Jin vs. RenAi

Napsütéses napra ébredhettem megint, valahogy ennek örülök, a való világban ilyenkor már esős, borús időjárás szokott lenni. De ebben a mesterséges környezettben ez is másképp van, azt hiszem tovább tarthat a nyár, vagy netán mepekre lennének bontva az évszakok? Nem tudom, de így sokkalta jobb közérzettel tudom bele vetni magam a napi teendőimbe, egy röpke bevásárló körút után, megebédeltem majd elsétáltam a hirdetőtábla előtt is, körül néztem de sok érdekeset, vagy legalábbis olyat ami tetszett volna egy picit is, nem láttam, így maradt a küzdőtér. Elsétáltam előtte de valahogy meggondoltam magam útközben, és csak simán elhaladtam mellette, volt ott pár ismerős arc így azoknak oda intettem, de nagyon el voltak foglalva hogy ki legyen a következő kihívott. Gondoltam rá hogy beállok én is a sorba de sosem szerettem várakozni, így csak elsétáltam az aréna előtt, tovább ki a mezőre. Hogy miért oda nem tudom, valahogy csak mentem amerre láttam. A mező telis-tele van szebbnél szebb virágokkal és az illatuk is magával ragadó volt, a kör alakú rét közepén ott árválkodott egy fa. Egy ideig csak néztem, majd úgy döntöttem megmászom. Egész kiskorom óta nem másztam fára, és akkor is csak akkor ha el akartam bújni egy kicsit a világ elől. Furcsa ez? Vagy természetes? Persze sokan vannak úgy, hogy elrejtőznének a világ szeme elől, és belemeneküllek egy játékba, vagy egy könyvbe vagy épp hova, semmi mást nem szeretnének csak megszűnni picit, átalakulni egy olyasvalakivé, akik mindig is szerettek volna lenni. Ebben a világban mindenki kap erre lehetőséget, de ahogy nézem kevesen élnek vele, vagy legalábbis keveseket ismerek akik megváltoztatták a jellemüket, amit nem is csodálok, én is gondoltam rá de nem ment. Nem tudtam más lenni, mint aki vagyok. Furcsa gondolatok kavarogtak bennem a fa lombjai között, azt hiszem tudom már miért is rejtőztem el régebben annyit ilyen helyekre. Valahogy minden csendesebb, és nem kell mással foglalkoznom csakis a saját gondolataimmal, érzelmeimmel. El is felejtettem hogy ennyit jelent ez nekem. Lábaim lefele lógnak, és hátam neki támasztom egy arra tökéletes faágnak, talán el is tudnék így aludni. Félek el is fogok, már alig bírtam nyitva tartani szemeim, és el is bóbiskoltam. A kezemben tartott nyalánkságot is elejtettem és a fűben landolt. Annyira belemerültem a gondolataimba, majd elnyomott az állom hogy fel sem tűnt hogy nem vagyok egyedül…

Nem szándékosan volna de valahogy mégiscsak elnyomott az álom. Nem szeretek nyílt terepen elaludni, főleg a város adta védelem nélkül ugyanis így állítólag könnyedén megölhetnek, és csak az ostoba ember kockáztat ilyesmiket. De mégis egyre inkább elnehezedett a testem és a szememet sem tudtam tovább nyitva tartani, furcsa álmom volt most csak képek villantak fel melyben Rita arcát tudtam kivenni, ami meg is ijesztett ugyanis furcsa szokatlan kegyetlenséget, vagyis inkább érzéketlenséget tükrözött. Majd az öcsém képe villant fel előttem, Sato ha velem beszélt mindig mosolygott, de most olyan volt mintha mérges lett volna, mintha utált volna. Szívem egyre gyorsabban vert, ezek az emberek nagyon fontosak számomra, semmiképp sem szeretném elveszíteni őket vagy hogy bármi miatt is megutáljanak engem. Majd elkezdtem érezni hogy dőlök, arra keltem fel hogy zuhanok, de nem tudtam már semmiben sem megkapaszkodni, nyúltam az utolsó ág után is de pár centi miatt zuhantam tovább. Meghallottam egy fiú hangot ami azt mondta hogy le fogok esni, de kösz ennyit már én is tudtam. Gondoltam hogy kikiabálom de nem igazán volt rá érkezésem épp csak egy:
- Kyaaaaaa-t…- tudtam megejteni, mire a fiú karjaiban találtam magam. Pár pillanatig csak pislogtam majd, mikor megkérdezte hogy jól vagyok-e csak pislogtam és némán bólogattam. Majd észbe kaptam, és elkezdtem hadonászni a kezemmel és a lábammal hogy:
- Tegyééél lee! – Majd ha letett megköszöntem ismét megszólaltam:
- Köszönöm hogy elkaptál. Majd hátra pillantottam ahova zuhantam volna.
- Ha te nem vagy, nagyon megüthettem volna magam! – Majd rájöttem hogy hülyeséget mondtam elvégre nem érzünk fájdalmat ebben a világban. Bele is pirultam hogy csak fecsegek össze vissza hülyeségeket. Majd hogy ne tűnjek ostobának kérdésekkel kezdtem el bombázni:
- A nemem RenAi, de szólíts csak Ai-channak. Neked mi a neved? Mióta játszol? Ez az első fprg-d? Milyen kasztú vagy? Szép időnk van nem? Whaaaa, megint csak ostobaságokat beszélek bocsánat. – Szabadkoztam mert tudtam hogy ezzel a közhely kérdésekkel csupán magamat járatom le.
- És te hogy kerültél ide? Én csupán sétáltam és megpillantottam ezt a fát, lehet ostobának tartasz hogy ekkora „nagy lány” létemre felmásztam rá, de olyan megnyugtató ott fent a levegő, vagy a környezet nem tudom… de jó érzés onnan nézni a világot – A mondatom vége fele szintén bele zavarodtam a mondatomba, félő hogy teljesen lököttnek, vagy zavarodottnak néz a fiú, de ma valahogy nem vagyok a szavak embere. Ugyanakkor mindvégig mosolygok, és igyekszem kedves lenni a fiúhoz.

A mai nap sem indult többnek mint a többi és mégis egy fiú karjaiban kötöttem ki a végére, vagyis nem is nevezhetjük a végének elvégre még akad tenni való ha úgy akarja az ember. Lemondtam arról hogy ma küldizzek vagy küzdőterezzek, bár a második elég csábítónak hatott, és most mégis itt vagyok egy vörös hajú fiú karjaiban, miután ügyesen lepottyantam egy fáról szundi közben. Mikor felfogtam mindezt elkezdtem kapálózni, hadonászni mindazt ami hirtelen az eszembe jutott, és kiabálva kérleltem hogy tegyen le, amit első szóra meg is tett. Nagyon kedvesnek tűnik bár eleinte kicsit meglepődtem, de a figyelmességével rögtön zavarba is hozott, majd kérdésekkel bombáztam, magam sem tudom miért. Talán csak enyhíteni akartam a helyzetet ugyanis elég cikinek gondoltam hogy alvás közben pont egy fiú karjaiba pottyanok, ugyanakkor aranyos is, mármint a részéről, biztos akadt volna aki még le is veszi a fejem hogy miért is merek mellé esni ezzel megzavarva délutáni sziesztáját, erre a gondolatra rögtön Zhel jutott az eszembe, de Ő még csak nem is hasonlít erre a fiúra. Illedelmesen bemutatkozott majd szépen egyesével felelt az összes kérdésemre. ~ Ejha jó memóriája van a fiúnak ~ Ugyanakkor volt egy furcsa visszakérdezése amit nem tudtam hova tenni, elvégre nem kérdeztem meg a nemét, hacsak az értetlenkedése nem-e arra utal hogy Ő nem tudja eldönteni az enyémet. Erre a gondolatra kicsit mérges lettem, elvégre a hosszú haj a dekoltázs és még a szoknya is enyhén szólva utal hogy mégis melyik nemhez tartoztok, de szóvá nem tettem, nem akartam még inkább leégetni magam. Elmondta hogy unalmába indult körbenézni a város körül és úgy akadt erre a szép tájra, majd nyugtatni akart hogy a fára mászás nem korhoz kötött, és hogy mindenkinek kell valami hobbi. Lenyűgözött hogy milyen természetes a fiú és hogy minden mondata csak úgy áramlik belőle ami annyit tesz hogy nem gondolja át, csak őszintén mondja a véleményét. Arról nem is beszélve hogy végig kedvesen mosolyog, aranyos fiú.

- Jin, ugye? – Kérdeztem vissza a nevére, nekem sajnos nincs olyan jó memóriám mint neki.
- Kedves vagy hogy ezt mondod, de ez nem hobbi, már rég másztam fára egész kicsi voltam mikor utoljára felmásztam a hátsó kert diófájára, persze lejönni sose tudtam, így mindig kiabálnom kellet hogy valaki végre leszedjen. – Nevettem el magam. Majd folytattam:
- A vége persze az lett hogy apu épített nekem oda egy faházat, és hozzá létrát, de ahogy nőttem egyre kevesebbet jártam fel oda, majd semennyire. Nem is tudom mi üthetett belém hogy ismét fára másztam. – Koppintottam rá a fejemre és lüke arckifejezést vágva kinyújtottam a nyelvem.
- Azt mondtad harcművész vagy ugye? Kipróbálhatom a fegyvered? Ha jól tudom a kasztod lándzsát használ, kíváncsi vagyok ki tudnám-e próbálni? Mármint hogy kézbe tudnám-e venni, tudod én kardforgató vagyok így az én fegyverem a kard, nem tudom hogy a rendszer engedné-e hogy más fajta fegyvert érintsek, lehet furcsa kérés de kíváncsi vagyok rá, ha szeretnéd te is kipróbálhatod a kardom. – Ajánlom fel, tényleg nem tudom hogy miért kértem meg rá, puszta kíváncsiság azt hiszem. De nem árt minél több dolgot megtudni a játékról, így igyekszem egyre több és több információt összegyűjteni. Ha felém nyújtja, nem veszem el azonnal először megfogom majd megvárom mi történik, persze szinte biztos vagyok benne hogy nem használhatom de akkor is tudnom kell hogy tényleg így van-e. Persze képzeletben már szaladgálok egy-egy kasztomhoz nem illő fegyverrel, milyen komoly lenne ha tudnám váltogatni őket. Jelent meg ördögi mosoly az arcomon, mellette két kicsi ördög szarvacska és akkor már nem maradhat el a farkinca sem.

A fiú igencsak közvetlennek tűnt így könnyedén kezdeményeztem vele párbeszédet, sőt örültem hogy akad akivel el tudok beszélgetni, nem mintha nem lenne kivel, de most a viadal idején valahogy mindenki annyira elfoglalt lett hirtelen. Persze lehet nekem is gyakorolnom kéne vagy legalább úgy tenni, de mint olyan sok dolognak ennek is az információ és a kreativitás az alapja, azaz hogy, hogy használjuk ki az elénk tárulkozó lehetőséget dönti el hogy ki lesz a győztes, vagy legalább az esélyesebb. Hiába erős valaki, ha az érzelmei visszatartják, vagy hiába erős akaratú valaki ha nem látja a lehetőségeket. Azt hiszem ebben is az egyensúlyt, kell valahogy megtalálni, hogy ügyesebbek tudjunk lenni a másiknál, örülök hogy ebben a meccsben nem számítanak a tárgyak bónuszai, mivel így új esélyt adnak azoknak akik még nem tudták maguk igazán felszerelni ritka vagy épp egyedi itemekkel. De megint elkalandoztam, szóval úgy látom Jin nem az az izgulós fajta, már ha egyáltalán jelentkezett a saját kasztjának szánt viadalra. Ahogy hallgatom nagyon tapasztalt lehet a kasztját sőt talán más fontos dolgokat is tudhat a saoról. Azt hiszem az lesz a legjobb megoldása hogy tanulhassak tőle ha kihívom, bár félő hogy ha ennyi mindent tud nem igazán lesz esélyem, de egy fene majd kialakul valahogy a dolog.

Jin meg szeretett volna erősíteni arról hogy szerinte a fára mászás nem furcsa dolog, bár így bele gondolva lehet csak én reagáltam túl, és ezzel csináltam bolhából elefántot. A fiú végig nagyon kedves volt és mikor a kasztja és fegyvere felől érdeklődött akkor is közvetlen hangon, türelmesen válaszolt minden kérdésemre. Amikor a harcművészek fegyvereiről tartott felvilágosítást kis híján tátva maradt a szám, kicsit bosszantónak tartottam hogy a kardforgató csakis kardot használhat, bár ez benne van a nevében is, szóval nincs jogom fennakadni semmi hasonlóságon, bár bele gondolva hogy akkor mennyi fegyvert próbálnék még ki szívesen, nem hiszem hogy tudnék választani, így lehet szerencsés vagyok hogy csak egy kardom van és ennek a használatát kell elsajátítanom. Jin mikor megkérdeztem hogy megfoghatom-e a fegyverét arra is csak közvetlen hangon válaszolt hogy nyugodtan. Bár említette hogy egy bottal harcol, mégis azt hittem hogy egy lándzsát vagy valami hasonló fegyvert fog elővenni, mire egy hosszabb botot vett elő. Először elfogott a kuncogás, majd a nevetés, de mivel nem akartam megbántani így gyorsan össze is szedtem magam. Majd pár pillanat múlva ki is vettem a kezéből, de amint Ő is elengedte egy kiírás jelent meg mely szerint ez nem multikaszt fegyver, így nem használhatom. Majd elpixeleződött és ismét a tulajdonosánál jelent meg.
- Sejtettem hogy valami hasonló lesz, bár eljátszadoztam a gondolattal hogy kipróbálhatom. Ha gondolod oda adhatom a kardom, de hasonlóképp fogsz járni mint én. De, ahogy nézem elég jártas vagy mind a kasztod terén mind pedig a sao világával kapcsolatban. Mit szolnál ha versenyeznénk egyet és ha győzök mesélsz a kasztodról és mindent elmondasz amit csak tudsz, haa viszont te győzöl akkor elhalmozlak nyalánkságokkal. – Mondtam majd mivel fer üzletnek találtam büszkén kihúztam magam. Reménykedtem benne hogy elfogadja a kihívásom, de ha nem az sem gond úgyis ráveszem hogy mesélje el mindazt amit tud.

A fiú kedvessége és közvetlensége már a beszélgetésünk elején megfogott, elkapott miközben zuhantam lefele egy fáról, majd ezt meg is köszöntem neki, ezután illedelmesen bemutatkoztam, majd egy kisebb kérdés áradattal halmoztam el, méghozzá úgy hogy időt sem nagyon hagytam hogy válaszolhasson, de Ő utólag gond nélkül válaszolt az összes kérdésemre. Nagyon jó memóriája lehet, nekem még a nevére is rá kellett kérdezem még egyszer pedig már Ő is bemutatkozott. Majd hogy oldjam a zavarban lévőségemből keletkezett feszültséget és persze a kíváncsiság is hajtott, megkérdeztem hogy kipróbálhatom-e a lándzsáját, mire felvilágosított hogy Ő egy bottal harcol. Eleinte azt hittem csak viccel, és valami giga fegyvert fog előrántani az invertoryjából de tényleg egy bot jelent meg a kezében. Ebből mertem arra a következtetésre jutni hogy valószínű kisebb szintű lehet, ugyanakkor nagyon tájékozottak is tűnt ami ebben a feltevésemben el is bizonytalanított. Mikor ide nyújtotta hogy kipróbálhassam, amint elengedte egy hiba üzenet szerűség jelent meg mely szerint nem használhatom mivel nem multikaszt fegyver, majd el is pixeleződött és tulajdonosa kezében jelent meg ismét, amit gyorsan el is tett a raktárába.

Furcsa kérdés lehetett ez tőlem, de tudni szerettem volna hogy mégis mi történik ilyenkor, elvégre egy harcban akár az ellenfelem ellen is fordíthattam volna a fegyverét, de ezt úgy látszik csak a saját kasztomban tudom megtenni. Nem baj, ettől csak még izgalmasabb lesz egy mérkőzés. Majd szépen felvilágosított arról is hogy ő is kezdő akárcsak én, és hogy nem tud többet mint amennyit olvasott a leírásban. Igen én, nem vettem a fáradtságot erre, és csak hirtelen ötlettől vezérelve felvettem a New Geart. Nem is sejthettem hogy ez lesz belőle.
- Nyhiii, lehet nekem is el kellett volna olvasnom… - Koppintok a fejemre.
- De nem is sejtettem hogy ez lesz belőle, mármint hogy így be tudnak zárni egy játékba embereket. - Majd oda nyújtom a kardom hogy ha gondolja kipróbálhatja, persze tudjuk már tudjuk a választ mindketten de az illem megkívánja hogy felajánljam. Persze egyértelmű volt hogy el fogja utasítani, így én is eltettem az enyémet. Majd mikor felhoztam a fogadást témát hogy versenyezzünk és a győztes valamiféle jutalomban részesül, persze az enyém az információ és a tudás jutalma lenne, míg ha veszítek a srácot nyalánkságokkal halmoznám el, elvégre ki nem szeretni az édességeket? Annak aki visszautasít egy ilyen lehetőséget, melyben édességeket lehet nyerni, annak nagy baja lehet. Jin először tiltakozik a verseny ellen, elvégre ha kérdezek Ő szívesen válaszol, de ebben mégis hol a móka? Mosolyodtam el majd megszólaltam:
- Kedves vagy, de abban mégis hol lenne a móka? – Mosolyodtam el majd közel hajoltam hozzá és mókuspofát vágtam miközben a mutató újamat felfele nyújtottam, a hüvelyk újammal meg kitámasztottam az állam. Ezzel próbáltam nevetésre bírni a fiút, vicces arcot vágtam, amitől egyszerre tűnök ostobának és mégis lehengerlően aranyosnak. Majd úgy látszik beadja a derekát, mivel megkérdezi mégis milyen versenyre gondoltam. Ami kicsit lesokkolt mivel még nem gondolkoztam el ezen. Pár másodpercig csak álltam egy helyben és néztem körbe hogy mégis mit tudnék kitalálni.
- Hümmm, lehet tőlem fogócska, bújócska, mob vadász verseny, virág gyűjtő verseny, famászó verseny, édesség evő verseny, vagy akár meg is küzdhetünk…Vagy akár mindegyiket végigcsinálhatjuk. - Mosolyodtam el miközben felsoroltam mindent amit csak ki tudtam találni. Remélem legalább egy tetszeni fog neki a felsoroltakból.

Úgy látom Jin nem csak kedves aranyos de még türelmes is, jó vele beszélgetni, és azt mondta szívesen válaszol bármilyen kérdésemre, közvetlen egy fiú, ugyanakkor semmi sincs ingyen és én az a típus vagyok aki szeret megharcolni azért ami van vagy épp lesz neki, legyen ez akár egy fegyver akár valamilyen item vagy akár az információ. Arról nem is beszélve hogy harc közben is rengeteget tanulhat az ember, nem csak a harcról, kasztokról, hanem önmagáról vagy épp a társáról is tömérdek információ hull az ember ölébe, ha figyel. Majd mikor kijelentettem hogy talán nekem is el kellett volna olvasnom, kicsit félre értett a fiú, elvégre én nem akartam játszani, csak kíváncsiságból felléptem hogy mégis milyen világ lehet az ami olyan könnyedén szippant magába emberkéket, az öcsémmel az élen. Már nyílott a szám hogy magyarázkodjak de inkább elhallgattam és figyeltem a fiú további mondanivalóját. Kiderült hogy sok dologban egyet ért velem, mint például azzal hogy ez az egész enyhén szólva volt szemét és aljas húzás Akihikó részéről. Utána azzal is egyet értett, hogy nem tehetünk mást mintsem elfogadjuk hogy egy ideig itt kell élnünk és törekedni a kijutásra, na meg persze nem árt a kikapcsolódás sem. Ezzel úgy ahogy van egyet értek, látok embereket akik tényleg képesek bele merülni az önsajnálatba és előbb utóbb tényleg bele is őrülnek. Ugyanakkor találkoztam már olyanokkal is akiknek ez az élet tökéletesen megfelel, őket nehezemre esik megérteni, ugyanakkor sejtem hogy ezzel egy új életre kaptak lehetőséget, és odakint talán nincs aki várja őket, de legtöbbször mégiscsak olyanokkal találkozok akik hasonló nézeteket vallanak mint én, és erre a tökéletes példa Jin. Amikor felhoztam hogy mókásabb egy versenyben megszerezni amit akarunk, először meglepődött sőt vissza is kérdezett, amire én egy nagy biccentéssel válaszoltam. Majd vicces fejet próbáltam vágni, ami Jin arcát elnézve mivel először egy kuncogást próbált elfojtani ami egyre csak erősödött, majd össze szedte magát. De ahogy igyekezett elfojtani a nevetését a srác úgy tőrt ki belőlem is. Elvégre azért csináltam hogy nevetni lássam a fiút. Majd mikor össze szedte magát, megkérdezte hogy milyen versenyekre gondoltam, kisvártatva de elkezdtem sorolni mindent, ami csak az eszembe jutott. Majd vártam a válaszát, örültem volna, ha Ő választ, de úgy döntött mivel én vagyok az „értelmi szerzője” ennek az egésznek döntsek én.

Kezem a szám elé tettem és gondolkodást erőltettem az arcomra, persze mást sem csináltam csak képzeletben végigjátszottam hogy miként nézne ki a felsoroltak listája. Elsőnek a fogócska, látom magam ahogy szaladok a fiú elől de Ő épp egy lépésnyire van majd megbotlok (mivel ez rossz szokásom) Ő meg keresztül esik rajtam. ~ Elvetve ~
A bújócska sem lenne rossz épp csak egy mezőn nem sok hely van ahol el lehetne bújni. ~ Elvetve ~ Majd a másik ötletem a mob vadász verseny volt, körülnézve akadt pár levadászható vaddisznó és farkas körülöttünk. ~ Talááált ~ Persze nem állt meg a fantáziám ennyinél láttam miként gyűjtünk virágokat, mászunk fára vagy épp tömjük tele magunk édességgel, de ez megmarad későbbre. Kisvártatva de megszólaltam:
- Hümm, mob vadász verseny! – Kiáltottam fel miközben kezem az ég felé nyújtottam úgy hogy a mutató ujjammal akár lőhettem is volna.
- Mit szólsz hozzá? A verseny menjen időre, ééés győzzön az aki a legtöbbet levadássza! – Mondtam lelkesen.
- Az időt tudjuk a rendszer időhöz mérni, és legyen tíz perc, ennyi időnk van hogy levadásszuk a mobokat, és ér benne minden, mint p.l. le lehet vadászni az ellenfél mobját is, ha gyorsabbak vagyunk. – Itt kacsintottam egyet. És mosolyogva várom hogy bele egyezzen, esetleg fűzzön hozzá bármiféle véleményt vagy ötletet.

Jinel egy játékkal teli fogadást beszéltünk meg, aminek a lényege hogy ha én győzök információt nyerek ha Ő akkor meg tömérdek édességek jutalmazom. Bárhogy is szerintem vesztes nem leszek, mármint ha elbukom a fogadást, akkor is nyertem mivel a mai nap egy érdekes és tartalmas délután felé tart.

Tehát elkezdtem törni a fejem hogy mégis melyik lenne a legjobb választás a már egyszer felsoroltakból, gondolkoztam a fogócskán és a bújócskán, de egyrészt gyerekes másrészt meg nem túl megfelelő hozzá a környezet, így maradt a mob vadászat, persze akadt még bőven ötletem de ez tűnt a legkézenfekvőbbnek, elmélkedésem közepette Jin valamit nagyon elkezdet keresni a közelbe, majd egy rózsaszín virággal a kezében jelent meg ismét. Majd meg kérdezte hogy a hajamba tűzheti-e. Először csak elpirultam majd bólintottam hogy szabad. Amikor közelebb hajolt hozzám hogy a hajamba tűzze éreztem hogy arcom szépen elkezd vörösödni. Majd mikor végzett még azt is hozzá tette hogy illik hozzám és hogy ettől még gyönyörűbb vagyok. Azt hittem itt fogok össze elájulni és össze esni. ~ Nem flörtről volt szó hanem versenyről! ~ Vagy lehet ezzel akar össze zavarni? De hamar rá kellet jönnöm hogy erről szó sem lehet mivel még csak nem is ismertettem az elképzeléseim. Így kisvártatva de össze szedtem magam, és ismét normális arcszínnel néztem a fiú szemébe, amitől persze eszembe jutott a virág és önkénytelen megérintettem amitől persze ismét elvörösödtem. Majd össze szedtem magam, megráztam a fejem és ismét a versennyel foglalkoztam. Lelkesen előadtam az elképzelésem, miszerint a mob vadász verseny lenne a legjobb, kezem a magasba emeltem és virultam mint a tejbe tök, a fiúnak is tetszett az ötlet ugyanis utánozta a mozdulatom és Ő is lelkesen kiabálta a játék nevét, aminek következtében elnevettem magam. Nem a fiút nevettem ki épp csak aranyosnak találtam a reakcióját. Majd mikor ismertettem az elképzeléseim és a szabályokat, akkor szintén mókásan elismételte és még tisztelgéssel jelezte hogy vette a szabályokat. Kérdése csakis annyi volt hogy mikor kezdjük. Előhívtam a menüm ami kiírta a rendszeridőt, és most pontosan tizenöt óra ötvennyolc perc volt.

- Kereken négykor kezdünk. – Láttam hogy a fiú előhívja a botját és hát én sem leszek rest a kard az én kezemben is megvillant. Amint letelt az a két perc, elkiáltottam magam, de előtte még sok sikert kívántam ellenfelemnek:
- Sok sikert és… Rajta! – Amint kimondtam, már közelítettem is meg az első vaddisznót amit megpillantottam, nem figyeltem hogy a fiú merre van, épp a környék megtisztítására koncentráltam, méghozzá úgy hogy ha tehetem előrébb legyek Jinnél elvégre akkor leölöm az előtte lévő mobokat és neki kerülőúton kell megtámadni a következő csoportot azaz idő előnyt szerezek magamnak úgy hogy már van a számlámon pár halott mob.
- Egy… kettő…három! - Számolom hangosan, és sietek a következő csokorhoz nehogy a fiú beelőzzön.
- Négy… és így tovább elkezdtem keresni a fiút hogy merre lehet, majd ha megpillantom odakiáltok neki:
- Még egy perc sem telt le és már végeztem két csoporttal! - Nyújtottam ki a nyelvem mosolyogva. Ha a közelben volt.

A fiú kedvessége és közvetlensége már az elején megfogott, kezdve azzal hogy elkapott miközben egy fáról pottyantam volna épp le, miután megköszöntem neki hogy elkapott nem kellet sok rögtön beszélgetésbe is kezdtünk. A fiú nagyon tájékozottnak tűnt a játékkal kapcsolatba így fel is tettem neki egy fogadást, mely alapján ha nyerek elmeséli nekem a tapasztalatait és mindent amit a játékkal kapcsolatban tud, de ha veszítek akkor én ajándékozom meg egy nyalánkság csomaggal. Úgy érzem hogy még ha veszítek is ellene akkor is győztes ként fogok kijutni ebből a kis játékból.

Megbeszéltük mikor kezdünk, mindketten elővettük a fegyverünk, felvettük a támadó pozíciót, majd a rajtra mindketten nekiveselkedtek magunk a moboknak. Én jobbra indultam és rohantam le az ott lévő mob csoportokat, míg Jin a másik irányban szedte áldozatait. Két csoport után eldicsekedtem a levadászott mobok számával, még a nyelvem is ráöltöttem, amit szintén mókásan viszonzott. Azt nem tudom hogy Ő mennyit vadászhatott le, ugyanis csak én számoltam hangosan, így gyorsan neki is álltam a folytatásnak, de nem sokáig, időközben majdnem szembe találkoztam a fiúval és csak néztem hogy miként használja fegyverét. Le voltam nyűgözve. Nem csak egy hanem egy egész csoportot szedett le egy körkörös csapással, és hasonló mozdulatokkal. Eddig azt hittem hogy gyors vagyok, de mit érek vele, ha egy-egy csapással intéz el egy egész rajt. Gyorsan fogtam a kardom, és hasonló mozdulatsort kezdtem el csinálni, hogy én is egy mozdulattal intézzek el egy csoportot és ne csak egyesével. Tulajdonképp a mozdulatsorom nem volt más mint a süni, azaz körbe lendítettem a kardom a csoport közepén, reméltem hogy így legalább be tudom hozni a lemaradásom, már ha volt. Többnyire kiirtottunk mindent magunk körül, mire megpillantottam hogy a fiú már a fa alatt heverészik. Így oda mentem hozzá.
- Negyvenkettő. – Közöltem vele büszkén karba font kézzel a választ, kíváncsi voltam hogy Ő mégis mennyit tudott levadászni, először azt hittem hogy úgy gondolja hogy eleget ölt ahoz hogy nyugodt szívvel heverészhessen addig amíg én ki nem használom mind a tíz percet, de vetve rá egy pillantást rá kellett jönnöm hogy a fiú bizony kifáradt, így nem dorgáltam meg, csak mosolyogva leültem mellé. Kezdett bennem erősödni az a gyanú hogy kisebb szintű mint én, vagyis inkább hogy nem tett túl sok pontot a kitartására, semmiben sem lehet biztos az ember. A fiúra pillantva eszembe jutott a virág amit kaptam tőle, így automatikusan a hajamhoz kaptam és észre vettem hogy már nincs benne.
- Jajj, ne! – Kiáltottam fel és szaladtam ahhoz a helyekhez ahol a mobokat ölögettem. És elkezdtem keresni azt a gyönyörű rózsaszín virágszálat. Reméltem hogy megtalálom, persze ez egy rét és tele van szebbnél szebb virágokkal, de nekem az kellett amit Jintől kaptam, nem értem be másikkal, elvégre ez az első hogy itt virágot kapok bárkitől is.

Elég unalmasnak indult a mai nap, de úgy néz ki mégis jól fog záródni. Felkeltem, elintéztem a szokásos dolgaimat, körbenéztem a boltoknál, sőt még a hirdetőtáblát is meglestem hátha lelek valami hasznos küldit de semmi, elnéztem a küzdőtér fele hátha akkor egy kis harccal és új ismeretek megszerzésével el tudom ütni az időt, de úgy nézem mindenki hasonló kép gondolkodott mivel tele volt harcra és kihívásra vágyó playerekkel akik még képesek voltak sorba is állni hogy kialhassanak egymással. Nos mivel én sosem szerettem várakozni így inkább sétáltam egyet, nem néztem sem a térképet sem semmit, csak mentem amerre a lábam vitt, és nem is csalódtam benne, egy gyönyörű mezőn kötöttem ki ami tele volt virágokkal, pár mob csordával, de ami engem leginkább megfogott a mező közepén megpillantottam egy hatalmas fát. Hirtelen ötlettől vezérelve fel is másztam rá, majd a gondolataim súlyától vagy a szabadtéri levegőtől nem is tudom, de elbóbiskoltam. Amikor feleszméltem, már éreztem hogy zuhanok lefele és egy vöröses színű hajó srác karjaiban találom magam, több sem kellett először zavarba jöttem majd illedelmesen megköszöntem hogy megmentet a zuhanástól vagyis inkább az eséstől. Majd elkezdtünk beszélgetni, nagyon közvetlen és kedves srácnak találtam, nem is beszélve arról, hogy igencsak tájékozott a játékkal kapcsolatban, így egy fogadást ötlöttem ki, aminek a tétje hogy mesél a tudásáról ha nyerek, ha pedig Ő nyer akkor viszont kap tőlem egy kis nyalánkság csomagot. Vagyis a kedvenc édességeim, kóstolhatja meg. A versenyszám hamarosan meglett mégpedig mob vadász versenyt indítottunk, aminek a lényege hogy tíz perc alatt több mobot kell levadászni a másiknál. Nem egy bonyolult feladat de jó mókának tűnik. Hamarosan el is kezdtük, és én élvezettel vetettem bele magam a vadászatba, én a jobbra indultam míg Jin a másik irányt vette célba, én hangosan számoltam a a levadászott mobok számát, és mikor úgy éreztem hogy előnyre tettem szert kedvesen ki is jelentettem hogy mennyi és még a nyelvem is kiöltöttem a fiúra, Jin sem tett másképp, viszonozta a gesztust, majd ismételten bele vetettük magunk a vadászatba. Mikor már szinte teljesen megtisztítottuk a terepet, a fiúval szemben álltam, és láttam hogy miként is használja azt az egyszerűnek tűnő fegyvert amit forgat, és meg kell mondjam le voltam nyűgözve, egy körkörös csapással intézett el egy-egy csoportot és máris célba vette a következőt és így tovább… ezt látva én sem hagytam magam és kardommal háromszáz hatvan fokos fordulattal intéztem el egy-egy csoportot én is. Bele élhettem magam a harcba mivel észre sem vettem hogy Jin mikor cammogott a fa kellemes hűvöst biztosító árnyéka alá. Amint észre vettem én is oda siettem és leültem mellé, de nem maradtam ott sokáig mivel feltűnt hogy a virágot amit a hajamba tűzött valahol elhagyhattam, így rögtön a megkeresésére indultam.

Mielőtt helyet foglaltam volna mellette büszkén kijelentettem a levadászott mobjaim számát, nem tudom mennyit gyűjthetett be Ő is, de akkor is büszke voltam arra a számra. Amikor mondtam, a fiún látszódott némi meglepődés, majd mosolyogva meg is dicsért, örültem a szavainak, bár tudtam hogy veszíteni kevesen szeretnek/tudnak, Jinen mégsem láttam sem megsértődést sem pedig bosszankodást, csupán egy őszinte mosollyal és kedves hangon megdicsért. Leültem mellé, és eszembe jutott a virág amit tőle kaptam pár perce, ösztönösen meg akartam érinteni, de ijedten tapasztaltam hogy már nincs a hajamban. Gyorsan felpattantam és elkezdtem azokat a helyeket végigkutatni ahol néhány perce a mob vadászatot tartottam, de sehol sem találtam. Néhány perc elteltével Jin sétál felém a virággal a kezében, nagyon megörültem is neki és sietős léptekkel én is közelítettem felé. Majd megálltam előtte, majd kedvesen megkérdezte hogy vissza teheti-e.
- Persze. – Mondtam lelkesen, nem tudom miért is kerítek ekkora feneket ennek a dolognak, de nagyon jól esett hogy kaptam tőle és kedvesnek tartottam hogy még a hajamba is tűzte, és ez megtörtént másodjára is. Most is bele pirultam picit de nem olyan feltűnően mint az előbb.
- Köszönöm. – Mondtam és fordultam körbe a saját tengelyem körül, majd ismét vicces fejet vágtam, felfújtam az arcom és ujjamat a szám elé tettem mintha gondolkodnék, majd megszólaltam.
- Huuum… Mi legyen a következő versenyszám? – Ötlet vagy valami? Nye csak én gondolkozzak. – Mosolyodtam el és kedvesen, játékból megpöccintettem a homlokát.

A fiú segített megtalálni az elveszített virágszálat és másodjára is bele tűzte a hajamba. Nagyon kedves és aranyos srác, a mob vadász versenyt én nyertem és azért is kaptam tőle egy kis dicséretet. A virág ismét a hajamban, Ő meg elővett egy tükröt hogy megnézhessem hogy, hogy is áll. Tényleg csini voltam vele, és a kedves szavainak is annyira megörültem hogy megpördültem a saját tengelyem körül. Majd megszólalt:
- Egy előnye azért van ennek a világnak is… még pedig az, hogy nem hervadnak el a virágok -
- Hümm, igazad van. És itt nincs tél, haha…nem szeretem a telet. Legyen mindig tavasz vagy nyár… de a tél, egyedül a karácsony jó benne, de semmi más. – Mondtam. Majd elkezdtem gondolkodni hogy mégis mit csinálhatnánk még, de eszembe jutott hogy ne csak én elmélkedjek rajta a fiúnak is adtam rá lehetőséget aminek hangot is adtam, sőt a homlokát is megpöcköltem játékosan. Aminek hatására az ég felé emelte fejét. Majd rám tekintett és ugyanazt a gondolkodós fejet vágta amit én, nem tehettem róla kitört belőlem a nevetés. Majd hangosan kezdte el sorolni a lehetőségeket amiket még én találtam ki pár perce. Majd mikor a virág gyűjtő versenyhez ért, fel kapta a fejét, gondolom ez nyerte el leginkább a tetszését. Nekem is nagyon be jött a gondolat, bár fogalmam sem volt róla milyen szabályokat állítsak fel. Nagyot bólintottam, jelezve hogy tetszik. Majd mint az előzőnél a kezem a magasba emeltem és lelkesen felkiáltottam.
- Akkor legyen virág gyűjtő verseny! - Kiáltottam fel.
- Dee, mik legyenek a szabályok? – Kérdeztem tanakodva, majd ha nem válaszolt semmit, akkor megszólaltam.
- Hümm, mi lenne haaaa… - Néztem körbe és felkaptam az első virágszálat amit megláttam, természetesen mivel hirtelen erősen húztam ki elpixeleződött, itt sértődött arckifejezést vágtam. Majd megpróbálkoztam a mellette lévővel, amit már óvatosabban téptem le, oda fordultam Jinhez és dicsőn felnyújtottam a kezemben lévő virágot. Ami egy halványkék színű nagy szirmú befelé liluló virágszál volt.
- Mit szolnál ha ilyeneket gyűjtenénk és a határidő legyen megint tíz perc. Hümm? – Néztem a fiúra és reménykedtem hogy tetszik majd neki az ötlet. Ha elfogadta, szintén előhívtam a menüm, amin fél perc volt negyvenig.
- Sikert és…Raaaj…ta! – Kiáltottam fel. De elfelejtettem a maradék időt kihasználni arra hogy körbe nézzek, így miután gyorsan körbe néztem találtam egy olyan kisebb szakaszt ahol hasonló virágok voltak találhatóak, oda siettem és legjobb tudásom szerint igyekeztem úgy kiszedni őket hogy ne pixeleződjenek el…

Miután végeztünk a mob vadász versennyel agyalhattunk a következő versenyszámon, bár nem mondanám hogy sokat kellett gondolkodni, most Jin választott és pont arra hibázott rá amit én is szerettem volna. Virág gyűjtő verseny. Lelkesen vetettem bele magam ebbe is, bár rá kellet jönnöm hogy ebben a világban mobokat könnyebb ölni, mintsem virágokat szedegetni. Ki gondolná?... Elviekben fordítva kéne hogy legyen, de úgy látszik mivel egy egy virtuális világ sok íratlan szabály felrúgható. Igyekeztem minél többet összegyűjteni, bár nem csak azért volt nehéz dolgom mert könnyen elpixeleződnek, hanem azért is mert pont egy olyan területet felé indultam amerre kevés az ilyen kékes virág. De nem adtam fel, Jin a másik irányba haladt és úgy szedegette őket egyesével, talán egy sem pixeleződött neki szét, mintha ez egy játszi könnyed dolog lenne. Bezzeg én minden második megsemmisült, vagy elejtettem és véletlen rátapostam a már összegyűjtött virágszálra, és saját magam gondoskodtam a megsemmisítéséről, persze nem szándékosan. Idő kellet hogy ráeszméljek hogy bele tudom tenni a raktáramba és ott már nem kell aggódnom hasonlók felől, minthogy elejtem és megtaposom. Ráadásul így a kezemben is némi szabad marad hely, az időre pillantottam, ami kegyetlenül haladt előre. És én eddig alig pár szálat tudtam bele suvasztani a rakimba. Nyolc perc van hátra… találtam pár hasonló virágot, amik nem ugyan olyanok, de ha ügyes vagyok el tudom vegyíteni úgy hogy fel se tűnjön a különbség. Hasonló kék színe van épp csak nem lila hanem inkább ciklámen árnyalatú a közepe, ügyesen leszedtem párat, majd elő hívtam a többit és ügyesen össze vegyítve, megpróbáltam eltakartatni a különbséget. Maradt még fél percem, így már készülődtem is hogy megmutassam Jinnek a gyűjteményem. Útközben megpillantottam még egy szálat és már hajoltam is le érte hogy felvegyem, és a kis kollekcióm közé tűzzem, de sikeresen felbuktam valamiben, és hasra estem.
- Kyaa – Jött ki a torkomon önkéntelen, és az esést követően becsuktam a szemem. Amint kinyitottam csapán zöld felfele kúszó pixeldarabkákat pillantottam meg.
- Jaj ne! – Kiáltottam és nyúltam a darabkák után mintha még visszafordíthattam volna azt hogy az esés következtében ráestem és összenyomtam szegény virágocskákat. Egyetlen egy darab úszta csak meg a végső megsemmisülést, az amit nem volt érkezésem letépni. Egy pillanatig gondolkodtam hogy ott hadjam-e, és úgy döntöttem hogy ott marad. Össze szedtem magam feltápászkodtam, és oda mentem a fa alá Jinhez. Mosolyogva közöltem vele az állást.
- Egy-egy! A következő versenyszám dönti el a győztest! – Mondtam, vidáman, nem bánkódtam az miatt hogy veszítettem, egyedül a tíz percnyi kemény melót sajnáltam, na meg a sok szép virágokat, amiket pixeljeire romboltam.
- Ötlet? - Ha nem válaszolt semmit vagy ha rám bízta a döntést akkor habozás nélkül rávágtam a kedvencem, vagyis az egyetlen dolgot amiben legyőzhetetlennek tartom magam.
- Süti evő verseeeeny! – Kiáltottam és karom szokás szerint ugyanúgy a magasba emeltem lelkesedésem jeleként. Ha bele ment, a raktáramból elő hívtam egy kis terítő félét, gondosan kiterítettem, majd jöhetett a sütis kosárka is, ami színültig telis tele volt nyalánkságokkal. Gondosan elkezdtem megteríteni a kis piknik helyünk, úgy hogy mindketten gond nélkül hozzá férhessünk a sütikhez és egyébb édességekhez.
- Nyah tíz perc és az aki hamarabb el tudja fogyasztani a felé eső részt, az lesz a győztes. – Ismertettem a szabályokat, és vártam a reakciót.

A mob vadász verseny győztese én lettem, míg a virágszedésben nem jeleskedtem annyira, nem csak azért mert többet sikerült elpixeleztetnem mivel ügyetlenül téptem le, hanem azért is mert ügyesen kilapítottam a már nagy és fárasztó munkával összegyűjtött csokromat. Be kellet hogy vessek egy kis cselt, mivel kevés olyan virágot találtam amit kiválasztottam, így pár másik fajta de nagyon hasonló virágot is hozzá kevertem, persze ez a trükk a végére teljesen feleslegessé vált mikor megpillantottam a kollekcióm pixeljeit. Egyetlen egy darab élte csak túl, de az is csak azért mert nem nyúltam még hozzá, pedig az egész azért alakult így mert azt az egyedül árválkodó virágszálat még a gyűjteményem közé akartam tűzni, de ügyetlen voltam és felbuktam. Jin már szaladt is felém hogy minden rendben van-e, de én csak mosolyogva közöltem az egy-egy állást. Nem bánkódtam miatta, egyedül a leszakított virágokat sajnáltam csak. Látszott a fiún hogy nem tetszik neki így felállás és mosolyogva meg is kérdezte hogy nem lehetne-e döntetlen. Pár percig hezitáltam, és ő mondott még pár dolgot magáról. Aranyos volt hogy ilyen könnyen megnyílik másoknak, sokaknak nem megy, nekem sem mindig, pedig én aztán szeretek beszélni.
- Tök jó! Én imádom a virágokat és mindig is szerettem volna hasonló helyen dolgozni, arról nem is beszélve hogy szorgalmas fiú lehetsz ha suli előtt és utána is dolgoztál, akkor tanulásra és a barátokra nem sok időd maradhatott… - Mondtam mosolyogva, majd se szó se beszéd, elvettem az előtte lévő virág gyűjteményt és dalolászva elkezdtem összefűzni a szálakat.
- Tessék!... Ez egy hawaii stílusú virágfüzér. – Tettem a nyakába a fiúnak, ha megengedte. Így én a hajamban egy gyönyörű virágszállal Ő pedig egy könnyed virágfüzérrel díszeleghetett.
- Jól van, legyen döntetlen, de akkor a következő versenyszám győztese nyer, és most rajtam van a sor hogy válasszak. - Persze már tudtam hogy mit fogok választani és abban a versenyszámban legyőzhetetlen vagyok, vagy legalábbis annak tartom magam. Kiáltom a verseny nevét és a fiú szintén lelkesen utánoz, örülök hogy neki is tetszik. Persze megértem a nyalánkságok mindig jól jönnek. Előhívtam a rakit és elkezdtem kipakolgatni belőle a terítőt és a süteményes kosarat. Majd a kosárból pakolgattam ki a süteményeket és egyéb nyalánkságokat, mindent ami szemnek és szájnak ingere. Úgy helyeztem el őket hogy könnyedén elválasztható legyen a két oldal, és mind a két oldalra tettem ugyanabból a fajta ételből. Majd ismertettem az általam elképzelt szabályokat.
- Tehát az nyer aki a ráeső részt mind megeszi??- Kérdezett vissza Jin.
- Igen, vagyis inkább úgy fogalmaznám hogy aki tíz perc alatt többet tud megenni, persze ha hamarabb mindent megeszel, automatikusan te fogsz győzni. – Magyaráztam az evőpálcikával a kezembe. Majd rendszer időt nézve elkezdtem visszafele számolni.
- Három…kettő…és...
- Itadakimasu! – Kiáltottam, amikor az egyet kellet volna mondanom, és már nyúltam is a kaja felé. Már erre is volt egy előkészített taktikám, az édességtől hamar eltelítődik az ember, így a kevésbé édes sütikkel kezdtem, és nem siettem, ha gyorsan eszünk akkor is gyorsan jól lakunk és nem fog több belénk férni. Tehát egy egyenletes tempóban kezdtem el majszolni az édességeket, ami „lassan” de biztosan fogyatkozott. Néha Jinre néztem hogy Ő hol tart, mert ha sokkal gyorsabb nálam akkor viszont nekem is össze kell szednem magam. Annyira ettem hogy nem is figyeltem és koncentráltam másra épp csak az elpusztítandó ételekre…

A mob vadász versenyt én nyertem, míg a virág szedő versenyszámban nem jeleskedtem köhöm túlzottan… vagyis inkább semennyire sem. De most jön a kaja evő verseny amiben azt hiszem kijelenthetem hogy felülmúlhatatlan vagyok, vagy legalábbis szeretnék az lenni.

A leszedett virágokból Jinek készítettem egy virágfüzért amit a nyakába is tettem, ezzel köszöntem meg neki a hajamba tűzött virágszálat. Ha valaki erre járna meg sem fordulna a fejében hogy mi épp egy kő kemény versenysorozat kellős közepén vagyunk. A nap már már elbújó félben van, nem tűz annyira mint eddig, lassan késő délután van. Jin meglehetősen kedves, közlékeny és előzékeny, nagyon megkedveltem. Bár az ilyen fajta emberek kincset érnek mégis sokan használják ki vagy épp csapják be, ugyanakkor nem tűnik ostobának…sőt nagyon okos a fiú, de mégis a jelleme annyira előzékeny hogy akár tudatosan hagyná is hogy kihasználják csakhogy ezzel segíthessen valakinek. Sikeresen előkészültem a versenyszámunkhoz, gusztusosan megterítettem, kipakoltam a legfinomabb és nyálcsurgatóbb nyalánkságaim, majd megbeszéltük a főbb szabályokat. Rápillantottam a rendszeridőre és visszaszámlálással jeleztem a kezdés időpontját.
- Itadakimasu!- Kiáltottunk fel szinte egyszerre, és láttunk neki az étel elpusztításának.
Eleinte mindketten viszonylag gyorsan ettünk, majd Jin pár perc múlva félbe hagyta.
~ Hahaa… nem bírja tovább ~ Gondoltam, és azt hittem egy kis pihenő után folytatja, így én tovább habzsoltam. Majd míg Jin alig pusztított el pár sütit, az én tálkáim szépen egyesével elkezdtek üresedni. Jin még mindig nem folytatta, a pálcikákat a számhoz tartva néztem a fiúra aki csak mosolygott. ~ Úgy látszik én nyertem, de ezt most mégis miért?... Miért nem adott bele mindent? Talán annyira előzékeny lenne hogy hagyja hogy én nyerjek? ~ Bosszantott picit a gondolat, de nem fogok ilyen könnyen bele menni. Nagyjából végeztem a rám eső résszel, el is telítődtem rendesen, sőt picit a fejem is nehéz volt már tartani mivel elfogott az álmosság. Jin dicséretét még hallottam, de éreztem hogy már kezdek eldőlni.
~ Nyem! Nem aludhatok be! ~ Szóltam magamra, majd azzal a lendülettel amivel dőltem elfele, visszaegyenesedtem, talpra álltam, majd megszólaltam:
- Harcoljunk! – Kiáltottam fel szinte a semmiből, kicsit zavarba is jöttem hogy így hirtelen felkiáltottam, és nem tudom mit fog ez kiváltani a fiúból. Nem akarom megbántani meg semmi hasonló, de így feladás árán nem akarok győzni. Mielőtt bármit is mondhatott volna é elkezdtem előpötyögni a menüm, de nem a párbajra hívás volt az első opció amit kiválasztottam.
- Deee, először... Ugyanis küldtem egy barát meghívót. Majd széles mosollyal vártam hogy a fiú elfogadja-e, ha igen utána tartottam a szavam és küldtem egy párbaj meghívást is.