Mao vs Kyuushiro

A fiú a hasításomra egy suhintással reagált amit a kardjával intézett, majd megpördült. Erre nem számítottam.
< Mi a... > - gondoltam zavarodottságomban, de biztos voltam abban, hogy azt feltételezte mögé küldtem az óriáskígyót. Azonban tévedett. Enigma hatalmasra nyitotta állkapcsát és a fiú hátába mart.
< Ouch.. >
Nem gondoltam volna, hogy Kyuushironak ilyen kevés az élete, mivel ettől az egy támadástól megjelent a Winner felirat. Alig tudtam felfogni, hogy nyertem. Pár pillanatig csak némán bámultam magam elé a semmibe. Nem tudtam elhinni ezt az egészet. Hátralépett, majd elmosolyodott. Próbáltam leplezni, hogy nem örülök annak, hogy nyerek de ezt valahogy nem tudtam megnyerni. Mosoly húzódott az arcomra, és úgy éreztem majd kiugrok a bőrömből. Addig sosem gondoltam volna, hogy ilyen érzelmeket hozhat ki belőlem az, ha győzedelmeskedem bárki felett is.
-Nagyon jól harcoltál. Teljesen újfajta taktikát mutattatok nekem Enigmával, és... hát... nem alapoztam nagyon életre, így könnyű falat voltam. - szavai őszinték voltak - legalábbis így gondoltam -és ezért nagyon hálás voltam. No meg nem csak ez volt az, amiért hálával tartoztam Kyuushironak.
- Te is nagyon jól harcoltál.. Igazából az, hogy most nyerhettem az nem is az én érdemem, hanem a tied. Ha nem hagysz nekem időt, hogy végiggondoljam, hogy pontosan mit is érzek és nem segítesz leküzdeni a félelmeimet biztosan már rég elvesztettem volna a harcot. Hálás vagyok amiért önbizalmat adtál nekem... Nem tudok többet mondani, csak hogy köszönöm. - kicsit elérzékenyültem ugyan, de nem volt olyan vészes szerintem, és legalább kifejezhettem a köszönetemet.
-És, nem ezt a fogadót akartuk meglátogatni? - ült ki újból a fiú arcára a mosoly. Én is elmosolyodtam.
- De igen... Menjünk be, ha szabad, az ételt én állom ! - biccentettem a fejemmel egyet fülig érő mosollyal és közben Enigmára vetettem egy büszke pillantást, amiért ilyen jól harcolt.

/ Én is köszönöm szépen a harcot, nagyon élveztem ! ^^ A kajáláshoz pedig természetesen van kedvem ! /