Re: Keleti rész

by **Nedzsem** Kedd Jún. 07 2016, 19:37

-Nyaa! Az jó. Az nagyon jó.

Érzitek, persze. Nem érzitek, de biztosan nem annyira, mint mi. Tutibizti, hogy simán füllenthetnék neked, és észre sem vennéd. Persze a cicaistenek nem hazudnak, mert nincs szükségük arra, hogy hazudjanak. Az igazság és a becsületesség áll a mi oldalunkon, ezért is leszek majd tökéletes rendőr. Nem, nem feledkeztem ám el erről sem.

-És ha már így szóba hoztad, nem tudsz véletlenül egy olyan templomot, akik szívesen fogadnának engem istenükké? Ti ha jól tudom ezt céhnek hívjátok. Biztosan nem gondolod, hogy egyedül is el tudod végezni azt a rengeteg feladatot, ami mellettem rád hárulna, mint a szolgálóm, úgyhogy kellenek neked segítőtársak. Ha lenne egy ilyen céh, akkor minden tagját szívesen megjutalmaznám az áldásommal és segítségemmel a szolgálataikért cserébe. Tudtad például, hogy nemcsak a hazugsághoz van remek szimatom, hanem a bűnüldözéshez is? A cicaistenek azért vannak a világotokban, hogy titeket segítsenek, és szerintem ezzel tudok a lehető legjobban a segítségetekre lenni.

Az irány a lakosztályod megszólalásra természetesen meg sem mozdultam az öledből. Csak nem gondolod, hogy egy ilyen jó kényeztető szieszta után én majd elfárasztom a tappancsaimat holmi járkálással? Nem ám! Nya-ah!

-Akkor irány a lakosztályom! Megengedem, hogy odavigyél, Tachibana-sama, és azért, hogy kényelmesebben tarthass, most kivételesen megérinthetsz tiltott helyeken is. Megengedem. De csak addig, amíg el nem érünk a lakosztályomba.

Ha ennek ellenére is végigmondtad a mondókádat, akkor nem hagytam válasz nélkül. Választ mindenki érdemel, még az olyan buta tévképzetekben élő emberek is, mint te. Azért vagyok, hogy tanítgassalak.

-Varázsdoboz? Nyaaa? Nyaa! A Csodaládikóra gondolsz? A csodaládikóban az én személyes isteni kegytárgyaimat tartom, nem engedhetem, hogy kívülállók akár csak egy pillantást is vethessenek rá az akaratomon kívül, és mint mondtam, most pocica éhes, szóval most az az akaratom, hogy pocica enni kapjon. Ha ez megtörtént, akkor talán beszélhetünk a buta korlátaidról, amik téged talán korlátozhatnak, de rám semmilyen hatással nincsenek. Az, hogy nem élveztem eléggé a simagatásodat, kizárólag a te gyakorlatlan kezeid miatt volt, de majd megtanítalak rá. Most azonban indulás! Nyaa!

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 07 2016, 20:05

- Szóval céhet keresel? - kérdem, de csak azért, hogy magamnak megerősítsem a szándékát. Nyilván a saját céhem nem fogom ajánlani, mivel egyáltalán nem való oda, és semmi affinitása nincs ahhoz, hogy közénk álljon, ami pedig a többi céhet illeti, semmi érdekem nem fűződött ahhoz, hogy bárkit is ajánlgassak.
- Attól tartok nem tudok tanácsot adni, sajnálom. A hozzám hasonló nemesek nem társulnak olyanokkal, akik visszafoghatják őket, nincs tapasztalatom ezekkel a céhekkel - feleltem végül. Bűnüldöző? És még a vörös indikátorom se tűnt fel neki, lehet, hogy gyorsan vége lesz ennek a kislánynak, ha komolyan gondolja, hogy vadászni fog ránk. Hinari-chan helyében én gyorsan visszautasítanám, ha egyszer odatalál, lényegében öngyilkosság lenne, ha összeakasztaná a bajszát a vörösekkel. Ez nem játék :]
- Hálásan köszönöm, így valóban könnyebb lesz kényelembe helyeznem téged :] - erősítettem meg, hogy nem bánja meg, amiért a tiltott helyekre is rátehetem a mancsom - Rendben, akkor majd vacsora után elkápráztathatsz a varázstudományoddal. Még senkit sem láttam, aki képes lett volna megtörni a pecsétet, de neked biztosan sikerülni fog - csábítottam tovább, bízva benne, hogy ez majd felkelti az érdeklődését és majd meg akarja mutatni, hogy ő bizony tényleg képes rá.
- Nem hinném, hogy baj lett volna a simogatásommal. Doromboltál, azt mondtad, élvezed, és te nem hazudsz, hiszen az olyan alávaló dolog :] - tettem azért még hozzá, majd választottam. Nem tudom, mennyire leptem meg, de miután a súlyemelésemet használva talpra állítottam, nem ölbe vettem, hanem átdobtam a vállamon, és a fenekénél fogva tartottam meg :] A tőlem telhető leggyorsabban váltottam helyszínt, és kerestem meg a legelegánsabb, legszebb szobát a kúriában. Belöktem az ajtót, majd a derekánál fogva emeltem le, és ültettem le az ágyikóra.
- Van kedvenc tányérod, amiből enni szoktál? Gondolom a saját evőeszközeim nem felelnek meg neked, cicám :] - kérdeztem meg, mielőtt nekiálltam volna tálalni a halacskát és a tejecskét. Tanultam a párnás esetből :]

by **Nedzsem** Kedd Jún. 07 2016, 20:37

-Nyaha! Azt!

Bólintottam, de azért egy kicsit elhúztam a szájacskámat. Így kimondva már nem is tűnt annyira jó ötletnek, szóval gyorsan kijavítottalak, nehogy véletlenül ez a hibás kép maradjon meg benned.

-Igazából nekik kellene keresnie engem, de mivel csak nemrég érkeztem, tiszteletemet tenném párjuknál, és majd utána ők versenghetnek a kegyeimért, én pedig kiválasztom, hogy melyikük a legalkalmasabb arra, hogy szolgálhassanak. Jó, persze most mondhatnád, hogy tuti egyik sem, és tényleg nem, de nem vagyok telhetetlen. A hét minden napjára külön szoba, cicamosdó, finom falatok, napozós hálóhely, játékok, sok-sok cirógatás. Nem kérek lehetetlent, bár nektek embereknek biztosan megterhelő lehet az, hogy csak a közelébe is próbáljatok kerülni egy igazi kandúrnak, aki mindezt egyedül megadja nekem. De tőletek ezt nem is várom el. Nya-ah!

Csalódtam benned. Készültél vadonszobával, készültél nasival, de párnával és válaszokkal nem. Talán mégsem te vagy a legalkalmasabb? Úgy döntöttem, hogy ezt még megbocsájtom, de most már tényleg igyekezned kell, hogy ennyi hibát jóvátegyél. És úgy látszik ezt te is megérezted, mert nem a buta emberi módon vittél át a szobába, hanem... na jó, nem is úgy, ahogy illik, de még mindig jobb annál, mint amikor valaki a karjai között próbálja meg lekorlátozni a szabadságomat. A cicák nem véletlenül ugrálnak fel az emberek hátára vagy a vállaikra, és azt hiszem tőled telhetően te is valami hasonlóval próbálkozhattál. Nem volt tökéletes, de a próbálkozást értékelem, és elégedetten vinnyantottam.

-Nyaaa! I have the highground! Még jó, hogy nekem sikerülni fog! Nekem minden sikerül, amit csak akarok, mert megérdemlem! Nyaa!

Aranyos volt tőled ismét, ahogyan próbáltál hízelegni, próbáltad kikuncsorogni a dicséretemet, és ha ilyen szépen kérted, akkor egye fene, megkapod, de csak is az igazat, hiszen ahogy mondtad, egy cicaisten soha nem hazudik.

-Emberhez képest valóban jól simagatsz, és a kiszolgálás is megfelelő, de a közelébe sincs annak, amit egy igazi másik cicaisten adhatna. De ne is próbálj még csak a mancsuk nyomába se érni, mert csak csalódni fogsz. Tőled megelégszem azzal a kevéssel is, amit te tudsz nyújtani.

Nem fogok megijedni sem a magasságtól, és természetesen az egyensúlyomat sem veszítem el soha, hiszen a macskák a legtalpraesettebb lények ever! kicsit körbejárkáltam az ágyat, meglapogattam a párnácskát, amit természetesen magammal hoztam, hiszen az enyém, majd lecsüccsentem, és mosolyogva hallgattam a kérdéseidet.

-Nyaa! Mivel az előbb szeretted volna megnézni a csodaládikómat, most megengedem, hogy megfigyeld a varázslatot. Készen állsz?

És ha készen álltál, akkor újabb varázslatos pofozgatás útján elővarázsoltam mind a kék színű vizes tálkámat, mind a rózsaszín nasis tálkámat. Ha elég figyelmes voltál, akkor most megtudhattad a nevemet is, mert mindkettőn ott díszelgett szép betűkkel: Nedzsem

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 07 2016, 20:55

Milyen igaz, tényleg nekik kéne keresniük őt. Még szerencse, hogy senki sem lesz annyira ütődött, csak talán olyan céhek, amelyeknek annyira kétségbeesetten kellenek az új tagok, hogy mindenkit bevesznek, akit csak meglátnak. Egy ilyenben azonban nem tud kárt tenni, és neki sem árthatnak, legfeljebb hamar meg fogja unni, hogy nem úgy viselkednek vele, ahogy megérdemli. Vagyis pont, hogy úgy viselkednek vele :] Az elvárásai egyébként nem voltak magasak, bár én sose tartottam macskát, így csak trial and error útján tudnám megtanulni, hogy kell bánni egy ilyen istennővel.
Szerencsére nem kapálózott, sőt még élvezte is, hogy relatíve magasan lehet. Nekem is könnyebb volt így cipelni, hiszen láttam, hová lépek, és így gyorsabban tudtam haladni, fürgébben kiszolgálhattam, és így hamarabb jutunk el a délután és az este további, izgalmasabb részeihez. Igazság szerint én is éhes voltam már.
- Nahát, ez meglep kissé. Úgy hittem, hogy egymást nem simogatjátok, ti cicaistenek, hanem vannak cicaalattvalóitok erre a feladatra - fejeztem ki csodálkozásomat, hogy addig is áradozhasson az általa kitalált világról. Ezt minden hasonló esetben élvezik, minél többet beszélhetnek a fantáziájukról, annál jobban érzik magukat. Legalábbis ha van hallgatóság. Most szerencséje volt, hogy én találtam rá. Vagy peche? :]
A kis produkciót megtapsoltam, majd átvettem a tálkákat és miután az asztalra helyeztem őket, én is lehívtam a csodaládikóm, és elővarázsoltam a halat, amit korábban vettem. Ízlésesen elrendeztem őket, majd kitöltöttem neki egy kis vizet is.
- A vacsora felszolgálva, kedves egészségedre! Bátorkodtam nem a földre tenni, azt csak a buta emberek teszik, hogy érzékeltessék a macskákkal a felsőbbrendűségűeket, miközben fordítva kéne lennie - kínáltam fel a vacsorát, majd én is elővettem egy pár cipót és egy kis krémet. Szerencsére ezek már nem azok az alacsony minőségű és íztelen vackok voltak, mint az első napokban, ezek már sokkal inkább hasonlítottak a valódi kenyérre.

by **Nedzsem** Kedd Jún. 07 2016, 21:17

-A mindennapi simagatásra természetesen megfelelnek az alattvalóink is, ebben igazad van, ezt jól tudod. Megdicsérlek.

Jobb, ha külön kiemelem neked a dicséretet, hiszen talán nem vennéd észre azonnal, így azonban biztosan gyorsabban leszel boldog, és nekem az alattvalóim boldogsága rendkívül fontos. Ismét hunyorítok egy picit mielőtt bólintok, és még mosolygok is hozzá, de nem mutogatom úgy a fogaimat, ahogy ti szoktátok. Az nem illendő, de semmiképpen sem idevaló.

-Azonban vannak lelki társaink, akikkel lélekállataink különleges kötelékben élnek. A legszerencsésebbek mind az összes életük során megtalálják ugyanazt a lelki társat, így amikor visszatérnek Odaátra, akkor azonnal a legerősebb istenek közé kerülnek, mert a kapcsolataink köteléke ebben rengeteget számít. Természetesen az ilyen komolyabb kapcsolatok tiltva vannak a közönséges szolgák számára. Az letépné a lélekfánk egy ágát, amit csak rengeteg gyötrelmes munka árán lehet visszanöveszteni, és már akkor sem lesz ugyanolyan. Szóval nagyon vigyázni kell a szolgákkal, és csak olyanokat szabad befogadni, akik tudják a szabályokat. De te biztosan tudod, szóval nem aggódom.

A tapsot értékelem. Elég fura módja a tetszés kifejezésének, de igazából cuki dolog, és néha én is csinálom, ha azt szeretném, hogy ti is értsétek. Nem, nagyon figyelek arra, hogy ne kerüljek túl közel hozzátok, de igyekszem megérteni a fajotokat ahhoz, hogy minél többet tudjak segíteni rajtatok. Szájacskámat nyalogatva figyeltem ahogy előkészült a porcedúrára, de végtelen akaraterőmmel meg tudtam állni, hogy csak egy tappancsnyit is közelebb lépjek. Amikor azonban elrontottad az előkészületeket, közbe kellett szólnom.

-Nya-ah! Nem jó! Nyem jó, nyem jó, egyáltalán nyem jó!

Ráztam hevesen a fejemet, és a csengő hangosan csilingelt a nyakamban.

-Most összevizezted az itatós tálkámat! Most fogd magad, menj és mosd ki, majd töltsd meg szépen tejecskével! Az nem elég, hogy tudod, hogy mit nem tehetsz meg, azt is tudnod kell, hogy mit kell tenned. Enélkül nem fogsz tudni megfelelően szolgálni. A tálkának pedig nem az asztalon, hanem a kezedben van a helye, hiszen úgy tudod a legkönnyebben a szájacskámba adogatni. Nyaa! Siess, mert pocica éhes! Nyaa!

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 07 2016, 21:36

Megtörtént, amire számítottam, és amit el kívántam érni, ugyanakkor természetesen egy szavára se figyeltem oda, hiszen azok nem érintettek engem. Itt most az volt a fontos, hogy hallathassa a hangját, az már lényegtelen volt, hogy én mit fogok fel az egészből. Nem nekem mondta, hanem magának, így megerősítve a saját kis világát, történetét :] Igazából ebben a cicus hasonlított az emberi nőstényekre, akik ugyanilyen üres és lényegtelen történetekkel érték el, hogy meglegyen az illúziója annak, hogy odafigyelnek rájuk, és fontos, ami kiszökken fogaik kerítésén. A beszélgetőpartner pedig ugyanilyen üres bólogatásokkal és egyszavas válaszokkal erősíti meg, hogy odafigyel, és érdekli, amit mondanak neki, miközben teljesen máshol jár az esze. Vagy csak szimplán kikapcsolja az agyát. Nos, én is kikapcsoltam az agyam, és csak akkor indult be újra, amikor az fülem úgy érzékelte, mondata végeztével levitte a hangsúlyt. Ezért cserébe kapott tőlem egy mosolyt, majd tovább foglalatoskodtam a tálalással, egészen addig, amíg tiltakozni nem kezdett. Természetesen a víz ellen. Összevizeztem a tálkáját, tehát menjek, és vizezzem össze még jobban. Mulatságos logika volt :]
- Attól tartok a vacsorának nem része a tejecske, azt majd lefekvés előtt szeretném felkínálni, hogy jobban aludhass. Biztosíthatlak, a víz minősége kiváló - bátorkodtam megosztani a terveimet, majd ránéztem a tálkában lévő halakra - A mi kultúránkban az önálló cselekvésre képtelen kisbabákat szokás etetni, illetve a lelkitársak körében terjedt el. Mindezek ellenére is ragaszkodsz hozzá, hogy én etesselek meg? - tettem fel a kérdést számára, kíváncsi voltam erre mit reagál. Még a végén félreértem ugyebár, vagy hozzá méltatlan módon kezelem, ha ezt ki kívánja küszöbölni, akkor önmagának kell a szájába juttatni az ételt. Ahogy eddig is :]

by **Nedzsem** Szer. Jún. 08 2016, 07:12

Láttam, hogy szinte iszod a szavaimat, és nagyon de nagyon próbálsz figyelni, hogy megtanulhass mindent, amit csak akár egy pillanatra is megemlítek. Jól tetted, hiszen minden fontos, amit egy cicaisten mond. Jól is néznénk ki, ha bármikor is feleslegesen jártatnám a számat, hiszen nekem a hangom is varázslatos, és mint mondtam, a varázslatot nem szabad feleslegesen elpocsékolni. Nem, persze nem olyan hagyományosan varázslatos, mint ahogy ti használjátok ezt a szót, szinte megsértve a varázs kifejezés jelentését. Az én hangom valódi varázserővel bírt, csilingelő dallama örömet hozott mindenki szívébe, és megmelengette azt. A mosolyodra én is biztatóan visszamosolyogtam, bár nem gondoltam, hogy akár a felét is fel tudtad volna fogni annak, amit mondtam, de az igyekezeted becsülendő volt, a visszabeszélést azonban már sokkal kevésbé fogadtam el, és sértődötten válaszoltam vissza.

-Attól tartok, hogy ezt nem te döntöd el, Tachibana-sama. Én döntöm el, és én úgy döntök, hogy megengedem, hogy lefekvés előtt szolgáld fel a tejet, bár azt azért tudatom veled, hogy egy cicaisten bárhol és bármikor készen áll a szunyókálásra, így majdnem minden pillanat lefekvés előtt van. Nyaa! De mivel te ezt nem tudhattad, megbocsájtom. Remélem azért a tej minősége nem lesz kifogásolható.

Úgyis kifogásolható lesz, hiszen friss tejet igénylek, annyira frisset, hogy még a boci miatt legyen langyika, de közben föle is legyen, mert a tejfel az egyik legjobb része a tejnek. Ha képes leszel valami bolti vackot felszolgálni, akkor egész este dögönyöznöd kell majd azért, hogy elkezdjem neked megbocsájtani. Már amikor elkezdtél arról beszélni, hogy mi van a ti kultúrátokban, már akkor hatalmasat ásítottam.

-Nyaaa! Neked már nem kell foglalkoznod a ti buta "kultúrátokkal". Azzal, hogy kegyeskedtem megjelenni a hajlékodban, birtokba vettem az épületet, és ennek okán itt már az én szabályaim érvényesek, és az én szabályaim azt mondják, hogy etess.

Ezzel le is vetettem magamat az ágyra, hátamon fekve, aranyos cicapózba felhúztam a lábikóimat én a mamcsocskáimat, majd kitátottam a szájacskámat, jelezve, hogy megengedem, hogy beletedd az első falatot.

by **Tachibana Makoto** Szer. Jún. 08 2016, 15:15

Hát akkor nincs probléma. Ugye, milyen meggyőző tudok lenni? Úgy gondolom, hogy ő sem kívánta elrontani a játékot azzal, hogy túl sokat akadékoskodik, biztosan tart tőle, hogy ha túl sokat hisztizik és követelőzik, akkor egyszerűen kidobom innen, és búcsút inthet a törődésnek, amit jelenleg kap. Ő is tudja jól, hogy milyen értékes vagyok a sanyarú, földre szállt cicaistennő életében, de ami számára pech, hogy én is tisztában vagyok vele, hogy szinte akármit megtehetnék, nem valószínű, hogy faképnél hagyna, vagy túl sokat tiltakozna. Csakhogy én vagyok olyan kedves, hogy ezt nem használom ki. Csak egy kicsit. És úgy, hogy ő is örömét lelje benne. Én és az arany szívem :]
- Még az is lehet, hogy megkínállak különleges, frissen fejt tejjel, de ehhez meg kell hallgatnod imámat és teljesíteni a kérésemet :] - ígértem sejtelmesen, hogy kellően felcsigázzam az érdeklődését, aztán azonban hiába vártam, hogy a cicus az asztalhoz járuljon. A szemtelen kijelentések vigyorra késztettek, míg ő az ágyban hempergett és elhelyezkedett.
- Ez esetben veszem a bátorságot, és úgy értem félre, ahogy kívánom :] - jelentettem ki, majd kezembe vettem a tálkáját, és leültem mellé az ágyra. Végigmértem még egyszer így is, a testre simuló ruhája határozottan szexi volt. Biztosan nem hord alatta semmit, a fehérnemű vonala látszana.
- Mondd, ááá! - kértem, és a szájacskája fölé lógattam az első halacskát. Kicsit vártam, hadd ébredjen fel benne a türelmetlenség szikrája, majd lejjebb eresztettem a kezem, hogy bekaphassa. A halacskát. Remélhetőleg a kezemet megkíméli :] De vajon hogy tehetnénk kicsit szórakoztatóbbá ezt az etetést? Vajon hogy venné, ha egyszer csak a számból kéne elvennie egy halat mondjuk?
- Csak a kezemből vagy hajlandó elfogadni a halacskát, hm, cicám? - nosza, derítsük ki :]

by **Nedzsem** Szer. Jún. 08 2016, 16:52

-Nyaa! Mássz ki a fejemből Tachibana-sama! Tudom, hogy a gondolataim annyira magasröptűek, hogy néha elhagyják a buksimat, és égi hangként szólalnak meg a te buksidban, de akkor sem szép dolog, hogy ezt kihasználva hallgatózz. Ha nem viselkedsz szépen és tisztelettudóan, akkor bezárom az elmémet előtted, és egy kicsi fénysugár sem fog érni belőle, egyetlen szikra sem, ami a fejemből pattan ki. Nyaa!

Pimasz! És eleve, mi az, hogy még az is lehet? Nem az is lehet, hanem természetesen megteszed, ha mondom neked. Sőt, úgy tűnik, hogy kérés nélkül is megteszed, de azért legközelebb várd meg, amíg jelzek. Ha kérés nélkül csinálod, az olyan, mintha nem az én parancsaimat követnéd, hanem saját gondolataid is lehetnének velem kapcsolatban. Mekkora arcátlanság! Nyáá! Továbbra sem mozdultam, hiszen semmi okom nem volt rá, hiszen ha már egyszer megtaláltam a legkényelmesebb isteni pontot az ágyon, akkor miért adnám azt fel?

-Ne aggódj Tachibana-sama, megszoktam már az emberek értetlenkedését, nem fogok megharagudni azért, ha félreértesz valamit. Kérdezd meg nyugodtan, nem foglak butábbnak gondolni, mint ami vagy, és szívesen elmagyarázom neked újra és újra, A cicaistenek egyik nagy erénye a türelem és az állhatatosság.

A tiéd pedig az engedelmesség lesz, ha szépen kitanítalak. Az ágyat már ügyesen megtaláltad, és azt is tudtad, hogy nem csak a halacskát kell hozni, hanem a tálat is. Ügyes.

-Nyaaaaaaaaa!

Nyitottam ki olyan nagyra a pofikámat, amilyen nagyra csak tudtam, megvártam amíg összeszeded a bátorságot ahhoz, hogy éles fogacskáim közelébe merd vinni a kezedet, ezután pedig finoman elvettem a kezedből a halacskát, majd elkezdtem rágogatni. A fekhelyemet természetesen nem koszolom össze, és nagyon remélem, hogy te sem mered összecsepegtetni olajjal az ágyikómat.

-Nyaa! Vissza!

Tiltakoztam azonnal, amikor megpróbáltad elhúzni a kezedet, és mind a tíz karmommal belekapaszkodtam, és visszahúztam a szájacskámhoz, hogy lenyalizhassam róla a rajta maradt halacskákat. Csak azután engedtem el, hogy megbizonyosodtam arról, hogy teljesen tiszta. Ekkor viszont már újra fecsegtél. Nem válaszoltam persze azonnal, még kiélveztem pár percig a szájacskámban a halacska ízét, nyalogattam az ajkaimat, és csak utána feleltem.

-Úgy tudtam nektek embereknek erre a kezetek a legalkalmasabb. Hogyan máshogy szeretnéd átadni, nyaa?

by **Tachibana Makoto** Szer. Jún. 08 2016, 17:24

- Nahát... megpróbálhatod bezárni az elmédet előttem, de ha van varázsige, amiben erős vagyok, akkor az a gondolatolvasás :] - feleltem magabiztos mosollyal. Mondjuk ő valószínűleg nem olyan tejre gondolt, mint én, de épp ezért lesz különleges. Azt hiszem kezdtem nagyjából összerakni a gondolkodása mintázatát. Már így is sikerült befolyásolni valamelyest a viselkedését, de ha ráállok a hullámhosszára, az akár idegesítő is lehet :]
- Nem kívánlak a tudatlanságommal fárasztani, sokkal értékesebb dolgokat is művelhetsz a szájacskáddal, mint hogy elismételsz valamit, amit már egyszer elmondtál :] - biztosítottam róla, hogy igyekszem minél kevesebb problémát okozni számára, úgyhogy csinálhatja azt a szájával, amire az való. Beszélhet vele :] Vagy éppen nyalogathat, ami igazából kapóra is jött, már ami a pillanatnyi agymenésemet illeti, szóval készségesen rendelkezésére bocsátottam az ujjaimat, hogy nyugodtan eltávolítsa róla a halolajat. A nyála egyébként is sokkal kellemesebb érzés volt a kezemen, mint az olaj. Mellesleg ügyes nyelve volt, de hát egy cicától mi mást is várhatnék?
- Amíg stabilan tudom tartani, addig nem feltétlenül szükséges a kezemet használni. Valójában van valami, amivel sokkal hatékonyabban tudok etetni, mint a kezem - magyaráztam, majd újra a tálkához nyúltam, és kiválasztottam róla a legkisebb szardíniaszerű vízi lényt. Nem volt szükségem a kéz és az ujjak által nyújtott precízióra, egyedül az kellett, hogy ne csússzon ki a fogásomból, úgyhogy a halat a farkánál fogva a fogaim közé csippentettem, és úgy hajoltam a nyitott szája fölé. Hogy mit terveztem, az még egy óvodásnak is egyértelmű lehetett. Itt került képbe az, hogy szereti lenyalogatni a hal aromáját is :]

by **Nedzsem** Szer. Jún. 08 2016, 17:41

-Nyaa! Az én gondolataimat csak azért engedem, hogy olvasd néha, mert amikor tele van a pofim halacskával, akkor nem arra akarom pazarolni az időmet, hogy veled beszéljek, hanem a halacska ízlelgetésére. Majd ha igaziból találkozom a lelki társammal, akkor neki már egy szót sem kell szólni, szavak nélkül is azonnal érteni fogjuk egymást. Persze te ezt nem értheted, Tachibana-sama, de nem is várom el tőled, hogy megértsd.

És ezzel be is zártam a gondolataimat előtted. Tudom, hogy ez majd most nagyon meg fog ijeszteni, mert semmi ötleted nem lesz majd azon kívül, amit én mondok, de nem is baj, ha tanulsz egy kis illemet, és figyelmesebben hallgatsz mostantól a szavaimra. Attól még, hogy jobban rám tudsz hangolódni, mint a többi emberkandúr, nem engedem, hogy a buksimban mászkálj. A végtelen tudás megrémítene, és az is lehet, hogy elveszítenéd az eszedet tőle. Láttam már ilyet, az emberek nincsenek ere felkészülve.

-Majd ha szunyókálni szeretnék, akkor engedem, hogy a saját buta gondolataidat is elmondd, olyanokat, amik nem az én dicsőítésemről szólnak. Az biztosan elég uncsi lesz ahhoz, hogy könnyebben elaludjak. Addig azonban ne fecséreld ilyesmire az idődet, Tachibana-sama.

Ha nem lennék ilyen türelmes, akkor mindent csak egyszer mondanék el, vagy talán egyszer sem. Bizonyos cicaistenek csak egy követeléslistát adnak át a szolgáiknak, és csak akkor járulhatnak elébük, ha azt az egész listát megtanulták, és követni tudják. Szerencséd, hogy ennél sokkal kedvesebb vagyok. A következő mozdulatod azonban egyértelművé tette, hogy mennyire buta is vagy akkor, ha kizárlak a tudatomból.

-Pfff! Pimasz!

És a fújás után már lendült is a mancsom, hogy végigkarmoljak az arcodon, miközben dühösen villogtattam a szemeimet.

-A másik szájának a nyalogatása az a behódolás és a bocsánatkérés jele! Nyaaa! Hogyan gondoltad, hogy én valaha is ilyet, vagy csak hasonlót fogok tenni veled?! Nyaa?! Mily modortalan, mily tudatlan, mily balga! Esedezz a bocsánatomért!

Ekkor természetesen már nem feküdtem, rég talpon voltam, mind a hármon, negyediket pedig kieresztett karmokkal, fenyegetően tartottam a magasba, miközben még a farkam is felborzolódott. Ilyen szégyenletes dolgot! Hallatlan! Nyaa!

by **Tachibana Makoto** Szer. Jún. 08 2016, 18:14

Mihelyst befejezte a mondókáját, a mutató és a középső ujjamat a halántékomhoz szorítottam, és néhány másodpercre becsuktam a szememet. Hümmögtem kicsit, majd szólásra nyitottam a számat.
- Most arra gondolsz, hogy mennyire túljártál az eszemen azzal, hogy elzártad a gondolataidat előlem. Attól még, hogy... hogy én különleges emberkandúr vagyok, még nem mászkálhatok a fejecskédben - és kinyitottam a szemem, várva az eredményt. Egy része tipp volt, de abban egészen biztos voltam, hogy most "bezárta" az elméjét, csak hogy megmutassa, mire képes abban az esetben, ha tényleg képes lennék gondolatolvasásra. Nos, ha nincsenek is földöntúli képességeim, de azért a testbeszéd sok mindent elárul a pillanatnyi érzelmekről, a beszélgetés fonalát pedig egy kis manipulációval könnyen nyitott könyvvé lehet tenni a megfelelő pillanatokban.
Aztán már vetettem is hátra a törzsemet, hogy a keze hatótávolságán kívülre kerüljek, amíg az felém lendült, éppen csak elkerülve a mancsát és a pofont. Taposóaknára léptem, mi? Nem hinném, hogy félne egy csókocskától, ha azt hagyja, hogy a melleit fogdossam, szóval egyszerűen csak így van az ő kis fantáziavilágában a szabály. A hatásos most az lett volna, ha csodálkozva pislogok kicsit, aztán megeszem a halat én, de nem volt gusztusom hozzá, úgyhogy kivettem inkább a számból és a szavak fegyveréhez fordultam segítségért.
- Még csak eszembe se jutott hasonló, cicám. Épp ellenkezőleg, én kívántam jelezni alázatomat irántad. Meg szerettelek volna lepni, hogy etetésnek álcázom... - szontyolodtam el - Pedig annyira, de annyira szerettem volna látni, ahogy megtöröd a boldogság pecsétjét, aztán dögönyöztelek volna amíg el nem álmosodsz, és miután megitattalak volna finom tejecskével, boldogan őriztem volna az álmod... - mondtam lehajtott fejjel, szomorúan, mint akinek immár erre semmi esélye sincs többé, mert a drága úrnője oly' szörnyen megharagudott rá, hogy már rá se nézhet.

by **Nedzsem** Szer. Jún. 08 2016, 18:35

-Nyaa?

Most szeretnél lenyűgözni a bűvésztrükköddel? Nagyon koncentrálsz, szóval biztos valami ócska emberi bűvészkedés jön. Majd igyekszem úgy csinálni, mintha meglepődnék, hogy ne kedvetlenedj el nagyon. Nem, ez még nem hazugság, hiszen a cicaistenek soha nem hazudnak, ez csak egy kedves gesztus az egyik hódolóm felé. Ezzel mutatom meg, hogy milyen kegyes és nagylelkű cicaisten is vagyok. Túl sokáig húzod, egy egyszerű varázslatra nem kell ennyi ideig felkészülni.

-Nya-ah?

Lebuktáááá! Nyahahaha! Már persze nagyon de nagyon régóta sejtem... sőt, nem is! Az elejétől fogva tudtam, hogy te igazából csak egy próba vagy. Egy embertestbe öltözött rókaszellem. Tuti, hogy róka vagy, látom a sunyi képedről. Azt is tudom, hogy te nem vagy bezárva, mint én, hiszen ha be lennél zárva, akkor nem lenne elég erőd ahhoz, hogy az én gondolataimat is olvasd. Egy cicaisten gondolatát még egy másik cicaisten sem képes olvasni, ha csak ugyanannyi életet élt le, mint ő, és akkor is csak nehezen, ha többet, egészen addig, amíg nem költözik magasabb kasztrális létsíkra. Csak az lehet az egyetlen magyarázat, hogy vagy magasabban vagy, vagy pedig egy huncut szellem meg akar engem viccelni, és egy embernek adott ilyen képességet. Hmm... ha csak ember vagy, akkor nem fogsz érteni, ha viszont róka, akkor nem fogsz tudni ellenállni. Persze ha pimaszkodsz, akkor hiába gondolom ki ilyen jól a dolgokat, ha először a becsületemet kell megvédeni. A bocsánatkérő szavak azonban megint csak lehetnek az álca részei. Neeeem, ennél én sokkal okosabb vagyok, és maradok az eredeti tervnél. Ha tudsz válaszolni, akkor rókaisten vagy, ha nem, csak egy buta ember, akin keresztül egy másik istenség a bolondját járatja velem. Büszkén felszegtem a fejemet, majd elkezdtem rókául beszélni. Természetesen rókául is tudok, hiszen rengeteg rókával találkoztam a neten, és volt, aki megtanítson.

by **Tachibana Makoto** Szer. Jún. 08 2016, 19:22

Nos... ez váratlan volt. Sokféle reakcióra számítottam, arra legalábbis mindenképp, hogy valamiféleképp kommentálni fogja a gondolatolvasást, vagy akár a mentegetőzést, de csak nyávogott. Talán... mint aki rájött valamire. Ugyanakkor ez kétségtelenül túlmutatott a várakozásaimon, szóval valami egészen komoly és komplikált gondolatmenet okozhatta azt, hogy teljesen szó nélkül hagyott. És hogy őszinte legyek, a szótlanság, a némaság sose jó jel. Már csak azért sem, mert amíg nem a szája jár, addig a fogaskerekek pörögnek az agyában, és ilyenkor születnek a vadabbnál-vadabb teóriák, az összeesküvés-elméletek. Túlzás lenne azt állítani, hogy tartottam ettől a csendtől, de mindenképp került némi feszültség a levegőbe. Komolyabbá vált a tekintetem, árgus szemekkel fürkésztem a lány arcát. Ez úgy is tűnhetett, hogy ítéletre várok, vagy valami hasonlóra, szóval nem volt feltűnő, de igen, tudni kívántam, hogy mi folyik a buksijában. Aztán... elkezdett nyekeregni. Ezek egészen biztosan nem macskahangok voltak, inkább valami madárra emlékeztetett. Egy jó rekedt madárra.
- Ha éppen meg kívánsz átkozni, úgy sajnálattal kell közölnöm veled, hogy a ház köré a legnagyobb varázsló, Merlin vont védőteret, akinek a hatalma vetekszik a macskaistenekével - figyelmeztettem, majd az ingujjam alá nyúltam, és előhúztam egy piros szalagot. Vagyis elkezdtem előhúzni, ugyanis ez olyan hosszú volt, amilyen hosszú nem is lehetett volna. Itt volt az ideje egy valódi bűvésztrükknek, hogy kibillentsem valamivel és eltereljem a figyelmét a jelenlegi, minden bizonnyal furcsa ötletekről.

by **Nedzsem** Szer. Jún. 08 2016, 19:47

Úgy tűnik fellélegezhetek, ugyanis semmi, de semmi rókaság nincsen benned, ha még az ilyen alapvető kommunikációt sem érted. Egy rókaistennek mindenképpen válaszolnia kell egy macskaisten hívására, és ki lenne az a buta rókaisten, aki rögtön két életét is elveszítené csak azért, hogy fenntartson egy emberi alteregót? Naná, hogy tutibizti, hogy senki! Na most, hogy ezt is ilyen ügyesen kinyomoztam csodálatos nyomozási technikámmal, aminél mi sem bizonyítja jobban, hogy a legeslegjobb rendőrnyomozó vagyok a világon, sőt, az összes világokon, szóval most már visszatérhetünk a legfontosabb dolgokhoz, azaz hozzám. Egy ideig csak kacarászva bámultam a meglepett arcodat. Azt, hogy milyen könnyen ki tudtalak zökkenteni a magabiztosságodból, és azt, hogy bár lehet, hogy egy rövid ideig tudtad olvasni a gondolataimat valami gonosz varázslatnak hála, ahogy átváltottam rókára, már megállt a tudományod. Még az átkot sem tudod megkülönböztetni a játékra való hívástól, de hát mit is várok el egy olyan embertől, aki akkora pimaszsággal bír, hogy megpróbál az én fejemben kutakodni. Az én fejemben hiába kutakodsz, nem találsz semmit. Neked az túl bonyolult.

-Nya, nya, persze, persze, Tachibana-sama. Majd mindjárt úgy csinálok, mintha el is hinném amit mondasz. Ha valóban elakarnálak átkozni, már rég kisegérré változtattalak volna a mancsaim között, és nemsokára már a hasikámban ficánkolhatnál a halacskákkal együtt. Az előbb láttam, hogy nagyon elkeseredtél, és hajlandó vagyok elfogadni a bocsánatkérésedet.

Persze a bocsánatkérés nem lesz elég, és ezt te is tudtad, mert azonnal valami nagyobb ajándékot ajánlottál fel. A szemem rögtön megakadt a szalagon, nagyon éber vadász vagyok, a szalag pedig szalag. Nem egy gombolyag, de azért szalag. Szalag, szalag, szalag.

-Nyaaa! Enyim!

Azonnal pózt váltottam, fejecskémet az ágynak nyomtam a mancsocskáim között, karmaim belemélyedtek a lepedőbe, ugrásra készen. Minden kis izmom megfeszült, és már csak az volt hátra, hogy bemérjem az áldozatot. Fó magasra felnyomtam a fenekemet, és riszálni kezdtem, miközben a farkincám is ide-oda kunkorodott, hogy betájoljam a tökéletes pontot. Már csak egy kicsi... nya... nyaa... nyaaa

-Nyaaaa!

Vérfagyasztó csatakiáltással vetettem rá magam a szalagra, és azonnal meg is kaparintottam. Én soha nem hibázok.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Jún. 09 2016, 08:51

Gyorsan levonhattam a következtetést, hogy a szalag-hadművelet sikerrel zárult, elvégre pillanatokon belül megváltozott a lány viselkedése, és úgy kezdte el követni a szalag mozgását, akárcsak egy valódi macska. Éber figyelemmel szuggerálta, majd lassan rákészült, hogy meglepje egy hirtelen támadással, és fürgeségével a karmai közé kaparintsa a játékszert, és gyakorolja ezáltal a vadászat ősi mesterségét, ami ösztönösen benne van. Ahogy bennünk is létezik, csak már rég nem abban a formában nyilvánul meg, ahogy mondjuk a macskáknál. Mi halak és egerek helyett leárazott ruhákra, műszaki cikkekre, vagy éppen nőkre és férfiakra vadászunk, ki-ki vérmérséklete és beállítottsága szerint. A gyengék elbuknak, és a természetes szelekció folytán diavatjamúlt ruhákban kénytelenek járni, vagy elavult technológiát kell használniuk, és ezáltal kevésbé sikeresek génjeik örökítésében is. És mivel mindig van nagyobb hal, a vásárlásnak csúfolt vadászat egyre inkább fejlődik, és biztosítja az emberi faj túlélését :]
Vadászat így vagy úgy, arra azért kíváncsi lettem volna, hány macskájuk van otthon, de biztos, hogy nagyon szeretett a cicákkal játszani, ha ennyit megjegyzett a viselkedésükből. Válaszolni már teljesen felesleges volt, hiszen úgyse hallotta volna meg, inkább más ötletem támadt. Én is készültem az ugrására, és a korábbi tapasztalatból kiindulva indítottam meg a saját támadásom abban a pillanatban, ahogy elrugaszkodott. A szalagot, mely a kezemből kikerülve meglepően röviddé vált, ott hagytam zsákmánynak, vagyis fogalmazzunk úgy, hogy csalinak, majd egyszerűen oldalba kaptam a lányt, átfordítottam magammal és lebirkóztam, hogy jó alaposan megcsikizhessem az oldalát. Lássuk csak, hogy ki tudok-e váltani belőle valami emberibb reakciót is, vagy képes ellenállni a csikizés okozta reflexeknek? Akárhogy is, egy váratlan pillanatban most már tényleg meg kívántam csókolni, hadd érezze, mennyire "behódolok" neki :]

by **Nedzsem** Csüt. Jún. 09 2016, 09:27

Szalag, szalag, szalag, szalag... na jó, nem vagyok annyira szalagmániás, mint hiszed, hiszen tudom, hogy azt hiszed. Az emberek sokszor gondolnak rólam sok mindent, és amikor néha belelesek a fejükbe, akkor ezt hallom is. Persze a legtöbben csodálnak és irigyelnek, de vannak olyanok, mint te, akik azt hiszik, hogy egy ilyen olcsó trükkel elkaphatnak. Még olyan is volt, aki egy dobozzal akart elkapni. Hát megjárta, mert én kaptam el a dobozt, és az egész doboz, az értékes doboza onnantól kezdve már mind az enyém volt. Ez a helyzet a szalaggal is. Megkaparintottam, és már az enyém. Persze azt is láttam, hogy sokkal rövidebb, de biztosan nem akarod magadnak megtartani a többit. Az embereknek nincs szükségük szalagokra, csak azért csinálják őket, hogy nekünk, cicaisteneknek áldozhassák, és mi jól szórakozhassunk velük. Ez biztos. Nyaa! Szóval tutimuti csak későbbre is tartogatni szeretnél, mert annyi kreativitásod már nincs, hogy változatos dolgokkal kápráztass el, így amit kitaláltál, azt szereted jó sokáig húzni, nehogy unalmasnak találjalak. Jó terv, de természetesen átlátok rajta. Már akkor tudtam, hogy mi a szándékod, mielőtt te kigondolhattad volna. Egy cicaistennek bár nagyon unalmas ezt csinálnia, sőt még egy kicsit megalázó is, de képesnek kell lennie az emberek buta fejével gondolkodni. Nagyon nehéz feladat, de nekem természetesen ez is sikerül. Szóval tudtam előre mindent, de hagytam neked. A szalagért cserébe engedtem, hogy újra érints, de azért egy kellő pillanatban finoman ráharaptam a nyakadra, hogy azért tudd, hogy hol a helyed. Azt is tudtam előre, hogy mivel láttad, hogy szavaid kevesek ahhoz, hogy folyamatosan megnevettess, buta emberi módszerekhez nyúlsz, mert azt hiszed, hogy ezek rajtam is beválnának. A cicaistenek csilingelő nevetése gyógyító hatással bír a lélekre, és biztosan te is csak ezt akartad elnyerni, én pedig kegyes cicaistenként miért is tagadnám meg tőled? Átengedtem magam a csiklandozás emberi hóbortjának, és boldogan kacagva tekergőztem alattad az ágyon. Arra nagyon figyeltem, hogy a fejemet egyszer se emeljem fel, nehogy véletlenül én is a nyakamat mutassam neked, mert azt félreérthetnéd. Persze még mindig vártam valamit, a bocsánatkérést, amit egész idáig elszalasztottál megtenni. Ideje volt már pótolnod, szóval szélesre húztam a szájacskámat, picit megremegtettem a sarkát, és engedtem, hogy a behódolás jeleként nyalizd, hiszen egyértelműen ezt akartad. Előlem nem rejthetsz el semmit. Nyaaa!

by **Tachibana Makoto** Csüt. Jún. 09 2016, 10:14

Bevallom, a nevetése valóban zene volt a füleimnek. Kellemes hangja volt és szép mosolya, úgyhogy kiélveztem minden pillanatát a csikizésnek, amíg kacagott és vonaglott alattam. Biztos voltam benne, hogy magában azt gondolja, ezt most csak azért engedi nekem, mert megajándékoztam a szalaggal, de persze nyilvánvalóan ő is élvezte a dolgot, egy pillanatig se próbált kibújni alólam, hanem átadta magát az örömszerzés eme ártatlan formájának és felszabadultan szabadon engedte a hangját. Az én arcomra is mosolyt fakasztott, úgyhogy jó alaposan kihasználtam a csiklandósságát, és egészen addig birizgáltam, ameddig úgy éreztem, bírja. Végső soron azonban ez nem volt más, csak egy könnyed átvezetés és a préda kifárasztása, így akármennyire is leltem, vagy akár leltük kedvemet a csikizésben, miután abbahagytam, még megnéztem magamnak a lány arcát, aztán az ajkaira tapasztottam az enyémeket. Úgy gondoltam, nem fog ellenkezni, ha követi a szabályait, maximum visszacsókolni nem fog (még), és végül így is történt. Finom voltam vele, gyengéden csíptem az ajkaim közé az alsó ajkát, óvatosan vetettem be a nyelvem, hogy először csak végigsúroljam, aztán finoman megpróbáljak a szájába bújni vele. Mindeközben átöleltem, és simogattam a hátát.
- Mit szólnál hozzá, ha most törnéd meg azt a pecsétet a csodaládikódban? :] - kérdeztem tőle kedves mosollyal, miután egy kicsit hagytam levegőhöz jutni, és megcirógattam az arcát - Úgy képes lennék cicaistennőhöz méltó örömet okozni neked - tettem hozzá, csak hogy legyen valami indoklás is, és legyen mire fognia, ha enged a kérésemnek. Úgy véltem, ez fontos volt az ő lelkének, megtalálni a megfelelő kibúvókat :]

by **Nedzsem** Csüt. Jún. 09 2016, 10:38

Mondhatom, elég bénán csináltad a nyalakodást, de egy embertől ne várjon el sokat senki. Megmutatni persze nem szabadott, hogy hogyan kell, az méltóságomon aluli lett volna, de arra azért gondoltam, hogy ha befejezed végre, akkor elmagyarázom. Azután arra gondoltam, hogy miért is magyaráznám el, hiszen innentől kezdve már az enyém vagy, csak tőlem kell majd bocsánatot kérned, így ezzel még ráérünk. Majd ha találok több fajtársat is, és esetleg áthívom őket is játszadozni az új házikómba, addigra már biztosan jól nevelt leszel, ügyesen kitanítva. Ha nem, akkor pedig addig elteszlek valahova a sufniba, hogy ne zavarj minket, és kiszolgáltatom magamat a többiek szolgáival. Na jó, esetleg majd nézheted, hogy tanulj is valamit belőle. Bízom benne, hogy gyorsan tanulsz és nem felejtesz olyan könnyen, szóval nem kell sok energiát és fáradtságot feccölnöm a nevelésedbe. Arra azért már megforgattam a szemeimet, hogy képes voltál bedugni a nyelvedet a számba, és rá is haraptam egy picit, hiszen annak ott semmi keresnivalója nincsen. Az én pofikámba csak finomságokat szabad dugdosni, a nyelved pedig még nem is volt halízű, mert csak az ajkaid közé fogtad a halacskát. Amikor a hátamhoz értél, homorítottam egy picit, hogy könnyebben hozzáférj, könnyebben simizhess, és újra dorombolni kezdtem.

-Purr! Miért gondolod, hogy bármilyen pecsét hatással lehetne az én csodálatos cicaistenség valómra? Ha te nem vagy képes valamire, az bizonyára a te korlátoltságod jele, nem pedig az enyém. Ne aggódj, ha sokat gyakorolsz, akkor majd jobban fogod érteni a cicaistennők minden rezdülését, de egyelőre ne próbálj többet adni magadból, mint ami vagy. Megviselné a törékeny emberi lelkedet, és nem akarlak kiszipolyozni. Nya-ah! Nem én!

by **Tachibana Makoto** Csüt. Jún. 09 2016, 10:56

Nahát, vadul a kiscica egy kicsit :] Kaptam már harapást a nyakamra, most a nyelvemre is, de egyik sem az a típus volt, amivel "fájdalmat" akart volna okozni, úgyhogy nem tántorítottak el semmitől. Most szívesen beleláttam volna kicsit a fejébe, hogy milyen gondolatokat rejt el a fantáziavilága, mennyire érzi magát nagylánynak, hogy felkeltette az érdeklődését egy nálánál idősebb fiúnak, de egyáltalán nem volt biztos, hogy ezek a gondolatok tudatosan megjelentek a fejében. Viszont ha máshogy nem, hát tudat alatt ott úszkálhattak ezek a gondolatok, hiszen egy pillanatig sem tiltakozott a manővereim ellen... Igaz, valamennyire hiányoltam a zavarát, pedig képes volt rá, elvégre a bókokra elpirult korábban, és talán most is megtenné, ha hízelegnék neki. Már csak arról kellett meggyőznöm, hogy szabadítsuk fel azokat a fránya erkölcsöket, amiket a játék kényszerít ránk ilyen-olyan beállításokkal. Ez azért nem volt könnyű, mert valószínűleg nem értette, mire szeretnék kilyukadni, vagy hogy mit szeretnék egyáltalán elérni, és nyersen sem lehetett neki megfogalmazni, mert nem illett a világába.
- Így van, az én hibám... Sajnos az én varázserőm nem elegendő ahhoz, hogy megtörjem a pecsétet, ezért van szükségem a te hatalmas tudásodra és bölcsességedre. Kérlek, mutasd meg, mire vagy képes! Ígérem, ha kudarcot vallok és nem érzel különbséget, elfogadok bármilyen büntetést, bármit, amit csak illőnek találsz, cicám.... :] - tettem még egy próbát, hogy meggyőzzem arról, érdemes előhívnia a menüjét, és az instrukcióim alapján megidéznie a legfontosabb varázsigét, ami ebben a világban csak létezhet :]

by **Nedzsem** Csüt. Jún. 09 2016, 11:30

Nyugodtan pihegtem az ágyon, teljesen kinyújtózva. Kicsit úgy lökdöstelek, hogy tudd, azt akarom, hogy újra felülj, majd ismételten elhelyezkedtem az öledben, megint csak a hátamon feküdve, az összes tappancsomat kinyújtóztatva.

-Nyaaa! Még biztosan van abból a halacskából, ugyi? Ha már úgyis karattyolsz, közben jártathatnád a kezedet is, figyelni akkor is tudok, ha közben eszem. Tudod, nagy cicafüleim vannak, és ha csak nem akarod oda dugdosni a halacskákat, amit ugye nem akarsz, akkor hallak miközben eszegetek.

Megint kellett egy kicsit irányítani téged, mert a nagy próbálkozás közepette elfeledkeztél a legfontosabb feladatodról, a táplálásomról. Ezért jöttünk ide, ez volt a fő cél, szóval nem engedhetem, hogy elhanyagold. Addig nem is válaszoltam a butaságaidra, amíg nem kaptam meg a következő falatot, és ezt eltökélten jeleztem is neked azzal, hogy nem is figyeltem rád, csak a tálacskámra. Ha megtetted amit kértem, és újra falat került a szájacskámba, akkor boldogan rágicsáltam el, és hajlandó voltam neked válaszokkal szolgálni, miközben megpaskoltam a buta buksidat.

-Mondtam már, hogy emiatt nem kell aggodalmaskodnod. Nem is várom el, hogy tökéletesen szolgálj még, azt pedig pláne nem, hogy olyan legyél, mint egy lelki társ. Nincs semmilyen pecsét. Tudom, hogy az emberek mindig szeretnek kifogásokat keresni az ügyetlenségükre és a sikertelenségükre, de egyszerűen az a magyarázat, hogy ember vagy, és még nem tanítgattalak eleget. Ha egy varázsütésre tökéletessé tennélek, amit megtehetnék, akkor nem alakulna ki az a kapcsolat közöttünk, ami egy cicaisten és a szolgája között meg kell, hogy legyen. Ráadásul elpusztítanám vele a lelkedet, amit nem szeretnék. Légy türelemmel, figyelj mindenre, amit tanítok, és legfőképpen rám, és akkor egyszer majd eljutsz arra a szintre, hogy a képességeidhez mérten legjobban tudj szolgálni.

És ezzel befejezettnek is tekintettem a témát, majd intettem a mancsocskámmal, hogy adhatod a következő falatot.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Jún. 09 2016, 12:27

Még mindig éhes? Mármint az való igaz, hogy az etetés félbemaradt, de annyi minden történt azóta, hogy már-már azt hittem, elfelejtette, hogy léteznek a világon, és ráadásul ebben a szobában is halacskák, amik arra várnak, hogy elfogyasszák őket. Vagy pixelekké legyenek :] Hát jó, kinyújtóztam, hogy elérjem a magára hagyott tálat, és amint megkaparintottam a szélét, magamhoz húztam, és megragadtam az egyik halacskát, hogy a lány szájába lógassam. Ez igazán nem okozott problémát, ennyit még megérdemelt, bár ha túl sokat eszik, akkor nem fogom csókolgatni. Az már majdnem olyan lenne, mint a dohányos nők esetében, amikor olyan érzésem támad, mintha hamutartót csókolnék. Vagyis... nekem nem, mert még nem volt dohányos partnerem, a nagy étkem igazából itt alakult ki a lányok terén. Odakint sokkal konzervatívabb voltam... bizonyos okokból, amik most nem állnak fenn.
- Értem... szóval nem bízol bennem eléggé. Lehet, hogy vannak hibáim, hisz' ember vagyok, de minden tőlem telhetőt megtettem, hogy odaadóan szolgáljalak. Értékeltem minden ajándékod, boldoggá tett a kedvességed. És mégis, amikor igazán fontos lenne, akkor cserben hagysz? Az egyetlen fontos dolgot, amit kérnék tőled, megtagadod, ráadásul anélkül, hogy egyáltalán esélyt adnál, hogy bizonyítsak? A te hatalmadhoz képest ez csak egy apróság, de nekem a világot jelentené, ha láthatnám! Talán az is hiba volt, hogy úgy véltem, érdemes szolgálni téged...? - tettem már fel az utolsó kérdést magamnak. Nem kapott több halat, egyszerűen leszegett fejjel meredtem magam elé. Kemény dió, de én akkor is feltöröm, itt volt az ideje, hogy kijátsszam ezt a kártyát is. Nem kockáztathatta meg, hogy elveszti az egyetlen követőjét, és most ennek a lehetőségét pendítettem meg :]

by **Nedzsem** Csüt. Jún. 09 2016, 14:42

-Ch! Mi köze ennek az egésznek a bizalomhoz, Tachibana-sama?

Kérdeztem most már kissé türelmetlenül. Az emberek olyan buták, ha valami tévképzetet a fejükbe vesznek, akkor még az istenek is nehezen verik ki azt onnan, márpedig most nagyon úgy tűnt, hogy neked ez a fura pecsétes izé nagyon megragadt a buksidban. Felemeltem a fejemet, hogy a szemedbe nézhessek, és még a fülemet is kíváncsian biggyesztettem picit oldalra.

-Igen, minden tőled telhetőt megtettél, de az előbb mondtam el, hogy ez még korántsem elég a tökéletességhez. Annak az eléréséhez azonban egyáltalán nem kell a csodaládikómban kotorásznod. Ha nagyon szeretnéd, akkor elővarázsolom neked, és megnézem, hogy mit szeretnél mutatni, de csak akkor, ha már végeztünk mindennel.

Húztam el a mézesmadzagot az orrod előtt, és biztos voltam benne, hogy ez be fog válni. Igazán buta dolog volt a kérésed, hiszen már minden fontosat megtaláltam a csodaládikóban, ami csak kellett, teljesen biztos voltam abban, hogy semmilyen buta pecsét nincs rajta. Megtaláltam a varázsiránytűt, ami az utat mutatja, és lerajzol mindent amit valaha körbeszaglásztam. Megtaláltam a csodaládikót, ahol a kegytárgyaimat tarthatom, és megtaláltam azt a részt is, ahol ki lehet választani, hogy a tökéletes adottságaim közül, melyiket szeretném tovább tökéletesíteni. Minden fontos megvolt, és az én fürkésző cicaszemeim elől semmilyen pecsét nem rejtőzhetne el.

-Megértem a türelmetlenségedet, hiszen a te rövidke emberi életed más léptékkel mér, mint a mi isteni, életeken átívelő létezésünk, de hidd el, ezzel is számolok. Befejezed az etetést, utána megmosdatsz, utána pedig szépen kikeféled a bundámat. Ha ez mind megvan, akkor ezek után hajlandó leszek megnyitni neked a csodaládikót, és bebizonyítani, hogy semmi pecsét nincs ami korlátozhatná a hatalmamat. Nyaa!

Feküdtem vissza újra, és nyitottam ki a szájacskámat, hogy beletehesd az újabb falatot.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Jún. 09 2016, 21:29

- Valóban, mi köze? Mi az, amit bizalomnak nevezünk? A bizalom hit. Ha hiszel bennem, ha hiszel abban, amit mondok és nem kérdőjelezed meg, és ha erre a hitre mered bízni a sorsod alakulását, az a bizalom. Ha nem hiszed, hogy amit mondok, lehetséges, akkor a bizalmad sincs meg felém. De képzeld el, hogy ha mégis igazam van, akkor magasabb szintről kezdheted meg a tanításomat, és kibővül a potenciál, amit elérhetek. Nincs veszítenivalód, cicám - próbáltam bölcsen hangozni, de filozófiai eszmefuttatásom igazából már lényegtelen volt, és valószínűleg ő is végig fogja ásítozni. Már mindketten tudtuk, hogy engedni fog, és ez így is lett, mire én elmosolyodtam.
- Köszönöm. Bölcsességedhez és végtelen türelmedhez csupán szépséged érhet fel - hízelegtem a lánynak hálálkodva, majd újra kezembe vettem egy halacskát, és amint visszafeküdt az ölembe, folytattam az etetést, türelemmel várva, hogy minden falat után lenyalogassa az ujjaimat, és kiélvezze a vízi élőlények minden aromáját.
- Talán balgaság tőlem kedvességedben kifogást keresni, de úgy hiszem az ideális időpont a pecsét megtörésére étkezés után lenne. Tele pocival a varázserőd eléri a maximumát, minden további cselekvés azonban a pihenésedet készíti elő, és minél álmosabb vagy, annál nagyobb kockázat rejlik a mágia használatában. Nem tudnám megbocsátani magamnak, ha valami balul sülne el - szólaltam meg közben, bízva abban, hogy étkezés közben inkább a halra szeretne figyelni, és így engedékenyebb lesz :]

by **Nedzsem** Csüt. Jún. 09 2016, 21:47

El sem tudod képzelni, hogy mennyire de mennyire rettenetesen untatott a szövegelésed. Én tényleg nagyon próbáltam figyelni, hogy úgy tűnjön, mintha egy picit is érdekelne a csacsogásod, de amikor már olyan szavakat kezdtél használni, amiket te nem is ismerhetsz, meg teljesen belebonyolódtál a mondataidba, akkor egyszerűen lehunytam a szememet, és egy hatalmas ásítással jeleztem, hogy elég lesz.

-Nyaa! Teljesen ki fog hűlni a szád, ha ennyi csacsogsz. Úgy tudtam, hogy a fecsegés az a nőstények sajátja az embereknél, de úgy látszik te a fajod egy különleges kandúr egyede vagy. Ne aggódj, nem ítéllek el emiatt, csodálatos dolog lehet, hogy egyszerre képviseled mindkét nemet, és talán még jobb szolgává is leszel ezáltal. Ha bármit szeretnél kérni ezzel kapcsolatban, akkor csak szólj nyugodtan, de lehetőleg ennél rövidebben.

Nyaa! Ennyit fecsegni feleslegesen a semmiről. Hihetetlen, hogy mire képesek az emberek. Teljesen felesleges volt, hiszen már el is felejtettem, hogy mit karattyoltál, szóval tutibizti, hogy nem volt fontos. A fontos dolgok benne maradnak a buksimban, ebből azonban egy halfaroknyi sem maradt meg, szóval teljesen értelmetlen volt. Amikor végre elkezdtél értelmes szavakat is kiengedni a szádon, azaz engem dicsértél végre velük, akkor viszont én is megdicsértelek, hogy megtanuld mi is a követendő példa.

-Úgy, úgy! Nyaa! Ez a beszéd már sokkal jobban tetszik.

És hami, és nyali, és megint hami és megint nyali. Egész nap tudnám ezt csinálni, ha nem lenne annyi sok kötelességem, ami elszólít az ágyikóból és a tálkám mellől. Szörnyű, hogy mennyi felelősség szakad a cicaistenek nyakába csak azért, mert az emberek nem képesek nélkülünk boldogulni. De már megint fecsegsz, igaz szerencsére csak a végét kaptam el, mert a sokkal fontosabb gondolataim elnyomták a te buta szavaidat a fejemben.

-Ebben ismét tévedsz, Tachibana-sama. A nasi után feltétlenül kell egy kis lazítás, és a pihenésre való felkészülés bár komoly és megterhelő feladat, mégis a lazítás része. Teljesen nemkipihenten és kajakómásan nem szabad varázslani, szóval mindenképpen kell a mosdatás és a fésülgetés. Tanulj türelmet Tachibana-sama, és ne kérdőjelezd meg a hozzáértésemet.

by Ajánlott tartalom