[Küldetés] Tégla

A nap lassan a látóhatár felé közelít, tán észre se vettétek milyen gyorsan elrepült az idő. Az alkonyat rézvöröse árnyékolja be Kuromajo arcát, midőn megjelenik a fogadó ajtajában és visszatér közétek immár életnagyságban.
- Unalmasak vagytok Ám ha így kívántok játszani, hát legyen. Mivel úgy döntöttetek, senki sem távozik a mai napon. Ha felkel a Nap, folytathatjátok az eszmecserét, azonban most tegyétek el magatokat holnapra. Ha bárkit is meglátok itt tíz perc múlva, azt jutalom nélkül küldöm haza - jelenti ki a lány, azzal sarkon fordul és elrobog.

A szavazáson teát arra jutottatok, hogy senkit sem küldötök haza.
Nem jelöl (4): Hürrem, Jun, Alex, Hypnose
Alex (1): Meredith
Hypnose (1): Snowcat
Nem szavazott: Ayato Hironori (igazoltan hiányzik), Aurora Rainfell, Zelolla

ÉJJEL következik. A topikot lezárom, ez idő alatt nem írhattok ide. Akinek van éjjeli cselekvése, szombat este 8 óráig küldheti el PÜ-ben Kuromajonak, hogy döntött. Ha hamarabb írtok, hamarabb is folytatódik a játék =)

Kipihenten ébredtem, a nap már magasan járt az égen, ha tippelnem kellene dél van. Nem éreztem szükségesnek, hogy leellenőrizzem még akkor sem ha csak egy pillantásomba kerülne. Ebben a városban nem érzem magam semmire sem kötelezve. Egy gyors zuhany és némi étel elfogyasztása után ásítozva léptem be a fogadó ajtaján. Azt, hogy elsőként e vagy már voltak e rajtam kívül játékosok nem tudom. Először némán besétáltam a konyhába, hiába van "otthon" is egy, itt mégis kellemesebbnek érzem a teám megfőzését, és némi rágcsálni való után is kutattam. A többieknek is elegendő teát főztem, a tálcára felraktam a kilenc bögrét. A vendéglátónknak nem raktam, végtére is tegnap is csak este tért be, hogy véleményezze a döntésünket. Léptem ki a konyhából és visszasétáltam a tegnapi asztalunkhoz kezemben egy tálca teával és aprósüteménnyel. A már megérkezetteket üdvözöltem.
- Jó reggelt. - és elfoglaltam a tegnapi helyem, és öntöttem egy csésze finom meleg teát.  - Hogy aludtatok? - kérdeztem a többiektől, ezzel is próbálva beszélgetést kezdeményezni.

Beköszöntött a reggel. Jókedvűen ébredtem az átmeneti kis házacskámban, és a konzervekben talált étkekből elfogyasztottam kellemet reggelimet. A főszervező kis segítője, Kuromajo elvezetett engem egy lezárt épülethez, ahol megmutatta nekem Reginát, aki jól van, és éppen reggelizett a kis tágas ketrecében. Nyo, örülök, hogy legalább jól van!
- De néha azért kiengeded, ugye? Regina nem éppenséggel szereti a bezártságot.
Nem hiszem, hogy őt visszakaphatom, de legalább gondoskodnak. Észrevettem, hogy az egyik ketrec üres. Magamon kívül nem láttam más állatidomárt eddig, csak a...
Hoppá! Miután az ablakból búcsúzóan integettem Reginának, a fogadó felé vettem az utam, ahol a két bájos hölgyike már a szokásos helyükön tartózkodtak.
- Jó reggelt, bájos hölgyek! - köszöntem nekik. - Képzeljétek, Kuromajo elvitt megmutatni nekem, hogy jól van a petem, Regina, és azon kívül tudjátok, mit láttam még? Az egyik ketrec üres volt, és szerintem ez azt jelenti, hogy az a lány, aki nálam is jobban kereste petjét, és végig hallgatott, eltűnt a városból. Dolog, hogy tegnap rá is gyanakodtam, hogy tégla lehet.Talán valakik kiszavazták, vagy valami éjszakai huzavona áldozata lett. Vagy tényleg ő volt az egyik tégla?
Leültem a tegnapi székembe, és elfogadtam a teát és a sütiket, amivel Jun-chan várt minket. Feleltem a kérdésére.
- Tulajdonképpen jól aludtam, de örültem volna neki, ha Reginát tényleg visszakaptam volna.

Csak hárman? Nem hiszem el, hogy eltelik egy éjszaka és csak hárman jelenünk meg a fogadóban. Most a többiek vagy elhagyták a várost valami csoda folytán...vagy csak félnek bejönni. Kicsit elsápadtam a gondolattól, hogy a téglák képesek voltak egy éjszaka alatt a játék szabályai ellenére elküldeni fél tucat embert. Snowcat ketreces sztorija sem volt megnyugtatóbb, eddig azt hittem csak a kutyás lány állatidomár, de most már kiderül h ketten vannak.
- A csendes lányra gondolsz igaz? - néztem Snowcat felé miközben a jobb kezemmel egy süti felé nyúltam. - eléggé aggódott a petje miatt. - haraptam a sütibe - De a többiekkel mi lehet? - kicsit aggódtam, hogy máris hárman maradunk. De ha jobban belegondolok, kevesebb vetélytárs több jutalom. Nekem pedig most nem ártana pénz...
- Amúgy csak én találom furcsának, hogy tegnap hárman szinte teljesen csendben ülték végig a délutánt? - kortyoltam a teámba - Lehet nem véletlen volt, hogy nem szólaltak meg, próbálták a gyanút elterelni egymásról... - kezdem magam Sherlock Holmes-nak érezni. Ha lenne egy kalapom most biztos menőn megigazítanám egy drámai szünettel megspékelve.

- Nya, igen, ő volt az a csendes lány. Bár bevallom, rá is gyanakodtam, de ő volt a harmadik a sorban.
Kicsit elgondolkoztatott, amit Jun-chan mondott, de épp ugyanazt az egyértelműséget, amit én már tegnap megtapasztaltam, és próbáltam elhitetni mindenkivel, de a szavaim süket fülekre találtak. Gépiesen felkaptam két újabb sütit, amik hamarosan egy-két rágás után a gyomromban kötöttek ki, emésztésre várva.
- Tegnap mintha volt róla szó, hogy nemcsak a csendesebbek lehetnek gyanúsak. Az lehet igazán a tégla, aki nagyon jól játssza a szerepét. És biztos vagyok benne, hogy az a lányféle az egyik tégla. És abban is biztos vagyok, hogy igazából nem is lány, hanem férfi. Én meg annyira nem vagyok hülye, hogy egy műtét, álarc, vagy egy nemváltó képesség is ebben a játékban átverjem, ahhoz túlságosan jól ismerem a lányokat, nyo. És a szöszit sikerült már megnyernie magának szövetségesnek, hiszen sokáig együtt lógtak a konyhában. És tuti, hogy éppen kavarnak valamit jelenleg.

//Hopp, egy határidő >.>//

Szememet forgatva hallgatom a sok-sok sületlenséget, amit ez a Hócicának titulált alak alkot. -Oh, tényleg? Szóval annyira ismered a nőket, hogy egyből kiszúrod, ha valaki transzvesztita? -kelek fel a székről és kacér léptekkel olyan közel lépek hozzá, amilyen közel csak lehet, mondhatni, beletiprok az aurájába, majd közelebb hajolva hozzá, feltárva minden bájamat, mosolyogva folytatom, mélyen a szemébe nézve. -Én kétlem, hogy annyira tapasztalt lennél, cicafiú. Ha az lennél, tudhatnád, hogy női társaságban nem illik kérkedni olyasmivel, amid nincs is.
Sosem bírtam a hozzá hasonló nagyképű lúzereket, akiknek ha szét is tette a lábát valami buta csitri, máris azt hiszik, hogy övék a világ és mindent tudnak a nőkről. A nők olyan sokszínűek és sokfélék, hogy nincs az a férfi a világon, aki mindegyiküket kiismerhetné.
S így részemről, témát le is zárandó, visszaléptem tőle és újabb aprósüteménnyel ajándékoztam meg a számat.
-Alexnek meg igaza van. -mutatok rá a szőkeségre, miután végighallgattam okfejtését. Pár másodpercig még gondolkodom, hol Snowcatre, hol Meredithre nézve, majd vállat vonok.
-Ti ketten vagytok nekem gyanúsak. Meredith "enyhítő körülménye" az, amit mondott, miszerint legyen ez a játék a nőké, tekintve, hogy csak te vagy itt férfi, Alex. Ezt aláírom, jó ötlet, de attól, mert valakinek más van a lába között, nem lenne ok kitenni a lehetőségből, hogy nyerjen. -fejtem ki én is. Hócica felőlem ugrálhat, amennyit akar, én nem tekintem őt férfinak, max kisfiúnak. -Én viszont Snowcatre szavazok. Nekem gyanús, hogy ennyit dumál és idegesíti a többieket. Mintha rejtegetne valamit, ami nem a gatyájában van :3

//Snowcat, szerintem te vagy a leggyengébb láncszem //

*Sokáig az ágyban volt, későn döntött úgy, hogy csatlakozik a többiekhez. Inkább körbe akart nézni, s gondolkodott. Agyalt. S remélte, jól játssza női szerepét. Alexet meglátta egy ház mögül, hogy besétál a fogadóba. Mögötte ment, de vigyázott, hogy ne lássa meg a fiú, vagy hallja meg. De nem lépett be azonnal, inkább hallgatózott egy kicsit. Elmosolyodott, mikor róla volt szó. De most végre megjelent előttük, s így szólt. *
- Kicsi fiam!
* Szólt a cicás fiúhoz. *
- Túl nagy a szád! Te vagy a világ legidegesítőbb kisfiúja. Komolyan. Vagy egyszerűen így leplezed izgatottságodat, mert különleges szerepet kaptál?! Vajon miért nem voltam itt korábban? Mert nem volt kedvem egész nap a te idegesítő hangodat hallani.
* Egyszerűen lenyűgözte saját magát ez a szigorú és felháborodott nőies viselkedés. Igazából volt kitől tanulnia ezt a stílust. A bandájában a csajszi nagyon kis vagány volt, az már biztos. Izumi viselkedését sosem felejti el. Csípőre is tette most egyik kezét, kiállása határozott volt és fenyegető. *
- Tegnap is már te voltál számomra a leggyanúsabb, de gondoltam, adok egy esélyt, hátha másnap nem vagy ilyen idegesítő. De nem csodálkoznék, ha te lennél a tégla.
* Szemei szúrósan mélyedtek a fiúéba.*

//Snowcat-re szavazok. Bocsi. ^^ //

Az órák a vártnál lassabban vánszorognak, ám így is nemsokára átbukik a horizonton a Nap korongja. Nem maradt sok időtök eldönteni, távozzon-e valaki, s ha igen, akkor ki.

Egy nappal kitolom a határidőt.

Snowcat (2): Hürrem, Hypnose
Nem szavazott még: Alex, Ayato, Jun, Meredith, Snowcat, Zelolla

Határidő: szeptember 7. 21 óra
Nyolc játékban lévő játékosnál a nappal azonnal véget ér, ha valakin összegyűlik öt jelölés.

Teácskám kortyolgatva hallgattam ahogyan Alex, majd szépen sorban a nők veszik át az uralmat, egy nyugodtabb kis vita kezdett kialakulni. Szépen sorban lehurrogták szegény kisfiút. Habár voltaképp lehet van némi igazság is abban amit mondanak, elég sok mindenkit meggyanúsított hol okkal hol ok nélkül. De mégis csak egy gyerek... Pillanatok alatt küldték felé a szavazatokat ami kicsit meggondolatlannak tűnt számomra.
- Hé! - csaptam az asztalra, majd amikor végre megnyugodott a társaság megköszörültem torkom és megosztottam velük én mit gondolok. - Tényleg képesek lennétek csak úgy kidobni?... Vagyis nézzetek rá, csak egy gyerek... tényleg azt hiszitek, hogy valaki hozzá hasonló csak úgy tégláskodna? - szálltam a srác védelmére, nem értem miért, végül is semmi sem köt hozzá ami miatt védenem kéne. Ráncolva a szemöldököm ültem vissza a helyemre, majd megragadtam a hozzám legközelebbi bögrét és hatalmasat kortyoltam bele.
- Egyébként meg szerintem Alex döntései most sokkal inkább helytállóbbak.. igaz, hogy nem értettem egy mukkot sem belőle, de ha jobban belegondoltok, az a srác elég gyanús, elég nagy hévvel rontott be első nap, most meg csendben magába burkolózva ücsörög a helyén és csendben figyel minket. Az oroszlánhajú lány pedig most a férfiakat szavazgatja ki? - dörzsöltem meg az állam, kis csendet hagyva a gondolkozásra. - Szerintem lehet abban valami, hogy a háttérből próbálja a figyelmünket ráterelni valakire aki talán veszélyt jelenthet rá és a jutalomra. - gondoltam itt Alexre, végtére is ő tűnik közülünk leginkább olyannak aki megoldhatna egy rejtélyt pillanatok alatt és talán képes lenne kiejtetni velünk gond nélkül a vetélytársát a lány...
// Meredith-re szavazok :3 //

Az első számú gyanúsítottam és a cimborája szavai nem érdekeltek, a bunkó jellegű hölgyünk tett is célzást arra, hogy én bizony nem értek a lányokhoz. Az ő szavait megcáfoltam cinkes mosollyal.
- Nyo, nyugodtan mondhatsz rám bármit, ez a te még kialakuló véleményed, de ha úgy vesszük, azért én még mindig nem az a típus vagyok, aki elvárja, hogy a lányokkal paráználkodó szándékokat vitasson meg. Másfelől bizony, annyiszor voltam már a kedves nemed engem pátyolgató körében, hogy meg tudjak különböztetni egy igazi lányt egy kamu-lánytól.
Rendes volt Jun-chantól, hogy így kiállt értem, bár ha agyilag gyerekes vagyok, azért jobban örültem volna, ha nem kisfiúzik, hiszen én talán egy tíz évvel idősebb vagyok nála, bizony. De el tudtam tekinteni tőle hálám jeléül. Mondjuk van is igazság abban, amit mond, úgyhogy a hálámat, mégis be kell teljesítenem egy kis szívességgel. Barátok ugyan még nem vagyunk úgy barátok, azért ő az én legnagyobb szövetségesem, főleg szemben a kanfajtárssal, a bunkó kisasszonytól és a csajfélétől, aki szerintem igazából férfi. Nem is akarom bizonygatni ezt, de tudom, hogy ez így van. De hát két tégla van összesen, és valóban a vörhenyes lánykára is terelődök egy csomó gyanú. Van benne igazság, bizony, és hát tartozom is ennyivel. A csajnak álcázott pajti szisztémájával majd később ráér foglalkozni.
- Igazad van, Jun-chan. Bár én eddig se a szimpatizáns elvből szavaztam tegnap, és most sem így lesz. Ha igaz az egész, akkor beszállok azok közé, aki a vörhenyes szép kisasszonyunkat szavaznák ki.

/Meredithre szavazok./

Jelölések
Meredith (3): Jun, Alex, Snowcat
Snowcat (2): Hürrem, Hypnose
Nem szavazott: Ayato, Meredith, Zelolla

Meredith White kiesett a játékból.

ÉJJEL következik. A topikot lezárom, ez idő alatt nem írhattok ide. Akinek van éjjeli cselekvése, kedd este 8 óráig küldheti el PÜ-ben Kuromajonak, hogy döntött. Ha hamarabb írtok, hamarabb is folytatódik a játék =)

Zelolla (nyomozó) kiesett a játékból!

Kezdődik a 3. NAPPAL!
Határidő: szeptember 15.
Hat játékban lévő játékosnál a nappal azonnal véget ér, ha valakin összegyűlik négy jelölés.

Reggel ismét megillettem Reginát a személyemmel, de kívülről, és láttam, hogy egy újabb ketrec is üres ott. Höh? Mi ez itt? Tegnap is távozott egy játékos anélkül, hogy kiszavazták volna! Tegnap kidobtuk a vörös kicsikét, igaz, de hogy majdnem huszonnégy óra alatt még egy játékos távozott, akivel eddig mi nem is taliztunk vagy beszéltünk volna!
És hát még nem találtuk meg a téglát, és ami rosszabb, Kuromajo várva minket a fogadóban bejelentette, hogy az a hajnalban távozott illető nyomozó volt. Hát kérem szépen, ezt megszívtuk, de hát őrá nem is szavaztunk.
- Nya! Szia, Kuromajo-chan! - köszöntem el tőle, viszonzásul a jó szerencse-kívánatát, és mikor elment, nekiestem egy finom citromos teának a konyhában, és kiöntöttem a sütiket egy tányérba. Nehogy már megint szegény Jun-channek kelljen tengődnie, mikor az első két napban ő végezte el a legnagyobb házimelót! A kicsi lánykáknak nem a kiszolgálás a fő feladatuk, hanem az, hogy cukiságukkal kitündököljenek a többiek közt, amíg szépen fel nem nőnek, és csinos, vonzó hölgyekké nőnek fel.
Nyo, aki még nem volt itt Kuromajo jelenlétében, és most érkeztek, köszöntem nekik egy jóreggelt.
- Nyo, jó reggelt! Itt a finom citromos tea, az anyám különleges receptjével. - kínáltam, leginkább a lányokat. A kanfajtárs és a lányféle, akiről bizony jól sejtem, hogy ő nem is csaj, azokkal nem érdemes udvariasnak lennem. Bár Hürremmel se tudok mihez kezdeni, ővele azért ugyanúgy türelmes maradtam. Hmm, azt hiszem majd kellene beszélnem egy kicsit Junnal négy szem közt, mert ahogy most belegondoltam egy-két dologba, valami itt még nem oké.
- Öhm, Jun-chan tudunk majd beszélni egy kicsit?

A fogadóba lépve Kuromajo-val találtam szembe magam és micsoda meglepetés egy újabb játékos távozását jött bejelenteni. Ha jól számolom már hárommal lettünk kevesebben alig két nap leforgása alatt. Az asztal aminél körbe szoktunk ülni, egy kancsó teával és sütivel volt megrakva. Kicsit meglepetten néztem az ételt és ültem le az asztalhoz, majd amikor Snowcat mondta, hogy ő készítette ki őket rámosolyogtam és megköszöntem neki a kemény fáradozásait.
- Jó reggelt, - öntöttem magamnak egy csészével - hmm milyen kellemes illata van. - kortyoltam bele - nagyon finom lett! - majd ismét kortyoltam bele amikor megszólított.
- Persze, mit szeretnél? - néztem rá kérdő tekintettel. - valami baj van? - a hanglejtésből ítélve komoly dologról lehet szó, kicsit vártam - ha gondolod félrevonulhatunk kicsit a többiektől.

- Nem kell annyira félrevonulni, csak egy-két szó lenne csak. - mondtam Jun-channak, aztán pár méterre félrevonultunk. Hürrem még nincs itt, simán lehetne beszélni erről a többieknek is, de Alex csávókánk szövetségben van a csajnak magát kiadó "transzinkkal", és szerintem lehet, hogy Hürremmel is összeszövetkeznének, és tuti, hogy erről beszélne is a csajnak.
- Csak annyi lenne, hogy szerintem gondolkodjunk el egy kicsit Hürremen is. Tudod, sose gyanakodtam rá, de most elgondolkoztam azon, hogy talán engem azért akart ő kidobatni, hogy védje a nőfélénket. Nem tetszett neki, mikor elmodtam tegnap a véleményemet, hogy a csajféle lehet szerintem a tégla, és ráadásul az se biztos, hogy nő. Ez meg nekem gyanús. Bár lehet, hogy tévedek, mégsem stimmel ez nekem. Csak azért akartam ezt a kis gyanúmat megosztani veled, mert egyedül a játék eleje óta benned tudok csak megbízni, Jun-chan. És neked van valami tipped másra?
Ha nincs utána több mondanivalónk egymásnak, visszaülünk a helyünkre. Végre valahára a régóta hallgatag kaszttárs-kantárs is három nap után megszólalt, bár az csak egy tömör "jóreggelt" volt.
- Nyo, neked is. - viszonyoztam. - Mi a pálya?
Kezembe vettem a citromos teát, amit el is szürcsöltem, és ettem hozzá a sütiből. Nya, mikor ezt befejeztem, azért sértődötten a szöszi szemébe néztem, mikor érdeklődött, hogy kik hiányoznak. A tegnapi szavazáskor láttam rajta, hogy miként nézett rám azért, mert kire szavaztam. Beszél a tekintetével az, aki szintén a vörös lánykára szavazott! Nem azért szavaztam a csajra, mert menteni akartam magam, hanem azért, mert Jun-channek igaza volt, mikor elmondta tegnap a véleményét!
- A csajféle barátod és Hürrem. És gondolom, szívesebben velük lennél, hogy megpróbáljatok azért kidobni, mert idegesítő vagyok. Na mindegy, ha ez a kettő nem jön még időben, akkor találjuk ki, ki lehet a tégla. De ezúttal logikusabban kéne csinálnunk. Bezzeg én hiába gondolkoztam sok-sok logikusabb megoldáson, mégis le voltam fújva, nyo...

Kicsit félrevonultunk a többiektől nem túl messzire, csak pár lépésnyire tőlük, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Türelmesen végighallgattam Snowcat felvetését, kicsit meglepett, hogy egy ilyen komplikált dolog jutott az eszébe annak ellenére, hogy milyen fiatal. Hürrem az eddigiek során nem okozott nekem semmilyen problémát vagy idegesített fel, meg sem fordult a fejemben, hogy gyanakodjak rá. Azonban a vörös hajú narancs indikátoros nőre már a kezdetek óta gyanakodtam. Kicsit megvakartam a fejem, elgondolkodtam egy pillanatra.
- Hogy őszinte legyek, én sem bízom meg annyira narancskirálynőben... tudom, hogy itt nem sokat számít de engem eléggé aggaszt az indikátora. De örülök, hogy megbízol bennem, - mosolyogtam felé kicsit félredöntöttem a fejem, próbálva cukinak tűnni. - én biztos vagyok benne, hogy te nem lehetsz tégla. - mondtam neki majd visszasétáltunk a többiekhez és mind a ketten helyet foglaltunk. De valami furcsa érzés kerített hatalmába, mintha valami más lenne. De lehet csak én érzem így. Oldalra pillantottam a hang forrása felé nézve.
- Te tudsz beszélni? - pattantam fel a helyemről, és szinte már mutogattam a srác irányába. Tátott szájjal néztem egy pillanatra majd megráztam a fejem megigazítottam kevésbé csinos és elegáns ruházatom és újra leültem.
- Köhöm... - köszörültem meg a torkom. - akarom mondani szia... - már nem is reménykedtem benne, hogy valaha hallhatom a hangját erre csodák csodájára megszólalt.
- Most, hogy mondod Hürrem és az állatidomár lányka még nem ért be, de mielőtt elment Kuromajo azt mondta, hogy " rend éber őre nélkül vagytok kénytelenek folytatni..." - idéztem fel a nő szövegét próbálva utánozni a hangját több kevesebb sikerrel.

Néztem körbe a teremben, Alexnek igaza van Hypnose sincs itt, eddig fel sem tűnt. Még nem igazán értem a játékszabályt, de azt hiszem baj ha elvesztettük a rendőrt. Amíg én nyugodtan szürcsölgettem a teácskámat Alexen látszik, hogy aggódik. A helyzet durvább lehet mint amilyennek mi felfogjuk. Felkeltem a helyemről és közelebb sétáltam Alexhoz hátulról megközelítve, lassan a füléhez hajoltam.
- Nem igazán értem a helyzetet, de jobb lenne ha megnyugodnál... Jobb lenne ha megmosnád az arcod, vagy kicsit kiszellőztetnéd a fejed, szerintem jót tenne... - javasoltam neki. - Ha szeretnéd elkísérlek szívesen. - mondtam neki aggódó hangon. Nem lenne jó, ha most mindenkit bepánikolna és rossz döntést hoznánk. Nem lenne túl jó ismét kiszavazni egy ártatlant...vagy netán egy újabb fontos személyt elveszíteni.