Chancery és Yuichi vs Kyuushiro

Frissen pattanok ki az ágyból. Már eltelt pár nap azóta, hogy a két kezdővel találkoztam, de azóta is tervezem a harcot. Most viszont léptem pár szintet, úgyhogy nem lesz túl igazságtalan a tervem rám nézve.
Pár gombnyomással felöltözöm, és gyorsan írok két üzenetet.

Chancery üzenete így szól:
"Szia!
Emlékszem még a kiváló alkalmazkodókészségedre, ahogy együtt dolgoztál Yuichivel és a peteddel. Ezt érdemes fejleszteni, na meg jólesne egy párbaj. Ha akarsz egy harcot vívni, amiben Yuichivel ketten vagytok ellenem, akkor egy óra múlva legyél a Küzdőtéren!
Kyuushiro"

Yuichié pedig így:
"Szia!
Tudom, milyen jól kezeled a fegyvered, és milyen gyorsan reagálsz ellenfeleid és társaid reakcióira. Jól jönne egy harc, ahol Chanceryvel ketten vagytok ellenem. Egyrészt szeretek párbajozni, másrészt fejlődünk is. Ha benne vagy, legyél egy óra múlva a Küzdőtéren.
Kyuushiro"

Miután mindkét üzenetet elküldtem, kilépek a fogadó ajtaján, és kényelmesen elindulok az arénához. Van még időm, úgyhogy veszek valami üdítőt, leülök egy padra, és nézem a harcoló játékosokat.
Bár reggel van (kinek mi a reggel... nagyjából tíz óra), mégsem üres a Küzdőtér. Öröm nézni, ahogy villognak a pengék, támadnak a petek, meg ilyesmi. Kényelmesen hátradőlök, és merengeni kezdek a most következő harcomról.
A statjaim meglehetősen nagyok ahhoz, hogy ne kelljen különösebben félnem. Egyedül az összejátszásuktól tartok, úgyhogy vigyáznom kell az életemre is. Bár 35 élet és 9 páncél nem kevés, mégis oda kell majd figyelnem. Inkább megpróbálok a gyorsaságommal kitérni a támadások elől, majd meglepetésszerűen támadni. Ha elintézem, hogy az elhelyezkedésünkből adódóan egyszerre csak egy ellenféllel kelljen küzdenem, nem lesz baj...

[off]A sorrend ugyanaz, mint eddig.[/off]

-Szökkel, lépés, hopp, pörög! -nevetek. -Éééés most szteppel!
Norm erre valóban nekiáll szteppelni, vagy legalábbis hasonlót művelni, a fakérgen szinte hallom a kis lábainak kopogását. Nyolc kis szőrös végtag sokkal nagyobb iramot tud produkálni, mint kettő, avagy; Michael Flatley, Isten Nyugosztalja, elámulna.
Megtapsolom a kis mutatványost, és hátradőlök. A fa egy nagyobbacska ágán ülök, hátam mögött a törzs, és a levelek között átcsillanó kék égre nézek. Időnként még kimentem a disznókhoz gyakorolni, de a legtöbb expét egy párbajjal nyertem el első harcnapom után nem sokkal. Kíváncsi vagyok, Yuichi vajon hogy haladt ebben a pár napban.
Jéé, új jelzés. Ilyet még nem kaptam, de teljesen egyértelmű: egy üzenet. Végülis, már három ember minimum ismeri a nevem, tehát számíthatok ilyesmire. Örülök, hogy végre nem egy elszigetelt kis... sziget vagyok, hanem egy ember, akit el lehet érni, és akit néha el is akarnak érni. Szokatlan, de jó érzés, a levélkére pedig úgy vetem rá magam, mint szomjas ember az oázisra a sivatag közepén.

"Szia!
Emlékszem még a kiváló alkalmazkodókészségedre, ahogy együtt dolgoztál Yuichivel és a peteddel. Ezt érdemes fejleszteni, na meg jólesne egy párbaj. Ha akarsz egy harcot vívni, amiben Yuichivel ketten vagytok ellenem, akkor egy óra múlva legyél a Küzdőtéren!
Kyuushiro"

Kyuushiro! Yay! Dekirály! A levegőbe bokszolok örömömben: még egy párbaj! Az előzőt gyakorlatilag elvesztettem, de sebaj, az ember a hibáiból tanul. Viszont Kyuushiro nem íjász, hanem kardforgató, elsősorban közelharcos, pár mozdulatát meg még ismerem is. A gyorsaságáról nem is beszélve, ám ő is ugyanúgy ismer minket Yuichival, ami az alapvető tulajdonságokat illeti. Elfutni előle viszont mi értelme lenne? Ha veszítünk, azzal is csak tanulunk, és ketten (pontosabban hárman) leszünk egy ellen.
-Norm, gyere, és készülgess! -mosolygok a petre és lecsusszanok a fa törzsén. Ellenőrzöm a felszerelésem, magamhoz veszem Norm utazószütyőjét, még egyszer ellenőrzök mindent, végül elindulok.
Bár kényelmes, lassú sétával akartam odamenni, természetemből fakadóan ez nem jött össze. Régen is mindig mindenhova siettem, ami nekem kényelmes tempó, az másoknak már kocogás. Csak a történelemtanárom volt gyorsabb nálam sétálásban, de háromnegyed óra múlva már ott vagyok az arénánál. Még mindig van szabad negyed órám, de mosolyogva konstatálom, ki ül az egyik padon.
Odaosonok, és leülök a másik végére, ahogy aznap, mikor találkoztunk. De most nem húzom össze magam annyira, hanem integetek Kyuushironak. -Szia!
Norm kidugja az egyik lábát a szütyőből és integető mozdulatokat tesz vele. Még a helyén marad, jól érzi magát a melegben.

Most jóval messzebb kódorogtam el, mint szoktam, leküzdöttem félelmeim, hála nekik, örömmel gondolok a két játékosra, akik akkor és ott voltak, ahová tartottam. Bár más irányt vetett találkozónk, de eredeti tervem nem módosult, sőt jólesett egy kis sodródás. Körbenézek, ismeretlen helyen járok többnyire, de az idevezető út még fejemben van, feltérképezek épp, még mindig az egyes szint. Tegnap már hallottam egy hírt, hogy a hetes szint járható valószínűleg igaz lehet. Messze vagyok még nagyon a frontemberektől, de ígéretem megtartom.
- Na nézzük csak hol lehetek. – azonnal el is hallgattam, ugyanis egy kis levél ikon jelent meg a jobb felső sarokban, körbenéztem a rengeteg vett körül, mint mindig. Hátra húzódtam egy fa törzséhez, kezemmel megvizsgáltam amennyire csak tudtam van-e valami szokatlan rajta. Megnyugtatónak hatott, hogy nem éreztem semmi különöset, hátam-nekivetettem és szokásomhoz híven jobb mutatóujjammal magam előtt lehúztam a levegőt és előjött a játékmenü. Izgatottan vártam, vajon Chan lesz? Nem, Kyuu írt levelet.

"Szia!
Tudom, milyen jól kezeled a fegyvered, és milyen gyorsan reagálsz ellenfeleid és társaid reakcióira. Jól jönne egy harc, ahol Chanceryvel ketten vagytok ellenem. Egyrészt szeretek párbajozni, másrészt fejlődünk is. Ha benne vagy, legyél egy óra múlva a Küzdőtéren.
Kyuushiro"

Micsodaaa? Párbaj, nem is tudom, legszívesebben most visszautasítanám, de Chancery számít rám hogy megjelenek. Van egy órám beérni a Kezdetek Városába. Mivel több órája indultam útnak, teleport kristályom nem akarom elhasználni, így kénytelen leszek saját erőmből bejutni. Valamikor hajnalban indultam útnak igaz lassacskán, de legjobb esetben is két órára lehetek gyalogszerrel a várostól. Két lehetőségem adott, egy próbát megérsz Niji. Előveszem a kardom, és a szokásos matt színében van, valahogy harcot kell imitáljak, vágtam egyet a levegőben, semmi, ellöktem magam a fától és visszacsaptam a fára, még mindig semmi. Akkor maradt a futás, nekiiramodtam, miközben eltettem a bronzvértet, ne akadályozzon a futásban. Viszonylag gyorsan haladtam, még van 24 percem beérni, zaj csapta meg a fülem, és a bozótosból kivágódott egy vaddisznó, afranc ejtettem el szitkot, egy mozdulattal előrántottam a kardot, ami sárgás fényárban úszott, de attól mintha világosabb lenne, megörültem a látottaknak, és kettő gyors vágással magam mögött hagytam az éppen szét pixeleződő malacot.
- Bocsi most nincs időm rád! – kiáltottam jókedvűen az eltűnő disznó után. A kardom még pár másodpercig hatott ez alatt, szinte felszabadultan könnyedén tudtam futni, de ahogy kimúlt a fény, jobbnak láttam egy perc pihenőt miközben eltettem a kardom. Füleltem, de nem halottam semmi különlegeset, csak ahogy a szellő borzolja a faleveleket. Már nem lehet olyan sok, indultam újabb vágtába, hamarosan elértem az erdő szélét, éreztem, hogy közel végére jár az időm, mihelyst megláttam az erő szélét, és máris a mezőn voltam kicsit megörültem neki újabb lendülettel indultam neki. Sietnem kell, fokozódott bennem egy érzés. Körülbelül háromszáz lélegzetvétel után már a köveken futottam egyenesen a küzdőtér felé. Gyors berontottam és körbenéztem, hogy megkezdődött-e már. Homályosan láttam csak, de a küzdőtéren nem ők voltak ott, ekkor szemügyre vettem a padozatot. É az a kevés nézegető között megláttam egy integető cicafüles lányt. Hamar meg is indultam feléjük.
- Hali mindenki! Chan, Norm, Kyuu – biccentettem feléjük. – Úgy látom épphogy ideértem. Minden tagom sajog, és pihenés kell, hamarosan kezdetét veszi küzdelmünk.

[off]Sajnálom, egy hiba miatt nem 9, hanem 2 páncélom van. Vegyétek úgy, mintha eddig is annyit mondtam volna. Ennyi előnyt kaptok Ja, és Yuichi: a Hazatérés Kristály nem használódik el. Annyiszor teleportálsz vele, ahányszor akarsz. [/off]

Nem is kell sokat várnom, hamarosan megérkezik Chancery, és leül a padra. Vidáman integetnek Normmal, a kis pók viszont még nem másik ki a tasakból (vagy mi a fene az), egyelőre még a biztonságos helyen marad, csak az egyik lábát nyújtja ki.
-Sziasztok, Norm, Chancery! - mondom neki, majd az időre nézek. Van még negyedóránk.
-Örülök, hogy eljöttél... kíváncsi vagyok, mi lesz a párbaj eredménye. - hát igen. Tény, hogy nagyobb szintű vagyok náluk, de... hm, mindegy. Majd úgyis kiderül, milyen az a híres összhangjuk. Remélem, eléggé megdolgoztatnak.
Majd leteszem a fejem. Ha beszélgetést kezdeményez, szívesen válaszolok, de élvezem a reggeli napsütést, pihenek, erőt gyűjtök... és várok Yuichire.
...aki sikeresen megjön, hajszállal a megadott időpont előtt. Legalább pontosan érkezett... de eléggé liheg. Futott volna?
Ja, bocs... állítása szerint minden tagja fáj. Ez hülyeség, de nyilván a nagy fáradtságra értette. Persze ebben a világban a fáradtság sem olyan, mint a valóságban... de a lényeg, hogy messziről jön.
-Pihenj egy kicsit, van időnk.
Majd felállok, nyújtózom egyet, és előhúzom a Szabdalómat. Teszek pár mozdulatot vele a bemelegítés kedvéért, hogy azért ne túlpihenten harcoljak. Ma még nem moboltam, kell ez a néhány suhintás, mielőtt élesbe váltana a dolog.
-Köszönöm, hogy elfogadtátok ezt a kihívást. Még soha nem álltam ki egyszerre két ellenfél ellen, így ez a párbaj számomra egy különleges alkalom. - várom, esetleg mit mondanak, vagy tesznek. Ha mind készen állnak, lehívom a menümet, és küldöm a 2v1 típusú felkérést mindkettőjüknek. Ha elfogadják (és remélem, hogy elfogadják), védekező állást veszek fel, és várom a támadásukat.

-Arra én is. -válaszolok. Egyenlőre nem érzem magam formában, de ebédkor is mindig mondta anyám: evés közben jön meg az étvágy. Az adrenalin is hiánycikk, Norm pedig elvan a saját kis világában.
Mikor Yuichi időt kér, picit még örülök is. Igyekszem összeszedni magam gondolatban, mert érzem, hogy megint kezdek szétesni és úrrá lesz rajtam a pánik. Visszagondolok a majom elleni csatánkra, de hogy őszinte legyek, azt a taktikát nem utánoznám szívesen. Túl sok volt a switch, ami egy játékos ellen amúgy is hasztalan. A napokban utánanéztem a párbajok részletesebb leírásának, miután az elsőben halálra rémültem, hogy Norm belepusztulhat.
Mikor kezd eljöni az idő, Kyuushiro tornába kezd. Én maradok a helyemen, inkább Normot hívom elő a szütyőből, aki engedelmesen kiballag, kicsit nyújtóztatja a lábait, majd a földre ugrik. Nem tudom, képzelődöm-e, de talán nőtt is egy picit az elmúlt napok során, mondjuk a statjaink úgyse változtak. Vetek egy pillantást Yuichire: ő sem lépett szintet, tehát az ő értékei is ugyanazok. Ilyen körülmények mellett Kyuushiro sokkal keményebb dió lesz, mint a majom volt, és remélhetőleg ezzel párbajtársam is tisztában van.
Viszont valami taktikafélét mindenképp meg kell beszélni. Közelebb csúszok hozzá a padon és lehalkítom a hangom, hogy csak ő hallhassa, Kyuushiro ne.
-Vigyázz magadra. Inkább táncolj előle sokat, de ne hagyd, hogy sokat sebezzen. Most főleg Normra fogok figyelni, neki kevesebb az élete, és ha őt legyőzi, azzal veszítek én is, készen kell állnom. Te egy a lényeg, vigyázz magadra és ügyesen.
Kicsit szégyellem, hogy jobb nem jut eszembe, de lehet, egyszerűen csak túlzottan nyugodt vagyok ahhoz, hogy normális taktikára gondoljak. Ha Yuichinak jobb ötlete van, meghallgatom és valószínűleg rá is fogok bólintani.
-Ilyenben én sem voltam. -felelek Kyuushironak mosolyogva, és idejét látom leszállni a padról. -Habár párbaj téren is ez lesz a második. Részemről kész vagyok.
Elfogadom a kihívását, de nem mozdulok. Kyuushiroval szemben állok, pár méter távolságra, kezemben a Kés, de nem használom. Norm jobbra indul, nem támad, de nem is áll sokáig egyhelyben, mozog ide-oda, néha közelebb ugrik, néha távolabb. Ha Yuichi támad, akkor fog Norm is ugrani és harapni, én pedig készenlétbe helyezem az idegszálaimat. Figyelem az életcsíkokat és Kyuushiro reakcióit, hogy időben el tudjak ugrani egy esetleges támadás elől. Sokkal gyorsabb, mint én és Yui.

- Ez csak természetes, hogy eljöttem – mondtam kissé szúró tüdővel, nem mégis, hisz fájdalmat nem érzek, az agyam, egyszer lecseréllek te ott bent! – bár most kissé vonakodva indultam meg.
Szavam elfojtom, nem akarok több indokot adni kételyre. Rengeteg apró dolog futott át az agyamon, a való életben az első párbajom, de ott volt egy pajzsom, itt meg csak a kardom van és én. Nem bújhatok mindig egy darab vas mögé, azt hiszem induláskor pont ezért választottam, a kardot, az egyszerű szimpla kardot, ugyanúgy vas, de legalább nem bújok el mögé. Apró súrlódó hangra figyeltem fel Chan közelebb húzódott hozzám, és halkan biztat, valamint elmond nekem egy taktikát. Szintén épphogy suttogóra fogom, és közelebb is hajolok hozzá, hogy más ne hallja.
- Tiszta sor hogy erős, és gyors, nem hinném, hogy tovább tartok egy kardcsapásnál, és Norm is. – Most először barátin Norm felé nyújtom jobb kezem mutató ujját – Igazad van távolságot kell tartani, és ha lehálóztad akkor betámadni. Más esélyünk nincsen szerintem.
Egy fontos információt el kellett hallgassak előle, láttam már ezt a kardot, de elkeseríteni sem szeretném őt. Az apró cicafülek ismét hamar jókedvre derítettek és Kyuu felé vetettem szavaim:
- Kettő az egy ellen, ez izgi lesz, mert most részben három az egy ellen. – feleltem nevetve.
Természetesen, ahogy felajánlja a párbaj meghívást, fogadom is, a visszaszámláló tizenöt másodpercet mutat, mindjárt kezdődik is. Ahogy eredetileg Chancery javasolta, balról támadom, Kyuu, jobb oldalát és remélhetőleg, has tájékon egy jól irányzott vágással megsebzem. Míg Norm jobbról cslekedhet hasonlóképp, csata hevében csak arra tudok koncentrálni hogy bajtársamat és petjét ne sérítsem meg. Így csak egyikünket sebezhet meg míg a másikunk támad. Továbbá Niji vajon most segíteni fogsz? Remélem, eddig mindig cimbora voltál, akárhány alaklommal kerültem bajba.

EDIT

[off]Elnézést a várakoztatásért! Egyébként nem, a visszaszámláló egy percről indul. Bár ez lényegtelen.[/off]

A szorgos kis csapat... már terveznek is. Nincs Hallgatózásom, nem értek semmit, de annyi baj legyen. Nincs is rá szükség, szeretek rögtönözni.
Hogy én milyen taktikát alkalmazok? Fogalmam sincs, és nem is lesz, amíg nem ismerem ellenfeleimét. Ráérek majd akkor taktikázni, mikor megy a harc. Hiszen nekem nem kell megbeszélnem senkivel, bármikor módosíthatok az elképzelésemen.
Mikor az egy perc letelik, már támadnak is. Ahogy várható volt, Yuichi és Norm szinkronban kezdik. De jól jönne most egy pajzs... de hát nem véletlenül választottam a kardforgató kasztot. Úgyhogy nem siránkozok, inkább gondolkodom. Gondolkodom, vajon mit akarhatnak.
Ha több oldalról támadnak, egy fegyverrel szinte lehetetlen kivédeni. Az egyetlen lehetőség a kitérés, úgyhogy hátraugrom. Mivel Yuichinek értelemszerűen nagyobb a hatósugara, majdnem sikerül megsebeznie, de szerencsére ki tudok térni előle. Egyelőre nem is támadok vissza, csak tűnődöm. Frontális támadás? Ha többen támadnak, nem túl megbízható taktika. Könnyen ki lehet térni ellene, és... hm, fogalmazzunk úgy, hogy mindkét támadásról tudok. Ez pedig már önmagában egy meglehetősen nagy hátrány.
Hátraugrom kettőt, majd szemeimet ellenfeleimre függesztem. Mivel nem vagyok kancsal, ez nem lenne túl könnyű, így jobb híján be kell érnem a periférikus látásom nyújtotta lehetőségekkel, és így szűröm ki, melyikük elhelyezkedése jelent nagyobb veszélyt számomra.
-Nem volt rossz, az időzítés pedig egyenesen nagyon jó volt. Használjátok ki a kétfős csapat lehetőségeit, hogy kicselezzétek a figyelmem!
Két ember elleni harc... ilyet sem próbáltam még. Vicces, mert hiába van nagyobb pontom, át tudnak vágni... de igyekszem, hogy ez ne történjék meg. Nem hagyom magam, nem tettetek gyengeséget, hiszen az úgy nem izgalmas. Úgyis ketten vannak, használják ki!

-Nem tudom behálózni. Nézz körbe, nyílt terep. Hova rakja Norm a hálóját, a levegőbe? -vakarom a fejem, de csak remélem, hogy Yuichi ezt még felfogta, hogy a pók képessége most kiesik. Végülis teljesen mindegy, kezdődik a trio-baj, vagy minek nevezzem, és az izgalom a tetőfokára hág.
Yuichi támad, és elvéti ugyan, de nem sokkal. Számítottunk Kyuushiro sokkal nagyobb gyorsaságára, szóval meglepődtem volna, ha egyből sikerül megsebezni.
Norm viszont kihasználja, hogy ellenfelünk a másikra figyel, legalábbis remélhetőleg, és nyolc kis lábán topogva fürgén Kyuu háta mögé kerül, lehetőleg egy időben Yuichi vágásával. Én nem nézek rá, nehogy a tekintetemmel áruljam el a cselt, helyette arra figyelek, Kyuushiro vajon visszatámad-e, de ez nem következik be. Ő is figyelő szerepet tölt be, látni rajta, hogy mérlegel, felmér. Ez most vagy azt jelenti, hogy jók vagyunk, vagy mindig is így szokott harcolni, nem tudom. Viszont jó látni, hogy nem fogja vissza magát, hanem beveti remélhetőleg minden ügyességét ellenünk.
-Nem volt rossz, az időzítés pedig egyenesen nagyon jó volt. Használjátok ki a kétfős csapat lehetőségeit, hogy kicselezzétek a figyelmem!
-Részemről oké. -felelek mosolyogva. Úgy érzem, ez a mosoly még gonoszabbra is sikerült, mint ami tőlem megszokott, de ez most nemigazán érdekel. Norm pedig ugrik, mint a bolha, és ha szerencsés, rá is tapad Kyuushiro hátára, hogy belé marhasson. Csak egy harapás, és rögtön el is engedi, hogy fürgén visszaszaladjon pár métert és újrakezdje a folyamatos ugrálást ide-oda. A taktikája kicsit a farkasok harcaira emlékeztet, ami pókokra nem igazán jellemző... de végülis egy pók a valóságban sosem válik harci állattá, nemigaz?

Ahogy ellenfeleimet figyelem, Szabdalóm védekezésre emelem. Nem fogok veszíteni! Megnyerem az első harcom, ahol egynél több ellenféllel küzdök!
Norm rámtámad, és megpróbál a hátamra ugrani. Csak egy dolgot felejtett el.
Nem hagyom, hogy az ellenfeleim a hátam mögé kerüljenek.
Szemem sarkából látom a fekete foltot. Mivel kicsi, nehezen tudnék védekezni ellene, ezért egyszerűen ellépek onnan. Csakhogy Yuichi is megindul... érdekesen lépked összevissza, kicsit nézek is, hogy mi van. Felém ugrik, aztán felém csap a kardjával. Blokkolom a Szabdalóval, majd...
...majd?
Meglepődöm a keresztcsapás láttán. Nem tudtam, hogy ilyenekkel operál. Hátralépnék, de esélytelen... belém vág a kardja, és páncélom megsemmisül. Ráadásul életet is vesztek, ha nem is sokat.
-Szép volt! - mondom elismerően.
-Ha Norm nem tereli el a figyelmem, valószínűleg nem talált volna el a támadás. Jó az összjátékotok. - magamban pedig tervezek. Összjáték? Nehéz ügy, de nem lehetetlen. Nagyon nem. Még van életem, pár vágást kibírok, így van időm támadni őket.
Párat hátralépek, majd kardom felemelem. Ekkor kezd villogni egy kis ikon előttem, amit meg is nyitok. Érdeklődve figyelem, mi is ez...
Hm? Kayaba vicces kedvében volt?
Egy zacskó popcorn... azóta nem ettem ilyet, mióta a virtuális világ foglya lettem. Ez az! Örömömben egy jégtáncos bátorságával pördülök meg háromszor a lábujjamon... de sajnos az ügyességével nem, így najdnem orra esek. De csak majdnem, és nem szóródik ki a csemege sem. Szerencsére
Kérsz? - kérdezem meg Yuichit, aki történetesen közelebb van hozzám. Kardom leeresztve, úgyhogy nehezen tudnék orvul támadni. Ha vesz, újra elfoglalom eredeti pozíciómat, a zacskót leteszem a földre, veszek belőle bal kézzel, majd újra a harcra koncentrálok...

Bár Norm úgy repül el Kyuushiro mellett, mint valami sirály, Yuichi betalál. Örömömben a levegőbe boxolok egy "Ezaz!" felkiáltással. Eddig vezetünk, és bár nem beszéltünk össze, nagyon ügyes mozdulat volt Yuichitól az a vágás. Hülye vagyok a kardforgatáshoz, de ez kifejezetten tetszett.
Norm gyorsan összeszedi magát a sikertelen csapásból. A harc után majd alaposan megdicsérem, amiért ügyin csinálta a maga részét is.
Mikor Kyuushiro harci állásba helyezkedik, elsőre csak imádkozni tudok, hogy Yuichi ki tudja-e védeni, de ekkor fura dolog történik.
Az
egy
zacskó
popcorn...???
Azt sem tudom, megdöbbenjek-e vagy csak röhögjek, végül mindkettőnél döntök. Döbbenten röhögök. Én amúgy is ritkán ettem ilyet, mert hiába finom, idegesítő dolog utána órákig a héjdarabokat szedegetni a fogaim közül. Norm ellenben úgy tűnik, örül neki, mert rögtön elkap egy falatot és pillanatok alatt bepuszilja a csáprágóival. Majd visszamegy és annyit vesz magához, amennyit csak tud, hogy kicsit odébb kis halmot képezzen belőlük.
-Az Istenit, Norm, ne zabálj, harc van! -szólok rá, de eszembe jut egy frappáns ötlet. És úgy tűnik, neki is.
Ha Yuichi támad, abban a pillanatban Norm elkezdi Kyuushiro felé dobálni a kukoricát Sebzést nem okoz, de talán a figyelmet eltereli. Ennek folyományaként nem is támad, mert az utolsó párat inkább megeszi, én meg szintén nem tudok ellenállni. Odalibbenek a zacskóhoz, kikapok egy marékkel, visszalibbenek a helyemre és majsz-majsz. Csak vigyázok, nehogy a fogaim közé szoruljon egy héjdarab...
...
Francba. Beszorult.
És ez a kör most teljesen Yuichié.

//off: *user pedig Yuichi és Kyuushiro kombó-Ördögétől már a széke alá penderült a röhögéstől, s ott szenved ki a továbbiakban*//

[off] Igen, a kombinált ördögök érdekesek [/off]

Chancery nem nagyon akar venni, de Norm nem zavartatja magát. Mintha télire gyűjtene, úgy rak egyenletes halmot a nasiból, amit nevetve nézek. Aztán végre a lány is megkóstolja... de mi van Yuichivel?
Csodálkozva nézem, ahogy kissé pislogva odasétál a zacskóhoz, majd vesz belőle. Háta meghajlik, majd furcsa mozdulatokat tesz a kardjával, amire végül rátámaszkodik. Mi a fene van vele, hogy a 'fiacskája' vagyok? Mindenesetre érdekes, ahogy meghajlik a háta, és a régi szép időkről mesél. Pislogok párat, mikor szépen elalszik.
-Hm... jól vagy? - kérdezem érdeklődve, persze ha tényleg alszik, akkor nem valószínű a reakció. Leeresztem a kardom, odasétálok hozzá, majd lehajolok, és megrázom a vállát.
-Párbaj közben nem a legjobb aludni. - osztom meg vele a bölcsességemet, és ha felébredt, arrébb megyek. Közben fejbetalál pár popcorn is, amire megpördülök, de szerencsére nem okoznak sérülést. Ettől azonban rájövök én is, hogy mi most tulajdonképpen harcolunk, és nem ártana komolyan venni ezt az egészet.
-Nos, akkor folytathatjuk? - kérdezem kíváncsian, ha Yuichi végre összeszedte magát. Kardom felemelem, majd elkezdek tűnődni.
Nos, a három ellenfelem mindegyike maximum két csapás lehet nekem. Ráadásul, ha a Norm-Chancery páros egyikét kiütöm, mindketten kiesnek, és csak Yuichi marad. Értelemszerűen ez a logikus.
De valóban? Yuichi szépeket támad, bár értelemszerűen ismerem a fegyvertípusát. Ha védi az idomárt, akkor hatékony párosként dolgozhatnak együtt. Felismerik ezt? Talán.
Az mindenesetre biztos, hogy a gondolataimban nem tudnak olvasni, úgyhogy maguktól kell rájönniük. Menni fog? Talán. Nem tudom. Olyan bossérzésem van... itt vagyok erősként, és többen próbálnak legyőzni, taktikázva. A gond csak az, hogy én intelligensebb vagyok a bossoknál. Remélhetőleg.
Akkor támadás! Normot, ha az utamba áll, igyekszem kikerülni, és Yuichit célzom meg egy vízszintes vágással. Ha blokkolja, akkor egy bal csapottal, ökölbe szorított kézzel próbálom megütni. Ha kitér... hát, akkor nem tudom ezt megcsinálni, de ezt nem tartom túl valószínűnek.

Páncél: 0
Élet: 32/35
[off] Ha a pusztakezes támadásom talál, 13 helyett 8-at sebez. [/off]

Egy erősebb facepalm megtevésével reagálok Yuichi furcsa viselkedésére. Hova a fenébe kerültem? Mondjuk lehet, csak a férfiak néha igen érdekes szórakozásába és poénkodásába csöppentem, sóval jobbnak látom, ha nem szólok bele. Úgyis vagy kiröhögnének, vagy nem tudnám rendesen utánozni őket.
Idővel Kyuushiro jobbnak látja, ha komolyan veszi a témát és folytatjuk a párbajt. Nem tagadom, frissítő volt ez a kis hülyéskedés, de előbb-utóbb muszáj lesz legyőznünk a mentorunkat. És kezdek szomjas is lenni, azt hiszem.
Viszont nemigazán jut eszembe semmi jó taktika. Az iménti bolondozás túlzottan eltérített gondolatban, nem tudok rendesen koncentrálni. Ha Norm megint eltereli Kyuu figyelmét, mint az előző alkalommal, valószínűleg nem fog sikerülni, mert az ellenfél már ismeri azt a mozdulatot és jobban fog figyelni. Norm nem fog tudni elég nagyot sebezi ahhoz, hogy kockáztassak egy frontális támadást vele, óvatosnak kell lennem. A sebzést továbbra is Yuichira kell bízzam, hacsak nem sikerül időben reagálnom, hogy switcheljek a petemről vészhelyzet esetén. Végülis, így nézve már lehet kockáztatni, de nem szívesen tenném. Norm inkbáb a vége felé kéne harapdáljon, mikor már győzelemre állunk és Kyuushiro esetleg pánikba esik.
Az, hogy én támadjak, pláne kiesik... hacsak nem sikerül használnom a Pirokinézist. Vajon menne?
Mikor megbizonyosodom róla, hogy Kyuushiro újból Yuichit vette célba, Normot távolmaradásra utasítom. Én az aréna egyik oldalán, Norm velem átellenben áll, kettőnk között pedig a két birkózó férfi. Ökölbe szorítom a kezem, egyikben a Kést szorongatva, és mereven nézve Kyuushirot koncentrálni kezdek.
Ha sikerül, előbb-utóbb égető érzés foghatja el, mintha erős láza lenne.

//"Ha", mert szabályszerint nem tudom használni a képességem a pontok alapján, de ezt Chan még nemigazán ismeri Sebzés egyébként sincs, szóval az életcsíkra nincs hatása.//

[off] Itt most muszáj előre írnom az offot, tényleg jól be ördögöztünk A másik meg igen nem kell gondolatot olvasnunk, direkt úgy álltam be, a harcmezőn, hogy rajtam juss át csak úgy tudod elérni Chant. persze, itt már csak sebességen múlik, hogy átjutsz-e Kyuuval. [/off]


Felnézek, látom Kyuu szólongat, kicsit a szemem még babrált valamit, majd hamarosan kitisztult a világ. Mintha megszállt volna valami, ilyen érzetet keltett bennem az előbbi esemény sor, emlékszek mindenre, de mégis olyan idegen érzés volt.
- Igen jól vagyok.. most már. - megjegyzésére nem reagálok, csak leseprem ruházatom és fel is veszem a védekező pozíciót. - Készen állok - jelentettem ki határozottan teljes nyugalommal.
Ha most Normra támad, akkor nem szabad teketóriáznom, azonnal hátba kell támadjam. Mint akkor ott azon a harc szimuláción, de nem szeretek orvul támadni fanyar gondolatok sokasága árasztott el. Nem szívesen gondolok vissza arra a gyakorlatra. Ekkor neki lendült Kyuu sebességén ámuldoztam és ahogy repült felém a penge, a karomnak még csak ideje sem volt megmozdulni, totális támadása, a valóságban ketté szelt volna, itt viszont csak egy piros csík jelent meg has tájékomon. Felfigyeltem egy másik mozdulatra is, ököllel is támadott egyszerre, hogyan? Gondolkozni nem volt időm a védelmen, így saját lábam megrogyasztva és kirúgva magam alól igyekeztem elkerülni az ököl csapást, ami minden bizonnyal végzetes is lehetett volna. Páncélom a kard csapás után azonnal pixeleire robbant. Életerőm leesett sárgába, de valami kicsivel fél élet fölött megállt. Még egy ütés és végem. Zuhanásom szinte lassítva történt, legalábbis így érzem, remek alkalom tárulkozott fel előttem és Norm előtt is. Egyszerre betudunk vinni egy-egy csapást, vagy akár Chan is, de ahhoz valami csoda kell, hogy ne tudjon kitérni mindkettőnk elől. Esetleg egy meteor, vagy villámcsapás, vagy futóhomok. Bármi csak jöjjön, és megindítottam kardom egy kereszt irányú vágásra, ezzel pontosan a jobb lábát céloztam meg. Még egy vágás, még egy vágást csak. Fekete villanás, hogy lehet ez? Döbbentem rá kardom fényére. Soha, de soha nem láttam eddig ilyet.

Hp: 11

[off] Szögezzünk le valamit: Yuichi, nem használhatod a speciális képességedet. Chancery sem használhatná, de mivel nincs közvetlenül sebző hatása, megengedtem neki. Niji fényei világíthatnak, ha akarod, de a pontokra nincs hatással.
Ja, és még valami... az életcsík akkor vált sárgába, ha a fele alá csökken. Yuichi, neked még nem sárga. [/off]

Hm... nem pont így terveztem. Azt hittem, a vágást kivédi, az ütést pedig nem, de fordítva történt. Az életcsíkja egy hajszállal a fele előtt áll meg a csökkenésben. Egészen biztos, hogy még egy vágás, és vége. Talán meg is tudnám ölni, ha akarnám, de nem biztos.
Likvidálni a kardforgatót!
Ez a legfontosabb. Szerencsésen megúszta az első támadásomat... ha az öklöm is eltalálja, kiesik a harcból. De így van még egy esélye. Hogy kihasználja-e? Csak rajta múlik.
Norm még nem mutatta a hátbatámadás szándékát, szerencsére. Így Yuichire koncentrálhatok.
...ekkor azonban furcsa érzés fog el. Mintha forrnék belülről... mi ez? Olyan... hm, gyengítő fázás, mintha lázas lennék.
Norm nem. Yuichi nem. Akkor már csak egy lehetőség maradt.
Gyanakodva Chanceryre nézek, és meglátom, ahogy koncentrál. Ne! Yuichi felé fordulnék, de elkéstem. Egy feketén világító kard apasztja tovább az életpontjaimat.
...mi? Tűzképesség? A lány ilyet is tud? Úristen... Hátraugrom, közben borzongok, szinte reszketek.
A francba!
Kardom védekezésre emelem. Látom, hogy Chancery képessége nem sebez, csak... hm, meglehetősen kellemetlen.
Nagyon kellemetlen.
Össze kell szednem magam! Felemelem a kardom, és fogamat összeszorítva Yuichi felé ugrom. Minden erőmet és ügyességemet beleadva szúrok a mellkasa felé, de még így is dekoncentráltabb vagyok, mint általában. Remélem, sikerül... pillanatnyilag még több támadást sem tudok indítani. Ez is kimerít, remélem, hamar elmúlik...
Még pont annyi erőm van, hogy a támadás után Yuichi oldalára induljak. Így talán látom Normot is, ha támadni akarna. Nem hagyom, hogy még egyszer beszorítson, nem vagyok annyira amatőr. Remélhetőleg. Mindenesetre az most jobban érdekel, hogy legyőzzem Yuichit, hiszen akkor gyakorlatilag nyertem...

Páncél: 0/2
Élet: 27/35

[off] Ezzel tiszában vagyok hogy nem használhatom, de olyan jól mutatott nem volt szívem kitörölni Statokat természetesen benne vagyok, nem adott a kard. Ami pedig az életcsíkot illeti, anime szerint számoltam ott olyan 66% körül besárgult az illető, de mivel ez nem az anime, így oké zöld voltam, és későbbiekben az 50%-ot fogom használni a sárgulásra. És jéé ma is megérte felkelni, tanultam valamit [/off]


Betalált az ütés, be.. taaa.. lált az ÜTÉS!!! Ordította a bensőm, de hogyan lehetséges ez, hisz előbb még az öklével, ütött azt kicsivel vétette csak el, hála hogy kigáncsoltam saját magam. A kardom íve is könnyedén kikerülhető lett volna számára, és igaz sokat kockáztattam ezzel a cselekvéssel, de sikerült. Hogyan? Ismétlődött meg bennem a kérdést, változást nem láttam Kyuun, vagy mégis, összeszorította a szemét. Miközben próbáltam feltápászkodni, hátratekintettem Chanra, csoda történt, vagy ő volt? Arcáról lesütött, hogy alig áll a lábán, nem is telt bele egy pillanatba már össze is rogyott. Értem. Magam elé néztem és elmosolyodtam. Magam is kimerült vagyok, tagjaim már nem mozognak, két vágás után, és mindkettőnél segített. Hálás vagyok neki, hálám jeléül, mindenképp elfogom valahova hívni a közeljövőben. Legalább beszélgetni csak egy kicsit. - Köszönöm Chancery - suttogtam magam elé.
Kyuu támadásba lendül, mintha ez előre meglett volna írva, hogy vereséget kell szenvednünk, vagy talán a sors akarta így, hogy valaki olyan ellen álljunk ki akit lehetetlen legyőzni? Elégedetten tekintek, a megsebzett előttem álló fiatalra. Ezt a csatát ő nyerte, de mégis a dicsőség Chan-é és persze Norm-é. A penge már igen közel került, egyenesen a szívem felé, ha most megvéd a játék, a haláltól, akkor köszönöm neki, ha nem akkor köszönöm Aincrad, hogy itt lehettem. Ez az első párbajom, amin vesztettem. A legeslegelső és talán legutolsó is. Chan, nem tudlak már tovább hátul tartani elestem. A szúrás mindenképp talált. Nem tértem ki előle.

[off] Egyrészt, Yuichi, ezt simán kivédhetted volna, igazság szerint arra is számítottam. Másrészt nem, az animében is 50%-nál sárgul az életcsík. [/off]

Pislogok, mert nem hittem volna, hogy egy ilyen támadással eltalálom a kardforgatót. A láz már gyenge, alig-alig borzongok meg. De... ez mi? A kardom akadálytalanul fúródik Yuichi szívébe... azaz fúródna. Ugyanis a rendszer automatikusan blokkol, és már fel is ugrik az ablak: 'Biztosan megöli ellenfelét?'
Természetesen azonnal kiválasztom a 'Nem' opciót. Kardom visszahúzom, Yuichi pedig kiesik a párbajból. Már csak Chancery van hátra.
Na meg Norm.
Norm...
Oldalra fordulok, de már megkésve. Yuichi legyőzése lekötötte a figyelmem, és nem tudok védekezni. A pet könnyedén megsebzi a lábam. Életem tovább csökken, én pedig hátraugrom a további támadások elől.
Nézzük a tényeket! Chancery és Norm nyilvánvalóan gyengébb nálam. Viszont én már veszítettem hp-t, ráadásul kezdek fáradni. A lány technikája is jócskán levett az élénkségemből, bár már nem hat. Hogy mi lesz ebből, nem tudom, de ideje folytatni.
Most Norm és Chancery között vagyok, a pet valamivel közelebb hozzám. Hogy melyiket támadjam? Hát, a pet a kisebb mérete miatt talán mozgékonyabb, viszont ha a lány felé futnék, túl átlátható lenne a támadásom. A francba... két ellenfél között lenni nem túl ésszerű. Vakon, célzás nélkül csapok egyet Norm irányába, ami biztos, hogy nem talál, majd oldalra futok, hogy mindketten benne legyenek a látószögemben. Ezután védekező állást veszek fel, és várok. Mire? Nem is tudom. Talán valami előnyt akarok adni ellenfeleimnek, talán pihenek. Talán mindkettő. Az viszont biztos, hogy nem szoktam még hozzá az ilyen harchoz, úgyhogy már egy kicsit lihegek, pedig még nem is támadtam olyan sokat. Tényleg jó lenne ezt minél hamarabb befejezni.

Páncél: 0/2
Élet: 22/32

Igyekszem minél hamarabb összeszedni magam, de úgy érzem, a Pirokinézist túl sokáig tartottam fenn a szintemhez képest. Vagy a kitartásom kevés hozzá, vagy a speciálisom, nem tudom. Nem vagyok tisztában a képességem működésével sem, és bár kíváncsi vagyok, nagyobb szinten erősödik-e a hatása, tudom, hogy ezzel elsősorban luppolgatnom kéne.
Viszont óvatosnak sem árt majd lenni. Senkit nem akarok felgyújtani, de a rendszer biztos eloltaná az illetőt, ha halálra égne. Vagy nem...? Áh, ezen még úgyis korai töprengeni, addig még sok lépés van hátra.
Lassacskán feltápászkodom, tagjaimat kicsit könnyebben tudom mozgatni, de nem az igazi. Felnézek az előttem tornyosuló jelenetre, Kyuushiro éppen Norm elől ugrik félre és odacsap a kardjával, de túl suta mozdulat volt ahhoz, hogy eltalálja a kisállatom. Yuichi kicsit távolabb fekszik, de a rendszer mutatása szerint már nem párbajozik. Kiesett volna? Miről maradtam le? Eddig olyan ügyes volt, nem hittem volna, hogy elbukik.
-Elesett a lovag, védtelen a hercegnő. -szólal meg a fejemben "Richard Parker". Felrémlik előttem a könyvbeli, csónakban ülő tigris képe. Egy lesoványodott, gebe vadállat, aranyszínű szemekkel, kopott bundával, de életveszélyes karmokkal és fogakkal. Legyengülve is halálos az emberre nézve, és bármire képes lenne, hogy támadjon és megegye egyetlen útitársát.
Kyuushiro ugyanolyan; bizonyára elfáradt, de még mindig veszélyes és ha nem figyelek, odaveszek. Óvatosnak kell lenni és megmutatni neki, ki a főnök. Le kell győznünk, ha másért nem is, akkor Yuichiért és önmagunkért. Meg akarom mutatni neki, hogy képes vagyok túlélni Aincradban, túlélem a mentőcsónakban az utat az éhes tigrissel az oldalamon. Meg fogom mutatni neki, hogy érdemes vagyok arra, hogy a harcosok maguk közé fogadjanak.
-Szerintem védd magad. -mosolygok Kyuushirora ugyanúgy, ahogy harc közben a vaddisznókra vagy arra a majomra. Nincs semmi kedvesség, csak az elszántság, hogy győzzek.
Elindulok futva az egyik irányba, Norm a másikba. Teljesen mindegy, merre, a lényeg, hogy minél távolabb legyünk egymástól, és Kyuushironak forognia kelljen ahhoz, hogy lássa egyikünket vagy másikunkat. Akár kivitelezhető, akár nem, lassan, körkörös pályán közelítünk felé, és egy pillanatban, mikor inkább rám figyel, Norm ismét ugrik.

[off] Yuichi, Chanceryvel megbeszéltük, hogy mivel te amúgy is kiestél, és nem nagyon tudnál mit írni, ketten folytatjuk tovább a köröket. Ez azt jelenti, hogy bármikor írhatsz, amikor tudsz, és amikor akarsz. Akár minden reagunk után is. Viszont nem várunk rád a reagolásban. Már ha neked ez megfelel. [/off]

Furcsa a helyzet. Ott állok én, előttem egy idomár és a petje, valahol a hátam mögött Yuichi. Kardom támadásra készen áll, és már csak annyi a dolgom, hogy levigyem vagy az idomár, vagy petje fél életét. Ekkor konkrétan megnyerem a párbajt.
Na jó, ez így szépen hangzik, de a valóság nehezebb. Kipihent ellenfelek ellen harcolni nem poén, és így a gyorsaságomra sem támaszkodhatok annyira. Kénytelen vagyok kitalálni valakit, hacsak nem akarok veszíteni.
Nézzük csak, hogy állunk! Kezd fogyni az életem. Az idomár valószínűleg kevesebbet sebez, tőle valószínűleg 3-4 sebzés alatt dőlhetek ki. Normmal már bajosabb a helyzet. 5 életpontom van még, úgyhogy tőle 1-2 találat, és végem.
Tehát a pókra kell jobban figyelnem.
Ellenfeleim körözni kezdenek körülöttem. Látás jártassággal talán könnyű lenne követnem őket, de így már viccesebb. Azért a gyorsaságom még mindig megvan, úgyhogy talán tudok ellene tenni...
Feszülten figyelem őket, de főleg a petre koncentrálok. Mikor egy óvatlan pillanatban Norm nekem támad, és hátulról a lábamba vágja csáprágóit, elérkezett a várva várt pillanatom. A végső támadás esélye.
Sikerülnie kell!
Míg egyhelyben álltam, testem pihent. Elmém nem, de arra nincs is szükség. Újult erővel és gyorsasággal csapok le Normra, bal kezemmel próbálva megütni őt, amíg még a lábamon van. Ha sikerül, nyolc sebzést okozok neki. Ezzel valószínűleg le is megy a fél élete.
Sikerülnie kell, különben hiába az áldozatom! Nem mondom, hogy ez az utolsó esélyem, de nagyban hasonlít hozzá. Már csak egy életpontom maradt a vereségig, veszíteni pedig nem áll szándékomban. Norm ugyan mozgékony, de talán felülkerekedik rajta a statbeli fölényem...

Páncél: 0/2
Élet: 18/35

Örömmel konstatálom, hogy Kyuushiro gyakorlatilag meg se moccan, mikor Norm ráugrik, megkapaszkodik és belé vágja a csáprágóit. Ellenfelünk élete újabb veszteséget szenved, de még nem eleget. Norm 4-et sebez, a győzelemhez pedig 5-re van még szükség, vagyis szó szoros értelmében hajszál-híja. Norm már éppen ugrana vissza, a végső csapást pedig, hogy ezzel lepjen meg Kyuut, én akarom beadni.
Már készülnék is, de Norm nem tud leugrani. Lassított felvételként nézem végig, hogy Kyuushiro végül megmozdul olyan hihetetlen gyorsasággal, amit, ha úgy vesszük, már láttam tőle, mikor a főtéren elkapta azt a kis mob-pókot. Eszembe jut az első párbaj, mikor megijedtem, hogy megölik Normot, de végül megnyugtattak, hogy semmi gond, a rendszer megvédené, és kiírná, hogy vesztettem.
Norm lerepül áldozata lábáról és már a levegőben elkezd fogyni az életcsíkja. És csak fogy és fogy...
8, 7, 6... 5.
Kyuushiro feje felett megjelenik egy felirat: Győztes. Norm a földre pottyan, majd azonnal nyolclábra is ugrik, de csak szomorúan mellém masírozik. Ha switcheltem volna, még megmenthettem volna, hisz az én életpontjaim teljes pompájukban virítanak, de Kyuushiro olyan gyors volt, hogy reagálni sem tudtam rá. Igaz, akkor sem biztos, hogy nyertünk volna. 5 sebzésnél megállt a rendszer, de biztos több volt nála, és tőlem is csak 10-et kellett volna levennie ahhoz, hogy nyerjen.
Elmosolyodom, és valami miatt a veszteség ellenére nincs bennem keserűség. Kevésen múlott csak, és remélhetőleg jól meg is izzasztottuk. Vajon miután léptünk pár szintet Yuichival, már sikerülne legyőzni? Valószínűleg.
Leguggolok a még szomorkás Norm mellé és megsimogatom a potrohát. -Jólvan, nyugi, ügyes voltál. Fel a fejecskével, úgy ni!
Majd Kyuushiro felé fordulok és nevetek egy nagyot. -Gratulálok, de legközelebb mi nyerünk! -nyújtok nyelvet viccesen, majd elszaladok Yuichihoz is, hogy lássam, rendben van-e.

//És szerintem részemről zárva is, köszi a párbajt, imádtam :3 //

[off] Nem kezeltem volna vp-ként, ha Norm kikerüli a támadást. Talán jobb is lett volna. Persze ez csak privát vélemény. [/off]

Számítottam rá. Bizonyos értelemben tudtam is. Ahogy eltalálom Normot, és nyerek. Furcsa déja vu érzés fog el, aztán észbe kapok, és ellenfeleimre nézek. Vagyis volt ellenfeleimre.
Norm meglehetősen letörtnek tűnik. Chancery ezzel szemben egyáltalán nem, még vigasztalja is a petet.
Hm, nyertem. Egy olyan harcban, ahol ketten voltak ellenem. Az más kérdés, hogy az összesített statjuk sem éri el az enyémet, de akkor is jó érzés.
Mondhatjuk, hogy sajnálom Chanceryt és Yuichit? Nem igazán. Mondjuk ki őszintén: nem. Nem is lenne okom rá... ahogy én ismerem őket, nem szomorodnak el, nem sértődnek meg, vagy valami ilyesmi. És ez így jó. Egy olyan vereségen, ami várható volt, nem érdemes bánkódni. Ha mázlija volt az ellenfélnek, az más kérdés, de olyan vereségen még soha nem volt. Győzelmem sem igazán.
-Nagyon jól együttműködtetek... te a tüzes képességeddel Yuichinek, aztán Yuichi konkrétan a vereségével Normnak... ha nem figyelek oda, pillanatok alatt annyi sebzést kapok, hogy veszítek. - de nem szoktam nem odafigyelni, persze ezt már csak gondolom.
-Én is gratulálok nektek. - mondom elismerően, majd Yuichi felé fordulok, akihez már el is indult Chancery. Ha jól van, meg ilyesmi, akkor elmosolyodom.
-Sziasztok. Még találkozunk, talán egy boss ellen. - köszönök el, és elindulok. Ki az arénából, az utcákon... talán felmegyek egy magasabb szintre. Megöletni persze nem akarom magam, de egy kis izgalom jól jönne. Talán a harmadikra. Úgy hallottam, ott sok újfalta mob található, és elég szép mennyiségű exp-t adnak. Hát fejlődjünk tovább! Ideje kitapasztalni a magasabb szintek faunáját is, na meg azt, hogy milyenek a boltok kínálatai. Ideje pár új küldetést is elvállalnom, na meg találkozót megbeszélnem a többi céhtaggal. Az sem árt.

[off] Én is köszönöm a párbajt! Yuichi, írj te is egy zárót, aztán vége. [/off]

[off]Itt is a záróm[/off]

A szúrás, ahogy számítottam betalált, és a rendszer megvédett, automatikusan, kiestem a párbajból, de maradtam még, feltétlen ki akartam várni a végét. Chan, próbálkozott, nagyon szépen, közel lehettünk a győzelemhez úgy érzem. Gondoltaim a kard körül forogtak, ha egyszer kezemben forgathatom már nem leszünk ilyen jelentéktelenek. Bár Kyuu nem azaz ember aki így viselkedik velünk. Eddigi ismeretség alapján jó mesternek mondanám, bár még ő is tanulja az itteni szakmát, ahogyan Chan is és én is. Ebben a pillanatban, jelent meg a győztes felirat, mely Kyuu nevét hirdette. Végül is, érthető Norm közelebb állt hozzá, ha meg Chant támadja, közben lehet Norm megsebzi és azzal meg elveszítette volna a küzdelmet.
Rettentően gyors volt. Ha eddig soha nem is volt ilyen érzésem, de mintha most furdalna egy kicsit az irigység. Vajon hányas szinten lehet? Még nem hallottam tőle ilyet, bár oka sem lenne elárulni, valamint én sem árulnám el a helyében.
Chan megvigasztalta Normot, legalábbis próbálta de ahogyan bennem is ott a harcos, Normban is sebeink ilyenkor nehezen gyógyulnak, ahogyan én még az életpontjaim nullára csökkenésére is felkészültem, már amennyire lehet erre készülni. Többet ilyet nem hagyhatok, ezt az érzést el kell felejtsem, inkább túl akarom élni, és ezért mindent megteszek. Ahogy Chan ideért, igyekeztem megnyugtatni, hogy nincs semmi bajom, és miközben hajamba túrtam kezemmel, mosolyogva mondtam:
- Bocsi, hogy kiestem, de már nem tudtam megmozdulni se. - örömömben vigyorogtam, mert más jószerével nem is tudtam volna tenni, bánkódni a vereségen nem bánkódom azt elég legbelül.
Harc közben eszembe jutott valami, a lehető legközelebb hajoltam füléhez, és segítve hogy ne kelljen pipiskednie, próbáltam meghívni egy beszélgetős napra ahol beülünk valahová, ha bólintott, akkor később küldtem neki egy üzenetet, ha nem akkor csak rá mosolyodtam és odafigyeltem Kyuu szavaira.
Kyuu szavaiból valamennyit hallottam (hihi), de odamentem hozzá, gratulálni, és megköszönni a küzdelmet. Megdicsértem amiért ennyire sport szerű volt velünk. Persze ha létezik ez a fogalom ebben a világban, ha nem akkor csak jóízűt nevethetett rajtam, amit cseppet sem bántam, hisz ez adottságom, hogy ilyenen nem dühödök fel, nem érzem magam rosszul, csak vele együtt nevetek. Még egyszer intettem Channak és én is elhagytam a helyet, hamar rátértem az erdőbe vezető útra.

[off]Részemről is zárható a küzdelem, és gratulálok a két partnernek, nagyon jó volt Ismétlést!! [/off]