RenAi

10.-es szint speciális képessége:

Potion Share:
Ha használok egy potiont, akkor a körülöttem lévő csapatbéli tagok is megkapják a bonuszt.

Kinézet:
A potiont kivételesen nem megiszom hanem feldobom, ami elpixeleződik és a potion színével megegyező hó szerű esésben kapják meg a többiek.

A történet:

Két új ismerősömmel döntöttünk úgy hogy új helyeket fedezünk fel, sok veszélyes és érdekes történeteket hallottunk különböző szörnyekről és hogy ha sikerül legyűznünk őket igencsak ritka itemeket dobhatnak. Természetesen mindhármunk szeme felcsillant és meg is egyeztünk hogy mielőtt elindulunk jól bevásárlunk és ha kell napokat töltünk azzal hogy mindhármunknak meglegyen a jutalma. Nem éreztem félelmet, lelkesen jártam a boltokat hogy ételt, italt, potionokat és egyéb hasznos dolgokkal szereljem fel magam. Természetesen úgy észültem hogy nem egy személyre, és hogy akár késöbbre is maradhasson belőle. Szinte az összes eddig megtakarított pénzecském rá ment. De nincs mit tenni, ennyit bőven megér egy ritka cucc. Szinte már látom magam mikor dicsekszek Ritának és minden ismerősömnek hogy: Igen ám, ez az enyém és én szereztem egy szörnytől és nem másodkézből vásároltam. Büszkeséggel töltött el a gondolat. Délután háromra beszéltük meg a találkát egy város széli nyugodt kis helyen. Hogy miért is ilyen későn? Mert az egyik szörnyről az a hír járja hogy csak napnyugtakor respanol azaz csak akkor jelenik meg. Kicsit aggódtam hogy ha elhózódik és besötétedik mihez is fogunk kezdeni, de meg lettem nyugtatva hogy Kissa-nak van éjjellátása és akrobatikája. Molly-nak meg lopakodás és észlelése, míg nekem észlelésem súlyemelésem és akrobatikám is van. Szintben sem nagyon különböztünk, ugyanakkor vigyázni akartam rájuk. Tudtam hogy veszélyes vállalkozás ez de ha ügyesek vagyunk és mindent bele adunk igenis sikerrel járhatunk.

- Háááhhh, Ai-chaaan! – Molly már messziről felismert, és heves integetésel köszönt oda nekem. Kissa meg már szedte is a lábait felém, mit tehettem mást sűrgősebbre fogtam és oda síettem hozzájuk.
- Sziasztok csajok! ^-^ Indulhatunk? – Kérdeztem, széles mosollyal a zöld és lila hajú lánykákat. Látszott rajtuk hogy lelkesednek a dolog iránt, és még egy csepnyi félelmet, kétkedést sem vettem észre rajtuk, ami engem is megnyugtatott. Útközben megint átvettük a taktikánk, mert igen ám már kész taktikával állunk szembe egy olyan szörny ellen ami talán nem is létezik, de hát ezek is mi vagyunk. Úgy egy óra séta az erdőben míg elértük azt a pontot amit megjelöltek a térképen hogy legutoljára ott látták azt a mobot.
- Még van időnk bőven addig mit csináljunk? – Kérdezte a szöszi Kissa.
- Ümm… Együnk! – Hoztam fel elsőnek az ötletet. Mire mindketten hangos nevetésben törtek ki, én meg csak kétségbe esetten néztem hogy mégis mi vicceset mondhattam.
- Nem… is te.. lennél! Hallod… - Mondta a szőke lány a hasát fogva.
- Szinte már vártam! – Jelentette ki Molly.
- Maoo… Nincs semmi rossz ha szeret valaki nasizni! – Keltem a védelmemre, majd én is nevetésben törtem ki a lányokkal együtt.
- Még jó hogy nem látszik meg rajtad! – Mondta Molly és megcsípte a hasam.
- Ne csípkedj! – Léptem hátrébb, majd mikor össze szedtük magunk én fogtam magam elővettem az invertorymból egy takaros kis plédet és megterítettem rá. Nem kellet sok a két lány is helyet foglalt mellettem és csillogó szemekkel nézték hogy miként pakolom ki a finomabnál finomabb nyalánkságokat.
- Itttadakimasuu! – Kiáltottam fel kezemben a pálcikákkal, majd hozzá is láttunk a pusztításnak.
- Úgy látszik nem csak én vagyok ilyen bélpoklos! – Jegyeztem meg nekik mikor már szinte mindent feettünk.
- Lassan idő van! – Szólalt meg Kissa.
- Igen, tudom. – Sóhajtottam egyet, majd rájuk mosolyogtam.
- Akkor mindent bele! – Emeltem lelkesen magasba a kezem. Gyorsan elraktam mindent, majd előhívtam a fegyverem és a pajzsom. Feszült idegekkel néztük ahogy a nap egyre csak visszavonul, majd halovány átlátszó megcsillanás keretében egy szörny is megjelenki, ami egy hangos és hátborzongató üvöltéssel fogad minket.
- Tehát tényleg létezik! – Jegyeztem meg magamnak, persze örültem neki, de most így szemben állva vele lehet mégiscsak jobban örültem volna neki ha csalódva csüggedt orral, de ép börrel sétálunk haza.
- Molly vi….! – Kiálltottam oda neki, mivel ő volt a legközelebb a szörnyhöz így őt támadta elsőnek. A lány sikeresen hátrált és védekeztek kezében naginatájával. Majd mivel én lettem így a legközelebbi támadásba is lendültem. A kardom kéken izzott fel majd, egy keresztvágással indívta amit megcsináltam oda-vissza háromszor, remélve hogy sikerül krittelnem. Ezidőben Kissa is támadt, méghozzá a ő is a speciális képességével, kardját a földbe szúrta amiből aztán két föld alapú kéz jelent meg és fogta le a szörny lábát hogy ne tudjon mozogni.
- Whaaaaa! – Kiáltottam el magam, és támadtam ahogy csak tudtam. Legalábbis támadtam volna. A szörny egy aprócska mozdulattal repített arréb így még a kardom hegye sem sérthette meg.
- Héé! Ilyet én szoktam! – Kiltottam rá miközben fel is pattantam.
- Ai… Neee! – Kiáltott rám Kissa. Elsőnek nem is tudtam miért de amint ránéztem az életcsíkomra rögtön tudtam. Épp csak eltalált de máris megszabadított a páncéltól és az életem felétől is. Narancssárga életsávval pillantottam ilyedten a lányokra. Majd Mollyt kerestem meg a szememmel. Időközben Ő is támadta a szörnyet és Őt is visszaverte. Az életcsíkja vörösen izzot. Ilyedten néztem a lányra, és kiáltottam oda neki hogy:
- Potizz vagy használd a kris… - De nem tudtam befejezni mert Kissa üvöltése túlharsogta az enyémet is.
- Aiiii vigyáááz! – A képessége nem tarotta tovább vissza a fenevadat és engem vett célba. Hangos léptei rázta meg a földet és tudtam ha most eltalál akkor nekem végem… Hátráltam ahogy csak tudtam, de ilyedtemben azt sem néztem merre és hova megyek, így megbotlottam a mögöttem lévő Mollyn és mindketten elestünk. Az egyetlen ötletem a kristály volt, de hirtelen nem találtam csak a potionom. Láttam hogy a lány kezébe nincs semmi, és sokkova áll az események előtt. Döntenem kellett! Ha oda adom neki a potiont el tud menekülni de akkor nekem végem. Ha megiszom akkor ezt a csapást túl élem de akkor Ő fog bele hallni. Nem volt több időm hezitálni. Már emeltem volna a számhoz a piros nedüt mikor az elpixeleződött, vagyis valami furcsa dolgot csinált. Felcsillant majd az égből vörös hó esett. Ösztönösen átöleltem a lányt hogy testemmel még védhessem a lányt. Majd észre kellett vennem hogy mindkettőnknek zöld az életcsíkja. Nem értettem hogy mi is történt így hirtelen, de az első ötletem a haza térés kristály volt. Ezt a meccset bebuktuk, de még életben maradhatunk.
- Mindenki a kristályt! – Kiálltotta Kissa. Ezek szerint neki is ez járt a fejében. Gyorsan mindhárman előszedtük és már otthon is találtuk magunk. A én életcsíkom ismét sárga lett, mert a szörny még egyszer eltalált. És ott ahol voltam lehuppantam a földre.
- Hozzá még kicsik vagyunk! – Mondtam.
- Vagy csak kevesen voltunk. – Szólalt meg Molly.
- Mindenesetre nekem ennyi elég is volt belőle egyenlőre! – Feküdtem el a földön. A téren ahova teleportálva lettünk.
- Detto.
- Nekem is. – Sopánkodtunk. Mindannyian csalódottak voltunk, ugyanakkor én hihetetlenül örültem hogy megúsztuk.
- Nem hallgatok rád többet Molly! – Törtem ki nevetésbe, majd mindketten csatlakoztak hozzám

Képességváltoztatás:

Az első képességem szeretném átformálni.
Neve:Holy Hammer
A kinézet: Az égből egy hatalmas megidézett kalapács (halványkék szinte áttetsző )csapja le az ellenfelem.

Hatás: A sebzésem másfélszeresét okozza, és egy teljes körig ájulást okoz az ellenfelemnek. Bossokon nem de a segítőkön is használhatom.

Furcsa egy álmom volt… ami ráébresztett valamire… Arra hogy félek. Nagyon félek… sőt azt hiszem retekegek. Húzom magamra a takarót még a fejemet is eltakarva.  Sötét van, és meleg. Olyan kellemes meleg. Nem akarok innen kibújni. Rezzenek össze, mikor behunyom szemem és egy vérbefagyott hullát látok. Ehh… ez mi? Állok a dolgok előtt értetlenül. Sötét van.. álmodok talán?... Nem tudom, nyugtalan vagyok. Csöpp… hullt alá egy vízcsepp, valahonnan a magasból. De honnan. Sötét van, nem látom a plafont. Hol vagyok egyáltalán? Nézek körbe de semmit sem tudtam beazonosítani, furcsa köd burjánzott. Előre pillantottam, és ismét megláttam. Ijedtemben hátrálni kezdtem. A levegőt egyre szaporábban vettem, majd rá jöttem hogy talán még tudok rajta segíteni. Nincs idő megfutamodni vagy épp hátrálni, óvatos lépteket tettem felé. Vajon él még?... Ijesztő volt a látvány. Az egész testét vér borította, fehér ruháját vörös véráztatta rózsa foltok díszítették. A mellkasát kémlelem hogy vajon mozog-e… Nem láttam. Félek. Ismét felerősödött bennem az érzés. Lépteim tapadnak a földhöz, talán vizes?... Nem tudom. Mindjárt oda érek. A lélegzetem még hevesebb lett, megtorpanok és hátra nézek. De nem látom csak a nagy feketeséget. Honnan jöttem? Hol vagyok?.... Félek! Sírni tudnék, de mi ez? Nem vall rám az ilyesfajta viselkedés.  Egy izzadságcsepp gördül végig az arcomon. Szinte már ott vagyok, már csak három lépés, már csak kettő és… lehajolok hozzá, megfordítom és felismerem az arcát. Felsikítok. Ilyen nincs! Mi ez?... Ki ez?...

Én voltam.

Ijedtemben hátráltam, szinte ellöktem magam mellől a hullát. Ami felnyögött.  Biztos a beszorult levegő elhagyta a testét. Gondoltam magamban. Majd szinte észrevehetetlenül megmozdult a karja. Láttam, reméltem hogy az még csak azért van amiért hozzá értem hátrálásom közben. Szívem majd kiugrott a helyéről.
- Ez csak egy rossz állom! – Próbáltam bemesélni magamnak.
- Ébredj fel! Ébredj fel! – Adtam ki a parancsot az agyamnak, miközben a kezem erősen a fejemhez szorítottam, majd ütögetni kezdtem. Álmodok?... Biztos hogy álmodok! Nem érzem! Nem fáj. Majd bevillant hogy ebben a börtönben bizony nincs fájdalom. Csupán kétségbeesés… Ismét megmozdult! - Talán mégis él?!  Talán mégis csak élek?!!! – Oda siettem hozzá, majd megpróbáltam előhalászni egy potiont hogy healeljem. De zsebeimet kutatva csak papír zsebkendő és némi apró bukkant elő. Mi ez?! Próbáltam előhívni a menüt, de csak hadonásztam magam előtt mint egy hülye! Nem jön elő!
Ilyen nincs! Nem tudok rajta segíteni, itt fog meghallani a karjaimba? Körbe pillantottam, hátha meglátok valakit. De nem láttam semmit. Szó szerint semmit.. Kétségbeesetten önkéntelenül is elkezdek kiabálni.
- Valaki segítseeen! Meg fog halni! Kérem valaki… bárki… nem akarom hogy meghalljoon! Nem akarok meghallni!... – A legutolsó mondatot már csak magam előtt motyogtam. Féltem, és szememből is megindultak a könnycseppek. Egyszerűen nem tudtam elhinni hogy nem tudok segíteni rajta. Nem értettem azt hogy mi folyik itt, de perpillanat ez érdekelt a legkevésbé… Közelebb emeltem magamhoz, az arcáról lesimítottam a már rászáradástól tapadt véres hosszú kék haját.
Zokogtam… magamhoz öleltem és hirtelen egy szorítást éreztem a karomon. Megijedtem! Mikor felpillantottam a karjaimban fekvő lány szorította meg a kezem, azt hittem halott. Most szemei kéken izzanak és kezével erősen szorítja a karomat.
- Vissza kell térned!.... – Mondta halk de annál erősebb hangon. Hirtelen feleszméltem.

Kinyitottam a szemem és a küzdőtéren találtam magam…
- Most mi van?... – Csakis ennyit tudtam kinyögni, majd filmszerűen jutottak eszembe a képek. Most már emlékszem. Reggel kisiettem ide hogy megpróbáltassam magam, és hogy végre rájöhessek hogy mi is az új képességem. Hiába vagyok huszonegyes valahogy még nem tudtam használni… Akiket ismerek hogy teljesítették a húszas szintet, valahogy mindenki kapott már, csupán én maradtam le. Az ellenfelem huszonkettes és megbeszéltük hogy segít. Felemeltem a fejem és ernyedten, fáradtan ejtettem el a testem. Majd felsóhajtottam.
- Kegyetlen vagy Ricco… - Szaporán vettem a levegőt, majd tudatosult bennem hogy az előző az nem volt más mint az ő kivetítése… Teljesen leblokkolt. Az életcsíkomra pillantottam majd megdöbbenve láttam hogy igencsak sárgállik. De a srác nem állt le! Rövid vörös haja fityegett előttem mire észbe kaptam, egy újabb vágás…
- Héé, állj le! Fél életig beszéltük meg! – Ordítottam le a srácot.
- Ricco nem áll le, míg el nem éri a célját! – Jelentette ki mögöttem szét tárt karokkal istenítve magát.
- És amúgy is, hanyaggyára játsszuk is le ezt a partit eredménytelenül?... – Jogos, harmadjára pvp-zek vele hogy eredményt sikerüljön kicsikarni belőlem, sikertelenül. Majd ismét lendületet vett. Lándzsáját előre tartva, fenyegetve éreztem magam. És már közeledett is. A pajzsommal épp hogy csak védtem, el akartam kapni a lándzsája bot részét, de túl gyors volt, elslisszant előlem.
- Azt mondtam állj le! Vagy netán meg akarsz ölni? – Tettem fel neki a kérdést, mire egy egyszerű választ kaptam.
- Ha azzal eredményt érünk el… - Elkerekedtek a szemeim, nem hittem a fülemnek, majd ismét támadt. Izmaim önkéntelen megfeszültek, és pajzsom felemeltem hogy védekezni tudjak. A fegyvereim furcsán kezdtek el fénylni, mintha valami átsugárzódott volna a kardomba és össze kapcsolta őket.
- Ez meg micsoda??...-  Értetlenkedtem, de nem volt erre sokáig időm. A srác ismét erőt vett magán majd közelített felém, vártam kicsit, a félelmem elszállt és tudtam hogy most végre bekövetkezik az amiért mindketten harcolunk. Újból sebzett, de most sikerült megfognom a botját, és egy szúrást intéztem felé. A fiú élete egyetlen vágástól a sárga zónába került. Majd egyszerűen felsóhajtott és hátrált.
- Végre…-  majd lehuppant a földre.
- Nehéz eset vagy, ugye tudsz róla te lány. – És ezzel a mozdulattal elterült. Kifáradhatott, hisz egész nap gyakoroltunk, de végre meglett az eredménye.
- Köszönöm! - Hajoltam meg előtte tisztességesen. Majd én is lehuppantam mellé, és előhívtam némi nasit amit meg is osztottam Ricco-val.

- Eléggé megalomán, ő akar lenni Aincard uralkodója, és elsődleges célja hogy céh háborút robbantson ki, Ai-t felhasználva erre.
- Azt mondja magáról hogy gondolatolvasó, de csupán a jelekből próbál következtetni és gyakran rosszul.
- Szereti ha zajlik körülötte az élet, azaz ha vitatkoznak, civakodnak az emberek, de ő igyekszik mindenből kimaradni és csak külső szemlélőként jót nevetni az emberek ostobaságán.
- Roppant gyáva, félti az életét, de másokat könnyedén megkér hogy akár öljenek is az Ő kedvéért. Az emberek könnyedén feláldozható lények szerinte.
- Nem szereti azokat akik Ai-t körbeveszik, úgy érzi veszélyeztetik az Ő befolyását a lány felett.
- Cinikus, gonosz megjegyzései mindennaposak, de Ai fel sem veszi. Nem törődik vele, úgy érzi hogy a kis pet csupán lázadókorát éli, ami talán igaz is.
- Időröl-időre eltűnik majd mikor valaki számon kéri hogy merre volt, annyit mond hogy - Titok.-
- Eleinte nem, de a végén ténylegesen ragaszkodik Ai-hoz.

- Állítólag azért üldözték a piros indikátoros játékosok, mert össze lázított két kisebb céhhet akik kis híján lemészárolták egymást és csak Ők hárman maradtak életben.
- Állítólag amikor Kyubey eltűnik egy bizonyos időre, egy titkos pet maffia vezéreként keresi a megfelelőbb peteket hogy majd átvehessék az idomárok felett az irányítást.
- Állítólag egy állatidomár volt petje, aki meghalt. Azóta is gazdáról-gazdára jár hogy megtalálja a legmegfelelőbb személyt céljai bevégeztetéséhez.
- Állítólag Kyubey nem is pet, mindinkább egy player akinek az a képessége hogy pet alakot vesz fel és így akar hatalomra jutni.

Vidáman sütött be  a reggeli nap kellemesen melengető sugarai az ablak szétbomlott függönyének halovány kis résén. Szinte csiklandozott, nagyon kellemesnek éreztem, ledobtam magamról a takarót és még vagy tíz percig hagytam hogy finoman melengessen. Egy mosollyal az arcomon keltem ki az ágyból. Bárcsak minden reggel ilyen nagyszerű kényeztetéssel kezdődne. A szokásos rutinomat követve, azaz felöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem és egy kiadós reggeli beverése után meg is indultam az úti célom felé. Úgy döntöttem ma a pihenésre és a feltöltődésre szánom a napot. Így mivel nem rég találtam egy csodaszép tavat  amit egy erdősség vesz körül, és nemesebbnél nemesebb mobok övezik, amik ugye maguktól nem támadnak de erősek ám, ha esetleg megtámadod és visszatámadnak. Tapasztalat. ^^” De semmi gond, nem mobokra megyek vadászni, mindinkább összekészítettem egy kis piknik kosarat és egy kicsit magányba, nyugalomba szerettem volna süttetni a hátam még mielőtt beköszönt a tényleges hűvös ősz. Jeleit már adta, de ez a fenomenális reggel nagyon biztatóan hatot tervemet illetően.

Kisvártatva meg is érkeztem. A tó stégjére kiterítettem a törölközőmet, átöltöltöztem bikinibe és elterültem a napon. Valahogy olyan jól esett távol lenni a város zajától, az emberek mindennapos morajától… hihetetlen megnyugtató volt. A tó tükre csillogott a nap fényétől, melyet csak néha takart el pár kósza felhő. A kezemet bele lógattam a vízbe apró hullámokat kavartam benne, vagy épp csak ernyedten engedtem hogy hűsítően bizsergesse a kezem. Már majdnem sikerült elszundítanom mikor furcsa zajokat hallottam. ~ Netán egy mob?... nem ez annál sokkal… mahh… emberek…~

- Héé, te lány!.. Segííts – Szólítottak meg. – Kelletlenül felülök, mire arra leszek figyelmes hogy egy világos színű mob támad felém. A kardom után nyúlok automatikusan.
- Ne! Nem akarlak bántani! – Hallottam ismét az előző emberke hangját. Körbe néztem de nem láttam senkit. A kis lény megrezzent és megtorpant. Nem jött közelebb addig amíg a fegyver a kezemben volt, ugyanakkor nem is távolodott el tőlem valamiért. Értetlenkedve néztem, hogy netán képzelődtem volna vagy mi… nem tudtam elképzelni, hogy mi is ez az egész. Hallottam már arról hogy bizonyos petek tudnak beszélni, mármint a tulajdonosukkal, de én nem vagyok állatidomár… oO Gyorsan végig néztem a páncélom a pajzsom és az adatlapom… majd nyugtáztam hogy nem… nem váltottam ismét kasztot. Nagyot sóhajtottam. Majd a kis állatka ismét megrezzent. Hangokat lehetett hallani az erdőből, mire három vörös indikátoros bukkant elő. Kicsit megszeppentem, de nem hátráltam, a pajzsom és a kardom a kezemben, ezen túl nem lehet baj. Biztattam magam, persze durva hogy mindhárman öltek már embert, de remélem hogy mint tank azért tudom állni az ütéseket. A petre néztem, aki csillogó szemekkel nézett rám hogy óvjam meg. Nem tudtam neki ellenállni, de fogalmam sem volt hogy mégis mi ez az egész… mi dolguk egy ilyen cuki kis-állatkával?… QQ

- Ott van! – Kiáltott fel az egyik, amint meglátta a kis cicanyuszi petet. Én gyorsan ölbe kaptam, mármint a páncélomon felmászott, és utána át a vállamra majd ott pihent.
- Ehh… ki az a bige ott vele? – Hallottam ismét az egyik hangját, miként egyre közelednek felénk.
- Teljesen mindegy… ha kell őt is megöljük… nekünk most Kyubei-el kell foglalkoznunk, azt a kis dögöt kell elintéznünk. – Halottam az indulatos választ, és kissé megdöbbenve álltam a hallottak előtt. Mahh… talán mégsem egyedül kellett volna jönnöm. QQ Kezdtem pánikolni, majd megkíséreltem a legésszerűbb dolgot…. Futottam!... Szabályosan elszaladtam, pedig rám ez nem jellemző, de ezek itt hárman vannak és mindhárman piros indikátorosak… futás közben előhívtam a pm menüt, és egy vészüzenetet akartam küldeni Ritának és Jinnek hogy segítsenek, de a futás közbeni írás nem az erősségem.
- Ugye nem gondolod hogy ezt el fogják tudni olvasni?... – Kérdezett a kis állat, majd visszaolvasva rájöttem hogy egy szót se írtam le helyesen, és jah kb úgy néz ki mintha félálomban írtam volna nekik becsukott szemmel.
- Miért van jobb ötleted? – Kérdeztem a petet, majd rá jöttem hogy hoppá bajban vagyok ha egy rendszer állattól várok megoldást.
- Van! – Válaszolta rá nemes egyszerűséggel.
- Ehh? – Csak ennyit tudtam visszakérdezni de nem is jutott volna többre időm mert már folytatta is.
- Állj meg és öld meg őket! – Olyan könnyedén mondta ezt mint ha csak arra kért volna hogy húzzam meg a hajukat.
- Ezt te sem gondolod komolyan! – Lehetett a hangomban hallani az indulatot. Még hogy én öljek?... Döbbentem meg.
- Miért ne? Mivel Ők már pirosak, így a te indikátorszíned nincs veszélyben! – Kérdezett vissza és magyarázta meg miért hogy nem lenne belőle hátrányom… nem értette azt hogy miért is ellenkezek a dologgal. Majd éreztem hogy a kitartás pontjaim egyre csak fogynak. Letértem az útról, és egy vastagabb fa mögé bújva, neki támasztva a hátam pihentettem egy kicsit.
- Hát… szintedhez képes elég gyenge vagy… - Jegyezte meg.
- Miii? Honnan tudnád hogy hanyas vagyok? oO -Kérdeztem vissza döbbenten.
- Hümp.. hogy honnan? Onnan hogy ugyanis gondolatolvasó vagyok! – Felelte kissé pökhendien.. Nah, ez már nekem is sok volt… egy gondolatolvasó pet, aki miatt gyilkosok üldöznek… és az én életem is veszélyben van miatta… de ami a legrosszabb.. QQ ~Nem hallhatok meg szűzen!! >< ~ Törtem ki önmagamban. Persze magára akkor sincs szívem hagyni... A gondolatmenetemet az avar csörgése szakítja meg, lépteket hallok. Bizonytalan, lassú de egyre hangosodó lépéseket. Éreztem hogy kiver a víz, majd a kis macskanyuszi leugrotta vállamról, és odébb állt az egyik bokor alá. Ott bujdosott.
- Te kis…nyamvadt macska! >< - Csikorgattam ki a mondatot a fogaim között. Majd támadt egy ötletem. A mellettem lévő ágat halkan magam felé húztam majd mikor a lépések zaja elérte azt a határt szimplán csak elengedtem, és a lendület erejével a pasast le is tablózta. Az inventorymból előhívtam egy kötelet és a fához kötöztem. Mire végeztem vele, a zajokra felkapta a fejét a második és a kardjával már támadt is felém. Nagy lendülettel közelített, de pajzsommal hárítottam és támadtam, de túl gyors volt… kivédte és máris támadott. Majd felbuffoltam magam és így a következő támadását már sikeresen védtem, de nem úsztam meg ennyivel a kardja már lendült is mikor a kis macskanyuszi a fejére ugrott az egyik magas fa tetejéről.
- Éles karmok..Nyhiiii~ - Hallottam a hangját de egy pontot sem sebzett, bár figyelemelterelésnek jó volt, így ezt kihasználva támadtam is így az életcsíkja máris sárgán villogott. Nem kellett sok, a súlyemelésem kihasználva amint megfogtam a karját meglendítettem és valahol az erdő talán másik végében köthetett ki… a lényeg hogy nem találkoztam többet vele, se pedig a harmadik taggal. Most vagy végignézte a dolgokat és inkább lelépett vagy csupán annyira tud tájékozódni mint én… most már nem érdekes.
- Mi legyen veled te macska?… - Kérdeztem tanakodva, szívesen befogadtam volna bár némi nevelés még bőven ráfér…
- Macska?...Mi az a macska? – Kérdezett vissza értetlenül.
- Ehh, etoo… a macska az olyan mint te… csak nincsenek ilyen fura antennái mint neked. – Magyaráztam meg, miközben felemeltem a furcsa fülecskéit.
- Én nem vagyok macska! Kikérem magamnak! >< Én Kyubey vagyok! -
- De nem a neved… a fajtád a macska.. – Magyaráztam, majd rá jöttem hogy petként lehet hogy tényleg nem tudja mi is az a macska és netán valami sértésnek gondolhatja.
- Kyubey! Csak Kyubey! >< - Harciasskodott, és valamit nagyon sérelmezett, de inkább ráhagytam.
- Oké, „Csak Kyubey” örülök a találkozásnak. – Jelentettem ki és nyújtottam oda a kezem.
- Hát… nem vagy valami okos…de legalább bizonyos helyeken kerekedsz… - Jelentette ki az én köszöntésemre, csak úgy a semmiből. Mire én felkaptam és majd párszori fejem feletti megpörgetés után elhajítottam az ég felé. És kezemet szemellenzőként a szemem elé téve követtem végig míg egy felvillanó ponttá nem vált majd eltűnt. Megkönnyebbülten sóhajtottam majd elindultam hazafelé. Majd egy furcsa süvítő hangra lettem figyelmes ami közeledik felém, hátra fordultam és abból az irányból amerre dobtam meteorként közeledett felém Kyubey.
- Kyu…beeeyyy~ - Hallottam a hangját miként a nevét kiáltja. Ledermedten néztem, nem értettem hogy ezt mégis hogy… és valamiért megmoccanni sem bírtam, nem mintha lett volna rá időm. Majd szimplán letarolt.
- Puha… meleg… - Jegyezte meg miközben a mellkasomra ért célba, és nem is akart onnan leszállni, miközben a fejem felett sok-sok kis nyuszimacska körözött körbe és körbe.
Így történt hogy Kyubey-t rám ragadt, és követett mindenhova, bár időnként el-el tünedezgetett, és mikor megkérdeztem hogy merre járt csak arra fele nézett ahonnan jött és sunyin annyit felelt hogy titok.

Egy újabb képi módosítás yeeeeh o/ ... vagyis csak bővítés... ^^"

---

Jelenlegi:
Potion Share:
Ha használok egy potiont, akkor a körülöttem lévő csapatbéli tagok is megkapják a bonuszt.

Kinézet:
A potiont kivételesen nem megiszom hanem feldobom, ami elpixeleződik és a potion színével megegyező hó szerű esésben kapják meg a többiek.

---

A kiegészítéssel:

|Heart Beat|:

Ha használok egy potiont vagy épp kristályt akkor a körülöttem lévő csapatbéli tagok is megkapják a bónuszt.
A képim csakis és csakis gyógyító potionokon/kristályokon tudom használni, szóval olyan itemeken nem amik képesek az élet mellett más statot is növelni.

Kinézet:
Potion:
Feldobom a levegőbe és a potion színével megegyező hóesésben bontakozik ki a képességem.
Kristály:
Hasonlóképp mint a potion esetében, itt is a kristály színével megegyező (szokványos elpixelezpdés/robbanás) történik a tagok körül egy pillanatra.

---

20. képesség pályázat módosítás:

|Heart Attack|:

A támadásom ereje a páncélomba van burkolva. Vagyis ha használom a spec. képim akkor a páncélom ereje hozzá adódik a támadásomhoz, aminek hét kör az újra töltési ideje. Ha lejárt ismét tudom használni de a páncélom értékének a felével.

Képesség:
Hatás:
A kardommal tudok sebezni, úgy hogy a páncélom fix értékének a fele hozzá adódik a támadásomhoz, vagy épp a páncélom másik felét arra tudom használni hogy azt a mennyiséget rágyógyítsam valakire, ez esetben a pajzsommal. Használni csak addig tudom míg a két fél ki nem tesz egy egészet: tehát, vagy egyszer támadok és healelek, vagy pedig kétszer healelek vagy kétszer támadok. A két támadásnak 4 kör kell hogy elteljen, de a helaleléshez nem kell lehűlési idő.

Kinézet:
Kard - támadás: Ha használom a pajzsomat pixelszemcsék veszik körbe, jelezve hogy támadni fogok.
Heal - pajzs: Legyen az illető partyban, de bármilyen messze (Külön épület/tér nem számít bele) a pajzsomban megjelenik a célszemély arcképe addig amíg vissza nem gyógyul.

---

---

|Heart Attack|:
Hatás:
Nincs támadásom! Viszont ha engem ér támadás, akkor annak az értéknek a felét, visszaverem az ellenfelemre, vagy rátölthetem más valakire plusz életként. Ez egy passív skill, automatikusan működik, viszont ki tudom kapcsolni. Ez esetben is a teljes érték talál.
Így néznek ki működés közben:
Rám sebeznek 30-at, ellenfelemre visszaverem a felét, tehát ez esetbe 15-öt. Vagy esetleg rátölthetem az a támadás felét, plusz életként egy általam választott személyre. Szóval ez esetben tudok +15 hp-t gyógyítani. Ha kikapcsolom, természetesen 30at sebeződök, ellenfelem élete nem változik, és tölteni sem tudok.
Ezen kívül még:
- Ha az ellenfelem fegyverkezelése legalább kétszer nagyobb, mint az enyém, akkor nem tudod visszatükrözni a sebzést, de mást gyógyíthatok a megszerzett pontokkal.
- A pihenőköreimben nem hat a képesség.
- Egy körben egy ellenféltől legfeljebb egy (árnyharcosoknál két) támadást tudok úgymond elnyelni, a többit nem befolyásolja a speced.
Kinézet:
Félig meddig áttetszővé válik a testem harc közben.

/Erőpontom nincs, de a fegyverem által kapott erőbónuszt sem tudom támadásra használni, viszont kötél elvágására és egyéb játék színesítő mozdulatokra képes vagyok. Csak playereknek/moboknak nem árthatok vele./


|Weapon Blessing|:
Hatás:Területi buff, de tudom csak magamon is használni. A képességem a fegyverkezelést vagy gyorsaságot, esetleg kitartást növeli spec képesség/3-al. Ami három körig hat, de utána közvetlen meg tudom idézni, ha a speciális képességem engedi.
Kinézet:Azok akik megkapják a buffom, halványkéken felizzik a fegyverük.

---

---

Kasztváltásom: Kardfogató->Lovag: Pontjaimat szeretném újraosztani.
Az erőmön lévő pontokből ami 15 pont, 10 et kérek a fk-ra és 5 öt életre.