Re: [Küldetés] Tánc a túlélésért

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Jan. 16 2014, 14:58

Elengedtem a kezét, azonban ő csak utánam kapott, igaz is, hogy felejthetném el, ketten jutunk ki innen, azok ketten meg.. nem is tudom. Biztosan jól lesznek. Ekkor azonban ordítás törte meg az est csendjét, ami itt a labirintus bokrai között fejünk fölött ült. Megtorpantam, hirtelenjében. Az ereimben megfagyott a vér, és szívem is zakatolni kezdett, sokkal jobban, mint eddig. Megsérülhettek, vissza kell mennem, segítek nekik. Aranymaszkos Hölgy szavai jártak fejemben, ’nem lehet gond’ ezzel nem csak magát győzködte, de engem is és mégis megtörtént. Nem hagyhatom őket magukra, azok után, hogy segítettek. Ketten vannak remélhetőleg eddig egy ellen. Lassan megindultam újra, ha esetleg partnerem futott tovább az ordítás nyomán, úgy hagytam magam húzni és ahogy kezdtem visszatérni a sokkból már aktívabb tagja voltam futásunknak.
Jól kell lenniük.. – nincs bajuk, ez Fredaster volt, neki kellett lenni, biztosan már az ösvényen vannak ők is.. és menekülnek – nem hittem szavaimnak, csak nyugtatni akartam magam és őt is. Lábaimat jobban szedtem, persze amennyire engedte kezünk.
Hamarosan a bokrok jócskán fölénk nyúltak ezzel megnehezítve irányérzékünk. Ahogy futottam párszor zsákutcába vezettem a hölgyet, és ilyenkor kérdeztem, mit érez. Tudom a nők sokkalta kifinomultabban képesek meghatározni a jó irányt, míg a férfiak, meg azonnal az ellenkezőjét választják és így sikerül elérni a célt. Azonban ez túlontúl luxus lett volna, ha tanácsa ellen szegülnék, hisz neki jártassága is van. A nyomkövetésen régóta gondolkozom, az most például jól jönne, amerre vékonyabb a taposás, arra lesz a jó irány. Azonban így nehéz.
Kiálthatnék voltam, hogy jelezzek Benjaminnak meg a nőnek, hogy merre jöjjenek, de csak befogtam a szám és visszatartottam. Félek azonban, hogy más jönne a hangra és többen. Szaggatottan lélegeztem és egyes zsákutcákban, jobban verejtékezett homlokom, mint kellene. Nem szabad pánikolnom, kifogunk jutni! A következő elágazásnál arra mentem amerre az Aranymaszkos Hölgy mondta és jól is sült el, kijárat állt velünk szemben.
Hirtelen odaléptem hozzá, derekánál átöleltem, megemeltem és megpörgettem, majd visszatettem a földre és elengedtem. Hirtelen nem tudtam másképp kifejezni örömöm, csak így Rolling Eyes

Még egy füst kristály jól jönne, akkor ide a kijárat elé elhajíthatnám és látnák, hogy merre kell futniuk. Hanggal nem merek jelezni nekik, nem tudom mennyire gyorsak és főleg azt, hogy kik jönnek utánunk. Biztosan jött valaki és nem volt női sikoly, aminek kifejezetten örülök.
- Akkor a frontharcosokat megkeressük és jelzünk nekik a támadásról, ők majd intézik innentől – ismételtem el partnerem szavait. Értettem korábban is, de valahogy túlságosan eltűnt magabiztosságom és már hiába is bújnék-e mögé azt a labirintus lerombolta. Félelmemben kézfejem is remegett, amit igyekeztem combomhoz szorítani, hogy ne lássa közvetlen. Szemkontaktust is nehezen tudtam fenntartani, de nem akartam elveszíteni. Elővettem a hazatérés kristályom.. vajon fogok még vele találkozni, miután innen eltűnök? Nem ismerem a maszkja miatt és még csak a nevét sem tudom. Jó ez így? – Szia, szólj minél több harcosnak én is azon leszek! – feleltem váratlan, szám szinte magától ejtette ki a szavakat. Jó lesz így, keresni fogom ezeket a szemeket, míg rá nem lelek, nem nyugszom. A táncot és személyét. Sárga indikátor.. pillantottam fel. A csuklyást félre ismertem, nem csak gonoszok érdemlik meg a megkülönböztetést, most már értem. Vagy most lettem, mától gonosz.. a céhem.. nem mehetek vissza, nem láthatnak így, valamit ki kell találnom.
Majd mielőtt el teleportáltam volna, még megálltam egy kicsit. – Várj egy kicsit – és levettem maszkom előtte. Azonban már csak egy fényár volt előttem, majd hűlt helye a lánynak. – A nevem Hayashi Yuichi, köszönöm neked.. mindent – suttogtam a levegőnek.
- Arbus, második szint – mondtam valamivel könnyebben és hangosabban. Majd egy fényárban távoztam a helyről, bárhova is érek l, ha ismerős, ha ismeretlen helyre, nem akartam kinyitni a szemem. Érdekes személlyel találkoztam, akiről csak két apróságot tudok. Még a céh logóját sem néztem meg tüzetesen. Egyik, a legszebb szemekkel rendelkezik, amit valaha láttam, a másik.. nyeltem egyet és ezt a gondolatatot nem fejeztem be, mert kinyitottam szemem.

// a "várj egy kicsit"-et már ne halld, köszi Smile

by **Koshitsu Esutel** Pént. Jan. 17 2014, 16:34

//Hjaj, ez tiszta ciki, amúgy azért fogta meg Esu ismét Yui kezét, mert totál úgy képzeltem, hogy még mindig a füstben vannak. Más különben nem tenné. Hihi, ebből hogy fogok kimászni! //

*Mikor meghallottam a kiáltást, a férfi lelassított, én is vele együtt. Kirázott a hideg. *
~ Most vajon ki lehetett ez? ~
* Reméltem, hogy Benjaminnak nincs semmi baja, de azt is, hogy Fredaster nem halt meg. De szó nélkül mindketten újra futottunk, de ekkor persze már elengedtem a kezét, mert már ő is jól látott nélkülem is. Futás közben nagyon figyeltem, hogy van-e csapda, s közben néztem a magas sövényt. *
~ Ha akrobatikámat használva két métert ugranék, még, akkor sem látnék ki a labirintusból. Bár van magasugrás kristályom, de nem merem még elhasználni. ~
* Morfondíroztam közben magamban. Persze azon is agyaltam, hogy jé, jelenleg milyen furcsa helyzetben vagyok. Maszkban, báli ruhában, mezítláb egy kert labirintusában futok fejt veszve, a szívem a torkomban dobog. Nem csak azért, mert futok, vagy mert üldöznek, vagy mert hallom mások lépteit. Aggódom is. Mi lesz Benjaminnal és a nővel? Tudnék segíteni nekik? Fenébe ezzel a szinteskedéssel! Bár tudnám hányas szintűek, bár tudnám, itt mellettem ez a férfi hányas szintű! Mert ha én magasabb szintű vagyok, mint ők, akkor kötelességem segíteni. De ha alacsonyabb, s visszamegyek segíteni, lehet, a halálba rohanok, vagy csak kolonc lennék Benjaminék nyakán, vagy ki tudja mi lenne. A sírás kerülgetett. De nem akartam hagyni, hogy kifakadjon. Nem tehetek mást, csak amit kértek tőlem. Életüket kockáztatva menekülhetek most. Ha visszamennék, akkor biztos csak gondot okoznék. Gyávának éreztem magam. Egy gyáva féregnek! Partneremre pillantottam, aki szemeiből nem tudtam olvasni. Vajon ő mire gondolhat? Zsákutcába jutottunk. *
- Mih? Én mit érzek? Semmit!
* Mondtam pánikolva. De aztán körbenéztem, s imádkoztam. *
~ Istenem, add, hogy jó felé menjek, könyörgöm! ~
- Menjünk jobbra.
* Mondtam egy irányt, s arra futottunk tovább. Kint már régen izomlázam lenne, s nem bírnék futni. Fulladnék, vagy ehhez hasonló. De itt minden más. Itt csak a kitartásom miatt kellett pihenni, de fulladást nem éreztem, sem izomfájdalmakat. Nem akartam hinni a szememnek, felragyogott az arcom, mikor megláttam a kijáratot. Éljen! Lihegtem egy sort, mikor kijutottunk, de az Aranymaszkos felkapott, s örömében megpörgetett. Hirtelen felsikkantottam, annyira hirtelen jött ez az egész. Zavarba is jöttem, de mégis, örömöm túlszárnyalta zavaromat. Bólintottam kijelentésére, amikor összegezte, mi a további feladatunk. Mikor elővette a hazatérés kristályát, én is így tettem. *
- Mindenképp szólok! Viszlát!
* Köszöntem el tőle. Persze a viszlát nem olyan volt, mint egy hetyke csá. Szemeimmel az övéibe néztem, s hálás voltam neki, hogy mindvégig mellettem maradt. De nem akartam tovább búcsúzkodni, ráadásul nem akartam feszíteni az idegeket, még a végén jött volna a hangulat arcunk felfedésére. De én megmakacsoltam magam már korábban. Hiába, ha nincs is okom, akkor is, ha valamit eldöntök magamban, amellett szeretek makacsul kitartani. Megfogadtam, hogy nem leplezem le magam a férfi előtt. Így lesz a jobb. És amint elköszöntem tőle, megszólaltam. *
- Első szint, Kezdetek városa.
* S már el is tűntem az éterben. A városban voltam már, körbenéztem. Fújtam még párat. Ilyen kalandom sem volt még soha. Hogy kiengedjem feszültségemet, felnevettem, de nem hosszan. Huh, emberek, ez nem volt semmi! Szépen lassan elindultam a Limen felé. *
~ Szólnom kell Anatnak... tudnia kell erről. ~
* Ugyanakkor a többiekre is visszagondoltam. Benjaminék... és az Aranymaszkos. *
~ Ég veled, herceg! ~

//Öhm, Rose, vegyük úgy, hogy Esu szólt Anatnak //

by **Rosalia** Pént. Jan. 17 2014, 20:15

// Köd van a labirintusban, az már majdnem füst, szóval nem kell semmiből sem kimásznod Very Happy

//

Egy dohányzó férfi és egy elégedett mosolyú nő szemléli a teraszról, amint nagy nehezen kievickéltek a labirintusból. Magas fokú látás jártasságuk lehetővé teszi, hogy távcső nélkül is le tudják követni a mozgásotokat.
- Gyönyörűen alakítottál ma is Rose, mint mindig. - dícséri a mély hangú férfi a nőt, miközben eldobja a cigarettát. Erős kézzel vonja magához a nőt, a vörös hajú háta tökéletesen simul rá a férfi mellkasára. Arcát gyengéden, mégis határozottan fúrja a másik nyakához.
- Ez csak természetes. - fordul szembe a vörösmaszkos a férfival.
- Loras kicsit túlbuzgó volt azzal, hogy a két aranymaszkost megtámadta. Talán jobb lett volna, ha beavatjuk a terv minden részletébe. Bár, összességében a mi malmunka hajtotta a vizet, folytathatjuk tovább a detektíves színjátékot, hisz lett egy alibink. Talán eljött az ideje, hogy előléptesd a fiút szolgából céhtaggá, nem gondolod?
- Ne olyan setősen, még nem bizonyított eleget! Mindenesetre gyönyörű volt az a vetődés, amivel leterítetted. Láttad volna a szöszi hálás tekintetét. Mmm, élveztem minden pillanatát az estének! Benjamin... Matheus... hmm, nem is tudom melyik név áll neked jobban, olyan karakteres és férfias mindkettő. Az viszont biztos, hogy ez a smoking ezzel a maszkkal kiváló párosítás volt, nagyon jól festesz benne. De szabaduljunk már meg végre tőle! - Az utolsó szavakat igaz, hogy már szinte csak leheli, mégis kiérződik belőle a követelő, erélyes él. Nem is váratja meg társát, megszabadítja a férfit a farkasos maszktól, ki szintén nem rest és leveszi vezéréről a vörös maszkot. Egy fél pillanatra összeforr izzó tekintetük, majd mindketten átadják magukat egy szenvedélyes, forró csóknak, mintha csak ismét a táncparketten simulnának egymáshoz. Ahogy a távolban látszik a két teleport kristály felvillanása, az éjszaka rideg csöndjét egy női kacagás rázza meg...

Spoiler:

Anat megpróbál segíteni Esunak felgöngyölíteni az ügyet, azonban mikor visszalátogattok a 4. szintre, a kastélyt üresen találjátok. Nincs nyoma dulakodásnak, sem az esti bálnak. Az épület üres és elhagyatott. Ha kérdezősködtök a grófék után, akkor az NJK-k azt állítják, hogy nyaralni mentek. Ha viszont JK-kat is kifaggattok, köreikben az a hír járja, hogy a grófékhoz fűződő quest beteljesült, a párost majd magasabb szinteken lehet viszont látni, esetleg egy újabb quest során. Ha viszont az este történt rablótámadásról kérdezitek az embereket, legyenek azok JK-k vagy NJK-k, senki nem értesült semmi ilyesmiről, így elég megdöbbent fejet vágnak. Csak a bálról értesültek páran, de hogy mibe torkollott, nos arról már senki. Ügyesen eltusolták az ügyet, kifosztott vagy eltűnt embereket pedig egyelőre senki sem hiányol. Yuichi, ha te is visszatérsz a 4. szintre, akkor ugyanezeket az információkat gyűjtheted be te is.
____________________________________________________________________________________________________________________

Gratulálok a kaland végigjátszásához! A történetszálnak itt most vége szakad. Köszönöm nektek a felkérést, ezzel a meséléssel hozzájárultatok, hogy a Titans' Hands szövevényes történetéből egy újabb fejezet megíródjon. Remélem sikerült meglepetéseket okoznom és legalább annyira élveztétek a játékot, mint én a mesélést. Meg kellett izzadnom, hogy mégis elhitessem a karijaitokkal, hogy Rosalia és Matheus ártatlanok, holott végig ők irányítottak minden szálat. Twisted Evil

JUTALOMOSZTÁS cheers

18 kört teljesítettetek, az tehát 90 exp.
Ezen felül megajánlok a minőségért további 20 expt és jár a 30 szint exp is.

Összesen tehát Esutel és Yuichi fejenként 140 expt és 150 aranyat kap. Keresés jártassága egyikőtöknek sincs, így tárgyjutalomban nem részesültök.

Céhes bazár extrák
Yuichi:
8 - A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő.

Esutel:
7 - A céhbónuszod tapasztalati része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő.
8 - A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő.

Céhes jutalmak

Justice League: 150 arany megy a céhbankba, a tagok között pedig 70 exp oszlik szét --->
Hinari és Szophie 8-8 expt kapt, Rita, RenAi, Yurihime, Yuichi, Ozirisz, Aoi Shizuka pedig 9-9 expt.

Artes Liberales: 150 arany megy a céhbankba, a tagok között pedig 140 exp oszlik szét --->
Meredith 4 exp, Anatole, Esutel, Alex, Raven 19-19 exp, Ayato, Jun, Saya 20-20 exp

Ércek, növények, receptek
Esutel 20 ércet és 20 növényt kap, látásai a maximálisan adható 20 szinttel növekednek.
Yuichi 20 növényt kap, látás szintje a maximálisan adható 20 szinttel növekszik, továbbá 2 db T2-es potion receptet is kap.

Köszönöm a részvételt, legyen így máskor is Wink

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jan. 17 2014, 23:42

Koshitsu Esutel: Érclátás: 92 -> 100, 3 Bronzérc, 4 Munkálatlan Bőr, 2 Sida Kő, 1 Halvány Rubin, 10 Vasérc
Növénylátás: 61 -> 81, 7 Kis Tövisgyökér, 4 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 2 Tövisgyökér, 4 Vörös Pitypang

Hayashi Yuichi: Potion/Méregfőzés (T2): Gyenge Sebnyitó Méreg Recept, Gyenge Elnyomó Méreg Recept
Növénylátás: 56 -> 76, 8 Kis Tövisgyökér, 4 Faeno Levél, 4 Barna Gomba, 1 Tövisgyökér, 3 Vörös Pitypang

by Ajánlott tartalom