[Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

by **The Gleam Eyes** Szomb. Dec. 11 2021, 00:47

Résztvevők:
- Shota
- Akito
- Moxie
- Sarugami

Nincs is szebb dolog annál, mint amikor a felmenő nap fénye át-átszűrődik a fák törzsei közt és egyfajta fényív jelenik meg a fák árnyékában. Mintha a fény megszűnne anyagtalan dologként létezni és ezernyi vékony késpengeként a földbe állva pihenne azt várva, mikor húzzák ki őket, hogy ismét milliárdnyi fényrészecskékké válhassanak. Nincs ez másképp, mint a 12-es szint dzsungeljeiben is, ahol mindannyian kellemes időt tapasztalhattok. Hiába a tél, eme fülledt levegőjű szinten egy csepp hó se jelent meg, nem hogy jég vagy szarvas. Nem. Ez az erdei állatok szintje. A bogarak és a majomfélék otthona. Nem is meglepő tehát, hogy az itt megjelenő állatos küldetések nagyrésze mindegyike szinte valamely ezen állatfajokra jellemző. Esetleg néha fel-felbukkan egy-egy nagyobb testű cicus. Akárhogy is. Talán küldetés, talán farmlehetőség, talán egyéb dolgok miatt tévedtetek erre a szintre, de előbb utóbb, mindannyian belekavarodtok a mai napi káoszcsomagotokba. Mindegy milyen indokkal érkeztetek ide, akár együtt, akár külön, de mindannyian belefuttok abba a különös csoportosulásokba, mik látszólag az egész dzsungelszint területén elindította a káosz hullámai:
Bokrokon átfigyelve, vagy fák ágairól lenézve, vagy egyszerűen a fák közötti ösvényeken járva megpillantjátok őket. Két látszólag különálló törzs egyedeit, kik fegyverekkel és kezdetleges páncélokkal felszerelve látszólag véres ütközetbe kezdtek. Alapjáraton nincs ebbe semmi furcsaság, hisz sima küldetés eseményként is felfoghatjátok. A meglepő dolog ott kezdődik, hogy a két faj egyedei még alap hangon se nevezhetőek humanoid lényeknek. Nyulak és Macskák harcoltak vérre menő küzdelmet, kik nagy eséllyel a mellkasáig se érne fel egy átlagos japán férfinak. Ám a kérdés most kezdődik. Mégis… mi a fene folyik itt?

Feladat: reagáljatok a különleges szituációra. Nem muszáj mindenkinek ugyanazt a csoportot látnia, az egész erdő területén hasonló ütközetek fordulnak elő nagyjából 5-6 fős csoportok ütközetével, mik addig tartanak, míg egyik fél teljesen ki nem hullt. Szabadon csoportosulhattok, illetve ha úgy döntötök, hogy esetleg segítetek egyik félnek írjátok, le melyik félnek segítetek és hogyan. Bár nem szükséges segíteni senkinek se, lévén lehettek egyelőre sima nézelődők is. Jó szórakozást ^^

Határidő: 2021.12.16. (kérésre meghosszabbítható, de az adventi ünnepi esemény miatt gondoltam kicsit aktívságra foglak titeket MUHAHAA)

by **Moxie** Vas. Dec. 12 2021, 17:36

A nemrégiben beköszöntött téli hideg után, kissé üdítően hatott a dzsungelben uralkodó meleg. Jól esik végre kiszakadni kicsit a havas napok forgatagából és élvezni kicsit a kellemes meleget és napfényt. Bár nem éppen az idő miatt járok most erre, ugyanis mivel pörög a téli szezon, így az üzletből is fogynak a sütemények és Faye szerint itt lehet beszerezni a legegyszerűbben néhány alapanyagot, megkerülve azt a kellemetlen tolongást, ami mostanság az árusok körül van. Tehát nem élvezhetem ki teljesen a meleget és a nyugalmat, ugyanis dolgom van. Szerencsémre nem egy vészes feladat ezt a néhány dolgot beszerezni és elég pontos leírást is kaptam, hogy mit merre keressek, így még a felkutatásukkal sem megy el sok idő. A szinten lévő mob-ok miatt pedig kicsit sem kell aggódnom, már jó ideje kinőtem őket. Tehát, ha akad néhány, ami rám támadna azt is könnyűszerrel elintézem. Szóval nem terveztem sokat vesződni a rámbízott feladattal, így mindent beleadva igyekeztem minél hamarabb begyűjteni mindent. Már szinte minden meg volt, mikor egy érdekes jelenségbe sikerült belebotlanom. Egy igencsak vehemens csatára figyeltem fel, mikor kicsit közelebb merészkedtem már az is elém tárúlt, hogy kik között is zajlik épp az összecsapás. Nyuszik és Cicusok kerültek a szemem elé, akik jól láthatóan elég komolyan egymásnak feszültek. Egyelőre nem mentem túl közel, nem akartam magamra vonni a figyelmüket és elveszíteni sem akartam a lopakodásból származó előnyöm, így tisztes távolból megbújtam a fák között és a rejtekemből próbáltam meg kicsit hallgatózni, hátha kiszűrődik valami hasznos infó a csata hevéből, de azért egy percig sem lankadt a figyelmem, hisz megtörténhet, hogy mást is bevonz ez az érdekes csata, továbbá benne van az is a pakliban, hogy ha eddig nem is, de majd későbbiekben a maguk az állatok is észrevehetnek. Mindenesetre a nyulak és macskák egymásnak feszülése eléggé érdekes, ha kutyák lennének a nyuszik helyén, akkor egy igazán klasszikus kis csatát láthatnánk a két híres fél között. Bár talán az unalmasnak is hatna, hisz már túlságosan is elcsépelt a téma, így viszont rengeteg kérdést vet fel az egész szituáció.

//Jelenleg aktív jártasságok: Lopakodás 2, Rejtőzés 2, Észlelés 2, Hallgatózás 2
Továbbá van egy ilyenem: Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több expet/vagy 40 exp-vel többet kapsz

by **Sarugami** Kedd Dec. 14 2021, 16:20

A téli évszak eljöttével még a legendás harcosoknak is pihenniük kellett. Elvonulniuk és átgondolniuk, mit tettek meg és mit nem az elmúlt év folyamán. Így volt ez Sarugamival is. Zárkózottabbá vált, a céhház falai közül is egyre kevesebbet mozdult ki. Az elmúlt időben rengeteget gondolt a családjára – különösen a húgára. Mióta az ősi istenek ide idézték, hogy leszámoljon a világot sújtó gonoszsággal, egy pillanatra se feledkezett meg róluk. Mégis, valamiért szomorúsággal töltötte meg szívét. Újabb ünnep, újból a családtól távol. Honvágya volt. Így, a saját melankóliájába burkolózva meglepetésként érte, hogy kolléganője felkereste. Akármennyire is volt titokzatos és néha nagyon alamuszi, „Kamuy-Gie” törődött vele. Pontosan tudta, hogy ennyi év után sem találkozhatott a szeretteivel. Azzal is tisztában volt, hogy ez a pesszimizmus nem állt jól a férfinak. Ki kellett nyitnia azokat az ajtókat, amiket mások számára az év további részében nyitva tartott.
Eme indíttatásból küldte el Sarugamit erre a küldetésre. Csak mendemondából hallott ezekről a dzsungel-béli ütközetekről, de ugyebár a szóbeszédek nem véletlenül keletkeztek. A kardforgatót kis meggyőzéssel ugyan, de sikerült megfűznie, hogy mozduljon ki a klán kötelékéből egy keveset. Jót tett neki, ha addig se gondol a családjára. Így hát eleinte nem túl lelkesen, de az Aranyharcos emelkedett szellemmel vetette bele magát a dolgok sűrűjébe. Visszatért ahhoz a helyhez, ahol hetekkel ezelőtt még a titkos technikáin dolgozott. A dzsungelbe, ami megannyi titkot rejtett. A gondolatra elmosolyodott, és újult erővel hatolt be az őserdőbe. Keresett és keresett. Nem kellett túlságosan sokat, amíg össze nem találkozott az első különös jelenéssel. A bokrok között lapítva meglátott egy kisebb társaságot. A szeme vagy a képzelete káprázott volna? A dzsungel ősi szellemei emberszabású nyulak és macskák alakjában mutatkoztak meg! Ráadásul egymással vívtak vérre menő párbajt! Kamuynak igaza volt, valóban nem egy hagyományos kalandba vágott bele. Az Aranyharcos nem sokat gondolkodott a szituáción. Bármily okuk is volt egymással így bánni, ez a fajta erőszak nem vezetett semmi jóra. Közbe kellett lépnie: kilépett az erdő sűrűjéből és fizikai gátat próbált képezni az erdő szellemei között (már amennyire lehetett). Ha túlságosan is a harcukkal voltak elfoglalva, inkább kezeivel integetve próbálta magára felhívni a nyulak és a macskák figyelmét.
- Ó, őserdő hatalmas szellemei, csillapítsátok dühötöket! – harsogta mennydörgő hangján Sarugami. Kihúzta magát, rettenthetetlenségének fizikai alakját adva. – Kérlek benneteket, magyarázzátok el, miért ontjátok egymás – az őserdő, az otthonotok – vérét ezekben a sötét órákban!
Magabiztos, eltántoríthatatlan maradt. Egyik fél irányába se mutatott haragot, elutasítást. Meg akarta érteni mindkettejüket, mielőtt dönthetett volna, ki mellé áll.

by **Shota** Pént. Dec. 17 2021, 11:47

Elég volt csak meglátnia a levelek mögül megcsillanó fegyver hegyét, hogy azzal a lendülettel forduljon vissza az ösvényről és nézzen valami más elfoglaltság után: már az Észlelése is jelezte, hogy nemsokára mobokba fog ütközni, de az ifjú harcművész úgy volt vele, hogy azért meglesi legalább azt, miféle vadak ezek, hiszen ha ártalmatlanok és ráadásul sokan is vannak, az számára tiszta hasznot jelent - jobban mondva tiszta alkoholt, vértjének köszönhetően. Kardokra és lándzsákra viszont nem számított. Shota tehát megdörgölte az állát és úgy döntött, hogy - bármilyen mobok legyenek ezek - esze ágában sincs felhívni magára a figyelmet, belefolyni pedig főleg nem fog. Nem, őt egy kicsikét sem érdekelte, mik ezek vagy mégis mit keresnek itt, azt viszont jól tudta, hogy amit ő keresett itt (egészen konkrétan egy strapabíróbb indát, amiből kötelet készíthet), azért majd valamikor máskor visszajön. Mondjuk pár hét múlva, ha ez a - hangok alapján - őserdei csatározás esetleg elhúzódna. Mégegy rendszer adta küldetésbe őt aztán nem fogják behúzni, az egészen biztos! A gondolatra végigfutott rajta a remegés (hát igen, a vámpíros-oroszlános emlékek nem hoztak elő semmi jót) és kezében a teleportkristályával, menekülésre készen igyekezett vissza a közeli faluba, hátha egy pofa sör mellett köthet még pár jövedelmező üzletet és nyugalomban tervezheti újra a napját, amit Aincrad már megint keresztbe húzott. Még szerencse, hogy nem járt annyira bent az erdőben, hogy elérhetetlen messzeségbe kerüljön tőle a civilizáció, így megszaporázva lépteit sietett kifelé erről a nyomorult helyről. Ha pedig a hangok feléje közeledtek és nem elfele tőle, úgy Angyal Lándzsájának köszönhetően szárnyra kapott vagy ha ennyi sem volt elég, egyszerűen elteleportált a helyszínről. Nem, ebben ő nem kívánt részt venni. Semmi esetre sem.

Köszi az 1 nap haladékot! ^^
Shoowy dixit fejlesztek, illetve van 30%-os Ékkő Gyűrűm.

by **Akito** Szomb. Dec. 18 2021, 18:09

Nincs is szebb dolog annál, mint mikor a felkelő nap fénye átszűrődik a magas fák sűrű lombkoronáján egyenesen a szemembe, hogy még csak véletlenül se lássam miféle gazban, gyökérben vagy jószágban botlok épp meg és esem majdnem az arcomra. Így jár az, aki kora reggel mászkál anélkül, hogy igénybe venné az akrobatika jártasságát - holott van neki, de minek - egy ösvénytelen dzsungel kellős közepén.
Hogy miért vagyok talpon ilyen korán? Hogy tudtam felkelni? Nos ez pofátlanul egyszerű.... nem aludtam az éjjel, ezért nem is kellett felkelnem. Annyit alszom általában, hogy hetente egy-két virrasztás simán belefér, meg sem érzem. Hogy mit keresek itt az már jobb kérdés lenne, ha válaszolnék rá rendesen, de én most csak kutatómunkát végzek Suspect

Ilyen-olyan okok miatt mérgező gyümölcsöt, gombát, gazat vagy virágot keresek. Nem azt a halálos típust, hanem az "aztadurvaaa, ez de jó cucc" fajtát angyal

Ilyenek találására a legjobb hely, pedig a dzsungel. A való életben a dzsungelben minden arra van, hogy megkeserítse egy ember életét, miért lenne ez másképpen itt a SAO-ban? Tuti van itt pár darab olyan fa, ami simán lefojt, ha nem figyelek oda, vagy kígyó, esetleg egy őrült papagáj. Egyelőre azonban csak a napfény támadott rám, mert a buta foton nem tud kanyarodni magától. Legörgetem a menüm és előveszek egy napszemüveget, ezzel megvédve magam a túlerős fényektől, na meg megvakítom magam a sötétebb helyeknél, ezért fel-le csúsztatom a homlokomon, hogy lássak is valamit. Se látásom, se észlelésem, se hallgatózásom, minden ami engem ér, az full meglepetés lesz.... hát nem izgalmas? :O Azért remélem nem fut majd felém egy tébolyult JL-es a kártyáimat követelve Suspect

Akkor százas, hogy elszaladok Suspect

Elbóklászom egy darabig, keresgélek elég kevés sikerrel, mikor megpillantok valamit egy kidőlt fa korhadt "tetemén" és odasietek.
- Gomba! - kiáltom lelkesen és közelebbről megvizsgálom. Fehér tönk, vörös kalap fehér pöttyökkel, ígéretesnek tűnik. Leszakítok egyet, majd megszagolom
- Hmmm...! Fura édeskés az illata bounce

- épp raknám el az inventorymba, amikor fura hangokat hallok. Kinézek a kidőlt fatörzs mögül és azt látom, hogy felfegyverzett nyulak és macskák rohamozzák meg egymás, erőteljesen csépelik a másikat Shocked

Csak úgy záporoznak a vörös pixel darabok.
Felkelek és leülök a fatörzsre. A kezemben lévő gombára nézek, majd a csatára.... vissza a gombára, megint a csatára...megint gomba utána állapotjelző, de nem vagyok mérgezett, meg amúgy is csak egy szippantás volt scratch

- Szerény véleményem szerint nem haluzok, de itt görbüljek meg ha egyet is itt hagyok - azzal leszedem az összes gombácskát, amíg folyik az a szürreális csata előttem...
- 100 aranyat a macskákra! Elvégre ők a ragadozók \o/

//40%-os ékkő gyűrű//

by **The Gleam Eyes** Vas. Dec. 19 2021, 02:21

[Shota]
Úgy döntesz, nem hagyod, hogy az emberi kíváncsiság felülkerekedjen túlélő ösztönödön, így anélkül, hogy megnéznéd, mi folyik az erdő rejtekében, úgy véled bölcsebb dolog nyakadba venni a lábadat. Talán így is van helyén, azonban, mint megszokhattad ez ideig talán, valami vagy valaki nagyon utál téged. Ugyanis ahogy próbálnál kihátrálni a szituációból, rövidesen azután, miután előveszed a kristályod, hirtelen úgy érzed, minta minden a feje tetejére állítódna. Mármint… szó szerint. Egy éles csattanás és már szorult is a lábad köré a kötél csapda felrántva téged a magasba. Sajnálatos módon a kristály ebben a pillanatban kicsúszik a kezedből, mi így tompa puffanással a földre is hullik. Nagy eséllyel a fegyvered is követni fogja, ha nincs elég lélekjelenléted, hogy a hosszú rúdra rámarkolja erősebben (rád van bízva a végeredmény). Azonban a lényegen, nem sokon változtat. Rövidesen ott kezdesz el tompán lengeni az egyik ágról lógva lefelé, és ha felpillantasz látod is, hogy nem volt túl sok esélyed észrevenni a zöld, indát a fűrengetegben. Nagyjából ekkor zenget fel az erélyes, rekedt hang a bokrok egyik rejtekéből.
- No lám mit fogtunk magunknak.
Egy nagyjából 140 centis masszív termetű macskalény bukkan fel, kinek izmos felsőteste fedetlenül (mármint a szőrön kívül) van előtted. Nem csak az a furcsaság benne, hogy beszél, és két lábon jár, de ez a furcsaság akkor hentes bárdot cipelt a vállán, mi konkrétan akkora volt, mint a teljes lábad hossza. Hallhatod, hogy a távolba a csatazaj is szépen lassan elhalkul, és végül végleg elhal, majd szépen sorjában onnan is előtipegnek a pixelsebekkel tarkított macskalények. Rajtad múlik hogyan és miként próbálsz kiszabadulni, de tisztán érezheted, hogy egyelőre nincs feléd ártó szándékuk.

[Akito]
Úgy döntesz, te se csatlakozol be a buliba. Érthető, kinek van kedve az ilyen bonyodalmas… fárasztó… energiát igénylő dolgokhoz. Pfu már abba is elfáradok, hogy belegondolok. Mindenesetre megtalálod a magad elfoglaltságát és bár magadnak mormogod a dolgokat, a gombászást egy pillanatra se hagyod abba. Kezdetben úgy tűnik tipped jól alakul, azonban a nyulak csoportosulásai szépen lassan, de biztosan felülkerekedtek és legyőzték a macskákat. Rövidesen azután, hogy az utolsó macska is elmenekült vagy elpixeleződött, enyhe nyomást vélsz felfedezni a fejed tetején és válladon, mintha valami a fejedre pottyant volna, azonban mielőtt felnyúlhattál, vagy megrázhattad volna fejed, két nyuszi fül buggyan előre a szemed elé és a hozzá tartozó vigyorgó nyuszifej is követi (meg persze a többi testrésze is ott van, csak azt nem látod).
- Heheminyertünk. Ezekszerintszeretnémkérniaztaszázaranyat. Nemszeretematisztességtelenszemélyeket,szóvalidevelehehe. AmúgyszianevemKanketsusen. – Nagyjából öt másodperc alatt lett ledarálva ez a mondat, mely olyan szinten össze volt darálva, hogyha nem koncentrálsz rá, nagy eséllyel nem érted meg miről beszél.
Persze, ha lesöpröd a fejedről, vagy csak simán megrázod magad egy könnyed ugrással vihogva a földre ugrik. Egy nyuszi lányhoz van szerencséd, és bár hangja kellemes és lágy, a darálás nyomán talán nem a legjobb benyomást kelti benned. Mindenesetre, akár eléd kerül, akár nem, nyugodt hangon, mosolyogva folytatja.
- Viszont,mivelamacskáknakszorkultálsajnosfogjukkell,hogyejtselek,szóvalkérlekneálljellen!
Látszólag azonban nem tervez rád támadni, viszont ha rájössz, végül mit akar, természetesen minden jogod meg van rá, hogy ellenállj, amit ha érzékel, akkor egyszerűen csak tapsol egyet, mire a körülötted lévő bokorból elő-előbukkannak további nyúl harcosok, kezdetleges fakardjaikkal, lándzsáikkal, íjaikkal. A te döntésed, hogy megpróbálsz-e tárgyalni velük, vagy megpróbálsz elmenekülni, esetleg rájuk támadsz.

[Moxie]
Élvezettel nézed a harcot, már csak némi popcorn kéne és örömmel töltetne el a kis mozizás. Egy ideig rendben és jól ment a dolog. Látszólag egyik fél se volt képes felülkerekedni a másikon, azonban mire kettőt pislantasz, látszólag minden megváltozott. Mintha láttál volna valamit elsuhanni a fák között, ám rövidesen mindent beárasztó fény vakít meg téged és a harcolókat és a következő pillanatban robbanásokra leszel figyelmes. Mikor végül kinyitod a szemed, meglepetten láthatod, hogy a harcnak vége. A macskák győztek, a nyulakból pedig csak pixelek maradtak. Nagy eséllyel már hajolnál is előre, hogy megnézd magadnak mi is történt pontosan, ám ekkor nyakad hozzáér a tompa, éles és egyben hideg pengének, mi szinte varázsütésre került eléd. Ekkor végre felfigyelsz arra a különös érzésre, hogy valaki van mögötted és az Észlelésed is bejelzett végre. Nagy eséllyel az a valami eddig magasabb lopakodással és rejtőzéssel rendelkezett, de kikapcsolta, hogy észleld őt. Mindenesetre, nagy eséllyel az idegen szólal meg előbb.
- Idegennek tűnsz jobban, nyáw. Mond csak a macskákat vagy a nyulakat szereted jobban? – kérdezi a pimasz hang mögötted, és nem kell látnod, hogy tudd, hogy mosolyog a tulajdonos.
Bárhogy is fordítanád a fejed, nem látod az illető testrészeit, így nagy eséllyel egy nálad apróbb termetű lényről van szó, viszont a szemed baloldalán láthatod a törött katana végét, így legalább a fegyvert be tudod lőni, ha mást nem is. Jól érzed, hogy a fegyvert neked szegező személy élvezi a helyzetet, a kérdés te hogyan reagálod le a szituációt.

[Sarugami]
Úgy döntöttél kezedbe veszed az irányítást és a két csoport közé veted magad. Talán botor húzás volt ez részedről, de szerencsédre képes voltál megakasztani a lendületüket, így mind a két harci kedve egy pillanatra, de megállt. Eleinte se voltak túl sokan és mire közbe léptél is el-elhullottak páran, így ebbe a váratlan békébe fel tudod mérni, hogy a nyulak részéről két fő, míg a macskák feléről három fő maradt életben.
Eleinte kezdetleges zavart a nyulak furcsa csipogása és a macskák dühös nyávogása és szisszegése zavarta meg, végül miután mindkét fél egymás felé kezdik rázni a fegyvereiket, érzed, hogy hiába kaptál nagy eséllyel választ a kérdésedre, sajnos nem igazán érted a nyelvüket. Már-már ismét egymásnak is ugrottak, mikor masszív lépteket vélsz felfedezni, ahogy a többi fél is hirtelen az erdő északi része felé kapják a fejüket. Ha te is arra nézel, látod, hogy egy levélkardot forgató nyúlharcos jelent meg a fák közül és elképesztő sebességgel rohan a macskák irányába. Ha esetleg az ő útját is elállnád, legnagyobb meglepetésedre egyszerűen oldalra szökkent és olyan sebességgel vágott el melletted, hogy esélyed se volt rá reagálni, ahogy jól érezhetően a macskáknak se volt, így mire megfordulnál, már pixelhalmokká váltak a macskák törzsének maradéka. A nyúl úr lihegve, mérges vonásai megfeszültek, ahogy végül kihúzza a földből a levél pengét, mi a legutolsó macska ledöfésekor szúródott a földbe, majd rád emeli a tekintetét és emberi nyelven megszólalt.
- Láttam mit tettél ember! Ez nem a te dolgod! Ne avatkozz közbe a népünk dolgába! A rühes macskáknak pusztulniuk kell! Ki kell írtanunk mind és nem hagyom, hogy te vagy más megállítson minket ebben! – érzed, hogy a nyúl figyelmeztet viszont rajtad áll, hogy elfogadod-e a figyelmeztetést vagy tovább erőlteted az előző kérdésedet, hisz talán kapsz olyan választ is, amit te is megértesz.

Határidő: December 30.

by **Shota** Csüt. Dec. 23 2021, 19:06

Shota mostmár határozottan és ellentmondást nem tűrően fogadta meg, hogy - egyetlen kivételtől eltekintve - véglegesen kitakarítja a macskákat az életéből. A fajnak márcsak az említése is majdnem a halálát okozta egyszer, azóta próbálja elkerülni őket, de úgy tűnik, hogy lépten nyomon beléjük akad még akkor is - vagy éppen főleg akkor? - ha éppenséggel menekülni kíván a közelükből. Nem mintha a férfiú tudta volna, hogy itt macskák kóricálnak, de ahogy így fejjel lefelé lógott a kötélcsapdában, ez az alatta megjelenő, felettébb hangos egyed egészen macskaformájúnak tűnt számára, bár lehet, hogy csak a fejébe került túl sok vér és azért hallucinálta őt annak.
És az összes többit is, ami macska rövidesen előkerült a bozót másik oldaláról.
- Üdvözletem - szedte össze magát a harcművész és mivel úgy volt vele, hogy ha bántani akarták volna, már rég megtehették volna azt, így pár erélyes szárnycsapással visszafordította magát fejjel fölfelé, majd egy mozdulattal elvágta a kötelet a lábán és ezzel a lendülettel ereszkedett le a földre, a furcsa, még-fejjel-felfelé-is-macska elé. Persze egyáltalán nem volt ínyére a szituáció és a látszólagos nyugodtságát is erőnek erejével erőltette magára, de mivel a kristálya a porban hevert, nos, ennek az izének a talpától pár centire, így Shota nem tehette meg, hogy egyszerűencsak elrepül. Lehet nem is tudott volna, elnézve a mindenféle fegyvereket a harcosok kezében. Hogy hogyan is tovább, azt viszont nem tudta. Tekintete a vágottszemű hátán lévő bárd és a teleportkristálya között ugrált, néhol pedig rápillantott a többire is, valamiféle olyan jel után kutatva, hogy akkor most mégis mire számíthat tőlük. Mert azért nagyon nem volt mindegy, hogy az életére akarnak törni, vagy sem, nem igaz?
- Valami küldetésbe csöppentem? - tette fel végül a kérdést és enyhe lemondással vakarta meg a fejét, nem igazán bízva benne ezek után, hogy nemleges választ kap.

by **Moxie** Pént. Dec. 31 2021, 14:26

Olybá tűnik, hogy egyelőre nem igazán halad előre a csata kimenetele és akármennyire próbálok bármit is kihallani a nagy morajból, semmi érdemlegeset nem sikerül kivennem. Így marad a nézelődés, hátha majd a végeztével kiderül valami fontos is és remélhetőleg nem feleslegesen gubbasztok itt. Időközben mintha láttam volna valami mozgást a fák között, viszont a hirtelen jött vakító fény miatt nem igazán volt szerencsém lekövetni a mozgást és a csata színterét is szem elől vesztettem néhány pillanatra. A röpke sokk után a szemeim törölgetve és hunyorogva próbáltam kivenni mi is történt előttem, azt már sikerült kivenni, hogy a nyuszik elbuktak és a macskák maradtak talpon. Tehát ez a nagy villanás valószínűleg a doromboló rémek fegyvere lehetett. Viszont az elemzést megszakította egy hideg penge érzete a torkomon és a tulajdonosa fecsegése, aki jól hallhatóan élvezi a dolgot. -Ugyan, még is miféle butus kérdés ez? - teszem fel a kérdést, miközben megfogom a pengét és szolidan próbálom eltolni a nyakamtól, hogy megfordulhassak és felvehessem a szemkontaktust a mögöttem állóval - Erre a kérdésre elég egyértelmű a válasz, hát persze, hogy a macskákat. A nyuszik is aranyosak, de nincsenek olyan kecsesek, nemesek és bölcsek, mint a macskák. Hisz ti uralkodásra születettek, míg a nyulak csak földet túrhatják és retteghetnek a náluk erősebbektől, kész arcátlanság, hogy fegyvert mernek emelni rátok szentekre.
Hízelegve, tisztelettel és alázattal adom elő magam, hisz amúgy sem terveztem bajba kerülni és ha már a sors eldöntötte, hogy melyik félhez legyen szerencsém, akkor csak haladok együtt az árral és igyekszem a legjobbat kihozni a helyzetből és talán végre esélyem nyílik megtudni valamit erről az érdekes kis hadakozásról.
-Viszont, ha szabad megkérdeznem, még is mi az oka annak, hogy ilyesféle durva konfliktus alakult ki köztetek?
Teszem fel a kérdést, megőrizve a felvett szerepem, közben azért készen arra is, hogy ha netán zsákutca lenne a békés próbálkozás, akkor hamar kivághassam magam a bajból.

by **Akito** Vas. Jan. 02 2022, 19:54

Elég szórakoztató dologba sikerült belebotlanom az erdő közepén, és mérgező gomba vagy bármilyen másik káros növény hatására sincs szükség. Nyulak ölik a macskákat és a macskák ölik a nyulakat. Termetükhöz és vicces kinézetükhöz képest elég vérmes harcot vívnak egymással. Foggal-körömmel, na meg füllel és farkincával esnek egymásnak, na meg fegyverekkel is, de az már annyira nem érdekes.
A műsor közben felszedem az összes gombát, amit itt találok, egyet sem hagyunk kárba menni, mert még jól jöhet. Mire figyelmem újra a csatajelenetre szegeződik, már csaknem vége is. Végül a nyulak aratják le a győzelmet annak ellenére, hogy a másik faj tagja a ragadozók. Nos.... lehet, hogy ezek itt vérnyulak és nem sima répazabáló kis kedvencek.
Az utolsó pár gombár rakom épp az inentorymba, mikor valami landol a fejemen. Még mielőtt reagálhatnék már látom is, hogy miféle teremtmény szemtelenkedik saját tulajdon kobakom tetején.
- He? Mit magyarázol? - kérdezem, mert alig lehet érteni, mit vernyákol itt nekem. Beszédképességén meg sem lepődöm, ez itt majdnem mindennapos. Lassan már arra jövök az erdőbe, hogy buliznak a fák, bokrok az erdő más teremtményeivel... na az talán meglepne.... egy hangyányit... Rolling Eyes

Ha elismétli, akkor nagy nehezen kihámozom mondanivalóját, amire csak egy fintor az első válasz. -már ezeknek is a pénzem kell vaze...
- Aztmondtam100aranyatamacskákra- utánozom a nyelvét a szőrmóknak, közben igyekszem elhessegetni a fejemről - denemagyőzelműkre,hanemavereségükre- hazudok, mint a vízfolyás. amúgy is kevés a pénzem, nem fogom nyulakra pazarolni
- Teháténnyertem,ezértmindegyikőtöktőlkérek100aranyat- akkor már nyerjek rajta valamit én is Twisted Evil

A következő sorokat már valamivel hamarabb feldolgozza az agyam, de nem tetszik a megfejtés..
- Nemszurkoltamsenkinek,miértmennékveledtenyúl? - ekkor tapsol egyet és több szőrmók mászik elől a bokorból, mindenféle fegyverrel felszerelkezve és gyanúsan méregetnek. - Énnyertem,adjátokideafejenkénti100aranyat- felelem mosolyogva és a tenyerem tartom eléjük. Igen biza.... lehet perkálni. Próbálkozni mindig lehet, és ha nem mennek bele, akkor sem támadok rájuk.... legalábbis egyelőre. Érdekel, hogy hová fog kilyukadni ez a dolog.... talán valami érdekeset találtam ezúttal is, ami jobb, mint a mérges gomba.... Rolling Eyes

by **The Gleam Eyes** Csüt. Jan. 06 2022, 09:15

Shota
Bíztál abban, hogy biztonságban vagy, hogy nem eshet bajod, hisz eddig nem mutatták jelét, hogy bántani akarnak. Jobban belegondolva viszont, miért álljanak harckészültségbe, amikor az ellenfelük csapdában van. Így nem meglepő módon, mikor végül kiszabadítottad magad és ismételten két lábbal a földön jársz, jól érezhetően megváltozott a légkör. Az izmos macsekot leszámítva mindegyikük fenyegetően előre szegezte a fegyverük élesebbik részét. Egyedül a már jól ismert maszkulin macska volt, aki nyugodtan állt és nézett. És nagy eséllyel elég könnyen észleled is nyúzottságának okát. Az hagyján, hogy ember hátrányban vagy, de a kicsikkel nagy eséllyel könnyedén elbánnál, mert egyszerű rózsaszínben játszanak. Eddig nem is lenne probléma, viszont a félszemű feje fölött lila indikátor forog lassan, ami azt mutatja, hogy nem kicsivel erősebb nálad. Mutatványodra is csak elmosolyodik és recés hangján felnevet.
- Háh. Nem tudtam, hogy csirkét fogtunk. Bár ahogy sejtem nem lennél jóízű pörkölt, nemdebár? - kérdésedre viszont felvonja ép szemének szemöldökét - Küldetés? Nem… nem igazán. Mi magunk is elboldogulunk. De remélem megérted, hogy nem engedhetünk el addig, míg nem derül ki, hogy nem vagy-e esetleg az aprósággal. – bök fejével a csatatér felé, és az „orrmaradt” nyulakra.
Ezután elindul feléd, de félután megáll és felveszi a földről a kristályodat, majd azzal a kezében int neked. Látszólag megadja neked a választást, hogy szabad akaratodból dönts. Persze… nem mintha hagynának elmenni, de a látszatát azért fenn hagyják.

Moxie
Látszólag teljes nyugodtsággal fogtad fel a helyzet kellemetlenségét. Természetesen csak azért, mert a torkod előtt van a penge, nem fog több sebzést okozni, ezt te is már bőven megtapasztalhattad ebben a játékban, viszont ettől függetlenül, a másik jóval biztosabb helyzetben van veled szemben, ezt a tényt, sajnos szintén felismerheted. Válaszodra egy ideig csend volt a válasz és ezután jóleső nevetés zavarja meghirtelen beállt csendet és érzed, hogy a pengét is elveszik a torkod elől.
- Ez jó. Ha hízelgésen múlna, esküszöm világ első lennél.
A tokba csúszó penge hangja nyomán, végül, ha úgy döntesz, hátra fordulsz, még láthatod, ahogy a kis ninja-macska nemes egyszerűséggel felmászik az indán, amin eddig lógott. Ez megmagyarázza, miként tudott elérni téged egy alapjáraton alacsony macskalény, viszont amaz, látszólag nem igazán zavartatta magát. Ahogy elég magasra mászott a fülét hegyezve levette rólad a tekintetét és a távolt kezdi el kémlelni. Azonban, ha csak egy picit is próbálnál meglógni, anélkül, hogy rád nézne, egy „nana” kíséretében eléggé tudtodra adja, hogy még nem mész innen sehova. Végül miután nagy eséllyel megtalálta, amit keresett, éles füttyentést hallat, majd egyszerűen leugrik melléd.
- Nos. Ideje indulni. – int maga elé, hogy indulj, és majd vezet, ha nem mozdulsz egy darabig, vagy ellenállsz, akkor folytatja – Persze megpróbálhatsz elfutni is. Nyugodtan fuss. Sőt hagyok egér utat is. Szeretem, ha futkosnak picit. – ekkor egy furcsa mosolyt villant meg, amit talán te magad is jól ismerhetsz: a vadász mosolyát, aki szeret eljátszadozni a prédájával.
A döntés rajtad áll, viszont a közelben némi bokor zörej is megüti a füled, és ha türelmesen kivárod, hogy mi okozhatja a zajt, rövidesen nagyjából egy fél tucat macskalény jelenik meg fegyverrel a kezükbe, bár jól láthatóan nincsenek rád felkészülve, ha esetleg ott maradtál, ugyanis jól láthatóan meglepődnek és elbizonytalanodnak a látványodra.

Akito
Kissé csalódtál abban, ahogy a macskák alul kerekedtek a nyulakkal szemben, de nem igazán foglalkoztatott téged komolyabban. Viszont, ahogy megjelent a hiperaktív nyúl, elsőre kissé elbizonytalanodtál, hogy mégis mi a francot mondhatott ez a szódaráló „görcs”, de ahogy megismétli, te is ügyesen rátaláltál a másik ritmusára, aki látszólag nem igazán zavartatta magát, még csak meg se lepődött, és veled ellentétben azonnal megértette mit szeretnél. Alig mozdult meg karod a fejed felé, már le is ugrott rólad, hogy aztán ujjait lengesse előtted.
- Nanaeznemígyműködik! – fújja fel gyermetegen az arcát és még picit toporzékol is a nyuszi - Temegmondtadkinekszurkolsz! –itt ezután mikor azt állította, hogy nem szurkolsz, szinte látod rajta, hogy elbizonytalanodik, majd felcsillan szeme – Óakkornemszurkoltál? Akkorsegítenélnekünk? Nemadhatunkpénzt,mertcsaltál,dehasegítesznekünkamacskákellen,akkorszívesenfizetünk!Mamaisbiztosbelemenne!Najössz-jössz? – szökdécselve fogja meg a kezed, és finoman húzni kezd, hogy kövesd őket.
Tisztán érzed, hogy a többi nyúl nem épp annyira bizakodó, mint a kékség, de látszólag nem igazán mernek ellent mondani annak, látszólag ő a csapat vezetője, bármennyire is komolytalan. Amúgy bár a darálása miatt nehéz megállapítani az őszinteségét, de nem úgy tűnik, mint aki nagyon képes lenne hazudni, vagy legalább is nagyon profinak kell lennie hozzá, hogy ennyi sületlenséget összehordjon ilyen rövid idő alatt. Amennyiben azonban ellenállnál és nem terveznél velük menni, egy kis huza-vona után, az első dolog, amit észre vehetsz, hogy a téged húzkodó nyúllány már nem cibál. Ekkor konkrétan megjelent a szemmagasságodban egy baráti, bocsánatkérő mosoly jelent meg az arcán, majd egyszerűen állba rúg lilán villanó lábával. Szinte azonnal megszédülsz és még láthatod felvillani a státusz jelzőt az életerőd alatt, majd elsötétül a világ a szemed előtt. Miután kinyitod a szemed, pont akkor végeznek a lábaid megkötözésével is, és ahogy az, úgy a kezed is egy hosszú, erős bothoz volt kötve, hogy aztán vagy egy fél tucat nyuszi erőlködve felvegyenek a földről, és mint valami hadi zsákmányt, úgy vigyenek téged a bázisuk felé.

Határidő: 01.20.

// Sarugami 500 szóval pótolgat //

by **Shota** Szer. Jan. 12 2022, 13:39

Azért Shotának még így, a fegyverekkel körbevett kör közepén is komfortosabb volt két lábon állni, mint a csapat felett lógni fejjel lefele, igaz ettől függetlenül azért nem kevés nemtetszéssel pillantott körbe, amikor ezek a mobok a közvetlen közelének levegőjét bökdösték azokkal a lándzsákkal.
- Hé-hé, csak nyugi - emelte maga elé kezét szabadkozva és ahogyan a vele szemben álló vezetőre emelte pillantását, tagjaiba visszatért a sosem kedvelt, hideg halálfélelem. Persze egyelőre nem mutatta ezt ki még: játszotta a higgadt úriember szerepét, ő volt a kalandor, aki emelt fővel áll és az üzletember, akitől a macska talán hasznot is vár. Még a csirkés megjegyzésre sem reagált semmit, csak jókedvű mosolyra húzta száját, a kérdésre viszont már széttárta kicsit a karjait, egyetértőn, hogy bizony egy angyalfiú nem éppen jó főfogás. Az a fránya kristály viszont még mindig ott hevert közöttük és amikor a macska végül felvette azt, Shota lemondó sóhajjal nyújtogatta a nyakát, hogy talán felfedez valamit a bokrok mögött, ami segíthet neki eligazodni a vezér szavain. A közeledésre mondjuk egy kicsit azért megrezzent, de végül megdörzsölte állát és eltette a fegyverét, megadása jeleként.
- Nem jutottam el odáig, hogy megleshessem a csatájukat és őszintén szólva a továbbiakban is lemondanék erről. De nem csípem a patkányokat meg a verebeket, ha rájuk érti az apróság jelzőt - adta fel a csatatér nézegetését és tippelt meg két állatfajt, akik elég kicsik ahhoz, hogy egy macskának prédái lehessenek és mondjuk van lábuk is, nemcsak uszonyuk az erdei harchoz - Egyébként tetszik a szerelése. Otthon a cicám, az én kis hercegnőm mindig díszszalagokba tekeri magát - kezdett bele a hízelgésbe és azért megbámulta a vezető kezében lapuló kristályt, mielőtt egy nagy sóhajjal kezeit a zsebébe süllyesztette volna - Aztán mindig azt várja, hogy igazítsam meg neki, de ez sosem baj. Szeretem a macskákat - tette hozzá és ha eközben bármerre is indultak, ő lazán sétált közöttük és közben azon gondolkodott, hogy milyen jó, hogy anno nem hajította el azt a díszpetet vagy mit, hanem hagyta, hogy az állat még ázottan is hazáig kövesse. Ha tudta volna, hogy egyszer ilyen hasznos lesz, talán még enni is adott volna neki néha...
Sőt, talán fog is, ha túléli ezt a napot valahogy.

by **Moxie** Csüt. Jan. 20 2022, 16:48

A hirtelen beállt csend talán adhatott volna némi aggodalomra okot, viszont nem olyan fából faragtak, akit ennyire egyszerűen meglehetne ijeszteni. Hisz ennél már rizikósabb helyzetekből is sikerült már kivágnom magam és természetesen most is meg van a tervem a menekülésre. De a felcsendülő nevetés hallatán, úgy vélem nem lesz szükség a B terv alkalmazására, hiszen már a penge sincs a torkomnak szegezve.
-Igazán köszönöm. - szólalok meg miközben elkezdek megfordulni és ugyan még nem tápászkodtam fel, de így féltérdere ereszkedve is megejtettem egy színpadias meghajlást - Meglehet, hogy volt némi költői túlzás a szavaimban, de ettől függetlenül minden tiszteletem a tiétek.
Kicsit sem zavartatom magam és kivárom még a puhatalpú befejezi a terepszemlét. Nem állt szándékomban meglépni, még a végén kimaradok valami izgalmasnak ígérkezőből. Ugyan nem indultam meg rögötön, mikor is jelezte, hogy indulhatunk, még vártam pár másodpercet, hátha belekezd valami másba is vagy esetleg választ kapok a kérdésemre a nyulakkal való háború kapcsán. Viszont ez nem történt meg, a rám villantott mosolyát egy hasonló mosollyal viszonoztam egy pillanatig, majd elindultam és kedélyesebb hangulatra váltottam.
-A korábbi megválaszolatlan kérdésemre visszatérve. Pontosan, miért is tört ki ez a heves vita köztetek?
Az időközben megjelenő többi cicussal nem igazán foglalkoztam a meglepettségüket egy lefolytot kuncogással nyugtáztam. De egyelőre igyekszem minden figyelmem arra a tappancsosra fordítani, akivel már sikerült szóba elegyednem, hátha végre megtudhatom ennek a jelenleg értelmetlennek tűnő “véres” civakodásnak. Hisz az indok lehet, akár mondvacsinált is vagy igenis komoly és számomra elég fontos volna megtudnom a miérteket, hogy eldönthessem mennyire is éri meg nekem ebbe belefolynom.

by **Akito** Csüt. Jan. 20 2022, 22:48

Az ember elmegy gombászni az erdőbe, erre olyannak lesz szemtanúja, amit soha az életbe nem gondolt. Hát... ezek után mondja bárki, hogy a túrázás tök felesleges időtöltés. Eddig szinte akárhányszor kimozdultam otthonról, hasonló esetekbe botlottam.... bánja fene. ez egy ilyen világ és sokkal jobb igy, mintha egész nap csak unatkoznék. Azoknak az időknek már vége, most ideje a macskák és nyulak háborújával foglalkoznom.
Nem tagadom eléggé csalódtam az első csata kimenetelébe, mert a macskák esélyeit láttam jobbnak, lévén ők a ragadozók..... de ez a világ újra megviccelt... Itt nem érvényesek a való világ szabályai, igazán megtanulhatnám már.
Nem elég, hogy rosszul ítéltem meg a győztest, de még az egyikük oda is jön és a maga hadarós, sajátos nyelvén számon kér. Azt a mindenségit, már a nyulak is ilyen kemények ebben a világban. Persze kezelhetném ezt a helyzetet Walter erejével is, de az nem túl izgi. Belemegyek a játékba és füllentek össze-vissza, hogy még egy kis plusz betevőhöz is jussak, azonban nem annyira hülyék, mint gondoltam... micsoda pech >.>
- Deezpontígyműködik - vágom rá egyből saját nyelvén a tiltakozást. Nem engedem, hogy túl sokat gondolkodjon azzal a pici fejével - Nemszurkoltaménsenkinek! - és ez még igy is van... csak fogadtam, azt meg nem nevezném szurkolásnak Rolling Eyes

Nem egészen....
- Hogymi?!- ezen aztán egy picit felháborodok! - Csaltafeneezaljasrágalom! ˇ^ˇ

- lehet egy hangyányit elferdítettem a tényeket, mégse nevezném ezt csalásnak inkább bölcs előrelátásnak.
- Mondjukazt,hogyvanazapénzamiérkölcsönadomnektekazerőmet Very Happy

- mikre nem hajlandó az ember, ha egy kicsit meg van szorulva nem? Egy kis pénz mindenképp jól jönne most.
Alig egyezek bele félig-meddig az ajánlatba, a vezér nyúl megragad és vonszolni kezd maga után, mialatt a többi nyúl gyanakvó tekintete végigkísér Suspect

- Hé!Bennevagyoköcsi,demégnemkaptamárajánlatot!- tapasztalatból mondom, az ilyet jobb az elején tisztázni, nehogy sírás legyen a vége - Mennyitérmegnektekaszolgálatomkicsinyúl?- kérdezgetem miközben megyek arra, amerre vezet és bízom benne, hogy nem csapda lesz az út végén. A megfelelő jártasságok nélkül amúgy is csak akkor tudom meg, ha ott leszek.... hát nem izgalmas? \o/

by **The Gleam Eyes** Vas. Jan. 23 2022, 22:42

[Shota]
Látszólag a nyugtatásod nem igazán vannak hatással a macskák törzsére, sőt egyik másik még feléd is szúr fenyegetően. Jól látszik, hogy az aprólék egyáltalán nem bízik benned, viszont a vezér macska öblös hangján elneveti magát.
- Tetszik a pimaszságod kölyök. De nem. Mi nyulakra vadászunk. Kb akkorák, mint mi. Bár ahogy látod, az emberekkel se nagyon gyűlik meg a bajunk. – utal arra, hogy elég könnyen beleléptél a csapdájukba, a szavaidba nem vág bele, de a végén elvigyorodik, nem gonoszul, inkább csak látszik, hogy szórakoztatja a helyzet – A hízelgéssel nem jutsz messze kölyök. Velünk kell gyere, aztán lesz, ami lesz. Ne aggódj. Én nem vagyok olyan megátalkodott, mint Nyaowobu. Ha nem csinálsz hülyeséget nem lesz bajod. – mondja, majd a levegőbe megpörgetve a kristályodat egyszerűen a kezedbe pattintja azt – A nevem Chief, a hobbimra pedig rájössz, ha kihagyod az i betűt. Heh.
Ezután intett a többi macskának is, akik bár morcosan, de leengedik a fegyverüket. Látszólag a nagymacska nem lát benned ellenséget és a maga módján viszonylag barátságos, nagy eséllyel csak a szándékaid kifürkészése nyomán volt ilyen gonosz veled. Most, hogy a kezedben a kristály gondolkozhatsz azon, hogy esetleg kész vége, neked kiszállsz, de akár utána is járhatsz a dolognak. Bárhogy is dönts, gyorsan kell tenned, mert a macskák szépen lassan indulni kezdenek, és a mögötted lévő trio jól érezhető szándékkal szeretnék, ha előttük mennél és ezt néhány jól irányzott, bökéssel is tudtodra is adják.

[Moxie]
A kis macskaninja láthatólag jól szórakozott a megszólalásaidon, látszik, hogy kedveli a belőled sugárzó nyugodtságot és hideg, számító jellemed, mikor pedig a terepszemléje után visszatér hozzád és mosolyára, hasonló vigyorral válaszoltál, jól látszik a szemében a csillanás.
- Te embernő, te tetszel nekem! Kár, hogy nem vagy Felyne, mert akkor biztos udvarolnék neked. Nyanhaha! – mondja pimaszul, miután végül elő hívta a társaságát.
A macskák nem igazán kedvelik a közelséged, és ezt tisztán érzed is, viszont Nyaowobu látszólag tényleg megkedvelt, ugyanis, mikor közösen végül elindultok, melléd sorjázik.
- Mindenre válaszolt fogsz kapni-meow~ ne aggódj. De nem olyan bonyolult amúgy. Mellesleg. Nektek embereknek se kell túl sok, ahhoz, hogy gyilkoljátok egymást nem? – néz rád sokat sejtetően, és érezheted az utalást a vörös indikátorodra, ami egyértelművé teszi, hogy elég jól informált kis njkval futottál össze.
Mindenesetre, nem sok dolog zajlik az utatok során és bár a macskák egymást között egy számodra ismeretlen nyávogós nyelven kommunikálnak, se veled nem igazán beszélnek, és ninja macska se nagyon beszélt senkivel.

[Shota és Moxie]
A véletlen, vagy a sors hozta úgy, hogy végül egymásba futtok, de ahogy mindegyikőtök elindult a maga macska-kíséretével, úgy egy idő után, felfigyelhettek, hogy mindkettőtök őrjáratai nyugtalanabbak egy pillanatra, majd rövidesen izgatottabbá is váltak. Ők szaglásuk és hallásuk után viszonylag gyorsabban észlelték a másik félt, és ahogy mindketten kijutottatok végre a dzsumbujból egy járt ösvényre, lassan meg is pillanthatjátok a másik csoportot. Shota, ha esetkeg Chief mellé szegődne az általa nyert biztonság révén (mivel a közvetlen közelébe egyszer se merték piszkálni a hátul haladók), talán hallja is, ahogy mormogja.
- Kellett nekem emlegetnem… - végül, sóhajtva, megindul a másik csoporthoz – Nyaowobu! Látom, te se tértél vissza üres kézzel. A Hercegnőnk örülhet.
A nagymacska jól láthatóan a ninja szereléses társához szólt, ki csak egy elnyújtott „nyah”-al válaszolt. A két csoport, így hát egybe olvadta, de csak 4-5 percetek van társalogni, ugyanis rövidesen megérkeztek a célállomásotokra. Gyakorlatilag egy függőváros látképe tárul a szemetek elé, a dzsungel fáira, ágaira rögzített kunyhók és kiszögellések tucatjaival. Nagyjából ötven épületet számolhattok meg, mi nem kevés macskára utal, és ahogy egy lifthez vezetnek titeket, úgy benneteket is „felsegítenek” a lombszintre, míg a csoport nagy része saját mancsa és karma segítségével jutott feljebb. Végül fenn a fa épületek egész sora mellett haladtok el a kiépített deszka utakon, mik még titeket is könnyedén elbírtak. Nagy eséllyel, ha valamelyikőtök tériszonyos, az eléggé rosszul lesz az utatok során, és nyíltan elgyengül, mikor megpillantja, azt a himbálózó függőhidat, ami egy monumentális, díszes építményhez vezet, és ami fölött, ha erőszakkal is, de átvezetnek titeket. Végül, ha mindenféle bonyodalom nélkül áttértek, szemetek elé tárul a látvány.
Egy hatalmas csarnok fogad titeket, melynek végén egy párnázott, díszes ágyon egy jól kivehetően, eléggé sznob macskahölgy pihenget, és minden porcikájából sugárzik, hogy ő feljebb valónak hiszi magát. Ahogy pedig bevonultok, rátok emeli unott szemét, ám látjátok, hogy felkeltitek az érdeklődését. Csak Chief és Nyaowobu jött be veletek ide, de ők térdre ereszkedve, lehajtották fejüket, ahogy megálltak, de senki nem utasított titeket, hogy ti is tegyetek így. Végül előbbi szólalt meg először:
- Győztesen tértünk vissza, Felség.
Tőletek függ miképp cselekedtek, most, hogy itt vagytok.

[Akito]
Látszólag értelmetlen vitába kezdtél bele, hisz látszólag úgy ítéled, hogy „ellenfeled”, nincs a helyzet magaslatán, ha józanészről van szó, de amaz állandóan csak szimplán az ellenkezőit mondja, mintha egy hiperaktív gyerekkel veszekednél, és nagy eséllyel itt is hasonló a helyzet. Az ellenkezéseddel jószerével nem is foglalkozik, látszólag már eldöntötte a maga igazát, és minden mást figyelmen kívül hagy és már húz is valamerre.
- Majdanyamegmondjaénnemértekapénzhez. Mamaokosőmegmondja! – csiripeli a kicsi nyuszi.
Ezután látod, hogy nem igazán van választási lehetőséged, mint hinni neki, még ha nem is fűlik hozzá a fogad, bár lerí róla, hogy nem hazudik, és nem is akar alapjáraton neked ártani, viszont elengedni se. Így végül kénytelen, de kelletlen velük tartasz.

Egy hosszabb út után, a kis nyúl szája be nem állt, de nem csak neked mondta a dolgokat, hanem a többi nyúllal is beszélt, akik viszont képtelen voltak látszólag az értelmes beszédre, mert csak ilyen ciccegő, prüszkölő hangot adtak ki, mikor válaszoltak, de látszólag fajtársuk minden szavukat tökéletesen megérti. Mikor azonban felbukkan a távolban egy tüskés karókkal teli falu látképe, és ahogy egyre jobban megközelítik, jól érezhető, hogy a falu védelmét embernél kisebb lényekre fejlesztették ki, ahogy pedig belépsz, gyakorlatilag földbe vájt üregdombocskák százával találod szembe magad és elsőre jóval nagyobb a település, mint az, kintről látni vélhetted és kitudja mekkora terjedelme van a szint alatt. Bár felfedezel néhány kisebb fakunyhót is, alapjáraton ezek vannak kis számba. Ahogy végig vezetnek az úton, több kíváncsi nyuszi fejet is előbukkanni vélsz. Néhányuk mérete nem igazán különbözik a sima mezei nyuléktól, de vannak a hiperaktív nyúlnál nagyobb példányok is, ahogy pedig előre haladsz, úgy bukkan fel egy meglepően termetes példány is. Hirtelen támadt melletted, nagy eséllyel mögüled szökkent előre, viszont ami legmeglepőbb, hogy egy levélszerű pengét forgat, mi a torkod előtt pihent meg. Látszatra talán nem tűnik fenyegetőnek az egész, de ahogy finoman a torkodhoz ér, mintha ténylegesen fémszerű érintése volna.
- Mit keresel itt ember! – kérdezi a nyúl, a szavaiból csak úgy sugárzik az utálat – Nem látjuk itt szívesen a fajtádat!
- Héhéhéh! Car-car! Neilyensietősen,őténhoztammagammal,aztmondtasegítene! – mondja a kísérő nyuszid, aki felpattanva a válladra lábával próbálja finoman arrébb hesegetni a pengét, és bár mozgása gyors láthatod, ahogy sarkán jégréteg keletkezik, nehogy megvágja magát.
- Maradj ki ebből Kan! Nem kell nekünk az emberek segítsége! Ők is ugyanolyan romlottak, mint azok a macskák! – mondja idegesen az átlagos japán magasságú nyúl.
Már látszott, hogy itt komolyabb vita fog kialakulni, melynek te vagy a központjába, még ráadásul úgy, hogy még szóhoz se hagynak jutni. Azonban minden egy pillanatra elhalkul és minden harciasság egy pillanat alatt szertefoszlott, ahogy tompa lépések zaja tölti be a levegőt és egy csilingelő hang járja át a környéket. Egy pillanatra, mintha a te szívedbe is békesség terjedt volna szét. Ahogy mindenki a hang irányába fordult, egy aprócska nyúl csoszog felétek. Nem tűnik túl idősnek, de vonásai fáradtak és kimerültek. Nem mozog gyorsan, de ahogy lépked, a kezében lévő csengős botra támaszkodva, még se sugározza a gyengék energiáit. Ehhez mondjuk, hozzátartozik a feje felett forgó számodra vörös indikátor jelenléte is, aminek jelenléte egy ilyen alacsony szinten talán kissé meglepő lehet számodra, bár egy nagy horderejű küldetés esetében mondjuk már annyira nem. Ahogy a női nyúl megközelít titeket, a harciasabb példány leengedi pengéjét, bár látod ökölbe szorult keze nyomán, hogy nem miattad teszi ezt.
- Anyám. Nem kellett volna kijönnöd… a te állapotodba… - kezdte volna el, de a nő felemelte kezét.
- Hogy is maradhattam volna benn, mikor drága fiam épp valami bolondságra készül. – hangja megnyugtatóan csengett és olyan szelíd volt, hogy talán nem is érted, hogy hallgathat rá bárki.
- Nincs szükségünk az emberekre, segítségére! Anyám! Ha kell, egy magam veszem fejét annak az áruló nőszemélynek! – mondja ingerülten.
- Egy bölcs vezető, sose hagyja, hogy az indulat eluralkodjon rajta, és még inkább nem lök félre egy kezet, mi felsegítené őt a földről. – mondja kedvesen a nyuszihölgy, majd feléd fordulva lehunyt szemei ellenére, tisztán érzed, hogy végig mér téged – Üdvözöllek téged jó Uram. Miben lehetünk segítségében, ezen csodás nappalon? – kérdezte kedvesen.
Nem tűnt fenyegetően, se gyanakodónak, a rosszindulat egyetlen szikráját se láttad benne, de talán épp ez a leggyanúsabb. Főleg, miután szemed kissé oldalra téved, és meglátod a vörös életzónáját, mely fölött egy macskafüles fekete koponya státuszjelző villodzott.

// Akitonak a vezetők indikátora vörös, míg Moxie és Shota számára lila, ezen kívül Sarugami kiesett a küldetésből //

Határidő: Február 3. (kérésre 1,5 hetes határidők lettek)

by **Shota** Szer. Jan. 26 2022, 10:12

Shotának egyre szimpatikusabb volt ez a nagydarab macska, főleg azért, mert tőle legalább tudta, mire számíthat és noha azért nem bízott meg benne teljesen, de határozottan megnyugtatta a tény, hogy nem tervezik megölni - és ez volt a legfontosabb. A szavakra jókedvűen, egyetértőn biccentett és amikor végezetül a teleportkristályát is visszakapta, már nem kellett tettetnie a lazaságát sem: újra nyeregben érezte magát, hülyeséget viszont (hogy Chief szavait idézzük) egyáltalán nem tervezett csinálni.
- Nos, akkor még szerencse, hogy nem ő talált rám - csúsztatta a zsebébe a kristályt és mosolyodott el - Szóval nyulak... - nézett el mégegyszer a bokrok felé, amikor pedig a hobbi került előtérbe, az ifjú egy jólesőt sóhajtott a gondolat nyomán - És ha jól sejtem, a nyúlpörkölt a specialitásod? - kockáztatta meg a kérdést, hogy addigis elüsse valamivel az időt, amíg oda nem érnek a... hát, az akárhova, ahova menniük kell.
- Egyébként engem Shotának hívnak. Szívesen segítek, bár nem épp a főzésben. Az italkészítésem húzom éppen - nyújtotta kezét a macska felé barátságosan és amikor végül elindultak, hamar felvette a tempót és ballagott velük, Chief mellett.
Magas szintű Észlelése lévén nagyjából a többiekkel egyszerre jutott tudomására, hogy valami nagyobb csapat közeleg, de mivel senki sem készült harcra, így viszonylag nyugodtan várta ő is a jövevényeket, bár amikor a vezető Nyaowobut emlegette, azért egy pillanatra elhúzta a száját. Moxie felbukkanása viszont nem várt jókedvvel töltötte el.
- Üdvözletem, hölgyem. Többiek - hajolt meg kissé a nő felé és kacsintott rá, majd a másik macskacsapat felé is biccentett - Látom te is dzsungeltúrán veszel részt - fordult vissza a játékoshoz és innentől ővele haladt tovább, de azért gondosan ügyelve rá, hogy Chieftől se távolodjon el túlságosan. Nem sokkal később viszont önkéntelenül is megtorpant, ahogy az erdő sűrűjéből előbukkant a hatalmas, fákra épített település: a látvány nem várt izgalommal töltötte el; a házak és függőhidak statikája egészen lenyűgözte őt és örömmel nézte meg az építményeket közelebbről is, mindenféle tériszony nélkül. Hiszen nap mint nap repült; a magasság így aligha okozhatott neki problémát, annál is inkább, mivel ilyen mélységgel maga alatt jól tudta, hogy lenne ideje magához kapnia a lándzsáját még akkor is, ha esetleg lezuhanna a hídról.
- Egészen fantasztikus. Tudja valaki, hogy mekkora súlyt bírnak el a pallók? - lépett rá az egyikre, majd hajolt ki egy kicsit - Vajon mennyi ponton vannak rögzítve, hogy ne legyen gond? A tipikus négy, esetleg kettő? - kérdezte, bár inkább csak magától, mint a macskáktól, akik valószínű programozottan kapták és nem ők voltak azok, akik megépítették ezt. Hát igen, Shota odavolt az építészetért és ha nem módosított volna pályát és hagyta volna ott a műszaki egyetemet, most biztosan tudná, hogyan lehetne ilyesmiket a valóságban is kivitelezni. Így viszont maradtak a kérdések és csak miután megcsodált mindent mosolyodott el újra és nyújtotta karját az árnyharcos felé:
- Hölgyem, átkísérhetem a túloldalra biztonságban, ha óhajtja - ajánlotta fel szolgálatait még akkor is, ha Moxien nem látott félelmet a magasságtól, ha viszont igen, úgy annál is inkább lépett oda hozzá és karolt bele, hogy így járuljanak az elé a bizonyos hercegnő elé.
Aki jól láthatóan eléggé megadta a módját az életnek.
Shota nem szólt semmit, de azért amikor látta a két vezetőt meghajolni és észrevette a lila indikátort a macskanő felett, ő is meghajolt kurtán, a szavaival és többi tettével egyelőre kivárva, hogy ez a hercegnő vajon milyen típus és mit mutat feléjük: az eszköztára megvolt hozzá, hogy kihozzon ebből valami jót, de nem volt mindegy, hogy pontosan melyik lapjait is húzza elő belőle, ehhez a mai, felettébb érdekesnek tűnő játszmához.

by **Akito** Pént. Jan. 28 2022, 18:47

Hiába magyarázok ennek a nyúlnak, az egyik hatalmas fülén be, a másikon meg ki. Be nem állna a szája akár egy percre sem, folyton szövegel hol nekem, hol az embereinek. ráadásul amikor nekem mond valamit akkor is csak a mama majd megmondja, meg a mama okos, majd ő tudja, meg mama, mama, mamamamamama veeeh... egy idő után már nem kérdeztem semmit, mindössze hagytam, hogy magával hurcoljon >.>
Elég mélyre visz az erdőben, közbe persze azért alaposan nézelődök hátha látok némi gombát, vagy más ártalmas dolgot, és ha találok, már pakolom is el a motyómba.
Hamarosan megérkezünk a fülesek falujába. Gondolom, hogy az övék ez a karókkal védett település, az üregekből meg a kezdetleges épületekből bárki erre gondolna. Befelé menet minden füles jól megbámul és én mindegyikre rendre visszabámulok. Akár nyúl akár nem, nem illik ilyet. Más embert nem látok, tehát csak én vagyok olyan szerencsés, hogy ellátogathattam nyúlfalvába.... juhéééé megadom magam

Remélem pénzük vagy valami más hasznos dolguk van, ha már segítek nekik...
Egy kis időre bambulok el és azt veszem észre, hogy egy böszme nyúl áll előttem, csúnyán néz és egy levelet tart a torkomhoz.
- Értem én, hogy a hallásod jobb, de nem látod, hogy a kisebb verziód rángat maga után? Fene tudja hány kilométeren át >.> - válaszolom meg kérdéség a mogorva példánynak nem érdekelve, hogy kinek vágok a szavába. Amit elakarok mondani azt úgyis elmondom >.> - De a te fajtád hozott ide.... na mos ilyenkor mi van? Zavar az erőben vagy mi? - sejtettem, hogy nem lesznek valami okosak, de úgy tűnik, hogy minél nagyobbak, annál butábbak ezek a fülesek. A kicsike a védelmemre is kel, mármint megteszi ami tőle telik, az pedig a hadarás...
- Nanana.. ácsi!! Ez általánositás.... idejövök segíteni és egyből be vagyok skatulyázva. Találkoztál te már emberrel? Ha igen és ilyen jómodorra viseltettél feléje is, akkor ne csodálkozz azon, hogy nem kényeztette nagy füleidet mézes-mázas, csupa nyál, hízelgő szavakkal - nehogy már a nyúl vigye a puskát hehh....
Aztán valami csilingelést hallok, mire mindenki elhallgat, még a nagydarab is, aki eddig igen hevesen akart kiebrudalni innen. Talán vacsi idő van? Na ez nem lenne rossz mert kezdek éhezni... vajon mit eszünk? Nyulat? :O
A hang irányába nézve látok egy töpszli kis nyulat, aki olyan cukker, hogy mindjárt meg kell zabálni. Hát eskü mindjárt megölelem és sikítozok közbe mint egy lány \o/ hehehe... de azért azt talán nem kellene.
Most mindössze szemlélője vagyok a történéseknek és minden erőmmel próbálom magamba fojtani a kérdést, miszerint hogy jöhetett ki abból az aprócska testből ez a böszme bunkó? Vagy nyolcszor akkora... deeee....mindegy Rolling Eyes

- Üdvözöllek nyúlanyó - köszöntöm én is a picikét - az a kis villámbeszédű hiperaktív példány rángatott ide, mondván van itt valami fizetős munka a számomra - mutatok "elrablómra" magyarázatom közben.
- Amúgy beteg vagy vagy mi? Elég ramatyul nézel ki. Kell gyógyító lötyi? Van nálam pár, de magam is tudok gyógyítani - nem tudom, hogy azért hagyták eddig fajulni a dolgot, mert nem ismerik a potikat, avagy nem tudnak hozzájutni efféle a dolgokhoz, vagy valami más áll a háttérben?

by **The Gleam Eyes** Kedd Feb. 08 2022, 20:25

[Shota és Moxie]
Jól látszik, hogy nem ellenszenves feléd Chief, abból is, hogy jót nevet a viccelődéseden. Látszik rajta, hogy nem azért csinálja ezt veled, mert élvezi, hanem mert muszáj. Egyszerűen olyan helyzetben van, ahol nem lehet túl óvatos, de ettől még nem kell szörnyeteggé várnia. Ajánlatodra csak elvigyorodik.
- Sajnálom, de se a főzésben, se az italkészítésben nincs ellenfelem. A világ egyik legjobbjával állsz szembe fiacskám. – nevet fel, és látod rajta, hogy komolyan is gondolja, amit mond, szinte sugárzik belőle az önbizalom.

Végül, ahogy beéritek a többieket és találkozol Moxieval is, látszólag nem bajlódsz az olyan apróságokkal, mint az óvatosság. Ahogy együtt haladtok a hölgyeménnyel előre, több ízben érzed magadnak Nyawobu tekintetét, mint aki azt várja, hogy kereket oldj, a felőle sugárzó vérszomj, nyíltan megmutatja feléd, hogy egy igazi vadászhoz van szerencséd. Most már talán érted, miről beszélt Chief. Viszont, ahogy meglátod a „fellegvárat” rögtön izgalomba jössz és izgatott kérdéseid nyomán látod a feszültséget a körülötted lévő macskák szemében, bár Chied felnevet.
- Ezek Crystalit-fából készültek. A szint legnagyobb és legritkább kristályos mamutfenyőinek anyagja az alapja. – magyarázza neked – Ez a kristályos fa olyan kemény, mint az acél és ellenálló akár a gyémánt. Harcmint centire vannak a fába süllyesztve a tartópillérek, és különleges ragasztókkal rögzítettük össze. Hehe. Nincs az a szög, ami átütné a fát, így egyetlen fém elem nélkül épült az egész. De e nyomán nincs az a természeti katasztrófa, ami lerombolná a bázist. – magyarázza büszkén neked a nagymacska, és mivel egyik másik fajtársa se akadályozza meg ebben, jól érezheted, hogy nem csinálnak nagy titkot ebből ők se, főleg hogy gyakorlatilag ezzel csak magukat biztosítják be.
Végül már csendesebbre ment az idő, és ahogy áttértetek a kötélhídon, már szembe is kerültél a királynővel, aki dölyfös unalommal mért végig titeket. Úgy döntöttél, hogy megvárod mi lesz a vége, és egyelőre belementél a tiszteletadás látszatába. A macskanő unott szemmel a kezére támasztva fejét, szemei rajtad állapodnak meg. Volt valami nyugtalanító a szemébe, ami nem egészen hagyhatott nyugodni, de nem igazán tudhatod mi az. Vágül feltápászkodik és a lábait látványosan összekulcsolva, felemeli kacsóját és ujjával játékosan intve közelebb invitál magához. Az ellentmondást nem tűrése teljesen látszik az arcán, és lehet olyan sejtésed, hogy egyetlen hiba és Nyawobu fog szíjat hasítani a hátadból. Méghozzá örömmel. Mindenesetre, ha úgy döntesz, hogy nincs választásod és közelebb mész, a macskahölgy, mindaddig nem jelez, míg gyakorlatilag már csak pár centi választ el téged a lábaitól. Felegyenesedve, relatív közelről mér végig téged, ahogy pihefinom szőrös kezével az álladat megfogva látványosan végigmér, mely talán nem kissé lehet számodra kényelmetlen. Viszont, mielőtt még szót emelhetnél, ez ellen megszólal.
- Ts… megteszi. – mondja unottan.
A következő pillanatokban a macskahölgy pixelfelhők tömkelegébe tűnt el, de ha hátrébb is akartál húzódni, a kemény szorítása ezt nem hagyta. Viszont különös érzés fog el téged. A macska puha mancsa egy pillanat alatt elvékonyodik a szőrt, mintha bőr érintése vette volna fel, ahogy a pedig a pixelek eltűntek a következő látvány tárul szemed elé. A lenge öltözetű hölgy csábos alakja, melyet relatív kevés ruha fed, kényelmetlenül közel van hozzád, ami viszont nincs elég messze ahhoz, hogy ne tudd végig mérni, ha végig akarod. Viszont erre nem sok időd van, mert a következő pillanatba a nő magához húz és érted a puha, édesízű ajkak vad csókják a sajátjaidon. Nyílván csókoltál már nem egyszer másokat (nagy eséllyel hölgyeket is…), de ez a fajta váratlan csók, melyet egy idegen nyújtott, és amely vadabb és merészebb volt, melyet valaha is érezhettél, nagy eséllyel még a te sokat tapasztalt mivoltodat is meglepi. Nem tartott sokáig a dolog, éppen csak addig, hogy átadhasd magadnak az érzésnek, és ekkor a nő durván ellök magától, melytől hatra tántorodsz, de nem feltétlen esel el, ha van erő a lábadban.
Amaz, mint aki jól végezte dolgát, vissza ül egy lendületes mozdulattal ismét keresztbe font lábakkal. A lenge szoknya nyomán, mintha látni is véltél volna valami fehérséget, de talán csak a szemed káprázott. Mindenesetre, érzed, hogy kínos felhő telepedett a mögötted állókra (Moxie eldöntheti maga). Ha csak egy pillanatra is felgyúlt benned a vágy szikrája, vagy izgalomba hozott a hölgy csábító testének látványa, kellemes bizsergés járja át a tested és kellemes melegség árad szét a testedben. Ezután, mint, akivel semmi se történt a nő az előző macskahölgy hangján szólalt meg.
- Rövid a türelmem, így a legrövidebb válaszokkal válaszolj. Van bármilyen kapcsolatod a nyulak törzsével?
Szinte magadat is meglepheted, de a következő pillanatokban, mielőtt még átgondolhattad volna a szituációt a következő mondat szökik ki a szádon: „Nem”. Tisztán érezheted, hogy bár tényleg igazat mondtál, és megfordult a fejedben a válasz, de egyáltalán nem biztos, hogyha mondani is akartál volna erre valamit, talán nem csupán ennyi lett volna. Azonban a nő nem állt meg ennyiben.
- Van tudomásod arról, mi folyik jelen pillanatban a szinten?
- Csak amennyit Chief mondott. – hallod a saját hangod válaszát.
Nagy eséllyel ekkor pillanthatod meg (akaratod szerint máskor is) a szív alakú státusz jelzőt az életsávodon, mely eléggé egyértelművé teszi számodra. Az ellenfél képességének áldozata lettél. E nyomán akaratlanul is gyorsabban foroghatnak a fogaskerekeid a fejedben, és ha nem is vagy az urai a szavaidnak, talán képes vagy jobban türtőztetni magad. A nő viszont látszólag nem hagy nyugtot. Kérdésről kérdésre halad, látszólag nem foglalkozva az állapotoddal.
- Mi okból jöttél a szintre? Ki vagy te? Milyen erős vagy? Mi az erősséged? – majd végezetül a kérdés, mely talán a legrosszabb sorsot hozhatja el neked - Hajlandó lennél-e engem szolgálni a háború alatt, ha igen mit kérsz cserébe?

Extra dolgok:

Moxie 500 szóval pótolhat!

[Akito]
Végül beletörődtél a sorsodba és önként, ha nem is dalolva, követted a nyuszit vissza a településükig. Ott azonban látszólag nem díjazod a téged érintő figyelem központosulását és vissza-visszabámulsz a nyuszinép jámbor példányaikra, akik menten visszaiszkolnak a házikójuk védelmébe. Ahogy azonban a nagydarab nyúl neked támad, látszólag teljesen hidegvérrel mondod ki a szavakat, és minden egyes kimondott szóval, látod, hogy szinte felrobban a dühtől, főleg a végén nekidobott megjegyzéseddel.
Erre viszont, már a hiperaktív nyuszi is megrezzen a válladon, és ijedten pillant rád, majd vissza nagy nyúlra, és már szedi is a sátorfáját.
Láttad rajta. A véredet akarja. A szemei dühtől tajtékoznak, ám mielőtt neked rugaszkodhatott volna, megszólalt a csengő. Amaz bár megnyugtatta, jól láthatóan elég hamar felgyűlik benne a düh, ám az egyetlen ok, ami miatt tényleg nem támad meg, az az idős nyúl megjelenése. Mikor pedig amaz feléd intézi szavait, köszöntése után kicsit megtámaszkodik botján. A villámnyelvű nyuszit említve persze amaz, visszaoldalog hozzátok, de tényleg látszik rajta, hogy egy pillanatra megijedt, hogy baj történik, olyannyira, hogy még beszélni is elfelejtett. A nyúlanyó sóhajtva megrázza a fejét, de mielőtt válaszolna a kérdésedre látszólag megadja a válaszodat arra, melyre nagy eséllyel nem is kérdeztél rá.
- Kérlek, nézd el a fiam viselkedését, kedves utaló. A kedvesével emberek végeztek a szeme láttára. Azóta kénytelen hinni bennetek. Hiába, mindketten túl gyorsan ítélkeztek. – csóválja a fejét, és a szavaiból részben rád is utal, hisz az ok folytán érthető valamilyen módon a nyúlharcos viselkedése, még ha nem is indokolja az erőszakot – Jer velem, kedves utazó. – fordul meg és int neked, hogy lassú léptekkel meginduljon egy fedett tetővel rendelkező kis hely felé. Gyakorlatilag egy kemping szerűség. Egy központi máglya körül kis és nagy asztalkák. Mielőtt odaérnétek, már elő is volt készülve, meglepő hatékonysággal dolgoztak a kis apró ugrifülesek, hisz mire bemész a fedél alá, már ott is volt a méretedhez illő szék és kis asztalka is, rajta forró, frissen főzött teával (meg persze csészével, abban van a tea Razz

). Ahogy a kis nyúlhölgy leült a saját kis székére, belekezdett.
- Sajnálom, hogy most válaszolok kérdésére, kedves utazó, de túl kimerítő számomra az állás. De akkor had kezdjem ezzel. – mutat az ikonkára a státuszjelzőnél – Mélyen meghat a kedvessége uram, de sajnos ezt nem tudja kigyógyítani. Meg lettem mérgezve a Felynek Törzse által, már több mint egy hónapja. Amíg a méreg kitart, képtelen vagyok kigyógyulni a sérüléseimből, és a fizikumom is rosszalkodik. Napról napra egyre gyengébbnek érzem magam és semmi sem segített kigyógyulni ebből a ragályból. És itt át is térhetünk a másik álláspontra. Talán szánalmasnak tűnők az Ön szemébe, de képtelen vagyok ebben az állapotban megvédeni a gyermekeimet. Rengeteg fiatal hullott el a csatározások során és még többen fognak elhullni, ha folytatjuk ezt az őrültséget. Mivel a Macskák Törzse megtámadt minket, kénytelenek vagyunk védekezni és ellen támadni, de a macskák, ha kevesebben is vannak, jobb harcosok, mint mi. Sokan vagyunk, de a tört részük csak a harcos. Kedves vándor… kérem segítsen nekünk. – hajt fejet feléd a nyuszi hölgy – Nem tudunk sokat fizetni Önnek, de az öné lehet az, amit szeretne és birtokunkban van. Véget kell vetnünk ennek a szörnyűségnek. Kérem… segítsen megszüntetni a háborút.
A hölgy hangja bár gyenge volt, mégis őszintén és kérőn hangzott. Megadta a kellő tiszteletet, még ha ezzel meg is hunyászkodott előtted. Látszott rajta, hogy fél. Fél a vereség gondolatától, de nem a halál érintése az, amitől tart, sokkal inkább a családja elvesztése az, amit sejteni vélhetsz. Különös ezen felül az is, hogy nem arra kér, hogy győzd le a macskákat, hanem arra, hogy vess véget a háborúnak. Érdekes, a kérdés viszont az. Te miként fogsz erre reagálni és miként döntesz a végeztével.

Határidő: 02.16.

by **Shota** Kedd Feb. 15 2022, 21:22

Shota enyhén felhúzott szemöldökkel nézett először jobbra, majd balra, mintha teljesen biztos akarna lenni benne, hogy az a bizonyos Hercegnő őt intette magához közelebb és nem mást. Nem mintha a harcművésznek ne lett volna egyértelmű, hogy miért (hiszen az ő zsenialitása mindenhol kitűnik, miért lenne épp ez az eset a kivétel?), de azért, látván a lila indikátort Shota inkább megmaradt volna a biztos távolságnál, ha megoldható. Úgy tűnt azonban, hogy sajnos erre aligha lesz lehetősége, így összeugró gyomorral, óvatosan közelítette meg a macskát és minél kevesebb tér választotta el őket, a férfiú annál bizonytalanabb és sápadtabb lett.
Ez ellen a mob ellen elég csak rossz helyen lennie, hogy egy szempillantás alatt elpixelezzék.
Amikor a Hercegnő hozzáért, a harcművész tudattalanul aktiválta a passzív képességét, amivel kevésbé találhatják őt el, a tudata pedig eközben végig azt ismételgette, hogy nem szaladhat el, mert ezek gyorsabbak nála és hiába van a zsebében a teleportkristály, hamarabb ölnék meg, minthogy a hangosan kimondott városnév végére érjen. A macska végül megszólalt, Shota pedig sokmindenre számított, tényleg sokmindenre - de arra, ami végül a szeme elé került, arra még legvadabb álmaiban sem.
- Azt a k... - harapta el a mondatot és döbbenten, meredt szemekkel mérte végig az eléje táruló látványt, a puha bőrt és a hol kecses, hol gömbölyű idomokat, mindeközben pedig szinte még levegőt venni is elfelejtett. "Vajon... ez az igazi alakja, vagy az előbbi?" Nagy gondolatokra persze nem maradt ideje, ugyanis a másik újra feléje hajolt és Shota kétség kívül az egyik legforróbb, legédesebb csókját élte meg ebben a játékban. Teste felhevült, ahogyan nyelve utat talált a másik ajkai között, karját pedig előrenyújtotta, hogy megtarthassa vele a nő hátát és még közelebb vezesse őt magához, a pillanat azonban fájdalmasan rövid ideig tartott és mire Shota feleszmélt, már a hideg kövön feküdt, teljesen megrészegülten az előző másodpercektől. Mintha egy ideig nem is tudott volna magáról, úgy kezdte el önkívületi állapotban a válaszadást, ám mire rájött, hogy ez nem az ő alapállapotából ered, hanem valamely kívülről érkező státuszjelző okán, már jópár kérdésen túl voltak. Shota persze rögtön azt a bizonyos jelzőt kereste az egyébként szerencsére ép életcsíkja mellett - hiszen ha valaki más beszél helyette, akkor az mi egyéb, vagyis ki egyéb lehetne? De persze a harcművész számára (amint egy kicsit jobban magához tért) egyértelművé vált, hogy valamely képesség elszenvedője éppen, amit ha más nem is, az ismeretlen ikon tisztán jelzett a számára.
A szavak pedig maguktól, a férfiú legbelsőbb őszinteségéből törtek felszínre.
- Egy köteg indáért jöttem. Shota vagyok. A levelszintem közepes, ha erre gondol. Minden is az erősségem, hiszen én vagyok a legzseniálisabb - itt azért Shota már megengedett magának egy nagyonis sokatmondó mosolyt, majd megköszörülte a torkát - De a fegyverkezelésben vagyok a legjobb. Megmutathatom, ha gondolja - igazította meg a nadrágját, csakhogy a másik értse a célzást és ha már úgy esett, hogy őszintének kellett lennie, hát Shota nem hazudtolta meg önmagát.
- Igen, hajlandó lennék, cserébe az életben maradásomért, soksok aranyért és persze egy közös éjszakáért a mostani alakjával - mondta ki, igaz az utolsó szavaknál már holtsápadtan tapasztotta a szájára a kezét, hátha sikerül elhallgattatnia magát, vagy legalábbis megoldania, hogy a körülötte lévők mindezt ne hallják. Igen, ezek voltak az ő őszinte véleményei és kívánságai - ettől függetlenül azonban Shota nagyonis tisztában volt vele, mikor és miről kellene egy lila indikátoros mobbal szemben mélyen hallgatni, a probléma viszont abból eredt, hogy képtelen volt megtenni ezt. De azért, amit a macskanő maga idézett elő, csak nem büntetheti őt meg, nem igaz?

by **Moxie** Szer. Feb. 16 2022, 15:05

Nos úgy tűnik sikerült elérnem, hogy a rangban fontosabbnak tűnő szőrgombolyag megkedveljen. Innentől talán egyszerűbb lesz valamivel köztük mozognom, de legalább is elkerülhetem az azonnali bebörtönzést és a felesleges ellenségeskedést. Az udvarlásról tett megjegyzésére csak egy apró kuncogás és egy pillanatnyi kacér mosolyon kívül nem reagáltam mást, hisz jelenleg volt fontosabb dolog is, ami érdekelt és nem igazán akartam terelni a témát, bár ez a megnyilvánulása is fontos információt jelent számomra, hisz így jobban tudom alakítani a felvett szerepem és talán amolyan halvány támpontként szolgálhat, hogy miképpen is játszam ki a további lapjaim. Viszont egyelőre úgy tűnik, hogy azon kérdésre, ami engem foglalkoztat még nem fogok egyhamar választ kapni. A többi macskát nem igazán értem, hogy mit is nyávognak egymásközt és azt sem viszik túlzásba, továbbá az újdonsült kis cimborám is csendbe burkolózott. Így haladtunk tovább egy ideig, amikor is összefutottunk egy másik kis csoporttal, akik kötelékében egy ismerős arcot véltem felfedezni, bár nem túl jelentőség teljes ismerősről van szó, sőt az igazat megvallva csak futólagos volt az egész, hisz bármiféle komolyabb történés nélkül szakadt félbe a kis játékunk korábban. Mindenesetre úgy tűnik, hogy két csapat egyesülve folytatja tovább az utat és hála a másik vezéregyéniségnek tűnő macskának megtudhattam a kis bundás barátom nevét is, ezen információt pedig gyorsan el is raktároztam magamnak, legalább már ezt nem kell megkérdeznem vagy kitalálnom. Közben pedig úgy tűnik, hogy a másik játékos nem is foglalkozik a múltban félbeszakadt mókánkkal, talán mintha meg se történt volna és meglehet jobb is így kezelni azt a jelentéktelen kis apróságot. Mivel viszont, már szerepben vagyok és jelenleg számomra nem a bájcsevegés a legfontosabb, így csak mérsékelten mentem bele a játékba és engedtem kicsit, viszont a túlzott közelséget kerültem. Az elsődleges prioritásom jelenleg az, hogy a macskák szimpátiáját fenntartsam és elérjem, hogy szövetségest lássanak bennem vagy ha az nem is fog sikerülni, akkor legalább a zsoldos ként igyekszem hasznosnak mutatkozni arra, hogy igénybe vegyék a szolgálataim. De először is kerüljek az emlegetett hercegnő elé, aki az itteni dolgok igazgatásáért felel. Bár önmagában felvethető az a kérdés, hogy csak rá lehet számítani, mint fejesre vagy esetleg megfog jelleni a király és királynő is vagy ők hiányoznak ebből a történetbél és csak az örökös van, de akkor meg miért ragadt meg ennél a rangnál. Mindenesetre mivel nem ismerem az itteni udvartartás szabályait és nem is igazán tudom, hogy melyikhez is hasonlítsam, így nemes egyszerűséggel csendbe burkolódzom, amíg nem kapok szót. Egy szolid meghajlással üdvözlöm a fehér bundás cicust, tekintetem kissé lentebb szegezem, de csupán annyira, hogy elkerüljem a szemkontaktust, hisz kitudja mennyire tűri meg az arroganciája azt, hogy holmi ember fajzatok ránézzenek, meg nehogy esetleg legyen valami ilyesféle szabály is, aminek a megszegését nem igazán kockáztatnám, így inkább kerülöm a tekintetét és a felesleges bámészkodást. Ezen az alakváltós műsora sem változtatott, ugyan mikor épp mással volt elfoglalva, azért végig mértem, csakhogy teljesebb képet kapjak arról miféle is, de a kelleténél tovább nem időzött rajta a tekintetem, hamar visszatértem a korábbi állapotomhoz. Az előttem lejátszódó kis jelenet sem hatott meg különösebben, hisz pont én vagyok az, akinek nem igazán kell pálcát törnie senki felett sem, hisz jó magam is vitatható vagyok elég sokféleképpen. Meg inkább következtettem arra, hogy ez valamiféle képesség része, mintsem az egyszerűbb lehetőségre, hisz miért is lenne ilyen egyszerű ez az egész. Mindenesetre addig, amig a hercegkisasszony nem intéz felém különösebb figyelmet és kérdést, addig csendben meghúzom magam és csak figyelem az eseményeket, igyekezvén minden olyan dolgot megjegyezni magamnak, ami később fontos infó lehet. A játékostársam által előadott kis műsoron kissé elmosolyodtam, igyekeztem ugyan kevés reakciót kimutatni, de látva a helyzet komikumát nem voltam képes leplezni, hogy szórakoztat a dolog. De talán egy alig kivehető mosolyt még csak megengedhetek magamnak, ennél többet csupán akkor, mikor megbizonyosodtam végre a helyzetemről és jobban felmérhetővé válik számomra ez az egész. Egyelőre egész kényelmes ez a szituáció, van esélyem információkhoz jutni, de nem szegeződik rám különösebb figyelem, amíg lehetséges igyekszem megtartani ezt a pozíciót magamnak.

by **Akito** Csüt. Feb. 17 2022, 19:39

A nagydarab nyúl tovább játssza magát, mintha bárkit is meghatna vele. Még engem sem, ezért nem hagyom magam. Minden egyes szavára van válaszom és elégedettséggel tölt el, hogy egyáltalán nem tetszik neki, majd felrobban a dühtől. De hát ő kezdte és legrosszabb esetben nekem ugrik, akkor meg kénytelen leszek megsütni. A ehető legcsúnyább vég volna neki, hisz főzésem híján pocsék eledel válna belőle, amit senki sem tudna jó kedéllyel elfogyasztani Suspect

Szerencsére az ütközetre nem kerül sor, a cuki nyúlanyó megjeleni ls leállítja, mielőtt hülyeséget csinálna.
- Mégis mikor kellene akkor ítélkeznem? Mikor a Szerencset hozó lábacskájával már a torkomon áll? - hisz kezdetektől fogva ellenséges a füles, még annak ellenére is, hogy nyomatékosítva lett az ittlétem célja. Ha ártani akarnék nekik, már régen bajban lennének azzal, hogy felfedték a búvóhelyüket egy embernek.... nem túl okos ez a colos Rolling Eyes

A pöttöm nyuszi int, hogy kövessem és ez meg is történik az ő tempójában. számitásaim szerint ez a 20 méter olyan fél napot vehetett igénybe >.> Szerencsére viszont van a méretemben minden. Szék, meg asztal és még csésze is
- Tea? - mit hisznek mi vagyok én? Úrilány? Nincs ezeknek répa pálinklájuk, vagy valami? Sosem voltam oda ezen italért, de udvariasságból belekortyolok egyed, aztán sietve visszarakom és arra figyelek, mint mond az öreglány. Mondjuk fura, hogy most magázni kezdett. Korábban simán letegezett. Lehet, hogy az a méreg kihat az agyra is, mert elég rozsdásnak tűnnek azok a kerekek Suspect

- Aztán miért támadtak meg titeket? Biztos van valami oka! - ok nélkül nem sokan rontanak neki a másiknak. Mindig van valami....
Azt is megtudom közben, hogy a pici nyúlanyónak valószínűleg reszeltek, ezért bármiféle gyógyításra tett kisélet felesleges időpazarlás lenne. A szándék megvolt.... és az a lényeg nem? :O
- Na és hogyan? - kérdezem kérése után egyből - A mondandód alapján egyszerűbb lenne titeket kiirtani, mint a macskákat, és a háború már meg is szűnne - kiiszom a csésze maradék tartalmát most, hogy nem annyira forró - persze ez nagyban függene attól, hogy mi volt a macskák célja a támadással.
A jutalom része elgondolkoztat egy röpke pillanatig. A füles banda elég csóró, ezt már tudjuk, tehát pénzre nem igazán számíthatok >.>
- Mi lenne, ha két dolgot kérnék a segítségemért? - ha nincs pénz, legalább élvezzem ki a helyzetet, amibe belecsöppentem. - Az első: Az a szemtelen, mogorva colos kérjen tőlem bocsánatot annak rendje és módja szerint.. - muhahaha... ez a minimum, amiért olyan fütyi volt - ...a második:Add nekem a fiaid közül azt a hiperaktívot, amelyik idehozott. Jó hasznát venném szolgálatainak - gihihihi, de még mekkora hasznát
- Persze nem örökbe és nem 0-24-be, csak nekem melózna meg ilyenek Suspect

by **The Gleam Eyes** Szomb. Feb. 19 2022, 12:19

[Shota, Moxie]
Shotát védelmét látszólag pillanatok alatt szétzúzta a testi vágy és e nyomán pillanatok alatt bele is sétált a macskanő csapdájába. A váratlan, forró csók, bár heves volt, olyan rövid is, és a következő pillanatban, már a földön pihent, hogy aztán akaratlanul is kiszolgáltasson némi személyesebb információt a vendéglátójának, aki nyugodt hidegséggel kérdezgetett, kihasználva az állapotát a fiúnak. Merész célozgatásaid és nyílt utalásaid, látszólag nem értek célt, azt viszont, hogy nem értette, vagy nem foglalkozott vele, már nem tudtátok kideríteni. Azonban, ahogy az utolsó kérdésre is választ kapott, csak kibukott a szög a zsákból. A következő pillanatban, ha nem vagy hozzászokva ehhez az érzéshez, talán a hideg verejték borít lassan be, ugyanis nyílt gyilkos szándék sugárzik feléd, azonban a legnagyobb meglepetésedre nem magad elől. Se Shotának, se Moxienak nem kell odafordulniuk, hogy lássák: Shinobu arcvonásai besötétültek, és gyilkos tekintetét Shota tarkójának szegezi. Shota, te szinte biztos vagy benne, hogyha rajta múlna, épp a virtuális belsőségeid közül húzná ki a kardját, azonban legnagyobb szerencsédre nem mozdul. A macskanő egy ez alatt, kajánul elvigyorodott, tisztán érezhető, hogy szórakoztatja a köztetek kialakult szituáció. Nem tudtál belőle, semmit se kiolvasni, viszont a legnagyobb meglepetésedre, a következőképpen válaszolt.
- Rendben van. Hozd el nekem a nyúlvezér fejét és megadom, amit kérsz. – húzza el a mézes madzagot, közelebb intve téged, majd hátra dőlve a párnázott ágyán, lábát kecsesen felemelve, a lábujjainak tompa érintését érezheted az arcodon – De szeretek játszani, így nem kapsz meg mindent. Megkapod, amit akarsz, de csak két dologra tarthatsz igényt. Gazdaggá teszlek és életben maradsz. Megosztom veled az ágyam, de üres zsebbel távozol. Vagy teli erszénnyel, és kielégülten kerülsz a másvilágra. – jól látod az arcán azt a félelmetes vigyort, mely kísérteties tónust ad az arcának, végül, a talpa finom taszajtásával jelzi, hogy az audenciád véget ért, majd egyszerűen oldalra döntve fejét lustán látszólag elszunyókált. Sejthetitek, hogy e mögött az van, hogy nagy eséllyel nem látott esélyt arra, hogy bármely módon elcsábítson, vagy eljátszadozzon veled. Ezen felül már kiszórakozta magát Shotán, a többi meg nem érdekli. Jól láthatóan ő csak az élvezetek miatt élt, és nincs is unalmasabb, mint egy olyan beszélgetés, ami nem rejt magába izgalmakat. Mindenesetre, ha nem mozdultok, Shota te hamarosan megérzed a karodon Chief kézveregetését és fejével int neked, hogy kövesd, ahogy feléd is biccent Moxie. Nyawobu mindvégig gyűlölettel, vegyes indulattal méregette Shotát, de ahogy Chief, úgy ő se szólalt meg. Nagy eséllyel tudták, hogy a társalgásnak és a fenyegetőzésnek is meglesz a maga ideje, de nem itt. Kiérve, átvezetnek titeket a függőhídon, és ahogy lábatok ismét a szilárd fémen pihent, egy tompa villanás az csak, amit Shota csak látni vélt, mire a következő pillanatban két penge feszül egymásnak. Nyawobu tőre kétséget kizárólag a fiú torka felé irányult volna, de Chief hentes bárdja könnyedén blokkolta a támadást. Mindketten jó kétszer minimum gyorsabbak voltak nálad. Még Moxie számára is gyorsak voltak, bár pontilag ő közelebb volt hozzájuk, mint a harcművész fiú.
- Tűnj az utamból Chief! Kiherélem ezt a férget! – sziszegi a ninja-macska.
- Tartsd meg a féltékenységedet Nyawobu. A Királynő közvetetten, de felbérelte ezt a férfit!
Jól érezhető a kettejük ellenszenve egymás iránt, és a közelben található macska őrök se nagyon tesznek semmit az ellen, hogy megfékezzék kettejüket. A dulakodás még néhány kardváltásig elhúzódik, azonban Nyawobu végül visszahúzódik, és egy utolsó villámló pillantás nyomán, melyet Shota felé lövel, egyszerűen eltűnik az árnyak közt. Chief egy ideig még készenlétben marad, majd leengedi a fegyverét.
- Ezt jól megcsináltad, kölyök. Jobban teszed, ha mostantól figyeled az árnyékokat. – dörmögi Chief kelletlenül, majd elrakja a kardját – Mindenesetre, amíg mellettem maradsz biztonságban vagy. Gyertek velem. Ha valami kérdésetek van, tegyétek fel, nyugodtan. – mondja eközben, hisz tudja jól, hogy nagy eséllyel nem egy kérdést fogant meg a fejetekben. Nos talán itt az ideje, hogy választ is kapjatok rájuk.

[Akito]
Az nyuszihölgy, elmosolyodik a jól érezhető pimasz megjegyzésedre.
- Az esőt se lehet azért elítélni, hogy eleredt. Mindennek megvan a maga ok-okozata, mely fölött nem szabadna ítélkezni. – itt persze azonban megcsóválja a fejét – Bár ez csupán egy vénség szenilis, idealista látképei, kérem ne is foglalkozzon vele.
Alapjáraton lassú, komótos mozgásra számítottál, azonban bár valóban nem nyerne gyorsasági versenyt a nyúlhölgy, de alapjáraton kellemes sétáló sebességet tudott tartani. Az viszont jól érezhetően nem nyerte el a tetszésedet, hogy teát szolgáltak fel neked, viszont mivel nem emeltél fel ellene komolyabb szót, így nem igazán foglalkozott vele senki se. A kérdésedre azonban a nyúlhölgy megrázza a fejét.
- Nem tudjuk. Minket is oly váratlanul ért az egész. A Felynek és a Nyulak törzsei mindig is megvoltak egymás között, sose zargattuk egymást, de egyik napról a másikra, megtámadtak minket. Nem tudjuk az okát, pedig sose tettünk ellenük semmit se. Már több ízben próbáltunk békét kérni tőlük, de minden alkalommal kérésünk süket fülekre talált.
Kérését követően, ezután felfedted előtte azt a felvetést, amely valljuk be, nem pont a legjobb tárgyalási alap. Jól érzed, hogy a nyulak közül többen rémülten kaptak a fegyverükért és jöttek volna körbe állni téged, de a nyuszi hölgy egyetlen intésére visszatértek a helyükre.
- Úgy tesz, ahogy jónak érzi Mr. Utazó. Ha úgy érzi, mondhat ítéletet felettem. De a gyermekeimet nem hagyhatom veszni őket. Sokuk elvesztették már a családjukat, és már csak én vagyok nekik hátra. Ha nem is köt össze mindegyikükkel a vér ereje, akkor is az én drága gyermekeim maradnak, és meg kell védenem őket a veszélytől.
Furcsa erőt vélsz felfedezni a nyuszihölgyben, mely bár nem volt fenyegető, de érezted, ha végül még is aképp döntesz, hogy ellenük fordulsz, nem feltétlen lenne könnyű dolgod, a kevés élete ide vagy oda. A nyulak, aggódó pillantásokkal pillantanak rád, és a helyzet miatt ez alapjáraton érthető is, de meglepő milyen bizalommal állnak az „Anya” „parancsai” felé.
- A módszert Önre bízom uram. Ha garantálni tudja a gyermekeim biztonságát és szabadságát, bármilyen módszert szívesen fogadunk. – végül eléjük tártad a „fizetési mód” javaslatát, mely az eddigieknél jóval hosszabb csönd követett, de a hölgy végül látszólag elhatározta magát – Úgy hiszem, fiam újra fogja gondolni az Önről alkotott képét, ha valóban képes megmenteni minket. Ha ez megtörténik, tudom, hogy önként kérne Öntől elnézést a viselkedéséért. – ezután a hiperaktív nyuszire néz, aki látszólag egyáltalán nem vette észre, hogy igazából róla volt szó az előbbiekben – Amennyiben úgy óhajtja és amennyiben lányom se bánja, én nem látok benne kivetni valót. Kérem, viselje gondját a lányomnak. – hajol meg feléd, mintha csak az áldását adná kettőtökre.
És mintha ekkor esne le a duracell nyuszinak, hogy róla van szó.
- Mihogymi? Én? Te…te…te… engem akarsz? – dermed le egy pillanatra annyira, hogy még darálni is elfelejtette a szövegét, jól érezhetően zavarban van, főleg a megfogalmazások miatt.
Rajtad áll, hogy hogyan tovább, ütheted tovább a vasat saját szórakozásodra, vagy ki is javíthatod a dolgokat, mielőtt még túlságosan elkalandoznának a beszélgetés menete. Mindenesetre az eddigi relatív komoly témák után, nagy eséllyel kicsit felüdülés ez a kis komolytalan jelenet, ami még az apró nyuszivezető arcára is, aprócska mosolyt csal.

Határidő: 03.03.

by **Shota** Csüt. Márc. 03 2022, 13:45

Shotának tetszett a nő. Persze, az alakja az csak egy dolog volt, de amennyire a férfiú megijedt saját utolsó szavainál, úgy költözött arcára aztán a jókedélyű, elismerő mosoly, amint meghallotta a hercegnő válaszát és ignorálva a hátulról érkező, érezhető vérszomjat, habozás nélkül felelt is a felhívásra:
- Ahogy óhajtja, Hölgyem - hajolt meg - Maradjunk akkor a gazdaggá tevésnél és az életben maradásnál - bólintott és még elnézte egy kicsit az előtte elfekvő alakot, majd megvakarta az állát és féloldalt hátrapillantott a macska felé, némi gondterheltséggel sóhajtva fel ezután: ha a kérdésfeltevésnél még fel is merült a harcművészben, hogy inkább a második opciót választja (lévén mennyi ember mondhatja el magáról, hogy lefeküdt egy bombázó hercegnővel?), a vezérmacska tuti kinyírná őt ezért, egy ilyen fenyegetettségre pedig Shotának semmi szüksége nem volt. Nem mintha nem érte volna el már ezzel a pár szóval is a gyilkos tekintetet, de amíg az tekintet marad, addig Shota még bőven együtt tudott élni vele - csak minél hamarabb el kell tűnnie Nyawobu közeléből, és lehetőleg minél messzebbre.
A hídon átkelve ezúttal - tanulva a korábbi elutasításból - meg sem próbálta felajánlani a segítségét a csajnak, csak feszülten sétált Chief mellett és próbált úgy helyezkedni, hogy a séf mindig közte és a másik vezérmacska között álljon - ez pedig nem sokkal később igencsak életmentő ötletnek bizonyult.
- Mintha tehettem volna ellene bármit is - felelte Shota sötéten és idegesen hátrasimította a haját - Mindenesetre köszönöm a segítségedet - nyújtotta kezét a szakács felé barátságosan és amikor végre tovább indultak sem kellett neki kétszer mondani, hogy maradjon Chief közvetlen közelében. Ettől függetlenül azonban rettentő kényelmetlenül érezte magát és ahhoz is kemény percek kellettek, amíg rendezni tudta küllemét és nem látszott rajta a sápadt halálfélelem, ami a csapásváltásokkor eluralkodott rajta.
- Ami pedig a kérdéseket illeti... - gondolkozott el - Mi okozza a két faj harcát és pontosan mi lesz a feladatom ebben? Illetve, meddig tart ez, meddig kell itt maradnom? - tette fel az őt legjobban foglalkoztató kérdéseket és hirtelen megörült neki, hogy egy bizonyos ninja miatt neki bizony végig Chief mellett kell tartózkodnia: ha ez a macska a főszakács, talán csak valami kisebb, konyhai szolgálatról lesz szó - ha pedig egyszer-egyszer harcra is sor kerül, elnézve az erőviszonyokat, neki maximum csak asszisztálnia fog kelleni, aminél többet nem is óhajtott a férfiú jelenleg: az ilyen legenerált küldetéseket csak túl kell élni valahogy, ennyi az egész. Ha pedig egyszer hazajut innen, egészen biztos, hogy napokig nem fogja kidugni se a lábát a városból. Neutral

by **Moxie** Csüt. Márc. 03 2022, 21:20

Olybá tűnik, hogy itt most velem nem fognak tárgyalni, így viszont több lehetőség is nyitott marad számomra. Mindenesetre eléggé balga lépés a hercegnő részéről, hogy a két ide terelt játékosból csupán egynek tett tényleges ajánlatot és ezzel együtt úgy gondolta, hogy automatikusan megállapodott az ignorált féllel is vagy legalább is nem óhajt foglalkozni az ebből adódó esetlege kellemetlenségekkel, vagy egyszerűen csak annyira öntelt, hogy eszébe se jutott az, hogy ezzel később még gondja akadhat. Igaz a mérleg nyelve feléjük billen, ha az erőviszonyokat vesszük, de miért is folyamodnék erőszakhoz, ha másképp is kibújhatok a dolgok alól, csupán ki kell várnom a megfelelő pillanatot. Addig is igyekszem minél több dolgot kideríteni és kerülni a feltűnést. Nyawobu hirtelen felindulására és az emiatt kialakult pillanatnyi kis összezördülésre nem igazán reagáltam, ugyan némi meglepettség megjelent az ábrázatomon, hisz nem igazán számítottam arra, hogy bárki is ilyen hamar elveszíti a hideg vérét, de ahogy az egész kirohanása után az apró puhatalpú eltűnt, úgy tettem magam túl én is az eseményeken és tértem vissza a nyugodt arcomhoz. Bár tekintve, hogy nem én voltam az elszenvedő alanya az egésznek, így egyszerű volt megőrizni a hidegvérem. Viszont a halálra sápadt társamról ezt már kissé nehezebb volt elmondani.
-Ugyan. - érintem meg a vállát óvatosan egy meleg mosoly kíséretében - Nézzük a jó oldalát, legalább van egy barátod, aki megvéd... Na meg az is lehet, hogy később talán tudjátok rendezni a dolgaitok.
Kicsit kivehető volt a hangomon, hogy az utolsó mondatomban tett kijelentésemben, még én se nagyon bízok, nem tűnt annyira könnyű esetnek a nemrég szerezett bundás cimborám, annak ellenére, hogy nekem sikerült ugyan megtalálni az utat a szimpátiájához, de ahogy az nemrég kiderült eléggé hirtelen természetű és hamar borulnak nála a dolgok. Mikor tovább folytattuk az utunkat, gyengéden végig simítva a felkeraját vettem le róla a kezem, majd a figyelmem Chiefre irányult és fejben próbáltam összeszedni a kérdéseim és rendszerezni őket, hogy tényleg a jó kérdéseket sikerüljön feltennem.
-Nos a nyulakkal konfliktusotok okán kívül, engem érdekelne az az eszköz, aminek a működését volt szerencsém látni az egyik harcotok során, mielőtt Nyawobu összeszedett volna a dzsungelben. - kicsit elgondolkodtam magamban miként is fejtsem ki ezt a kérdést, hisz elég nehéz megnevezni azt, amiről szinte fogalmam sincs - Nevezzük amolyan titkos fegyver félének. Tudod, aminek a használata olyan nagy vakító fénnyel jár és pillanatok alatt eltünteti a nyulakat földszínéről és látszólag rátok macskákra nem hat ki a hatása. Tehát az miféle eszköz vagy képesség lenne és mégis pontosan, hogyan működik?
Fogalmazom meg a kis kifejtésre szoruló kérdésem és reménykedem abban, hogy ha tényleges választ nem is, de valami magyarázat félét azért kapok majd arra a furcsa jelenségre.
-Ohh, és talán mesélhetnél az itteni szokásokról és etikettről. - folytatom tovább, mintha csak valami kellemes baráti csevegésen vennék részt - Csakhogy a jövőben ne generáljunk több bajt és ne haragítsunk magunkra senkit sem a továbbiakban. - tartok egy szösszenetnyi szünetet, majd folytatom - Továbbá érdekelne, hogy mi a helyzet az uralkodó ház többi tagjával? Itt értem a király és királynő személyét, meg az esetleges többi örököst, ha vannak még. Ők is itt tartózkodnak vagy más dolgok kötik le a figyelmüket és itt most csak a hercegnő felel a dolgokért?
Itt abba is hagytam az érdeklődést, talán egyelőre ennyi elég lesz. Ezek is elég fontos infóknak számítanak majd, ha esetleg oldalt kellene váltanom a jövőben. Na meg jelenleg abban is, hogy egyáltalán megéri e nekem ténylegesen is belefolynom ebbe az egészbe. Hisz hasznom is csak talán lesz belőle, pusztán pedig maga a kíváncsiság nem elég ahhoz, hogy vásárra vigyem a bőröm.

by **Akito** Hétf. Márc. 07 2022, 08:50

- Nananana...!!!- tiltakozom egyből a törpe nyuszi bölcsességét hallva. - Az eső az eső. Nincs akarata, személyisége, nem nevelték meg még sok ilyet eltudnék mondani. Ám ami a szemtelen fiadat illeti, ő eldöntheti, hogy bunkón éli az életét, vagy nem. A kettő nem ugyan az, ne hasonlítgassuk csak úgy össze. - nem-nem... nem fogja egy ilyen magyarázattal megvédeni a nagydarabot, aki remélem tanul az esetből, mert míg az esővel nem tudok mit kezdeni vele még lehet Suspect

Mikor végre ejtjük témát, elkezdek kérdezősködni erről-arról, pár általam fontosnak vélt információról, ám nem sokkal jutok előrébb
- Biztos ez? - kérdezek vissza. - Nem tettetek semmit ellenük? Például a fiad nem szólt be nekik is? Könnyen megeshet - ezt könnyen eltudom képzelni és szerintem nem csak én
- Nincs valamitek, amit mindig is akartak? Mert az egy dolog, hogy nem tudjátok, de ok nélkül nem támad senki - faggatom őket tovább hátha, majd feltételezésekbe kezdek és az első igen csak felkelti a fülesek érdeklődését, pedig én csak az igazat mondtam..... ez lenne a leggyorsabb módja a háború lezárásának, főleg, hogy már helyben vagyok.
- Mégis hogy védenéd meg őket, ha végrehajtanám az ítéletem rajtad, he?! Meg amúgy is, amilyen állapotban vagy, senkit sem tudsz megvédeni semmilyen veszélytől - épp elég sablon szöveget hallottam már ahhoz, hogy hányingerem egyen tőlük
Kezdem azt érezni, hogy nem beszélünk egy nyelvet a nyúlanyóval, pedig még a hiperaktív fülessel is jól megértettem magam Suspect

- Hogy a fenébe tudnám garantálni a biztonságukat, ha semmit sem tudok róluk! Nem mondtatok róluk semmit, még a támadásotok okát sem tudjátok. Az világon semmit sem tudok azon kívül, hogy megtámadtak titeket és minden bizonnyal erősebbek nálatok. Ezek alapján ki ígérne ilyen sületlenséget? Bár, ha előre fizetsz, akkor simán megteszem, de gyanítom nem vagy ennyire ostoba Suspect

- bár... nem lenne rossz. Abban a pillanatban lelépnék innen és csá. Oldják meg, ahogy akarják...
A jutalomra visszatérve előadom az ötleteim, amit ha el nem is fogadnak, nem is utasítják vissza.
- Ez a törpe lány? - mutatok a nyuszira értetlenül, meg nem mondtam volna - Végülis mindegy, amig van valami haszna. - Lássuk csak... meg kellene mentenem egy rakás nyulat egy rakás macskától, mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebb információ áll a rendelkezésemre szinte mindenről, ami itt fontos lenne.
- Nos! - köhintek egyet - Kezdjük azzal, hogy elmesélsz mindent a macskákról. A két nép viszonyáról, mind a múltban, mind a jelenben. Az egyszer volt konfliktusokról, összezörrenésekről. Jöhet egy laza történelem lecke. Ki kellene deríteni, miért támadtak rátok.... és remélem nincs vaj a fületek mögött Suspect

by **The Gleam Eyes** Kedd Márc. 29 2022, 05:29

[Shota, Moxie]
A macskanő látszólag nem szólt semmit, hogy azért mert szórakoztatja, hogy kihátráltál, vagy, mert egyéb szándékai vannak, de minden esetre legalább elengedtek titeket. Azonban a nyugodt pillanat rövid életű volt, ahogy rövid úton Shota „torkának” estek, de szerencsére senkinek se lett baja, és mindketten biztonságba voltatok. Shota megjegyzésére azonban Chief felhorkantott.
- Igazából tettél. Nyílt titok, hogy oda van a Királynőért és több ellenlábasát is eltette már láb alól. Gondolom nem lepődsz meg azon, ha azt mondom, hogy a Fenséget szórakoztatja a dolog. – vonja meg a vállát, mintha apróságról lenne szó – Erre felé az erőseké a hatalom és a Felség a legerősebb. Őt követem én és Nyaowobu.
Szinte sugárzik a felvigyázótokból a magabiztosság, mindenesetre, míg kérdezgettek, addig megindul az egyik közeli ajtó felé, ami nagy eséllyel, mivel beleolvadt a környezetébe el is kerülhette a figyelmeteket ide felé. Az ajtón egyéb iránt a Chief névtábla fityegett, mely arra utal, hogy épp ő hozzá lettetek meghívva. Az ajtó és a bel tér, jól érezhetően a macskákhoz lett igazítva, bár látszólag Chief számolt nagyobb termetű vendégek jelenlétével is, mivel a leginkább konyha és étkező részlegre emlékeztető szakasz jóval, nagyobb belmagassággal rendelkezett, mint a többi helyiség, és a fal mellett három emberméretű szék is helyet foglalt. A beltér alapjáraton elég szerény volt a maga módján, a bútorzatból épp csak annyi és olyan dolgok voltak, amik még pont elvégzik az adott szoba feladatkörét és csupán néhány trófea (leginkább állati) fityegett csak a falon. A legtermetesebb dolog talán a kemence volt a konyha egyik sarkában, ami egy masszív fém tákolmány volt, mi garantáltan szaunává változtatja a belteret, ha beizzítják. Beérve Chief hellyel kínál titeket, és igazából oda ültök ahova szeretnétek, nem igazán szól rátok akkor se, ha esetleg valamelyikőtök a nappaliban található puha szőrmeszőnyegre fekszik (ami látszólag valami medve lehetett egyszer, szóval nagy eséllyel ez is egyfajta „trófea”), látszólag a helyezzétek magatokat kényelembe részt tényleg komolyan gondolta. Mindenesetre ezek után a konyha körül tesz-vesz néhány dolgot, miközben válaszol a kérdéseitekre.
- A Királynő elrendelte a nyulak teljes kiirtását. Túl nagy a két törzs és már túl rég óta tart a néma egymásnak feszülés. Csoda, hogy nem tört ki előbb a baj. A nyulak azt állítják, mi kezdeményeztünk. Lehet. Én nem tudok róla, hogy bármi olyat kezdtünk volna, ami kártékony számukra, de nem is tartom lehetetlennek, hogy valóban mi csináltunk valamit. Gondolom feltűnt már, de elég szabadelvű nép vagyunk. – ezután visszatért a kezében pár jeges, halványzöld színű itallal, melynek a tetején egy egy kisebb méretű Faeno levélszerű növény pihent, majd átnyújtotta nektek – Tessék. Frissítő. Az Nyaowobu egyik képessége kisasszony. Egyszerű vakító bomba. Mivel mi számítunk rá, így ránk kevésbé van hatása. Alapjáraton nem sebez, de Nyaowobu gyorsabb a legtöbb nyúlnál. Bár lassabb alapjáraton, mint én, vannak olyan képességei, amik meggyorsítják. Olyan 60-70 körül lehet az alap gyorsasága, ha ezt a számot nagynak ítéled, akkor megvan az oka, hogyan tűnhettek el a nyulak, mire észbe kaptál. Az itt maradásotok pedig tőletek függ. Bármikor elmehettek, de nem kaptok akkor nagy eséllyel semmit se. A cél az ellenséges tábor elpusztítása, a tábornokok és az „Anya” elintézése. Na de, hogy röviden összefoglaljam a kisasszony kérdésére a választ: Aki erősebb nálad, annak behódolsz és próbálj életben maradni a legjobb tudásod szerint. Kegyetlennek tűnik, de nem olyan nehéz ám. – nevet fel – A Felség pedig nem királyi vér, szimplán Nyaowobu kezdte el, így hívni, és mivel számomra sincs ellenemre a dolog, ezért ez egyfajta elfogadott dolog errefelé. – mondja szórakozottan – Mi Felynek kissé szélsőségesek lehetünk a szemetekbe nagy eséllyel, de a mi káoszunkba is van egyfajta rend, amit nem igazán lehet normális szavakkal meghatározni. Megpróbálhatnám hosszú monológokkal elmagyarázni a helyzetet, de nem érné meg. Vad törzs vagyunk, de tartjuk a szavunk, ha valamit megígérünk, azt mindig megtartjuk és a felség megígérte, hogy megjutalmazza azt, aki támogatja az ügyünket.
Látszólag tényleg nem fél attól, hogy esetleg elrémít titeket. Vagy túlzott önbizalma van e téren, vagy egyéb okok nyomán, de nem tűnik túl aggódó típusnak. Rajtatok múlik, hogy szeretnétek-e esetleg tovább kérdezősködni, vagy esetleg ennyiben hagyjátok a dolgokat, és inkább készülődnétek a küldetésre.

[Akito]
A visszavágásodra az idős nyuszi hölgy elmosolyodik.
- A természetnek is megvan a maga akarata és természete, csak meg kell hallanod a szavait. De valóban. A gyermekemnek is megvan a joga, hogy eldöntse, hogy miként él. Én csak annyit kérek, hogy légy kérlek türelemmel. – mondta nyugodtan, majd kérésedre és a vádaskodásodra se húzta fel magát, látszólag tényleg mindent nyugodtan és higgadtan kezelt – A tudomásom szerint egyik gyermekem se tett velük semmit se. Ebben az egyben biztos vagyok, mert nem hazudnának nekem. Mint láthatod, nem rendelkezünk túl sok mindennel. Az anyagiassák egy olyan dolog, mely csak bajt, hogy az ember fejére. Megosztjuk egymással a szállást, az ételt, a javaink, így elkerüljük a bajt.
Legmeglepőbb talán az volt számodra, hogy ezek után, mikor gyakorlatilag megfenyegetted őt, furcsa hűvös érzés jár át. A nyuszi hölgy nem tett semmit, ami veszélyeztetne, nem mozdult, vagy próbált meg ártani neked, de furcsa, kisugárzása volt. Pontosan olyan ellenfél kisugárzása, mi sok veszélyt rejthet.
- Akkor meg kell védenem magam. – mondja nyugodt kimért hangon, majd a korábbi „fenyegető” aurája elmúlik és visszatér a nyugodt hangulat - Ha csak az én életemmel megelégednének, hidd el Gyermek… Odaadnám nekik. Megtenném, ha a gyermekeim élete biztonságba lenne. De a Felynek nem érnék be ennyivel. Példát kell statuálni. Ők ebben hisznek.
Végül szavaid nyomán, mely kissé sértő lehetett a hiperaktív nyúl számára, de jelenleg senki nem volt olyan hangulatba, hogy panaszkodjanak. Kellett számukra a segítség, hisz egy külsős segítség merőben megváltoztathatja a mérleg állását. Végül, ahogy a kérésedet elé tárod, sóhajt egyet és az ég felé emelve tekintetét, összeszedi a gondolatait.
- Őszintén mondom amit mondok, hogy fogalmam sincs mi lehet az indokuk. A Felynek, avagy a macskák vezetője makacs és szeszélyes személy, aki sose kedvelt engem, de nem hiszem, hogy ez az ok. A Felynek az erőt kedvelik és lenézik azt, akinek megvan az ereje, de mégse használja azt. Még ilyen állapotba is képes lennék nagy eséllyel felvenni a harcot a Felynek tábornokaival. Kockázatos harc lenne, de nem lehetetlen. De a gyermekeim hallani se akarnak erről… Nem akarom, hogy bármelyik gyermekem meghaljon, de tiszteletben kell tartanom a kívánságukat és csak akkor harcolok, ha tényleg szükség van rá. A két nép között mindig is voltak nézeteltérések, de eddig sohase léptük át az ismert határokat. Mindegyik csoport megmaradt az erdő azon részén, melyen letelepedtek. Azonban egyik éjszaka a semmiből váratlan támadás ért, mely során, egy tőrön lévő méreg ezt a hatást okozta rajtam, melyet te magad is láthatsz. Rövidesen rá pár nappal, a macskák támadást indítottak ellenünk. Nem hajlandóak szóba állni velünk és tárgyalni se akarnak. Bármi is legyen az indokuk, nem hajlandóak ezt megosztani velünk. Nem tudom, mit tehetnénk a helyzettel, így egy dolgot tehetünk csak. Ellenállunk.
Szavai őszintén hangoztak, látszott rajta, hogy nem próbál meg ferdíteni az igazságon, a kérdés, hogy ezek után is tervezel-e valamit tenni, vagy úgy ítéled, hogy jobb kimaradni a hepajból.

Határidő: 2022.04.14.+amíg nem írok :'D

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

[Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai

Re: [Küldetés] Nyulak és Macskák, avagy a Dzsungel Urai