Nio vs Kyuushiro

by **Kyuushiro** Vas. Márc. 10 2013, 23:11

Már megint semmi... semmit nem csinálok. Az imént tértem vissza a mobok irtásából, szereztem is egy kis aranyat, de ez persze messze nem elég. Még több tapasztalat és arany... gyors fejlődés... hamar a frontvonalra akarok kerülni, ez pedig nem könnyű. Nagyon nem.
Ideje megint harcolni egy kicsit, élő játékos ellen. Talán a speciális képességemet is fejleszthetem egy kicsit, vagy csak simán tapasztalatot szerezhetek... ki tudja? Mindenesetre párbajokra szükség van, ez tény.
Nagyot sóhajtok, majd kilépek a fogadó ajtaján. Ujjamon ott van a frissen szerzett gyűrűm, ami az életemet növeli. A kezdő aranyaimból vettem, persze nem sok maradt, de hát pont erre kell az arany... minek legyen sok, ha nem hasznosítom?
Lépteimet a küzdőtér felé veszem, hiszen ott a legvalószínűbb, hogy harcpartnert találok. Miközben sétálok, elkezdem tervezni a harcot. Gyors vagyok, ez tény. A legtöbb kezdő karakternél gyorsabb. Tehát ezt kell kamatoztatnom a harc során. Ki tudja, talán egy erőre alapozott karaktert foghatok ki, aki sebez, mint az atyaúristen, de lassú. Vagy egy villámgyors, de harmatgyenge játékost. A kasztok alapján történő pontelosztási tippet hamar elvetettem, mióta harcoltam azzal az erőre és fegyverkezelésre alapozott árnyharcossal. Úgyhogy nem lepődnék meg egy gyors lovagon vagy harcoson... de hát ki tudja?
Ahogy odaérek a küzdőtérre, meg is látok egy ideális alanyt. Egy nő, alap ruhában, tehát biztos alacsony szintű. Kezében lándzsa. Egy harcművész... azokkal vigyázni kell, sokszor többet tudnak, mint egy 'menő' fegyver birtoklása. Nos, akkor próbálkozzunk, hátha harcolni akar, és nemcsak nézelődni jött.
-Üdv, Kyuushiro vagyok. Van kedved vívni egy fél életes párbajt? - kezdem a szokott szöveggel. Már mondtam ezt héhányszor játékosoknak... hiába, a párbaj ezen játék egyik alapeleme.

by **Nio** Vas. Márc. 10 2013, 23:38

Nem régen határoztam el magamat, hogy elindulok és végre elkezdek fejlőni. Ezzel csak annyi volt a gond, hogy nem tudtam merre kéne kezdenem ezt az egész fejlődést. Elhatároztam ugyan magamat, hogy teszek végre én is valami hasznosat az adott cél érdekében, de mégis mit tehetnék? Még soha nem játszottam ilyen játékkal, bár ennek komolyabb a tétje, mint egy játéknak.
Sétálgatásaim közepette jutottam el oda ahova, a küzdőtérre. Mióta beléptem a játékba még egyszer se voltam itt, persze nagyon máshol se, de itt meg végképp. Alap fegyveremmel és ruházatommal lehet hogy nem is tudnék mit kezdeni itt magammal. Még megfelelő kiegészítőim sincsenek, vagy hasonlók. Tuti, hogy már az első csapás után kiesnék, ha arra kerülne a sor. Még a kasztomat se ismerem igazán. Eddig nem is foglalkoztam a harccal, jóformán semmivel se, csak azzal, hogy éljek, hogy ne haljak meg az első pár napban se.
Amint beléptem a helyre nem álltam sokáig egymagamban. Alig, hogy egy pillanatra megálltam és körbenéztem egy másik játékos jött oda hozzám, akin szintén kezdő felszerelés volt. Azt kézdezte, hogy nem akarok e vele vívni egy párbajt. Kissé zavartan néztem rá. Most fordult meg a fejembe, hogy nem érek e téren még szinte semmit, azonban ez egy jó alkalom lehet hogy elkezdem valahol, ha törik, ha szakad mindent beleadok.
-Hello, én Nio vagyok. Örülök a szerencsének, de nem hinném, hogy nehéz dolgod lesz velem a párbaj során -fordultam felé egy enyhe mosollyal, majd folytattam egy kicsit bizonytalanul.- Nem igazán tudom hogy hogy megy ez az egész, Sajnos most ébredtem.

by **Kyuushiro** Hétf. Márc. 11 2013, 00:57

Leendő ellenfelem rámnéz, és ő is bemutatkozik. kihívást elfogadja, ez már jó, bár nem bízik magában túlságosan, az tény...
Most ébredett? Ez vajon mit jelenthet? Mindegy, inkább nem kérdezem meg tőle. A lényeg, hogy tapasztalatlan. Nem baj, valahol el kell kezdeni.
-Nos, a tapasztalat igen sokat számít... viszont könnyen megszerezhető. Tehát hiába vagy gyorsabb nálam, ha nem tudod a mozdulatot, nem tudsz elugrani a támadásom elől. Ha azonban párszor megpróbálkozol vele, már könnyedén menni fog. Mobokra biztos támadtál már, szóval az, gondolom, megy.
Persze ha nem, az se nagy baj, teszem hozzá gondolatban. Azt is aránylag könnyen meg lehet tanulni. Ha nem, kitérek erre is. Majd folytatom a mondandómat.
-Előre mondom, hogy én is elgyes szintű vagyok, tehát nem kevesebbek a pontjaid az enyémeknél... hacsak ez miatt nem, de ez csak egy életet ad, szóval nem számít sokat. - mutatom fel a Természet Gyűrűmet.
-De lássuk a párbajokat.Három típus van. A First Strike, ahol az nyer, aki előbb eltalálja a másikat. A fél életig tartó, amiben az a cél, hogy levidd az ellenfeled fél életét. És a teljes életes... itt a halálos ütés előtt, mielőtt nyernél, lefagyaszt a rendszer, és dönthetsz, tényleg megölöd-e a másikat... ezt csak olyanokkal vívd, akikben teljesen megbízol. Én a fél életes párbajt részesítem előnyben. Nem megy halálig, de számít az életpontod is, hogy mennyire tudod beosztani az erődet... meg ilyenek. De a tapasztalat mindennél többet ér, szóval kezdjük el... egyelőre ne vegyük komolyan. A taktika majdnem annyit ér, mint a sima erő.
Ezután előhívom a menümet, majd küldök felé egy fél életig tartó párbajfelhívást. Ha elfogadja, megjelenik a visszaszámlálás egy perctől, és utána elkezdődik a párbaj. Hagyom, hogy ő támadjon. Bár mivel én is első szintű vagyok, nem gyengébb nálam, de ha valóban nem tudja használni az erejét, kicsit be kell melegednie...

by **Nio** Hétf. Márc. 11 2013, 11:29

El is fogadtam a felkérést, bár kicsit habozva. Kisebb, alacsonyabb szintű mobok ellen már harcoltam, de a program nem gondolkodik ugy ahogy egy játékos. Egyáltalán gondolkodiknak a mobok? Kalandoztak el gondolataim néhány pillanatra. De megráztam a fejem hogy visszazökkenjem a "valóságba", majd elfogadtam a kihívást és a játékra kezdtem el hangolódni. Lesz, ami lesz.
Miután elfogadtam a felkérést kicsit hátrébb léptem és támadó állásba álltam. Lábaim enyhe terpeszben, kissé testemmel előre is döltem. Kezemben a lándzsám, mely ezuttal már nem testem mellett volt lazán, hanem erősebben megmarkoltam és hátam mögé raktam testemmel párhuzamosan, hogy ha kell egy adott pillanatban elő rántsam és támadjam. Lándzsámon kívül még egy használható fegyverem volt, a speciális képességem, melyet viszont még harcban nemigen használtam a modok ellen.
A meglepetés ereje, hogy egy hirtelen mozdulattal az ellenfél háta mögé lépjek és onnan lecsapjak. Lehet, hogy ez a gyorsaság kihasználásának egy nem korrekt módja, elvégre hátulról támadni nem szép dolog, de még az se biztos, hogy bejön.
Miután beálltam támadó poziciómba, vártam, hogy ő mit lép, hogy ő hogy reagál, és hátha kiderül, hogy ő miként kezdi. Lehet, hogy ő is kezdő, deahogyodajött hozzám és megkérdezte, hogy kiállok e ellene, szerintem többet játszott már hasonló játékokkal.
-Kezdhetjül?- kérdeztem, bár kicsit tartottam a menettől.

by **Kyuushiro** Kedd Márc. 12 2013, 00:02

A lány egyfajta küzdőállást vesz fel. Lándzsáját a háta mögé teszi... hm. Onnan még akkor sem tudja előrántani könnyen, ha esetleg gyorsabb nálam... időveszteség. De lehet, hogy csak át akar vágni, és trükközni akar. Vagy a speciális képességét akarja használni, és ahhoz ez az alapállás vagy valami ilyesmi.
Végül is mindegy. A lényeg, hogy elfogadja a kihívást. A visszaszámláló nyugodtan, kényelmesen halad a nulla felé, én pedig összeszedem magam, és várom a támadást az idő lejárta után. Ki tudja, a lánynak milyenek a statjai! Ezt még ki kell tapasztalni... aztán, ha nagyjából tudom a statjai eloszlását, jöhet a támadás. Persze csak finoman, kesztyűs kézzel.
A lány megkérdezi, kezdhetjük-e.
-Persze, amint lejár a felkészülés ideje.
Ahogy letelik az idő, fél másodperc alatt kiszúrom, hogy ő is azt csinálja, mint én... az ellenfele támadására vár. Micsoda véletlen egybeesés...
Egy pillanat alatt döntök. Ha rám vár, akkor nem okozok neki csalódást, megindulok én. Elgondolásomat tett követi, ugyanis megindulok felé egy kényelmes sebességgel, ugyanis nem szándékom meglepni őt. Ki tudja, talán még hamis elgondolást is ébreszthatek benne a statjaimmal kapcsolatban.
Talán a legnagyobb hátrányom a fegyverforgatás statom gyengesége. Neki, mint harcművésznek, alapból több statja van az elosztható pontok nélkül a fegyverforgatáson, mint nekem összesen. Ez nem túl jó, de hát tudtam, mit csinálok, mikor elosztottam a pontjaimat.
Egyelőre nem bonyolítom túl a dolgokat. Kardom pengéje kéken felizzik, így jelzi a rendszer a támadást, és szúrok egy egyeneset a hasa felé. Miutá megtörtént, függetlenül az eredménytől, ugyabban a kényelmes (nem túl gyors, de nem is lassú... nagyjából 2-3 gyorsaságnak megfelelő, a valódi 5 helyett) tempóban hátraugrom. Mivel neki a háta mögül kell előrehoznia a fegyverét, és védenie kell a támadásomat (már ha nem ugrik el, vagy nem talál be a kísérletem), nem valószínű, hogy utolér a fegyverével, miután hátraugrottam.
...Kivéve persze, ha gyorsaságra alapozott, de ez egy harcművésznél, főleg egy lándzsásnál, meglehetősen ritka. De hazardírozni is kell néha...

by **Nio** Kedd Márc. 12 2013, 13:56

Sajnos nem jött be a pozícióm, és eltalált a támadás. Egy röpke pillanatra felegyenesedtem utána, és egy halvány mosolyt ejtettem meg. Tudtam szinte előre, hogy nem fog menni elsőre. De remélem nem bízza el magát túlságosan.
Egy rövid pillanat alatt cselekedtem, és válaszoltam a támadásra. Jobban előre dőltem, mint az előbb, fegyverem hátra csaptam, csak a jobb kezemmel fogtam erősen. Ahogy a lándzsám hátam mögé ért eddig ezüst hegye aranyra váltott, majd mikor elindultam beleadtam a támadásomba minden erőm és gyorsaságom.
Elkezdtem felé indulni teljes sebességgel, majd mikor jobb oldalához értem elkezdtem előre húzni lándzsámat, megmarkoltam mind a két kezemmel, és megkísérelni egy támadást jobb oldala felől.
Miután elhaladtam mellette először háttal álltam neki, de mikor szilárdnak éreztem a talpam alatta a talajt megfordultam, és ezúttal a védelemre kezdtem el koncentrálni.
A fegyverem ezúttal előttem volt. Jobb kezem a hegye közelében pihent lazán kifordítva. Bal kezem a a lándzsa másik végéhez volt közel, erősen markoltam vele a lándzsa nyelét. Ezúttal szándékomban állt kivédeni a következő támadását.

Páncél: 0/2 Élet: 29/30

by **Kyuushiro** Csüt. Márc. 14 2013, 14:15

Ahogy fegyverem a testébe mélyed, Nio hasából apró pixeldarabok válnak le - persze ez semmilyen fájdalmat nem okoz, hiszen olyan ebben a virtuális világban nem látezik. Kíváncsian nézem, mennyi élete megy le. Mivel kezdő, és nem látok nála jobb páncélt vagy kiegészítőt, 2-3 páncélnál többje nem lehet. Megvan az esélye tehát, hogy a hármat sebző támadásom az életéből is vitt le.
Igen, az életcsíkja csökkenni kezd. Mivel a minimum páncél a játékban kettő, ezért nyilván egy életet vittem le. Most felbecsülhetem, több-e az élete az enyémnél, hiszen látom, mernnyit veszít az életcsíkjából.
Mi...? Ilyen kevés ment le?
Alig veszített az életéből. Legalább 25-30 van neki, ez pedig nem jó hír... hacsak annyiban nem, hogy emiatt a többi statja nem lehet túl nagy.
Ahogy elmélkedek, támadni kezd. A szokott kényelmes tempómban készülök félrecsúszni a fegyver elől. A lándzsa hegye aranyszínben felragyog...
És felgyorsul. Szememmel tudom követni a mozgását, de mivel el voltam foglalva a gondolataimmal, ráadásul erre nem számítottam, nem tudtam kivédeni. A penge megvágott, és éreztem, hogy átüti gyenge páncélomat. Az életem két pontot csökken, tehát 4 erőpontja van. Jó tudni, bár még van bőven életem... persze korántsem annyi, mint ellenfelemnek.
Ez mi volt? Egy speciákis képesség? Vagy ő is eltitkolta a gyorsaságát?
Nos, ideje megmutatni a teljes sebességemet.t. Mivel most a hátam mögött van, megpördülök, és lépek kettőt... de nem felé, hanem ferdén, előre és balra. Ezután a leggyorsabb tempómban előreugrok, ha valóban nem több a gyorsasága, mint az enyémnek a fele, szinte eltűnök a szeme elől. De ha csak simán kevesebb egy kicsivel, akor sem lesz túl könnyű kivédeni, bár úgy még sikerülhet. Balról csapok az oldala felé a kardommal, tehát a lándzsa sincs az utamban, hacsak nem emeli a fegyverem elé villámgyorsan. Bármi is legyen az eredménye, hátraugrom, próbálok kiugrani a fegyvere hatósugarából.

Pajzs: 0/2
Élet: 18/20

by **Nio** Pént. Márc. 15 2013, 12:45

Miután támadtam és felálltam az általam védő poziciónak hitt állásba, megkönnyebbülve láttam, hogy nemis vagyok olyan esetlen és eltaláltam. Az élete elindult lefelé.
Viszont mivel ez egy párbaj résen kell továbbra is lennem. Nem ismerem még annyira ellenfelem, hogy tudjam hol vannal határai. Bár ami azt illete, éreztem hogy nekem azok a bizonyos határaim nincsenek is olyan messze. Sajnos a kitartásomat javíto statot nem erősítettem. Elsősorban az életemet, a gyorsaságomat, az erőmet, a fegyver használatomat és a speciális képességemet fejlesztettem, tehát majdnem minden mást, csak azt az egyet nem. A követhező körben nem szabad oylan sok erőt belefektettnem, mint most.
Mindenesetre ellenfelem se tétlenkedett és eléggé gyors volt reakciója. Mikor elkezdte már látható volt, hogy ez nem egy átlagos csapás lesz részélől. Nemigen tudtam követni. Azt azonban igen, hogy bal oldalamat célozta meg. Ezt is bevitte, arra nem számítottam, hogy oldalról támad, azonban, nem vagyok olyan védtelen.
Mikor a támadása után ismét hátrálni kezd lándzsámat előretolom és egy laza mozdulattal meglengetem, hátha eltalálja. Majd azonban gondolkodás nélkül káromra megismétlem az előző támadást, bár kevesebb erővel de mikor ismét földet érek megérzem, hogy gáz van.
Talán a következő körben nyugton kéne maradnom... Fordultam meg e gondolatta fejembe.

Élet: 26/30

by **Kyuushiro** Pént. Márc. 15 2013, 15:07

A második támadást is sikeresen bevittem, és ellenfelem életpontja még tovább csökkent. Elégedetten, de persze nem túlzott önbizalommal nézem a zöld csíkot, ami ha a fele alá csökken, sárgába vált - és ha sárgába vált, megnyerem a párbajt. Tehát csak annyi a dolgom, hogy kitérek, támadok, és ellenfelem nem sokat fog érni a sok életével. Ha sikerül, és nem rejteget még valamit... de hát mit rejtegethetne? A speciális képességét már tudom... már ha valóban az a gyors támadás az. Tehát azt ki tudom cselezni. A statjait már nagyjából bemértem, tehát tudom, milyen harcmodorban kell küzdenem ellene. Egyedül a fegyvere hatótávolsága jelent előnyt ellenem, tehát annyira azért nem lesz könnyű.
Mikor a támadás után hátraugrom, utánam tolja a lándzsáját, és meglengeti. Szánalmas próbálkozás, még a rendszer sem veszi támadásnak, a penge biztos távolságban halad el a testemtől. Ezután megint balról támad, de valahogy mintha kisebb lenne a lendülete...
Szép nyugodtan várom a támadást, majd hirtelen a kardom két kézzel fogva a lándzsa útjába emelem, némi erővel. Várom, hogy kicsit jobbra lökjön az ütés, de semmi... Mi a franc?
-Mi az, máris elfáradtál? - kérdezem. Ilyen alacsony nem lehet a kitartása, hogy a második támadásánál elfáradjon... nekem sem magas, de sokkal tovább bírom. Ez a támadás pedig máris gyengébb. Vagy csak tartalékol?
-Ilyen támadással max a pillangókat győzöd le... én már csak tudom, hiszen gyűjtöm őket. - mondom komoly arccal. Persze hülyeség, de kit érdekel?
-Egy fecskefarkút lepkét, egy ázsiai selyempillangót, vagy egy közönséges káposztalepkét... ezeket simán leterítheted, de ellenem szedd össze magad! Harcolj, mintha az életed függne tőle!
Jobbra ugrok, egy lépés előre, és már megint a védtelen oldalánál vagyok. Szúrok egyet a felkarja irányába, mely nem biztos, hogy pontos lesz a fegyverkezelésem alacsonysága miatt, de megpróbálni meg lehet. Ha tényleg kimerült, bajosan fogja kivédeni. Ha csak tartalékol... hát, semmi nem lehetetlen...

Páncél: 0/2
Élet: 18/20

by **Nio** Pént. Márc. 15 2013, 20:35

-Ne bízd el magadat, csak most kezdtük, még nincsen vége- markoltam meg jobban fegyverem és vártam támadását, de ebben a körben nem szabad túlzásba vinnem. Lehet hogy eddig találtak a támadásaim, de a kitartásom nincsen a toppon, ami jelenthet még problémákat a harc során. -Még nekem is vannak meglepetéseim-blöfföltem, mert igazából nemigen tudtam mit tehetnék annak érdekében, hogy enyém legyen a babér. Viszont ki szereti, ha sértegetik? Nem volt valami nagy visszavágás, de most nem jutott jobb az eszembe.
Elmélkedtem egy ideig, de jött is a válasz silány, és gyenge támadásomra. Ezúttal viszont mondjuk mázlim volt. Ezúttal jobb oldalamat támadta és mivel jobb kezes vagyok egy laza mozdulattal tudtam védeni magamat és alig karcolt meg. Kissé jobbra fordulok és lándzsámmal védem karomat, de kimerültségem miatt egy cseppet eltalált, mert nem reagáltam eléggé gyorsan.
Miután visszavonult nekem is ki kellett találnom valamit, de nagyon gyorsan. Gondolkodj! Nem támadhatok erősen, de magamnak is akarok bizonyítani, hogy képes vagyok rá, és még ha nem is nyerek én megtettem mindent, amire képes vagyok.
Némi habozás után támadtam. Ezúttal előröl. Csak erőmet és szimpla gyorsaságomat használva. Nem bonyolítottam túl, csak előrébb léptem, szúrtam és hátrább galoppoztam eredeti helyemre. Nem voltam benne biztos, hogy betalál, de reménykedtem benne.

Élet: 25/30

by **Kyuushiro** Pént. Márc. 15 2013, 22:43

Felhúzom a szemöldököm, miután azt mondja, hogy még csak most kezdtük. Tehát mégis csak tartalékol? Meglehet, csak nem olyan marha, hogy nem tett pontot a kitartásra. A támadásomat kivédte, alig karcoltam meg a testét... na mindegy, jobb, mint a semmi.
-Most kezdtük? Hát akkor vegyük komolyan! - mondom nevetve. Próbára teszem. Megpróbálom kifárasztani, és kitalálni, milyen kitartó. Lassabb, mint én, és akig nagyobb az ereje, az már biztos. De vagyon hogy tudnám ezeket felhasználni ellene?
Felkelti az érdeklődésemet az a mondata, hogy rejteget valamit. Talán csak blöfföl, talán tényleg van valami a tarsolyában, nem tudni. Mindenesetre nem valószínű, hogy magasabb szintű, és rejtegette a statjait. Talán van pár kristálya? Vagy egy jobb fegyvere? Ki tudja, de jobb vigyázni.
És már támad is. Egy egyszerű szúrás veszélyes lenne... ha nem lenne több, mint duplája a gyorsaságom az övének. A szúrás elől balra térek ki, két ugrás előre, és megint a háta mögött vagyok. Ez kezd unalmas lenni. Ráadásul, ha szerencsém van, még bele is mozdul a támadásomba. Megint a megpördülés lendületével vágok a karddal vízszintesen, szívmagasságban, hátulról. Ezt megnézem, hogy fogja kivédeni. Vissza kell húzni a lándzsáját, megfordulni, hárítani...
Akár sikerül, akár nem (bár utóbbinak kicsi az esélye) hátralépek párat gyorsan, így három méterre vagyok tőle. Bőven kívül a fegyvere hatósugarán.
-Nem vetted még észre? A statjaiddal nem veheted fel a versenyt velem. Én sokkal jobban osztottam el a pontjaimat, mint te, tehát a rafináltságoddal kell harcolnod. Trükközz, tervezz, és használd ki azt a rejtegetett adu ászodat!
Na, most megtudom, blöffölt-e. Kifárasztani, és támadni... bár ha így megy tovább, nem sokat kell taktikáznom. Azt nem említettem, hogy kiváló a stratégiai érzékem, így össze kell szednie magát a tervezésben, de majd úgyis megtudja. Vagy én lepődök meg... a harcban bármi megtörténhet.

by **Nio** Szomb. Márc. 16 2013, 11:42

Tény hogy kicsit kifáradtam és egy cseppet blöfföltem, de az előző lazább támadás után úgy érzem ismét tudok tenni valami hasznosat. Pontosabban reménykedem.
A támadása megint betalált és lejjebb vitte az életcsíkomat. Nem kell sok már neki, hogy megnyerje. Ha kicsit lejjebb viszem még az övét, akár nyerek, akár nem én már annak is örülni fogok, hogy eddig eljutottam. Viszont míg van erőm addig beleadok mindent. Apait anyait.
Ezúttal a hátam mögé került. Védekezés helyett csak annyit tettem, hogy felé fordultam, majd kockáztatva azt hogy a végén összeesek, nekilendültem, és ismét teljes erőmből támadtam. Ezúttal nekifutásból teljes erőmet bevetve futottam felé és előröl próbálkoztam. De nem szúrtam, hanem mellkasa táján egy vízszintes vágást terveztem bevinni, majd oldalra kitérni és szokásos védekező pozíciómba helyezkedni. Várni a folytatást.
Ami azt illeti már most látom, hogy a kitartást nem erősíteni nagy hiba volt. Tehát buktam a párbajt. De majd legközelebb, nem fogom hagyni magamat,és visszakap majd mindent. De addig is nem adom fel és ez a csata után egy kiadós alvás is rám fér.

Élet: 22/30

by **Kyuushiro** Szomb. Márc. 16 2013, 20:46

Nyugodtan nézem Niot, aki, bár még lejjebb megy az életcsíkja, szemmel láthatólag nem akarja feladni. A találatom után szinte rögtön támad is, teljes sebességgel rohan felém. Ez persze számomra semmit nem jelent, hiszen könnyedén követni tudom a mozdulatait. Bátor, az tény.
-Tényleg nem érted, azt hiszem. - mondom. Mostanra már kimerülhetett, így nem várok tőle sokat. Egy laza mozdulattal a lándzsa útjába akarom rakni a kardomat, és...
Mi? Simán visszatolja a fegyveremet, és alig tudok hátraugrani a támadás elől. A penge megvágja az oldalamat, és pár pixel kihullik a testemből. Az életcsíkom megint lecsökken, persze nem a felére... de mi van? Ahogy látom, már csak két támadásra van szüksége, hogy nyerjen. 14 életem van, és ha 10 alá süllyed, nyert.
Ez azonban nem fog megtörténni. Én fogok nyerni.
Hátraugrok, és döbbenten nézek. Lehetetlen. A játék minden rendszere szerint ki kellett volna fáradnia, ha helyesek a pontjára vonatkozó számításaim. Hogy lehet ez? Talán olyan képessége van, ami növeli a kitartást? Így szerezne előnyt? Nem, a képessége a gyors támadás, tehát nem lehet pihentető. Akkor mégis mi a franc? Ilyen elszánt lenne? Nem érdekes, hiszen a rendszer miatt így is kifárad. Akkor mégis hogy?
Mindegy. Sokkal lassabb nálam. Nem fog nyerni. Lehetetlen, hogy nyerjen. Szemem összeszűkül, és minden gyorsaságommal felérohanok. Kardom pengéje kéken felizzik, balról indítok egy támadást, de az utolsó pillanatban visszahúzom a fegyverem. Így a támadás a teste előtt halad el... csak azért, hogy visszaforduljon, és jobbról (ellenfelemnek balról) folytatódjon.
Ki kell fáradnia! Ki KELL fáradnia! Úgy még könnyebben nyerhetek ellene!

Páncél: 0/2
Élet: 14/20

by **Nio** Vas. Márc. 17 2013, 11:51

Minden erőm elszállt ez a támadás után. Már az akaratom sem elég, már vége. Az, hogy nyerni akarok, és megmutatni, hogy mit tudok, már nem elég. A támadásom ugyan betalált, és nem kellene sok, hogy nyerjek, de vége. Nem értekén az ilyen játékokhoz. Azzal a különbséggel, hogy ez már nem játék, ez most maga a valóság,amiben élni kell és küzdeni.
A következő támadása ellen nem is védekeztem,ha akartam volna akkor se tudtam volna védekezni. Erőm lenne, csak éppen kitartásom nincsen. Még a képességemet is tudnám használni, de azzal magamnak ártanék, nem ellenfelem életét vinném le. Talán fel kéne adnom, míg még állok valamennyire a lábamon és mennem szundizni egyet, majd elkezdeni fejlődni, hogy tudjak rakni statot a megfelelő helyre. Viszont ha már elkezdtem mégis végig kéne vinnem, még akkor is ha vesztek,ami valljuk be már az elején látható volt. Szerintem már ő is tudja eléggé rég óta, hogy mi a csata kimenetele. Hogy én nem nyerhetek ilyen állapotomban.
Mivel a támadása után megint tovább csökkent az életem, felegyenesedtem, fegyverem lazán leengedtem oldalam mellé és akaratom ellenére csupán egy szót mondtam szinte suttogva:
-Vége... -majd halkan folytattam némi szünet után- De szerintem ezt már te is tudod. Nem?- mosolyogtam el az utolsó mondatocskánál. Nem boldog őszinte mosoly volt, hanem megtört, fáradt, de őszinte.

Élet: 19/30

by **Kyuushiro** Vas. Márc. 17 2013, 16:03

Megindítom a trükkös támadást, és figyelem ellenfelem védekezését.
Ha lenne mit figyelnem. A kéken világító penge akadálytalanul vág bele Nio testébe, tovább csökkentve az életcsíkját, tovább növelve a győzelmi esélyemet...
Ez mi volt? Fel akarja adni? Hátraléptem hármat, hátha csak trükközik. De nem. Kiegyenesedik, lándzsáját maga mellé engedi, és kimond egy szót.
Vége.
Vége. Ez visszhangzik fejemben, mikor csodálkozva nézek rá... pedig nincs okom csodálkozni, ezt én is tudom. Túllépte a határait, túl sokat akart. És majdnem sikerült neki.
-Izé... hivatalosan akkor adod fel, ha a menüd előhívása után megnyomod a 'Párbaj feladása' gombot. - mondom neki. Ha megteszi, megjelenik a Gratulálunk felirat, a nevem felett pedig a Győztes státusz. Ezután kardom a hüvelyébe rakom, és közelebb megyek hozzá.
-Gratulálnom kell neked. Alig van kitartásod, talán nincs is. Mégis van akkora lelki erőd, hogy a kifulladás után is tudtál támadni... és sikeresen. Szép harc volt, csak a pontelosztásodnál elkövetett hiba miatt dőlt el ilyen könnyen. Fejlődj! Fejlődj, és válj kitűnő harcművésszé! Harcoljunk együtt a frontvonalon!
Miután ezeket elmondtam neki, kezet nyújtok, és ha elfogadja a jobbomat, elsétálok a helyszínről.
Egy győztes párbaj... mit ne mondjak, könnyű volt ugyan, de azért megdolgoztatott a lány. Produkált olyan mozdulatokat, amelyek gyorsaságban lemaradtak ugyan az enyéimtől, de tapasztalatlansága ellenére technikában lehagyták azokat.
Harc! Ez az egyetlen lehetőség ebben a világban. Akik ezt megtagadják, önmagukat csapják be. Kayaba Akihiko szabályai szerint kénytelenek vagyunk az életünket kockáztatni, a legvégsőkig harcolni, hogy kijussunk innen. Ironikus, nem igaz? Azért kell erősebbé válnunk, hogy ne kelljen többé kihasználnunk az erőnket. Furcsa, de valahol, mélyen mégis ott rejtőzik benne az igazság...

[Köszönöm a harcot! Igazán élvezetes volt.]

by **Cardinal** Vas. Márc. 17 2013, 20:43

Ossu!

Mivel végeztetek, így lezárom a párbajt, 10 xp és 30 arany jutalmat kaptok Very Happy

by Ajánlott tartalom

Nio vs Kyuushiro

Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro

Re: Nio vs Kyuushiro