[Játékos Küldetés] Az emberrablás esete

Momot szorosan ölelve magamhoz miután megitattam vele a potionom hogy élete újra legalább narancs színűre változzon kezdtünk újabb támadásba. Először a fő gonosz fenekébe haraptattam bele Momo mérgező támadását, majd ha tudtam biztos távolságba vonultam Momoval , viszonylag egy olyan helyre ahol tudunk kicsit pihenni kicsi petemmel. Ezidő alatt csak néztem ahogy a többiek aprítanak és pixeleztetik el az ellenfeleinket akik elég szép számmal fogyatkoznak. Sőt időközben a kék szemű fiú is szépen kivégezte a vezért. Már csak egy maradt akinek az élete szintén meg van fogyatkozva. Szétnéztem és arra számítottam hogy mindenki egy emberként fogja támadni azt az egy szerencsétlen narancs sárgásat. De mivel nem láttam senkit sem hogy célba venné úgy döntöttem Momoval hogy neki vetjük magunk. Az ülésből felpattantunk, én mentem előre Momo az árnyékomban, majd a késemet elővéve nekitámadtam az egy szem narancsnak, próbáltam védeni magam a késsel és igyekeztem olyan apró támadásokat inténi felé ami csak terelésnek jó. Persze mi másnak, elvégre én még akár egy pontot sem tudnék levenni, ellentétben a kis tigrisemmel. Ő hátulról próbálta letámadni, egy sima harapással, ha kell kettővel vagy hárommal. Csöndben lopakodót, zajokat egyedül én kelthettem, majd mikor a bokájához ért egy hangos morgással, jelezte hogy ennek most már vége…
- Hát ez jó kör volt, és hogy mik ki nem derültek itt... néztem a két testvér párra. Nem igazán érdekelt a dolog, ugyanakkor kíváncsi voltam mégis miben fogja ez megváltoztatni az életüket. A Zhel nevű fickót elnézve nem hiszem hogy nagyon szívére vette volna a dolog, ugyanakkor mégiscsak idejött hogy segítsen neki, méghozzá céltudatosan arról nem is beszélve hogy eredetileg nem tudták hogy testvérek...
- Eyeyey... igazi szappanoperának lehettünk mi tanúi, igaz Momo? - Emeltem fel petem mind a két kezemmel a magasban, majd megindultam a tömeg felé...

A Momoval szánt támadásunk sikeresnek látszott, az utolsó ellenfelünk is elpixeleződött, most láttam először embert apró zöld foszlányokra hullani szét, ráadásul az én kezem, vagyis Momo harapása által. Szemüvegem lencséjén csillogtak a zöld pixel darabok és ámultam a csodálattól. Gyönyörű szép volt, főleg ha piros lett volna, de így is képes lettem volna nézni még egy darabig. Azon kaptam magam hogy miközben a fő gonosz bomlott szét, számos hasznosnak tűnő itemet hagyva maga után. Közte volt az én kedvenc itemem is.
- Whaa, a piros italok az enyéééémek! - Kiálltok fel és versenyt futok Momoval az italokért.
- Haaa, meg vannak! - Vetettem rá magam egész testemmel, majd szépen egyesével elpakolgattam őket a raktáramba. És széles mosollyal figyeltem ahogy a többiek is hasonlóképp cselekednek. Majd a Zhel fiú is elrak magának egy itemet majd Ayanihoz lép és ... igen azt hiszem ezt vártam. Egy tökéletes családi dráma, illetve csak volt családi dráma. Elvégre így hogy a lány halott és gyönyörű pixelekre hullott szét amik táncoltak a szélben egy ideig majd eltűntek, ahogy a lány is a fiú családjából...