd 10, plusz egy a fegyverből) ||
Chariton- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Chariton vs. Ryuu
by Argo Pént. Nov. 04 2016, 13:05
Hai~
Inaktivitás miatt a küzdőteret lezárom. Jutalmatok:
Chari: 10 exp 30 arany
Ryuu: 25 exp 70 arany
Inaktivitás miatt a küzdőteret lezárom. Jutalmatok:
Chari: 10 exp 30 arany
Ryuu: 25 exp 70 arany
_________________
Argo- Mesélő
- Hozzászólások száma : 999
Join date : 2013. Aug. 27.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.