[Küldetés] Tégla

Elégedetten szökdécseltem keresztül a kezdetek városának utcáin, nincs miért aggódnom. Igaz, hogy a költözés a második szintre nem volt a legjobb ötlet, de ettől eltekintve minden tökéletes. Az idő szép, a pénztárcám roskadásig töltve, az új felszerelésem sokkal kényelmesebb és erősebb. Na meg persze, a Futó fegyveremet is sikerült tökéletesen átalakíttatni egy kováccsal és most tökéletes mása a kezdő Vorpal blade-emnek. Kivéve, hogy háromszor erősebb. Annak ellenére, hogy a hirdetőtábla roskadásig van küldetésekkel senki sem foglalkozik velük, ahogy én sem, semmit érő küldetésekre én sem megyek. Nekem olyan kell ami kevés erőfeszítéssel sokat fizet és lám Fortuna asszonyság pártfogoltja vagyok! Az egyik épület falára kifüggesztettek egy papírt elég érdekes szöveggel. Egy koordináta, és a jutalom, de arról semmit sem írnak, hogy mit kell csinálni érte. Furcsa...de már volt részem hasonlóban. Ráböktem az elfogadás gombjára és elindultam a városon kívülre. Ahol kevés ház van lehetetlen eltévedni és elég magas szinten vagyok már ahhoz, hogy ne váljak a vadállatok martalékává sem. Ami a térképen alig egy karnyújtásnyira volt valójában több órányi gyaloglással járt. Meghalok, túl fáradt vagyok, az erőm elhagy...és a semmibe jöttem. Ez csak valami vicc ugye? Elpazaroltam a napom erre az áttérésre és most a semmi közepén vagyok...Elegem van! Elővettem a hazatérés kristályt, ugyanis én biztos nem fogok több órányit gyalogolni csak azért, hogy hazaérhessek.
- Teleport A kez...detek...aah... - valami furcsa érzés fogott el, mintha bizseregne a nyakam. Mintha elfáradnék, mintha aludnék. Ébredj fel, Jun ébredj fel! Most! Keltegettem magam majd a szemeim kinyitlak, ami pár percnyi alvásnak tűnt lehet több óra volt, vagy akár nap. Egy szépen berendezett szobában találtam magam, az ággyal szemben az ajtó, mellette egy ruhás szekrény. Amikor oldalra hajtottam a fejem, egy éjjeli szekrényt vettem észre magam mellett és egy ajtót ami résnyire nyitva van. Megpróbáltam felkelni az ágyból, kicsit még gyengének érzem magam a kelés miatt, talán megmérgeztek. De akkor mért hoztak ide? Elkezdtem az ajtó irányába támolyogni, de út közben beleütköztem egy székbe, amiről valami ronda munkásruha és egy bugyi esett le. Túl nagy erővel mehettem neki ezért estek le...milyen ronda ruha...de a bugyi tetszik, olyan ismerős...mintha láttam volna...MÉRT NINCS RAJTAM RUHA? Riadtam fel, eddig fel sem tűnt, hogy meztelen vagyok. Valaki levetkőztetett! Valaki tudja a titkom...a beleegyezésem nélkül.( //Klein biztos túl kíváncsi volt ezért vetkőztetett le;) // )  Felkaptam a bugyit majd elkezdtem a fegyverem keresni, először a szekrényt nyitottam ki ahol még több ronda ruha várt. Valakinek nagyon rossz ízlése lehet... Az oldalsó szobába benézve, egy fürdőszoba képe tárult elém. Semmi extra dolog nem volt benne, egy teljesen átlagos fürdőszoba, egy kád, egy kézmosó illetve egy kosár ruháknak. Jobban belegondolva a ruháim nem tűnhettek el... az Iventory-ban kell lenniük...Túljártam a perverz eszén. Elégedetten nyitottam le és néztem bele, de tova is szállt...mivel üres. A felszerelésem sehol, a kezdő ruha sehol, a régi szakadt köpeny sincs...és még a kezdő kard sem. A városban szerzett étel sincs meg és még a kristály is hiányzik. Azt hiszem nincs más választásom...fel kell vennem ezt a szemetes zsákot... A tükör elé siettem ahol felhúztam a nadrágot, a szárát feltűrtem, hogy ne legyen olyan hosszú, majd az inget enyhe fintorral az arcomon de magamra öltöttem. Csak az első pár gombot gomboltam be, a többi részt inkább fogtam és megkötöttem alul. Hát legalább valamennyire nőiesnek hat...talán... A következő utam az ággyal szemben lévő ajtó volt, amit a kijáratnak hittem, de valójában egy konyhába vezetett. Az asztalon egy ládikában az élelem ami eltűnt. De a többi tárgyam sehol. Illetve még egy aprócska levél is volt az asztalon.

Kuromajo: Délben legyél a fogadó földszintjén, kis játékszerem =) írta:

Ez valami vicc... még hogy én játékszer...majd én megmutatom neki kit nevezzen játéknak. Van képe csak úgy levetkőztetni és még játszani is velem? Hatalmas lendülettel indultam ki a házból az ajtót jó erősen becsapva magam után. A falucska amiben találtam magam cseppet sem tűnt ismerősnek. De az biztos, hogy valahol az első szinten lehetek. Alig pár ház és egy fogadó, mást nem is látni. Érdekes... valahogy olyan rossz érzésem támadt. Egy kicsit kíváncsivá tett, hogy a többi házban mit találnék, de inkább nem nyitottam be sehová sem. Még a végén egy feldühödött njk párocska áldozata lennék, a birtokháborításért. Nézzük csak... ha minden igaz a fogadót emlegette az üzenetben...Elégedetten lépdeltem a poros utcán, majd a fogadóhoz érve habozás nélkül beléptem az ajtón. Körbepillantottam a helységben, majd leültem egy kerek asztalhoz. Na és most várjuk mi fog történni. Ha megérkezik ez a bizonyos Kuromajo felnyársalom...ezzel a kaktusszal! Szemezgettem egy ideig az ablakban pihengető sivatagi növénykével, de bárhogy is néztem semmi esélyem nem lenne egy ilyen "fegyverrel" egy ismeretlen szintű emberrabló ellen akinek még társai is lehetnek. A szépségem miatt kellhetek neki, igen ez biztos.

//magamra vettem //

Hát ki ne akarja könnyen és gyorsan temérdek aranyhoz és tapasztalati ponthoz jutni? Én biztosan igen. Így is egyre inkább zavar, hogy a játék eleje óta ezen az apró szinten tespedek, miközben odafent már ki tudja, hanyadik vezért kezdték el csépelni. A gondolat is duzzogással tölt el a szobámban, egészen addig, amíg el nem jön a pillanat, ideje elindulni. Megigazítom a hajam, még fél óráig szenvedek a tükörben, hogy valahogy nőiesebbé varázsoljam magam a páncélt, majd egy elégedetlen morgással úgy döntök, maradok a földig érő, fehér nyári ruhámnál. Ha más nem, majd a helyszínen átöltözöm, küldetésfeladóm biztos megérti, hogy egy nőnek mindig adnia kell a kinézetére is.
Fél napba, talán többe is beletelik, mire odaérek, az égen már az alkonyat gyönyörű narancssárgája virít. Újfent elfog a női duzzogás ismerős érzése, mikor a helyszínre érve semmit se látok. Elkéstem. Tudhattam volna. Az a feneronda páncél az oka. Legyintek, és megfordulok, hogy menet közben vegyem elő a kristályt és térhessek vissza a városba, de idáig már nem jutok el. A világ egyre sötétebbé válik, míg végül a táj utolsó látható pontja nem tűnik el a szemem elől. Elájultam.

Ismeretlen helyen ébredtem. Volt már velem hasonló, de általában esti bulik után a huszas éveim elején. Most viszont egy kortyot sem ittam, csak elájultam, valószínűleg a fáradtságtól.
Megmozgatom az ujjaimat, hogy visszatérjen beléjük az erő, majd felülök a szedett-vetett ágyon. Szóval még el is vetkőztettek, igaz? Miféle mocskos, perverz helyre kerültem? Egy érintéssel ellenőrzöm, történt-e velem bármi, amíg aludtam, de a jelek szerint nem. Akkor rendben vagyunk, ez esetben nem izgat a dolog. Felkelek az ágyról, nagyot nyújtózom és körbenézek.
Mocsok, legalja, és minden, ami egy magamfajta, magára valamit is adó nő rémálma lehet. A saját ruhámat nem találom, csak egy annál rondább darabot és a fehérneműmet. Kérdem én, ha az alsómat úgyis visszakaptam, miért kellett azt is levenni? Gyakorlott mozdulatokkal felöltözöm, de ebbe az új ruhába még nincs sok kedvem belebújni. Mi mást tehetek? Magamhoz veszek egyet, arra az esetre, ha nem egyedül lennék a házban, s egy szál bugyiban-melltartóban kilépek a szoba ajtaján.
Kisvártatva a konyhát is megtalálom, mire rájövök, én bizony éhes vagyok. Figyelmemet először mégis valami más foglalja le. Leteszem a ruhát a konyhapultra, és elolvasom a rövid levelet.

Kuromajo írta:Délben legyél a fogadó földszintjén, kis játékszerem =)

Kuromajo. Ő vajon ki lehet?
Alighogy leteszem a levelet, nyílik az ajtóm és valaki csak úgy, kopogás nélkül belép:
- Szia. Te is kaptál üzenetet?
-Ja. És te ki a frász vagy? -teszem csípőre a kezem és mérem végig szigorú tekintettel a nyikhaj kis szőkeséget. Ha túlzottan is belepirulna a látványba, ami elé tárul, fogom a nyári ruhácskát és magamra húzom egy mozdulattal, nehogy már a behatoló érezze rosszul magát.
-Ha már így betörtél, te tudod, ki ez a Kuromajo, és mi folyik itt?

Nyaaaa, itt ez a furcsa valami, amiről igazából azt se tudtam, mi a fene? Tényleg, mi ez? Milyen küldetés is ez? Regina se értette, de mint a szokás, ő ösztönei már érezték, hogy nem tetszik itt neki valami, ami nekem igen, pedig lilám nincsen róla, mégis mibe megyek bele azért, hogy kapjak valami érdekeset.
- Papa! Vesd el a küldetést, ennek nem lesz jó vége! Már az is gyanús, hogy az első szint szélére kell menni!
- Nem vetem el, megint olyan paranormális vagy! Tudom, hogy megérzel dolgokat, de ez már beteges, nyá. - legyintettem. - Tanuld meg, hogy minden küldetés rossz meglepiket tartanak, de azokból is simán ki lehet lábalni, ahhoz pedig józan ész, kitartás, lélek és optimizmus kell.
Szavaim mint mindig, süket fülekre találtak. Már indultam is a helyszínre, Regina ugyan velem jött, de végig a körmeivel belém kapaszkodott, és a hátsó lábaival próbált visszahúzni. Közben kérlelte, hogy ne csináljam ezt, mert a végén bajom eshet, ő meg nem biztos, hogy a baj miatt ott lesz mellettem, hogy megvédjen, mint múltkor a cirkuszos esetnél.
- Emlékezz a "Hajnal nemsokára elérkezik"-re, papa! Ott is alaposan megszívtuk! Kérlek, hallgass rám ezúttal! Nem akarom még egyszer, hogy megtörténjék megint egy hasonló! És ha meg is halsz ezúttal?
- Azóta erősebb vagyok. - mondtam vidáman. - Bízd csak ide, nyo! Bármi történjék, mi kitartunk, Regina, ez lett a mi sorsunk, amióta bezártak ide a játékba.
És még így ment tovább, amíg a megbeszélt helyre értünk, ahol semmi és senki. Csak a puszta ürességgel, meg néhány arra járó mobocska. De njk, játékos vagy szép csinos lány sehol!
Nyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa... fektetett nyolcas. Amilyen hosszan ezt megírtam majdnem végtelenül, olyan sokáig vártam, és még semmi. Regina persze továbbra is nyaggatott.
- Érzem, hogy van itt valami, de szerintem tudom, mi! Átvertek! Látod papa, én megmondtam! Egy játékos kari szórakozott biztos velünk! Most már elég ebből a butaságból, papa, és menjünk haza!
Mivel sokáig vártunk, végül kénytelen voltam igazat adni Reginának, úgyhogy hátat fordítottam a pusztának, és a kis vadmacskámmal elindultam hazafelé... na puff, egy szúrás a nyakamba, és minden sötétségbe borul.
Nya, mire magamhoz tértem, egy szobában találtam magam seggpucéran. Nem vettem észre eddig. Így mentem ki a mosdóba pöpölni egyet, leültem az asztalhoz, ücsörögtem, és bámészkodtam körbe, mintha ez olyan természetes lett volna. Semmi se esett le.
Egy jó idővel később felálltam a székből, odamentem a szekrényhez, és felvettem a vászonszerkókat... na bumm!
Ekkor vettem észre, hogy mi történt velem!
- Nyáááááá! Engem... engem... engem elraboltak! És hol van Regina? Hol vagyok én?
Ez se tűnt fel, ahogy az se, hogy semmi sincs az inventorymban, pedig ott is megnéztem, hogy nem-e abba bújt el Regina. Valaki huncut volt ahhoz, hogy elkábítson, elraboljon, levetkőztessen, elvegye Reginát és a cuccaimat, és egy házikóba berakjon egy ágyba. Akkor ez azt jelenti, hogy... hogy... hogy ez már maga a küldetés... nem is küldi, hanem egy játék! És ím ott volt a bizonyíték erre, egy levélben:

Kuromajo írta:
Délben legyél a fogadó földszintjén, kis játékszerem =)

- Hűha! Játékszer vagyok! - Ettől jobb lett a kedvem. - Játék ez, amiben én játszom! Szuper! Játékszerverben játék, és azon belül is játék, mint játékszer! Nyaaaaaaaaaaa!
Mivel tök sokáig ücsörögtem azon a széken, mielőtt észrevettem volna bármi szokatlant, feltűnt, hogy mindjárt dél van, úgyhogy kitörtem az utcára, és átmentem azon a kis falun, amiből látszólag ki se tudok mozdulni, mert valami láthatatlan fal veszi körül. Sehol senki a környéken, és rengeteg ház üresnek látszik.
De a kocsmába betérve, ott voltak már egy jó páran, ha már végre odaértek. /OFF: Igen, a karim majd akkor bukkan fel, mikor mindenki a fogadóban van./ Kintről láttam mozgást. Benéztem az ablakon keresztül, és láttam ott pár egészen csinos és aranyos lányt, és két ficsúrt, egy pökhendifélét és egy szöszit.
~ Nocsak, szívesen lennék a központja ilyen cuki lányoknak! Aminek jönnie kell, jöjjön! Az a két ficsúr meg csak hordja fenn tovább az orrát!
Hátrasimítok a hajamon, bájos-sármos cicamosolyt veszek az arcomra, és úgy lépek be lassú, úrias lépéssel. Nem szokásom, hogy kihúzzam magam, mint a legtöbb bájgúnár és izomagyú (persze ők nemcsak kihúzzák magukat, hanem feszítik is izmaikat), de mégis olyan megjelenéssel léptem be a fogadóba, hogy csak úgy sugárzott rólam a báj, és várom, hogy lelkes hallgatóim és megfigyelőim vessék rám érdeklődő - lányok esetében csodaszép - pillantásaikat.
- Üdvözletem szépséges kisasszonyoknak és túl szürke, jelentéktelen kantársnak! - üdvözöltem őket dallamos, kellemes hangommal. - Snowcat vagyok, állatidomár.
Udvariasan meghajolok a két szép hölgy előtt, majd az egyik kérdésére, mivel hallottam még kérdését, válaszoltam udvariasan.
- Sajnos nem láttam őt, kisasszony. Az én petem, Regina is eltűnt. Ő egy szép hópárduc-vadmacska, és nőstény. Szerintem őt is az a Kuromajo nevű gonosz alak rabolta el a játék erejéig.

OOC információk:
- Innentől kezdve nincsen minimum szólimit, sem pedig körök. A nappali időszak alatt mindenki annyiszor ír, ahányszor csak szeretne. Javaslom a rövid, lényegre törő reagokat, a gondolatok itt nem fontosak, csak az, hogy milyen mondanivalótok van egymásnak. A karakteretek természetesen nyugodtan alakítsátok.
- A játék két fázis váltakozásából áll: nappal és éjjel. A fázisok mindig mesélői reaggal fognak kezdődni és zárulni. Nappal az a feladatotok, hogy kiszavazzátok egy téglának vélt társatokat, éjjel pedig a téglák ejtenek ki egy városit (ha tudnak). A nappalok egy hétig tartanak vagy addig, amíg egy játékoson össze nem gyűlik 50%+1 szavazat, az éjjeli fázis pedig 2-3 napos lesz, utóbbi alatt a topik zárva lesz.
- A jelöléseiteket emeljétek ki. Szedjétek külön sorba vagy félkövérrel, mindegy. A lényeg, hogy jól látszódjon.
- Ha kiestél a játékból, onnantól tilos a topikba írnod, vagy befolyásolnod a játékot.

A karaktereitek szerepeit a következő lehetséges felállásokból sorsoltam ki véletlenszerűen:
- Egy tégla, egy cselekményblokkoló tégla, egy orvos, egy nyomozó, öt városlakó
- Egy tégla, egy cselekményblokkoló tégla, egy nyomozó, hat városlakó
- Egy tégla, egy cselekményblokkoló tégla, egy orvos, hat városlakó
- Egy tégla, egy cselekményblokkoló tégla, hét városlakó

A szereposztás szintén véletlenszerű. A következő PÜ-k egyikét kaptátok meg mindannyian:

Egyszerű városlakó vagy, éjjeli cselekmény nélkül. Fegyvered a szavad, a voksod és a logikád. A játékot megnyered, ha a téglákat megtaláljátok, mielőtt átvehetnék az uralmat a város felett.

Sok szerencsét! =)

Te és ____ téglák vagytok. Minden éjjel belopózhattok egy lakóházba és megjelölhettek egy játékost. Ennek a játékosnak a következő reggelen el kell hagynia a várost. A játékot megnyeritek, ha elkerülhetetlenné válik, hogy egyedül vagy társaddal maradj a városban.

Partnereddel szabadon beszélhetsz PÜ formájában, közösen eldönthetitek, kit távolítotok el a lakók közül és kit zártok be. Választásotok PÜ-ben küldjétek el nekem az éjjeli cselekmények időszakában.

Sok szerencsét! =)

Te és ____ téglák vagytok. Minden éjjel bezárhatsz egy játékost a házába a birtokodban lévő kulccsal, és ezzel megakadályozhatod éjjeli tevékenységét. A játékot megnyeritek, ha elkerülhetetlenné válik, hogy egyedül vagy társaddal maradj a városban.

Partnereddel szabadon beszélhetsz PÜ formájában, közösen eldönthetitek, kit távolítotok el a lakók közül és kit zártok be. Választásotok PÜ-ben küldjétek el nekem az éjjeli cselekmények időszakában.

Sok szerencsét! =)

Nyomozó vagy. Minden éjjel megleshetsz egy játékost és megtudhatod róla a szerepét. A választásodat PÜ-ben küldd el nekem az éjjeli időszak idején. A játékot megnyered, ha a téglákat megtaláljátok, mielőtt átvehetnék az uralmat a város felett.

Sok szerencsét! =)

Szereped szerint orvos vagy. Minden éjjel bezárhatsz egy játékost a házába a birtokodban lévő kulccsal, és ezzel megakadályozhatod, hogy bántalom érje. A választásodat PÜ-ben küldd el nekem az éjjeli időszak idején. Magadat nem védheted meg. A játékot megnyered, ha a téglákat megtaláljátok, mielőtt átvehetnék az uralmat a város felett.

Sok szerencsét! =)

Kezdődik az ELSŐ NAPPAL!
A szavazás határideje augusztus 28.
Kilenc játékos esetében a nappal azonnal véget ér, ha egy játékoson öt szavazat összegyűlik.

Végighallgattam a nő monológját aki magát Kuromajonak nevezte. Majd a vörös lányka véleményére is bólogattam egy sort.
- Szóval ha jól értettem, idecsalogattál, vagy csalogattatok egy csapat játékost akiknek akár semmi közük sincs egymáshoz, csak azért, hogy egy hülye játékot játszass vagy inkább játszassatok velünk? - mélyen elsülyedtem a székemben és körbepillantottam a szedett vetett társaságon. - Ha már itt tartunk... mit fogunk enni? Én csak néhány gyümölcsöt hoztam magammal, amit meg is találtam a házban amit nekem szántatok. - gondolva vissza hogy akár hetekig is ebben a faluban fogunk poshadni, és egy fogadón kívül nem igen látni mást, ahol ételhez juthatnánk...
- Mellesleg, ha már mindenki itt van, legalább bemutatkozhatnánk egymásnak, én személy szerint senkit sem ismerek. - vigyorogtam el magam, majd hátratoltam a széket, aminek nyikorgása talán elég hangos volt ahhoz, hogy a többség rám figyeljen.
- Én Jun vagyok! Örvendek a találkozásnak. - hajoltam meg mélyen, és újra helyet foglaltam.

Az éppen soron következő bemutatkozókra pillantottam, alaposan megnézve őket magamnak, végtére is, ha nem tudom kik is ők akkor esélyem sincs arra, hogy valakit kiszavazhassak. Egyszer-egyszer összetalálkozott a pillantásunk a Hürrem nevezetű hölggyel, vagy asszonnyal...
- Szóval dél van... -ráztam meg a fejem, - akarom mondani, köztünk van valaki aki elintézheti, hogy valaki elhagyhassa a várost éjjel? - néztem kőrbe komoly tekintettel a társaságon. - szerintem a szöszi gyanus! - mutattam Alexra. - mialatt beszélt Kuromajo egész végig őt nézted és még becézted is! - próbáltam rávilágítani, hogy itt valami nem stimmel, közben végig a srác szemébe nézve.
- Valld be, hogy a jutalom miatt vagy itt, és az egészet magadnak akarod! - majd karba tett kézzel kényelmesen elhelyezkedve a széken vártam a választ.

Nagyon tetszett, ahogy odajött hozzám a lolita lány, és egész kedves volt. Már nem is tudtam haragudni rá, bár furcsa, hogy egy JK le tud rendezni egy ilyen játékot, mint megfigyelő... hmmm, nyau, ez elég gyanús, hogy őszinte legyek!
Na de jött a bemutatkozás. Én még sármosabban elvigyorogtam, és fejet hajtottam, de a jelenlévő hölgytársaság előtt, a fiúk felé csak biccentettem.
- Én Snowcat vagyok, és örülök, hogy megismerhetlek benneteket, bájos hölgyeim és szürke kantársadalom!
A hölgyek legkisebbike, Kicsi Jun már gyanakodott a szöszire. Bevallom, én is rá gyanakszom, mert valóban elég feltűnő volt, ahogy Kuromajo-chan ránézett, és mosolygott, és úgy tűnt, hogy róla beszélt, mikor említette, hogy felkérte őt a hely vezetője, és ő biztosít mindent, és ráadásul azt gondolja tetszik neki. De ezt nem mondtam, mert mivel nagyon nemes, bájos, jóképű és lovagias vagyok, hagyom, hogy a hölgyikék vegyék ki a részüket az egészből.
- Itt is azért vannak, akiknek itt minden jelenlévő csinos lány tetszik! - szólaltam meg. - De hogy az illető tetszik valakinek, aki jócskán benne van a buliban... szóval miért ne? Azért... hmmm, apa mindig azt mondta, hogy aki nálam népszerűbb akármiben, abból már mindent ki lehet nézni, nemde?! Nyo, ezt vágjátok le! Vádaskodni nem akarok, az én véleményemet megtartom magamnak, és majd akkor ítélkezem, ha igaz az, amit éppen végiggondoltam, nyohohohoh.
Nem tudom, hogy ezzel hülyeséget, vagy érdekeset mondtam. Ismét elgondolkoztam, és ezt, ha nem is mondtam, már tudtam: aki népszerűbb ebben a körben, és tetszik valakinek, aki benne van ebben a dologban, akkor bizony a szöszi a tégla... vagy maga az a JK, aki az egészet szervezte, és belopakodott közénk.

Snowcat gyerekes szövegelésével nem törődtem sokat, inkább Alex reakciója érdekelt, próbálta visszafogni magát, vagyis úgy tűnt. Kicsit csipkelődő hangsúllyal bizonygatva ártatlanságát, ha pedig tényleg igaz amit mondd, akkor erőset tévedtem.
- Hát.. igaz, hogy érdekel a jutalom mivel kicsit le vagyok égve, de ez nem azt jelenti, hogy bármit megtennék érte!- emeltem fel a hangom és az asztalra csaptam nem túl nagy erővel. - én nem ismerlek titeket, nem tudom milyenek vagytok és mire lennétek képesek a pénzért. De ha valaki, akkor én biztos, nem fogom hagyni, hogy akaratom ellenére zárjatok be majd dobjatok ki ebből a városkából. - mondandóm végeztével helyet foglaltam hatalmasra fújva pofazacskóim.
- N-nem mintha, érdekelne ez az egész dolog...de azt hiszem, lehet tévedtem. - egy burkolt bocsánat kérésnek szánt mondatot elsütöttem a végén, és szégyenkedve az asztalt kezdtem szemügyre venni.

- Nya, gyakorold még az erődet, Jun-chan. - javasoltam a lánykának, mert az asztalon még egy kardolás sem esett, bár én meg se szólaljak, még csak az elejét járom a szintemnek, bizony.. Ezzel csak ugrattam egy kicsit. - Először is. Másodszor meg... mindenki lehet itt gyanús, és én is csak az imént érvelgettem a lehető legpéldamutatósabb módon, azaz nem vádaskodom, amíg be nem igazolódik a gyanúm. Ezzel azt akarom mondani, vigyázz a vádaskodásokkal és a felháborodott, emelt hangokkal, mert még azt hiszik itt a többiek, hogy te vagy itt a tégla. De ne félj, nem foglak gyanúsítani. Nyo, ami a jutalmat illeti, valóban mindenki a jutalomért jött. Nekem is például nagyon kell, mert még nálad is jobban le vagyok égve.
Hát igen, ha Jun-chan továbbra is így lép fel, még a végén őt fogják először kidobni a városból. És nemcsak azok lehetnek a téglák és ludasok, akik mutogatnak a másikra, aztán meg felkapják az agyvizet. Még azok is, akik végig csendben vannak... bizony! Szóval a szöszi után még a másik srác is lehet gyanús, hiszen a szánalomra sikeredett belépője óta, amivel a kutya se törődött, hallgatott, mint a sír.
- Hé te, azóta se szó se beszéd! - fordultam a másik sráchoz /OFF: Hermit/. - Neked nincs mondanivalód?

*Fogalma sem volt, ki ez a Kuro-chan vagy kicsoda., de nem is érdekelte. De a többiek felháborodása egyszerűen szánalmas volt számára. Legszívesebben megszólalt volna, hogy elmagyarázza nekik, hogy de hát ez maga a küldetés, senki nem tudta, mi lesz benne, akkor ne nyávogjanak. De Kuro-chan már el is mondta helyette, így csak mosolygott a dolgon Hermit is. Tetszik neki a lány. Csak kár, hogy piros indikátoros. Na mindegy. Ő meg a sárgájával virít ezerrel. Mindenki felszólal, s mondja a nagy okosságokat. Pár játékost ismert már Hermit. A kislányt, Jun-t egy küldetésről, akkor két céhtárs is volt itt, meg ez  a Snowcat vagy ki is ott volt a kardos "elmaradt" küldetésnél és igen, talán ennyi. De ők persze nem ismerhetik fel, hisz Hermit alakban találkoztak akkor vele. A vádaskodások már el is kezdődtek. Hypnose csak csóválta a fejét. Végre lassan kialakult egy kis csend. Ekkor szólalt meg keresztbe font kézzel.*
- Mindenki a jutalom miatt jött. És a viselkedés nem azt mutatja meg, hogy ki a tégla vagy ki nem, hanem ki milyen típusú ember. Ez nem az a társasjáték, hogy körbeülünk, s azonnal választani kell gyanús alakokat. Még itt van az egész délután. Van időnk végiggondolni ezt az egészet. -
* Mondta komoran és kissé elgondolkodva. De igazából halálosan élvezte a helyzetet.*

//Bocsi Snow, de Hermit női alakban van //