Re: [Küldetés] Tánc a túlélésért

by **Hayashi Yuichi** Pént. Aug. 30 2013, 20:03

Vajon pontosan mire gondolhat az Aranymaszkos hölgy? Nézzük az eddigieket, barátságos fogadás a gróféktól. Vannak játékosok páran, mint például jelenlegi táncpartnerem. Meg az a.. nem nem kalandozhatok el túlzottan, akkor rálépek a hölgy lábára és az nem csak rossz pont, hanem még magyarázkodás is. Ott meg bizonyos szituációt nem kerülhetek el vele. Barátságos hangja és mosolya, máris elkezdene olvasztani. Vörösmaszkos, tetszik neki a talány. - Szép nevet választott hölgyem. Itt megkérdezném még azt, hogy tegezhetem hölgyem? Nem vagyok már annyira pihés állú gyerkőc - mosolyogtam a maszk alól. Miközben forogtunk egyet. Újra körbenéztem, még nem táncolnak. Csak merjen erőszakoskodni, mint a vörösmaszkossal, felnéztem és ott várt a szín, az indikátorom színe. Ami már most egy pillanat alatt lesújt. Már mindegy, veszélyben volt, diplomáciával nem tudtam volna kihúzni a csávából. Ahogy újra lenéztem, biztosan észrevehette, de igyekeztem kerülni a tekintetét és nem szólni róla mennyire zavar az a szín ott. Lefordítottam a fejem, talán kicsit túl le és csinos alakja lekötött egy pillanat erejéig. Majd vissza rá tekintettem arcába és tekintetét kutattam. Mindig árulkodik a tekintet, még itt a játékban is a szem és a mozdulatok a legbeszédesebbek. Ezt odakint megtanultam és itt sem változott.
A forgatag haladt és a zene is kellemesebb volt, valahogy vele olyan könnyed volt a tánc, mint azon a régi salsa órán. Éreztem vele az a tánc valahogy testhez állóbb lenne, és nem kellene finomkodnom, hanem minden mozdulatot, amit csak ismerek, könnyedén lejthetném. Azonban ez nem az a hely. És amúgy a nyelvemen van a kérdésem. Megszakítottam élvezetes táncunkat kérdésemmel. Válaszára csak ráztam a fejem, eddig sose hallottam felőle. És ha ő kerítő nő, akkor most.. mi, vagyis ő meg én, nem! Mármint nem az, hogy nem szép, mert az, meg minden, de.. nem. Akivel a köveken lépdelve besétáltam, valahogy sokkalta több nyugalmat és kedvességet árasztott magából. Míg itt ez a nő inkább a szivolára emlékeztet, de kinézet alapján nem ítélkezhetem. Áldozat volt, lepődtem meg. Tényleg eléggé szemérmetlenül rámászott a férfi. Kétség kívül a Vörösmaszkos hölgy ruhája, a kelleténél több kivágással rendelkezik, szó mi szó, alacsonyabb ingerenciával én magam is rámásznék.. ennek a gondolatmenetnek nem lesz jó vége.
- Igen láttam az incidenst, és sajnálom, hogy nem siettem segítségedre, mint korábbi táncpartneremnek. Első ránézésre nem úgy tűnt, mintha nem élveznéd az érintést, sajnálom, hogy ilyen bután látás alapján ítéltem meg kegyedet. - válaszoltam udvariasan a végére. Azonban válaszra sem méltatva, vagy nem törődve vele, suttogásba váltott és teljesen odahajolt a fülemhez, hogy csak én halljam. Fülkagylómban éreztem a szavai által gerjesztett langyos simogató szellőt és szavait tisztán, de halkan hallottam. Szavai kétségbeesésről árulkodnak? Egy igazi gyengém van, aminek soha, de soha nem tudok ellen állni. Ha valaki segítséget kér és tudok is rajta segíteni. Ezt nem tagadhatom meg tőle, még ha tudom is bűzlik a háttér. Ezek szerint neki is. Arcommal arca mellé hajoltam úgy hogy most az én szám essen közel a füléhez. Bizalmas információ, csak ő hallja.
- Számíthatsz rám, mire jöttél rá? - kérdeztem érdeklődve, miközben egy zavaró tincset félre söpörtem ujjammal.

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Szept. 16 2013, 10:23

* Zavart, hogy míg én mást néztem, éreztem, hogy ő engem mustrál. Wáááá... nem szoktam meg, hogy bámulnak. Tényleg meztelennek éreztem magam előtte. Ráadásul olyan magabiztos volt, én meg csak színleltem a magabiztosságot. Vagy talán ő is csak ezt teszi? A férfiak sokszor tesznek úgy, mintha magabiztosak lennének, csak hogy felcsíphessenek egy lánykát. Ezért is akartam összezavarni, hogy leleplezzem valódi énjét. Sosem érdekelt az álarc. mindig is az, ami mögötte volt. A valódi én, és az okok, indokok, célok. Szeretem az emberi elme és szív rejtelmeit kibogozni. Áh... a legszebb dolog a világon, amikor kitárulkozik egy személyiség az orrom előtt. Hát nem sikerült zavarba hoznom a férfit. Már-már kezdtem felháborodni, hogy ennyire könnyen veszi azt, hogy korábbi táncpartnere mással enyeleg, de a folytatás kíváncsivá tett. Miért lett ennyire komoly? Én is elkomolyodtam. *
~ A grófné figyelmét? Hisz ő csak egy NJK! ~
* Nem értettem a dolgot. Nem biccentettem azonnal a kérdésre, hogy megbízhat-e bennem. Hisz ez olyan tág kategória. *
- Miben lehetnék én megbízható vagy éppen nem? Ha a kérdés az, hogy nem mondom-e el másnak, amit most mondani fog, akkor igen, megbízhat bennem.
* De mást el sem tudtam képzelni, hogy miben lehetnék még megbízható. De annak akartam tűnni, az akartam lenni, mert most már egyre jobban piszkálta a csőrömet az az érzés, hogy itt valami nincs rendben. S nem tudtam, ki a fekete bárány. A grófné, a vörös ruhás, vagy maga Benjamin? Azt hiszem, mindegyiküktől óvakodnom kell. Ez lesz a legjobb. *

by **Rosalia** Kedd Szept. 24 2013, 09:14

Yuichi:
- Persze - válaszol egyszerűen a tegezéssel kapcsolatos kérdésre a vörös nő. Amikor Yuichi a szemeit fürkészi, a buja pillantásokba nagy fokú izgalom is vegyül. Nem erotikus izgalom, hanem idegesség. Et még ő sem tudja leplezni, pedig minden porcikáján tud uralkodni, viszont a lélektükrei elárulhatják a férfinak. Amikor táncpartnere biztosítja a diszkrécióról, ajkai mosolyba váltanak, majd ismét kéjes sutyorgásba fog. Az elhangzottak azonban nem egy buja éjszakára invitálnak...
- Merénylet készül az estély ellen. Beszivárogtak a mulatságra nem ide való személyek is, akik rablótámadást akarnak indítani a résztvevők ellen. - Egy forgás és tovább folytatja a megdöbbentő információk sorolását, de továbbra is mintha kéjesen a füledbe suttogna. Mesterien játsza meg magát és csak reménykedni tud benne, hogy egy halovány színészi vénával azért Yuichi is rendelkezik. - Kérlek fegyelmezd a mimikádat, a magad érdekében! Játszd a szereped! Mindennek a hátterében a grófék állnak. Szerinted mégis miből a vagyon és ez az impozáns kastély? Jól megjátszott színjáték az egész. Benjamin és én hónapok óta nyomozunk utánuk, most pedig megpróbálunk minél több JK-t figyelmeztetni. Azt javaslom, meneküljetek az erkély felé a kis barátnőddel. Újabb forgás, hogy azért mégse tűnjön úgy, hogy megfeledkeztetek a táncról, hiszen most mégiscsak egy ismerkedő, táncoló párt alakítatok.
- Az ajtókat őrzik és talán az udvaron is vannak már beépített emberek, de a kerten keresztül most még időben ki tudtok jutni. Van egy kötéllétra elrejtve az erkély tövében, azon lejuthattok. Most pedig suttogd te is a fülembe, ha akarsz még valamit tudni, de ne lepődj meg, ha utána faképnél hagylak. Miután azt hiszi a grófnő, hogy elutasítottam a közeledésedet, igyál meg valamit, majd kérd le Benjamintól a szőkét és próbáljatok meg feltűnésmentesen távozni! Minket ne keressetek, próbálunk másokat is kimenekíteni.

Esutel:
- Kérem őrizze meg a nyugalmát, mert amit most mondani fogok, az nagyon bizalmas és az élete múlhat rajta. Próbáljon ügyelni a mimikájával, ne árulja el magát a grófék előtt! - Kis szünetet tart, mielőtt folytathatná és körbekémleli a terepet. Tekintete megállapodik pár hosszabb pillanatra Yuichin és a vörös nőn, majd visszafordul Esuhoz. - A grófék rablótámadást fognak indítani a saját vendégeik ellen. Ha kitör majd a balhé, akkor is mesterien fogják játszani, hogy tulajdonképpen a saját merényletük áldozatává válnak. Az utolsó pillanatig kitartanak, képesek meglopatni magukat is, csak hogy a gyanú árnyéka ne vetüljön rájuk. A vörös maszkos nő a partnerem. Nyomozók vagyunk és hónapok óa próbáljuk felgöngyölni ezt az ügyet és minél több JK-t kimenteni ma innen. Talán ma este eljött a mi időnk, hogy elfogjuk őket, de könnyen lehet, hogy menekülnünk kell nekünk is, így arra kérem kedves hölgyem, mentse magát és a partnerét, amíg lehet. A társam épp most avatja be a korábbi táncpartnerét a kijutásuk részleteibe. Amíg le nem kér majd tőlem, kérem őzizze meg a hidegvérét és próbáljon önfeledten táncolni velem. Ha kérdése van, még most tegye fel, de ne tegyen meggondolatlan mozdulatokat. Csak élvezze a táncot! - Benjamin olyan önfeledten cseveg veled, mintha csak az időjárásról beszélgetnétek. Lenyűgözően alakít, látszik rajta, hogy nem amatőr. Lassabb szám következik, s a férfi közelebb húzza magához Esutelt. Óvó karjait az íjász nő köré fonja és mélyen a szemeibe néz. Magabiztosnak tűnik, bízik a tervük sikerességében, ugyanakkor nyilvánvaló okok miatt nyugtalanság is bújkál a tekintetében, de a mosolyt nem lehetne letörölni az arcáról.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Okt. 15 2013, 22:54

Igaza volt az Aranymaszkos Hölgynek. A nő tekintete többet beszélt, mint hittem volna. Nem őszinte. Azonban tánc közben, belefogott magyarázatába. Amivel indított az elég sok információ volt, akár van igazság tartalma akár nincs. Nem sok bizonyíték szól igaza mellett, és még sikeresen ki is estem a ritmusból, szegény nő lábát, talán picit meg is tapostam, de igyekeztem korrigálni. Hamar helyre is jött és forgattam, körülöttünk a tömeg elmosódott egy-egy forgáskor és tovább hallgattam sutyorászását. Szemét most nem láthattam, de talán ez volt az egyetlen esélye, hogy adjak hitelt szavainak, több mint egy percre. Kérésére visszatért mosolyom is, nem akartam ténylegesen lebuktatni, egy pillanatra a külvilág felé szomorú szájlehorgasztást vágtam, mintha kaptam volna egy visszautasítást, holmi éjszakai mulatság lemondásról. Tátogtam párat, mintha válaszolnék, de hangot nem adtam ki hozzá. Az álca meg is van és biztosítva van a kíváncsiskodó szemek sokakaságának elvesztése. Hallgattam tovább szó nélkül megjegyzéseit, az nem tartozik rá, hogy hiszek is neki. Könnyen lehet ő és ez a Benjamin a rablótámadók egyike és így próbálnak tőrbe csalni. Nem.. igaz, hogy a lány megérzett valamit. Tényleg fel kell vegyem vele a kontaktust, azonban nem leszek a bábuja. Tánc közben a bel kezem felcsúsztattam egészen az arcáig és ajkára tettem mutató ujjam, hogy ne beszéljen tovább. A lényeget megértettem miközben arca elé emeltem arcom. Egészen közel volt, azonban nem állt szándékomban semmi további elterelést tenni. Két szót suttogtam fülébe, ahogy újra közel hajoltam hozzá. - Vigyázzatok magatokra - azonban ez a hangsúly nem sikeredett túl barátira. Ha korábban lefülelték ténylegesen a grófot és grófnét, hogy ők szervezik ezeket a rablásokat. Mert az igaz lehet, hogy ahol sok tehetős ember megfordul, ott bűncselekmény is könnyebben bekövetkezik. A pénz egy jó irányító eszköz. Azonban hagyták őket még szabad lábon. Nincs okom hinni neki, ahogy a grófék, úgy ők is lehetnek tolvajok.
Azzal megálltam táncban is és ott hagytam a nőt faképnél. Nem fogok úgy ugrálni, ahogy ő mondja. Nem tiszták a szándékai. A korábbi jelenetet, ha nem rendezik meg, talán adnék egy kis esélyt a történetének, de így képtelen vagyok hinni neki. Azzal részben kérését teljesítve elindultam az italos pult felé és töltöttem magamnak valamit. Az első kezembe akadó palack megtette. Kiöntöttem az italt egy pohárba és máris egy pincér volt a nyakamon, hogy mivel szolgálhat.
- Nem kérek semmit, köszönöm figyelmességét - hajoltam meg a férfi előtt. Viszont egy biztos, tényleg az Aranymaszkos Hölgy közelébe kell jussak. Bármi is fog történni a következő öt percben, jelenlegi pozíciójában veszélyben lehet, ahogy sok-sok ártatlan ember és gépi játékos itt. Számhoz emeltem az italt és ajkamhoz érintettem a poharat. Gigám aprókat mozdult, de ital nem ment le a torkomon. A szeme a maszkos nőnek, a szituáció, a kötekedő részeg, és még sokan mások. Elhaladt előttem egy nő, megérintettem a vállát, mire velem szembe fordult kérdőn. Épp nyílt a szám, hogy mindent elmondjak neki és meneküljön, de egy hangot nem hallott tőlem. Lehajtottam fejem és megráztam, hogy nem akartam semmit és kezem is leengedtem magam mellé. A jobb kezemben lévő poharat mustrálta, amikor újra felnéztem és tovább sétált. Nem szólt egy szót sem, csak nem értette, hogy miért nem kértem fel. Legalábbis úgy gondolom. Majd a poharat szép lassan letettem az asztalra és elindultam az Aranymaszkos Hölgy felé. Nyíl egyenesen hozzá tartottam, mikor odaértem, hallhatóan megszólaltam, hogy:
- Szeretném felkérni a becses hölgyet egy táncra, mélyen tisztelt Uram - talán az utolsó szóban kicsit több inger került, mint akartam, de valahogy piócának gondoltam ezt a Benjamint és akaratlanul is ökölbe szorult kezem, ahogy megláttam a fickó képét. Szerencséjére a maszkja igen sokat takart belőle, így úgysem találnám meg egyik szinten sem. Világos barna szemébe néztem, és reméltem tud olvasni gondolataimban. Próbáltam elővenni legbeszédesebb tekintetem, hogy menjünk arrébb a kezdődő őrülettől. Csak nyugalomra és táncra vágytam, nem többre, erre már másnak az illata beleivódott a maszkomba. Ha elfogadta a táncot, akkor pár forgatásig meg sem szólaltam, csak a harmadiknál. Közelebb léptem hozzá, és a fülébe súgtam, miközben beszippantottam az alkalomra használt parfümjének illatát.
- Használjon vészjelzésre egy szót, ami legyen sas - hagytam egy pillanatnyi szünetet. - Sas máris, menjünk az emeletre - ejtettem ki a lehető legkomolyabban szavaim. Nem akartam túlontúl tovább ilyen közel maradni hozzá. Attól, hogy jobban megbízom benne, mint a többi játékosban itt, abban talán az sokat segített, hogy már a kapunál ismeretségre tettünk szert. Kedves ismeretségre.

by **Koshitsu Esutel** Szer. Okt. 16 2013, 21:06

* Benjamin bele is fogott a válaszadásba. Rögtön azzal kezdte, hogy őrizzem meg a nyugalmam. Hát jó. Ez nem kezdődik valami jól, de mivel én nekem úgy is sok idő kell, mire érzelmileg is felfogok valamit, ezért nem félem attól, hogy mimikámmal bármit is elárulok. Jó voltam mindig is a pókerarc vágásában. Legszívesebben elnevettem volna magam, hogy a Grófék támadást indítanak majd ellenünk. Hisz NJK nem támadhat JK-ra. Ez egy tény. Kayaba pedig eddig mindig is hűséges volt a szabályaihoz. Oké, érthető, hogy ezért raboltatnak másokkal. De miért alkotott volna Kayaba ilyen NJK-kat? Hisz maguktól nem döntenének így. Ha NJK ilyet tesz, akkor ez Kayaba akarata. S ha ez az akarata, akkor ez akár küldetés is lehetne. Vagy csak simán akadályozni akarja egyesek fejlődését? Ch. Nem értem én ezt! Mikor a vörös maszkos hölgy került szóba, nehezen tartottam vissza magam, hogy oda ne pillantsak. De sikerült! Lenyűgözött a férfi viselkedése. Szavai szöges ellentétben voltak mosolyával, mozdulataival. Kész profi! Na de JK-k nyomozók lennének? Ki kiáltotta ki őket annak? Vagy megtisztelték magukat ezzel a címmel? Nem tudtam, hogy van egy komolyabb rendőrség Aincradban. Jó, tudom, hogy van egy céh, mely a rendet őrzi, de nem gondoltam volna, hogy esetleg nyomozóskodnak is. Messziről bűzlött már ez nekem, de csak mosolyogtam. Úgy döntöttem, egyelőre azt teszem, amit a férfi mond. Rápillantottam az Aranymaszkosra, s táncpartnerére. A férfi otthagyta a nőt, ivott egyet. Mi közben Benjaminnal táncikáltunk, s őszinte mosolyom levakarhatatlan volt arcomról. Tudok én, ha kell! Majd az Aranymaszkos felénk tartott, s kissé idegesen kért fel engem táncolni. Én biccentettem felé, s hálásan Benjaminnak is pukedliztem. Hát öcsém, hogy mi van itt! Úgy éreztem magam, mint valami krimiben! Őszintén szólva nagyon izgultam, talán féltem is, a szívem a torkomban vert, de iszonyatosan élveztem a helyzetet. Mindig is valami ilyesmi kalandra vágytam! Éreztem, hogy felpezsdül a vérem, legszívesebben sikítottam volna izgatottságomban, de csak egyre szélesebbre húzódott a szám, fehér fogaim már kilátszódtak. Őszintén vidám voltam. Pördültünk egy keveset az Aranymaszkossal, s épp azon voltam, hogy megszólaljak, de ő megelőzött.*
~ Fenébe ne izgulj már annyira! ~
* Mondtam ezt magamnak is, és neki is gondolatban. Én nem kaptam további instrukciókat Benjamintól, az üzenet addig szólt, hogy az Arany maszkos majd felkér táncolni. Na és azután? Biztos a Vörös maszkos hölgy meg elmondta, mit tegyen a partnerem. Szóval csak biccentettem, hogy értem a helyzetet, s ha ő elindult az emeletre, én követtem. *

by **Rosalia** Szomb. Okt. 19 2013, 12:31

Minden akadály nélkül juthattok fel az emeletre, s ahogy a Vörösmaszkos nő elmagyarázta Yuichinek, ott találjátok a kötéllétrát a megadott helyen. Kellő hosszúságú ahhoz, hogy nagyobb zakózás nélkül földet érjetek. Benjamin és a vörös nő közben már másokkal táncolnak, önfeledt beszélgetésbe elegyednek egy-egy újabb maszkos JK férfival és nővel. Benjamin a maga eleganciájával beszélget tánc közben a partnerével, a Vörösmaszkos pedig csilingelő kacagást hallat, miközben az őt vezető férfihoz simul. Látszólag minden rendben, a tervet tovább göngyölik, s újabb JK-kat próbálnak meggyőzni arról, hogy mentsék magukat. A gróf és a grófné a puncsos asztal körül legyeskedik, szívesen veszik, ha a jelenlévők közül bárkivel is szóba elegyedhetnek, s meggyőződhetnek arról, hogy jól érik magukat a vendégek, elégedettek a kiszolgálással. Nem tűnnek feszültnek, olybá tűnik mesterien programozott a mimikájuk.
Ti tehát a teraszra értek és ott van előttetek a lehetőség a menekülésre. Vajon éltek is vele? Ám mielőtt a tettek mezejére léphetnétek, váratlan vendég érkezik. Vagy annyira nem is váratlan? A korábbi férfi megy utánatok, aki miatt Yuichi indikátora sárgává vált. Lerázta magáról az ismerőseit, akik korábban kivezették az incidensetek után, mostanra azonban igencsak kapatosra és bátorra itta magát, s feltett szándéka elégtételt venni az őt ért sérelem miatt. - Na mi a helyzet cica? Nem gondolod édesem, hogy egy igazi férfi mellett a helyed? Hagyd ezt az erőszakos barmot és táncolj a te Fredastereddel! - Mondandója ellenére támolygó léptei nem éppen arról tanúskodnak, hogy könnyedén táncba tudná vinni Esut. Mindenesetre megindul felétek.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Okt. 22 2013, 22:16

A Vörösmaszkos, amit az előbb mondott, képtelenség, már előre készültek, de mikor? Későn érkeztem, vagy pont jókor valamire. Alig indult el a bál és máris galiba van, nem elég, az hogy besárgultam. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, de lelassítottam, az Aranymaszkos nem tehet arról, hogy én most ló vágtában futnék el innen, minél hamarabb. Lassítottam és igyekeztem az ő tempóján haladni, na meg persze, kicsit illetlenül a zakóm alját megfogtam, mintha sürgős mellékhelyiségbe mehetnékem lenne, mikor érdeklődően nézett egy pincér a lépcsőn szemben lefelé jövet. Bólintottam neki, majd újra mosolygó arccal és türelmetlen tekintettel lestem ki maszkom mögül. A zöld ruhás Aranymaszkos Hölgy sem tűnt túl feszélyezettnek a kód szó hallatán, meg merem kockáztatni, hogy most szívesen tart fel velem az emeletre.
Felérve lelassítottam és az ablakok irányába szegődtem. Mintha csak kitekintenék az ablakon körbenéztem, mint egy úriember, aki méltányolja a kert rendezetlenségét, vagy éppen a sövény vágásának hosszát. Azonban szememmel a létrát kutattam, itt sehol semmi. Sétáltam a következőhöz és még továbbra sem szóltam. Következő egy ajtó volt a teraszra. Szélesebb hely.. talán itt, az ablakon keresztül ez a placc sokat takart. Lenyitottam a kilincset, ami könnyedén engedett, az éjszaka csendes volt és nyugodt. Bentről kihallatszódott a nyugodt és dallamos zene. Szerettem hallgatni és mozogni is rá, mindig is. A megfelelő partnerre vártam, hogy kipróbáljam az évek alatt megtanult lépéseket. Persze az új helyzetekkel korábban sem birkóztam meg könnyedén, viszont kellő türelem mellett képes vagyok a táncparkett ördögévé válni. Lenéztem a széleken és megtaláltam a kötéllétrát, mondjuk nem sokkal arrébb egy terjedelmes borostyán kúszónövény nőtte fel a falat, az is egész jó menekülési utat adhatna. A hold fénye, adott némi világítást és ekkor odafordultam a nőhöz.
- Amiért sast mondtam, elárulta a Vörösmaszkos, hogy támadás készül a hely ellen, és azt kérte, hogy meneküljünk. Azonban.. - szavam viszont elakadt, ugyanis a közel háromnegyedében csupasz válla fölött megjelent egy alak. Az ajtó fölötti gyertyakristály elég fényt adott, a kilépő embernek. Könnyedén felismertem a fickót, aki erőszakoskodott az Aranymaszkos Hölggyel.
Szavai méregként hatoltak be a fejembe, lekicsinylően bánt vele is és velem is. Az nem érdekel, mit mond rám, ilyen régóta nem fog rajtam. A dülöngélése azonban egyértelmű, nem táncolni akarja elvinni. Legszívesebben azt mondanám, hogy egy független lány, aki szabadon dönthet, mit tesz, de nem hagyom, hogy bántsa ez a tohonya vadember. Kiléptem előle, közé és az alak közé. Kétlépésnyire lehettem előtte és farkas szemet néztem a fickóval. Fredasterrel.
- Pontosan egy férfi mellett van, nincs szüksége a Hölgynek a társaságára. Kérem, menjen vissza és szórakozzon, vagy távozzon, ha nem akar olyasmibe belekeveredni, amiért nem jött - magáztam egyértelműen és próbáltam a diplomatikus utat, nem szívesen ütök meg senkit, hacsak nem muszáj. Korábban tapasztaltam, hogy több sérülést tudok okozni, mint szeretnék ezért lemondtam erről, remélem, nem kell használjam újra, valamint nem árt, ha tud róla ő is, hogy ez a hely veszélyessé is válhat számára. Még is csak ő is egy játékos a sokból.

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Okt. 28 2013, 20:42

* Az Aranymaszkos nem volt túl nyugodt. Míg én próbáltam a vidám tekintetemet magamon hagyni, be kell vallanom, nem volt túl nehéz, addig körbe is pillantottam, hogy Benjaminék vajon mit csinálnak. Másokkal táncoltak. Vagy igazat mondanak, vagy elhiszik, hogy igazat mondanak, vagy ők keverik a sz@rt, de akkor nagyon jól. Aranyka, most már így nevezem magamban, mert túl hosszú még gondolatban is kimondani azt, hogy ARANY MASZKOS FÉRFI, szóval ő azonban túl feszült volt. Zavartan mosolyogtam a lesétáló pincérnek, hát igen, ciki, hogy ilyen látványosan sietünk a mosdóba. Na de ha ennyire kell?! Ráadásul mindkettőnknek egyszerre?! Na mindegy! Mikor végre felértünk, keresvén az utat Aranyka megállt egy pillanatra, így "utolértem" őt.*
- Csak nyugalom!
* Suttogtam neki. Majd nézelőd"tünk" tovább, bár én inkább csak követtem, hős lovagomat, aki "nagyon" tudta, épp merre tartunk. Végre kijutottunk az erkélyre. Gondosan be is csuktam magunk után, hogy "ne menjen be a hideg a kastélyba, s meg ne fázzanak a vendégek". Aranyka végre megszólalt. Bólogattam szavaira, mert olyasmit mondott, amit már én magam is tudok. Azonban. Azonban nincs folytatás, ami pedig érdekelt volna, mit ért azonban alatt, de megint megjelent az az idióta részeg disznó. Már le is hervadt a mosoly az arcomról, persze már akkor sem vigyorogtam mint a dísztök, amikor már kijutottunk a teraszra. Jól esett ez a friss, hideg levegő. Hirtelen, mintha valami mámoros ködből léptem volna ki, s a fejem kitisztult volna. Vagy inkább pont hogy az vált tisztává számomra, hogy ködös az agyam? A lényeg, hogy máris elvette jó kedvemet a részeg jelenléte. Szavaira csak vágtam egy grimaszt. Reméltem őszintén szólva, hogy Aranyka kellően meg tudja majd félemlíteni, azonban ez nem volt biztos, mert egy részeg addig képes bolondul viselkedni, míg el nem ájul. Csak hogy itt nehezen ájulhat el olyasvalaki, aki nem érzi a fájdalmat. Tehát ha harcra kerül a sor, akkor vagy valahogy meglógunk, vagy az erősebbik megöli a gyengébbet. S szerintem sem Aranykának, sem a részegnek, de talán még nekem sem állna jól a piros indikátor, ha netán besegítenék a harcba. Nah, a fiúk mindjárt egymásnak esnek. Facepalm, mert megvéd engem Aranyka, bezzeg, ha letojná, mit mondott a másik, akkor meg felháborodnék. Nekünk nőknek soha nem jó semmi, bárit is tegyen egy férfi!! Bár elém állt ő, mégis én a háromszög bezárásaként melléjük léptem. *
- Erre most nincs idő.
* Nem lesz ez így jó. Ha megpróbálnánk lekoptatni, lehet, hogy megint jelenetet rendezne a részeg, s akkor felhívja ránk mások figyelmét. Ez akadályozhatja a szökésünket. Hopp, most fogtam fel, hogy épp egy elegáns férfival akarok egy kastélyból egy kötéllétrán megszökni az éjszaka közepén. Hát nem romantikus?! Na mindegy. Viszont, ha magunkkal visszük, hátráltat. Mi a fenét lehetne most tenni? Zzzzzzzzzzzzzz!!! Hogy ne húzzam az időt, csak belevágtam egy hülyeségbe.*
- Jól van, magával megyek, de menjen kérem előre, hadd búcsúzzam el a partneremtől!
* Mondtam és mosolyogtam kedvesen az alkoholbánya felé. *

by **Rosalia** Kedd Nov. 05 2013, 20:34

- Nincs idő? Mér', siettek talán valahova, szépségem? - S egy újabb tántorgó lépést tesz Esu felé a részeg pasas, látványosan kikerülvén Yuichit, aminek az eredménye majdnem az, hogy az egyik erkélyen lévő termetes virágcserépbe fordul. Mire sikerül visszatalálnia az egyensúlyához, mintegy válaszként érkezik a bentről kiszüremlő zavargás hangja. Egy felsikoltó nő, majd egyre nagyobb duruzsolás, végül a pánik össze nem téveszthető hömpölygő áradatának hangja.
- Ez egy rablótámadás, hölgyeim és uraim! Kérem őrizzék meg nyugalmukat és adják át értékeiket, akkor nem esik bántódásuk! - hallatszódik bentről egy mély férfihang, miközben egyre több mozgolódás és dulakodás zöreje is kiszüremlik. Mit tesztek? Menekültök, ahogy tanácsolták nektek? Mi lesz a részeggel? Tájékoztatjátok a létráról, esetleg segítetek is neki lemászni, vagy vessen magára a részeg disznó, kellett neki kakaskodnia?

by **Hayashi Yuichi** Pént. Nov. 15 2013, 13:49

Eléálltam az Aranymaszkos hölgynek, de Ő kilépett mellém. Alig voltunk már a korláttól, a szökés lehetőségétől és rittig ránktalál ez a fráter. Felkészültem mindenre, kivéve a hölgy válaszára. Kérdőn oldalra néztem, de mosolya mit sem változott. Tisztán hallottam, amit hallottam, egy rövid időre még szavam is elakasztotta. Épp csak a virágok mellett a létrán kellene lemásznunk, és már mehetnénk is erről a "baljós" estéről. Vele akar menni? A fickó kérdésére felé fordulva rögvest válaszoltam.
- Persze, ezt a csodálatos bált és estét meg kell ünnepelni lent a holdfényes kertben padon ülve, finom bort kortyolgatva - feleltem a fickónak, hogy neki nincs helye, szóval mehet innen elfelé. Lépétt egyet Esu felé és majd hanyatt vágódott. Mit akarhat ez a tömegszerentsétlenség tőle? Partnerem válasza pedig, pont mozgásra ösztökéli, amikor nem is tud mozogni. Ravasz. Maszkom alatt elmosolyodtam, azonban ház belsejéből egy női sikoly harsogta túl a zenét. Begyorsultak az események. Amiről a Vörösmaszkos hölgy beszélt. Ezt igazolóan egy öblös férfi máris megkezdte a fosztást. Igaz elképzelni sem tudom, hogy életünkön kívül mit tudnának még elvenni, hisz itt mi a vagyon, a felszerelés, vagy a farmolható arany? Őrület.
Oldalra fordítottam a fejem és így szóltam - Tűnjünk el most, vagy kapjuk el a rablókat - mondtam hirtelen kettőjüknek. Ha képes vagy zuhanás nélkül lemászni a létrán te is menekül, szóltam rá, az egykori támadóra.
Én személy szerint a menekülést választanám, szeretnék még élni Rolling Eyes

(túl fiatal vagyok a halálhoz), azonban furdal a kíváncsiság, hogy átejtett-e a Vörösmaszkos és ők az igazi tolvajok. Elakartak-e távolítani, mint veszélyes emberi tényezőt, vagy tényleg segítenek? Nem tudom, és a többi ember esetleg játékos megmentése, sem volna egy elhanyagolandó tényező, sok lehet az ártatlan.
- Én a védjük meg a helyett teszem le voksom, Te? - kérdeztem a lány felé nézve - tudtam már a válaszát, hisz úgy is tettem fel a kérdést, hogy tudjam a választ Razz

De a fickótól is vártam választ. Ha kettő az egy arányban eldőlt, akkor visszasiettem az ajtón keresztül és az emeleti korláthoz osontam óvatosan. Remélem követett, vagy követtek. Ha a menekülést választották, egyikük, akkor először a lányt akartam lent tudni, hogy biztosabb helyen legyen. Majd a részeget küldtem, ha leesik is alkoholisták szerencséjével úgysem lesz baja Rolling Eyes

Utoljára távoztam.

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Nov. 16 2013, 10:14

*Facepalm! De ez csak egy reflex gondolat, mert a nőknek olyan az agyuk, hogy hirtelen minden átsuhan a fejükben, még egy apró gúny is, akkor is, ha nincs is oka annak a gúnynak ott lenni. A részeg felém támolyogna, ha tudna, Aranykának meg mintha nem esett volna le, hogy épp próbáltam lekoptatni az illetőt, de nem jött be. Mindegy, valamit mondanom kellett, de igazából az egész "beszélgetést" az akasztotta meg, hogy különös hangokat hallottunk a bálteremből. Hirtelen nagyot dobbant a szívem, s hevesen vert. Izgulni kezdtem, sőt talán aggódni, sőt talán félni. Minden porcikámmal menekülni akartam, arra vágytam, hogy eltűnjünk. A részeg sem lehetett volna túl nagy akadály számunkra, hisz épp hogy csak támolyog, könnyedén elfuthatnánk előle. Viszont könnyen baleset történhetne... leesik az erkélyről pl. Nem akarnám azzal a tudattal leélni maradék kis éveimet, hogy miattam halt meg egy idióta! A kíváncsiság is bennem volt, hogy vajon kik lehetnek a rablótámadók, de a félelem nagyobb úr volt bennem. De partnerem szavai felébresztettek gondolataimból. Épp akartam volna mondani, hogy szerintem tűnjünk el, de megakadt a hangom, nem tudtam kimondani. Belenéztem az Aranymaszkos szemeibe, s láttam benne, hogy ő már tudja, mit akar. A részeghez fordultam.*
- Jobb lenne, ha itt valahol jól megbújna, míg ki nem józanodik!
* Tudtam, hogy nem fog rám hallgatni, ugyanakkor mégis csak az én felelősségem, hogy figyelmeztessem. Viszont nem merném arra biztatni, hogy menjen le a létrán. Egyedül hagyni sincs sok kedvem, de nem kockáztathatom miatta az életemet. Na meg... az Aranymaszkos tekintete... Kérdésére nem feleltem azonnal. A szemeibe néztem komoly és mérlegelő tekintettel. Csak ezután szólaltam meg. *
- Bolondságnak tartom! De nem engedlek egyedül vissza!
* Ha elindult, követtem őt. Bármit is tett a részeg, próbáltam figyelmen kívül hagyni. *
- Mégis mi a terved?
* Suttogtam a maszkosnak. *
- Ha elkapnak, lehet rosszabb végünk lesz, mint a többieknek.
* Nah... úgy tűnik gyávaságomat nem sikerült leplezni. Viszont egyet tudok. Nem tudok senkit sem hátrahagyni a veszélyben, akármennyire is féljek. Nem engedik az elveim. Így a férfival tartok, bármerre is megy. *

by **Rosalia** Szomb. Nov. 16 2013, 10:41

A részeg fickó teljesen bekattan, mocskos kis életét féltve, fejvesztve rohan az erkély széléhez, hogy az említett létrát kezdje keresni. Szánalmas módon menekülőre fogja, csöppet sem érdekelve, hogy mi lesz veletek. Nagy nehézkesen sikerül lemásznia, egy tompa puffanás jelzi, hogy bizony földet is ért.
Visszatérve az erkélyről sem Benjamint, sem a Vörösmaszkos nőt nem találjátok a bálteremben, akármennyire is keresitek őket tekintetetekkel. Lehetséges, hogy még időben elhagyták ők is a helyszínt, ahogyan azt nektek is javasolták, ugyanakkor megeshet, hogy éppen a grófékat üldözik, hiszen a vendéglátóitok sem tartózkodnak már odalent. Egy viszont biztos, káosz és kétségbeesés vegytiszta eszenciája lengi be a teret, miközben legalább harminc maszkos férfi fegyverzi le a vendégeket. Az NJK személyzet már a falhoz állt, tőlük nyilván nincs mit elorozni. A bálterem gyakorlatileg egy korcsolyapályává vált, ahogy az egyik maszkos támadó egy fagytér kristályt aktivál, mögötte 2 íjász tartja feszesen íjának húrját. 4 őrszem nehézpáncélzatban a terem négy sarkában, náluk is íj, továbbá még vagy két tucatnyi nehézpáncélzatú, pallost, kardot, pajzsot vagy késeket tartó fickó vegyül a vendégek sokaságába. Van szemernyi esélyetek is ilyen túlerővel szemben? A lenti vendégek nem így gondolják, készségesen sorra egymás után nyitják le a menüjüket, hogy átadják értékeiket: pénzt, érceket, növényeket, kristályokat, potikat, felszereléseket, mindent, minek bármi anyagi értéke van a SAO-ban.

Lefegyverzett vendégek és támadók aránya - 1:2
Tehát gyakorlatilag a jelenlévők kétharmada mind beépített ember volt. A támadóknak egyébként zöld az indikátora, egytől-egyig, csak azoknak sárgul időközben, akik lecserdítenek 1-2 pofont a vonakodó vendégeknek.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Nov. 25 2013, 19:27

Fredaster, valószínű a kérdést sem fogta fel, de ő hamar döntött, menekült. Ránéztem az Aranymaszkos Hölgyre, de nem adott egyértelmű választ. Most jelenleg egy talánnal kell beérnem. Sőt nem is olyan talán az, inkább nem.
- Köszönöm - mondtam és már úton is voltam befelé a lánnyal mögöttem. Ahogy elértük az emelet korlátját, leguggoltam mögötte, ha partnerem nem tette hasonlóképp, úgy lerántottam magam mellé, a kézfején húzva kicsit Rolling Eyes

szemmel próbáltam jelezni szándékom. (egy kis tereptárgy manipuláció) Elbújtunk a márványoszlopos könyöklő mögött. Kilestem az alig kétujjnyi vastag résen két díszes oszlop között és láthattam mi van odalent. Nem láttam be teljes egészében a teret, hacsak nem mozogtam. Azonban ezt igyekeztem még kerülni. Tucatnyian voltak, sőt
többen a páncélozott felfegyverzett emberek. A vezetőjük láthatóan irányította a rablást. Bolondság.. gondolkoztam szavain. Oda tényleg bolondság lenne lemenni szomorodtam el. Éppen ártatlanokat fosztanak ki.
- Ha elkapnak, mi is úgy járunk, mint ők, elveszítjük felszerelésünk és a továbbiakról szemernyi információnk sincs - suttogtam neki - a terv egyszerűsödött, visszaosonunk és futunk a létrához a részeg után - nehéz volt mondani, és nem is tudom mennyit értett belőle, de elkezdtem hátrafele csúszni. Alig hallhatóan súroltam a kőzetet, valamint ahogy volt esélyem feljebb emelkedtem.
- Távozzunk, sajnos.. nem tudom melyikük lehet a vezérük - igyekeztem minél kevesebb magyarázatot adni neki - vagy ha volna ötleted, akkor érdekelne. Szeretném őket megállítani.. - ejtettem ki szavaim halkan, de magam sem tudom hogyan. Olyan lehetetlennek tűnik, frontális harcba bizony nem bocsájtkozhatom velük, a lány védelmében sem. Talán feltartani tudnám őket, amíg ő elmenekül és hív hasznos segítséget. De meg kell állítanunk őket valahogy, szorult ökölbe a kezem. A lopás súlyos bűn. Főleg, ha a bál szervezői rendezték az egészet, vagy a korábbi táncpartnereink. Szemem ezidáig a padlóra szegeztem és reméltem nem szúrtak ki minket odalentről, és a másik a fosztott vendégek zaja elég hangos a pánik miatt.
Ha nem volt ötlete, úgy megragadtam a kezét, ha önerőből nem indult el és húztam a korábbi terasz felé. Ellenben, szerettem volna még tudni, Ő mit lát ki a helyzetből. Egyben biztos voltam, fél.

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Nov. 30 2013, 21:21

*Megmondtam a véleményem, hogy bolondságnak tartom, hogy odamenjünk. Ugyanakkor, ha ő nem ment volna, mentem volna én. A kíváncsiság nagy úr, s valahogy a szavamnak ha más értelme nincs is, de legalább okosnak tűnök tőle... A részeg elhúzott, s gyorsan utánanéztem a nagy puffanáskor, hogy jól van-e az illető. Jól volt és menekült. Vágtam egy grimaszt s követtem az Aranymaszkost. Lehúzott maga mellé, bár megtettem volna magamtól is. Leskelődött, egy picit én is leskelődtem. A francba! Marha sokan vannak. Semmi esély. Rápillantottam a férfira, s nemet jeleztem a fejemmel, csak hogy véletlen se jusson eszébe a hősködés. Végül pont azt mondta, ami az én gondolatom is volt. Bólintottam felé, majd szép csendben követtem. Megnyugtatott, hogy volt lopózás és észlelés jártasságom is. Még beszélt, még mindig beszélt, de én szerettem volna innen végre kijutni. Nem feleltem neki, mert féltem attól, hogy meghallanak bennünket. Megint megfogta a kezem, s a terasz felé húzott. Ha sikerült kijutnunk, ott már felmertem állni. Csendesen beszéltem a biztonság kedvéért, de azért nem suttogtam.*
- Figyelj. Semmi esélyünk. Gondoltam arra, hogy hívhatnánk erősítést, viszont akkor itt elkezdődne a vérengzés, s szinte biztos vagyok, hogy halálesettel végződne ez az egész. Azt pedig nem akarom. Ha józan eszemre hallgatnék, futnék innen. Viszont ez egy hatalmas csapat, akik tervezetten rabolnak rengeteg embertől, s azt sem tudjuk, mire használják az értékeket, másoktól megvonva a lehetőséget, hogy a kijutásért küzdjenek.
* Hirtelen abbahagytam, mert félelmem nem akarta engedni, hogy kimondjam további ötleteimet. De végül erőt vettem magamon. *
- Talán... követhetném őket. Van hozzá jártasságom, talán... talán nem vesznek észre. S kideríthetném, hol van a rejtekhelyük. S ezután kellene erősítést hívni. Nincs értelme most megakadályozni a rablást. Abból csak nagy baj lenne. De ha tudnánk a búvóhelyüket, az nagyobb előny lenne, s rájuk küldhetnénk a frontharcosokat. De... ha nem akarod, akkor inkább... menjünk, s vissza se nézzünk.
* Valóban nagyon aggódtam. Nálam volt minden értékem. Artemis! Azt nem vehetik el! Felőlem minden mást elvihetnek, de Ran íját és gyűrűjét nem. A fenébe, szereznem kellene egy másik íjat is, s Artemist otthon hagyni valami széf féleségben bezárva, hogy ne lehessen baja. Most tényleg féltem, bár próbáltam leplezni. Az Aranymaszkos férfira tekintettem, arra vártam, hogy ő döntsön. Hisz neki kell. ő a férfi! *

by **Rosalia** Szomb. Dec. 07 2013, 23:09

Egyelőre még nem fülelték le a jelenléteteket, de hallhatjátok, hogy az iménti mély férfihang pár emberét az emeletre is felküldi, hogy ott is biztosítsák a terepet. Ideje eldönteni, hogy mit is akartok tenni! A létra még mindig a rendelkezésetekre áll. Ugyanakkor harcba is bocsátkozhattok, azzal a néhány őrszemmel még talán el is bírtok. Habár egy idő után valószínűleg feltűnő lehet, hogy nem térnek vissza az emeltre küldött harcosok...

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Dec. 23 2013, 20:48

Tudná őket, követni, tekintettem szemébe. Ahhoz viszonylag közel kell férkőznünk a bandához, és ruházat szerint nem egyen ruhájuk van, hanem a játékban található itemek. Valószínű az is, hogy ezeket a tárgyakat összelopkodták másoktól, és nem küzdöttek értük. Szemem fókusza egyik szembogaráról a másikra ugrált, a maszk szemnek kivágott rései között. Kockára tenni az életét, egy információért és rájuk hívni a frontharcosokat? Ezek szerint ő ismeri őket, van némi esély arra, hogy közülük való. Jó nem kell félteni, hisz attól hogy lány, még nem védtelen. Valószínűleg sokkal többet tud, ha eljött ide, látszólagos fegyverzet nélkül, könnyedén. Bár jó magam is a felszereléseim között tartom kardom. Egy lélegzet vételnyi szünetet megengedtem még magamnak, bár a terv kezdett körvonalazódni. Lemegyünk a létrán, megbújunk valami tereptárgy mögött, bozótos, vagy szobor, vagy oszlopok és amikor távoznak követjük, harcba nem bocsátkoznék, az biztos halál, hosszú távon. Kifújtam a levegőt és suttogva szóltam.
- Menjünk, bújunk el a kertben, és ha végeztek a fosztogatással, utánuk osonunk.. vagyis csak te én addig majd ellenőrzöm az embereket, akiket hátrahagytak. És.. - megnyitottam a partyba hívás opciót, majd felajnálottam neki, hogy csatlakozzon a partymba - .. egy időre, amíg te követed őket, hogy tudjam merre kell visszatérjek. Nem hagyhatom szerencsétleneket csak úgy itt.. - bólintottam, megerősítésképp. Hátha egyik másikukat rá tudom venni, hogy jöjjön, vagy kifaggatni, hogyan kaptak meghívást illetve, ismerik-e kik lehetnek, a rablóbanda tagjai. Netalán hátha valaki felismerte az egyik tagot. Ha elfogadta az Aranymaszkos Hölgy, úgy a létránál előre engedtem és utolsónak elhagytam a teraszt. Le érve felzárkóztam mellé és osonva kutatni kezdtem egy búvóhelyért. ( Mit látok magam előtt? )
Ha kifogásolta bárhol is, esetleg jobb ötlete támadt, hirtelen továbbfejlesztett ötletén, úgy meghallgattam és latoltam tovább.

// Ha nem fogadta el Esu úgy lesz még egy-egy körünk Smile

by **Koshitsu Esutel** Vas. Dec. 29 2013, 20:38

//Bocsánat, tegnap csak két hsz-re volt erőm. //

*Izgatott voltam. És féltem. Amikor elmondtam a tervem, már bántam, mert olyan esetlennek és ostobának tartottam. Féltem. Mi lez ha lebukok? Én ostoba, miért nem húzok inkább el innen?! De ezek után hogy nézhetnék a tükörbe?! Így? Jó volt Esu, te gyáva féreg, aki elmenekültél, pedig sokaknak szüksége lett volna rád! Nem! Egyszerűen nem tudom megtenni, pedig minden porcikám a Limenes szobám ágyikójára vágyott betakarva még a fejemet is, hogy alatta reszkessek órákig, míg meg nem nyugszom. Akár el is teleportálhatnék, haza oda, most, ebben a pillanatban. Mégsem teszem... mégsem. Figyelem az Aranymaszkos tekintetét, ahogy az enyémben keresi a válaszokat a miértekre. Nem tudom, magam sem tudom. Végre megszólalt, hogy továbbfűzze tervemet, de hirtelen olyan ajánlatot tett, amitől megrökönyödtem. Eddig is simán levehettük volna a maszkokat. A bálnak külön hangulata volt, hogy bárki lehettél, bármit tehettél, senki nem tudta meg, hogy te vagy az. Bár iszonyatosan érdekelt, hogy milyen alakot rejthet az arany maszk, de annyira a vérembe ivódott a titokzatosság erre az éjszakára, hogy nem volt kedvem megválni tőle. Ráztam lassan egyet a fejemet. *
- Nincs erre szükség. Te úgyis itt maradsz kérdezősködni, nem igaz? Most már a hazatérés kristály segítségével bármikor ide tudnánk teleportálni. Én követem őket, onnan segítségért sietek teleportációval, majd ide visszateleportálok. Ha megegyezünk a tervben, végül itt találkozunk.
* Bár nem értettem, miért fontos ez. Mi úgysem fogunk ellenük küzdeni. Én legalábbis nem. Nem tudhatom, hogy az Aranymaszkos milyen magas szintű. Bár ha szerez némi fontos információt, akkor megérheti a dolog. *
- Ha netalán nem kapnál semmilyen fontos információt, akkor... akkor csak menj haza. Én harcba nem fogom keverni magam, engem csak ne félts. Csak ha véglegesen hazamész, hagyj itt egy jelet, amiből ezt megtudom.
* Nem akartam közvetlenül kimondani, hogy nem akarom, hogy megtudja a nevem, vagy hogy jobb, ha inkognitóban maradunk egymás előtt is. Bár én egy rendkívül kíváncsi ember vagyok, mégis tudom, jó és különleges emlék lesz ez, ha visszagondolok rá, s ha meg tudnám, milyen is az arca, akkor az illúzió romba dőlne, s nem volna olyan mesés, olyan megfoghatatlan ez a kaland. Elindultam, s lemásztam a létrán. Nem volt könnyű magassarkúban, és hosszú szoknyában, de úgy tűnik, az akrobatika jártasság nagyon jó hasznomra van. Megvártam, hogy a férfi is utánam másszon, majd körbenéztem, hogy találjak egy jó fedezéket. *

by **Rosalia** Hétf. Dec. 30 2013, 00:36

Lemásztok a létrán, még időben. Igyekeznetek kell azonban, hogy a kertben megbújhassatok, mielőtt az őrök megtalálják a fent rögzített kötéllétrát - arra ugyanis nem lesz időtök, hogy azt valahogy eltűntessátek - és utánatok eredjenek. Ha kellően összeszedkettek és gyorsak vagytok, márpedig az adrenalintól felpörgetve ez nem lehetetlen feladat, akkor meg tudtok lógni az őrszemek elől. A nejárati kapu felé esélyetek sincs menekülni, azt már ellenőrzésük alá vonták a betolakodók, így nincs más választásotok, mint a hátsó kert, illetve az abban lévő buxus labirintus felé venni az irányt, mely a kastély mögött elterülő erdőbe vezet. Nyílt terep, ami legalább olyan veszélyes lehet, mint a bejárati kapunál mozgolódó 5 felfegyverzett őrre rárontani. A választás lehetősége előttetek áll. Azonban van valaki, aki ismét nem könnyíti meg a dolgotokat. Kedvenc alkholista barátotok már csöppet sem küzd az alkoholproblémáival, s mostanra harci díszben, egy méretes pallossal a vállán várakozik rátok.
- Csakhogy ideértetek... Ideje volt már! És akkor most tegyünk végre pontot az i-re! Az én dicsőségem lesz a legyőzésetek, és akkor a gazdám megengedi majd, hogy megtartsam a felszereléseitek felét. két legyet egy csapásra, milyen szerencsés nap - Harcoltok, vagy menekültök? (Amennyiben harcoltok, jelenlegi statokat kérnék feltűntetni post végén, de nem kötelező belemenni a csatába!)

by **Hayashi Yuichi** Szer. Jan. 08 2014, 12:58

Ahogy leértünk máris kutattam lehetőségekért. Azonban sem egy lefordított csónak, se egy csapó ajtó a fűben. Bár jártasságom sincs ezekre, szóval a véletlenben bíztam csak. Azonban a tovább haladás egyértelmű volt előre. Ahol haloványan látszódik a szórt fényben a sétány körvonalai. Közelebb mentem. És kikémleltem a főbejárat felé, majd a központi bejárat felé. Nevetgélés, és beszélgetés zajai csapta meg fülem. Az éj leple alatt azonban őket nem láttam. Egy biztos, arra nem kellene menni.
Hangtalan megráztam a fejem és megrogyasztott háttal kiugrottam a csöpp bozótos mögül. Talpamat erősen hozzászorítva a talajhoz, inkább testből lendülettel surrantam át a kövezeten, hogy újra füvet tapossak. A kapu felé néztem és kezemmel jeleztem, hogy jöhet, amikor egy hangosabb kacarászás közepette, nem lehettek annyira résen az őrök.
Fordulóig semmi hasznosat nem találtam, csak rögtönzött fegyvereket. Azonban a forduló után nem sokkal egy ember állt. Vállán terebélyes kétkezes fegyver. A penge hossza legalább negyven hüvelyk lehet, ez nem lehet más csak egy kétkezes kard. Tehát harcossal állunk szemben. Felszereléseim közül elővettem a kardom, míg beszélt.
Megreszketett a lábam, aki miatt sárga lettem, hogy molesztálni akarta ezt a lányt, ez azaz ember.
- Fredaster - mondtam nagyon halkan magam elé, és nem is akartam folytatni. Az Aranymaszkos Hölgy azt mondta képes magára vigyázni, azonban a fickó kijelentése, hogy kettőnkkel maga is elbánik, ez hazugság, egyértelmű. Csatazajra máris változik az arány kettő a tömeg ellen. Ott pedig.. meghalnánk. Szorítottam kicsit jobban a markolatát kardomnak. Nem akartam szóba állni vele és lánnyal vagy nővel sem. Felszereléseim közül előkerestem egy kristályt, kezembe vettem. Felnéztem az egyetlen tovább haladási irányra, ami lehetséges. A labirintus bejárata feketén sötétlett előttem.
Egy hely, ami elnyeli a fényt, fény kell. Kardomra néztem, megcsináljuk Niji, megcsináljuk..
Azzal elhajítottam a füst kristályt a fickó és a labirintus bejárata közé.
Megfogtam a lány közelebb eső kezét és nagyot lendülve vele, a várakozó felé rohantam. Kardom felfénylett, ahogy érzékelte támadó szándékom és a kardom körül remélhetőleg megjelent a halovány narancs fényt adó aura. Azzal egy céltalan vágást indítottam felé és igyekeztem mihamarabb a füstbe jutni, onnantól csak az irányzék segíthetett, ugyanis nem láttam semmit sem.
- Van látásod - suttogtam magam mellé, hátha meghallja - vezess kérlek.
Ha sikerült meglepetés támadásommal hátráltatni, úgy partneremre bíztam sorsunk a füstben.

Statok:

// füst kristály felhasználás, és egy direkt támadás a levegőbe remélhetőleg képivel mindenesetre dobok is.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Jan. 08 2014, 12:58

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Küldetés] Tánc a túlélésért - Page 2 4767250438_224285ea8b_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
[Küldetés] Tánc a túlélésért - Page 2 4766604173_492736719c_s

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Jan. 09 2014, 20:28

*Úgy osontunk, mint a tolvajok. A torkomban dobogott a szívem, s nagyon féltem, mégis élveztem. Bár magamban idegeskedtem, s panaszkodtam, de valahogy mégis tudtam, amikor erre vissza fogok emlékezni, nagyszerű élmény lesz. Ha életben maradok, s nem veszítem el a felszerelésem, se jelenlegi társamat. Az Aranymaszkos néha előre ment, s ő jelezte, mikor mehetek én is. Próbáltam úgy lépkedni, mint ahogy egy koreai sorozatban mutatták, hogyan járjon nesztelenül a tolvaj. Jah igen. Inkább levettem a magassarkút, s az inventorymba tettem, mert már nagyon idegesített, s veszélyes is volt abban járni. Hirtelen azonban meg kellett állnunk. Az az alkoholista állt velünk szembe. Az Aranymaszkos nem hezitált, máris elővette kardját.*
~ Tehát kardos. ~
*Én úgy lecövekeltem, egyszerűen eszembe sem jutott, hogy elővehetném a fegyverem, annyira megrökönyödtem a férfi láttán. Mintha már nem is volna részeg. Egy viszont biztos. Ő is a banda tagja. Lehet, belőle kihúzhattunk volna valamit, ha részeg. De így, hogy harcolni akar ellenünk, az már más. Az Aranymaszkos elővett egy kristályt. Füstkristályt, ahogy az kiderült, majd megragadta a kezem, s már száguldott is az ellenfél felé.*
~ Oh te Jó Isten, most mi lesz?! ~
* Nagyra kerekedtek a szemeim, izgultam, ahogy csak lehet ilyen helyzetben. De még mindig a kis esetlen, törékeny lánynak éreztem magam, s valahogy nem akaródott elővenni a fegyverem. Láttam, hogy felfénylett a kard, de csak a szemem sarkából, mert valahogy most nem azt tartottam fontosnak, hanem azt, hogy túléljem ezt a találkozást. Egy vágás és huss, már a füstben találtam magam. Bólintottam a kérdésre, de aztán rájöttem, hogy azt ő nem nagyon láthatja.*
- Sima alap, de talán többet látok, mint te.
*S ha még fogta a kezemet, akkor magam után húztam a felé, amerre láttam, ha már elengedett volna, akkor én fogtam meg most a kezét, hogy szét ne váljunk, s el ne tévedjünk. Persze ez csak akkor történt meg, ha sikerült meglógnunk Fredaster elől, s nem kényszerültünk harcba ellene. *

//Azért a bizti kedvéért megadom a statom.
Spoiler:
//

by **Rosalia** Szomb. Jan. 11 2014, 14:38

A képességaktiválás sikeres, a találatot azonban elvéted. Ellenfelednek veled ellentétben van látása, így a füst még jótékonyan is hat mozgására, könnyebben ki tud térni a támadásod elől és már lendül is a még vastagabb füstfelhő felé, hogy menekülési szándékotokat megakadályozza. Ahogy azonban Fredaster ellentámadásba lendül és méretes pallosával lecsapni szándékozik rátok, egy másik férfi úgy ökleli fel, mint egy bika. Derekát elkapva szalad neki és földre teríti támadótokat. Közben felétek rohan egy másik ismerős alak, vörös haját még a sötétben is felismeritek.
- Fussatok, keresztül a labirintuson! Ha kiértetek, az erdőben már tudjátok akiválni a hazatérés kristályotokat. Ne késlekedjetek, Benjamin majd gondoskodik róla! - utal a Vörösmaszkos nő társára és Fredaster dulakodására, s ha Esu hátrapillant, akkor láthatja is, hogy a vörös nő társa épp egy kristályt igyekszik aktiválni korábbi támadótokon. - Menjetek már, az ég szerelmére, mi sem kívánkozunk maradni! - Ha esetleg vonakodtok továbbállni, akkor enyhén lök egyet rajtatok, majd Benjamin felé fordul aggódó pillantással. A maszk az ő arcukon is rajta van még mindig, akárcsak a tiéteken, viszont mindkettőjük indikátora zöld.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Jan. 13 2014, 22:58

Sikerült, vagy nem? Nem tudom, de amit akartam elértem, megzavartam a füsttel és a célozatlan vágással, talán lehagyhatjuk a füstben, sikerülnie kell, nincs más esély.. Azonban furcsa hangok szűrődtek a hátam mögül, mire megtorpantam. Kezem húzta az Aranymaszkos Hölgy, de ellenszegültem, megálltam egy kicsit, mikor továbbra is vakon, valaki azt mondta.. 'fussatok, bolondok'.. vagyis valami egészen mást, de ehhez közelit. Ennek a valakinek a hangja is legalább annyira ismerős volt, mint ahogy mondta pár lélegzetvétellel ezelőtt, a kézhez tartozó nő, hogy ő sem lát jobban a füstben. Kellett az unszolás, mire felfogtam, és engedtem a további húzásnak. Táncpartnereink azok, akik a füst mögött vannak és lefoglalják Fredastert.
Végképp hagytam, had húzzon, sőt ha megindult azzal segítettem is, hogy nem hátráltattam legalább, de sok kérdés bolyongott még így is bennem. Most már nem kétséges, hogy a szemérmetlen duoval egy csónakban evezünk. Szerintem a szőke nő is ezt latolgathatja, ő valahogy az elejétől negatívan állt az estéhez és a dulakodással igaza is lett. Valamint utána, a pillantásai, árulkodtak pár dologról, de ezek még ködösek. Irányába néztem, ha esetleg közben kiértünk a ködből, továbbra is őt néztem. Fülét, maszkját, nyakát. Mi nem illhet a képbe. Itt egy megrendezett este, ahol a rablók fosztogattak, a tulaj eltűnt.. és a vörösmaszkos nem bírta nézésemet. Valamit rejt ez este, nem csak ez a füst, amit most teremtettem. A füstöt hamarosan észrevehetik és utána tudni fogják, hogy illetlenek kijuthattak remélhetőleg, utánunk erednek és próbálnak levadászni, azonban nekünk vannak kristályaink így nem érhetnek utol..
Viszont, mi van ha nem is akarják, hogy kijussunk, és ez a kettő egyenesen beterelt minket egy csapdába, ahol egy veszedelmes szörny, csapda, vagy egy lezárt ajtó vár minket? A szörnyet kihagyhatom, esetleg egy kutya lehet akadály.. rövid ideig. A csapda viszont megfontolandó. Gazdag lennék, teletenném a labirintusom vele Rolling Eyes

- Vi..vi..vigyázz, lehetnek még itt csapdák.. szerintem - őt, nem magam.. inkább - megyek előre - nyeltem egyet és igyekeztem meg előzni, elengedtem kezét, és megindultam magam elé a labirintus belsejében. Kapkodtam a lábam, mert mégis csak az idő ellenünk dolgozik. Ha a kövezeten vagy talajon voltak minták, úgy egyet kinéztem magamnak és azonosokon ugrálva haladtam előre, persze, ha nem történt semmi váratlan az elsőre való rálépéskor.

// yuichi meg sem kapta az esélyt, hogy lásson, nem engedtem meg neki Rolling Eyes

by **Koshitsu Esutel** Szer. Jan. 15 2014, 21:46

*Ehj, nem jól folytatódik ez! A férfi suhintott egyet, de ha jól láttam, köbö totál mellé talált, de csak lehet a szemem káprázott a füstben. Na jó, jobb ha futunk, ahogy csak tudunk, talán gyorsabbak vagyunk, s előbb utóbb le tudjuk hagyni azt az idiótát. Aztán bumm, egy nagy csattanást hallottam magam mögött. Csak nem Benjamin? Végre tudjuk, mi van velük. S mintha egy vörös haj lobogna felénk. A csajsze? Fussunk? Jó.*
- Köszönjük!
* Mondtam nekik hálásan. Akkor fogok szerintem kiakadni, ha miattam halnak meg, hogy engem mentsenek. Az elég gáz volna. De mi mást tehettünk volna, mint hogy futottunk. Futás közben nem tudtam gondolkodni. Ezer és ezer kérdés forgott a fejemben, de hogy elmélkedjek rajtuk, arra már nem volt energiám. Nem lebegett előttem más cél, csak az, hogy fussak és fussak. Túl kell élnünk ezt az estét, s meg kell mentenem a felszerelésemet is. Az Aranymaszkos végül elengedte a kezem. A nagy roham alatt azért megszólaltam. *
- Nekem van kettes észlelésem. Nem lesz gond. Nem lehet gond!
* S újra megragadtam a férfi kezét. Azonban csak megelőzött. Éreztem a futásából, hogy sokkal-sokkal gyorsabb nálam, s csak miattam kell visszafognia magát. *
~ Fenébe, többet kell raknom a gyorsaságomra! ~
* Nah igen, többet, de eddig nagyon az irányításra koncentráltam, hogy érjen is valamit az, ha lövök egy sort. Persze saját erőm annyi, mint egy hangyának. Nem jó ez az íjász kaszt. Néha már bánom, hogy anno, egy éve ezt választottam. Máskor viszont látok benne előnyt is. De néha úgy érzem, több a hátrány, mint az előny. *

by **Rosalia** Csüt. Jan. 16 2014, 10:31

Ordítást hallotok a hátatok mögül. Hogy Fredasteré vagy Benjaminé, azt ennyiből nem lehetne megállapítani, mindenesetre egy fájdalmas férfihang döhöngő és elkeseredett ordítása. Sietnetek kell, most már biztosan észre fogják venni az őrök, hogy valami nincs rendjén arrafelé, ahol eddig tartózkodtatok. Ahogy bevtitek magatokat a labirintusba, jócskán fej magasság fölé érő buxusrengetegben találjátok magatokat. Ha Yuichi nyakába venné Esutelt, akkor sem látnátok át fölötte. Kénytelenek lesztek végigvergődni a nyirkos köd lepte útvesztőben, ami ki tudja milyen veszélyeket rejt. Nos semmilyet. Se csapda, se előugró őr, se egy mob. Ennek ellenére azt kérem tőletek, hogy postotokban érzékletesen fejtsétek ki, milyen érzelmek és félelmek keringenek elmétekben, hogy érzitek magatokat fizikailag és lelkileg, miközben menekültök. Hogyan viseltettek a Vörösmaszkos és Benjamin iránt ezek után. Olykor-olykor mintha futólépések zaját hallanátok magatok mögött, mellett, de még a távolban. Hogy a nyomozó páros követ-e benneteket, vagy már rég végeztek velük és a rablók loholnak a nyomotokban, azt nem tudni, de az is előfordulhat, hogy csak képzelődtök...

Postotok végére jussatok ki a labirintusból és aktiválhatjátok a hazatérés kristályotokat. Hogy egy helyszínre érkeztek meg a teleportáció után, vagy külön-külön helyre, az tárok van bízva, ha akarjátok, akkor beszéljétek meg.

Szombatig írjátok meg a reagotokat, legkésőbb aznap szeretnék ide mesélni. Ha hamarabb jönnek a reagok, akkor hamarabb is mesélek!

by Ajánlott tartalom