Re: [Küldetés] Szafari kaland Leo Maxwelddel

by **Rosalia** Vas. Dec. 29 2013, 23:43

Nyugalom Alex, ne légy ilyen paranoiás! Érkezik válasz a gyermektől, elhaló nyöszörgés. Ki tudja mióta senyved odalent a jéghideg vízben. Összefogásotoknak hála Alex secperc alatt felhozza a kisfiút, nővére pedig sorra borul rátok a derekatokat ölelve, miközben hálás könnycseppek potyognak a szemeiből. Elbúcsúztok tőlük, a gyermekek erejükhöz mérten sietnek hazafelé. A professzor megcsinntatva emberségét, még ételt is ad nekik. Igen, az NJK-knak.
Miután visszaszereltétek a kötéllétrát a helyére és ismét mindenki a fedélzeten, már semmi sem állíthat meg benneteket, hogy időben odaérjetek a professzor koordinátáihoz. Hogy jófelé haladtok, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a terep egyre bozótosabbá válik, már teljesen belepik a látómezőt a tüskés, kesze-kusza növények, a levegő pedig olyan száraz és poros, hogy szinte kaparja a torkotokat. Egy idő után kénytelenek vagytok gyalogszerrel folytatni az utat, mert a gépmostrum póklábai már nem nyernnek maguknak elég teret. Minél inkább behatoltok a sűrűbe, annál inkább csend honol. Nincsenek most már random NJK-k, kik utatokba állnak és hátráltatnak benneteket. A professzor is egyre izgatottabb, menüjét szinte percenként lenyitogatja. Aztán mikor megérkeztek a meghatározott koordinátákhoz, sehol semmi. Sehol egy jellegzetes növény, sehol egy itemjező ikon, sehol egy felcsillanó pixel. Csupán a bozótos rengetege. Nem telik el azonban sok idő, mire mozgolódás hangjára lehettek figyelmesek egy kisebb dombocska irányából. Egy apró, ám igen furcsa lény libben fel mögüle, tekintetét egyesenesen rátok szegezi. Feje fölött fekete kurzor van, tehát a ti szintetek számra legyőzhetetlen mob. Indikátora alatt ez a név szerepel: Tövis Tündér

[Küldetés] Szafari kaland Leo Maxwelddel - Page 3 Thorn-Fairy

- Kik vagytok ti útonállók, kik fegyverrel az oldalatokon rontotok be birodalmamba? Kinek ártó eszköz forog kezében, annak nem lehet nyugalom szívében sem. Háromszor is próbáltalak eltántorítani benneteket, de hiába jelentem meg jajveszékelő öregasszony, nő vagy leány képében, ti hajthatatlanok maradtatok. - A professzor szólni próbálna, hogy elmagyarázza, miért is jöttetek, de a tündér leinti. - Érkezésetek indokát fedje homály, hisz számomra érdektelen, ti azonban megbecstelenítettétek betolakodásotokkal a birodalmamat! Itt helyben meg kellene, hogy öljelek benneteket, de lássátok mily' kegyes vagyok hozzátok. Három próbát állítok elétek, s ha csak egyet is teljesítetek, szabadon elmehettek. Ha mindhárom próbát kiálljátok, megkaphatjátok, amiért érkeztetek. Tudom jól, a tövisgyökérre fáj a fogatok. Figyelmeztetlek azonban benneteket, hogy ha egy próbát sem álltok ki, akkor végzek mindannyiótokkal! - Kis szünetett hagy, majd még feljebb libben szárnyaival.
- Próbára teszem bátorságotokat, értelmeteket és gyorsaságotokat. Minden próbához állítsatok ki magatok közül egy bajnokot, ki képvisel majd benneteket. Ki lesz hát az első, a bátorság bajnoka?

by **Halász Alex** Hétf. Dec. 30 2013, 13:18

Rámeredtem Meredithre. Hehe, úgy mondta az előbbit, mintha ott akarna hagyni, de legalább is párszor visszadobni. Razz

Félelmetes ez a lány.

Kínos mosolyommal egybekötve elhúztam kissé a szám szélét.
- Igyekszem észben tartani Mer. ^^" Mászok máris xd -
Mielőtt még lelökne a mélybe, mert nem igyekeztem eléggé,megyek inkább magma. Rolling Eyes

Szerencsére ha a prof nem is, hát Danee barátunk aktivizálta magát, és egy késői elkérés után lenyúlta a pókra szerelt létrát. Ennek segítségével másztam hát le a mélybe, amit Mer és Dani, a szőke lovag >.> tartott nekünk. Lent próbáltam előbb egy kis lelket önteni a fiúcskába. Elmagyaráztam neki, hogy nincs semmi baj, kivisszük innét, majd megkérdeztem, hogy fel tud e mászni a létrán. Persze halvány igen volt csak a válasz. Nem vihettem a hátamon, nincs ilyen jártasságom, íjász lévén nem is kell, nemde? Suspect

Annyit ígérhettem, amit meg is tudtam tenni. Mögötte másztam és ha megcsúszna, akkor én majd tartani fogom. Egyszer meg is állt szegénykém, (njk vazz ><, azonban valóban úgy viselkedett, mint egy igazi, megszeppent és rettenetesen megfázott kisgyerek. Ez elgondolkoztatott akkor is, és jócskán utána is, míg néztem Dani lapátolását. Rolling Eyes

) Végül is minden különösebb baj nélkül kikecmeregtünk és a lány hálálkodva borult ránk. Mindőnkre.
- Semmiség, egyértelmű, hogy megtettük. ^^" -
Veregettem meg a vállát a lánykának, egészen megszerettem ezt az össze vissza hálálkodó njkácskát. :|A következő útszakasz már minden megakasztás nélkül lezajlott. A terep is megváltozott, minden gyérebb lett enyhe szafari hangulatot árasztva. Nem volt túlságosan kedvemre a szikár talaj, dehát tudtuk, hogy valami ilyesmi lesz és érdeklődve bambultam kifelé magamból, azaz a pókból.
Egy idő után a nagy monstrum már nem is tudott tovább haladni, ezért le kellett szállnunk. Üsse kő, még jó is, olyan volt ez, mintha megtettem volna egy jókét órás utat a legzötykölősebb buszon odahaza.

Ahogy ott róttuk az utat kezdett az egész egy nagy unalomba átcsapni és pont mielőtt felszólalhattam volna erre, megjelent a Tövis gyökér, azaz tündér. ><"
Egy növényt kerestünk nem? Rolling Eyes

Akkor meg miért beszél? xd Jó jó, akkor ez most egy miniboss amit le kell gyakni hozzá? Már már kezdtem kidolgozni fejben a stratégiát, amikor észre kellett vennem a feje felett a fekete jelzést.
Jah hogy most mind meghalunk? o.O
Erre megszólalt. Egész szép litániát levezetett nekünk, hogy mennyire nem vettük a kis üzenetét, és hogy most végünk. Értem, szóval az nem volt elég, hogy mindenkin segítettünk? Suspect

Szóval három próba, és ha egyet sem találunk el, akkor Budapest konyec xd, öhöm, összeráncoltam a homlokom. Ez fair vagy nem, ez az izé szórakázik velünk. Azonban nem éreztem magam túl gyorsnak így úgy voltam vele, hogy amelyiket előbb adja fel a másik kettőt körül, azt választom én, mert hát nekem ki kell állnom egy próbát.
Mert ki tudom állni, erre semmi kétség. Cool

Bátorság? Ugyan. Ha már az éltünkről van szó xD
Előre léptem.
- Én. -
Nem néztem a többiekre, de ha néztem is volna, engem már nem tántoríthatnak el. Én vagyok a legalkalmasabb erre. :arroggant:

by **Meredith White** Hétf. Dec. 30 2013, 14:52

Hálásan köszönték meg újból a segítséget, ám nem voltam az a lelkesedő típus, így hamar próbáltam is szabadulni a lány öleléséből.
Úgy tűnt megérkeztünk, azonban nem az került a szemeim elé, mire igazából vártam. Azt hittem, hogy egyszerű kosárkába lehet majd gyűjteni a kért növényeket, de helyette csak bozótos volt előttünk. Nem örültem ennek, s annak sem, hogy egy különleges lény érkezett hozzánk. Az indikátora fekete volt, szintben megegyezőek lehettünk. Azonban félő, hogy küzdelmünkből véres csatatér lett volna és ezt nem akartam a többieknek.
A Tündér szavain csak elmosolyogtam. A három korábbi jelenetet bárhogy is néztük, túlzás lett volna eltántorításnak nevezni. Csupán csak egyszerű kedvesség volt a részünkről, hogy megálltunk segíteni, nem véltem felfedezni semmi kihívást, semmi eltántorítani való valamit is bennük. Vagy csak lehet nem úgy figyeltem a dolgokat, ahogy kellett volna azokat.
Kiakadtam kicsit. Nem is a három próba miatt, hanem inkább hogy Alex jelentkezett az elsőre közülünk.
- Te? Te? Te?! – hüledeztem – Te még tőlem is félsz, Alex. Atyaég. – tártam szét a karom és fordultam el tőle – Asszem Prof, hogy növényeink már nem lesznek.
Lelkesíteni kellett volna a fiút, de egyszerűen nem voltam rá képes. Nem tudtam elképzelni, hogy bátrabbnak képzelte magát tőlem, egyszerűen, egyszerűen kiakadtam…
Pár pillanat múlva karba font kézzel fordultam vissza és csóváltam a fejem.
- Pom-pomot nem veszek, de sok sikert azért, vagy mi. – a kiborulásom után bármit is mondhattam, az nem segített volna.
Már eldöntöttem, hogy ha nem sikerül ez a küldetés, úgy fogom a fiút hibáztatni, ahogyan azt illik. Ha ilyen felelőtlen volt, hát hajrá, maradt még két lehetőségünk a túlélésre.

by **Danee** Vas. Jan. 05 2014, 03:13

Szóóóval, vissza a pókra, újabb lapátolás, újabb megálló, megint valami szerencsétlen bajba jutottnak segíthetünk teljesen önzetlenül. Ó igen, már vártam mikor állunk meg.
Meg is álltunk, ahogy vártam, de nem NJK akadt az utunkba, egyszerűen csak értelmetlen lett volna a pókkal tovább haladni, akkora port kavart már maga körül, hogy már magam is könnyezni kezdtem, aki a tűztér brutális hőjét hivatott elviselni lapátolás közben. Ó igen, a professzor úr megtisztelő állandó lapátosa címet is felvehettem volna, ha még sokáig baktatunk ennek a fura gépszörnynek a hátán.
Nem igazán tudtam eldönteni, hogy hiányzik-e a pók vagy épp ellenkezőleg, de mindenesetre, eleve gyaloglásra számítottam már a küldetés felhívást olvasva is, így aztán amint kikeveredtünk a porviharból, amit sikerült magunk körül felkorbácsolni, örömmel szegődtem a csodálatos kis jelenség, Hürrem mellé:
- Hol is hagytuk abba? - kérdeztem derűsen mosolyogva, csak hogy újra belökjem a beszélgetésünk lefulladt motorját
Ahogy haladtunk egészen vadnyugatiasra változott a vidék, cserjék és homok, por, homok és gaz. Meg bokrok. Nagyon izgalmas táj volt, azt kell mondjam, de különösebben nem csüggedtem, most hogy ismét csendesen sétálgathattam a földreszállt istennő mellett, vörös indikátor ide vagy oda.
De aztán megtorpantunk, nem értem miért, mondjuk, nem az utat néztem, Hürrem látványa is bőven elég volt nekem.
- Professzor? - kérdeztem fel, hátha megtudom mi a megállj tárgya, s akkor vettem csak észre valami gazt a levegőben. Szárnyai voltak gazból és pici dühös feje is volt, meg kezei, lábai. Ahogy jobban szemügyre vettem, hunyorítva az fekete indikátora alatt ott állt a neve, hogy valami tövis tündér
- Tündé-é-ér? - hökkentem meg - még sose láttam ilyet, azt hittem a tündérek mind gyönyörűek, legyenek akár jók vagy gonoszak!!!
És meg is szólalt, én meg csak néztem, hogy miket hord össze.
- Milyen kedves, hogy lehetőséget biztosít számunkra a gyors és biztos halálra! - vágtam vissza epésen
- Professzor úr, mindig ilyen 'unalmasak' az expedíciói? - utaltam cinikusan a szorongatott helyzetünkre utalva, na meg a fekete indikátor láttán sem voltam elragadtatva. Egyszerűbb lett volna csak levágni az akadékoskodó tündérfajzatot, és tovább menni, de ilyen über-mega szintű lény biza kisajtolta volna belőlünk az utolsó pixelt is.
Alex, a kedves honfitársam megszabadított a három rossz választás egyikétől, s önként ajánlkozott bevetésre.
- Ganbare Alex-san! - bólintottam meggyőző elszántságot festve az arcomra
A vörös veszedelem se volt elragadtatva a helyzettől, Alex lovagiasnak nevezhető önfeláldozása még úgy annyira se tetszett neki. Nem értettem mi lehet köztük, talán szeretők voltak korábban? De hogy ennyire pikkeljen a fiúra...

by **Hürrem** Kedd Jan. 07 2014, 19:27

Csipet-csapat végül ezt is megoldja egész ügyesen, így ismét kénytelen vagyok visszamászni a pókdög hátára. Szokás szerint utolsónak mászok fel és helyezkedem el, ám kivételesen szőke lovagunk, Danee pont időben érkezik mellém. Vöröske és Magyarka vígan dolgozik, mi pedig vígan cseverészünk, én legalábbis igyekszem mindenféle módon elterelni a saját figyelmem a rosszullétemről.
Csak akkor pillantok fel, mikor megállunk, és engedélyt kapunk a leszállásra, mivel gyalogolnunk kell. Ismét igyekszem első lenni, aki megszabadul a gépezettől, majd ráérős léptekkel követem a társaságot át a bozótoson. Kaszám immár elérhető távolságomba kerül a menün, ám a terep szerencsére elég tág ahhoz, hogy bármilyen támadót időben észrevehessek. Elvégre, miféle testőr lennék, ha nem figyelnék a többiek biztonságára is? Hisz elvállaltam a feladatot...
Mivel a növények engem jóformán hidegen hagynak, inkább ércek után kutat a tekintetem olykor-olykor. Lehajolok, ha találok valami érdekeset, bár kétlem, hogy lenne bármi jó ezen a kietlen, poros vidéken. Talán a por... de az meg nem kovácsolható.
Kisvártatva megérkezünk, és találunk egy bitangnagy semmit. Remek. Már fordulnék is meg, hogy menjek, mikor mozgást észlelek. A kaszám máris materializálódik a kezembe és harcra készen villog a penge a fényben, de a tündérke indikátora már óvatosságra int. Nem lenne esélyem. Nem lenne esélyünk. Jobb lenne futni.
Végighallgatom a monológot, és rögvest úgy érzem magam, mintha valami régi gyerekmesébe pottyantam volna. Mi ennek a tündérnek az igazi neve? Grimm?
És bingó, már jön a hárompróbás klisé is. A szememet forgatom ennek hallatán, majd kissé odébb lépek a többiektől. Három próba, és öten vagyunk, sima ügy lesz. Az elsőre máris jelentkezik Magyarka, ám magam mögé lendítem a fegyverem, pengével lefelé, és kissé közelebb lépek.
-Ha drága bajnokunknak lehet társa, szívesen jövök én is. -mosolygok a mob típusú csúnya némberre. -Hisz úgyis többen vagyunk, mint három.
"Csak ne valami magassággal kapcsolatos dolog legyen", villan át a fejemen a gondolat.

//Bocsánat Rolling Eyes

//

by **Rosalia** Szomb. Jan. 11 2014, 13:15

Maxweld gondterhelt arcot vág, homlokán csak úgy ráncosodik a bőr, miközben halántékán kopog egyik ujjával gondolkodás közben. Kell lennie valami más megoldásnak is, az nem lehet, hogy egy tündér ilyen gonosz legyen és kénye kedvére öldököljön egyszerű kalandorokat. Miután megvan az önként jelentkező, a Tövis Tündér szóra emeli a száját, tekintetét pedig Alexéba fúrja.
- Ez itt egy gyorsan pergő homokóra. - mutatja fel az eszközt - Mire lepereg az utolsó homokszem is, 10 különböző állatot kell összegyűjtened. Fogd majd el és pusztítsd is el őket. Nem segíthettek neki, egyedül kell lemészárolnod minden egyes állatot! Különben téged és az embereidet, ezekre a tövisekre szögezem fel. - Vészjósló beszéde végén megfordítja a homokórát. A professzor ijedt tekintetet vág, úgy saccolja, csupán 10-12 perc áll Alex rendelkezésére. Hirtelen nem jut eszébe semmilyen tanács, amit Alexnek adhatna, rezignált tekintettel számolja a homokszemek hullását. A többiek vajon mit tanácsolnak az íjász fiúnak? Na és mit tesz végül Alex, ki önként ajánlkozott a bátorság próbájára?

Alex írjon utoljára!

by **Meredith White** Vas. Jan. 12 2014, 21:06

Felvont szemöldökkel figyeltem a tündér szavait. Eddig olyan beleéléssel mesélte, hogy ártó szándékkal jöttünk és hogy emiatt mennyire is gonoszak voltuk, hogy a legtöbben el is hihették volna azt neki, azonban most mégis azt kérte a magát oly bátornak tituláló „jelöltünktől”, hogy öljön, mert ő úgy kívánta. Egyszerű mobokról volt csak mondjuk szó, de az ártó szándék, az ártó szándék volt és ez pedig a tündér birodalma volt. Nehéz döntés. Teljesíteni a próbát és szembeszállni a Tündér haragjával, na meg igazat adva neki, vagy hagyni elveszni a próbát? Eleinte kételkedtem, de volt értelme, meg lehetett benne találni, hogy miért is volt ez kikiáltva a bátorság próbájának.
Felnevettem, megpaskoltam Alex vállát, majd léptem is el tőle.
- Sok sikert bátor Alex.
Igen, eddig elmélkedtem csak ezen csupán, hisz olyan határozottan lépett ki elénk Alex, olyan határozottan vállalta mindezt, hogy félő volt bármi tanácsot is adni neki. Nem akartam útban lenni a számára, nem akartam segíteni, hisz még az olyan nagy bátorságában ejtettem volna csorbát… vagy inkább csak nehéznek gondoltam a feladatot és próbáltam kimaradni belőle. Persze ezt sosem vallottam volna be neki.
Az egyik fa tövéhez ültem le törökülésbe, majd vettem elő egy nagy és piros almát a felszereléseim közül és haraptam is bele látványosan. Nyilván almát nem lehetett halkan enni. Lehetett szépen, szolidan, de halkan nem és most nem is foglalkoztam ezzel különösebben. Türelmetlen voltam és érdekelt, hogy mit tudott ebből kihozni az Alex. Persze nyilvánvaló volt a veszte, de talán valamiért egy kicsit, egy nagyon – nagyon kicsit reménykedtem benne, hisz most mégis olyan társszerűség volt, vagy mi.

by **Hürrem** Hétf. Jan. 13 2014, 14:17

Mikor egyértelművé válik, hogy nem léphetek a fiúval együtt én is színpadra, engedelmesen hátralépek és elfoglalom a helyem a többiek sorai között. A professzor igencsak aggódónak tűnik, és arca láttán még az én szívem is megpendül egy pillanatra - igen szokatlan érzés. Végignézek a többieken, figyelve a reakcióikat, majd az önmagamét is. Furcsa, igen furcsa, még sosem volt részem ezelőtt ilyesmiben. Odakint, a Valóságnak nevezett szutyokban persze igen, hisz az ügyfélszolgálat nem a magányos emberek munkája, ám igazi csapatjátékos sosem voltam. Nem aggódtam soha senkiért önmagamon kívül, mindig is úgy képzeltem, az ember tudja, mit csinál, ha pedig hülye, akkor haljon meg.
De ez most valami más. Most először léptem csapatba a játék történetében, leszámítva a céhemet, amit viszont nem is igazán lehet egy csapatnak nevezni. Most először gondolok arra, hogy nem akarom, hogy egy társamnak bántódása essék, ami igen különös elképzelés lehet, tekintve, hogy mi lebeg a fejem felett, és hogy valójában azt azért kaptam, mert nem tetszett egy pimasz nőszemély folyamatos duruzsolása. Igen hangos duruzsolása.
-Ja... sokat. -bólintok Meredith szavai után, úgy érzem, a tekintetem mint a jégcsap, de mégis érzem a szívem dobogását. Mintha maga a Jégkirálynő költözött volna a bőröm alá, érzéketlenség és érzelem csap össze a lelkemben. Ám mikor felfogom a tündér szavainak valódi értelmét, elfintorodom.
-Ez nem bátorságpróba! Ez egyszerű mészárlás, ahogy mondtad. A bátorság legyőzni a félelmet, de azt nem mások kárán.
Például az sokkal ésszerűbb lett volna, ha engem megkér, hogy másszak fel egy hatalmas fa tetejére, vagy felvisz ő maga a levegőbe repülni egy kicsit. Na de ártatlan állatokat, legyenek azok mobok vagy sem, nem nagy bátorság megölni, főleg nem ebben a játékban. Talán pont emiatt a logikátlanság miatt gondolom azt, hogy ebben a próbában turpisság lakozik, valami, amit a tündér nem mond el, de veszélyes ránk nézve, és ez csak növeli az érzéseimet, az aggodalmam. Már csak az nem világos számomra, kiért is aggódom - magamért, a professzorért, vagy az egész csapatért?

by **Danee** Kedd Jan. 14 2014, 20:11

- Hüm? - kaptam fel a fejem Hürrem felajánlására. Hürrem valóban hajlandó lenne segíteni Alexnek? És nekem ez miért nem jutott eszembe a magam részéről? Hát miféle honfitárs vagyok én, hogy...
- Nem segíthettek neki! - csattant a tündér hangja, mely az én gondolatomat is rövidre zárta, hátra is hőköltem önkéntelenül
- Szóval, vadászni kell... időre - hümmögtem halkan, keresztbe téve a karjaim majd az egyik kezemmel az államat szorítva két ujjam közé
- Lemészárolni? - különös szóhasználat egy tündértől aki az imént még minket okolt a nyugalom felforgatásával és ártó eszköznek nevezte a fegyvereinket
- Eh?! - tört ki belőlem a döbbent kiáltás, annyira kiakasztott hogy hirtelen a nagy semmiből egyszer csak halálra szánna minket, ráadásul...
Megremegtem a gondolattól is, végigfutott hátamon a hideg a karóba húzás gondolatától is
- Hürremnek igaza van, ez nem több esztelen öldöklésnél! Ebben nincs semmi bátorság, csak őrület és vérszomj!
Szemeim dühödten néztek a tündérébe, majd elkeseredve Alexre. A tündér megfordította a homokórát, s most odakaptam a tekintetemet
Kell, hogy legyen valami más út, más jelenés! A homokóra homokjának első homokszemei aláhullottak. Lehet hogy csapda és valami gyökeresen ellenkezőt kell tenni, hiszen bátorságpróba! De miféle bátorságé lenne ez így?! Ez így legfeljebb gyorsaság próba lenne! És kevés az idő... most milyen gyorsan pereg... és nem jut eszembe semmi sem amivel segíthetnék! Bár csak kicsit több időnk jutna átgondolni, bárcsak megállíthatnánk az időt!
- A homokóra - meredtem az egyszerű időmérő szerkezetre - szeretném a homokórát megállítani - jutott eszembe valahonnan egy idézet
- Megállítani! - buggyant ki a szó belőlem a kelleténél túlságosa is hangosan, ijedtemben rögtön a számra csaptam a kezeimet és rettegve néztem fel a tündérre

by **Halász Alex** Szer. Jan. 15 2014, 11:25

-

- Csak bámultam ki a fejemből. Értem én, hogy a láthatatlan híd egy szakadék két szírtje között elavult módszer, de mitől lesz egy szimpla vadászat bátor dolog, miközben az előbb arról papoltál, hogy jaj szegény birodalmad, ártó eszközökkel mertünk rálépni?!?! -.-
Nem mondtam el neki a fejtegetéseimet, és ha már itt tartunk Meredithnek sem. ˇ^ˇ

Az a lány pikkel rám! o.O A kifakadására csak pislogtam, aztán karba font kézzel fordultam a másik irányba, cöhh, nem is érdekel. Kis hisztis. Ha annyira akarta volna, jelentkezhetett volna ő maga is a próbára, volt ideje. Most meg hátba vereget meg gúnyolódik. Suspect

Az egy dolog, hogy magyar vagyok és "a magyarok hosszú tűrőek", de ne akard, hogy véget érjen a türelmem.

Kröhöm, nem is foglalkozom vele többet, külsőre még annyit se, mint amennyit gondolatban. Azért jól esik, hogy pirink segíteni akart, de láthatóan nem akarja a tündér nőci. Suspect

Magamnak kell megoldanom a feladatot.
- Na álljunk meg egy pillanatra.... - szólalok meg én is, azaz még Hürrem előtt, de a tündér nőci kíméletlenül elindítja a visszaszámlálót. Jóh, és mennyi időm is van tulajdonképpen? o.O A prof rezignált tekintetét látva inkább meg se szólítom. xd Ez nem igaz....kérdezni akartam, s talán most is lehetne, de idegesít a francos homokóra. \o\
- .... vagy csak fordítsd meg a homokórát. Ne is figyelj rám! El vagyok itt.... Neutral

-
Minek beszélek ehhez a koronázatlan logikátlanság Úrnőhőz? Akinek a birodalma olyan nagyszerű itt a sztyeppén, hogy 10 állatka árán meg is védi. -.-"
Direkt nem fordulok elsőre a többiek felé. Szeretnék gondolkozni! \o/
De nem hagyják. Előbb Hürrem, aztán Danee fakad ki. Nyilvánvaló, hogy nem vadászni küldött! Bár ha mégis, akkor én vagyok a legalkalmasabb rá, íjászként gyorsan le tudnék vadászni állatokat. Ráadásul messziről látnám azt is, hogy mire kell célozni, mondjuk valamilyen magaslatról. Talán a pókról, de az most ugye nincs itt. Hmm...
- Az mitől bátorság, ha megcsillogtatod a telepatikus képességed, Danee! -
Danee Daniii, nem tudok tőletek gondolkozni /o/
Teljesen kész vagyok, és egyáltalán nem segít rá a homokszemcsék hangos pergése. >< Egy darabig a fejemet markolászom, a bemutatkozója jár a fejemben, meg maga a feladat és a szőrnyűnek is nevezhető retorzió. Ha éreznénk fájdalmat pl. De így is lehet rossz, kényelmetlen, esetleg hp vesztéssel járó??? Rolling Eyes

Vááávávává, nem ezen kéne agyalnom. A homok órára pillantok, már majdnem a fele lement. Ennyit eltököltem? O.o Nem hiszem, hogy az lenne a bátor, ha vakon követném az utasításait, ami nem csak szerintem totál ellentétes azzal amit az előbb... te jó-éég! Csak ennyi? Meg kéne... huhh. Ha elszúrom Meredith ki fog nyírni mielőtt felszúrna minket a hölgyi a karóira. Rolling Eyes

Szembe fordulok a nőcivel, fél szememet a homokórára tapasztva, aztán elszakítom attól is a tekintetemet, és csak a mobra figyelek.
Nah jó, gondoljuk végig még egyszer, utoljára. Kívülről nézve nagyon magabiztosnak nézhetek ki. Rolling Eyes

... ><
Ő maga mondta, hogy azok az njk-k akiken segítettünk, azok az ő hívására lassítottak minket. Meg akarta akadályozni, hogy elérjük ezt a helyet és a növényt felmarkolhassuk. Ok. Tudott rólunk. Ez is egy tény. Aztán meg... megfenyegetett minket, hogy megöl, és az indikátorát elnézve meg is teheti, szóval a rendszer azt akarja, hogy agyaljunk. Ezért nem jó megoldás, hogy vakon kövessük az utasításait. Harmadszor ez a bátorság próbája, bátornak lenni pedig sokszor annyit tesz, hogy nemet mondasz.
- Kotovaru, nem teszem meg amit mondasz. -
Adjak magyarázatot is? Fontos? Mögöttem mit szólhatnak? Szerintem minden épeszű így döntött volna. Sőt. Pont azért fenyegetett be a tündér, hogy legyen éle, és érződjön, hogy engedelmeskedni gyávaság, visszautasítani meg bátorság. Ehhe, persze éles helyzetben inkább lelőnék pár állatkát, mint hogy a csapattársaim épségét veszélyeztessem, de logikailag ez a helyes megoldás. Nagyon remélem, hogy a quest adó szerint is. ><

// ha meghalunk akkor sorry Razz

//

by **Rosalia** Csüt. Jan. 16 2014, 10:11

- Nos tehát, nem tartod magad elég ügyes vadásznak... akkor ezek szerint nemet mondasz. - Csalódott arcot vág a tündér, ujjaival izgatottan játszik. - Lehet, hogy a legkönnyebb próbatételt utasítottad vissza, s e botor lépéseddel talán mindannyiótok vesztét fogod okozni. Erre nem gondoltál?
Maxweld szólni akarna, nagy levegővételekkel csak hápog. Úgy tűnik a küldetés befuccsolt, ráadásul még az életetek is veszélybe került. A tündér leinti a professzort, hisz ellenkezni már kár. Visszafordítja a homokórát, s amíg az ismét a kezdő állapotba nem tér vissza, addig újabb választás elé állít benneteet. - Ki lesz a következő bajnokotok? Ki vállalkozik az erő próbájára? Jól fontoljátok meg, mert egy rossz választottal megáshatjátok a sírotokat!

by **Danee** Szomb. Jan. 18 2014, 17:38

Nem ebben a válaszban bíztunk, sem Alex, sem én. Végkép nem tudtam mire vélni a tündér szavait, de talán nem is kell figyelembe venni amit mond, csak amit kér!
Nem értettem mit keresünk itt, miért nem a professzor oldalán szedjük és kutatjuk a növényt, amiért jöttünk: derűsen, az öreg úr történeteit hallgatva, békében nyugalomban, ha már egyszer olyan szép napsütéses napunk van!
Helyette egy legyőzhetetlen szörny megoldhatatlan feladványait kéne megoldanunk, anélkül felvállalva a bajnok és egyben áldozat szerepét, hogy tudnánk mire is vállalkozunk voltaképpen.
S mindezt úgy, hogy már nem egyszerűen a békés továbbjutásunk és a növény megszerzése a tét, hanem immáron a saját bőrünket kockáztatjuk a próbák során.
Bár úgy tűnt, Alex választása mögé lát próbája értelmének, és a legjobb döntést hozta, tündérünk mégis kiábrándító válasszal lep meg minket, s az arcokra van írva a csalódottság és a csírát verő kétségbeesés
Mindezek ellenére valami furcsa mégis megütötte a fülem a mondandója során, s nem voltam rest kételyemnek hangot adni:
- Nem akarom megsérteni ó, nemes tövisek ura, de ha emlékezetem nem csal imént még a bátorság, értelem és gyorsaság próbáit voltál kegyes emlegetni felénk! Nem látom miként tartozik ezek közé az erő próbája, de legyen akár ez, akár a korábbiak egyike, én vállalom a következő megmérettetést! - léptem ki peckesen, kidűtött mellkassal a többiek közül, hátha ez kiállás reményt ad mindannyiunknak, bár Alex példáját látva nem sok sikerben reménykedtem legbelül
- Drukkoljatok, hogy ne valami kétértelmű dologgal jöjjön! - néztem biztatásért a többiekre, különösképpen Hürremre, tőle egyetlen mosoly is elég lett volna, hogy erőt merítsek a rám váró nehézségekhez

by **Rosalia** Szomb. Jan. 18 2014, 18:30

Elnézést, mesélői hiba, szemfüles voltál Very Happy

by **Meredith White** Csüt. Jan. 23 2014, 12:00

Nem gondolt. Igazából feltételezés is bátor volt a tündér részéről, hogy Alex tudott e gondolkodni. De persze nem éltem én ilyen sértéssel, biztos tudott a maga különleges módján. Egyáltalán nem tartottam okosabbnak magam tőle, csupán csak más volt, mint én. Fiú volt én meg lány és a fiúk másak… na jó, a fiúk ostobák.
Ej, és a másik fiú jelentkezett is a következő próbára. És hogy a fenti állításom igaz legyen, az sem tudta, hogy mire jelentkezett, csak ő akart lenni a következő. A fiú úgy állt ki, mint imént az Alex. A fejem csóváltam, hisz veszett ügy volt ez az egész. Persze ösztönzést kért, de reméltem, hogy nem hitte, hogy pompomos lányként ugrálok majd neki. Az öklöm az égbe emeltem, majd úgy szóltam.
- Hajrá…
Egy elhalt hang. Ennyire futotta. A kezem úgy esett vissza az ölembe, mintha erő sem lett volna benne.
Egy újabb erőteljes és hangos harapás az almába. Fura volt, hogy túl voltunk egy próbán és még mindig ettem a gyümölcsöt, de tény volt az is, hogy Alexnek hála egészen hamar véget is ért az.
Oldalra dőltem és a fa törzse mellett magam mögé tekintettem a távolba. A kérdés, hogy elég gyors voltam e ahhoz, hogy itt hagyjam a többiek ijesztően érdekelt, azonban végül inkább nem próbálkoztam, hisz nem volt mitől félnem. Egy próba még hátra volt, ha más nem az nekem maradt.
- Pszt, Alex. – szóltam hozzá – Nézd, arra tudsz futni. – mutattam merre az imént néztem és öltöttem rá a nyelvem. Cukkoltam egy kicsit. Reméltem nem sértődött meg, bár reméltem tudta azt is, hogy ezt nem hagytam ennyibe.

by **Halász Alex** Csüt. Jan. 23 2014, 12:58

Alex az íjász, bár tudta, hogy meg tudná oldani, hogy 10 különböző állat mobok leöljön, a logika azt diktálta számára, hogy visszautasítsa ezt a csábító, és talán nem is olyan nehéz kérést. Még is csak a bátorság próbájáról van szó, vagy nem e? A válasz azonban kiábrándító volt, s noha nem tűzdelték egyiküket sem fel per ki egyetlen karóra sem, mégis olyan volt a végeredmény, mintha nem tudta volna teljesíteni a próbát. Akkor most jól döntött? Vagy nem döntött? Dönteni ugyan döntött, ez tény, s vissza nem fordítható, így kelletlenül ugyan, de visszavonult. A második próba következett már, amelynek mikéntje elég ködösre sikeredett. Erő próbájára nem merne jelentkezni nézve jelenlegi statjait. Silány pontok fekszenek rajta, azonban egy jó darabig semmi sem történt. Bámulták egymást a leendő "bajnokok", s már ott tartott, hogy felszólal, amikor honfitársa megtette helyette. Önként jelentkezett, a különös próbatételre. Biztatást mit várt, kicsit késve bár és meg is törve Mereidth adott a szőke kardforgató számára, mit Alex leginkább gúnyolódásnak mondana. Azért, hogy ne törjön meg szegény srác lelkesedése, ő is közbe szólt.
- Menni fog, én se haltam meg. Wink

-
Hajrá, hajrá, nem mondaná ki hangosan, s és nem is hiszi, hogy pom-pom lányként kéne viselkednie. Amikor azonban a vörös ciklon őt tisztelte meg becses személyével, s kecses modorával, felé fordulván csak pislogott párat.
- Ahha, mindenki magából indul ki, Meredith. Neutral

-
Ejej rossz néven vette az előbbit, s most utóbb igyekezett nem is foglalkozni a lánnyal, inkább Daneet figyelte, hogyan boldogul.

//de furcsán írtam ezt meg @.@ //

by **Hürrem** Csüt. Jan. 23 2014, 20:13

Karba tett kézzel és szúrós tekintettel mérem végig ismét a tündért. Kétszínű, alattomos, és nem okos, az már biztos. A bátorság próbája csupán átverés volt, hisz védtelen állatok tömeges mészárlása nem nevezhető annak, ám amit Alex végül tett, az igen. Kivéve, ha az eredeti terve szerint egy másik, élénkpiros vagy egyenesen fekete mobbal is meg kellett volna küzdenie, viszont ezt már nem fogjuk soha megtudni.
A következő önként jelentkező végül Dani lett, a másik magyar ifjú, akit már csak azért is nevezhetnék bátornak, amiért volt mersze flörtölni egy vörös indikátoros vadmacskával. Ravasz félmosollyal figyelem, ahogy felhívja a tündér figyelmét némi hibára, és végül vállalja, hogy elvégzi a feladatot, akármi is legyen az. Kissé hátrébb lépek, hisz nekem már szerepem nincsen, és végül a vörös hajú Meredith mellett kötök ki. A viharos szélként érkező lány most inkább csendes szellővé vált, a lelkesedése jóformán oda, igazából nem értem, miért. Véleményem szerint túlságosan is izgalmas helyzetbe kerültünk ahhoz, hogy szomorkodjunk. Hisz ha Danee is elszúrja a maga próbáját, akkor harcolnunk kell az életünkért.
És engem nem érdekel a fekete indikátor. Remény mindig van, ha pedig meghalok... nos, az az én esetemben úgysem számít. Kint nem vár senki, csupán a munkatársaim, itt bent pedig senkivel sem teremtettem olyan közeli kapcsolatot, hogy feltűnjön a hiányunk.
-Aztán csak ügyesen. -morgom végül mosolyogva az orrom alatt, nem törődve azzal, hogy a címzett meghallja-e vagy sem. Ha sikerrel jár, kap tőlem egy csókot, de csak azért, mert tetszik nekem. Egy picikét. És az utolsó próbát majd én kiállom, hogy a vörös ciklon had pihenhesse ki a mélabúját, vagy akármilyét.

by **Rosalia** Csüt. Jan. 30 2014, 14:31

- Úrnője... ˇ^ˇ

- javítja ki mindenek előtt Daneet a tündér - Ám szemfüles vagy ifjú, valaki figyel is közületek arra, amit mondok. Szóval te lennél az újabb bajnok. A társaid csak remélhetik, hogy sikeresebb leszel, mint az elődöd. - További magyarázatot nem ad, nyilván a programkódja nem ad arra lehetőséget, hogy további információkat eláruljon a küldetésről. Lehet valóban csak egyszerű teszt volt, de lehet, hogy egy elszólás.
- Látod ugye a trónomat, amin ülök, igaz? - utal arra a vastag, fás és persze jócskán tövises indákból álló trónusra, amire időközben helyet foglalt - Ez Aincrad legöregebb növénye. Egyidős a teremtéssel. A feladatod egyszerű lesz bajnok, vágd ki ezt a növényt! Pusztítsd el! - S szavai nyomatékosításaképpen megjelenik Danee előtt egy méretes fejsze is. Ezután ismét megfordítja a homokórát. - Addig van időd, amíg leperegnek a szemek. Csak óvatosan a tüskékkel... - kuncog baljóslóan a tündér.

by **Danee** Csüt. Jan. 30 2014, 20:03

- Köszi Alex, köszi lányok! - fogadtam a társaim biztatását.
- Áh, értem... úrnő... - jegyzetem meg nem túl lelkesen, visszafordulva a tündérhez. Valahogy nem láttam ráírva a felíratott, hogy héj! Nőnemű vagyok! És nem is igen volt miből levonni ezt a következtetést, mert szegényke elég randa kinézetű volt, talán a legcsúfabb lehetett minden tündér között, én legalábbis még csak szebbeket láttam
- Látni látom azt az izét, dehogy rajta ülsz... - feleltem nem túl nagy elragadtatással - aham, szóval valami brutálisan nagy életpontú pixelhalmaz... wtf

- Oké, tündér, ha ez a kívánságod... - néztem rá mint kétkedve - ha ez minden vágyad, hogy a trónodat miszlikbe aprítsam...
- De had mondjak valamit: Ha az a fa elpusztul... attól még a halála csakis téged terhel majd, ne merészeld ránk hárítani a felelősséget érte! - intettem meg az apró, de veszélyes lényt.
Körém intettem a többieket, mert mondandóm támadt:
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem rém gyanús ez a tündér: csupa gonoszságot szeretne velünk végeztetni, van egy olyan sejtésem, hogy ez valójában egy álca, valamilyen gonosz lényé, akinek a kezére játszunk, ha teljesítjük a feladatokat. De majd kiderül, mindenesetre, ezt most letesztelem - suttogtam egészen közel hajolva hozzájuk, hogy lehetőleg a tündér egy szavunkat se halhassa.
Aztán visszafordultam és lehajoltam a fejszéért, mely szinte a semmiből termett előttem, majd csak olyan viccesen, mintha egy buborék pukkant volna fel, s elillanó rózsaszín párafelhő közepette jelent volna meg a szent grál, vagy thor pörölye.
Lecsekkoltam a fejsze statjait, s ha nem múlták felül a kardom értékeit, akkor bizony egyetlen lódítással a fa törzsébe hajítom. Had repüljön, s repesszen jókora hasadékot az ősöreg fa törzsébe. Ez esetben a kardommal állok majd neki a fának, máskülönben, ha a fejsze hatékonyabbnak bizonyul a fegyveremnél, úgy, ezt a favágásra született darabot forgatom majd.
- Drága Ősöreg Tölgy! - szóltam a fához, ahogy odaléptem, hogy vágásra lendítsem a karom, s benne a kardom/fejszém.
- Látom magányod, erős gyökereid, melyek felszívják az élet sóját és elnyelik a felhők egeinek könnyeit. Koronád, mely óriás karokként nyúlik a többi fa felé, hogy társra leljen, ám közben eltakarják a napot a többiek elől, kiket úgy vágynál elérni. Látom magányod, mely miatt ily nagyra nőttél, átérezem kínod, mely a többiek felé hajt, s igyekezeted mégis az ő halálukat okozza.
- Ő nemes Tölgy! - mert így neveztem, bár fogalmam sem volt miféle fa lehet
- Elhoztam neked az enyhülést: fogadd hát e csapások kínjait a megváltásodhoz vezető út szükségeként, s ne állíts elém akadályokat, de add át magad a halálnak mely majd újjászületést hoz néked!
S míg e rövid könyörgéssel fordultam a fához, széles terpeszt vettem fel kardom/fejszém derék-magasban lendítettem oldalra, s fohász végeztével erőteljes csapásokkal kezdtem ostromolni a fa derekát, egész testemből fordulva minden mozdulatnál, nehogy karomon idő előtt úrrá legyen a fáradtság. Végig ugyanarra az egy pontra koncentráltan ütöttem, sokkal inkább vigyázva a pontosságra és kellő mennyiségű erőre, mint a gyorsaságra, melyből csak pontatlan kapkodás kerekedhetett volna ki.

by **Meredith White** Kedd Feb. 04 2014, 11:09

Én bátor voltam, ő nem az. Elvállalta, majd fel is adta. Úgy állt ki, mint egy oroszlán, majd vált azzá a meséből vett gyáva figurává, ki Oztól akart bátorságot kérni. Nem magamból indultam ki, rosszul mondta ezt az Alex.
- Hát mi is reméljük. – motyogtam az orrom alatt, majd miként elmondta az újabb feladatott, majd miután Danee is szólni kívánt hozzánk, úgy felálltam, hogy az arcom a körben ne az ágyékuk magasságában legyen, mert az igencsak kellemetlen lett volna.
Nem értettem teljesen, de nem ellenkeztem. Csinálja, mit gondol, hátha úgy jobb lesz, bár ahogy elkezdett egy fával beszélgetni az enyhén volt ijesztő és szokatlan a számomra. A kételkedés magját e cselekedetével rögtön elültette bennem. Beszélni egy programozott fával… Sokan használtak volna rá egy talán sértő jelzőt is, de inkább csak sóhajtottam és immáron már állva és karba font kézzel a melleim alatt figyeltem, hogy mi is kerekedik ki ebből az egészből.
A favágás nem volt olyan izgalmas. Ha egy borostás férfi, ki majd kétszer nagyobb lett volna a fiútól, farmerben és vöröses kockás ingben állt volna előttünk. Úgy talán másféle izgalommal, de figyeltem volna a vágást, de így számomra nem volt olyan izgalmas.
- Alex, te nem akarsz kockás inget felvenni és borostát magadnak? – képzeltem el, hogy hogy is állt volna neki – Áh, semmi, hagyjuk. – és legyintettem és fordultam ismét vissza Daneehoz és a próbához.
A tekintettemmel inkább a homokórát figyeltem, meg a tündér arcát, sem minthogy a pontos és kimért csapkodást. Nem tudtam, hogy mi lesz ebből. Úgy gondoltam, hogy talán lesz egy teljesített és egy teljesítetlen feladat, mely miatt a küldetést biztos elbuktuk, de élni talán élni tudtunk mindezek végén, már ha időben végzett Danee.

by **Hürrem** Szer. Feb. 05 2014, 13:29

Most akkor ez gyorsaság vagy erő? Mert nem mindegy. Ideje alig van szegény párának, az tény, de a tölgy kivágásához erőre is szükség van, nem kevésre. Ezen kívül, fülemet csak-csak megüti a "tüske" szó... milyen növényért is jöttünk?
Egyáltalán nem próbálom elnyomni az ásítást, ami kitör belőlem, és hátamat a fának vetve, lehunyt szemmel várok egy darabig. Elbújok a sötétben, a gondolataimba, hallgatom Danee igencsak cinkesre sikerült bocsánatkérését, majd az egyenletes, súlyos csapásokat, amikkel illeti a tölgyet. Igazából kétlem, hogy a digitális növénynek lenne fogalma egyáltalán arról, hogy mi folyik itt, de ha mégis, és jól estek neki a fiú szavai, akkor áldásom rá.
A tündér valódi kiléte viszont egyre jobban zavar. A professzorra nézek, hogy mit szól ehhez az egészhez, majd jobbnak látom, ha közelebb megyek hozzá. Elvégre, mégis csak testőrnek jelentkeztem erre a feladatra, nem arra, hogy mindenféle próbákat kelljen kiállnom.
Újabb ásítás.
-Hé. -szólok oda a vörös hajú lánynak, s ha rám néz, folytatom. -Melyikünk vállalja a harmadikat?
Tekintve, hogy nekem egyik pillanatban még van kedvem elfogadni a kihívást, a következőben pedig már nincs, jobbnak látom, ha ezt már most tisztázzuk. Ha szeretne, menjen az értelem próbájára, de ha azt látom, hogy nincs kedve hozzá, akkor majd én vállalom. És utána... van egy olyan érzésem, hogy... harcolnunk is kell, amihez viszont már érteni fogok. Legalább részben.
Figyelem a srácot, amint dolgozik tovább a fán. És figyelem a homokórát, amint pörögnek le szorgosan a szemei, sorban, könyörtelenül.
Gyorsaság és erő keveredik most minden csapással. Kíváncsi vagyok a tündérke reakciójára majd... vajon most azzal követünk el hibát, hogy engedelmeskedünk neki, vagy épp ellenkezőleg?

by **Rosalia** Vas. Feb. 09 2014, 19:04

//Alex kimaradását kérte ebből a körből, következőben pótoljon 500 szóval!//

A professzor ezidáig mély csemdbe burkolózott és meredten figyelte a homokszemeket a homokórában. Talán egyszer megrándult a bal szeme, de még islogni is elfelejtett, miközben a fejében a fogaskerekek úgy kattognak, hogy csoda, hogy gőz nem távozik el a fülein keresztül. Ahogy Danee kezébe veszi a méretes fejszét és le akarna súlytani, Maxweld egyetlen csapásra feleszmél révületéből, mint amikor hipnotizálnak valakit és csettintés hallatán visszarobban az elme a valóságba. Elkapja a fiú kezét és ideges tekintetét az övébe fúrja. - Meg ne tedd! Nem ér annyit az az átkozott nyersanyag, hogy egy ilyen fenséges növényt tönkretegyünk! - Ha pedig Danee erősködne, akkor bizony a professzor nem lesz rest kivenni a kezéből a fejszét.
- Ezek szerint ezt a feladványt sem vagytok hajlandóak teljesíteni? - kérdez vissza a tündér - Ezek szerint nem... nem vágjuk ki a növényt! - Válaszol dacosan Leo. A tündér egy lesajnáló pillantással végignéz rajta, majd rajtatok is.
- Legyen hát... itt az utolsó esélyetek. Most kivételesen elmondom előre a feladatot és kiválaszthatjátok magatok közül a legrátermettebbet. Mivel az életetek múli rajta, ezért ilyen kegyes vagyok hozzátok, még választási lehetőséget is hagyok számotokra... Ez az utolsó próbatételetek, több már nem lesz. A bozótoson túl van egy folyó. Ha megváltoztatjátok a folyását, akkor nem esik bántódásotok. Ne siessetek, csak nyugodtan. Nem kis dologról van szó, gondolkodjatok csak. - S ezúttal még a homokórájával sem fenyeget benneteket. Lehetőségetek van ellátogatni akár a folyóhoz is, hgy szemügyre vehessétek, nincs-e ott valami turpisság, mi befolyásolhatja a feladat elvégzését. A professzor egyelőre tanácstalanul gondolkodik, miközben nagyokat hümmög. - Talán érdemes lenne megnézni azt a folyót, nem gondoljátok?

by **Hürrem** Csüt. Feb. 13 2014, 23:43

Nono? Mi ez a nagy passzív hozzáállás mindenki részéről? Szegény professzor majd' szívrohamot kap, mikor Danee neki akar kezdeni a munkának, s csodák csodájára, az az infó jut el a fülemhez, hogy mindezen megpróbáltatások után inkább lemond a növényről? Ez még nekem is meglepő, pedig mindenre számítottam már, amióta a tündérke megjelent.
Végül egy újabb értelmetlen döntésre jut mobba öltött bíránk, a veszteség sorba pedig még egy strigula kerül. Magamban már-már arra készülök, meg se adja az esélyt a harmadikra, s rögvest támad is, ám ezt megússzuk szerencsésen. Azon mindenesetre meglepődök, hogy hajlandó elmondani még a döntés előtt, hogy mi az új feladatunk.
Egy folyónál elérni, hogy visszafelé folyjon? Mintha egyszer már hallottam volna ehhez hasonló rejtvényt vagy fejtörőt, de persze nem igazán jut eszembe, van-e egyáltalán megfejtése. A professzor zökkent ki gondolataimból, miszerint nézzük meg az említett természeti csodát, amire csak biccentek s fürgén el is indulok a mutatott irányba.
Út közben persze tovább töprengek a megfejtésen.
Mikor odaérünk, s amennyiben valóban egy folyóval találjuk szemben magunkat, hirtelen ötletem támad. A folyó partjához lépek, s annak folyásának irányába nézek, a messzi távolba. Elmosolyodom.
-Most erre folyik... -mutatok előre. -Távolodva tőlem. S most... -fordulok meg a tengelyem körül. -Most pedig felém folyik. Ha szigorúan vesszük, megfordult a folyás iránya...
Persze mindezt huncut és ravaszkás mosollyal zárom le, kérdőn nézve a többiek felé. Nekik vajon milyen ötleteik lehetnek, amik az enyémnél sokkal egyszerűbbek, avagy ideillőbbek. Hisz mást egyenlőre nem tudok elképzelni. A természetben megeshet, hogy egy folyó nem északról délre folyik, hanem fordítva, de ennek mikéntjéről még sosem néztem utána tüzetesebben. Nem hittem volna, hogy valaha is szükségem lenne rá akár picikét is... mint a kvantumfizikára az iskolából.

by **Danee** Szomb. Feb. 15 2014, 12:50

- De, de, de most... miért, prof? - nézek értetlenül az öregre, de végül csak rá hagyom, leengedem a fejszét a kezemben, le is ejtem a földre
- Éééén, megpróbálta! - emelem a karjaimat a levegőbe, majd hagyom visszazuhanni őket magam mellé - Végre lehetett volna egy teljesített próbánk! És úgyis biztos újra megjelent volna ez is, mint a mobok! - mentem fel magam rögtön minden lehetséges vád alól és ballagok vissza a tündérhez a professzort kísérve
- A folyó folyását? Ez normális? - fakadok ki rögtön, ahogy meghallom ezt az éktelen nagy sületlenséget - Az lehetetlen!
- Jó, nézzük meg felőlem, de ez tutira nem fog menni! - adom fel majd karba tett kézzel követem őket a bozótoson át. Borzasztóan bosszant ez az egész, végre elszánom magam a feladatra, erre nem hagyják az embert dolgozni! Pff!!! Csak úgy porzik a bozótos táj, ahogy a lábam dacból alig emelve rúgom a homokot a levegőbe, ahogy sétálunk a folyó felé.
- Tutira valami nyamvadt talány, az biztos... de nem ugrik be, hogy egyszer is hallottam volna ezt! - majd a Hazatéréskristályom előbányászva folytatom a téma fejtegetését:
- Kapásból kezdjük, ott, hogy ez egy folyóóóóó!!! Nem kis patakocska, hogy belegörgetsz pár követ meg meglapogatod némi homokkal, és már kanyarodik is! Másrészt nem hiszem, hogy bármelyikünk is rejtegetne a farzsebében egy mederkotróhajót, vagy több száz fős betonkeverő brigádot, mérnökökkel együtt!
Nagyon kíváncsi lettem, hogy milyen kép fogad, milyen a táj, a folyómeder.
- Mert ha netalán tán egy kanyargó szél-vájta kanyonról lenne szó, és még lenne is egy hatalmas rögünk a kanyon tetején, amit beletolhatnánk, akkor azt mondanám, próbáljuk meg! De ííííígy... én inkább előszedtem a Hazatérés kristályom! Nem fogom kinyíratni magam egy hülye mobbal! Ha elbukjuk a próbát, én itt se vagyok!

by **Halász Alex** Szomb. Feb. 15 2014, 13:47

Egészen elképesztő látványt nyújtott Danee előadása, majd rögtön a prof hihetetlen gyors reagálása a srácra. Ez felkeltette Alex figyelmét is. A tény, hogy Maxweld professzor úr nem óhajtja beáldozni a "fát" a nyersanyagáért egyszerre volt döbbenetesen nagyszerű és bolondság is. Ahogy azt Dani barátunk is kifejtette, jószerivel legkésőbb másnapra megint itt fog virítani, hogy a következő ide tévedőket tudja riogatni vele ez az elátkozott mob. Kezdte szívből utálni a rusnya képét a tüncikének. Danee viszont egészen komikus módon kiakadt a proffra, s noha elengedte a "tomahawkot" azért hangosan mondogatta a saját meggyőződését az egész ügyet érintőleg. Jah meg, hogy ő már itt sincs, ha a tünci valami veszélyesbe kezd. Ezzel teljesen egyet tudott érteni Alex is. Már régóta a zsebében lapult a saját Hazatérés kristálya is. Jobb félni mint megijedni, tartja a mondás. Rolling Eyes

- Kockás inget? Shocked

- Vonta fel egyből a lány megjegyzésére a szemöldökét, és leginkább olyan ábrázattal meredt rá a kis vöröskére, mint aki nem hiszi el, hogy ezek a szavak most tényleg elhangzottak.
- :/ Nem akarok borostát. Suspect

- Mondta volna tovább is, de a lány leintette kvázi. Hát akkor jó, ő nem fog erősködni. Van amikor nincs miért, pedig általában elég kiváncsi típus, azonban Meredithnél nem tudni, hogy épp mi fog következni, és egy ilyen veszélyes helyzetben jobb ha nem "provokálja".
- Jó, hagyjuk. -
Zárta le a rövidke beszélgetést, de persze csak ez járt a fejében utána. A tündér szavai egyszerűen már kezdték hidegen hagyni. Egyfelől, másfelől viszont értelemszerűen annyira figyelte minden egyes megrezdülését, hogy akár szóról-szóra is vissza tudná mondani, amit hallott felőle. Azt már kevésbé, hogy a körülötte lévők, miről sutyorogtak. Egy folyó.... egy folyó folyását megváltoztatni? o.O Ez a tünci szabályosan akarja kiírtani a saját ökológiáját, vagy csak szórakozik? Még ha meg is tudnák tenni, mi az értelme ennek? Ez is csak egy találós kérdés lehet.... mint a bátorság próbája. Igen, teljesen biztos benne, hogy nem vétett. Jól tette, de ezt nem fogja hangoztatni. Az erő próbáját viszont nem tudja hova tenni. Arra következtetne viszont Maxweld reakciójából, hogy őt se hagyta volna, hogy mészároljon kedvére a tünci parancsát követve. Egyszóval teljesen nyugodt ilyen téren.
Ahogy a folyó felé vették az útjukat, ő békésen, komótosan elindult és szép csöndben ballagott a többiek után. Nem szólalt meg, nem próbált okosnak tűnni. Egyszerűen csak nézett maga elé, és próbált valamit kitalálni a problémájukra. Azért nem mellesleg a zsebében szorongatta azt a bizonyos kristályocskát. Daneet hallgatni közbe pedig egyszerre volt nagyon mókás, és felettébb őrjítő is egyben. Szerette volna nyomatékosanmegkérni arra, hogy fogja be a nagy .... bagolylesőjét, és tegye magát inkább hasznossá, de inkább nem tette. Azért is leginkább, mert nem vezetne semmi jóra, egy kiadós veszekedést leszámítva, másfelől meg csak azért érez így, mert egyre idegesebb ő is, ahogy most Danee is. Csak lenne egy kicsit higgadtabb, akkor könnyebben tudna gondolkozni. Közben odaértek, és Hürrem chan előállt egy igen érdekes megoldás félével. Alexnek tetszett az ötlet. Sokkal jobban is mint azt várta volna egy egyszerű viccnek is betudható találós kérdéstől. Ha ez a megoldás nagyon nem fogja tudni, hogy mit is csináljon ezután ezzel a tündérrel. Nagyon sokat nem fog. Neutral

De nem szól bele. Egyelőre neki ez az ötlet nagyon is megteszi. Ahogy Danee az előbb ki is fejtette, másképp nagyon nem is tudnák megoldani ezt a feladatot. Habár nem fűz túl sok reményt az egészhez.
Így aztán bal zsebébe a Hazatérés kristály, míg a jobba pár harchoz hasznos kristályt rejtett el, és aztán előszedte a tegezét is és az íjat.
- Ha támad a nőci teleportáljatok el egyből, én megpróbálom lefoglalni. Most jól jön, hogy távolsági harcos vagyok. Wink

-
Komolyan mondta, és úgy is gondolta, de azért valamelyest mosolygott hozzá, mintha tényleg egy nagy Istenáldása lenne, hogy ő most távolsági harcos.
Azzal egy nyilat az idegre helyezett, de még nem húzta fel.

by **Meredith White** Vas. Feb. 16 2014, 10:19

A Professzor megállította a fiút. Hogy örültem e ennek, vagy sem, az most talán mindegy is volt, hisz a Professzor cselekedett. Nyilván abba a már beletörődött, hogy a küldetés elbukott, azonban ezzel a cselekedetével talán az életünket is veszélyeztette. Csak nagyot sóhajtottam inkább és nem reagáltam le őt, nem sok haszna lett volna.
Ahogy a folyóhoz értünk, úgy a lány elő is állt egy ötlettel. Kicsit gyerekes volt, de legalább volt, azonban ahogy a fiúk reagáltak rá, az felettébb dühített. Kristályokat húztak és készültek az esetleges bukásra, mintsem, hogy megerőltették volna a kobakjukat és agyaltak volna a megoldáson. És ők jelentkeztek a próbákra, na ezt szégyelltem…
- És ti vagytok a férfiak. – csóváltam a fejem és inkább nem folytattam. A lány felé fordultam – Hát a folyó magas helyről folyik az alacsony helyre. Így csak te fordulsz, nem a folyás iránya, ámbár igazad lehet, nézőpont kérdése csupán csak mindez. Meg ez a harmadik próba, az értelmi feladat, így nyilván nem nagyon kell megerőltetnünk magunkat fizikailag. Mh. – tűnődtem el egy pár pillanatra – Legyen. Tündér! Hürrem lesz a bajnokunk és ha figyeltél, úgy az előbb mondta el a megoldást.
Vártam egy pár pillanatot, de nem tudtam megállni, hogy az imént elkezdett mondatot ne folytassam.
- Fiúk, a csudába már! Tegyétek el a kristályokat! Nem harcolni készülünk és enyhén lelombozó, hogy máris a menekülésre gondoltok. – ez kellett nekem, leszidni őket, így lehettem teljes azt hiszem. A gyomromban levő görcs enyhült, hogy kiadtam ezt magamból. A karjaimat keresztbe fontam magam előtt a melleim alatt és úgy fordultam vissza a Tündérhez.
- Nos?

by Ajánlott tartalom