[Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
+2
Tomoyama Tsubaki
Tatsuki Ranmaru
6 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2
[Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Résztvevők: Tomoyama Tsubaki, Sato Akira, Zhou Xiu Shui, Mikael Vaserin, Hokushin
Ebben a körben érkezzetek meg, kérlek.
Sorrend: Az első körben alakul ki.
Határidő: 2 nap/fő. Talán kevésnek tűnhet. Ha látom, hogy nem működik, úgyis engedek többet, de azért próbáljuk meg betartani. Megjegyzés: értesítőt fogok küldeni annak, akire 24 órája vár a csapat. Nem bántásként, tényleg, hanem mert saját tapasztalat, hogy könnyű megfeledkezni egy lassabban futó kalandról.
”Védjétek meg lányom ártatlanságát! Busásan fizetek majd érte!” – hirdeti a küldetés. Mellette zárójelben cingár betűkkel kiegészítve: „Egyértelműen nőnemű kalandorok előnyben.” Ha lenyitjátok, megadja a helyszínt: a Kezdetek Városának nemesi vidékére kell elutaznotok érte. Jó egy órás gyalogút lesz, amin az ismerősök egymásra akadhatnak. Mivel kevés játékos jár arra, és azok is általában saját küldetéseik után járnak, így egy idő után ők rendre más útvonalakra térnek. Nem meglepő tehát, ha felismeritek egymást ti, akik ugyan azt a küldetést vállalták el. Emelkedőkön caflattok, de ez védett övezet, ahol a kitartás pontok nem számítanak, és így nem lehet elfáradni. Egyre jobban ráláttok a városra, alattatok zsibong a mindennapi élet zaja, felettetek járja útját a nap, repülő gyíkok animációja vitorlázik az égen.
Hatalmas nemesi birtokhoz irányít a cím, ami egy domb tetején terül szét. Kovácsoltvas kapuban lakáj vár benneteket, kezében tálcán üdítők, szigorúan a női karaktereket kínálja, dicséri fegyvereiket és alakjukat. A fiúktól illedelmesen kérdezi, hogy mit keresnek ott, eltévedtek-e netán. Nincs erre a kérdésre jó válasz, prüszköl, ha mégis mondotok valamit. – Bocsánat allergia… nem fontos – magyarázza, de közben felétek se néz.
Nem csak kerítés, de termetes sövényfal is keretezi a birtokot, így csak a nyitott kapuból láttok fel. Gyönyörűen karban tartott terület terül szét a kastélyszerű nemesi ház körül, az épület csúcsai az ég felé törnek.
Miután mindannyian megérkeztetek, beljebb invitál titeket, mögöttetek pedig csukódik a kapu. – Ennyi ember bőven elég lesz, még a végén még több férfi érkezik – mondja egy kacsintás kíséretében a lányoknak.
Hatalmas nemesi birtokhoz irányít a cím, ami egy domb tetején terül szét. Kovácsoltvas kapuban lakáj vár benneteket, kezében tálcán üdítők, szigorúan a női karaktereket kínálja, dicséri fegyvereiket és alakjukat. A fiúktól illedelmesen kérdezi, hogy mit keresnek ott, eltévedtek-e netán. Nincs erre a kérdésre jó válasz, prüszköl, ha mégis mondotok valamit. – Bocsánat allergia… nem fontos – magyarázza, de közben felétek se néz.
Nem csak kerítés, de termetes sövényfal is keretezi a birtokot, így csak a nyitott kapuból láttok fel. Gyönyörűen karban tartott terület terül szét a kastélyszerű nemesi ház körül, az épület csúcsai az ég felé törnek.
Miután mindannyian megérkeztetek, beljebb invitál titeket, mögöttetek pedig csukódik a kapu. – Ennyi ember bőven elég lesz, még a végén még több férfi érkezik – mondja egy kacsintás kíséretében a lányoknak.
Ebben a körben érkezzetek meg, kérlek.
Sorrend: Az első körben alakul ki.
Határidő: 2 nap/fő. Talán kevésnek tűnhet. Ha látom, hogy nem működik, úgyis engedek többet, de azért próbáljuk meg betartani. Megjegyzés: értesítőt fogok küldeni annak, akire 24 órája vár a csapat. Nem bántásként, tényleg, hanem mert saját tapasztalat, hogy könnyű megfeledkezni egy lassabban futó kalandról.
_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!
- pontozás:
- Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11
1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
- ÁÁÁÁ, EZ LESZ AZ! - tapadt rá hangosan a hirdetőtábla egy feltűnő hirdetésére, ha valakinek valamijét meg kellett védeni arra ő volt a legalkalmasabb, legalábbis Tsubaki így tartotta magáról. Az „Egyértelműen nőnemű kalandorok előnyben.” szösszenetet olvasva rögtön érteni vélte miről lehetett szó, hiszen az iskolában bőven volt alkalma látni fiúkat akik feltűnő lányok után rohangáltak nem egyszer önös érdekből, így hát ha nem teljesen is és nem is magából kiindulva, de személyesnek érezte az ügyet. Amint sikerült külsőleg elfednie izgatottságát, fegyelmezett léptekkel elindult a nemesi birtok felé ahol a feladatra jelentkezőket várták
Kis lábain valamivel több mint egy órás út lett volna, de mivel úgymond megcsinálta a házi feladatát tudta hogy itt futva sem fog elfáradni, futott is hát képességpontjai teljes erejéből elviharozva más, ráérős játékosok mellett. Csak a birtok dombja alatt fékezett le, s leporolva magát felvonult az utolsó emelkedőn a birtok kapujába, ahol egy lakájjal találta szemben magát. Miután illedelmesen meghajolt és köszöntött, zavartan és kicsit gyanakvóan vett el egy neki kínált poharat, a következő pillanatban azonban már teljesen feloldódott. Hiszen a férfi beszélni kezdett hozzá és a példátlan dicsérő szavaktól szinte elolvadt, még a pír is kiköltözött az arcára és nem egyszer azon kapta magát, hogy legyint és vihog mint valami puccos királykisasszony, akinek pozitív megjegyzést tettek a cipellőire. Mert hogy Tsubakit aligha szokták dicsérni és akkor sem ennyire ízlésesen, most pedig nem csak a lándzsáját hanem az alakját is szép szavakkal illették, ami szintén nem volt népszerű az iskolában. Hirtelen felcsattant, ami szintén ritkán volt kenyere
- Majd meglátja én mint hivatásos védelmező, megvédem a nemes kisasszony életét és ártatlanságát az életem árán is, ha kell! - vágta ökölbe a kezét és fenyegetően a város felé rázta, ekkor pillantva meg másokat is akik most bukkantak fel az emelkedő alján. Fentről figyelve volt közöttük fiú is - Mi sem természetesebb mint hogy tőlük is, ha azt követeli a helyzet!
Persze mire az első fiúk odaértek visszavette fegyelmezettségét, mindössze fangirl szemei csillogtak valahányszor a lakáj - aki szemében igazi úriemberré emelkedett - verbálisan a fiú játékosokat legyintgette, sőt Tsubaki néha még gyanakvó tekintettel is döfködte őket. Magában vihogott mindeközben, mert hát nőnemű és törpe DT tagként volt benne némi feminista világszemlélet, a neki dobott kacsintásra pedig irult-pirult. Ami azt illeti terrorként érte hogy csak fiú játékosok jöttek rajta kívül, s a birtokra bemenet egyszer oda is surrant a lakáj mellé és vérben forgó szemekkel odasúgta neki
- Ilyen szituációban nehéz lesz a dolgomat végezni, de nem adom fel ha addig élek is!
Kis lábain valamivel több mint egy órás út lett volna, de mivel úgymond megcsinálta a házi feladatát tudta hogy itt futva sem fog elfáradni, futott is hát képességpontjai teljes erejéből elviharozva más, ráérős játékosok mellett. Csak a birtok dombja alatt fékezett le, s leporolva magát felvonult az utolsó emelkedőn a birtok kapujába, ahol egy lakájjal találta szemben magát. Miután illedelmesen meghajolt és köszöntött, zavartan és kicsit gyanakvóan vett el egy neki kínált poharat, a következő pillanatban azonban már teljesen feloldódott. Hiszen a férfi beszélni kezdett hozzá és a példátlan dicsérő szavaktól szinte elolvadt, még a pír is kiköltözött az arcára és nem egyszer azon kapta magát, hogy legyint és vihog mint valami puccos királykisasszony, akinek pozitív megjegyzést tettek a cipellőire. Mert hogy Tsubakit aligha szokták dicsérni és akkor sem ennyire ízlésesen, most pedig nem csak a lándzsáját hanem az alakját is szép szavakkal illették, ami szintén nem volt népszerű az iskolában. Hirtelen felcsattant, ami szintén ritkán volt kenyere
- Majd meglátja én mint hivatásos védelmező, megvédem a nemes kisasszony életét és ártatlanságát az életem árán is, ha kell! - vágta ökölbe a kezét és fenyegetően a város felé rázta, ekkor pillantva meg másokat is akik most bukkantak fel az emelkedő alján. Fentről figyelve volt közöttük fiú is - Mi sem természetesebb mint hogy tőlük is, ha azt követeli a helyzet!
Persze mire az első fiúk odaértek visszavette fegyelmezettségét, mindössze fangirl szemei csillogtak valahányszor a lakáj - aki szemében igazi úriemberré emelkedett - verbálisan a fiú játékosokat legyintgette, sőt Tsubaki néha még gyanakvó tekintettel is döfködte őket. Magában vihogott mindeközben, mert hát nőnemű és törpe DT tagként volt benne némi feminista világszemlélet, a neki dobott kacsintásra pedig irult-pirult. Ami azt illeti terrorként érte hogy csak fiú játékosok jöttek rajta kívül, s a birtokra bemenet egyszer oda is surrant a lakáj mellé és vérben forgó szemekkel odasúgta neki
- Ilyen szituációban nehéz lesz a dolgomat végezni, de nem adom fel ha addig élek is!
Tomoyama Tsubaki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Szokásomhoz híven éppen a boldog semmitevés és elmélkedés fázisában voltam. A nap sütött a madarak csicseregtek, én meg néztem ki a fejemből. Azon tanakodtam vajon mennyivel lehetek erősebb így a második szinten. Igaz azt is figyelembe vettem, hogy nem vagyok valami tehetséges. Nem egyszer volt rá példa számítógépes játékoknál remek stratégiával gyengébb egység legyőzte a nála erősebbet. Addig gondolkodtam osztottam, szoroztam majd ezután gyököt vontam míg el nem határoztam elvállalok egy zsíros kis megbízást. Amint odaléptem a küldetés táblához rögtön kiszúrta a szemet az az erénycsőszös megbízás. Elég kőnyűnek hangzott a feladat ráadásul én eléggé erkölcsös voltam szóval egy erőszakoskodót mindig szívesen ivartalanítottam volna. Arra gondoltam erre itt az esély ráadásul megvédhetek egy ártatlan lányt. Az a szöveg kicsit furcsa volt, hogy lányok előnyben de nem foglalkoztam vele inkább elindultam a kliens felé. Már vagy jó száz méternyire eltávolodtam a táblától mikor eszembe jutott elfelejtettem megnézni hova is kell menni. A mondás is úgy tartotta kinek nincs a fejében legyen a lábában. Ezért gyorsan visszarohantam és megnéztem a címet. Egy puccos környékre kellet mennem ahol csak a gazdagok éltek szerintem. Mikor megérkeztem egy női játékos már megérkezett a birtokra és éppen beszélgetett egy pingvinnel. Mindegyikőjüknek illedelmesen köszöntem és közben a szemükben néztem arcomon őszinte mosollyal.
-Jó napot uram. Üdvözletem szép kisasszony. A nevem Hokushin és kegyedhez hasonlóan testőrködni jöttem.- Azonban hiába volt a kedvességet egyikőjük sem viszonozta. A pingvin azt kérdezte mit keresek ott. Látszott rajta, hogy nincs oda a férfiakért. Na az ilyenek szokták magukat nővé operáltatni gondoltam magamban. A kis hölgy sem volt szívélyes velem és tett egy megjegyzést mikor mások is jöttek a feladat miatt miszerint miattunk nehezebben tudja elvégezni a munkáját. Ez elég bántó dolog volt tekintve, hogy egy oldalon álltunk ráadásul azt feltételezte rólam, hogy erőszakoskodó vagyok. Ez némiképp szíven ütött de nem foglalkozhattam vele. A később érkező játékosoknak egy sima fejbólintással köszönök.
-Jó napot uram. Üdvözletem szép kisasszony. A nevem Hokushin és kegyedhez hasonlóan testőrködni jöttem.- Azonban hiába volt a kedvességet egyikőjük sem viszonozta. A pingvin azt kérdezte mit keresek ott. Látszott rajta, hogy nincs oda a férfiakért. Na az ilyenek szokták magukat nővé operáltatni gondoltam magamban. A kis hölgy sem volt szívélyes velem és tett egy megjegyzést mikor mások is jöttek a feladat miatt miszerint miattunk nehezebben tudja elvégezni a munkáját. Ez elég bántó dolog volt tekintve, hogy egy oldalon álltunk ráadásul azt feltételezte rólam, hogy erőszakoskodó vagyok. Ez némiképp szíven ütött de nem foglalkozhattam vele. A később érkező játékosoknak egy sima fejbólintással köszönök.
_________________
Most
- Spoiler:
8 szint
Élet: 9 (+2)(+1)(+5)=(45)
Fegyverkezelés: 15 (+2)(+2)(+5)(+1)(+5)
Erő: 9 (+2)(+5)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság: 9(+1)(+5)
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
párbaj Kimiko vs Incubus vs Ayani vs Hokushin
- Spoiler:
Élet: 4 (+2)(+1)=(20)
Fegyverkezelés: 9 (+2)(+2)(+5)
Erő: 4 (+2)
Kitartás: 3 (+1)(+2)
Gyorsaság: 11 (gyorstalpaló+8,)
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Ragnarök,
- Spoiler:
- Élet: 4 (+2)(+1)=(20)
Fegyverkezelés: 9 (+2)(+2)(+5)
Erő: 4 (+2)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság: 4(+1)(+ 8 )
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hokushin- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 200
Join date : 2012. Aug. 02.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Nagy meglepetésben volt részem, amikor a tojásom kikelt. Nem is tudom, mire számítottam, amikor elraktam, de tutira nem egy társra. Kicsit ironikusnak tartom, hogy én, aki egyedül szeret csak lenni, egy kígyóval lettem megáldva, aki mindenhova követ, és minden szavamat parancsnak tekint.
~ Hát most már sosem lehetek egyedül a játékban. ~ gondoltam, miközben állatkám tekerget körülöttem. Szokásos kis helyemen ültem, ahonnan szépen be lehet látni a várost.
- Hiába várok tovább, nem fognak elfogyni. – mondtam Exiának, majd felkaptam és elindultam az undorítóan nagy tömeg felé. – Sajnos ki kell bírnom, míg keresek valami küldetést.
Mire elértem a küldetések tábláját, a rosszullét szinte teljesen ledöntött a lábamról. Még mindi nem szoktam meg, és hiába tudtam, hogy igazából ez csak egy játék, nem tudtam megnyugodni. Jobbra-balra forgattam a fejem, valami gyanúsat kerestem, velem nem tudják elhitetni, hogy itt biztonságban vagyok, ennyi ember között ilyen nincs. Egyik szememmel végigpásztáztam a táblán, majd megakadt egy érdekesnek tűnő küldetésen.
- Nőneműek előnyben? Cselesek. Nem akarják, hogy erre menjek! Nem akarják, hogy könnyen fejlődjek, és túléljem! De túl járok az eszükön! – motyogtam az orrom alatt alig érthetően, majd a címet megnézve útnak is indultam. Szépen lassan gyalogoltam, nem volt közel, de nem akartam elsietni a dolgokat. Kellemes egy séta volt, a nemesi részbe kellett menni, így szerencsére alig lehetett látni egy-két embert, csak Exia lógott a nyakamon egyedüli állandó társaságként. Dombos vidék volt, egy magasabb pontból visszanézve sokkal jobban lehetett látni a várost, mint az én „tanyámon”. Az egyik dombon meg is pillantottam egy birtokot, és leesett az állam. Nem mondhatom magam szegénynek, de a mi birodalmunk ehhez képest olyan volt, mint egy lyukas tetejű fakuckó. Közelebb érve egy beöltözött majom és néhány játékos állt a kapuban.
~ Remélem, ennél nem leszünk sokkal többen, mert már ettől kezdem egy kicsit kényelmetlenül érezni magam. ~ futott át a gondolat a fejemen, mikor a majom már szinte el akar küldeni már-már túl illedelmes modorával. Csak egyetlen egy emberkével jópofizik, az egyedüli lánnyal. Arrébb húzódtam, és vártam, hogy most mi lesz. Kis idő múlva megjelent még egy karakter, majd a lakáj, vagyis a majom, beljebbinvitált minket, majd becsukta a kaput, attól félve, hogy még többen leszünk férfiak.
~ Hát most már sosem lehetek egyedül a játékban. ~ gondoltam, miközben állatkám tekerget körülöttem. Szokásos kis helyemen ültem, ahonnan szépen be lehet látni a várost.
- Hiába várok tovább, nem fognak elfogyni. – mondtam Exiának, majd felkaptam és elindultam az undorítóan nagy tömeg felé. – Sajnos ki kell bírnom, míg keresek valami küldetést.
Mire elértem a küldetések tábláját, a rosszullét szinte teljesen ledöntött a lábamról. Még mindi nem szoktam meg, és hiába tudtam, hogy igazából ez csak egy játék, nem tudtam megnyugodni. Jobbra-balra forgattam a fejem, valami gyanúsat kerestem, velem nem tudják elhitetni, hogy itt biztonságban vagyok, ennyi ember között ilyen nincs. Egyik szememmel végigpásztáztam a táblán, majd megakadt egy érdekesnek tűnő küldetésen.
- Nőneműek előnyben? Cselesek. Nem akarják, hogy erre menjek! Nem akarják, hogy könnyen fejlődjek, és túléljem! De túl járok az eszükön! – motyogtam az orrom alatt alig érthetően, majd a címet megnézve útnak is indultam. Szépen lassan gyalogoltam, nem volt közel, de nem akartam elsietni a dolgokat. Kellemes egy séta volt, a nemesi részbe kellett menni, így szerencsére alig lehetett látni egy-két embert, csak Exia lógott a nyakamon egyedüli állandó társaságként. Dombos vidék volt, egy magasabb pontból visszanézve sokkal jobban lehetett látni a várost, mint az én „tanyámon”. Az egyik dombon meg is pillantottam egy birtokot, és leesett az állam. Nem mondhatom magam szegénynek, de a mi birodalmunk ehhez képest olyan volt, mint egy lyukas tetejű fakuckó. Közelebb érve egy beöltözött majom és néhány játékos állt a kapuban.
~ Remélem, ennél nem leszünk sokkal többen, mert már ettől kezdem egy kicsit kényelmetlenül érezni magam. ~ futott át a gondolat a fejemen, mikor a majom már szinte el akar küldeni már-már túl illedelmes modorával. Csak egyetlen egy emberkével jópofizik, az egyedüli lánnyal. Arrébb húzódtam, és vártam, hogy most mi lesz. Kis idő múlva megjelent még egy karakter, majd a lakáj, vagyis a majom, beljebbinvitált minket, majd becsukta a kaput, attól félve, hogy még többen leszünk férfiak.
Sato Akira- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 15
Join date : 2012. Aug. 14.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Éppen egy fa árnyékában pihentem miközben azon gondolkodtam, hogy talán valamit kezdeni kellene magammal, hogy ne unatkozzak. Talán el kéne vállalni az elő küldetésemet. Feltápászkodtam és leporoltam a hátsómat majd elindultam a küldetés táblához. Nem találtam semmi nekem valót, amikor egyszer csak megpillantottam azt a küldetést, amit egy harcéhes embernek terveztek. ”Védjétek meg lányom ártatlanságát! Busásan fizetek majd érte!” ez állt a hirdetésben. Harcolni és pénzt kapni érte? Még szép, hogy elvállalom! Most aztán teljesen felpörögtem! Megnyitottam a menüt miközben izgalmamban toporzékoltam.
- Harc megyeeek harcolniiiiiiii! - énekeltem miközben beállítottam a térképen a küldetés GPS-t. Megjelent az iránymutató és én elkezdtem teljes lendületből futni, de furcsa mód nem fáradtam el biztos ez is egy védett övezet. De nem igazán törődtem ezzel inkább csak szaladtam és szaladtam ameddig meg nem pillantottam néhány játékost, akik látszólag oda tartottak ahova én, de sajnos már nem igazán tudtam lassítani magamat ezért a nálam egy kicsivel magasabb fickót a levegőbe repítettem magammal együtt. Egy másodpercig a levegőben voltunk majd mind a ketten egy nagy puffanással földet értünk.
- Bocsi nagyon sajnálom. - kértem elnézést az idegen fiútól, aki bosszankodva elfordult és törődött a maga dolgával. Egy inas várt minket egy öntött vaskapuban és a hölgyeket teával kínálta.
- Elnézést, de maga eltévedett esetleg? - kérdezte illedelmesen bár kicsit ellenszenves hangnemben.
- Nem, hanem a küldetésre jöttem! - vágtam rá és ő erre csak prüszkölt egy nagyot.
- Bocsánat allergia… nem fontos. - egyetlen hölgy karakter jött eddig a küldetésre, de nagyon úgy tűnt, hogy ő több jutalmat fog kapni nálunk, mert egyfolytában jó pofizott vele a lakáj.
- Harc megyeeek harcolniiiiiiii! - énekeltem miközben beállítottam a térképen a küldetés GPS-t. Megjelent az iránymutató és én elkezdtem teljes lendületből futni, de furcsa mód nem fáradtam el biztos ez is egy védett övezet. De nem igazán törődtem ezzel inkább csak szaladtam és szaladtam ameddig meg nem pillantottam néhány játékost, akik látszólag oda tartottak ahova én, de sajnos már nem igazán tudtam lassítani magamat ezért a nálam egy kicsivel magasabb fickót a levegőbe repítettem magammal együtt. Egy másodpercig a levegőben voltunk majd mind a ketten egy nagy puffanással földet értünk.
- Bocsi nagyon sajnálom. - kértem elnézést az idegen fiútól, aki bosszankodva elfordult és törődött a maga dolgával. Egy inas várt minket egy öntött vaskapuban és a hölgyeket teával kínálta.
- Elnézést, de maga eltévedett esetleg? - kérdezte illedelmesen bár kicsit ellenszenves hangnemben.
- Nem, hanem a küldetésre jöttem! - vágtam rá és ő erre csak prüszkölt egy nagyot.
- Bocsánat allergia… nem fontos. - egyetlen hölgy karakter jött eddig a küldetésre, de nagyon úgy tűnt, hogy ő több jutalmat fog kapni nálunk, mert egyfolytában jó pofizott vele a lakáj.
Arwen Tris- Harcos
- Hozzászólások száma : 16
Join date : 2012. Aug. 19.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Résztvevők és sorrend: Tomoyama Tsubaki, Hokushin, Sato Akira, Arwen Tris.
Résztvevők, akik jelezték inaktívságukat, és amint tudnak, majd visszacsatlakoznak: Mikael Vaserin, Zhou Xiu Shui
Az általatok pingvinnek becézett alak végre felvezet titeket a hatalmas területre, így teljes életnagyságában elétek tárul egy úri rezidencia látképe. A kastély két oldalt szinte lelóg a dombról, amire épült, olyan hatalmas. Körülötte hemzsegnek az állatok formájára nyírt sövénybokrok, lovak prüszkölnek egy elkerített karámnál, szökőkút csobog egy szeráfszobor szájából, aranyos kis tavacskába folyik a vize, amiben virágoznak a tavi liliomok.
Sárga köves úton vezet fel titeket a lakáj, hangosan morogva. Ezúttal nem veletek van baja, hanem a pókokat szidja: ha jobban megnézitek, tényleg mindenen fonalak ülnek, csillog rajtuk a reggeli harmat fénye még. – Pedig kétszer letakarítom naponta, és mégse tűnnek el! – sápítozik, majd tekintete a fiúkra téved, és arcára visszaköltözik a barátságtalan, úri gőg. Nem is szól hozzátok, amíg a bejárathoz nem értek. Testes, pirospozsgás arcú ember fogad titeket, szeme alatt sötét táskák éktelenkednek, de ez látszólag nem szegi kedvét, és barátságosan fogadja a társaságot. –Milyen szép kötésű legény! – lapogatja meg Hokushin vállát, majd oldalra fordul, halkan a lakájhoz súg: – Nem írtad oda, hogy lányok előnyben? – A lakáj morog valamit a mai fiatalok értetlenségéről, majd hangosan búcsúzik is. Tsubakinek kezet csókol, majdnem pukedlizik. – Magácska annyira hasonlít a Kisasszonyra! Egyszerűen gyönyörű! – mondja remegő térddel, majd távozik. A gazdával maradtok.
Körbevezet benneteket a kastély körül. Szabályokat állít fel, úgy mint: reméli, hogy hoztatok magatokkal ételt-italt, mert tőle nem kaptok, ugye megértitek. A kastélyba be sem tehetitek a lábatokat, nem szeretné, hogy rossz hírét keltenék. Sok vendége van napközben, több udvarló is jár a lányához, de amíg le nem száll az est, addig titeket látni se lehessen. Ja igen, a lányát kell megvédeni, éjszakánként rejtélyes módon felbolydul itt minden. A házi őrsége eddig távol tudta tartani a betolakodókat, de elege van az egészből. Arra kér, hogy kapjátok el őket. A kislányának pedig haja szála se görbüljön. A lány szobája a földszinten van, de jó ideje a fölső toronyszobák egyikében alszik.
Ti délről mentetek fel a házba, onnan a park rész borítja. Keletről hatalmas mező, majd a fák következnek. Északról az ablakok alatt már az erdő az úr. Nyugatról van az istálló, és ugyan úgy erdő határolja.
– Mit kívántok tenni a lányom megvédése érdekében? – kérdezi.
Feladat: szolgáljatok ötletekkel arra vonatkozóan, hogy miként tudnátok „biztosítani a helyszínt”? Ki hol állna lesben, milyen csapdaötleteitek vannak, ki hol helyezkedne el. A gazda csillogó szemmel lesi a válaszaitokat. Annyit elárul még, hogy lánya ezúttal az északkeleti toronyszobában alszik.
Résztvevők, akik jelezték inaktívságukat, és amint tudnak, majd visszacsatlakoznak: Mikael Vaserin, Zhou Xiu Shui
Az általatok pingvinnek becézett alak végre felvezet titeket a hatalmas területre, így teljes életnagyságában elétek tárul egy úri rezidencia látképe. A kastély két oldalt szinte lelóg a dombról, amire épült, olyan hatalmas. Körülötte hemzsegnek az állatok formájára nyírt sövénybokrok, lovak prüszkölnek egy elkerített karámnál, szökőkút csobog egy szeráfszobor szájából, aranyos kis tavacskába folyik a vize, amiben virágoznak a tavi liliomok.
Sárga köves úton vezet fel titeket a lakáj, hangosan morogva. Ezúttal nem veletek van baja, hanem a pókokat szidja: ha jobban megnézitek, tényleg mindenen fonalak ülnek, csillog rajtuk a reggeli harmat fénye még. – Pedig kétszer letakarítom naponta, és mégse tűnnek el! – sápítozik, majd tekintete a fiúkra téved, és arcára visszaköltözik a barátságtalan, úri gőg. Nem is szól hozzátok, amíg a bejárathoz nem értek. Testes, pirospozsgás arcú ember fogad titeket, szeme alatt sötét táskák éktelenkednek, de ez látszólag nem szegi kedvét, és barátságosan fogadja a társaságot. –Milyen szép kötésű legény! – lapogatja meg Hokushin vállát, majd oldalra fordul, halkan a lakájhoz súg: – Nem írtad oda, hogy lányok előnyben? – A lakáj morog valamit a mai fiatalok értetlenségéről, majd hangosan búcsúzik is. Tsubakinek kezet csókol, majdnem pukedlizik. – Magácska annyira hasonlít a Kisasszonyra! Egyszerűen gyönyörű! – mondja remegő térddel, majd távozik. A gazdával maradtok.
Körbevezet benneteket a kastély körül. Szabályokat állít fel, úgy mint: reméli, hogy hoztatok magatokkal ételt-italt, mert tőle nem kaptok, ugye megértitek. A kastélyba be sem tehetitek a lábatokat, nem szeretné, hogy rossz hírét keltenék. Sok vendége van napközben, több udvarló is jár a lányához, de amíg le nem száll az est, addig titeket látni se lehessen. Ja igen, a lányát kell megvédeni, éjszakánként rejtélyes módon felbolydul itt minden. A házi őrsége eddig távol tudta tartani a betolakodókat, de elege van az egészből. Arra kér, hogy kapjátok el őket. A kislányának pedig haja szála se görbüljön. A lány szobája a földszinten van, de jó ideje a fölső toronyszobák egyikében alszik.
Ti délről mentetek fel a házba, onnan a park rész borítja. Keletről hatalmas mező, majd a fák következnek. Északról az ablakok alatt már az erdő az úr. Nyugatról van az istálló, és ugyan úgy erdő határolja.
– Mit kívántok tenni a lányom megvédése érdekében? – kérdezi.
Feladat: szolgáljatok ötletekkel arra vonatkozóan, hogy miként tudnátok „biztosítani a helyszínt”? Ki hol állna lesben, milyen csapdaötleteitek vannak, ki hol helyezkedne el. A gazda csillogó szemmel lesi a válaszaitokat. Annyit elárul még, hogy lánya ezúttal az északkeleti toronyszobában alszik.
_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!
- pontozás:
- Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11
1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Tsubaki ha gyanakvó is volt az illedelmes meghajlást senki esetében sem mulasztotta volna el, nem is feledkezett meg róla ezúttal sem. Az első fiú illedelmesebbnek tűnt a többieknél, a második viszont belerobogott egy másikba, míg a harmadik egy idomár aki se nem szólt egy szót, se nem jött túl közel hozzájuk
- Valami baj van Senpai? - kérdezte meg, de a válasz nem dobta fel túlzottan így inkább egyenlőre békén hagyta, s a lakájra tapadt
Szemrevaló környezeten sétáltak végig, ha nem is mutatta ki érdeklődését azért csak derekasan forgatta a fejét ide-oda hogy ne maradjon le semmiről. A férfi hangulata nem volt éppen rózsás, egyrészt mert három fiú jutott egy lányra a csapatban másrészt mert pókok szőtték tele a birtokot, bizonyosan nem első alkalommal
- Én szívesen segítek eltakarítani a hálókat - vállalkozott a feladatra, ami persze nem az ő dolga volt és ezt tudtára is adták
Azonban magában megjegyezte a részletet, hiszen az ő "munkakörében" az alaposság az első legfontosabb dolog volt ha dolgozni kellett. Nem kevés pók ügyködhetett a kertben vagy az a kevés igazán kitett magáért, a kitartó ízeltlábúak híre azonban a szemét szúrta. Nem felejtheti el még ha szokás szerint lényegtelen részletnek is bizonyul. A bejáratnál egy jól táplált úr fogadta őket, vagyis Tsubaki egészen bizonyosnak érezte magát abban hogy maga az Úr volt az aki előtte állt, s ez hamar be is bizonyosodott mindannyiuk számára. Persze ő már rögtön érkezésükkor mélyen meghajolt előtte, sőt mintha dereka egy pillanatra merőleges pozícióba került volna... de hát ez volt, minél nagyobb tiszteletet kívánt kimutatni annál nagyobbat meghajlást vetett be. De nem tudta azt latolgatni hogy vajon elegendő volt e tiszteletkimutatása, mert a lakáj távozott és még előtte kézen csókolta, s meg is ajándékozta egy szép csokor bókkal
- Igazán köszönöm, lekötelez - mondta kicsit gépszerűen miközben az arca olyan vörössé vált mint egy paradicsom
Eztán az Úrral járták körbe a birtok kastély körüli részét, ahol megint csak volt bőven látnivaló
- Mi sem természetesebb - bólintott fegyelmezetten, miközben legbelül azért szidta magát mert nem hozott magával semmi ehetőt
Tsubaki természetesen szeretett volna fellebbezni az ellen hogy nappal tartsák a kisasszonytól a távolságot és a kastélytól mindenkor, merthogy szerinte pont hogy a kérőkben nem lehetett leginkább megbízni, de végül persze tartotta a száját. Átgondolta a hallottakat és a vidéket megfigyelve aggodalmaskodott a birtok könnyű fedezékben való megközelíthetősége miatt, s amikor az Úr őket kérdezte a tervekről, Tsubaki készségesen bár kicsit tolakodón előlépett
- Nem lesz könnyű úgy távol tartani az ellenséget a kisasszonytól, hogy nem léphetünk a kastély falai közé, de mindent meg fogok tenni! Emellett habár biztos vagyok benne hogy a kisasszony szépségéhez és kecsességéhez én fel sem érhetek, képtelen voltan elfelejteni azt az információt hogy hasonlítok rá... talán kiváló csalit is lehetne belőlem csinálni? - tűnődött főnökös tartásban, majd a többiekhez fordult és diák önkormányzatos őkelme dirigálni kezdett, ami a játékban eddig nem volt kenyere, viszont a lakáj bánásmódja igencsak felbuzdította - Na figyeljenek uraim! A mozgó vagy legalább időközönként helyet változtató őrség volna az első ésszerű lépés egy ilyen helyzetben és a helyi alkalmazottakkal is okvetlenül együtt kell működnünk! Most nem otthon vagyunk és ezt be is fogom bizonyítani! Egyedül senki nem maradhat, hátha agresszív behatolással kerülünk szembe és ha a kisasszony segítségért sikít akkor azonnal értesítünk egy belépésre jogosult fegyveres személyt! Mert a keserű parancs az attól még ugyanúgy parancs, kastélyon kívül maradni! A csapatok pedig... maga Kardforgató-senpai a Harcos-senpaial együtt kalapács és üllő lennének! Én pedig az Idomár-senpaira fogok vigyázni, nehogy valaki közel kerüljön hozzá és bántsa! S míg az éj leszáll... láthatatlanná kell válnunk eme kastély tisztes lakói és vendégei szemei elől, hogy alja jelenlétünkkel ne mocskoljuk be a leírhatatlanul magasztos panorámát! Megértették?
Hevesen gesztikulált és valószínűleg minden újabb mondata egyre csak tágította a kialakult szakadékot ő és a fiúk között, akik talán nem is hagyták a dolgot annyiban
- Valami baj van Senpai? - kérdezte meg, de a válasz nem dobta fel túlzottan így inkább egyenlőre békén hagyta, s a lakájra tapadt
Szemrevaló környezeten sétáltak végig, ha nem is mutatta ki érdeklődését azért csak derekasan forgatta a fejét ide-oda hogy ne maradjon le semmiről. A férfi hangulata nem volt éppen rózsás, egyrészt mert három fiú jutott egy lányra a csapatban másrészt mert pókok szőtték tele a birtokot, bizonyosan nem első alkalommal
- Én szívesen segítek eltakarítani a hálókat - vállalkozott a feladatra, ami persze nem az ő dolga volt és ezt tudtára is adták
Azonban magában megjegyezte a részletet, hiszen az ő "munkakörében" az alaposság az első legfontosabb dolog volt ha dolgozni kellett. Nem kevés pók ügyködhetett a kertben vagy az a kevés igazán kitett magáért, a kitartó ízeltlábúak híre azonban a szemét szúrta. Nem felejtheti el még ha szokás szerint lényegtelen részletnek is bizonyul. A bejáratnál egy jól táplált úr fogadta őket, vagyis Tsubaki egészen bizonyosnak érezte magát abban hogy maga az Úr volt az aki előtte állt, s ez hamar be is bizonyosodott mindannyiuk számára. Persze ő már rögtön érkezésükkor mélyen meghajolt előtte, sőt mintha dereka egy pillanatra merőleges pozícióba került volna... de hát ez volt, minél nagyobb tiszteletet kívánt kimutatni annál nagyobbat meghajlást vetett be. De nem tudta azt latolgatni hogy vajon elegendő volt e tiszteletkimutatása, mert a lakáj távozott és még előtte kézen csókolta, s meg is ajándékozta egy szép csokor bókkal
- Igazán köszönöm, lekötelez - mondta kicsit gépszerűen miközben az arca olyan vörössé vált mint egy paradicsom
Eztán az Úrral járták körbe a birtok kastély körüli részét, ahol megint csak volt bőven látnivaló
- Mi sem természetesebb - bólintott fegyelmezetten, miközben legbelül azért szidta magát mert nem hozott magával semmi ehetőt
Tsubaki természetesen szeretett volna fellebbezni az ellen hogy nappal tartsák a kisasszonytól a távolságot és a kastélytól mindenkor, merthogy szerinte pont hogy a kérőkben nem lehetett leginkább megbízni, de végül persze tartotta a száját. Átgondolta a hallottakat és a vidéket megfigyelve aggodalmaskodott a birtok könnyű fedezékben való megközelíthetősége miatt, s amikor az Úr őket kérdezte a tervekről, Tsubaki készségesen bár kicsit tolakodón előlépett
- Nem lesz könnyű úgy távol tartani az ellenséget a kisasszonytól, hogy nem léphetünk a kastély falai közé, de mindent meg fogok tenni! Emellett habár biztos vagyok benne hogy a kisasszony szépségéhez és kecsességéhez én fel sem érhetek, képtelen voltan elfelejteni azt az információt hogy hasonlítok rá... talán kiváló csalit is lehetne belőlem csinálni? - tűnődött főnökös tartásban, majd a többiekhez fordult és diák önkormányzatos őkelme dirigálni kezdett, ami a játékban eddig nem volt kenyere, viszont a lakáj bánásmódja igencsak felbuzdította - Na figyeljenek uraim! A mozgó vagy legalább időközönként helyet változtató őrség volna az első ésszerű lépés egy ilyen helyzetben és a helyi alkalmazottakkal is okvetlenül együtt kell működnünk! Most nem otthon vagyunk és ezt be is fogom bizonyítani! Egyedül senki nem maradhat, hátha agresszív behatolással kerülünk szembe és ha a kisasszony segítségért sikít akkor azonnal értesítünk egy belépésre jogosult fegyveres személyt! Mert a keserű parancs az attól még ugyanúgy parancs, kastélyon kívül maradni! A csapatok pedig... maga Kardforgató-senpai a Harcos-senpaial együtt kalapács és üllő lennének! Én pedig az Idomár-senpaira fogok vigyázni, nehogy valaki közel kerüljön hozzá és bántsa! S míg az éj leszáll... láthatatlanná kell válnunk eme kastély tisztes lakói és vendégei szemei elől, hogy alja jelenlétünkkel ne mocskoljuk be a leírhatatlanul magasztos panorámát! Megértették?
Hevesen gesztikulált és valószínűleg minden újabb mondata egyre csak tágította a kialakult szakadékot ő és a fiúk között, akik talán nem is hagyták a dolgot annyiban
Tomoyama Tsubaki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
A pingvin elvezetett minket egy sárga úton a valódi megbízónkhoz. A leendő főnök megveregette a vállamat és megjegyezte milyen szép száll legény vagyok. De azért halkan a lakájféleségnek megjegyezte nemtetszését miszerint férfiak is jelen vannak. Ez a küldetés kezdett egyre jobban idegesíteni mint mikor kavics megy az ember cipőjébe. El lehet viselni de rendkívül kellemetlen és bosszantó. Az udvariasnak nem mondható főnök körbevezetett minket majd elmagyarázta a szabályokat. Az egyik az volt, hogy nem léphettünk a palotába a másik nappal nem mutatkozhattunk. Valami olyasmit magyarázott nehogy rossz hírét keltsük a háznak. Ez nekem kicsit magas volt, hogyan kelthetné néhány testőr rossz hírét ráadásul ha tényleg így lett volna nem ragasztott volna ki egy baromi nagy plakátot. Szóval ez az ügy nekem igencsak bűzlött de a pénz kellet és minden bűzt el lehet valahogy viselni. A kis hölgy a körbe vezetés után rögtön magához ragadta a hatalmat és mindenkinek elmondta mit mikor, hogyan csináljon. Engem ahhoz a fickóhoz osztott be aki nemrég volt szíves rám zuhanni. Akkor kicsit bosszús voltam ettől de pár percre rá el is felejtettem. Mikor befejezte a lány mindenkihez intéztem a következő szavakat.
-Lehet, hogy a bérencei vagyunk de nem alsóbbrendűek. Mindig kiborított ez a nagyképű, kékvérű stílus. Nem jó-pofizni jöttünk ide hanem, hogy megvédjük a kisasszonyt minden más másodlagos. Abban a csali dologban én is benne benne lenék de van egy kis bökkenő. Mi van ha nem veszik be az átverést és egyből az eredetihez mennek. Én két lehetőséget látok vagy te leszel a csali vagy egyikünk beöltözik csalinak míg te a kisasszony testi épségére ügyelsz. De ez mind csak az én kusza gondolatim.-
Ezután mintha mi sem történt volna a harcoshoz fordulok.
-Ahogy a főnökasszonyt elnézem egymás mellé leszünk beosztva- mikor befejeztem egy mosollyal zártam mondandóm. Úgy éreztem az a lány az a fajta aki minden eszközzel kikényszeríti a maga igazát.
-Lehet, hogy a bérencei vagyunk de nem alsóbbrendűek. Mindig kiborított ez a nagyképű, kékvérű stílus. Nem jó-pofizni jöttünk ide hanem, hogy megvédjük a kisasszonyt minden más másodlagos. Abban a csali dologban én is benne benne lenék de van egy kis bökkenő. Mi van ha nem veszik be az átverést és egyből az eredetihez mennek. Én két lehetőséget látok vagy te leszel a csali vagy egyikünk beöltözik csalinak míg te a kisasszony testi épségére ügyelsz. De ez mind csak az én kusza gondolatim.-
Ezután mintha mi sem történt volna a harcoshoz fordulok.
-Ahogy a főnökasszonyt elnézem egymás mellé leszünk beosztva- mikor befejeztem egy mosollyal zártam mondandóm. Úgy éreztem az a lány az a fajta aki minden eszközzel kikényszeríti a maga igazát.
_________________
Most
- Spoiler:
8 szint
Élet: 9 (+2)(+1)(+5)=(45)
Fegyverkezelés: 15 (+2)(+2)(+5)(+1)(+5)
Erő: 9 (+2)(+5)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság: 9(+1)(+5)
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
párbaj Kimiko vs Incubus vs Ayani vs Hokushin
- Spoiler:
Élet: 4 (+2)(+1)=(20)
Fegyverkezelés: 9 (+2)(+2)(+5)
Erő: 4 (+2)
Kitartás: 3 (+1)(+2)
Gyorsaság: 11 (gyorstalpaló+8,)
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Ragnarök,
- Spoiler:
- Élet: 4 (+2)(+1)=(20)
Fegyverkezelés: 9 (+2)(+2)(+5)
Erő: 4 (+2)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság: 4(+1)(+ 8 )
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hokushin- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 200
Join date : 2012. Aug. 02.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Tartottam a távolságot a többiektől, úgy gondoltam elég, ha szépen, lassan közeledek feléjük. Fel is tűnt a csapat egy szem nőnemű tagjának, és mikor rákérdezet, én csak egy sima „Nem!”-mel válaszoltam, talán egy kicsit udvariatlanul. Egy sárga kövekkel kirakott úton haladtunk tovább és már kezdtem úgy érezni magam, mint Dorothy, aki Smaragdvárosba igyekszik. Sövénybokrok, lovak, szökőkút, minden amit csak el lehet képelni, csak egyedül a pókháló nem illett bele a képbe, talán pont azért is nyerte meg jobban a tetszésemet. A lakáj is erről panaszkodott egész végig, míg el nem értünk a bejárathoz. Ott egy testes ember várt minket, akin látszott, hogy nem aludt valami sokat. Egy kis bájcsevely után közölte a szabályait, miszerint nem ad kaját, nem mehetünk be a kastélyba, nappal egyáltalán nem is létezhetünk. Nem volt ezzel semmi bajom, kivéve, hogy nem volt semmiféle élelmem. Igazán hozzánk vághatott volna egy kenyeret, bőven elegendő lett volna az is. Közölt még néhány információt, meg körbevezetett minket, majd széles mosollyal kérdezte, mik is a terveink. Mondanom sem kell, a csapat lány tagja rögtön magához vette a gyeplőt és felvázolta ötleteit, majd mintha vezetőnek választottuk volna parancsokat kezdett adni.
- Tudok magamra vigyázni! – reagáltam rögtön – Viszont, ha valaki velem akar egy csapatban lenni, az barátkozzon össze Exiával! – mondtam, miközben a nyakába dobtam a rajtam csüngő kígyót. Ezt szántam tesztnek, Exiát jó emberismerőnek gondoltam, ha már rajtam lóg állandóan, így ha ő elviseli, én is erőt veszek magamon.
- A lány eddig védve volt, túl feltűnő lenne a csali. Csak felesleges erőpocsékolás. A többit támogatom. – közöltem nézőpontomat, jelezve, hogy jobb ötletem nekem sincs.
- Tudok magamra vigyázni! – reagáltam rögtön – Viszont, ha valaki velem akar egy csapatban lenni, az barátkozzon össze Exiával! – mondtam, miközben a nyakába dobtam a rajtam csüngő kígyót. Ezt szántam tesztnek, Exiát jó emberismerőnek gondoltam, ha már rajtam lóg állandóan, így ha ő elviseli, én is erőt veszek magamon.
- A lány eddig védve volt, túl feltűnő lenne a csali. Csak felesleges erőpocsékolás. A többit támogatom. – közöltem nézőpontomat, jelezve, hogy jobb ötletem nekem sincs.
Sato Akira- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 15
Join date : 2012. Aug. 14.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Amikor láthatóan mindenki megérkezett pingvin bekísért minket a rezidenciára és egy sárga úton vezetett minket a palota bejáratához. Miközben az úton mentünk pingvin folyamatosan morgott valamit, de csak akkor értettem, meg amit mondott, amikor utoljára ismételte. - Azok a fránya pókok! Pedig kétszer letakarítom naponta, és mégse tűnnek el! - Mikor befejezte a szitkozódást megérkeztünk a bejárathoz ahol egy kövér pirospozsgás arcú úr várt minket. Megveregette a magas fiú vállát.
- Milyen szép kötésű legény! - mondta majd odasúgott pingvinnek
- Nem írtad oda, hogy lányok előnyben? - Erre pingvin csak morgott valamit arról, hogy a mai fiatalság milyen értetlen. A főnök körbevezetett minket a rezidencia körül majd mikor befejeztük a tortúrát elmondta a szabályokat, amik nem voltak túl bonyolultak. Az első szabály az, hogy nem tehetjük be a lábunkat a palotába a másik pedig az, hogy nem mutatkozhatunk, nappal nehogy rosszhírét keltsük a palotának. Az ifjú hölgy elkezdte felvázolni a stratégiát miszerint lehetne ő a csali, engem pedig azzal a fiúval osztott egy csapatba, akibe szépen belerohantam.
- Személy szerint én a csalis tervet ellenzem! Túl veszélyes ötlet és nem szeretném, ha akárki is megsérülne közülünk! Plusz, ahogyan állatidomár-kun is mondta biztosan számítanak csapdára. - jegyeztem meg a véleményem majd odafordult hozzám a kardforgató, akibe nemrég belerohantam és barátságosan megszólalt.
- Ahogy a főnökasszonyt elnézem, egymás mellé leszünk beosztva. – mondta és egy mosollyal zárta a mondatot.
- Ja és meg kell, mondjam, te tűnsz eddig a legszimpatikusabbnak, bár nem tudom miért. - mondtam neki mosolyogva miközben a tarkómat vakartam.
- Milyen szép kötésű legény! - mondta majd odasúgott pingvinnek
- Nem írtad oda, hogy lányok előnyben? - Erre pingvin csak morgott valamit arról, hogy a mai fiatalság milyen értetlen. A főnök körbevezetett minket a rezidencia körül majd mikor befejeztük a tortúrát elmondta a szabályokat, amik nem voltak túl bonyolultak. Az első szabály az, hogy nem tehetjük be a lábunkat a palotába a másik pedig az, hogy nem mutatkozhatunk, nappal nehogy rosszhírét keltsük a palotának. Az ifjú hölgy elkezdte felvázolni a stratégiát miszerint lehetne ő a csali, engem pedig azzal a fiúval osztott egy csapatba, akibe szépen belerohantam.
- Személy szerint én a csalis tervet ellenzem! Túl veszélyes ötlet és nem szeretném, ha akárki is megsérülne közülünk! Plusz, ahogyan állatidomár-kun is mondta biztosan számítanak csapdára. - jegyeztem meg a véleményem majd odafordult hozzám a kardforgató, akibe nemrég belerohantam és barátságosan megszólalt.
- Ahogy a főnökasszonyt elnézem, egymás mellé leszünk beosztva. – mondta és egy mosollyal zárta a mondatot.
- Ja és meg kell, mondjam, te tűnsz eddig a legszimpatikusabbnak, bár nem tudom miért. - mondtam neki mosolyogva miközben a tarkómat vakartam.
Arwen Tris- Harcos
- Hozzászólások száma : 16
Join date : 2012. Aug. 19.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
– Ez fantasztikus, egyszerűen fantasztikus! – lelkendezett a ház ura, miközben csillogó szemekkel figyelte, hogyan intézkedik Tsubaki. – Mindig is tudtam, hogy az ilyen munkát lányokra szabad csak bízni. Ők tudják igazán, hogyan kell megóvni az ártatlanságot. – Tapsolt. – Főleg, ha ennyire hasonlítanak az én drágámra, akkor buták már nem lehetnek – kacsint Tsubakira, majd számba veszi az elhangzottakat.
– Nagyon szemrevaló nő lennél, ifjú lovag uram, ezt be kell látnom – veregeti meg Hokushin vállát újfent. –De sajnos nem sugárzik belőled a női báj, és a te álcádon bizony tényleg hamar átlátna.
A férfi még gondolok kicsit, majd csak kiböki, hogy mit akar.
– Rendben van, úgy látom a legjobbnak, ha akkor mindezeket magatok között döntitek el. Neked, kedveském – fordult megint a csapat egyetlen nő tagjához – ha még mindig kitartasz a terved mellett, megengedem, hogy lányom mellett legyél az este folyamán, de figyelmeztetlek: szüksége van az alvásra, hogy másnap frissen fogadhassa a hódolóit, ezért a legjobb, ha nem zavarod őt, sőt vigyázod álmát. – Bólintott, mintegy önmagának, hogy jól végezte dolgát, majd minden további búcsúzkodás nélkül elkacsázott a bejáratához. Onnan visszanézett, elégedetten mosolygott, majd magára csukta az ajtót.
Látszólag magatokra maradtatok, pár percen belül azonban érkezik a lakáj. Egyik karján tálcát egyensúlyoz, a másikon csipkés-fodros hálóinget hoz. A tálcát Tsubakinek adja. – Hátha azért éhes-szomjas, csak kérem, az Úrnak ne szóljon róla. Nem tudtam megállni, ahogy magácskára gondoltam – motyogja elvörösödve. A tálcán bőven van étel-ital mindenkinek.
A ruha pedig ahhoz hasonló, mint amiben a Kisasszony ma este aludni fog. Korábban az övé volt, csak megunta, így most Tsubaki megkaphatja az akció idejére. Hogy döntöttek akkor, hordani fogja, vagy vigyem vissza?
A lakáj saját magához képest futva távozik, magatok maradtatok.
Feladat: rendezzétek el akkor magatok között, hogy ki kivel és hol helyezkedik el. Időközben késő délutánra hajlott az idő, két óra, és rátok borul a sötétség. Ne feledjétek el, hogy csak Tsubaki léphet be a Kisasszony szobájába, ami az északkeleti toronyban van. Nyugodtan lehet ismerkedni, vagy lezavarni a korábban elkezdett akciókat. A kör végére mindenki foglaljon el valamilyen pozíciót. Ha ketten csoportokra oszlotok, a csapatok legyenek az eredeti terv szerint: Tsubaki-Sato, Hokushin-Tris. Így mindenkinek van gondolkodási ideje a saját reagját illetően, mire ő következik. Ó, és a tálcányi étel-ital… Mi lesz a sorsa?
– Nagyon szemrevaló nő lennél, ifjú lovag uram, ezt be kell látnom – veregeti meg Hokushin vállát újfent. –De sajnos nem sugárzik belőled a női báj, és a te álcádon bizony tényleg hamar átlátna.
A férfi még gondolok kicsit, majd csak kiböki, hogy mit akar.
– Rendben van, úgy látom a legjobbnak, ha akkor mindezeket magatok között döntitek el. Neked, kedveském – fordult megint a csapat egyetlen nő tagjához – ha még mindig kitartasz a terved mellett, megengedem, hogy lányom mellett legyél az este folyamán, de figyelmeztetlek: szüksége van az alvásra, hogy másnap frissen fogadhassa a hódolóit, ezért a legjobb, ha nem zavarod őt, sőt vigyázod álmát. – Bólintott, mintegy önmagának, hogy jól végezte dolgát, majd minden további búcsúzkodás nélkül elkacsázott a bejáratához. Onnan visszanézett, elégedetten mosolygott, majd magára csukta az ajtót.
Látszólag magatokra maradtatok, pár percen belül azonban érkezik a lakáj. Egyik karján tálcát egyensúlyoz, a másikon csipkés-fodros hálóinget hoz. A tálcát Tsubakinek adja. – Hátha azért éhes-szomjas, csak kérem, az Úrnak ne szóljon róla. Nem tudtam megállni, ahogy magácskára gondoltam – motyogja elvörösödve. A tálcán bőven van étel-ital mindenkinek.
A ruha pedig ahhoz hasonló, mint amiben a Kisasszony ma este aludni fog. Korábban az övé volt, csak megunta, így most Tsubaki megkaphatja az akció idejére. Hogy döntöttek akkor, hordani fogja, vagy vigyem vissza?
A lakáj saját magához képest futva távozik, magatok maradtatok.
Feladat: rendezzétek el akkor magatok között, hogy ki kivel és hol helyezkedik el. Időközben késő délutánra hajlott az idő, két óra, és rátok borul a sötétség. Ne feledjétek el, hogy csak Tsubaki léphet be a Kisasszony szobájába, ami az északkeleti toronyban van. Nyugodtan lehet ismerkedni, vagy lezavarni a korábban elkezdett akciókat. A kör végére mindenki foglaljon el valamilyen pozíciót. Ha ketten csoportokra oszlotok, a csapatok legyenek az eredeti terv szerint: Tsubaki-Sato, Hokushin-Tris. Így mindenkinek van gondolkodási ideje a saját reagját illetően, mire ő következik. Ó, és a tálcányi étel-ital… Mi lesz a sorsa?
_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!
- pontozás:
- Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11
1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
- Ki az az ExiÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁIIIII! - fordult sikításba a kérdés, mert nem tudta mi repült a nyaka közé
Egy pillanattal később lehiggadt és rámeredt az őt szemező kígyófejre, az óriáskígyó baba aztán kitologatta villás nyelvét Tsubaki orrát bökdösve. Ő fix tekintettel rápislantott és balra billentette a fejét
- Áiiiiiiiiiiattateringettétottazemberke! - dörgölte vinnyogva arcához a nem várt cukiságot, majd hirtelen lefagyott a kedve és pontszemeivel körülnézett - Őőőő... ez a tied... - adta vissza rá az állatot egy megszégyenült osztályképviselő arckifejezésével
A tervét azonban széles körben támogatták a fiúk egyedül az álruhás kivételével, ami szerinte márpedig az egyik legjobb volt. Amikor azonban sértetten mondott volna valamit, az Úr előzte meg és bókjaival alaposan elvette Tsubaki nyelvét, aki már megint az arcpírját kezdte el növeszteni. Mellesleg a férfi mesterien rázta le magáról a kardforgató keresetlen megjegyzéseit, ami emelt is nagyot a lány szimpátia mércéjén... ááááá igeeeen... megőrizte a tekintélyét és még csak nem is hordta le, több volt az Úrban mint elsőre látszott! Ráadásul a beöltözős tervét is szívélyesen támogatta
- Igenis kitartok - bólintott katonásan, majd mi sem természetes meg is indokolta - amíg van esély a tervem hasznosságára, addig mindenképpen köteles vagyok a repertoáromban tartani! A kisasszonyt pedig álomba is ringatom, ha netalán nem tudna aludni vagy felébresztik!
A férfi bólintott és aztán angolosan távozott társaságukból, amikor pedig egy pillanatra visszafordult, Tsubaki tisztelettudón meghajolt felé
- Na tehát - törte meg az Úr távozása által keltett rövid csendet - mivel hamarosan eljön a naplemente, egyenlőre kettesével tűnjünk el a sövények között és aztán térjünk vissza ide, addig is a legjobb lenne ha...
Ekkor elakadt a szava mert a gentleman lakáj lépett oda hozzájuk egy hálóinggel és egy tálcányi étellel, s Tsubaki megint csak ledöbbent, pozitívan
- Ön igazi úriember! - áradozott paradicsom vörösen - Lovagias és szerény hogy ennyire figyelmes irántam, már csak ezért sem utasíthatom el az ajándékát és szavamra mondom az Úrnak egy szót sem szólok!
Tehát elfogadta a tálcát és néhány klikkeléssel az itemjei közé helyezte, egyenlőre. Ezután a felajánlott ruhát vizsgálta meg amilyen fegyelmezetten csak munkához állni lehet, igazából oda volt a darabért és a tényért hogy a kisasszony már nem használta, így hát azt is láthatatlan zsákjába helyezte amíg el nem jön az ideje hogy magára öltse. Igaz csak rövid ideig kapja kölcsön, de addig is megéri
- Természetesen egy igazán gyönyörű darabot választott ki - fejezte ki szóban is tetszését - viselni fogom az éjjel és a feladat el végeztével a tálcával együtt visszaszolgáltatom. Természetesen idekint a rendes ruhámban mutatkozok, nehogy feltűnjön bárkinek is a gyanús sétákat tevő "kisasszony"
Jól megnyomta az utolsó szót hogy tisztázza, nem az igazi kisasszonyra célzott hanem magára. Még egy puszit is hajlandó volt küldeni a lakájnak, az pedig sietve elviharzott mint akit üldöznek. Tsubaki aztán a fiúkhoz fordult
- Változnak a tervek - jelentette ki, majd végre kedvesen elmosolyodott - most együtt elrejtőzünk éjszakáig a sövények között és megvacsorázunk, mert tudom hogy már biztos éhesek és szomjasak!
Való igaz, nem volt szíve magának megtartani az egészet, egyrészt mert negyed része is elég volt neki másrészt nem volt egy kínzómester, ha nem esznek akkor talán miatta halnak meg mert nem tudják a maximumot adni. Így hát halk léptekkel eltűnt a sövényesben és egy megfelelő, elegendően nagy zugban elővette a tálcát a cuccai közül hogy kényelmesen elfogyasszák
- Azért csak halkan csináljuk és füleljünk - jegyezte meg közben - az ellenség lehet hogy már ekkortájt megpróbál beszivárogni!
Figyelt is a maga részéről, néha felkelve a vacsorától kinézelődött elsősorban az erdőszélek irányába, de a birtokra jövő és innen távozó egyéneket is megnézegette. Most rajta volt a szófukarság sora, nem akarta hogy az evés miatt lanyhuljon a figyelme ezért esze főleg a terveknél járt, amikor éppen evett vagy ivott. Ha volt maradék a többiektől miután jól lakta, készségesen eltakarította utánuk egyenesen a gyomrába, aztán a tálcát visszatette az inventoryjába. Ügyelt arra hogy ne legyen zsíros a keze vagy hogy ne maszatolják össze a pázsitot. Már ugyancsak sötétedett mire végeztek
- Lassan kezdődik az éles szolgálat - mondta, lakáj és Úr híján visszaváltozva az engedelmes és tisztelettudó lánnyá - senpaiok, engedelmükkel ha támogatják még a tervemet, akkor én az Idomár-senpaial körbelopózunk a birtok körül, maguk pedig egyenlőre szemmel tarthatnák a bejáratokat. Itt most minden gyanús, ezért figyeljük a személyzetet is sőt mindenki mást is. Ha éppen bemegyek vagy kijövök a kastélyból, akkor csakis odabent öltözök át! Ez azt jelenti, ha egy hálóinges magamfajta lány bukkan fel akkor az nem én vagyok, de akkor sem ha átlagos ruhában lesz vagy csukját visel. Csak... azért mondom, mert nem tudhatjuk igazából mi folyik itt és az itt lakók mennyit tudnak, vagy mihez van közük és mihez nem! Kérem Idomár-senpai, ha én a kastélyban tartózkodom akkor ön legyen közel a Kardforgató- és a Harcos-senpaiokhoz, egyébként pedig az életem árán is megvédem önt ha kell!
Tsubaki ezúttal teljesen nyitott volt a változtatásokra és ellenjavaslatokra, nem csak tisztnek vált be de engedelmes kiskatonának is, mindössze akkor tiltakozott ha valamelyikük túl nagy veszélynek akarta kitenni magát
Egy pillanattal később lehiggadt és rámeredt az őt szemező kígyófejre, az óriáskígyó baba aztán kitologatta villás nyelvét Tsubaki orrát bökdösve. Ő fix tekintettel rápislantott és balra billentette a fejét
- Áiiiiiiiiiiattateringettétottazemberke! - dörgölte vinnyogva arcához a nem várt cukiságot, majd hirtelen lefagyott a kedve és pontszemeivel körülnézett - Őőőő... ez a tied... - adta vissza rá az állatot egy megszégyenült osztályképviselő arckifejezésével
A tervét azonban széles körben támogatták a fiúk egyedül az álruhás kivételével, ami szerinte márpedig az egyik legjobb volt. Amikor azonban sértetten mondott volna valamit, az Úr előzte meg és bókjaival alaposan elvette Tsubaki nyelvét, aki már megint az arcpírját kezdte el növeszteni. Mellesleg a férfi mesterien rázta le magáról a kardforgató keresetlen megjegyzéseit, ami emelt is nagyot a lány szimpátia mércéjén... ááááá igeeeen... megőrizte a tekintélyét és még csak nem is hordta le, több volt az Úrban mint elsőre látszott! Ráadásul a beöltözős tervét is szívélyesen támogatta
- Igenis kitartok - bólintott katonásan, majd mi sem természetes meg is indokolta - amíg van esély a tervem hasznosságára, addig mindenképpen köteles vagyok a repertoáromban tartani! A kisasszonyt pedig álomba is ringatom, ha netalán nem tudna aludni vagy felébresztik!
A férfi bólintott és aztán angolosan távozott társaságukból, amikor pedig egy pillanatra visszafordult, Tsubaki tisztelettudón meghajolt felé
- Na tehát - törte meg az Úr távozása által keltett rövid csendet - mivel hamarosan eljön a naplemente, egyenlőre kettesével tűnjünk el a sövények között és aztán térjünk vissza ide, addig is a legjobb lenne ha...
Ekkor elakadt a szava mert a gentleman lakáj lépett oda hozzájuk egy hálóinggel és egy tálcányi étellel, s Tsubaki megint csak ledöbbent, pozitívan
- Ön igazi úriember! - áradozott paradicsom vörösen - Lovagias és szerény hogy ennyire figyelmes irántam, már csak ezért sem utasíthatom el az ajándékát és szavamra mondom az Úrnak egy szót sem szólok!
Tehát elfogadta a tálcát és néhány klikkeléssel az itemjei közé helyezte, egyenlőre. Ezután a felajánlott ruhát vizsgálta meg amilyen fegyelmezetten csak munkához állni lehet, igazából oda volt a darabért és a tényért hogy a kisasszony már nem használta, így hát azt is láthatatlan zsákjába helyezte amíg el nem jön az ideje hogy magára öltse. Igaz csak rövid ideig kapja kölcsön, de addig is megéri
- Természetesen egy igazán gyönyörű darabot választott ki - fejezte ki szóban is tetszését - viselni fogom az éjjel és a feladat el végeztével a tálcával együtt visszaszolgáltatom. Természetesen idekint a rendes ruhámban mutatkozok, nehogy feltűnjön bárkinek is a gyanús sétákat tevő "kisasszony"
Jól megnyomta az utolsó szót hogy tisztázza, nem az igazi kisasszonyra célzott hanem magára. Még egy puszit is hajlandó volt küldeni a lakájnak, az pedig sietve elviharzott mint akit üldöznek. Tsubaki aztán a fiúkhoz fordult
- Változnak a tervek - jelentette ki, majd végre kedvesen elmosolyodott - most együtt elrejtőzünk éjszakáig a sövények között és megvacsorázunk, mert tudom hogy már biztos éhesek és szomjasak!
Való igaz, nem volt szíve magának megtartani az egészet, egyrészt mert negyed része is elég volt neki másrészt nem volt egy kínzómester, ha nem esznek akkor talán miatta halnak meg mert nem tudják a maximumot adni. Így hát halk léptekkel eltűnt a sövényesben és egy megfelelő, elegendően nagy zugban elővette a tálcát a cuccai közül hogy kényelmesen elfogyasszák
- Azért csak halkan csináljuk és füleljünk - jegyezte meg közben - az ellenség lehet hogy már ekkortájt megpróbál beszivárogni!
Figyelt is a maga részéről, néha felkelve a vacsorától kinézelődött elsősorban az erdőszélek irányába, de a birtokra jövő és innen távozó egyéneket is megnézegette. Most rajta volt a szófukarság sora, nem akarta hogy az evés miatt lanyhuljon a figyelme ezért esze főleg a terveknél járt, amikor éppen evett vagy ivott. Ha volt maradék a többiektől miután jól lakta, készségesen eltakarította utánuk egyenesen a gyomrába, aztán a tálcát visszatette az inventoryjába. Ügyelt arra hogy ne legyen zsíros a keze vagy hogy ne maszatolják össze a pázsitot. Már ugyancsak sötétedett mire végeztek
- Lassan kezdődik az éles szolgálat - mondta, lakáj és Úr híján visszaváltozva az engedelmes és tisztelettudó lánnyá - senpaiok, engedelmükkel ha támogatják még a tervemet, akkor én az Idomár-senpaial körbelopózunk a birtok körül, maguk pedig egyenlőre szemmel tarthatnák a bejáratokat. Itt most minden gyanús, ezért figyeljük a személyzetet is sőt mindenki mást is. Ha éppen bemegyek vagy kijövök a kastélyból, akkor csakis odabent öltözök át! Ez azt jelenti, ha egy hálóinges magamfajta lány bukkan fel akkor az nem én vagyok, de akkor sem ha átlagos ruhában lesz vagy csukját visel. Csak... azért mondom, mert nem tudhatjuk igazából mi folyik itt és az itt lakók mennyit tudnak, vagy mihez van közük és mihez nem! Kérem Idomár-senpai, ha én a kastélyban tartózkodom akkor ön legyen közel a Kardforgató- és a Harcos-senpaiokhoz, egyébként pedig az életem árán is megvédem önt ha kell!
Tsubaki ezúttal teljesen nyitott volt a változtatásokra és ellenjavaslatokra, nem csak tisztnek vált be de engedelmes kiskatonának is, mindössze akkor tiltakozott ha valamelyikük túl nagy veszélynek akarta kitenni magát
Tomoyama Tsubaki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Az állatidomár fiú Tsubakira dobta a kígyót amitől ő először felsikoltott mert nem tudta mi landolt a nyakán. Mikor észrevette, hogy csak egy kígyó elkezdett visongani és az arcához dörgölte a kígyó fejét. Úgy bánt azzal a csúszómászóval mint valami plüss nyuszival. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy velem is így viselkedne-e ha a nyakába ugornék. Szerencsére pillanatok elvetettem eme ötletemet. A hölgy és pár másodperc alatt újra az a fegyelmezett nővé változott át és visszaadta az állatot a tulajdonosának. A tervezésben nem volt szerencsém mert mindenki kivétel nélkül lehúrogta az töltetemet. A főnök asszony mindenki kiosztotta a feladatait az az idióta kliens meg a pingvinje csak bólogattak. A pingvin a kisasszonyunknak hagyott egy kis ételt és italt és bár annyi volt, hogy mindannyiunknak elég lett volna én értettem a célzást. Soha nem kedveltem ha nemkívánatos személynek tartanak de ezek még le is néztek. Már azon gondolkodtam, hogy hagyom az egész küldetést a fenébe, de ha már elvállaltam meg kell csinálnom. Mikor Tsubaki étellel kínált megapprobáltam udvariasan visszautasítani.
-Köszönöm de én nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy éhes legyek. Ráadásul olyantól el sem fogadom aki segítséget kér utána meg játssza az eszit és lenézi az embereket. Kérlek bocsássatok meg.-
Ezzel kissé félrevonulok arra az időre amíg a többiek esznek. A múlt este ettem egy keveset így nem volt gond, hogy kihagytam egy étkezést. Ha befejezték oda bújok majd ahova a harcos. Ha esetleg valamit kérdez arra mindenféle probléma nélkül válaszolok majd. Nem rá haragszom hanem erre a pökhendi, kihaénnem magatartásra. Én is mindent bele szándékozok adni a küldetésbe.
-Köszönöm de én nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy éhes legyek. Ráadásul olyantól el sem fogadom aki segítséget kér utána meg játssza az eszit és lenézi az embereket. Kérlek bocsássatok meg.-
Ezzel kissé félrevonulok arra az időre amíg a többiek esznek. A múlt este ettem egy keveset így nem volt gond, hogy kihagytam egy étkezést. Ha befejezték oda bújok majd ahova a harcos. Ha esetleg valamit kérdez arra mindenféle probléma nélkül válaszolok majd. Nem rá haragszom hanem erre a pökhendi, kihaénnem magatartásra. Én is mindent bele szándékozok adni a küldetésbe.
_________________
Most
- Spoiler:
8 szint
Élet: 9 (+2)(+1)(+5)=(45)
Fegyverkezelés: 15 (+2)(+2)(+5)(+1)(+5)
Erő: 9 (+2)(+5)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság: 9(+1)(+5)
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
párbaj Kimiko vs Incubus vs Ayani vs Hokushin
- Spoiler:
Élet: 4 (+2)(+1)=(20)
Fegyverkezelés: 9 (+2)(+2)(+5)
Erő: 4 (+2)
Kitartás: 3 (+1)(+2)
Gyorsaság: 11 (gyorstalpaló+8,)
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Ragnarök,
- Spoiler:
- Élet: 4 (+2)(+1)=(20)
Fegyverkezelés: 9 (+2)(+2)(+5)
Erő: 4 (+2)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság: 4(+1)(+ 8 )
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hokushin- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 200
Join date : 2012. Aug. 02.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Miután Exia visszakerült hozzám, magunk között megállapítottuk, hogy a lány teljesen rendben van, társulhatunk vele. Az uraság is csak őt dicsérte, meg a kardforgatóhoz szólt néhány szót, olyan volt, mintha a negyedik társunk és én ott se lettünk volna. Nem mondhatom, hogy zavart, sőt ellenkezőleg, de akkor is fura volt. A megbízónk fecseget még egy kicsit, majd újdonsült partneremhez fordulva engedélyt adott neki, hogy belépjen a célszemély szobájába, feltéve, ha nem zavarja édes álmában. Biztosan érezte, hogy benne bíznak meg a legjobban, mert sokkal nagyobb önbizalommal válaszolt. A főnök meg csak bólogatott, már attól féltem, hogy leesik a feje, majd, mint aki jól végezte dolgát, egy szó nélkül távozott. Tsubaki ezután ismét a kézébe vette a gyeplőt és kezdte kiadni az utasításait, amikor hírtelen megjelent a lakáj egy tálcával és egy hálóinggel a kezében. Természetesen mindkettőt a hölgy tagunknak hozta, majd mentegetőzött, hogy nem bírta ki, hogy ne hozzon kaját neki, meg hogy ne szóljunk róla a főnökének. Megint egy adag bájcsevely következett, amit személy szerint már kezdtem nagyon unni, majd a majom sietve távozott. Tsubaki elrakta a ruhát, aminek nagyon örültem, mivel nem voltam oda a csali ötletért, de így azért kevésbé volt feltűnő. Szép is lett volna, ha már abban szaladgál, akkor már csak egy tábla hiányzott volna, rajta a felirat: „Én vagyok a csali!” Egy kis tervmódosítás után bebújtunk egy bokorba, majd meg lettünk kínálva a tálca tartalmával.
- Köszönöm, nem vagyok éhes! – mondtam, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy itt valami nem stimmel.
~ Miért hozott a lakáj annyi kaját, hogy ötünknek is elég legyen, bár Exia nem eszik ilyeneket, egyetlen egy embernek? Nem lennék meglepve, ha ő is benne lenne ebben az egészben.
Hamar besötétedett, mikor a főnökasszony szokásához híven megint eligazítást tartott. Érezhető volt, hogy minden szavát komolyan gondolta, és mondhatni féltett minket, legalább is engem.
- Köszönöm, nem vagyok éhes! – mondtam, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy itt valami nem stimmel.
~ Miért hozott a lakáj annyi kaját, hogy ötünknek is elég legyen, bár Exia nem eszik ilyeneket, egyetlen egy embernek? Nem lennék meglepve, ha ő is benne lenne ebben az egészben.
Hamar besötétedett, mikor a főnökasszony szokásához híven megint eligazítást tartott. Érezhető volt, hogy minden szavát komolyan gondolta, és mondhatni féltett minket, legalább is engem.
Sato Akira- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 15
Join date : 2012. Aug. 14.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Nekidőltem a falnak a megbeszélés után miközben a főnök elkezdte dicsérni Főnökasszonyt-senpait és Kardforgató-kunt. Becsuktam a szemem és próbáltam pihenni, hogy este ne félholtan keljen harcolnom. Egyszer csak egy hangos sikítást halottam, amire felkaptam a fejem és a pallosomért nyúltam, de sajnos nem harcra került sor csak Állatidomár-kun viccesnek találta Főnökasszony-senpaira dobni a kis kedvencét. Főnökasszony-senpai először sikított, majd magához szorította a kis kígyót és elkezdte ölelgetni az arcához dörgölte és valamit magyarázott neki, ami nekem érthetetlen maszlagnak tűnt. Egészen addig próbáltam nem figyelni ameddig étel illatát nem éreztem meg. A finom illatokra és az üres gyomorra érzékeny voltam, de a méltóságom volt a tét. A Főnökasszony-senpai elhívott mindenkit a sövényekhez majd leültünk és a Főnökasszony-senpai megkínált mindenkit az ínycsiklandozó ételből, ami nekem már az idegeimet tépte.
- Köszönöm üres hassal nem lehet harcolni. - mosolyogtam a Főnökasszony-senpaira miközben elkezdtem falatozni és hallgatni a tervet. A terv egyszerű volt mégis jó. Állatidomár-kun és Főnökasszony-senpai körbeosonnak a birtok körül, míg én és Kardforgató-kun szemmel tartjuk a bejáratokat. Megvártuk a sötétedést és élesben ment az akció! Elbújtam a főbejárathoz közellévő fa lombjába ahova Kardforgató-kun is követett. Nem értettem azt, hogy valakinek miért fontos annyira a becsülete, hogy üres gyomorral várja a harcot. Mellettem térdelt Kardforgató-kun és csöndben figyeltünk minden kis neszre, amit csak hallottunk. Jó helyet választottam, mert tökéletesen lehetett látni a kisasszony szobáját, ha baj lenne és még a bejáratot is megfigyelhettük. Teli hassal viszont harcra éhesen figyeltem a bejáratot. Megmarkoltam a pallosom markolatát és készenlétben nekifeszülten vártam, hogy valami történjen.
- Köszönöm üres hassal nem lehet harcolni. - mosolyogtam a Főnökasszony-senpaira miközben elkezdtem falatozni és hallgatni a tervet. A terv egyszerű volt mégis jó. Állatidomár-kun és Főnökasszony-senpai körbeosonnak a birtok körül, míg én és Kardforgató-kun szemmel tartjuk a bejáratokat. Megvártuk a sötétedést és élesben ment az akció! Elbújtam a főbejárathoz közellévő fa lombjába ahova Kardforgató-kun is követett. Nem értettem azt, hogy valakinek miért fontos annyira a becsülete, hogy üres gyomorral várja a harcot. Mellettem térdelt Kardforgató-kun és csöndben figyeltünk minden kis neszre, amit csak hallottunk. Jó helyet választottam, mert tökéletesen lehetett látni a kisasszony szobáját, ha baj lenne és még a bejáratot is megfigyelhettük. Teli hassal viszont harcra éhesen figyeltem a bejáratot. Megmarkoltam a pallosom markolatát és készenlétben nekifeszülten vártam, hogy valami történjen.
Arwen Tris- Harcos
- Hozzászólások száma : 16
Join date : 2012. Aug. 19.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Az étel finom volt és tápláló, nyugodtan ehettétek... volna. Azonban úgy tűnik, hogy abban a maradék órában, ami hátra van még, bizony külső ellenség nélkül is adódnak problémák közöttetek. Ezeket meg kell oldanotok ahhoz, hogy hatásosan tudjatok később összedolgozni, arról nem is beszélve, hogy eddig nem adtatok meg egymásnak túl sok információt magatokról. Ez nyilván van, akinél taktika, de van, akinél csak így alakult. Arra kérlek benneteket, hogy mire lemegy a nap, rendezzétek összetűzéseiteket, legyetek harca készek.
És derüljön ki az étel sorsa is.
És derüljön ki az étel sorsa is.
_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!
- pontozás:
- Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11
1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
//Ranmarutól engedélyt kértem és kaptam, hogy egy körrel később reagáljunk az eseményekre, s egy dolgot lerendezzünk még az étkezés elején. A bocsánatotokat kérem itt is érte, csak nagyon fontos dolog ez a karim számára//
- Mi... miért nem esznek? - kapkodta körbe fejét, miután ő már óvatlanul magába tömött egy fél csirkemellhúst - Ha a Senpaiok nem uzsonnáznak meg rendesen, akkor nem lesz erejük az estére, egyenek! - változott át dök elnökké, s ha nem sikerült őket rávenni, dühösen letette a hús másik felét és nem nyúlt többé hozzá - Nem vagyok hajlandó Senpaiok előtt vagy nélkül enni, nem eszek!
Duzzogni kezdett mert éhes volt, s az a néhány falat nem tömte tele szegény bendőjét. Nem volt képes elviselni, hogy azért ne egyenek mert úgy viselkedett ahogy az számára helyes volt, bár azon kezdett elgondolkodni hogy nem éppen feljebbvalóiként bánt a fiúkkal. Hatalmas, soha azelőtt nem tapasztalt mageláztatottságot érzett, melyet saját magának okozott. Néhány percen belül már a haját tépte és a világ legilletlenebb lányának érezte magát... szégyent hozott magára... szégyent hozott családja emlékére... bátyja nevelésére... példamutatására... törődésére... szeretetére... Így végül alázatos nyúzottsággal odament Hokushinhoz és fejét lógatva határozottan, mindenki által hallhatóan beszélni kezdett
- A bocsánatukat kérem de legfőképpen az önét Senpai, amiért úgy beszéltem magukkal mintha engedetlen Kōhaiaim lettek volna. A Senpai semmivel nem szolgált rá a szégyenletes bánásmódra, aminek kitettem az imént és ez a legsúlyosabb vétség amit valaki elkövethet... tiszteletlenség. Tiszteletlen voltam önnel Senpai és vállalom ezért a teljes felelősséget... - elővette a lándzsáját majd tompa végét nagyjából 40 fokos szögben a földbe helyezte, hegyét pedig stabilan saját torkához illesztette - az engedélyét kérem, hogy méltósággal viseljem tettem következményét és véget vethessek az életemnek. A pénzemet és az itemjeimet családtag vagy ismerős híján úgy határozok, hogy ön foglalja le saját használatára
A csattanó viselkedésében mindössze az volt, hogy mind hangja mind mozdulatai teljes mértékben határozottak voltak, egyszerűen szólva lerítt hogy teljesen komolyan gondolta. A játék valódibb volt mint bármi más hasonló játék... itt önmagát játszotta... itt cselekedetei az övéi voltak... a következmények valódia... a veszélyek valódiak... tiszteletlensége... valódi. Ahol bárki bármikor meghallhat, ott ő sem lehetett tiszteletlen. Akkor és ott, képes volt fegyverét a torkába szúrni... ha a fiú legyintett, nem szólt, vagy engedélyt adott rá mint igennek vette, s akkor csak más beavatkozása állíthatta meg, mivel ha két másodpercig is de szabódott, még ha arcán nem is látszott meg
- Mi... miért nem esznek? - kapkodta körbe fejét, miután ő már óvatlanul magába tömött egy fél csirkemellhúst - Ha a Senpaiok nem uzsonnáznak meg rendesen, akkor nem lesz erejük az estére, egyenek! - változott át dök elnökké, s ha nem sikerült őket rávenni, dühösen letette a hús másik felét és nem nyúlt többé hozzá - Nem vagyok hajlandó Senpaiok előtt vagy nélkül enni, nem eszek!
Duzzogni kezdett mert éhes volt, s az a néhány falat nem tömte tele szegény bendőjét. Nem volt képes elviselni, hogy azért ne egyenek mert úgy viselkedett ahogy az számára helyes volt, bár azon kezdett elgondolkodni hogy nem éppen feljebbvalóiként bánt a fiúkkal. Hatalmas, soha azelőtt nem tapasztalt mageláztatottságot érzett, melyet saját magának okozott. Néhány percen belül már a haját tépte és a világ legilletlenebb lányának érezte magát... szégyent hozott magára... szégyent hozott családja emlékére... bátyja nevelésére... példamutatására... törődésére... szeretetére... Így végül alázatos nyúzottsággal odament Hokushinhoz és fejét lógatva határozottan, mindenki által hallhatóan beszélni kezdett
- A bocsánatukat kérem de legfőképpen az önét Senpai, amiért úgy beszéltem magukkal mintha engedetlen Kōhaiaim lettek volna. A Senpai semmivel nem szolgált rá a szégyenletes bánásmódra, aminek kitettem az imént és ez a legsúlyosabb vétség amit valaki elkövethet... tiszteletlenség. Tiszteletlen voltam önnel Senpai és vállalom ezért a teljes felelősséget... - elővette a lándzsáját majd tompa végét nagyjából 40 fokos szögben a földbe helyezte, hegyét pedig stabilan saját torkához illesztette - az engedélyét kérem, hogy méltósággal viseljem tettem következményét és véget vethessek az életemnek. A pénzemet és az itemjeimet családtag vagy ismerős híján úgy határozok, hogy ön foglalja le saját használatára
A csattanó viselkedésében mindössze az volt, hogy mind hangja mind mozdulatai teljes mértékben határozottak voltak, egyszerűen szólva lerítt hogy teljesen komolyan gondolta. A játék valódibb volt mint bármi más hasonló játék... itt önmagát játszotta... itt cselekedetei az övéi voltak... a következmények valódia... a veszélyek valódiak... tiszteletlensége... valódi. Ahol bárki bármikor meghallhat, ott ő sem lehetett tiszteletlen. Akkor és ott, képes volt fegyverét a torkába szúrni... ha a fiú legyintett, nem szólt, vagy engedélyt adott rá mint igennek vette, s akkor csak más beavatkozása állíthatta meg, mivel ha két másodpercig is de szabódott, még ha arcán nem is látszott meg
Tomoyama Tsubaki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Éppen a harcossal vonultam volna el nappali rejtekünkbe ha nem történt volna, egy eléggé különös és furcsa szituáció. Tsubaki őnagysága kijelentette nem hajlandó előttünk esetleg nélkülünk étkezni. Jó hangosan a tudtunkra adta csak velünk együtt akar enni. Erre a felhajtásra nem volt semmi szükség ugyanis nem voltam soha az a éhenkórász típus. Meg se kottyant nekem ha egy két étkezést kihagytam. Mindig maximálisan elvégeztem a feladataimat ennek ellenére is. A nagy gondolkodás közepette azon kapom magam, hogy gyönyörű vezetőnk a haját tépkedi majd elindult felém. Az a lány mikor elém állt az arcáról tisztán le lehetett olvasni a szégyent mintha valamilyen megbocsáthatatlan bűnt követett volna el. Úgy beszélt hozzám mint egy szamuráj a császárhoz mintha egy felsőbbrendű lény lettem volna. Legalábbis nekem így érződött ki a hangjából. Mindenkitől de legfőképpen tőlem kért elnézést a viselkedése miatt. A stílusa valóban olyan volt mintha még mindig a középkorban lettünk volna. Arról beszélt, hogy vállalja a felelősséget erre elővette a lándzsáját a nyelét a földbe szúrta. Az éle természetesen pont a torkának szegeződött. Tisztára úgy viselkedett mintha holmi jakuzában lettünk volna. Azt várta, hogy döntsek élet és halál között. Egy pillanatig végignéztem a lányon és rájöttem ez teljesen komolyan gondolja.
-Engem nem bántottál meg evés nélkül is képes vagyok a maximumra. Csak az idegesített fel, hogy ez a pojáca segítséget kér de játssza mellé az eszét. Nálunk van egy mondás a koldus ne válogasson. A fuldokló se szokta megválogatni mentse meg az életét és ki ne. Tudom jól, hogy elbájolt téged a bókjaival amit maximálisan meg is érdemelsz de! A sok szó mögött az igazság gyakran elbújik talán el is vész. Néhány kedves szavával az úja köré csavart és ezért viselkedtél így. Mi mindannyian- itt körbe mutatok a többiekre- azért jöttünk, hogy elvégezzük a feladatot és ezáltal közelebb juthassunk a szeretteinkhez. Ha ennyire szíveden viseled eszek egy keveset de előtte...-
Kihasználom a cipő adta minden sebességet és egy gyors mozdulattal meglököm a mellkasát, hogy hátrébb csússzon a lándzsától. Kihúzom a földből a lándzsát és magam mellé állítom. Legszívesebben fölpofoztam volna az előbbi viselkedésért de visszafogtam magamat.
-Ez nem a jakuza itt nem végezhet senki magával mert talán hibázott. A szüleid, ismerőseid biztosan szomorúak lenének ha itt meghalnál de akkor főképpen ha ilyen ostobaság miatt. A becsület fontos dolog de belegondoltál milyen fájdalmat okozol ezzel a szeretteidnek és a mieinknek? Ebben a világban senki nem boldogulhat egyedül mind egymásra vagyunk utalva. Ha te ostoba módon megölöd magad lehet ezzel a tetteddel ítéltél halára sok más játékost akiknek segíthettél volna. A bírálatot bízzad inkább az istenekre ha meg kell halnod akkor ők majd eldöntik. Te nem úgy gondolod jobb csatában elesni mint a saját kezed által? -
Még életemben nem beszéltem ennyit mint abban a pár perceben. Hogy megnyugtassam kiveszek egy fél szárnyat és lassan megeszem.
-Soha nem voltam nagyétkű gazdaságos fogyasztással működök. Remélem sikerült elintéznünk a nézeteltérések főnök asszony.-
Ezzel odanyújtom neki a lándzsáját persze csak a nyelét.
-Engem nem bántottál meg evés nélkül is képes vagyok a maximumra. Csak az idegesített fel, hogy ez a pojáca segítséget kér de játssza mellé az eszét. Nálunk van egy mondás a koldus ne válogasson. A fuldokló se szokta megválogatni mentse meg az életét és ki ne. Tudom jól, hogy elbájolt téged a bókjaival amit maximálisan meg is érdemelsz de! A sok szó mögött az igazság gyakran elbújik talán el is vész. Néhány kedves szavával az úja köré csavart és ezért viselkedtél így. Mi mindannyian- itt körbe mutatok a többiekre- azért jöttünk, hogy elvégezzük a feladatot és ezáltal közelebb juthassunk a szeretteinkhez. Ha ennyire szíveden viseled eszek egy keveset de előtte...-
Kihasználom a cipő adta minden sebességet és egy gyors mozdulattal meglököm a mellkasát, hogy hátrébb csússzon a lándzsától. Kihúzom a földből a lándzsát és magam mellé állítom. Legszívesebben fölpofoztam volna az előbbi viselkedésért de visszafogtam magamat.
-Ez nem a jakuza itt nem végezhet senki magával mert talán hibázott. A szüleid, ismerőseid biztosan szomorúak lenének ha itt meghalnál de akkor főképpen ha ilyen ostobaság miatt. A becsület fontos dolog de belegondoltál milyen fájdalmat okozol ezzel a szeretteidnek és a mieinknek? Ebben a világban senki nem boldogulhat egyedül mind egymásra vagyunk utalva. Ha te ostoba módon megölöd magad lehet ezzel a tetteddel ítéltél halára sok más játékost akiknek segíthettél volna. A bírálatot bízzad inkább az istenekre ha meg kell halnod akkor ők majd eldöntik. Te nem úgy gondolod jobb csatában elesni mint a saját kezed által? -
Még életemben nem beszéltem ennyit mint abban a pár perceben. Hogy megnyugtassam kiveszek egy fél szárnyat és lassan megeszem.
-Soha nem voltam nagyétkű gazdaságos fogyasztással működök. Remélem sikerült elintéznünk a nézeteltérések főnök asszony.-
Ezzel odanyújtom neki a lándzsáját persze csak a nyelét.
_________________
Most
- Spoiler:
8 szint
Élet: 9 (+2)(+1)(+5)=(45)
Fegyverkezelés: 15 (+2)(+2)(+5)(+1)(+5)
Erő: 9 (+2)(+5)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság: 9(+1)(+5)
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
párbaj Kimiko vs Incubus vs Ayani vs Hokushin
- Spoiler:
Élet: 4 (+2)(+1)=(20)
Fegyverkezelés: 9 (+2)(+2)(+5)
Erő: 4 (+2)
Kitartás: 3 (+1)(+2)
Gyorsaság: 11 (gyorstalpaló+8,)
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Ragnarök,
- Spoiler:
- Élet: 4 (+2)(+1)=(20)
Fegyverkezelés: 9 (+2)(+2)(+5)
Erő: 4 (+2)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság: 4(+1)(+ 8 )
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hokushin- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 200
Join date : 2012. Aug. 02.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Ketten voltunk, akik nem kértek az ételből, és ez nem tetszett mindenkinek. Főleg a főnökkisasszony mutatta ki érdeklődését a témával kapcsolatban, majd bevágta a durcit és eldöntötte, hogy csak velünk együtt hajlandó elfogyasztani a tálca tartalmát. Nem értettem, miért volt erre szükség, hiszen mind a ketten jó okot adtunk, miért nem eszünk, de a lány csak duzzogott tovább.
- Biztos, hogy minden rendben lesz vele? – kérdeztem halkan Exiát, mikor Tsubaki már a haját tépte. – Most még meggondolhatod magad!
A kígyó nem felelt, fura is lett volna, eddig legalább is nem adott ki egy értelmes hangot sem.
A fiatal lány hírtelen megindult, orra szinte már a földet súrolta, majd megállt a tettestárs előtt és bocsánatot kért tőle. Persze nem volt ennyivel vége, az túl unalmas lett volna, a kicsike a földbe szúrta lándzsáját, úgy, hogy a hegye a torkát érje. Felvázolt egy gyors végrendeletet, majd a kardforgató kezébe adta életét. Tsubaki hangja komoly volt, a mozdulatai is határozottak voltak. Nem szeretem az embereket, főleg ha sokan vannak egy helyen, de azt jobban utálom, hogy ilyen semmiségek miatt dobnák el az életüket. Szerencsére Hokushin a helyzet magaslatán volt, és gyorsan cselekedett. Meglökte a lányt, majd a földbe szúrt lándzsát magához vette, majd egy alapos, frissítő fejmosást adott neki. Engesztelésként azért elvett valami húsfélét és elfogyasztotta azt.
- Előre szólok, hogy tényleg nem vagyok éhes, ha ennem kell, csak rosszul lennék! – jelentettem ki gyorsan, mert féltem, hogy valamivel nálam is bepróbálkozik, valami kevésbé drasztikussal.
- Ideje lenne felkészülnünk! – jelentettem ki egy kicsivel később, mikor láttam, hogy a nap már eléggé alacsonyan volt – És ne hívjatok állatidomárnak, mert irritál, Akira a nevem. – mondtam, majd egy furcsa, eddig ismeretlen érzés uralkodott el rajtam, hogy úgy mondtam meg a nevem, hogy senki nem kérdezte
- Biztos, hogy minden rendben lesz vele? – kérdeztem halkan Exiát, mikor Tsubaki már a haját tépte. – Most még meggondolhatod magad!
A kígyó nem felelt, fura is lett volna, eddig legalább is nem adott ki egy értelmes hangot sem.
A fiatal lány hírtelen megindult, orra szinte már a földet súrolta, majd megállt a tettestárs előtt és bocsánatot kért tőle. Persze nem volt ennyivel vége, az túl unalmas lett volna, a kicsike a földbe szúrta lándzsáját, úgy, hogy a hegye a torkát érje. Felvázolt egy gyors végrendeletet, majd a kardforgató kezébe adta életét. Tsubaki hangja komoly volt, a mozdulatai is határozottak voltak. Nem szeretem az embereket, főleg ha sokan vannak egy helyen, de azt jobban utálom, hogy ilyen semmiségek miatt dobnák el az életüket. Szerencsére Hokushin a helyzet magaslatán volt, és gyorsan cselekedett. Meglökte a lányt, majd a földbe szúrt lándzsát magához vette, majd egy alapos, frissítő fejmosást adott neki. Engesztelésként azért elvett valami húsfélét és elfogyasztotta azt.
- Előre szólok, hogy tényleg nem vagyok éhes, ha ennem kell, csak rosszul lennék! – jelentettem ki gyorsan, mert féltem, hogy valamivel nálam is bepróbálkozik, valami kevésbé drasztikussal.
- Ideje lenne felkészülnünk! – jelentettem ki egy kicsivel később, mikor láttam, hogy a nap már eléggé alacsonyan volt – És ne hívjatok állatidomárnak, mert irritál, Akira a nevem. – mondtam, majd egy furcsa, eddig ismeretlen érzés uralkodott el rajtam, hogy úgy mondtam meg a nevem, hogy senki nem kérdezte
Sato Akira- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 15
Join date : 2012. Aug. 14.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Kardforgató-kun és én éppen a rejtekünkre indultunk volna, amikor hirtelen megjelent előttünk Főnökasszony-senpai arcán nagy szégyen mintha éppen egy ezredest fosztottak volna meg a rangjától.
- A bocsánatukat kérem, de legfőképpen az önét Senpai, amiért úgy beszéltem magukkal mintha engedetlen Kōhaiaim lettek volna. A Senpai semmivel nem szolgált rá a szégyenletes bánásmódra, aminek kitettem az imént és ez a legsúlyosabb vétség, amit valaki elkövethet... tiszteletlenség. Tiszteletlen voltam önnel Senpai és vállalom ezért a teljes felelősséget... – mondta majd elővette a lándzsáját és mindenki legnagyobb meglepetésére a saját torkához tartotta. - az engedélyét kérem, hogy méltósággal viseljem tettem következményét és véget vethessek az életemnek. A pénzemet és az itemjeimet családtag vagy ismerős híján úgy határozok, hogy ön foglalja le saját használatára. - a hangjából lerítt, hogy komolyan gondolja mi viszont mindagyian ledermedtünk.
~ Tisztára olyan, mint egy jakuzást filmben. ~ gondoltam magamban és közben figyeltem az eseményeket. Egy ideig mindenki csak mozdulatlanul ált majd Kardforgató-kun megtörte a síri csendet.
- Engem nem bántottál meg evés nélkül is képes vagyok a maximumra. Csak az idegesített fel, hogy ez a pojáca segítséget kér, de játssza mellé az eszét. Nálunk van, egy mondás a koldus ne válogasson. A fuldokló se szokta megválogatni ki mentse meg az életét és ki ne. Tudom jól, hogy elbájolt téged a bókjaival, amit maximálisan meg is érdemelsz de! A sok szó mögött az igazság gyakran elbújik talán el is vész. Néhány kedves szavával az úja köré csavart és ezért viselkedtél így. Mi mindannyian – mutatott körbe - azért jöttünk, hogy elvégezzük a feladatot és ez által közelebb juthassunk a szeretteinkhez. Ha ennyire szíveden viseled eszek egy keveset, de előtte... – ellökte Főnökasszony-senpait a lándzsától majd folytatta mondókáját. - Ez nem a jakuza itt nem végezhet senki magával, mert talán hibázott. A szüleid, ismerőseid biztosan szomorúak lenének, ha itt meghalnál, de akkor főképpen, ha ilyen ostobaság miatt. A becsület fontos dolog, de belegondoltál milyen fájdalmat okozol ezzel a szeretteidnek és a mieinknek? Ebben a világban senki nem boldogulhat, egyedül mind egymásra vagyunk utalva. Ha te ostoba módon megölöd, magad lehet ezzel a tetteddel ítéltél halára sok más játékost, akiknek segíthettél volna. A bírálatot bízzad inkább az istenekre, ha meg kell halnod, akkor ők majd, eldöntik. Te nem úgy gondolod jobb csatában elesni, mint a saját kezed által? – fejezte be ezt a gyönyörű beszédet majd megfogott egy fél csirke szárnyat és elkezdte megenni. - Soha nem voltam nagyétkű gazdaságos fogyasztással működök. Remélem sikerült elintéznünk a nézeteltérések főnök asszony. – mondta miután befejezte az étkezést, már ha lehet annak nevezni ilyen kevés étel elfogyasztását. Megfogta a földbe szúródott lándzsát és odanyújtotta neki.
- Nagyon szép beszéd volt. - mondtam neki miközben megveregettem a vállát elismerés képpen.
- A bocsánatukat kérem, de legfőképpen az önét Senpai, amiért úgy beszéltem magukkal mintha engedetlen Kōhaiaim lettek volna. A Senpai semmivel nem szolgált rá a szégyenletes bánásmódra, aminek kitettem az imént és ez a legsúlyosabb vétség, amit valaki elkövethet... tiszteletlenség. Tiszteletlen voltam önnel Senpai és vállalom ezért a teljes felelősséget... – mondta majd elővette a lándzsáját és mindenki legnagyobb meglepetésére a saját torkához tartotta. - az engedélyét kérem, hogy méltósággal viseljem tettem következményét és véget vethessek az életemnek. A pénzemet és az itemjeimet családtag vagy ismerős híján úgy határozok, hogy ön foglalja le saját használatára. - a hangjából lerítt, hogy komolyan gondolja mi viszont mindagyian ledermedtünk.
~ Tisztára olyan, mint egy jakuzást filmben. ~ gondoltam magamban és közben figyeltem az eseményeket. Egy ideig mindenki csak mozdulatlanul ált majd Kardforgató-kun megtörte a síri csendet.
- Engem nem bántottál meg evés nélkül is képes vagyok a maximumra. Csak az idegesített fel, hogy ez a pojáca segítséget kér, de játssza mellé az eszét. Nálunk van, egy mondás a koldus ne válogasson. A fuldokló se szokta megválogatni ki mentse meg az életét és ki ne. Tudom jól, hogy elbájolt téged a bókjaival, amit maximálisan meg is érdemelsz de! A sok szó mögött az igazság gyakran elbújik talán el is vész. Néhány kedves szavával az úja köré csavart és ezért viselkedtél így. Mi mindannyian – mutatott körbe - azért jöttünk, hogy elvégezzük a feladatot és ez által közelebb juthassunk a szeretteinkhez. Ha ennyire szíveden viseled eszek egy keveset, de előtte... – ellökte Főnökasszony-senpait a lándzsától majd folytatta mondókáját. - Ez nem a jakuza itt nem végezhet senki magával, mert talán hibázott. A szüleid, ismerőseid biztosan szomorúak lenének, ha itt meghalnál, de akkor főképpen, ha ilyen ostobaság miatt. A becsület fontos dolog, de belegondoltál milyen fájdalmat okozol ezzel a szeretteidnek és a mieinknek? Ebben a világban senki nem boldogulhat, egyedül mind egymásra vagyunk utalva. Ha te ostoba módon megölöd, magad lehet ezzel a tetteddel ítéltél halára sok más játékost, akiknek segíthettél volna. A bírálatot bízzad inkább az istenekre, ha meg kell halnod, akkor ők majd, eldöntik. Te nem úgy gondolod jobb csatában elesni, mint a saját kezed által? – fejezte be ezt a gyönyörű beszédet majd megfogott egy fél csirke szárnyat és elkezdte megenni. - Soha nem voltam nagyétkű gazdaságos fogyasztással működök. Remélem sikerült elintéznünk a nézeteltérések főnök asszony. – mondta miután befejezte az étkezést, már ha lehet annak nevezni ilyen kevés étel elfogyasztását. Megfogta a földbe szúródott lándzsát és odanyújtotta neki.
- Nagyon szép beszéd volt. - mondtam neki miközben megveregettem a vállát elismerés képpen.
Arwen Tris- Harcos
- Hozzászólások száma : 16
Join date : 2012. Aug. 19.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Az étel finom volt és tápláló, nyugodtan ehettétek.
Borult már így elétek SAO naplementéje mint most? Ha úgy vesszük, a Kisherceg minibolygója most az a domb, amin ti is ültök, és csak odébb kell húznotok a széketek ahhoz, hogy többször is szemetek elé táruljon a nap alámerülésének animációja, és a csillagok, holdak megérkezése. (Most mondanám, hogy az éjszakai látás jártasságával rendelkezők előnyben, de hát… ) Nem maradtok azonban fény nélkül, rengeteg világosság szűrődik ki a kastély ablakaiból, és az égi ragyogás fényében is láthatjátok, hogy merre jártok a birtokon. Főleg utóbbira kell most támaszkodnotok, ugyanis nem érnek el odáig még a kihelyezett lámpák fénye se, ahonnan mozgást láthattok.
Úgy tűnik, hogy a keleti oldalán, messze, ott, ahol az erdő kezdődik, mozgás támadt. Száraz porfelhőből vaddisznók raja rohan ki a rétre! Egész horda vágtat onnan, dühösen röfögve vonulnak a kastély felé. Eléjük kell, hogy álljatok, és valamilyen módon meg kell semmisítenetek a támadásukat, különben a kastély fogja bánni. Nem marad túl sok időtök, az út felét már meg is teszik, mire elértek hozzájuk, még nagyjából húsz méteretek van. Mit tesztek? És kik vállalnak be ekkora veszélyt?
Eközben a kertben sincs teljes nyugodalom: a holdvilág fényében a kert élősövényei, a lombállatok életre kelnek. Ugyan nem lépnek ki a helyükről, de vészesen ingadoznak, néhány már a gyökereit tépkedik kifelé a földből. Vonalaik folyamatosan változnak, állatformájukat hol elvesztik, hol visszanyerik, mintha „lombbőrük” hullámozna. Csillog körülöttük a levegő, ahogy akkor is csillogott, amikor elvezettek titeket mellettük.
A házban is biztosan hallják a patadobogást, amit a vadkancsorda okoz, de nem csak ott vannak élőlények: a lovak riadtan prüszkölnek, hiszen nem egy sövényállat a karámhoz közel kelt életre. Ropognak a faboxok, a riadt négylábúak próbálnak kitörni. Tenni kell valamit, különben még a végén kicsúsznak az események irányítása a kezetekből.
Borult már így elétek SAO naplementéje mint most? Ha úgy vesszük, a Kisherceg minibolygója most az a domb, amin ti is ültök, és csak odébb kell húznotok a széketek ahhoz, hogy többször is szemetek elé táruljon a nap alámerülésének animációja, és a csillagok, holdak megérkezése. (Most mondanám, hogy az éjszakai látás jártasságával rendelkezők előnyben, de hát… ) Nem maradtok azonban fény nélkül, rengeteg világosság szűrődik ki a kastély ablakaiból, és az égi ragyogás fényében is láthatjátok, hogy merre jártok a birtokon. Főleg utóbbira kell most támaszkodnotok, ugyanis nem érnek el odáig még a kihelyezett lámpák fénye se, ahonnan mozgást láthattok.
Úgy tűnik, hogy a keleti oldalán, messze, ott, ahol az erdő kezdődik, mozgás támadt. Száraz porfelhőből vaddisznók raja rohan ki a rétre! Egész horda vágtat onnan, dühösen röfögve vonulnak a kastély felé. Eléjük kell, hogy álljatok, és valamilyen módon meg kell semmisítenetek a támadásukat, különben a kastély fogja bánni. Nem marad túl sok időtök, az út felét már meg is teszik, mire elértek hozzájuk, még nagyjából húsz méteretek van. Mit tesztek? És kik vállalnak be ekkora veszélyt?
Eközben a kertben sincs teljes nyugodalom: a holdvilág fényében a kert élősövényei, a lombállatok életre kelnek. Ugyan nem lépnek ki a helyükről, de vészesen ingadoznak, néhány már a gyökereit tépkedik kifelé a földből. Vonalaik folyamatosan változnak, állatformájukat hol elvesztik, hol visszanyerik, mintha „lombbőrük” hullámozna. Csillog körülöttük a levegő, ahogy akkor is csillogott, amikor elvezettek titeket mellettük.
A házban is biztosan hallják a patadobogást, amit a vadkancsorda okoz, de nem csak ott vannak élőlények: a lovak riadtan prüszkölnek, hiszen nem egy sövényállat a karámhoz közel kelt életre. Ropognak a faboxok, a riadt négylábúak próbálnak kitörni. Tenni kell valamit, különben még a végén kicsúsznak az események irányítása a kezetekből.
_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!
- pontozás:
- Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11
1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru- Íjász
- Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Tsubaki értette hogy miről beszélt a fiú, afelől azonban voltak kétségei hogy miért ismételte el más szavakkal azt, amit ő mondott. Éppen válaszolt volna, hogy nem sokkal ezelőtt éppen ő javasolta (vagy csak tervezte?) a személyzet megfigyelését is, amikor a fiú fellökte és elvette tőle a lándzsáját. Ez... lehetséges volt? Tágra nyílt szemekkel nézett fel az előtte tornyosuló fiúra és alig volt képes magában tartani a dühét, melyet az elhangzott szavak csak még jobban fűtöttek. De nem szakította félbe, illedelmes lány volt és attól még hogy meglehetősen csúnyán nézett vissza, kivárta a végét. Most igazán megszégyenült: elvették a fegyverét, értékrendjét ócsárolták és holmi törvényen kívüliekkel azonosították, ráadásul még olyasmiért is rótta meg melyet Tsubaki helyénvalónak tartott. Mi lett ezzel a Senpaial hogy ennyire félreértelmezte a becsületet és bolondsággal meg meggondolatlansággal keverte össze, legalábbis így hangzott az ő számára. Végül felkelt és a többiek reakcióval mit sem törődve visszavette a neki nyújtott lándzsát, s az itemjei közé rejtette. Azonban keményen visszanézett rá és válaszolt neki
- Ön másban hisz, Senpai - mondta, alig küzdve le a késztetést hogy Kōhainak szólítsa - úgy beszél, mintha meggondolatlan és ostoba lennék. Igen, méltatlanul bántam önökkel és szégyent hoztam saját magamra. De meggondoltam a szavaimat és nem vagyok generációs bűnöző sem. Értem senki sem aggódik odakint és ezért magam választhatom meg, hogy milyen halált haljak! Ha a becsületemért vagy mások védelméért, boldogan teszem a kötelességemet! De inkább tűzöm fel magam saját lándzsám hegyére mintsem olyan harcban haljak meg, ahol valaki miattam halt meg. Azt hiszem ezt valóban elintéztük, ha ezután sem érti akkor nem az én dolgom lesz elmagyarázni
Azzal elfordult és kicsit odébb leült a pázsitra
- Valóban itt az idő, Senpai - értett vele egyet, majd újra átvette a terveket melyeket maga készített
Ezután mehetett mindenki a maga dolgára, ő pedig ugyebár a fiúval tartott aki most Akira néven mutatkozott be. Miután maguk mögött hagyták a többieket, megszólalt
- A nevem Tomomiya Tsubaki - mutatkozott be - és nem vagyok bűnöző...
Némi járőrözést követően éppen a kastély fala alatt mentek el, amikor a vidéken majdhogynem szó szerint elszabadult a pokol. A közelgő disznócsorda hallatán a másik két fiú irányába kiáltott
- Riadó! A disznók megtámadták a birtokot!
Ment is volna segíteni nekik, amikor a prüszkölő lovak valami egészen másra keltették fel a figyelmét: a kert éledezni kezdett, s a lámpák fényében csak úgy sziporkáztak a pókhálók. A... pókhálók? Igencsak sok volt belőlük amikor érkeztek, a gentleman lakáj pedig megemlítette hogy gyakran kellett takarítania őket. Pókhálószálak és dülöngélő sövényszobrok? Tsubakinak tudnia kellett, hogy mi állt e mögött és amilyen gyorsan csak lehetett
- Akira-senpai - szólt oda neki - kérem, a társával segítsen a Senpaioknak a disznók ellen vagy jöjjön velem, de most kell eldöntenie!
Azzal már futott is a kert felé, s amint elérte az első rángatózó sövényszobor közvetlen közelét, lándzsája rövid éleivel vagdosni kezdte a pókhálókat. Tudnia kellett, hogy nem e csak mozgatták valamiképpen őket és egyáltalán pókhálók voltak e! Ezt a sövényproblémát valakinek ellenőriznie kellett, habár remélte hogy nem fognak rémálmai növénycsápjai felbukkanni, mert az ilyesmi már lassan folklór volt a modern japán köztudatban...
- Ön másban hisz, Senpai - mondta, alig küzdve le a késztetést hogy Kōhainak szólítsa - úgy beszél, mintha meggondolatlan és ostoba lennék. Igen, méltatlanul bántam önökkel és szégyent hoztam saját magamra. De meggondoltam a szavaimat és nem vagyok generációs bűnöző sem. Értem senki sem aggódik odakint és ezért magam választhatom meg, hogy milyen halált haljak! Ha a becsületemért vagy mások védelméért, boldogan teszem a kötelességemet! De inkább tűzöm fel magam saját lándzsám hegyére mintsem olyan harcban haljak meg, ahol valaki miattam halt meg. Azt hiszem ezt valóban elintéztük, ha ezután sem érti akkor nem az én dolgom lesz elmagyarázni
Azzal elfordult és kicsit odébb leült a pázsitra
***
- Valóban itt az idő, Senpai - értett vele egyet, majd újra átvette a terveket melyeket maga készített
Ezután mehetett mindenki a maga dolgára, ő pedig ugyebár a fiúval tartott aki most Akira néven mutatkozott be. Miután maguk mögött hagyták a többieket, megszólalt
- A nevem Tomomiya Tsubaki - mutatkozott be - és nem vagyok bűnöző...
Némi járőrözést követően éppen a kastély fala alatt mentek el, amikor a vidéken majdhogynem szó szerint elszabadult a pokol. A közelgő disznócsorda hallatán a másik két fiú irányába kiáltott
- Riadó! A disznók megtámadták a birtokot!
Ment is volna segíteni nekik, amikor a prüszkölő lovak valami egészen másra keltették fel a figyelmét: a kert éledezni kezdett, s a lámpák fényében csak úgy sziporkáztak a pókhálók. A... pókhálók? Igencsak sok volt belőlük amikor érkeztek, a gentleman lakáj pedig megemlítette hogy gyakran kellett takarítania őket. Pókhálószálak és dülöngélő sövényszobrok? Tsubakinak tudnia kellett, hogy mi állt e mögött és amilyen gyorsan csak lehetett
- Akira-senpai - szólt oda neki - kérem, a társával segítsen a Senpaioknak a disznók ellen vagy jöjjön velem, de most kell eldöntenie!
Azzal már futott is a kert felé, s amint elérte az első rángatózó sövényszobor közvetlen közelét, lándzsája rövid éleivel vagdosni kezdte a pókhálókat. Tudnia kellett, hogy nem e csak mozgatták valamiképpen őket és egyáltalán pókhálók voltak e! Ezt a sövényproblémát valakinek ellenőriznie kellett, habár remélte hogy nem fognak rémálmai növénycsápjai felbukkanni, mert az ilyesmi már lassan folklór volt a modern japán köztudatban...
Tomoyama Tsubaki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Az iménti hosszú szónoklatom sem volt képes megváltoztatni a látásmódját. Hosszan ecsetelte nekem, hogy nem ért velem egyet. Inkább meghal mintsem mások haljanak meg miatta. Miután végzett leült egy fűcsomó tetejéére háttal nekem. Amit mondott nem értettem mindennel egyet ugyanis ha it helyben megölte volna magát akkor csak eggyel kevesebb emberre számíthattam volna mikor jön a szükség. Azonban nem akartam a köztünk lévő ellentéteket tovább fokozni mindenkinek megvan a joga a saját véleményéhez. Ezt megapprobáltam közölni vele azzal a szándékkal, hogy csökkentsem az irántam érzett ellenszenvét.
-Legyen ahogy akarod én tisztellek téged és a döntésedet. Mindenki járja a maga útját. De ha lehet inkább ne magaddal hanem az ellenféllel végez.-
Ezután követtem Trist az egyik fa áldásos rejtekébe. Onnan tényleg mindent szemmel tudtunk követni. Vész esetén a főnökösködő kisasszonynak és tudtunk volna segítséget nyújtani.
Csodálatos jelenetet volt mikor a ragyogó nap befejezte az egész napos világítást és végre nyugovóra tért. Ahogy a nap fénye lassan eltűnt úgy gyúltak fel a kastély fényei. Nagyon hálásnak éreztem magamat mert ha odabent nem gyújtottak volna világot mindannyian de legalábbis én teljesen vakká lettünk volna. Ilyenkor bántam, hogy nem vásároltam magamnak egy éjszaka látó képzettséget. Nemsokkal később kelet felől furcsa zajra lettünk figyelmesek. Elmentünk megnézni mi lehet a gond és meglepődve tapasztaltam, hogy egy vadkancsorda száguldott felénk. Már majdnem elértek hozzánk ezért nem maradt sok idő a töprengésre.
Egy pillanatra megpróbálok a harcos szemébe nézni. Jó lett volna megtudni mi is történik odabenn de ezt a harcost sem hagyhattam magára. Azt tervezem, hogy szuper sebességemet kihasználva eléjük toppanok és villámgyors vágásokkal annyit sebesítek meg amennyit birok. Amelyik kardtávolságra lesz tőlem legalább háromszor próbálom megvágni. Minél gyorsabban végezni akarok velük, hogy megnézhessem mi van a főnökösködő asszonnyal.
/Maximális 11 pontos sebességgel fogok harcolni. Köszönöm a türelmet/
-Legyen ahogy akarod én tisztellek téged és a döntésedet. Mindenki járja a maga útját. De ha lehet inkább ne magaddal hanem az ellenféllel végez.-
Ezután követtem Trist az egyik fa áldásos rejtekébe. Onnan tényleg mindent szemmel tudtunk követni. Vész esetén a főnökösködő kisasszonynak és tudtunk volna segítséget nyújtani.
Csodálatos jelenetet volt mikor a ragyogó nap befejezte az egész napos világítást és végre nyugovóra tért. Ahogy a nap fénye lassan eltűnt úgy gyúltak fel a kastély fényei. Nagyon hálásnak éreztem magamat mert ha odabent nem gyújtottak volna világot mindannyian de legalábbis én teljesen vakká lettünk volna. Ilyenkor bántam, hogy nem vásároltam magamnak egy éjszaka látó képzettséget. Nemsokkal később kelet felől furcsa zajra lettünk figyelmesek. Elmentünk megnézni mi lehet a gond és meglepődve tapasztaltam, hogy egy vadkancsorda száguldott felénk. Már majdnem elértek hozzánk ezért nem maradt sok idő a töprengésre.
Egy pillanatra megpróbálok a harcos szemébe nézni. Jó lett volna megtudni mi is történik odabenn de ezt a harcost sem hagyhattam magára. Azt tervezem, hogy szuper sebességemet kihasználva eléjük toppanok és villámgyors vágásokkal annyit sebesítek meg amennyit birok. Amelyik kardtávolságra lesz tőlem legalább háromszor próbálom megvágni. Minél gyorsabban végezni akarok velük, hogy megnézhessem mi van a főnökösködő asszonnyal.
/Maximális 11 pontos sebességgel fogok harcolni. Köszönöm a türelmet/
_________________
Most
- Spoiler:
8 szint
Élet: 9 (+2)(+1)(+5)=(45)
Fegyverkezelés: 15 (+2)(+2)(+5)(+1)(+5)
Erő: 9 (+2)(+5)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság: 9(+1)(+5)
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
párbaj Kimiko vs Incubus vs Ayani vs Hokushin
- Spoiler:
Élet: 4 (+2)(+1)=(20)
Fegyverkezelés: 9 (+2)(+2)(+5)
Erő: 4 (+2)
Kitartás: 3 (+1)(+2)
Gyorsaság: 11 (gyorstalpaló+8,)
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Ragnarök,
- Spoiler:
- Élet: 4 (+2)(+1)=(20)
Fegyverkezelés: 9 (+2)(+2)(+5)
Erő: 4 (+2)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság: 4(+1)(+ 8 )
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hokushin- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 200
Join date : 2012. Aug. 02.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Még egyszer utoljára átvettük a terveket, majd a csodás naplemente után kettévált a csapat. A megbeszéltek szerint én mentem a lánnyal, a másik kettő meg elbújva figyelte a tornyot. Rengeteg fény fagyta el a kastély ablakait, ami megkönnyítette a tájékozódást, de ahova nem ért el, ott is lehetett látni egy kicsikét. Eltávolodva a többiektől partnerem is bemutatkozott, majd kijelentette, hogy ő nem bűnöző.
~ Még mindig ezen jár az agya? ~ kérdeztem magamban eléggé lesújtott hangon, majd közöltem vele, hogy nem is gondoltam rá úgy, mint bűnözőre. Már megtettünk néhány kört, mikor Exia megszorította egy kicsit a karomat, majd egy porfelhő felé mutatott. Patadobogás hallatszott belőle, majd lassan kirajzolódott egy vaddisznó konda, amely megtámadta a birtokot. Szóltam volna Tsubaki-nak, de addigra már ő is észrevette, és szólt is a többieknek. Négyen semmi perc alatt levágtuk volna azt a pár szalonnát, de a karám felől a lovak prüszkölése más problémát is jelzett. Közelebb érve láttuk, hogy a sövényszobrok életre keltek, a főnökkisasszony rögtön választás elé állított, vagy segítek a többieknek a disznótorban, vagy vele megyek. A választás pofon egyszerű volt, valamiért bíztam abban a kettőben, éreztem, hogy van akkora erejük, hogy elintézzék azt a kis melót komolyabb életveszteség nélkül is. Tsubaki után futottam, a lámpa fényénél csillogtak az életre kelt bokrok, pont mint mikor érkeztünk. Rögtön beugrott, hogy a lakáj a pókhálókról panaszkodott, ebből tudtam, hogy csak az mozgathatja a szépen megnyírt állatokat.
- Aprítsd a pókhálót! – adtam ki a parancsot Exiának, majd én is elkezdtem tépni kisebb-nagyobb sikerrel, oldalra pillantva láttam, hogy a lány is pontosan ugyanazt csinálta.
~ Remélem ez nem figyelemelterelés akar lenni, mert akkor elég rosszul végezzük a feladatunkat, így nem fogjuk tudni megvédeni a kisasszony ártatlanságát.
~ Még mindig ezen jár az agya? ~ kérdeztem magamban eléggé lesújtott hangon, majd közöltem vele, hogy nem is gondoltam rá úgy, mint bűnözőre. Már megtettünk néhány kört, mikor Exia megszorította egy kicsit a karomat, majd egy porfelhő felé mutatott. Patadobogás hallatszott belőle, majd lassan kirajzolódott egy vaddisznó konda, amely megtámadta a birtokot. Szóltam volna Tsubaki-nak, de addigra már ő is észrevette, és szólt is a többieknek. Négyen semmi perc alatt levágtuk volna azt a pár szalonnát, de a karám felől a lovak prüszkölése más problémát is jelzett. Közelebb érve láttuk, hogy a sövényszobrok életre keltek, a főnökkisasszony rögtön választás elé állított, vagy segítek a többieknek a disznótorban, vagy vele megyek. A választás pofon egyszerű volt, valamiért bíztam abban a kettőben, éreztem, hogy van akkora erejük, hogy elintézzék azt a kis melót komolyabb életveszteség nélkül is. Tsubaki után futottam, a lámpa fényénél csillogtak az életre kelt bokrok, pont mint mikor érkeztünk. Rögtön beugrott, hogy a lakáj a pókhálókról panaszkodott, ebből tudtam, hogy csak az mozgathatja a szépen megnyírt állatokat.
- Aprítsd a pókhálót! – adtam ki a parancsot Exiának, majd én is elkezdtem tépni kisebb-nagyobb sikerrel, oldalra pillantva láttam, hogy a lány is pontosan ugyanazt csinálta.
~ Remélem ez nem figyelemelterelés akar lenni, mert akkor elég rosszul végezzük a feladatunkat, így nem fogjuk tudni megvédeni a kisasszony ártatlanságát.
Sato Akira- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 15
Join date : 2012. Aug. 14.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Az Ártatlanság Védelme
Most, hogy a harakiri lehetősége egyelőre letudva a hangulat viszont még mindig a béka segge alatt volt, mert akármennyire is próbáltuk lebeszélni ő folyton csak azt hajtogatta, hogy "inkább meghalok, minthogy lássak másokat meghalni!". Őszintén én nem értem, hogy valaki mért akar véget vetni az életének, mert akármilyen szar is az élet mindig ki lehet magadnak harcolni a jobb létet, vegyük például ezt a játékot. Az emberek azért küzdenek, hogy kijussanak és visszatérjenek a normális életükhöz. De vannak az olyan játékosok, mint én, akik pusztán azért játszanak és harcolnak, mert így érzik, jól magukat bár nem mintha nem szeretnék kijutni én is. Kardforgató-kun próbálta elterelni a Főnökasszony-senpai iránta érzett ellenszenvet, nem volt időnk nagyon ilyesmire.
- Legyen, ahogy akarod én, tisztellek téged és a döntésedet. Mindenki járja a maga útját. De ha lehet inkább ne magaddal, hanem az ellenféllel végez. – mondta Kardforgató-kun mire sietetően intetem neki, ami után elkezdett követni én pedig kiválasztottam egy jó kis fát ahonnan beláttuk szinte az egész birtokot. SOA napja egyre csak lemenni készül és csodálatos látvány tárul a szemünk elé. Szerencsére a kastélyban felkapcsolták a villanyt ezért még jobban szemügyre tudtuk venni a csodálatos látképet. Szépen lassan megjelentek a csillagok először a sarkcsillag, majd megláttam az Orion csillagképet és a Göncöl-szekeret. Néhány percig csodáltam a látképet majd elterelte a figyelmem valami fura hang, ami kelet felől jött. Gyorsan leugrottunk a fáról majd Kardforgató-kunnal elindultunk megnézni, hogy mi lehet ez a hang. Hang nem más volt, mint vaddisznók hordájának a patadobogása. A pallosomért nyúltam majd kicsúsztattam a tokjából és felkészültem vártam a harcot!
- Legyen, ahogy akarod én, tisztellek téged és a döntésedet. Mindenki járja a maga útját. De ha lehet inkább ne magaddal, hanem az ellenféllel végez. – mondta Kardforgató-kun mire sietetően intetem neki, ami után elkezdett követni én pedig kiválasztottam egy jó kis fát ahonnan beláttuk szinte az egész birtokot. SOA napja egyre csak lemenni készül és csodálatos látvány tárul a szemünk elé. Szerencsére a kastélyban felkapcsolták a villanyt ezért még jobban szemügyre tudtuk venni a csodálatos látképet. Szépen lassan megjelentek a csillagok először a sarkcsillag, majd megláttam az Orion csillagképet és a Göncöl-szekeret. Néhány percig csodáltam a látképet majd elterelte a figyelmem valami fura hang, ami kelet felől jött. Gyorsan leugrottunk a fáról majd Kardforgató-kunnal elindultunk megnézni, hogy mi lehet ez a hang. Hang nem más volt, mint vaddisznók hordájának a patadobogása. A pallosomért nyúltam majd kicsúsztattam a tokjából és felkészültem vártam a harcot!
Arwen Tris- Harcos
- Hozzászólások száma : 16
Join date : 2012. Aug. 19.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: -
Céh: -
1 / 2 oldal • 1, 2
Similar topics
» Az Ártatlanság Védelme
» [Játékos Küldetés] Airborne
» [Játékos küldetés] Leverru
» [Játékos Küldetés] Ördögi kör
» [Játékos Küldetés] Ainlands
» [Játékos Küldetés] Airborne
» [Játékos küldetés] Leverru
» [Játékos Küldetés] Ördögi kör
» [Játékos Küldetés] Ainlands
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.