[Nova C2] Yurihime vs Thunder

Többet kellett nyújtanom, nem volt elég furfangos a támadásom, de legalább a válaszcsapásra fel voltam készülve, és naginatám mozgékony mivoltát kihasználva hárítottam a férfiú kardjának újabb közeledését. Megfeszítettem az izmaimat, és felfelé löktem az ellenfelem kardját, majd a mozdulatot folytatva a fejem fölé emeltem a botot, mintha egy fentről lefelé indított csapásra készülnék. Ám ehelyett váratlanul leejtettem a behajlított könyökömet, a másik kezemmel elengedtem a naginatát, és egy gyors csuklómozdulattal megpörgettem azt, így mikor újra fogást nyertem a fegyver felett, már alulról támadhattam egy csípőtől vállig tartó suhintással.

// 62 HP //

Ara-ara, azt hiszem ezt a mozdulatsort még gyakorolnom kellett volna ^.^" A fegyver megingott a kezemben, nem sikerült jó ütemben elkapnom, és ezáltal mind a lendület, mind a pontosság odaveszett. Ártalmatlanul suhant el a penge az úrfi mellkasa előtt. Öröm az ürömben, hogy ezzel az ellencsapását képes voltam hárítani, hiszen fegyveremet teljesen szabadon mozgathattam. Megakasztottam a kardját, és ráemeltem a tekintetem a férfiúra. Fáradt volt, igaz ez rólam is elmondható volt, de annyi erőt még össze tudtam szedni, hogy megüthessem a botom végével, majd egy pördítést követően a mellkasa felé szúrhassak.

// 62 HP //

Annyira hirtelen hagyta abba a védekezést, hogy már nem tudtam visszahúzni a fegyverem. Túlságosan lassúnak bizonyultam. Ijedten rántottam vissza a találatot követően a fegyverem, és hátráltam néhány lépést.
- Szörnyen sajnálom, nem szokásom védtelen ellenfelet támadni - mentegetőztem meghajolva, majd megszeppenten emeltem fel a fejemet, hogy lássam, hogyan reagál erre a fiatalember. Az arcára kiülő fájdalom az én szívemet is facsarta.
- Kérem, ne mondjon ilyet! Ha a lélek feladja, a test is követni fogja, de ha végig hisz a diadalban, akkor reménytelennek tűnő helyzetekből is kijöhet győztesen ^.^ Nekem is nehezemre esik eltalálni, nagyon ügyesen védekezik, ha szabad megjegyeznem ^.^ - mosolyogtam Thunder-samára, miközben védekező állást vettem fel és felkészültem a támadására. A szemére összpontosítottam, bízva benne, hogy meg fogja mutatni, hová szeretne támadni.

Elmosolyodtam, ahogy megpillantottam Thunder-sama szemeiben az eltökéltség és a harci kedv szikráját. Célt értem, lelkesítőnek szánt szavaim hatottak, habár nem voltam biztos benne, hogy sikerülni fog, ám ezek szerint mondandóm eljutott a fiatalúr szívébe, és elméje is befogadta azt. Bólintottam, és erősebben megmarkoltam a naginatámat, így is jelezve, hogy megértettem és felkészültem a támadására. Látszott az ellenfelemen, hogy erőt merített belőlem, ami melegséggel töltött el. Kardja stabilabban állt a kezében, így nekem is minden összpontosításomra szükségem volt. Szemei elárulták, hová céloz, így hiába volt valamivel nálam gyorsabb, képes voltam a pengéjét odébb tolni, majd egy haránt oldallépéssel elfordítottam a törzsemet, hogy követhessem a mozgását, míg elhaladt mellettem. Még egy lépést követően, immár teljesen feléje fordultam, és védekezésre emeltem újfent a fegyveremet.
- Készen állok ^.^ - jeleztem, igazán kedves volt tőle, hogy figyelmeztetett. Úgy éreztem magam, mintha egy versenyen lennék s a bíró felszólított volna minket a harcra. Fogást váltott a kardján, ami kissé meglepett, de igyekeztem alkalmazkodni, és én is fordítottam a naginatámon, hogy az átlósan érkező suhintásába beleakaszthassam a fegyverem, ám az újabb váltásra már nem tudtam időben reagálni, szúrását csak koncentrációmnak köszönhetően kerülhettem el, egy sietős hátraugrással. Szörnyen kínos volt, de megbotlottam, és kis híján hanyatt is estem. Szerencsére képes voltam megfogni az esést, és amint helyrejött az egyensúlyom, támadtam is vissza. Egyszerű, de hatékonynak szánt támadást választottam, hirtelen közbeugrottam és szúrtam a mellkasa felé.
- Folytassa kérem, ne csüggedjen! És vigyázzon, hová néz ^.^ - tanácsoltam neki, végig a szemébe tekintve. Anélkül is tudtam, hová szánom a pengém hegyét, hogy odanéztem volna.

// 62 HP //

Az iménti támadását csak igen nehezen voltam képes elkerülni, igazán furfangosan harcolt az ellenfelem. Fáradtságom kiütközött rajtam, talán ezért is botlottam meg, ám hála Kami-samának, sikerült összeszednem magam, és a pillanatnyi szünetet használva feltöltődtem energiával a következő rohamomhoz. Sikeresen eltaláltam Thunder-samát, ám nem okozott örömet. Ilyenkor szükséges volt kizárnom minden érzelmemet, hogy a mozdulataimra összpontosíthassak, és figyelhessem a fiatalember szándékait, legfőképpen a tekintetét, mely elárulta, mire készül. Orcámon így hát egyetlen mosoly sem látszódott, miközben az ellentámadás felém érkezett. Akárcsak az imént az enyém, az ő akciója is egyszerűnek indult, de ahogy megingott a kezében a kard, ráébredtem, hogy nem a fegyver útjára koncentrál. Nem volt egyszerű, ám miközben naginatámat a penge útjába sodortam, hogy félrelökjem a kardot, úgy az érkező ütés elől igyekeztem ellépni a támadás irányát követve.
- Koncentráljon egyszerre egy mozdulatra, úgy hatékonyabb lesz ^.^ - tanácsoltam, ám időközben nem hagytam, hogy elhátráljon, amennyire lehetett követtem őt, hogy minél gyorsabban véghezvihessem az ellencsapásomat és ne rendezhesse a mozdulatait. Lefelé fordítottam a fegyverem és alulról indítottam egy vágást a fegyvertelen oldala felé, majd átpörgettem a botot egy határozott csuklómozdulattal a másik oldalamra, és egy ugyanolyan mozdulattal újabb támadást értem rá, ezúttal az ellentétes irányból.