Yasude vs. RenAi

~ Sweet Dreams Cukrászda ~ …Díszelgett mögöttem ez a felírat, mikor kiléptem az üzlet ajtaján, kezemben egy nagy zacskóval ami telis tele volt fánk szerű nyalánkságokkal. Vidáman bele nyúltam majd kivettem egyet és még útközben elkezdtem majszolgatni. Nagyot haraptam bele, majd megint megint és megint. Ezután nyúlhattam a következőért. Könnyed léptekkel haladtam előre, nem figyelve hova is tartok igazán, mondjuk talán azért mert kitűzött tervem a mai napra nem is igazán volt… Igen pont erről jut eszembe, nem akarom a mai napot is elherdálni így muszáj lesz választanom hogy vagy egy újabb küldetést veszek fel vagy egy elmegyek és szétnézek küzdőn. Igazából nem volt kedvem semmit sem csinálni, de nem állhatok le, folytatnom kell a fejlődést. Öcsi is biztos ezt tenné vagy épp teszi, talán épp ebben a percben is. Lehet pont az életéért harcol, vagy épp aranyat vagy expet gyűjt, míg én csak fánkot zabálva úgy mint akinek semmi dolga sincs szinte szökellve csinálom a nagy édes semmit… Bűntudatom támad, így egy pillanatra megtorpantam és vissza tettem a fánkot. Lehajtottam a fejem, és nem éreztem már az előző nyugalmat és jókedvet, elkezdett zavarni minden a környezetemben. A mászkáló playerek, az standok ahol az npc-k szokatlanul hangosan invitálják magukhoz a játékosokat, a fa amint a szellő megfújja a lombkoronáját és a levelek mintha ezerszer hangosabbak lennének…
[color:1345=eac117]~ NEM! Nem szabad bedepizned! ~ Szóltam magamra, és be kell látnom igazam van, ha most hagyom magam és azt hogy a negatív érzések uralmuk alá vegyék a testem veszítek! Így nem szabad! Határozott mozdulattal nyúltam bele a zacskóba és vettem elő azt a fánkot amit az előbb megkezdtem, majd nagyot haraptam belé.
- Nyamm, finom! ^^ - Mosolyodtam le, és indultam a hirdető táblához, hátha találok valami nekem valót. :3 De pár cetli figyelt csak rám és elolvasva őket mind gyűjtögetősnek tűntek. Húztam el a szám jobbra, nem rosszallásból hanem inkább fontolgatásból.
- Hmm… - Léptem hátra, majd rá kellett jöjjek hogy neki tolattam valakinek, méghozzá nem is kicsit, meglepettségemben rosszul mozdultam és még sikeresen hátra is dőltem elcsúszva az a valaki mellet aki mögöttem volt.
- Booo…Kyaaa!! – Nem volt időm bocsánatot kérni az ügyes manőverem miatt, így csak kiáltani tudtam. Páran ida is figyeltek.
- Jajj ne! – Kiáltom, és próbálom össze szedni a szétszórt sütiket.
- Aww, a manóba! Ezeket dobhatom ki! – Persze egy jó része már alap el is pixeleződött, de volt ami megmaradt… így kénytelen voltam azokat felszedni és bele tenni a zacskóba, majd az egészet kidobni… elvégre nem hagyhatom az útban még a végén valaki elcsúszik benne…
Miközben felkapkodtam a sütiket feltekintettem ki is volt az akit az előbb majdnem letaroltam…
- Bocsánat az előző… - és elakadt a szavam. Egy csinos lány állt mellettem, akinek gyönyörű vörös haját gyengéden fújta a szél… nem tudom mi ütött belém, azt hiszem kissé meglepődtem, ugyanakkor én is mindig ilyen hajat szerettem volna…
- … ért! – Fejeztem be a mondatot egy kis szünet után.
- Nem láttam hogy mögöttem vagy! – Persze hogy is láthattam volna elvégre senki nem láthat a háta mögé… Amikor össze szedtem gyorsan felpattantam és bemutatkoztam.
- Szia, RenAi vagyok de hívj csak nyugodtan Ai-chan-ak. ^-^ - Majd ahogy egy jó japánhoz illik meghajoltam.
- Tényleg ne haragudj, figyelmetlen voltam! ^^” – Szabadkoztam. Kissé zavart mosollyal, és a mondatom utolsó felében még a tarkóm is megvakartam.
- Nagyon szép hajad van! ^-^ Persze ezt biztos sokan mondták már. – Dicsértem meg.
- Van valami elfoglaltságod erre fele? Ugyanis… - hallgattam el kissé, mivel nem tudtam hogy folytassam-
- … ugyanis pont ellenfelet keresek egy kis harcra. ^-^ Mármint egy barátságos pvp-re, mivel egy jó küldit kerestem, de a felsoroltak közül egyik sem tetszik igazán. – Néztem a táblára, majd folytattam.
- Így marad egy jó kis párbaj hogy némi expet és aranyat gyűjtsek. – Mosolyodtam el.
- Gondolom ez neked sem jön rosszul, de ha más dolgod van az sem baj, akkor kereshetek mást. – Végig mosolyogtam, és igen tényleg komolyan gondoltam, most látom először és máris letámadom egy ilyen felkéréssel, ráadásul nem szerettem volna ha úgy érezné hogy ráerőszakolom vagy hasonló, így figyelmesen vártam a válaszát.