[Küldetés] Orosz Rulett

Ahogy Urufuval átléptük az ajtót a hajón találtuk magunkat. Sehol egy árva lélek sincs, csak a csapdák árulkodtak hogy nagy balhé volt. Gondoltam elbújtak az emberek, de még az őröket sem láttam. Sietősre fogtam a lépteimet és minden ajtón benéztem, de életnek csak ott volt nyoma ahova éppen léptem és az is az én életem. Igaz lehet hogy meghaltam és ez csak ilyen halál utáni kép. Sétálgattam fel alá és az egyik pallosnál arra gondoltam hogy rég hintáztam már egy jót. Így felpattantam rá és elkezdtem előre hátra mozogni. Nem nagy sikerem volt a hintázásban így hát leugrottam. Ekkor jutott eszembe hogy teljesen védtelen vagyok ami azt jelenti bárki megölhet. Felsiettem a fedélzetre és ott 2 Srácot pillantottam meg. Az egyik fehér hajú a másik szőke. A fehér hajú majd ki csattan az örömtől látszólag, de a másik unottan néz és bámul. Egy lányt is meg pillantok a közelben és mi így 4-en össze verődtünk alkalmi beszélgetésre. A fehér hajú srác megszólalt és ezzel megtörte a csendet.
-Hohh…. nézd vannak mások is- jegyezte meg az egyik, pontosabban a hiperaktívabb srác- Hehehe… sziasztok, de örülök, hogy találkozunk, már azt hittem, hogy csak mi éltük túl és vele kettesben…. hát nem a paradicsom elhihetitek. Még csak beszélgetni sem hajlandó mindig, csak a gond van vele. Jah amúgy Spia vagyok, ő pedig itt Nue.- mutatkozott be és mutatta be morcos barátját. - Szóval hm…. tudjátok, hogy mi ez az egész?...- tette fel a kérdést.
-Nem tudom barátom mi lehet ez, de a nevem Kamitora igaz a játékos nevem Gokker. Majd kíváncsian vártam mit felelnek és Urufuval játszadoztam.

Nio: Arthur nagyon elégedett képet vág, szinte fülig ér a szája… folyamatosan tapsol, majd elindul lefelé a lépcsőn. Egyenesen oda tart ahol ti vagytok. Spia indulatosan megindul, bizonyára, hogy ellássa a baját a fickónak, de Nue elkapja a gallérjánál fogva és visszarántja. Egyikük sem mond egy szót sem. Spia most már társára is dühösen néz, míg Nue nem mutat érzelmeket, pedig őt sem hagyhatja hidegen a nemrég történtek, vagy igen? A kislány elbújik mögéd Nio, ott keres menedéket, nagyon fél ettől az embertől.
Végül az, ki az egész mészárlásról tehet, pont előttetek áll meg.
- Módfelett élveztem a tegnapi műsort, kár, hogy ilyen kevesen élték csak túl, bár kettő még kérdéses – mondja nagy vigyorral az arcán, nagyon büszke lehet magára.
- Jutalmul a szerencsétekért feltehettek egy, ismétlem egy kérdést, nem többet. Bölcsen kérdezzetek.

Lizzy: Előtted továbbra is fel-feltűnnek ismerőseid, rokonaid, akik talán tartják benned a lelket, de az idő nagy részében egyedül vagy, vagyis mégsem.  Több mint egy hetet töltesz ebben a világban, rokonaid egyre kevesebbszer bukkannak fel, míg teljesen magadra nem hagynak. Ezek után hiszel még a csodákban? Akár igen, akár nem, a meggyötört kis plüssállatod életre kel. Adj neki személyiséget, nevet, keltsd életre te magad (user) és éld túl egyedül, eben a világban több mint egy hétig.

Esu: Te sorra találod meg a hozzád közelálló emberek holtestét, elméd talán fel sem fogja, hogy mi is történik itt.  Eddig csak a házban néztél körbe, sehol máshol, de egyszer csak megint hallod azt a bizonyos dúdolást a hátad mögül. Ha megfordulsz, láthatod a lányt, akit csúnyán helyben hagytál, feléd közelít. Egy pislogás, és már hűlt helyét találod, csupán véres lábnyomok maradnak utána.  Te is több mint egy hetet töltesz itt, miközben kísért a lány folyamatosan, kinek arcát eltorzítottad. Véres lábnyomok mindenütt és amint meghallod a dúdolását, már tudod, hogy egy újabb hullát fogsz találni, egy hozzád közelálló személyét. Több mint egy hát ebben a pokolban bárkit kikészítene.  éld meg ezt a hetet, nem muszáj a házban maradnod, akárhova mehetsz, ugyan ez történik majd.


//Lizzy,Esu nektek kelleni fog most a fantázia //

//Önként vállaltátok a szellemi leépülést   //

Lizzy: Hála a nyuszid életre kelésének, máris jobban érzed magad. Az együttöltött napok is szórakoztatóak, de mint minden jó dolog, ez sem tarthat öröké. Hűséges barátodnak is nyoma vész, eltűnik, mint korábban szeretteid, ezzel talán újra a magányos lét felé taszítva. Telik, múlik az idő, megint egyedül vagy, nincs itt senki és semmi,  még csak hangokat sem hallasz. Végső kétségbeesésed közepette jelenik meg egy vagy több ismerős arc, kit Aincradban ismertél meg (te döntöd el, hogy ki az, csak rajtad áll.) Beszélgethetsz velük, tőled függ, a lényeg, h ő/ők lesz a támaszod a bajban és elvezetnek egy ajtóhoz. Ezután újra egyedül maradsz ebben a magányos, kietlen világban. Az ajtó nyitva, átléphetsz rajta.

Esu: Rendesen megvisel az, ami most veled történik, úgy tűnik, az istened nem segít neked, ráadásul szüntelen megbocsátja a kislány vétkeit, még ha te azt nem is tudod ()  Újra és újra megjelenik véres lábnyomokat és hullákat hagyva maga után, mire a jelenlegi állapotodban talán nem is figyelsz. Ebből a gumiszobás állapotból, általad jól ismert emberek hangjai keltenek fel. Nevedet szólítják, akár órákon keresztül is, míg nem nyerik el figyelmed. Azonban, amint felkapod a fejed, nem történik semmi sem, nincs ott senki, bár már zenét sem hallasz, talán csak képzelődted? Az agyadra ment valami? Amennyiben visszazuhansz abba az állapotba, megint ez történik, eljátsszák egy  párszor ezt veled, míg végül bekapcsol a TV a szobádban. Ha tekinteted odafordítod, akkor különös műsorokat láthatsz.
Az egyik csatornán egy férfi (Anat) tart üzletpolitikából előadást, egy másikon egy latin származású, csinos hölgy (Viola) főzőműsorát élvezheted. Egy szőke popsztár (Ren) koncertjét is élvezheted, kinek sok száz rajongója énekli vele együtt a dalait. Egy tárgyalást, melyen egy vörös, göndör hajú lányt (Meredith) ítélnek el súlyos testi sértésért, vandalizmusért. A szája be nem áll, még a bírót is fenyegeti, majdnem nekirohan. . Tovább haladva pillanthatod meg, amint nyuszi futtatás országos bajnokságának győztesét jutalmazzák (Tiffany)  és még pár ember, kiket elméletileg Aincradban ismertél meg. Megint csak az elméd rosszalkodik?  Miközben ezen töprengsz, a szobád ajtaja halványan felizzik és megjelenik rajta az ASTRUM felirat. Mit teszel?

Nio: Arthur viselkedése nagyon nem nyeri el a tetszésedet, de ez érthető, a két fiúról is leolvasható az ingerültség, bár Nue arcáról nem, inkább kisugárzásából jössz csak rá, hogy gyilkolni készül, olyan erős benne a vérszomj, hogy még te is érzed, vagy csak képzeled?  Spia-nak be nem áll a szája, folyamatosan szentségel, nem éppen szép szavakkal illeti a szervezőt, de ő csak mosolyog ezen, majd felajánlja, hogy feltehettek egy kérdést. Spia folyamatosan osztott, így az ő kérdése véletlenül ez lett:
- Miért nem rúg meg egy ló és halsz meg? – sietve kapott az ajkai elé, de már késő, nagy vigyor ül ki a férfi arcára és már készül is válaszolni eme faragatlan kérdésre.
- Mert az lehetetlen- csupán ennyi a válasz, nem tudjátok, hogy miért az, talán azért, mert nincs ló a közelben, vagy azért, mert halhatatlan? Vagy szimplán nagyképű?
Nio a te kérdésedet tapssal illeti, tetszik neki.
- Te sokkal eszesebb vagy ifjú hölgy, mint a forróvérű barátod. – dicsér téged és degradálja a fiút, aki természetesen ezt nem veszi jó néven.
- ASTRUM egy csapda, gondolom, már tudjátok, nem más, mint egy orbitális orosz rulett, hatalmas rizikófaktorral. – hallod válaszát, akár kielégíti kíváncsiságod, akár nem, ennyi. A kislány túl félénk ahhoz hogy kérdezzen.
- Ki vagy te? – jön a kérdés Nue-től, mire Arthur meghajol előttetek
- A nevem Atrum, az ujj, mely a ravaszt hivatott meghúzni…. – feleli, majd két újabb jövevény érkezik egyre bővülő társaságotokhoz.

Esu, Lizzy: Amint átléptek az ajtón, az ágyban találjátok magatokat, ahol korábban töltöttetek el pár órát. Lizzy, melletted ott van a plüss nyuszid, Esu a kezedben pedig egy családi fénykép. Csak álom volt? Ki tudja, a lényeg, hogy ott vagytok, ahol a part szakad, vagy mégsem? Már csak egy ajtó van a szobában, a korábbi kettő helyett és az is nyitva áll…. áthaladva rajta a többiekhez értek,  akik már Arthurral beszélgetnek. Esu amint meglát a kislány, kinek életét korábban megmentetted hozzád fut és beléd csimpaszkodik, átölel jó szorosan. Már biztosan tudod, hogy őt láttad az „álmodban” ő az a kislány, akinek megannyi ember vére tapadt ott a kezéhez.
- Örülök, hogy megérkeztetek, már vártunk benneteket, tehát készen álltok a fő attrakcióra? – kérdi nagy mosollyal most már mindannyitoktól, bár közületek ketten nem tudják pontosan, hogy mi is folyik itt.