Ryuu a sárkány
2 posters
1 / 1 oldal
Ryuu a sárkány
Karakternév: Ryuu
Nem: Fiú
Kor: 15
Kaszt: Harcművész
És ezt ő sem tagadja, kivéve persze ha azt az érdeke úgy kívánja.
Azonban ezzel a jellemmel együtt is sikerült megúsznia sárga indikátorral, és nincs is kedve vörössé válni. Mondjuk érthető okokból döntött így. Sárga indikátorosként még csak csak megtűrik maguk mellett az emberek, de vörösként nem lenne annyi esélye trollkodni, ami pedig a lételeme.
Csak akkor mozdul meg igazán, ha van abból valami előnye is, vagy épp jót mulathat a következményein.
Aztán, pont mint a többi korabelit is, őt is elvitte az anyja bölcsibe, óvódába és aztán alsó középiskolába is. Mindent szépen végig élt, mint minden normális srác. Őt is gúnyolták, és ő is gúnyolt másokat, csak mert megtehette. Ennyi volt az ok, minden esetben, és ezt ő is gyorsan megtanulta. Nem is érdekelte különösebben, hogy ki mit mond rá, de az már sokkal inkább, hogy ő másokra milyen hatással van.
Kevés barátja volt, voltaképp sokszor cserélgette őket, leginkább azért, mert nem sokan bírták ki mellette hosszabb ideig. Egy fiúcskát kivéve, de róla majd később beszélek.
De visszatérve történetünk szereplőjére, nem kell külön ecsetelnem, hogy mire is költötte a drága pénzt, amit szüleitől kapott, meg amit a többiektől csikart ki. Gépekre, gép alkatrészekre, és játékokra, meg még több játékokra. A SAO megjelenésekor az egyik volt azok közül akik az első sorban álltak a Bétáért. És végül ki is sorsolták. Nagy boldogság volt akkor nála, mert hát a 2D világa volt leginkább az övé. Nem volt semmi baja a 3D-vel sem, vagy ahogy most mondjuk 4D-vel. Itt is élvezte oltani a jónépet, de gamerként is legalább olyan jól szórakozott.
Az a bizonyos első nap is berögözött volt már, tudta mit tesz, mi hol van. Rutinosan mozgott a Főtéren, a közeli Erdőben, és a Vásártéren is gyorsan beszerezte a legtöbb szükséges dolgot még a többiek előtt, olcsón.
- Ryuuu, Ryuuu! Várj meg, mit vettél az előbb? oO -
- Jah semmit, nem érdekes. >.> Menjünk ki az erdőbe. -
És már indult is.
- Oké, merre is van? Segíthetnél kicsit. Egyáltalán nem tudom mit kell csinálni. -
- Jahj ne nyavalyogj, mi vagy te, csecsemő? Tedd magad elé a lábaidat, és járj. :3 -
- Hidoi wa, te hívtál ide és még csak nem is segítesz. -
- Azt nem mondtam, hogy majd a senpaiod is leszek.
Vagy talán vonzódsz hozzám? Örömet okozna, ha azt mondanám, "daisuki, Youkun *.* Tegyél velem amit csak akarsz " -
A hangját is elváltoztatta hozzá, és összecsapva a kezeit simult oda Yuutahoz, mint egy pirulós, szégyenlős kislány. A másik rák vörössé lett és kínjában vagy tíz decibellel megemelte a hangját.
- Naiooo desu! -
- "Én nem bánom ha alacsonyabb vagy." vagy. "A fiúk közti szerelem is igazi érzés!" -
- Wáá, nai nai! :O -
- Perverz vagy Youkun! >.> -
- De nem is, yamete kudasai! T.T -
- Kimochiwarui, Youkun. -
- És ne hívj Youkunnak, aho Ryo- -
- A! - Változott meg hirtelen halálosan komolyra a fiú, és még fel is tette a kezét, jelezvén, hogy szót kér, de sürgősen. Yuuta el is hallgatott rögtön.
- Ryuu vagyok, és Youkun! - közelebb hajolt "áldozatához" - hogy képzeled, hogy így beszélsz velem?
- Ó, - - Sumimasen. ._.
Vágott rá Ryuu egy újabb fapofát, majd ...mentek tovább. Elvégre a fiú bétás, és hiába ilyen undok modorú, Yuuta jól tudta, hogy ha ne is direkt, de spontán csak eltanulhat tőle ezt azt. A másik meg, ahol Ryuu van, ott van expé is. Nem utolsó sorban, már óvódás koruk óta együtt lógnak.... valamiért, így hát volt ideje "megszokni" a másik jellemét. Így hát kettesben folytatták.
Azonban a nagy gyakorlás is másképp zajlott le, mint azt Yuuta képzelte el,de ezen már meg sem lepődött. Ryuu csak állt mögötte unott fejjel, mint mindig és valahogy mindig sikerült úgy állnia, hogy a mob Yuutát vegye célba, ezzel elérve, hogy a fiúnak kelljen harcolnia. Habár az elején nem bánta, legalább szerez egy kis pénzt, meg expét, de a vége felé, mikor már a kitartás pontjai bánták, már kezdett kicsit ideges lenni. Az utolsó farkasnál már meg is kellett állnia harc közben, szerzett is sebet miatta.
Végül azért csak el tudta pusztítani, és lihegve fújta ki magát, Ryuu közben ugyanúgy, rezzenéstelen arccal nézett előre.
- Miért nem segítesz Ryuu? -
- Nande? Jól elszórakozol nélkülem is, Perverz kun. >.> -
- Most meg miért? -
- Úgy lihegsz, mint valami kiéhezett kutya. <.< -
- Mert miattad nekem kellett az összeset elintéznem! >< -
- Engem ne vonj bele, én nem vagyok zoofil. -
- Wáá, de én se vagyoook T.T -
- Ó, Youkun! Ott egy vaddisznó! -
- Mi? Ho? -
- Hát ott! - mutatott nem is olyan messze, és valóban épp Yuuta felé száguldott egy nem is olyan kis darab. - Szerintem téged akar. -
- Ne örülj neki, hanem segíts! -
- Hm? Kinek? -
- Hát nekem! -
- AaaaaAaaahhh, már késő... -
Ekkor öklelte fel a srácot a vaddisznó, amitől repült olyan két métert, szép félkörívben. Ryuu végignézte a kis műsort, majd elővette a kardját és használva a rendszer adta egyik kardskillt, lenyisszantotta elsőre a vaddisznót. Yuuta csak pislogott felé.
- Egész nap figyeltelek, de egyszer sem használtad a rendszer skilljeit, Youkun. - fordult felé fapofával. Yuuta erre facepalm.
- Mert nem mondtad, hogy van ilyen! Nem tudtam róla! >< -
- És keveset tettél előre. -
- Te mondtad, hogy támogató legyek inkább. T.T -
- Gyenge vagy Youkun. >.> -
- -.-
Sokat tett a fejlődés érdekében, és gyorsan is lépte a szinteket. Ugyan nem vett részt semmi olyan nagyobb rendezvényeken, mint a Szépségverseny, még nézőként se, vagy a mostanra csak Tükrös napként elhíresült Vidámparkba se látogatott el. Küldizgetett, minibossozott, és bossokra csak azért nem járt el, mert az a hír járta, hogy nagy spanok a frontharcosok. A végén még ellene fordul valamelyik, az meg nem lenne túl előnyös. Yuuta közben hősiesen viselte a szeszélyeit, és néha hozzájuk csapódtak mások is. Habár ők csak rövid időre boldogították a párost.
Aztán egyik nap Ryuunak egy nagy ötlete támadt. Egyik informátorától kapott egy fülest egy nehezen megközelíthető kazamatáról és az a hír járja, hogy ott van egy irányító panel. Elég jó hackernek vélte magát arra, hogy belepiszkálhasson abba a panelbe. Habár az egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy kijutattásukra használja, nem, sőt ellenkezőleg. Magának akart könnyen megszerzett szinteket adni. Nem volt elég az a 16 szint, ami eddig megvolt. >.>
- Aha miért ne? Megvan hozzá a szintünk. -
- De nekem csak épp hogy T.T És az informátor is azt mondta, hogy nehezen megközelíthető. -
- Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy erős ellenfeleink lesznek. -
- De azt is jelentheti Ryuu kun! -
- Ne tojj már be. Ha valami baj van ott a hazatérés kristályod. -.- -
Egy lemondó sóhaj szakadt fel belőle, de nem tudott ellent mondani a fiúnak. A barátjának tartotta őt, még hanéha kiállhatatlanul is viselkedik. Így hát együtt léptek be a Kazamatába. Egyszer csak Yuuta levágta magát a földre, és elkiáltotta magát.
- Lejjebb ment az életem, lőnek! -
- Mi? - Lepődött meg Ryuu látványosan. - Jah nem, csak én voltam. -
Emelte fel jobb kezét, amiben egy tőr volt.
- Mi? veh? De miért? T.T -
- Csak ellenőrizni akartam, hogy valóban érzünk e fájdalmat. -
- Hehh, de most? Miért nem magadba szúrtad? -
- Hülye vagy? Magamat szurkáljam? Nem vagyok mazoista. >.> -
- Azt vettem észre. -.- -
Felállt, mire Ryuu meglökte, hogy vissza essen.
- És ezt miért kaptam? T.T -
- Ó, gomen, nyitott volt a védelmed. -
A következő pillanatban pedig felugrott a fiúnál egy panel, ő meg vidáman újságolta el Yuutának a nagy hírt.
- Nahát, kaptam egy pontot utánad! *.* -
- Ne rajtam növeld a szinted, Ryuu QQ
Most megihatok egy minipotit miattad. -
- Ch, kodomo. -
Azzal előre is ment, ott hagyva Yuutát. Szegény srác alig bírt utána futni alacsonyabb szintje és gyorsaság pontja miatt.
- Nem vagyok gyerek! Épp egy veszélyes övezetbe megyünk be. Nem akarok miattad meghalni! -
Nem is kellett sokat várniuk a szörnyekre. Épp csak egy kicsit nyomultak be a sűrűjébe, már ketten rájuk is rontottak. Itt már Ryuura hárult a nagyobb feladat, de szépen helyt állt, s a sokadik mob pixelei mögött végre rá is lelt egy nyitott ajtóra. Mögötte vakító fehérség, és mintha egy asztal féleség lenne felállítva. Közelebb érve látszottak a gombok is rajta. Semmi kétség, ez egy irányító szoba és nyitva van! Nem kapkodta el, de igyekezett minél előbb a közelébe érni, majd bent, (ráhagyva a védelmet Yuutára) őrült módon vetette rá magát a panelre. Persze szegény Yuuta azt se tudta mihez kezdjen így egyedül, ám nem kellett pár perc se, máris néhány páncélos alak termett a közelükben. Indikátoruk egytől egyig Fekete, mint a korom.
- Nem tudom mit csinálsz Ryuu, de ezek kicsinálni jöttek minket. oO Jobb ha sietsz.... -
Az egyik Yuuta felé suhintott a buzogányával, és szegény gyerek hiába próbált vetődni. Csiga tempóban ért földet, és addigra az élete sárgásvörösbe kúszott.
- Viszsavonom Ryuu, meghalunk! >m< -
Ekkor figyelt fel a fiú nagy elmélyültségéből. És a látvány nem tetszett neki, de nagyon nem. Yuuta a következő csapást talán neméli utol, és a páncélos mobok mögött volt a menekülési útvonal. Azt nem akarta megkockáztatni, hogy kedvenc kísérleti nyusziját elveszítse, és ott volt az is, amit Kayaba mondott. Azért még ő sem szeretne a gyászoló szülők szemébe nézni, amikor felébred. Elnyomott egy szitkozódást, és kézbe véve a kardját, nekitámadott a mobnak, amelyik Yuutát vette célba.
Ezzel elérte, hogy ne hajon meg a másik, és a mobok rá figyeltek. Aktiválta a Súlyemelés jártasságát és, a mobok mögé dobta bajtársát.
- Teleportálj ki! -
Kiáltott rá a másik fiúra, de olyan hévvel, hogy Yuuta megdöbbent. Még így nem hallotta Ryuut viselkedni, pedig már párszor kerültek bajba.
- Ryu - Lesápadt a látványtól, és a sírás kerülgette. Hiába volt fiú, "és a fiúknak nem szabad sírniuk", ezek a gondolatok akkor mit sem értek amellett, amikor látta elpixeleződni a barátját. Nem volt a legjobb barát, de az volt, és... megmentette az életét.
- Nysteeeeeer! -
Képesség: Később, pályázatban.
Nem: Fiú
Kor: 15
Kaszt: Harcművész
Kinézet:
Magas nyurga alkat, fakó fehér bőrszín, betegesen fehér, szeme színe alapból ugyanúgy fekete mint minden japánnak, de amint volt lehetősége rá, megváltoztatta vörösre, mert úgy félelmetesebben néz ki. Ki látott már vörös szemű gyereket? Haja szinte mindig kócos, és feláll a feje búbjánál jó pár tincs, amit hiába lapítana le, nem sikerült még. Nem túl vézna gyerek, de látszik rajta, hogy csak nagy néha jár el mozogni. Épp az órai tesi meg talán pár óra focizás és jól van. Leginkább bent kockul a szobájában, ha nem bandázik kint a szabadban. Jellem:
Egy kiállhatatlan cinikus gyerek. Gyorsan szedi össze maga körül az információkat és a legsebezhetőbbe bele is mar egyből. Egy unott, ám de arcmimikáját könnyen változtató szadista kis dög. És ezt ő sem tagadja, kivéve persze ha azt az érdeke úgy kívánja.
Azonban ezzel a jellemmel együtt is sikerült megúsznia sárga indikátorral, és nincs is kedve vörössé válni. Mondjuk érthető okokból döntött így. Sárga indikátorosként még csak csak megtűrik maguk mellett az emberek, de vörösként nem lenne annyi esélye trollkodni, ami pedig a lételeme.
Csak akkor mozdul meg igazán, ha van abból valami előnye is, vagy épp jót mulathat a következményein.
A SAO előtt
Volt zsebpénze. Ez mindent megmagyarázhat, de ha valaki többet akar tudni, akkor ki fejthetem kicsit bővebben is. Nos tehát, Tokyo egyik külvárosi részén 14 éve született meg az a fekete hajú, és átlagon aluli testtömeggel rendelkező fiú, akiről végül is ez a kis történet szól.Aztán, pont mint a többi korabelit is, őt is elvitte az anyja bölcsibe, óvódába és aztán alsó középiskolába is. Mindent szépen végig élt, mint minden normális srác. Őt is gúnyolták, és ő is gúnyolt másokat, csak mert megtehette. Ennyi volt az ok, minden esetben, és ezt ő is gyorsan megtanulta. Nem is érdekelte különösebben, hogy ki mit mond rá, de az már sokkal inkább, hogy ő másokra milyen hatással van.
Kevés barátja volt, voltaképp sokszor cserélgette őket, leginkább azért, mert nem sokan bírták ki mellette hosszabb ideig. Egy fiúcskát kivéve, de róla majd később beszélek.
De visszatérve történetünk szereplőjére, nem kell külön ecsetelnem, hogy mire is költötte a drága pénzt, amit szüleitől kapott, meg amit a többiektől csikart ki. Gépekre, gép alkatrészekre, és játékokra, meg még több játékokra. A SAO megjelenésekor az egyik volt azok közül akik az első sorban álltak a Bétáért. És végül ki is sorsolták. Nagy boldogság volt akkor nála, mert hát a 2D világa volt leginkább az övé. Nem volt semmi baja a 3D-vel sem, vagy ahogy most mondjuk 4D-vel. Itt is élvezte oltani a jónépet, de gamerként is legalább olyan jól szórakozott.
Log in
~ A nevem Ryuu, a sárkány. Legyen elég ennyi is. Most nem te vagy a foci csapatkapitánya, hanem én a magasabb szintű. Wakatta? ~
Sokáig viselkedhetett így, azonban volt egy kis bibi, amit nem mondhatnánk bugnak, habár ő arra hivatkozott a későbbiekben. De kezdjük az elejéről.~ A nevem Ryuu, a sárkány. Legyen elég ennyi is. Most nem te vagy a foci csapatkapitánya, hanem én a magasabb szintű. Wakatta? ~
Az a bizonyos első nap is berögözött volt már, tudta mit tesz, mi hol van. Rutinosan mozgott a Főtéren, a közeli Erdőben, és a Vásártéren is gyorsan beszerezte a legtöbb szükséges dolgot még a többiek előtt, olcsón.
With or without a friend?... a friend?
~ Az már csak természetes, hogy az éles játékra magammal rángattam Yuutat. Kellett valaki az elején, akin kísérletezhetek. És nem panaszkodhat, élete legmeghatározóbb élményét kapta tőlem születésnapjára. xP ~- Ryuuu, Ryuuu! Várj meg, mit vettél az előbb? oO -
- Jah semmit, nem érdekes. >.> Menjünk ki az erdőbe. -
És már indult is.
- Oké, merre is van? Segíthetnél kicsit. Egyáltalán nem tudom mit kell csinálni. -
- Jahj ne nyavalyogj, mi vagy te, csecsemő? Tedd magad elé a lábaidat, és járj. :3 -
- Hidoi wa, te hívtál ide és még csak nem is segítesz. -
- Azt nem mondtam, hogy majd a senpaiod is leszek.
Vagy talán vonzódsz hozzám? Örömet okozna, ha azt mondanám, "daisuki, Youkun *.* Tegyél velem amit csak akarsz " -
A hangját is elváltoztatta hozzá, és összecsapva a kezeit simult oda Yuutahoz, mint egy pirulós, szégyenlős kislány. A másik rák vörössé lett és kínjában vagy tíz decibellel megemelte a hangját.
- Naiooo desu! -
- "Én nem bánom ha alacsonyabb vagy." vagy. "A fiúk közti szerelem is igazi érzés!" -
- Wáá, nai nai! :O -
- Perverz vagy Youkun! >.> -
- De nem is, yamete kudasai! T.T -
- Kimochiwarui, Youkun. -
- És ne hívj Youkunnak, aho Ryo- -
- A! - Változott meg hirtelen halálosan komolyra a fiú, és még fel is tette a kezét, jelezvén, hogy szót kér, de sürgősen. Yuuta el is hallgatott rögtön.
- Ryuu vagyok, és Youkun! - közelebb hajolt "áldozatához" - hogy képzeled, hogy így beszélsz velem?
- Ó, - - Sumimasen. ._.
Vágott rá Ryuu egy újabb fapofát, majd ...mentek tovább. Elvégre a fiú bétás, és hiába ilyen undok modorú, Yuuta jól tudta, hogy ha ne is direkt, de spontán csak eltanulhat tőle ezt azt. A másik meg, ahol Ryuu van, ott van expé is. Nem utolsó sorban, már óvódás koruk óta együtt lógnak.... valamiért, így hát volt ideje "megszokni" a másik jellemét. Így hát kettesben folytatták.
Azonban a nagy gyakorlás is másképp zajlott le, mint azt Yuuta képzelte el,de ezen már meg sem lepődött. Ryuu csak állt mögötte unott fejjel, mint mindig és valahogy mindig sikerült úgy állnia, hogy a mob Yuutát vegye célba, ezzel elérve, hogy a fiúnak kelljen harcolnia. Habár az elején nem bánta, legalább szerez egy kis pénzt, meg expét, de a vége felé, mikor már a kitartás pontjai bánták, már kezdett kicsit ideges lenni. Az utolsó farkasnál már meg is kellett állnia harc közben, szerzett is sebet miatta.
Végül azért csak el tudta pusztítani, és lihegve fújta ki magát, Ryuu közben ugyanúgy, rezzenéstelen arccal nézett előre.
- Miért nem segítesz Ryuu? -
- Nande? Jól elszórakozol nélkülem is, Perverz kun. >.> -
- Most meg miért? -
- Úgy lihegsz, mint valami kiéhezett kutya. <.< -
- Mert miattad nekem kellett az összeset elintéznem! >< -
- Engem ne vonj bele, én nem vagyok zoofil. -
- Wáá, de én se vagyoook T.T -
- Ó, Youkun! Ott egy vaddisznó! -
- Mi? Ho? -
- Hát ott! - mutatott nem is olyan messze, és valóban épp Yuuta felé száguldott egy nem is olyan kis darab. - Szerintem téged akar. -
- Ne örülj neki, hanem segíts! -
- Hm? Kinek? -
- Hát nekem! -
- AaaaaAaaahhh, már késő... -
Ekkor öklelte fel a srácot a vaddisznó, amitől repült olyan két métert, szép félkörívben. Ryuu végignézte a kis műsort, majd elővette a kardját és használva a rendszer adta egyik kardskillt, lenyisszantotta elsőre a vaddisznót. Yuuta csak pislogott felé.
- Egész nap figyeltelek, de egyszer sem használtad a rendszer skilljeit, Youkun. - fordult felé fapofával. Yuuta erre facepalm.
- Mert nem mondtad, hogy van ilyen! Nem tudtam róla! >< -
- És keveset tettél előre. -
- Te mondtad, hogy támogató legyek inkább. T.T -
- Gyenge vagy Youkun. >.> -
- -.-
Log out...
Mondani sem kell, hogy nem akartak még kijelentkezni, mikor őket is elkerülhetetlenül átteleportálta a rendszer a Főtérre, és megtudták a nagy igazságot. Yuuta pánikba esett, Ryuu pedig csak azt sajnálta, hogy a béna tükrös bohóckodással az eredeti alakját kell használnia. Azonban, leginkább Ryuunak hála, egyikük sem ragadt meg a Kezdetek városában. Amikor pedig bejöttek a játékba a kényelmi itemek, mint lakásvétel, szobabútorok, vagy épp hajfestés és kontaklencse, egyből beszerzett Ryuu egy vöröset. Mindig vörös szemű karaktert indított, mert az félelmetes és menő. Sokat tett a fejlődés érdekében, és gyorsan is lépte a szinteket. Ugyan nem vett részt semmi olyan nagyobb rendezvényeken, mint a Szépségverseny, még nézőként se, vagy a mostanra csak Tükrös napként elhíresült Vidámparkba se látogatott el. Küldizgetett, minibossozott, és bossokra csak azért nem járt el, mert az a hír járta, hogy nagy spanok a frontharcosok. A végén még ellene fordul valamelyik, az meg nem lenne túl előnyös. Yuuta közben hősiesen viselte a szeszélyeit, és néha hozzájuk csapódtak mások is. Habár ők csak rövid időre boldogították a párost.
Aztán egyik nap Ryuunak egy nagy ötlete támadt. Egyik informátorától kapott egy fülest egy nehezen megközelíthető kazamatáról és az a hír járja, hogy ott van egy irányító panel. Elég jó hackernek vélte magát arra, hogy belepiszkálhasson abba a panelbe. Habár az egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy kijutattásukra használja, nem, sőt ellenkezőleg. Magának akart könnyen megszerzett szinteket adni. Nem volt elég az a 16 szint, ami eddig megvolt. >.>
A hiba.
- Tényleg komolyan gondolod? -- Aha miért ne? Megvan hozzá a szintünk. -
- De nekem csak épp hogy T.T És az informátor is azt mondta, hogy nehezen megközelíthető. -
- Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy erős ellenfeleink lesznek. -
- De azt is jelentheti Ryuu kun! -
- Ne tojj már be. Ha valami baj van ott a hazatérés kristályod. -.- -
Egy lemondó sóhaj szakadt fel belőle, de nem tudott ellent mondani a fiúnak. A barátjának tartotta őt, még ha
- Lejjebb ment az életem, lőnek! -
- Mi? - Lepődött meg Ryuu látványosan. - Jah nem, csak én voltam. -
Emelte fel jobb kezét, amiben egy tőr volt.
- Mi? veh? De miért? T.T -
- Csak ellenőrizni akartam, hogy valóban érzünk e fájdalmat. -
- Hehh, de most? Miért nem magadba szúrtad? -
- Hülye vagy? Magamat szurkáljam? Nem vagyok mazoista. >.> -
- Azt vettem észre. -.- -
Felállt, mire Ryuu meglökte, hogy vissza essen.
- És ezt miért kaptam? T.T -
- Ó, gomen, nyitott volt a védelmed. -
A következő pillanatban pedig felugrott a fiúnál egy panel, ő meg vidáman újságolta el Yuutának a nagy hírt.
- Nahát, kaptam egy pontot utánad! *.* -
- Ne rajtam növeld a szinted, Ryuu QQ
Most megihatok egy minipotit miattad. -
- Ch, kodomo. -
Azzal előre is ment, ott hagyva Yuutát. Szegény srác alig bírt utána futni alacsonyabb szintje és gyorsaság pontja miatt.
- Nem vagyok gyerek! Épp egy veszélyes övezetbe megyünk be. Nem akarok miattad meghalni! -
Nem is kellett sokat várniuk a szörnyekre. Épp csak egy kicsit nyomultak be a sűrűjébe, már ketten rájuk is rontottak. Itt már Ryuura hárult a nagyobb feladat, de szépen helyt állt, s a sokadik mob pixelei mögött végre rá is lelt egy nyitott ajtóra. Mögötte vakító fehérség, és mintha egy asztal féleség lenne felállítva. Közelebb érve látszottak a gombok is rajta. Semmi kétség, ez egy irányító szoba és nyitva van! Nem kapkodta el, de igyekezett minél előbb a közelébe érni, majd bent, (ráhagyva a védelmet Yuutára) őrült módon vetette rá magát a panelre. Persze szegény Yuuta azt se tudta mihez kezdjen így egyedül, ám nem kellett pár perc se, máris néhány páncélos alak termett a közelükben. Indikátoruk egytől egyig Fekete, mint a korom.
- Nem tudom mit csinálsz Ryuu, de ezek kicsinálni jöttek minket. oO Jobb ha sietsz.... -
Az egyik Yuuta felé suhintott a buzogányával, és szegény gyerek hiába próbált vetődni. Csiga tempóban ért földet, és addigra az élete sárgásvörösbe kúszott.
- Viszsavonom Ryuu, meghalunk! >m< -
Ekkor figyelt fel a fiú nagy elmélyültségéből. És a látvány nem tetszett neki, de nagyon nem. Yuuta a következő csapást talán neméli utol, és a páncélos mobok mögött volt a menekülési útvonal. Azt nem akarta megkockáztatni, hogy kedvenc kísérleti nyusziját elveszítse, és ott volt az is, amit Kayaba mondott. Azért még ő sem szeretne a gyászoló szülők szemébe nézni, amikor felébred. Elnyomott egy szitkozódást, és kézbe véve a kardját, nekitámadott a mobnak, amelyik Yuutát vette célba.
Ezzel elérte, hogy ne hajon meg a másik, és a mobok rá figyeltek. Aktiválta a Súlyemelés jártasságát és, a mobok mögé dobta bajtársát.
- Teleportálj ki! -
Kiáltott rá a másik fiúra, de olyan hévvel, hogy Yuuta megdöbbent. Még így nem hallotta Ryuut viselkedni, pedig már párszor kerültek bajba.
- Ryu - Lesápadt a látványtól, és a sírás kerülgette. Hiába volt fiú, "és a fiúknak nem szabad sírniuk", ezek a gondolatok akkor mit sem értek amellett, amikor látta elpixeleződni a barátját. Nem volt a legjobb barát, de az volt, és... megmentette az életét.
- Nysteeeeeer! -
"Restart"
~ Fuhh, ez közel volt. Még jó, hogy azzal kezdtem a programírást, hogy ha bajba kerülnék dobjon le a Kezdetek városába. o.o Habár nem hagyatkozhatok erre, ha észre vették, hogy babrálom a rendszert, biztos visszaírták már. Azt viszont nem értem, hogy miért vagyok első szintű oO Ezt nem írtam bele a programba. Most kezdhetem újra. ~Képesség: Később, pályázatban.
Ryuu- Harcművész
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2014. Jan. 22.
Karakterlap
Szint: 13
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: Ryuu a sárkány
Szia!
Az előtörténetet elfogadom.
Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Az előtörténetet elfogadom.
Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Similar topics
» Ryuu - Egy sárkány pályázatai. :]
» Sárkány ellen sárkányfű - de mi van, ha nincs sárkány?
» Ryuu, the dragon
» Ryuu njk lista x3
» Chariton vs. Ryuu
» Sárkány ellen sárkányfű - de mi van, ha nincs sárkány?
» Ryuu, the dragon
» Ryuu njk lista x3
» Chariton vs. Ryuu
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.