Zhel T. Everett vs. RenAi

A fürdő után kicsit elválva a többiektől ismét elhagytam a várost és ismét köhöm szerencsétlenségemre sikeresen eltévedtem…. Miért is ilyen bonyolult a tájékozódás még úgy is hogy van hozzá beépítve egy térkép… de hiába nézegetem valahogy rittig sikerül az ellenkező irányba elindulnom mint ahogy kellett volna. Na de mindegy mire körül néztem már fák vettek körül egy patak hangja csörgedezett mellettem és a kitaposott ösvény is egyre szűkösebb, járhatatlanabb lett. Nincs más választásom vissza kell fordulnom. Gondoltam magamban, kicsit lehangolva. Pedig erre kellene lennie a következő falunak… ahol a küzdőtér is van. Úgy döntöttem hogy amint csak egy kis alkalmam lesz rá, kimegyek és gyakorlok kicsit más ellenfelekkel, megismerve őket, a kasztjuk jó és rossz tulajdonságait és nem utolsó sorban megismerve saját képességeim és határaim. Megnéztem újra a térképet, de dacosan zártam is be és indulok útnak most a saját eszemből, hátha úgy kevésbé tévedek el. Az út sem volt maga veszélytelen nem egyszer támadtak rám vaddisznók és farkasok, kezdtem magam úgy érezni hogy egy monster tanya közepébe csöppentem. Már a végére minden egyes nesszenést és avar zörrenést egy közeledő szörnynek tudtam be. A gondolat hogy eltévedtem, hogy nem tudom hol is vagyok és hogy valójában hova is tartok, kicsit kiborított. Maradtam volna a fenekemen! Szidtam magam, a sokadik szörny után. De legalább dobnának valami hasznos tárgyat, itemet vagy adnának számottevő expet hogy fejlődhessek. De nem, szinte már semmit sem adtak veszélynek viszont még ugyanúgy veszélyt jelentettek, ha lankad a figyelmem akár már egy támadás után is meghalhatok. Ahogy csak tudtam, igyekeztem kijutni az erdőből, nagy nehezen találtam egy már jártnak tűnő ösvényt aminek kicsit örültem, mert az azt sugallta hogy már többen is járhattak errefelé. Ahogy csak tudtam, fogtam sietőre a dolgot, már csak azért is mert az agresszív monsterek amik maguktól támadnak, elég csak picit közel mennem hozzájuk még ha egy bokor mögött is rejtőznek könnyedén rám támadhatnak vagy akár körbe is vehetnek ha többen vannak. Így a végére a sietésből már futás is lett, a hátam mögül neszelést hallottam mintha valaki vagy valami követne, de mivel hátrafelé néztem és közben előre tartottam ezért neki is szaladtam valaminek vagy valakinek…

Amint éreztem hogy meg kéne állni már nem tudtam, neki szaladtam és a lendület erejével rá is estem. Ez az egész olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem fogtam. Kinyitottam a szemem és egy zavartan pislogó srácot láttam magam előtt, a szemei szinte világítottak olyan kékek voltak és meglepően tiszták és hidegek. Már szinte félelmetesek voltak de valahogy akkor sem tudtam róla levenni a szemem. Pár röpke másodpercig csak néztem Őt mire egy furcsaságot véltem észre, valaki tapizza a melleim, vagyis csak egyet de elég is volt ahhoz hogy felocsúdjak.
- Kyaaaaa! Kiáltottam ahogy csak a torkomon kifért.
- Te perverz disznóóóó!
- Na várj csak! És adtam neki egy jókora pofont. Tudtam, nem érzi de valahogy ösztönből jött.
- Mégis mit képzelsz te magadról?! Álltam fel és kardom hegyét a földről épp
Feltápászkodó fiúra szegeztem. Amit már suhintottam is de nem rá, a hátunk mögött egy farkas készült nekünk rontani és azt intéztem el egy gyors oldalvágással. Amint végeztem az állattal már abban a pillanatban a fiúval, foglalkoztam. Nem is az esemény borított ki hanem hogy még annyit sem mondott hogy bocsi nem szándékos volt vagy ilyesmi arról nem is beszélve hogy a közelmúltban volt egy hasonló eset amelyben a gyerek akire ráestem még egy csókot is kapott tőlem amit az esés lendületének köszönhetett… Így inkább magamra voltam mérges hogy valahogy mindig ilyen hülye szituációkba keveredek, amivel nem is lenne baj de egyszer legalább egy olyan srácra esnék rá akivel akár össze is jöhetnék…

Mint ahogy szemei is sejtették s fiú modora is hideg és kimért. Idegesítőnek találtam, nem is kicsit.
- Még el is hinném, ha nem időztél volna rajta annyit. Mondtam vörös arccal és villogó szemekkel.
- De legalább igazán annyit mondhatnál hogy bocsi vagy valami.
Az hogy rád estem az igaz és azért elnézést is kérek, de mégis milyen hozzáállás ez, amit levágsz itt nekem? Játszod a hideg coolos pasit, pedig legbelül meg gondolom, kacagsz az eseményeken. Mondtam kezeimmel is hadonászva.
- Tchaaa el sem hiszem, hogy csak ilyen pasik vannak ebben a játékban…
Egy úri ember sem létezik ebben a világban?
Mondtam kissé ingerülten az eseményektől fűtve és talán picit rájátszva is.
- De nem baj úgy sejtem, hogy tőled még csak bocsánatkéréshez hasonlót sem fogok hallani önszántadból. Így kössünk alkut!
Párbajozzunk! Én úgyis az arénába készültem, így akár még kapóra is jöhetsz. Ráadásul minél több ellenféllel meg akarok vívni, hogy több ismeretem legyen a játékosokról a kasztokról és arról hogy én hol vagyok hozzájuk képest. És a párbaj téte meg legyen, az hogy a vesztes bocsánatot kér a másiktól. Az egódhoz pont megfelelő tét nem? Mondtam kicsit mosolyogva. Nem csak, azért mert így talán egy kis jómódorra taníthatom, hanem azért is mert kezdtem megnyugodni elvégre ha harcolni akarok a higgadtság fontos. Arról nem is beszélve hogy itt a mosolyt akár olyan célra is felhasználhatom hogy összezavarjam vele.
Na elfogadod vagy sem? Kérdeztem. És itt már egész barátságos arcot vágtam.
Elvégre a célom ha veszitek is meg lesz, párbajoztam valakivel akitől új ismeretekre tehetek szert, de persze attól függetlenül nyerni akarok nem csak azért hogy egy kis jómódorra tanítsam és hogy lentebb vegyek az egojából, hanem azért is mert nem igazán akartam én mint áldozat bocsánatot kérni tőle, de sejtem is hogy-hogy fogom kijátszani ezt ha veszitek is...

- Mellecskét…!? Ez a lekicsinylő megjegyzés igen csak felidegesített, éreztem, ahogy a méreg elönt és elvörösödik az arcom egyenesen a fülemig. Úgy éreztem abban a pillanatban, felrobbanok. Tchaa milyen pofátlan egy alak! De nem tudtam rá reagálni, mert a következő, amit észrevettem, hogy pár centire az orromtól pislog rám hideg szemeivel, és kardja a fejemtől pár centire lendült tovább egy farkast elintézve, amit láttam, mert félig oldalra fordultam. Megijedtem a hirtelen eseményektől picit. Megszólalni sem tudtam. Csak álltam és néztem őt. Majd megszólalt:
- Legyen hát…
Baromi gyors!… Jegyeztem meg magamnak az első észrevételt. És még az is elképzelhető hogy ennél is gyorsabb. Az előző párbaj ellenfelem is jóval gyorsabb volt nálam ott csak a kitartása hiánya adta szerencsének köszönhettem a győzelmem. Ezt persze nem fogom tudni előre megállapítani nála. Amit tehetek, hogy fárasztom, ahogy csak tudom elvégre ez már egyszer bevált.
Pár másodperc csönd után megszólaltam:
- Hümm mondtam és mosolyodtam el.
- Rendben úgy látom nem félsz némi kihívástól! Mondtam. Akkor bonyolítsuk az eseményeket. Mi lenne, ha nem az arénában csapnánk össze, hanem egy a játék adta természetes helyen, mondjuk itt az erdőben. Ismerek egy tisztást, épp arról jöttem, ott a szörnyek nem támadnak maguktól, mint itt és még elég nagy mozgóteret is biztosit. Egy óriási fa van a közepén, és az erdő veszi körül de, a fa körül kör alakban igencsak szép rét húzódik. És ami külön jó benne, hogy nincs messze, jóval közelebb van mint a város arénája.
- Hogy tetszik az ötlet? Mondtam, még mindig mérges voltam de, barátságos arcot erőltettem magamra, persze előfordulhat hogy így egy barátságos mosolyból egy félre értett viccsor lett.
- Csak utánad… kis hölgy.. Invitált maga elé a kékszemű fiú. És én előre is mentem, de nem sokáig, ahogy észbe kaptam, hogy így akár a köhöm hátsó felemet is pásztázhatja rögtön bevártam és mellette mentem tovább. Az úton nem szóltunk egymáshoz, csendben ballagtunk tovább, gondolom, mint bennem, mint benne forrt némi méreg, de szerettem volna már túl lenni rajta. És képzeletben már párszor el is játszottam ahogy a kékszeműt színes köd veszi körül meghajol illedelmesen és a következőket mondja gyengéd és bársonyos hangon:
- Óhh, kérem bocsásson meg Ai-sama nem lett volna szabad a kezem olyan illetlen helyre tennem és minden sértésnek szánt mondatomért is bocsásson meg ha meg tud, és kérem mondja meg ha bármivel is ki tudnám engesztelni önt….
A mondat másik felében kiskutya fülek jelentek meg rajta ami még édesebbé tette a képzeletem világát. Míg ez játszódott a fejemben újra és újra igencsak valószínű, hogy elmosolyodtam, sőt majdhogynem kacagtam, ami látszódhatott is rajtam. Ezzek után amint ránéztem szinte láttam magam előtt a rátermett kutyafüleket ami valahogy egy komor arcot is barátságosabbá tudott varázsolni, és nem bírtam ki megmosolyogtatott akárhányszor csak ránéztem.

Azt a választ kaptam amit szerettem volna. Ejnye még a végén kiderül hogy tényleg a női nem az aki rányitja az „erősebbik nemet”. A csipkelődéseit meg már annak a függvényében hogy harcolni fogunk fel sem veszem, nem hagyom hogy kizökkentsen. Sőt nem is úgy fogok rá gondolni ahogy eddig: hogy egy perverz disznó. Ez mind múlt és le van zárva nálam. A mérgemből meríthetnék erőt de félek akkor csakis ostobaságokra, használnám ellene amivel szintén az Ő malmára hajtanám a vizet. Persze elég volt csak egy pillanat amikor ránézek és alig bírtam elfojtani a nevetésem, és semmi rossz indulat nem azért mert ellenség ként ismerkedtünk meg hanem mert valahogy tetszett kutyafülekkel a gyerek.
Nem tehettem róla akár hányszor rá néztem egy olyan kép ugrott be róla melyen cuki kis kutyafülek díszítik a feje tetejét, és hangulat függvényében változik az hogy-hogy is áll neki. Ez igencsak szórakoztató volt. Persze a harcra össze kell szednem magam, és a legjobbat kell nyújtanom. Igen észrevette, hogy végül is jót szórakozok rajta és nem restellte szóvá is tenni.
- Talán van valami az arcomon?? Ha a szememmel van bajod, akkor ne nézz rám… nem én kértem, hogy ilyenek legyenek..
A reakciójára kissé meglepődtem.
- Ejnye-ejnyeee, nem gondoltam volna hogy te ilyen érzékeny fiúcska is vagy valójában csak az egód mögé rejtőzködsz. Mondtam neki úgy hogy miközben mentünk szembe fordultam vele rámutattam és kacsintottam egyet. Úgy látom hogy talán még zavarba is tudnám hozni, de nem kísérletezgetek vele nehogy köhöm fordítva süljön el, max majd a meccs után.
- Amúgy ne haragudj, nem rajtad mosolyogtam nincs veled semmi baj sőt még a szemeddel sem. Egyedül az nem tetszik hogy hideg és rideg, ez kicsit félelmetessé tesz szerintem, hogy növeljek még picit az amúgy is jókora egódon.
- Ez lenne az??
- Igen, mondtam mosolyogva. Nekem nagyon tetszik ez a hely, és küzdőtérnek is tökéletesen alkalmas.
- Akkor kezdjük! Álltam távolabb ellenfelemtől és kikerestem a játékos kihívása funkciót és rákattintottam, mellyel megtettem az első lépést egy igen érdekes kis párbaj felé.
Mielőtt elfogadta volna az ellenfelem, cinkelésképp tettem neki egy ajánlatot hogy még kiszállhat de akkor most jön a bocsánat kérés, mondtam neki egy kacsintás keretében, de el is fogadta a küzdelmet így el is kezdett visszafele számolni a számláló. Hatvan másodperc nem sok idő egy jól kidolgozott taktikára, de úgy döntöttem hagyom had támadjon elsőnek szóval csakis védekezni és blockolni fogok hogy kiismerhessem képességei nadját, megpróbálom kifárasztani hátha összejön és időközben ha már tudok valamit az ellenfelemről felállithatok valami stratégiát.

A megjegyzésemre hogy meglepett hogy van érzékeny pontja is szintén csak védekezett a tőle elvárható hideg és kimért hangon. Azonban vissza is kérdezett saját magáról, vagyis meglepte, hogy hideg és rideg tekintetűnek tartom, mintha nem is tudta volna magáról.
- Igen én úgy látom de, nézz bele egy tükörbe, vagy ami közelebb van a kardod pengéjén szintén meg tudod nézni és el tudod dönteni. Kíváncsi vagyok az a srác tekint-e vissza róla, akinek te belülről látod magad, persze én nem láthatok beléd így fogalmam, sem lehet róla, hogy mik történhettek veled, és hogy milyen események emberek formálták a jellemedet ilyen kimérté, mondjuk, gondolom, meg van a jó okod rá hogy ilyen vagy. És mint mondom megszokás és védekezés szerintem az, amiért ilyen kimért vagy, persze nem rossz ez, ha az ellenfeleddel vagy ilyen vagy, bizonyos emberekkel, akiket nem szívlelsz, de ha ilyen vagy mindenkivel nehéz lesz barátokat szerezni, és itt viszont nem árt. A mondanivalómmal amint végeztem ő jött, nem úgy látszott, mint aki nagyon figyel rám és ez szinte ki is derült a provokatív mondataiból és viselkedéséből.
- Tudtam hogy egy perverz disznó vagy! Mondtam de, ahelyett hogy mérgelődtem volna, pont az ellenkezője rámosolyogtam kacsintottam és kinyújtottam a nyelvem. Gyerekes viselkedés de ez van, ha ő is gyerekes csakis úgy állhatok hozzá. Arról nem is beszélve, hogy egyértelműen provokálni próbált, és így hogy tudom mi a célja valahogy könnyebben, nem törődök vele, sőt valahol remélem, hogy az hogy nem dőltem be picit meglepte, és valamivel komolyban vesz.
- Hölgyeké az elsőbbség… mondta.
Nem válaszoltam semmit. Picit arrébb mentem jobbra így a faleveleket a szél pont felé fújja mivel valószínű ő is fordult a tengelye körül velem picit, és nem kerteltem szemből neki támadtam és megpróbálkoztam a speciális képességemmel, a kardom kék színűen kezdett el izzani, majd három villámgyors vágás követte egymást melynek fele-fele arányban van esélye a kritikus találatra. Ha jobbra vagy balra tért ki az ellenfelem vagy esetleg támadt is, akkor ezt követően gyorsan még bevetettem egy-egy oldalsó vágást, ha hátra hőkölt akkor még előre léptem és egy szúró vágással próbálkoztam ha ellenfelem alulról próbálta kivédeni egy közbevágással akkor védekeztem, fordultam egyet a tengjem körül és megpróbáltam a lendület erejét kihasználva vágást ejteni rajta.

Zhel furcsállta a lány szavait, vagy helyesebben fogalmazva nem nagyon értette. Mondjuk a fiú nem is úgy nőtt fel mint egy átlagos fiú. Aztán következett a tekintete elemzése… soha nem gondolta volna, hogy hűvösnek, ridegnek látják mások. Soha nem kapott efféle visszajelzéseket. Úgy tett ahogy a lány mondta és megnézte magát a kardja pengéjében. De egyáltalán nem szűrte le azt a következtetést, hogy a tekintete olyan lenne, mint amilyennek leírták. Még össze is hasonlította Renével, úgy hogy elé állt és az arca mellé tette a pengét.. látott ugyan némi különbséget, de betudta annak, hogy különböző nemhez tartoztak.
- Nem nagyon értem miről beszélsz, de ha valóban rideg egy ember tekintete, akkor az a menyasszonyának nem tűnne fel??- kérdezte… ugyanis az ő menyasszonya sem mondta még ezt. Pedig ha valaki akkor neki említeni-e kellett volna.. mikor elértek a megbeszélt területre már kezdetét is vette a visszaszámlálás.
- Nem vagyok perverz, csak férfi. – felelte kimért hangján. Nem viszonozta a nyelvöltést.. na persze.. hogy is nézett volna az ki.. elég érdekesen az biztos. Mikor felkérte a lánykát hogy támadjon ő, ezt meg is tette. Pozíciót váltott egész ügyesen, majd támadásba is lendült. Pengéje kéken izzott, tehát valami csúnya képességre készült ezért hátralépett olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudott, így kivédte a támadást. Ren viszont előre lépet és eltalálta a sima támadása ami megszabadította a páncél pontjaitól sőt még egy életpontot is levett. Zhel hátrébb lépett, hogy a kard hegye elhagyja a mellkasát, majd kardjával félreütötte ellenfele fegyverét. Még mindig teljesen nyugodtan és kimérten viselkedik, pedig komoly támadás érte.
- Tehát tényleg harcolunk.. Pedig reménykedtem az intimkedésben. Tudod elég csinos vagy…- felelte és most ő támadott.. a gyorsaságát használja ki leginkább. Először megpróbálja félreütni a lány fegyverét akár egy másodpercre is és akkor egy gyors szúrással folytatja. Ha Ren is támadna akkor megpróbál elhajolni a csapások elől és közben is támadni. Talán elég lesz az, hogy kicsivel gyorsabb mint a lányka. Végső esetben fegyverével is védekezik, ekkor blokkolja a kardot a sajátjával és egy gyomorszájra mért ütést próbál bevinni.



oopsz ez kimaradt:

páncél: 0
Élet: 9

Na ez a gyerek a meglepetések mestere úgy látom. Furcsállotta, amit mondtam de lehet én ítéltem hamar a látszatról. Ő nem tartotta hidegnek kimértnek a saját szemeit, persze ez nem változtat a véleményem, azt hiszem erre a válaszra is számítottam. De ez még nem minden folytatta kiderült, hogy van menyasszonya valahogy nem gondoltam, volna. Igen kezdem belátni, hogy hamar ítéltem, azt hiszem erről le kellene szoknom. Megkérdezte, hogy akkor a menyasszonya miért nem említette meg neki.
- Erre nem igazán tudhatom a választ, nem ismerem a lányt. De mint a férfiak úgy a nők sem egyformák mindannyian mást és mást szeretünk, lehet neki pont a te típusod jön be. Mondtam mosolyogva. Beszéltük meg a dolgokat az úton. Tényleg egy egoista srác. Gondoltam magamban egész úton a szeméről beszéltünk, úgy látom ez kényes téma nála. Miután a harc elkezdődött sikeresen megsebeztem, nem sokat de azért ment le az életcsíkjából. Harc közben folytatta a provokációját, de fel sem vettem, vicces milyen könnyen megy már ahhoz képest hogy a perverziója és némi baleset miatt alakult ki a párbaj. Az hogy bevittem az első ütésemet még nem jelent semmit ettől még nem tudtam meg sokat róla. De mint várható volt most Ő támadott. Ostromozni próbáltam a kardommal de megpróbálta félrelökni a kardom az első pár esetnél nem sikerült de a végén csak összejött neki és egy szúrással is megajándékozott. Nem sokat de vitt le az életcsíkomból. Így most én jöttem. Okosnak kell lennem nem tudhatom hogy Ő hogy osztotta a pontjait és hogy hány életpontja van, ezen kívül még nem láttam a speciális képességét, viszont Ő már találkozott az enyémmel amit ki is tudott kerülni. Egy dolog, ami biztos, hogy sokkal gyorsabb nálam. Ami veszélyt is jelenthet rám, de könnyebben ki is tudom fárasztani, ha egyenlő vagy kevesebb pontja van kitartáson. Futottak át fejemen a lehetőségek. Tudom, hogy túl sokra nem megyek vele, de legalább próbálkozok valami stratégiaszerűt kihozni belőle.
- Most én jövök! Jelentettem ki. A kardommal keresztvágásokat csináltam remélve, hogy az egyik eltalálja, de figyelmetlen voltam kardjával kivédte és az öklével gyomorszájon vágott, aminek következtében köhintettem is egyet.
Az eset nem fájt csak teljesen meglepett, valahogy nem vártam hogy kardal és kézzel is harcoljon ellenem valaki, sőt nekem sem fordult meg a fejemben hogy akár üthetek, vagy rúghatok, eddig csakis a kardomat használtam, ha harcra került a sor.
- Hát hallod te is csak fiúkkal harcoltál, eddig gondolom vagy legalábbis remélem… Mondtam szemrehányóan miután hátráltam pár lépést, hogy mind a keze mind a kardja távolságából kikerüljek.
Amint kicsit össze szedtem magam felemeltem a kardom támadóállásba és amint csak tudtam a speciális képességemet kihasználva támadtam, de nem egyszer egymás után, rögtön háromszor. Neki rontottam ellenfelemnek, ha hátrahátrált megcsináltam a speciális képességemmel való támadást még kétszer. Ha oldalra lépett ki és támadott volna én rögtön szembefordultam vele és támadtam szintén úgy hogy meglegyen a három összesen. Ha kacskaringózva tért ki előlem és esetleg próbált hárítani akkor is úgy intéztem hogy nadjából szemben álljak vele és tudjam támadni. Ha sikerült sebzést okoznia nem foglalkoztam vele támadtam tovább minden erőmből és olyan gyorsabban ahogy csak tudtam.

Megjegyzés: ha mindhárom támadás sebzett abból legalább egy krittelt, ha csak kettő akkor is egy krittelhetett, ha egy akkor nem biztos hogy krittelt.


/Mivel Zhel támadása megsebesített igy a páncélom 0 és az életpontom 29 de volt egy csúnya gyomorszájon vágása is így az életem jelenleg 27 (mivel nem voltunk benne biztosak hogy az ütés mennyit is ér így közös megegyezés alapján 2 pontot sebzett)/

A mozzanatai és húzásai is elárulták, hogy lánnyal eddig még nem harcolt és ezt ki is jelentette. Ezen kívül körbemagyarázta, hogy mégis miért alakult úgy hogy a végén megküzd velem. Sőt még azt is felajánlotta, hogy köhöm feladhatom.
- Nem lesz olyan könnyű dolgod. Mondtam és folytattam.
Amúgy nekem meg te vagy az első fiú ellenfelem. Eddig csak egyszer párbajoztam egy lánnyal, szóval picit újdonság ez nekem, de egyáltalán nem bánom, még ha veszitek is elvégre sokkmindent tanultam már ennyiből is és egyenlőre ez a fő célom, minél több ismeretet összegyűjteni a játékban mindenről. Lehet ki fogsz nevetni de ez az első mmorpg amivel játszom, és pechemre pont hogy be is zártak ide. Mondtam kissé mérgesen.
Ez után ismét támadtam egy mindent bele támadás volt a célom de feleslegesen pedig reménykedtem hogy a három legerősebb támadásomból legalább egy megsebzi esetleg krittel. Már az első támadásom előtt észrevettem hogy a fiú testét kék szín ölelte át ami szemei élénkségét még inkább kiemelte.
E-ezz lehetetlen! Mondtam magamban. Hihetetlen gyors. Nem vagyok épp lassú de most hozzá képest lassított felvételnek éreztem magam. Az összes támadásom elől kitért. De ha ilyen gyors én a helyében támadtam is volna gondoltam magamban, de ő mégsem tette.
- Veszélyesnek tűnik a képességed… ugye nem baj ha nem engedem, hogy eltalálj?? Mondta.
- Hát erre most mit is mondjak, nem igazán örülök neki. Jelentettem ki őszintén egy kissebb mosoly társaságában, még akkor is ha ez egy olyan kérdés volt amire nem hiszem hogy várt választ.
De már támadásba is lendültem, biztos voltam benne hogy nincs sok esélyem főleg ha ilyen gyors, de muszáj valamit csinálnom meg kell sebeznem így újra támadtam, de be kell osztanom az energiám nem tudom hogy neki hány kitartás pontja van de semmiképp sem járhatok úgy mint előző ellenfelem hogy elfoldjon és mozgásképtelenné váljak. A támadásom kivédte sőt még azt a kezemet is sikerült elkapnia amiben a kardom tartottam. Egy pillanatra megijedtem, ilyet még nem tapasztaltam a játékban, ahogy megfogta a kezem szinte testközelbe húzódtam, elvégre tudom hogy szinte támadhatatlan az ellenfél ha vagy nagyon távol vagy épp túlzottan közel vannak egymáshoz. Így is tettem olyan közel húzódtam hozzá hogy a kardjával nem tudott sem megszúrni sem megvágni, mert a kardja némileg hosszabb mint a keze így képtelen volt azzal megsebezni. A másik kezétől is védve voltam mert azzal szorította az én fegyver tartó kezem. Egyedül a lábával tudott volna támadni de kissé féloldalasan álltam és hogy ne tudjon hátra lépni az egyik lábam a lába mögé tettem igy ha próbálkozott volna vele valószínű fel is bukott volna. Egyedül lefejelni tudott volna de ahhoz meg alacsony vagyok. Így azt hiszem sikeresen elvágtam a támadási lehetőségeit, sőt a védekezési lehetőségeit is. De nekem viszont még volt egy szabad kezem amivel támadhattam. Igy szépen nőiesen…nem ám csupa izomból be is húztam neki. Abban reménykedtem hogy igy sikerül kikerülnöm a szorításából.
- Nem jó hozzád túl közel kerülni. Mondtam, ez már a második eset hogy ilyet hibázok folytattam.

H-mm tehát üzletember lehet. Gondoltam magamban, ez megmagyarázná a jelleme egy részét. De nem kalandozhatok el, az összes támadásom kivédte, majd mikor megpróbáltam sarokba szorítani és úgy támadni, a helyzet egy dupla sakk mattot alkotott én lefogtam őt ő köhöm lefogott engem.
- Tessék.. ugyanott vagyunk, ahol elkezdtük.. és ez is csak véletlen..
- Nem gondolod hogy nálad kicsit túl sok a véletlen, és mégis egész idő alatt a perverzióiddal traptáltál ezek után próbálod velem elhitetni, hogy ez is csak köhöm idézem „véletlen”? Mondtam a szó szerint is érthető szorult helyzetben.
Ráadásul ezt így már nem is merem normális harcnak nevezni, ez már csak játszadozás… Miközben beszéltem próbáltam kitörni a keze szorításából, de mindinkább próbálkoztam annál inkább erősebben szorított. Mérgemben hogy nem tudok kiszabadulni, ránéztem és ismét a kék szemeivel találtam magam szemben, ami nem is lett volna baj de most először láttam olyan furcsán távolinak, megérinthetetlennek pedig szemtől szemben álltunk egymáshoz.
Nem hagytam abba mocorgást, persze benne van a pakliban, hogy addig, addig eviszkélek amíg gondol egyet elenged és én szépen hátra esek, amit akár egy közvetlen támadással is jutalmazhat. Nem értem a gyereket amilyen gyors akár már abban a pillanatban véget vethetne a játéknak, de nem, inkább csak olyankor menekül és hárít, nem támad… Whaaa, értem már… !! Valószínűleg olyankor nem tud támadni, vagy épp nem tud sebezni… most már csak ezt kéne kihasználnom valahogy. Gondoltam még mindig a srác karjaiban.
Már pár perc is eltelhetett, de mégsem engedett el, gondolom ő is épp a taktikáján agyal gondoltam magamban lehet ő is a helyzetet és az eseményeket elemezgeti.
Miket beszélek hisz ez csak egy pervezrzz?! Ripakodtam rá magamra! Nem csinál semmi mást csak élvezkedik a szituáción!!
Amíg gondolkodtam nem igazán próbáltam meg kitörni, kicsit elfoglaltak a gondolataim, de szinte éreztem ahogy az arcom kékül ugyanis kissé fulladoztam ahogy szorított egyre inkább magához, nehogy hirtelen ki tudjak törni.
- Nos lehet, hogy te sem bízol bennem és én sem igazán bízok benned ahhoz hogy simán megbeszéljük hogy elengedjük egymást és hátralépjünk párat hogy folytatni tudjuk a harcunk. Így ha más megoldás nincs, tegyük el fegyvereinket és miután mindketten eltettük hadjunk némi teret egymásnak, majd ismét vegyük elő azokat, ha neked így megfelel. Mondtam kissé fulladozva. Reménykedve, hogy elfogadja ezt az alkut.

A párocska ismét elég furcsa szituációba került. Kissé összegabalyodtak.. ezzel elérték, hogy ne támadjon a másik, de sajnos azt is, hogy önmaguk se tudjanak. Persze Rennek ez sem tetszett, pedig nem a perverzség volt előnyben.
- Nem.. nem igazán gondolom. Azokat csak azért mondtam, hogy megzavarjalak, mert azt hittem hogy afféle szende szűz típus vagy… tévedtem. – mondta miközben tekintetük ismét összetalálkozott..
- És melyik férfi ne élvezné, hogy így hozzásimulnak a mellecskéid??- felelte ismét összezavaró célzattal. A lányka próbált kiszabadulni a szorításból, de persze ezt Zhel nem engedhette meg. Valami stratégián dolgozott, hogy mihez is kezdjen ezzel a helyzettel. Az biztos, hogy örökre nem maradhatnak így. Ren volt az aki egy ötlettel előállt… és elég elfogadható volt.
- Én bízom benned. Nem tűnsz olyannak, aki hazudna egy ilyen helyzetben…- felelt majd ha a lányka is így akarja akkor elengedi őt és pár lépést hátrál.
- Akkor mostantól vegyük komolyan.. rendben??- kérdezte Rent, majd a kardot átrakta a bal kezébe, ugyanis ő bal kezes volt világ életében. Talán ezzel is elér egy kisebb zavart a lánynál, hiszen eddig úgy harcoltak, hogy jobb kezesnek hitte, de végülis nem sokat számít Ismét átadta a kezdés jogát ellenfelének ő csak figyel és vár. Ha Ren nekitámadna, akkor villámgyorsan kitér a lány egyik oldalára és egy vágást visz be derék tájt, ha sikerül akkor hátrál pár lépést. A gyorsaságuk özti nagy különbség miatt elugrani nem nagyon tud, ha kardal kivédi, akkor sebesen tovább szökken, és a hátát támadja meg egy vágással. Ha sikerül a támadás, ha nem hátrál pár lépést. Most már nem fogja vissza magát a fiú. Ren is tapasztalatot szeretne szerezni, ha visszafogná magát akkor nem sokat tudna szerezni ebből a harcból. Bár ettől még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ő fog győzni.


// Zhel sebzése 2, ha esetleg találna a támadás. //

- Igen sejtettem hogy azért vagy inkább azért is csináltad épp ezért vettem semmibe a szavaid. A srác következő mondta szintén süket fülekre talált.
- Én bízom benned. Nem tűnsz olyannak, aki hazudna egy ilyen helyzetben… mondta.
- Rendben van, akkor eresszük el egymást és némi mozgó tér hagyása után folytassuk.
- Akkor mostantól vegyük komolyan... rendben??
- Mii? Én eddig is komolyan vettem! Válaszoltam. Persze felötlött bennem a gondolat, hogy ha Ő eddig nem akkor még mire lehet képes, ez kicsit megijesztett. Arról nem is beszélve, hogy a kardját átvette a másik kezébe, amit furcsállottam, eddig a jobb kezében volt és most a bal kezével tartja. Lehet ezzel is össze, akar zavarni. Mondtam magamban. Nem számit, ha Ő is komolyan akar harcolni akkor összébb kell szednem magam és valami jó taktikával, ügyes csellel kell előállnom. Ha képes kitérni az összes vágásom, ütésem elől azzal nincs baj, ha használja az erejét, ugyanis akkor fogy a kitartása és én előnybe juthatok, épp csak azt kell elérnem hogy Ő támadjon vagy épp én támadjak úgy hogy közben aktív maradjon a képessége, mivel okos a srác nehéz dolgom lesz, de mindenképp győzni akarok. Szóval hogy a kitartásom ne fodjon nem használhatom az a speciális képességem, csak ha biztosra veszem hogy eltalálom. Nem kellett bele sok idő a kékszemű már várta a támadásom és én úgy is tettem neki rontottam, de mivel én támadok így ő védekezni és támadni vagy rögtön egy kivédő támadást fog bevetni ellenem, nagyon gyors így figyelnem kell a legkisebb mozzanatára is. A támadásom, ami egy sima jobbról vágás lett ami elől a fiú kitért de a lendület erejével még megpróbáltam eltalálni így egy szabályos kört írtam le a kardom pengéjével a levegőben, de eközben észrevettem hogy az életcsíkom is fogyatkozott picit, eltalált a pengéjével, és csak remélni tudom hogy beleesett abba körbe amit a kardommal írtam le. Azt hittem meg fog hátrálni és pihenni de még mindig a közelemben volt, így még tovább támadhatok, sima vágásokat próbálok rásújtani, amit nem hagyok, abba csak támadok és próbálom őt egy bizonyos irányba terelni, hátra fele. Ha támadni próbál közbeütéssel, védem, azaz akkor a pengét ütöm, amivel kivédem a támadást, és abban a pillanatban támadok ismét.

/2 életpontot veszítettem mert a speciális képességét használva támadott meg így maradt 25 életpont/

Miután mindketten kicsit hátrébb vonultunk egymástól, teret hagyva a másiknak a támadásra vagy épp a védekezésre, én ismét támadó állásba álltam mire ő szintén átváltotta a másik kezébe a fegyvert, valószínűleg ezzel is engem próbált összezavarni. Különösebben nem érdekelt, mert ha erős támadást akar bevinni valószínű úgyis két kézzel, fogja majd a fegyverét, legalábbis gondolom. A kis párbeszédünkben, amiben kijelentette, hogy nem tűnik úgy, hogy komolyan vettem volna a harcot, talán van valami, ugyanis eddig szinte csak megfigyeltem és próbálkoztam ütéseket bevinni kisebb nagyobb sikerrel. Persze ez idő alatt felmértem a terepet és a képességei nagy részét. Valahogy most eszméltem csak hogy eddig csak játszadozott velem, persze abban már az elejétől fogva biztos voltam, hogy gyorsabb nálam és hogy nem tud vagy épp nincs értelme, ha akkor támad, amikor a képességét használja. De nem vehetek mindent készpénznek, mi van, ha épp az ellenkezője, mivel gyors épp ezért lehet az ereje akár szinte a duplája, vagy épp lehet, hogy neki is hasonló a támadása, mint nekem elvégre sok kicsi sokra megy. Mindenesetre nem szabad hagynom, hogy megtámadjon, mikor használja az erejét. Picit dühít hogy eddig tényleg csak szórakozott velem, és persze valahol hogy ő is kitapasztalja az ellenfelét, még ha így is, logikus.
Lehajtottam a fejem és pár pillanatig csak néztem magam elé… kezdek félni, hogy talán mégsem győzhetek?! Nem! Nem hagyom magam! Mondtam magamban, és összeszedve magam felemeltem a fejem és ismét egy széles mosollyal ajándékoztam meg a világot.
- Akárhogy is, nem fogok veszíteni! – Jelentettem ki ellenfelemnek.
Majd támadtam, mivel még mindig kék volt így igyekeztem minél ügyesebben egy köríves vágást intézni felé, de most nem védekezett, támadott! Épphogy hárítani tudtam méghozzá úgy, hogy a köríves vágást folytattam a lábammal megpróbáltam némi falevelet és földet rúgni a felé, hogy megzavarjam és folytattam, egyre inkább gyorsítottam, ahogy erőmből kitelt körbe-körbe forogtam a fegyveremmel változtatva a magasságot és mélységet, hogy ezzel egy páncélszerű alakzatot vegyek fel, ami nem utolsó esetben még a támadás visszaverésére esetleg sebzésre is alkalmas. Arról nem is beszélve, hogy a lábaimmal próbáltam felkavarni az avart, ahogy csak tudtam megnehezítve ellenfelemnek a közelembe jutást. Nem is igazán tudom hogy, hogy jutott ez eszembe, csak jött azt hiszem ez a hirtelen ötlet annak köszönhető, hogy megijedtem kicsit. Ha ellenben, támad, akkor tartom az alakzatot, és ha a fegyverem megpróbálja kiütni a kezemből, már ha sikerül neki, akkor egy gyors rúgással, és ha kivédi egy csavart ütéssel, reagálom le, ha meglepettségében meghátrál, akkor abbahagyom, és védekező állást veszek fel. Most én várom, hogy támadjon…

A hirtelen kitalált védekezési formám nem járt túl nagy sikerrel elvégre be sem tudtam vetni, mivel amikor a megzavarásra szánt „rúgjunk port a pofájába” (elnézést a kifejezésért) taktikám csődöt mondott ugyanis gyorsaságával előnyt szerzett és pont Ő lett az aki kirúgta a másik lábam alólam. Ügyesen hanyatt is vágódtam miatta, az egész olyan gyors volt hogy szinte pislogni sem volt időm az egyik lába már a kardot fogó kezemen van, megbénítva engem hogy ne tudjak támadni, sőt felkelni sem. A kardja meg már a torkomnál ékeskedett. Próbálkoztam a karom rángatásával, hogy kiszabadítsam valahogy, és agyaltam hogy mégis mit tudnék tenni hogy-hogy tudnék kiszabadulni és támadni vagy legalább biztos távolságba húzódni, de kezdem be ismerni, hogy nem megy, ha ki is szabadulok rögtön támadna és megfoszthatna jó pár, sőt talán az összes életpontomtól.
Kész…vége…ennyi. Vesztetem. Gondoltam magamban.
Mikor furcsa dolog történt. Az ellenfelem hátradőlt és elterült a földön.
- Elfáradtaaaam…te nyertél… jelentette ki. Pislogtam pár percig. Már csak azért is mert amikor először harcoltam az ellenfelem ugyanúgy kifáradt de mozdulatlanná dermedt mire ő elterült. Átfutott a fejemen hogy mi van ha csapda, de rájöttem hogy hülyeség jobb alkalma nem lett volna hogy sebezhessen. Most tényleg kidőlt volna? Gondoltam magamban, majd felkeltem oda álltam mellé és emeltem a kardom. Valahogy még mindig nem tudtam elhinni, hogy ennyi lenne, arról nem is beszélve, hogy kicsit bosszantott hogy nem „tisztán” győztem le hanem a rendszert kihasználva nyertem…megint. Valahogy ez számomra olyan mintha csalás lenne. Hogy vége legyen a harcnak megvágtam párszor, majd meg is jelent a győzelmem jele a fejem felett.
- Szép volt, köszönöm a mérkőzést ismét sokat tanultam és köhöm mielőtt lelépnél, még lógsz nekem valamivel. Figyelmeztettem a meccs tétjére. De hogy ne érje szó a ház elejét úgy döntöttem úgy fer ha én is bocsánatot kérek. Oda álltam elé és meghajoltam majd folytattam:
- Nos én nyertem de úgy érzem, hogy tényleg tiszta legyen a helyzet én is bocsánatot, kérek, azért amiért figyelmetlenségből neked szaladtam majd rád is estem és azért is amiért hirtelen haragból felképeltelek. Felegyenesedtem és még hülye módjára, gondolkodtam, hogy vajon ennyi lett volna, amivel megsérthettem.
- Asszem ennyi. Mondtam mosolyogva fejemet vakarva. Majd vártam hogy a volt ellenfelem is hasonlóképp tegyen. Miután ez megtörtént elköszöntem tőle majd elindultam, ismét a rossz irányba… lehet próbált szólni hogy az nem a jó irány, de én akkor nem hallottam pár perc múlva mikor észleltem hogy valószínű nem jó fele tartok szintén elhaladtam mellette, fejemet lehajtva próbáltam elsunnyogni hátha nem vesz észre vagy nem ismer fel, de ha megtette valószínű jól ki nevethetett. Igen az irányérzékem nem a legjobb, de akkor legalább a térkép lenne segítségemre. Gondoltam magamban…

Köszönöm a játékot ^^