Rita vs Thunder

by **Rita Hanami** Vas. Ápr. 07 2013, 22:49

Az ötödik boss végeztével végre megnyílt a kapu a hatodik szintre. Fura, eddig sose izgatott különös képen a az új terület nyújtotta felfedezés izgalma. Általában csak akkor tévedek új helyszínre ha okvetlen muszáj mondjuk egy küldi miatt vagy egy új boss ellen indított támadás miatt szoktam csak most viszont kíváncsivá tett az új szint. Mégis mire? Állítólag ezen a szinten nincs semmi csupán mezők tömkelege. Pont ez volt az ami miatt izgatottá váltam. Az érintetlen pusztaság látványa az éppen lemenő nap sugarában fürödve. Mindig is vonzott az ehhez hasonló festményszerű látvány. A búzamezők kecses tánca a lágy szélben ami végig suhan az egész szinten. A lenyugvó nap színe, ahogy egyre inkább vörösbe öltözteti az egész égboltot amit végül lassan de határozottan magába szippant a sötétség, hogy az első csillagok lassan feltöltsék a nyomasztó sötétséget. Annyira kellemes látvány, olyan amit a való életben csak ritkán volt alkalmam látni és talán pont ezért szerettem annyira ezt. Egy közepes dombon álltam így elég messzire elnyúlt alattam táj. Láttam ahogy a távolban pár mob végig szalad a mezőkön hogy végül a sűrű búzatáblák elrejtsék őket és csupán a letaposott növényzetből lehessen kitalálni épp merre is visz az útjuk.
-Talán edzhetném magam pár szörnyen. – Jegyeztem meg hangosan miközben előhúztam a szbdalót és magamat kezdtem el nézni a tükör tiszta acélpengén. Furcsa látvány volt még mindig. Mintha egy teljesen másik személy nézne vissza rám. – Talán nem ez a hajszín kellet volna… - Mondtam csendesen majd két kézbe vettem a kardom magam elé tartva a pengét. A jobb lábammal finoman előrébb léptem kissé be rogyasztva még a ballal megtámasztottam magam. Pár pillanatig így álltam mozdulatlanul. A szememmel egy éppen felém suhanó falevélen állapodott meg amit az egyik közeli fáról sodort ide a szél, folyamatosan táncoltatva azt a levegőben szinte teljesen kiszámíthatatlanul mozogva, olykor csak lágyan ringatózva olykor pedig vad forgásba kezdve. Lassan kard távolságon belül. Behunytam a szemem és egy nagy levegőt véve és lassan kifújva azt kinyitottam a szemeim és egyetlen gyors, határozott és pontos vágással kettészeltem a levelet pontosan a főerezet mentén. Elégedetten néztem az eredmény ahogy a levél kétfelé hullik majd elpixeleződik. Mióta két kardot használok azóta nem használtam azokat a mozdulatokat amiket a kendo edzéseken sajátítottam el. A két kard teljesen más stílust és harcmodort igényel így nem is nagyon gyakoroltam azt az utóbbi időben.

by **Thunder** Hétf. Ápr. 08 2013, 00:02

~ Újabb nap újabb lehetőségek. ~ Ezzel a gondolattal keltem fel mikor az ablakomon bekandikáló meleg napsugarak érik el arcomat. Szokásom volt mindig nyújtógyakorlattal kezdeni a napot melyet most sem hanyagoltam el. Amint végeztem elmentem letusolni hiszen az előző éjszaka kicsit necces volt. Éppen csak de az 5. boss-t az a csapat győzte le melyben én is benne voltam. Szerencsére a csapatvezető rendkívül eszes volt, így könnyedén győztünk és így egy újabb frontharcos csapattal gazdagodott Aincrad. Nem tudom pontosan mi történt, de abban biztos vagyok hogy jó sok szempár szegeződött rám abban a pillanatban mikor bevittem azt a bizonyos utolsó csapás mellyel egy újabb szint vállt elérhetővé. Gondolkodóba estem a zuhany alatt. Nem sokon múlt hogy ott hagyjam a fogam és alulról szagoljam az ibolyát, de legalább ennyit is segíthettem a többi játékosnak kik szintén arra törekednek, hogy kijussanak. Így hát eldöntöttem, hogy amint lehet indulok a következő és következő szinteken található főnökök ellen vagyis a bossok ellen. Ez az elhatározásom olyan szilárd alapokon állt, hogy már el is indultam a 6. szintre ami nem csak az én érdememből hanem mindenki érdeméből kik ott voltak elérhető lett. Mindezek előtt viszont a zuhany alól kiszálltam és megszárítkoztam majd felöltöttem magamra az egyenruhámat, gondosan ügyelve arra, hogy a nyakamon hordott céh logó jól kivehető legyen. Bizony a céhlogó ... Sose gondoltam volna, hogy csatlakozok egy céhhe ahol szinte senkit se ismerek, de megtettem. Meg, mivel beláttam azt a tényt, hogy egyedül nem vihetem sokra. Így hát szépen lassan elindultam a szintre ami még csak most lett nemrég elérhető. Nem a küldetések miatt vagy az újabb itemek miatt, hanem azért hogy felderítsem a következő boss rejtekhelyét. Elmentem a legközelebbi teleport kapuhoz és egyből az újonnan megnyitásra került szinte keveredtem. Az egész szintet csak a mezőség borította be.
~Végre valami jobb hely ~ mondtam magamban mikor nekiindultam felderíteni ez a szintet. Már-már kezdett esteledni és egy kis dombon álltam meg. A nap éppen lemenőben volt és lágy szellő halad végig előttem a kis völgyben. Hajam kicsit megborzolta, de ezt gyorsan helyre is hoztam és figyeltem tovább eme szép jelenséget. Az életemben eddig nem volt tapasztalatom csodálni a naplementét, de valamikor ennek is eljön az ideje és hát ha máshol nem itt és most eljött. A lenyugvó nap szépen lassan ahogy alábbszáll a dombnak úgy azzal együtt szép kellemes vöröses színben ragyogtatja be az eget. Ez kicsi kis melegséget önt a szívembe és még egy két könnycseppet is megejtek.
~ Mos már értem miért mondják a naplementére, hogy romantikus esemény ~ ezzel a gondolatommal egyidősben újabb és újabb könnycseppek hagyják el szememet és szépen lassan lecsorognak arcomon melyet csillogóvá vált, de nem hagytam sokáig ezt. Adtam magamnak egy jól irányzott pofont majd letöröltem arcomat.
~ Szedd össze magad .... Mi lesz ha valaki így meglát? ~ mondtam magamban és ekkor lettem figyelme valamire. Ismét egy szellő járta át a vidéket mely magával sodort egy falevelet. Követni kezdtem tekintetemmel és láttam ahogy egy nem messze lévő illető felé kezdett közeledni. Az illető igen csak rejtélyes volt még ekkor, de nem tántorított el ez a dolog. Elkezdtem közeledni felé mikor láttam azt a precízen kivitelezett mozdulatát mellyel egy csapással kettévágta a levelet. Ekkora hidegvérrel és precizitással csak egyetlen egy személy rendelkezhet kit ismerek. Még inkább közeledni mertem feléje, de sajnálatos módon nem azt a személyt láttam ott akire gondoltam.
~ Pedig kezdtem reménykedni benne, hogy ismét láthatom Ritát ~ mondtam magamban majd távozni is akartam volna, de egy érzés kezdett motoszkálni bennem.
~ Mi van ha ismeri? Mi van ha vele is történt valami hiszen már én se úgy nézek ki mint amikor először találkoztunk a SAO-ban. Lehet, hogy van más mód is arra ami velem történt? ~ gondoltam magamban majd erőt merítettem magamon és odaálltam mellé csodálni a még mindig lenyugvó napot.
- Ugye milyen gyönyörű? - Szólaltam meg először mióta a közelébe keveredtem és ezzel ismét egy könnycseppet eresztetem melyet a leányzó akár meg is pillanthatott.

by **Rita Hanami** Hétf. Ápr. 08 2013, 11:52

Pár másodpercig még tartottam azt a pózt amivel kettészeltem a levelet, még azután is hogy az már eltűnt a virtuális éterben, majd lassan kiegyenesedtem és lejjebb engedtem a kardot. Elgondolkoztam azon, hogy talán maradnom kéne az egykardos technikáknál, lehet sokkal hatékonyabban tudnék érvényesülni mint a kettővel. Annak kezelése még ennyi idő után is okozott némi problémát, és úgy igazán még nem tudtam kihasználni a harcban. A viadalon sem értem vele túl sokat pedig az lehetett volna az aduászom. Oké a viadalon, mondjuk a túlzott nagyképűségem is közrejátszott, nem vettem komolyan Ai-chant és nem hittem volna, hogy képes lesz akár csak megsebezni is. Még én kissé elméláztam egy idegen lépett mellém, nem néztem oda, ha akar valamit úgyis szólni fog ha meg valami mást akar a kardom készenlétbe van szóval nagy meglepetés nem érhet. Végül az idegen összeszedte magát és kipréselt pár szót magából amire már rögtön odakaptam a fejem. A hangot ami az idegen fiúhoz tartozott rögtön felismertem és így már tudtam, hogy alig ha akar rám támadni.
-Igen az! - Feleltem lágyan közben pedig egy apró mozdulattal vissza csúsztattam a kardot a hüvelyébe ami egy halk kattanással jelezte, hogy a helyére került. Tekintetem a fiú arcára vándoroltak, ahol egy könnycsepp gördült le, majd ismét a naplementét kezdtem el figyelni, ami lassan kezdett eltűnni a horizonton.
- Gyakran nézem végig a naplementét a különböző szinteken. Mindegyik szinten más és más hangulattal áraszt el mikor végig nézem. Ez a mostani… ahogy a búzatáblák szinte lángba borulnak a vörösen izzó nap fényjátékától erőt ad a folytatáshoz, elhatározottságot ébreszt bennem, szinte engem is feltüzel. Aztán ahogy a nap lemegy vörös pompa lassan elfakul és sötétségbe vész majd a hold reménnyel teli sugarai világítsák meg csupán, hogy végül a napfelkelte eloszlassa a sötétséget és új reményt ad a küzdeni akaráshoz… Az ég halk zsoltárt énekel, mély altató zenét. A nap oly vörös, álmatag, már lehajtja fejét.Fénye vígan táncra kél,
még áthidal felénk. Oh… bocsi kissé elbambultam… néha sok butaságot hordok össze. – Igazgattam a hajam a fülem mögé zavaromban. Hmmm… úgy tűnik ez a szokás még rövid hajjal is megmaradt.

by **Thunder** Kedd Ápr. 09 2013, 14:33

Ott álltam a leányzó mellett könnyes szemekkel miközben Ritára gondoltam.
~Hol lehet és vajon mit csinálhat, de ami a legfontosabb kérdés vajon jól van? Nem eshetett semmi baja mióta találkoztunk? ~ tettem fel magamnak a kérdést tudva, hogy választ nem fogok rá kapni egyhamar, így hát tovább csodáltam eme szépséges jelenséget magam előtt. Bámultam csak a naplementés s közben alig vettem észre, hogy a mellettem lévő személy pont felér azzal a szépséggel mint amit nézek. Már ha nem többel. Szépen gyengéden letöröltem arcomról és szemem sarkából a könnyeket mikor vettem magamon némi bátorságot és az ismeretlenhez fordultam. Mire elhatároztam magam arra már ő válaszolni is kezdett a kis kérdésemre amit korábban tettem fel neki.
-Igen az! - felelte nekem arra az egyszerű kis kérdésemre amit nemrég tettem fel neki. Ebben a pillanatban mintha egy kő esett volna le a szívemről. Megtört a csend kettőnk között, hiszen akár dönthetett volna úgy, hogy nem válaszol és elmegy. Viszont nem ez történt, ez még csak az eleje volt a kis ismerkedésünknek, bár ki tudja vajon hogyan fog folytatódni majd befejeződni.
- Ritaaa vajon merre lehetsz? - mondtam egy kis sóhajtás közepette, de nagyon nem is érdeket, hogy a leányzó mellettem meghallotta vagy sem. Ismét eredtek könnyeim oly mértékben, hogy már kezemet is kapkodnom kellett, hogy minél előbb letörölhessem. Mindez azért történt mert egyenest a leányzóra pillantottam kihez fogható szépséget még nem láttam. Ez még hagyján, de a naplemente ami a háttérben zajlott adott az egésznek még plusz egy lökést. Nem csodálom, hogy ilyen mértékben törnek elő belőlem a könnyek ha ezt látom. Kezdtem zavarba is jönni, hiszen nem éppen így kellene viselkednem egy lány társaságában. Nem kéne sóvárognom az után kit alig ismerek és még az se tudom mit érez irántam. Majd a leányzó szépen folytatta a korábban megkezdett mondandóját.
- Gyakran nézem végig a naplementét a különböző szinteken. Mindegyik szinten más és más hangulattal áraszt el mikor végig nézem. Ez a mostani… ahogy a búzatáblák szinte lángba borulnak a vörösen izzó nap fényjátékától erőt ad a folytatáshoz, elhatározottságot ébreszt bennem, szinte engem is feltüzel. Aztán ahogy a nap lemegy vörös pompa lassan elfakul és sötétségbe vész majd a hold reménnyel teli sugarai világítsák meg csupán, hogy végül a napfelkelte eloszlassa a sötétséget és új reményt ad a küzdeni akaráshoz… Az ég halk zsoltárt énekel, mély altató zenét. A nap oly vörös, álmatag, már lehajtja fejét.Fénye vígan táncra kél, még áthidal felénk. Oh… bocsi kissé elbambultam… néha sok butaságot hordok össze. – ezek a szavak, mondadotk hagyták el csodás ajkait mire alig bírzam választ kicsikarni magamból.
- É-é-é-én még csak most tapasztalta-a-am először milyen is egy naplemente - mondtam neki majd úgy éreztem mintha lángvörössé vált volna arcom a szavait hallva. Újra erőt merítettem magamon amit annak köszönhetek, hogy lantba vetettem a az eddig tapasztalataimat ( már ha lettek volna) és eldöntöttem, hogy meg kell ismerjem ezt a lányt. - Igazad van ... Rendkívüli látványt nyújt ahogy a búzatáblát a lenyugvó nap sugarai vörössé varázsolják, de nem érhetnek fel a te szépségedhez. Ahogy semmi más - próbáltam kicsit hízelegni neki bár nem tudhatom milyen reakciót válthat ki belőle ez. - A naplemente ahogy lángvörössé festette a búzatáblát mind eltörpül melletted, ugyan úgy mint a telihold fénye mellett a legragyogóbb csillag az égen. - Ekkor már nem bírtam a szemébe nézni, se pedig rá. Kénytelen voltam elfordulni és csak reménykedni, hogy nem fog a mondandóm után faképnél hagyni.
~ Remény. Mi is pontosan a remény? ~ tettem fel ismét egy olyan kérdést melyet magamnak kellett megválaszolnom. Ezen a problémán most itt és most nem volt időm gondolkozni hiszen a személyt ki mellettem van meg kellett ismernem.
- Egy esős éjszakán melyen a csillagok se ragyognak és egy villámcsapást megelőző dörrenést hallasz gondolj majd rám hiszen a nevem az itteni világban ennek a jelenségnek árán adtam magamnak. A nevem Thunder és szeretnélek kicsit jobban megismerni, már ha te is engem. Szabad megtudnom a becses nevedet? - mondtam neki majd a mondatomat követve tettem fel a kérdést, hogy mégis ki lehet mikor ismét egy lágy szellő haladt át lenn a völgyben.˛

by **Rita Hanami** Szer. Ápr. 10 2013, 12:32

Kissé odébb billentettem a fejem mikor a fiú Rita… izé vagyis az én nevemet suttogta, de nem tettem szóvá, sőt inkább igyekeztem úgy tenni mintha nem is vettem volna észre. Thunder erre dadogva kezdett el beszélni amire elkezdtem kuncogni.
-Tényleg nem nézted még soha végig a naplementét? Hát akkor épp itt az ideje, hogy lásd milyen szép látvány!- Észrevettem, ahogy a fiú elvörösödik de nem tettem szóvá de pár másodperccel késöbb már összeszedte magát és bókokkal kezdett el bombázni.
- Ugyan úgy, mint a telihold fénye mellett a legragyogóbb csillag az égen. – Ismételtem el a szavait majd az égre pillantottam. –Valóban hasonlitok a holdra, csak nem úgy ahogy te gondolod. Innen nézve a hold csodálatos és beragyogja az éjszakát. Azonban ha közel kerülünk hozzá láthatjuk, hogy valójában sötét és hideg, akárcsak én. Ha engem is közelebbről megismernél már biztosan nem ezt gondolnád rólam. A hold… talán az egyik leghazugabb „teremtmény”. Sokáig elhitette velünk, hogy ő az aki fényt visz az éjszakába, de valójában semmit sem tesz. Én is elhitetem másokkal… magammal, hogy érdekel a többi emberek sorsa itt a saoban de, csupán saját magammal törődök és az önzőségemmel másokat sodrok veszélybe. – Pár pillanatra lehajtottam a fejem. Eszembe jutott ahogy megölettem egy társamat, ahogy a viadalon győzelem érdekében képes lettem volna feláldozni mindent, még egy olyan embert is aki közel állt hozzám. Eszembe jutott, ahogy inkább kitöröltem az agyamból Tsubaki emlékét mintha soha sem lett volna, hogy nekem ne fájjon ahelyett, hogy kutatni kezdtem volna utána, vagy egyáltalán bármit is tettem volna.
- Hopsz kissé már megint elkalandoztam. Thunder? – Kérdeztem vissza, közben mutató ujjammal letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról. – Érdekes név. – jegyeztem meg ekkor viszont ő is vissza kérdezett az enyémre. Ez egy kicsit hirtelen ért, nem akartam, hogy tudja ki vagyok. – Tami… a nevem… Tami! – Nyögtem ki némi habozás után. Valójában csak a nevem két utolsó betűit raktam össze de még így is viszonylag értelmes nevet sikerült kihozni belőle. Szemeim ekkor megakadtak az oldalán figyelő kardon majd kissé közelebb léptem a fiúhoz.
- Ez a kard… nagyon különlegesnek tűnik Megnézhetem? – Vándorolt át a tekintetem a kardról a fiúra.

by **Thunder** Szer. Ápr. 10 2013, 14:00

- Sajnos még nem néztem a naplementét soha. Ilyenkor egy normális ember még aludna, de most fontosabb dolgom van mit az alvás. Ki kell jutnom ebből a játékból, hogy felkeressek egy leányzót és színt valljak neki. El kell mondanom mégis mit érzek iránta. - feleltem a kérdésére ismét egy könnycseppel arcomon. Ezután nem telt el sok idő és már folytattuk a kis csevejt.
- Ugyan úgy, mint a telihold fénye mellett a legragyogóbb csillag az égen. - ismételte el szavaimat mellyel kicsit bókoltam neki és láttam ahogy a szavak után az égre pillantott. –Valóban hasonlítok a holdra, csak nem úgy ahogy te gondolod. Innen nézve a hold csodálatos és beragyogja az éjszakát. Azonban ha közel kerülünk hozzá láthatjuk, hogy valójában sötét és hideg, akárcsak én. Ha engem is közelebbről megismernél már biztosan nem ezt gondolnád rólam. A hold… talán az egyik leghazugabb „teremtmény”. Sokáig elhitette velünk, hogy ő az aki fényt visz az éjszakába, de valójában semmit sem tesz. Én is elhitetem másokkal… magammal, hogy érdekel a többi emberek sorsa itt a saoban de, csupán saját magammal törődök és az önzőségemmel másokat sodrok veszélybe. – folytatta a beszélgetést mire kissé meglepődtem.
- Hogyan lehetnél te olyan mint a Hold? Nem vagy te olyan sötét mint amilyennek mondod hiszen itt vagy és velem beszélgetsz akinek az eddigi élete maga a pokol. Ha te sötétnek mondod magad akkor én maga a éj fekete színnel jellemezném magam. .... Nincsenek szüleim se barátaim ... Se itt se pedig a való életben nem szereztem egy barátot se és ennek mind az az oka, hogy még kiskoromban elvesztettem a szüleimet és magamba fordultam. A SAO számomra egy remény mellyel kitörhetek korábbi életemből ahogyan csak tudok. Ezt szemlélteti még a játékbeli nevem. Thunder mely megelőz egy olyan gyors és fényes jelenséget melyre nekem is pont szükségem volna. Egy fény mely mutatja az utat merre kell haladnom, hogy elfelejtsem a rossz emléket. -ekkor levettem a tekintetem a mellettem lévő leányzóról és csak a völgyet bambultam mely itt húzódott alattam. Kezemet a jobb oldalamon lévő kardra helyeztem szépen lassan. Eközben tudtam meg a leányzó nevét kivel beszélgetésbe bonyolódtam.
- Szóval Tami-nak hívnak. Ez valami becenév vagy mi? Ha nem akarod elmondani a neved nem kell. Megértelek ha nem akarod felfedni előttem, vagy csak még nem akarod felfedni. Lehet, hogy csak a beszélgetésünk kimenetele szeretted volna elmondani, de ha nem kell nem erőltetem - közöltem a lánnyal kinek most tudtam meg a nevét vagy pedig az álnevét esetleg szimplán csak a beceneve lehet amit közölt velem. Majd úgy tűnt a dolog, hogy terelni kezdte a dolgot mert a kardomról kérdezgetett.
- A kard? Miféle kard? - kérdeztem vissza idétlenül. - Jah, hogy ez itt? Ez semmi különös, csak egy szimpla katana. - feleltem neki gyorsan. - Mindössze a külseje más ennyi, de még starta is alig ad. Mindössze esztétikai okokból hordom a fekete sárkánymintás tokja miatt. - mondtam neki hidegvérrel.

by **Rita Hanami** Szer. Ápr. 10 2013, 20:00

-Honnan tudod, hogy milyen vagyok, hisz nem ismersz? – Kérdeztem vissza de cseppet sem flegma hangon. – És szerintem te sem vagy „sötét”, csupán magányos, de ezen még lehet segíteni. - Néztem rá a fiúra. – Egy ideig én is úgy gondoltam a saora, mint valami új kezdetre, egy új lehetőségre, de ahogy egyre inkább telt az idő úgy kezd el időről időre jobban hiányozni a való élet ahol a halál nem liheg folyton a nyakunkba… - Egy pillanatra ismét elgondolkoztam. Nem túl sok dolog történt velem itt a saoban, mégis már most kezdtem úgy érezni, hogy összeroppanok a súlya alatt. Pedig eleinte én is így hittem, hogy itt még jobb lesz mint a valóságban és azt gondoltam, hogy hálásnak kellene lennem Akihikonak. Tévedtem. Az emberek sokáig nem tekintenek a színfalak mögé, csupán a mázt látják azt a kevés dolgot ami jó itt de ha belecsöppenek, ha a dolgok mögé néznek szembesülnek a rideg valósággal. Ez alól én sem voltam kivétel.
- Egyébként persze, hogy állnév, szinte mindenki egy becenevet ad meg felhasználónévként, Tami is csak egy állnév, ahogy a Thunder is nem így van? – Tereltem át más témára a szót de végül a figyelmem így is a katana kötött le leginkább. – Nem nézem szimpla Katanának sőt, az alap fegyverek között nem láttam hasonlót, Katana típus is csak egyetlen egy van a kezdő fegyverek közül. Hidd el nekem jó szemem van az ilyesmihez. A saya kidolgozása… - Egy pillanatra elállt a szavam és az ujjamat végig simítottam a hüvelyen és ha a fiú engedte kihúztam a fegyvert a tokjából és magam elé tartva méregettem azt. – Markolatnak biztos a fogása, a keresztvas már-már művészi pontossággal van megformázva, a súly elosztása kiváló, egyszerűen… tökéletes. – Fejeztem be a mondatot az ujjaimat pedig végig húztam a penge fölött. Nem értem hozzá, hiszen az illetlenség lenne, csupán elképzeltem ahogy a hideg acél hozzá simul a bőrömhöz. Igaz csak egy virtuális kard volt, de szinte félelmetes pontossággal lett lemodellezve a fegyver, minden apró részlet a helyén volt. Suhintottam vele párat majd visszaadtam a gazdájának már ha addig ki nem tépte a kezemből. – A helyedben én büszke lennék erre a fegyverre, páratlan munka. – Dicsértem meg végül.

by **Thunder** Csüt. Ápr. 11 2013, 21:58

Beszélgetésem a leányzóval még mindig folytatódott a naplementében. Akár az elején dönthetett volna úgy, hogy elmegy vagy akár én is, de ezek szerint ez nem merült fel se benne se pedig bennem. Így hát beszélgetésbe elegyedtünk és egymást próbáltuk megfejtetni, hogy milyen személy is lehet pontosan. Ahogy telte szépen lassan az idő egyre inkább egymást próbáltuk megfejteni.
- Igazad van abban, hogy nem ismerlek, de úgy látom te igen jól bánsz a szavakkal és ha nem jobban, de eléggé hasonló szinten ki tudod ismerni az embereket. Lehet, hogy amit az imént mondtam kicsit túlzás volt, de abban igazad van, hogy magányos vagyok. Ami pedig azt illeti amit halálról mondtál, abban nem egészen van igazad, hiszen a halál egy olyan dolog mely bármelyik pillanatban utolérhet. Mindössze megválogatja az eszközeit mely most ebben az esetben az ha itt meghalunk benn a játékban akkor nincs mese. A valódi testünket melyeket kinn már valószínűleg gépekkel tartanak életben meghal ugyan úgy. Ellőt függetlenül a kinti világban is rengeteg gyilkosság történik nap mint nap. Mindezt a sors keze dönti el melyik nap jön el a vég az illető számára és nem érdekli az, hogy eddig milyen éltet élt. Jót vagy rosszat ... ugyanúgy lecsap előbb vagy utóbb a halál karma és magával rántja a sötétségbe.- majd kicsit hagytam, hogy megeméssze azt amit mondtam, de még én is csodálkoztam azon amit Tami-nak mondtam. Nem gondoltam volna, hogy akár az életemben ilyen dolgokról fogok egy korombeli lány társaságában beszélgetni. Majd megtört a csend és igaz volt az amit gondoltam. A tami név mindössze csak egy álca neki.
- A Thunder nevet igen megfontoltan választottam ki magamnak, hiszen nekem erőt ad a folytatáshoz. Erőt ad ahhoz, hogy kiszabaduljak ebből a virtuális környezetből. Illetve ahhoz is ha kijutok innen megváltoztassam az eddigi életemet. Az imént már jól kiismertél és ez egy olyan dolog melyre nem inden ember képes. Igen ... a magányosságomra utatok most. Nem szeretném éltem hátralévő részét tétlenül leélni. Fel kell keressem azt az illetőt kit az imét is említettem neked - majd eléggé búslakodva a völgybe néztem ahonnan felcsapott a szellő és hajamat rendesen megborzolta. Rápillantottam a leányzóra és hát mit ne mondjak neki is kicsit megbolygatta a hajszerkezetét, így hát odalibbentem mellé és megigazítottam neki a haját miközben a fülébe súgtam valamit:
- Szeretnélek jobban megismerni téged és ebből az okból kifolyóan hagyom, hogy megnézhesd a kardomat is mely annyira felkeltette a szemedben a csillogást - suttogtam fülébe miközben a haját szépen a füle mögé tűrtem. Ezt követve szépen lassan előcsúsztattam fegyveremet a sárkánymintás tokból és átadtam neki, hogy szemügyre vehesse. Míg ő tanulmányozni kezdte a kardot én is eligazítottam a hajamat, de közben figyeltem a szavait is:
– Markolatnak biztos a fogása, a keresztvas már-már művészi pontossággal van megformázva, a súly elosztása kiváló, egyszerűen… tökéletes. A helyedben én büszke lennék erre a fegyverre, páratlan munka - kaptam a dicséreteket rendesen.
- Látom neked van érzéked az ilyesfajta dolgozok nem igaz? Ugyan úgy mint az emberek kiismerésében és még a szavakkal is jól bánsz. Remek kardforgató lehetsz ha ennyi mindenhez értesz nem beszélve arról mit az imént mondtál. - ezek után ismét le kellett vennem tekintetemet róla hiszen én egy cseppet se vagyok olyan tökéletes.
- Nem bánok olyan jól a katanamal mint mások és ez még csak a kezdet. Eddig egyetlen egy párbajt se nyertem. Én vagyok az örök vesztes kit mindenki legyőzött nemtől, szinttől és persze kaszttól függetlenül. Minden egyes közelemben alulmaradok, de láttam nemrég mekkora hidegvérrel rendelkezel. Láttam azt a precíz mozdulatot mellyel kettéhasítottad azt a falevelet. - mondtam miközben még mindig a völgyet bambultam és ezek után hallottam egy kattanást és éreztem ahogy a kardomat is visszatette a tokba. Azt a gyönyörűen elkészített fekete pengével és a sárkánymintás keresztvassal ellátott kardomat. Nem beszélve arról ha az ember a megfelelő szögből tekint a pengére ott is megláthatja rajta a sárkánymintát. Ezek után már alig mertem megszólalni. Inkább csak arra vártam, hogy Tami mikor fog ismét hozzászólni.

by **Rita Hanami** Pént. Ápr. 12 2013, 10:00

-Nem tartom magam jó emberismerőnek. – Feleltem. – Csak az alapján amit mondtál nem vagy rossz ember csak egyedül érzed magad, velem ellentétben aki feláldozott másokat a saját célja érdekében… de ezt inkább hagyjuk. – Tereltem inkább másra a szót. – A való életben is igaz, hogy a halál állandóan körülöttünk ólálkodik. itt bent viszont ez hatványozottan igaz, főleg a frontharcosokra, hisz állandóan küzdünk a játékkal úgy játszadozva az életünkkel mintha csak kaszinó kockák lennének. – Végig hallgattam amit a nevéről mesélt nekem, és hirtelen nem tudtam mit hozzáfűzni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire mély nyomot hagytam a szívében hisz alig csak párszor találkoztunk.
- Ez a lány tényleg ennyire fontos neked? – Kérdeztem tőle de nem néztem rá, majd egy újabb kérdést tettem fel de most már a szemébe néztem. – Na és szerinted ő is hasonlóképpen érez irántad? - A szemeimmel végig mértem majd vártam a választ. Mikor a hajamhoz nyúlt egy pillanatra meghökkentem és hátráltam egy lépést végül pedig hagytam, hogy a hajam a fülem mögé tűrje cseré pedig megmutatta nekem a Katanát.
- Tudod az előbbi mondatod mocskosul perverz volt ám. – Hánytam a szemére egy huncut mosollyal az arcomon majd visszaadtam neki a kardot. – A kardokat jobban megértem mint az embereket. Egy kard lelkébe sokkal egyszerűbb bele látni mint az emberekébe, pedig a lelkünk egy része a fegyvereinkben lakik ezért is tartják úgy, hogy egy csata alatt jobban meg lehet ismerni a másikat mint bárhol máshol és én ezzel részben egyet is értek. Egy párbaj vagy küzdelem alatt az embernek felszínre törnek jellemének valódi vonásai, hiszen ott nincs ideje gondolkozni, hogy helyes e amit tesz és puszta illemből vagy más szándékkal másnak mutatja magát mint ami. Egy harc alatt az ösztönök irányítanak minket és ez alatt az idő alatt végrehajtott cselekedeteink mutatják meg, hogy milyenek is vagyunk igazából. – Mikor visszaadtam a kardot, láttam, hogy a fiú igencsak letört attól amit mondott. – Nem vagy örök vesztes, csupán még nem találtad meg önmagad a csatatéren. – Mondtam ami így elsőre elég furán hangozhatott. – Igaz, hogy itt a pontok elég nagy jelentőséggel bírnak de a győzelemhez nem elég csak a magas pont elosztás. Az önmagunkba vett hitünk, az elszántságunk és leleményességünk legalább olyan fontos. A képességeink felismerése és megfelelő időben való kihasználása, az ellenfél jellemének és stílusának saját maga ellen fordítása és a terep adta lehetőségek használata kulcsfontosságú lehet. A pontok csupán segítenek behatárolni ki milyen szinten áll, de törvény szerű, hogy ha valaki valamiben túl jó akkor másban viszont gyenge. Mit szólnál egy kis gyakorló küzdelemhez? – Vetettem fel az ötlete.

by **Thunder** Pént. Ápr. 12 2013, 12:07

Úgy vélem az előbb elhangzottak alapján Tami próbálja bennem tartani a lelket, hogy ne hadjam el magam. Valószínű próbálja tartani kicsit bennem a reményt aminek örülök egyrészt, bár nem tudom pontosan miért teszi ezt ha már azt mondogatja, hogy önző és csak saját magával törődik. Talán mélyen a szíve egy kis szegletében mégis segítséget szeretne nyújtani és ha ez így van akkor megpróbálok élni a lehetőséggel.
- Igen, számomra egy fordulópont az eddigi életemben és ezt mindenáron közölöm kell vele. Igaz fogalmam sincs, hogy valójában ő mit érezhet irántam. Mindössze a remény kicsike kis szikrája él bennem, hogy azért nem utál. Ha már kicsit kedvel nekem éppen elég az is, de ezt mindenképpen meg kell tudjam - közöltem Tamival mikor rákérdezett ara, hogy szerintem milyen érzelmeket táplálhat irántam a leányzó kiről itt epedezek. Végül csak hagyta azt, hogy eligazítsam a haját, így a fülébe tudtam súgni azt amit akartam. Erre ő meg perverznek tart és ezt egy huncut vigyor közben mondta nekem. Erre ismét elvörösödtem pár percre és a szemeimet le kellett vennem róla sajnálásos módon, de a kardomat visszaszolgáltatta nekem. Ezután arról beszélt, hogy a kardokat jobban megérti mint az embereket.
- Azt látom, hogy megérted a kardokat, de ne tagadd, hogy nem tudod kiismerni az embereket. Éppen ez az a dolog amitől egy kardforgató kardforgató. Egyetlen gyengeségem éppen az, hogy nem vagyok képes arra, hogy harc közben megfigyeljem ellenfelemet. Nem vagyok képes olvasni a mozdulatai közepette, hogy milyen ember lehet. Pedig ez nagyon fontos egy kardforgatónak, legalábbis ez az én véleményem. - mondtam neki majd egy szünetet tartottam a folyatást követően. - Igazad lehet abban, hogy nem találtam magamra még harc közben, ellentétben az eddigi ellenfeleimmel kapcsolatban. Bármit terveltem ki vagy bármit tettem ők pontosan tudták mit is áll szándékomban tenni. Így eléggé szíven ütött az, hogy a játékba kerülésem óta egyetlen egy győzelmet se bírtam megszerezni. Ami pedig azt illeti amit mondtál arról a gyakorló küzdelemmel kapcsolatban. Nos ... nem is tudom mit mondjak. Egyrészt örülnék neki, de visszatárt az a tudat, hogy nem vagyok képes egy újabb vesztes mérkőzésre. Ne vedd sértésnek, de nem szeretnék az esetleges harcról úgy kikecmeregni, hogy az ellenfelem hagyja magát. Nincs annál jobb ha az ember saját erejéből képes átugrani a saját maga által felemelt léc felett. Szóval ezen még el kell azon gondolkoznom, hogyan felelek az ajánlatodra -

by **Rita Hanami** Hétf. Ápr. 15 2013, 09:24

Nem gondoltam, volna, hogy a fiú tényleg ilyen érzelmeket táplál irántam, amikor legutóbb megcsókolt ez csak amolyan „kapok az alkalmon ha már ilyen közel van” eset volt vagy, hogy csak valami hirtelen fellángolás lehetett de neki tényleg komoly érzései voltak irántam.
-Kitartás, idővel mindenképp sikerül elérned a célod és biztos, hogy kedvel téged. – Bátorítottam őt egy biztató mosoly kíséretében. Fejben igaz még hozzátettem, hogy nem utálom max csak neheztelek ré picit amiért anno kiejtett arról a kendo bajnokságról de ezt neki nem szükséges tudnia, legalábbis most még nem. A harc kérésemre viszont hezitálni kezdett és kritizálni kezdte saját magát és visszakozott. Nem szeretem az ilyet, fő az önbizalom.
- Hülye… - Koppintok rá a homlokára. Fura, ezt eddig csak Ai-channak és Tsubakinak csináltam, na meg persze az öcsémnek… - Ez egy edzés, itt nincs győztes vagy vesztes csupán gyakorolunk és tanulunk egymástól. – Világosítom fel majd elküldöm neki a párbajra hívást first strike módra állítva. Ha elfogadja akkor előveszem a szabdalót és egy alap kezdő poziciót veszek fel. A hátsó lábammal kitámasztom magam, azonban a sarkam nem teszem le még a másik lábammal előre lépek kissé és a térdemet berogyasztva a kardot magam elé tartva várom, hogy leperegjen a visszaszámláló. Ebből a pozícióból könnyen tudok védekezni vagy támadni vagy ha szükséges akkor előre vagy hátra szökkeni fölösleges mozdulatok nélkül. Nem tudtam, ő miféle pózt fog felvenni kezdésnek, de ha katanát használ feltételeztem, ő is hasonló stílusban fog harcolni. Ha hasonlóan áll be mint én a szememmel a kardja hegyét figyelem és várok az alkalomra, hogy valamerre elbillenjen és ha ez megtörténik egy gyors mozdulattal ugyan arra ütök amerre a kard billen megpróbálva ezzel teljesen kiiktatni a védelmét és ha ez sikerül már suhintok is a nyaka felé, de nem sebzem meg hanem leállok mielőtt még a penge belemarna a húsba.

by **Thunder** Hétf. Ápr. 15 2013, 12:13

-Kitartás, idővel mindenképp sikerül elérned a célod és biztos, hogy kedvel téged. – mondta Tami nekem biztatásként mire kicsit megnyugodtam.
- Ez csak a te véleményed, de ha te így gondolod akkor lehet benne valami. Remélem igazad van és egy kicsit talán kedvelhet. - A szavait hallva kicsit megkönnyebbültem, de nem bízhatom el magam. Még mindig fenn áll a lehetősége annak, hogy nem táplál irántam semmi érzelmet és még nem is kedvel egy cseppet se. Ez a kis beszélgetés kicsit megnyugtatott, de persze itt még nem fejeződött be a kis ismerkedésünk. Fontolgattam magamban, hogy harcoljak egyet vele vagy se. A gond mindössze annyi volt, hogy tudatába vagyok a vereségemnek ha kiállnék ellene hiszen eddig mindig veszítettem és miért lenne ez most másképp.
- Hülye… - ezzel agyidőben kaptam egy fricskát a homlokomra. Kezdtem megszokni a lány társaságát, így már csak minimális pír mutatkozott orcámon. - Ez egy edzés, itt nincs győztes vagy vesztes csupán gyakorolunk és tanulunk egymástól. – mondta nekem arra válaszolva, hogy egy talánnal válaszoltam a párbajfelkérésére. Ezzel egyidőben kaptam meg a felkérést arra a bizonyos "edzésnek" minősülő harcra. Még mindig nem voltam abban 100%-ra biztos, hogy harcoljak ellene, hiszen nem küldene egy felkérést ha veszítene ellenem. Még akkor se ha szándékozna veszíteni ellenem, hogy ezzel elérje azt, hogy kicsit örüljek a győzelemnek.
~ Mindezt csak azért gondolom mert elmondása szerint csak magával törődik. Akkor miért is akar "edzeni velem? Nem tudhatom pontosan. ~ Illetlenség lenne visszautasítanom egy leányzó felkérését bármire is, így maszájból elfogadtam.
- Rendben, meggyőztél így elfogadom ajánlatodat - majd rányomtam a párbaj elfogadásra és a katanamat lassan előcsúsztattam a tokjából és magam elé tartottam.
- Számítok rád - mondtam a kardomnak, bár ez kissé furcsának tűnhet. Eközben Tami is felvette a testtartását míg le nem járt az idő. Én az idő lejártáig két kézzel megmarkoltam fegyveremet és kicsit balra döntöttem. Mindössze csak azért fogtam meg két kézzel mert, így nagyobb erővel lehet lesújtani, bár ebben a virtuális világban nem tudni ez mennyire lényeges.
~ Innentől kezdve a lehető legjobbat kell mutatnom ~ mondtam magamban és vártam az idő lejártáig.Alig egy pillanatra vettem le szeme Tami-ról máris nyakam előtt tartotta kardját és bármelyik pillanatban fejemet szeghette volna, de valamilyen okból kifolyólag nem tette meg. Lélegzetvisszafojtva vártam arra mit fog lépni most, hogy nem tudok mit cselekedni. Kardomat leeresztettem és a földre esett. Vártam arra mit fog tenni ez a leányzó, meghagyja e életemet vagy elveszi e tőlem. Egszerűen lemerevedtem, mozgásképtelenné váltam.

by **Rita Hanami** Szomb. Ápr. 20 2013, 11:23

Kivártam a megfelelő pillanatot a támadásra, az izmaim egyre inkább megfeszültek és egyre szorosabban markolom a kardot, egyre görcsösebben, túl görcsösen.” Nyugalom! Szedd össze magad!” Szóltam rá saját magamban és vettem egy mély levegőt, amit pár másodpercig benntartottam végül lassan kifújtam. Alig tizenöt másodperc maradt. Az ujjaim ismét szorosabban fonódtak a markolat mögé, majd ismét lazábbra fogtam. Laza csukló, biztos kéz! Ez az amire anno tanítottak. Fegyelem és figyelem. Ez az amiről egy jó kardforgató megismerszik, a szívem most nekem mégis a torkomban dobog. Ez a felállás, azt a tornát juttatja eszembe, ahol először találkoztam a fiúval. Ahogy itt álltunk elképzeltem, hogy újra ott vagyunk. Szemeim előtt az akkori csarnok látványa bontakozott ki és az összes szem ránk szegeződik. Kissé oldalra pillantok a képzeletbeli bíróra aki indítja a mérkőzést majd vissza a fiúra. Hamarosan megszólal az indítást jelző kűrt én pedig abba a pillanatban előre lépek és támadok esélyt se hagyva a reagálásra. Thunder balra döntötte a kardját így jobbról félre ütve azt rést nyitok a védelmében majd egy gyors mozdulatot követően a pengém éle már a torkánál áll. Az egész alig pár másodperc alatt zajlódott le, vagy talán még annyi se. Thunder szemeibe néztem amik meglepettséget és rémületet hordozott magában. Előbbi érthető, utóbbit már nem tudtam hova tenni. Némi csalódottsággal és büszkeséggel, vegyes érzelmekkel lassan leengedtem a kardot és hátrább araszoltam pár lépést.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire váratlanul ér a támadás. Ennél azért sokkal több rejlik benned szerintem. – Dorgáltam le kissé a fiút majd újból a kezdő pózt vettem fel. – Most te támadj! Mutasd meg, hogy a neved nem csak tényleg jelent is valamit és nem csak unaloműzésként találtad ki! – Igyekeztem a magam módján biztatni őt.

by **Thunder** Szomb. Ápr. 20 2013, 12:23

Katana-mat földre ejtette és Tami pengéjével kellett farkasszemet nézzek. Akarva akaratlanul néztem bele Tami szemébe és ő könnyek kiolvashatta szememből a félelmet és a meglepettséget egyaránt. Meglepett voltam, hiszen sokkalta gyorsabb nálam és féltem attól, hogy itt és most fejemet veszi. Pár pillanat telt csak el és sarokba szorultam. Tekintetem levettem a lányról és a kardjának a pengéjéről, fejemet lehajtottam és magamba fordulva ostorozni kezdtem magam.
~ El kell gondolkozzak a dolgokon. Sokkal gyorsabb nálam és sokkal ügyesebb, technikásabb kardforgató mint én. Nálam könnyebben felméri a lehetőségeket és hamar talál rá megoldást. ~
- Mondtam, hogy ennek a harcnak nincs értelme. Pár pillanat alatt sarokba szorítottál - eközben könnycseppek gördültek le orcámon és csöppentek le a földre egyenest egy fűszálra és az folytatta tovább az útját míg a föld be nem szívta magába. Tami szépen lassan leeresztette fegyverét és eltávolodott tőlem. Jobb kezemmel letöröltem könnyeimet mikor megszólalt.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire váratlanul ér a támadás. Ennél azért sokkal több rejlik benned szerintem. Most te támadj! Mutasd meg, hogy a neved nem csak tényleg jelent is valamit és nem csak unaloműzésként találtad ki! – próbált lelket önteni belém kisebb nagyobb sikerrel. Kardomat felettem a fűből és ismét magam elé tartottam mint az előbb. Ismét eltakartam vele egyik szemem, ez már ilyen berögzült póz mióta megvan a legendás fegyver.
- Mutasd meg neki mit tudsz * Kár * Ne hagyd magad * Kár * - még a kardom is biztatni kezdett. - Keresd meg a gyenge pontját és ott csapj le rá * Kár * -
- Rendeben van. Támadok, de sokra ne számítsál hiszen nem vagyok valami jó harcos. -
- Dehogynem vagy az * Kár * Csak még nem tudsz óla * Kár *
~ Jól nézek ki, még a saját fegyverem is kioktat. Vagyis a lélek ki benne rejlik ~
- Majd idővel az is eljön, de ez még nem az a nap - ekkor fordítottam meg kezemben a katana-t és karomat behajlítva vízszintesen tartottam magam előtt míg a jobb lábammal kitámasztottam a rohamomhoz.
- Te szerencsétlen * Kár * Mégis hogyan fogod a kardot * Kár *
- Úgy fogom ahogy nekem jól esik - válaszoltam vissza. ~ Kezd idegesíteni az állandó károgása. Pont mintha valami madár lenne ~ gondoltam magamban majd vártam a megfelelő alkalomra a támadásomhoz. ~ Próbáltam kivenni ellenfelem gyenge pontját, de nem találtam semmit. Egy picike kis pontot se amit ki lehetne használni ellene. Látszik, hogy nem vagyok jó harcos ~ Hosszas perceket töltöttem el azt a bizonyos pontot keresve, de nem találtam meg. - Nos akkor marad a régi módszer miszerint fejjel megyek a falnak, lesz ami lesz. - ekkor indultam meg felé és egy elterelő ütéssel próbáltam megvágni a derekát majd egy forgást követve a háta mögé kerülte oda is vágni egyet. Remélve, hogy ez sikerrel jár indultam meg és ha sikerül is a végén természetesen el kell távolodjak tőle.

by **Rita Hanami** Vas. Ápr. 21 2013, 15:10

A fiú önostromozásba kezdett a meglehetősen gyors végkifejlet miatt. Igen ezen nincs mit szépíteni, ha ez most komoly párbaj lett volna most jobb esetben csak nyertem volna, rosszabban talán már nem is élne… oké ez talán túlzás, erős sebzésem van de azért nem hinném, hogy egyetlen csapással lenulláznám az életét. Erre valószínű ő is rájött mert az arcán könnycseppek hullottak le és a kardját is elejtette. Talán én is túl erősen kezdtem de az edzés lényege, hogy rájöjjünk a hibáinkra és kijavítsuk azokat.
-Mondtam, hogy ez nem harc csupán gyakorlás éppen ezért folytatjuk. – Szóltam rá Thunderre. Sikerült némi erőt venni magán és újból támadásra készen állt előttem viszont most másképpen. A kardját vízszintesen fordította majd kis idő múlva már támadt is. A derekamra indított egy vágás ezután pedig megpróbált lefordulni rólam és így a hátam mögé kerülni és onnan meglepni. Az első csapást gond nélkül hárítottam második már picit trükkösebb volt. Amint észrevettem, hogy a fiú megpördül én is ugyan ezt tettem csak épp a másik irányba így egy kicsivel növeltem is a távolságot kettőnk közt ami épp elég volt, hogy kiszámítsam hová is szánja a vágást és még időben tudok cselekedni. Annyi már biztos, hogy gyorsabb vagyok nála így elméletben az előny nálam lenne, na persze Ai-chan ellen is azt hittem és mégis ügyesen sikerült ezt az előnyt megsémisítenie velem együtt.
- Ügyes! Látod megy ez ha akarsz. – Dicsértem meg. hisz az önbizalom fontos, nem árt ha nő picit. – Most viszont én következem! – Mosolyodtam el majd két egyszerű támadással ösztönöztem őt védekezésre. Az első egy fentről indított átlós vágás volt a jobb felére majd ebből egy egyszerű vízszintes vágás a baloldalára körülbelül mellmagasságban és ha csak nem lendül ellentámadásba visszahátrálok. Nem vetettem be a teljes sebességem esélyt adva a védekezésre.

by **Thunder** Vas. Ápr. 21 2013, 17:52

A támadást viszonylag jól kiviteleztem mindössze azzal a különbséggel, hogy Tami sikeresen kivédte mind a két próbálkozásomat. Az eső nem is volt nehéz, de a másik kicsit nehezebb volt szerintem hiszen fordulatból próbáltam megsebesíteni. Arra viszont nem számítottam, hogy amikor a forgáshoz érek ős is azt teszi, hogy növelje a távolságot közöttünk és így védje ki. A lényeg, hogy nem sikeredett a támadások de már nem is tekintem a küzdelmet komolyabb harcnak és ez mindössze csakis Taminak köszönhető.
- Ügyes! Látod megy ez ha akarsz. – mondta nekem Tami majd egy kis önbizalmat is merítettem a szavaiból és válaszoltam is .
- Köszike, de még messze nem vagyok olyan szinten, hogy nyerjek. Mindezt eltekintve már kezdem én is edzésnek felfogni a küzdelmet - válaszoltam miközben eltávolodtam pár métert és magamra öltöttem a védelmi testtartásomat. Nem tettem egyebet mint nagyon minimálisan behajlítottam a térdeimet és az oldalamon fityegő tokot a bal kezembe vettem. A jobb kezemben a furcsa kardtatással védtem magamat míg a tokkal a hátamat. A kard átlósan foglalt helyet előttem mely a bal vállamtól a jobb csípőmig tartott mag a hüvely a bal csípőmtől a jobb vállamig a hátam mögött.
– Most viszont én következem! – hangzott el mikor éppen csk sikerült felvennem a védelmi pózomat és Tami már támadásba is lendült. Nem tudtam miért, de úgy vettem észre, hogy most visszavett a sebességéből, így már pár mozdulatot ki tudtam venni és így a felülről jövő csapást éppen csak sikerült kivédenem. Míg a leányzó meg nem közelített kiszűrtem valahogy a mozdulatai közepette, hogy felülről támad és a kardomat az átlagos kardforgató tartással fogtam meg, majd szorítottam meg a markolatát. Kardjaink csattantak egyet és szikrákat szórtak míg Tami kardja az én kardom keresztvasához nem ért.
- Vigyázz már jobban * Kár * Ezt még én is megéreztem * Kár * - ha eddig nem is hallotta ellenfelem kardomat most biztos felfigyelhetett rá hiszen teljesen más hangnemben beszél mint én. - Vigyázz!!! Jön a következő támadása * Kár * - még éppen időben szólt fegyverem, hogy cselekedhessek. Szerencsémre ezt a csapást melynek célpontja a bal oldalam egy igencsak elegáns mozdulattal tudtam kivédeni.
- Itt az idő * Kár * Támadj most míg a közeledben van * Kár * - adta a tanácsot kardom mire akaratlanul is kicsit elfordultam jobbra és már emeltem is fegyverem az ellentámadásra melynek konkrét célpontja nem volt.
- Most én jövök, remélem nem gond - szólaltam meg miközben karom már mozgásba lendült.
~ Ekkor fogott el először az az érzés, hogy most sikerülhet eltalálnom ellenfelemet, de még bármi megtörténhet ~ mondtam magamban majd úsztam tovább az árral és vártam mi fog ebből kisülni.

by **Rita Hanami** Szer. Ápr. 24 2013, 11:40

Ahogy azt vártam Thunder kivédte mindkét csapásom, na nem mint ha az lett volna a célom, hogy megsebesítsem őt vagy hasonló. Amikor a kardjaink össze akaszkodtak valaki beszélt, de nem olyan volt a hangja mint a fiúnak sőt, tekintetem az ajkaira vándorolt, hogy megbizonyosodjak a hang forrásáról de a szája nem mozgott. Most vagy nagyon ügyes hasbeszélő vagy unfair módon kettő az egy ellen vagyok. Na jó ezt én sem gondoltam komolyan és bár nagyképűnek tűnik de így első ránézésre nem tűnt méltó ellenfélnek Thunder. Kár, pedig ő is szerepelt az én „legyőzendők listáján” amit már egy jó ideje vezetek a kis buksimban és azok szerepeltek rajta akiket jobbnak tartottam nálam, a hírük vagy épp a rangjuk miatt. Ezek többnyire a céhvezérek voltak, Mirikára külön személyes okom is volt, hogy kicsit elgyepáljam amire még nagyobb esélyem is van most, hogy egy árnyharcos lett. Na meg persze ott van az én első riválisomnak titulált villámléptű is, na meg a három döntős a viadalról köztük Ai-channal akit talán a legjobban le akartam, győzni mind közül, hiszen már kétszer alul maradtam ellene. A lista persze ennél jóval hosszabb volt és bár a nézeteim sokat változtak a játékba kerülésem óta még mindig ott volt bennem a vágy, hogy a legjobbnak hívhassam magam. Amíg én kissé elbambultam, Thunder közben ellentámadásba lendült, és ha nem hívja fel külön a figyelmet talán nem is tudtam volna időben reagálni. A másik szerencsém csupán annyi volt, hogy láthatóan ez csak egy rögtönzőt támadás volt nem volt konkrét terve vele maximum, hogy egy picit visszaszorítson. Ezúttal nem is próbáltam meg hárítani a kardal, hanem egy kicsivel elegánsabb és látványosabb módon akartam kitérni. Ahogy a kard süvített felém egyszerűen az akrobatikámat kihasználva elrugaszkodtam a talajtól és egy hátra szaltóval leérkezve vártam, Thunder reakcióját. Kár, hogy a való életben nem lehet két méter magasra ugrani. Valószínűleg mindenhova ugrálva közlekednék.

by **Thunder** Csüt. Ápr. 25 2013, 12:22

Támadásomnak nem volt komolyabb célpontja, így Tami könnyek el tudta kerülne az érték csökkenést. Nem is akárhogyan tette meg ezt hanem kihasználta hozzá az akrobatikáját amit a mozdulatsort követve jöttem rá, hogy birtokában van.
- Elvétetted megint! * Kár * - kiáltott fel kardom.
-Tudom, nem kell minden hibámra figyelmeztetned - válaszoltam vissza a károgó fegyveremnek. Közben döbbenten figyeltem Tami akrokabikus mozgását és meg kell mondjam, tényleg jobb harcos mint én. Nekem is birtokomba van eme képesség, de még nem tudom olyan jól kihasználni mint ő. Nagyon nem is volt még alkalmam kihasználni, de ez nem is zavart és ezután se fog.
- Ez nagyon látványosra sikeredett - mondtam a leányzónak. Ezt követve újra összeszedtem magam, hiszen itt és most nem szabad elkalandoznom. A lehető legjobban kell cselekedjek ami most abban merül ki, hogy azon nyomban támadásba lendülök megint és egy szúró mozdulattal indítom meg a támadásomat.
- Az nem elég hozzá * Kár * - szidott le megint a fegyverem hiszen a gondolatinkon meg tudunk osztozni, így ő tudja azt mire gondolok.
- Nem érdekel mit mondasz! Akkor is így lesz! - majd megindultam ellenfelem felé azzal a bizonyos szúró mozdulattal, de az utolsó pillanatban visszahúztam pengémet és megpróbáltam kigáncsolni és a pengét a torkának szegezni. Mindez jól indult, de amint elindultam megcsúsztam valamiben, így össze vissza hadonásztam miközben a lányhoz nem értem és előtte el nem estem. Pontosabban seggre ültem előtte és fegyverem ismét kiesett kezemből a hanyag tartása miatt. Nem számítottam erre, de remélem most se fogja lenyisszantani Tami a fejemet. Gyorsan fegyverem után pillantottam mely beleállt egy kis szikladarabba.

by **Rita Hanami** Csüt. Ápr. 25 2013, 13:17

Thunder megdicsért a kitérés végett amit egy mosollyal köszöntem meg.
-Kettes akrobatika elég hasznos tud ám lenni! – Jegyeztem meg de fejben már egész máshol jártam, többnyire még mindig a magam elé alított tetveim vagy jobb szó lenne rá, hogy a kihívásaimon pörögtek a gondolataim igaz ezúttal azért próbáltam jobban a jelenben maradni. Leginkább az okozott gondot, hogy ki legyen az első akit majd kihívok na meg, hogyan lehetne minél nagyobb nézőközönséget invitálni az arénába ezekre a meccsekre. Természetesen nem az volt a cél, hogy megszégyenítsem az ellenfeleket hanem, hogy a saját hírnevem növeljem mint „Rita, a küzdőterek bajnoka” vagy „ a legyőzhetetlen kardforgató” sőt nem ártana valami becenév is vagy valamilyen titulus. Oké kicsit talán túlságosan is belelohalom magam de kell valami „hobbi” is ebbe a gyilkos világba. Ez idő alatt még én a nagy terveimet szövögettem Thunder ismételten támadásba lendült és felém kezdett el rohanni. Gyorsan leszálltam a földre a gondolataimból és védekezés kép egy eddig tőlem nem látott beállást vettem fel. A kardomat magasan, a fejem mellet tartottam szúrásra készen, a bal kezemmel a markolatánál fogva igyekeztem egyenesen tartani még a jobb kezemmel a kard lapjára helyezte a mutató és középső ujjam. Már egy ideje gondolkoztam azon, hogyan használhatnám ki a legjobban a képességem és végül egy támadási forma volt az ami a leginkább kezdett egy egésszé kialakulni a fejemben. Ez a szitu tökéletes lesz a gyakorlásra amire szükség is volt ugyanis sok finomításra szorult. Az első és legszembetűnőbb hiba maga a testtartásnál leledzett. Nem tudtam teljesen egyenesen tartani a bal kezemmel a fegyvert aminek a hegye így időről időre megingott amit könnyen ki is lehet használni. Ezen még dolgozni kell! A fiú rohant felém egyre közelebb érve az izmaim egyre inkább megfeszültek, az ujjamat egyre erősebben nyomtam neki a kardnak, vártam a tökéletes pillanatot. A karizmaim összerándultak és már mozdultak volna, hogy végighúzzam az ujjam a pengén aktiválva a képességem és egy erőteljes csapással véget vessek az edzésnek a fiú azonban az utolsó pillanatban megcsúszik és hanyatt vágódik. A harcnak tényleg vége lett csak nem úgy ahogy terveztem. Egy hangosat sóhajtottam kifejezve csalódottságomat, hogy nem használhattam a támadásom majd elraktam a kardot és kezet nyújtottam a fiúnak.
- Elég is mára! Lassan amúgy is teljes besötétedik, olyankor pedig nem sok értelme van gyakorolni. – Mondtam neki és felhúztam őt a földről feltéve, ha odanyújtotta a kezét. –Esetleg máskor is megejthetünk egy ilyet ha van kedved. – Ajánlottam még fel neki annyit hozzá téve, hogy most már jobb lenne visszavonulni a városba.

/köszi a játékot Smile

/

by **Thunder** Pént. Ápr. 26 2013, 08:59

Támadásom nem járt sikerrel ugyanis seggre ültem ellenfelem előtt majd vártam annak reakcióját és megdöbbentem vetem tudomásul, hogy fegyverét elrakva annak tokjába nyújtott kezet nekem. Természetesen éltem a lehetőséggel, bár tudtam itt és most vége a küzdelemnek, de legalább nem sérült meg senki. Minden bizonnyal bármelyik pillanatban legyőzhetett volna Tami ha akar, de nem így tette és a végére már kezdtem megszokni ezt az "edzést". Ámbár itt szólt közbe a nagy ügyetlenségem és lehetséges, hogy Tami jobbnak találta azt, hogy hagyjuk abba. Rögtön ezt követve mondta el az okát és hát igaza is van. Lassan teljesen besötétedik és akkor nem lenne már jó itt harcolni főleg mert nincs éjjellátásom és ha neki van még egy dologban lenne előnye ellenem szemben. A korábban elhangzottak alapján, hogy második szintű akrobatikája van kicsit meglepődtem hiszen nem olyan olcsó a kifejlesztése arra a szintre és nekem szinte elérhetetlen lesz még egy jó darabig, mivel a vagyonomat erre a beszélő kardra költöttem. Egy szó mint száz éltem a lehetőséggel, hogy Tami felsegít a földről majd egy elegáns, de egyszerű mozdulattal megszüntettem a párbajt s a kérdéses sziklából kihúztam a fegyveremet. Párszor meglengettem magam előtt és a hüvelybe csúsztattam egészen addig míg nem lehetett hallani azt a bizonyos kattanó hangot.
- Köszöntem a kis "edzést" Tami .... Ugye megmondtam, hogy mennyire képzetlen vagyok a harcban, de ellened kezdtem élvezni a küzdelmet. Ami azt illeti szívesen gyakorolnék még veled bármikor. - közöltem a leányzóval amint végzetért a küzdelmünk.

// Köszöntem ezt a kis párbajt és gratulálok a következő szintedhez egyben //

by **Cardinal** Szomb. Ápr. 27 2013, 20:31

Ossu!

Nagyon szép párbajt vívtatok, mindketten kitettetek magatokért. 30 xp és 70 arany jutalommal lezárom a küzdőteret. A legendás katana 3 xp-vel fejlődik.

by Ajánlott tartalom

Rita vs Thunder

Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder

Re: Rita vs Thunder