[Stella QF] Mirika vs RenAi

Örültem a sikeremnek és annak is hogy újra láthattam pár régi arcot, igen itt thunderre céloztam elvégre még csak vele harcoltam és a bossokon kívül nem igen futottunk össze sehol sem. Amikor kiderült hogy ki is lesz a következő ellenfelem ösztönösen nagyott nyeltem, tudtam hogy nem lesz könnyű dolgom és azt is hogy mindent be fogok vetni ellene. Igen.... mindent, muszály leszek elvégre ahogy mindenki én is tovább akarok jutni. Önmagamért és azért is hogy tudjam hogy mégis menyit fejlődtem és mennyit tudok a többiekhez képest. Ez remek allkalom hogy ezt kiderítsem. A nevünket bemondták majd mindketten kisétáltunk az aréna közepére. Mirika-chan léptei után csak úgy porzott a talaj. Tudom hogy vigyáznom kell vele nem csak azért mert egy híres céh vezetője hanem mert le lettem informálva hogy igencsak tud sunyiskodni is. Bár mikor legutóbb láttam még íjász volt lehet ő is bele esett a rendszer okozta kasztbug-ok egyikébe... vagy netán... áhh... vetettem el az ötletet még gyorsban. Amint közelebb értünk egymáshoz köszönt is.
- Öhh... izé...szia, szép napunk van! Nyhiii... :3 - Jöttem kissé zavarba miközben intettem felé, valahogy nem is tudom mire számítottam de nem tudtam úgy vissza válaszolni ahogy szerettem volna. Nem akartam hogy lása rajtam hogy zavarban vagyok, így széles mosollyal fogadtam őt és a mondatát is. Nem teketóriázott gyorsan támadt is, nem is keveset. Próbáltam cikázni és kivédeni a támadásait, irtó gyors volt de talán az adreralintól mégis úgy érzetem mintha lassított felvételben mozogtunk volna. De még így is volt egy dolog aminek örültem, előnyben vagyok! Mivel Ő is közel harcos, nem kell szaladgálnom utána, bőven elég ha megvárom hogy támadjon és mikor a közelembe ér egy ellentámadással adok neki. És így is tettem. Kihasználva a lehetőségemet gyorsan suhintottam is egyet a kardommal, így el is találtam a lányt. Igyekeztem megidézni a speciális képességem, de az már nem jött össze ami bosszantott is kicsit. Egész végig kattogott az agyam hogy mégis miféle tervet találjak ki ellene, de tudván hogy nem tudok róla semmit, így nehéz dolgom volt. Úgy döntöttem egyenlőre figyelem és mindent bele adva harcolok ellene.

/A péncélom megsemmisült és maradt 120 életem./

A támadása nagy részét épp hogy sikerült kivédenem, ami meg is lepett. Sőt ahogy néztem az ellenfelem is, megdicsért így ösztönösen jó kedvem lett és széles mosollyal meg is köszöntem azt. A kardom markolatára szorítottam mikor láttam hogy ismét felém veszi az irányt. Nem is baj. Fáradjon csak, nekem amúgy sem árt beosztani a kitartásomat mivel tudom hogy többek közt az az egyik gyengém. Amikor közelebb ért hozzám az igencsak ritka fegyverét úgymond testközelből is szemügyre vehettem. Sok esetben könnyelműen bánok az életpontjaimmal de az előző sikeres találata most pont az ellenkezőjére sarkal. Pár vágásit ismét ejtett rajta, bosszantó, de ez van. Legalább a közelemben van, ha tudtam a kezére markoltam és fordultam egyet a tengelyem körül hogy a lendületet és a súlyemelést kihasználva kissé megreptessem a lánykát. Eddig ez a fiúk kiváltsága volt. Most Ő is tapasztalhatta, persze nem métereket de elég távolra kerülhetett tőlem hogy használhassam a speciális képességem a Holy Hammert. Ha nem tudtam hátrébb lökni akkor én távolodtam el kissé.
- Huhh megéheztem ^^" Kérsz egy csokit? - Halásztam elő kettőt gyorsan az inventorymból. És az egyiket felé dobtam amint magához tért hogy elkaphassa. Majd nagyot haraptam az enyémbe. Ha támadott időközben az édesség még mindig a számban volt, hogy megfelelőképp használhassam a pajzs és a kardom párosát.

120 -2x18=82 nyan pont ._.

Megvártam míg az ellenfelem összébb szedi magát, tudom hogy eléggé idegesítő egy skill Ranmarut is ennek a képességnek a kihasználásával tudtam csak megkötözni. De mivel gyorsabbak nálam így nem éreztem kitolásnak a képességem, így legalább esélyem adódott újabb információk begyűlytésére. Veszett gyors, van akrobatikája és erős lehet a fegyverkezelése is, mivel igencsak csipked az életemből az erejéről nem is beszélve. Hát nem véletlen céh-vezér. Szeretnék többet megtudni róla, ugyanakkor még régebben figyelmeztettek hogy legyek óvatos vele. Furcsa ebbe bele gondolni mert tök aranyos lánykának látszik, aki nem riad vissza a nehézségektől sem...

Vártam mit fog reagálni, addig én szépen és elegánsan befaltam a csokoládém, és vártam a támadására. Amint közel ért hozzám a kardomat előre tartva igyekeztem egy szúrást intézni felé, majd egy felülről lefelé tartó hasítást. A képességem most is cserben hagyott.... ez annyit jelent hogy a lányka spec képességére is pakolt pontokat bőven. Maooo... Hanyas szintű lehet hogy ennyi pontot tudott elosztani? oO És még a cuccaiba bele se merek gondolni. Nyhaaa nekem is össze kéne kapnom magam ilyen téren. Ha észre vettem hogy "kitisztult" a szeme megszólaltam.
- Nagyon ügyes vagy! Ezért bőven megérdemled a csokit nyhii ^^ - És védekező pózban vártam ellenfelemre.

Karba font kézzel, törökülésbe leülök a harcmező közepén. És elfogyasztom a maradék csokim.
- Nincs jobb harc közben egy kis erőt adó édességnél. - Mosolyogtam ellenfelemre, aki már meg is kísérelt megtámadni... hajjaj igen harc van, erről nem szabadna megfeledkeznem. Most hogy kipihentem magam, felpattantam nyújtózkodtam egyet, és mivel biztos vagyok benne hogy a lányka ismét támadni fog, így hát a pajzsal és kardommal a kezemben vártam rá.