[Játékos Küldetés] Az emberrablás esete

Nos, mindegyikőtök el van foglalva a saját kis dolgával, mikor is mindegyikőtök sikoltozásra, és jajveszékelésre keltették fel figyelmeteket. Mindegyikőtök kimegy a főtérre, ahonnan jönnek a hangok. Először nem tudjátok, mi van, de egyszer csak egy hatalmas nyerítés hallatszódik, majd mérges dobogások. Egyszer csak egy lángoló sörényű lény ugrik elő a tömegből, és össze-vissza néz. A legtöbben, csak elkergetik, ám mikor titeket megközelít, annyira meglepődtök, hogy nem mozdultok. A lény fölött zöld indikátor van, szóval ez egy pet. Egyszer csak megiramodik, majd megáll, majd felétek fut, és vissza. Ha nem esett le még nektek a tantusz, akkor megnoszogat titeket, hogy jelezze, hogy kövessétek. Már lassan a várost is alig láthatjátok olyannyira eltávolodtatok. Egyszer csak megáll, és földet kezdi el kapargatni patáival. Egyszer csak hangos nevetésre lesztek figyelmesek és a közeli bokrokból 4 férfi ugrik elő, és mindegyikük kezében egy Kezdő Kard található, és mindegyikük indikátora narancssárga.
- Nézzétek milyen édes... keresi a gazdáját. – próbál szórakozni az egyik alak.
Ha valamelyikkőtök megkérdezi, mit akarna tőletek, akkor egy alacsony mélyhangú férfi szólal meg.
- Természetesen kirabolni! Szóval kérjük szépen a holmitokat csinos kis leánykák… vagy erővel kényszerítünk rá tieteket. – húzza széles mosolyra a száját.
A rablók még meg sem próbáltak körbe keríteni titeket. Úgy látszik nagyon kezdők a szakmában, mert még a fegyverüket sem emelték fel, így szabad célpontok a támadásaitok számára.

Mindegyik katonának 10 élete van, és mindegyiküknek 1 pontos a sebessége. Győzzétek le őket. Egyenlőre nincs szükségdobásra, de szabad használnotok   (ha dobtok, akkor 2 fölött talál)
Maximum addig játszatok, hogy egy darab még életben maradjon, így ki tudjátok hallgatni, ám ha nincs, kedvetek leölhetitek, ám mindenképpen addig tartson a postotok, hogy legyőztétek az embereket!

Békésen sétálgattam a boltok között új fegyver után. Kinéztem egy szép tőrt, de az árra 300 arany volt, úgyhogy le kellett mondanom. Egy másiknál ugyanaz a tőr 200 arany volt, de ez is túl drága volt nekem. Hirtelen egy hangos sikítást, majd különböző hangzavar hallatszódott. Én meg Villámlás azonnal odarohantunk, de addigra tömeg volt. Aztán feltűnt valami: egy tűzparipa zöld indikátorral. A legtöbben elkergették a szegény állatot, aztán felénk közelített. Tudtam, valami baj van a gazdájával. A viselkedése is ezt árulta el: oda-vissza rohangált, rám nézett, majd bökdösött a kezemre az orrával. Villámlás azonnal értette, és elindult a kis csikó után, ahogy én is. Közben láttam, hogy mások is segíteni akarnak a kis állaton, így megnyugodtam, hogy nem egyedül kell. Egy bokrokkal kiszegélyezett úton mentünk, mikor a kiscsikó hirtelen megállt, és a földet kaparta patájával.
- Mi a baj kicsike? – kérdeztem tőle kedvesen. Hirtelen gonosz nevetést hallottunk, majd 4 férfi ugrott ki elénk, kezünkben kezdő kardokkal.
- Mit akartok? – kérdeztem tőlük, mikor az egyik kigúnyolta a kis pacit. Egy alacsony mély hangú férfi közölte, hogy ki akarnak rabolni, úgyhogy vagy adjuk oda a holminkat, vagy elveszik tőlünk. Narancsszínű volt az indikátoruk, de igen kezdők voltak, mert a fegyvert sem emelték meg, és nem kerítettek be.
- Pofátlan disznók! – mondtam nekik, majd az egyikbe belevágtam, Villámlás meg a Villámkarmokat használta. Reméltem, hogy legalább egyikük megmarad, mert ki kéne faggatni, hogy hol van a pet gazdája. Az egyik lány meg is oldotta ezt a problémát, így már csak 3-al volt dolgunk. De én nem öltem meg őket, mert nem szívesen lettem volna vörös, plusz a megölésük nem helyes.

Ha egy életbe maradt a csata után, odamentem hozzá, és kérdezni kezdtem.
- Ha jól viselkedsz, és minden kérdésre válaszolsz, akkor nem kaphatsz sokat a börtönben… Hol van a tűzparipa gazdája? És miért raboltátok el? Jobb lesz, ha válaszolsz, mert szerintem páran szívesen elvágnák a torkodat. – a „jó rendőr” szerepet játszottam, hátha megtörik ettől, és mindent elmond, amit kell.


//Villámlás Villámkarmai miatt dobok kockát a sokkolt állapot végett. Elvileg ha 2 vagy nagyobb érték jön ki, akkor megvan a Sokkolt állapot(33%)//

The member 'Enheriel' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Épp a főtéren sétálgattam és nézegettem a piaci árucikkeket, bár egyiket sem tudtam volna megvenni- az én kevés pénzemből -, de jó volt kicsit fájdítani a szívemet. Már éppen azon voltam, hogy visszamegyek a fogadóba és kitalálom hogyan tovább, mikor az alapzajokon kívül más is megütötte a fülemet. Gyorsan megpördültem és a hang irányába futottam. Egy lángoló sörényű paripáé volt a hang és eléggé furcsán viselkedett. Hol megiramodott, hol visszafutott. "Mi a fene, hiszen ez egy pet! Mégis hol a gazdája?" - töprengtem, de úgy gondoltam, ha csak itt állok, akkor nem fogom megtudni, így a paripa után siettem, és nem én voltam az egyetlen. „Úgy tűnik a „hogyan tovább” eljött elém. – gondoltam tréfálkozva, majd körülnéztem, hogy kik jöttek még a furcsa pet után. Több lány is észrevette a paripa furcsa viselkedését. Ahogy elnéztem volt köztünk egy állatidomár is, bár jobban nem vettem szemügyre.
Jó messzire kerültünk a várostól mire a paripa megállt, és idegesen kaparni kezdte a földet. Négy férfi jelent meg előttünk, és lazán vázolták, hogy ki akarnak rabolni minket. Mindegyiknek narancsszínű indikátora volt, de eléggé kezdőnek tűntek, mivel még a kardjukat sem emelintették meg. " Most komolyan, ezek azt hiszik, hogy csak úgy hagyni fogjuk magunkat? Micsoda egy beképzelt bagázs!" - gondoltam bosszankodva és az egyik férfira támadtam. Bár hasonló erőviszonyban voltunk, a meglepetés ereje mégis csak velem volt, így sikerült lefegyvereznem az illetőt. Megölni csak a legvégső esetben akartam. Mert azért mégis csak ember bármilyen gonosz is.
A többi lány is - illetve Enheriel petje is, akt közben felismertem – legyőzött egy-egy banditát, így kikérdezhettük őket a talált pet gazdája felől.

Ez a játék kezd unalmas lenni. Azt hittem itt majd kedvemre levezethetem a feszültséget, de nem. Az öléshez kell a kihívás, vagy ha nem, hát szépen megjárhatom. De mikor is foglalkoztatott ez engem? Viszont... A városban mindenki védett, így hiába támadok bárkit. Itt életpontot tényleg csak akkor veszít az ember, ha kihívják és ő elfogadja. Elég pocsék egy rendszer. Sóhajtok, és csendben sétálok, magamban fortyogva. Most bánom először, hogy nem tudok kimenni innen. A való világban legalább szétverhettem volna egy két állatot, de itt... Semmi. A városon kívülre indultam, mikor sikítást hallok. Ábrázatomon azonnal sejtelmes mosoly ül ki. Ez mellett még némi düh is. Hogy merészel valaki szórakozni, mikor én itt fortyogok mérgemben? Ezt nem hagyhatom szó nélkül. Lépteim azonnal a hang irányába indítom, hatalmasat fordulva ezzel. Nem sétálva haladok, sokkal inkább futva, remélve, hogy én is be tudok még szállni. Futok, ahogy lábaim bírják. Viszonylag elég gyorsan is megy ez az egész. Mégis, mikor a térre érek, már csak azt látom, hogy néhányan üldöznek valamit a távolban.
- Na azt már nem, nem léptek meg! Hogy mertek itt hagyni, hogy unatkozzak?! - eresztek el egy kérdést a levegőben.
Szusszanok egyet, majd ismét futni kezdek. A többieket viszont nem érem sikerül utolérnem. Úgy tűnik, sokkal messzebb voltak, mint hittem. Az az idióta nap is... Mi a francért kell ennyire sütnie? Még ha lenne valami haszna, de nincs. Mondjuk... Már igazán hozzászokhattam volna a bőröm vakítóan fehér színéhez. Csoda, hogy a hóba nem olvadok bele. Ennek mondjuk lehet, hogy szem az oka. Elvégre... Nos, meg kell hagyni, tökéletes kontrasztban van bőröm és hajam színével. De akkor is eltér a normálistól. Ezzel viszont nem éri meg foglalkoznom. Egyszer úgyis meg kell állnia annak a bagázsnak, majd akkor beérem őket és elbánok velük. Na igen, milyen szép is lesz az... Hallani, ahogy könyörületért esedeznek.
A távolból látom, hogy hirtelen rájuk rontanak. Azok a fickók, nem tűnnek valami kedvesnek. Úgy tűnik, a lányok nemigen akarnak harcolni. Legalábbis ölni nem. Nyámnyilák. Ha nem ütnek, ne higgyék, hogy azok beszélni fognak! Mire elég közel kerülök hozzájuk, már el is intézik a bagázst. Én meg tovább mérgelődhetek. Valami zajt hallok az egyik bokor mögül, de nem lenne jó csak így oda rontani. Abban mégis mi a vicces? Jobb lenne inkább kiugrasztani onnan. Igen, ez lesz a jó megoldás. Elég közel van ahhoz, hogy képességem használhassam. És meg is teszem. Az árnyjárásnak köszönhetően eltűnök, s egybe olvadok a lány [Kimiko] árnyékával. Várok egy pillanatot, majd ott, mögötte előjövök, megszüntetve képességem és egy jó rúgással igyekszem fenékbe billenteni, hogy átessen a bokron és megmutassa magát. Próbálok ügyelni arra, hogy ne veszítsen életpontot. Az indikátorom még makulátlan, és ahhoz, hogy gond nélkül szórakozhassak, annak is kell maradnia. Bár így is, úgy is megoldom... Valójában... Nem is számít. Egyszerűen csak nem akarok most kárt tenni a lányban. Viccesebb, ha megrémül.
- Húúú... - szólalok meg halkan, nevetve, ha sikerül rúgási kísérletem, ha nem, majd ismét eltűnök árnyékában és előjövök a lányok, és mint látom, egy srác, egyik támadója mögött.
- Szóval... Ki akar elsőként kimúlni, fiúk? Vagy anélkül is hajlandóak vagytok kiselőadást tartani? - kérdem vigyorogva, ujjaim ropogtatva.
Remélem azért kioszthatok néhány ütést, már csak azért is, hogy némi feszültséget levezethessek. Igazából... Lehet, hogy a petet üldözőknek is az lenne a jó. Főleg, mivel úgy döntöttem, hogy velük megyek. Bajos társaságnak tűnnek, biztos lesz majd néhány bulis helyzet, ahol jól érezhetem magam.

Zhel és Arisa Miyu (ha szeretne) is csatlakozik hozzátok... amint írtak ők is írom a folytatást

Nagyon unatkoztam, ezért elmentem sétálni, ránéztem a küldetések táblára is, de semmi érdekeset nem találtam, így céltalanul folytattam az utamat, össze vissza bolyongva. Egyszer csak valami sikítozás szerűségre és csörömpölésre lettem figyelmes.
- Ez meg mi lehet? - döbbentem meg. Hirtelen elhatározásból a hang irányába vettem az irányt. Utam egyenesen a főtérre vezetett, ahol nyerítés, és patadobogás közepette egy ló futkározott mindenfele, majd odafutott az összegyűlt tömeghez, akik ezt nézték, és furcsa mozdulatokkal próbált valamit csinálni.
-Talán követnem kéne.. - fordult meg a fejemben, így is tettem. Velem együtt még pár személy lépett ki a tömegből, és mindannyian a pacit kezdtük el követni. A ó útja messze ki vezetett a városból. Egyszer csak megállt, és a földet kezdte el kaparászni. Ezután mellettem a bokorból nevetés hallatszott. Nem biztos, hogy jó ötlet volt egy ismeretlen lovat követni.. Még akár vörös indikátoros játékosokkal is találkozhatok. Négy félelmetes férfi bújik elő. Mégis hogy fértek el mindannyian egy ilyen kicsi bokorban? Nem volt nehéz rájönnöm a szándékaikra, az értékeinket akarták természetesen.. Tejesen leblokkoltam, mire észhez tértem, már mindenkit legyőztek, számomra nem maradt ellenfél, így megint semmire nem voltam jó. Sasom, ideges fújtatással jelezte, hogy neki sem nagyon tetszett ez. A harc végeztével már csak egy ellenfél volt hátra, ő is már a földön feküdt, nekem aztán semmi hasznom. Egy fiú ekkor oda ment a banditához, és a torkának szegezte a fegyverét. Elég közel voltam, hogy tisztán halljam, mit mond.
- Hol van Ayani?? - mondta. Gondolom a ló gazdájára gondolt. Megfordult a fejemben, hogy talán lelépek a helyszínről, visszatérek a szállásomra, és nem foglalkozok ezzel az egésszel, de valami mégis a maradásra ösztönzött.
- Úgy sincs semmi dolgom, és itt talán lesz egy kis izgalom a számunkra. . - súgtam petemnek az orrom alatt, nagyon halkan.

Résztvevők:
- Hinari
- Enheriel
- Tuki Mitsuki
- Luv Delackrose
- Kimiko
- Rosemarie Ewerard
- Zhel T. Everett
- Arisu Miyu

Sorrend: nincs, ám a határidő lejártával az 1. írás sorrendjébe kezdem el noszogatni az embereket 
Határidő: 5 nap/fő (de lehetőleg ne teljen le ez 5 nap)

Seperc alatt legyőztétek ellenfeleiteket, így jöhet a kihallgatás. Enheriel módszere az utolsó eszméleténél lévő rablónál nem jött össze, mivel az csak a képébe röhögött.
- Azt hiszed, hogy egy ilyen kis fruskának majd köpök? Milyen senkiházi…
Azonban elharapta a mondanivalójának a végét, és nyelt egypár jó nagyot, mikor észrevette Zhel kardjának pengéjét, ami éppen a torkának szegeződött. Látszott rajta, hogy nem ő a legbátrabb ember, és mivel életsávja már jócskán a vörös zónában volt, így vett egy nagy levegőt, és „dalolni” kezdett.
- J-jól van… Az a lányt… elrabolta a főnökünk.. é-és bevonszolta annak az erdőnek a k-közepébe. – mutat a Kezdetek Erdejének irányába – Azt mondta… hogy szüksége van rá, hogy odacsalogassa egyik rokonát… mivel egy bizonyos család lánya, amivel.. azt hiszem a család neve Ever…
Nem tudta befejezni a mondandóját, mivel egy nyílvessző hasított el mellettetek, és a férfi torkában állt meg. A foglyotok hirtelen szét pixeleződött, és további nyílvesszőknek hála a társai is. Nem kellett nagy tudás, hogy visszakövessétek a nyílvesszők irányát. Az erdő sűrűjéből jöttek a lövedékek, ám rá kellett jönnötök, hogy nagy szintű ellenféllel van dolgotok, mert igen nagy kihívás ilyen nagy távolságból ilyen pontosan lőni. Azonban az irányt megkaptátok. Ha azonban megfordulna a fejetekben, hogy inkább visszafordultok, akkor még megtehetitek, ám ha elhatároztátok, hogy kiszabadítjátok Ayanit, akkor az erdő felé veszitek az irányt. Az erdőig vezető úton nem történt semmi galiba, azonban amint beértek a Kezdetek Erdejébe észrevehetitek, hogy míg a külsején alig fordul meg egy-két mob, a belsejében igencsak elburjánzanak. Szerencsére a mobok nem okoznak nektek gondot, de azért kicsit megdolgoztattak titeket, ám szerencsére nem bánta egy életpontotok sem. Menet közben nem találkoztatok a vadásszal, szóval néhányatokban megfordulhatott a rossz érzés, miszerint nincs itt valami rendben, de hát már nincsen visszaút, ha csak nem vagytok olyan félősek, hogy a cél előtt visszaforduljatok, mivel már látszódik az erdő közepét jelző tisztás. Ahogy beléptek a tisztásra egy vörös kupacot láthattok meg a közepén, ami mellett függőlegesen van az életsáv, vagyis a valami éppen fekszik. Ha közelebb értek észrevehetitek, hogy egy lány fekszik a fűbe, akinek elképesztően hosszú vörös haja van, illetve hogy életsávja már vörös zónában van (aki ismeri a szintjét, az tudja, hogy már csak kb. 10 HP-ja van az 50-ből). Zhel, illetve Kimiko már fel is képes ismerni, hogy ki fekszik a földön. Ayani volt az, aki éppen mozdulatlan arccal lefele a földön fekszik.

/postotok addig tartson, míg rátaláltok Ayanira, illetve ha valamit óhajtotok még, mondjuk hasra fektetni, akkor megtehetitek, ám rögtön fejezzétek be légy szíves. Ezen felül mindenki rakja be egy spoilerba a következő információkat: szint, páncél és élet, stat pontotk, jártasságok és annak szintje. Köszönöm ^^/

Teljesen felháborított a férfi bunkó viselkedése. Már éppen szólni akartam Villámlásnak, hogy karmoljon belé, mikor megjelent egy fiú, aki rászegezte a kardját, és ez éppen elég volt ahhoz, hogy daloljon. Valami Eve-vel kezdődő családtag miatt rabolták el a Tűzparipa gazdáját, de nem tudta befejezni, mert egy nyílvessző megölte. Biztos, hogy egy erősebb társa volt, hiszen ilyen messziről csak az tud lőni, aki nagyobb szintű. A Férfi szerint az erdő közepén van a lány, és mivel onnan jött a nyíl is, mentünk arra. Közben az egyik lány Hinari-ként mutatkozott be.
- Üdv, Enheriel vagyok. – mondtam neki, mielőtt elindultunk. Ahogy mentünk, észrevettük, hogy az erdő külsején alig volt egy-két mob, de bent elburjánzottak. Pár állat mobot sikerült a képességemmel leállítani, vagy elküldeni, párat leöltek ugyan, de szerencsére egyikük HP-jába sem került. Amikor a tisztásra értünk, fura látvány fogadott: a lány, aki elvileg az áldozat ott hevert a földön, indikátora szerencsére zöld volt, de a hihetetlen hosszú haja vörös volt, mint a HP-ja, ami 10-et mutatott csak. Páran felismerték, hogy ez az elrabolt lány. Hinari a sűrűbe maradt valószínűleg csapdát észlelve. Én is ott maradtam Villámlással és próbáltam a tűzparipát is ott marasztalni.
- Ne haragudjatok. – mondtam a többieknek. – De ha ez csapda, jobb, ha valaki még szólhat erősebb játékosoknak. – és ott vártam ha beleegyeztek, hogy mi lesz. Reméltem, hogy nem csapda, de az is gyanús volt, hogy az íjász nem volt sehol sem. Érdekelt, hogy a lány melyik rokonára fenik a fogukat, és miért. Egyáltalán van-e okuk rá arra, hogy bántsanak egy embert, csakhogy meglegyen az a személy, akit akarnak. Hirtelen felmerült az a gondolat, hogy talán fejvadászok. De gyorsan elvetettem, hiszen egy fejvadász miért játszana ilyen játékkal, ami csapda igazából.

Spoiler:

Meglepően ezek az ellenfelek nem jelentettek valami nagy kihívást senki számára, mindannyian könnyedén győztük se saját kis áldozatunkat. Páran ájultan hevertek a földön, csak egy volt eszméleténél, akit a szőke kis állatidomár kezdett el faggatni, esélytelenül, a lányt lenézően kiröhögte, de öröme nem tartott sokáig ugyanis a kék szemű fiúcska jéghideg kardjának pengéjével találta magát szemben, rögtön más volt a helyzet. A pasasnak élete is alig volt már, a fiún meg látszódott hogy nem viccel, jéghideg tekintettel vonta kérdőre, aki azonnal felelt is kérdésére.
- Áhh, tehát emberrablás! – Mondtam ki félhangosan, miközben kezem összecsaptam. Hallgattam hogy a mi kis fogjunk milyen szaftos infókkal szolgálhat még nekünk, de egy nyílvessző fojtotta belé a szót…örökre… A torkából kiálló nyílvessző, és a mi kis fogjunk nem élvezhette tovább, a sao világát. Elpixeleződött, zöld kis foltokká vált ami eltűnt a semmibe. Még nem láttam senkit sem meghalni, különösebben nem rázott meg, elvégre Ő is könnyedén kivégzett volna minket ha tud. De voltak a csapatban, akik ledöbbenve álltak az eset előtt. Nem kellett sok újabb nyílvesszők záporoztak felénk, de egy sem minket talált el. Mind a narancssárga indikátorosokat találta el, így ők is elpixeleződtek, a s eltűntek a semmibe. Engem inkább az zavart, hogy ha az ellenségeink minket miért nem próbáltak még csak meg sem állítani, sőt többen gyorsan az íjász nyomába eredtek, gondolkodás nélkül. De előtte megejtettünk egy gyors bemutatkozást.
- Örvendek lányok, a nevem Luv, és neked kék szemű fiúcska, mi a neved? – Fordultam a fiúhoz majd tettem felé pár lépést. Ha bemutatkozott, azt mondtam neki hogy: Ahh örülök, ha meg nem akkor puffogtam hogy mégis milyen goromba. Miután a többiek elmentek én nem siettem utánuk, még a lóra vetettem egy pillantást.
- Naa had üljek fel rád. – Kértem kezem összetéve, hullámzó testel. A ló válasza csak egy hátsó lábaival jól célzott rúgás lett. Pár métert repültem és egy fa állított meg, csakis a csodának köszönhetem hogy nem ment le az életpontom egy cseppet sem. Pedig már képzeletben, láttam ahogy csörtetek a többiek után ezen a csodás paripán. Össze szedem magam, leporolom a ruhám és kisvártatva a többiek után eredek. Nem volt nehéz dolgom, az avar letaposva, ágak letörve s csak pár mob teremtek újra a helyszínen, jelezve azt hogy ott már pusztítottak a többiek. Nem kellett sok utol is értem őket, majd hangosan megszólaltam hogy mindenki jól hallja.
- Ne öljétek le a mobokat, még hasznát tudjuk venni! És gondoskodom róla hogy ne bántsanak minket. – Szólok oda a többieknek. Azzal mivel már közel voltunk a célhoz aktiváltam is a képességem. Így a mobok úgy érezték hogy mi a barátai vagyunk és pár követni is kezdet minket. Mivel a lányok előrébb voltak, így mikor beértem őket ők egy fa tövében rejtőztek el. Úgy gondolták hogy csapda, és szó ami szó én is biztos voltam ebben. A távolban egy lány feküdt eszméletlenül, illetve hogy nem csak a haja vörös hanem az életcsíkja is. Enheriel aki már korábban be is mutatkozott, szólalt meg hogy majd Ő fedez, és ha baj van majd szól erősebb játékosoknak. Gyávák…gondoltam először, ugyanakkor az ötlet nem rossz, de hogy ketten is őrt álljanak és csak az eseményeket bámulják…ennyi erővel maradhattak volna otthon. Csípősen néztem rájuk, majd a kis tigrisem letettem a kezemből.
- Jól van akkor majd én megyek! – Mondtam, a tigrisemre néztem Ő tudta hogy mit akarok, én kimegyek bevállalom hogy megtámadjanak, majd Ő az erdő rejtekéből jól hátsón harapja az ellenfeleinket. Ugyanakkor cseppet sem féltem, nem csak ez volt a tarajsomban, irányítani még nem tudom az állatokat, de érzelmeket tudok beléjük generálni, és ezt ki is fogom itt használni ha szükséges. Pár farkas és vaddisznó, akiket ide csaltam már fel is álltak a helyükre. Ha valaki kívülről látná az eseményeket csak pár vöröslő szempárt látna a bokrok árnyékában. Így sóhajtottam majd feltűnően csörtetve kikecmeregtem távolabb a lányoktól, nehogy felhívjam rájuk a figyelmet.
- Óhh, egy szerencsétlen lányka fekszik itt eszméletlenül! – Mondtam a tőlem elvárható színpadias hangon, heves gesztusokkal.
- Ohh, mit csináljak vele már alig van élete! – Mondom szintén jól hallhatóan.
- Talán adjak neki piros italt? – Kérdezem csak úgy a semmibe. Majd az invertorymból elő is veszem, és ha tudom megitatom vele. Ezekkel a hangos, megjátszott, színészi mondatokkal próbáltam magamra terelni a figyelmet ha esetleg az ellenség a közelben van. Ha bármi féle mozgás lenne, a petem megközelíti azt a helyet. És ha én is észre veszek valamit, pár mobban keltek félelmet és agressziót hogy támadjon rájuk, persze gondolom hogy nem tudnak nekik ártani, de figyelem elterelésnek tökéletes.

Spoiler:

Mire végeztünk Enheriel faggatni kezdet a foglyul ejtett banditát. Először sértegette a lányt, de mikor észrevette, hogy egy kard hegye csiklandozza a torkát - ami mellesleg egy sötét hajú fiúé volt - egyből dalolni kezdett. Elmondta, hogy hol találjuk meg a paripa gazdáját és azt is, hogy egy rokona miatt rabolták el, viszont mire befejezte volna a mondandóját ő és a társai kis pixelekre hullottak a nyilaktól amik, a lombok közül jöttek. Miközben siettünk megtalálni a pet gazdáját mindenki elkezdett bemutatkozni. Az első egy szőke hajú lány volt akit Hinarinak hívtak. Másodiknak Enheriel mutatkozott be. Aztán utána egy vörös hajú szemüveges állatidomár, ahogy elnéztem, őt Luv-nak hívták. Ahogy elnéztem úgy tűnt rajtam van a sor, úgyhogy én is bemutatkoztam.
- Az én neven Mitsuki. - mondtam egy mosoly kíséretében, és próbáltam magabiztosnak tűnni, bár igazából arra gyanakodtam, hogy ez az erdő még többet is tartogat számunkra és ez kissé megijesztett. Ami azt illeti a szerencsétlenségem még itt sem hagyott el. Sikerül megbotlanom az egyik fa kiálló gyökerében és szépen orra is estem, ahogy annak rendje, s módja. Viszont már megszoktam az ilyen baleseteket, úgyhogy gyorsan fölálltam és leporoltam a ruhámat. Nem sokára oda is értünk a tisztáshoz. Alig hogy odaértünk megpillantottam egy lányt aki a tisztáson hevert. Az indikátora zöld volt, de a HP-ja már vörösen világított. Már éppen azon voltam, hogy oda szaladok hozzá, mikor Enheriel közbevetette, hogy akár csapda is lehet. Kis ideig gondolkoztam mit tegyek, de mikor már többen elindultak a lány felé úgy döntöttem én is megnézem hátha tudok segíteni valamit. De erősen gondoltam, hogy csak akadék leszek

Spoiler:

Kirúgtak a bokrocskámból, amelyben ültem ugyan. Nem válaszoltam az illetőnek semmit, valójában nem is tudtam, hogy ki volt az. Nem is érdekelt. Egy emberkét elfogtak, aki magyarázott is dolgokat nekünk. Persze először nem adta meg magát, de utána jött egy srác, aki eléggé nagy félelmet okozott nekik, és máris dalolni kezdett… Milyen ember az ilyen. Hogy képes valaki csak így elárulni a bajtársai dolgait? Gondoltam magamba. Majd egy nyílvessző találta el az illetőt. Ekkor megértettem, nincs szó bajtársasságról. Habár… Az illetőt, aki lelőtte őket megértem valamilyen szinten, mivel elárulta a dolgait, de amit elárultak, az nem a nemesebb célhoz tartozik. Így jogosnak tartom az ölést. Itt minden komolyan megy, igazi testvériségek alakulhattak ki az óta. Talán nekem is be kellene lépnem egybe? Hmm… Majd, talán egyszer, ha találok barátokat, belépek valamilyen céhbe. A kis csapat elindult, én mentem utánuk. Most próbáltam közelebb maradni hozzájuk, nem akartam velük menni. Főleg, hogy nagy segítség nem lehetek, úgy, hogy nem tudom használni a fegyverem. Miközben mentünk, használtam a képességemet. Mivel nem dukált mellé leírás, nem tudtam, hogy mire való ez a dolog… A kezem közt levitált az a szféra, és csillogott fényesen. Mikor milyen színbe. Jöttek mobok, és megpróbáltam beléjük irányítani azt, de mihelyst távolabb ment tőlem, olyan pár méterre, a gömb szertefoszlott. Pixelekre darabolódott. Ekkor megint leidéztem a kezembe, és mentem tovább, gondolkodva, hogy vajon, mire jó egy ilyen cucc. Mert, hogy nem sebez, az tuti. Elértünk egy bizonyos pontig, ahol megpillantottunk egy leányzót. Ez a leányzó, ismerős volt nekem. Pont, a pet gazdája. Nem érdekelt mit mondanak a többiek, csapda vagy nem csapda, én megindultam felé. Nem érdekel, ha meghalok, de legalább megpróbáltam. Lehet, hogy csak azért megyek feléjük, mert bízok abban, hogy megmentenek… De lehet, hogy tényleg nem gondolkodok, és csak azért futok felé, mert meg akarom menteni, és hiszek abban, hogy nem csapda. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Amikor megpillantottam a lányt, egyből mondtam neki pár dolgot:
- Hogy érzed magad? Mondj valamit!
Guggoltam le hozzá, feltéve, ha nem történt addig semmi furcsa. Ki tudja? Lehet addigra már átlőtték a torkom? De az is lehet, hogy valójában nem történt semmi. A lány, eléggé meg volt viselve. A nevét még mindig nem tudom, vagy nem emlékszek rá, de tisztán emlékszek, hogy valamikor már harcoltam vele. Mivel a hp csíkja eléggé alacsony, ezért a mini potion (+5 hp) után kutatok, és mutatom neki, hogy igya meg. Ez persze akkor, ha nem történt semmi furcsa.


//Statok, páncélzat meg minden-minden az aláírásomban található ^^//

A bandita beszélt, hála a torkára szegezett késnek.
- J-jól van… Azt a lányt… elrabolta a főnökünk.. é-és bevonszolta annak az erdőnek a k-közepébe. – mutat a Kezdetek Erdejének irányába – Azt mondta… hogy szüksége van rá, hogy odacsalogassa egyik rokonát… mivel egy bizonyos család lánya, amivel.. azt hiszem a család neve Ever…- ekkor szél csapott meg, aminek következtében a petem fel is repült a vállamról, majd egy nyílra lettem figyelmes, ami egyenesen a bandita torkában állt meg, majd az pixeleire bomlott. Majd még több jött az erdő felől, ezzel mindegyik banditát megsemmisítették. Közben már azon gondolkoztam, hogy milyen undorító ember, vagyis játékos rablókkal van dolgunk. Egyszerűen förtelmes, hogy nem elég az a probléma, hogy itt ragadtunk, de ugyanúgy vannak itt is ilyen alakok.. Megsajnáltam a lányt, és tenni is akartam valamit az ilyen förtelmes játékosok ellen.
- Most menjünk, segítsünk neki! - súgtam sasomnak, és el is indultam egyenesen az erdő felé. Reményeim beigazolódtak, és többiek is megindultak, nem igazán lett volna jó egyedül szembeszállni ilyen gonosz alakokkal. Közben a többiek elkezdték a bemutatkozást. A szőke hajú lányról megtudtam, hogy ő Hinari, két állatidomár volt még rajtam kívül a csoportban, az ő nevük Enheriel, és Luv. Enheriel szintén szőke volt, oldalán egy griffel, míg Luv tetőtől talpig pirosban pompázott, ennek ellenére a nemét nem tudnám megmondani..Jobbján egy tigris volt. Megismertem még egy Mitsuki nevű lányt is, és megtudtam, hogy a kék szemű fiút Zhelnek hívják.
- Sziasztok! Én Miyu vagyok! - mondtam egy barátságos mosoly kíséretében. Az erdőben sétálva csak pár mob keresztezte az utunkat. Sehol egy ellenség, senki, még az a nyilazós fickó is eltűnt. Nagyon furcsának találtam a dolgot, de nem szóltam erről senkinek. A mobokat könnyű szerrel eltűntettük az utunkból, nem volt velük semmi baj. Én nem használtam a képességem, társaimmal ellentétben, nem akartam idő előtt kifáradni, a kitartásom pedig nem túl jó. Inkább csak sasomat küldtem rá néhányra, a többit meghagytam másoknak.
Egy tisztáshoz érve aztán egy lányra lettünk figyelmesek, ott feküdt középen, és az élete nagyon alacsony volt. Még mindig furcsálltam, hogy sehol nincs senki, ha tényleg elrabolták, akkor az biztos, hogy valakinek vigyáznia kell rá. Mindenesetre követtem a többieket a lányhoz, és közben sasomat óvatosságra intettem. Ő felszállt a vállamról, és fentről kémlelte az erdőt.
- Valami itt nincs rendben! - súgtam, csak magamnak.

Nem tudta se Kimiko, se Delackrose-nak nem sikerült meggyógyítani Ayanit, ugyanis, egy hangos kacaj törte meg a csendet. Az egyik fa mögül egy férfi lép elő, akinek egy íj volt a kezében. Miután abbahagyta a kacagást, szélesre húzta száját, és a következőket mondta:
- Ahhoz képest, hogy tudtátok, hogy ez egy csapda elég könnyen belemásztatok a közepébe. Amúgy nem is gondolkodtatok el azon, hogy bárki használhat Hallgatózást, meg Lopakodást arra, hogy észrevétlenek maradjanak, miközben kihallgatnak?
Felemelte kezét, és csettint egyet. A fák mögül, és a bokrokból is kiemelkednek jó páran. Mindegyiküknek vörös, vagy narancssárga indikátoruk van, és a kezükön egy szalag. Hiába próbálna Enheriel segítségéért sietni mögüle is előjöttek páran. Rá kellett, hogy jöjjetek, hogy teljesen bekerítettek. Delackrose mobjait se perc alatt levadászták, és egyre közelebb lépkedtek hozzátok. Feltűnhet valamelyikkőtöknek, vagy akár mindegyikőtöknek, hogy nem mindegyik bandita erős. Azok, akik zöld szalagot viselnek kifejezetten gyengék, a narancsok már kicsit erősebbek, illetve a lila szalagosokkal már tényleg nem bírtok (persze Zhelnek könnyebb, mert ő nagyobb szintű). Gyors számolás után 10 zöld, 7 narancs, 5 lila, illetve az íjász van, aki vörös szalagot hord. Úgy tűnik a harc elkerülhetetlen.

off:
Beszéljétek meg, hogy melyikkőtök mennyi embert támad meg, illetve kezdjetek is a meg romozásba, ha úgy látjátok. A Zöldeknek 5, a Narancsoknak 10, a Lilálknak pedig 20 életük van, míg az íjásznak nem ismert. Mindegyiküknek 4-es a gyorsaságuk. A cselekvéspontok így néznek ki:
- Hinari: 1
- Enheriel: 0,5
- Tuki Mitsuki: 0,5
- Luv Delackrose: 1
- Kimiko: 1
- Rosemarie Ewerard: 1
- Zhel T. Everett: 3
- Arisu Miyu: 0,5

A cselekvéspontot úgy számoltam ki, hogy a gyorsaságotokat megnéztem, és ha kevesebb, mint az ellenfeleké, akkor 0,5, ha ugyanannyi, akkor 1, illetve ha több, akkor annyi, ahány szorosa az ellenfeleteké. Mindenfajta cselekvéshasználat (potiivás, képességhasználat, támadás) 0,5 pontot visz le. Kérem, mindegyikőtök dobjon a hatoldalú kockával, ha támad! Hogy ne legyen kavarodás 2-es fölött mindegyik talál. Mivel előzőleg megbeszélhetitek ki mennyit intéz el, így szerintem a switch szükségtelen, de megtehetitek azt, hogy bizonyos támadások elé vetitek magatokat Remélem érthető ^^ "

//mivel nekem iszonyat kevés a cselekvés pontom, én csak egy zöld embert merek megtámadni, bocsi! Ja és Villámlás támadása miatt van 2 kocka.//

Tudtam, csapda! Ezt a tény az bizonyította, hogy kijött egy röhögő férfi íjjal a kezében.
- Ahhoz képest, hogy tudtátok, hogy ez egy csapda elég könnyen belemásztatok a közepébe. Amúgy nem is gondolkodtatok el azon, hogy bárki használhat Hallgatózást, meg Lopakodást arra, hogy észrevétlenek maradjanak, miközben kihallgatnak? – ijedtembe azonnal fordultam meg segítségért, de felsikítottam, mikor láttam a mögöttem felbukkanni néhány férfit. Bekerítettek minket, és közeledtek felénk, miután levadászták az ismeretlen nevű Decklarosa mobjait. Villámlás morogva, felborzolt háttal állt mellettem. Az egyik zöld szalagos férfi úgy tűnik türelmetlen volt, mert azonnal nekem és Villámlásnak rontott. Szíven akart döfni egy késsel, azonban felkaptam a sajátomat és a szívébe vágtam, Villámlás meg hirtelenjében elugrott és belekarmolt. Én leginkább a többiek miatt aggódtam és a sérült lány miatt is. Nem akartam, hogy az íjász gerinctelen módon megölje szegényt, hogy lelkileg megroppanjunk, és úgy végezzen velünk is.
- Fiúk, lányok, valaki vigyázzon a lányra, nehogy nagyobb baja essen! – kiáltottam nekik, miközben kerültem egy másik támadómnak támadását, ahogy tudtam, akárcsak villámlás is. Közben igyekeztem a lánytól távol tartani az átkozott banditákat, ahogy tudtam, közben figyeltem, hogy ki foglalkozik az íjásszal. Villámlás a fütyülésemre mellém szegődött védeni a lányt, közben megpróbálta elkerülni, hogy megöljék.
- Gyerekek, alkossunk kört, úgy nem tudnak hátulról megtámadni! – javasoltam a társaimnak reménykedve, hogy ők is jó ötletnek tartják. Közben a lány mellett álltam védekezően.
- Mi szándékotokban áll bántani a lányt és a rokonát?! Mit ártottak nektek?! – kérdeztem az íjásztól remélve, hogy nem egy nyilat kapok a torkomba, mint a társai. Villámlás is közben próbálta felébreszteni a lányt, hogy él-e még.

The member 'Enheriel' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

- Ahhoz képest, hogy tudtátok, hogy ez egy csapda elég könnyen belemásztatok a közepébe. Amúgy nem is gondolkodtatok el azon, hogy bárki használhat Hallgatózást, meg Lopakodást arra, hogy észrevétlenek maradjanak, miközben kihallgatnak? - mondta egy hang egy bokorból, majd sok banditát pillantottam meg. Mindegyik kezén szalag, de különböző színűek.
- Remek! - sóhajtottam. Mindegyik arcán ördögi mosoly, és látható rajtuk, nem igen irtóznak az emberöléstől sem. Sasom visszarepült a vállamra, így kicsit nagyobb biztonságban éreztem magam. Úgy tűnt, az íjász a vezér, hisz csak az ő kezén van vörös szalag, illetve ő tűnt a legveszedelmesebbnek, és legerősebbnek. Valószínűleg az előbbi banditákat is ő intézte el, akik a csapattársai, bajtársai voltak. Szívtelen alak..
- Fiúk, lányok, valaki vigyázzon a lányra, nehogy nagyobb baja essen! - mondta az egyik lány, így én rögtön mellé sétáltam, közben sasomat próbáltam támadásra ösztönözni, hisz így nekem kell elmozdulnom onnan. Ő meg is támadta az egyik zöld karaktert. Fentről, a levegőből zuhanó repülésből csapást mért rá. Nem hiába van az az erős csőr és karmok. Ezzel az egésszel csak annyi volt a baj, hogy megint távol került tőlem, így megint csak a saját harci tudásomra hagyatkozhatok.
- Gyerekek, alkossunk kört, úgy nem tudnak hátulról megtámadni! - mondta megint a lány.
- Igaza van, így sokkal biztosabb az egész. Sokan vannak, ezért jó lenne, ha összefognánk..Ezen kívül valakinek valami ötlet? - mondtam.
- Mi szándékotokban áll bántani a lányt és a rokonát?! Mit ártottak nektek?!- kiabálta az íjásznak. Nos nekem perpill persze nem ez volt a legégetőbb problémám. Most ki kellett vennem a részem rendesen a harcból, tekintve, hogy eddig semmit se csináltam szinte. Meg kellett mutatnom, hogy én is érek valamit, ha sokat nem is..

2 körönként csinálok összegzést.

Enheriel (-3 hp) és petjének (-3 hp) köszönhetően egy zöld szalagos ellenfélnek, már vége, ám mivel nem szeretne bevörösödni, így az általa legyőzött ellenfél a börtönbe teleportálódott (illetve ha valaki igényli még ezt a lehetőséget, az jelezze).
Mivel Miyu nem dobott, így én dobok helyette.