[Küldetés] Orosz Rulett

The member 'Lizbet' has done the following action : Kockadobás

#1 '2 oldal halál/korona' :


--------------------------------

#2 '2 oldal halál/korona' :


--------------------------------

#3 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#4 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#5 '6-os dobókocka' :

- Ááááááááááááá... - kiáltottam. Ez nem igaz! Mégis miért kerülök én ilyen helyzetbe?? A búvóhelyemen akarok lenni! Biztonságban! Gyorsan keresnem kell valami jó kis helyet, ahova eltűnhetek ebből a kavalkádból. Körbe-körbe rohangáltam, miközben mindenfele kapkodtam a fejem, hátha találok valami kis bunkert, vagy ilyesmit. Közben eszeveszettül lóbáltam a késemet, hogy nehogy valaki eltaláljon engemet. Egyszer azt hiszem, egy embert is eltaláltam, ami nagyon nem jó, de ez most cseppet sem érdekelt. Az indikátor a fejem felett narancsra változott, amin kicsit meg is lepődtem. Tehát Ciel igazat mondott, és tényleg ez lesz, ha valakit eltalálsz, ha nem hívtad ki párbajra. Végül is nem nagy baj, hiszen ez a szín úgyis kislányosabb, és szebb, mint a zöld.
Közben elkezdett pár farkas kergetni. Nagyon meg akartak harapni, így nem is foglalkoztak más játékosokkal, csak velem. ~ Meg kéne próbálnom másokat eléjük vetni, hátha akkor engem békén hagynak. ~ Viszont ez sehogy sem sikerült. Ha egy ember közelébe mentem, az elszaladt előlem, vagy ha hozzá tudtam érni, akkor sem tudtam oda lökni, ahova kell, és ha ez sikerült is, akkor is a farkasok csak átugrották, és azután mentek tovább.
- Nagyszerű.. - fújtattam. Már nem nagyon bírtam ezt az őrült hajszát. El is kapott pár rondaság, és a földre rántottak. ~ Itt a vég? ~ Nem bírtam szabadulni közülük, és még egy felém tartott, aki a nyakamat vette célba. Valamit ki kellett találnom, de sürgősen. Megpróbáltam kiszabadítani a kezemet, és ha ez sikerült, akkor a késemmel egy jó nagyot ütöttem a másik kezemet fogó farkasba, majd ha az eltántorodott, és odaért az, amelyik a nyakamat célozta meg, akkor azt megpróbáltam arrébb lökni, a maradék engem fogó farkas felé, miközben szintén beleszúrom a késem. Ha ez sikerül, akkor gyorsan talpra állok, és nekiiramodok.
~ Az Arthur emberhez! Őt biztosan nem támadják, mellette biztosan biztonságos, az tuti! ~ És elindultam, megpróbáltam eljutni a lépcsőig, és onnan ehhez a fickóhoz. Az utolsó pár ember játszik tovább, aki túléli. Hogy milyen rendes.. Azt viszont nem mondta, hogy végig a többiekkel kell harcolnom, ahhoz, hogy benne legyek abban a pár emberben. Mert benne leszek, az tuti száz! Nem hagyom, hogy meghalljak! Most nem szabad!

A boldogságom csak bizonyos ideig tartott mert az a pár srác újra megindult felénk, de ami még hab a tortán a farkasok is szemet vetettek rám. Oda lépegettem a lányokhoz és megpróbáltam nekik súgni.
-Meneküljetek és bújjatok el.
A lányok csak bólintottak, de Urufut persze ott hagyták nekem. Nem tudtam mást tenni így a nyakamba vettem és úgy próbálkoztam ugrándozni a támadások elől. Viszont egy jó ötletem támad amit felhasználhatok. Az első farkas elől elugrottam és pont az egyik játékos mellet kötöttem ki. Nem gondolkodtam hanem cselekedtem és egyből rálöktem a farkasra. A társai a farkasokra figyeltek így én meg menekülhettem a lányok után. Ekkor utamban az egyik őrt láttam meg.
-Mamám meg ne haljak a fenébe is.
Ezzel a mondattal el is ugrottam és sikerült éppen hogy megmenekülni. Rohantam tovább fejvesztve és próbáltam a farkasokat meg az rossz indikátoros játékosokat elkerülni. Ahogy felrohantam a lépcsőn egyből a wc-be rohantam ahol a wc éppen egy játékost nyelt el.
-Rendben van innen is megyek. Urufu ezentúl mindig megnézzük nem-e valami lény van a wc-ben.
Menekültem tovább, de minden fele csapdák voltak így óvatosan futkároztam. Sikerült megtalálni a lányokat, de megint bajban vannak. Egy kisebb farkas falka volt előttük.
-Ti is támadjatok utánam egyből lányok!
Az első suhintásomra elkaptam egy farkast és a lányok követtek engem így letudtuk kaszabolni a farkasokat. Ahogy inden előttünk lévő farkast sikerrel levágtunk a falhoz húzódtunk így a hátunk védve volt és figyeltük mi folyik lent.

A farkasok csak ömlöttek felénk és már semmi esélyt nem láttam a túlélésre. A lányok már sírva próbálták a farkasokat visszatartani, de semmi esélyük nem volt. A lányok elé álltam és rájuk kiáltottam.
-Fussatok itt már semmi esélyünk.
A kardom megmarkoltam jobban és az első Farkasba beleszúrtam. Nem voltam elég vigyázatos mert 3 farkas átugrott mellettem és a lányokra támadt. A lányoknak így már semmi esélyük nem volt az életre. Urufu a vállamon volt és így akkor elhatároztam hogy elindulok mint a bika. A farkasokat vágtam rúgtam és mentem lefele a lépcsőn. De szerencsétlenségemre a piros indikátoros játékosok kiszúrtak. Nem volt semmi esélyem a menekülésre csak ha harcolok, de akkor is csekély. Nem tudtam mit tenni csak harcolni.
-Gyertek akkor essünk túl rajta.
Meg sem várták hogy teljesen befejezzem a mondatot már rám is rontottak. Ahogy tudtam a kardommal hárítottam a csapásokat és táncoltam el. Egy játékos ezt meglátta és rohant egyből felém hogy segítsen. Nem sokáig vettem hasznát mert ahogy oda ért az egyik ellenfelem ketté vágta mint egy szelet húst. Semmi kiutat nem láttam, de a harc nem sokáig tartott volna így hát inkább leszúrtam a kardom és letérdeltem.
-Na gyerünk hajrá tegyétek meg ha ilyen erősek vagytok.
Széttártam a kezem és vártam mikor szúrnak le közben urufu előttem morgott a támadóimra.

Mind hiába próbáltam túl élni a csatát nem sikerült. Egy kard döfte át a mellkasom és mosolyra húztam a számat. ~Megyek hozzád egyetlenem.~ Majd lecsuktam a szemem és hirtelen a sötétségből egy fényt pillantottam meg. Elindultam a fény felé és kiabálásokat hallottam. Olyan volt az egész mintha valami versenyen lennék és a ringbe tartanék. Egyre gyorsabban kezdtem el menni már a végénél futottam és ahogy kiértem a fényre megálltam hirtelen és körbenéztem. Tényleg előttem egy ring volt ahol egy megtermett ember állt és nézet engem. Mellettem Yokuto jelent meg és rám mosolygott. Csak néztem és könnyes szemmel átöleltem.
-Szerelmem hova kerültem? Ez nem lehetett csak egy rossz álom.
-Nyugodj meg Kamitora mindent elmondok, de előbb a rajongóidnak szerezzél örömöt.
Nem szóltam csak bólintottam. Tudtam hogy ez nem lehet a valóság hiszen nem vagyok Pro wrestlinger, de most az vagyok. Felsétáltam a ringbe, de ahogy felértem Yokutora pillantottam és elmosolyodtam.
-Szóval te lennél Kamitora?
-Igen én vagyok.
Meghajoltam az ellenfelem előtt akin lehetett látni hogy Amerikai és tudtam hogy ha felébredek akkor vagy a kórházi ágyon leszek vagy a semmiben. Ahogy a gond megszólalt az első támadásom egy köríves rúgás volt az ellenfelem fejére aki eszméletét vesztette így megnyertem a meccset és rohantam Yokutohoz.
-Gratulálok egyetlenem a győzelemhez.
-Köszönöm szerelmem. Elmondod hogy hol vagyok?
Nem szólt semmit csak mosolygott rám és a szememet nézte. Olyan érzésem volt mintha a lábam egy beton tömb lenne és nem tudtam mozogni. Yokuto pár lépést hátra lépet és egy kard szúródott át a mellkasán. Eleredt a könnyem és leroskadtam térdre és zokogtam mint egy kisgyerek. A sötétben egy magas embert láttam meg Yokuto mögött. Amilyen gyorsan csak tudtam felugrottam és Yokuto gyilkosa felé rohantam és hátra löktem a lendületemet kihasználva. A csuklyája hátra csúszott és megláttam az arcát. Egy sebhelyes arcú nyakán tetoválást viselő ember volt aki nevetett rajtam. Ekkor fejbe rúgtam és ugrottam rá hogy a fejét üssem, de megszólalt Yokuto.
-Kamitora ne feled soha ki vagy hiszen te a gyengék védelmezője vagy és nem egy gyilkos mint ő.
Yokuto hoz léptem és felemeltem a karomba. Ahogy megakartam csókolni hirtelen felriadtam és egy ismeretlen helyen találtam magam. Az ágy végében a takarón Urufu telepedett meg és figyelt engem. Felkeltem és elkezdtem körbenézni majd az ablakhoz topogtam. Az ablakban a csillagokat láttam minden fele. Csak néztem ki a fejemből és seggre ültem. Urufu kapott az alkalmon és az ölembe ugrott. Elkezdtem simogatni, ölelgetni majd feltápászkodok jobban körbenézek és egy hűtőt pillantottam meg. Belenéztem és egy üveg tej volt benne meg egy üveg sör. Urufunak egy tálba kitöltöttem a tejet én meg leültem az ágyra és kibontottam a sört. Nagyokat kortyoltam bele majd mikor a felénél jártam urufura néztam.
-Kiskutyám Yokutoval álmodtam. De hogy hogy itt vagyunk?
Urufu mohón lefetyelte a tejet és rápillantott egy kis ideig majd újra a tejet választotta. Bámúltam sz ablakot és kortyoltam tovább a söröm.

Ahogy megittam a sört és néztem ki a fejemből 2 ajtó jelent meg hirtelen a semmiből. Ránéztem Urufura, de ő aludt és egyből sejtettem hogy sokáig voltam bambulva. Odaléptem urufuhoz és felébresztettem.
-Kiskutyám na szerinted fegyverek nélkül menjünk? Igaz lehet a nextnél van minden holmim.
Közeledtem az ajtó felé, de nem tudtam hogy most mitévő legyek. Újra Urufura néztem és kérdőn tekintettem az ajtóra. Urufu 1-et ugatott hogy jelezze ne féljek. Gondoltam átelemzem hogy melyik ajtó mögött mi lehet. Az Exit lehet a játék vége vagy az élet vagy a halál esetleg a város. A nextnél is ott lehet a halál, de a fegyvereim is és a játék folytatása. Nagyon gondolkodtam merre mehetnék mikor Urufu leugrott és a nexthez rohant. Gondoltam arra akar utalni hogy menjek be. Odaléptem az ajtóhoz ekkor az Invertorimban egy kulcs jelent meg. Nem volt ráírva melyik ajtóba való.
-Kutyuskám szerinted?
Urufu a nextnél szobrozott így ki próbáltam bele a kulcsot és sikerült jó a kulcs. Kinyitottam és beléptem Urufuval az ajtón.




OFF: bocsi csak a munka ügyis képzés sok időm elveszi