[Nova C2] Yurihime vs Thunder

Rettentően elcsigázottá váltam az első párbajom után, alig bírtam elhinni, hogy abban a nemes és izgalmas küzdelemben végül az én fejem felett villant a győztes felirat. Ranmaru-sama megérdemelte volna, fenomenálisan küzdött és én nem is éreztem méltónak magam arra, hogy az ellenfele lehessek. Kicsit zavart, hogy szokatlanul mélyen elmerültem a küzdelem hevében, talán nem kellett volna ennyire komolyan vennem a küzdelmet. Hiábad szeretnék mindig mindent beleadni, ez most kicsit... más volt. Szerencsére nem esett bántódása a fiatalembernek ^.^"
Nem sok pihenőm adódott, nemsokára szólítottak a második fordulóhoz is. Naginatámat szorosan a testem mellé fogva léptem be a küzdőkörbe, és egyenes tartással, kimérten sétáltam be középre, majd ellenfelem felé fordultam, és mélyen meghajoltam.
- Szép napot ^.^ Yurihime vagyok, szeretnék sok sikert kívánni a árbajhoz. Győzzön a jobbik ^.^ - mosolyodtam el kedvesen, miután üdvözöltem a fiatalembert. Miután kiegyenesedtem, megbillentettem a fegyveremet és felpördítettem magam elé, védekező állásba helyezkedve. Egyesen magam elé tartottam a pengét, hegye enyhén felfelé mutatott, így vártam a támadást, mely rövid időn belül meg is érkezett. Thunder-sama nagyon gyors volt, nemigen voltam képes reagálni arra, ahogy belépett a naginatám sugarán belülre. Eltalált, ám nem estem kétségbe, azonnal rákontráztam. Hátraléptem egyet, közben a fegyvert is magamhoz vontam, és úgy szúrtam egyet, egyenesen előre, a férfiú mellkasa felé.

Belevetettem magam a küzdelembe, arcomról is eltűnt a mosoly. Jól emlékszem, Otou-sama mindig megdorgált, ha mosolyogtam vagy nevettem gyakorlás közben, azt mondta, hogy ha ilyet teszek, akkor nem összpontosítok eléggé a harcra. Mintha egy másik személy lettem volna ilyenkor, azt hiszem ezt átéltem Ranmaru-sama ellen is. A fiatalúr megtántorodott és hátrált, miután találatot értem el, ám én nem kívántam menekülni hagyni. Nyomást szerettem volna rá helyezni, és habozás nélkül léptem előre, követtem őt, belekényszerítve abba, hogy támadjon. Oldalról érkező vágása gyors és precíz volt, de sikerült védenem a naginatámat felemelve, és ellentartva, majd egy gyors fordítást követően a fegyver végével szándékoztam ezúttal megütni ellenlábasomat, kihasználva azt a pillanatot, amíg kardját eltérítve rést ütöttem a védelmén.


// 62 HP //

Ő elhajolt, és én is elhajoltam az ütése elől. Elhátráltam néhány lépést, és megrökönyödve pillantottam ellenfelemre, aki az imént... meg szeretett volna ütni. Ököllel.
- Anou... szabadna megkérdeznem, hogy ezt mire véljem? ^.^" - kérdeztem bizonytalanul, én eddig úgy hittem, fegyveres csörtét vívunk. Míg ő ugrált, én kissé felzaklatva álltam egy helyben, a fiatalúr, hacsak nem valami tévedés történt, ami magamat ismerve elképzelhető volt, épp az imént készült elveszíteni minden tisztességét.
- Kérem, harcoljon a karddal ^.^ Arra való ^.^ - kértem Thunder-samát, majd néhány lassú lépést követően nekiiramodtam, és egy cselt bevetve a mellkasa felé szúrtam, de az utolsó pillanatban visszahúzva a naginatát végül a combjába kívántam döfni a fegyverem.

// Ez a pihenőköre volt, Thunder-sama, olyankor nem illik támadni ^.^ //

Ellenfelem lábmunkája egészen kiváló volt, cselem ellenére időben észrevette a turpisságot és ellépett a naginatám pengéje elől. Ellentámadásában viszont korántsem volt akkora lendület, mint az eddigi csapásaiban, és sebtiben rápillantva a fáradtság jeleit érzékeltem a fiatalúr mozgásán. Kardja így ártalmatlanul csattant a fegyveremen, és miután ellöktem magamtól, felszabadulva a nyomás alól, hátráltam két lépést.
- Sajnálom, csupán számomra idegen a gondolat, hogy képes lenne megütni ^.^" - mentegetőztem, majd fújtattam egyet és testem mellé szorítottam a naginatát, készen tartva egy gyors pördítésre. Felmértem a testtartását, majd előrelendültem, és egy sebes mozdulattal a fejem fölé emeltem a pengét, majd lesújtottam vele a vállára.

// 62 HP //

Elhalkult a nézők moraja. Kizártam őket elmémből, hogy csakis az ellenfelemre és önmagamra figyelhessek. Naginatám beleolvadt kezeim szorításába, a fegyver egycsapásra súlytalan lett számomra. Lépések zaja szűrődött át a csenden, mely tudatomban keletkezett, a levegő rezdülése pedig mozgásra késztetett. Hátraléptem, hogy kitámasszak, pengémmel pedig felfelé csaptam, mely nagyot csattant Thunder-sama kardján. Ebben a pillanatban pattantak fel szemhéjaim, és a naginata lendületét folytatva a fegyver végével szerettem volna oldalba csapni a fiatalurat. A küzdelem folytatódott.

// 62 HP //