Re: Százforintos (Páncélbolt - T3)

by **Szophie** Szomb. Márc. 22 2014, 11:45

- Nincs mindenemen, csak néhány dolgon, amit én magam hordok, és úgy jobban tetszik. - vontam meg a vállam. - Azt meg még nem kísérleteztem ki, hogyan tudok sajátot rányomni. Egyébként viszont az ötlet tetszik. De mondom, nem tartom érdemesnek arra az általam készített dolgokat, hogy külön jelzéssel lássam el mind. Ahhoz túl keveset gyártok. - körbenéztem a poros kis épületen. Nem úgy nézett ki, mint egy jól menő üzlet, és nem is volt az. Igazából a feltételek sem voltak meg hozzá, hogy azzá válljon. De nem is volt ez akkora baj, hisz épp az volt a jó ebben a világban, hogy nem kellett a kinti vállalataimmal törődnöm. Most csináljak itt is ilyesmit? Nem, az tényleg nagyon unalmas lenne. Az a kevés összegecske, amely befolyik innen, épp elég. A többit farmolással megszerzem. Itt nem akarom azzal tölteni az időmet, mint odahaza. Talán csak azért nyitottam az üzletet, hogy ne menjek ki a gyakorlatból.. Vagy nem is tudom..
- Én úgy tettem, és nekem bejött. - néztem a gekkómra. - Ám fogalmam sincs, akárminél sikeres tudsz-e lenni. - húztam el a számat. - Ezek eleve nem voltak olyan agresszív petek. Habár Falatot még mindig nem sikerült rendesen kiismernem. - a petért nyúltam, hogy a vállamra tehessem. - Nem úgy, mint Vezért. Róla már sokmindent tudok. Régi társ. - kedvesen néztem az említett állatra, aki még arra sem volt hajlandó, hogy az orrát felemelje. Pedig tudom, hogy hallott!
- Nos. Nem igazán ezért.. Vagy hát.. leginkább mert folyton csúnya dolgokat mond, amit nem szabadna, és ezzel mindenkit megbánt vagy magára haragít. De amint látod, most durcizik is rendesen emiatt. Pedig tényleg megérdemelte. - szúrósan néztem farkasra. Mosrt olyan kis békésnek tűnik, de.. nem szokott az lenni. Ez csak egy álca.
- Lehet, hogy nem is akkora baj ez, hogy felgyújt dolgokat, nem? - kérdeztem elgondolkodva. - Mármint itt, Aincradban semmi sem fáj, vagy ilyesmi..s talán ez a tűz képes lehet sebezni, de megzavarni az ellenfelet mindenképp. - Falcora emeltem a tekintetem, aki békésen szuszogott gazdája fején,. Szerintem ő egy nagyon erős madárka lehet.

by **Utahime** Szomb. Márc. 22 2014, 21:35

- Értem. - Bólintottam is mellé, mitől a főnix lángjai is lobbantak egy csöppet a hintázástól. Azt mondja nem érdemes, mert úgysem készít sok mindent. Körbenézve a kis porcicákkal tarkított térben, hol itt-ott megcsillantak a pókhálók, és az egyetlen eladásra szánt darab, amiért bejöttem egy kinőtt ruhadarabja volt amit nem is ő készített, beláttam, hogy valahol igazat mondhat - nem gyárt sok eladni való holmit. De logót minden kis hely csinálhat magának, produktivitásától függetlenül. És a felhelyezését sem hiszem, hogy bonyolultabb lenne, mit egy pecsét rányomása. Tehát sokkal inkább arról lehet szó, hogy nem szeretne logókkal foglalkozni. Az előbb ugyan azt emlegette, hogy neki is lehetne, ha jól menő üzlete lenne... De ez bizonyára nem ez a célja, csupán ő is szeret ábrándozni; kicsit ebbe kóstol, kicsit abba. Pedig NPC-ket is fel lehet venni eladónak, ha csak az lenne a baj, hogy nem akar itt maradni egész nap. Így csak bólintottam, látva, hogy bizonyára nem lesz logo - mostanában biztosan nem. Ez a kis kuckó talán csak egy csendes sarok számára, ahol kipihenheti a csatáit.
És kiderült, hogy a pet befogásos ügynél nem biztos, hogy mindig bejön az etetés... Erről szólva...
- Miért Falatnak hívod? - Kérdeztem hirtelen. Kicsit furcsa név, bár egy kis kedvencnek bármilyen neve lehet - itt még az embereknek is. Elsőre a csöpp méretére hittem, hogy a névadója lehetett, és mert ilyen kis ennivaló. Lehet hogy azért, mert ilyen kis falánk, hogy az étel kínálásától már magához is édesgethette? Egy kissé félre húztam a szám, ahogy elképzeltem az állatka betörését, majd rá kellet jönnöm, hogy egy agresszív mobot bizony nem is próbálnék meg etetni... Tehát nem csoda, hogy ilyen ártalmatlan dolgokat lehet magunkhoz csalogatni. Viszont mi lenne, ha egy erősebb állatot próbálnék idomítani? Nagy eséllyel az is a híres utolsó mondatok listájára kerülne ahogy csalogatom magamhoz...
Megráztam egy kicsit a fejem, hogy elhessegessem a gondolatot. Falco feje is tiktakkolt egy keveset, de furcsamód nyugodtan tűrte, mintha csak egy játék állatka lenne. Láthatóan hozzászokott már a helyéhez.
- Tehát a nem túl agresszív lényeket lehet idomítani... - bólintottam újra - ...és nem feltétlenül étellel. De ha nem tudnak harcolni, nem igazán érdemes befogni őket, nem? - Tűnődtem egy cseppet, és gondolkodás nélkül kicsúszott a számon. Majd azonnal össze is szorítottam a számat, miután rájöttem, hogy ezt annak mondtam, aki pár perce magyarázta, hogy ők a barátai... Mindenesetre akkor is érdekes, hiszen itt nem hiszem, hogy bármi többet érne a tapasztalati pontoknál, amit a mobok leölésére kaphatunk. Főleg, ha nem is biztos, hogy sikerül az idomítás. Persze ártalmatlan, kis szintű dolgokért bizonyára nem kap sok pontot...
Végül elvette tőlem a kis gyíkot, és a vállára tette, majd a különös büntetésben lévő állatka felé fordult. Kedvesen nézett felé, és állította, hogy bizony megérdemli a büntetését. Bár érdekelt volna, mi rosszat is tud mondani, hogy ezt érdemelte, de jobbnak láttam nem megkérdezni. Talán jobb is nekem, ha nem tudom. Igaz, hogy nem emberről van szó, de miután emberré is változhat... Sőt igazából az állat alakú petek is egészen értelmesnek tűntek, így nehéz volt elhinni, hogy nem lehetett volna megbeszélniük ezt a problémát máshogy. Erre mondhatjuk, hogy mindenkinek megvannak a maga eszközei a nevelésre, de bevallom én is durciznék, ha egy ilyent tennének a pofámra... Így csak bizonytalanul hümmögtem a "tényleg megérdemelte" részre. Eztán a fejemen lévő főnix csemete elszunnyadt, aminek alvási szokásai kicsit meglepték a boltos leányzót.
- Nos... harcban természetesen nem probléma, ha gyújtogat. - Sőt, kifejezetten szándékosan égeti meg az ellenfeleit...
- De el tud égetni bútorokat meg sok apróbb dolgot, amit nem kéne... - Persze nagyobb szinten biztos nem költség új bútorokat venni a szobámba, hiszen az ára biztos nem nő velem és a mobokból is egyre többet farmolhatok, de még nem igazán engedhetem meg magamnak, hogy hetente lakásfelújítást rendezzek... Elmosolyodtam, a gondolatra, hiszen nem is olyan rég van csak saját szobánk. Eddig pedig a szabadban mászkáltunk, ahol a legtöbb tereptárgy egyébként sem elpusztítható.

by **Szophie** Vas. Márc. 30 2014, 10:39

- Mert olyan kis picke. Még a társai között is egy csöppségnek számít. És eztkellően aranyos névnek találtam hozzá. - mondtam, miközben az én kis állatkámra pillantottam, aki úgy látszik, jól megvolt Utahime kezei közt, ám eztán mégis késztetést éreztem, hogy átvegyem tőle, és a vállamra rakjam Falatot. A végén még megszökik nekem itt az ajándék petemmel.
- Nos, nem is arra fogtam be, hogy harcoljon. - mosolyogtam. Tehát neki is csak a szintek, erők, exp-k és hasonlók körül forog az esze? Végül is, érthető. Ilyen alacsony szinten biztosan félelemmel tölti el a sok nála magasabb szintű játékos léte. Biztosan én is csak az erősségen és hasznosságon törném a buksim a helyében, és nem járnék - kelnék ilyen magabiztos gondtalansággal. De ügyes lánynak látszik, szerintem túl fogja élni ezt a gyenge időszakot, és hamarosan megerősödik. Hiszen nekem sem ment olyan nehezen. Mondjuk Vezér nem is aludt úgy, mint Falco. Sőt, kis koráben le sem lehetett lőni. Most is látom rajta, hogy egyre kevésbé tűri a semmittevést, mozoghatnékja van. Lassan ideje lenne bezárnunk, és elmennigyakorolni egy kicsit. Sóhajtottam egyet.
- És Falco neve is valami különleges okból ered, vagy hasracsapás szerűen jött? - kérdeztem most én. Érdekelt, hiszen ez egy különleges névnek hangzott.
Közben Vezér felkelt, a lábam melleé lépdelt, és orrával taszított egyet rajtam, majd felmorgot.
- Jól van, mindjárt. - intettem le ingerülten. - Látod, hogy vendégünk van. - nem igaz, hogy itt kellemetlenkedik nekem. Hát nem tudja, mi az illem? Minden nevelésem nem ért semmit? Muhh._.
- Mondjuk tény, hogy az idegesítő lehet. - képzeltem el, ahogy reggel arra kelek fel, hogy minden megsemmisült, a szép kis bútoraim helyén csak hamu van. - Mondjuk sokkal inkább kellemetlen. - csóváltam meg a fejem, majd eszembe jutott még valami. - Téged nem szokott megégetni? A hajad vagy szemöldököd megperzselni? - természetesen megnéztem magamnak gyorsan a haját, égett részek után keresgélve, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy buta vagyok. Buta, mert a játékban az ilyesmi nem látszódik meg, csak rövid ideig. Aztán minden visszaáll.

by **Utahime** Vas. Márc. 30 2014, 18:08

A név eredetét hallva bólintottam egyet, tehát valóban a termetéből ered.
- Illik hozzá, nagyon aranyos. - Majd újra biccentettem, tudomásul véve, hogy nem harcra lett befogva a teremtmény. Számomra nehéz volt elképzelni, hogy Falco mellet még mással is játsszak, főleg ilyen apró teremtménnyel. Igazából, ha nem lenne ennyire jóllakva, hogy el is szundítson tőle, talán még meg is kóstolná a kis gyíkot... Ilyesmit nem lehet egy ragadozó madár mellett tartani. Persze a mondandójából egyértelmű, hogy többféle állat is idomítható. De egyébként is, Falcoval sokat játszunk, és ha mindig vele vagyok, nem tudnék egy másik pettel is ugyanannyit foglalkozni.
- Hagy a Falco? Hát, amikor kikelt, úgy gondoltam, pont úgy néz ki, mint egy falcon... - Mostanra inkább csak az alakjára értve, az élénk tollazata inkább egy papagájé lehet, a furcsa bóbitáról nem is beszélve... Mivel a gekko visszakerült a gazdájához, felnyúltam, és óvatosan az ölembe emeltem a fiókát, hogy ne ébresszem fel, majd kicsit én s szemügyre vettem.
- Persze, most hogy kezd kinőni a tollazata és látszik, hogy van a bóbitája, meg a farktollai is kicsit mások, de szerintem nagyon hasonlít még így is. - Bár a szeme bizonyos szögből inkább sasra emlékeztet mint sólyomra...
Megsimogattam az immár ölembe került szundikáló madarat, és felnéztem a boltos vállán nyugvó gyíkra. Talán lassan indulnunk kéne, ha felébred, még tényleg meg találja kóstolni... Ekkor felállt a farkar is, és a gazdája mellett morgolódni kezdett. Elmosolyodtam a jelenetre, lehet, azért rosszalkodik néha, mert féltékeny a gyíkra... Ellopja a gazdi figyelmét...
- Ah, igen... de azért nagy kárt nem szokott okozni. Egy céhtársam tanácsára pedig többnyire a kandallóban ücsörög... - Persze valószínű, hogy ők csak viccelődtek vele, de Falco meglehetősen szeret a kandallókban üldögélni. Bizonyára, mert egy madárról van szó, de saját maga szokta odahordani a tüzelőt is, hogy kényelmes fészket csináljon magának. A végén pedig bele ülve élvezi a kényelmes meleget. Mivel egy tűz elemű lény, valószínűleg jól esik neki, ha a környezete is van olyan meleg, mint ő maga...
- Előfordult már, hogy megégetett... - Haraptam a számba, beismerő vallomásom közepette. Még az életemet is levitte egy kicsit, mikor nem a városban voltunk.
- De nem a tüzével, azzal vigyázni szokott, hogy ne fújja senkire. Csak néha felforrósodik a teste, és amiatt... Ezt talán kinövi majd. - Vagyis reméltem. De annyi biztos, hogy már ezt is egész ügyesen tudjuk kezelni. A céhtársaim tanácsait követve egyre ritkábbá váltak az ilyen esetek, persze kizárni semmit nem lehet.
- Hát te miért morgolódsz? - Kérdeztem és a farkas felé nyúltam, hogy megsimogassam, ha engedi.

by **Licht** Szomb. Ápr. 12 2014, 23:34

Rendelnék egy Hősi köpenyt.
Érceket küldök hozzá: (itt)
1 Halvány Rubin; 2 Munkálatlan Bőr + 50 aranyat még ráfizetek. ^^

by **Atoru** Vas. Ápr. 13 2014, 18:28

Üdvözlet az eladónak!
Egy Hősi köpenyt rendelnék ITT ^^
Köszönöm ^^

by **Szophie** Szomb. Jún. 14 2014, 20:56

- Szerintem is. - biccentettem vissza rá, majd mosolyogva néztem az én kis Faaltomra. Mondjuk annyira illik rá, hogy Vezér is csak egy falatnak tartja...>.> Majd én kérdeztem rá, hogy az ő petjének honnan ered a neve, habár nem voltam biztos abban, hogy a Falco névhez kell valami eredet. Vannak, akik csak úgy adnak egy tetsző nevet az állatuknak. Ilyen Reginald is. Hiszen ő emberi nevet kapott. A Falco névnek viszont volt eredete, bármi is legyen az.
- Mi az a.. fal..coln? - kérdeztem szótagolva az utolsó szót. Nem hallottam ilyenről még soha, és most egy kissé elbizonytalanodtam, ahogy meghallottam ezt. Valami japán szó lehet, amit nem ismerek még? Megeshet, még mindig nem lehet tökéletes a szótáram, annak ellenére sem, hogy régóta itt élek.
Hasonlít még így is.. Hát.. Akármi is legyen az, amire hasonlít, biztos így van. Lehet,hogy valamilyen csupasz madár elnevezése ez? A madárfélékben sem igazán vagyok otthon, hogy az igazat megvalljam.. Egy fecskét természetesen még én is képes vagyok megismerni, de körülbelül ennyiben ki is merül a tudományom.
- Hehehh.. Gondolom kedveli a meleg helyeket. Ez a kandalló dolog egyébként tényleg nem rossz ötlet.. - gondolkodtam el, majd a petre néztem, és önkéntelenül is elvigyorodtam, ahogy elképzeltem egy kandallóban ücsörögni.
- Igen, érthető. - bólintottam. - De mivel itt úgysem fáj semmi, voltaképp ez nem is lehet olyan nagy probléma. Engem is régen harapdált Vezér, amolyan játékból.. Meg mert nőttek a fogai. - néztem a farkasomra, aki amolyan "szívesen harapnálak még most is" nézéssel nézett vissza.
Vezér engedte a simogatást, majd a lányra nézve nyüszített egyet, majd rajta is taszított.
- Ejnye-ejnye. - ingattam meg a fejem. - Milyen udvariatlan vagy. - mondtam a farkasnak dorgálón. - Vadászni akar menni, és.. ezért.. - A farkas tovább taszigálta a lányt kifelé az ajtó felé.. - ki akar téged lökni innen. - fogtam a fejem, majd a farkas nyakörve után kaptam, hogy annál fogva leszedjem szegény Utáról. Viszont ugyanolyan erősek voltunk mi ketten, úgyhogy nem értem el mást a próbálkozásommal, csak hogy összeestem, farkasom pedig rám esett, magával rántva Utát is.
- Sajnálom. - mondtam a rakás alatt, és nagyon vártam, hogy leszálljanak rólam, ugyanis ez a nyomódás még fájdalom nélkül is rossz volt. Azért egy derékig érő farkas nem könnyű, na.. Régen elmúltak az idők, amikor az ölemben ücsörgött egyszerűen..

by **Utahime** Kedd Jún. 17 2014, 15:40

A kérdésre lassan vörösödtem... Tényleg, miért is a falcon jutott eszembe elsőnek, amikor a saját nyelvemen hívhatnám sólyomnak? Illetve Talán mert így hasonlóan cseng a végtelen szerencse sárkányával is?
-A vércséket és sólyomféléket hívják így.- Magyarul legalábbis családnévként használják. Tekintve, hogy a latin megnevezést alapnak veszik, ehhez hasonló névvel illethetik sok helyen.
-A kampós csőre miatt gondoltam...- ...és nagy kerek szeme is van, a sasoktól eltérően. Mást meg úgysem ismerek. Bár ki tudja, lehet minden ragadozó fióka így néz ki...
-Bizony, nagyon szereti.- Nevettem fel lelkesen bólogatva. Még szerencse, hogy megfogadtam Shu tanácsát a szobaválasztásban. Legalább van már egy hely, a fejemen kívül is,, ahol fészket építhet...
Majd ránéztem a szerencsétlen farkasra a szájkosárral. Tehát nem csak fecseg, de harapdál is? Nem csoda, hogy fémet kapott a pofájára. De ha nem probléma amíg nem fáj... márpedig itt nem fáj, akkor nem is lehet olyan fontos rá a szájkosár. Még mindig nehezen hittem, hogy a fecsegés ennyire idegesítő lenne, mikor én ennyire örülnék, ha megérteném a madaram.
Talán valami furcsa grimaszt is vághattam mikor megsimogattam, mert hirtelen lökdösni kezdett. Meglepve pislogtam a petre és talán kicsit ijedten. A gazdájától viszont hamar érkezett a magyarázat is, mire elmosolyodtam.
-Ah, vagy úgy!- Tehát vannak akiknek ez is ilyen rutintevékenység? Én még mindig féltem kimenni is a városból, és ha ki is mentem, igyekeztem a lehető legbiztonságosabb terepet választani, jobb esetben többed magammal. Ezen elámulva sóbálvánnyá váltam egy pillanatra, a helyet, hogy illedelmesen továbbállok. Ennek következményeként a farkas tovább lökdösött az ajtó felé míg a gazdája igyekezett ezt megakadályozni. Végül egy rántással sikerült magára húznia a farkasi aki magával húzott engem is, és Falco is repült egyet a fejemről, végiggördülve a hátamra. Így játszottunk kicsi a máglyarakást a kis boltocskában, amit a felébresztett ijedt madár gyújtott meg éles csipogás közepette. Ekkor magamhoz térve a kábulatból sűrűn bocsánatot kérve igyekeztem mihamarabb lemászni a rakás tetejéről, és ölbe kaptam a lassan megnyugvó madarat. Körbekaptam a fejem, hogy nem-e tettünk kárt valamiben, de szerencsére minden elpusztíthatatlannak tűnt, a boltban, így nagy kárt nem tudtunk okozni.
-Ah, nem... Én sajnálom, hogy feltartottalak...- Mondtam végül utoljára és mélyen meghajoltam kettejük előtt majd az ajtóhoz ugrottam. Ennyi ideig feltartottam őket, mikor épp vadászni indulnának... kicsit az ajkamba haraptam, majd visszaintegettem még távozás előtt.
-Remélem találkozunk még... Kellemes vadászatot!- Mosolyogtam, és kiléptem az ajtón.

by **Szophie** Szomb. Jún. 21 2014, 15:43

~ Amolyan záró gondolatok. Csak röviden..~

Igazán különös látogatás volt ez. Rá kellett jönnöm közben, hogy egy fajtájú petből nem csak egy lehet kiosztva egy idomárnak, hiszen főnixe Rennek is van, habár Regi mind habitusban, mind kinézetben eltér Falcotól. Talán Vezérnek is van egy párja valahol? És ha igen, akkor az a pet milyen? Ugyanilyen gonosz, mob üldözős, rabszolga hajcsár? Avagy az rendes, szeretetreméltó, mint egy kutyus?
Ezen filóztam, miközben kifelé tartottam a mezőkre a kilencedik szinten, hogy megütögessek pár mobot, és Vezér is kedvére falatozhasson. Azért nem volt kedves tőle, hogy úgy kilökte a vendégünket.. Szó szerint.
- Én is. További szép napot! - köszöntem el akkor a lánytól integetve, és még mindig ez visszhangzott a fülemben. Teljesen normális beszélgetés volt egy vásárlóval.. nem is, egy emberrel. Nem mintha a kettő kizárná egymást, csak így valahogy jobb volt a hangzása. Felnéztem a felhőkre, és elgondolkodtam. Ilyesfajta cseverészés vajon mennyire illik hozzám? Mennyire vagyok én ez? Nos.. talán ez is egy részem, de nem biztos, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy a lányt akaratlanul is megkedveltem, még ezen rövid beszélgetés alatt is. Nem azt mondom, hogy most haverok lettünk, vagy valami. De annyira azért telik, hogy ha legközelebb találkozunk, széles mosollyal köszöntsem ismerősként, és vidáman csevegjek vele tovább. Hehehh.. Milyen furcsa gondolatok.
Farkasomra néztem, hogy megtudjam, miért nem állt még neki mobozni. Aztán szemem megakadt a szájkosáron.. Én buta. Így hát leemeltem azt róla, és mosolyogva útjára engedtem. Csakhogy a mobok helyett ő engem kezdett el üldözni._. Azt hiszem, meg is érdemeltem..

Köszönöm a játékot.^^

by **Cardinal** Vas. Jún. 22 2014, 13:11

Utahime: Hősi Köpeny (+2 kitartás +8 páncél)

Szophie: Vörös Bika Potion (használója 6 körön át nem fárad kitartás képzettségtől függetlenül)

by **Suzume** Kedd Jún. 24 2014, 20:11

Mese nincs, ideje felszerelnem magam a gond csupán az, hogy aranyam nem igazán van, habár már elkezdtem megtenni ennek irányába szükséges lépéseket valahogy akkor is muszáj kicsit megsürgetnem a dolgot. Első ízben kellet egy eladó aki meglehetősen olcsón be tudja szerezni a szüksége itemeket. Ez nem könnyű feladat, szerencsére hallottam egy boltról aminek az eladója állítólag nem törődik túlzottan a gazdasággal. Talán sikerül kialkudnom valamicske kedvezményt. A bolt kívülről elég hangulatos ami belülről már nem mondható el. Azt hiszem a pletykák tényleg igazak. De ez csak nekem kedvez. :3
-Halihó! - Köszönök be és csak remélem, hogy az eladó itt van annak ellenére, hogy az épületbe simán bejutottam. - Egy nagyobb rendelést akarok leadni. - Lépek oda a pulthoz. - Szükségem lenne egy mokaszinre, egy kapcsolat gyűrűre, egy csigamintás gyűrűre, egy bronz vértre és egy bronz sisakra és végül egy hősi köpenyre.- Na igen a lista elég hosszú. - Menyibe kerülne ezek beszerzése? - Dőlök rá a pultra, közelebb hajolva az eladóhoz és a hangom is lejjebb veszem. - És még valami. Jelenleg... nos nem vagyok túlságosan eleresztve arannyal, nem lehetne valamiféle hitelt kapnom a cuccokra? Esetleg más módon fizetni... Hmm.. mondjuk információval? A boss infókat is el tudod adni a frontharcosoknak én pedig szerzek neked. Esetleg egy kis szívességért cserébe? - Döntöm oldalra a fejem és sejtelmesen mosolygok.

by **Szophie** Kedd Jún. 24 2014, 21:36

Kinyitottam az ajtót, ám a befújó szél nagy porfelhőt kavart. Így végül tüsszögve és köhögve léptem be a kis épületbe, miközben fejemen éreztem, hogy egy pókhálóba is beleakadtam. Persze ha pár havonta egyszer teszem csak be ide a lábamat, nem hiszem, hogy számíthatnák másra. Kinyitottam az egyik ablakot, és reméltem, hogy kiszellőzik ez az állott és régi szag. Végül hátramentem a raktárba, és ott kezdtem el tevékenykedni. A következő pillanatban hangot hallottam, így kidugtam fejem az ajtófélfa mellett.
- Ohh.. Szia. - köszöntem kissé félénken, ahogy megpillantottam a lányt. Nem számítottam ma vevőkre. Ma sem.. - Miben segíthetek? - léptem aztán előre, miközben kisimítottam ruhámon a gyűrődéseket.
- Hümmhümm.. A mokaszin olyan 80 arany, a kapcsolat gyűrű az 200.. - itt egy kissé elpirultam, mivel nem szerettem ilyen drágán adni a holmijaimat. De ha ez az ára, akkor ez az ára. - Bronz vért 110 arany, Csigamintás gyűrű 120, Hősi köpenyt adom 90-ért, a sisakot meg 40-ért. - mosolyodtam el, mire a végére értem, majd kifújtam a levegőt, és gyorsan számolni kezdtem. - Az.. 640 arany. - néztem fel hitetlen képet vágva, hiszen ez rengeteg összeg.. Mondjuk elég sok jó cucc is volt benne. - De adom 600-ért, ha egyszerre veszed. - gondolkodtam el. Habár már a sima ár kialakításában is engedtem nem is keveset, úgy gondoltam, ez a 40 arany már pláne nem fog a földhöz vágni.
- Hümm.. A nevem Szophie. - mondtam ki hirtelen. - Csak hogy tudd, hova kell üzenetet küldened. Nem sokszor vagyok itt a boltban, úgyhogy ha kiteremted a pénzt, csak írj rám, és én csinálom is rögtön a cuccokat. Hitelt nem szeretek adni, dee... lehet róla szó. Boss infókra viszont nem fáj a fogam. Azzal törődnek azok, akik fontosak azon a harcon, én csak amolyan mellékember vagyok, aki ott van, de nem olyan fontos a jelenléte. Mégis miért pörögnék én holmi infókkal? - sóhajtottam fel. - Viszont nem vagyok fukar, nehogy azt hidd. Szívesen segítek, ha nem is minden cuccal, megelőlegezhetek neked egy kapcsolatgyűrűt olcsóbban is akár, és a többit majd később. De ehhez előbb meg szeretnélek ismerni. Tudod egy havernak szívesebben előlegez meg az ember dolgokat, mint egy ismeretlennek. - léptem ki a pult mögül egyenesen a lány mellé. - Esetleg egy kis sütit? - hívtam le a menüm, és vettem elő két tányérral, majd leültem a porba a terem közepén - szék híján - és falatozni kezdtem.

by **Suzume** Kedd Jún. 24 2014, 22:32

Az eladó egy lány volt. Meglepő fordulat ha úgy tekintek a szituációra, hogy a lányok általában sokkal jobban odafigyelnek a rendre (igaz én se nagyon törődök vele) és ez ebben a boltban nincs. Még le is ellenőriztem azzal, hogy az ujjamat végighúztam az egyik polcon mikor betértem és hát elég vaskos porréteg fedte. Ettől független a lány kedvesnek tűnt. Én leadtam a rendelést ő sorolta az árakat, valahogy így kell ennek lennie. A végösszeg, hát nem igazán tetszett de ha hatszáz aranyat kihúznak az ember zsebéből az senkinek sem tetszik, igaz az elmondása szerint ez már így is kedvezményes ár, amivel azt hiszem egyet kell értsek. Legalábbis ha azokat a boltokat nézem ahol eddig jártam akkor itt megspórolhatok. Minden esetre egy kicsit talán lehet egyezkedni.
- Mokaszin nyolcvanért? Elfogadható. – Mosolygok a lányra de a mosoly gyorsan tovaszáll és a helyére csalódottság ül ki az arcomra némi szomorúsággal megspékelve. – Kétszáz egy cseppet sok még úgy is, hogy viszonylag sok pontot ad, erre még talán visszatérhetnénk. – A többire pedig hümmögök egy picit viszont azért ismét mosolyra húzom a szám és bólintok egyet. – A többi azt hiszem rendben van. Viszont akkor is áll a hatszáz arany, ha apránként veszem át őket? Mondjuk száz aranyat oda adok minden egyes itemért, úgyis pont hat darab van. – Talán így neki is megfelel.
Hirtelen a nevét is közölte. Meglepett így a pupilláim egy pillanatra kitágultak de ezen felül nem igazán mutattam más reakciót. – Engem pedig Suzumeként ismernek. – Mutatkozom be én is ha már így alakult. Aztán ugye azt is megtudtam miért is árulta el a nevét ilyen hirtelen. Több oka is van és ami engem igazán érint az, az előleg és a kedvezmény.
- Relative ki mennyire fontos a bossban, úgy gondolom. Vagy a kérdés inkább az, hogy van-e egyáltalán értelme a bossoknak? – Fejtettem ki a gondolatom Szophienak a szint főnökökről. – De nagyon örülnék egy kis előlegnek. Végül is ha jobbak a pontjaim és a cuccaim akkor a farmolás is könnyebben megy és ennél fogva a pénz is hamarabb meg lesz. – A szememmel követtem a lányt aki szimplán a földre ült. Sütivel kínált, ez kedves tőle. :3
- Elfogadom, köszönöm. – Ülök le vele szembe a földre török ülésben és veszek egy sütit. – Hmmmmhmm… Finomak. Te magad csináltad őket. – Pillantok előbb a félig megevett sütimre majd a lányra. – Nos mit szeretnél rólam tudni? – Kérdezem a lányt. – Nem vagyok éppen túl jó a barátkozásban, de amit kérdezel arra őszintén fogok válaszolni aztán meg majd kialakul. ^^

by **Szophie** Kedd Jún. 24 2014, 23:01

Bólintottam, amikor tudomásul vette a mokaszin árát. Nem mintha irányárakat adtam volna meg, noha soha nem mondtam, hogy nem lehet velem alkudni. Viszont így is alulértékeltem a cuccokat, ez tény. De ha egyszer olyan jó szívem van, akkor mit is tehetnék? Rolling Eyes

A kapcsolat gyűrű ára nem tetszett neki. Persze, hogy nem, ha valami drága, az senkinek sem tetszik. Újra csak bólintottam egyet, ám nem kívántam ebből túl sokat engedni. Ez bizony egy drága item. Én is sok-sok pénzért szereztem be annak idején az enyémet - és hogy mennyire szerettem is..*-* Nagyon sokáig hordtam még akkor is, amikor már rég T2-esre válthattam volna, Nagyon jó kis gyűrűk ezek. Nekem rögtön kettő volt belőle. A következő ötlete viszont tetszett.
- Ebben megegyezhetünk. - bólintottam. Így neki sem kell túl sokat fizetnie mindig, meg én is megkapom ugyanúgy a részem. Nem mintha amúgy szükségem lenne a pénzre rögtön. Sosem küzdöttem pénzügyi gondokkal, és ez hála a saoban is így maradt.
Elmosolyodtam, és kezemet nyújtottam, ahogy az szokás megismerkedéskor. Ez a szokásom is még odakintről maradt meg, és ugyan a lányokra nem jellemző ez a szokás, az üzletasszonyokra annál inkább.
- Üdv, Suzume. - végül leültünk a földre sütizni.
- Igen, ezeket én csináltam. Van egy receptkönyvem, amelyben benne van az összes Aincradi recept, és kipróbáltam egyet, amelyet még egyik cukrászdában sem láttam. Sajnos a nevét most nem tudom megmondani.. - néztem a sütimre magam előtt. - Egyébként a főzés jártasságomat is csak ezért maxoltam ki. - csacsogtam önfeledten. - Tényleg? Hogyhogy? - néztem rá. Az, hogy én nem vagyok jó a barátkozásban, egy dolog, hiszen tíz éves korom óta nem szóltam egy szót sem emberekhez csevegés céljából. Persze ehhez képest most a játékban már egész jól teljesítek, ami az ismerkedést illeti.. - Persze csak ha nem gond erről beszélni. - tettem azért még oda a végére, hiszen én sem szívesen beszéltem volna ilyesmiről egy idegennek csak úgy. De ha valami teljesen más oka van, amit talán még meg is oszt velem szívesen, azt érdeklődve meghallgatom.

by **Suzume** Szer. Jún. 25 2014, 21:19

Belement a részlet fizetésbe aminek kimondottan örültem. Azért nekem könnyebb dolgom van ha folyamatosan fel tudok szerelkezni mindenből és így tápolok.A süti nagyon finom volt amit szóvá is teszek és ahogy azt sejtettem ő maga csinálta az édességet.
- Ezek szerint mester szakács vagy, legalábbis itt a saoban. – Kuncogok. – A valóságban is tudsz főzni? – Teszem fel az újabb kérdést. Tényleg kíváncsi voltam, meg ha már szeretne megismerni úgy fer ha én is minél többet tudok meg Szophie-chanról .^^ - Én magam még nem foglalkoztam a harmadlagos jártaságaimmal, egyenlőre még az elsőből és másodlagosból sincs egy sem, vagyis pontosabban egy már van. – Kezdek neki én is egy kis cseverészésnek. Lehet még megbánja hogy felhozta ezt a témát. Ha játékokról van szó akkor sokat tudok ám beszélni :3
- Nem, nem gond erről beszélni. – Rázom meg a fejem. – Mondtam, hogy kérdezz nyugodtan bármit és válaszolni fogok. – Úgy néz ki most akkor az őszinte lány szerepét vesszem fel. – De tény, hogy kicsit nehéz erről beszélni. Mármint nehéz megfogalmazni. – Javítom ki magam, nehogy félre értse. – Sosem tudtam normálisan összebarátkozni senkivel, nem tudnám senkire azt mondani, hogy haver így aztán már egy ideje nem is próbálkozom azzal, hogy valakivel szorosabb kapcsolatot teremtsek. Úgymond csak szimplán interakcióba lépek másokkal, általában önös célokkal vagy pusztán szórakozásból. – Némi gondolkodás után de tényleg őszinte választ adtam. Ez emlékeztet egy régi játék karakterére. ő is mindig őszinte választ adott amihez hozzá jött még a fanyar humora, a cinizmusa és különös társadalom ellenes világnézete. Vicces kari volt és olykor elég groteszk. :3
- Na és nálad mi a helyzet ezen a téren? Te is inkább a magányos farkas típus vagy, bár véleményem szerint nem tűnsz egy csendes visszahúzódó fajtának, esetleg inkább társasági lény vagy? De ha jól látom tagja vagy egy céhnek is. – Mutatok rá a lányra. Ő legalábbis ezt látja, valójában az életcsík melletti kis ikonra mutatok. – Milyen céh? – Kérdem érdeklődve.

by **Szophie** Csüt. Jún. 26 2014, 15:47

- Ahha. - bólintottam vidáman, miközben egy újabb falatot tömtem a számba. A következő pillanatban viszont felnevettem, természetesen közben még mindig teli volt a szám, így hát ez a nevetés félig fuldoklásba torkollt. Amikor sikerült végre leküzdenem a falatot a torkomon, még mindig jókedvvel néztem a lányra.
- Áhh, dehogy tudok. - nevettem. - És szerintem soha nem is fogok tudni.. Nem való az hozzám. - csóváltam meg a fejem.
- Hüümm.. - Ez furcsa. Habár ha azt nézzük, hogy T1-es páncélt szeretne beszerezni, akkor biztosan még az alacsonyabb szinteket tapossa. Így viszont már kevésbé különös a dolog.Valahogy nem tűnt annak a csajnak, aki ennyi időn keresztül csak henyélt volna.. Viszont akkor mégis miért nem fejlődött még mindig? - Mondd csak, te nem szeretsz harcolni? - kérdeztem hirtelen. - Csak mert még T1-es cuccokat keresel.. Szóval.. gondoltam.. biztosan nem vagy még annyira erős. - mondtam kissé lehajtva a fejem, miközben reméltem, hogy nem haragszik meg ezért az észrevételemért. - És gondolom ezért nincsenek még jártasságaid sem..
Kissé meglepődtem. Tényleg akármit kérdezek, válaszolni fog? Ez különös.. És lelhet akár vicces is. Hihihh. Very Happy

Bólintottam. - Szóval nem tudnak elég közel kerülni hozzád. Nem tudod a szívedbe fogadni őket. - elgondolkodva néztem el mellette. - Ez szerintem nem is egy rossz tulajdonság. Én örülnék neki, ha ilyen lehetnék. Az azt jelenten, hogy nemigazán érdekelnek. És ha nem érdekelnek, akkor nem is fáj az, ha valami rossz történik velük. Egy csomó felesleges szenvedéstől mented meg magad ezzel. - Már régebben is láttam ennek a hasznosságát, és én is megpróbálkoztam vele. Viszont azt hiszem, belőlem hiányzik ez a tulajdonság. Vagy éppen, hogy megvan. Nehéz volt mindenkit elmarnom magam mellől, és nehéz volt érzelemmentesnek maradni a környezetem iránt. Nem is sikerült tökéletesen. A bátyámat sosem tudtam kiszorítani a szívemből. És sajnos amióta eben a nyomorult játékban vagyok, visszatért a tulajdonságom arra, hogy érezzek. Így hát megint fáj sok minden. Ez nem jó. Neutral

Viszont ez az utolsó mondat nekem ismerős. Nem mintha nem illene a legtöbb emberre. Én is azért szoktam beszélgetni másokkal, hogy szórakozzak. És önös célból is szoktam. Persze Suzumeval ellentétben én másért is szoktam. Természetesen egyértelmű volt, hogy most őt önös cél vezérli, pusztán a jóakaratomat szeretné kivívni, hogy aztán olcsóbban adjam neki az árumat.
- Is-is. - vontam meg a vállamat. - Most éppen társasági lényként jellemezném magam, de ugyanúgy illik rám a másik állítás is. Néha ez, néha az. - sóhajtottam. És én magam sem tudom, hogy melyik állapot meddig tart. Legutóbb a csendes visszahúzódásom 6 évet vett el az életemből. Most váltottam, habár vannak néha rossz napjaim, amikor visszatér egy kicsit az a 6 év. És sosem tudhatom, hogy egy ilyen rossz nap aztán nem húzódik el hetekig, vagy akár újabb évekig. Nálam ezt ki tudja? Rolling Eyes

- Igen, a Justice League. - bólintottam. - Itt van a céhépület nem is olyan messze, nem tudom, láttad-e már.. - habár akkora, hogy az embernek akaratlanul is megakad rajta a szeme, ha arra jár. De ki tudja, járt-e arra a lány?
Viszont most vissza a kérdésekhez..
- Ha már úgy volt, hogy most akármire válaszolsz... - vigyorodtam el ördögien. - Akkor.. mi volt életed legcikibb dolga? ^^

by **Suzume** Csüt. Jún. 26 2014, 19:23

- Vigyázz meg ne fulladj azért. – Mosolygok a lányra. – Nem tudhatod. Lehet, hogy jön majd a te lovagod aki szakács és megtanít főzni és majd együtt összebujtok a konyhában. – Viccelődöm egy picit. Valahogy volt egy megérzésem, hogy nem tud főzni. Elvégre abból, hogy itt tud, nehéz lenne kikövetkeztetni, hogy a valóságban is képes rá. Pontokon kívül nem kell más ahhoz, hogy itt profi szakács legyél.
Szophie-chan hümmögni kezdett és erősen gondolkozott, legalábbis az arckifejezése erről árulkodott.
- Gyerünk, kérdezz csak bátran! – Biztatom őt egy picit és meg is született a kérdés. – Nem mondanám, hogy szeretek harcolni. – Kezdtem bele a válaszadásba. – Igaz itt azért izgalmasabb mint más mmo-kban ahol csak kattintgatni kell. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is veszek részt a harcokban. A harc a játékok kilencven százalékának az alappillére és ez a saoban sem kivétel. Valóban gyenge vagyok egyenlőre, de ez nem erkölcsi vagy elvi okokhoz köthető. Habár ugyan akkor jelentkeztem be mint mindenki más, csupán két hónapja vagyok öntudatomnál. Ezt a két hónapot pedig inkább maga a rendszer, a környezet és a benne élő emberek megismerésével és kitapasztalásával töltöttem inkább. – Fújom ki magam a végén. Kicsit lehet túl sokat beszélek. :3
- Így is lehet mondani. Sőt talán ez egyszerűbb válasz. – kuncogok. Azért meglepett kissé ez a válasz. Azt hittem majd szóvá teszi, hogy akkor vele is csak önös érdekből beszélgetek és bár van benne igazság azért a háttérben volt az a kíváncsiság ami Szophie-chan iránt izzott bennem. Kiemelkedik a szürke tömegből ez már biztos, még ha ez elsőre csak minimálisan is mutatkozik meg. Végtére is ki az aki nyit egy boltot de nem tartja rendben, nem foglalkozik vele, nem fejleszti? Azt már tudom, hogy nem pénzszerzésből és jó eséllyel nem is kedvtelésből hisz akkor rendben tartaná. Ez volt az első dolog ami érdekessé tette őt a számomra és abban már csak reménykedtem, hogy lapulnak itt más érdekességek is.
- Vannak előnyei is ennek a tulajdonságnak. – Kanyarodok vissza gondolatban Szophie kijelentésére. – De ez egy tulajdonság ami gyakran nem csak úgy jön magától. Idővel alakul ki, így ha téged is sok szenvedés ér előbb vagy utóbb de te is kialakítod magadban ezt a fajta védelmet. Legalábbis én így tartom. – Mondom el a véleményem a témáról.
- Értem. – Bólintottam. - Legalábbis azt hiszem. – Tényleg nem voltam benne biztos. Egyszer társas lény másszor nem. - Alapvetően mindenkinek van olyan hangulata mikor senkire se kíváncsi. Erre gondoltál volna? –Kérdem tőle, hátha pontosabban is kifejti.
A beszélgetés aztán teljesen más mederbe folyik.
- Láttam már. Szinte az összes céhházat megkukkantottam már, persze csak kívülről. – felelem. – Viszont akkor te meglehetősen híres vagy nem? A Justice League tudtommal az egyik legpatinásabb céh. Biztos, jó lehet tagnak lenni és ott élni abban a hatalmas kastélyban. – Fejezem be a mondattal együtt a sütim majszolását is. Talán jobb is mert lehet én is fuldokolni kezdtem volna a következő kérdés hallatán.
- Hát… őőő nem is tudom. - Pirulok el. – Van egy pár cikis pillanatom. Hadd gondolkozzam. – Merengtem el a plafont bámulva. – A legcikisebb… Hmm… egyszer régebben nagyon szerelmes voltam egy fiúba de nem mertem leszólítani soha sem. Ez elég sokáig húzódott végül pár osztálytársam rá vett, hogy mennyek oda és csókoljam meg mert, hogy az úgyis többet ér néhány szónál. Nos, a srác háttal állt nekem is a barátaival beszélgetett. Amikor rászántam magam és odamentem megtenni hatalmas zavaromban rossz fiút csókoltam meg. Az számomra elég ciki pillanat volt ráadásul utána elég sok pletyka is keringett rólam. Na és most te mesélj! Mi volt a legcikisebb pillanat az életedben? – Terül el egy gonosz vigyor az arcomon.

by **Szophie** Csüt. Jún. 26 2014, 21:54

Pedig de, majdnem megfulladtam, akármennyire is vigyáztam. A hirtelen meglepődöttség okozta, amiért elképzeltem magam odakint a konyhában. És ha az előző gondolattól fuldokoltam, a következő pillanatban meg is haltam volna, ha van valami a számban. Vagy leköpöm a lányt. Viszont szerencsére nem vettem be újabb falatot az előző óta, így hát a levegőt kapkodtam csak, miközben hangtalan nevetés fogott el. Valahogy nem tudtam elképzelni alapjáraton, hogy én hol a fenében szedhetnék össze egy szakácsot. Akit mi tartunk, azt is csak akkor látom, ha fizetésemelést akar, ez pedig 4 évente egyszer, ha van. Amúgy meg dagadt, öreg és ronda. És mit keresnék én egyáltalán egy olyan... konyhán? A másik pedig: összebújni a konyhában. Edények, villák, meg ilyenek között? És újra ez a kérdés: Mit keresnék én egy konyhában? Persze lehet, hogy pont ez fog megvalósulni végül, hiszen sosem tudhatom, mit hoz a jövő. Néha a legelképesztőbb dolgok történnek meg. De akkor is viccesnek tartottam abban a pillanatban a gondolatot. Mondjuk az is igaz, hogy abban a pillanatban csak Makotoval tudtam magam elképzelni egy konyhában.. Vagyis nem tudtam, ez volt itt a baj.
- Hát.. Sosem tudhatom. - nevettem. - De vicces feltételezés. Viszont ha lesz egy szakács pasim, akkor tuti nem tanulok meg főzni.>.< Főzzön csak ő. Razz

- nevettem továbbra is.
- Ohh.. - hirtelen ez volt az egyetlen reakció, ami tellett tőlem. - Szóval te is.. téged is.. a rendszer... kicsesztek veled. - vontam le a következtetést. Ozirisz is valami ilyesmit mondott nekem, amikor találkoztunk. - Ez szemétség! - mondtam enyhe dühvel hangomban a hozzám nem illő szitokszót. Vajon hányan lehetnek még, akik ez miatt a hátráltatás miatt ilyen gyengék és elesettek? Akik ez miatt ki vannak szolgáltatva más játékosoknak? És miért van ez az egyenlőtlenség? Nem az lenne a sao lényege, hogy ne legyen semmilyen társadalmi különbség, és mindenki tiszta lappal induljon? Vagy Kayaba így akarta biztosítani, hogy legyen a társadalomban egyenlőtlenség? Hogy mindig legyenek elveszett játékosok a kezdetek városában, akik nem értenek semmit?
- Megpróbálhatod kialakítani. De csak időszakosan működik, és nehéz. Persze talán ha nincs ez a játék, akkor továbbra is maradt volna az az állapotom, ami volt. Úgy pedig lassan talán nem is lett volna nehéz kialakítani. - habár kissé nehezemre esett erről beszélni, tetszett a beszélgetés menete. - És... ha ez a rossz hangulat évekig tart? Olyan szerinted lehet? - kérdeztem meg erről az ő véleményét. Igazából még magam sem tudom, hogy ez scak egy hosszú ideig tartó rossz "nap" volt-e, avagy én magam vagyok olyan, amilyen ebben a 6 évben voltam. Most ilyen vagyok, talán hasonló, mint az előtte levő 10 évben voltam. lehet, hogy mind a kettő én vagyok. Az is lehet, hogy két személyiségem van, és hamarosan tömeggyilkossá válok, aztán gumiszobába kerülök.....
- A céh híres. - bólintottam. - Én viszont nem hinném. - mosolyodtam el.
- Egy egyszerű ember a sok közül. - sajnos.. Pedig szívesen emelkednék ki a tömegből. Habár lénygében mégsem hiszem, hogy annyira átlagos lennék. Nem is tudom... Nincs még egy ilyen nyomott ember, mint én. - Igen, szeretem a kastélyt, nagyon békés. És a céhtársaim is kedvesek és összetartóak. Egyébként segítőkészek is, úgyhogy ha bajban vagy, vagy segítség kell, akkor.. csak szólj. Smile

- mosolyogtam a lányra. - Én például befogadtam egy játékost, aki nem tud beszélni, és medve ruhát hord, és még mindig egyes szintű, és egy kukában találtam rá. Lehet mondjuk, hogy ő is úgy járt, mint te, és a rendszer elaltatta egy évig, mert nem olyan régen találtam csak rá. - elgondolkodtam a lehetőségen, és egyre biztosabb volt, hogy Brumi is aludhatott egy jó ideig. Nem mintha jobb helyzetben lenne, ha már az elejétől fogva a játékban lenne, hiszen akkor sem tanult volna meg beszélni, és akkor sem ment volna el egyedül harcolni. Egyszerűen csak a szemétben játszott volna, mint akkor, amikor rátaláltam.
- Akkor mesélj még ilyen cikis pillanatokat! - biztattam. Vicces játék volt. Lassan kezdett olyan lenni, mint az az üvegpörgetős, mi is a neve... Felelsz, vagy mersz! Igen, hasonlítani kezdett arra. Felnevettem, ahogy elképzeltem ezt a félre csók esetet.
- Hát öhhh... Én nem mondtam azt, hogy válaszolok minden kérdésedre! Wink

- kacsintottam rá. - De jól van, ennyibe nem halok bele.. - adtam meg magam a következő másodpercben. Hiszen egy kis játékba nem halok bele, sőt. Tetszett is. Törökülésbe helyezkedtem, és elkezdtem törni a buksimat. Úgy tudtam, hogy sok cikis pillanatom volt, de most hirtelen egy sem jutott eszembe. - Talán amikor.. egy küldetésen elküldtek minket édesgyökérért, és... visszamentünk valami gazzal, mert nem tudtuk, hogy néz ki az a növény. Vagy amikor azt hittem magamról, tündérke vagyok, meg múmia királynő.O.o Vaagy... amikor... Ohh igeen! Tudom már! Egyszer egy küzdelemben az ellenfelem levágta rólam a ruhámat.>.< Nahh az ciki volt._. meg egy másik küzdőteremen elvakítottam a képességemmel saját magamat. A saját képességemet használtam véletlen magamon! Fu.. mi volt még... - gondolkodtam tovább..

by **Suzume** Pént. Jún. 27 2014, 17:36

- Jogos, de gondolod majd még otthon is fog főzni. Elég neki ha munkahelyen főz. – Nevetek én is. Jó volt hangulat egészen addig még fel nem merült a miért vagyok kicsi téma. Engem mondjuk nem zavart de Szophieban mint ha egy kis felháborodást véltem volna felfedezni. Röviden és tömören mondta el a véleményét ami megmosolyogtatott.
- Nem tartom feltétlen szemétségnek. Egyeseknek kimondottan jól jött ez a húzás. – Kezdtem el kibontani a saját véleményem. – Gondolj csak bele! Ha jók az infóim akkor a sao kezdetekor közel kétezer ember halt meg ami a teljes állomány húsz százaléka. Na már mostanra ez az érték elég nagy mértékben csökkent, kevesebb a haláleset mint a kezdetekkor. És ez annak köszönhető, hogy a sok analfabéta játékos akiknek elég élet idegen az mmo-k világa, minden új volt. Tapasztalatlanok voltak, nem tudták mit kell tenni. Mostanra viszont már rengeteg infót szereztek a játékról és azok akik bénák azok is könnyen igazodni tudnak az itteni körülményekhez hisz elég csak végig járni a jól kitaposott ösvényt amit a hardcore gamerek már végig jártak. Sokaknak inkább az életét menti meg ez a rendszer mint sem kiszúr velük. Én így vélem. – És megint elszaladt velem a szekér. Mondtam ha bármilyen játékkal kapcsolatos téma merül fel nem lehet lelőni.

- Szerintem ezt az ember nem akarattal alakítja ki. Inkább csak alkalmazkodik úgy, hogy védje magát, és természetesen nem végleges. Bármikor érhet olyan tapasztalat ami lebonthatja ezt a védőfalat. Jelen esetben ez nálad a sao volt. ^^ – Ez cseppet elgondolkodtatott. Vajon fogok még valaha is vágyódni az emberek barátsága iránt? Nem hiszem. Az kötelezettségekkel is jár én pedig szeretnék független maradni minden téren. :3
- Hmm…- Gondolkodom el Szophie kérdésén. – Ha azt vesszük lehetséges. Az, hogy rossz passzban vagyunk, szerintem a körülöttünk lévő környezet váltja ki és ha jó irányba változik a környezetünk úgy a rossz hangulat is átvált jóra. De lehet csak ostobaságokat beszélek. – Nevetem el magam a végén.

A beszélgetésünk idővel a céhre terelődött, vagyis egész pontosan a céhre tereltem de maga a céh nem is izgatott annyira, ellenben Szophie kijelentése annál inkább.
- Ez badarság. Ha csak egy egyszerű ember lennél a sok közül nem ülnék itt veled. Utálom az unalmas és egyhangú dolgokat és ez igaz az emberekre is. Nem foglalkozok olyanokkal akik belevesznek a szürke tömegbe és élik az unalmas megszokott életüket. Az nem szórakoztató. Úgy értem, most néz csak körbe! – Mutatok végig az üzleten. – Egy átlagos egyszerű ember mit tenne ha lenne egy saját páncélboltja. Rendben tartaná, csinosítgatná, csalogatná a vevőket. Egyszóval tenni azt amit mindenki elvárna tőle. Te viszont nem ezt teszed. Apróságnak tűnik és ez valóban az is de ez csak egy dolog. Biztosra veszem, hogy rengeteg olyan dolog van amiben különbözöl a „megszokottnál”. Kíváncsivá tettél és szórakoztatónak talállak. – Mosolygok közben pedig az üres tányérhoz nyúlok. elfelejtettem, hogy elfogyott a süti. – Van még esetleg valami saját készítésű finomságod? –Kérdezem kicsit elpirulva. Szophie aztán még mesélt egy jelmezes fiúról is akit a kukában talált.
- Egy ember aki nem tud beszélni és medve ruhát hord. – Próbálom magamban elképzelni. – Elég fura. Kíváncsi lennék vajon odakint is ilyen lehetett vagy a játék tette azzá ami. – és a másik nagy rejtély, ha ilyen volt, hogy került a játékba. – Szívesen találkoznák ezzel a barátoddal. – Jelentettem ki.

- Mesélek ha te is mesélsz. ^^- vágtam rá rögtön a kérésre és Szophie bele is ment a játékba. Felsorolt egy jó pár cikis dolgot ám egy valami feltűnt. ez mind csak a játékhoz kapcsolódó sztorik voltak. Hmm… vajon odakint milyen életet élhet. – Ugyan máááár, ezek mind játékos bakik. – legyintek. – ilyen velem is számtalanszor történt. Rossz npc-hez mentem, vagy a kedvencem mikor az eldobott gránát gellert kap is visszapottyan elém. Vagy a legpoénosabb mikor egy ismeretlen skillt használok és felgyógyítom az ellenfelet. Mesélj valami olyat ami odakint történt. :3 – Kezdek el ülve pattogni ezzel is biztatva őt.

by **Szophie** Szomb. Jún. 28 2014, 21:24

- Hehehh.. Nos.. Vagy főz otthon is nekem, vagy lemond rólam. - húztam fel az orrom nagyurasan, majd a következő pillanatban arckifejezésem megváltozott, és kitört belőlem a nevetés. - Nem, mondjuk az ilyesmi nem kéne, hogy számítson egy szerelemben, mi? Akkor tartunk közösen majd egy szakácsot.. Vagy ilyesmi. - vontam meg a vállam. Most tök mindegy, hogy a pasim főz rám, vagy egy fizetett szakács..
Aztán témaváltás. Néha elég kicsapongó vagyok egy beszélgetésen beül. Az egyik percben még nevet mindenki, aztán..

meghal a hangulat.
Hümmögtem egy sort, és fejben az adatokat rendeztem. Valamennyire igaza van. De ha azt vesszük, hogy az adatokat azóta nem frissítik, és..
- Ha folyamatosan, mondjuk egy hónapban 2-5 játékost engednek be, akkor nem is lehet nagy a halálozás aránya. Viszont nagyon veszélyes a sok magas szintű között gyengének lenni. Mi van, ha összefutsz egy olyan ellenféllel, aki nem kíméli meg az életedet a csata végén? - csóváltam meg a fejem. - Habár még mindig azt tartom, hogy ez a játék sokkal igazságosabb, mint a valóélet. Ott is ugyanúgy vannak öldöklő emberek, és ugyanúgy vannak veszélyek, még ha azokat nem is mobnak hívjuk.. Itt legalább egy csöppnyi gyerek, vagy egy gyenge nő is felül tud kerekedni egy izmos férfin is, ha eleget gyakorolt hozzá. Itt nem a testi erőviszonyok számítanak, inkább a szorgalom. Habár lassan kiépülnek - ha már nem épültek ki - az alvilági kapcsolatok, és megjelenik a korrupció is akár, a csalás és ehhez hasonló dolgok pedig egyértelműen jelen vannak már. Viszont még így is azt mondom, hogy Kayaba legalább közzétette a szabályait. És mit tudunk mi az élet szabályairól? Semmit, ez a nagy igazság. Semmilyen rendszer nincs benne, szemben a sao érthető és logikus felépítésével. - neki is, nekem is eljárt a szám mostanság. De ez így is van rendjén két nő beszélgetése között, nem? Mindig mindenki azt mondja, hogy ilyenkor meglódulnak a nyelvek, és csak csicsergünk, meg csicsergünk, meg csicsergünk.. Bár bevallom őszintén, én sem tudtam mindig ennyit beszélni, ez nagyban függött attól is, ki volt a partnerem ebben.
Felsóhajtottam, miközben már a következő témánknál jártunk.
- Épp ez az.. Én sem tudom, mi az ostobaság, és mi nem. - ingattam meg a fejem. - De tudod mit? Talán nem is kell, hogy érdekeljen. Majd lesz, ami lesz, és jön, ahogy jön. És volt, ami volt. Nem kell előre foglalkozni vele. Csak fölös agyalást jelent ez is._. - vetettem el a témát rövid úton. Aztán megint felnevettem. - Néha én magam sem tudom, mit is akarok.. - mint most. Hisz.. egyszer azt mondom, beszéljünk róla, és még kérdezek is. Aztán csak így kijelentem, hogy mégsem érdekel...
Elmosolyodtam. Ez kedves volt tőle. Mármint hogy érdekesnek talál.
- Az mondjuk igaz, hogy néha egészen érdekesen reagálom le a dolgokat.. És sokan mondogatják, hogy néha nagyon furcsa vagyok._. és ezt észrevettem magamon is.
Viszont a boltos dolgon tényleg néztem csak nagy szemekkel, pislogás nélkül. Ha fel kellett volna sorolnom a dolgokat, amik kiemelnek a tömegből, és amiktől érdekes ember leszek, legutoljára sem gondoltam volna a boltomra.
A kérdésére azon nyomban elkezdtem kutakodni az invertorymban.
- Igazából akad... - mondtam, kissé elnyújtva a mondatot, miközben kutattam, majd végül elővettem egy tálat.
- Ezt kóstold meg nekem. - toltam elé egy tálat, melyben furcsa kinézetű curry foglalt helyet. - Először készítettem ezt, és fogalmam sincs, milyennek kell lenni alapból, és egy számomra fontos embernek szeretném csinálni.. De nem tudom, hogy jó lett-e.>.< - hadartam el idegesen a mondatokat. - Ha nem gond, hogy az édesre hirtelen ezt kell enned.. - tettem hozzá kissé bizonytalanul még az utolsó mondatot.
- Engem is érdekel ez a dolog, de nagyon úgy tűnik, hogy odakint is ilyesmi lehetett odakint is.. De mivel nem tud beszélni, nem tudtam még kiszedni belőle semmit ezzel kapcsolatban. Egyszer majd bemutatlak neki. - mosolyogtam rá a lányra, és elkönyveltem magamban, hogy elégedett vagyok a beszélgető partneremmel. Még akkor is, ha az önzés hajtja mindeközben..
Aztán nagyon érdekesre fordult a beszélgetés, amikor elkezdtünk felelsz, vagy merszezni.*-* Vagy valami hasonlót..
- Hát.. tudod... Odakint nem történt velem semmi. Nem jártam társaságba, nem beszélgettem senkivel, így aztán nem is igazán történhettek ilyesmik. - ráztam meg a fejem. - Maximum egészen picike koromban, de az meg nem ciki, egyszerűen csak... aranyos kis ballépés. Smile

Ilyen történettel így hát nem tudok szolgálni.

by **Suzume** Vas. Jún. 29 2014, 11:47

Aranyos volt a pukkancs Szophie így én már akkor elnevettem magam mikor felhúzta az orrát. – Nem tudom, hogy számít-e. A régi öregek gyakran mondják, hogy ha nem tudsz főzni mehetsz a háztól. – Viccelődöm. – De a közös szakács nem is rossz ötlet. Talán én is alkalmazom egyszer ha találok valami olyan elmebeteget aki hajlandó lekötni velem az életét. :3 – Kuncogok. – De ha már így fel jött a téma. Miféle pasik jönnek be? Vagy esetleg már van valaki kilátásban? – Nézek gyanakvóan a lányra, persze csak poén szintjén.

Érdekes felvetés volt a nagyobb szintű piros játékosok témája, de ahogy nézem ebben sem értünk feltétlen egyet. – Szerintem a magasabb szintű játékosok nem jelentenek akkora veszélyt mind gondolod. Védett helyeken te magad dönthetsz arról, hogy milyen típusú harcban veszel részt és azért az elsőre látszik, hogy ki körülbelül mekkora lehet. Nem védett részeken pedig kicsi az esély, hogy valaki csak úgy megtámadjon és megöljön. Elvégre többnyire két oka lehet. Vagy el akarnak tőled mindent szedni de az a kicsiket annyira nem fenyegeti hisz alig van valamije. Inkább a magasabb szintekre mennek az ilyen emberek ahol a zsákmány is nagyobb. A másik ok az ölés puszta élvezése de szerencsére ilyen ember nem sok van. Esetleg még személyes okokból támadhatnak valakire de arra számíthatsz ha olyanokat cselekszel és amire számítasz az el is kerülhető. – Ezután Szophie az élet és a sao közti különbségeket boncolgatta. Valami amiben egyet értünk. – Az élet szívás. A játékok és így a sao sokkal izgalmasabb, mókásabb és ahogy te is mondtad, igazságosabb. Egyébként talán kell is, hogy legyenek rossz emberek, végül is ahhoz, hogy hősök szülessenek szükségünk van bűnözőkre is. Hősökre pedig szükség van akikre felnézhetünk és motiválnak minket, hogy jobb emberek legyünk. Egyfajta törékeny egyensúly ez.

- Igazad van. – Bólintok. – A jövő még nem jött el a múlt meg már megtörtént. Fölösleges azon rágódni mi lesz és mi volt. Élni kell az életet úgy ahogy akkor és ott gondolod a következmények nem számítanak. Ha mindent tudunk előre akkor az megöli az izgalmat nem? :3 – Kacsintok a lányra.

Elmosolyodott a bókomon, már ha annak nevezhető. De örültem neki.
- Mondtam, hogy a bolt csak egy apró kis jel arra, hogy különleges vagy és érdekes. De akkor ez azt is jelenti, hogy igazam volt és vannak más sajátos dolgait. Mesélj párat. – Kértem a lánytól. Közben az inventoryban kutakodott és süti helyett egy nagy tél curyt vett elő.
- Persze, szívesen megkóstolom. – Jelentettem ki boldogan. – Kinek készíted? Ha megkérdezhetem? – Fogott el a kíváncsiság közben pedig már be is kaptam az első falatot. Elsőnek kellemes íz áradt szét a számban ami kb két másodpercig hatott majd az arcomra erős meglepettség és segélykérő grimasz kúszott ahogy az ízlelőbimbóim lángra lobbantak és ha tehették volna most sikítva menekültek volna a számból. Prüszkölve felnyüszítek és a nyelvemet kidugva próbáltam „huholni” és lehűteni. – Aszt hiszfem piszit túl fűferes left… - Motyogom kidugott nyelvel amit a kezemmel legyezek. Miután sikerült magamhoz térni Szophie különös barátja lett a téma központja egy rövid időre. Nem tudtam mit mondani rá csak hümmögtem.

- Azt hiszem ebben hasonlítunk. – Kezdtem neki. – Az életem egy bizonyos szakaszától én sem foglalkoztam ilyenekkel. Éltem a napi unalmas rutint. De azért a kis csetlő-botló Szophie-chant megnéztem volna .:3 – Kuncogom el magam újfent. – Viszont nehéz a mostaniak lapján elképzelnem, hogy te is hasonlóan antiszoc voltál mint én. úgy tűnik a játék mindkettőnket megváltoztat. ^^

by **Szophie** Hétf. Jún. 30 2014, 15:28

Hehehh.. De a régi öregek nem értenek semmit. És persze őket sem zavarná az, hogy nem tudok főzni, ha lenne elég pénzük ahhoz, hogy szakácsot tartsanak.
- De miért kell a szakáccsal addig várnod, amíg találsz valakit? - néztem rá kérdőn. - Hiszen a kettőnek semmi köze egymáshoz, nem? - és a tekintetemben értetlenség is volt.
A következő kérdésnél viszont nemcsak lefagytam, de arcomon a mosoly átváltott zavart szájrágogatásba. Még el is pirultam. Ilyesmikről csak így beszélni... Sosem volt ez az erősségem. Mondhatjuk úgy is, nehezemre esett kimondani dogokat.
- Háát.. Izé.. öhm.. - habár a zavartságom mellett talán nem is volt szükség arra, hogy kimondjam, azért megpróbálkoztam vele. - Szóval... most... igen.. esetleg.. járunk... izé.. - makogtam, miközben a földön kezdtem el bámulni erőteljesen egy pontot.

Felsóhajtottam, amikor téma váltásra került a sor. Hála Istennek. Habár értettem, amit mond, mégsem értettem tökéletesen egyet vele.
- Nem maradhat mindenki mindig a védett területen. - ingattam meg a fejem. - Viszont ha ennyire alacsony a kockázat, nem értem, miért halhattak meg csak úgy a játékosok.. - gondoltam itt mind Lewisre, mint Askrre. Persze ők már magasabb szintűek voltak, amikor ez történt, és itt érvénybe léphet a kirablásos eset is.. Hümm..
A következő mondatoknál viszont felnevettem. Az oké, hogy vannak rossz emberek, habár ez is relatív. De a hősök fogalmat továbbra is erősnek éreztem. Ki az, aki felnéz egy hősre? Ki az, akit motivál valaki hülyesége? Persze a hősiesség, mint tulajdonság létezik, de hősök nem. És a hősöket sem szabad összekeverni azokkal az idiótákkal, akik az életüket kockáztatják csak úgy másokért, minden meggondolás nélkül. Habár talán nem is ezt jelenti igazán hősnek lenni.. Inkább egyszerűen csak segíteni másoknak, amennyire csak erőnkből telik. Valami ilyesmi lehet.. Ezt persze nem akartam csak úgy elmondani, hiszen az talán rosszat tehetne a céh hírnevének, mint ahogy annak idején Yurihimével is ez miatt nem jöttem ki jól. Egyébként is, nem akartam lerombolni a világról alkotott képét... Így hát csak bólintottam, jelezve, hogy egyetértek.

- Igaz. Habár van, hogy így tudatlanul is elég unalmas.. Ezért kell feldobni néha egy kicsit. Wink

- kacsintottam vissza rá.

- Pffpfff... Hát fogalmam sincs. A boltos után, lehet, hogy az a legkülönlegesebb bennem, amiről nem is gondolnám. - vontam meg a vállam. - Ha megismersz, majd te is észreveszed a furcsaságaimat, már ha ténylegesen vannak. - mosolyogtam rá. De komolyan, most mit mondhatnék? Ez nem olyan, amit tudatosan alakítok.. Igen, ez sem olyan. Ez csak úgy van. Mint amikor értelmetlen dologra asszociálok, de nekem az teljesen normális.
Ezután megkértem rá, hogy kóstolja meg a currymet, amit életemben először csináltam, és igazából fogalmam sincs, milyennek kell lennie..
- Egy fiúnak. Aki szereti. - mosolyogtam vissza rá. Ám a következő pillanatban arcomra fagyott a mosoly. Valami.. baj történt. Mi? Hehh? Biztosan nem egy mérget adtam neki, igaz? Igaz. De akkor.. akkor..
- Jól vagy. - kérdeztem kissé lefagyva, miközben átnyújtottam neki gyorsan egy üveg vizet. - Kevesebb fűszer, értettem.. És legközelebb majd mást ítélek halálra a kóstolással. - csóváltam meg a fejem. - Sajnálom, tényleg. Nem direkt.. Én csak.. Fogalmam sincs, milyennek kell lennie. És gondoltam... a fűszerből sosem árt. Sok. Talán az egyik petem is belenyúlt, miközben főztem.. - próbáltam visszaemlékezni, mi is volt közben, de egyáltalán nem emlékeztem. Az biztos, hogy a petek elég elevenek, és kinézem akármelyikből, hogy egy kicsit.. főzőcskézzen. Vagy varázsoljon, már ha Brumi fejjel gondolkodok.

Hasonlítunk? - Hehehh.. Azt a csetlő-botlót megnézheted most is. Habár már annyira nem, mert van akrobatika jártasságom, és mostanság így nem esek annyit orra.. - még jó, hogy volt annyi eszem, hogy ezt választottam negyedik jártasságnak. Sok hasznát veszem, habár igazán mindegyik elég hasznos. - Megváltoztatott a játék? Téged miben? - kérdeztem meg. - Már ha szabad tudnom.. - tettem azért hozzá, hogy ne érezze azt, kötelező mesélnie. Ha neki kényes a téma, hanyagolhatjuk.

by **Suzume** Hétf. Jún. 30 2014, 16:45

A kérdés jogos volt és kellet egy picit gondolkodnom is.
- Mert én elélek, hideg, száraz élelmen is vagy rendelt gyorskaján. De ha lesz férjem ő már nem biztos, főzni meg én sem tudok. – Kuncogok jókedvűen. Igen azt hiszem ez megfelelő indok a várakozásra :3
Aztán ahogy felhoztam a pasi témát Szophie átment kaméleonba és gyorsan lecserélte a színét pirosra amin szintén jót derültem.
- Ugyan, ugyan! – Legyintek. – Nem kell ennyire zavarba jönnöd ez miatt. Ha titok, nálam jó helyen van. Meglepődnél mennyire jól tudok titkot tartani. ^^ Meg aztán az ember társas lény, az a természetes ha van valaki akit szeretsz nem? – Teszem fel a kérdést megpróbálva kicsit enyhíteni hirtelen támadt zavarán.

Abban igaza volt, hogy nem ücsöröghetünk mindig a biztonságos zónán belül.
- Nem, egy szóval sem mondtam, hogy folyton ott kell lenni. De ott nem tudnak csak úgy megtámadni. Másrészről senki sem, támad csak úgy ok nélkül. Mindig van valami indok még ha röhejes is. Csak azt gondolom, hogy az esetek többségében valamiféle zsákmányszerzés a fő indok. – Javítom ki esetlegesen saját magam ha rosszul fogalmaztam volna. Kicsit értetlenül néztem Szophiera mikor felnevetett.
- Ennyire nevetséges dolgot mondtam?- Kérdem tőle, persze nem pukkadva, vagy megsértődve, szimpla kíváncsiság hajtott. Bár így, hogy belegondolok. Justice League. Az nem valami képregényes, szuperhősös szövetség volt? – Ti is valamiféle hősi céh vagytok? – Jött is a kézenfekvő kérdés.

- Egyet értek. Az élet csak annyira lehet unalmas amennyire mi magunk vagyunk. Akár feldobhatnánk közösen is. :3 – Kacsintok rá a lányra.

Csak mosolygok a szavaira.
- Már alig várom, hogy megismerjem minden apró kis furcsaságodat. – Felelem. A Curry amit kínált már nem ért fel olyasmi gasztronómia csodával mint a süti. Persze ha első próbálkozás akkor érthető. A vizet amit kínált gyorsan el is vettem és nagyokat kortyoltam bele. Szophie ez idő alatt heveny mentegetőzésbe kezdett. Nem akartam én őt megsérteni de nem is akartam hazudni neki.
- Semmi gond. Szívesen leszek a kísérleti nyulad máskor is. Ami nem öl meg az megerősít ugyebár. – Viccelődöm. – És tényleg nem kell mentegetőznöd. Ha nem gyakorolsz nem is fejlődsz ugyebár. Nézd a jó oldalát! Feltaláltál egy új árnyharcos mérget. A lángoló Curry. – Nevetek fel.

- Akkor jó. Örülök, hogy nem maradtam le róla. – Kacagok fel ismét. Szophie ezután arra, volt kiváncsi miben is változtam. – Nem gond erről beszélnem. – Nyugtatom meg őt. – Már pusztán abban is, hogy odakint nem voltam ennyire közvetlen az emberekkel. Sokkal vidámabb és bátrabb vagyok itt mint odakint. Mondhatni pont az ellentéte lettem annak ami voltam – És vagyok, de ezt csak gondolatban tettem hozzá. – Odakint.

by **Szophie** Hétf. Jún. 30 2014, 21:22

- Ne már.. a helyes étkezés nagyon fontos dolog. - húztam ki magam, aztán a következő pillanatban ugyanúgy összeroskadtam, mivel eszembe jutott, hogy én aztán nem papolhatok erről az egészséges életmód dumáról..
- Mondjuk én is.. Amióta a játékban vagyok, két kivétellel mindig csak sütit ettem. - vallottam be a dolgot, kicsit szégyenkezve.
- Nem, nem titok. - ráztam meg a fejem gyorsan, ahogy felhozta a dolgot. - Csak.. nehezemre esik... beszélni.. róla. - motyogtam újra magam elé.
- Egyébként nem titkolok semmit. Az olyan... rossz lenne. Mármint.. olyan.. Nem is tudom.. Mintha nem is merném bevállalni a döntésemet. Ühm.. még a nevét is szívesen megmondom, hátha ismered.. Tachibana Makoto. - mosolyogtam rá, habár még mindig enyhén zavarban voltam, ám szép lassan dolgoztam az ügyön, hogy visszafehéredjen az arcom a pirosból.

- Igazad lehet. - gondolkodtam el egy rövidebb pillanatig, majd felkeltem a földről, felegyenesedtem, és nyújtóztam egyet. Végül visszahuppantam, ugyanis mégis csak ez az egy ülőalkalmatosság volt, egyszerűen csak a föld. És nem is akartam ácsorogni, amikor a vendég ücsörög.
- Hát.. talán. Egy picit. - mondtam zavarodottan. Nem akartam bevallani a hősökhöz fűződő véleményem.
- Ohm.. Igen, elvileg olyasmi vagyunk. Vagyis.. ja. Azok. - mondtam, és majdnem hozzátettem, hogy azt viszont nem értem, én még mit keresek ott, de inkább nem tettem. És hogy miért? Mert ez tényleg csak az én problémám volt, nem tartozott rá. Higgye csak azt mindenki, aki nem ismer, hogy odavaló vagyok. És hősies. Még ha annyira nem is..
- Feldobni közösen? - nézek rá huncut mosollyal. - Mond csak, ezalatt mit értesz, Suzume-chan? - kérdeztem egy csöppnyi intimitással hangomban. Csak hogy ráijesszek. Nekem Mirika az egyetlen nő az életemben. Persze ez még változhat..

- Nehogy azt reméld, hogy nem öl meg. Most még szerencséd volt.. - nevettem fel. - De rendben, legközelebb is kapsz, erről kezeskedem. Minden egyes adagból, amíg tökéletes nem lesz. - elhatározásom erős volt, és törhetetlen, éspedig tökéletes curryt akartam készíteni. Ez a legkevesebb, amit adhatok Kedvesemnek. A következő pillanatban viszont felnevettem.
- Igaz! Akkor add csak ide, elteszem, jó lesz még méregnek.. - vettem el előle, és szándékomban állt az invertorymba süllyeszteni az ételt.

Nem gond erről beszélni.. Persze megfogadta, hogy ő most akkor igazat fog nekem mondani, meg mindent elmond, amire csak kíváncsi vagyok, ezt nem felejthetem el.
- Jéé... te is? Ez érdekes. Lehet, a hozzánk hasonlókkal mindig ezt teszi, vagy én nem is tudom.. És téged mi vezetett arra, hogy - ahogy te fogalmaztál - antiszoc lettél? - nem, nem tettem most hozzá, hogy "ha szabad kérdeznem". Szabadott, és kész. Aztán majd maximum nem mondja el..

by **Suzume** Hétf. Jún. 30 2014, 22:22

- Ezt nem is vitatom csak nekem nem nagyon akart összejönni sose. – Vágom rá rögtön. Persze aztán gyorsan kiderült, hogy ős sem tartotta ezeket az étkezési szabályokat. –Idebent nem nagyon számit, azt eszünk és iszunk amit akarunk. Szerintem amúgy is odakint csak infúzión kapunk tápanyagot. Akkor legalább itt élvezzük. ^^ – Teszem hozzá. A pasi téma kényes pontnak bizonyult és hazudnék ha értem miért vannak úgy oda ezért az emberek. Természetes dolog vagy nem? Ezt persze nem teszem szóvá legalábbis ilyen stílusban nem.
- Megértem, nagyjából. - Hazudtam. – Bár nem igazán tudom pontosan milyen erről beszélni mert leszámítva a csókos ügyet nem nagyon voltam intim kapcsolatban egy fiúval vagy lánnyal sem. – Vallottam be. Bár az igaz, hogy játékokban, így a saoban is sokat kacérkodok másokkal. De az csak flört. Érzelem mentes játék az érzelmekkel. Legalábbis észemről.
- Nem ismerem őt. Egyenlőre legalábbis. :3 – Nem akartam célozni semmi olyanra, csak hát nem tudni mikor veti a sors az utamba őt.

Szophie kinyújtóztatta magát azzal, hogy felállt a földről. Én nem követem a példáját, jól elvagyok így is. A hős témára viszont furán kezdett el viselkedni.
- Netán érzékeny témára tapintottam? – Kérdezek aggodalmat színlelve. Igen, színlelve mivel nagyon is érdekelt, hogy mégis mi húzódhat meg a háttérben. De erre talán csak később deríthetek fényt. Amikor az élet közös feldobásáról beszéltem Szophie meglehetősen huncutul nézett rám. Talán valamit félre értett volna? Megeshet így én is hasonló mosolyra húzom a szám. – Hát nem is tudom. Csinálhatnánk valami spontán őrült dolgot csak, hogy feldobjuk az életünk. – Adom meg a még mindig csak igen tág fogalmú választ.

Szophieval együtt nevetek a viccén. – Hát ha sikerül megölnöd a főztöddel legalább elmondhatod, hogy jó boszorkány lenne belőled. – Szállok be én is. – Rendben, keress fel ha van egy újabb adag a gyilkos currydból.

A kérdés logikus a válasz egyszerű.
- Mások kiölték belőlem a szociális élet iránti vágyakozást. A játékokban, valahogy viszont szabadabbnak érzem magam. – Felelem. – És téged mi taszított a magányba? – Kérdeztem is vissza egyből. Miért ne tenném? Előbb vagy utóbb úgyis kíváncsiskodtam volna. Így legalább van alibim, hogy miért.

/Bocsi a gyenge minőségért. Elég álmosan írtam meg de már nem akartam másnapra hagyni/

by Ajánlott tartalom