[Event] Csak egy egyszerű húsvét

Típus: Locsolás
Locsoló: Shota

Belépve a boltba máris találtam egy szép tojást. Amit gyorsan el is tettem, mielőtt még egy tyúk kiszimatolja.
Míg a vásárlókra vártam, rendezgettem néhány dolgot a teremben. Az ajtócsengőre kapom fel a fejem, a sugárzó mosolyból viszont egy pillanat alatt visszafogott, barátságos mosoly lesz, ahogy meglátom a törzsvásárlómat. 
- Szia! Miben segíthetek ma? - köszöntem, nem véve fel a szinte szokásosnak mondható bókot.
Amit várakozásommal ellentétben egy újabb vers követ. Nem is rossz igazából, ráadásul vizesvödröt, és vízelementált sem látok-érzékelek sehol (valószínűleg), így mosolyogva rábólintottam a kérésre.
- Cserébe válassz valamit nyugodtan a dekorációból. Az ilyen csecsebecsét a "szép hölgyek" biztosan értékelik - kacsintok a fiúra, és a kirakatban elhelyezett míves tojásdíszekre mutatok. Nem olyan szépek, mint a rendszer által elszórt darabok, de mutatósak.
A fiú végül szokás szerint illendően elköszönt, én pedig áttértem a kirakat rendezésére. Ott gyorsabban észreveszem, ha Afton visszaér. A szemem viszont egy addig nem ott lévő darabon akadt meg először. Itt is egy tojás!

Típus: locsolás
Személy: Leo

Egy gyors átöltözés után úgy voltam vele, hogy ha már mindjárt itt az ebédkészítés ideje, nem megyek túl messze a céhháztól: egészen pontosan a céhkertben terveztem tojásokat keresni, hiszen ez is egy elég nagy terület; csak akad itt olyan tojás még, amit a többiek nem találtak meg. Először végigjártam az előkertet, majd az épület tövében, az erkélyek alatt lévő bokrok alá kukkantottam be - és pont itt hibáztam el.
A semmiből a nyakamba zúduló víz olyannyira meglepetésként ért, hogy ijedten ugrottam hátra, reflexszerűen kapva az övemhez, aminek oldalára ezúttal nem volt tok erősítve. A meglepődés persze nem tartott tovább egy-két másodpercnél, a felettem megszólaló hangra így bár egyértelműen neheztelő pillantással, de mégis felfelé görbülő ajkakkal néztem fel.
- Hát persze - lett mosolyom szelíd és hátraegyengettem az arcom elé hulló, nedves hajtincseket - Tudod... - beharaptam ajkaim és inkább nem folytattam, a Leo háta mögül megjelenő csirke pedig - furcsamód - látható megkönnyebbültséggel töltött el: így nem kellett hosszú beszédbe elegyednünk, ellenben jót nevethettem azon, ahogy a srác menekülőre fogja.
- Épp azt terveztem. Fél egykor a közös ebédlőben? - feleltem aztán a kérdésre, de hangsúlyom inkább azt jelezte, hogy viccnek szánom a dolgot semmint tényleges meghívásnak. Én csak... nem is tudom, mit gondoltam. Odaléptem a fa törzséhez, amin Leo leugrott és hátamat nekitámasztva a fatörzsnek néztem, ahogyan a fiú eltávolodik a kert túlsó vége felé, a vértyúk pedig nagy nehézségek közepette, inkább több, mint kevesebb sikerrel próbálja őt követni.
Valójában nagyonis zavart a köztünk feszülő távolság. Szemeimet egy pillanatra behunytam, majd kicsavarva a ruhámból a vizet másztam fel a fára, hogy onnan átugorhassak a tetőre és végül Leo erkélyén találhassam magam. Előhívtam a kosarat, majd egy kis gondolkodás után nem a tojás alakú pogácsából, hanem a tojás alakú kakaós piskótából tettem le egyet az asztalra, mindenféle mellékelt szöveg nélkül. Talán ha mondott volna verset, a pogácsát kapja. Vagy ha odajött volna hozzám, választhatott volna.
... De mégis, leginkább azért kapott piskótát, mert a pogácsa mostmár túlontúl sokmindent jelentett volna, ő pedig nem akarta ezt. Hiszen azóta... azóta sokminden megváltozott. És már nem tekerhettük vissza az időt.

Típus: tojáskeresés

Muszáj volt kisétálnom a folyópartra. Egykedvűen néztem, ahogyan a ruhámból lassan eltűnik a nedvesség; a pixelek ezer színben csillogtak a napfényben. Lesétáltam egészen a víz széléig, olyan közel, hogy a cipőm orrát színesre pettyezték a fel-felfröccsenő cseppek, ahogyan a folyó sebesen haladt tova. Itt kerültünk közel először egymáshoz úgy igazán. Behunytam, majd kinyitottam szemeim; próbáltam kitisztítani a fejemet, de gondolataim minduntalan visszatértek ahhoz a naphoz, ahol átléptük azt a bizonyos határt. Tudtam, hogy én vagyok a hibás, hogy nagyon elrontottam, de egyikünk sem beszélt róla többet és mivel másnak nem mondhattam el, így bennem maradt, keserű foltként áradva szét lelkemben, amely minden egyes feszültséggel eltöltött perccel egyre tovább nőtt. Már kínosan kerülte a társaságom, gyorsan elköszönt, ha kettesben maradtunk és a régi, gondtalan élcelődésnek is vége szakadt.
Sóhajtottam és hirtelen ötlettől vezérelve átugrottam egy lapos kőre a folyó közepe felé, közel a hídhoz. Kőről kőre ugráltam, koncentrálva, hogy ne essek el, ez pedig kellően elterelte a figyelmemet és nemsokára már az arcomra is visszatért a játékos, vidámságot sejtető mosoly. Egy ugrás, mégegy, ekkor viszont megpillantottam egy színes tojást, amint a víz felszínén úszik lefelé az árral, így pár gyorsabb ugrást követően már ki is kaptam onnan, vigyázva, hogy közben ne essek bele a folyóba: igaz még nem mindenhol száradtam meg, de már lassan vissza akartam menni a céhházba, azt pedig... hát, csurom vizes ruhákban aligha letett jó szívvel.

Dobás eggyel fentebb ^^"

Típus: locsolás
Személy: Silence

Már nem tudta volna megmondani, pontosan hogyan került a tengerparti faluba - valószínűleg annak a gondolatnak lehetett hozzá köze, hogy a csirkék nem szeretik a sós vizet, sem pedig a szelet, és nem mellesleg Húsvét Hétfőn csak nincs annyi játékos, akinek minden vágya egy unalmas faluban tévelyegni, tehát ez a hely még tojáskeresésre is alkalmas lehet.
És lám, tényleg nem is voltak annyira sokan.
Az persze már más kérdés, hogy Shota hamar elunta a magányos sétát és ugyan benézett pár pad alá és feltúrt pár otthagyott halászhálót is, de a majdnem tíz perc alatt, amit ezzel a foglalatossággal töltött, nem talált egyetlen tojást sem. Csajt viszont már annál inkább! A férfiú szeme felcsillant, amint pár sarokkal arrébb meglátott egy női feneket, amint az behajol valahová és már fel is gyorsította lépteit, a kölnit a zsebében rejtve el.
- Üdvözletem szép kisasszony,
Nem gond, ha meglocsolom? - rögtönzött valamit és válaszra nemigen várva spriccentett egyet-egyet a csaj nyakának mindkét oldalára, majd illedelmesen meghajolt és ha a másik nem marasztalta ott (és mondjuk hívta meg ebédre, ami a többedik oka volt annak, hogy a srác itt volt), már sétált is tovább.

Típus: Locsolás
Locsoló:Shota

Izgalmas dolog volt ez a tojáskeresés. A negyedik szinten pedig, főleg Uscoban, nem voltak olyan sokan, mint a Kezdetek városában. Így nyugodtan tudott nézelődni, rajzolni, vagy összeszedni a tojásokat, amiket meglátott.De lehet, hogy  a rendszer tudta, mennyien várhatóak, mert itt kevesebb tojást rejtett el. Úgyhogy a keresgélés nem halad gyorsan.
Éppen észrevett egy szép darabot két épület között egy szűk sarokban, amikor megszólították.
A tojással a kezében egyenesedett fel gyorsan, és üdvölésképpen rámosolygott az ismerősnek tűnő fiúra.
Kuncogott a versikén, és megrázta a fejét válaszként. Nem gond. Dehogy az. Aztán icipicit talán csalódottan pislogott egyet, hogy "csak" kölni került elő a srác zsebéből. Ezért is lehetett, hogy kicsik fáziskéséssel kapcsolt, és így kénytelen volt magához képest kiabálva utána szólni.
- Vár-j! - kérte, és a tojásokról készült három rajzot elővéve lépett utána, és mutatta neki, hogy válasszon egyet. A locsolásért jár valami kis ajándék, ugyebár. (Az eredeti tojások túlságosan tetszettek neki, hogy odaadja őket). Ha a fiú elfogadta, boldog mosollyal indult tovább vadászni.

Menekülés 1

Alig hogy tovább indult, megjelent előtte egy olyan csirke, amilyen Leot és Aftont is üldözte...
Kérdőn nézett rá. Aztán a tyúk a kezében tartott tojáshoz kapott, mire Fuwa sikkantva ugrott hátra egyet. Összehúzta a szemöldökét, és mikor újabb támadásra indult az állat, futásnak eredt. Hiába bújt épületek közé, vagy ládák mögé. A szárnyas kotkodácsolva, dühösen iparkodott utána, és nem veszítette el a nyomát. 
Fuwa pedig, bár eleinte még élvezte is a hajszát, és kacagva szaladt a baromfi elől, egy idő után viszont kezdte unni, és kezdett kicsit meg is ijedni, hogy nem lehet lerázni a madarat.
De szerencsére eszébe jutott a tökéletes megoldás. Eltette a tojást,  fürdőruhát kattintott magára futás közben, és meg sem állt a tengerpartig, sőt, ott sem állt meg. Nem bizony. Az volt a terve, hogy beúszik a tengerbe (persze nem túl messzire), mert a kapirgáló üldözője egyik könyv tanúsága szerint sem tudott oda utánajönni, elvégre nem úszóhártyás volt a lába.

Típus: tojáskeresés

Shota persze elfogadta az egyik rajzot - hiszen ajándékot, bármi is legyen az, nem utasítunk vissza -, ám csak azután kezdett el derengeni neki valami, hogy jobban is megnézte a papírra vetett vonalakat. Mintha már látott volna ilyesmit, ám ekkor megjelent a tyúk, Shota pedig nem gondolkozott tovább; már köszönt is el és húzta el a csíkot, amilyen gyorsan csak lehetett, az ajándékot a kezében szorongatva. Csupán pár sarokkal odébb lesett hátra, hogy vajon az állat nem-e őt követte egészen véletlenül, ám mivel a terep tiszta volt, a férfiú megnyugodva folytathatta útját a park felé.
Leült egy padra és újra megnézte magának a tojásról készült képet, ám a felismerés csak nem akart jönni. Persze, a csaj ismerős volt neki valahonnan, de amennyi lánnyal Aincradban összeszűrte már a levet, egyáltalán nem volt meglepő, hogy egy újra felbukkanó archoz nem mindig tudott eseményt vagy nevet társítani. Mivel azonban a csaj nem pofozta fel, sőt még meg is jutalmazta, Shota számára egyértelművé vált, hogyha ismeri is a lányt, annak csakis jó emlékei lehetnek róla.
Ez pedig már bőven elég volt a jókedvhez - még úgy is, hogy ez a pad kezdett egyre kényelmetlenebbé válni. Ahogy pedig Shota felkelt, hogy folytasa útját, észrevette, hogy egészen eddig egy tojáson ült: az apró, színes tárgy a pad egy hasadékába szorult be, valószínű azért is élte túl a harcművésszel való találkozást. A srác elégedetten bólintott, magához vette a lootot és fütyörészve indult tovább, új tojások vagy éppen csajok után nézve.

Típus: tojáskeresés

Hiába, elrejtett tojások ide vagy oda, a kietlenebb vidékeken nagyságrendekkel kevesebb jó csaj mászkált, mint a Kezdetek Városában, Shota tehát hamar úgy döntött, hogy inkább visszahelyezi székhelyét a főtérre. Előtte persze beugrott a fogadóba is egy gyors, de annál ízletesebb ebéd idejéig, hiszen Elinek ez a fajta kiszolgálás is a szerepe volt, Shota pedig rábízta, hogy hogyan oldja meg az asztalon a főtt ételt, de a kislánynak bizony meg kellett oldania, ha nem akart kikapni. Ehettek Eli pénzéből a fogadó földszintjén is, de a férfiú az alacsony jártassággal készített házikosztot sem vetette meg, amíg nem kellett érte semmit sem tennie.
- Nnna, ez az igazi - sóhajtott és vonta oda magához a kis szemetet - Mondd csak, mennyi tojást gyűjtöttél eddig? Nem feledkeztél meg a feladatodról, ugye? - borzolta össze a lány haját és mit ad az ég, elég volt csak szóba hoznia a dolgot, máris meglátott egy tojást az egyik üvegbe rejtve - Azt a bort kérném, az egészet - intett is a pultosnak, majd rögtön utána Elinek is, hogy fizesse ki.
- Ma jó napunk van - kacsintott és töltött mindkettejüknek, sőt meghívott egy pohár borra minden csajt, aki akkor éppen a fogadóban tartózkodott.
Miután az üveg kiürült, Shota egy óvatos mozdulattal törte el annak nyakát és emelte ki onnan a jól megérdemelt jutalmát, majd kelt fel, hogy a főtéren folytathassa a csajvadászatot.

Típus: locsolás
Személy: Kokoro

Shota elégedetten teleportált el a Kezdetek Városába és a bortól felbátorodva, nyakát nyújtogatva nézett potenciális áldozatok után.
A rózsaszín hajú, arcát maszkkal takaró lányka már messziről feltűnt neki, Shota viszont csak jóval később eredt a nyomába, akkor, amikor a lány már szinte eltűnt a szeme elől. Más nőneműt ugyanis nem talált nagy hirtelenjében és ugyan ösztönösen irtózott a maszkot viselőktől, de úgy döntött, hogy valószínű nem ő lesz az első, sem pedig az utolsó locsolója ennek a lánykának, így sok vesztenivalója nincsen. Meghát ott volt a megivott bor mennyisége is, ugyebár: lehet józanul nem vállalkozott volna ilyesmire, de most... most az övé volt az egész világ.
- Szia! - érte utol a lányt és mosolygott rá - Mondd csak, nincs felvarrva az arcod és nincs semmilyen kapcsolatod sem ilyen emberekkel, ugye? Egy hirtelen haragú nagybácsi, vagy hasonlók - kérdezett azért rá, de ha a másik nem adta jelét annak, hogy ő is egy pszihopata, úgy Shota megnyugodva fújta ki a levegőt.
- Hála az égnek. Na nem mintha gondom lenne a maszkosokkal, ne érts félre - vakarta aztán meg a fejét kényszeredetten, majd megköszörülte a torkát és inkább témát váltott:
- Rókamaszk és élénk haj,
Meglocsollak, te kiscsaj - szavalta és már érkezett is a spriccentés, ezúttal csupán egy, a lány hajába. Ezek után pedig a harcművész biccentett és elköszönt, majd olyan iramban menekült el a helyszínről, mintha minimum egy vértyúk üldözné.