[Stella 1. kör] RenAi vs Thunder

- Az ígéret szép szó Majd támadtam sikertelenül, megkíséreltem a képességem is bevetni ellene, de az sem sikerült. Hajjaj nem megy a koncentrálás mostanság. Hátrébb vonultam majd védekező állásban vártam az ellenfelemre.

A fiú furcsán kezdett el viselkedni, a karjait lazán leengedte maga mellé és mintha valamire nagyon koncentrálna. Rossz előérzetem támadt, így kardomra rászorítva még inkább a védekezésre figyeltem. Majd megszólal...
- Ehhh? - Vágtam magam földhöz képzeletben. Erre nem számítottam. De mire bármit is mondhattam volna már tamadott is felém, mivel figyeltem ki tudtam térni előle majd én támadtam. A támadása miatt közel került hozzám így nem volt nehéz dolgom. Eltaláltam, majd kissé hátrébb állva a speciális képességem is használtam. Mikor kábult volt és nem kellett tartanom hogy rám támad végre megszólalhattam.
- Akkor vedd fel a kadrod, már kíváncsi vagyok a speciális képességedre! - És védekezőre fogtam.

- Hogy nincs nálad fegyveeer? - Akadtam ki, azt hittem hogy menőzésből nem a kardjával harcol, vagy mert pusztán próbálgatja a határait vagy nem is tudom, de meg sem fordult a fejemben hogy bárki is fegyver nélkül jelenne meg egy ilyen nagyszabású eseményen. A döbbenettől lemerevedtem és próbáltam buksimban összeadosgatni a dolgot hogy mégis miért és hogy, bár ennek a csúnya következménye az lett hogy védekezés nélkül betalált a támadása. Ösztönből próbáltam vissza támadni, léptem egyet hátra egy kavicsra vagy valamire és megcsúsztam. Még épp hogy állva tudtam maradni, de a támadás így sikertelen volt. A speciális képességemmel is megpróbálkoztam hogy legalább időt nyerjek de most valahogy még ez sem sikerült. Kezdett bosszantóvá válni ez a nap.

A fiú viselkedése és hozzá állása egyre inkább meglepett, eredetileg felelőtlennek tartanám hogy látom hogy puszta kézzel áll ki egy ilyen nagyszabású rendezvényen, de valahogy most megesett rajta a szívem. Lehajtott fejjel kért bocsánatot, sőt még egy kövér könnycsepp is végiggurult sebesen az arcán ami pixelekre bomlott mielőtt földet érne. Meg voltam hűlve az események láttán, hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, és amúgy sem gyakori látvány egy fiút sírni látni, legalábbis az én körömben nem. Fura volt ez az eset, új és nem tudtam mihez kezdjek vele, főleg egy harc közepén. Végül dadogva és a kezeimmel hadonászva sikerült megszólalnom.
- Ne-nem dehogy is. Nem okoztál csalódást csak furcsállottam a helyzetet. Nincs ezzel semmi gond! - Majd egy hörcsögpofát is megengedtem hogy vidítsak kicsit a srácon.
- De ha egyszer még harcolunk akkor igazán látni szeretném hogy hozol ki magadból mindent ^^ - Majd támadó állásba álltam. Egész addig nem támadtam míg nem láttam hogy Thun ismét a harcra összpontosítana. Ha ez bekövetkezett támadtam, először a kardommal majd egyet hátrébb ugorva megidéztem a holy hammert.