Aaron vs Kyuushiro

by **Kyuushiro** Kedd Márc. 19 2013, 08:37

Szép reggelünk van. Most kerültem ki egy győztes KT-ból (egész pontosan feladta az ellenfelem), és szereztem egy új fegyvert. Ideje kipróbálni a Fényes Vaskardomat, mely a kezdő fegyver 1 erőbónuszához képest 5 erőt ad, ezáltal az egyik eddigi gyenge pontomat, a sebzés mértékét, gyakorlatilag törli. Sőt, így az erőm nagyobb, mint a gyorsaságom, pedig gyorsaságra alapoztam a pontjaimat. Érdekes érzés ez egy gyorsaságra épített karinak, persze nincs ellenemre. Lesz hová növelnem a gyorsaságomat. Persze a fegyverkezelésem hátránya megmaradt, az még bajos lehet, de tudom kompenzálni. Remélem.
Útra kelek hát a Kezdő Város utcáin a Küzdőtér felé. Gyenge karaktert keresek, olyat, aki maximum egy szinttel nagyobb nálam, hiszen egy jó fegyver messze nem elég az erősödéshez. Szemem ide-oda ugrál a járókelőkön, hogy megfelelő ellenfelet találjak. Természetesen nem szándékom komolyan venni, csak egy baráti megmérettetést akarok.
Elérek a Küzdőtérre, ahol, bár még reggel van, máris villog néhány fegyver. Körbenézek a küzdőkön, és meglátok egy fekete hajú fickót. Magas, kisportolt alkata van. Fegyvert nem látok nála, szóval a kasztját sem tudom megállapítani, de az jó, hogy nem látok nála speciális felszerelést. Tehát vagy nem túl erős, vagy csak rejtegeti az igazi erejét. De miért tenné?
Lépteimet felé irányítom. Nem lopakodom, már messziről észreveheti, hogy beszélni akarok vele. És, mivel egy arénában vagyunk, azt is sejtheti, hogy miért.
-Szép reggelt! - köszönök neki, mikor odaérek.
-A nevem Kyuushiro. Ha már itt vagyok, megmozgatnám magam. Kihívlak egy fél életes harcra. Vállalod?
Nyugodtam várom válaszát. Nem izgulok, nincs bennem önteltség, lenézés, vagy valami ilyesmi... csak őszinteség. Szeretnék vele egy baráti harcot vívni, ennyi az egész. Nincs hátsó szándékom.

by **Aaron Holmes** Kedd Márc. 19 2013, 16:50

Egy kis fogadóban ébredtem, bár magam sem tudom, hogy milyen nap volt akkor, de azt biztosra tudom állítani, hogy már jó pár hónapja abban a játékban dekkoltam, amit Sword Art Onlini-nak hívtak. Az addigi hónapokat leginkább azzal töltöttem, hogy tanulmányoztam a rendszert és ez által sikerült rájönnöm néhány dologra. Az első és legfontosabb, hogy ha valaki meghalt, akkor a játékban már nem látta viszont senki és a neve egy hatalmas kőoszlopra felkerült. Más játékosok ezt látva, úgy döntöttek, hogy maradnak az egyes szint fővárosában és ott várták meg, míg a bátrabbak a fronton az életüket kockáztatva küzdöttek. Szánalomra méltóak az ilyen emberek, legalább annyit megtehetnének, hogy apránként, de mégis hozzájárulnának a frontharcosokhoz, de nem mert inkább a kocsmákban dőzsölnek, és néhányuk meg szó szerint szarnak, arra, hogy mi történik azokkal, akik az életüket kockáztatják. Pedig rengeteg lehetőség van, ami biztonságos és még szintet is lehet vele fejlődni, és ez nem más, mint a párbajozás. A játékban különféle párbaj rendszerek vannak, amik végén a két fél, de akár csapatok jutalomban részesülnek egy-egy mérkőzés után. Én is így döntöttem, hogy amíg kis szintű vagyok, addig harcokkal fogom magam húzni, míg elég biztonságban nem érzem magam, hogy komolyabb küldetéseket vállaljak, mert valljuk be, nem vagyok olyan tapasztalt játékos, ment egyesek.
A fogadót elhagyva egyből az aréna fele veszem az irányt, hogy egy kedvemre való játékossal kerüljek szembe, de hatalmas sajnálatomra mind unszimpatikus egyéniségekkel találom szembe magam, van, aki arrogáns, beképzelt, vagy csak egyszerűen a gyilkolás iránti élvezet hajtja. Az ilyen embereket szokásom elkerülni. Ahogy téblábolok az arénában, azt veszem észre, hogy egy srác felém közeledik. Lehet, hogy feltűnően csinálja, de ha még sem így cselekedne, akkor is kiszúrnám, mert látom, vagyis egy megkülönböztető jelzés jelenik meg benne, amiről tudom, hogy valakinek velem van dolga. Mikor odaér elém, már egyértelműsődött bennem, hogy egy harcra akar kihívni.
- Szívesen elfogadom a kihívásodat. Az én nevem, Holmes, örvendek. –mutatkozok be ellenfelemnek, majd hátrébb lépek tőle és várom, hogy a küzdelem elkezdődjön.
Amíg el nem küldi a felkérő üzenetet, addig végig futom a szememmel, hogy kivel is fogok megküzdeni. Ellenfelem, mint a nevéből is adódik férfi. Első ránézésre fiatalabb nálam, származásilag ázsiainak mondanám, és ha a vonásokra figyelek meg tudom állapítani, hogy japán. Szemüveget visel a játékon belül, amiből arra tudok következtetni, hogy a valóéletben is azt hord, és itt talán csak a megszokás végett viseli a kiegészítőt. Enyhén lila színt áraszt magából, amit a szavai is alátámasztanak.
~ Érdekes srác. –jegyzem meg magamnak, és elhúzom a számat, amivel tetszésemet fejezem ki, és izgalmamat az előttem álló csatára.

by **Kyuushiro** Kedd Márc. 19 2013, 23:09

Ellenfelem, ahogy várható volt, már messziről kiszúrja közeledésemet. Még mindig nem látok nála fegyvert. Talán tényleg rejtegeti? Mindegy, nem is lényeges. Barátságos hangnemben szól hozzám, és elfogadja a kihívást.
Ahogy közelebb érek, látom, hogy nemcsak magas, de egyfajta furcsa eleganciával is rendelkezik, a haja ellenére. Tartása nem túl merev, talán a harcban is mozgékony, és a gyorsaságra épített. Ezt megjegyzem, persze nem vonok le következtetéseket, hiszen a kinézetből ritkán lehet rájönni a harci stílusra. Ezt már az erőre alapozott árnyharcosnál megtanultam.
De ezt még ráér kideríteni. Egyelőre én is hátralépek párat a kezdő távolság miatt, majd elküldöm a felkérést. Elfogadja, és meg is jelenik az egy perces visszaszámláló, mely lassan, de biztosan közelít a harc kezdetét jelentő nullához. Kardom előhúzom, egy pillanatra megcsodálom a pengéjét, és küzdőállást veszek fel. Lélekben felkészülök a harcra, várom, ahogy fegyvereink egymásnak csapódnak, virtuális szikrákat vetve. Először próbálom ki élesben (már ha élesnek lehet hívni egy baráti párbajt) a kardom, először fogom belevágni egy játékos testébe. Ha bele fogom.
Lássuk csak... a gyorsaságom kell kihasználnom, de egyúttal nem kell félnem a sebzésem miatt sem. A fegyverkezelés hátrányát igyekeznem kell minél jobban elfedni, hiszen az a legnagyobb gyenge pontom. Tehát gyorsan, precízen... és nyugodtan. A sebzésem van akkora, hogy egy húsz életes fazont, két páncéllal, két ütésből levernék egy fél életes párbajban. Nem kell törekednem a harc mielőbbi befejezésére, csupán vigyáznom kell, hogy az ellenfelem ne tudja kihasználni az erősségét.
...amiről persze még semmit nem tudok, de hát van időm megtudni. Csak a csapásai elől kell kitérnem, ami a valószínűsíthetően magasabb gyorsaságommal (nem sok kezdő karakter van, aki ötös gyorsasággal indul) talán nem lesz nehéz. Talán.
Ahogy a visszaszámláló lejár, nem támadok azonnal. Ahogy viszont ellenfelem támadásba lendül, balra és előre ugrom, és így rohanok előre, hogy kicsit oldalasan érje a támadásom. Persze egyértelmű, hogy felém fordul, de így talán veszít egy kicsit a koncentrációjából.
Ha odaérek hozzá, habozás nélkül lecsapok egy felülről és jobbról (neki felülről és balról) érkező támadással. A kardom két kézzel fogom, és ha nem is minden erőmmel teszem, azért jó sokat beleadok a csapásba. Akár sikerül, akár nem, megpróbálok hátraugrani az esetleges visszatámadás elől.
Ha magasabb a fegyverkezelése, mint az enyém (ami, valljuk be, nem nehéz), valószínűleg ki fogja védeni. De így legalább felmérem a képességeit.

by **Aaron Holmes** Szer. Márc. 20 2013, 16:36

Amint le tudjuk a beszélgetős részét a párbajnak, hiszen minden olyannak van, érkezik is a felkérés, ami csak arra vár, hogy elfogadjam. Sokat nem is tétovázok, elfogadom, és várom, hogy az időzítő a nullához érjen és a küzdelmünk kezdetét is vegye, de amíg ez nem történik meg, kicsit bemelegítem virtuális izmaimat, már csak úgy megszokásból is. Végül egy védekező állást veszek fel, ami, mondjuk felesleges, mert kénytelen vagyok én támadni először, mert ellenfelem esze ágában sincs. Akkor nincs mit tenni, mert farkasszemnéző versenyt meg nem hiszem, hogy lehetne tartani, bár kitudja. Mivel én nem, ezért csak a támadás lehetősége marad.
Megindulok ellenfelem fele, persze csak úgy vaktában nem eshetek neki, mert neki ott van a kardja, ami jóval megnöveli a sebzési sugarát, míg nekem csak az ökleim vannak. Azonban az ő mozdulatára sem kell sokat várnom, mert amint megindulok feléje, egy jobbra irányuló ugrással kezd, ami neki a baloldal, és úgy próbál megsebezni, oldalról. Azonban mikor odaér hozzám, egy felülről irányuló csapsást intézne, de ezt még idejében hárítom, oly módon, hogy amit a megfelelő távolságba ér a pengéje, pontosabban, mikor én is el tudom érni, egyszerűen félre ütöm, majd abban a pillanatban két rúgást próbálnék bevinni neki, mint válasz, az ő támadására, azonban ez nem sikerül, mivel a hárításom után hátraugrik. Amint ez megtörténik, én is így teszek, egy biztos távolság felvétele mindig is jó megoldás.
~ Nem rossz a srác, erős, és látom rajta, hogy nem ez az első küzdelme, kíváncsi vagyok, mi fog kisülni belőle.
Most inkább hagyom, hogy ő bontakozzon ki, mert így talán én is többet megtudnék a stílusáról, vagy a támadásainak üteméről. Amíg meg nem támad, addig fújok magamon egyet, hisz alig van jelen esetemben valami a kitartásomon, így nagyon nem is tudom túlerőltetni magam.

by **Kyuushiro** Csüt. Márc. 21 2013, 09:45

A felkérést minden további nélkül elfogadja, és az egy perc alatt bemelegíti az izmait. Én nem csinálok ilyesmit, csak mozdulatlanul állok, küzdőállásban.
Mikor letelik az idő, egy pillanatig mozdulatlanul állunk. Mikor megérti, hogy én nem fogok támadni, megindul, én azonban csak erre várok, és balra ugrás után én is mozgásba lendülök. Közben megértem... azt hittem, még nincs nála a fegyvere. De ez nem igaz. A kezein van egy-egy kesztyű, nyilván azt használja fegyvernek. Elég kicsi a hatótávolsága, de ez azt is jelenti, hogy járatos a pusztakezes harcban. Vigyáznom kell vele.
Egyszerű, gyors mozdulattal csapok rá felülről, ekkor azonban ő simán félreüti a kesztyűvel a pengémet. Megdöbbenek, alig tudok hátraugrani. Precíz, pontos mozdulatokkal harcol, melyek bár lassabbak nálam, ezt mégis kompenzálhatja a megformálásukkal.
Fegyverkezelésre alapozott kari... na szép. Pont az a gyengém. Mennyi lehet az ő statja? Három? Négy? Esetleg volt olyan fanatikus, hogy öt pontot is rakott rá? Ki tudja, de az tény, hogy sokkal magasabb az én egypontos fegyverkezelésemnél.
Miközben hátraugrom, rúg egyet a hasam felé, szerencsére nem talál el. Majd még egyet, persze ekkor már messze vagyok.
...mi?
Két támadás egy körben? Lehetetlen! Nem olyan gyors, hogy kétszer tudjon támadni. Akkor mégis hogy...?
Csak egy válasz van. Az lesz az igazság, mert nincs más esély.
Ez a speciális képessége.
Egyszerű erőalapú. Kétszer támad egy helyett. Nem tudom, csak lábbal tudja-e ezt végrehajtani, vagy akár kézzel is, de egy a fontos. Már tudom, mi a képessége.
Nem harcolhat túl régen, vagy csak nem találja fontosnak a képességét. Már most felfedte előttem, pedig ha később beleszövi a taktikájába, akár el is dönthette volna a harcot. De mindegy, van egy előnyöm. Neki ugyanis fogalma sincs arról, mi az én képességem, én viszont, ha nem is teljesen, de ismerem az övét. Ráadásul áldozat nélkül.
Na mindegy, a legfontosabb. hogy ne bízzam el magam. Látom, ellenfelem épp kifújja magát, bár kitartóbbnak tűnik, mint Nio volt. Megvárom, amíg fúj párat, majd támadok. Szemből rohanok felé, és kardommal egyenesen szúrok előre, a szíve felé. Persze ez csak képletes, hiszen mindegy, hol találom el, ugyanannyit sebződik. Kicsivel a cél előtt lefelé viszem a pengém, így a szív felé szúrásból has felé szúrás lesz. Bár a mozdulat nem olyan kifinomult, mint ellenfelemé, a gyorsaságom miatt sikerülhet, így nehezebb lehet félreütnie a pengét. Ezután igyekszem hátraugrani, bár nem biztos, hogy sikerül, mivel a mozdulat sikerére koncentrálok.

by **Aaron Holmes** Vas. Márc. 24 2013, 16:55

Kicsit megfeledkeztem magamról, hogy miért is, át elmondom, nem másért, mert egyből felfedtem, mi is a képességem. Na, de már mindegy, ezen nem tudok változtatni, inkább akkor folytassuk a harcot. Nem is kell sokat várjak, mire ellenfelem ismételten támadásba lendül. Azért kedves fickó, hiszen megvárta, amíg pihentetem magam pár pillanatra, és csak az után támad, becsületből ötös, de azért nem nagyon kéne elkalandoznom. Ellenfelem egyenesen felém rohan, mozgásából meg tudom ítélni, hogy gyorsabb nálam, de a fegyverkezelése elenyészik az enyémtől, bár tegyük hozzá, hogy az én gyorsaságom sem a legmagasabb. Amint sebző távba ér, egyenest a mellkasom fele szúrja a kardját. Már akarnám levédeni az előzőhöz hasonlóan, mikor hirtelen irányt vált és a hasam fele veszi az irányt. Hirtelen döntést kell, hozzak, vagy eltalál a kardja, amivel életet veszítek, vagy kitalálok valamit, de igen gyorsan, pontosabban a másodperc tört része alatt, mert a végén nagyon megjárom. A helyzet adta adrenalinnak köszönhetően gyorsabban kezdenek forogni a fogaskerekek az agyamban, így van időm egy mozdulattal előállni. Ha nem vagyok elég gyors, akkor leszek inkább ügyes. Mivel kezeim már a mellkasra érkező csapást akarták elhárítani, csak a lábaimra támaszkodhatok. Még időben sikerül a térdemet olyannyira felemelnem, hogy el tudjam hárítani valamennyire a csapást, bár inkább azt lassításnak mondanám, hogy legyen arra időm, hogy erőt véve magamon hátra tudjak vetődni, és egy kisebb gurulás után biztos távolságra kerüljek tőle. Közel volt, de itt még nincs vége, eljött az ideje az ellen támadásnak. Felkelek a földről, majd miután leporolom magamat, megindulok feléje.
Cikk-cakkosan közelítek feléje, hogy még véletlenül se tudjon rendesen bemérni, bár ha azt veszem, hogy gyorsabb, mint én, ennek eléggé kicsi a valószínűsége. Természetesen folyamatos fókuszban tartom a kardját, és figyelem a színváltozását is. Bár ez annyira nem fontos, de ha mégis változna a kisugárzása azt jobb, ha tudom. Mikor a közelébe érek próbálok először egy ütést bevinni, de ha a kardját suhintaná felém azt megpróbálnám hárítani, és ha ez megtörténne, akkor egy rúgást intéznék a gyomorszájába, amivel egy kicsit eltávolítanám magamtól. Legvégül hátrébb megyek tőle és várom a támadását, és amíg ez megtörténne, addig is tudok pihenni.

by **Kyuushiro** Vas. Márc. 24 2013, 18:10

Apró trükköm mit sem ér. Mikor már majdnem betalál, ellenfelem felrántja a térdét, és azzal lassítja a pengémet, ami elől már hátra tud ugrani. Pislogok egyet... tényleg nagyon magas a fegyverkezelése, ha ilyeneket tud csinálni.
De már támad is. Cikkcakkban közeledik, amit természetesen simán tudok követni a szememmel. Mikor ideér, a kezeit nézem... várom, hogy támadjon. Igen, már üt is, de a gyorsaságomnak köszönhetően a keze elé tudom rántani a kardom, úgy, hogy a kardlapnak ütközzön a keze. Majd egy kis csavarással támadnék is, mikor hirtelen meglódulok, és vagy fél métert csúszok hátrafelé.
A francba, a képességéről megfeledkeztem! Hogy lehetek ilyen amatőr?
Azt már látom is, hogy ez nem egy átlagos rúgás. Azok ugyanis csak egyet sebeznek, ettől viszont nullára redukálódott a páncélom. (Persze azt ő nem tudhatja, mennyi páncélom van még, ő csak annyit lát, hogy az életcsíkom még maxon van.) Ráadásul hátra is lökött, pedig az ereje alapján nem tudta volna megtenni.
Eddig csak a lábával használta a képességét, a kezével nem. Lehet, hogy a kezével is tudja, ezt még nem tudhatom, viszont van itt egy fontosabb kérdés.
Mennyit sebez valójában?
Az tény, hogy a második támadás kettőt sebez, de ez lenne a teljes sebzése? Vagy ez csak egy része a rendes, fegyveres ütésének? Ezt kellene megtudnom, de áldozat nélkül lehetetlen, azt pedig nem vállalom. Egyelőre annyit tehetek, hogy távol maradok a kesztyűktől, a lábát igyekszem blokkolni, és a gyorsaságomat használom támadáskor. Mert a fegyverkezelésemet nem tudom.
-Jól harcolsz. Azt hiszem, a való életben is jó lehettél pusztakezes harcban. - mondom neki nyugodtan, majd támadok. Mivel hátrébb ment, beletelik pár gyors lépésbe, amíg hatótávolságon belülre érek, de ahogy ez megtörténik, jobbra ugrok. Nem ferdén, egyszerűen csak jobbra, ezután előrelépek egyet. Majd két kézre fogom a kardom, felé ugrom, és minden gyorsaságommal csapok egyet jobbról. Ha lassabb nálam, és mázlim van, nem tud olyan gyorsan fordulni, és a csapás egy kicsit hátulról éri, tehát nehezebb lesz hárítania. Ezúttal, nem törődve a találatom sikerességével, hátraugrok, hogy ne találjon el se a kesztyűjével, se a lábával.

Páncél: 0/2
Élet: 20/20

by **Aaron Holmes** Kedd Márc. 26 2013, 19:42

A támadásom sikerrel jár, bár életpontokat nem tudok elvenni tőle, így két lehetőség áll fenn, az első az, hogy még mindig van páncélja, ami nem túl jó, mert tovább kell, püföljem, hogy megszabaduljak tőlük, a másik, ami már jóval kecsegtetőbb, mint az első opció, hogy ő is kezdő vértezettel rendelkezik, vagyis azzal, a két páncéllal, amivel én is fel vagyok szerelve. Akkor már csak erről kell megbizonyosodni, hogy valójában mi is a felállás, de azért nem rohanok annyira előre, hiszen még azt sem tudom, hogy ellenfelemnek mekkora a sebzése. Az tény, hogy gyorsabb nálam, de fegyverkezelésben jóval elmarad mellettem, de a sebzése, még mindig rejtély. Azért öngyilkos mozdulatokat nem fogok végrehajtani, mert nem sokat tettem az életemre, így a biztos és megbízható, előre megfontolt lépéseket fogok végrehajtani. Nemsokára ellenfelem egy bókkal illet. Mivel illik az ilyet megköszönni, nem hagyom ki ezt a gesztust.
- Oh, eléggé hízelgő, és tény, hogy jártas vagyok benne. –miért is titkolnám, akár a világnak is kikiálthatnám.
De nincs időm sokáig örvendezni a bókjainak, hiszen ismét támadásba lendül. Mozgása gyors, de mégsem olyan kecses, hogy ne lehessen kivenni. Amint a közelembe ér két kézzel megmarkolja a kardját, és szó szerint nekem ugrik. Még csírájában kell elfojtani a támadást, amint elrugaszkodik a földről, enyhén behajlított térddel alámegyek, majd ruhájánál megfogva a föld fele irányítom, s közben egy ütést próbálnék bevinni neki, s amint a földre kerül, akkor már el lenne engedve, sarokkal a mellkasára célzok. Amint ezt a kombinációt befejezem, hátrébb mennék tőle, ha lehetséges. Mivel nincs súlyemelés jártasságom, ezért csak a fizika törvényeire és minden erőm összeszedésével tudom csak végrehajtani a „mutatványomat”.

by **Kyuushiro** Kedd Márc. 26 2013, 22:51

Egyenesen közelítek felé, majd egy trükkel oldalról támadok. Eléggé szögletesek voltak a mozdulataim, úgyhogy ellenfelem tudja őket követni, sőt konkrétan egy profi mozdulataival ragadja meg a ruhámat, és vág földhöz. Ez egy dolog, és nem is lenne probléma, de közben egy ütés is gyomorszájon talál.
Az életcsíkom csökkenni kezd. Csodálkozva látom, hogy négyet sebez, tehát mégis nagyobb a sima ütése, mint a második támadás.
Apropó második támadás...
Ahogy földet érek, már célozza is a rúgást a mellkasomra. Mi tagadás, a jelen helyzetben egy második ütés jobb lett volna. Valóban csak lábbal képes végrehajtani? Ez azt jelenti, hogy a fő támadása után nem kell félnem a kesztyűitől. A lábától annál inkább.
Amíg ez egy pillanat alatt végigfut az agyamon, már hárítok is. Gyorsaságomnak köszönhetően, mivel eddig is két kézzel fogtam a kardot, egy jobbról balra haladó csapással (természetesen kardlappal, így a rendszer nem veszi támadásnak, tehát sebzést sem okozhat) éppenhogycsak sikerül félreütni a lábát. Fájdalmat, szédülést vagy ilyesmit nem érzek az esés miatt, így ezen nemkívánatos mellékhatások nélkül, a statomat kihasználva sikerül elkerülnöm a másodlagos támadását, mellyel nyilván időt is akart nyerni.
De nem állok meg ennyinél. Bár ért a pusztakezes harchoz, és ez nem elhanyagolható, most mégis segítségemre lehet, hogy egy lábon áll... vagy ha nem, teljesen akkor sem nyerte vissza az egyensúlyát, így nehezebben tud védekezni. Mivel a kardom a hárítás után baloldalt van, onnan támadok, tehát balról jobbra. Röviden, gyorsan, egy ellenfelem oldalára irányzott vágással.
Nármi is történjék, a landolással nem törődve, teljes erőmből jobbra vetem magam, el az ellenfelemtől, minél távolabb. Ha nem akadályoz meg, körülbelül egy-másfél méterre leszek Aarontól a támadási kísérletem után, így nehezebben tud elérni. Persze rögtön igyekszem felkelni, és védekezni.

Páncél: 0/2
Élet: 16/20

by **Aaron Holmes** Szer. Márc. 27 2013, 19:20

Nagyszerű, első támadás kipipálva, és jöhet is a következő, bár ezzel lesznek gondok, mert most nem fog összejönni, mivel ellenfelem sikeresen hárítani tudja a rúgásomat. Igen, erre mondják ebben a játékban azt, hogy mindig jó, ha kéznél, jelen esetemben lábnál van egy akrobatika jártasság. Oh, hogy ezt miért taglalom, elmondom, mert mikor rúgok ellenfelem mellkasára, egyszerűen csak félreüti a kardjával azt, így elveszítem az egyensúlyomat. Ez nekem bőven elég is lenne, de ő nem elégszik meg ennyivel. Abban a pillanatban, amint ezt észreveszi, kardjával le is sújt a lábamra, amitől szép kis sebzést elszenvedek, aminek köszönhetően el is veszítem ezt a küzdelmet. Hét sebzéssel bír, ami pontosan az életpontom és a páncélzatomnak a fele, vagyis egyel több. A szabályok értelmében ezzel vége is a küzdelemnek, mivel fél életig küzdöttünk. Kicsit csalódott vagyok, hogy nem sikerült nyernem, de ahhoz képest, hogy első küzdelmem örülök neki, bár nem a vereségnek, hanem az élménynek, amit átéltem ezen a csatatéren. Nem is tudom, hogy miért is nem kezdtem el hamarabb, kellett nekem eddig várnom, de ezen nincs mit változtatni, mint azon sem, hogy vesztettem. Odalépek ellenfelemhez és kezemet nyújtom elismerésem jeléül.
- Gratulálok a győzelmedhez, nagyszerű küzdelem volt, bár ezt csak a magam nevében tudom mondani, élveztem a küzdelmet. –mondom egy kisebb mosollyal az arcomon.
Majd elhagyom az arénát. Közben észbe kapok, hogy Tidus sehol sincs. Remek, akkor kereshetem meg, pedig tudtommal a NCP-k nem tudnak csak úgy elkóvályogni, bár ő nem egy mindennapi pet, szóval… Na, mindegy akkor keressük meg, mielőtt még valaki magához veszi.

by **Kyuushiro** Szer. Márc. 27 2013, 23:46

Miután sikeresen hárítom a rúgását, a Fényes Vaskard pengéje gyorsan halad ellenfelem felé. És igen, sikeresen belevág a lábába! Éppen ideje volt.
Kirántom Holmesból a fegyverem, hátraugrok, és nézem, ahogy csökken az életcsíkja. Oké, a sebzésem miatt nyilvánvaló, hogy hp-t is veszít, de lássuk, mennyit.
Hogy mi? Hoppá... azt hiszem, nyertem... Holmes életcsíkja sárgába vált.
Ekkora mázlit! Pont kifogtam egy életben gyenge karaktert a nagy sebzésemmel. Tehát egy ütéssel megnyertem a párbajt. Jee, like a boss!
Nevem fölött megjelenik a WINNER felirat. Ellenfelem (azaz csak volt ellenfelem) odajön hozzám gratulálni, el is fogadom a jobbját, és kezet rázok vele.
-Én is gratulálok. Ha kevesebb lett volna a sebzésem egy kicsivel, alig lett volna esélyem, akkora a fegyverkezelésed. Ráadásul, mint mondtad, a való életből is tudtál meríteni technikákat. Én is élveztem a párbajt, még találkozunk, Holmes-san.
Ezután én is továbbmegyek. Újabb győztes párbaj. Legyőztem Niot, az nem volt nehéz, hiszen rosszul osztotta el a pontjait... na jó, az elszántsága dicséretre méltó. Holmes viszont keményebb volt. Jól taktikázott, néha hihetetlenül precíz mozdulatokat csinált, és mellé még a speciális képessége is hozzájött, amit szintén jól használt ki. Leszámítva azt, hogy könnyelműen felfedte előttem. Még gyors is volt, nem voltam számottevően gyorsabb nála. Egyedül az erőmre hagyatkozhattam... szerencsére sikerült is.
Most mit csináljak? Álljak ki egy újabb ellenféllel? Nem rossz ötlet, pláne, hogy tovább akarok fejlődni. Ez messze nem volt elég a szintlépéshez, és egy szintlépés messze van attól, hogy hatékony segítője legyek az élen harcolóknak. Szóval jöhet egy új harc. Aztán még egy. Aztán...

[Köszönöm a harcot, tényleg élveztem. Smile

]

by **Cardinal** Csüt. Márc. 28 2013, 00:48

Ossu!

Így két párbajod átolvasása után arra a következtetésre jutottam, hogy túl nagy hangsúlyt fektetsz a pontokra a reagjaid tartalmában, Kyuushiro. Emiatt nem is valami élvezetes olvasni az írásaidat és a karaktered jelleme is olyan, mintha egy gép lenne, aki csak számolni tud. Szerintem jót tenne az írásodnak, ha kicsit elvonatkoztatnál a konkrét pontértékektől.

Lezárom a párbajt, jutalmatok 10 xp és 25 arany.

by Ajánlott tartalom

Aaron vs Kyuushiro

Aaron vs Kyuushiro

Re: Aaron vs Kyuushiro

Re: Aaron vs Kyuushiro

Re: Aaron vs Kyuushiro

Re: Aaron vs Kyuushiro

Re: Aaron vs Kyuushiro

Re: Aaron vs Kyuushiro

Re: Aaron vs Kyuushiro

Re: Aaron vs Kyuushiro

Re: Aaron vs Kyuushiro

Re: Aaron vs Kyuushiro

Re: Aaron vs Kyuushiro

Re: Aaron vs Kyuushiro