Re: Gyűlésterem

by **Viola** Szer. Május 01 2013, 19:15

- Ohh köszi édes. - és nyomok egy cuppanós puszit Anat balabbik orcájára, midőn nyakamba akaszt egy igen szép nyakláncot. A szemem színéhez éppenséggel nem megy, de a fekete hajammal és narancssárga ruhámmal talán jól kiegészítik egymást. És ez nagyon is jó. Azonban ha így folytatom és még több ékszert aggatok magamra, a végén még úgy fogok kinézni, mint egy karácsonyfa... Vagy ez csak az én képzelgésem? Ehh.
- Ha ő a papa, akkor én vagyok a mama..! - nyögöm ki kuncogás közepette, ahogy Tiffany, a nyulas kislány lepapázza Anatot olyan édesen, hogy szinte öröm hallani. Ohh, akkor most lett egy idézőjeles kislányunk? Hümm-hümm, amúgy is akartam gyereket Anattal, hát lett is egy. x)
- Persze aranyom, mindjárt töltök neked is..! - szólok a lányhoz, mikor az hozzám tipeg és innivalót kér.
A vodkás üveget odébb tolom, s inkább a hűtő-szerűségben kezdek el kutakodni, mígnem valamiféle gyümölcslére nem bukkanok. Igen, gyümölcslevet inkább adok egy kislánynak, mint vodkát. Ehhe, milyen jó anya lennék..!
- Tessék kincsem. - nyújtom át a poharat a csöppségnek, melyben vegyes gyümilé virít narancssárgán, aztán a saját poharam után nyúlok, s töltök magamnak is.
- Hmm drágám, nem túl bizarr ez a kézlenyomat céhlogónak..? - fordulok tűnődve Anatole felé, aki éppen boldogan prezentálja azt a zászlót, ami alatt majd hadba fogunk vonulni.
- Ne érts félre, nincs vele bajom, csak izé... - próbálom javítani magam, nehogy megbántsam akár véletlenül is a páromat, mert fene tudja milyen érzékenyen reagál a céhes ügyekre. Mégis kissé határozatlanul állok a dolog elé, kicsit furcsa. Ilyen lenyomatot legutóbb horror filmben láttam, akkor is vérből volt. Nem rossz ómen ez..?

by **Ryuninji Ren** Szer. Május 01 2013, 19:40

Regi atrakcióján én nagyon jól mulatok, a többiek reakciója nem érdekel, az a lényeg, hogy szerintem nagyon vicces, ahogy Sai fején tollászkodik. Sajnos neki nem jön át a poén, nem is értem miért, ez csak egy kis móka, ő meg nem képes rajta nevetni, bezzeg ha részeg lenne. Áh, akkor inkább ne nevessen, még mindig élénken él bennem az a borzalmas nevetés amit levágott, mint valami transzvesztita. Egy ideig csend van, bevágja a durcit a fiú, ezért legyintek a petemnek, hogy nyugi van és szálljon iknákk az én vállamra. Így is tesz. A lábam sem volt jó helyen ezért azt is leszedi az asztalról. Cöh.. pont mint a nagyanyám. Ezután szavazunk, hogy Buny-chan tag legyen-e, hát igen, nem csoda, hogy mindenki azt mondja majd, amit én. Mátol fogva a kis szőle lányka az artes tagja. Nem bánom, viszont amit Saito utána mond, hát szúrós szemekkel nézek rá. Nem bébiszitter vagyok, hanem kőkemény idomár.
- Persze Bunny-chan ha valami gondod, bajom van jöhetsz hozzám, ha már Saito-bácsi nem szeretne foglalkozni veled - hátradőlök és a lábam már megint az asztalon van. Rossz szokás, nem lehet csak úgy abbahagyni az ilyeneket. A következő pont valami nyaklánc bemutatása. Nekem van jó pár, és ez nem nagyon illik közéjük. Kapok én is egyet, nos, nem nyakláncként használom, helyette az övemre akasztom ennyi.
- Legyen, de csakis akkor – magával a céh logójával nincs semmi bajom, de magamon viselni azért már egy kicsit gázosabb. Egyszerűen nem illik hozzám, a stílusomhoz, egyáltalán nem. A hegyi beszéd rész nem igazán érdekel, az ilyen dumákat nem nekem találták ki, csak várom, hogy vége legyen, de nem teszek hozzá semmi mást.

by **Meredith White** Csüt. Május 02 2013, 12:19

- Ez gyönyörű. – vettem át Anattol a nyakéket, majd a lehetőségnek köszönhetően alakítottam is át azt kitűzőnek. Egyszerűen csak nem szerettem, ha a nyakamban lógott valami, fojtogató érzés, saját vélemény . Ám a kitűzőt csakhamar a mellkasomra, a ruhámra helyeztem és csodáltam, miként azon megcsillant a fény. Mesés volt és mint egy elvarázsolt kisgyerek mosolyogtam és lóbáltam a lábam örülve az ajándéknak.
A tenyér. Legszívesebben egy vödör festékbe nyúltam volna csupasz kézzel és dekoráltam volna ki mindent a szimbólumunkkal. Egy zöld lenyomattal még az arcomat is szívesen díszítettem volna és örültem volna az amazoni külsőmnek. Egy vad lovag lettem volna, s mint a skót William Wallace, úgy rohantam volna én is a csatamezőn. A sok volna, tűnődtem el, hogy sokat kell még fejlődnöm. Apróság, a jövő zenéje, mint ahogy mondani szokták, ám most most volt, miként Tiffany is a céhünk tagja lett a jelenre kellett koncentrálnom. Nagynéniként kellett szerepelnem, függetlenül attól, hogy csupán csak két – három órával ha hamarabb kerültem be a céhbe, mint a kislány és engem nem szavaztak meg, mi nyomaszott egy kicsit. Talán e ok miatt is, de jó ízűen ittam meg a pezsgőt az ünneplést jelezve, majd szemléltem a többieket, kezdtem gondolkodni a taktikámon. Legyek mindenkivel kedves, vagy csak ne legyek láb alatt? Persze szeretek beszélni, ha kérdeznek, de a kezdeményezés sosem volt az erősségem. Akárhogy is, miként véletlenül a tenyeremen maradt a tekintettem, úgy egy különleges gondolat került felszínre. Rajzolnom kell. Persze ez magában nem volt különleges, de úgy éreztem most menne is, nem remegne a kezem.

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Május 02 2013, 15:53

*Örültem a kislánynak, hogy bevettük, csak sajnos a nevére már nem emlékeztem. Maga a szituáció azonban cseppet sem tetszett, hogy kisgyerekek ragadtak ebbe a veszélyes világba. Felelősnek éreztem magam, hogy megvédjem őket, ugyanakkor alkalmatlannak is. Megvolt a megfelelő emlékem és tapasztalatom arról, hogy miért. Ren szerintem nem viselkedett valami jól. Szégyelltem magam helyette is, főleg, hogy akarva-akaratlanul azt gondolják mások, hogy közöm van hozzá. Így ha ő ostobaságot művel, vele együtt szégyenülök meg én is. Egyszer, mikor újra visszatette a lábát az asztalra, haragosan néztem rá, de aztán elfordítottam a tekintetemet. Talán mindenki érezhette, hogy most nincs túl jó kedvem. Mikor visszaszólt Anatnak, mármint csak közvetve, akkor az nekem más sok volt. Én is megszólaltam a kislánynak. *
- Ha pedig egy tartós barátra szeretnél szert tenni, aki nem adogat senkinek se, akkor bármikor, bármi kérdéssel, gonddal, bajjal, örömmel is fordulhatsz hozzám. Amiben tudok, segíteni fogok.
* Mosolyodtam ismét a kislányra teljesen őszintén, s szívből. Majd kaptunk egy ékszert, amit a nyakamba tettem. Nekem különösen tetszett. Eldöntöttem, sosem veszem le. A lobogó valóban bizarr volt egy kicsit, ahogy ezt Violetta is elmondta, de igazából nem izgatott. Amíg nem kell magamon viselni, addig nekem jó. Én nem néztem ki úgy, mint egy karácsonyfa, rajtam csak ez az egyetlen ékszer volt... kivéve azt a két gyűrűt, melyek a harcokhoz kellenek. Nem veszem le azokat sem túl gyakran, mert nem zavarnak, s jobb az elővigyázatosság, na meg azért azok is szépek. Nah, de máris lefagyott az a pici mosoly is az arcomról, mikor kiderült, hogy a köpenyünkön azért hordani kellene a logót. Na jó, de csak ha közös harcba indulok velük! És most már azt is tudom, hogy Tiffaninak hívják a kislányt. *

by **Luv Delackrose** Csüt. Május 02 2013, 16:11

Hajjaj bajos egy lány lesz, mikor azt láttam hogy a nyulacskája megtámadja Reginaldot… Igen, Ren Regi-kéjét. Figyelemmel követtem az eseményeket, közben kortyolgattam párat a poharamból. Hmm… miért érzem magam fáradtnak?... De nem mutathatok sem unottságot sem gyengeséget. Próbálom megjegyezni a dolgokat, és minden apró rezzenést a memóriámba vésni. Nem azért mert annyira érdekelt, de egyszerűen ébren akartam tartani magam. Az innivalóm szinte kiköptem mikor A szőkeség lebácsizta Anatot, bár láttam hogy egyeseknek ez tetszett. Anat nem sokra rá egy kitűzőt osztogatot mindenkinek, igen igaza van, nem árt ha van némi egységesség a csoportunkban. Ahogy a többiek is én is átvettem a nyakláncot, amit egyszerűen csak a nyakamba akasztottam. Pár perc múlva mindenkinél ott csillogott eme ékszer, nem csak nyaklánc de kitűző formájában is. Sőt volt aki az övére csatolta, frappáns megoldás. A Violetta nevű lány megszólalt hogy nem igazán szimpizik a zászló jelével, ami nekem igen is tetszett. Vagyis inkább nem volt benne kivetésem, elvégre ha Anat-sanak tetszik akkor, én nekem is tetszik. Pár pillanat után azt vettem észre hogy a fejem kezd elnehezedni, majd a karom is elernyedt, már nem volt vissza út. Elnyomott az állom… A fejem az asztalra téve, hangos szuszogással, merültem mély állomba.

by **Diabel** Pént. Május 03 2013, 19:53

A céhküldetésetek elindult ––>

Remélem, hogy szórakozásotok hiánytalan lesz. Smile

by **Anatole Saito** Szer. Dec. 25 2013, 17:41

Ideje bevonszolni a fát! \o/ Még Nyster erdejében vágtam ki ezt a legalább két és fél méteres, termetes példányt, és tudod mit, eszem ágában sem volt az inventorymba rejteni és itemként hazavinni. Aktiváltam második szintű súlyemelésemet, majd vállamra kaptam a dögöt és úgy cipeltem hazáig. Na nem mondom, a végére eléggé kipurcantam, de ennek szemernyi jelét sem voltam hajlandó mutatni, hiszen Mirika is ott tipegett az oldalamon. A napunk sikeres volt, minden ajándékot sikerült megvenni időben és a sütik hozzávalóit is. Deaktiválom a beléptetőrendszert a kapuban, majd gondosan vissza is zárom az ajtót, Mirikát pedig magam előtt terelgetve eljutunk szépen a gyűlésterembe. Csak szépen lassan, nesztelenül. Nem szeretném, ha a többiek észrevennék, hogy miben sántikálok. Azt szeretném, ha már teljes pompájában látnák a nagy karácsonyfát a közösségi térben. Kipakolom izibe a díszeket is, s Mirika szépérzékére hagyatkozva neki is látunk a díszítésnek. Én persze teljesen másként aggatnám fel a gömböket és egyebeket, mint a pöttöm, de némi csipkelődés után kiegyezünk. Jobban mondva úriember módjára engedek neki. Rolling Eyes

Ahogy végzünk a díszítéssel, kihasználom a csendes magányunkat, és gondosan becsomagolom az egyedi ajándékokat. Úgy döntöttem nem csak Saya, de Jun is egy nagy plüssálatot kap, ugyanakkor mindkét lánynak szántam hajbavaló ékességet is. Esutelnek egy komolyabb karperecet választottam, szépen megmunkált darab. Meredithnek is egy finoman megmunkált, művészi kivitelezésű hajtűt választottam, ezzel akár kontyba is foghatja a rakoncátlan tincseit, hogy azok ne lógjanak a szemébe. A fiúknak jóféle mézsört és bort hoztam, mellé pedig Ayatonak és Ureusnak egy ~~furulyát~~ sípot, hogy még katonásabbak legyenek azok a parancsadások; Gilbertnek egy kottafüzetet szereztem be, hogy legyen mibe lejegyeznie a melódiáit; Alexnek pedig... egy férfi parfümöt, amire megesküdött az eladó, hogy megvesznek érte a nők. Rolling Eyes

Gondosan beteszem mindet a fa alá, alaposan bebugyolálva őket csomagolóanyagba, de elkél Mirika segítsége, mert én aztán csöppet sem értek a becsomagoláshoz. Aztán még teleszórok egy csomó válogatott édességgel pár fonott kosárkát, amiekt szintén szétszórok a fa körüli asztalkákra, s innentől kezdve irány a konyha. Oh, pardon, majd elfelejtettem. A céhtagok is kapnak egy-egy bűvös dobozkát, melyből egy Aldohoz hasonló cica rohan elő fénycsóvaként és ez is "Boldog karácsonyt!" feliratot ad ki. Ó és ha már Aldo, természetesen nem feledkeztem meg a cicusról sem: egy hatalmas tasak halas, első osztályú cicanasit kap a fújógép. Mirika ajándékát persze nem tudom most idecsempészni, arra majd keresek egy alkalmasabb pillanatot, mikor ki tudok kommandózni.
No de irány a konyha! Mármint a sajátom, mert a közösségi konyha irányából már finom illatok szállingóznak, Alex már készülődik a finom falatokkal. Mi sem késlekedhetünk, s esküszöm, hogy ma én leszek a legügyesebb kis kukta, akit valaha a hátán hordott Aincrad. Merthogy én biztos nem fogok ám nekilátni sütit sütni a kemény 5-ös főzés jártasságommal, azzal maximum szenes kalácsot tudnék prezentálni >.> Ellenben itt van nekem az adu ász, Mirika \o/ Gondosan előkészítem a bóléba valókat is, majd amikor már kész vagyunk minden finomsággal, már csak be kell várni a többieket is a gyűlésteremben. Odakint pedig csendben, hatalmas pelyhekben hullik a hó ^^

by **Halász Alex** Kedd Jan. 07 2014, 12:52

Azon voltam tegnap, meg ma reggel is, hogy mindent szépen előkészítsek az esti mulatsághoz. Nem olyan karácsony lesz, mint otthon, de nem is olyan, mint tavaly. Akkor egyedül voltam és magányosan emlékeztem meg erről a napról. Anat magára vállalta a sütemények meg koktélok elkészítését is. Amikor rákérdeztem, hogy hogyan fogja megoldani, akkor csak egy Anatos "bízd ide, te az ünnepi kaját készítsd."-et kaptam. Hát, jó, akkor legyen meglepetés. Arra viszont talán egyikünk sem gondolt (én biztos nem), hogy vendégünk is lesz. Shocked

Még jó, hogy jó magyarosan, sok étellel készültem. ><
Ez a sao-s módszer valójában eleszi az örömét a főzésnek. Erre jöttem rá. Suspect

Amiért megtanultam főzni, az itt most nem játszik. Csak rávágok a késsel a felvágandóba és már kész is. Bezzeg otthon kis ninjának készültem gondolatban, míg pár répát feldaraboltam Rolling Eyes

Ehh, nem lehet minden túl egyszerű, mert akkor elveszik a lényeg. Nah de térjünk rá a menüre, amit kellő időben ki is fogok pakolni. Esu chan, nagy segítség volt. Mindent előkészített nekem, és ha elfelejtettem volna valamit, szólt. Azért ennyiféle ételt, és (azért készültem ám desszerttel is) minden mást megcsinálni nem kis feladat.
Volt itt leves, mint hús, mert az finom. Surprised

Aztán volt itt ramen is, meg tofus csirke, mivel japánban a karácsonyt nem igazán ünneplik, csak az elmaradhatatlan Christmas cake van ilyenkor, amit term megcsináltam. ><
Fő fogásnak készítettem Halászlét Cool

és Székely káposztát (de nehéz volt beszerezni a káposztát Sad

) és ránott ponytot. :3 Meg sült és rántott husi is volt, mind szárnyasok, pulyka, hogy a francia ízvilágot is kielégítsük. >.> Kis kagylóval, (lazacot nem tudtam fogni >< ) Aztán édességek terén készítettem francia módra Fatörzset, csokiban bővelkedve, a más említett Christmas cake-et ami habos torta gyümölccsel, és hogy magyar se hiányozzon az étlapról beiglit (diós meg mákos) és mákos gubát. Amikor kint megmutattam a japánoknak ezt az ételt (és miután mindenkinek szépen elmagyaráztam, hogy ez nem drog ><) mindenkinek ízlett. Smile

A kanadai ízekről sem feledkeztem meg, mivel ők a Hálaadás napi étrendet átvitték karácsonyra is, így volt gyömbér süti.
Nos, alkoholt nem mertem hozni, meg nem is nekem volt feladatom, de ugye nem tudhatjuk ki a kiskorú még, és kinek lehet, meg kinek nem. Én otthon már nagykorúnak számítok, de itt japánban nem. Rolling Eyes

Gyűlésterem - Page 2 A1_2014_1_7_n1ttir8k50

by **Halász Alex** Csüt. Jan. 23 2014, 15:33

Nah akkor kezdem én.

Hogy mi is történt azon a napon, amikor Alex elvileg felrobbant mindenki szeme előtt az Éhezők Viadalán? Hát ez egy valóban nagyon érdekes kérdés. Amikor is a fiú előtt megjelent a panel ezzel a szövegel, hogy "Üdvözlik az Éhezők Viadalán" épp azon gondolkodott, hogy mit is egyen ezen a csodás reggelen. Nem mellesleg elmélyülten mosta a fogát, saját külön bejáratú fürdőszobájában. Már zuhanyzott , s most felfrissülve a hideg víz után, újabb tisztaság igényének hódolt. Igen igen, ő is nagyon jól tudja, hogy ennek aztán semmi köze a saohoz, de ha egyszer talált olyan lehetőséget, hogy megtehesse, akkor meg miért ne tegye meg? Sokszor hasonlította már sims-hez ezt a játékot, és sokszor hasonlította a wow-hoz is, valójában egy kicsit e kettő keveréke lett. De jó is így, sajnálná, ha nem így lenne. Nem csak mobolásról szól,még a Sword artban rekedtek élete sem.
Egyszóval ott tartottunk, hogy pizsamában, félig kinyílt szemmel bámulta saját tükörképét, és nagyban mosta a fogait egy citromsárga fogkefével meg egy noname fogkrémmel és akkor elé ugrik ez az ablak, ami kihirdeti, hogy ő nem itt van, hanem valahol másutt, és tényleg.
Élethű mása halálra váltan mered maga elé, hol Esura, hol pedig Hinari chanra sandítva, és nem tudja, mit is kéne tennie. Egy pillanatra el is felejti, hogy egy fokkefe van a szájában, úgy meghökken az egész jeleneten.
- Nyocak, mi cuda? oO -
Ő itt nagyban éli világát, jókedvében azt se tudja, hogy mit csináljon, erre jön itt ez. Valahogy ártalmatlannak tűnik, a hátborzongató címe ellenére is. Elvégre nem ő van ott, még ha az a másik hasonlít is rá, hiszen biztosan tudja, hogy ő itt van és nem ott. Nos, azonban felkeltette a kíváncsiságát ez a nagy herce-hurca. Nem teszi le a panelt, csak félre löki, hogy kiöblítse a száját, majd besiet a nagy ~~szobába~~ hodályba, és kitárja a szekrényét és gyors átöltözés miatt, és már kint is van a folyosón. Előbb Esu chanhoz kopog be, majd kis tanakodás után együtt mennek le (ha Esu bele egyezik, máskülönben egyedül kell felkeresnie mindenkit Rolling Eyes

) a többieket is megkeresni. Vajon tényleg mindenki látja a nagy "műsort"?
És vajon ha valami történik a hasonmásukkal, az az eredetit is érinti? Kérdés, kérdés, de válasz kevés.

by **Saya** Pént. Jan. 24 2014, 10:22

Kindertojás \o/
~Sosem fogod megunni ezt a csokit?~
Soha \o/
A Hugi megint sóhajt egyet, ahogy ilyenkor szokott, mikor... hogy is mondjam... erre a válaszra számított, de mégis csalódás neki, hogy meghallotta. De hát nem tehetek róla, én ilyen vagyok, szeretem a kindertojást és sosem fogom megutálni Razz

Mivel kifogyott a készletem, már elég korán elindultam, hogy abban a kis boltban, ahol először vettem, feltöltsem az inventory-m vele. Megköszöntem az NPC-nek, mert igaz, hogy ő csak gép, de attól még így illik, és indultam vissza az Artesbe, mert tudom, hogy az Anat utálja, ha egyedül mászkálok, és nem akarom, hogy megtudja, hogy már ilyen korán kint vagyok Surprised

Pedig én meg tudom magam védeni. Meddig is éltünk így az utcán? Sokáig scratch

De mégse bántott senki. Hiszen ez a város, itt nem eshet bajom, ugye?
~Elvileg nem. És végülis pont mi voltunk azok, akik másokat bántottak.~
Nem tudom, a Schizo-t én nem nevezném igazán annak... najó, kicsit talán igen >.>
~Hehe.~
Már közel jártunk, mikor láttam, hogy valami naaaagy-nagy kivetítőt raktak ki az utcára, és már jó sokan összegyűltek előtte. Tudtam, hogy sietnem kéne haza, de mégis megálltam és néztem, mert ha ilyesmit történik errefelé, az bizony különleges esemény, és érdemes odafigyelni rá. De közel nem mentem, jól láttam innen is, és nem akartam elveszni a tömegben.
Kisvártatva végül elmagyarázta benne valaki, hogy mi ez az egész. Kibontottam az egyik kindertojást és elkezdtem majszolni, úgy néztem, de amúgy nem valami érdekes dolog. Játéka játékon belül, és nem is tűnik izgalmasnak, csak olyan tekintetben, ami a felnőtteket érdekelheti. Pont fordulnék meg, mikor megmutatják a résztvevőket, és a kindertojás, az a drága, értékes kindertojás pixelekre esik a földön T_T
-Hugi? Az te vagy ott?
~Nem, én azt hittem, te vagy...~
Ha külön lennénk, most biztos kérdőn néznénk egymásra, de jobb híján ugyanezt csak fejben tesszük meg.
-De ha az nem én vagyok... meg nem is te...
~Akkor ki?~
Futva tértem vissza a céhházba és akár megtaláltam a többieket, akár nem, én biza kikötök a Gyűlésteremben.
-Minna! Mi ez? -mutatok egy képernyőre és kérdezem pánikba esve. Sírni akarok, nagyon sírni akarok, mert félek, és nem tudom, mi folyik itt. Mit keresek én ott, mikor nem is jelentkeztem, vagy mi van? Vagy az a jövő, és oda fogok kerülni? Mivan?

by **Jun** Csüt. Jan. 30 2014, 17:49

Új ruha, új helyszín, új emberek, új kalandok és halál. Rövidke beszéd, csapat kiépítése, a pillanatnyi pánik szertefoszlik és olyan érzés tör felszínre ami elhiteti az emberrel, hogy semmi baj nem történhet, ez csak egy játék, együtt erősebbek lehetünk, és sok ehhez hasonló gondolat. Ki gondolta volna, hogy pont a csapatszellem, mások védelme, hozza el az ember vesztét? Valószínűleg minden hős... de én nem voltam hős. Vagyis... az a Jun aki ott volt nem az, csak egy önző öngyilkos jelölt. De mindez, hogyan is nézhetett ki egy kívülálló szemével? Valaki aki mit sem sejtett arról, hogy a SAO-hoz hasonló játékban valaha is egy ilyesminek lehetünk szemtanúi...? Biztosan meglepődik, elképed, vagy akár félre értheti a helyzetet, mit is csinálnak odabent azok a kis bábuk amik ismerőseikről, barátaikról, vagy akár szerelmükről lett mintázva... Furcsa, egészen biztos voltam benne, hogy Kayaba már tényleg nem tud semmivel sem meglepni, az idebent töltött időm alatt, de ezek szerint én is tévedhetek... többször mint gondolnám. Nem voltam sosem a korán kelés híve, még azokon a napokon is elég sokáig az ágyban heverésztem amikor eldöntöttem, hogy ma igen is valamit csinálok, valami olyat amivel hasznos lehetek. Na ez pont nem egy ilyen nap volt, már amikor a nap első sugarai zaklatták a szemem, szinte kényszerítettek, hogy keljek fel, eldöntöttem, hogy ma biztos, hogy nem mozdulok ki a céhből. Lustaság ide vagy oda megérdemlem a pihenést. Éppen ezért is vezetett az első utam a céhház konyhájába, hogy beszerezzek némi süteményt és készítsek egy csésze forró teát. Ásítozva csoszogtam végig a kis mamuszomban, még csak annyira sem vettem a fáradtságot, hogy a hálóingem lecseréljem valami olyanra amivel nem kavarom fel az emberek nyugalmát. Tea kész, süti megvan, de mi ez a zavaró villogás oldalt? Rányomtam a kis pöttyre, hogy megtudjam mi hír is van a nagyvilágban, mert mért ne...? Eleinte csak fél szemmel néztem mi is folyik a kijelzőn majd tágra nyílt szemekkel meredtem rá, amikor is megláttam saját magam.
- HE?! - a teáscsészémből kicsordult a tea, otthagytam mindent ahogy volt - Jun?! Az ott én vagyok! Ez miféle felvétel? Egyáltalán nem rémlik, hogy ilyesmin részt vettem volna.. - vontam fel a szemöldököm, és még egy pillanatig figyeltem mi is történik a továbbiakban - Ez élő adásban megy? - loholtam végig a folyosókon, hogy találjak valakit aki megmondja mégis mi folyik itt.

by **Meredith White** Hétf. Feb. 03 2014, 20:04

A markomból pirosas pixelek szálltak a magasba, ahogy a hajam foszlányai semmivé váltak.
- Jó lesz így. – néztem magam a tükörben és simítottam végig a tenyereimet a csupasz nyakamon. Nem takarta most már semmi sem azt, szokatlan volt és hirtelen hideg is. Persze a frufrum maradt olyan, mint volt, hisz hiányzott volna már a mozdulat is, ahogy félreseprem azt a szemeim elől. Félő láthatatlanba kalimpáltam volna csak úgy. Arcomra halvány mosoly ült ki, ahogy most is félresepertem azt a tükör előtt állva, pedig tisztán láttam magam benne.
A változás. Erős lány voltam, talán a legerősebb is, azonban megviseltek a korábbi történések. A nyirkos cella, a sötét, a pókok. Ahogy remegve és majd meztelenül ébredtem fel Anat karjai közt. Féltet, úgy ölelt.
Nem voltak rémálmaim, hisz mint mondtam, erős lány voltam, de mégis megtörtént, mi megtörtént és emlékeztem rá, eszembe volt majd minden reggel. Megtörténhetett újra, árthattak nekik. Álmukban nem figyeltem őket, de minden este, minden reggel megnéztem, hogy hol is aludtak épp. Melyik ajtó zárult be éjszakára, melyik maradhatott nyitva. Persze úgy mindezt, hogy ne lássák rajtam, hogy változtam, hogy más lettem talán, hogy aggódtam értük. A nyavalyás Alexre is úgy figyeltem, mint az időközben barátnővé vált Junra, a kislányra, vagy épp magára a Vezérünkre.

A gyűlésterem egyik kanapéján ültem és sorra figyeltem, hogy miként is tértek be a társaim. Arcukon értetlenség, zavar és én sem tudtam igazából, hogy mi is történt az imént.
- Hát Alex te aztán berobbantál a köztudatba! – kuncogtam és kacsintottam a fiú felé, bár talán nem volt olyan dicsérni való a műsorba mutatott mutatványa, sőt, reméltem csak, hogy nem ismétli meg újra.

by **Koshitsu Esutel** Kedd Feb. 04 2014, 19:34

* Nagyban pihengéltem a puha ágyikómban, amikor megjelent előttem a kép. Dudorásztam magamban, de ekkor torkomon ragadt a hang. Nem akartam elhinni azt, amit látok. Akiket ismertem, úgy viselkedtek, ahogyan az elvárható volt tőlük. De ott voltam én is. Tátva maradt a szám. Olyan valóságosnak tűnt, mégis olyan volt, mintha egy filmet néznék. Nahát, én is egy vagyok a sok szereplő között. Igazából felfogni sem tudtam a látottakat, már kopogtattak is az ajtómon. Felugrottam az ágyról, s kirántottam az ajtót. *
- Ki az, mi az?!
* Alex állt előttem kicsit elképedt fejjel. Bólintottam. *
- Jah, keressük meg őket, mert ez már nekem is sok...
* Ki így, ki úgy, de végül mindannyian összegyűltünk a gyűlésteremben. Értetlenkedve ültünk, s néztük a kivetítőnket. Kérdések az sok volt. Válasz semennyi. Mit tennék, ha én kerülnék bele egy ilyen haláljátékba? El sem tudtam képzelni, így igazából odaszegeződtem a képernyőre. Látni akartam, mit hisznek rólam, mit teszek majd. A nagy beszédemen meglepődtem. *
~ Nahát, tudok, ilyet is? O.o ~
* Lepődtem meg. Akárhogyis, próbáltam mindenre koncentrálni, hogy én mit tettem, s azok, akiket ismertem, mit tettek. S azok is... akiket e történet alapján ismerhettem meg. Egyesekről különös titkokat. *

by **Phobos** Hétf. Feb. 24 2014, 16:04

We're not vanishing... we're returning. To where we're supposed to be... - valahogyan ez járt a fejemben, miképpen kipillantottam a szoba ablakán, valamikor a hajnali órákban. Nem tűnök el, de visszatérek? Újabb álomra gyanakodtam, de aztán elvetettem az ötletet. Ennyi férkőzött el a tudatomig, és semmi több. A ló sem tudta megmondani, mit jelenthetett ez, de igazából nem nagyon foglalkozott vele, arra hivatkozván, hogy ezt nekem kell megfejtenem. Vállamat megvonva ittam meg reggeli teámat, miközben ujjam néha-néha a zongora egy-egy billentyűjére tévedt. A lenyomás által keletkezett hangon visszhangot ütöttek a nem túl nagy, nem túl kicsi hálószobámban. Minden egyes billentyűnyomás vészjósló, nem túl derűs melódiát árasztott, ami nem csak, hogy egy idő után kezdett ténylegesen nyomasztó lenni, de zaklatottá tett - de akkor minek csináltam? Fogalmam sincs. Egyedül voltam, és unatkoztam, s arra vártam, hátha egy céhtárs erre téved, és hacsak egy pillantásra is, de benéz hozzám - de minek kértem a lehetetlent, hogyha meg se teszem feléjük az első lépést? Jó kérdés. Igazság szerint egyelőre a fogas kérdésen szerettem volna átrágni magamat: miért maradt bennem ez a monológ, és kitől származik? Keresztbe fontam karjaimat, miután az üres csészét rátettem a zongorára. Halk hümmögés közepette a napi teendőkön járt az eszem, kopogás hangjára lettem figyelmes. Mindennek alapos oka volt, és annak, ahogy Alex és Esutel mutatni akartak valamit, felkeltette érdeklődésemet. Hamar összegyűltünk, ami azt jelentette, hogy a dolog életbevágó lehetett. Felvételek. Eleinte azt gondoltam, mégsem lehet annyira fontos, ám amint megláttam magamat, szemeim elkerekedtek.
- Oké, ez biztosan csak hamisítvány. - vontam le a következtetést. Más nem lehetett, csupán egy kópia. - Kayabanak mióta mulatság mások személyiségi jogát megsérteni? - Hátha tudták a választ, bár a kérdés inkább csak költői volt. Más sem értette, mit kereshettünk abban a felvételben.

by **Anatole Saito** Hétf. Feb. 24 2014, 23:06

Későn feküdtem és korán keltem, mert egy gitár dallam nem hagy nyugodni. Mióta elkezdtünk intenzívebben zenélgetni a srácokkal, folyton jár az agyam az újabbnál újabb ötleteken és legszívesebben ébren maradtam volna egész éjjel, de valamikor 3 óra tájékában elnyomott az álom. Ami viszont érdekesebb az egészben, hogy nem vagyok egy koránkelő típus, most viszont mégis együtt keltem a virtuális nap első sugaraival. Mintha megéreztem volna, hogy ébren kell lennem.
Éppen azzal vagyok most elfoglalva, hogy a fejemben motoszkáló dallamokat lejátszam a húrokon és már formálódik is hozzá némi bugyuta szöveg, de főleg inkább csak "lalázás". Ekkor pittyog a menüm, mint ahogyan azt szokta csinálni akkor, mikor valami új quest, event vagy bármi érdekesség robban be a közéletbe. Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, jobban lefoglal a gitárom és a gondolataim. A pittyogás azonban könyörtelenül folytatódik, s végül már kicsit ingerülten pöttyintek rá a fülre, melynek eredményeképpen egy képernyő panelje jelenik meg előttem. Mintha valami filmhíradót néznék, a gond csak az volt, hogy amit hallok, annak fele sem tréfa! Te jó ég! Ott van majdnem az egész céhem, és a legjobb barátaim, a párom, minden szerettem, te jó ég! És most komolyan azt akarják, hogy halomra mészárolják egymást? Mint annak idején a Halál völgyében, mikor egymás ellen akartak fordítani bennünket egy buta fogadás miatt.
Gitáromat az ágyra vetve kezdek el eszeveszett tempóban rohanni, ki a szobából, ki a lakásból. Úgy ahogy vagyok, egy szál alsógatyában, meg trikóban. Aldo értetlenül néz ki a fejéből, s csupán kelletlenül nyávog egyet, mielőtt visszaaludna, hiszen a nagy csörtetésemmel felébresztettem őkelmét. Ami a legrémítőbb az egész helyzetben, hogy a Limen teljesen kihalt. Hiába rontok be a többiek lakrészeibe, mint egy őrült, sehol sem találom őket. Bakker, bakker, bakker! Hát tényleg beszippantotta őket a viadal!? Aztán automatikusan arrafelé fordítom a fejemet, ahonnan a hallgatózásom neszeket érzékel. A gyűlésteremhez lyukadok ki, ahol hatalmas meglepetésemre ott ülnek majd mindannyian egy kupacban. Elkerültük csupán egymást. Mégsem tudok megnyugodni, hiszen ha ők itt vannak, akkor hogy lehetnek ott bent, a képernyőn is. Furcsa lehet számukra, de alaposan megtapogatom mindegyikőjüket - Még Mert is, pedig ő nincs a játékban. Sőt, még magamba is csípek, hátha csak egy buta álom az egész. Nem értek semmit... Hümmgve huppanok le közéjük és velük együtt meredek a kinagyított képernyőre. Nem találom a szavakat, nem akarok sületlenségeket beszélni. Elemzek és kattognak az agytekervényeim. Aztán jön az első bumm és sorra a többi is, melyeknek következtében a képernyőn pixelekre szakad rögtön Hinari, Alex és Esu is. Riadtan pillantok a két szöszinkre, de úgy tűnik kutya bajuk.
- Jól érzitek magatokat? Nem gyengültök? Nem látszódtok halványabbnak, csak éppen fal fehérnek a rémülettől. - Bár gondolom én is így nézhetek most ki. Újra megtapogatom őket, de ismételten semmi változás. Ez egyszerre megnyugtató, ugyanakkor kétségbeejtő is. - Még szurkolhatunk együtt Sayanak és Ravennek... és Mirikának és Junnak... és... Peternek ésöm Gáspárnak () és srácok, mi lesz még itt!? Kayaba pedig végig ezen szórakozik, ne lepődj meg ezen Gilbert :/

by Ajánlott tartalom