Keleti Kapu

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Go down

default Keleti Kapu

Témanyitás by Klein on Pént. Márc. 01, 2013 7:44 am

A három városkapu egyike, és talán a legfontosabb is, hiszen innen kiindulva juthatnak el a kalandorok a boss tornyáig néhány óra gyaloglás árán. Míg a fal külső oldalán a szint átlagához képest komoly erejű szörnyek állják a játékosok útját, addig a Keleti Kapu városon belüli környéke elsősorban a harcosok felkészülésére szolgál. Többnyire fogadók, talponállók és gyorsan fogyó felszereléseket, kristályokat, főzeteket áruló boltok találhatóak itt. Lévén népszerű, sűrűn lakott kerület, így az árak is kicsit borsosabbak mind szállás, mind áruk terén.
avatar
Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 3103
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Szer. Május 29, 2013 1:06 pm

//A Fénytelenedés folytatása//

Artemis egyedisége a ritkaságában rejlett. Igazán! Nem volt még egy belőle, más íj nem így nézett ki, még csak hasonlót sem dobott a rendszer. És ha bárki kérdezte volna, esküt teszek, hogy folyamatosan szépült és erősödött a kezem alatt. Mintha minden harc tüzelte volna, minden kilőtt nyílvessző fényesebbé tette volna. Büszke és féltékeny egyszerre voltam rá.
Mások a Fényként ismerik… – mondtam durcásan, ahogy láttam, hogy Anatole is ráakadt páratlan szépségére. Ruházatomon por ült, ügyetlenül próbáltam letakarítani magamat. Földre kerültem, a KT-t övező animációk már lefutottak, ott maradtunk hát mi ketten, én a porban, Anatole meg kezében a fegyveremmel. – Így hívd kérlek te is – néztem fel rá. Kicsit ódzkodtam tartani a tekintetem, de Artemis megérdemelt ennyit. Néhány másodpercnél tovább így sem bírtam, és borzasztóan érdekessé vált egy szikár földfolt közvetlenül előttem. Ujjammal Artemis formáját rajzoltam bele. Szótlanság következett a részemről. Nem tudtam mivel szaporítani a közénk álló csendet, csak a némaságommal.
Végül erőt vettem magamon, és hacsak ő nem kínálkozott, egyedül álltam fel. Gyökeret vert bennem a gondolat, hogy rühellem a SAO-t, és ki akarok lépni, de próbáltam lenyugtatni a siránkozó felhangokat a torkom legmélyéről.
Érdekel? Beszélek még róla, ha visszaadod – kínáltam fel a kezemet. Azt mondtam, hogy kínáltam? Jobban elmondja, hogy követeltem! Határozottan tartottam magam. Nem mint holmi döglött halas kézfogás, vagy a felajánlott, de öt másodpercnyi elutasítás után visszavont lekezelés, hanem erőteljes kérés: add vissza az íjamat.
A csere szerintem korrekt volt, a közelben beülős rámenest szúrtam ki. Nyilván az íj hozzám tartozott, vissza kellett adnia. Szemem ugyan nem bírtam rá emelni, de szuggeráltam Artemist, hogy ha más nem, hát saját akaratából ugorjon át az én kezembe.
Amennyiben a csere lezajlott, fejemmel az étkező felé böktem. Invitálás. – Fizetsz ott nekem egy kaját – jelentettem neki határozottan.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
avatar
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Május 31, 2013 1:06 pm

Ott állok a küzdőtéren, mint egy rakás szerencsétlenség, fejem fölött a "winner" felirattal, kezemben Artemis, előttem pedig a nagy Ranmaru hentereg a porban. Elég.. hátöm... nem is tudom megfogalmazni milyen ez a szituáció. Kínos? Abszurd? Paradox? Ambivalens? Hány olyan szót dobáljak még, amihez értelmező kézi szótár kell? Össze vagyok zavarodva, s a köztünk beálló csendet végül Ran töri meg. Állítása szerint "A Fény"-ként is nevezik a kezemben lévő fegyverét, ami számomra nem sokat mond, lévén nem vagyok még annyira otthon az íjász fegyverekben. Jól cseng, menő meg minden, de jobban izgat a statja. Miközben Mr. Kocka feltápászkodik - segíthettem volna neki, de tök kimegy a fejemből az az evidens dolog is, hogy felsegíthetném - szóval olthatatlan vágyat érzek arra, hogy lehívjam az íj menüjét és végigbogarásszam az infókat róla. Valószínűleg soha többé nem vehetem a kezembe Artemist, legalább is ha Ranon múlik, biztos nem. Kihagyhatatlan alkalom, miért ne használnám ki?
Azonban a pápaszemes ellenkezést nem tűrő módon nyújtja a kezét felém, vagy hát inkább Artemis felé. Érdekel? Persze, hogy érdekel! Ne viccelj! Gyűjtöm a felszereléseket, fegyverkülönlegességeket, potikat, kristályokat, szerinted nem érdekel egy ilyen gyönyörű míves darab? Csorog a nyálam az után, hogy rápöttyinthessek a menüjére. Ran beszélni akar róla... Ran! Kommunikálni! Velem! Feltétel: ha visszaadom. Olyan vagyok, mint egy ócska számítógép, ami recsegve bootol és lassan dolgozza fel az információkat. Ha kívülről szemlélném magunkat, akkor kb az látszana, hogy az íjász felém nyújtja a kezét, én meg mereven nézem a fegyverét. Tekintetem a kezére sodródik, majd férfiasan belecsapok és jól megszorítom.
- Áll az alku Tatsuki Ranmaru, mesélj A Fényről, akármennyire is szektásan hangzik, viszont te fizetsz, mert én nyertem! - Arcomra fölényes vigyor ül ki, elégedett vagyok magammal, most már lecsengett, hogy legyőztem őt és hogy ennek örülni kell. Még egy utolsó pillantást vetek Artemisre, majd majd szusszantva egyet elengedem Ran kezét és visszaadom neki a drágaságát. Feltéve, ha hajlandó meghívni kajálni Razz
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Pént. Május 31, 2013 1:58 pm

Belecsapott a kezembe! Kezet fogott velem! Nem rándultam össze, kibírtam az érintését, nem is volt ez olyan nagy dolog. Mint az injekció, amire azt mondták, hogy aztán majd csak egy szúnyogcsípés lesz. Fityfenét! Az injekció kellemetlen és fáj. A kézfogás… nos, határozottan nem fáj, de kellemetlen. Ő Anatole-os vigyorral élvezte az érintkezést, nagy lendülettel, rám fókuszálva. Ez zavart. Kellemetlenül fordítottam el a tekintetemet, de csak addig, amíg meg nem próbált alkudozni. Sértődötten indítottam ellene Halálcsillagos halálcsapást, amely a filmen nagyon szépen semmisített meg bolygókat, de ezúttal sajnos nemhogy nem hevítette Anatole fejét csillag-hőmérsékletűre, de abszolút semmilyen hatást nem váltott ki belőle. Megtört sóhajjal vettem tudomásul:
Meglátásod helyes, az ételt én fizetem – motyogtam. Cserébe kaptam vissza Artemist. Teljesen megérte! Ez a fegyver ennyit és még sokkal többet is megérdemelt! Ahogy… áldoztam is rá. Időt. Energiát. Munkát. Legalább annyit, hogyha online játék volna, már rég kivittem volna ennyivel. Kétszer!
Nem vagyok túl jó a sétálás közbeni beszélgetésben, pedig azért kell néhány lépés, míg a rámeneshez beülhetünk. Nem mintha a beszéd és a járás egyszerre túl nagy nehézséget okozna, természetesen vagyok ennyire multifunkcionális, viszont nem tudom, mikor van a helyes időzítés. Mikor kell megszólalnom? Mit kéne mondanom? Hogyan kezdjem?
A földet bámulom, és Artemist szorongatom. Nem akarom eltenni az invertorymba, hiszen olyan jó érzés, hogy megint nálam van. Még szeretném kicsit közel tudni magamhoz.
Nem akarom, hogy tudják az igazi nevét. Hogy Artemis. Ezért ha más kérdezi, a Fényként hivatkozom rá. A nyílvesszői miatt. Mert azok olyan fényesek. – Kicsit darabosan, de csak sikerül kipasszíroznom magamból néhány alapvető információt. Tudtommal ilyenkor a beszélgetés elindításához egy téma felvetésére van szükség. Úgy érzem, hogy ezzel a néhány mondattal több tucat témát is felvetettem, hiszen mindegyik rendkívül érdekes, nemhogy beszélgetési alapot adhatnak, de csodálom, hogy zengnek már most is ódákat az én csodás Artemisemről!

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
avatar
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Május 31, 2013 5:48 pm

Egyértelműen lejön, hogy Ran feszeng a társaságomban, pedig most csak kezet fogtam vele, nem is ölelgetem, nem is szívattam, alig oltogattam, szóval hálás lehetne, hogy nem dobtam be magam teljes vállszélességgel. Ranmaru-Ranmaru, egyszer leitatlak és akkor meglátjuk milyen a jó öreg Mr. Kocka igazi valója. Lehet egyébként ő a legnagyobb nőcsábász, csak gyengeségnek, visszahúzó erőnek tartja a csajozást, meg úgy általában a beszélgetést és a fizikai kontaktust az emberekkel. Emlékeim szerint még mosolyogni sem láttam, de talán egyszer. Igen, egyszer mintha mosolyt erőltetett volna a képére, de nem volt túl hatásos az sem. Mintha citromba harapna az ember és próbálna jó képet vágni hozzá. Mindenesetre elégedetten bólintok, mikor belenyugszik a meghívásosdiba, majd inventorymba száműzöm a felszerelésem és a fegyverem, végül zsebre vágott kézzel lépkedek Ran mellett, hagyom, hogy vezessen. Arcomon továbbra is mosoly ül, bár nem az a diadalittas vigyor. Valóban elég fényesek azok a nyílvesszők, konkrétan fényből vannak, nem vagyok hülye, láttam a saját szememmel, ne akarjon lóvá tenni Mr. Kocka a mismásolós szövegével. Mindenesetre valóban igen különleges fegyver, mégiscsak meg kellett volna néznem a tárgyinfóját. Na e majdcsak megered Ran nyelve is, bár jobbnak látom, ha nem rohanok neki dúvadként a heves gesztusaimmal és a szövegláda énemmel, mert akkor még a végén zárt ajtók előtt találom magam, meg egy rossz szájízű, kussolós ebéd közepette.
- Gondolom nagyon fontos számodra, ha már nevet is adtál neki... Melyik quest dobta? - érdeklődök normál hangnemben, kicsit finomkodóan, hogy azért fenntartsam a kialakulni látszó beszélgetést. Lássa, hogy érdeklődöm, de azért ne tűnjek tolakodónak sem. Pedig ha tudná, hogy mennyire kíváncsi vagyok Rolling Eyes
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Szomb. Jún. 01, 2013 8:06 pm

Nem adtam nevet neki! Őt így hívják – csattantam fel, de aztán tartanom kellett egy gyors népszámlálást birkákból a fejemben, hogy képbe kerüljek: mennyire nyilvánvalóan fals, amit mondtam? Végiggondoltam, és rá kellett jönnöm: semennyire. Artemist igenis Artemisnek hívják. – Azt, hogy Artemis, a rendszer osztotta – tájékoztattam a páncélkovácsot, kellemetlen megigazítva előbbi kirohanásom után a szemüvegemet.
Nem quest dobta – mondtam. Bevallom: végig akartam gondolni, hogy mi mindent mondok el neki róla. Nem akartam nagy dobra verni, hogy a legendás íjászfegyver nálam van, bár a rendszer kitolt velem, mert a Fény gyönyörű fegyver volt. És ahogy egyre több időt töltöttem vele, úgy egyre szebb és szebb.
Még mindig a kezemben tartottam, és most magam elé emeltem. Ujjammal lekövettem hajlékony vonalát, elidőztem az íj közepénél, ahová a nyilat illesztjük, érzékenyen megérintettem a kézmeleg testét néhányszor. Óvatosan. Incselkedve.
Vadásztam rá. Ő volt a vad, én pedig mindent megtettem, hogy az enyém lehessen – kezdtem megszerzésének ismertetésébe. – Információkat gyűjtöttem róla, amik birtokában egyre közelebb és közelebb jutottam hozzá. Lassan kezdett körvonalazódni, hogy mit kell keresnem, tudtam, hogy mi fog rám várni az alagút végén. Nagyon sötét, nyomokban járhatatlan ösvény vezetett hozzá. Könnyű volt eltévedni – magyaráztam büszkén. – Ámítások. Hazugságok. Füllentések. Sorolhatnám… Engem viszont vezetett az, amit láttam az alagút végén. Ha akartam volna se tévedhettem volna el. Nem én! – teljesen beleéltem magam a történet elmesélésébe. Pedig időközben a rámenes elé értünk, és igazság szerint el is hagytuk. Nem, nem kerülte el a figyelmemet, egyszerűen annyira jelentéktelen információnak tulajdonítottam, hogy nem érdemelte meg, hogy akár csak gondolatot pazaroljak rá.
Engem vezetett a Fény. Engem választott a Fény! Artemis… akarom mondani: a Fény így lett az enyém. És én az övé. Mostantól és mindörökké.
A kezemmel úgy hadonásztam, mint valami karmester. Ez lett volna a gesztikuláció. Aztán a monológ végére értem, tartásom megtört, torkom köszörültem… Vártam a felcsattanó hahotát. Hiszen már megint túlságosan belelovaltam magam a dologba.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
avatar
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Jún. 02, 2013 2:32 pm

- Rendben-rendben, így hívják Rolling Eyes - próbáltam nyugtatni Rant, még a kezeimet is felteszem, mutatva, hogy megadom magam és bocs a tudatlanságom miatt. Vele kapcsolatban mindig úgy érzem, hogy úgy kell bánni vele, mint a hímes tojással. Egy rossz szó és felszökik a vérnyomása, elvékonyodó hangon kezd hevesen beszélni, vagy a szemüvegével babrál. Hmm, vajon nekem is vannak ilyen jellegzetességeim, ha nem tudom fenntartani a nyugalmamat? Aztán ismét zsebre vágom a kezem és csöndben lépkedek mellette. Egyre jobban kezd belemerülni a mesélésbe, de konkrétumot egyet se említ, csak mondja-mondja ezeket a szektás, s már-már kicsit szexista humbugokat, miközben a hasam már korog az éhségtől és mindenféle étkeket vizionálok. Csípős szószban csücsülő grill csirkék, ramen hajú húsgombócok, chili paprikával kardozó oldalasok, szezámos csirkefalatkákkal kosárlabdázó pekingi kacsák. Már csorog a nyálam, erre elhagyjuk a ramenes kajáldát. Nyeh, itt fogok összeesni az éhségtől és még arra is koncentrálnom kellene, hogy a Ran magáévá tette a Fényt! Lehet ő fotoszintetizálásra váltott, azért nem ültünk be végre enni. Nem váltott ki belőlem röhögést a mondandója, egyszerűen vártam a végét és hogy együnk már végre. Ha belapátolhatnék pár tányérka étket, akkor kellő agykapacitásom lenne furfangosan utána járni ennek a fegyver dolognak, de így? Hogy lehet udvariasan utalni arra, hogy zabálni akarok? Hát egy újabb gyomorkorgással, kezemet pedig odakapom a hasamhoz, majd leszidom pocakot, amiért nem figyel eléggé Ranmarura és az ő Fénnyel való közösü... egyesülésére.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Jún. 02, 2013 11:53 pm

Nem nevetett fel a végén, de láthatóan másmilyen reakciót sem váltott ki belőle a történetem. Konkrétan… unta? Akármilyen erősen is próbáltam szuggerálni az arcát néhány fókuszommal, hogy mutasson néhány egyértelmű érzelmet, nem sikerült semmi ilyesmit leolvasnom róla. Adtam magamnak kis gondolkodási időt, majd sarkon fordultam.
Menjünk enni! – adtam ki az utasítást. Gyorsabbnak kellett lennie nálam, legalábbis már egy ideje mindig jobban remekelt, ezért elvártam, hogy időben kapcsoljon, és ne maradjon nagyon le.
Úgy szoktam eltenni Artemist, hogy magam elé emelem, majd elengedem. A mozdulat igen egyszerű, és mégis ez a leggyorsabb általam felfedezett módszer arra, hogy valamit az invertorynkba jutassunk. Lehetne kattintgatni is, egyesével fel és leszerelni, de észrevettem, hogy ez működik, és azóta használom. Olyan, mint a jobb kézzel lehívott menü: az elején még nehezen áll rá az ember, gyakran rosszul csinálja a mozdulatsort, aztán később már álmából felébredve is bármikor összehozza.
Most is ugyan ezt akartam megtenni, Artemis azonban mintha másként gondolta volna. Kiszaladtam a kezem közül, de nem tűnt el, hanem a porba hullott. Rugalmas anyaga miatt odébb is pattant, mint egy partra vetett hal, amely menekülni próbál. Pedig most meséltem róla! Áradoztam! Közel legmélyebb titkaimba avattam be Anatolet, és erre tessék!
Artemis! – kiáltottam fel, és utána kaptam, de a mozdulatom gyorsasága nem volt elég arra, hogy megakadályozhassam néhány láb közé keveredését. Pedig ott álltunk már a rámenes előtt, de így… Nem ehetünk békésen!
El kell kapni! – adtam ki halálra vált arccal az utasítást a páncélkovácsnak. Nem szökhet meg Artemis!
Nem mintha nagyon távolodott volna, hiszen alig egy-két lépés választott csak el tőle. Azonban ez a távolság teljesen áthidalhatatlannak tűnt! Ez alatt a néhány méter alatt tagjaimból elveszett az erő, a lábam kifutott alólam, kezemet szinte ki sem tudtam nyújtani, hogy megkaparinthassam íjamat. Artemis nélkül én megint gyenge és jelentéktelen voltam. Újra egy céhétől megvált céhvezér lettem, egy felszerelésétől megvált frontharcos, egy önbecsülésétől megfosztott íjász. Nélküle… senki voltam. – Artemis! – leheltem a porban fekve, fegyverem felé nyújtózva a lábak között, JK-k között, az arctalan és néma tömegben!

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
avatar
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Anatole Saito on Szer. Jún. 05, 2013 12:30 am

Újra és újra elborzadok, vagy inkább végigborzongok, amikor belegondolok abba, hogy egy virtuális világban vagyok, amiben semmi sem természetes, az éhség mégis ijesztően valóságos biológiai effekteket produkál a szervezetemben. A virtuális szervezetemben... Nem kell WC-re mennem, nem ejthetek teherbe senkit, ugyebár nincs fájdalomérzet és komoly szőrmennyiség sem, de az éhség ugyanolyan kínzó itt is, mint odakint. Lenyűgöző, egyben elborzasztó. Kayaba, te őrült zseni, csak egyszer töltenél el egy hetet a játékban... Vajon Ran hogy éli meg ezeket az aincradi hétköznapi dolgokat? Nekem például izgulós események előtt mindig égett a gyomrom, ettől speciel megkímél a SAO. Pedig tuti nagyon kész lennék egy-egy boss harc előtt, de például az ébredés utáni fáradt olaj leeresztésének rutinja már teljesen kihalt belőlem az utóbbi jó fél év alatt. Ellenben minden áldott reggelt mosakodással kezdek, pedig tudom, hogy nem lett csipás az avatarom. Egyszerűen felüdít, megkönnyebbülök, s érzem, hogy kötődök még az emberi világhoz.
Miközben hálás pillantással lépkedek Ran mellett, miután kijelenti, hogy indulhatunk enni, azon morfondírozok, hogy miként kérdezhetnék rá ezekre a szokásaira. Igen, kíváncsi vagyok, hogy milyen az emberi oldala. Hogy miként éli meg a játékban való életet, a mindennapokat, milyen rendszer szerint tölti az idejét el, milyen valós világbeli berögzülései vannak. Ilyesmiről mindenki beszélget idebent, legalábbis mi Vioval biztosan, szóval úgy gondolom ez másoknál is természetes. Engem izgatnak ezek a kérdések, de tartok tőle, hogy Rant feszélyeznék ezek az egyszerű témák. Valahogy óvatosan kellene megfogni a dolog végét és szépen, finoman felgöngyölíteni, mint mondottam, hímes tojás effektus. Aztán mikor végre támad egy ötletem, s erőt vennék magamon, hogy feltegyem a kérdést, Ran felkiált, miközben Artemis kirepül a kezéből, egyenesen a járókelők lábai közé.
Az "El kell kapni!" című újabb felkiáltását úgy veszem, hogy rám is vonatkozik, szinte nem is gondolkodom, egyszerűen ösztönösen lépek és nyúlok a fegyver után. Szemeimmel az íjra fókuszálok, kizárva a járókelőket a látóteremből, s úgy nyúlok Artemis után, mint a gyöngyhalász a hínárban megbúvó kagyló után. Győzelem, elértem, mielőtt egy hölgy lábával belegabalyodhatott volna. Elnézést kérek tőle, majd kezemben a fegyverrel, arcomon diadalittas mosollyal már fordulok is vissza Ranhoz, hogy visszaadjam neki jogos jussát. Mr. Kocka azonban nem volt sehol és beletelt pár pillanatba, mire észrevettem, hogy a földön van, kezével felém nyúlva, mint a sivatagban rekedt túlélő oázist látva. Elesett volna? Biztosan megbotlott az egyik macskakövön. Semmiség, felsegítem. Vagy inkább kihasználjam az alkalmat? Azt hittem sosem érinthetem többé ujjal Artemist, s most pár perc elteltével ismét! Ezt égi jelnek veszem, muszáj olthatatlan kíváncsiságomat kielégíteni. Viszont ha mohó leszek, annak rossz vége lehet. Kezet nyújtok Rannak, hogy felsegíthessem - ezúttal nem mulasztom el - miközben egy egyszerű, de szenvtelen kérdést teszek fel neki: - Megnézhetem az íjad statjait? - mosolygok rá bárgyún a kezemet tartva, Artemist pedig magam mellett.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Csüt. Jún. 06, 2013 12:51 am

Anatole gyorsabb volt nálam. Őszintén szólva ez meglepett. Mozgásának ruganyossága, mozdulatainak kifinomultsága és kimértsége megütötték azt a szintet, hogy jogot formálhasson újra Artemis megérintésére… ráadásul még gyorsabb is volt nálam!
Én addig is a porban feküdtem, és nyelve az utca szennyét tátogtam leesett állal, ahogy a páncélkészítő kiemelte szinte az ujjaim közül a Fényt. Nem fetrenghettem tovább! Felpattantam és…
Hogyne! Szeretnél talán valami mást is? – Szarkazmust használtam! Alig akartam elhinni, hogy sikerült véghezvinnem ezt a nyelvi bravúrt! – Például ezt a széket…? – húztam kijjebb a rámenes egyik beülőkéjét, hogy kényelmesen ráülhessen a kovács.
Milyen ízesítésűt kívánsz? – Itt már éreztem, hogy valami homok ment a gépezetbe, és átestem a ló túloldalára. Túljátszom a szerepem. Ez már nem szarkazmus! Nem is ironikus… Ez szimplán rendkívül udvarias. Kis gondolkodási idő után örömöm újra fellángolt. Ezt a jellemvonásokat sokan úgyis hiányolták. Íme, most bebizonyosodott, hogy márpedig ilyesmivel is rendelkezem. Ranmarura senki ne merje azt mondani, hogy nem eléggé multitask…!
Mivel én állom a cechet, ezért bármilyet választhatsz – ajánlkoztam készségesen. Nem tudtam leállni. És nem tudtam nem Artemis-szel szemezni közben. A fejemben a gondolatok egymást kergették, és mind körülöttük forogtak. Anatole már másodszor kaparintotta meg a fegyverem, nem voltam biztos benne, hogy nem az ő trükkje volt, hogy egyáltalán kiesett a kezemből. Gyanúsan méregettem, és nagyon igyekeztem kitalálni, hogy mire is gondolhat, sőt mire vágyhat igazán ebben a pillanatban.
A legolcsóbbat kérem, de abból kettőt – adtam ki az utasítást a felszolgálónak. – Természetesen mind a kettő magamnak lesz. Nem rendelhetek a nevedben – próbáltam kiugratni a nyulat a bokorból… fogalmam sincs, hogy egész pontosan milyen logika mentén gondolkodva tűnt ez jó technikának. Azt hiszem, hogy a megérzéseimre hagyatkoztam. És ebben a pillanatban beütött a krach: azt hiszem, hogy ha már én is ezt teszem, akkor mindennek vége, nincs értelme az életemnek. Így esett meg velem, hogy túléltem egy személyes, alig röpke néhány másodperces lezajlású apokalipszist.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
avatar
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Jún. 07, 2013 1:23 am

Hogyne... Fülemben csupán ez az egyetlen egy szó csengett. Hogyne. Mintha kérdezte volna azt is, hogy akarok-e még valami mást is. Igen-igen, különben nem kínálná fel nekem a ramenes étkezde egyik székét. Mi vagyok én, primadonna, hogy kihúzza nekem a széket? Még a hátsóm alá is teszi, ha szépen rebesgetem a szempillám? Hogyne! Színpadiasan helyet is foglalok, hagyom, hogy legyeskedjen körülöttem. Az a szó viszont befészkeli magát az agyamba. Végem van. Nem tudok tovább ellenállni az olthatatlan vágynak. A fegyvere a markomban, sőt Ran meg sem próbálta kitépni a kezemből, nem beszél elcsukló magas hangon, nem vág hisztérikus fejet, nem nevez csalónak. Valami fura, de ezt már egyre inkább kizárja az agyam. Egyedül az íjra koncentrál, s arra a lehívható gombra. Csak most döbbenek rá, hogy percek óta nem néztem Ranmarura.
- Valami csípőset - bököm ki röviden - csirkéset - toldom meg újból igen kurtán, fel-fel pillantva rá. Egy kicsit megragadta a figyelmemet az, hogy két adagot kér a legolcsóbb kajából, majdnem ki is zökkentett, mondván akkor fizetem én magamnak az ételt, ha skótként viselkedik, de aztán jött a magyarázat, s én újra visszaesek már-már kényszeres kíváncsiságom markaiba. Szorítja a mellkasom, lazítok kissé a nyakkendőmön. Ökölbe szorítom a szabad kezem, s csak ekkor veszem észre, hogy úgy ültem le, mintha kissé eltartanám magamtól a felkapott fegyvert. Miért nem adtam már vissza a gazdájának? Nem szabad Anatole, nem szabad! De, hogyne szabadna! S azzal lendül a kezem, mint a drogosnak a fecskendő után. Nem létezett már Ranmaru, a ramenes, az éhségérzet, csak én voltam és ő. Én és Artemis.
A jól megszokott menülehívó mozdulatot végzem el, a pillanat törtrésze alatt átcikázik a félelem az elmémben, hogy elvétem azt a milliószor végrehajtott ujjlendítést, vagy egész egyszerűen Ran rám veti magát és felpofoz, vagy tudom is én mit tesz velem. Sietve futtatom végig a szemem az íráson, abban reménykedve, hogy minél több infóhoz jutok, mielőtt lefüleli a pápaszemes a gaztettemet.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Pént. Jún. 07, 2013 11:38 am

Sok időt töltöttem Artemis kiismerésével. Bár a rendszer segítette a célzást, nem akartam állandóan arra támaszkodni, és ezért minden apró információt tudni akartam róla. Nem csak azt, amit magas szintű fegyverkovácsolóként elém terjesztett róla a rendszer, hanem apróságokat is. Hogy mennyire hajlik a fája. Ha a húrját feszítem, rezonál-e, vagy a kezembe simul. A kilőtt nyílvessző pályáját mennyire befolyásolja ő, és mennyire én. Ezek nüansznyi különbségek voltak, leheletfinom eltérések, de számomra fontosnak bizonyultak.
Sokat küzdöttem úgy, hogy kezemben volt Artemis, hogy pontosan megtudjam, hogyan is növekednek a sebzései nyílvesszőként. Ez ugyanis nem szerepelt a leírásában. „Az Artemis egy törhetetlen, hajlékony fából készült íj. Nyilait magától tölti az íjba, így felajzás után automatikusan bele kerül egy nyíl.” Ez a leírás édeskevés volt nekem is, éppen ezért jártam utána alaposabban anno én is. Az egyetlen árulkodó jel az volt, amit biztos voltam benne, hogy a legjobb tudásom szerint T2-es páncélokat is készítő kovács is láthatott. Hogy ez az íj T0-ás besorolással bírt.
Tisztában voltam vele, hogy hacsak nem tud kinyerni fegyverekből kódolás alapú rendszerleírásokat, ő sem fog közelebb jutni hozzá. Ha meg képes is lesz előhívni, hátha megtudok még én is egy-két dolgot Artemisről, ami eddig nem jutott tudomásomra.
Parancsolj, amit kértél! – toltam elé a kiadott tálat. Gyorsan elkészült az étel, mint minden a SAO-ban. Nagy előny a valósághoz képest. Fókuszaim közül néhány természetesen még ilyenkor is őt figyelte. Hátha észreveszem a csodálkozás apró jelét, és így én is új információkra tehetek szert.
Esetleg kérnél még valamit? – Nagyon igyekeztem kibújni az alázatos szerepkörből, de láthatóan nem túl sok sikerrel. – Mert ha nem, akkor étkezéshez talán használd az evőpálcikákat, és ne a Fényt – ajánlottam a ramenem szürcsölve.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
avatar
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Jún. 09, 2013 1:26 am

[T0] Artemis - íjász spec. (+2 fegyverkezelés). Meg piros a fegyver neve. Sose láttam még ilyet, az én cuccaim max zöld színben virítanak, a boss itemeg állítólag sárgák, de igazság szerint sose ragadta meg a figyelmemet a guide bookban, hogy melyik szín mit jelent. Lehet nem is olvastam még ezt a fejeztet, elég nagy hanyagság a részemről. Tennivalók listájára feljegyezni: Szabadidőben lustálkodás helyett a kézikönyv alaposabb tanulmányozása! Pedig meg mernék esküdni, hogy olvastam már valaha erről valamit. A T0-ás jelző viszont sokkal jobban izgat. Kovács neve nincs megnevezve, pedig a statja kezdő fegyverére utal. Lehet az első szinten találta, csak valami egyedi cucc, azért T0-ás. Igazság szerint sose volt egyedi holmi a kezemben, így nem tudhatom.
- Mit jelenthet a T0-ás? Ez az egyedi tárgyak tier besorolása? - simítok végig az államon elgondolkodva, majd érdeklődő tekintettel felnézek Ranra. Nem akarok erőszakosan válaszokat kicsikarni, közönséges, emberi hangnemben teszem fel kérdésemet, bízva abban, hogy Mr. Kocka már kiismerte a saját fegyverét. Szívem szerint előkapnám azt a guide bookot és megnézném magam, de elrontaná a beszélgetést és az étkezés örömét is. Merthogy megérkeztek a ramenek. Kíváncsiságomat csillapítottam, most már ideje éhségemet is, s ahogy hallom, Ran is erre kíván ösztönözni kissé epés megjegyzésével. Hát jó, nála már az is nagy szám, hogy meghívott kajálni és kommunikálunk közben egymással. Kilépek az íj menüjéből és kis elégedett mosollyal arcomon egyszerűen átadom Rannak a fegyverét. - Igazán gyönyörű darab, de nem gyenge egy kicsit a statja hozzád? Nem kérkedni akarok, de az én fegyverem +6 pontot ad, a tiéd pedig csak +2-t. Elkéne mellé 1-2 csigagyűrű, nem gondolod? Meglátom mit tehetek az érdekedben, persze csak ha nem veszed tolakodásnak. - Közben magam elé húzom a tányéromat és én is hozzálátok a falatozáshoz. Egészen addig meg sem állok, amíg be nem lapátolom a fél tányér ételt, addig szóhoz juthat asztaltársam is, viszont a korgó gyomromat sikerül elhallgattatni. Ellenben úgy érzem, az itemekről és az üzletről kicsit személyesebb mederbe is terelhetnénk a beszélgetést. Mit is akartam kérdezni? Jah igen! - Mondd Ranmaru, mivel töltöd a mindennapjaidat? Komolyan érdekelne, hogy milyen hobbit űzöl idebent, számítógép, internet, játékok és egyéb hétköznapi eszközök nélkül. Hátha tudunk néhány tippet cserélni. - jelenik meg a hamisíthatatlan Anatole vigyor az arcomon, miután megtörlöm a szám.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Jún. 09, 2013 12:40 pm

Bevallom, a rámenem sokkal finomabb volt annál, mint vártam. Egészen elvesztem az ízkavalkádban. A való életben soha nem ettem még ráment, itt viszont üdítő volt minden falat. Ez nem garantálta, hogy kinn is ilyen finom lesz majd, de az járt a fejemben, hogy ki kell majd próbálnom. Belegondolva mostanában elég sokszor járt az a fejemben, hogy mit kell majd kinn megtennem…
A +2-t másfélszeresen számold. Az íjászgyengítés miatt egyetlen statunk lett a sebzésünk és a pontosságunk. Sebzésünk fele a fegyverkezelésünknek. Nyilaim azért találnak mindig célt, mert fegyverkezelésem olyan magas, hogy szinte képtelen vagyok eltéveszteni. A sebzésem ettől függetlenül még mindig kevés, és ez már mindig is így fog maradni, amíg íjász leszek – mondtam elmerengve. Közben néhány fókuszommal továbbra is az előttem lévő ételes tálat nézve, kezemmel motorikusan választva szét a tésztát a hústól… Csak folytattam a magyarázkodást. – Tehát számold háromnak az a kettőt. Egyet ad a sebzéshez, kettőt a fegyverkezeléshez. Így sem leszek soha olyan jó, mint régen – bökdöstem tovább az ételt. A gusztálása nem segített hozzá az étel jobb feldolgozásához. Itt soha nem fájt a hasam attól, hogy úgy ettem, hogy oda sem figyeltem rá. Az emésztőnedvek vagy az érzékeny bélrendszer nem számított, hiszen az étel csak adat volt, ami késleltette az éhségérzetünk aktiválódását.
Bár ez ezen a szinten még nem tűnik soknak, de később lesz magasabb is. Sokat foglalkozom vele, hogy szépen fejlődjön. Kulcsszó a fejlődés! – hívtam fel az evőpálcikámat felemelve a fiú figyelmét. – A T0-ás egyedi tárgyat jelöl, igen. Ami ráadásul magától fejlődik. Kell hozzá a használója, akinek kezében a fegyver folyamatosan egyre jobb és jobb lesz.
Az íjat átvettem, és a felszereléseim listájára száműztem. Egyelőre sokan láthatták, túl sokan is. Biztos voltam abban, hogy észlelném, ha hallgatóznának utánunk, de az ember soha nem lehet eléggé résen. Éppen ezért örültem a témaváltásnak, csatlakoztam hozzá:
Hát… például rendszeresen szoktam rámenezni a barátaimmal – mondtam jobb ötlet híján.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
avatar
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Jún. 09, 2013 1:42 pm

Jókedélyűen felcsavarok egy adag tésztát a pálcikáimra, miközben Rant hallgatom. Most, hogy statokról és az íjász rendszerről beszél, sokkal többet értek a mondandójából, mint a Fényes megvilágosodásából. Pedig régen mennyit szenvedtem azzal, hogy átlássam a saját menümet, vagy a szörnyharcok menetét, a kristályokról és potikról, pláne az ércek és receptek kavalkádjáról már nem is beszélve. Tisztában vagyok más kasztok előnyeivel és hátrányaival, ha nem is feltétlenül utánaolvasás, de legalább a céhtársaimtól hallomásból. Tudok az íjász nerfről is, mint ahogyan gondolom Ran is hallott a többi kaszt változtatásairól. Minden játékban vannak patchek, itt miért ne lennének? Az ilyesmi híre ráadásul futótűzként terjed a vendéglőkbe és a piacokon. A kovácsoknak pedig mindig alkalmazkodnunk kell az efféle újításokhoz, mivel befolyásolhatja a piacot is. Csigamintás gyűrűk iránt speciel igencsak megnőtt az érdeklődés, de úgy tűnik Ranmarut nem hozzák tűzbe. Igaz én csak annyi felkérést kaptam tőle, hogy a lehető legjobb vértet kovácsoljam neki, meg gondolom nem fogja megvetni a sisakjaimat sem, ha már cipellőt is rendelt. Mindenesetre volt haszna annak, hogy ennyire részletesen belemegyünk az íjászok statjaiba, ugyanis eddig még sose gondoltam bele az egyébként nyilvánvaló apróságokba, amikre most rávilágított Mr. Kocka. Azt hiszem többet kellene beszélgetnünk, rendbe tenne sokmindent a fejemben.
- Mindezek ellenére Te vagy a legsikeresebb íjász és az is maradsz az idők végezetéig. Ha kivisszük a játékot, akkor is emlegetni fognak a világhálón, ebben biztos vagyok! - Remélem nem veszi hízelgésnek, amit az imént mondtam, pusztán kikívánkozott belőlem. Lehet kicsit udvariaskodtam is, halovány bűntudat lappang bennem azért, mert fél órája megvertem a küzdőtéren. Milyen bolond gondolat ez... bűntudat, mert éppen szerencsém volt és legyőztem? Legközelebb meg ő verne meg engem, ez örök döntetlen harc lenne kettőnk között. Habár számomra már az is nagy eredmény, hogy méltó és egyenlő ellenfele lehetek annak, aki fél éve még lenézett és gyengének tartott. Hmm, lehet mégiscsak hízelegtem egy kicsit.
- Keresd mindig a dolgok jó oldalát! Lehet, hogy a sebzésed sosem lesz a régi, de cserébe mindig halálpontos. Nekünk, közelharcosoknak örök dilemma, hogy éppen hány pontot költsünk a fegyverkezelésre. Mennyi lehet a biztos találat és mekkora a rizikófaktor, márpedig egy bossharcon nagyon nem mindegy, hogy egy pillanatra is megremeg-e a kezem. Szóval valahol irigyellek is benneteket, íjászokat. - Azt pedig a vak is látja, hogy valóban nagy becsben tartja a fegyverét, s biztos vagyok benne, hogy az ideje nagy részét az íjjal foglalatoskodva tölti. Egy harcművésznek lehet ezernyi fajta fegyvere, szóval én eddig nem tapasztaltam meg, milyen lehet egyetlen típushoz ragaszkodni. Bevallom, sose gondoltam még arra, hogy nevet is adhatnék a harci eszközömnek, mondjuk eddig "tömegcikkeket" használtam, legalább is ami elsőként az enyém is volt, abból is került recept a rendszerbe, így mindenki azt akart magának. Ez örök hajsza lesz, s a pénzem és érceim javát mindig is az fogja elvinni, hogy a legjobb holmikat elsőként ölthessem magamra.
- Nálad mi más lehetne a kulcsszó, mint a fejlődés? - mosolyodok el önfeledten, eszembe se jut, hogy ezzel esetleg nemtetszést váltok ki Ranból. - Abban pedig biztos vagyok, hogy neked elég türelmed és kitartásod lesz fejlesztgetni az íjat. Konkurenciád meg már amúgy sincs, mióta Mirika átváltott a sunnyogó kasztra. - Számat kicsit elhúzom, továbbra sem barátkoztam meg a gondolattal, hogy a pöttöm árnyharcos lett. Ran utolsó mondata azonban igencsak meglepett. Őszintén megmondom, nem gondoltam volna, hogy ilyen szociális alkat. - Valóban? Akkor a következő bossharc után összeülhetnénk többen is és felfedezhetnénk együtt, a barátainkkal, az új szint ramenesét. Én amúgy is szeretem ezeket a nagy társasági összejöveteleket, de sokan olyan maguknak valók...
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Hétf. Jún. 10, 2013 12:12 am

Egy ideig azt figyeltem, hogy viccelődik-e velem a fiú. A fókuszaim aprólékosan vizsgálták a mimikáját, tájékoztattak az aktuális izomtónusok aktivitásáról, vizsgáltam, hogy mikor lépi át az alapvonalát, hazudik-e, ahogy a legjobbnak hív… Azonban nem így volt. Már amennyire én ezt meg tudtam állapítani. Soha nem értettem igazán az emberi érzelmek explicit megjelenéséhez.
Nem hitegetem magam fals információkkal. A fegyverkezelés soha nem fog megérdemelni kétszer annyi pontot, mint a sebzés. Fele ennyi fegyverkezeléssel is igen ritkán hibáznék már. És a sebzésem akkor a duplája lehetne.
Remegett a kezem. Nem volt súlyemelés jártasságom, de így is annyira szorítottam az evőpálcikát, hogy néhány pixel szökött ki az ujjaim között, majd a fa két darabra roppant a kezemben, rámenem maradékát a másik fiú arcára fröcsölve.
Hopp! – jegyeztem meg nem túl nagy átéléssel. Milyen érzelmet is kéne produkálnom most? Meglepettség? Öröm? Bűntudat? Részvét? Hirtelen annyi opció rohant át az agyamon, amik közül választani sem tudtam, hogy randomizáltam magamnak egyet, és figyelve, hogy csuroghat az arcáról az étkem, majd válik a pálcikához hasonlóan pixelekké, elnevettem magam. Ez jött a legerősebben, ennek adtam át magam. Hát… Jól esett. Azt hiszem.
Az ötödik bosson már harminc felett lett volna a sebzésem. Ott lépett életbe a nerf. Emlékszel, ahol a bossterem trükkös volt és A és B csapat egymás mellett küzdhetett. Legalábbis, mint utólag kiderült. Hiányoltam is néhány embert a csapatból, de a győzelmet attól még mi vittük el – mosolyogtam. Mimikám maradványa volt korábbi felnevetésemnek.
Kezem alatt szépen fogyott a rámen, amíg Anatole beszélt, de most, hogy én vettem át a szót, már csak turkáltam. Visszatoltam a pulthoz, csomagolást kértem. Utaltam érte az aranyat.
Soha nem halt meg még a nyilamtól boss, pedig többször is közel voltam már hozzá – mondtam. – Ez hiányzik – üres tálammal játszottam, hogy a nagy nosztalgiázás közben legyen valami, ami ebben a világban tart.
Rendben van, ha ez meghívás volt, márpedig nagyon annak tűnt, akkor elfogadom – futott át a tekintetem a fiún, mint holmi kardos vágás. Végül a jobb válla volt szimpatikus, a tekintete helyett azzal néztem farkasszemet.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
avatar
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Jún. 22, 2013 10:23 am

Nem tudok továbbra is vitába szállni vele a fegyverkezelés kapcsán, mivel igencsak van igazság abban, amit mond. Ennek ellenére továbbra is fenntartom azt, amit eddig mondtam, de úgy érzem kár tovább forszírozni a témát, mert érzékeny pontjára tapintottunk vele, én pedig könnyedebb hangulatú beszélgetésre vágytam. Kis híján felszökik a szemöldököm, ahogy Ran lassan darabokra "morzsolja" az evőpálcikáit, s még akkor is próbálok uralkodni magamon, mikor ő felnevet, miközben megtörlöm a maszatos arcomat. Igencsak frusztráló számomra átélni az íjász hullámzó hangulatát. Játékát? Mimikai vonásainak hadba állítását? Én magam sem tudom eldönteni, hogy mi játszódhat most le Ranmaruban, pedig itt ül velem szembe fél méterre. Kész tanulmány. Hangja dörgedelmesen visszhangzik a fejemben és a mellkasomban, a szavak kezdenek összeállni értelemmé. Felfogtam a szavait, világos volt, hogy mit akar közölni, a mögöttes tartam viszont továbbra is rejtély maradt előttem. És belül dühít, hogy nem tudom kiismerni ezt a pasast, akire minden negatív jellemvonása és tette ellenére is az utolsó pillanatokban is felnézek. Megmagyarázhatatlan. Még akkor is, mikor mintegy az orrom alá dörgöli, hogy az a bossharc, amit végre én szervezhettem, amit kiváló taktikával végigküzdöttünk, annak győzelmét az általa rám szervezett csapattal orozta el. Neheztelek rá? Kicsit. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Elégtétel volt-e az, hogy most legyőztem? Talán. Nem, mégsem. Nem hiszem. Nem tudom. Most mégis mit kezdjek ezzel a győzelemmel. Szemmel láthatólag nem vívtam ki a szemében nagyobb elismerést, mint eddig, bár így is szép ívet vett a kapcsolatunk, de azt hiszem kimaxoltam annak fejlődési lehetőségeit. Végül is együtt ebédeltünk szótlan, magánakvaló Mr. Kockával és beszélgettünk, vagy mi a szösz. Igazán telhetetlen dolog lenne azt remélni pillanatnyilag, hogy valóban önfeledt csevej alakuljon ki. Vele talán sosem fog, pedig szerintem jót tenne neki, ha néha lazítana és nem csak a mátrix egyeseiben és nulláiban látná a világot. Szívem szerint mondanám neki, hogy egy boss kivégzése az én repertoáromból is hiányzik, s legalább annyira vágyom rá, mint ő, de úgy hiszem ez nem vigasztalná. Bölcsebbnek érzem, hogy ha hallgatok és inkább csak bólintok szavait hallván. Gyámolító, vagy talán inkább bátorító mosolyt intézek felé, tudom, hogy a jégszívét nem fogja feltölteni melegséggel, meg amúgy is kissé félreérthető, hogy mit somolygok itt a nem létező bajszom alatt, de hátha vesz valamit a gesztusból. Bár, áhh, nem is tudom miért agyalok ilyesmin. Felhörpintem inkább a maradék ramenemet, majd elégedetten tolom félre a tányéromat.
- Meghívás és örülök, hogy elfogadod. És köszönöm az ebédet. - Eléggé zavar, hogy nem tartja a szemkontaktust, de folytatom. - Senkinek sem fog ártani egy kis kikapcsolódás és a jó társaság. Még neked sem, Mr. Antiszoc. - Vigyorodok el, hogy élét vegyem a megnevezésnek. - Ran, most komolyan. Olyan nehéz lenne néha elengedni magad és önfeledten szórakozni? Tényleg érdekel, hogy mi a hobbid idebent. A horgászatot próbáltad már? Mondjuk nem éppen egy grandiózus program, de kezdetnek megteszi. Engem legalábbis nagyon kikapcsol.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Kedd Júl. 02, 2013 11:48 pm

Anat (2 item, mert Ran halott): Alap Csapat Sebzés Kristály (Aktiválása után a csapatodban mindenki következő támadása 1-el többet fog sebezni.), Pókháló Pajzs (+3 páncél +1 erő)
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 15540
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Kazuma on Pént. Okt. 04, 2013 8:18 pm

Előzmény
Eltelt pár nap azóta hogy Hanával utoljára találkoztam. Eddig egyáltalán nem érdekelt, hogy Neu milyen módon is halt meg. Most viszont hogy tudtam, ki tehet a haláláról már megváltozott a helyzet. Ha Hana megtudja az igazat, akkor az eddig felépített bizalom kártyavárként dől le, és elég jól ismerem ahhoz a lányt, hogy tudjam, ennél több forog itt kockán. Nem szeretném elveszíteni a legmegbízhatóbb bábomat így Aikonak halnia kell. Ez a legbiztosabb módszer, hogy soha ne tudja meg az igazat. Ha Aikot örökre elhallgattatom, akkor Neuro halála is olyan lesz, amilyennek én akarom.
Először legalábbis így gondolkodtam. Viszont mi van akkor, ha sikerül egy második bábot csinálni belőle? Talán úgy is el tudom hallgattatni, hogy nem ölöm meg, és ha jól keverem a lapokat talán még a saját oldalamra is állíthatom. Kétség kívül ez lenne a jobb forgatókönyv. Azonban mielőtt tényleg döntök ki is kell kérdeznem a rend kedvéért. Tudni akarom mi is történt aznap.
Már erősen sötétedett mikor megtaláltam Aikot aki egy fogadóban ücsörgött. Nem mentem be. Többen is ültek bent és látszólag jól elvoltak. Nem akartam megzavarni őket, úgyhogy inkább a játék levelezőrendszeréhez fordultam. Remélhetőleg egy névtelen üzenet elég is lesz.
Ismeretlen írta:A fogadó előtt várlak. Lenne egy kölcsönösen előnyös ajánlatom a számodra, Aiko.
Elég nyers de talán megteszi és még hazudnom sem kellett. Kérdés hogy vajon ennyi elég lesz-e? Ha erre nem harap rá, akkor mással kell megpróbálkoznom de, ha mégis akkor kicsit arrébb húzódom az ablakok elől, és ott várom meg míg kijön. Amint becsukódik az ajtó, és észrevesz, intek is neki. Ha valamiért nem akaródzik neki, akkor kicsit begyorsítok és elkapom mielőtt bármit is tehetne de, ha magától elindul, akkor megvárom, míg a közelembe ér és csak akkor kapom el bal kézzel a torkát. Bármi is történjen a következő lépés, hogy berángatom a fogadó melletti sikátorba, és a falhoz szorítom miközben a késem pengéjét is fenyegetően az oldalához, illesztem. Mindezt persze a lehető legcsendesebben próbálom megcsinálni, hisz nem kéne, hogy felverjük a környéket.
– Te ölted meg Neurot!? - sziszegtem fenyegetően az arcába.


A hozzászólást Kazuma összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 05, 2013 12:25 am-kor.
avatar
Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 918
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Aiko on Pént. Okt. 04, 2013 11:17 pm

Lassan, de biztosan, bár inkább csak lassan, mert biztos nem vagyok, abban hogy ez jó döntés volt, de fel kúsztam az ötös szintre. Persze a tapasztalatom nem csak pontokban gyülekezett hanem magam is egyre kevésbé féltem a  moboktól bár a játékosokat próbáltam elkerülni, és a korábban hozzáadott embereket is töröltem, mert mindent elakarok törölni a „gyáva” korszakomból, persze most is az vagyok de nem mutatom ki, persze így hogy szólózok nincs is kinek kimutatni. „Talán így nekem a legjobb, és egyszer talán olyan erős leszek, mint Kazuma-sama és akkor megölöm! V-vagyis… persze csak akkor, ha más nővel mer kezdeni.” Nehéz eldöntenem, hogy utálom, vagy szeretem, ez a két dolog annyira közel áll egymáshoz. Eddig minden szinten sikerült olyan helyet találnom ahonnan a pirosokat sem űzik el, igazuk van, a bevétel az bevétel felesleges nézni az indikátort ez olyan mintha a bőrszínt néznék. Jelenleg is egy fogadóban fogyasztom a vacsorámat, közben beszélgettem néhány emberrel, hiszen mégsem hanyagolhatom el a szociális életet teljesen, meg aztán eléggé valószínű, hogy többet nem nagyon látom őket, de néha tényleg jól tudom érezni magam ilyen társaságban. Megvillant a levelesládám meg is néztem, hogy mi van benne, elég fura üzenet volt és úgy véltem nem kell vele törődnöm, sőt kicsit még meg is ijedtem, mert nem tudtam, ki lehet az. Egy órával később, kezdtem fáradni, így aztán elköszöntem és ki is mentem az ajtón, majd elindultam a szállásom felé. Egy kéz ragadott meg hátulról, és mire észbe kaptam, egy sikátorban, falnak szorítva találtam magam, egy ismerős arccal szembe.
- Nem így kell udvarolni egy lánynak Kazuma-sama…
Mondtam miközben karját próbáltam lefejteni a nyakamról sikertelenül. „Hmm Neuro…. Nézzük csak…” Szemem elé tárult egy fehér hajú vörös szemű fiú képe, egy kép, ami bevésődött a memóriámba, a többi áldozatommal együtt.
- Ahh.. Az utolsó áldozatom, volt, igazán nagy idióta, csak nem ismerted? Esetleg te akartad megölni? Sajnálom, arról lecsúsztál…
Olyanra nem is gondoltam hogy esetleg a barátja lehet, hiszen a fiú természete és az övé teljesen eltérnek egymástól.
- Szerintem csak jót tettem az emberiségnek, az a fiú bolond volt, annyira szeretett, hogy akkor is meghalt volna, ha arra kérem. De megölni valahogy élvezet volt.
avatar
Aiko
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 246
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 24
Tartózkodási hely : NASA

Karakterlap
Szint: 9
Exp:
430/450  (430/450)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Kazuma on Szomb. Okt. 05, 2013 12:22 am

A tekintetemet az övébe fúrtam. Az udvarlásos szövegét egyszerűen eleresztettem a fülem mellett. A kérdésemre viszont azt a választ, adta amit már úgyis tudtam. Legalább nem próbált meg nekem hazudozni. Viszont ahogy előadta már talán kevésbé tetszett. Egy részem szívesen felpofozta volna de, visszafogtam magam. Elvégre Neuroról van szó. Valahol nagyon is meg tudom érteni az érzéseit. Elengedtem a nyakát és a kést is leeresztettem, de továbbra is fenyegetően tornyosultam fölé. Érezze csak azt, hogy sakkban van. Mert bizony addig nem szabadul, míg nem végeztem vele. Akár így, akár úgy.
– Hogyan történt? Mindent tudni akarok! - követeltem válaszokat. Megvártam, míg válaszol és reményeim szerint, szépen elmondja, hogy pontosan mi is történt, hogy aztán többet még véletlenül se beszéljen erről másnak.
– Más is tud erről? - mert akkor még idejében el kell takarítanom a szemetet… Ha pedig mindez megvolt akkor már csak egy dolog maradt hátra mielőtt eldöntöm mi legyen vele.
– Most jól figyelj rám! Erről soha senkinek nem beszélhetsz! Ha mégis megtudom, hogy ezek után valakinek elmondtad, akkor meghalsz, világos? Hana Shibuyát pedig nagy ívben kerüld el. Ha ezeket betartod akkor nem lesz probléma. Nem szívesen ölnélek meg egy ilyen hükyeség miatt. - persze nem is okozna gondot, de ez már egy más lapra tartozik. Ha jól válaszolgat, akkor tényleg létrejöhet egy kölcsönösen hasznos megállapodás. Talán nem szerencsés túlságosan rá és Hanára építeni de tény, hogyha a saját oldalamra tudom állítani és meg tudom tartani őket, akkor elég hasznosak lehetnek. Hana nem valószínű hogy ellenem fordul míg elaltatom az éberségét de, Aiko már keményebb dió lehet. Neuro meghalt és ő tette. Ez ellen nincs mit tenni. Abból kell gazdálkodnom, amim van de, furcsa mód úgy tűnik, hogy Neu többet ér nekem holtan, mint amikor még élt.
avatar
Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 918
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Aiko on Hétf. Okt. 14, 2013 5:18 pm

-Jólvan jólvan.. elmondok mindent nyugi van~
„Mégis mit akar?” Eléggé sikerült rám ijesztenie. „Hmm csak nem féltékeny? Az mókás lenne, bár az a gyökér maszk takarja az arcát de a hangjából idegességet vettem ki.”
- Épp a szokásos módon folytattam volna a játszadozásom, sőt folytattam is. Kijelöltem a következő áldozatomat, Neuro-t Néha már tényleg sajnáltam azt a srácot annyira belém esett, tényleg szánalmas volt, de persze egy perverz volt, így neki is meg kellett halnia. De még mielőtt megöltem volna, a szokásos és előtte tökéletesnek tűnő módon, az az idióta mielőtt még ivott volna a bénító mérgemből, letámadott. Kicsit meg is ijedtem de gondoltam semmi pánik, sikerült megfordulnom hogy én legyek felül, csak csókolgatta a nyakam, már a vállpántot húzta le rólam, mikor szépen lassan hátranyúltam a késemért, és belemélyesztettem a bénító mérges pengét a szívébe, még szerencse hogy erre is fel voltam készülve, bár sosem gondoltam hogy használnom kell, de mégis olyan jó érzés vol... uhh…
Ahogy bele gondoltam végigrázott a hideg, kissé felszökött a pulzusom, egyenesen felizgultam ettől a kis visszaemlékezéstől. Kicsit elvörösödött fejjel és szaporább levegővétellel folytattam.
- T-tehát a lényeg, hogy néztem, ahogy pixeleire hullik a mocsadék perverz, de végül is hasznosnak mutatkozott, sok cuccot, ami rajtam van tőle szereztem, bár nem értem hogy egy ilyen idióta hogy jutott fel olyan magas szintre. Persze hogy nem mondtam el senkinek hülyének nézel? Így még sokan önvédelemnek is gondolják azt, hogy piros vagyok. Ha esetleg a barát…
Kazuma-sama a szavamba vágott, amiből ki derült, hogy csak az érdekli, hogy senkinek ne mondjam el.
- Hana ki? Nem egészen értem miről beszélsz de, jó hallani, hogy nem szívesen ölsz meg.
Én is egyre kevésbé szívesen ölném meg, bár jelenleg nem is tudnám.
avatar
Aiko
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 246
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 24
Tartózkodási hely : NASA

Karakterlap
Szint: 9
Exp:
430/450  (430/450)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Kazuma on Kedd Okt. 15, 2013 5:51 pm

Hallgattam a mondanivalóját melyből érződött, hogy nagyon élvezte a helyzetet kicsit talán betegesen is. Zavaró tényező, de amíg nem rajtam akar hasonló módon élvezkedni, addig tőlem azt csinál, amit akar. Legalábbis majdnem.
– Hana Shibuya, Neuro gyilkosát keresi, és nem szándékozik életben hagyni, ha megtalálja. Kb ilyen magas - mutattam - és hosszú barna haja van. Ha meglátod jó messzire kerüld el. Mert ha túléled a találkozást és Hanának baja esik, akkor te sem fogod sokáig húzni. - hallgattam el és mélyen a szemébe néztem, hogy lássam felfogta-e a mondandóm súlyát.
– Eredetileg azért küldtek ide, hogy megöljelek, én viszont egyelőre nem fogom megtenni. Ez viszont nincs ingyen. Lehetséges, hogy a későbbiekben szükségem lesz valakire, aki nem fél bepiszkolni a kezét. Azt ajánlom, fejlődj pár szintet, és ha betartod a szabályokat, talán én is segíthetek neked pár apróságban. - remélhetőleg felismeri a lehetőséget, és nem utasítja vissza. Bár tény hogy túl sok utat nem hagytam neki. Viszont már nem tornyosultam fölé olyan fenyegetően. Már nem ráijeszteni akarok, hanem csak a nekem megfelelő mederbe terelni. A kis hazugságom talán elég lesz, hogy meggyőzze. Van a lányban egy kis potenciál, amit kihasználhatok. Ha túléli még egy darabig, és kicsit megerőlteti magát akkor akár juthat is valamire. Nem örülnék neki, ha kárba vesznének az erőfeszítéseim, amit beleöltem a megszerzésébe.
– Mostantól ha üzenetet kapsz tőlem, nagyon ügyelj rá, hogy senki még csak véletlenül se olvashassa el és nem is, mutatkozhatunk együtt forgalmas helyeken. Egyikünknek sem lenne túl hasznos, ha egy kalap alá vennének minket. A mi kis megállapodásunk maradjon szépen csak titok. Neuroról pedig soha többé nem akarok hallani semmit. Nos? - fejeztem be egy eléggé tágan értelmezhető kérdőszóval. Nem vagyok a szavak mágusa de remélem sikerült megütnöm a megfelelő hangot akárcsak Hana esetében.
avatar
Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 918
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Danee on Vas. Jan. 12, 2014 2:11 am

Szervusz drága Kurokoto cimborám!

Rég hallottam felőled, és gondoltam jó lenne ütközni valahol, legurítani pár sört, meg felest és eldumálgatni. Lesz pár új hírem is a számodra!

Kivételesen nem az első szinten gondoltam a találkozót, hanem Nysterben, az ötödiken egy egész elfogadható kocsmára leltem a Keleti kapu mellett, ha érdekelnek az új helyek és új ízek!

Ráböktem a küldés gombra, majd visszagörnyedtem a talponálló keskeny tetejére, tenyerem már alig várta, hogy megragadhassa a nagy darab sörösüvegkorsó fülét, melyben ott himbálódzott a vörösszín' meggysör, az új felfedezettem. Jól esett a hideg szomjoltó ebben a tikkasztó hőségben, amihez cseppet sem voltam hozzászokva.

Felüdülve éreztem magam. Nem kötött semmi sem, és már régóta terveztem, hogy felfedezem magamnak a játék többi városát, ameddig csak a szintem engedi. És lám, találtam is egy majd akkorát mint odalent, pedig már kezdtem azt hinni, hogy mindenfelé csak apró kis porfészkek lesznek, ahova épp csak vásárolni meg pihenni térnek meg a kalandozók!
Itt jöttek-mentek körülöttem, de egyiket sem ismertem, nem volt köztük egy haragosom vagy cimborám sem, egyetlen leány sem, akivel vakvágányra futottam volna. Mindenkin fáradt boldogság látszott, s az ital is szaporán fogyott az ivóban.

Nem bántam meg semmit! Szabad voltam mint a madár, és úgy határoztam, hogy többé nem teszek semmit se kötelességből, csak is amihez kedvem van! Hiszen ez egy játék, és bármennyire is a foglya lettem, szó szerint, a játék van értem, és nem én a játékért, a legfontosabb hogy jól érezzem magam!
De ugyanakkor tudtam, hogy a nagy szabadság, a kötetlenség öröme csak ideig-óráig fog elszórakoztatni, és nem sokára hiányozni fog a családias légkör, a vidám arcok és a nagy beszélgetések. De erre is volt egy tervem, még ha nem is volt garantált a siker!

_________________
I'MMORTAL
#A32F42




"A barátnőm azt mondta a múltkor az ágyban, hogy pedofil vagyok. Azt válaszoltam: Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól!"
avatar
Danee
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1777
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 26
Tartózkodási hely : Pest

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6388/6500  (6388/6500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Kurokoto on Vas. Jan. 12, 2014 11:25 am

A legutóbbi harcom felkavarta a gyomrom, és ráadásként mindjárt itt az a All-Star vagy mi.. végre egy rendes pvp event, ahol szétlőhetek pár arcot és még csapat játék is. Csuktam be a kinyitott könyvet, eddig sem olvastam, mert kicsit sem érdekelt, csupa fikció és semmi alapja. Ledobtam a földre és kisétáltam a helyiségből a folyosóra. Majd tovább egyenesen a főbejáratig. Unott képpel indultam és a szembe jövőkre rámosolyogtam, akárcsak a diákjaimra. Amíg nem szólalnak meg, addig rendben vannak, kivéve a suhancok, vagy a kívülállók. Mint az a macskafüles lány.. hogy merészel egyáltalán ilyet hordani. Az ostobája, kipenderítem innen. A sok punkkal együtt. Punkok nem jöhetnek számításba, azok nem emberek, csak szimplán állatok. Meg az a macska fiú.. Hozé.. hogy nem sül a le képéről a bőr, hogy van egyáltalán.
Hamar, már bágyatag képpel csoszogtam előre, kellett egy szék, és egy pult, amire rádőlhetek és lehányhatom a pultost. Hiányoztok.. mind a hárman.
Találtam is egy ilyen helyet, azonban mielőtt kikérhettem volna bármi féle piát, jött egy üzenet.
Elolvastam és elsüllyesztettem, majd kikértem némi töményet.
Nyster.. szóval mégis csak odakerülök. Mark of Death képességem megjelent ez nem lehet véletlen, hogy Nyster már másodjára kerül elő. Azonban előbb iszok, holnap átsétálok.
...
Tíz óra múlva.
Már kevésbé ingott a pult és a csapos is kiakart dobni, mire lecsúsztam a székről és nagyot csattanva terültem el a földön. Valaki kiráncigált kívülre és a hóra kerültem. Jótékony hideg volt, így párnaként megágyaztam benne és belenyomtam az arcom. Fura ízt éreztem a számban, aminek nem tudtam alapot adni, mi is lehet az, de igazán kit érdekel.
Egy óra múlva.
Hideg van éreztem tisztán, fordultam egyet és valami csorgott az arcomon, felnéztem.. szempillámon hódarabok voltak és valami az arcomnak is nyomódott, felültem és lepotyogott a hó rólam ezzel az érzetek is megszűntek. Megráztam a fejem és felálltam második próbára két lábra. Gyorsan pötyögtem egy üzenetet, amiben ennyi állt: "Hamarosan ott vagyok". Bő két órán át tartott megtalálnom a teleport kaput és további öt perc próbálkozásra, kimondani ezt a szót. A Nyizstert nem tudom miért nem fogadta el.. rohadék rendszer.
Mire átértem, kellőképp felfordult a gyomrom és a teleport kőre taccsoltam. Aludnom kell.. Átmásztam a tócsán és kinéztem egy közeli bokrot, elég hideg van, de nem érdekel..
További négy óra múltán a megjelölt kocsma ajtajában álltam, kevésbé nyúzottan a pár órányi alvás után. Pár szó futott ki számon.
- Ideértem - majd beléptem az ajtón határozottabban és kerestem Danee-t, ha itt volt még úgy leültem asztalához Íjamat pedig neki támasztottam oldalamnak és dacosan hozzászóltam - leszoktál a sütikről?

_________________
Élet: 5(25)
Fegyverkezelés: 4+4
Erő/Irányítás: 2/4 0/+14
Kitartás: 1+2
Gyorsaság: 5+5
Speciális képesség: 20
Páncél: 20

Küldetések: Thingamajig - Az első, Tavak mélyén, Váltságdíj - Felderítők
KT:Judy és Kurokoto boxra fel!, 28 felessel később
avatar
Kurokoto
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 247
Join date : 2013. Jul. 10.

Karakterlap
Szint: 9
Exp:
10/450  (10/450)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti Kapu

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.