[Küldetés] Szafari kaland Leo Maxwelddel

Izgatottan pattogok fel-alá a Kezdetek Városánat főterén, rózsaszín hajzuhatagom mellett mintha amúgy se lennék elég feltűnő jelenség, de hát móóó, én igazán nem azért csinálom mindezt, mert annyira szeretném, ha rám figyelnek, mert néha az a jó, ha tökre, tutira, tisztára láthatatlan tudok lenni, de úgy meg nem lehet zajongani, én pedig igazán nem csinálok mást, mintsem örülök annak, amit az imént elolvastam! *_* A nagy hír, a nagy hirdetés, szerintem fantasztikus lehetőség, így pedig még arról is sikerült megfeledkeznem, hogy legalább tíz percet voltam kénytelen várakozni El Loco-ra! >.> Nem tudom, hol késlekedik az a mihaszna, hiszen úgy volt, hogy pontosan reggel nyolckor óra huszonhárom perckor, nem később, nem előbb találkozunk itt, a Kezdetek Városának a főterén. Erre mi történik? Nem jön el! >.>
Morogtam is elég sokat, hisztizve motyogtam magam elé, hogy ez nem éri, nem így volt megbeszélve, s gyilkos durci hörcsimóki pillantást vetettem minden felém tartó játékos felé, mert mi az, hogy ők bezzeg itt vannak, Loco-chan pedig nem? T.T
No tehát, mindez addig folytatódott, amíg meg nem pillantottam a hirdetményt, a rossz kedvem pedig gyakorlatilag azonnal elszállt! *_* Nosza, uzsgyizok is készülődni, hiszen ha a kristályíráshoz nem is, a növényekhez értek valamelyest, ráadásul most nyitottam meg az igazi, errrrrredeti alkímia shopomat, ahol a saját craftolási kis potijaimat árulgatom olcsó pénzért, amíg meg nem murdálok ebben a világban. ^_^ Némelyik receptért iszonyatos árakat fizettem ám, hogy megszerezzem őket, szinte minden vagyonom ráment, melyeket a céhemnek is adhattam volna, azonban hosszú távú befektetésben lenne ám illendő gondolkozni. Úgy mégis csak fajább az egész.
A legjobb az egészben pedig, a Professzor úr. Olvastam a nevét valamelyik kis könyvecskében, amit a növénylátóknak írtak, afféle útmutatóként, így pedig nagyon kíváncsi vagyok ám rá, de a leginkább talán mégis csak az a fontos, hogy ő egy igazi Professzor! *.* Kíváncsi vagyok, JK-e, vagy NJK, ezt még sohasem sikerült megtudnom sehonnan. Vajon mennyire hasonlít az én régi kedvenc Profimra? Biztosan egészen különbözik tőle. A kedvenc profim az egyetemről hórihorgas orrú, rövid hajú Dumbledore alak, talán csak kicsit fiatalabb, meg nem olyan zizzent, mint ő. De a szemüvege ettől még épp olyan, mint neki! Nagyon sokat tudtam tanulni tőle a csillagászatról. ^^ Az volt a vicces, amikor egy nappal nagyon meglepődött valamilyen arrafele járó szomszédja, hogy látta. Örült neki, meg minden, de hát na, egy csillagászt nagyrészt inkább csak estefele ébren látni.
Megadott időpontra természetesen ott vagyok a mapomon megjelent, takaros kis házikónál. Hogy ez milyen szép hely! Tökéletesen ideális családalapításra. Legalábbis, ha én menyasszony lennék, a nem létező vőlegényemmel mindenképpen egy efféle csinos kis kertes házat akarnék. Virágoskerttel, hintaággyal, és ilyen édes, míves kis ajtócskával. Szerintem tényleg, valóban csodálatos! Hűűűű, egy ilyen profit hol lehetne keresni? *.* Nem tudom, de ha én Oroszlán Professzor lennék, minden bizonnyal szinte egész nap a kertben lennék. Amikor pedig nem, akkor is a teraszon süttetném a hasam, miközben nagyon okos dolgokat találok ki. Így aztán bejárati ajtót megkerülve közelítem meg a takaros kis kertecskét, figyelvén arra, hogy egyetlen növényt se tapossak el.
- Professzor úúúúr! Professzor úúúúr! Bátor lelkületű harcos jelentkezik! - próbálom előcsalogatni, s keresem tovább a kertben a virágok közt, természetesen.

Hiába szólítom a Professzor urat, sehol, de sehol nem találom! De hiszen ez borzalmas! TT____TT Pedig tényleg, de tényleg azt hittem, hogy épp olyan feladatadó JK-val vagy NJK-val találkozhatok, aki igazán, de ténylegesen Professzor! Túl sok a buta-muta ember a játékban, és így nem tudok senkivel sem magfúziós atomreaktorokról cseverészni, mert ez a kedvenc témám, főleg, mert Napocska, és szánsájn, és imádom, annyira, hogy hűha.
Tehát, kertben sétálgatva próbálom megkeresni, minden egyes bokorba is benézek, s már éppen azon lennék, fára mászva próbáljam magaslatról megkuksizni, vajon merre kóvályoghat a Professzor, mikor pillantom meg Szőke Herceget, és hűűűű! *.* Hát nem mondom, nem egészen így képzeltem el a Professzort... mert tutkóra-mutkóra azért jött ám ide, mert ő lehet Maxweld Professzor, és végre meghallotta, hogy őt keresem! *_*
- Nahááááát, te lennél Leo Maxweld Professzor? *-* - csüngődök máris a Szőke Hercegen, mert ahannyira cuhukiiii! *.* Csillogó szemek aztán nyomban átváltanak csalódott kiskutyássá, tudjátok, mint amikor egy kölyökkutyustól elveszitek a kedvenc játékát, és nem adjátok vissza neki.
- Hát nem igazán nézel ki Professzornak. Én azt hittem... Nálunk, otthon az egyetemen... T^T - realizálom, hogy egyáltalán meg se közelíti az elképzeléseimet a Profival kapcsolatban. Olyan csalódott vagyok! T-T Kénytelen-kelletlen szembesülnék a valósággal, mire érkezik másik szőke, és hű, de bele is zavarodok az egészbe, hogy ez akkor hogy lehet, hiszen a másik szőke is a Profit keresi, de akkor ezek szerint mi van, ha még sem, szóval akkor lehet, hogy a Szőke Herceg is csak bátor és erős harcos, ahogyan a hirdetésben olvastam? T.T
- Ááá, szóval te is a Professzort keresed! *.* - ámulok az első szőkére, majd a másik felé pillantva vigyorgok. Máris sokkal jobban érzem magam. Még van esély rá, hogy a Prof igazi Prof legyen. *.*
- Szia, Danee! Én Asuka vagyok. Már percek óta a Professzort keresem, de sehol sem találom. Pedig azt hittem, a kertben lesz. :/ - szövegelek, mert abban jó vagyok, másban annyira nem, de ez lényegtelen, aztán meghallom a segélykiáltást, s a hang felé fordulok. Onnan jön, magasról! *.* Talán nem lett volna buta ötlet tényleg felmászni a fára. Csak ez magassarkúban nem olyan egyszerű dolog ám.
- Hmmm... Értem én, hogy fent ragadt. - gondolkozom el rajta, ajkaimba pedig beleharapok gondolkozás közben. - De hogy jutott fel oda? Mindezt úgy, hogy nem tud lejönni. :/ - morfondírozok ezen félhangosan, megindulván a ház felé. Ha van hátsó bejárat, azt használom arra, hogy bejussak, aztán Szőke #1 és Szőke #2 is biztosan jönnek velem Professzor megmenteni! *.* S hogy mennyien lettünk hirtelen idebent! *.* Pedig jól emlékszem, én csupán két emberrel találkoztam a kertben. :/
- A kötél jó. ^^ Lehet, van az inventorymban is. - nyitom meg azt, s megnézem, hogy tényleg van-e. Minden játékosnak jobb, ha alapból megvan állandóan néhány efféle dolog a felszerelései között, amik nem fegyverek és hasonlók. Mint a kréta, a kötél és a fáklya. Dungeonokban mindig hasznosak. ^^ Ha tényleg találok ilyet, akkor azt előveszem az inventorymból.
- Szia, Zeli! Szia, Hürrem! Segítetek megnézni, a Professzor hogyan került fel ide? ^^ - ironikus, mindkét szervezettől találok itt olyat, akit ismerek. *.* Ha pedig Aurora is megjelenik, neki is vidáman integetek. Új indikátorát ugyan észreveszem, de ugyanúgy mosolygok rá, ahogyan akkor, amikor megismertem őt.
- Professzor úr! Elmondaná, kérem, hogy sikerült feljutnia? Egyébként nagyon szépek a virágai! Láttam őket a kertben! *-* - legegyszerűbb, ha megkérdezem tőle, hiszen így máris több információhoz juthatunk, amivel a mentést megkezdhetjük. Legjobb lenne, ha találnánk létrát, és ha közvetlenül a tető bejáratánál nincs ilyen, akkor megkérdezhetjük tőle is, hol találunk olyat. Ha pedig nincs, akkor kénytelenek vagyunk azzal dolgozni, amink van.
- Ha nem találunk létrát, akkor keressünk egy nagy kanapét! Azzal legalább biztosan puhára esik. Én szívesen idetolom. >.< - körbe is nézek a házban, hátha találunk ilyesmit is. Van súlyemelésem, így kisebb erőlködéssel, de egyedül is képes lehetek arra, hogy szinte bármilyen bútort idetoljak. Ha pedig létrát nem találunk, és kénytelenek leszünk alternatív megoldást eszközölni a Professzor úr megmentésére, akkor nem árt, ha minél biztonságosabbá tesszük a terepet. Ha találnék erős hálót, akár azt is kifeszíteném, mint ahogyan a trapézosoknak teszik azt a cirkuszban. ^^

Azt hittem itt a vég, mikor végre sikerült felhúzni a profot. Ennyit erőlködni a semmiségért, Asuka chant észre se vettem, lehet fel se jött utánam. :(Persze én mondtam előre, hogy íjászként, súlyemelés híján nem lesz sok hasznon a nyers erőnél, de hát lehet beszélni napestig. >.> Azonban egy pet a segítségemre sietett, vagyis inkább repült. :oRészlet kérdés. ^^ Ő vele aztán sikerült az öregurat felfelé húzni. Azért volt jobb így, mert hiába tettek párnákat lentre a többiek, az csak a B terv, mivel ki tudhatja igazán, hogy mennyitől sebződik az ember itt. Azt se tudom, hogy ez még védett övezet e. >.<  Én is jól kifárasztottam magam, de meg lett a végeredmény. :] Szépen lesegítettük a létrán, majd ha kellett a szobába is nyújtottam a karom, vállam, ami jobban tetszett neki, hogy kifújhassa magát. Észre vettem ám, hogy zöld indikátoros, ami azt jelenti, hogy játékos. Nagyon megörültem ennek a "hírnek", már el voltam készülve egy újabb nyomi njk-ra erre tessék. Csak tudnám mit keres egy ilyen öreg bácsika egy fiataloknak szóló játékban. xD Majd idővel talán rá is kérdezek, hátha megtudjuk alapon.
De most hagyjuk csak üldögélni, és pihengetni, nem kis stressz lehetett az előbbi. Elmosolyodom a nyelvbotlásán, de csak alig észre vehetően, az illendőség határain belül. Igazán feldobta a napon a tény, hogy igazi jk-val fogunk kalandozni, kedvemre volt a helyzet. ^^
Nos, amennyire feldobta Maxweld professzor úr ezt az amúgy csodás napsütéses napot, majdhogynem annyira rontotta el a tény, hogy piri van köztünk. De csak majdnem. Elhúztam a szám, majd fújtam egyet. Az elém toluló rosszabbnál rosszabb lehetőségek, melyekben a lány a gyilkos szerepében játszott, szánt szándékkal próbáltam ellensúlyozni olyan eshetőségekkel, mint amilyen akár Neuroé is lehetett. "Nem minden az, aminek látszik." Ezzel akartam nyugtatni a felborzolt kedélyeimet, habár ezek után biztosra vehetem, hogy reflexből fogom elutasítani a legkisebb gyanús mozdulatára.
Nem is tudom mit tennék magammal, ha olyan helyzetbe kerülnék, hogy ölnöm kéne. Nem, még csak elképzelni sem lehet. Pontosan azért nem, mert tudom magamról, hogy megvan bennem az az erős élni akarás, ami átléphet a többieké felett. Kissé beleborzongtam a gondolatmenetbe.
Nem egyszerűen a zöld indikátoromat féltettem, hanem azt is aki vagyok. Azzal biztosan egy másik emberé változnék, és nem hiszem, hogy jobbra.
A lányka után ha más nem szólalt fel, hát ln is elől léptem hátulról, ahol eddig pihentem.
- Én Alex vagyok, Hajimemashite. ^^
És ha már az előttem szóló is elmondta, én sem maradhatok adós a származásomat illetően. Európa egy kicsi országából való vagyok, Magyarországról.
Persze mindezt a legkiválóbb japán akcentussal. Semmi külföldi hangzást nem lehetne keresni a kiejtésemben, még ha keresnék sem. És amúgy is, ha az öregúr művelt ember, tudni fog a magyarokról, meg aztán, minket a japánok szeretnek. ^^
- Öhm, mint ahogy az előbb kiderült, íjász vagyok, és jobban célzok, mint ahogy azt az előbb bemutattam. :3 Erősségnek nevezhetném, hogy rendelkezem nyomkövetés és észlelés jártassággal, így a csapatot remélhetőleg nem éri majd hirtelen támadás.
~ Ha presze nem 2. szinten vannak az ellenfeleink lopakodása, mert erről még nem tudunk semmit. ~
- Engem a növények vonzottak ide a növénylátás jártasságom miatt. A játékban pedig egyértelmű célom, hogy erősebbé váljak, és csatlakozhassak a frontharcosokhoz.
Jelentettem ki határozottan. Nem tudom mi lelt, valamiért úgy éreztem, hogy ezt le kell szögeznem.  >.>