RenAi VS Zhel

A kis kék szemű nem az a fajta aki hagyja magát, de nem ám. Persze én mint ellenfele sem vagyok épp egy könnyen kezelhető személyiség, arról nem is beszélve hogy élek halok a kihívásokért és a kétoldalú harcokért amiben tényleg kérdéses hogy kié lesz a győzelem és ahol tényleg nem csak az erő számít hanem a kitartás és a taktika is. Ez is egy ilyen harc volt. Erősen kellett gondolkodnunk azon hogy a másik mit is tervezhet, legalábbis én így voltam vele, arról nem is beszélve hogy igen eleinte eléggé bosszantott a fiú viselkedése, mostanra azt hiszem képes vagyok teljesen ignorálni az ilyesfajta megnyilvánulásait, legalábbis igyekszem. Amennyire érdekesnek tartottam a fiú viselkedését, most már olyannyira nem érdekel. Azt hiszem nem akarok mást épp csak befejezni a küzdelmünk minél hamarabb, méghozzá úgy hogy a győzelmet mutató név az enyém legyen. Mármint hogy az én nevem villogjon ott fent, és hogy a fogadásunk semmissé váljon. Persze tudom hogy nem lesz könnyű dolgom, de akkor sem fogom magam hagyni.

Sorra hárította a támadási terveimet, hiába burkoltam magam homokba épp csak annyit értem el vele hogy megszereztem a kardját. Eleinte nem tudtam mire vélni hogy csak úgy elengedi és így az nálam marad… azt hiszem mindig egy lépéssel előttem jár, aminek nagyon nem örülök. Valami olyat kéne kitalálnom amire nem is számíthat és amivel ügyesen összezavarhatom. Amint a tervem félig kész is volt, rögtön be is vetettem, a kardját felé hajítottam majd elővettem a saját kardom is. A fiú felé repített kard után iramodtam, majd mikor elé közel értem a fiúhoz feldobtam a saját kardom hogy ne legyen egyszerre kettő nálam. Mikor ez megtörtént már nyúltam is volna a fiú kardja után, de az már felém tartott. Szinte észre sem vettem mikor fogta meg a kard markolatát, hisz szinte végig mozdulatlan volt. Kezdett erősödni bennem a tudat hogy valószínű jóval gyorsabb lehet nálam, vagy csupán én vagyok figyelmetlen. Mindegy. Most ezen nem agyalhattam, gyorsan elkaptam a levegőben a saját kardom, de addigra már be is kaptam egy sikeres találatot… Amint a kezemben volt gyorsan támadtam is vele, elvégre ilyen esetben azt hiszem ez a legjobb megoldás, főleg hogy egy vágással még nem is sebzett olyan nagyot. Gyorsan a speciális képességem használtam, ami három vágás aminek az egyikjének krittelnie kell. Sikerült, három vágásból kettő ügyesen be is talált, így már csupán egy aprócska vágás hiányzik a győzelmemhez. Valamit ki kell találnom.

Amikor felé szaladtam az öklöse kicsit meglepett, de talán segített is hogy ne szaladjak túl. Ezután már nem is reméltem hogy bármilyen vágásom, sebzésem betalálhat, de mégis csak szerencsés napom van azt hiszem. Most a kardjaink szikrákat szórva, feszülnek egymásnak, és hol erre hol arra üt a mérce hogy melyikünk az erősebb. Gyorsan ki kellett találnom valamit. Azt hiszem egy a már jól bevált terveim közül használok egyet. A fiú keze már lendült is a gyomrom felé, így úgy döntöttem inkább hagyom hogy az egyik támadása betaláljon, mivel a kardjaink össze voltak akaszkodva, igyekeztem a gyomros ellen hátrálni egy lépést hogy kartávolságon kívül essek.
- Ejnye, ejnye... nem szép így megtámadni egy lányt! - Oktattam ki, miközben megejtettem egy kacsintás és egy nyelvnyújtást egyben. Majd egy támadást intéztem felé, ha nem hátrál hanem a kardjával támad, akkor a kardját lefogom, ha kell megengedem hogy sebezzen, és a fiú karját lefogva intézek felé egy vágást. Ha hátrál követem és igyekszem ugyanezzel a taktikával megsebezni.

/Az életem 95 pont a páncélom 9 amiből egy besikerült támadás miatt maradt 2pont/

Szinte érhető volt hogy a harcunk a végét járja, elvégre most már nem egészen a taktikázásról szól mintsem a szemtől szembeni összecsapásról. Rengeteg dologgal próbálkoztam és egy, kettő félig meddig be is vált, bár egyszer sem úgy ahogy szerettem volna. A fiú nem csak istenverte idegesítő flegma modorral van megáldva hanem nem kevés sütni valóval is, ami még bosszantóbbá tette a helyzetet. Azt hiszem kezdtem bele jönni a harc hevébe és a végére igencsak felgyorsultak az események is. Eddig akárhogy próbálkoztunk nem sikerült sérülést okoznunk a másiknak míg most sorozatban csipkedjük le egymás páncélját és életpontjait. A harc fél életig tart és az életcsíkja elárulja hogy elég csupán egyetlen egy vágást bevinnem és enyém lesz a győzelem. Persze harcolok azért is hogy ne kelljen eltöltenem vele egy éjszakát ugyanakkor már szinte csak az izgat hogy jól „betörjem” a perverz képét, és némi indulatot, haragot, gyűlöletet esetleg csalódást vélhessek felfedezni rajta. De félő ez csupán álom marad… vagy mi… ugyanis nem szívesen álmodnék ezzel a taggal. A sikeres támadás sorozatom után Ő jött, először csak egyszer tudott megvágni, majd a teste kéken felizzott és szem elől vesztettem… ~ Mi ez, láthatatlanság? Vagy teleportáció?...~ Majd mikor az életcsíkom igencsak megcsappant jöttem rá hogy a hátam mögött van és onnan támad. ~ Tehát ilyen gyors lenne??...~ Még időm sem volt megfordulni hogy megkíséreljek valami védekezés szerűt, a fiú már hátrált is. Előhívta a panelját, és én csak elkerekedett szemekkel néztem hogy vajon mire készülhet…
- Nyertél... – Jelentette ki a fiú ismét érzések nélküli arcal.
- Meg ne próbáld! – Ripakodtam rá és már kardom-emeltem felé, hogy azzal fenyegessem, mire megjelent a győztes neve és a már jól ismert hozzá társuló zene.
- Te…! Én estküszöm egyszer kinyírlak!! Nem érdekel hogy piros indikátoros leszek, de egyszer ki foglak csinálni! – Ordítottam oda a fiúnak, ez az idióta meg lemerem fogadni még élvezte is az ilyesfajta kirohanásaim, amit kivált belőlem.
- Bár nem ígértem semmit.. Ezt megkapod... – Folytatta a fiú.
- Heee? – Biccentettem oldalra a fejem. És a fiú egy sisak félét dobott felém. Én épp hogy csak el tudtam kapni, párszor úgy nézett ki hogy el fogom ejteni de mégis a kezemben maradt.
- De hisz ez egy Bronz Sisak! – Lelkendeztem.
- Ez a játékban a harmadik legjobb sisak, csak egy jobb van ennél és egy másik, de az eléggé ritka is. -
- Köszönöm Zhel-sama! – Hajoltam meg előtte illedelmesen ahogy egy jó japánhoz illik. Majd közelebb léptem hozzá és még egy ölelést is kapot.
- Lehet félre ismertelek… – Mosolyodtam el. Majd hasított belém a felismerés. ~ Héé, nem is győztem és valószínű csak ki akarja ezzel szúrni a szemem! ~ A karjánál fogva a súlyemelésemet kihasználva megpörgettem párszor a levegőben és ismételten elrepítettem a fiút jó messzire.
- Legközelebb fel ne add! – Azzal távoztam én is, idegesített a fiú viselkedése és a „könyöradománya” is, de nem vagyok hülye ha már ide adta megtartom, nyhiii.

/Maradék páncélom 0, életpontom: 77. /

/ Köszönöm a mérkőzést és a sisakot is ^^/