[7. boss]

Sokakkal ellentétben én nyugodtan sétáltam be a terembe. Cseppet sem siettem, szemlélődtem és elemeztem a látottakat. A boss mellett két tigris támadott minket, melyeket még senkinek sem sikerült megsebeznie, ellenben Bunmei-kun élete biztosan fogyatkozott. Halvány vigyorral az ajkaimon figyeltem a sorban eltűnő harcosokat, bár legnagyobb sajnálatomra nem a pixelekre hullás animációja fogadott, mely talán kiválthatta volna a pánikot, hanem valami más. Egy burok aktiválódott körülöttük. A burok. Kazuma-kunt követően a sisakom kovácsa, valamint egy fiatal lány is áldozatául esett a tigriseknek.
Előhúztam a kardomat, és a karkötőm is leugrott a csuklómról, kisméretű körpajzzsá alakult a kezemben. Így könnyű volt viselni, és pontos mozdulatokkal használva remek védelmet nyújtott. Ám mielőtt támadásba lendültem volna, még megérintettem Szophie-chan vállát.
- Remélem nem nyomaszt semmi, biztonságban vagy. Holnap délután négykor várlak a 2. szinten, Arbus városkapujánál. Öltözz csinosan, és ne feledd, amit kértem tőled :] - emeltem meg egy kissé csuklyámat, hogy a lány láthassa csibészes mosolyomat. Úgy döntöttem, előtte felfedem magam, és ha már itt voltunk, kihasználtam az alkalmat, hogy behajtsak egy adósságot. Legalábbis én így gondoltam rá :]
- Oh, és... pszt ;] - tettem mutatóujjamat az ajkam elé, majd előrelendültem, és megrohamoztam Bunmei-kunt. Az utasításokkal nem törődtem amiket a céhvezérek adtak, ostobaság lett volna vakon követnem őket, és a tigrisekre támadnom, mint azt egyesek tették. Egy felülről indított, jobbról balra haladó rézsútos vágással kívántam megsebezni a bosst.