KezdőlapAnnabell Windbreeze / Hinari /
2 posters
1 / 1 oldal
Annabell Windbreeze / Hinari /
by Hinari Pént. Dec. 28 2012, 23:25
Adatlap
Név: Annabell Windbreeze, a játékban Hinari
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató
Kor: 17
Kinézet:
Hölgy lévén, An kedveli az elegáns ruhákat, ám a kényelemre is hangsúlyt fektet: mélykék szoknyája kiemeli haja színét, felette legtöbbször egyszerű, fehér blúzt visel, hozzáillő sállal. Nyakában rejtett nyaklánc lóg, amit néha-néha felfed, megcsillantva rajta Aincrad Napjának sugarait. Van, aki úgy véli, ez az ékkő adta íriszeinek színét: az olykor teljesen magabiztosnak tűnő szempár türkiz színben ragyog, néha azt a látszatot keltve, hogy a fény és a sötétség váltakozásával fordul át zöldből kékbe. Válláig érő, lenszőke haját jobban szereti kibontva hordani, ám a harcok során rendre összefogja, kihagyva azt a pár tincset, ami szabadon lengedezik ívelt arcának két oldalán. Összeszorított ajkai a tájékozatlan szemnek makacsságot, esetleg belső gyötrelmet tükrözhetnek, ám ennél többről van szó. Sokkal többről.
Jellem:
Legfőbb tulajdonsága az alaptalan kishitűség, elégszer mondogatja magának, hogy „nem sikerülhet” ahhoz, hogy el is higgye. Ez persze egy jó adag önbizalomhiánnyal is jár, ám előfordul, hogy képes átlépni negatív mivoltán, és, hacsak egy kis időre is, de lélekben erős és kitartó lenni. E képesség felfedezése megadta neki az okot és egyben a célt is; és a gondolkozás útján történő jellemedzés mint eszköz új lehetőséget teremtett önmaga fejlesztésére. Igen, Annabell sokat gondolkozik, talán emiatt képes meglátni a szavak mögötti valós értelmet, és megfelelő (vagy éppen eltúlzott) következtetéseket levonni belőlük. Ezeken felül rendkívül becsületes, és beismeri, ha hibázott, viszont ugyanezt elvárja másoktól is: a hazugságot nagyon nehezen viseli.
Képességek
1.) Element Absorb: Eleinte passzív, majd idővel aktív képesség, ami képes erőt meríteni a körülötte lévő elemekből.
1-2. szinten: Amíg An világosságban van, tehát szemeit fény éri, annyi ponttal nő a gyorsasága, amennyi a spec.képességre rá van téve. Ha viszont sötétség veszi körül, e pontok az életpontjaihoz adódnak hozzá. Passzív skill, nem befolyásolható.
3. szinttől: A karakter képessé válik a klasszikus elemek, a föld (erőt növel), a víz (kitartást növel) és a tűz (fegyverkezelést növel) energiájának elszívására. Természetesen a fény-sötétség ugyanúgy megmarad, ám az öt közül egyszerre csak egy elem bónusza érvényesülhet. Passzív skill, nem befolyásolható.
5. szinttől: Az Element Absorb már aktívan befolyásolható, feltétele az elemmel való szemkontaktus megléte váltáskor. Váltani 10 percenként csak egyszer lehet. Ameddig a bónusz aktívan nem lett módosítva, passzívan működik.
7. szinttől a spec.képesség pontjainak másfélszerese adódik hozzá az adott stathoz (nem egész szám esetén lefele kerekítve).
Előtörténet
Meredten néztem a kardomat, amely furcsán verte vissza a Kezdők Városának fényeit. Sötét volt, az éj olyan hirtelen lopta be magát a durva falak közé, mint egy önbizalommal telt tolvaj. Mégis, valahogy szerettem ezt a napszakot. Felnéztem a repedezett plafonra, és az árnyékok körvonalai a bátyám arcát rajzolták elém, amint felém fordul, mosolyogva.
Sosem kedveltem őt igazán, talán féltékenységből, viszont most minden vágyam az volt, hogy újra nevetni lássam. Mindketten kicsik voltunk, amikor apám Japánban kapott munkát, de a költözésre máig emlékszem: mint oly sokszor, esett az eső, amikor felszálltunk a gépre, és sokáig úgy gondoltam, a vihar miatt nem fog több gép indulni Londonból. Soha. De aztán felszálltunk, és meg is érkeztünk, az idegen nevektől meg már a repülőtéren zavarba jöttem. A nyelvet hamarabb tanultam meg, mint a testvérem, de a beilleszkedés neki ezerszer jobban ment. Nyitottabb, szociálisabb volt nálam, és az évek során meggyőződésemmé vált, hogy esélyem sincs elérni őt.
A játékok világa vonzott ugyan, de mindig megtartottam egy egészséges egyensúlyt, elég időt szánva a valódi világra és a tanulmányaimra is. Amikor bejelentették a Sword Art Online megjelenésének időpontját, nem várt izgalom fogott el: elolvastam róla, amit csak lehetett, majd addig unszoltam szüleimet, míg bele nem egyeztek a megvásárlásába. Bátyám csak a szemét forgatta, majd elment otthonról. Több mint másfél napot álltam sorba az üzlet előtt, aminek meg is lett az eredménye: boldogan rohantam haza, hogy még a nyitóceremónia előtt letudjam otthoni teendőimet. Éppen időben érkeztem: a város hangyabolyként nyüzsgött körülöttem, mindenki az erejét próbálgatta, vagy másokkal ismerkedett. Ez volt az utolsó pár óra, amikor még öröm és izgatottság szállta meg e helyet.
A három rövid kopogtatás egy pillanat alatt visszarántott a jelenbe, magával hozva a rettegés érzését. Naxon volt az, vigyorogva lépett be az ajtón, kezében egy gyűrűt szorongatva.
- Mi ez? – kérdeztem, válaszul megmutatta az inventory-jában a tárgyat: egy Tünemény Gyűrű. Nem ismertem a pontos hatását, de annyit tudtam, hogy nagyon ritka és értékes – Rejtsd el, vagy add el, még a végén valaki el akarja venni tőled – ajánlottam, de ő csak a fejét rázta:
- Ne légy már ilyen negatív! Ettől megnőnek a pontjaim, és senki nem lesz képes legyőzni! – nevetett. Hát igen, Naxon túlságosan is naiv és optimista volt, mondjuk egy nyolc éves gyerektől nem is várhat mást az ember. Pár hete találkoztunk csak, és azóta barátságunk egyre csak mélyült. Ő mindent elmondott nekem, megpróbált rábírni az edzésre, én meg őt próbáltam arra, hogy legyen egy kicsit megfontoltabb. Egyikünk se járt sikerrel.
Amióta Kayaba Akihiko ismertette a játék valódi szabályait, nem mertem kimenni a városból. Itt biztonságban éreztem magam, távol minden rossztól, egy rozzant fogadó felső emeletén, dohos falak között. Álmodtam ugyan a mezőkről, erdőkről, de a rémálmaim borzalmasabbak voltak, és átvették az irányítást akaratom fölött. Még az sem töltött el jóérzéssel, amikor a rendszer kiírta az első, majd a második boss legyőzését.
- Meglátod, holnap szintet fogok lépni! – közölte a fiú dacosan, majd sarkon fordult, és ugrándozva vágtatott el az ismeretlenbe. Sóhajtottam egy nagyot, és visszadőltem a párnámra. Nem is tudom, mihez kezdenék, ha ő nem volna mellettem.
Másnap rávettem magam egy kis sétára, kardom minden lépésemnél térdemhez csapódott. Láttam, ahogy mások furcsa lényekkel szaladgálnak, és egy pillanatra elgondolkodtam, vajon jól választottam-e kasztot. Kiskoromban erősen megvágtam magam nagypapám kardjával, azóta még csak a közelébe se engedtek a fegyvernek, de soha nem is akartam. Amikor azonban megláttam, hogy itt létezik kardforgató kaszt, úgy döntöttem, be kell bizonyítanom, legfőképpen önmagamnak, hogy át tudok lépni a korlátaimon. Játéknak indult, és meg voltam róla győződve, ha nem sikerül, majd csinálok egy újabb karaktert. Akkor még nem volt veszítenivalóm.
Ekkor hirtelen megjelent előttem egy felugró ablak, amitől önkéntelenül is hátraugrottam: üzenetem érkezett. Még a lélegzetem is elakadt, amikor végigolvastam azt a pár szót, amit Naxon küldött: „Igazad volt”, csak ennyit írt. Gyorsan megkerestem a tartózkodási helyét a barátlistámon keresztül, majd, nem törődve semmivel, rohantam egyenesen a Nagy Síkság felé, ujjaimmal görcsösen szorongatva a nyakláncot, amit tőle kaptam. Későn értem oda. A sötét alak éppen egy gyűrűt csúsztatott bele a táskájába, körülötte pixelek szóródtak szét a szélben. Megálltam, üres tekintettel nézve a férfit, a rám törő gondolatoktól megbénulva. Ő lassan megfordult, kezében éles kés villant. Ahogy a fegyvert bámultam, az utolsó megmaradt pixeldarabka, mintha csak a segítségemre akart volna sietni, belekúszott szemembe, szétpattanásával furcsa érzéssel töltve meg testemet. Tettem egy lépést hátrafelé, majd futásnak eredtem. Íriszeimben vadul csillogott a nagyfény, gyorsaságomat látható mértékben megnövelve. Bár lábaim a város biztonsága felé tartottak, gondolataim már teljesen máshol jártak: a gyilkos kinézetét elemezték, közben ütemes sóhajtással suttogva bennem: erősebbnek kell lennem…
Az árny fokozatosan lemaradt, majd végleg eltűnt a horizonton: csupán a szél maradt utána, és Aincrad borús bizonytalansága.
Név: Annabell Windbreeze, a játékban Hinari
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató
Kor: 17
Kinézet:
Hölgy lévén, An kedveli az elegáns ruhákat, ám a kényelemre is hangsúlyt fektet: mélykék szoknyája kiemeli haja színét, felette legtöbbször egyszerű, fehér blúzt visel, hozzáillő sállal. Nyakában rejtett nyaklánc lóg, amit néha-néha felfed, megcsillantva rajta Aincrad Napjának sugarait. Van, aki úgy véli, ez az ékkő adta íriszeinek színét: az olykor teljesen magabiztosnak tűnő szempár türkiz színben ragyog, néha azt a látszatot keltve, hogy a fény és a sötétség váltakozásával fordul át zöldből kékbe. Válláig érő, lenszőke haját jobban szereti kibontva hordani, ám a harcok során rendre összefogja, kihagyva azt a pár tincset, ami szabadon lengedezik ívelt arcának két oldalán. Összeszorított ajkai a tájékozatlan szemnek makacsságot, esetleg belső gyötrelmet tükrözhetnek, ám ennél többről van szó. Sokkal többről.
Jellem:
Legfőbb tulajdonsága az alaptalan kishitűség, elégszer mondogatja magának, hogy „nem sikerülhet” ahhoz, hogy el is higgye. Ez persze egy jó adag önbizalomhiánnyal is jár, ám előfordul, hogy képes átlépni negatív mivoltán, és, hacsak egy kis időre is, de lélekben erős és kitartó lenni. E képesség felfedezése megadta neki az okot és egyben a célt is; és a gondolkozás útján történő jellemedzés mint eszköz új lehetőséget teremtett önmaga fejlesztésére. Igen, Annabell sokat gondolkozik, talán emiatt képes meglátni a szavak mögötti valós értelmet, és megfelelő (vagy éppen eltúlzott) következtetéseket levonni belőlük. Ezeken felül rendkívül becsületes, és beismeri, ha hibázott, viszont ugyanezt elvárja másoktól is: a hazugságot nagyon nehezen viseli.
Képességek
1.) Element Absorb: Eleinte passzív, majd idővel aktív képesség, ami képes erőt meríteni a körülötte lévő elemekből.
1-2. szinten: Amíg An világosságban van, tehát szemeit fény éri, annyi ponttal nő a gyorsasága, amennyi a spec.képességre rá van téve. Ha viszont sötétség veszi körül, e pontok az életpontjaihoz adódnak hozzá. Passzív skill, nem befolyásolható.
3. szinttől: A karakter képessé válik a klasszikus elemek, a föld (erőt növel), a víz (kitartást növel) és a tűz (fegyverkezelést növel) energiájának elszívására. Természetesen a fény-sötétség ugyanúgy megmarad, ám az öt közül egyszerre csak egy elem bónusza érvényesülhet. Passzív skill, nem befolyásolható.
5. szinttől: Az Element Absorb már aktívan befolyásolható, feltétele az elemmel való szemkontaktus megléte váltáskor. Váltani 10 percenként csak egyszer lehet. Ameddig a bónusz aktívan nem lett módosítva, passzívan működik.
7. szinttől a spec.képesség pontjainak másfélszerese adódik hozzá az adott stathoz (nem egész szám esetén lefele kerekítve).
Előtörténet
Meredten néztem a kardomat, amely furcsán verte vissza a Kezdők Városának fényeit. Sötét volt, az éj olyan hirtelen lopta be magát a durva falak közé, mint egy önbizalommal telt tolvaj. Mégis, valahogy szerettem ezt a napszakot. Felnéztem a repedezett plafonra, és az árnyékok körvonalai a bátyám arcát rajzolták elém, amint felém fordul, mosolyogva.
Sosem kedveltem őt igazán, talán féltékenységből, viszont most minden vágyam az volt, hogy újra nevetni lássam. Mindketten kicsik voltunk, amikor apám Japánban kapott munkát, de a költözésre máig emlékszem: mint oly sokszor, esett az eső, amikor felszálltunk a gépre, és sokáig úgy gondoltam, a vihar miatt nem fog több gép indulni Londonból. Soha. De aztán felszálltunk, és meg is érkeztünk, az idegen nevektől meg már a repülőtéren zavarba jöttem. A nyelvet hamarabb tanultam meg, mint a testvérem, de a beilleszkedés neki ezerszer jobban ment. Nyitottabb, szociálisabb volt nálam, és az évek során meggyőződésemmé vált, hogy esélyem sincs elérni őt.
A játékok világa vonzott ugyan, de mindig megtartottam egy egészséges egyensúlyt, elég időt szánva a valódi világra és a tanulmányaimra is. Amikor bejelentették a Sword Art Online megjelenésének időpontját, nem várt izgalom fogott el: elolvastam róla, amit csak lehetett, majd addig unszoltam szüleimet, míg bele nem egyeztek a megvásárlásába. Bátyám csak a szemét forgatta, majd elment otthonról. Több mint másfél napot álltam sorba az üzlet előtt, aminek meg is lett az eredménye: boldogan rohantam haza, hogy még a nyitóceremónia előtt letudjam otthoni teendőimet. Éppen időben érkeztem: a város hangyabolyként nyüzsgött körülöttem, mindenki az erejét próbálgatta, vagy másokkal ismerkedett. Ez volt az utolsó pár óra, amikor még öröm és izgatottság szállta meg e helyet.
A három rövid kopogtatás egy pillanat alatt visszarántott a jelenbe, magával hozva a rettegés érzését. Naxon volt az, vigyorogva lépett be az ajtón, kezében egy gyűrűt szorongatva.
- Mi ez? – kérdeztem, válaszul megmutatta az inventory-jában a tárgyat: egy Tünemény Gyűrű. Nem ismertem a pontos hatását, de annyit tudtam, hogy nagyon ritka és értékes – Rejtsd el, vagy add el, még a végén valaki el akarja venni tőled – ajánlottam, de ő csak a fejét rázta:
- Ne légy már ilyen negatív! Ettől megnőnek a pontjaim, és senki nem lesz képes legyőzni! – nevetett. Hát igen, Naxon túlságosan is naiv és optimista volt, mondjuk egy nyolc éves gyerektől nem is várhat mást az ember. Pár hete találkoztunk csak, és azóta barátságunk egyre csak mélyült. Ő mindent elmondott nekem, megpróbált rábírni az edzésre, én meg őt próbáltam arra, hogy legyen egy kicsit megfontoltabb. Egyikünk se járt sikerrel.
Amióta Kayaba Akihiko ismertette a játék valódi szabályait, nem mertem kimenni a városból. Itt biztonságban éreztem magam, távol minden rossztól, egy rozzant fogadó felső emeletén, dohos falak között. Álmodtam ugyan a mezőkről, erdőkről, de a rémálmaim borzalmasabbak voltak, és átvették az irányítást akaratom fölött. Még az sem töltött el jóérzéssel, amikor a rendszer kiírta az első, majd a második boss legyőzését.
- Meglátod, holnap szintet fogok lépni! – közölte a fiú dacosan, majd sarkon fordult, és ugrándozva vágtatott el az ismeretlenbe. Sóhajtottam egy nagyot, és visszadőltem a párnámra. Nem is tudom, mihez kezdenék, ha ő nem volna mellettem.
Másnap rávettem magam egy kis sétára, kardom minden lépésemnél térdemhez csapódott. Láttam, ahogy mások furcsa lényekkel szaladgálnak, és egy pillanatra elgondolkodtam, vajon jól választottam-e kasztot. Kiskoromban erősen megvágtam magam nagypapám kardjával, azóta még csak a közelébe se engedtek a fegyvernek, de soha nem is akartam. Amikor azonban megláttam, hogy itt létezik kardforgató kaszt, úgy döntöttem, be kell bizonyítanom, legfőképpen önmagamnak, hogy át tudok lépni a korlátaimon. Játéknak indult, és meg voltam róla győződve, ha nem sikerül, majd csinálok egy újabb karaktert. Akkor még nem volt veszítenivalóm.
Ekkor hirtelen megjelent előttem egy felugró ablak, amitől önkéntelenül is hátraugrottam: üzenetem érkezett. Még a lélegzetem is elakadt, amikor végigolvastam azt a pár szót, amit Naxon küldött: „Igazad volt”, csak ennyit írt. Gyorsan megkerestem a tartózkodási helyét a barátlistámon keresztül, majd, nem törődve semmivel, rohantam egyenesen a Nagy Síkság felé, ujjaimmal görcsösen szorongatva a nyakláncot, amit tőle kaptam. Későn értem oda. A sötét alak éppen egy gyűrűt csúsztatott bele a táskájába, körülötte pixelek szóródtak szét a szélben. Megálltam, üres tekintettel nézve a férfit, a rám törő gondolatoktól megbénulva. Ő lassan megfordult, kezében éles kés villant. Ahogy a fegyvert bámultam, az utolsó megmaradt pixeldarabka, mintha csak a segítségemre akart volna sietni, belekúszott szemembe, szétpattanásával furcsa érzéssel töltve meg testemet. Tettem egy lépést hátrafelé, majd futásnak eredtem. Íriszeimben vadul csillogott a nagyfény, gyorsaságomat látható mértékben megnövelve. Bár lábaim a város biztonsága felé tartottak, gondolataim már teljesen máshol jártak: a gyilkos kinézetét elemezték, közben ütemes sóhajtással suttogva bennem: erősebbnek kell lennem…
Az árny fokozatosan lemaradt, majd végleg eltűnt a horizonton: csupán a szél maradt utána, és Aincrad borús bizonytalansága.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Annabell Windbreeze / Hinari /
by Kayaba Akihiko Szomb. Dec. 29 2012, 11:35
Szia!
Bár sok dolgot nem írtál bele az előtörténetedbe, így is szép lett, jó kis olvasmány. Különösen tetszik a képességed, elfogadom.
Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni
Bár sok dolgot nem írtál bele az előtörténetedbe, így is szép lett, jó kis olvasmány. Különösen tetszik a képességed, elfogadom.
Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.