Chakna meséi

Go down

default Chakna meséi

Témanyitás by Chakna on Hétf. Jan. 09 2017, 12:35

A way out of depression
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy megkeseredett lány... Így is kezdhetném, de ez azt sugallná, hogy nem történt meg a dolog. Pedig (legalábbis számomra) nagyon is valóságos az élmény. Egy hónappal azután történt, hogy Aincardba kerültem, és elvesztettem Takashit... Hiába is próbált volna akkoriban bárki hozzám szólni, képtelen voltam a kommunikációra, és a mosolyt, ami egyébként folytonos mosoly, ami hozzám tartozott soha nem lehetett látni az arconom azóta abizonyos nap óta... Aznap éppen ebédelni tartottam... Mechanikusan, mint minden nap. Szinte azt sem tudtam, hogy mit csinálok, csak követtem a Kezdetek Városában kialakult napi rutinomat: Felkelek, reggelizek, céltalanul bolyongok a főtér közelében, keresek valamit ebédelni, újra ellenőrzöm a 'Monument of Life' neveit (ahol minden nap újra, és újra szembesülök vele, hogy Takashi ki lett írva az élő játékosok listájából...) majd visszatérek a szállásomra, az apró, egy ágyat, és egy asztalt tartalmazó szobámba. Nem voltam hajlandó, és a mai napig sem tudok egy Aincardi helyet sem otthonomnak nevezni...
 Szóval éppen ebédelni készültem, a szokásos helyen, ahol mindig, a szokásos arcok között... Vagy nem éppen szokásosak? Aznap új arcok is keveredtek a megszokott "társaságba". Nem akartam hallgatózni... De a bezsélgetésük így is megütötte a fülemet.
- Megint elvesztettünk egy barátot - mondta valaki, majdhogynem kétségbeesetten...
- Ne is hagyd magad letörni, cimbora - igyekezett bíztani egyik társa, de az ő hangjában is érezhető volt ugyanaz a búskomorság, és bánat... 
- Ha kicsit korábban értesülünk róla, hogy baj van... - panaszkodott ismét az első megszólaló - vagy ha akárcsak egyel is többen lettünk vola... 
- Nem érdemes ezen rágni magunkat - felelt ismét a barátja, és ugye nem lepődtök meg rajta, ha azt mondom, már a hangjából is sütött, hogy ugyanúgy rágódik ezeken a kérdéseken ő is... - Nem tudhatjuk, hogy lett volna-e bármi esélyünk megmenteni...
 Én ezzel eleget hallottam... Majdnem sírva fakadtam, hiszen ettől mégerősebben tört rám Takashi elvesztésének fájdalma. Gyorsan elvettem szerény ebédemet, és tovább álltam. 
 És az eltelt hónap alatt először NEM a 'Monument of Life'-hoz mentem... Mert túl sok lett volna... Nem bírtam volna ki... Helyette kerestem egy helyet, ahol rendbeszedhetem a gondolataimat. Szinte beleégett a tudatomba a félmondat: "ha akárcsak egyel is többen lettünk vola... " Valakinek szüksége lett volna a segítségemre... Igen, akkor így éreztem: Az ÉN segítségemre... Akkor megmenthettünk, megmenthettem volna egy életet... És esélyem sem volt, hogy ott legyek, mert képtelen vagyok túltenni magam a sokkon, és... ekkor először realizálódott bennem: a depresszión... A következő gondolatsor cikázott a fejemben:
 Nana... Megvárod, hogy más is meghaljon úgy, hogy esélyed sincs segíteni, vagy összeszeded magad, és nekilátsz keresni a lehetőségeket? Hiszen megfogadtad: Ki fogsz jutni, és a lehető legtöbb embert viszed magaddal!  Így tervezted ezt megvalósítani? Tessék szépen felállni a gödörből, és kimászni! Kezdésnek például felejtsd el Takashi áthúzott karakternevének bámulását! 
 Ez volt a kezdete annak, ami végül egy hónap alatt sem történt meg teljesen: Hogy túljussak a depresszión. Az utolsó komoly maradékát már nem tudtakm a saját erőmből legyőzni... Szerencsére azonban a sors (vagy Kayaba?) összehozott Charitonnal, aki mondhatni az első pozitív élmény volt nekem idebent, majd pedig Shuval, Timidussal és Yenával, akik rámutattak, hogy valójában milyen szép is lehet Aincard, ha az ember nem akar mindenbe rosszat belelátni...  Az ő hatásukra csupán annyi maradt ebből a depressziós állapotból, hogy néha az melékekkel együtt rámtör a letargia. Ilyenkor igyekszem minnél előbb elszakítani a gondolataimat.

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 792
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 17
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
Chakna meséi Vo36oi2217/2300Chakna meséi 2yjvlht  (2217/2300)
Céh: Artes

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Takashi 1.rész - A megismerkedés

Témanyitás by Chakna on Csüt. Márc. 09 2017, 00:12

Chakna meséi 200_s
Azt már tudjátok, hogy Nana körülbelül hogy látta a kapcsolatunkat. Elmesélem én is. Oh, majdnem elfelejtettem. Takashi vagyok, az a szerencsés fickó akinek Miura Nana, a legfantasztikusabb, leggyönyörűbb nő a világon Igent mondott.
 Az egész történetet azzal kell kezdenem, hogy vérbeli könyvmoly vagyok. Otthon kész könyvtáram volt, és ha az utcán sétálva megláttam egy könyvesboltot, mindig egy-két újabb könyvvel tértem haza.
 Így történt ez aznap is. Elindultam felfedezni Kyoto minden zugát. Így keveredtem egy nagyobb mellékutcába, ahol még nem jártam. Sétáltam, nézelődtem, de nem tűnt izgalmasnak a környék. Már épp kezdtem is ráunni, amikor megláttam egy hangulatosnak kinéző könyvesboltot.
Gondolkodás nélkül léptem be az ajtón, és a boltban tartózkodó embereket észre sem vettem. Már az járt a fejemben, hogy milyen könyveket viszek ma haza. Nem is emlékszem mennyi időt töltöttem a boltban, de végül csak egyetlen könyvnek sikerült felkelteine az érdeklődésemet. Részben csalódottan, részben izgatottan léptem a pénztárhoz. Mikor az eladó kezébe adtam a könyvet, és felnéztem, egy angyallal találtam szemben magamat... A csillogó, bársonyos fekete haja, tiszta, inteligens tekintete, finoman ívelt szemöldöke, az ajkai látványa... egy pillanat alatt elvarázsoltak... Szinte meg sem hallottam, hogy megszólított.
- Jó választás. Remek izlése van - dicsért meg.  A hangja lágy dallama tovább erősítette a bűbájt, ami hatása alá kerített....Ő visszaadta a könyvet, én pedig ezt a mozdulatot minden gátlás és aggáj nélkül kihasználtam, hogy hozzáérjek a kezéhez, mint egy véletlenül...Puha, selymes bőrt tapintottam...
Mindenképpen szerettem volna megismerni azt a lányt, úgyhogy miután gyorsan eltettem a könyvet a nálam lévő hátizsákba, udvarias meghajlás kíséretében reagáltam a szavaira
- Megtisztel, hogy ilyen jó véleménnyel van rólam. - mosolyogtam rá - Igazán örvendek a találkozásnak. Engedelmével, Takashi Moriya volnék - mutatkoztam be. Szerettem volna... Akartam egy névhez kötni a mennyei jelenést, ahogy azt is, hogy emlékezzen rám! Ehhez elengedhetetlen volt, hogy bemutatkozzam.
- Örvendek, Miura Nana vagyok - viszonozta a gesztust. Tolakodásnak éreztem volna, ha tovább feltartom, úgyhogy egy kézcsók kíséretében elbúcsúztam a tündértől. Furán hathatott, de a nyugati kultúrának ezt a szokását átvették, és használták felénk, így elfogadottá vált. Kilépve a boltból, már tudtam, hogy ahányszor csak lehet, eljövök majd a kis könyvesboltba.

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 792
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 17
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
Chakna meséi Vo36oi2217/2300Chakna meséi 2yjvlht  (2217/2300)
Céh: Artes

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Takashi: A történet vége - Halál és Árulás

Témanyitás by Chakna on Szomb. Ápr. 15 2017, 01:05

Tipikus novemberi időjárás volt azokban a napokban. Az ellenségeim mozgolódni kezdtek, de már megszoktam az elmúlt években, hogy állandóan bujkálnom kell valaki elől. Van aki elől azért, mert értékes felszerelés birtokába jutottam, van aki elől bosszú miatt, és van aki elől egyszerűen azért, mert az indikátorom rám sütötte a bélyeget: Gyilkos. Pedig nem élvezetből, és nem a haszon miatt öltem… Kihasználtak rá, hogy megöljenek valakit anélkül, hogy bármit tehettem volna ellene… Magatehetetlen voltam, és bár gyakorlatilag nem én öltem, az én indikátorom lett vörös, a lelkiismeretem pedig hetekig kínzott miatta. Éppen ezért igyekeztem a hozzám hasonló naív, jószívű melákoknak segíteni, hogy meg tudják védeni magukat.

 Akkor is emiatt hagytam el az aktuális búvóhelyemet: A segítségemet kérték. Én pedig, mivel a közvetítőt megbízhatónak tartottam, szinte ugrottam. Még az sem indította be a vészjelzőket, hogy egy eldugott helyre hívtak a részleteket megbeszélni. Azt írták, sürgős a dolog, úgyhogy nem töltöttem az időt azzal, hogy felmérjem a terepet.

 Elsőre nem is volt semmi gyanús, csak az említett közvetítő várt rám. Már messziről üdvözöltem, és odaérve a közvetlen közelébe hátamat a közeli házfalnak vetve, karbatett kézzel megálltam.

– Miről van szó? – kérdeztem érzelemmentes, de erőt sugárzó hangon.

– Gondoltam érdekelni fog, hogy valaki minden jel szerint utánad kutakodik – mondta rókaképű barátom a maga hamiskás, sunyi arcával.

– Egy nevet mondj, és a részleteket – utasítottam, inkább sürgető hangon, mint parancsoló hangsúllyal. Minden információ jól jön, ha valaki elől el kell tűnnöm. Egyenlőre nem firtattam, hogy az üzenetében segítséget kért

Nem kellett a részletekkel fárasztania. 
– Chakna néven mutatkozik be az illető nő, az első szinten – közölte színtelen hangon. Villámcsapásként hasított belém a név, és azzal a lendülettel fordultam sarkon, és indultam el a teleport felé: Csak ezt ne! Nana utánam jött! Minnél előbb meg kellett találnom, és biztonságba helyeznem. Még mielőtt bármelyik ellenségem hozzám tudná kötni! Menet közben küldtem el a barátságfelkérést neki, hogy mielőbb felvehessem vele a kapcsolatot. Perceken belül elfogadta, én pedig sebtiben írtam is neki.


Takashi vagyok, Mit keresel itt Nana? Miért léptél be! Tudod, hogy nem léphetsz ki!


Nem vettem észre, hogy követnek… Mikor elküldtem az üzenetet, már körülvettek azok, akik engem okoltak egy barátjuk haláláért, köztük a rókaképű barátom. Védett területen kívül, mert a legrövidebb út azon keresztül vezetett a teleporthoz.

– Mit akartok? – kérdeztem hűvös hangon. Vörösek voltak, nekem viszont nem volt időm velük bíbelődni.
Választ már nem kaptam. Az egyik nekem rontott, én pedig kardommal hárítottam a támadását. Pillanatokon belül kiderült, hogy túlerőben voltak. Igyekeztem védekezni, de gyorsan apadt mind a kitartásom, mind a páncélom, majd az életpontom. A barátomra néztem, és ebben a pillanatban leesett, hogy elárultak… Ő követett, és jelezte a többieknek, hogy hol vagyok...

- Mocskos játékot játszol, te áruló– förmedtem rá jeges tekintettel a pillanatnyi „tűzszünet” alatt, aztán folytattam a védekezést, egyre kevésbé hatékonyan.

– De nagyon is kifizetődőt – vicsorgott. A korrupt rohadék… Lefizették, hogy kicsaljon… Közben a „piszkos munkát” végzők is ordibálni kezdtek.

– Ezúttal nem úszod meg

– Meghalsz te rohadék

és még több hasonló. Reménytelen helyzetbe kerültem. Egy valamit viszont még mindenképpen meg kellett tennem, hogy Nana ne kerüljön közvetlen veszélybe, ezért kétségbeesetten vagdalkozni kezdtem, és sikerült akkora teret kiharcolnom magamnak, hogy legyen elég időm kitörölni a postafiókomból az üzenetet, amit Chaknának küldtem. Ezután viszont jóformán alig álltam a lábamon, hiszen az előbbi vad tusakodás teljesen kimerítette a kitartásomat, és hp-m is alig maradt. Nagyot sóhajtva előkaptam a biztonság kedvéért állandóan mérgezett pengémet, és belevágtam a legközelebbi rohadékba. Legalább az egyiket magammal vittem. A többi kard szinte egyszerre vágott belém, szinte azonnal lenullázva az életcsíkomat. Mielőtt pixeleire bomlva eltűnt, árulójának elégedett, vérfagyasztó kacaja volt az utolsó, amit Takashi hallott…

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 792
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 17
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
Chakna meséi Vo36oi2217/2300Chakna meséi 2yjvlht  (2217/2300)
Céh: Artes

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Struggle

Témanyitás by Chakna on Pént. Szept. 28 2018, 15:09

Nem tudom, mikor vált szokásommá.. Azt sem igazán, hogy miért. Talán az az oka, hogy sok barátom lett idebent, akikkel nem tudtam sem találkozni, sem üzenete váltani sokszor. Naponta, de legalább 2 naponta egyszer, csupán néhány percre látogattam meg a kezdetek városában az élő játékosok neveit listázó oszlopot.
Két éve… Innen indultam el, mert egy név többé nem szerepelt rajta. Azóta úgy döntöttem, hogy nem akarok többet olyan mélyre kerülni, hanem meg fogom védeni azokat akik fontosak nekem.  Nagyon igyekeztem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem sokat tudok tenni, amikor nincsenek mellettem. Megpróbáltam figyelni azokra, akiket úgy gondoltam, hogy szükségük van rá
De még így is sok olyan nap volt, amikor egyikük sem volt mellettem… És ahogy a monument of life előtt álltam, egyre kevesebbet találtam meg a listán a neveik közül… Eltűntek a céhtársaima listáról… Kiwi, Ray, Chariton… Eltűnt Liese neve is a listáról. Én pedig minden ilyen nappal egyre inkább ismét ugyanazt a tehetetlenséget éreztem, amit akkor, amikor Takashi neve eltűnt… Nyomta a lelkemet az, ami Opheliánál történt.. hogy valaki amiatt halt meg, hogy nem vettem észre egy fontos részletet… És egyszercsak… Makoto neve is eltűnt róla… Mikro kezdtem ezen a nevén gondolni rá? Fogalmam sincs… Egy idő után így volt természetes. Hónapok óta nem beszéltünk, nem is találkoztunk… De ebben nem volt semmi különös. Bíztam benne, hogy valaki hozzá hasonló meg tudja védeni magát, és minden alkalommal eszembe is jutott ez, amikor a szemem átfutott a nevén az oszlopon, vagy a barátaim között. Pontosan emiatt ért villámcsapásként, amikor eltűnt. Hiába nem akartam elhinni, hogy pont ő is eltűnhet…
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Nem láttam többé értelmét az egésznek…Hiszen alig haladtam valamit affelé, hogy hatékonyan meg tudjam védeni őket? Hogy kijuttassak innen mindenkit? Senkit nem tudtam megvédeni… Annyira sem tudtam erőssé válni, hogy megbízhassanak bennem és a segítségemet kérjék, amikor bajban voltak… Azt sem tudtam már. hogy miért küzdenék egyáltalán… Úgy tűnt, bármilyen erőfeszítésem tökéletesen hiábavaló, és csupán időpazarlás,
Nem gondolkodtam, csak mentem. A 20. szinten kötöttem ki… Minden arra a délutánra emlékeztetett, amikor valahogy… sikerült végre megbékélnem magammal Takashi halála után, leglább részben ismerve az igazságot. Akkor számíthattam Makotora…
Mire észbe kaptam, a szint szélén álltam.
És itt ülök még mindig. Hív az odalent tátongó mélység. Nem akarok többet veszíteni… Nem akarom többé érezni a tehetetlenséget, a fájdalmat…  A megváltás lenne megszabadulni ettől az egésztől…
Mi tart mégis vissza? Mi a fenéért nem tudok csak még egyet előrébb lépni? Miért nem tudok egyszerűen leugrani?
Túlságogan könnyű lenne… Megengedhetem magamnak, hogy ilyen könnyen vége legyen?  Nem tudom, mit mondanának… Talán kötelességem lenne folytatni a küzdelmet, és megtenni mindent, hogy végelegyen… ennek az egésznek. Nem, nem tehetem meg, hogy csak ilyen egyszerűen leugorjak… Nekem… még tennem kell valamit… még küzdenem kell…  Része akarok lenni annak, hogy megszabaduljunk ettől a börtöntő. Nem, nem akarom elpusztítani, csak… Megszabadítani az embereket, akik akaratuk ellenére vannak itt. Ha meghalok, akkor az ezért lesz, és nem olyan egyszerűen, hogy leugrom egy szint széléről.  
És elég volt az óvatosságból. Semmire nem megyek vele, hogy túlságosan óvatos vagyok. Pont emiatt nem jutok közelebb ahhoz, amit szeretnék.  Mostantól vállalom a kockázatot!

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 792
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 17
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
Chakna meséi Vo36oi2217/2300Chakna meséi 2yjvlht  (2217/2300)
Céh: Artes

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Cheerful night

Témanyitás by Chakna on Csüt. Dec. 20 2018, 16:25

Előzmény
Számítanom kellett volna rá, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű… Határozottan kijelenti, hogy csak azzal a feltétellel hajlandó  itt hagyni… És fel is villan előttem a párbajfelkérés. Miért kell mégjobban megnehezíteni?
-Te is tudod, hogy nincs értelme egy ilyen párbajnak. Jelenleg nincs az a körülmény, amik között le tudnálak győzni. - jelentem ki. A hangja nem cseng hűvösen, csak zaklatottan. Egyelőre nem  utasítom el a felkérést… Jobban örülnék, ha magától vonná vissza, és menne el…
De természetesen ez sem megy olyan egyszerűen, mint szeretném… Nem hagyja annyiban…
[color:e5d3= brown]- Elég gyorsan elvesztetted a határozottságod Chakna... azt hittem ennél azért valamivel akaratosabb vagy... Nem muszáj legyőznöd, de a harchoz mindenképp ragaszkodok. De szemezhetünk egymással egy darabig még, ha gondolod. -
folytatja, makacskodva… Miért? Miért nem érti, hogy hagyjon, hogy egyedül akarok lenni…
-Mit akarsz ezzel? Mivel lesz jobb attól, hogy Téged megütlek? - kérdezem kissé dühösen. Ha az ütlegelés megoldaná a gondjaimat, már rég nem lennének….
-Talán semmivel... de van olyan lehetőség is, hogy hagyjuk ezt a fenébe. Ha hajlandó vagy beszélni magadtól én csupa fül vagyok. De nem fogom tűkön ülve nézni, ahogy tönkreteszed magad! - jelenti ki kicsit lfedúltabban az eddiginél.
Önkéntelenül az ajkamba harapok, miközben ökölbe szorul a kezem. Elmondhatnám… megoszthatnám vele… De semmi nem garantálja, hogy  ha elmondom, nem fog gondolkodás nélkül beleugrani… Végül felsóhajtok, és elengedem ökölbeszorult kezem.
-Én pedig nem fogom hagyni hogy még több embernek essen baja miattam!-jelentem ki elhalkuló hangon. Ahogy felnézek szembe találom magamat az ellágyult tekintetével.
- Ha azt hiszed, hogy én érted nem vállalnám a kockázatot? Ha így lenne, nem jöttem volna el... Meg nem mellesleg... - beszél tompán  nevetve - Az eddigi cselekedeim alapján nem érzed azt, hogy én már így is elég bajban voltam már nélküled is? Szerintem már jóval nagyobb slamasztikában voltam már, amit te bármikor is okozhatnál nekem. - kérdez, mire felsóhajtok. Nem érti… nem érti a lényeget…
-Az másféle veszély… - jegyzem meg halkan. Nem tudja hogy kezdjek bele, vagy hogy belekezdjek-e egyáltalán. Úgy ismerem, mint aki képes lenne gondolkodás nélkül nekiindulni, hogy megoldja a problémát, miközben a saját életével nem foglalkozna…
A maga pimasz mosolyával válaszol…
-  Tudhatnád, hogy a hülyékre nem hatnak az ész érvek, vagy a jedi trükkök - bohóckodik… Most is bohóckodik, miközben én komolyan aggódom érte, és félek…
- És a kérés sem - jegyzem meg lemondóan, és leülök az egyik székre, pár pillanatig elgondolkodva. Igen, az a baj, hogy ismerem, és tudom, hogy tényleg nem hatják meg az ész érvek…
-Ígérd meg, hogy nem fogsz butaságot csinálni - nézek a fiú szemébe, próbálva szuggerálni, hogy csak… tegye meg…
- A kérés szokott hatni... de nem mindig. - mosolyog rám és leül a velem szembe - Nem mellesleg... én mindig butaságokat csinálok, pont ezért vagyok ilyen szerethető... hehe. - kuncog… És ezen a ponton valahogy rájövök, hogy teljesen szándékosan csinálja…  Hogy oldja a feszültségemet…Vagy csak képzelem…Kicsit kevésbé zaklatottan felelek a felismerés után
-Csak... ígérd meg…- kérem lágy hangon, hogy  valahogy mégiscsak kicsikarjam belőe az ígéretet.
- Megpróbálom....- bólint rá a kérésemre. Nekem ennyi elég… Valószínűleg úgysem számíthatnék többre jelenleg…
Felállok, és odasétálok mellé, hogy megmutassam az üzenetet.

Még mindig semmi. De úgy néz ki ők is érdeklődni kezdtek utánad.
-Olyasmit kezdtem bolygatni, ami veszélyes, nem csak nekem, de mindenkinek aki körülöttem van…- jegyzem meg mellé. Reménykedem, hogy talán elég lesz amit mondani készülök…
- Hát... ha azt mondom, hogy ettől okosabb lettem... akkor kamuznék... - feleli. Bólintok. Tudom, ennyiből semmit nem tudott meg, apró mozdulattal jelzem, hogy folytatni akarom
-A volt vőlegényemről van szó, akit miattam öltek meg. Megkeresem a gyilkosait, hogy más ne kerülhessen ilyen helyzetbe- mondom a magam előtt összekulcsolt kezeimet bámulva. Nem izzik bennem bosszúvágy, csak tenni akarás -De ezzel felhívtam magamra a figyelmüket. Nem engedhetem, hogy más is belekeveredjen... hogy más is.. - Nem tudom befejezni… Elcsuklik a hangom.
Csak bámultam magam elé néhány pillanatig, amikor Eiki felállt mellém, és magához húzott. El kellett volna lépne… Nem kellett volna ilyen közel maradnom hozzá… Mégsem mozdultak a lábaim…
- Ne aggódj ilyen miatt... nem mellesleg... szerintem más sem tudna nyugton lenni tudván, hogy ennyi terhet cipelsz magadon. Ha ennyire félsz tőlük, majd az Unity és JL majd igazságot szolgál. Szerintem, ha Hina előkerül ő is melléd állna, ahogy Chan is biztos. És... nekem mindegy, ha addig is veled lehetek. - mosolygott rám, őszintén… Még mindig nem érti… Pedig megígérte… Megígérte…
-Ez az én ügyem, nem érted? Nem akarok mégtöbb embert belekeverni, nem akarok..- fakadok ki kissé kétségbeesve - Nem akarok még valakit elveszteni…- halkul el újra a hangom. Erre is van válasza…
- Rendben... akkor mit szólsz ehhez? Nem szólok senkinek, ahogy ígértem és leszámolok velük én magam, mert ÉN ezt akarom és nem azért, mert te elmondtad nekem. Szeretem a kihívásokat és ez elég érdekes dolognak tűnik. Ha akarsz elkísérsz, ha nem nem... De, ha vége... ígérd meg, hogy eljössz velem egy randira... amikor már nem veszélyzeti semmi a boldogságodat. - közben átölel, mintha attól minden rendbe jönne…
-Nem! Nem keveredhetsz bele! - jelentem ki határozott hangon, miközben eltolom magamtól, és felé fordulok - Nem teheted - fejezem be ijedtségtől remegő hangon… Nem keveredhet ő is miattam veszélybe… nem engedhetem… Nem hagyhatom…
Hosszú pillanatokig néz rám, majd sóhajt.
- Nehéz eset vagy...- mondja… Tudom, Eiki, tudom… - Mit vagy hajlandó megtenni azért, hogy távoltartsál a dologtól? - kérdezi. Nem próbálom megfejteni  a szándékait, azonnal visszakérdezek, eltökélten
-Mi tartana távol tőle? - inkább meghalnék, minthogy a barátaim miattam
- Mit szólnál, ha ma éjszak elszórakoztatnánk egymást? - simít végig a kézfejemen - Talán téged is megnyugtat kissé - duruzsolja. Mély levegőt veszek, és hosszan nézek a fiúra. Végül a teljesen egyértelmű elutasítás helyett visszakérdezek.
- Gondolod, hogy tudnék szórakozni?
- Kitudja, lehet élveznéd. -
lép ismét hozzám, és átkarolja a derekamat. - Nos? - nem… nem mondja komolyan. Ettől függetlenül én teljesen komolyan válaszolok, a fejemet elfordítva.
- Meglehet. Pár órára, ami után még inkább marna a lelkiismeret. Nem, Eiki - nézek a fiúra - Sem veled, sem magammal nem tudnám ezt megtenni. - mondjuk azt, hogy ez a teljes igazság. Na meg az, hogy nekem ez ennél sokkal bonyolultabb.
Eiki elmosolyodik, alátámasztva a feltevésemet, hogy nem gondolta komolyan. majd megdörgöli a fejemet. Minha egy tinilány lennék… Úgy viselkednék?
-  Ne aggódj. Ha igent is mondtál volna, akkor se tettem volna meg. Kíváncsi voltam mennyire vagy kétségbeesett. Ha még a testedet is nekem adtad volna, akkor már nagyon nagy baj lett volna, itt bent. - magyarázza meg, hogy miért kínoz ilyenekkel, ha nem gondolja komolyan. Igaza van. Nagyon nagy bajnak kellene lennie, hogy így igent mondjak egy ilyen ajánlatra. Megnyugtató a tudat, hogy ezzel tisztában van… - Bár tény, hogy a fél karomat odaadnám, hogy együtt lehessek veled... ezt szerintem te is érzed egy ideje. De, ha kényszerből kellene ezt rád erőltetnem... akkor köszönöm szépen, akkor inkább kihagyom. Szeretlek Chakna ezt te is tudod... éppen ezért szeretném, ha velem jönnél az Unitybe, mint a vendégem, nem mint tag. Megkapod a mellettem lévő szobát, így felügyelhetlek anélkül, hogy belekeverednék a dolgaidba. Ha megígéred nekem, hogy áthívsz, ha bajban vagy, vagy csak társaságra van igényed...áthívsz... ha ezeket megígéred... akkor megesküszöm, hogy nem fogom keresni ezeket az alakokat. Mit szólsz? - folytatja, mér nem tudom hanyadszor győzködve az érzéseiről. Aprót bólintok. Tudom Eiki, sosem ezzel volt a gond…  Felügyelni… tényleg ont úgy kezel, mint valami kislányt, aki nem tud magára vigyázni. Ettől függetlenül megkönnyebbülök, és gyors mozdulattal egy könnyet is kitörlök a szememből. Az első ellenkezés hamar eltűnik, hiszen rájövök, hogy ennél sokkal, de sokkal többet is megtennék azért, hogy távol tartsam az ügyektől, amibe belekevertem magam.
- Ha ez kell, hogy ne keverd bele magad... Ráér néhány nap múlva? - kérdezem, egy kézmozdulattal jelezve, hogy magyarázatot is fűznék  hozzá. - Nem lenne tisztességes a céhtársaimmal szemben, ha szó nélkül költöznék egy másik céhhez - így is eleget aggódhattak miattam, és nem szeretném, hogy félreértsék az indokaimat. Viszont kelleni fog pár nap, hogy összeszedjem magam annyira, hogy eléjük álljak.
- Nekem megfelel.... de amúgy... ha bármikor fáznál éjszaka, vagy egyéb társaságra van szükséged, csak kopogj és megyek érted - felel Eiki rám kacsintva. Bolond… kötözni való bolond. Bátortalanul, tartva a kötelékektől átölelem.
- Köszönöm... Kérlek... vigyázz magadra... jó? - kérem szomorú, aggódó hangon. Ez a bolond tényleg képes mindenféle gondolkodás nélkül beleugrani bármibe, nem gondolkodva a következményeken.
- De csak, ha megígéred, hogy fogunk majd iszogatni még egyszer, majd mikor békésebb az idő. -ölel vissza jóval határozottabban nálam. Sóhajtok, ellépek, és fél kézzel, zavartan átkarolom magam.
- Lesz olyan valaha, ameddig be vagyunk ide zárva? - kérdezem szkeptikusan. Persze… nem igaz, hogy minden egyes játékban töltött nap nyugtalan volt… de egyértelműen túlsúlyban vannak azok a napok, és nem telik el elég idő közöttük, hogy teljesen megnyugodhassak.
- Ha képes vagy úgy hozzáállni, akkor talán. lép ő is odébb sóhajtva. - Viszont megígértem, szóval ideje távoznom. De ha szeretnéd szívesen itt maradok őrizni az álmod. - bohóckodik tovább. Én pedig ettől a kijelentéstől, hogy itt akar hagyni összezavarodok Lehet az alkohol is rásegít… De egyáltalán nem tudom, hogy akarom-e hogy elmenjen, vagy épp ellenkezőleg…
Mielőtt viszont túl sokat gondolkodhatnék, megszólalok.
- Nem... muszàj menned… - jegyzem meg megnyugodva, hogy legalább ezt az ígéretet ki tudtam szedni belőle, közben a menümben kikapcsolja hogy láthassák a pontos tartózkodási helyemet. Nem kell tudniuk, hogy a Unitynél fogok tölteni az estéket a közeljöbőben.
- Oh, szóval szeretnéd, hogy melletted aludjak, vagy csak a szellemes társaságomat élveznéd? - kérdezi piszkálódva.
- Vagy egyszerűen örülök hogy itt vagy, szem előtt, ahol biztos lehetek benne, hogy nem éppen hülyeséget csinálsz - felelek majdhogynem mosolyra görbülő szájjal hasonló stílusban, és visszatérő apró vidàmság-szikrával a tekintetemben. Erre a szívéhez kap meglehetősen teátrális mozdulattal és sértődöttséggel.
- Ezzel a szívemig hatoltál… - színészkedik. Belemegyek a játékba, és drámai meglepettséggel, vidáman csillogó tekintettel válaszolok.
- Azt hittem az majdnem két évvel ezelőtt megtörtént-
- Hát tudod az úgy megy, hogy én olyan vagyok mint az Incubus. Tudod a démonoknak több szívük van - Komolyságot erőltetve az arcomra elgondolkodok.
- Csábdémon lennél? - pislogok rá végül ártatlan képpel, mint akinek teljesen új az információ.
- Kiszeretnéd próbálni? - replikázik pimaszkodva.
- Én elhiszem neked, csak ironikussá teszi a helyzetet -nézek rá nevető szemekkel
- Hogy érted? - pislog rám kíváncsian
- Mert úgy tűnik te vagy aki elcsábult - mondom majdnem nevetve, huncuttá váló tekintettel. Nem tudom mi ütött belém. Talán reméltem valahol, hogy ezzel a csipkelődéssel távol tarthatom magamtól… vagy magamat tarthatom távol.
A szája elé kapja a kezét
- Jaj ne... lebuktam.... most már nem leszek képes használni a varázsom - játsza a meglepettet. Elnevetem magam. Hogy képes mindig így bolondozni?
- Na ezt már szeretem hallani. - húz fél kézzel közelebb magához és megdörgöli karomat. - Így máris sokkal jobban tetszel...- kuncog.

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 792
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 17
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
Chakna meséi Vo36oi2217/2300Chakna meséi 2yjvlht  (2217/2300)
Céh: Artes

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Meet with Kagura

Témanyitás by Chakna on Szer. Jan. 16 2019, 16:24

Bármennyire utálom bevallani, még jobban e szerint eljárni, de néha kell egy kis szünet. Egy nap regenerálódni, és kipihenni magam. Ellenben az erre szánt napokat sem töltöm tétlenül: végig járom sokadjára is az alacsonyabb szinteket, hátha felfedezek valami újat. Ez hozott Tolbanába, és ez vezetett ide, az ódon hangulatot árasztó templomba. És tényleg találtam valamit, amit ugyan újnak nem mondanék... Felhúzott szemöldökkel veszem a kezembem az ismerős pallost. Kinél láttam már...?
-Boo! - szólal meg valaki hirtelen.
Felkapom a fejem.
- Mi a... - szalad ki a számon. De nem látok senkit... Oké... ez kezd ijesztő lenni… Egy szellemjárta templom? Ez még viccnek is rossz…
- Skidi-ski pop-pop. – szólal meg megint bármi is volt az. Ezzel pedig kibillent annyira, hogy válaszoljak.
- Hogy tessék? Nem vagyok biztos benne hogy értem mit akartál mondani... – Igen, határozottan creepy… De végülis… nem ugrott még nekem, szóval talán nem kell félne… Még. Azért nem árt nem feldühíteni…
- Halld hangom halandó, mert én vagyok a hatalmas. -
- Ahha...- nézek körül elgondolkodva, de szkeptikusan. Van itt pár szobor, de hogy ilyen lényekléteznének egy játékban… Azok mobok lennének leginkább nem? Azok pedig nem szoktak beszélgetni, csak elég ritkán - Küldetést adsz, vagy csak az a feladatod, hogy rámijessz? - nem hiszek a démonokban/szellemekben/angyalokba, főleg nem Aincardban.. Ha ide programoztak egy ilyen hangot, akkor valami célja van.
- Adhatok küldit is, ha szeretnél, és magaddal viszel. Mit szólnál ahhoz, hooogy. Khm. "Elveszett a kiskutyám a 15. Szinten. A Goblinok elrabolták. Hozdd nekem vissza, és megjutalmazlak. És ha már arra jársz ölj meg 25 goblint." - válaszol. Ahha.... Szóval nem normális küldetést adó... entitás. De ami azt illeti ha ijesztgetésre lenne programozva, azt valószínűleg ügyesebben csinálná…
- És ha csak úgy magammal viszlek, akkor lehetne, hogy nem adsz ilyen küldetést? – kérdezem reménykedve. Nem hiányzanak az ehhez hasonló felesleges küldetések, amik jórészt csak időbe kerülnek,  másba nem.
- Bármit gazdám. Még kívánságot is teljesítek. Nem tudom hogy, de majd megkérdem a jó öreg Robin Williams-et – csacsog tovább. Gaz-dám... Oké… Határozottan nem kell félnem.
-Értem már, te vagy a Dzsin. Amúgy ki is vagy? - kérdezem visszanyerve kicsit az egyensúlyomat ebben a társalgásban. Valószínűleg nem kell annyira vigyáznom mit kérdezek, maximum nem válaszol.
- A dzsini lánya. Nem amelyik énekel, hanem a másik -
- Hm... És a Dzsin lányának neve is van? – érdeklődöm tovább. Az az érzésem támadt, hogy nem kell mindent komolyan vennem amit mond. Komolyan… Nekem erre nincs időm…
- Több is Stranger~chan, de te jöttél előbb, te is mutatkozz be hamarabb. Addig hívj K-nak. -
-Elnézést, azt hittem egy Dzsin magától tudja a nevemet... Chakna vagyok, pillanatnyilag. – szinte ingerem lenne elégedetten vigyorogni. Nem, nem Dzsin, és el is árulta magát.
- Én tudom is, mert megnéztem a neved oldalt, de azért az illem az illem. Hívj K-channak. -
- Örvendek K-chan..- azt hiszem legalábbis… Annak mindenképpen, hogy nem valami vérmes alak…
- Üdv nálam. Volt egy lakótársam, de ő elment. A Bosst máshol szólította a kötelesség. Érezd otthon magad. -
- Lakótársad... itt? - kérdezem meglepve. Nem tudom, hogy programozott dologra gondol, vagy játékosra... utóbbi esetben érdekes figura lehet, aki ide költözik. Mintha lenne is egy ilyen ismerősöm.. Azt hiszem…
- Itt bizony. Itt laktunk. Nézz körbe nyugodtan, talán még van itt érdekesség. -
Jó a felvetés, nem árt körülnézni. A pallos viszont ebben hátráltatna, úgyhogy szépen nekidöntöm a falnak, és elindulok, hogy feltérképezzem a templomot.
Három lépés után gyanús lesz hogy elhallgatott. Gyanakodva visszalépek a palloshoz, aztán meg is fogom. maximum majd arrébb teszem, de fura a dolog… Végül is akkor szólalt meg amikor a kezembe vettem…
- El akartál hagyni?! O.o Nem tetszik a csillingelő hangom? – sopánkodott amint hozzáértem megint a palloshoz az előbbi hang. Bingó…
- Nem állt szándékomban, Nem említetted, hogy a pallos kell hozzá ,hogy beszélgethessünk. – próbálom megnyugtatni. Eszem ágában sincs még azt is a nyakamba venni, hogy szerencsétlen elszontyolodott…
- Értem én, nem kellek, oké. Akkor nem mondom el hogy juthatsz überkirály retinavédő kéziműszerhez. Hmpf – folytatja a sopánkodást… Oké… Úgy tűnik sikerült. De mi a fenéről beszél?
- A... mihez? – kérdezem és kicsit rossz érzésem támad. - Mond hogy az nem olyasmi, amivel szellemeket fogok látni -bár... lehet nem lenne az olyan rossz dolog...
- Tudod mit, megsértettél, de játszok veled. Amit keresel, egy szobával odébb van. – kezdeményez valami eszementnek hangzó játékot. Játszani... Hm... Lehet nekem is azt kellene, hogy könnyeben dűlöre jussunk...
- Mélységes alázattal esedezem bocsánatodért, hatalmas K-chan - hajlok meg színpadias mozdulattal. Egy szobával arrébb. Oké, akkor kezdjük ott a feltérképezést. Mostmár a pallossal a kezemben indulok a következő szoba felé.
- A bocsánatkérésed elfogadom, mert kegyes istennő vagyok. Jobb oldali szoba Chak-chak. -
- Hálásan köszönöm kegyességed! –  hálkodok. Igazából... akár büszke is lehetnék magamra, amiért fapofával végig tudtam mondani ezeket. Na mindegy. Óvatosan benyitok az első ajtón jobbra, de mielőtt beljebb mennék, végigmustrálom a berendezést. Kellemes szoba, azt meg kell hagyni.
- Dobj d20-al, a csapdakeresésre, vagy menj be, ne a küszöbön állj. Ott van szemben. -
- És ha megkérdezném, lenne-e okom csapdától tartani, válaszolnál? –  érdeklődöm, de azért oda is lépek a szemben álló fiókoshoz, és benézek a fiókokba
- Persze. –   válaszol. Ezek szerint nem kell emiatt aggódnom, ugye?
Amikor kinyitom a fiókot felugrik egy menü, benne itemnevek: Fun times G string., kittykat thong, geek panties, thong of Kirito, Überkirály retinavédő kéziműszer, purple love, The Penetrator, egy üveg whiskey, Bayonetta catsuit, Seiun bugyija, Seishin törülközője, Lotte melltartója, a kezes… Brrr… És még ez is illik arra a bizonyos ismerősömre…

- Ezt keressük ugye? – bökök az "Überkirály retinavédő kéziműszer"-re... Mi a franc ez a név?... Beteg… A többi itemrpl nem Akarok tudomást venni. Nem nem… Csak rosszul láttam, félreértem, más is van ugyan ezzel a névvel…
- B-i-n-g-o. És ne szóld le a nevét, mert megharagszok. -
- Most szólj ha még kell valami. – jelzem, és közben közelebbről is
- Miért? Nem költözöl ide? Amúgy azt hittem a barátnőd ruhája érdekel majd. Ejj de nem vagy olyan mint a boss - csacsog a lány.
- Nem, teljesen egész bizto... A barátnőm? – kerekedik az a szemem. Honnan a francból tudja? - Ki ez a boss, akit emlegetsz? – próbálom a témát elterelni meg egyszerre információt is szerezni.
- Nem ő, te lökött. Ott a listában! -
- Láttam, épp azért kérdezem- Lassan kapcsoltam ugyan, de kapcsoltam mikor a ruhát említette. Félreérthető voltam…
- Nem lényeges. Pattintsd fel a napszemcsit és fordulj hátra. -  kéri. Legyen legyen, ha ettől nyugodt és boldog lesz…
- De, nekem lényeges – fordulok hátra már a napszemüveggel a fejemen, fura élményre számítva… A mai napnak már úgy is olymindegy…
- A Boss, az a Boss. – sötétít fel a lány, aki szépen mosolyogva integet, majd vállat von, és fejcsóvál. Wow… Azért látom, mert felvettem ezt a szemüveget? - Nem mondhatom meg. Megígértem, hogy nem mondom meg, és az ígéret szép szó. – Sóhajtok... Sajnos ez teljesen jogos, úgyhogy nem tudok vitatkozni vele.
- Akkor legalább nyugtass meg, hogy vigyázott Seishinre és Liesere… - kérem, bár van egy erős sejtésem, hogy kiről van szó. Gyanús az a Lotte becenév… Közben lopva végigmérem a megjelenő lányt... Bevallom... Ennél váratlanabbra számítottam…
- Ő mindenkire vigyázott. – Nyugtat meg, miközben terekergeti a haját és vigyorog.  Legalább volt még valaki, aki figyelt rájuk - A Boss mindenkire vigyázott. Csak elhagyták. - teszi hozzá.. Ismerem az érzést,, túl jól is… - Na de! – Tapsol egyet, engem is kirántva a kezdődő gondolatörvényből. - Készen állsz a küldetésre Chak~chan? -
-Az attól függ, mi az a küldetés. De előtte lenne egy... pár kérdésem – nézek rá a mosolygó lányra. Vidám… Szinte pofátlanul vidám…
- Na várj, akkor keresek neked tárcsamenüt. – válaszol a körmeit bámulva. Nem sokat törődöm vele, beleegyezésnek értelmezem a választ, és folytatom.
- Mit kell még tudni rólad? A pallos miatt hallak, és a napszemüveg pedig láthatóvá tesz. Van még valami? – kérdezek egyszerre többet is, de ugyan arra vonatkozólag.
- Jó kérdés! Hányas a tappancsod? - guggol le elém méregetni a lábamat.
- Idebent van annak jelentősége? – kérdezem értetlenül nézve a ténykedést. Itt a cipő pont akkora, amekkorára szükségem van, nem?
- Nagyon is sok. Nem akarom, hogy kinyújtsd nekem! – néz fel - Van a házban egy pár csizmi. Ők a szuper király harci eszközeim. Meg fogod ismerni. – ad újabb instrukciót. A kérdésemre tulajdonképpen nem válaszolt kielégítően, de legalább tudom, hogy van még amit nem tudok.
- Értem... És mit csinál ez a pár csízma? – igyekszem újabb kérdéssel minél többet megtudni, mielőtt beleugrok valamibe... Nem rajongok a meglepetésekért…
- Vedd fel és megtudod. Vagy ha van identifikáló tekercsed, akkor olvasd fel neki. – javasolja. Oké.. Szóval találjam ki magam…
- Ha szeretnéd, hogy segítsek, igazán segíthetnél ennyit te is... De legyen. Akkor a csizma. Ennyi? - válaszolok kicsit irritáltan. Ráérek még faggatni végülis…
- Én segítek, elmondom, hogy kint a nagyteremben találod. De mi a móka és a kacagás, meg főleg hogy lesz meg az 1000 szavas élmény, ha nem játszunk egy kicsit, nem igaz? – replikázik, amire csak nagy pislogással tudok válaszolni. Miről beszél ez? De…Rendben... Értem... Játszani akar... Legyen... Talán nem halok bele egy kis kutakodásba, és kísérletezésbe.... Talán. Utána megyek, és közben megnézem magamnak a helyet. Jó hosszú időbe telne itt megtalálni valamit, ha nem tudnám hol keressem...
A lány végül egy falra akasztott sarkantyús csízmára mutat lehajtott fejjel. Szuper király harci eszközök… Azt hiszem nem ártana itt megszoknom az agyament item neveket…

- Szép darab -  jegyzem meg elismerően. Tetszetős pár csizma az biztos. Már csak az kell, hogy biztonságos is legyen... - Ugye azt mondod vegyem fel? – folytatom lemondó sóhajjal.
- Vedd Chak fel! – erősít meg, mire megcsóválom a fejemet. Nem tudom mire számítsak, de az eddigiekből kiindulva nem fog a fejemre omlani a plafon, úgyhogy azért bizakodva huppanok le, leveszem a szandálomat, és belebújok a csizmába. A procedúrát széles vigyorral és csillogó szemmel nézi, és amint mindkettő rajtam van, lovaglóülésben elhelyezkedik az ölemben. És.. Van súlya…
- Ne hagyj el Chakcsi. A Boss nem hagyott el soha, te se tedd. – Utasíít, mintha valami… szolga? Társ? Barát? Nem tudom megállapítani a hangneméből. Egy pár másodpercig elfelejtek levegőt venni... Uram atyám…
- Mi vagy te? – kérdezem táranyílt, meglepett szemekkel, félelem, vagy rosszallás nélkül. Komolyan. Mi a fene?
- Örülök, hogy megkérdezted, mert elég lassan jutottunk ide. – Kel fel mosolyogva, és nyújtja a kezét. - Kagura vagyok Chak~chan. De te hívhatsz Kagu-tannak, Kagu-nyannak, Kagucinak, Kagura kami-samának vagy Chak K-channak. Én fogok neked segíteni, hogy kitörj a Mátrixból. Én leszek Morpheus, te pedig Neo. Csak én fehér vagyok és szőke, nem fekete és kopasz, de majd túllépsz rajta. – mondja nagyjából egyszuszra.. Lassabban, kérlek…
- Örvendek, Kagura... –  felelem automatikusan. Az agyam kicsit elakadt annál a résznél, hogy nem tudja felfogni, hogy jön össze a szőke lány azzal, amit ez a három tárgy csinált
- Én is örvendek! Chak-chak-chak-chak-chak unc-unc-unc wubwubwub Merre megyünk? Biztos nem költözöl ide? Szép hely ez. – unszol megint a költözésre.
-Szép, csak kicsit messze van. Márpedig én szeretnék végre kijutni innen, úgyhogy közel lakom a tűzvonalhoz amennyire lehet. – válaszolok határozottan. Az első szint mindentől messze van.
- Frontérzékeny vagy? – mosolyog szinte fülig érő szájjal.
- Erőteljesen -
- Ismered Supergirlt? - kérdezte
- Attól függ, az kicsoda? -
- Tudod, szőke, kékben van, kardot forgat és valami nagy fejes. Boss mindig emlegette. De mindegy. Ígértem neked egy küldit Chak-chak
- Hinari...- bólintok - Igen, ismerem… -
- Majd lesz neki egy üzenetem. No de küldi, mert JK vagy, azok meg nem maradhatnak küldi nélkül. Szóval akkor itt a küldetésed. Nagyon régóta szeretnék egy cápát. Szerezzünk nekem egy cápát! – jelenti ki lelkesen.
- És ennek a küldetésnek van időkorlátja? -  nem hagynék ott csapot-papot napokra, vagy hetekre, ameddig kerül egy cápa...
- Nincs, ha szerzel. Chak legyen cápa. Hiányzik a halucim. – szipog drámaian.
- Megegyeztünk – nyújtom felé a kezem - Mindenképpen szerzek neked egy cápát. Vagy egy konkrét cápát kellene keresni?
 - Nagyszerű! – ráz kezet  -  De ha most azt mondom, hogy van egy 5 tonnás cápám, akit szeretek, és az én háziállatom, akkor vajon mi történik? Egyáltalán emlékszik még valaki az én cápámra ezen az oldalon? Senki nem játszik már, aki még akkor nyomta, mikor cápáztam. Na mindegy -
- Akkor az történik, hogy azt fogom keresni, bár biztos, hogy hosszabb ideig tart...- vonok vállat. Nem nagy dolog, ha nem sürgős.
- Addig hozzád csapódok. Csak sűrűn és sokat dörzsöld a pallost, és semmi baj nem lesz. -
- Nem ígérem, hogy állandóan a kezemben lesz... Íjász vagyok, akadályozna, de amilyen gyakran lehet előveszem... -
 - Az nem baj, sokat sebez, lődd ki. Vagy várj, megkérdem! STREAAAA! A Hentest ki lehet lőni íjból? És most megvárjuk a választ. -
- Nem tűnik jó ötletnek, de egyszer kipróbálhatjuk -
 - Majd egyszer, mikor épp nagyon ideges leszel.Viszont, markolj fel mindent, ami neked kell, és menjünk szerintem. Mozgásra vágyok. – int a fejével a szoba felé amerről jöttünk, meg az arra lévő folyosó felé.
- Megköti hogy merre járhatsz, hogy a holmik amiket mutattál hol vannak? – Csak hogy biztos legyen… Nem akarnám hogy emiatt korlátozva legyen…
- Nem vagyok én beton, hogy megkössön bármi.- jelenti ki. Megnyugodva bólintok. Rendben. Gyorsan átkutatom a szobát, Engedélyt kaptam rá, így néhány hasznosnak tűnő apróságot összeszedek.
- Mehetünk. – jelentem ki, és elindulok a jelzett irányba.
- Mindened megvan? – kérdez, gondolom hogy biztosra menjen.
- Aminek talán hasznát vehetem, azt összeszedtem... Mondjuk... Lehet kialakítok itt egy bázist, ahol pihenhetek... - töprengek el. Nem árt, ha az embernek több hely is rendelkezésére áll, ahova mehet.
- Jól teszed Chak-chak. Hozod a törcsit? – kérdezi hirtelen, a semmiből.
- Nekem nincs rá szükségem, de ha neked fontos, akkor elhozhatom. – kérdezek vissza meglepetten.
- Nekem nem fontos – válaszol. Nem értem.. Akkor miért kérdezte?
- Akkor jó lesz az itteni használatra, ha erre vetődünk -
 - Az is igaz, hogy ha nincs törcsi, nincs mit bedobni – folytatja az eszmefuttatást.
-  Kapsz egyet tőlem, amit bedobhatsz - vágom rá fejcsóválva.
- Kell a francnak. – tiltakozik.
- Ha nem hát nem – vonok vállat, és kilépek a teremből. Ennyi elég volt mára a fura dolgokból…

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 792
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 17
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
Chakna meséi Vo36oi2217/2300Chakna meséi 2yjvlht  (2217/2300)
Céh: Artes

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Chakna meséi

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.