Kezdőlap[Küldetés] Orosz Rulett
+3
Dr. Hannibal Dan
Kenzo Kamitora
Lizbet
7 posters
1 / 4 oldal
1 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4 
[Küldetés] Orosz Rulett
by Lizbet Szomb. Márc. 16 2013, 00:42
Átlagos napra ébredtek fel reggel. A napotokat úgy töltitek, ahogyan nektek tetszik, azzal, akivel szeretnétek, vagy éppen magányosan. Az égvilágon semmi furcsaságot nem vesztek észre, egyet kivéve. A városban az összes NJK egy bizonyos Astrum érkezéséről hadovál. Nem is értitek igazán. Az értékesítő nem játékos karaktereknél megjelenik egy új opció „ASTRUM” néven. Ráklikkelve csekély információ birtokába juthattok. Ez az idegen szó egy eseményt takar, ami este nyolc és fél kilenc között fog bekövetkezni az első szint hatalmas mezején. Ezen kívül még egy idézetet kaptok mely így szól: „Ha Astrum eljő és kiválaszt, próbára teszi a szerencséd, erőd és hited. Járd büszkén az utat, mit magadnak szántál, szerezd meg a kincset, miről mindig is álmodoztál, éld át azt melyről mások is csak mesélnek” Mindössze ennyi információt tudtok beszerezni, ezzel kell beérnetek. A nap további részét kedvetek szerint eltölthetitek, más szokatlan dologra nem figyeltek fel. A kíváncsiság úrrá lesz rajtatok, ezért nem tudtok nem megjelenni a megadott helyszínen. Ehhez hasonlót eddig nem is éreztetek még. A mezőre kiérve nem kis meglepetésben van részetek. Legalább száz-százötven másik játékos karakter jelent meg a helyszínen. A java zöld indikátoros, de láttok narancs és piros indikátorral rendelkező karaktereket. Ami még feltűnik nektek az az, hogy egy kisseb építmény is megjelent egy nagy ablakkal, amiből egy nagyon idős, ősz hajú asszony kémlel kifelé. Az ablak feletti tábla felirata: „ASTRUM Jegyek itt kaphatóak.” Mellette pedig egy óra, ami visszaszámol. Egészen pontosan még 35 percetek van addig a rejtélyes eseményig, amihez ezek szerint jegyek kellenek.
- Sajnálom kedveském! Már eladtam az összes jegyet. – közli veletek a jegyárus hölgy. Ez pech. Alig fél órátok van arra, hogy jegyeket szerezzetek magatoknak. Most mit tesztek?
A jegyek megszerzését rátok bízom. Legyetek kreatívak, használjátok a fantáziátokat. Rengeteg módszer áll rendelkezésetekre. Hajrá
Résztvevők:
Sorrend: Nincs
Határidő: 3 nap/fő
- Sajnálom kedveském! Már eladtam az összes jegyet. – közli veletek a jegyárus hölgy. Ez pech. Alig fél órátok van arra, hogy jegyeket szerezzetek magatoknak. Most mit tesztek?
A jegyek megszerzését rátok bízom. Legyetek kreatívak, használjátok a fantáziátokat. Rengeteg módszer áll rendelkezésetekre. Hajrá
Résztvevők:
- -Lizzy
-Lotti
-Koshitsu Esutel
-Kenzo Kamitora
-Nio
-
-
Sorrend: Nincs
Határidő: 3 nap/fő
- Lizzy:
Pontok Pontozás Felszerelés Élet 3Fegyverkezelés 3Erő 4+1Kitartás 2Gyorsaság 2Speciális képesség 1Páncél +2Jártasságok pontok Potion/méregfőzés 1Érclátás 1
- Lotti:
Pontok Pontozás Felszerelés Élet 6Fegyverkezelés 3Irányítás 5+7Kitartás 3Gyorsaság 5Speciális képesség 3Páncél +4Jártasságok pontok Növénylátás 9Érclátás 1
- Koshitsu Esutel:
Pontok Pontozás Felszerelés Élet 5+2Fegyverkezelés 8+4Erő --Kitartás 2+2Gyorsaság 6Speciális képesség 4Páncél +13Jártasságok pontok Akrobatika 1Fegyverkészítés 1Érclátás 9
- Kenzo Kamitora:
Pontok Pontozás Felszerelés Élet 3Fegyverkezelés 2Erő 3+1Kitartás 2Gyorsaság 3Speciális képesség 2Páncél +2
- Nio:
Pontok Pontozás Felszerelés Élet 6Fegyverkezelés 2Erő 3+1Kitartás +1Gyorsaság 2Speciális képesség 2Páncél +2Jártasságok pontok Érclátás 1
A hozzászólást Lizbet összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 20 2013, 19:27-kor.
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Kenzo Kamitora Szomb. Márc. 16 2013, 16:57
Ahogy az anyó mondta hogy nincs már jegy kicsit elszomorodtam és arrébb mentem gondolkodni. Urufu mint mindig ide is követett.
-Na kiskutyám mit tegyünk? Szerinted ha szépen nézek rá adni fog jegyet?
"Kicsit hülyének nézhetnek az emberek hogy egy kutyához beszélek, de Istenem. Mindenkinek van egy hóbortja."- ahogy ezt magamban eldörmögtem felálltam és az anyó kis házához léptem.
-Jó napot öreganyám. Nem lenne még egy jegye a számomra? Ha netán akadna megfizetném vagy segítenék magának.
-Jaj kedveském sajnálom, de nincs már jegy és jegy nélkül nem engedhetlek be sajnálom.
-Semmi baj anyó majd valahonnan szerzek én.
Urufuval elkezdtünk az emberek között sétálni és néztük kiknek van jegyük.
-Szevasztok srácok. Hallottátok hogy ez az Astrum egyébként csak egy kis törpe aki átkokat szór a kiválasztottra?
-Ne próbálkozzál ember minket átverni mert úgy sem fog sikerülni.-gondoltam nem valami okosok, de nem is annyira bolondok hogy csak így ide adják a jegyet.
-Nos látom nem vagytok hülyék ezért mit szólnátok ha kihívlak titeket egy próbára? Ha elbuknátok akkor adtok nekem jegyet, de ha én bukom el akkor kifizetem a jegy árát és elmegyek. Na áll az alku?
A srácok gondolkodtak majd bólintottak. Tudtam hogy itt az időm és meg lesz a jegyem.
-NA a feladat az hogy ezt a kóbor kutyát megkergetjük és aki leghamarabb megfogja az nyer.
-Na akkor kezdjük is és én kergetem meg.-elmosolyodtam és tudtam hogy távolabb kell lennem a srácoktól hogy Urufu könnyebben rohanjon felém. Ahogy Urufu elkezdett rohanni én is futottam utána mint a srácok. 7 perc múlva Urufu elkezdett felém futni és a kezembe ugrott.
-Nos ahogy látom a fogadást megnyertem szóval a nyereményemet kérném.
A srácok 2 jegyet is adtak pedig nekem csak 1 darab kellet így még jobban elkezdtem mosolyogni. "Ilyen szerencsém is régen volt már. Jó hogy nem jöttek rá hogy Urufu nem kóbor kutya hanem az én kutyám." Míg nem kezdődött el ez a különleges esemény addig a kapu előtt ültem és játszottam az egyik jeggyel. A másik jegyet meg a csizmámba belerejtettem mert a hülye sem gondolná hogy oda tettem.
-Na kutyuskám mit csináljunk ezzel a jeggyel? Talán elajándékozom, de lehet meghagyom emlékbe nem tudom még.
Majd vártam hogy az a 35 perc leteljen és kezdődjön a műsor.
-Na kiskutyám mit tegyünk? Szerinted ha szépen nézek rá adni fog jegyet?
"Kicsit hülyének nézhetnek az emberek hogy egy kutyához beszélek, de Istenem. Mindenkinek van egy hóbortja."- ahogy ezt magamban eldörmögtem felálltam és az anyó kis házához léptem.
-Jó napot öreganyám. Nem lenne még egy jegye a számomra? Ha netán akadna megfizetném vagy segítenék magának.
-Jaj kedveském sajnálom, de nincs már jegy és jegy nélkül nem engedhetlek be sajnálom.
-Semmi baj anyó majd valahonnan szerzek én.
Urufuval elkezdtünk az emberek között sétálni és néztük kiknek van jegyük.
-Szevasztok srácok. Hallottátok hogy ez az Astrum egyébként csak egy kis törpe aki átkokat szór a kiválasztottra?
-Ne próbálkozzál ember minket átverni mert úgy sem fog sikerülni.-gondoltam nem valami okosok, de nem is annyira bolondok hogy csak így ide adják a jegyet.
-Nos látom nem vagytok hülyék ezért mit szólnátok ha kihívlak titeket egy próbára? Ha elbuknátok akkor adtok nekem jegyet, de ha én bukom el akkor kifizetem a jegy árát és elmegyek. Na áll az alku?
A srácok gondolkodtak majd bólintottak. Tudtam hogy itt az időm és meg lesz a jegyem.
-NA a feladat az hogy ezt a kóbor kutyát megkergetjük és aki leghamarabb megfogja az nyer.
-Na akkor kezdjük is és én kergetem meg.-elmosolyodtam és tudtam hogy távolabb kell lennem a srácoktól hogy Urufu könnyebben rohanjon felém. Ahogy Urufu elkezdett rohanni én is futottam utána mint a srácok. 7 perc múlva Urufu elkezdett felém futni és a kezembe ugrott.
-Nos ahogy látom a fogadást megnyertem szóval a nyereményemet kérném.
A srácok 2 jegyet is adtak pedig nekem csak 1 darab kellet így még jobban elkezdtem mosolyogni. "Ilyen szerencsém is régen volt már. Jó hogy nem jöttek rá hogy Urufu nem kóbor kutya hanem az én kutyám." Míg nem kezdődött el ez a különleges esemény addig a kapu előtt ültem és játszottam az egyik jeggyel. A másik jegyet meg a csizmámba belerejtettem mert a hülye sem gondolná hogy oda tettem.
-Na kutyuskám mit csináljunk ezzel a jeggyel? Talán elajándékozom, de lehet meghagyom emlékbe nem tudom még.
Majd vártam hogy az a 35 perc leteljen és kezdődjön a műsor.
Kenzo Kamitora- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 30
Join date : 2013. Jan. 25.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Dr. Hannibal Dan Vas. Márc. 17 2013, 13:47
Szokásos reggelre ébredtem, és szokásosan nem volt semmi teendőm, így szokásosan elmentem sétálni, mint mindig. Lassan tipegtem a macskaköves utakon, és újra meg újra megnéztem a város minden egyes boltocskájának kirakatát. A nap is szépen sütött, így tényleg semmi nem határolhatta be a jókedvet, ami reggel szállt meg. Aincardi létem alatt Ciel eltűnése óta nem voltam ilyen vidám egyszer sem. nem tudom, mi üthetett belém azon a reggelen, úgy éreztem, erős vagyok, és bátor, és mindenre képes, és még talán arra is képes lettem volna, hogy valakivel harcba bocsátkozzak, ha találtam volna ilyen valakit. Persze a csúnya vaddisznókhoz elég bátorságom még mindig nem volt, valahogy nem mertem kimenni a biztonságit jelentő város falain kívülre, pláne nem ilyen eszeveszett, félelmetes szörnyekhez. Kezdtem hozzászokni a gondolathoz, hogy ebben a városkában fogom eltölteni a hátralevő életem. Nem is volt olyan rossz ez az egész, csak talán néha egy kicsit magányos voltam, no meg senkivel sem találkoztam, aki követné a divatot. Hamarosan kifáradtam, így letelepedtem egy padra, egy fa hűvös árnyékba. Fél füllel az arra járók beszélgetésére összpontosítottam, persze ez hallgatózás jártasság nélkül csak nehezen ment, csak azok beszédét hallottam, akik igazán hangoskodtak, már már kiabáltak. Viszont mindenki valami Astrumról beszélt, amit nagyon nem értettem. Sok mindent nem tudtam, de abban biztos voltam, hogy ez valami új dolog. Hamarosan rá is találtam egy kis üzletnél egy új opcióra, ami Astrum néven volt feltüntetve. Rányomtam, de nem sok információt tudtam meg a dologról, viszont ez pont elég volt ahhoz, hogy felcsigázza az érdeklődésemet.
Este megjelentem a megadott időben a megadott helyen, viszont kiderült, hogy a jegy elfogyott az eseményre. El akartam indulni bánatosan haza, de akkor megpillantottam egy zsebből kikandikáló jegyet.
- Képes lennék ellopni? -tettem fel magamnak a kérdést. Ez egyáltalán nem rám vall, biztos, hogy nem. Így le is tetem az ötletről hamarosan. Ekkor hirtelen nagyot fújt a szél, és a jegy kirepült a zsebből. Odafutottam érte, és felvettem.
- Most ez akkor lopásnak számít, vagy megtalálásnak? Öhmm.. Eto..Azt hiszem, vissza adom a bácsinak - néztem körbe, de ekkorra nem láttam már az embert. - Akkor ez most az enyém? Akkor ez most az enyém!
Este megjelentem a megadott időben a megadott helyen, viszont kiderült, hogy a jegy elfogyott az eseményre. El akartam indulni bánatosan haza, de akkor megpillantottam egy zsebből kikandikáló jegyet.
- Képes lennék ellopni? -tettem fel magamnak a kérdést. Ez egyáltalán nem rám vall, biztos, hogy nem. Így le is tetem az ötletről hamarosan. Ekkor hirtelen nagyot fújt a szél, és a jegy kirepült a zsebből. Odafutottam érte, és felvettem.
- Most ez akkor lopásnak számít, vagy megtalálásnak? Öhmm.. Eto..Azt hiszem, vissza adom a bácsinak - néztem körbe, de ekkorra nem láttam már az embert. - Akkor ez most az enyém? Akkor ez most az enyém!
_________________
"Io fei gibetto de le mei case." A saját házamat bitómmá teszem.
Dr. Hannibal Dan- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 176
Join date : 2013. Jan. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : 1. szint, védett terület.
Karakterlap
Szint: 7
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Koshitsu Esutel Vas. Márc. 17 2013, 19:07
//Kenzo//
*Ezt a marhaságot! Hogy mit keresek itt, egyszerűen nem tudom. Talán mert az aprócska információmorzsában megjelent ez: "szerezd meg a kincset, miről mindig is álmodoztál"? Igen, talán ezért. Bár a poén az volt az egészben, hogy fogalmam sem volt, hogy mi az a kincs, amire álmodom. Mármint egy van, de azt nem hiszem, hogy ez a küldetés garantálni tudná. Mégpedig az, hogy mindenki biztonságban hazaérjen.
Átlagos volt a napom, általában sétálgatok, vagy épp mobokat nyírogatok ilyenkor. És keresgélek küldetéseket. Egyre lelkesebb vagyok e téren, mert tudom, hogy csak cselekvéssel tehetek jót másoknak. Vagyis küldetéseket kell vállalnom. Bár nem tudom, miért vállalok ennyire érthetetlen küldiket. Na mindegy. A lényeg mégis csak az, hogy itt vagyok... egy nagy tömeg kellős közepén. Savanyún fintorodtam el, kezem a csípőre tettem. Szuper. Végre én következtem. De nem én voltam az első, és valószínűleg az utolsó sem, akit a jegyárus nénike elküldött. Mert, hogy elfogyott a jegy. *
~ Éééértem... vajon ez egy jel Istentől? Pff... ~
*kissé magamban puffogva tettem keresztbe kezeimet, s nézelődtem, hátha valaki elhagy egy jegyet. Ch... miért lopnám el más szerencséjét? A szituációt nem láttam, csak a végeredményt. Egy srác a csizmájába rejtett egy jegyet, egy másikat meg a kezében szorongatott. Összevontam a szemöldökömet, s kissé mérgesen álltam elé.*
- Talán osztódni fogsz, hogy neked kettő kell?
* Jobb kezemet a csípőmre tettem, de végül szigorú beállásomat enyhítettem. Tekintetem se volt már merev, kissé megbékülve, csendesen szólaltam meg.*
- Nem adnád nekem? Szükségem van egy jegyre!
~ Egy próbát megér! ~
*Gondoltam, s álltam a fiatal srác előtt, nézve a szemét, s várva valami reakciót. Talán ezt hogy "Húzz el a tudod hova", vagy azt, hogy "Hát persze, tessék!"*
*Ezt a marhaságot! Hogy mit keresek itt, egyszerűen nem tudom. Talán mert az aprócska információmorzsában megjelent ez: "szerezd meg a kincset, miről mindig is álmodoztál"? Igen, talán ezért. Bár a poén az volt az egészben, hogy fogalmam sem volt, hogy mi az a kincs, amire álmodom. Mármint egy van, de azt nem hiszem, hogy ez a küldetés garantálni tudná. Mégpedig az, hogy mindenki biztonságban hazaérjen.
Átlagos volt a napom, általában sétálgatok, vagy épp mobokat nyírogatok ilyenkor. És keresgélek küldetéseket. Egyre lelkesebb vagyok e téren, mert tudom, hogy csak cselekvéssel tehetek jót másoknak. Vagyis küldetéseket kell vállalnom. Bár nem tudom, miért vállalok ennyire érthetetlen küldiket. Na mindegy. A lényeg mégis csak az, hogy itt vagyok... egy nagy tömeg kellős közepén. Savanyún fintorodtam el, kezem a csípőre tettem. Szuper. Végre én következtem. De nem én voltam az első, és valószínűleg az utolsó sem, akit a jegyárus nénike elküldött. Mert, hogy elfogyott a jegy. *
~ Éééértem... vajon ez egy jel Istentől? Pff... ~
*kissé magamban puffogva tettem keresztbe kezeimet, s nézelődtem, hátha valaki elhagy egy jegyet. Ch... miért lopnám el más szerencséjét? A szituációt nem láttam, csak a végeredményt. Egy srác a csizmájába rejtett egy jegyet, egy másikat meg a kezében szorongatott. Összevontam a szemöldökömet, s kissé mérgesen álltam elé.*
- Talán osztódni fogsz, hogy neked kettő kell?
* Jobb kezemet a csípőmre tettem, de végül szigorú beállásomat enyhítettem. Tekintetem se volt már merev, kissé megbékülve, csendesen szólaltam meg.*
- Nem adnád nekem? Szükségem van egy jegyre!
~ Egy próbát megér! ~
*Gondoltam, s álltam a fiatal srác előtt, nézve a szemét, s várva valami reakciót. Talán ezt hogy "Húzz el a tudod hova", vagy azt, hogy "Hát persze, tessék!"*
Koshitsu Esutel- Íjász
- Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Artes Limen
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales -
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Nio Szer. Márc. 20 2013, 15:57
A napom átlagosan indult, már amennyire átlagos lehet egy nap ebben a hamis világban. Szokásos körutamra indultam, mint minden reggel már jó néhány napja. Azonban egyszer észreveszek valami furcsát. Feltűnik egy új,eddig még soha nem látott új opció.
Figyelmesen és kíváncsian olvastam végin nem is egyszer. Bár a benne lévő idézetet nemigen tudtam hová tenni: „Ha Astrum eljő és kiválaszt, próbára teszi a szerencséd, erőd és hited. Járd büszkén az utat, mit magadnak szántál, szerezd meg a kincset, miről mindig is álmodoztál, éld át azt melyről mások is csak mesélnek”. Ki vagy mi az az Astrum... melyik álmomat váltaná valóra... de mi ez egyáltalán...?
Sok kérdés lappangott még bennem, mondanom se kell így nem tudtam egyikre se válaszolni. Csak úgy tudhatom meg,ha odamegyek. Kíváncsiságom azonban egyszer már bajba sodort,elvégre ezért vagyok itt. Remélem most azonban nem a balszerencse, hanem szimplán a szerencse szegődik mellém és nem kerülök még nagyobb bajba és tényleg kincsre lelek ezen a helyen.
Viszont életemben már sok csalódással találkoztam,na ez ezúttal se volt másként. Ki gondolta volna hogy ez egy esemény és jegy kell rá? Ráadásul ki hitte volna hogy ilyen későn érek ide és az összes jegy elfogy. Magamba zuhanva ültem le néhány méterrel arrébb. Lehet hogy szórakoztató lett volna és valami jó dolog is történik velem mióta itt vagyok, erre tessék. Ide jöttem a semmiért.
Pár percnyi siránkozás után erőt vettem magamon és indultam volna visszafelé mikor megfordult a szerencsém. Két veszekedő játékos tartott felém. Egy fiú és egy lány volt. Nem tudom min veszhettek össze, de nem látszott éppen könnyű esetnek.
-Tudod mit?!-állt meg nem messze tőlem a lány játékos. -Menj be egyedül és érezd jól magad azzal a festett szöszivel!- mondta elég nagy hangerővel. Halványan elkuncogtam magamat mikor is a lány körbe nézett, és rám esett hirtelen tekintete. Először azt hittem rám fog támadni, mert jót mulattam a drámáján, hála az égnek nem ez történt. -Szia, fogd a jegyet. Nekem már úgyse fog kelleni!- nézett hátra expasijára gyilkos szemekkel, majd viharzott el. A srác ugyan utána szaladt és nem éppen halkan, de kedves szavakkal próbálta visszahódítani kedvesét, vagy kiét. Hogy őszinte legyek nem jósoltam neki sok esélyt.
Azonban ott volt a kezemben a jegy. Mi lesz, ha mégis sikerül a srácnak a lehetetlen és visszakérik a jegyet? Na azt már nem! E gondolatokkal elindultam valamerre zsebemben a jeggyel. Pazarlás lenne ha nem mennék be és tudnám meg mi is ez az egész. Már amúgy is csak pár perc van a kezdésig. Kerestem egy bejárathoz közelebbi fát és ültem le tövébe megkönnyebbülten, de gyanakvóan.
Figyelmesen és kíváncsian olvastam végin nem is egyszer. Bár a benne lévő idézetet nemigen tudtam hová tenni: „Ha Astrum eljő és kiválaszt, próbára teszi a szerencséd, erőd és hited. Járd büszkén az utat, mit magadnak szántál, szerezd meg a kincset, miről mindig is álmodoztál, éld át azt melyről mások is csak mesélnek”. Ki vagy mi az az Astrum... melyik álmomat váltaná valóra... de mi ez egyáltalán...?
Sok kérdés lappangott még bennem, mondanom se kell így nem tudtam egyikre se válaszolni. Csak úgy tudhatom meg,ha odamegyek. Kíváncsiságom azonban egyszer már bajba sodort,elvégre ezért vagyok itt. Remélem most azonban nem a balszerencse, hanem szimplán a szerencse szegődik mellém és nem kerülök még nagyobb bajba és tényleg kincsre lelek ezen a helyen.
Viszont életemben már sok csalódással találkoztam,na ez ezúttal se volt másként. Ki gondolta volna hogy ez egy esemény és jegy kell rá? Ráadásul ki hitte volna hogy ilyen későn érek ide és az összes jegy elfogy. Magamba zuhanva ültem le néhány méterrel arrébb. Lehet hogy szórakoztató lett volna és valami jó dolog is történik velem mióta itt vagyok, erre tessék. Ide jöttem a semmiért.
Pár percnyi siránkozás után erőt vettem magamon és indultam volna visszafelé mikor megfordult a szerencsém. Két veszekedő játékos tartott felém. Egy fiú és egy lány volt. Nem tudom min veszhettek össze, de nem látszott éppen könnyű esetnek.
-Tudod mit?!-állt meg nem messze tőlem a lány játékos. -Menj be egyedül és érezd jól magad azzal a festett szöszivel!- mondta elég nagy hangerővel. Halványan elkuncogtam magamat mikor is a lány körbe nézett, és rám esett hirtelen tekintete. Először azt hittem rám fog támadni, mert jót mulattam a drámáján, hála az égnek nem ez történt. -Szia, fogd a jegyet. Nekem már úgyse fog kelleni!- nézett hátra expasijára gyilkos szemekkel, majd viharzott el. A srác ugyan utána szaladt és nem éppen halkan, de kedves szavakkal próbálta visszahódítani kedvesét, vagy kiét. Hogy őszinte legyek nem jósoltam neki sok esélyt.
Azonban ott volt a kezemben a jegy. Mi lesz, ha mégis sikerül a srácnak a lehetetlen és visszakérik a jegyet? Na azt már nem! E gondolatokkal elindultam valamerre zsebemben a jeggyel. Pazarlás lenne ha nem mennék be és tudnám meg mi is ez az egész. Már amúgy is csak pár perc van a kezdésig. Kerestem egy bejárathoz közelebbi fát és ültem le tövébe megkönnyebbülten, de gyanakvóan.
_________________
- 20.Szint:
- Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70
Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)
- Futnak:
- Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
Nio- Harcművész
- Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Lotti Szer. Márc. 20 2013, 20:15
- Hmm. - morgom ahogy végigtekintek a kínos vigyorral megáldott árus portékáján. Semmi használható, ejj! Habverőt, pudingport, betonkeverőt meg ausztrál sziszegő leguánt is lehet venni, de használható tárgyat alig ha rejt a nagy halomnyi ócskaság.
Egy "kösz nem" fílingű vigyorral búcsúzom el az árustól, majd intek a leragadt Starknak, hogy tartson velem lépést. Ha körülnézünk, mindig megakad valamin a szeme. Vagy az orra és akkor megállás nélkül órákon át képes szagolgatni egy-két dolgot. Wywern legalább nyugton tehénkedik a vállamon, semmit se csinálva. Néha unottan odanéz arra, amit kezembe veszek, de egy belenyugvó szisszenéssel el is fordítja fejét, s tovább nyugtatja fejét nyakamban.
- Was ist das? - nyögöm, mikor az egyik pavilonnál egy hirdetés ugrik fel elém. Alig bírom értelmezni a szöveget, mert számomra egy magasabb szintű japántudást igényel a szöveg. Minden esetre kiveszem a "kincs" meg "Astrum" szavakat. Ki lehet Astrum? - húzódik a szám, de a kincs gondolata megragad bennem. Kincs! Kell!
- Wywern! - szólítom a kígyót parancsoló hangon a földre mutatva, mire az lekúszik rólam, s a földön elterülve vár egy kis ideig, majd elkezd dagadni. Mindaddig, amíg fel nem veszi hatalmas basiliskus alakját. Fejét leteszi a földre, majd kinyújtja nyelvét és pedig felmászok a fején keresztül hátára.
Amint kényelmesen elhelyezkedek, megpaskolom a hüllő bőrét, s az meg is kezdi menetelését. Vagyis csúszását egyenesen abba az irányba, amelyikbe én koordinálom.
- Balra. - mondom közönyösen, mire a pet befordul a sarkon. Starkra csak egy kis pillantást vetek, hogy követ-e minket. Követ.
Igaz nem gyorsan, de végül megérkezünk arra a nagy füves területre, ahogy állítólag az esemény zajlani fog. Hümmögve nézek a nagy emberáradatra. Itt minden ezért van itt? Hajjaj...
- Egy jegy. Kérek. - mondom szaggatottam a jegyes pultban ücsörgő idős hölgynek, mire az tárogatni kezdi karjait. Elmondása szerint nincs már ticket, elfogyott. Affene...
- Stark, keríts jegyet! - parancsolom az állatnak, mire annak szemei felizzanak, s elrohan. Alig egy pillanat múlva beleveszik a tömegbe, én meg csak tanácstalanul ácsorgok. Wywern flusztráltan összemegy és visszakéredzkedik a nyakamba. Kedves vagyok, felemelem és hagyom, hogy elfoglalja a helyét, elvégre nem akarom elveszteni a második petem. A végén még valaki rálépni, mert annyi itt a sügér...
Stark tűnik fel, szájában egy jeggyel.
- Honnan? Tudod mit..? Nem akar tudni... - mondom fancsali képpel, ahogy elveszem tőle az enyhén nyálas papírlapot. Na, ez is megvan és még maradt is egy kis időm. Vajon mi lesz még itt?
Egy "kösz nem" fílingű vigyorral búcsúzom el az árustól, majd intek a leragadt Starknak, hogy tartson velem lépést. Ha körülnézünk, mindig megakad valamin a szeme. Vagy az orra és akkor megállás nélkül órákon át képes szagolgatni egy-két dolgot. Wywern legalább nyugton tehénkedik a vállamon, semmit se csinálva. Néha unottan odanéz arra, amit kezembe veszek, de egy belenyugvó szisszenéssel el is fordítja fejét, s tovább nyugtatja fejét nyakamban.
- Was ist das? - nyögöm, mikor az egyik pavilonnál egy hirdetés ugrik fel elém. Alig bírom értelmezni a szöveget, mert számomra egy magasabb szintű japántudást igényel a szöveg. Minden esetre kiveszem a "kincs" meg "Astrum" szavakat. Ki lehet Astrum? - húzódik a szám, de a kincs gondolata megragad bennem. Kincs! Kell!
- Wywern! - szólítom a kígyót parancsoló hangon a földre mutatva, mire az lekúszik rólam, s a földön elterülve vár egy kis ideig, majd elkezd dagadni. Mindaddig, amíg fel nem veszi hatalmas basiliskus alakját. Fejét leteszi a földre, majd kinyújtja nyelvét és pedig felmászok a fején keresztül hátára.
Amint kényelmesen elhelyezkedek, megpaskolom a hüllő bőrét, s az meg is kezdi menetelését. Vagyis csúszását egyenesen abba az irányba, amelyikbe én koordinálom.
- Balra. - mondom közönyösen, mire a pet befordul a sarkon. Starkra csak egy kis pillantást vetek, hogy követ-e minket. Követ.
Igaz nem gyorsan, de végül megérkezünk arra a nagy füves területre, ahogy állítólag az esemény zajlani fog. Hümmögve nézek a nagy emberáradatra. Itt minden ezért van itt? Hajjaj...
- Egy jegy. Kérek. - mondom szaggatottam a jegyes pultban ücsörgő idős hölgynek, mire az tárogatni kezdi karjait. Elmondása szerint nincs már ticket, elfogyott. Affene...
- Stark, keríts jegyet! - parancsolom az állatnak, mire annak szemei felizzanak, s elrohan. Alig egy pillanat múlva beleveszik a tömegbe, én meg csak tanácstalanul ácsorgok. Wywern flusztráltan összemegy és visszakéredzkedik a nyakamba. Kedves vagyok, felemelem és hagyom, hogy elfoglalja a helyét, elvégre nem akarom elveszteni a második petem. A végén még valaki rálépni, mert annyi itt a sügér...
Stark tűnik fel, szájában egy jeggyel.
- Honnan? Tudod mit..? Nem akar tudni... - mondom fancsali képpel, ahogy elveszem tőle az enyhén nyálas papírlapot. Na, ez is megvan és még maradt is egy kis időm. Vajon mi lesz még itt?
_________________
[No Signature Available]
Lotti- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 118
Join date : 2012. Dec. 14.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Lizbet Szer. Márc. 20 2013, 23:38
Bár jegyetek nincs, mégsem adjátok fel és mindegyikőtök a maga módján próbál meg segíteni magán. Egyikőtök furfanggal szedi el a jegyeket egy arra alkalmas társaságtól, míg ketten a szerencsére hagyatkoztok és az cserébe nem is hagy titeket cserben. Olyan is akad köztetek, aki lepasszolja hűséges társának a munka nagy részét. Így vagy úgy, de mindenki sikeresen beszerezte magának azt a kis papírdarabot. Még éppen időben. A visszaszámláló óra eléri az utolsó percét, lassan elérkezik hát az idő. Körülöttetek nagy a mozgolódás, sürgés-forgás. A többi játékos is nyugtalan a kíváncsisága miatt, talán kicsit feszült is a légkör, Elvégre nem egy gyilkos is jelen van. Mikor mutatón négy nulla díszeleg, erőteljes hátszelet éreztek. A frizurátok látja ennek kárát, pár embernek még a jegye is, mert nem vigyázott rá eléggé. Ebben a pillanatban egy hatalmas hajó siklik az égen az összegyűlt tömeg felett, igazán pompás látványt nyújt. Az előkelő jármű tőletek ötven méterre ereszkedik le, még nagyobb szelet kavarva ezzel. Többen ámulnak, nem hisznek a szemüknek, de őket a pénztáros nő ébreszti fel egy kellemetlen dudaszóval.
- Itt van! Megérkezett! A jegyekkel rendelkezők fáradjanak a leengedett rámpákhoz. Jó szórakozást – Mindenki egyszerre mozdul meg, haladtok az égi hajó felé. Előbb vagy utóbb ti is odakeveredtek. A jegyeteket robosztus alkatú, sötétbőrű férfiak veszi át, kiknek arcát arany maszk takarja. Átadás után jelenik meg a küldetés ablak. Rajtatok áll, hogy elfogadjátok-e. Ha igen akkor az őrök utat engednek nektek, a mozgó lépcső pedig már úton is van veletek a fedélzetre. Pár dologra felfigyelhettek, míg a hajóra tartotok. Egy fiatalember kötözködik az egyik őrrel.
- De már mondtam, hogy van jegyem! Vettem, érted te állat? Kérdezd meg azt a nőt, ha nem hiszed el. Egy négylábú csúnya valami fellökött és kitépte a kezemből a jegyemet, de én VETTEM- kötekedik tovább, próbál tolongani, de mindhiába, nem engedik fel. Lottin kívül egyikőtök sem érheti igazán a helyzetet, így járt szegény szerencsétlen. Szép nagy fedélzetre érkeztek meg, tele stílusosan, szimmetrikusan elhelyezett asztalokkal. Rengeteg étel és ital található rajtuk. Arra is gondoltak, aki nem veti meg az alkoholt. Egy narancs indikátoros banda már disznó módjára rá is veti magát az egyik asztalra. Gusztustalan egy látvány. Ti is fogyaszthattok kedvetek szerint, még el is rakhattok belőle. Falatozásotok közepette egy fiatal szemüveges férfi jelenik meg egy emelvényen és figyelmet kér tőletek, ezt jelzi is keze felemelésével.
- Szép estét kívánok az itt megjelent uraknak és hölgyeknek egyaránt. Arthur Smith a becses nevem. Örvendek!- mutatkozik be nektek nagy alázattal
- Üdvözlöm önöket Astrum fedélzetén. Azon kevesek közé tartoznak, akik felszállhattak eme kivételes járműre. Ami elviszi magukat a paradicsomba. Kivételes szerencsével rendelkeznek mindannyian, egytől-egyig. – egy kis tapssal illet meg titeket.
- Érezzék jól magukat, fogyasszanak egészséggel. Én visszavonulok egy kicsit. Ha kérdésük lenne, a harmadik szinten megtalálnak- Újabb meghajlás, majd el is tűnik a forgatagban. Szabadon dönthettek, hogy mit csináltok. Leülhettek vacsorázni, kérdezősködhettek, körbejárhatjátok a hajót,. Van kaszinó részleg, medence, pezsgőfürdő, szinte minden. Érezzétek jól magatokat, mintha csak egy ötcsillagos szállodában lennétek. Ha le akarnátok menni a hajóról, akkor az őrök szótlanul az utatokat állják. A személyzet sem szól hozzátok, csak mosolyognak és hozzák a rendelést.
Érezzétek jól magatokat, szórakozzatok, vagy éppen depizzetek, csináljak felfordulást, ha úgy tetszik, Aki kaszinóra vetemedne, az dobjon 3 Halál/korona Kockával.
>>Esutel, ha Kenzo nem adna neked jegyet, akkor a megszerzését írd bele ebbe a postodba. Köszönöm! ^^<<
Sorrend: nincs
Határidő: 3 nap/fő
- Itt van! Megérkezett! A jegyekkel rendelkezők fáradjanak a leengedett rámpákhoz. Jó szórakozást – Mindenki egyszerre mozdul meg, haladtok az égi hajó felé. Előbb vagy utóbb ti is odakeveredtek. A jegyeteket robosztus alkatú, sötétbőrű férfiak veszi át, kiknek arcát arany maszk takarja. Átadás után jelenik meg a küldetés ablak. Rajtatok áll, hogy elfogadjátok-e. Ha igen akkor az őrök utat engednek nektek, a mozgó lépcső pedig már úton is van veletek a fedélzetre. Pár dologra felfigyelhettek, míg a hajóra tartotok. Egy fiatalember kötözködik az egyik őrrel.
- De már mondtam, hogy van jegyem! Vettem, érted te állat? Kérdezd meg azt a nőt, ha nem hiszed el. Egy négylábú csúnya valami fellökött és kitépte a kezemből a jegyemet, de én VETTEM- kötekedik tovább, próbál tolongani, de mindhiába, nem engedik fel. Lottin kívül egyikőtök sem érheti igazán a helyzetet, így járt szegény szerencsétlen. Szép nagy fedélzetre érkeztek meg, tele stílusosan, szimmetrikusan elhelyezett asztalokkal. Rengeteg étel és ital található rajtuk. Arra is gondoltak, aki nem veti meg az alkoholt. Egy narancs indikátoros banda már disznó módjára rá is veti magát az egyik asztalra. Gusztustalan egy látvány. Ti is fogyaszthattok kedvetek szerint, még el is rakhattok belőle. Falatozásotok közepette egy fiatal szemüveges férfi jelenik meg egy emelvényen és figyelmet kér tőletek, ezt jelzi is keze felemelésével.
- Szép estét kívánok az itt megjelent uraknak és hölgyeknek egyaránt. Arthur Smith a becses nevem. Örvendek!- mutatkozik be nektek nagy alázattal
- Üdvözlöm önöket Astrum fedélzetén. Azon kevesek közé tartoznak, akik felszállhattak eme kivételes járműre. Ami elviszi magukat a paradicsomba. Kivételes szerencsével rendelkeznek mindannyian, egytől-egyig. – egy kis tapssal illet meg titeket.
- Érezzék jól magukat, fogyasszanak egészséggel. Én visszavonulok egy kicsit. Ha kérdésük lenne, a harmadik szinten megtalálnak- Újabb meghajlás, majd el is tűnik a forgatagban. Szabadon dönthettek, hogy mit csináltok. Leülhettek vacsorázni, kérdezősködhettek, körbejárhatjátok a hajót,. Van kaszinó részleg, medence, pezsgőfürdő, szinte minden. Érezzétek jól magatokat, mintha csak egy ötcsillagos szállodában lennétek. Ha le akarnátok menni a hajóról, akkor az őrök szótlanul az utatokat állják. A személyzet sem szól hozzátok, csak mosolyognak és hozzák a rendelést.
Érezzétek jól magatokat, szórakozzatok, vagy éppen depizzetek, csináljak felfordulást, ha úgy tetszik, Aki kaszinóra vetemedne, az dobjon 3 Halál/korona Kockával.
>>Esutel, ha Kenzo nem adna neked jegyet, akkor a megszerzését írd bele ebbe a postodba. Köszönöm! ^^<<
Sorrend: nincs
Határidő: 3 nap/fő
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Nio Csüt. Márc. 21 2013, 10:22
Egészen a "műsor" kezdetéig fürkésztem a terepet. Hála az égnek nem jött vissza a civakodó gerlepár, így be tudtam menni és meg tudtam nézni mi is ez a valami.
Nem kellett sokáig várni, hamarosan megjelent egy repülő hajó, és kezdetét vette valami. Végre történik valami érdekes. Álltam fel majd tapogattam meg végtagjaim, elraktam lándzsám és indultam el a jármű felé. Ahogy közeledtem felé kíváncsiságom egyre csak nőtt, most végre megtudok mindent ezzel kapcsolatban.
Nehezen keveredtem a bejárathoz, de mikor odaértem kicsit megijedtem. A jegyemet nyújtottam mikor egy egzotikus maszkos ember elvette azt. Aztán megjelent egy küldetés. Gyorsan elolvastam és mivel kíváncsi voltam felvettem, majd felmentem a hajóra az ijesztő jegyszedő mellett. Első gondolatom az volt, mikor a jegyszedőt megláttam, hogy valami horrorisztikus cirkusz ez az Astrum. De mikor beléptem cirkuszi porond helyett valami egészen más fogadott. Egy svédasztalos étterem képe.
Szépen elrendezett asztalok egy óriási teremben. Valamint étel, ital amíg a szem ellát, ebben az esetben amíg fér, minden asztal rogyásig. Egyesek ezt kihasználták és rá is vetették magukat az ételre, mintha életükben nem ettek volna még soha. Nem volt egy szép látván. Igyekeztem emiatt, az ilyen helyektől olyan távol helyet keresni amilyen távol csak lehet.
Nem sokára megjelent feltehetőleg a műsorvezető, aki üdvözölte a vendégeit és mint kiderült az Astrum a hajó neve, de hogy pontosan mi lesz itt azt még mindig nem értettem. Pontosan vajon hová is mehetünk? Majd kiderül, viszont addig nem kéne galibát okozni, felszállás után nem szeretném, ha kihajítanának.
Pár perc tétovázás után végül úgy döntöttem, hogy kicsit meg kéne ismerni a terepet. Felvettem valami italt a hozzám legközelebb felállított asztalhoz és elindultam felfedező útra. Mint egy kaszinó és egy luxus szálloda keveréke. Sétáltam tátott szájjal. Mikor megláttam,, hogy van medence és egyéb, hasonló kényeztetős dolgok, sajnáltam, hogy nincsen nálam fürdőruci, bár ahogy elnéztem egyeseket nem zavart az ideillő ruhadarab hiány és fehérneműben mentek a vízbe. Engem viszont zavart, így csak leültem és néztem ki a fejemből.
Hogy őszinte legyek még most se értettem mi a küldetés itt, vagy hogy mi is ez és hová megyünk. Meg kéne keresni azt a műsorvezető fazont, hátha felvilágosít. Gondoltam, ám mégse indultam.
Kicsit magányosnak is éreztem magamat, ahogy itt ültem és néztem a szórakozókat. Persze itt jóval jobb volt a helyzet, mint feltehetőleg az ebédlő részben. Viszont itt vagyok egy halom játékos között és unatkozom. Dőltem hátra. Azonban, ha jobban belegondolok most pihenhetek és lazulhatok. Majdcsak lesz valahogy és kilyukadunk valahová.
Nem kellett sokáig várni, hamarosan megjelent egy repülő hajó, és kezdetét vette valami. Végre történik valami érdekes. Álltam fel majd tapogattam meg végtagjaim, elraktam lándzsám és indultam el a jármű felé. Ahogy közeledtem felé kíváncsiságom egyre csak nőtt, most végre megtudok mindent ezzel kapcsolatban.
Nehezen keveredtem a bejárathoz, de mikor odaértem kicsit megijedtem. A jegyemet nyújtottam mikor egy egzotikus maszkos ember elvette azt. Aztán megjelent egy küldetés. Gyorsan elolvastam és mivel kíváncsi voltam felvettem, majd felmentem a hajóra az ijesztő jegyszedő mellett. Első gondolatom az volt, mikor a jegyszedőt megláttam, hogy valami horrorisztikus cirkusz ez az Astrum. De mikor beléptem cirkuszi porond helyett valami egészen más fogadott. Egy svédasztalos étterem képe.
Szépen elrendezett asztalok egy óriási teremben. Valamint étel, ital amíg a szem ellát, ebben az esetben amíg fér, minden asztal rogyásig. Egyesek ezt kihasználták és rá is vetették magukat az ételre, mintha életükben nem ettek volna még soha. Nem volt egy szép látván. Igyekeztem emiatt, az ilyen helyektől olyan távol helyet keresni amilyen távol csak lehet.
Nem sokára megjelent feltehetőleg a műsorvezető, aki üdvözölte a vendégeit és mint kiderült az Astrum a hajó neve, de hogy pontosan mi lesz itt azt még mindig nem értettem. Pontosan vajon hová is mehetünk? Majd kiderül, viszont addig nem kéne galibát okozni, felszállás után nem szeretném, ha kihajítanának.
Pár perc tétovázás után végül úgy döntöttem, hogy kicsit meg kéne ismerni a terepet. Felvettem valami italt a hozzám legközelebb felállított asztalhoz és elindultam felfedező útra. Mint egy kaszinó és egy luxus szálloda keveréke. Sétáltam tátott szájjal. Mikor megláttam,, hogy van medence és egyéb, hasonló kényeztetős dolgok, sajnáltam, hogy nincsen nálam fürdőruci, bár ahogy elnéztem egyeseket nem zavart az ideillő ruhadarab hiány és fehérneműben mentek a vízbe. Engem viszont zavart, így csak leültem és néztem ki a fejemből.
Hogy őszinte legyek még most se értettem mi a küldetés itt, vagy hogy mi is ez és hová megyünk. Meg kéne keresni azt a műsorvezető fazont, hátha felvilágosít. Gondoltam, ám mégse indultam.
Kicsit magányosnak is éreztem magamat, ahogy itt ültem és néztem a szórakozókat. Persze itt jóval jobb volt a helyzet, mint feltehetőleg az ebédlő részben. Viszont itt vagyok egy halom játékos között és unatkozom. Dőltem hátra. Azonban, ha jobban belegondolok most pihenhetek és lazulhatok. Majdcsak lesz valahogy és kilyukadunk valahová.
_________________
- 20.Szint:
- Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70
Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)
- Futnak:
- Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
Nio- Harcművész
- Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Dr. Hannibal Dan Csüt. Márc. 21 2013, 15:36
A visszaszámláló órát figyeltem, és amikor az utolsó másodpercekhez ért, hangosan számoltam vissza.
- Három, kettő, egy, vééégeeeeeeee! - kiabáltam csilingelő hangon örömömben. Bűntudatos voltam a jegyemet illetően, de ez már elszállt, helyét átvette az izgalom.
-Astrum, astrum, astrum.. Mi lehetsz te.. - mormogtam az orrom alatt. Hirtelen erős szél ütött meg, ami nem kis bánatomra összekócolta csodás hajamat, és még a szoknyácskámat is meglendítette. Szerencsére még időben megfogtam, így semmi nemű villantásra nem kerülhetett sor, de így is olyan erősen megcsapott, hogy az én kis könnyű súlyomat magával ragadta, és belökött az előttem elterülő bokorba. Kisebb káromkodás közepette kászálódtam ki onnan, de nem úgy, mint a kocsis, csak szépen, finoman. Leporolgattam magam, és felnéztem, ekkor egy hatalmas nagy hajót láttam. Ámulva álltam, és figyeltem, vagyis álltam volna, de a hajótól származó újabb széllökés miatt megint a bokorban landoltam. Amíg a gép le nem szállt, onnan el sem mozdultam, mert minek, hisz úgy is visszaesnék. A tömegben kavarogtam a jármű felé, miközben izgatott is voltam, de féltem is. Egy nagy darab bácsinak adtam a jegyemet, még meg is jegyeztem, hogy teljesen olyan, mint valami gorilla. Belépve az ajtón először is egy csomó disznót pillantottam meg. Nem hiszem el, hogy egyesek nem elég kulturáltak ahhoz, hogy normálisan egyenek. Egy másik asztalhoz mentem, és ebből-abból csipegetve megmutattam nekik, milyen is az úri modor, miközben megvető pillantásokat szegeztem feléjük. Nemsokára egy férfi jelent meg, és köszöntött minket. Egy tapssal díjaztam, majd nem foglalkoztam tovább vele, elmentem felfedező útra. Először is, megtaláltam a kaszinót.. Megjegyeztem a helyet, mert mindenképp ki akartam próbálni, gondoltam majd vissza jövök később. Ezek után egy szép kis éttermet találtam, ahol párocskák enyelegtek, meg egy tetszetős virágokkal díszített kis erkélyt, majd hamarosan egy csodaszép kis fürdőt, szaunával, meg mindennel. Hamar át is vettem a fürdő ruhám, és csobbantam egyet. Egy pincérnőtől kértem egy kis innivalót is, azt iszogattam, miközben hátamat a falnak döntve élveztem a pezsgőfürdő adta élvezeteket. Ekkor egy furcsa kis kék törpikét láttam elszaladni.
- Hupikék törpike! - nyitottam kerekre a szemem. Gyorsan felpattantam, és úgy ahogy voltam, vizesen kezdtem utána szaladni. Végig kergettem az egész hajón, s közben másik kis törpöcskéket is láttam, így azokat is megkergettem. Sehogy sem sikerült elkapni egyet sem, és még az a fene Sziamiaú is eltűnt, ahelyett, hogy segítene nekem. Őt is kerestem, de nem találtam. Aztán az egyik őr mellett mintha kislisszolt volna egy törp, így utána akartam menni, de a gorilla nem engedte. Milyen modortalan.
- De én utána akarok menni! A törpécském! Engedjen, maga tuskó! Maga neveletlen fráter! - ütögettem meg a karját. - Jó van, ha nem enged, akkor majd én csapok itt olyan hisztit, hogy azt megemlegeti, de meg ám! - és akkor elkezdtem a földhöz csapkodni a lábamat, és ordítozni, hogy "Engedjen kiiiiii..". Felborogattam az asztalokat, és az őröket kezdtem el kajával dobálni, miközben jól kinyújtottam rájuk a nyelvem. A törpikéket akarom, és ebben nem állítanak meg! Tudom, hogy ott vannak! Biztos a gorillák rejtegetik az én törpjeimet!
- Három, kettő, egy, vééégeeeeeeee! - kiabáltam csilingelő hangon örömömben. Bűntudatos voltam a jegyemet illetően, de ez már elszállt, helyét átvette az izgalom.
-Astrum, astrum, astrum.. Mi lehetsz te.. - mormogtam az orrom alatt. Hirtelen erős szél ütött meg, ami nem kis bánatomra összekócolta csodás hajamat, és még a szoknyácskámat is meglendítette. Szerencsére még időben megfogtam, így semmi nemű villantásra nem kerülhetett sor, de így is olyan erősen megcsapott, hogy az én kis könnyű súlyomat magával ragadta, és belökött az előttem elterülő bokorba. Kisebb káromkodás közepette kászálódtam ki onnan, de nem úgy, mint a kocsis, csak szépen, finoman. Leporolgattam magam, és felnéztem, ekkor egy hatalmas nagy hajót láttam. Ámulva álltam, és figyeltem, vagyis álltam volna, de a hajótól származó újabb széllökés miatt megint a bokorban landoltam. Amíg a gép le nem szállt, onnan el sem mozdultam, mert minek, hisz úgy is visszaesnék. A tömegben kavarogtam a jármű felé, miközben izgatott is voltam, de féltem is. Egy nagy darab bácsinak adtam a jegyemet, még meg is jegyeztem, hogy teljesen olyan, mint valami gorilla. Belépve az ajtón először is egy csomó disznót pillantottam meg. Nem hiszem el, hogy egyesek nem elég kulturáltak ahhoz, hogy normálisan egyenek. Egy másik asztalhoz mentem, és ebből-abból csipegetve megmutattam nekik, milyen is az úri modor, miközben megvető pillantásokat szegeztem feléjük. Nemsokára egy férfi jelent meg, és köszöntött minket. Egy tapssal díjaztam, majd nem foglalkoztam tovább vele, elmentem felfedező útra. Először is, megtaláltam a kaszinót.. Megjegyeztem a helyet, mert mindenképp ki akartam próbálni, gondoltam majd vissza jövök később. Ezek után egy szép kis éttermet találtam, ahol párocskák enyelegtek, meg egy tetszetős virágokkal díszített kis erkélyt, majd hamarosan egy csodaszép kis fürdőt, szaunával, meg mindennel. Hamar át is vettem a fürdő ruhám, és csobbantam egyet. Egy pincérnőtől kértem egy kis innivalót is, azt iszogattam, miközben hátamat a falnak döntve élveztem a pezsgőfürdő adta élvezeteket. Ekkor egy furcsa kis kék törpikét láttam elszaladni.
- Hupikék törpike! - nyitottam kerekre a szemem. Gyorsan felpattantam, és úgy ahogy voltam, vizesen kezdtem utána szaladni. Végig kergettem az egész hajón, s közben másik kis törpöcskéket is láttam, így azokat is megkergettem. Sehogy sem sikerült elkapni egyet sem, és még az a fene Sziamiaú is eltűnt, ahelyett, hogy segítene nekem. Őt is kerestem, de nem találtam. Aztán az egyik őr mellett mintha kislisszolt volna egy törp, így utána akartam menni, de a gorilla nem engedte. Milyen modortalan.
- De én utána akarok menni! A törpécském! Engedjen, maga tuskó! Maga neveletlen fráter! - ütögettem meg a karját. - Jó van, ha nem enged, akkor majd én csapok itt olyan hisztit, hogy azt megemlegeti, de meg ám! - és akkor elkezdtem a földhöz csapkodni a lábamat, és ordítozni, hogy "Engedjen kiiiiii..". Felborogattam az asztalokat, és az őröket kezdtem el kajával dobálni, miközben jól kinyújtottam rájuk a nyelvem. A törpikéket akarom, és ebben nem állítanak meg! Tudom, hogy ott vannak! Biztos a gorillák rejtegetik az én törpjeimet!
_________________
"Io fei gibetto de le mei case." A saját házamat bitómmá teszem.
Dr. Hannibal Dan- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 176
Join date : 2013. Jan. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : 1. szint, védett terület.
Karakterlap
Szint: 7
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Kenzo Kamitora Csüt. Márc. 21 2013, 19:46
OFF: Most hatalmat adtatok a kezembe HAHAHAHAHA! Na jó nem leszek gonosz
ON:
Egy lány lépet elém miközben ültem és a jeggyel játszottam és megszólalt.
- Talán osztódni fogsz, hogy neked kettő kell?
Ahogy a lány próbálkozott szigorúan nézni rám nekem csak az járt a fejemben, hogy most nevessek vagy sem. Majd mikor láttam hogy a Szigorúsága egyre jobban alább hagy így tudtam, hogy a lány alapján véve vidám lehet. Majd ismét megszólalt, igaz az első mondatánál már tudtam mit szeretne.
- Nem adnád nekem? Szükségem van egy jegyre!
-Szia neked is. Hát remélem nem fogok osztódni mert akkor gyűjthetnék pénzt kajára. Nos a jegyet igen nehéz volt megszerezni amint szerintem láttad, de üsse kő neked adom. Amúgy én Kanzo Kamitora vagyok, de ahogy Láthatod a játékos nevem Gokker.
Mosolyogva átadtam a jegyet és vártam azt a maradék kis időt. Hirtelen egy repülő hajó jelent meg előttünk. Urufu felvettem és úgy sétáltam a hajó felé. Igaz a bejutás felettébb sem volt olyan egyszerű dolog hiszen a bejáratnál kezelték a jegyet. Magamban elkezdtem nevetni a kezelők kinézetén és észrevettem egy srácot aki az egyik "kapuban álló"-val. Nem törődtem vele mert már bent voltam. Egyből a kaján akadt meg a szemem és elkezdtem keresni sütit. Nagy nehezen találtam és elkezdtem enni mire egy ember lépett elő és köszöntött minket. Ahogy megtudtam hogy sok minden van itt végig néztem magamon és Urufunak szóltam.
-Menjünk keresni kondit? Talán az is akad itt.
Elindultunk felfedezni a hajót vagyis a kondit megkeresni, de csak nagy nehezen találtunk rá. Én egyből fogtam magam és a súlyok alá feküdtem míg Urufu rohangált körülöttem. Ahogy végeztem a kis edzéssel meglátogattam a fürdőt és mivel nem volt nálam semmi alkalmas ruha a fürdőhöz az alsó gatyámon kivűl így abban merültem el a vízben. Élveztem a nyugodt lazítást, de közben gondolkodtam azon hogy miért vagyunk itt és ez lehetne egy csapda is.
ON:
Egy lány lépet elém miközben ültem és a jeggyel játszottam és megszólalt.
- Talán osztódni fogsz, hogy neked kettő kell?
Ahogy a lány próbálkozott szigorúan nézni rám nekem csak az járt a fejemben, hogy most nevessek vagy sem. Majd mikor láttam hogy a Szigorúsága egyre jobban alább hagy így tudtam, hogy a lány alapján véve vidám lehet. Majd ismét megszólalt, igaz az első mondatánál már tudtam mit szeretne.
- Nem adnád nekem? Szükségem van egy jegyre!
-Szia neked is. Hát remélem nem fogok osztódni mert akkor gyűjthetnék pénzt kajára. Nos a jegyet igen nehéz volt megszerezni amint szerintem láttad, de üsse kő neked adom. Amúgy én Kanzo Kamitora vagyok, de ahogy Láthatod a játékos nevem Gokker.
Mosolyogva átadtam a jegyet és vártam azt a maradék kis időt. Hirtelen egy repülő hajó jelent meg előttünk. Urufu felvettem és úgy sétáltam a hajó felé. Igaz a bejutás felettébb sem volt olyan egyszerű dolog hiszen a bejáratnál kezelték a jegyet. Magamban elkezdtem nevetni a kezelők kinézetén és észrevettem egy srácot aki az egyik "kapuban álló"-val. Nem törődtem vele mert már bent voltam. Egyből a kaján akadt meg a szemem és elkezdtem keresni sütit. Nagy nehezen találtam és elkezdtem enni mire egy ember lépett elő és köszöntött minket. Ahogy megtudtam hogy sok minden van itt végig néztem magamon és Urufunak szóltam.
-Menjünk keresni kondit? Talán az is akad itt.
Elindultunk felfedezni a hajót vagyis a kondit megkeresni, de csak nagy nehezen találtunk rá. Én egyből fogtam magam és a súlyok alá feküdtem míg Urufu rohangált körülöttem. Ahogy végeztem a kis edzéssel meglátogattam a fürdőt és mivel nem volt nálam semmi alkalmas ruha a fürdőhöz az alsó gatyámon kivűl így abban merültem el a vízben. Élveztem a nyugodt lazítást, de közben gondolkodtam azon hogy miért vagyunk itt és ez lehetne egy csapda is.
_________________
![[Küldetés] Orosz Rulett 578794_550799711608320_1878183280_n](https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/578794_550799711608320_1878183280_n.jpg)
Kenzo Kamitora- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 30
Join date : 2013. Jan. 25.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Koshitsu Esutel Szomb. Márc. 23 2013, 12:28
*Nem, nem láttam, hogy szerezte a jegyet, igazából nem is akartam tudni. Válaszára, bemutatkozására, és kijelentésére, hogy talán láttam a hadműveletét, csak elhúztam a számat. Inkább nem reagáltam rá.*
- Esutel. Köszönöm.
*Mondtam most már szelídebben, s átvettem a jegyet. Nagyon vigyázni akartam rá, erősen fogtam. Nem álltam le vele játszani. Nem mentem el a sráctól, de elfordultam a visszaszámlálót nézni. Mikor a közönség elkezdte hangosan nagy örömmel 10től visszafele mondani a számokat, én csak enyhén mosolyogtam, nem szóltam. Valahogy fura volt nekem az egész. Bár az tény, hogy itt, a SAOban semmi sem az, aminek látszik, így nem mertem semminek sem önfeledten örülni. Sokkal óvatosabb vagyok. Majd megérkezett nagy széllel egy hajó. Ez kicsit csodás volt számomra, úgyhogy kikerekedett szemekkel, s mosolyogva néztem a hajó érkeztét. Majd szépen sorban felmentünk rá, a jegyeket megmutattuk. A lázadozó hoppon maradt srác miatt hátrafordultam, s bámultam a jelenetet, míg lehetett. Sajnáltam. Hisz én ingyen kaptam, ő meg megvette, de elvesztette. Vajon az ő jegye van nálam? Eldöntöttem, hogy ha valaha még találkozom vele, kifizetem neki a jegy árát. Szóval végre a fedélzeten találtam magam. Egyesek már rá is vetették magukat az egyik asztalra, én is odasétáltam az egyikhez, de csak leemeltem egy sütit, s állva néztem körbe, hogy milyen is ez a hajó. Ekkor jelent meg a házigazda. A "Paradicsom" kifejezésre felvontam bizalmatlanul a szemöldököm. *
~ Tán meg akar minket ölni? ~
* Úgy voltam vele, hogy ez egy küldetés. Bármi lehet benne. Semmiben sem bízhatok, nem veszíthetem el a fejem. A kastélyban sem ettem egy falatot sem, bár kiderült, hogy nem ártott volna meg, ezért is vettem most egy sütit, de nem hagyom, hogy önfeledten elszórakozzak. Ezt akarják, hogy figyelmetlenek legyünk. És akkor ezután jön majd a kihívás. Amire vagy fel vagyunk készülve, vagy nem. Amikor távozik a beszélő, enyhe tapsot lehet hallani, nekem eszemben sincs fárasztani a karomat, hogy csak csattogjak. Elindultam körbenézni. Végigjártam a helyeket, de semmit sem próbáltam ki. Legszívesebben a medencénél maradva lefeküdtem volna egy padra, de nem engedtem a kísértésnek. *
~ Maradj eszednél, s légy gyanakvó! ~
* Tehát nem tettem egyebet, csak sétálgattam, s figyeltem, kik vannak itt. A távolban egy ismerős lányt fel is fedeztem. Azt hiszem Lotti a neve. Elfintorodtam. Aztán eszembe jutott, hogy anno, azon az éjszakán eldöntöttem, hogy ha újra találkozok vele, megismerem. Így erőt vettem magamon, s hozzá sétáltam. *
- Szerbusz, Esutel vagyok. Emlékszel rám?
*Kérdeztem barátságos tekintettel. *
//Érdekelne, hogy a szemüveges házigazda és az őrök JK-k vagy NJK-k. //
- Esutel. Köszönöm.
*Mondtam most már szelídebben, s átvettem a jegyet. Nagyon vigyázni akartam rá, erősen fogtam. Nem álltam le vele játszani. Nem mentem el a sráctól, de elfordultam a visszaszámlálót nézni. Mikor a közönség elkezdte hangosan nagy örömmel 10től visszafele mondani a számokat, én csak enyhén mosolyogtam, nem szóltam. Valahogy fura volt nekem az egész. Bár az tény, hogy itt, a SAOban semmi sem az, aminek látszik, így nem mertem semminek sem önfeledten örülni. Sokkal óvatosabb vagyok. Majd megérkezett nagy széllel egy hajó. Ez kicsit csodás volt számomra, úgyhogy kikerekedett szemekkel, s mosolyogva néztem a hajó érkeztét. Majd szépen sorban felmentünk rá, a jegyeket megmutattuk. A lázadozó hoppon maradt srác miatt hátrafordultam, s bámultam a jelenetet, míg lehetett. Sajnáltam. Hisz én ingyen kaptam, ő meg megvette, de elvesztette. Vajon az ő jegye van nálam? Eldöntöttem, hogy ha valaha még találkozom vele, kifizetem neki a jegy árát. Szóval végre a fedélzeten találtam magam. Egyesek már rá is vetették magukat az egyik asztalra, én is odasétáltam az egyikhez, de csak leemeltem egy sütit, s állva néztem körbe, hogy milyen is ez a hajó. Ekkor jelent meg a házigazda. A "Paradicsom" kifejezésre felvontam bizalmatlanul a szemöldököm. *
~ Tán meg akar minket ölni? ~
* Úgy voltam vele, hogy ez egy küldetés. Bármi lehet benne. Semmiben sem bízhatok, nem veszíthetem el a fejem. A kastélyban sem ettem egy falatot sem, bár kiderült, hogy nem ártott volna meg, ezért is vettem most egy sütit, de nem hagyom, hogy önfeledten elszórakozzak. Ezt akarják, hogy figyelmetlenek legyünk. És akkor ezután jön majd a kihívás. Amire vagy fel vagyunk készülve, vagy nem. Amikor távozik a beszélő, enyhe tapsot lehet hallani, nekem eszemben sincs fárasztani a karomat, hogy csak csattogjak. Elindultam körbenézni. Végigjártam a helyeket, de semmit sem próbáltam ki. Legszívesebben a medencénél maradva lefeküdtem volna egy padra, de nem engedtem a kísértésnek. *
~ Maradj eszednél, s légy gyanakvó! ~
* Tehát nem tettem egyebet, csak sétálgattam, s figyeltem, kik vannak itt. A távolban egy ismerős lányt fel is fedeztem. Azt hiszem Lotti a neve. Elfintorodtam. Aztán eszembe jutott, hogy anno, azon az éjszakán eldöntöttem, hogy ha újra találkozok vele, megismerem. Így erőt vettem magamon, s hozzá sétáltam. *
- Szerbusz, Esutel vagyok. Emlékszel rám?
*Kérdeztem barátságos tekintettel. *
//Érdekelne, hogy a szemüveges házigazda és az őrök JK-k vagy NJK-k.
//
Koshitsu Esutel- Íjász
- Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Artes Limen
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales -
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Lotti Hétf. Márc. 25 2013, 15:51
Nagyon meglepődök, mikor egy repülő hajóra hajazó gép száll alá, egészen közel az embersereglethez, akik visszataszító módon tolonganak. Én aztán biztos, hogy nem állok be a csordába, hogy behajtsanak a karámba a többi marhával együtt..! Jó persze, én is akarok azt az állítólagos kincset, de nem fogok összepréselődni két tagbaszakadt idióta között, akik szintúgy furakodnak előre. Nem, én inkább kivárok, míg a csorda feltipeg, én meg utánuk, mint egy sereghajtó pásztor, oldalamon Starkkal, nyakamban pedig Wywernnel.
Egy nagy kigyúrt alak, arcán maszkkal, elkéri a jegyemet, én pedig egy megadó mozdulattal nyújtom át neki. Amint már a kezében van, nyílik is előttem egy ablak, ami a küldetést hivatott elfogadtatni velem. Köröz egy kicsit a szemem, majd jelentőségteljesen rábököm az elfogadást jóváhagyó gombra. Az jegyszedő előzékenyen utat ad, mire én nyomban elkezdek felfelé masírozni. Elég szokatlan a lépcső, még akkor is, ha ebben a világban létezhet. Utoljára a valóságban lépcsőztem, s már el is felejtettem, hogy mennyire fáradtságos mozdulatsor rejtőzik az ártatlan léptek sokasága mögött. Az, hogy jelen esetben ez egy mozgólépcső, mindegy...
A hátam mögül magyarázó hangvételű monológra leszek figyelmes, így fejemet arra kanyarítom. Egy fiatal srác bizonygatja, hogy volt jegye, de egy állítólagos szörny elvette tőle. Kérdően tekintek Starkra, aki csak egy fancsali vigyorral válaszol, Wywern egyetértően felszisszen. Nem túl látványosan, de szétteszem a karjaimat.
- Így járt. - szavaimra Stark is lelkesebb ábrázatot ölt magára, ha a szemem nem káprázik, akkor az ő eddigi gyengén pislákoló pillantása újra izzó szembogárrá tüzesedik. Talán érti, amikor ilyen burkoltan megdicsérem? De csak annyira, mint amennyit egy rozoga autónak köszönünk meg, hogy elvitt minket messzire és nem purcant ki alattunk...
És a fedélzet! Ó, a fedélzet! Mint a paradicsom! Kaja, pia, jó pasik és kaja. Nem teketóriázok, azonnal ott termek a svédasztal mellett, s kis tányérkákkal mit sem törődve nyomban a kezembe kaparintom a legfinomabb falatokat. Persze azok sem időznek kacsóimban, nyomban tömöm be őket a számba. Úhh, ohh! De fincsi! - tuszkolom be, ami elfér, majd csak akkor hagyom abba, amikor több furcsálló tekintet is rám szegeződik. Úgy teszem, mintha mi se történ volna. A kezemben maradt aprósüteményt Starknak nyújtom, aki lenyalja azt a kezemről. Pff, nem is tudom mire számítottam...
Fintorogva emelem fel és vizsgálom meg a nyálas kezemet, majd egy jól irányzott mozdulattal rácsapok az asztalon heverő szalvéták egy nagy halmára. A súrlódó erőnek köszönhetően egyből eltűnik róla a ragacsos massza. Wywern elégedetlenül szisszen rám. Nem tudom mit csinálhatnék vele, nincs itt semmi rágcsáló, amivel etethetném...
A következő asztalon töménytelen pia foglal helyet. Ízletesnek tűnnek, na meg üdítőnek! Töltök is magamnak egy kis kólát, olyan rég ittam már, hogy az ízére se emlékszem... A fekete löttyből aztán a kígyó és a csupakabra is kap egy keveset. Ők nagy valószínűséggel még sosem ittak, hát itt a remek alkalom, hogy belekóstoljanak. Miután megisznak ketten egy-egy félpohárral, a szemük csillogni kezd. Itt húzom meg a határt és bármilyen kedvesen is néznek rám, nem adok egyiknek sem.
A fiatal srác tűnik fel. Sármos és gazdagnak tűnik. Szemöldököm megemelkedik, ahogy szavalni kezdi az üdvözlő szövegét. Nem is tart sokáig. Mint kiderül, Astrum nem egy személy, hanem maga a hajó. Így aztán teljesen nyugodt lelkiismerettel intek le egy pincérsrácot azzal a felkiáltással, hogy "Hozni sör! Mostan!"
Nyugodt félmagányomat azonban nem kell egyedül élveznem, ugyan is egy fiatal, szőke lány társul hozzám, Esutel néven bemutatkozva. Az agyam fogaskerekei szerencsére akadály nélkül gördülnek és eszembe is jut, hogy honnan olyan ismerős az arca. Ő is ott volt, mikor megismertem Petert. Alister kíséretében. Ennél többet nem tudok róla, nem beszéltem vele, nem ismerem.
- Szia! Igen, én emlékez. Te is Astrum? Gut-gut! - köszönöm vissza neki, s máris elárasztom tökéletlen japán-tudásommal, mely olyan mélyről fakad, hogy vissza kéne tolnom egy kis sörrel. Hol van már?!
- Áhh, igen! Ő Stark... És Wywern. - mutatok először a szörnyű csupakapbrára, majd a kígyóra a nyakamban, aki megint csak egy szisszenéssel kommentál...
Egy nagy kigyúrt alak, arcán maszkkal, elkéri a jegyemet, én pedig egy megadó mozdulattal nyújtom át neki. Amint már a kezében van, nyílik is előttem egy ablak, ami a küldetést hivatott elfogadtatni velem. Köröz egy kicsit a szemem, majd jelentőségteljesen rábököm az elfogadást jóváhagyó gombra. Az jegyszedő előzékenyen utat ad, mire én nyomban elkezdek felfelé masírozni. Elég szokatlan a lépcső, még akkor is, ha ebben a világban létezhet. Utoljára a valóságban lépcsőztem, s már el is felejtettem, hogy mennyire fáradtságos mozdulatsor rejtőzik az ártatlan léptek sokasága mögött. Az, hogy jelen esetben ez egy mozgólépcső, mindegy...
A hátam mögül magyarázó hangvételű monológra leszek figyelmes, így fejemet arra kanyarítom. Egy fiatal srác bizonygatja, hogy volt jegye, de egy állítólagos szörny elvette tőle. Kérdően tekintek Starkra, aki csak egy fancsali vigyorral válaszol, Wywern egyetértően felszisszen. Nem túl látványosan, de szétteszem a karjaimat.
- Így járt. - szavaimra Stark is lelkesebb ábrázatot ölt magára, ha a szemem nem káprázik, akkor az ő eddigi gyengén pislákoló pillantása újra izzó szembogárrá tüzesedik. Talán érti, amikor ilyen burkoltan megdicsérem? De csak annyira, mint amennyit egy rozoga autónak köszönünk meg, hogy elvitt minket messzire és nem purcant ki alattunk...
És a fedélzet! Ó, a fedélzet! Mint a paradicsom! Kaja, pia, jó pasik és kaja. Nem teketóriázok, azonnal ott termek a svédasztal mellett, s kis tányérkákkal mit sem törődve nyomban a kezembe kaparintom a legfinomabb falatokat. Persze azok sem időznek kacsóimban, nyomban tömöm be őket a számba. Úhh, ohh! De fincsi! - tuszkolom be, ami elfér, majd csak akkor hagyom abba, amikor több furcsálló tekintet is rám szegeződik. Úgy teszem, mintha mi se történ volna. A kezemben maradt aprósüteményt Starknak nyújtom, aki lenyalja azt a kezemről. Pff, nem is tudom mire számítottam...
Fintorogva emelem fel és vizsgálom meg a nyálas kezemet, majd egy jól irányzott mozdulattal rácsapok az asztalon heverő szalvéták egy nagy halmára. A súrlódó erőnek köszönhetően egyből eltűnik róla a ragacsos massza. Wywern elégedetlenül szisszen rám. Nem tudom mit csinálhatnék vele, nincs itt semmi rágcsáló, amivel etethetném...
A következő asztalon töménytelen pia foglal helyet. Ízletesnek tűnnek, na meg üdítőnek! Töltök is magamnak egy kis kólát, olyan rég ittam már, hogy az ízére se emlékszem... A fekete löttyből aztán a kígyó és a csupakabra is kap egy keveset. Ők nagy valószínűséggel még sosem ittak, hát itt a remek alkalom, hogy belekóstoljanak. Miután megisznak ketten egy-egy félpohárral, a szemük csillogni kezd. Itt húzom meg a határt és bármilyen kedvesen is néznek rám, nem adok egyiknek sem.
A fiatal srác tűnik fel. Sármos és gazdagnak tűnik. Szemöldököm megemelkedik, ahogy szavalni kezdi az üdvözlő szövegét. Nem is tart sokáig. Mint kiderül, Astrum nem egy személy, hanem maga a hajó. Így aztán teljesen nyugodt lelkiismerettel intek le egy pincérsrácot azzal a felkiáltással, hogy "Hozni sör! Mostan!"
Nyugodt félmagányomat azonban nem kell egyedül élveznem, ugyan is egy fiatal, szőke lány társul hozzám, Esutel néven bemutatkozva. Az agyam fogaskerekei szerencsére akadály nélkül gördülnek és eszembe is jut, hogy honnan olyan ismerős az arca. Ő is ott volt, mikor megismertem Petert. Alister kíséretében. Ennél többet nem tudok róla, nem beszéltem vele, nem ismerem.
- Szia! Igen, én emlékez. Te is Astrum? Gut-gut! - köszönöm vissza neki, s máris elárasztom tökéletlen japán-tudásommal, mely olyan mélyről fakad, hogy vissza kéne tolnom egy kis sörrel. Hol van már?!
- Áhh, igen! Ő Stark... És Wywern. - mutatok először a szörnyű csupakapbrára, majd a kígyóra a nyakamban, aki megint csak egy szisszenéssel kommentál...
_________________
[No Signature Available]
Lotti- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 118
Join date : 2012. Dec. 14.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Lizbet Hétf. Márc. 25 2013, 19:37
Mindegyikőtök megtalálta a maga kis szórakozását. Igaz valaki inkább magába fordult, mintsem szórakozna. Nio téged meg is bámulnak a játékosok rendesen, páran hívogatnak is magukhoz, fiúk persze, kacsingatnak, utalgatnak, némelyikük már átlépi a jó ízlés határait.
Kenzo mind a kondiban, mind a medencéknél figyelemmel kísérnek téged, bizonyára szokatlan hajszíned miatt, esetleg kidolgozott izmaiddal érsz el némi hatást. Lányok egy-két csoportja is téged bámul, összesúgnak, kuncognak. Valószínűleg felkeltetted magadra a figyelmet.
Lizzy kis kergetőzéseddel eléred, hogy páran nem éppen szép szavakat kiabáljanak utánad. Az Őröknél nem éred el a hatást, még a hisztid ellenére sem. Továbbra is mozdulatlanul áll a maszkos, nagydarab férfi. Ami rettentően furcsa, hogy akkor sem reagálnak, mikor az eldobott étel csattan rajtuk. Velük ellentétben pár játékos rosszindulatát sikerül kivívnod az asztalos malőröddel. Nagyon mérgesen néznek rád és pár narancs indikátoros meg is indul feléd
- Mit képzelsz magadról kislány?!- förmednek rád és közelednek feléd. Az biztos, hogy jóra nem számíthatsz.
Esutel és Lotti ti nyugodtan beszélgettek. Igaz, hogy az a Chupacabra félelmet sugároz. Pár méter sugarú körben el is kerülik. Ez lehet előny, vagy hátrány is. Nincs a közeletekben senki, mégsem veszik le a szemüket arról az „izéről”, mi mellettetek áll. A férfiakon nagyon látszik, hogy beszélgetnének veletek, de a testőrötök ügyesen végzi a dolgát.
Ha valaki közületek kinézne a hajó oldalán, láthatja, hogy már a fellegekben vagytok. Semmi szárazföld, csak a sötét fellegek. Nem éreztetek semmi rázkódást, olyan érzés ez, mintha mozdulatlan lenne a hajó a szilárd talajon, becsapós. Nyugisan telik az idő egy bizonyos pontig. Tízet üt az óra, halk harangszót hallotok. Innentől kezdve furcsaságok sorozata következik.
Nio és Kenzo nálatok a medencékben, pezsgőfürdőkben lévő emberek hírtelen eltűnnek, valami lehúzza őket a víz alá és csak pixel darabok maradnak utánuk. A megmaradtak eszeveszetten próbálnak kikászálódni. Hírtelen nagy lett a káosz.
Esutel, Lotti nálatok a svédasztaloknál lévők egy része habzó szájjal esnek össze, rángatóznak a földön. Életük folyamatosan csökken, míg teljesen el nem fogy.
Lizzy a téged kergető csúnya bácsik is hasonlóan járnak. Ki tőr a pánik. Sikítások, jajveszékelések minden irányból. Lökdösődnek a játékosok. Páran megpróbálnak lejutni a hajókról, balszerencséjükre az őrök is bekeményítenek. Előveszik méretes csatabárdjaikat, és akik közel merészkednek a hajó szélére, egy csapással elintézik. Egyetlen egy csapással. Nem támadnak meg mást, csak és kizárólag azokat, akik túl közel merészkednek hozzájuk. A hajó úgy is magasan jár, értelmetlen lenne leugrani. Arthur mindeközben megjelenik ugyan azon az emelvényen mit először. Kezében pezsgős poharat szorongat és elégedetten mosolygott.
Mit tesztek? Hogyan élitek meg ezt az egészet?
>> Arthur minden bizonnyal játékos, az őrök pedig njk-k Esutel ^^ <<
Sorrend: nincs
Határidő: 3 nap/fő
Kenzo mind a kondiban, mind a medencéknél figyelemmel kísérnek téged, bizonyára szokatlan hajszíned miatt, esetleg kidolgozott izmaiddal érsz el némi hatást. Lányok egy-két csoportja is téged bámul, összesúgnak, kuncognak. Valószínűleg felkeltetted magadra a figyelmet.
Lizzy kis kergetőzéseddel eléred, hogy páran nem éppen szép szavakat kiabáljanak utánad. Az Őröknél nem éred el a hatást, még a hisztid ellenére sem. Továbbra is mozdulatlanul áll a maszkos, nagydarab férfi. Ami rettentően furcsa, hogy akkor sem reagálnak, mikor az eldobott étel csattan rajtuk. Velük ellentétben pár játékos rosszindulatát sikerül kivívnod az asztalos malőröddel. Nagyon mérgesen néznek rád és pár narancs indikátoros meg is indul feléd
- Mit képzelsz magadról kislány?!- förmednek rád és közelednek feléd. Az biztos, hogy jóra nem számíthatsz.
Esutel és Lotti ti nyugodtan beszélgettek. Igaz, hogy az a Chupacabra félelmet sugároz. Pár méter sugarú körben el is kerülik. Ez lehet előny, vagy hátrány is. Nincs a közeletekben senki, mégsem veszik le a szemüket arról az „izéről”, mi mellettetek áll. A férfiakon nagyon látszik, hogy beszélgetnének veletek, de a testőrötök ügyesen végzi a dolgát.
Ha valaki közületek kinézne a hajó oldalán, láthatja, hogy már a fellegekben vagytok. Semmi szárazföld, csak a sötét fellegek. Nem éreztetek semmi rázkódást, olyan érzés ez, mintha mozdulatlan lenne a hajó a szilárd talajon, becsapós. Nyugisan telik az idő egy bizonyos pontig. Tízet üt az óra, halk harangszót hallotok. Innentől kezdve furcsaságok sorozata következik.
Nio és Kenzo nálatok a medencékben, pezsgőfürdőkben lévő emberek hírtelen eltűnnek, valami lehúzza őket a víz alá és csak pixel darabok maradnak utánuk. A megmaradtak eszeveszetten próbálnak kikászálódni. Hírtelen nagy lett a káosz.
Esutel, Lotti nálatok a svédasztaloknál lévők egy része habzó szájjal esnek össze, rángatóznak a földön. Életük folyamatosan csökken, míg teljesen el nem fogy.
Lizzy a téged kergető csúnya bácsik is hasonlóan járnak. Ki tőr a pánik. Sikítások, jajveszékelések minden irányból. Lökdösődnek a játékosok. Páran megpróbálnak lejutni a hajókról, balszerencséjükre az őrök is bekeményítenek. Előveszik méretes csatabárdjaikat, és akik közel merészkednek a hajó szélére, egy csapással elintézik. Egyetlen egy csapással. Nem támadnak meg mást, csak és kizárólag azokat, akik túl közel merészkednek hozzájuk. A hajó úgy is magasan jár, értelmetlen lenne leugrani. Arthur mindeközben megjelenik ugyan azon az emelvényen mit először. Kezében pezsgős poharat szorongat és elégedetten mosolygott.
Mit tesztek? Hogyan élitek meg ezt az egészet?
>> Arthur minden bizonnyal játékos, az őrök pedig njk-k Esutel ^^ <<
Sorrend: nincs
Határidő: 3 nap/fő
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Nio Kedd Márc. 26 2013, 10:21
Ahogy ott ültem a medencénél egy kis ideig ugyan unatkoztam, de hamar felfigyeltek rám és ez az állapot megszűnt. Néhány fiú megbámult, mások hívogattak. Akadtak olyan is akik szinte flörtöltek velem. Ilyen a valóságba nemigen történt még velem. Általában nem vesz észre a másik nem. Lehet hogy én rontom el. Mindenesetre beadtam a derekam és engedtem a csábításnak. Eltettem ruháim nagy részét és hófehér fehérneműmben csatlakoztam hozzájuk és csobbantam a pezsgő fürdőbe. Kellemes volt a víz és a légkör egyaránt. Egy percre se jutott eszembe, hogy miért is vagyok itt.
Egy ideig még élveztem is a bulit, azonban ennek hamar vége szakadt, mert valami borzalmas vette kezdetét egyik pillanatról a másikra. A körülöttem lévő emberek nagy része hirtelen eltűnt, mintha valami lehúzná őket a víz alá és azonnal ki is végezné őket. Utána emiatt sajnos csak pixel darabok jöttek fel, de a lehúzottak nem. A megmaradtak eszeveszetten próbálnak kikászálódni, engem is csak egy hajszál választott el attól, hogy hozzájuk, a pánikolókhoz csatlakozza. Hirtelen nagy lett a káosz és vége lett a paradicsomnak. Talán kezdetét vette a küldi? Vagy ez valami rossz vicc?
Gyorsan kimentem a medencéből, majd visszavettem ruháim egy szempillantás alatt. Még lándzsámmal is felfegyverkeztem a biztonság kedvéért, elvégre sose lehet tudni itt mi fog történni. Utána szinte áttéptem magamat a sikongató tömegen vissza a kajáldás részbe. Ott is nagy volt a pánik. Csak egy valaki érezte magát mondhatni undorítóan, piszkosul jól: az az Arthur nevezetű fazon, a házigazdánk. Ha njk akkor rosszul lett programozva. Ha játékos akkor egy szadista állat.
Ismét megjelent az emelvényen egy pezsgős pohárral. Elégedetten mosolygott, mint szilveszterkor a koccintás után szokás. Valami nem tetszett se benne, se ebben a kiruccanásban. Talán ez az egész utazás, meg a küldetés is bűzlött. Most jutott eszembe, talán ő a fő gonosz? Ha igen akkor ez vagy egy halálos küldetés, vagy egy elmebeteg megoldhatatlan küldetés. Legyen akárhogyan is én ki akarok jutni innen is és a játékból is élve. Csakhogy ez valószínűleg egyedül nem fog menni.
E gondolat után próbáltam körül nézni szövetségesek után, azonban a pánikoló tömegen nem láttam át. Alig tudtam megállni a lábamon, nemhogy szétnézni. Indultam el előszö egy szilárdabb pont keresésére. Ami nem bizonyult könnyűnek.
Egy ideig még élveztem is a bulit, azonban ennek hamar vége szakadt, mert valami borzalmas vette kezdetét egyik pillanatról a másikra. A körülöttem lévő emberek nagy része hirtelen eltűnt, mintha valami lehúzná őket a víz alá és azonnal ki is végezné őket. Utána emiatt sajnos csak pixel darabok jöttek fel, de a lehúzottak nem. A megmaradtak eszeveszetten próbálnak kikászálódni, engem is csak egy hajszál választott el attól, hogy hozzájuk, a pánikolókhoz csatlakozza. Hirtelen nagy lett a káosz és vége lett a paradicsomnak. Talán kezdetét vette a küldi? Vagy ez valami rossz vicc?
Gyorsan kimentem a medencéből, majd visszavettem ruháim egy szempillantás alatt. Még lándzsámmal is felfegyverkeztem a biztonság kedvéért, elvégre sose lehet tudni itt mi fog történni. Utána szinte áttéptem magamat a sikongató tömegen vissza a kajáldás részbe. Ott is nagy volt a pánik. Csak egy valaki érezte magát mondhatni undorítóan, piszkosul jól: az az Arthur nevezetű fazon, a házigazdánk. Ha njk akkor rosszul lett programozva. Ha játékos akkor egy szadista állat.
Ismét megjelent az emelvényen egy pezsgős pohárral. Elégedetten mosolygott, mint szilveszterkor a koccintás után szokás. Valami nem tetszett se benne, se ebben a kiruccanásban. Talán ez az egész utazás, meg a küldetés is bűzlött. Most jutott eszembe, talán ő a fő gonosz? Ha igen akkor ez vagy egy halálos küldetés, vagy egy elmebeteg megoldhatatlan küldetés. Legyen akárhogyan is én ki akarok jutni innen is és a játékból is élve. Csakhogy ez valószínűleg egyedül nem fog menni.
E gondolat után próbáltam körül nézni szövetségesek után, azonban a pánikoló tömegen nem láttam át. Alig tudtam megállni a lábamon, nemhogy szétnézni. Indultam el előszö egy szilárdabb pont keresésére. Ami nem bizonyult könnyűnek.
_________________
- 20.Szint:
- Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70
Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)
- Futnak:
- Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
Nio- Harcművész
- Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Dr. Hannibal Dan Kedd Márc. 26 2013, 13:08
Semmi. Konkrétan még egy rosszindulatú nézést sem értem el az őröknél, nemhogy azt, hogy még ki is engedjenek az ajtón. Viszont pár játékos nem éppen szép szemekkel nézett rám, miután ledöntöttem előlük az asztalokat. El is indult felém pár, nem éppen biztató figura.
- Mit képzelsz magadról kislány?! - kezdtek e felém közeledni.
- És ehhez neked mi közöd? Ha annyira zavarok, ülj át egy másik asztalhoz, nyomorék. - vetettem oda foghegyről. Épp elég ideges voltam az őrök miatt, ahhoz, hogy egyáltalán ne foglalkozzam ilyen zavaró apróságokkal. Viszont azok csak nem akartak tágítani. Robbanás közeli állapotban éreztem magamat. Megfordultam, és szembe néztem velük.
- Akartok egy díszt az arcotokra? - rántottam elő a késemet. Ekkor vettem észre a narancs indikátort a fejük felett. A fenébe, ők már sebesítettek meg embert, párbaj nélkül, engem is simán kinyírnak, ha arról van szó. Mégis mit gondoltam, amikor kikezdtem velük? Én?? Még egy vaddisznót sem bírok megölni, emberekkel meg sosem harcoltam.. No igen, én és az a fránya hirtelen haragom, meg a meggondolatlanságom. Elég nagy pácba kerültem. A férfiak egyre közeledtek felém, arcukon ördögi mosoly. Mit tegyek? Félek!! Elkezdtem hátrálni, de hamarosan a hátam a falnak csapódott, beszorítottak egy sarokba. Behunytam a szemem, és nagy kiáltással elkezdtem feléjük futni, hátha ettől, és a kezemben tartott késtől hirtelen megijednek, és át tudok közöttük törni. Mit érdekel engem, ha megsebzem őket, és én is narancs leszek, a lényeg az, hogy ne halljak meg, és el tudjak futni.
- Áááááááááááááá - sikítottam, és futottam. Ekkor valami keménybe ütköztem, így kinyitottam a szemem. Egy asztal volt. Gyorsan hátranéztem. Sikerült áttörnöm a gonoszok között, de megint felém közeledtek, szitkozódások közepette. Elkezdtem futni, ahogy csak a lábam bírta, végig az étkezőn, végig mindenen. Még mindig fürdőruhában voltam, így ez is eléggé zavart. Hamarosan egy szűk kis folyosóra értem, ahol egy csomó ember volt, így nehezen haladtam, a narancsosok még mindig a nyomomban voltak.
- NE bántsatok! Nem akartam! Nem gondoltam komolyan! De tényleg!!!! - kiáltoztam kétségbeesetten. Ekkor valami nagyon furcsa dolog történt. Mindenki összeesett, és a földre rogyott körülöttem, köztük a támadóim is.
- Mi a fene? - álltam értetlenül, majd elért a pánik, és elkezdtem összevissza rohangálni, mint valami mérgezett egér.
- Úristen! Úristeeeeeeeen! Mi van itt?? Áááááá.. Ki akarok menni!!! - futottam az ajtókhoz, de az őrök megint utamat állták, az ablakból meg láttam, hogy már a felhők között vagyunk, és ejtőernyő hiányában nem is olyan nagy baj, hogy nem léptem ki azon az ajtón. Nemsokára a megmaradt, bepánikolt játékosokat még az őrök is elkezdték lecsapkodni, mint valami bogarat.
- Mi- Mi történik itt? - húzódtam el. Közben vissza tértem abba a csarnokba, ahova először léptem be. Itt is minden a feje tetejére állt, ennek fejébe még a "vendéglátónk" is megjelent, és szórakozottan pezsgőt iszogatott. Na szép.. Biztos az ő műve az egész. Lehet nekem is halottat kéne tettetnem.. Bár azt itt nem lehet, mert nem pixeleződök csakúgy el. Jobb ötletem is támadt, így elbújtam egy asztal alá, és onnan figyeltem az eseményeket, és a kárörvendő Arthurt.
- Mit képzelsz magadról kislány?! - kezdtek e felém közeledni.
- És ehhez neked mi közöd? Ha annyira zavarok, ülj át egy másik asztalhoz, nyomorék. - vetettem oda foghegyről. Épp elég ideges voltam az őrök miatt, ahhoz, hogy egyáltalán ne foglalkozzam ilyen zavaró apróságokkal. Viszont azok csak nem akartak tágítani. Robbanás közeli állapotban éreztem magamat. Megfordultam, és szembe néztem velük.
- Akartok egy díszt az arcotokra? - rántottam elő a késemet. Ekkor vettem észre a narancs indikátort a fejük felett. A fenébe, ők már sebesítettek meg embert, párbaj nélkül, engem is simán kinyírnak, ha arról van szó. Mégis mit gondoltam, amikor kikezdtem velük? Én?? Még egy vaddisznót sem bírok megölni, emberekkel meg sosem harcoltam.. No igen, én és az a fránya hirtelen haragom, meg a meggondolatlanságom. Elég nagy pácba kerültem. A férfiak egyre közeledtek felém, arcukon ördögi mosoly. Mit tegyek? Félek!! Elkezdtem hátrálni, de hamarosan a hátam a falnak csapódott, beszorítottak egy sarokba. Behunytam a szemem, és nagy kiáltással elkezdtem feléjük futni, hátha ettől, és a kezemben tartott késtől hirtelen megijednek, és át tudok közöttük törni. Mit érdekel engem, ha megsebzem őket, és én is narancs leszek, a lényeg az, hogy ne halljak meg, és el tudjak futni.
- Áááááááááááááá - sikítottam, és futottam. Ekkor valami keménybe ütköztem, így kinyitottam a szemem. Egy asztal volt. Gyorsan hátranéztem. Sikerült áttörnöm a gonoszok között, de megint felém közeledtek, szitkozódások közepette. Elkezdtem futni, ahogy csak a lábam bírta, végig az étkezőn, végig mindenen. Még mindig fürdőruhában voltam, így ez is eléggé zavart. Hamarosan egy szűk kis folyosóra értem, ahol egy csomó ember volt, így nehezen haladtam, a narancsosok még mindig a nyomomban voltak.
- NE bántsatok! Nem akartam! Nem gondoltam komolyan! De tényleg!!!! - kiáltoztam kétségbeesetten. Ekkor valami nagyon furcsa dolog történt. Mindenki összeesett, és a földre rogyott körülöttem, köztük a támadóim is.
- Mi a fene? - álltam értetlenül, majd elért a pánik, és elkezdtem összevissza rohangálni, mint valami mérgezett egér.
- Úristen! Úristeeeeeeeen! Mi van itt?? Áááááá.. Ki akarok menni!!! - futottam az ajtókhoz, de az őrök megint utamat állták, az ablakból meg láttam, hogy már a felhők között vagyunk, és ejtőernyő hiányában nem is olyan nagy baj, hogy nem léptem ki azon az ajtón. Nemsokára a megmaradt, bepánikolt játékosokat még az őrök is elkezdték lecsapkodni, mint valami bogarat.
- Mi- Mi történik itt? - húzódtam el. Közben vissza tértem abba a csarnokba, ahova először léptem be. Itt is minden a feje tetejére állt, ennek fejébe még a "vendéglátónk" is megjelent, és szórakozottan pezsgőt iszogatott. Na szép.. Biztos az ő műve az egész. Lehet nekem is halottat kéne tettetnem.. Bár azt itt nem lehet, mert nem pixeleződök csakúgy el. Jobb ötletem is támadt, így elbújtam egy asztal alá, és onnan figyeltem az eseményeket, és a kárörvendő Arthurt.
_________________
"Io fei gibetto de le mei case." A saját házamat bitómmá teszem.
Dr. Hannibal Dan- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 176
Join date : 2013. Jan. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : 1. szint, védett terület.
Karakterlap
Szint: 7
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Koshitsu Esutel Kedd Márc. 26 2013, 14:57
* Fura volt nekem ez a német akcentus. Eleve utálom azt a nyelvet. Na meg a petjei sem voltak bizalomgerjesztőek. Öcsém, végre szeretnék valakivel megismerkedni, aki első látásra nem volt szimpatikus, erre minél jobban megismerem, annál inkább azt keresem, hogy mit utálhatok benne! Szánalmas vagyok! De bemutatta nekem a petjeit. *
- Ahm... nagyon... érdekesek.
*Majd hátrafordultam, mintha meg akarnék nézni valamit, de azért egy grimaszt levágtam.*
~ Te jó isten, de undorítóak! ~
*Majd visszafordulva már mosolyogtam. *
- Te aztán szerencsés vagy a petjeiddel.
*Majd körbenéztem.*
- Senki nem mer minket zaklatni.
* Mosolyogtam kissé zavartan. Majd kitört a pánik. Egy sikoly hallatszott először, arra fordultam. Utána amit láttam, döbbenetes volt. Teljesen lemerevedtem, mozdulni, pislogni sem tudtam a látottakon. Akik a svédasztaloknál ültek, furcsa rohamot kaptak, majd elpixeleződtek.*
~ A fenébe! Utálom, ha igazam van! ~
*Most az egyszer bejött a tippem, hogy nem jó falatozgatni az ételből. És persze a "paradicsomos" fekete humor is bejött. Szuper! Kikerekedett szemekkel bámultam és csak bámultam. Néztem a pánikba esett játékosokat, és azt, hogy az őrök egyetlen csapással végeznek velük. Egy perc telhetett el így, mikor végre vér került a lábamba, agyamba, s megindultam. Egy kislány rohant az őrök felé őrjöngve a félelemtől, s a menekülési vágytól. //nem Lizzy// Szinte semmit nem gondolkodtam, mellé ugrottam, majd a földre rántottam. Az őr keze meglendült, de csapása felettünk suhant el. Majd a kislánnyal arrébb gurultam, el az őrök közeléből. Majd felálltam, s felsegítettem a kislányt. *
- Nyugodj meg! Kint úgyis csak a levegő van. nem jutnál ki élve.
* Magamhoz ölelve a lányt néztem újra körbe a káoszon. Semmit nem mertem csinálni, mert remegtem. Az orrom előtt pixeleződtek szét a játékosok. Az előbb még éltek, de már nincsenek. Újabb és újabb síró szülők a kórházakban. A szemem bevörösödött, s síró düh kezdett eluralkodni rajtam. Remegtem. Könnyek gyűltek a szemembe, de nem hagytam lefolyni őket. A kislányra néztem.*
- Nem lesz semmi baj!
*Majd egy elég rosszul sikerült biztató mosolyt eresztettem felé. Felszólaltam hangosabban, hátha valaki meghallja.*
- Az őrök NJK-k. Nem bántanak, ha nem mentek a közelükbe!
* Ha másból nem is, de a viselkedésükből egyértelműen látszott, hogy azok. Azonban a vendéglátónkról könnyen meg lehetett állapítani, hogy valódi játékos. Ezért is volt olyan gyűlöletes számomra a jelenléte, s a viselkedése. Ránéztem, de egy szót sem szóltam. Most valódi életveszélyben voltam. Jó-jó, a kastélyos küldetés is veszélyes volt, de az mégsem volt annyira félelmetes mint ez. Ott biztosan volt esélyünk. De itt harcra nincs esély. Egyelőre nincs. Nem is vettem még elő a fegyverzetem, csak útban lenne. De odasétáltam a kislánnyal Lottihoz. *
- Azt hiszem a kis madárkád megmentette annak a lázongó srácnak az életét. És azt hiszem én is megmentettem valaki életét.
*Utalok a jegyszerzésünkre, mert igen, meglátva a "madárkát" leesett, hogy ő lehetett az, aki a korábbi sráctól elcsórta a jegyet. *
~ A kérdés csak az, hogy a mi életünket ki fogja megmenteni? ~
* Arthurra tekintettem, mert biztos voltam benne, hogy valamit mondani készül. Azonban gondolataim száguldoztak.*
~ Hogy engedelmeskedhetnek NJK-k egy JK-nak? Egy JK hogy hozhat létre küldetést? Ráadásul ilyen kegyetlent? ~
* Próbáltam figyelni Arthur indikátorát, bár egyértelmű volt. Legyen akármilyen színű, ő egy kegyetlen tömeggyilkos. *
//Köszönöm a választ. //
- Ahm... nagyon... érdekesek.
*Majd hátrafordultam, mintha meg akarnék nézni valamit, de azért egy grimaszt levágtam.*
~ Te jó isten, de undorítóak! ~
*Majd visszafordulva már mosolyogtam. *
- Te aztán szerencsés vagy a petjeiddel.
*Majd körbenéztem.*
- Senki nem mer minket zaklatni.
* Mosolyogtam kissé zavartan. Majd kitört a pánik. Egy sikoly hallatszott először, arra fordultam. Utána amit láttam, döbbenetes volt. Teljesen lemerevedtem, mozdulni, pislogni sem tudtam a látottakon. Akik a svédasztaloknál ültek, furcsa rohamot kaptak, majd elpixeleződtek.*
~ A fenébe! Utálom, ha igazam van! ~
*Most az egyszer bejött a tippem, hogy nem jó falatozgatni az ételből. És persze a "paradicsomos" fekete humor is bejött. Szuper! Kikerekedett szemekkel bámultam és csak bámultam. Néztem a pánikba esett játékosokat, és azt, hogy az őrök egyetlen csapással végeznek velük. Egy perc telhetett el így, mikor végre vér került a lábamba, agyamba, s megindultam. Egy kislány rohant az őrök felé őrjöngve a félelemtől, s a menekülési vágytól. //nem Lizzy// Szinte semmit nem gondolkodtam, mellé ugrottam, majd a földre rántottam. Az őr keze meglendült, de csapása felettünk suhant el. Majd a kislánnyal arrébb gurultam, el az őrök közeléből. Majd felálltam, s felsegítettem a kislányt. *
- Nyugodj meg! Kint úgyis csak a levegő van. nem jutnál ki élve.
* Magamhoz ölelve a lányt néztem újra körbe a káoszon. Semmit nem mertem csinálni, mert remegtem. Az orrom előtt pixeleződtek szét a játékosok. Az előbb még éltek, de már nincsenek. Újabb és újabb síró szülők a kórházakban. A szemem bevörösödött, s síró düh kezdett eluralkodni rajtam. Remegtem. Könnyek gyűltek a szemembe, de nem hagytam lefolyni őket. A kislányra néztem.*
- Nem lesz semmi baj!
*Majd egy elég rosszul sikerült biztató mosolyt eresztettem felé. Felszólaltam hangosabban, hátha valaki meghallja.*
- Az őrök NJK-k. Nem bántanak, ha nem mentek a közelükbe!
* Ha másból nem is, de a viselkedésükből egyértelműen látszott, hogy azok. Azonban a vendéglátónkról könnyen meg lehetett állapítani, hogy valódi játékos. Ezért is volt olyan gyűlöletes számomra a jelenléte, s a viselkedése. Ránéztem, de egy szót sem szóltam. Most valódi életveszélyben voltam. Jó-jó, a kastélyos küldetés is veszélyes volt, de az mégsem volt annyira félelmetes mint ez. Ott biztosan volt esélyünk. De itt harcra nincs esély. Egyelőre nincs. Nem is vettem még elő a fegyverzetem, csak útban lenne. De odasétáltam a kislánnyal Lottihoz. *
- Azt hiszem a kis madárkád megmentette annak a lázongó srácnak az életét. És azt hiszem én is megmentettem valaki életét.
*Utalok a jegyszerzésünkre, mert igen, meglátva a "madárkát" leesett, hogy ő lehetett az, aki a korábbi sráctól elcsórta a jegyet. *
~ A kérdés csak az, hogy a mi életünket ki fogja megmenteni? ~
* Arthurra tekintettem, mert biztos voltam benne, hogy valamit mondani készül. Azonban gondolataim száguldoztak.*
~ Hogy engedelmeskedhetnek NJK-k egy JK-nak? Egy JK hogy hozhat létre küldetést? Ráadásul ilyen kegyetlent? ~
* Próbáltam figyelni Arthur indikátorát, bár egyértelmű volt. Legyen akármilyen színű, ő egy kegyetlen tömeggyilkos. *
//Köszönöm a választ.
//
Koshitsu Esutel- Íjász
- Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Artes Limen
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales -
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Kenzo Kamitora Szer. Márc. 27 2013, 23:24
Ahogy a medencében lazultam Urufu futkározott fel alá a medence körül. Szétnézve pár helyes lányt láttam meg akik engem néznek és mosolyognak. Gondoltam ráteszek egy lapáttal és a mellizmaimat elkezdtem táncoltatni. Nem sok idő telt el és máris hirtelen katasztrófa történt. Rengeteg embert valami lehúzott és szét tépett. A vizben csak pixelek maradtak így gyorsan kiugrottam a vizből és a többiek is ezt tették. Rögtön felvettem a ruháimat és a kardom a kezembe vettem hogy a pánik közepén nehogy rám támadjanak. Urufut oda parancsoltam magamhoz és ránéztem.
-Kiskutyám most igazán otthon hagyhattalak volna így nem ketten ülnénk a lekvárba, de mindegy gyere utánam közvetlen.
Minden szobában káosz volt így rohantam le az étkezőben. Rengetegen voltak itt és próbáltak menekülni, de az őrök nem hagyták őket kiugrani, de csak őket bántották. Tudtam már hogy az őrök NJK-k így ha nem megyek a közelükbe békén hagynak. Hirtelen a fazon lépett a pódiumra kezében pezsgővel. A közelembe pár lány sikított és oda léptem hozzájuk.
-Nyugodjatok meg megoldom valahogy csak ha kiabáltok nem hallom a gondolataimat.
Nem tudtam mitévő legyek így az egyik asztalhoz léptem és egy almát megfogtam. Dobálgattam a kezemben és a pódium felé sétáltam. Ahogy elég közel voltam a fickó felé dobtam teljes erőmből.
-Ide figyelj rám te szélhámos. Mi a fenét művelsz? Tán egy rosszul programozott NJK vagy?
Tudtam hogy nem kellet volna az almát felé dobni mert ha gondol egyet nekem annyi lesz. De nem számít hiszen valamit megpróbáltam tenni. Így hát ölbe tett kézzel vártam a választ és reménykedtem nem halok meg.
-Kiskutyám most igazán otthon hagyhattalak volna így nem ketten ülnénk a lekvárba, de mindegy gyere utánam közvetlen.
Minden szobában káosz volt így rohantam le az étkezőben. Rengetegen voltak itt és próbáltak menekülni, de az őrök nem hagyták őket kiugrani, de csak őket bántották. Tudtam már hogy az őrök NJK-k így ha nem megyek a közelükbe békén hagynak. Hirtelen a fazon lépett a pódiumra kezében pezsgővel. A közelembe pár lány sikított és oda léptem hozzájuk.
-Nyugodjatok meg megoldom valahogy csak ha kiabáltok nem hallom a gondolataimat.
Nem tudtam mitévő legyek így az egyik asztalhoz léptem és egy almát megfogtam. Dobálgattam a kezemben és a pódium felé sétáltam. Ahogy elég közel voltam a fickó felé dobtam teljes erőmből.
-Ide figyelj rám te szélhámos. Mi a fenét művelsz? Tán egy rosszul programozott NJK vagy?
Tudtam hogy nem kellet volna az almát felé dobni mert ha gondol egyet nekem annyi lesz. De nem számít hiszen valamit megpróbáltam tenni. Így hát ölbe tett kézzel vártam a választ és reménykedtem nem halok meg.
_________________
Kenzo Kamitora- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 30
Join date : 2013. Jan. 25.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Lotti Szomb. Márc. 30 2013, 20:42
Valami mintha nem stimmelne Esutellel. Már csak a szavai közt felbukkanó furcsa szünetekkel is felkelti ártatlan gyanakvásom. Talán nem kellett volna bemutatnom ezt a két dögöt? El tudom képzelni, hogy nem érdekli őt egy csupakabra, vagy egy kígyó, de hát istenem, nekem nem lett csillámpónim. Azt hiszem szerencsés is vagyok ilyen tekintetben. Két szörnnyel többre megy az ember egy fantasy világban, mint egy csillámpónival. Vagy nem? Hmm...
- Igen. - s bólintok határozottan, ahogy a lány a szerencsémet emlegeti. Tényleg szerencsés vagyok! Nem csak a petek terén, hanem amúgy is. Eddig még egyszer sem kellett az életem miatt aggódnom. Azt hiszem... Elvégre pont ezért van itt Stark és már lassan Wywern is. Bár a hüllő mostani kicsi formájában épp oly használhatatlan bármire, mint egy répából készült kard, amit nyulak ellen vetnek be.
- Talán nem is baj... - nem lepődök meg, hogy sikerül helyesen kimondani a mondatot, ezt kimondottan megjegyeztem egy nevetségesen rossz japán szappanoperából még a szállodában. Esutel nevében azonban nem nyilatkozhatok, lehet furcsállja, hogy nyelvtanilag is korrekt voltam a korábbi töréseimhez képest. Vagy én kombinálok túlságosan és ő oda sem figyel az ilyesmire?
Szétnézek. Férfiak vizsgálnak minket csillogó szemekkel, de Stark izzó retinája eléggé visszatartó erővel bír, hogy még csak meg se merjenek a közelíteni. Ez tényleg nem baj. Nem vagyok nagyon ismerkedős kedvemben. Kincsért, vagy mifenéért jöttem ide, nem randizni. Bár, ha a kincs fogalma itt át van értelmezve arra, hogy egy pár, mint kincs, akkor nagyon elnéztem, hogy hova jöttem...
Egy köhögő, fuldokló hangra leszek figyelmes jobbról. Odakapom a tekintetemet. Egy szép, fiatal lány esik össze, szájából hab tör elő, majd a mellette álló rémült srác is követi a példáját, ő is görcsbe rándal, majd elveti magát a földön, végül mindketten eltűnnek rémisztő hangokkal kísérve, pixeláradatban. Nem sokkal később többen is összeszakadnak, meghalnak. De nem csak itt. Az italos pultnál is szétesnek az emberek.
Összevont szemöldökkel, idegesen pillantok Starkra, aki értetlen fejjel válaszol. Esutel eltűnik, nem látom, hogy hova megy, de kisvártatva egy kislánnyal tér vissza. Huh, miről maradtam le?
Stark közelebb húzódik hozzám, halkan morogva, Wywyern érezhetően összébb húzódik, a házigazdánk pedig eszelős vigyorban tör ki...
- Igen. - s bólintok határozottan, ahogy a lány a szerencsémet emlegeti. Tényleg szerencsés vagyok! Nem csak a petek terén, hanem amúgy is. Eddig még egyszer sem kellett az életem miatt aggódnom. Azt hiszem... Elvégre pont ezért van itt Stark és már lassan Wywern is. Bár a hüllő mostani kicsi formájában épp oly használhatatlan bármire, mint egy répából készült kard, amit nyulak ellen vetnek be.
- Talán nem is baj... - nem lepődök meg, hogy sikerül helyesen kimondani a mondatot, ezt kimondottan megjegyeztem egy nevetségesen rossz japán szappanoperából még a szállodában. Esutel nevében azonban nem nyilatkozhatok, lehet furcsállja, hogy nyelvtanilag is korrekt voltam a korábbi töréseimhez képest. Vagy én kombinálok túlságosan és ő oda sem figyel az ilyesmire?
Szétnézek. Férfiak vizsgálnak minket csillogó szemekkel, de Stark izzó retinája eléggé visszatartó erővel bír, hogy még csak meg se merjenek a közelíteni. Ez tényleg nem baj. Nem vagyok nagyon ismerkedős kedvemben. Kincsért, vagy mifenéért jöttem ide, nem randizni. Bár, ha a kincs fogalma itt át van értelmezve arra, hogy egy pár, mint kincs, akkor nagyon elnéztem, hogy hova jöttem...
Egy köhögő, fuldokló hangra leszek figyelmes jobbról. Odakapom a tekintetemet. Egy szép, fiatal lány esik össze, szájából hab tör elő, majd a mellette álló rémült srác is követi a példáját, ő is görcsbe rándal, majd elveti magát a földön, végül mindketten eltűnnek rémisztő hangokkal kísérve, pixeláradatban. Nem sokkal később többen is összeszakadnak, meghalnak. De nem csak itt. Az italos pultnál is szétesnek az emberek.
Összevont szemöldökkel, idegesen pillantok Starkra, aki értetlen fejjel válaszol. Esutel eltűnik, nem látom, hogy hova megy, de kisvártatva egy kislánnyal tér vissza. Huh, miről maradtam le?
Stark közelebb húzódik hozzám, halkan morogva, Wywyern érezhetően összébb húzódik, a házigazdánk pedig eszelős vigyorban tör ki...
_________________
[No Signature Available]
Lotti- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 118
Join date : 2012. Dec. 14.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Lizbet Vas. Márc. 31 2013, 18:54
Arthur szemmel láthatóan remekül szórakozik a borzalmas látványon. Ahogy káosz egyre nagyobb méreteket ölt, úgy lesz az arcán egyre szélesebb a mosoly. A felé hajított almát simán elkapja.
- Köszönöm fiatalember! Igazán kedves tőled- megejt egy gúnyos mosolyt, majd nagyot harap az almába. Több figyelmet nem is szentel a kis lázongónak. Élvezi tovább a művét.
Esutel sikeresen megmented a kislány életét, aki ráragaszkodik. Könnyes szemmel kapaszkodik beléd, és nem hajlandó elengedni. Nagyon fél szegény, nem mond semmit és nem is enged el. Rendesen akadályoz a mozgásban és minden bizonnyal másban is. Bár némelykőtök evett az ételből, az égvilágon semmi bajotok nincs. A pánik erősödik, ahogy az emberek fogynak. Nem semmi látvány ennyi haláleset egyszerre. Rémisztő sikolyok, halálh9rgés minden irányból, igazi mészárszékké voltozott a hely pár röpke pillanat alatt. Csináljatok bármit, hírtelen mindannyian lebénultok. Sem a mozgásra, sem a beszédre nem vagytok képesek. Az a kevés túlélő is így járt, akik körülöttetek vannak. A hírtelen támad nagy csendet Athur töri meg. Megkocogtatja a poharát, figyelmet kér magának.
- Mélyen tisztelt hölgyek és urak. Remélem tetszik önöknek a kis műsor amivel kedveskedtem. – nagyot kortyol a poharából, ízlelgeti kicsit, majd lenyeli.
- Sajnálatos módon a rendezvény további része zártkörű lesz. Maguk közül mindössze tíz ember jöhet csak. Az a tíz ember, aki életben marad- Egy idegesítően gonosz kacajt hallotok tőle.
- Jó mulatást- több helyen is rejtett ajtók nyílnak ki és temérdek farkas mászik ki belőlük. Nem húzzák az időt, egyből elkezdik irtani a tömeget. Pár vörös indikátoros játékos más emberekre támad. Ha csak tízen maradhatnak, akkor ritkítják a tömeget. A káosz kiteljesedett
Harcolhattok, menekülhettek, bujkálhattok vagy esetleg ti is gyilkolhattok. Egy biztos, ha sokáig maradtok egy helyen a farkasok rátok is lecsapnak
>> Esutel te lassabban mozogsz a szokásosnál a kislány miatt. Dönthetsz úgy, hogy továbbra is védelmezed, vagy sorsára hagyod. Rajtad áll. <<
Sorrend: nincs
Határidő: 3 nap/fő
- Köszönöm fiatalember! Igazán kedves tőled- megejt egy gúnyos mosolyt, majd nagyot harap az almába. Több figyelmet nem is szentel a kis lázongónak. Élvezi tovább a művét.
Esutel sikeresen megmented a kislány életét, aki ráragaszkodik. Könnyes szemmel kapaszkodik beléd, és nem hajlandó elengedni. Nagyon fél szegény, nem mond semmit és nem is enged el. Rendesen akadályoz a mozgásban és minden bizonnyal másban is. Bár némelykőtök evett az ételből, az égvilágon semmi bajotok nincs. A pánik erősödik, ahogy az emberek fogynak. Nem semmi látvány ennyi haláleset egyszerre. Rémisztő sikolyok, halálh9rgés minden irányból, igazi mészárszékké voltozott a hely pár röpke pillanat alatt. Csináljatok bármit, hírtelen mindannyian lebénultok. Sem a mozgásra, sem a beszédre nem vagytok képesek. Az a kevés túlélő is így járt, akik körülöttetek vannak. A hírtelen támad nagy csendet Athur töri meg. Megkocogtatja a poharát, figyelmet kér magának.
- Mélyen tisztelt hölgyek és urak. Remélem tetszik önöknek a kis műsor amivel kedveskedtem. – nagyot kortyol a poharából, ízlelgeti kicsit, majd lenyeli.
- Sajnálatos módon a rendezvény további része zártkörű lesz. Maguk közül mindössze tíz ember jöhet csak. Az a tíz ember, aki életben marad- Egy idegesítően gonosz kacajt hallotok tőle.
- Jó mulatást- több helyen is rejtett ajtók nyílnak ki és temérdek farkas mászik ki belőlük. Nem húzzák az időt, egyből elkezdik irtani a tömeget. Pár vörös indikátoros játékos más emberekre támad. Ha csak tízen maradhatnak, akkor ritkítják a tömeget. A káosz kiteljesedett
Harcolhattok, menekülhettek, bujkálhattok vagy esetleg ti is gyilkolhattok. Egy biztos, ha sokáig maradtok egy helyen a farkasok rátok is lecsapnak
>> Esutel te lassabban mozogsz a szokásosnál a kislány miatt. Dönthetsz úgy, hogy továbbra is védelmezed, vagy sorsára hagyod. Rajtad áll. <<
- Esutel által megmentett kislány:
![[Küldetés] Orosz Rulett Anime+girl+surprised+2](http://2.bp.blogspot.com/-I8hMTmlYBNY/T7ig8uKBXAI/AAAAAAAAGts/lqtJ7vLgra4/s1600/anime+girl+surprised+2.jpg)
Sorrend: nincs
Határidő: 3 nap/fő
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Nio Hétf. Ápr. 01 2013, 17:32
Szövetségeseket végül nem volt időm találni, mert a pokoli előadás rögtön folytatódott. És nem is akárhogyan. A házigazdánk a történteken nagyon jót mulatott, mintha ez csak valami csekélység lenne. Valakinek fel kéne világosítani, hogy bár ez egy játék, itt mindenki az életével játszik.
Szilárd pont keresése közben egy pillanatra megbénultam. Éppen egy asztal tetején guggoltam mikor megálltam hirtelen. Arthur éppen monológot tartott. Melynek végén a pánik egyre csak nőtt.
Azt mondta gyakorlatilag nagy viccesen, hogy csak 10 ember fogja túlélni ezt a kis rendezvényt. Már bánom, hogy nem dobtam el azt a jegyet, amit a kezembe nyomtak. De legalább két ember élete megmenekült. Bár ha nem ez öli meg a srácot, a barátnője megteszi ezt. Mindenesetre volt motivációm és erőm, hogy túl akarjam érni, és fent maradjak a hajón lehetőleg életbe.
Miután elmúlt a bénulás mindenhol ajtók nyíltak, melyekből farkarok jöttek elő, melyek támadásra készek voltak, és mi, a túlélők voltuk a prédáik. Valahogy éreztem, hogy itt valami nem stimmel és kelleni fog a lándzsám. Azonban nem csak a farkasok jelentettek gondot. Voltak a fedélzeten vörös indikátoros egyedek, akik már más játékosokat is megöltek ezelőtt, és most se haboznak. És itt a nagy kérdés! Hogy éljem túl, ha nem csak vérszomjas mobok, de élni akaró és gyilkos játékosok is vannak a fedélzeten? Mindezt úgy hogy én ne legyek gyilkos.
Csak egy megoldás jutott eszembe a szövetségeseken kívül. Felfalatni a farkasokkal a gyilkosokat. Nincs jogom ítélkezni mások felett, de még egy öt éves is tudja, hogy másokat megölni bűn, ami revansot követel. Harcra fel. Álltam fel az asztalon és vártam azt aminek jönnie kell. Minden erőmet beleadtam, azonban kitartásom még mindig nem az igazi, így hamar taktikát váltottam, és menedéket kerestem feltöltődés gyanánt. Amit egy föntebb található kihalt mosdóban meg is találtam. Leültem az ajtó mellé és elkezdtem gondolkozni és pihenni. Szándékomban állt visszamenni, de ahhoz egy picit pihennem kellett. Jobb ötletem jelen pillanatban nem volt, csak elbújni.
Szilárd pont keresése közben egy pillanatra megbénultam. Éppen egy asztal tetején guggoltam mikor megálltam hirtelen. Arthur éppen monológot tartott. Melynek végén a pánik egyre csak nőtt.
Azt mondta gyakorlatilag nagy viccesen, hogy csak 10 ember fogja túlélni ezt a kis rendezvényt. Már bánom, hogy nem dobtam el azt a jegyet, amit a kezembe nyomtak. De legalább két ember élete megmenekült. Bár ha nem ez öli meg a srácot, a barátnője megteszi ezt. Mindenesetre volt motivációm és erőm, hogy túl akarjam érni, és fent maradjak a hajón lehetőleg életbe.
Miután elmúlt a bénulás mindenhol ajtók nyíltak, melyekből farkarok jöttek elő, melyek támadásra készek voltak, és mi, a túlélők voltuk a prédáik. Valahogy éreztem, hogy itt valami nem stimmel és kelleni fog a lándzsám. Azonban nem csak a farkasok jelentettek gondot. Voltak a fedélzeten vörös indikátoros egyedek, akik már más játékosokat is megöltek ezelőtt, és most se haboznak. És itt a nagy kérdés! Hogy éljem túl, ha nem csak vérszomjas mobok, de élni akaró és gyilkos játékosok is vannak a fedélzeten? Mindezt úgy hogy én ne legyek gyilkos.
Csak egy megoldás jutott eszembe a szövetségeseken kívül. Felfalatni a farkasokkal a gyilkosokat. Nincs jogom ítélkezni mások felett, de még egy öt éves is tudja, hogy másokat megölni bűn, ami revansot követel. Harcra fel. Álltam fel az asztalon és vártam azt aminek jönnie kell. Minden erőmet beleadtam, azonban kitartásom még mindig nem az igazi, így hamar taktikát váltottam, és menedéket kerestem feltöltődés gyanánt. Amit egy föntebb található kihalt mosdóban meg is találtam. Leültem az ajtó mellé és elkezdtem gondolkozni és pihenni. Szándékomban állt visszamenni, de ahhoz egy picit pihennem kellett. Jobb ötletem jelen pillanatban nem volt, csak elbújni.
_________________
- 20.Szint:
- Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70
Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)
- Futnak:
- Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
Nio- Harcművész
- Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Koshitsu Esutel Kedd Ápr. 02 2013, 12:55
* Nem figyeltem fel arra, hogy Lotti helyesen rakott össze egy mondatot. Mert inkább a kínos ismerkedésen járt az agyam, így ilyen "apróságokkal" nem foglalkoztam. Persze ha figyeltem volna, talán még gratuláltam is volna neki. Ezután tört ki a káosz. Egy kislánnyal tértem vissza. Ezután ugyebár a házigazdára pillantottam. A srác, akitől kaptam a jegyet, almával célozta meg Arthurt. Facepalm.*
~ Te idióta! ~
*De nem halt meg. Nahát... A káosz folytatódott. Nekem ez nagyon nem tetszett, ráadásul a kislány úgy belém csimpaszkodott, hogy erősen korlátozott. Nem baj, azért csak megnyitottam a menümet, s lehívtam minden felszerelésem. Újra a szószólóra tekintettem, majd lemerevedtem. Azt hiszem, mindenki lemerevedett. Nem tudtunk mozdulni, s ez kétségbe ejtett. Most mit is akar ez a szemétláda? Beszédbe fogott. Nekem nagyon nem jött be ez a stílus. Összevontam volna a szemöldököm, ha csak egy picit is tudtam volna mozdulni. Legalább a gondolkodás a miénk. Elménket nem akadályozhatja. A folytatás sokkoló volt. Még jó, hogy le voltunk merevedve, mert anélkül is így tettem volna, de azt mindenki észrevette volna. Volt időm... vagy mégsem? ...felfogni a hallottakat és azt, hogy most mi fog következni.*
~ 10 ember. Tíz ember?!~
* Szemem elé tárult az a hatalmas tömeg, amely a fedélzeten tartózkodik. Mind meghalnak. Sőt, biztosan én is meghalok! Hisz ki vagyok én?! Korán sem vagyok olyan erős, hogy bárkit is túlélhetnék. Ráadásul ha én meghalok, valaki miattam élne. *
~ Mit tegyek? ~
* Hirtelen már mindenki képes volt a mozgásra. Sokan egymásra támadtak, s farkasok is megjelentek. *
- A fenébe! A fenébe! A FENÉBE!!!
* Remegő kezekkel nyúltam hátra a tegzemhez, s illesztettem nyílvesszőt a húrba. A kislány erősen markolászott. Megpróbáltam elindulni, de nagyon akadályozott. Megfogtam a kezét.*
- Kérlek erősen fogd a szoknyámat! Ne a lábamat fogd, a szoknyámat markolászd!
* Szóltam rá szigorúan. De remegtem. *
~ Nem igaz! Nem akarok meghalni! Ha így remegek, még eltévesztem a célzást. ~
* De eszembe jutott, hogy a fegyverkezelés nem véletlen létezik. Attól függ célzásom pontossága, nem attól, hogy remegek avagy sem. Könnyezni kezdtem, s nem tudtam megállítani, folytak a könnyeim.*
~ A francba! Istenem most segíts! Nem akarok meghalni! Ments meg! Ments meg bennünket! ~
* Ekkor egy sikoltozó zöld indikátoros lány ugrott nekem a kardjával. Szemeiben őrület és rémület egyvelege kavargott. Én az íjammal védtem ki a támadást.*
- Mi a fenét művelsz? A farkasokat öld te idióta!
* De az csak felsikított, s újabb lendületet vett, hogy lenyakazzon. De ekkor hirtelen valami elrántotta, majd pixeljeire hullott. Én utánanyúltam.*
- Neee!!
* Egy farkas jelent meg előttem. Most végre megfeszítettem íjamat a benne ülő nyílvesszővel, s kilőttem a farkasra. Közben hátráltam, nehézkesen, hisz a kislány szorongatott.*
~ Kellett nekem őt megmenteni! ~
* Persze soha nem hagynám magára. Bizonyos kultúrákban az járja, ha valakinek megmentetted az életét, onnantól te felelsz érte, s a te kezedben van mindvégig. Hacsak ő vissza nem adja egyszer. Sosem dobnám el magamtól, hisz akkor a halálba küldeném. Még egy nyílvesszőt elővettem, s megint lőttem. Majd még egyet, s megint. A farkas szétpixelődött, mielőtt rám ugorhatott volna. A kislányhoz fordultam.*
- Vedd elő a fegyvered és ne picsogj! Védj meg engem!
* Néztem a szemébe, majd erőszakkal eltaszítottam magamtól, ha még mindig a lábamat fogta volna, majd megragadtam a karját, s futni kezdtem be az épületbe. Még mindig remegtem. A vérem csak úgy száguldozott az ereimben, szívem a torkomban dobogott. Minden olyan éles és pontos volt. Nem álomszerű. Talán még soha nem voltam ennyire éber életem során. De csak az volt annyira tiszta, amire épp néztem, vagy gondoltam. Hogy körülöttem mi történt, azt nem láttam, csak arra figyeltem, hogy közvetlen közelemben ne legyen ellenfél. Kimentem egy szűk erkélyre. Ráláttam a tömegre. Onnan kezdtem el lőni a farkasokat.*
~ Istenem, hogy engedhetsz meg ilyen mészárlást?! ~
*Kétségbe voltam esve. Nem, nem tudtam egyszerűen elfogadni a helyzetet.*
~ Te idióta! ~
*De nem halt meg. Nahát... A káosz folytatódott. Nekem ez nagyon nem tetszett, ráadásul a kislány úgy belém csimpaszkodott, hogy erősen korlátozott. Nem baj, azért csak megnyitottam a menümet, s lehívtam minden felszerelésem. Újra a szószólóra tekintettem, majd lemerevedtem. Azt hiszem, mindenki lemerevedett. Nem tudtunk mozdulni, s ez kétségbe ejtett. Most mit is akar ez a szemétláda? Beszédbe fogott. Nekem nagyon nem jött be ez a stílus. Összevontam volna a szemöldököm, ha csak egy picit is tudtam volna mozdulni. Legalább a gondolkodás a miénk. Elménket nem akadályozhatja. A folytatás sokkoló volt. Még jó, hogy le voltunk merevedve, mert anélkül is így tettem volna, de azt mindenki észrevette volna. Volt időm... vagy mégsem? ...felfogni a hallottakat és azt, hogy most mi fog következni.*
~ 10 ember. Tíz ember?!~
* Szemem elé tárult az a hatalmas tömeg, amely a fedélzeten tartózkodik. Mind meghalnak. Sőt, biztosan én is meghalok! Hisz ki vagyok én?! Korán sem vagyok olyan erős, hogy bárkit is túlélhetnék. Ráadásul ha én meghalok, valaki miattam élne. *
~ Mit tegyek? ~
* Hirtelen már mindenki képes volt a mozgásra. Sokan egymásra támadtak, s farkasok is megjelentek. *
- A fenébe! A fenébe! A FENÉBE!!!
* Remegő kezekkel nyúltam hátra a tegzemhez, s illesztettem nyílvesszőt a húrba. A kislány erősen markolászott. Megpróbáltam elindulni, de nagyon akadályozott. Megfogtam a kezét.*
- Kérlek erősen fogd a szoknyámat! Ne a lábamat fogd, a szoknyámat markolászd!
* Szóltam rá szigorúan. De remegtem. *
~ Nem igaz! Nem akarok meghalni! Ha így remegek, még eltévesztem a célzást. ~
* De eszembe jutott, hogy a fegyverkezelés nem véletlen létezik. Attól függ célzásom pontossága, nem attól, hogy remegek avagy sem. Könnyezni kezdtem, s nem tudtam megállítani, folytak a könnyeim.*
~ A francba! Istenem most segíts! Nem akarok meghalni! Ments meg! Ments meg bennünket! ~
* Ekkor egy sikoltozó zöld indikátoros lány ugrott nekem a kardjával. Szemeiben őrület és rémület egyvelege kavargott. Én az íjammal védtem ki a támadást.*
- Mi a fenét művelsz? A farkasokat öld te idióta!
* De az csak felsikított, s újabb lendületet vett, hogy lenyakazzon. De ekkor hirtelen valami elrántotta, majd pixeljeire hullott. Én utánanyúltam.*
- Neee!!
* Egy farkas jelent meg előttem. Most végre megfeszítettem íjamat a benne ülő nyílvesszővel, s kilőttem a farkasra. Közben hátráltam, nehézkesen, hisz a kislány szorongatott.*
~ Kellett nekem őt megmenteni! ~
* Persze soha nem hagynám magára. Bizonyos kultúrákban az járja, ha valakinek megmentetted az életét, onnantól te felelsz érte, s a te kezedben van mindvégig. Hacsak ő vissza nem adja egyszer. Sosem dobnám el magamtól, hisz akkor a halálba küldeném. Még egy nyílvesszőt elővettem, s megint lőttem. Majd még egyet, s megint. A farkas szétpixelődött, mielőtt rám ugorhatott volna. A kislányhoz fordultam.*
- Vedd elő a fegyvered és ne picsogj! Védj meg engem!
* Néztem a szemébe, majd erőszakkal eltaszítottam magamtól, ha még mindig a lábamat fogta volna, majd megragadtam a karját, s futni kezdtem be az épületbe. Még mindig remegtem. A vérem csak úgy száguldozott az ereimben, szívem a torkomban dobogott. Minden olyan éles és pontos volt. Nem álomszerű. Talán még soha nem voltam ennyire éber életem során. De csak az volt annyira tiszta, amire épp néztem, vagy gondoltam. Hogy körülöttem mi történt, azt nem láttam, csak arra figyeltem, hogy közvetlen közelemben ne legyen ellenfél. Kimentem egy szűk erkélyre. Ráláttam a tömegre. Onnan kezdtem el lőni a farkasokat.*
~ Istenem, hogy engedhetsz meg ilyen mészárlást?! ~
*Kétségbe voltam esve. Nem, nem tudtam egyszerűen elfogadni a helyzetet.*
Koshitsu Esutel- Íjász
- Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Artes Limen
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales -
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Dr. Hannibal Dan Kedd Ápr. 02 2013, 16:31
Az asztal alatt kuksoltam, meg sem mertem moccanni. Mindenhol nagy volt a kavarodás, és nagyon sokan meghaltak. Viszont voltak olyanok is, akik ugyanúgy meglepődtek, mint én, de nem volt semmi bajuk. Érdekes, mondhatom. Mégis mi miért maradtunk életben, és a többiek miért nem?
Ekkor azt vettem észre, hogy nem tudok mozdulni, és minden megállt körülöttem. Ez a halál? Vajon a többiek is ezt látták, mielőtt pixeleikre estek? Akkor most én jövök?
- Mélyen tisztelt hölgyek és urak. Remélem tetszik önöknek a kis műsor amivel kedveskedtem. – szólal meg ekkor Arthure. Huhh, akkor nem meghaltam ,csak befagyott minden körüöttem. Azért ez nem mindegy.
- Sajnálatos módon a rendezvény további része zártkörű lesz. Maguk közül mindössze tíz ember jöhet csak. Az a tíz ember, aki életben marad. - jelentette ki a lényeget. Ohh.. Értem.. Ekkor a "fagyás" abbamaradt, és hirtelen egy csomó farkas jelent meg mindenhol.
- Ooóóóóó.. Jobb lesz, ha én itt maradok, biztonságban az asztal alatt. - jelentettem ki hangosan. Egy darabig ezzel nem is volt probléma, a farkasoknak volt így is épp elég ellenfelük, és a többiek meg nem foglalkoztak velem. Ez így jó is volt. Egy darabig. Hirtelen páran egymást kezdték el gyilkolni, és egy ilyen alak rám is felfigyelt.
- No nézzenek csak oda! Gyere ki az asztal alól, cica.. - szólítgatott. Nem tudtam, mit tegyek. Nagyon féltem.
- Ha nem jössz, én húzlak ki. - És tényleg! Megragadta a lábacskámat, és elkezdett húzni.
- Neeeeeeeehh! Engedj el! - kiáltottam, és elkezdtem összevissza kalimpálni. Ide-oda lóbálgattam a késemet, miközben a szemem csukva volt. Csak eltalálom valahogy! Végül elengedett, és megkönnyebbülten álltam fel, és ide-oda futkároztam. A késemmel sem törődtem, még mindig magam mellett lóbáltam, és a dulakodásban meg is sebeztem ezt azt. De ez mégis kit érdekel ilyenkor? Talán még öltem is.. Na és? A gonoszok bábtani akarnak! Bántanak! Szörnyűek! s még a farkasok is rám támadtak. Szörnyű gonoszság az egész hely! Megérdemlik, hogy megöljem őket! Embert, farkast egyaránt!
Ekkor azt vettem észre, hogy nem tudok mozdulni, és minden megállt körülöttem. Ez a halál? Vajon a többiek is ezt látták, mielőtt pixeleikre estek? Akkor most én jövök?
- Mélyen tisztelt hölgyek és urak. Remélem tetszik önöknek a kis műsor amivel kedveskedtem. – szólal meg ekkor Arthure. Huhh, akkor nem meghaltam ,csak befagyott minden körüöttem. Azért ez nem mindegy.
- Sajnálatos módon a rendezvény további része zártkörű lesz. Maguk közül mindössze tíz ember jöhet csak. Az a tíz ember, aki életben marad. - jelentette ki a lényeget. Ohh.. Értem.. Ekkor a "fagyás" abbamaradt, és hirtelen egy csomó farkas jelent meg mindenhol.
- Ooóóóóó.. Jobb lesz, ha én itt maradok, biztonságban az asztal alatt. - jelentettem ki hangosan. Egy darabig ezzel nem is volt probléma, a farkasoknak volt így is épp elég ellenfelük, és a többiek meg nem foglalkoztak velem. Ez így jó is volt. Egy darabig. Hirtelen páran egymást kezdték el gyilkolni, és egy ilyen alak rám is felfigyelt.
- No nézzenek csak oda! Gyere ki az asztal alól, cica.. - szólítgatott. Nem tudtam, mit tegyek. Nagyon féltem.
- Ha nem jössz, én húzlak ki. - És tényleg! Megragadta a lábacskámat, és elkezdett húzni.
- Neeeeeeeehh! Engedj el! - kiáltottam, és elkezdtem összevissza kalimpálni. Ide-oda lóbálgattam a késemet, miközben a szemem csukva volt. Csak eltalálom valahogy! Végül elengedett, és megkönnyebbülten álltam fel, és ide-oda futkároztam. A késemmel sem törődtem, még mindig magam mellett lóbáltam, és a dulakodásban meg is sebeztem ezt azt. De ez mégis kit érdekel ilyenkor? Talán még öltem is.. Na és? A gonoszok bábtani akarnak! Bántanak! Szörnyűek! s még a farkasok is rám támadtak. Szörnyű gonoszság az egész hely! Megérdemlik, hogy megöljem őket! Embert, farkast egyaránt!
_________________
"Io fei gibetto de le mei case." A saját házamat bitómmá teszem.
Dr. Hannibal Dan- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 176
Join date : 2013. Jan. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : 1. szint, védett terület.
Karakterlap
Szint: 7
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Lotti Szomb. Ápr. 06 2013, 16:23
A bizonyos Arthur tovább folytatja szónoklatát, minek kezdetén még egy almát is dobnak neki, hogy abból finomat lakmározhasson. Ohh, nekem is szereznem kellett volna egy almát, olyan rég ettem már és most rendesen megkívántam a házigazdánk szájából, oly' jó ízűen eszi. Ehhe, de mire is gondolok én? Mit is beszél? Tíz ember maradhat?
- Hmm... - hümmögöm egykedvűen, hitetlen fejjel vizslatva a férfit, de annak arcmimikája nem erál el semmi olyat, hogy viccelődne, vagy egyáltalán ez egy átverés lenne. Na, azt hiszem akkor én is kezdhetek idegeskedni.
Fintorogva pillantok Starkra, aki viszonozza a pillantást, majd aktiválja képességét és felveszi nagy alakját, mely szörnyűséges üvöltést hallat, távol tartandó azokat az idióta játékosokat, akik esetleg meg akarnak minket támadni azok után, hogy a létszámot le kell korlátozni. A támadó petem jól döntött, ugyan is több piros indikátoros nő és férfi inkább meggondolja, mielőtt valóban fegyvert emelnének rám, illetve ránk. Hátrálnak pár lépést, majd inkább egymásnak esnek neki. Ohh, ennyit róluk.
Van azonban egy másik aggasztó tény, ami elég ingerültté tesz engem, s az állataimat is. Wywernkígyó mérgesen sziszeg, fejének irányával mutatva rá a probléma forrására: Több kapu nyílik meg, belőle farkasok ugranak elő, amik enni kezdik a játékosokat, legyen azoknak bármilyen indikátora. Ohh, végre egy jó hír! Nem csak a szerencsétlen zöldekre jár rá a rúd, valahára a pirosak is elnyerik méltó(?) büntetésüket.
Az már más tészta, hogy az egyszerű farkasok nem érhetnek Stark közelébe sem. A nagy, emberméretű bestia ugyan is elég nagy pofával rendelkezik, hogy egy harapással ketté tépjen egy nyüsszögő dögöt. Ezt természetesen prezentálja is, amikor egy olyan bundás próbálja megharapni. Stark könnyedén beleharap, felemeli és elhajítja messzire, vagy éppen le a hajóról. Ezt nem tudom, mert nem néztem égig, jobban érdekel az, ha valaki meg akarna engem támadni. Már lenne olyan porfátlan bárki. A hátam mögött az asztal van, onnan nem hiszem, hogy támadás érhet, előttem meg egy nagy területet a szörnyem fed le. Ahh, mily' jó is, ha az embernek van egy ilyen állata...
- Hmm... - hümmögöm egykedvűen, hitetlen fejjel vizslatva a férfit, de annak arcmimikája nem erál el semmi olyat, hogy viccelődne, vagy egyáltalán ez egy átverés lenne. Na, azt hiszem akkor én is kezdhetek idegeskedni.
Fintorogva pillantok Starkra, aki viszonozza a pillantást, majd aktiválja képességét és felveszi nagy alakját, mely szörnyűséges üvöltést hallat, távol tartandó azokat az idióta játékosokat, akik esetleg meg akarnak minket támadni azok után, hogy a létszámot le kell korlátozni. A támadó petem jól döntött, ugyan is több piros indikátoros nő és férfi inkább meggondolja, mielőtt valóban fegyvert emelnének rám, illetve ránk. Hátrálnak pár lépést, majd inkább egymásnak esnek neki. Ohh, ennyit róluk.
Van azonban egy másik aggasztó tény, ami elég ingerültté tesz engem, s az állataimat is. Wywernkígyó mérgesen sziszeg, fejének irányával mutatva rá a probléma forrására: Több kapu nyílik meg, belőle farkasok ugranak elő, amik enni kezdik a játékosokat, legyen azoknak bármilyen indikátora. Ohh, végre egy jó hír! Nem csak a szerencsétlen zöldekre jár rá a rúd, valahára a pirosak is elnyerik méltó(?) büntetésüket.
Az már más tészta, hogy az egyszerű farkasok nem érhetnek Stark közelébe sem. A nagy, emberméretű bestia ugyan is elég nagy pofával rendelkezik, hogy egy harapással ketté tépjen egy nyüsszögő dögöt. Ezt természetesen prezentálja is, amikor egy olyan bundás próbálja megharapni. Stark könnyedén beleharap, felemeli és elhajítja messzire, vagy éppen le a hajóról. Ezt nem tudom, mert nem néztem égig, jobban érdekel az, ha valaki meg akarna engem támadni. Már lenne olyan porfátlan bárki. A hátam mögött az asztal van, onnan nem hiszem, hogy támadás érhet, előttem meg egy nagy területet a szörnyem fed le. Ahh, mily' jó is, ha az embernek van egy ilyen állata...
_________________
[No Signature Available]
Lotti- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 118
Join date : 2012. Dec. 14.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Kenzo Kamitora Kedd Ápr. 09 2013, 17:26
Ahogy megjelentek a farkasok Urufut a karomba kaptam és a csillárba kapaszkodtam amilyen gyorsan csak tudtam. Próbáltak páran utánam kapaszkodni, de inkább löktem el őket mert engem is éppen hogy csak alig tart meg a csillár. Nem törődtem hogy kik próbálnak felkapaszkodni rám féltettem az életem. Néztem körbe hogy mészárolják a farkasok a játékosokat és a játékosok egymást. Ahogy körbe néztem egy sarokban 3 lányt láttam meg előttük egy sráccal aki próbált pár narancssárga indikátorost visszatartani kisebb nagyobb sikerrel. Elegem lett a lógásból és leugrottam és a sarok felé kezdtem rohanni. Az utamba akadó farkasokat csak átugortam és az embereket szélsebesen kerültem ki. Éppen időben értem oda mivel a srácnak alig maradt élete.
-Mi lenne ha én is beszállnék a buliba srácok?
-Mert te ki a fene vagy?
-A rémálmod ki más lennék?
-Akkor te is meghalsz.
Szerencsémre elég lassúak voltak és nem voltak valami okosak így a támadásokat sikerült kivédeni. Egy darabig álltam a sarat, de sajnos a srác már nem állta mert a negatív játékosok elkapták.
-Ti akartátok.
Az ellenfeleim vezérét felemeltem és teljes erőmből eldobtam. Szerencsénkre a társai elrohantak így már csak a Farkasokat kellet levágni amik arra jártak. Urufu hirtelen elém ugrott mikor egy farkas arra rohant és még egy meglepetés történt mivel a 2 lány ugrott oda és leszúrták a farkast. Urufut felkaptam és az egyik lány kezébe nyomtam.
-Vigyázzatok rá és a küzdelmet bízzátok rám most már.
-Rendben.
Próbáltam túl élni ez az egészet és közben arra az emberre gondoltam aki állítólag a vendéglátónk. Tudtam hogy erősebb nálam, de ha adódna rá lehetőség biztos megtámadnám.
Bocsi hogy csak most írtam csak a netem sem volt jó és most jöttek nem rég megcsinálni, de itt vagyok már
-Mi lenne ha én is beszállnék a buliba srácok?
-Mert te ki a fene vagy?
-A rémálmod ki más lennék?
-Akkor te is meghalsz.
Szerencsémre elég lassúak voltak és nem voltak valami okosak így a támadásokat sikerült kivédeni. Egy darabig álltam a sarat, de sajnos a srác már nem állta mert a negatív játékosok elkapták.
-Ti akartátok.
Az ellenfeleim vezérét felemeltem és teljes erőmből eldobtam. Szerencsénkre a társai elrohantak így már csak a Farkasokat kellet levágni amik arra jártak. Urufu hirtelen elém ugrott mikor egy farkas arra rohant és még egy meglepetés történt mivel a 2 lány ugrott oda és leszúrták a farkast. Urufut felkaptam és az egyik lány kezébe nyomtam.
-Vigyázzatok rá és a küzdelmet bízzátok rám most már.
-Rendben.
Próbáltam túl élni ez az egészet és közben arra az emberre gondoltam aki állítólag a vendéglátónk. Tudtam hogy erősebb nálam, de ha adódna rá lehetőség biztos megtámadnám.
Bocsi hogy csak most írtam csak a netem sem volt jó és most jöttek nem rég megcsinálni, de itt vagyok már
_________________
Kenzo Kamitora- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 30
Join date : 2013. Jan. 25.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Orosz Rulett
by Lizbet Szer. Ápr. 10 2013, 16:48
3 Halál/korona: Nio
3 Halál/korona: Esutel
3 6-os kocka: Lizzy
3 6-os kocka: Lotti
3 6-os kocka Kenzo
3 Halál/korona: Esutel
3 6-os kocka: Lizzy
3 6-os kocka: Lotti
3 6-os kocka Kenzo
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
1 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4
Similar topics» Orosz Rulett
» Az orosz kémnő vs a japán sárkány
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] ??? #2
» Az orosz kémnő vs a japán sárkány
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] ??? #2
1 / 4 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.