Bragi vs. Hati - Mancs az agyar ellen!

[Megjegyzés: A játék Clark toborzása után játszódik.]

Ismét elkövetkezett az az idő, mikor végre megint csak én kerülhettem a reflektorfénybe. Persze puszta véletlen, hogy Askr kivételesen megbeszélte az egyik puszipajtásával, ezzel a Clark akármicsodával megbeszélt egy találkozót. Végre valami értelmes társaságnak tűnt, de csakis azért, mert nem egyedül bandukolt! Clark Askrhöz hasonlóan állatidomár volt és a társával amúgy sem beszéltem túlságosan sokat. Meg kellett ám mutatni neki, ki az alfa a bandában! Habár rövid életem során számos állatkával találkoztam, - köztük szólva egy kis csipogó tollas izével, egy nyálas békamicsodával, egy óriás rondasággal, egy beszélő jégcsappal, egy túlméretezett vízisiklóval - de egy sem volt annyira idegesítő és félelmetes, mint annak a lüke Tainak a majma! Egyszerűen még azt sem tartotta tiszteletben, milyen hatalmas és erős vagyok és csak szekírozott, bántott, majd' széttépett!
Tehát reménykedtem, hogyha már egyre több szerzettel hoz össze a sors, ennek a Clarknak a társa legyen már szimpatikusabb. Első ránézésre egy normális mackónak tűnt, csak éppen olyan volt, mintha egy kiló festéket öntöttek rá vagy bevertek volna neki. Persze pont én mondom ezt, a normális kinézetében lévő jóképű farkas, aki átváltozva ijesztgeti a népet, különösen azt a Tiffany nevezetű kislányt a varangykazamatában vagy hol a rossz sebben. Askr úgy beszélte meg Clarkkal, hogy a Kezdetek erdeje mellett találkozunk és mérjük össze a monoklis mackóval az erőnket. Nem kellett ráncigálnom a gazdám ruháját, hogy gyorsabb legyen. Időben, még előttük ott voltunk, ahol kell és bár Askr türelmesen várt, egy fa tövében, én már agyaraimat melegítettem a harcra. Furcsálltam, hogy Askr kezdett furán viselkedni. Egyre többet bambult a végtelenbe, mint valami ábrándos kislány. Mióta elláttam annak fehér farkasnak a baját, azóta gondterheltnek tűnt. Egy nagy csődtömeg, szerencsétlenség volt, de szükségesnek éreztem, hogy ott legyek mellette. Reménykedtem benne, hogy a macival vívott küzdelem azért megtöri ezt a hülye állapotát és végre vele egyrangúnak fog tartani, nem holmi kis ölebnek.

Alighogy csatlakoztunk Clark-kal a céhhez, rögtön le is csaptak az új húsra. Askr kérte, hogy amolyan gyakorlásképpen ütközzünk meg vele és az állatával, mivel ő is állatidomárként tevékenykedett a játékban. A Kezdetek erdeje mellett találkoztunk, és Askr társa egy farkas volt. Bár fogalmam sem volt, hogy mire képes, de az a kis bundás-bolyhós micsoda olyan aranyos volt, hogyha most kiérünk a megbeszélt helyre, rögtön lecsapok rá, és megnyomorgatom. Clark megint a vállára vett, szerettem itt ülni, mert egyébként ez a langaléta szőrtelen lény akkorákat lép, hogy jelen méretemben képtelen lennék vele lépést tartani, és úton, útfélen elhagynánk egymást. Most meg voltam annyira pici és könnyű, hogy még bőven elférek a vállán. Mire kiértünk a megbeszélt helyre, Askr és társa már ott voltak. Ha jól emlékszem, Hati volt a neve, de lövésem nincs honnan jött ez. Vicces volt.
- Hali. – hallottam Clark hangját, ahogy köszönti újdonsült barátait. Sosem értettem, hogy mi baja ilyenkor. Értettem, és látszólag ő is képes volt felfogni, hogy mit akarok neki mondani. Hati már készült a küzdelemre, de mielőtt bármit is csinálhatott volna, jó panda módjára odatipegtem, és átkaroltam a farkas nyakát, és ahogy eredetileg is elterveztem, megnyomorgattam kicsit. A szőre majdnem olyan puha volt, mint az enyém.
- Bragi, elég volt, ne bántsd már azt a szerencsétlent, a végén még megfolytod. – hallottam Clark hangját, és mikor ránéztem, láttam, hogy hamarosan neki kezdünk, így jobb felkészülni.
- Jól van. – dörmögtem, neki kissé csalódottan, bár tudtam, hogy fogalma sincs, mit akarok mondani, majd beálltam elé, és vártam, hátha valaki szabályokat állít fel, mert nem tudom, hogy megy ez, még nem volt szerencsém komoly párbajban.
- Hogy legyen? – kérdezte Clark is.

A farkas erőtlenül rám morgott, de amikor Clark szólt, elengedtem. Nem lett volna sem jó, sem fair, ha a küzdelem elindulása előtt megfojtom a szerencsétlen párát. Amíg Clark felé igyekeztem, ő lehívta a menüt, és elküldte a felkérést Askr-nek, majd amíg a visszaigazolásra vártunk, Clark megpróbálta elmagyarázni a taktikát, és bár mutogatott ő jobbra-balra, meg suttogott, a felét aligha értettem, pedig tényleg nagyon figyeltem most.
- A képességed csak akkor használd, hogyha szólok, nem lőjük el azonnal minden puskaporunkat. Ismerjük ki az ellenfelünket. – magyarázta Clark, én pedig serényen bólogattam.
- Azért csak óvatosan, nem kell rögtön kinyírni az új húst a céhben. – mondta Clark Askr-nek címezve, majd hátat fordított és leült egy közeli fa tövében. Kicsit kérdőn néztem rá, mert nem értettem, mire fel ez a nagy önbizalom, de ő már csak ilyen volt. Azt tudom, hogy a farkas gyengéje a nyaka, az előbb sem bírta, akkor élesben sem fogja bírni. Ahogy láttam, Clark kényelembe helyezte magát, majd visszafordultam társam és perpillanat, ellenfelem felé.
- Örülök, hogy ilyen jól érzed magad. – mondtam Clark-nak, de nem néztem rá ismét, mert már nem sok volt hátra, hogy elkezdődjön a meccs.
- Készen állsz, kutyuli? – kuncogtam el magam a végén. A visszaszámlálás elkezdődött, és a hallottam, hogy Clark halkan, és ütemesen szuszog. Hurrá, a béna gyökér elaludt, vagy legalábbis elszunyókált.
- Jellemző. – ráztam meg a fejem, de nem is kell ide most Clark, képes leszek én magam is megfelelő döntést hozni, és amúgy is megbeszéltem vele mindent, úgyhogy nincs is többé szükségem rá.
- Idióta. – fújtam ki utolsó kommentkén. Mivel nem láttam jelét, hogy Aksr vagy a „kutyája” akarna még valamit, nem nagyon akartam, hogy hátrányba kerüljek és rögtön védekezésre kényszerítsenek, így magamhoz ragadtam a stafétát, és megindultam Hati felé, azzal a céllal, hogy nemes egyszerűséggel ráugrok a hátára és kilapítom. Esetleges támadás esetén, a lehető legjobb módon próbálom kikerülni a támadásait, hogy ne találjon el, Elég gáz lenne ilyen rosszul kezdeni.
- Hajrá, Bragi! – hallottam Clark hangját. Hát felkeltél. Jó.

Fülemet hegyeztem, hogy meglepően éles hallásommal kivegyem azt, amit az égimeszelő Clark mondott annak a tökkelütött, monoklis mackónak, Braginak. Túl halkan beszélt hozzá, a fene enné meg! Na sebaj, egy ütés és úgyis én nyerek, ebben biztos voltam! Clark is bölcsen meglátta ezt és figyelmeztette Askrt a "veszélyre".
- Ne aggódj, Hati figyel erre. Igaz? - mosolyodott el, majd rám pillantott. Közömbösen vontam meg vállamat és bólintottam egyet. Hát ez sem ad alkalmat arra, hogy jól érezzem magamat... Pedig alapos okom lenne rá széttépni ezt a szemtelen, szeleburdi, fekete-fehér festékbe esett mackót. Ehelyett visszafoghatom magamat és csupán egyetlen egy ütést végezhetek el, mert a másodikat biztos nem bírná ki, annyira erős vagyok! Ez az egyetlen ok vigasztalt, semmi más. Askr egy másik fa árnyékában heveredett le, letépett egy fűszálat és a szájába vette és már-már elmélázott. Kösz szépen, hogy ennyire figyelnek az állataikra... Mind az én, mind Bragi gazdája gondtalanul szundítani akartak, míg mi végezhettünk egymással. Nem volt túl sok a kezdésig, csupán néhány másodperc.
- Készen állsz, kutyuli? - kérdezte a szőrmók. Ez aztán már kibillentett a béketűrésemből! Pedig eddig a pontig megadóan viseltem a lelki pofonokat, amiket kaptam, ám most vége!
- Démonfarkas vagyok, szőrmók, démonfarkas! - vetettem oda neki visszafojtott haraggal. Azt, hogy a szívére veszi-e vagy sem az ingerültségemet, nem érdekelt. Ő tehetett róla, csakis ő! Amint véget ért a visszaszámlálás, Bragi már a mancsába vette a kezdés jogát, amit egyébként én adtam neki, mert tisztességesen játszok. Rám akart ugrani, a kilapítás érdekében! Azt már nem hagyhattam! Még mielőtt becsapódhatott volna, egy hátravetődéssel igyekeztem elkerülni a kellemetlen találkozást. Bragival ellentétben nekem még szurkoló táborom se volt. Askr vagy aludt, vagy kibámult a fejéből, de semmiképpen sem a küzdelmünkre figyelt. Vajon megint hol járhatott az agya? Cöh, igazából nem is érdekelt. Először nyerni akarok, utána jöhetnek a részletkérdések.

- Démonfarkas, hogy oda ne rohanjak. – legyintettem, nem tekintettem komoly különbségnek a kutyát és ezt a démonfarkas izét. Az első támadásom kikerülte, bár nem is várhattam mást, annyit sikerült korrigálnom, mivel repülni nem tudok, hogy nem hasra érkeztem, hanem egy bukfenccel előre.
~ Gyors. – húztam össze a szemem, és próbáltam kitalálni mitévő legyek ezzel a fenevaddal szemben. A méreteimet kellett volna kihasználni, noha, még nincs köztünk nagy különbség, már most nagyobb vagyok nála, szóval nem hamarkodtam el a dolgokat, és félgőzzel indultam meg a farkas felé, közben készítve a jobb karom, hogy azzal mérek egy csapást a pofájára. E mellett arra is figyelnem kell, nehogy komoly sérülést tudjon okozni nekem. A szintkülönbségek előnyére vannak, én pedig figyelhetek arra, mikor és hogy térjek ki előle.
- Következő körben, Bragi. – hallottam ismét Clark hangját, bár kissé unottnak hatott. Nem vesztettem figyelem elől a farkast, próbáltam taktikát találni a legyőzésére. Abban biztos voltam, hogy jelenleg az állkapcsa és az agyarai jelentenek rám a legnagyobb veszélyt, noha fogalmam sincs, mi a képessége, ha van egyáltalán. Bragi nem hátrál meg, Bragi nem adja fel. Ekkor hasított belém a felismerés. Talán összezavarhatom egy pillanatra az ordas komát. Ez jól jöhet, és már cselekedtem is. Különleges Bragi-stílusú harci beállásom eltűnt egy pillanat alatt, és máris mosolyogva, vidáman ugrándoztam Hati felé, egy csalfa szeretet hullámmal megspékelve a dolgot. Közelebb érve hozzá, megpróbálom felkapni, és megölelgetni, talán egy kicsit meg is szorongatom, hogy érezze a törődést, de most nem csak a nyakánál, hanem az egész testét. Kap egy rendes panda ölelést, amilyet még senki nem kapott azelőtt. Na jó, lehet, hogy Clark valamikor igen.
- Hati, Hati, kedves kis Hati, most megölelget az aranyos kis Bragi. – mondogattam, miközben a farkas felé tartottam.

Szerencsére nem kaptam a hasas ugrásából, hála rettentő gyorsaságomnak és ügyességemnek! Azonban féltem, hogy a következő alkalommal tényleg szétlapít. Hozzá képest kicsi voltam, ez tény, habár ezen könnyen segíthettünk. Viszont nem akartam rögtön bevetni szuper kis technikámat, úgyhogy inkább vártam vele. Addig is igyekeztem fenyegető testtartásommal - leeresztett marral, lekonyított fülekkel, befeszített izmokkal - elrémíteni egy közvetlen támadással. Kérdően fordítottam fejemet Clark felé: a következő körben? Vajon mire célozhatott? Végülis mindegy volt, mert addigra végzek ezzel a küzdelemmel, kiérdemlem Bragi tiszteletét és magasabb lépcsőfokra kerülök a céh petjeinek kötelékében!
Azonban ez a bújós mackó nemigen akart megtántorodni egy sikertelen csel miatt. Kihívó mosolyt engedtem meg magamnak, ám ellenfelem már készült is a következő rohamra. Feszülten vártam, ezúttal mire készül és igen csak meglepődtem - pedig én csak ritkán lepődök meg - amint felém közelített, nyájas bújós mackó énjét előhozva magából. Kérdően döntöttem oldalra fejemet és pislogtam, mint hal a szatyorban. Ezt meg vajon mi lelte?
- Hati, Hati, kedves kis Hati, most megölelget az aranyos kis Bragi. - ez aztán komoly fenyegetés volt a javából! Megölelni? Nincs az az Isten, hogy megint kapjak egy csontropogtató ölelést!
- Menj a fenébe, tényleg meg akarsz ölni?! - kiáltottam meglepetten és már felkészültem a legrosszabbra. Azonban még nem volt túl késő, de még korán sem, hogy végül használjam a süti kis alakváltásomat. Olyan gyorsan csináltam, ahogyan csak lehetett és mihelyst az árnyékok - csiklandozás közepette - körbevettek, már jóval nagyobb voltam Braginál. Kárörvendő nevetés közepette néztem le a monoklis állatkára és próbáltam ijesztő benyomást kelteni azzal, hogy megcsattogtattam fogaimat, szememet vérvörösen villogtattam.
- No most milyen "kis" Hatit is fogsz megölelgetni, pajtikám? - vártam a válaszát, miközben védekező testtartást vettem fel. Ez a Bragi kiszámíthatatlan, veszélyes bestia volt az ölelésével, ki tudja, mit tesz ezután...

Hati nem most jött le a falvédőről, elhúzódott, és nem értem el. Kicsit letört ez az egész, de tudtam, hogy most jött el az időm. Közel vagyok hozzá, és egy pillanat alatt be tudok neki vinni egy ütést, amiről nem is fog tudni. Ám mielőtt bármit is tehettem volna Hati kissé hátrébb húzódott, és – feltehetőleg – a képességét aktiválta, melynek köszönhetően a meretei megnőttek, és az alakja ijesztő lett. Mancsomat a szám elé emelte és tágra nyílt szemekkel néztem fel az „újdönsült” ellenfelemre, minek utána elmosolyodtam.
- No most milyen "kis" Hatit is fogsz megölelgetni, pajtikám? – még szélesebb mosoly vágta ketté arcomat, csodálkoztam is, hogy van még hova.
- Pajtikám, pajtikám. – örvendeztem, mert ez volt az egyetlen kedves szava Hati-nak a meccs eleje óta, még ha nem is gondolta komolyan. Askr-t láttam meg az egyik fa tövében, ugyanúgy el volt magába, mint ahogy Clark is, a maga fája alatt, a saját társaik oldalán.
- Kicsit korai még nem gondolod? – tettem fel ártatlanul a kérdést, majd ismét elrugaszkodtam. Nem kellett nagyot ugrani, de Hati most magasabb volt nálam, úgy néz ki, ez egy kifejlett farkas méreteivel rendelkezik jelen állapotában.
- Mit tudsz? Megfélemlíteni a kisebbet? – kérdeztem közben, majd az én képességem is aktiválásra került, és nyitott manccsal a feje jobb oldalára próbálok csapást mérni – ezt bal oldalról fogja Hati kapni, ha betalál. A farkas mellett landolva, most könnyű szerrel átférek alatta, és még mielőtt bedühödne az iménti akción, átslisszolok alatta, a másik oldalára. Tudom, hogy erősebb, nincs kedvem kipróbálni azt, hogy mennyivel nagyobbat képes rám sózni.

Bragi egy kicsikét meglepettnek látszott, amint megpillanthatta új, űberkirály kinézetemet, amivel még biztos nem találkozott. Erre aztán még büszkébb lehettem és dicsekedve húztam ki magamat.
- Pajtikám, pajtikám. - úgy tűnt, megsimogattam a lelkét, mert annyira lelkesen ismételgette ezt, hogy egyre jobban csak vigyorgott és vigyorgott, mint a fakutya. Beütötte a fejét, hogy tényleg ennyire élvezi ezt? Végülis én is jól éreztem magamat, bár csupán az nyugtatott meg, hogy bár egy pillanatra, de sikerült Bragit megállítanom az ijesztő aurámmal!
Askr és Clark ugyanolyan hasznavehetetlenek voltak, mint az előbb is. Idomárom végre vetett egy pillantást kettőnkre, bár az, hogy már most használtam az alakváltásomat, mintha kicsikét meglepte volna. Nem szólt bele, tehát az egészet az én tudásomra és erőmre bízta. Mint mindig és akkor is csak ő aratja le a babérokat...
- Mit tudsz? Megfélemlíteni a kisebbet? - Bragi aztán nem aprózza el a dolgokat, annyi szent! Amennyire gügye, annyira ügyes is! Mire kérdésére válaszolhattam volna, már meg is tette a magáét: akkora fejre való csapást kaptam, hogy megszédültem. Bár nem tudtam, ez a képességének a hatása-e vagy csak ilyen erős, de azt igen, hogy nem volt túlságosan kellemes érzés. Csillagokat láttam és nem is akármilyeneket: sonkásat! A sonka volt a kedvencem, de tudtam, hogyha veszítek, akkor Askr még száraz csontot sem fog adni vacsorára. És aztán üres gyomorral feküdhetek le és az egész éjszakát éhesen kell átvészelnem. Maga a pokol! Ez lenne aztán a legrosszabb a javából, ha erre sor kerülne! Szédelgésem közepette mintha Bragi is egy élő sonkadarabbá vált volna, annyira meg akartam szerezni. Megráztam fejemet, majd Askr melletti fa árnyékát manipulálva, két csápot idéztem meg. Bragi felé irányítottam, azonban olyan meglepő felfedezésben volt részem, ami nyilván a mackónak volt köszönhető: nem találtam el, valami oknál fogva! A csápot jobbra irányítottam, de ehelyett balra ment és még a közelébe se került a duci macinak. Összezavarodottan álltam ott, szavakhoz nem juthattam és próbáltam ösztöneimmel áttörni ezen az akadályon. Micsoda trükk, kész téboly!

Hati: 8/12 HP;

Hati igencska megzavarodott. Ezért imádtam ennyire ezt a képességem. Mindenki bedőlt neki eddig, és nem igazán tudták, hogy mi is történt. Ez Hati-val sem volt másképp, bekapta a pofont, ami szépen lehúzta az életcsíkját. Még többet is vett le, mint elsőre gondoltam. Itt már nem babra megy a játék, és amíg saját terveimen rágódtam Hati két fekete izét irányított felém, ami úgy nézett ki, mintha merő sötétség lenne. Árnyék talán, és Askr mellett megláttam, hogy a fa árnyéka megnyúlt, a vége pedig az épp felém közeledő indákban van. Utánam Hati sem várt, valamire készült, de nem számolt velem. A támadása mit sem ért, mert az árnyék izék az ellenkező irányba mentek, ahogy annak lennie kell, és erre ismételten megengedtem magamnak egy erőteljesebb mosolyt.
- Pici vagyok, de nem hülye és gyenge. – címeztem a farkasnak a mondatomat, majd próbáltam gyenge pontot találni. Már csak egy köröm maradt, és valamit csinálnom kell, ha azt akarom, hogy komolyan vegyen ez a melák. Megpróbáltam fejjel előre berepülést végezni a jobb lábába – ami a képesség miatt a bal – így sebzést okozva, és kicsit leszállítva őt a magas lóról. Az egyetlen baj ebben, hogyha szemfüles, és sikerült ilyen gyorsan kiismernie, akkor a közeli fa törzsét fogom eltalálni Hati lába helyett, ami nem lenne túl kellemes, tekintve, hogy az valószínűleg keményebb lesz, mint a kutyus lába. Askr és Hati sokkal magasabb szinten állnak, de megmutatom nekik, hogy egy olyan apróság, és kezdő állat, mint én is lehet kemény és mindenre elszánt. Nem úgy, mint Clark, aki jó hosszú ideig még képtelen volt megmozdulni, hogy tegyen valamit a kijutás érdekében.
- Itt jövök! – kiáltottam, mikor nekilendültem.

Egyszerűen nem bírtam koncentrálni és rám jött a gyomorszaggató hányinger is. Még a kedvencemet sem bírnám ilyenkor megenni, de pedig ezt a falatot muszáj volt megemészteni, hogyha nyerni akarok.
- Pici vagyok, de nem hülye és gyenge. - jelentette ki Bragi sziklaszilárdan. Nagyon komolyan hangzott a bocstól. Eddig - a szavaival élve - hülyének ismertem meg, ám ezek szerint valami más is lapul abban a szőrgombócban. Nem csak az ölelési szándék, de olyan is, ami egyenesen rám emlékeztet! Elmosolyodtam.
- Na ez már valami, pajtás. - mormoltam halkan, alig halhatóan, de közben ez egy dicséretnek hangzott. Nem akartam, hogy ezzel kellő önbizalmat adjak Braginak, mert még nem adtam föl a harcot. Ennyivel nem könnyítem meg a dolgát.
Szédelegve bár, de felegyenesedtem, szememet pedig lehunytam. Ismét az ösztöneimre hagyatkozva próbáltam ezt a falat áttörni. Nem volt nehéz és akkor is a hányinger és szédelgés gyötört. Leültem és fejemet lehorgasztva koncentráltam. Azt azonban nem vettem észre, - de nem is érdekelt - hogy Bragi újabb rohamra készült. Éreztem, amint előre vetődése közepette a lábamat célozza meg, ami rettenetesen kellemetlen volt ugyan, de összeszorított fogakkal tűrtem. Éreztem, hogy nem kell sok idő és már rájövök a trükk fortélyára. Így is lett! Kinyitottam szememet és bár sántítva, de felágaskodva vonyítottam fel és a két ostort használtam. Két különböző irányba manipuláltam, ezáltal több esélyem volt megtámadni és sikeresen megsebesíteni Bragit. Ahol láttam, pont az ellentétes irányba kellett kellett összpontosítanom, habár azt, hogy jó helyre céloztam, már csak az volt kérdéses. De minden esetre ez a duci mackó aztán igazán érdekes showt csinált.

Hati: 4/12 HP;

- Farkas, farkas, ordaska, fáj a lába, eldől oldalra. – szavaltam ismét, miután feltápászkodtam Hati lábának megtámadása után. Ez volt az utolsó köröm, és ha sikerül még egy ilyet véghezvinnem. Ha sikerül nyernem, Clark biztos az egekig magasztal, és még lehet, hogy oltárt is emel nekem, ahol minden héten áldozatot mutat be nekem, Bragi panda istennek. Bizakodó voltam ezt a témát illetően, és e mellett biztos, hogy még a játék végéig enyém lesz a nagy ágy, amit most Clark birtokol, és naponta megy a harc érte, de általában csak szimplán megfog és letesz a földre, ahol is vége minden erőfeszítésemnek. De most itt, Hati ellen megmutathatom, hogy sokkal jobb vagyok, mint az Clark valaha is képzelte volna. Amíg a farkas a lábát fájlalja, újra támadó pozícióba helyezkedem és várom a megfelelő pillanatot. Az utolsó támadásom következik, amivel véget érhet ez a huza-vona, és Clark végre belátná, hogy én vagyok kettőnk közül, a legkirályabb, nem pedig ő. A baj az, hogy túlgondoltam, és Hatinak teljesen más tervei voltak. Az előbbi csápok újra előkerültek, és készen állt arra, hogy lecsapjon vele.
- Bragi nem fél tőled, óriási ordas szörnyeteg! – jelentettem ki, és ismét összehúztam a szemeimet. Támadásba lendültem, és most Hati oldalát vettem célba nagyjából a felénél, de elhamarkodtam. A két árnyék csáp, amit a farkas irányított, két oldalra jött, és mikor észrevettem, már túl késő volt. A jobb oldali oldalba vágott, és elrepültem ellenkező irányba. A képességem megszűnt, de már nem is igazán számított. Clark az utolsó pillanatban kapott el egy mesteri becsúszást bemutatva, ahogy azt valóban csinálni kell.
- Jól vagy? – kérdeztem, mire csak bólintottam.
- Majdnem megvolt. – sóhajtottam, de Clark nem válaszolt. Ezek szerint még most sem érti. Pedig tudom, hogy működik ez nála. Még nagyon béna, de mostmár legalább felállítottam a ranglistát, és természetesen Clark azért volt, hogy engem szolgáljon. Ezt bizonyítja az is, hogy ő kapott el, mintegy óvva engem, nem pedig fordítva. Akkor lehet, hogy ki is lapított volna. Clark a vállára tett, majd Askr-hez sétált, kissé lassítva, mikor Hati mellé ért.
- Szép volt. – nyújtotta a jobbját.
- Legközelebb lenyomlak. – szóltam még oda Hati-nak Clark válláról.

Bragi: 1/7 HP
A szabályok értelmében a 13-as sebzés nem engedélyezett, a meccsnek vége.

Gúnyolódjon csak a kis mackó, megmutatom én neki, ki lesz az alfa! A sérülést ugyanis szánt szándékkal szenvedtem el annak érdekében, hogy az árnyékmanipulálással végbevitt támadásom pontos legyen. Fülemet azért megütötte a legutóbbi bátorkodó beszólogatása:
- Bragi nem fél tőled, óriási ordas szörnyeteg!
Egy félmosoly húzódott számra és halkan kuncogtam. A mackó koma felbátorodása mulatságosnak bizonyult a számomra. Ismételten csakis magamra emlékeztetett.
- Pedig minden okod megvolna rá! - vetetettem oda neki, ezúttal már gonosz nevetés közepette. Kárörvendően kocogtattam meg fogaimat, miközben a monoklis mackó ismét támadott. Jól időzítve a dolgot, a csápjaim végül lecsaptak Bragira. Sikerült! Eltaláltam az igen bátor macit, ezzel a meccsnek is vége volt. Bragi Clark karjában kötött ki, Askr pedig meglepetten cammogott oda hozzám és még szóhoz sem tudott jutni. Próbálkozott, de csak döbbent "Öhm" jött ki a száján, semmi több. Gúnyolódva mosolyogtam rajta, mivel erre aztán biztos nem számított. Most aztán megmutattam neki!
- Na mivan, elvitte a farkas a nyelvedet? - böktem oldalba idomáromat és mély hangon kuncogtam. Tényleg nem bírt szólni egy szót sem! Inkább a "közös" nyelvünkön adta tudtára, mennyire örül a győzelmemnek: megvakargatta a fülem tövét, mire én elégedetten dőltem az oldalamra, miközben már-már macska módjára "doromboltam". Amint Clark odalépett hozzá, gratulációt nyújtott Askrnek. Baromi tipikus, hogy megint csak a társam került reflektorfénybe... Némán viszonozta a kézfogást.
- Legközelebb lenyomlak. - szólt Bragi, mire én harsányan nevettem.
- Azt szeretném látni, kiskomám! - öltöttem ki nyelvemet, majd miután Askr indulásra buzdított, visszaváltoztam pici, de sármos farkassá, végül elmentünk. Abban biztos voltam, hogy Bragi most megtanulta a leckét a világ legkeményebb, legokosabb, legerősebb farkasától!

[Köszönöm a játékot! ]