Re: [Küldetés] Orosz Rulett

by **Lizbet** Kedd Aug. 20 2013, 16:18

Esutel. Te Nue-val tartasz és körüljárod a hajót, kutattok valami használható után. Most veszitek csak észre, hogy a hajó elég nagy, korábban nem sikerült teljesen körüljárni.
- Ja – csupán ennyi, de legalább már válaszra méltat a fiú, azért ez is haladás. Majd csak haladtok tovább. Ha akarnád, se tudnád követni, ugyanis a fiú nemes egyszerűséggel átsétál a falakon. Valószínűleg ez a képessége, mint egy igazi szellem…. elég hátborzongató. Te ahogy haladsz tovább találkozol pár zárt ajtóval, de semmi különöset nem találsz, csak nagy felfordulást, amit a menekülő játékosok okoztak.
- Ó, nahát, kit látnak szemeim ? - hallasz magad mögül egy ismerős hangot. Igen, Arthur/Atrum áll mögötted és szokásához hűen most is vigyorog. A kislány Egyből megijed és a hátad mögött keres menedéket miközben beléd csimpaszkodik.

Nio: Te ott maradsz Spia-val. Mindenki más elindult valamerre. A szótlan srác, a szőke lány a picivel. A másik kislány, mindenki elcsatangolt valamerre, csak ti maradtatok ott, azon a helyen, ahol korábbam még a szervezővel beszéltetek. Ez azonban nem sokáig marad így, mert te sem várod olyan nyugodtan a halált, helyette legalább sétálsz egyet.
- Hééé, hová mész? Ne hagyj itt… egyedül – szólal meg a srác. Ő is félhet, össze lehet zavarodva, mint te. Elindul feléd és melletted halad végig. Idegesen tekint jobbra, ballra minden kanyarnál, folyosókereszteződésnél.
- Izé…- szólal meg, kissé bátortalanul.
- Ha már úgy is meghalunk… nincs kedved AZT csinálni? Tudod, amit férfi és nő sz-szokott – kérdi kissé vörös arccal.

Határidő: 3 nap

by **Koshitsu Esutel** Kedd Aug. 20 2013, 16:47

*A szőke hideg herceg szavaimra csak egy "ja"-t mond, amire meg is sértődhetnék, de nem teszem. Tényleg nem teszem, csak szomorúan elmosolyodok. Nem biztos, hogy én sokkal többet mondtam volna fordított helyzetben. De valahogy kíváncsi voltam rá. Tudni akartam, mire gondol, mit tervez, s mik az érzései. Az ilyenek, akik hallgatagok, annyi titkot rejtenek magukban, amiket fel kellene fedezni. Na mindegy. Benyitottam hát azokon az ajtókon, melyeken betudtam. Épp, mikor benéztem az egyik raktárba, a fiú továbbment, s átment a falakon. *
~ Heh? ~
- Hé... meg...
*Majd halkabban mondtam a kislánynak.*
- Megvárhatott volna, nem?
* Mosolyodtam rá. De ő nem felelt. Így, hogy már nem kellett rohannunk senki után, mert az nem volt hajlandó megvárni, kézen fogtam a kislányt, s nyugodtabb tempóban folytathattuk tovább felfedezésünket. A hajó hatalmas volt és szép. Ambivalens érzéseim támadtak. De szép lett volna, ha végig egy party-hajó lett volna. Biztosan sok kellemes élménnyel távoztunk volna innen. De most talán vissza sem jutunk. Sokan meghaltak. De velünk mi történt? Valahogy abban reménykedtem titkon, hogy mi is ugyanúgy jártunk, int mindenki más, s valójában senki sem halt meg. Hisz egyszerűen elsötétedett inden. Az utolsó pillanatban, amikor már alig maradt HP-nk. Amikor azt hittük, hogy vége van, meghalunk. A kislányra néztem. Eszembe jutott, hogy úgy jutottam át az Exitbe, hogy nem tudtam, sikerült-e megmentenem. Borzalmas érzés volt. De most itt van. Mindegy, hogy ez a kegyetlen játék milyen szerepet szánt neki az "álmomban". De ez egy küldetés. Valami megoldásnak lennie kell. Hirtelen megtorpantam, mert egy velejéig romlott hangot hallottam. Kicsit hátrafordultam, s megláttam Arthurt. A kislány rögtön mögém állt, s erősen belém kapaszkodott. Én úgy fordultam, hogy teljesen szembe álljak a férfival. Egy darabig néztem őt, s csak utána szólaltam meg. *
- Tudtommal van még egy kis időnk a halálunkon gondolkodni.
* Mondtam kimérten. Majd megpróbálkoztam azzal, hogy visszafordultam, s elindultam az eredetileg tervezett irányba. *

by **Nio** Szer. Aug. 21 2013, 16:19

Miután elindultam Spia is idegesen, de csatlakozott hozzám, mivel a többi halálraítélt se várta tétlen a kivégzést. Én se voltam valami nyugodt, de nem pánikoltam. Kicsit viszont meg is nyugtatott a tény, hogy mégse járkálok egyedül ezen a pokoli helyen. Bár ez a nyugalom nem tartott sokáig.
Spia egy idő után megtörte a csendet, de egy eléggé furcsa és számomra kínos kérdéssel, amire ebben a helyzetben egyáltalán nem számítottam. "-Ha már úgy is meghalunk… nincs kedved AZT csinálni? Tudod, amit férfi és nő sz-szokott." E kérdés után lehidaltam. Lehet, hogy meghalok, de hogy egy játékba veszítsem el... Különben se akarok még meghalni. Valahogy ez nincsen benne a napirendemben.
Megálltam és bár el akartam finoman utasítani, mégse tudtam megszólalni. Szintén rákvörös arccal ott álltam előtte és csak tátogtam, mint valami hal. Egy szó se jött ki torkomon. Azt se tudtam, hogy kellene megfogalmaznom. "Bocsi nem" vagy "Sajnálom, de nem vagy az esetem", esetleg "Majd, ha fagy". Kínos volt a kérdés, de válaszolni még kínosabb volt. Ráadásul még soha nem kosaraztam ki senkit. Bár lehet hogy ez már tényleg nem sokat számít. De ha szüzen kell meghalnom akkor legyen. Nem fogom virtuálisan elveszteni a szüzességem. Bár ez vajon számít? Mindegy. Nem érdekel.
-Ki fogunk jutni. Kell lennie valami kiskapunak!- próbáltam határozottan mondani, de nem hiszem, hogy sikerült. Az arcom még mindig vörös volt, és még mindig iszonyatosan zavarba voltam. El is fordultam és el is indultam.- Menjünk inkább és nézzünk szét! -indultam meg előre gépiesein.
Csak az a kérdés járt a fejembe. Na most már amiatt is kattogott az agyam. Sose volt igazi pasim, még soha nem gondoltam ilyesmire. Soha nem kerültem ilyen helyzetbe. Ami lehet, hogy 20 évesen kicsit ciki, de tény, hogy nem kellek senkinek...
Katt-katt-katt...

by **Lizbet** Csüt. Aug. 22 2013, 03:04

Nio: kicsit burkoltan, de visszautasítod a fiú, aki nagyot sóhajt és kissé görnyedt testtartást vesz fel. Eléggé letörtnek látszik, nem elég neki ez a sok haláleset, meg miegymás, még kapott egy szép, nagy és díszes kosarat is tőled (XD)
- Csúnya vagyok? – kérdezi egy pár perces kínos csend után.
- Vagy nem is… a magasságommal van a baj igaz? Mert nem vagyok olyan magas… ( 164 cm ) - valóban, női mérettel rendelkezik, de csak akkor, ha a japán mértéket nem nézzük, náluk ez átlag magasság…. férfiaknál is.
- A korom!! A korommal van a baj?- kérdezősködik szüntelen, miközben haladtok, megy utánad, mint egy kiskutya, ennek több oka is van, amiket már bizonyára tudsz is.
- Bezzeg Nue-nak még csak meg sem kell szólalnia, hogy ragadjanak rá a csajok – ezzel sikeresen és teljesen lehangolja magát a srác, be is ül egy sarokba…
- Jobb is lesz, ha meghalok… - depizik egy sort.

Esutel: Téged Nue itt is hagy, vagyis titeket, mert szellem módjára jár kel itt a hajón, ti pedig képtelenek vagytok arra, hogy kövessétek. Ám nem sokáig vagytok kettesben, mert Arthur jelenik meg mögötted és meg is szólít. Az az idegesítő vigyor nem tud lefagyni az arcáról, mondjuk elég sok „szép” emléket szereztetek neki.
- Nagyon sajnálom, de elvesztetted a kiváltságod arra, hogy megválaszd a saját halálnemed , amikor elhagytad a fedélzetet – mondja teljesen nyugodtan és persze vigyorogva.
- Az életetek, most elveszem- egy félelmetes kacaj, majd árnyék lengi be az egész helyet, és a férfi a szemetek láttára változik át:

[Küldetés] Orosz Rulett - Page 4 Tsun_ken_rock_v12_c075_random_scanlations.ch_75_credits_page_www.kepfeltoltes.hu_

Ez a valami Atrum a Csapdamester , ezt a nevet látjátok a három életcsík fölött. Nem túl bizalomgerjesztő a helyzet….

Sorrend: Nincs
Határidő: 3 nap

by **Koshitsu Esutel** Pént. Aug. 23 2013, 15:42

*Vissza kellett fordulnom. Eddig, hogy csak kerülgetett a halál, eléggé féltem. De most, hogy szembe találtam magam vele, valahogy bátorság ömlött belém, s nem is éreztem igazán félelmet. Furcsa érzés volt. Ráadásul... meg kellett mentenem a kislányt. Mivel ő számított rám, erősnek kellett mutatkoznom. És ez erőt is adott. Valami ostoba érvet mondott ez a srác, majd hirtelen átváltozott. Valószínűleg ez a spece. *
~ Oly... jajj... Oly... JAJJ!! ~
* Talán itt volt az ideje, hogy pánikoljak. A kislánnyal együtt semerre sem menekülhetnék, lassúak vagyunk együtt. De talán feltartóztathatom egy ideig a hapit. *
~ Ilyenkor szokták motyogni a Miatyánkot, nem igaz? ~
* De én csak egyszerűen annyit mondogattam, hogy Istenem, most segíts meg. Gyorsan körbenéztem, s még láttam egy ajtót. Ki tudtam nyitni, egy folyosóra vezetett. Belöktem a kislányt. *
- Keresd meg a többieket!
* Kiáltottam rá, majd rácsaptam az ajtót. Én az elé álltam, hogy ne engedjem a férfit közelebb jönni. De ilyet még nem láttam. Három életcsík? *
- Mondd... valóban meghaltak, akik elpixeleződtek?
* Furcsa kérdéseim vannak, tudom, de hát jelenleg ez érdekelt a legjobban. És az, hogy: Miért?! Majd elkezdtem énekelni. Csak mert reméltem, hogy spec képességem bekapcsol, és hat. Ha esetleg rám támadt a ez a sötét alak, megpróbáltam elfutni előle. de ha azt látnám, hogy a kislány után menne, akkor megint közelebb megyek, s megpróbálom feltartani. *

//A küldi idejében ez volt a specem: Kábító ének: speciális éneklés alatt az ellenfél elkábul, amitől gyorsasági pontja csökken Esu gyorsasági pontjainak felével annyi körre, ahány kitartás pontja van Esunak. De 5 pont alá nem csökkenhet az ellenfél gyorsasági pontja. Valamint Esu HP-ja gyorsasági pontjainak a felével csökken. Ha a képesség véget ér, a Kiesett HP-k visszaállnak. //

by **Nio** Szomb. Aug. 24 2013, 15:38

Ettől féltem. Megbántottam, pedig nagyon nem akartam. De valahogy tényleg nincsen kedvem meghalni, és még soha nem voltam együtt senkivel tehát, kicsit furcsán érintett a kérdése... ajánlata.
-Figyelj, -álltam, meg és fordultam felé, egy kicsit még most is éreztem, hogy ég az arcom, még mindig zavarba voltam, és egyre jobban... még a szemébe se tudtam normálisan belenézni- nem veled van a baj, hanem valószínűleg velem- kezdtem el valahol, valahogy.- A kinézeteddel nincsen semmi baj, az igazat megvallva egész helyes vagy... A korod meg nem tudom, de biztos fiatal lehetsz. A néma srác meg engem nem izgat, még a nevét se jegyeztem meg. De az igazat megvallva... -sütöttem le szemem rákvörös arccal- ...még soha nem csináltam olyat- mondtam ezt a részt szinte suttogva, egyre halkabban és zavarba. Így kimondva sokkal rémesebb volt ez a tudat, mint a gondolataimba.- Még egy normális pasim se volt... egy se... soha- folytattam az önsajnálatot, viszont volt egy gondolatom, ami nem hagyott nyugodni. -De tudom, hogy nem fogunk meghalni!- néztem határozottan rá, pontosabban próbáltam, mivel még mindig vörös voltam, így belegondolva emiatt nem nézhettem ki valami határozottnak.- Ez valami irtó nagy átverés, csak annyit kell tenni, hogy meg kell találnunk azt a kiskaput... illetve... remélem, hogy van ilyen...
Igazából már nem voltam biztos magamban ezt az elméletet illetően. Nem támadt semmi ötletem séta közbe, ami használható lenne. Még a fegyveremet se tudtam hol van, vagy hogy mégis merre kellene keresnem. Csak a dulakodások maradványait, és az összetört és üres folyosó volt ahol jártunk és láttunk. Ez cseppet elszomorító, és kétségbeejtő. De van egy megérzésem, hogy még túlélhetjük.

by **Lizbet** Hétf. Aug. 26 2013, 01:52

Nio: Spia teljesen maga alatt van és búslakodva beül egy sarokba, te azonban nem hagyod ott, hanem próbálod kimagyarázni a helyzetet, hogy miért is mondtál neki nemet arra a bizonyos ajánlatra. sűrűn pislogva figyel rád és hallgatja a mondandódat.
- 16 vagyok, Nue meg a lányok kedvence, hogy-hogy nem érdekel? – érdeklődik és látod gyanakvó tekintetéből, hogy nem hisz neked, de következő szavaid, talán meggyőzik őt, főleg az „olyan” –os rész.
- Tényleg? – elkerekedett szemekkel néz rád, melyek hamar elkezdenek csillogni.
- Akkor járnál velem? – teszi fel az újabb kérdést, de hogy miből jutott erre a következtetésre... nos, hát azt lehet, hogy a saját, korábbi szavaidban kellene keresni. Nyugodtan reagáld le a hallottakat, majd pár perccel később az egész hajó rázkódni kezd, majd orral előre kezd dőlni szépen lassan. Nagyon nehéz megtartanotok az egyensúlyotokat. sőt, még a berendezéseket is ki kell kerülnötök, mert azok sincsenek rögzítve Rolling Eyes

Esutel: Látod, amint Arthur átváltozik egy nem túl bizalomgerjesztő lénnyé, de te , félj bármennyire, a kislány biztonságát helyezed előtérbe és elküldöd, aki nem nagyon akar elengedni, de a noszogatásod megteszi a hatását, majd az ajtót is becsukod. Az a csúnya valami meg nem nagyon reagál rád, de kérdésedre azért megejt egy választ
- Mindjárt megtudod! – hangja félelmetes, mintha az elmédben suttogna, mindenhonnan az ő hangját hallod. A korábbi illemnek, kifinomult beszédstílusnak nyoma sincs. Azután megindul feléd. Gyors, nagyon gyors, pengéje lendül feléd, de egy másik, hatalmas, ezüstösen csillogó kard megállítja, mely egyenesen a falból áll ki. Rövidesen a gazdáját is meglátod, aki nem más, mint Nue.

[Küldetés] Orosz Rulett - Page 4 Tumblr_lqhvbj2YDq1qgguwoo1_500_www.kepfeltoltes.hu_

Mikor áthalad a falon, láthatod, hogy már teljes felszerelésben van, tehát megtalálta azt, amit keresett. Pár pillanat múlva pedig felugrik nálad egy ablak. tárgyakat kapsz, de nem csak a tieid, hanem jó pár másik emberét is. Lovag, harcművész, árnyharcos felszereléseket is látsz, tehát Nue mindent át küld neked, amit talált. Biztos nem volt másra ideje, mondjuk válogatni.
- Menj – szólal meg a mindig hallgatag srác

Esu mindenki felszerelése nálad van, de vajon emlékszel-e a túlélők nevére? (a kislányéra biztos) Rajtad áll, hogy mit kezdesz velük. Maradhatsz itt is a a harcoló felek termében, ez esetben láthatod, hogy Nue nincs a helyzet magaslatán, de képességével rendre átrángatja azt a valamit a falakon. eltűnnek a szemed elől és nem tudsz róluk semmit. Csupán arra leszel figyelmes, hogy a hajó rázkódni kezd, majd orra előre dőlni…. mit teszel? A többiek élete a kezedben van, ráadásul a hajó is zuhanni kezd… nehéz helyzet

Sorrend: Esutel írjon elsőnek
Határidő: 3 nap

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Aug. 26 2013, 10:36

*Sikerült a lányt elküldenem magamtól. Reméltem, nem esik bántódása, s megtalálja a többieket, vagy legalább a fegyvereket. Most egyedül álltam szembe egy sötét alakkal, akit szívből gyűlöltem. Most meg fogok halni. Ezt éreztem. Próbáltam elfutni előle, de nagyon gyors volt. Kérdésemre nem túl bizalomgerjesztő választ adott. Szuper. Már csak annyit láttam, hogy felém lendül a fegyvere. Vége! De ekkor hirtelen megláttam magam előtt egy másik kardot. A nyele felé néztem, hogy lássam, ki is az illető. Szépen lassan a fal mögül megjelent az a fiú, akivel idáig eljöttem. Vagyis megtalálta a fegyvereit. Ekkor kaptam egy értesítést, s nálam volt mindenkinek a felszerelése. Oh... Meglepődésemben még mindig nem mozdultam. De most végre megszólalt, s elküldött. Ez az egy szó annyira szíven ütött. Csak néztem rá nagy szemekkel egy darabig, majd hallgattam rá, s arrébb siettem, hogy ne álljak a küzdők útjába. Az volt az első dolgom, hogy magamra pakoltam minden felszerelésemet, és a lánynak elküldtem a sajátjait. Csak az ő nevét ismertem. A többiekét nem, nem is voltam ott, amikor valószínűleg bemutatkoztak egymásnak. Nem akartam a fiút magára hagyni. De a többiek... bajban lesznek, ha nem kapják meg a felszereléseiket. S nem tudom addig elküldeni nekik, amíg nem tudom a nevüket. *
- Nem ismerem a neveiket!
* Szólaltam meg még gyorsan, de ekkor már el is tűntek a fal mögött. Mi ez az őrület?! Elindultam, és csak futottam, futottam vissza oda, ahonnan elindultam. Meg akartam találni a többieket. de senki nem volt már ott. *
- Mi a fene?!
* Ekkor megrázkódott a hajó, s szépen el is kezdet... "süllyedni?"! Lassan a holmik elkezdtek lefele csúszni. Csak annyit tudtam, hogy valószínűleg mindenki lefele fog tartani, főleg, ha nem tud megkapaszkodni. *
~ Meg kell találnom őket. ~
*Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy siettem lefele, bár a "gravitáció" segített, vigyáztam, hogy ne essek el. Felém rohantak a tárgyak is, azokat is kerülgetnem kellett. Addig kutattam a többiek után, míg valakivel nem találkoztam. Ha sikerült, akkor megkérdeztem a nevét, átadtam a felszerelését, s megkérdeztem, tudja-e a többiek nevét. *

//Egyelőre nem tudok többet írni. //

by **Nio** Hétf. Aug. 26 2013, 11:30

Miután végig mondtam rá kellett jönnöm, hogy valami olyat mondtam, amit lehet hogy mégse kellett volna. Mivel Spiából vegyes reakciókat váltott ki. Némelyikben szinte semmi logika. Először nem hitt nekem. Majd hitt. Majd végrehajtott egy leánykérést. végül pedig vagy nem figyelt, vagy pedig nem érdekelte a dolog. Pedig engem érdekelne. Mindenesetre a "Leszel-e a barátnőm?" nem tudom hogy jön ide. Ami kicsit aggasztó.
Egy pár pillanatig csak álltam előtte a helyes szavak után kutatva, majd aztán hirtelen jött az ötlet. Ahhoz hogy a barátnője legyek túl kéne élnünk ezt a küldetést, amire jelenleg szinte semmi esély, mivel nagyon végtelenek vagyunk fegyver nélkül. Viszont ha kicsit érdekelné a helyzet megoldása, akkor több esély lenne. Mellesleg... meg lehet próbálni. Nem néz ki rosszul a srác...
-Megpróbálhatjuk, de ahhoz túl kéne élnünk a küldetést. Abban nincsen semmi, ha kemény másfél óráig vagyok a barátnőd. Mellesleg,- kezdtem válaszolni jól megválogatott szavaimat, majd hozzátettem- a barátod meg azért nem az esetem, mert rám se nézett. Én meg nagyon is régi vágású vagyok, így nálam azok a pasik jönnek be többnyire aki kezdeményez és lánynak néz.
Fejeztem be mondandóm, és vártam mit lép. Viszont kicsit hülyének éreztem magamat, mert ki áll le ilyen vészterhes időben ilyenről csevegni? Én...
Kezdtem volna magamat szidni, viszont a hajó hirtelen a hajó rázkódni kezd majd bukórepülésbe fog. És minden ami mozdítható a játékban uralkodó gravitációnak megfelelően lefelé kezd esni. Ennek vajon így kellene működnie? Valaminek történnie kellett. De, minek?...
Amennyire tudtam felálltam, de kapaszkodnom kellett, mert nagyon instabil a helyzet. Viszont... talán a másik két játékosnak sikerült találnia valamit, ami hasznos.
E gondolatok után elindultam visszafelé a többieket keresve mindenről megfelejtkezve. Valahogy úgy éreztem hogy végre van remény.

by **Lizbet** Hétf. Aug. 26 2013, 14:38

Esutel: A cuccok nálad vannak és elkezdesz velük rohanni, ezzel hátrahagyva a fiút, aki vagy ilyen önfeláldozó, vagy csak ennyire önfejű és egoista. Nos, ezt már nem tudod meg. Igaz nem is tehettél mást, mert te nem tudsz áthatolni a falakon, így csak egy megoldás maradt. Úgy döntesz, hogy nem hagyod el a hajót egyedül, hanem megkeresed a túlélőket, kiknek nevére nem emlékszel, így újfent csak egy út járható előtted. A hajó egyre jobban rázkódik, így nehéz a haladás, de minden bizonnyal nem adod fel. Több mint negyed óra keresgélés után találsz rá a maradék két túlélőre is (Nio, Spia)….

Nio: Ez a Spia fiú módfelett érdekes egy személy, egyik pillanatról a másikra változik meg a kedélyállapota. Érdekes beszélgetés alakul ki köztetek ebben a vészes helyzetben. Te a szavaiddal nem rontod el a kedvét, sőt, még adod is alá a lovat. Mikor úgymond beleegyezel a dologba, nemes egyszerűséggel lekap. Úgy tűnik, hogy érezve a halál közelségét, a férfiak nagy bátorságra tesznek szert…
Tégy a fiúval amit, akarsz, azt add neki, amit szerinte megérdemel. A rázkódó, zuhanó hajóban negyed óráig vagytok el, mikor is elétek botladozik egy szőke lányka (Esutel)

Spia, amint megkapja a felszerelését, kikaparja belőle a hazatérés kristályt és elkezdi csókolgatni
- Arigatou! – mondja csillogó szemekkel… majd ismét Bepróbálkozik nálad Nio…. csak most még boldogabbnak tűnik..

Sorrend: Esutel írjon elsőnek
Határidő: 3 nap

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Aug. 26 2013, 16:33

~ A csuda essen ebbe a csuda jó, csuda hajónak kinéző csuda fedélzetbe! ~
* Csak azért gondolkodtam így, hogy ne kelljen kisípolnom saját gondolataimat. Aggódtam a szőke fiúért. Ha ő nem jön, nem szerezzük meg a cuccokat és már halott lennék. Ismét elkezdtek kicsit folyni a könnyeim. Már elképzeltem magam előtt, ahogy pixeljeire esik a fiú. Nem akarok több halált! Most már minden porcikámmal arra vágytam, hogy eltűnjek innen. Akár meg is tehettem volna, hogy fogom a hazatérés kristályomat, s uzsgyi, megyek is a céhházba a szobámba. Talán majd ki is próbálom. De ost nem tehettem meg. A többiek itt ragadnának, s meghalnának. Elég csúnya lenne, ha ezt a party-hajt egyedül én tudnám élve elhagyni. Megacéloztam magam, s próbáltam félelmeimet félretenni. Első és legfontosabb feladatom az volt, hogy megtaláljam a többieket. Reméltem, hamar megtalálom a túlélőket, de csak nagy sokára vettem észre az egyik lányt az egyik fiúval. Odarohantam hozzájuk. Nagyban fújtam a levegőt, ki voltam fáradva. Közben vigyáztam, hogy a hajó furcsa póza miatt ne veszítsem el az egyensúlyomat. Megkérdeztem a nevüket, s szépen átadtam nekik a cuccaikat.*
- Csak ennyien maradtunk? Hol vannak a többiek? A szőke srác harcol Arthurral. Nem hagyhatjuk magára.
* Mondtam kissé kifakadva. Így többen talán legyőzhetnénk azt a rohadékot. Bár akármennyire utáltam, nem akaródzott magamból piros indikátorost csinálni. Egy élet elvétele... Ahhoz sincs jogom, hogy azét vegyem el, aki jogot formált magának ahhoz, hogy másét elvegye. Azonban még a kislányról sem tudtam semmit. Reméltem, hogy jl van, megkapta a felszereléseket, s talán már haza is teleportált. Így írtam neki egy üzenetet, hogy jól van-e. Majd a többiekre néztem, s kíváncsi voltam, hogy döntenek. Hazamennek-e, vagy megkeresik velem a kis hőst. *

//Velem nem könnyű lezárni egy küldit. :DA hazatérés kristályokkal le is tudunk lépni?//

by **Nio** Kedd Aug. 27 2013, 12:14

Hogy őszinte legyek magamhoz itt valami nem stimmel. Lehet, hogy üldözési mániám van , alakult ki mióta itt vagyok, de... Nem is érdekli a helyzet komolysága, az se hogy veszélybe vagyunk. Ha meg úgyis meghalunk miért akarná, hogy a barátnője legyek?
Eddig nem akartam megbántani vagy magamra haragítani. Mormális srácnak néz ki mióta először láttam, de itt valami sántít. Vagy elmentek neki otthonról, vagy fejre ejtették kiskorában és maradandó agykárosodást szenvedett vagy valami. Egy biztos, nem normális. Kezd kicsit olyan érzésem lenni, mintha ténylegesen hátráltatna vagy hasonló.
Egészen a kiindulópontig, az étkezős részig követet, ahol egy szőke hajú lány volt, aki egy kicsit feldúltnak tűnő állapotban volt. Ha jól emlékszem akkor ő ment el a néma sráccal. Most meg szerencsére visszakaptuk fegyvereinket. Bár nem nagyon kecsegtető a helyzet.
Eztán szinte nem is gondolkodtam. Megkaptam a fegyveremet és használatra emeltem még ott helyben. Lehet, hogy alaptalan amit teszek, de nem érdekel. Még az sem érdekel, hogy elszíneződik az indikátorom és gyilkossá válok.
Spia felé fordultam és egyenesen rá fogtam lándzsámat, mellyel kiütöttem kezéből a követ. Válaszokat akartam. Valami nincsen rendben ezzel a helyzettel, ezzel a kölyökkel meg pláne. Vajon színjáték volt az egész, amit produkált eddig? Még azt is meg merem kockáztatni, hogy össze játszik azzal az elmebeteggel. A színjátéka annyira nem érdekel, de az utóbbi... Valahol hallottam egy mondatot, talán még a neten olvastam egy hajdani filozófus vagy pap mondhatta... már nem tusom, de valami olyasmi volt, hogy... ha valamiben hisz az ember azért ki kell állni. Hiszek abban hogy hazajutok és ha tényleg igaz amit gondolok ő útba van.
-Mi ez az egész? Furán viselkedsz! Mintha nem is érdekelne, hogy meghalhatunk bármelyik pillanatba. Mintha tudnál valamit, amit mi nem- fogtam rá továbbra is a fegyverem egyre elszántabban. Normális körülmények között soha nem ölnék meg senkit. De most valahogy úgy érzem mégis menne.- Miért húztad az időt miközben kerestem valamit? Miért terelted el a gondolataimat?
Nem voltam biztos magamba, de válaszok kellek nekem.

by **Lizbet** Vas. Szept. 01 2013, 16:15

Hárman már együttvagytok és a cuccaitok is nálatok vannak már. A kislánynak írt üzenetedre nem érkezik válasz Esutel. Talán a nagy ijedtségben nem is veszi észre, hogy kapott üzenetet, azt viszont látod, hogy a felszerelését elfogadta.
Ti is magatokra öltitek a felszereléseteket, egyedül a fiú, Spia nem, mert a teleport kristállyal van elfoglalva. Egyikőtök kiüti ezt a kezéből és kérdőre vonja. Szegény srác egyből felteszi a kezét, mint aki megadja magát és nagyokat pislog.
- Mi-mi-miről be-beszélsz? – dadog, nem tudja hírtelen mi változott meg és egy kicsikét meg is van rémülve.
Pár percig tart ez az állapot, tegyetek akármit, de a hajó hírtelen kezd el megint dőlni. Recsegést, ropogást hallotok, egyre hangosabbat. A hajó egyszerűen darabokra hullik a zuhanástól, majd elpixeleződik, ti pedig zuhantok. Zuhantok a semmibe és tovább Cool

Látjátok egymást, Spia kétségbeesetten próbálja visszaszerezni a kristályát, de ne akar neki sikerülni, mást nem láttok. Se a másik fiút, se a kislányokat…

Határidő: 3/nap

by **Nio** Pént. Szept. 06 2013, 13:48

A kérdéseimre nem érkezett ésszerű válasz, csak dadogott. Talán túlreagáltam és tényleg semmi köze a küldihez vagy Astrumhoz. Lehet hogy tényleg ennyire nincsen veszélyérzete, és tényleg ennyire elmentek neki otthonról? Vajon mi járhat a fejében? Vannak egyáltalán olyanjai? Mindenesetre furcsa egy élőlény az biztos.
A fegyveremet ezek a gondolatok és egy óriási sóhaj után leengedtem és éppen bocsánatot akartam kérni valahogy úgy, hogy... "Bocsi túlreagáltam. Csak van egy kis üldözési mániám és ideges vagyok a hely miatt...", viszont nem tudtam még a gondolatot se befejezni, mert az idő ellenem, ellenünk játszott. A hajó ezúttal nem zuhanni kezdett, mint az előbb. Valami sokkal rosszabb és veszélyesebb manőverbe kezdett. Egyszer csak eltűnt a talpunk alól a padló és apró színes pixelekre bomlott az egész hajó, amelyek között zuhantunk mi is a semmibe, jó magasról. Még a föld sem látszott ahová érkezünk.
Ebből aztán tényleg nincsen semmi kiút. Éppen csak visszakaptuk cuccainkat és máris meghalunk. Mégis mi értelme volt ennek a küldetésnek? Még Astrumot sem tudtuk legyőzni, esélyünk se volt megmenekülni. Semmire... Az egyetlen valamennyire pozitív dolog az egészben az, hogy fájdalommentes halálom lesz. Már amennyire az hogy meghalok pozitívum. Bár nem éppen így képzeltem, azt se képzeltem, hogy meghalok. Még életem filmjét se láthatom...
Kezdtem el pánikolni, és egyre közelebb érezni magamhoz a halálomat. Bár milyen magasan lehetünk? Egyáltalán hol van a többi egyenlőre még túlélő?

by **Koshitsu Esutel** Pént. Szept. 06 2013, 16:01

* Vigasztalt a gondolat, hogy a kislány elfogadta a neki elküldött holmikat, de a levelemre már nem felelt. Bár könnyen elképzelhető volt, hogy észre sem vette a nagy lótás-futásban. Reméltem, hogy az eszénél van annyira, hogy rögtön hazateleportált. De az itteni leányzó, mintha kikelt volna önmagából. Nem is reagált szavaimra, a másik fiút kezdte el gyanúsítgatni. Az meg persze teljesen megdöbbent. Épp szólni akartam, hogy nem megoldás egymás gyanúsítgatása, ideje lenne visszamenni a kis szőkéhez. De ekkor pixeljeire hullott alattunk az egész hajó. Pánik kerülgetett, mert csak zuhantunk és csak zuhantunk. Nem tudtam, mi lesz a vége ennek az egésznek. Jó Szorosan, hogy el ne ejtsem, a kezemben tartottam a hazatérés kristályt. Láttam, hogy a fiú elvesztette a kristályát, s a nagy zuhanás közben azt próbálta visszaszerezni. Én túl messze voltam tőle, de a lány közelebb volt. Felé kiáltottam. *
- Hé! Ragadd meg őt! S teleportáljatok együtt haza! Ne hagyd meghalni!
* Majd lefele néztem, közben imádkoztam. A szívem a torkomban dobogott, tele voltam adrenalinnal. Sose mertem kipróbálni a bungee-jumping-ot, se az ejtőernyőzést. Féltem attól, mi lesz, ha nem működik valami, s meghalok. De most nem választhattam. Most már zuhantam, s csak egyetlen mentőövem volt, a hazatérés kristályom. Tisztában voltam azzal, hogy most már senkin sem segíthetek. A szőke fiú is zuhan Arthurral, hacsak meg nem ölték egymást. Felkészültem a cselekvésre. Már végiggondoltam, hova is teleportálom magam, ha kell, de még nem aktiváltam a kristályt. Csak akkor teszem, ha úgy látom, meghalok, ha nem cselekszek.*

by **Lizbet** Hétf. Szept. 09 2013, 22:37

Keresés: Nio 1-4 semmi, 5-6 találat

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Szept. 09 2013, 22:37

The member 'Lizbet' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Orosz Rulett - Page 4 4766610511_dda12706fc_s

by **Lizbet** Hétf. Szept. 09 2013, 23:21

A hajó darabokra hullott, ennek okát nem tudjátok, de valószínűleg kisebb gondotok is nagyobb annál, hogy ezen gondolkozzatok. Zuhanás közben csak hármatokat látjátok, senki mást. Nincs nyoma a kislánynak, se a szőke srácnak, vagy a házigazdának. Zuhantok egyenesen lefelé, a semmibe…
A fiú, Spia próbálja elérni a kristályát, de nem megy neki… zuhantok, zuhantok és csak zuhantok, majd egy éles fény, utána pedig nagy sötétség.
Ott találjátok magatokat, ahonnan indultatok, a füvön fekszetek, és már pirkad, Kezetekben pedig a jegy, amivel feljutottatok a hajóra. Egy üzenet is érkezett, nem mástól, mint Arthur-tól, miben csak annyi áll, hogy várja a mielőbbi viszontlátást....

A küldetésnek vége, de ketten hivatalosak vagytok egy miniboss fight-ta, melyben pontot teszünk az ügy végére Cool

Jutalom:
Kenzo: 45 exp 60 arany
Lizzy: 70 exp 85 arany (ez megy Haru karijának)
Nio: 110 exp 125 arany
Esutel: 110 exp 125 arany

Miniboss felfedezésért (Trap Master) Esu-nak és Nio-nak +100 arany

Keresés: Nio talált egy Arany gyűrűt (+3 erő )

Céhjutalom:
Artes Liberales:

113 arany
Tiffany Williams – 10 exp
Meredith White – 0 exp
Kyrena Juurei – 9 exp
Koshitsu Esutel – 9 exp
Viola – 9 exp
Ryuninji Ren – 9 exp
Anatole Saito – 9 exp

Recepteket, érceket, növényeket KA oszt

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Szept. 14 2013, 17:13

Koshitsu Esutel: Érclátás: 32 -> 52, 1 Holdkő, 3 Bronzérc, 3 Munkálatlan Bőr, 4 Sida Kő, 1 Halvány Rubin, 5 Vasérc
Növénylátás: 1 -> 21, 6 Kis Tövisgyökér, 4 Faeno Levél, 2 Barna Gomba, 2 Tövisgyökér, 6 Vörös Pitypang

Nio: Érclátás: 9 -> 29, 9 Bronzérc, 2 Munkálatlan Bőr, 1 Sida Kő, 4 Halvány Rubin, 4 Vasérc
Növénylátás: 1 -> 21, 11 Kis Tövisgyökér, 2 Faeno Levél, 4 Barna Gomba, 1 Tövisgyökér, 2 Vörös Pitypang

by Ajánlott tartalom