[Küldetés] Robotizálva

by **Nishida** Pént. Jan. 01 2021, 20:22

Résztvevők: Seishin, Brooklyn, Kasumi

Szereposztás:
Oto-san (mesélői NJK, kérlek ne beszéltessétek és ne cselekedjetek a nevében. Kommunikálni lehet vele, roppant előzékeny és jó szívű) az apa.
Oni-chan (Brooklyn a bátyus) a két testvérből az idősebb.
Itoko-san (Kasumi az unokatesó) Oto-san húgának a lánya.
Nee-chan (Seishin a húgocska) a fiatalabbik testvér.

A családi vállalkozásban üzemeltetett fogadó, elég szépen jövedelmez. Nyugodt és kiegyensúlyozott életetek van. A fogadót Oto-san vezeti, Ő is osztott be titeket a feladataitokra melyek a következők;
Oni-chan: Ő viszi a bárt és segít a konyhán, valamint a nehezebb fizikai munkákat végzi. Reggel 9-kor kezd a konyhán, ahol besegít Itoko-sannak az étkeztetésbe. Délután kettőig van itt, majd az ebédeltetés lezárulásával a bárban szolgálja ki a vendégeket este 11-ig. Mozgástere; a konyha, a bár és a pince.
Itoko-san: Ővé a konyha, itt kezd reggel 7-kor és az ebédeltetés végéig, délután kettőig itt is van. 2-3 óra közt, neki van egyóra pihenőidő. Majd háromkor a szobák takarítása a feladata (távozó vendégek után a szobák fogadásra alkalmassá tétele). Ezt követően visszatér a konyhába és nekikezd a vacsora elkészítésének. A konyha este 10-kor zár, ekkor végez a napi teendőivel. Mozgástere; a konyha, az emelti szobák a takarító szertárral együtt.
Nee-chan: Az ő privilégiuma a felszolgálás, illetve az alkalmatlankodó vendégek egy-egy pofon kristály használatával való megfegyelmezése (A kristályokat Oto-san adja). Reggel 8-kor kezd és este 10-ig a konyha zárásig van beosztva (természetesen az, hogy mit csinál az forgalom függő). Mozgástere; Az étkező, a konyha és a fogadó előtti rész.

Helyszínek leírásai:
A pincébe; a konyha melletti lejárón lehet lejutni. Sötét, száraz és hűvős. A lépcső alján van egy fáklyatartó benne fáklya, a saját menüjében lehet le-fel kapcsolni. A pince tele van minden féle lommal, a legkülönbözőbb dísztárgyaktól kezdve az egyszerű tartalék vásznakig (terítők, ágyneműk stb.) minden.
Fogadó; az étkező asztalokkal és a hozzájuk tartozó székekkel. A bejárattól jobbra egy kör alakú asztal, ide leginkább csak beeső vendégek ülnek. Balra a szállóvendégek asztalai, ahol az étkeztetésük folyik. Szemben a bárpult, illetve a konyhába nyíló ajtó. Balra a hátsó szekcióban van az emeletre és a pincébe vezető lépcső. A falakon különböző dekorációs kellékek, falikárpit, dísz pajzsok, fegyverek stb.
Konyha: Funkcionális helység, nulla dekor. Két előkészítő asztal, egy kemence és egy üst. Természetesen a főzés ugyan úgy zajlik, mint eddig; az alapanyagokat a megfelelő eszközökkel csak meg kell érinteni, majd a recept alapján az üst vagy a kemence használatával elkészíteni.
A vendégszobák az emeleten; szintén funkcionális helyiségek. Szoba típustól függően egy vagy két ágy, valamint hozzájuk tartozó szekrény.
Takarítószertár egy kis lyuk, benne az aminek lennie kell. Mivel nincs piszok Aincradban, így igen ritkán használt helyiség (seprű, vödör, stb), tartalék ágynemű itt is van, egy kis ládában.
Tetőtéri szobák; a személyzet, azaz a ti szobáitok. A lépcsővel szemben Oto-san szobálya melyet irodának is használ. Leginkább itt tartózkodik. Egy íróasztal, egy ágy és egy szekrény található bent. Valamint egy festmény is. Balra az első szoba Itoko-san szobája, mellette a másik lány Nee-chan szobája, amivel szemben Oni-chan szobája található. Mind három szoba berendezése roppant puritán; egy ágy, egy szekrény és egy kis asztal, székkel.

A küldetés menete: Minden kört egy NJK hsz indít, melyben kiosztásra kerülnek az aktuális napi feladatok. A feladatok elvégzésénél, amennyire telik tőletek legyetek aprólékosak, mert a leírás alapján fogom eldönteni, hogy az aktuális tárgy (vagy épp más) fellelésre kerül-e, mivel nem tudjátok, hogy keresni kell valamit, így direktbe, nem lenne szerencsés leírni, hogy „megnézem mi van a kettes asztalon”. Az érthetőség kedvéért egy rövid példa: Nee-chan feladata, hogy vigye ki a reggelit a 2-es és a 3-as asztalhoz.
A verzió: „Felveszem a konyha asztalról az ételt, és kiviszem először a kettes, majd a hármas asztalhoz.”
B verzió: „Először a kettes asztalt áttörlöm a kendővel mely mindig a kötényem derekába van tűrve. Közben a hármas asztalnál ülő vendéget megnyugtatom; - Egy kis türelmet kérünk! Azonnal elkészül az étel és már hozom is! Az üres széket megigazítom, hogy ne legyen útban, majd a konyhába sietek, hogy kihozzam a kész ételt. Elsőnek a kettes asztalhoz viszem, és leteszem a vendég elé. – Jó étvágyat! - kívánok a vendégnek…”
Értelemszerűen az A verziónál úgy veszem, hogy nulla figyelmet szentelt a 2-es asztalnak, míg a B verziónál, ha az asztalon volt bármi, akkor a törölgetés alkalmával, szinte biztos meglátja a karakter.
Ahogy a PM-ben írtam 12 körötök lesz arra, hogy magatoktól is megoldjátok a rendszerhibát, vagyis, hogy feloldjátok az emlékeiteket korlátozó tűzfalat (fejenként 3 ahogy írtam). A feloldás egy tárgy, vagy valami más megérintésével történik, mely valami módon kapcsolódik az adott karakterhez. A tárgyat nem feltétlen az a karakter találja meg, akihez kapcsolódik. Ha valamit találtok, akkor azt PM-ben küldöm el, vagyis nem fogjátok tudni, hogy ki mit talált, szóval jó lesz ha egymással is kommunikáltok. És ahogy írtam a 3 körönként egy-egy segítség kérés (3,6,9) természetesen jár. Ezt írhatjátok PM-ben is, vagy akár a hsz részeként is a végén fehérrel, de az nem fog beleszámítani a szólimitbe! A 12 kör végére Cardinal észleli a hibát és javítja, így mind hármatok emlékei, személyiségé feloldásra kerül, visszatérhettek a normál életetek kerékvágásába. A küldetés jutalmazás az elért részfeladatok teljesítése után fogjátok kapni, szóval ez nem egy „Úgy is sikerül majd a küldetés” típusú mese!

És akkor a sok hablaty végén, jöjjön az érdemi rész.

Első kör.
Itoko-san: Ahogy este felfelé mész a szobádba Oto-san állít meg a folyosón.
– Sikerült egy jó adag tojást szereznem, meg van némi zöldség is, szóval a reggelit ezekből készítsd kérlek. Az ebédhez valót a szokásos időben fogják szállítani, a vacsora pedig legyen a valami egyszerű a megmaradó alapanyagokból. – a férfi megvárja míg megjegyzed vagy épp felírod az eddigieket, majd folytatja – Az 1-es a és a 7-es szobákat fogják holnap elhagyni, így kérlek ezeket is tedd rendbe. Más egyelőre nincs. – mondja és utadra enged.
…
Az ebédhez való alapanyagokat 11-órakor hozzák, a nagyobb húsok behordásában Oni-chan segít, neked csak az kisebb zöldséges ládák jutnak.
Nee-chan: Oto-san még a műszakod kezdése előtt felkeres és átad 5 db pofonkristályt.
– Remélem ma nem lesz rá szükség, de ha mégis, akkor használd csak bátra. Reggeli csak a 3-as asztalnál lesz, de ebéd és vacsora az 1-esnél is, kérlek így készülj. Két étkeztetés közt majd kérlek menj ki a fogadó elé, és öntözd meg a dézsás növényeket. Más nem lesz mára. – int búcsút. és már megy is a dolgára.
Oni-chan: Reggel a műszak kezdésre ballagsz lefelé a lépcsőn amikor Oto-san megállít.
– A szokásos időben hozzák majd az ételt és az italt. Kérlek segíts behordani Itoko-sannak. Szállóvendég most nincs olyan sok, de estére sok betérőre számíthattuk, így jó lenne, ha felhoznál néhány plusz széket a pincéből. Most ennyi, ha valami még adódik szólok. – búcsúzik tőled.
…
Estére tényleg sokan betértek szinte folyamatosan csapolod a sört, és méred ki a bort, alkalmanként arra is megkérnek, hogy vidd ki az italt a kerek asztalhoz.

Határidő: 2021.01.10. 24:00

by **Kasumi** Szer. Jan. 06 2021, 16:31

Este ahogy ment fel a szobájába Kasumi megállította Oto-san. Ami információt átad Kasumi gondosan felírja a jegyzetei közé és amint elengedte Oto-san udvariasan meghajolt és ballagott tovább egészen a szobájáig. Az ajtó előtt szépen levette a cipőjét végül belépett az ajtón és be is csukta maga után. Szépen át öltözött a háló ruhájába és befeküdt az ágyba.

Másnap kora reggel hat órakor kikelt az ágyból és rendbe rakta magát, megreggelizett, felöltözött. Amint végzett a teendőivel elindult a konyhába. Előkészítette az alapanyagokat amiket kapott Oto-santól. A recept ami eszébe jutott az egy Tamagoyaki ami egy japán omlett. Kasumi egy tálat elővéve feltörte a tojásokat míg egy másik pulton pedig egy vágódeszkát ahol kirakott minden zöldséget. A zöldség felvágása nem telt sok időbe mivel csak meg kellett érinteni a konyhakéssel. A fel tört tojásos tálba bele kotorta a zöldségeket, végül összekeverte. Felrakta a sütőre és rétegelve készítette el. Miután elkészült a reggelivel át adta Nee-channak, hogy szolgálja fel. Majd később készített egy második adagot a frissen érkező vendégeknek.

Miután Oni-chan segített Itoko-sannak behozni a ebédhez való alapanyagokat, neki állt az ebéd elkészítéséhez is, ami egy egyszerű kis Miso leves. Szépen feltette forralni a vizet. Amíg az forrt addig fel darabolta az algát és a tofut. A forráson lévő vízhez hozzáadta az algát és a tofut valamint a leves alapot, és szépen elkevergette. Miután elkészült a leves szólt Nee-channak, hogy fel lehet szolgálni a levest.

Végül elérkezett a pihenő ideje. Kiment a fogadóból egy kis friss levegőt szívni mivel az ő szobájában sajnos nincs ablak, sétált is egy kicsit aztán vissza ment a fogadóba egyenesen fel a szobájában ahol egy kicsit lepihent.

Miután lejárt Itoko-san pihenőideje lement az első emeleti takarítószertárba. Onnan kivett egy felmosó rongyot és egy vízzel teli vödröt és elsétált az egyes szobába amit jó alaposan kitakarított. Felmosott az ágy alatt, amennyire csak tudott a szekrény mögött. Bele is nézett hátha maradt-e valami amit itt hagyott a vendég. Miután végzett a szoba felmosásával és a szekrény átnézésével vissza vitte a rongyot és a vödröt és kivett a szertárból tiszta ágyneműt, amit kicserélt az egyes szobában. Amint végzett azzal a szobában hasonló képpen cselekedett a hetes szobával is.

Végül elérkezett a vacsora elkészítésének ideje amire az eddig felhasznált alapanyagokat használta fel és készített belőlük egy kis könnyed ételt.

by **Nishida** Hétf. Jan. 11 2021, 01:48

Nos az igazság az, hogy azért nem gondoltam, hogy a 10 nap határidő is kevés lesz. Mivel az eredeti játékmenet szerint így még az sem tudná teljesíteni a küldetést, aki aktív, így pár dolgon módosítok.

A tárgyak véletlen elhelyezése helyett, általam meghatározott pozíciókba került a 9 „tárgy”. Így elkerülhetővé válik az, hogy egy inaktív játékoshoz kerüljön egy aktív játékoshoz köthető tárgy, megakadályozva ezzel a küldetés teljesítését.
Valamint a határidőt belövöm fix 7 napra, és türelmi idő nincs. A 7 nap után új kör, pótlásra csak a következő körben van lehetőség, vagyis ha két kört kihagysz akkor is csak egyet pótolhatsz a másik lehetőség végérvényesen elveszett.

Itoko-san: Az általad készített reggeli egész jól sikerült, a vendégek elégedetten fejezték be az étkezést, és mentek ki a városba a dolgukra. Az ebédeltetést már rutinosan intézed, az alapanyagok behordása után összeállítod majd elkészíted az ételeket Oni-chan segítségével, amit aztán Nee-chan szépen kihord az asztalokhoz.
A szüneted eseménytelenül telik. Figyeled az utcán dolgukra siető vagy ép komótosan sétáló embereket, majd visszatérsz a fogadóba. A pihenő idődet követően a szobák rendberakása sem jelent túl nagy kihívást. A szekrények üresek, és az ágyak alatt sem felejtettek ott semmit a vendégek.
A vacsora tálalását követően, a szobádba térsz jól megérdemelt pihenődre.

Nee-chan, Oni-chan: A feladatitokat annak rendje és módja szerint szépen elláttátok. A vendégek elégedetten távoztak, hogy ti is lepihenhessetek a szobáitokba.

2.kör:
Itoko-san: Reggel korán kel a szokásodhoz méltón, és lesietsz a konyhába. Oto-san már ott vár rád, és rögtön rá is tér a napi feladataidra.
– Behordtam az ételhez szükséges alapanyagokat. Készíthetsz belőlük bármit, a fantáziádra bízom. Vendég csak a 4-es szobából fog távozni, kérlek intézd a szokásos rendrakást. Mára ennyi lesz. – Mondja és megy is tovább.
Nee-chan: Mikor reggel elindulsz, hogy felvedd a munkát Oto-san még megállít egy gyors eligazításra.
– Mindhárom étkezés csak az 1-es és a 2-es asztalnál lesz. A 3-ashoz ma nem ül senki. Szerencsére a kristályokra nem volt szükség tegnap szóval nem adok újakat. Ennyi lenne. – és már enged is utadra.
Oni-chan: Reggel épp a lépcsőn igyekszel lefelé, mikor szembe jön veled Oto-san.
– Jó hogy összefutottunk! Kész szerencse, hogy a tegnap esti affért megúsztuk asztal borogatás nélkül. Ma már szerencsére nem lesz olyan tömeg, mint tegnap, de a visszatérő vendégekre számíthatsz. Ha fogyóban a sör, kérlek jelezd nekem. – megvárja míg rábólintasz, majd tovább siet a szobája felé.

Határidő: 2021.01.17. 24:00

by **Kasumi** Szomb. Jan. 16 2021, 15:44

Amint Kasumi kipihente az előző nap fáradalmait, reggeli előkészületei után szép nyugodtan sétált le a lépcsőn egyenesen a konyhába. Amint észrevette Oto-sant udvariasan üdvözölte.
-Ohayo. -Mondta és hajolt meg közben. Miután végig hallgatta Oto-sant neki látott a reggeli elkészítéséhez. Átnézte az alapanyagokat amiket felhasználhat egy kiadós reggelihez. Rövid gondolkodás után neki is látott. Mivel látta, hogy van elég zöldség és fűszer így egy egyszerű Tavaszi tekercset kezdett el készíteni. Miután elkészült a tekercs adott mellé is egy kis tálkába szójaszószt. A kész ételt át adta Nee-channak, hogy kész a felszolgálásra.

Pár percre kiment a konyhából, hogy lássa mennyien tartózkodnak a fogadóban, hogy kelle-e még készíteni reggelit. Végül aztán az "inkább több, mint kevesebb" alapon készített még egy tálcányit. Így a később beérkező vendégek sem maradnak ki a finomságokból. A tálcát egy kicsit arrébb rakta Nee-chanhoz közel, hogy az új vendégeknek szolgálja fel, így több helye lett készíteni ebédet.

Ebédre is valami tartalmas ételre gondolt, viszont ezúttal nem a keleti konyhából. Így agyilag nyugatra vándorolt és merített egy híres ételt a magyar konyhából. Mégpedig a Hortobágyi húsos palacsintát. Neki is állt az elkészítésének és akárcsak a tavaszi tekercsből, ebből is készített egy második adagot. Mire elkészült az ebéddel eljött a pihenő ideje.

Kasumi a pihenő idejének egy részét azzal töltötte, hogy ez emeleti szobák mellett lévő szertárt átnézte, hogy van e elég paplan vagy huzat. Mikor szembesült ezeknek a kisebb hiányával felment Oto-san szobájához és bekopogott és pár másodperc után benyitott.
-Elnézést a zavarásért. Azért jöttem, hogy elkérhetném-e a pince kulcsot, mivel az első emeleti szertárban már nincs túl sok paplan. -Kérte Oto-sant udvariasan. Ha átadja a kulcsot akkor lesétál a pincébe és körül néz hol találja a paplanokat, és ha talált akkor felviszi a szertárba. Ha nem adja át akkor megkéri Oni-chant, hogy ő hozzon fel néhány paplant. Miután végzett ezzel a teendőjével felment a szobájába és lepihent egy kicsit.

A pihenő ideje lejártával bement a szertárba és kitakarította a negyedik szobát. Akár csak az előző nap mindenhol alaposan kitakarított átnézte mind a két szekrényt és mind a két ágy alatt felmosott és kicserélte a paplant és a huzatot.

A takarítás után neki látott a vacsorának amire egy kis grillezett zöldséget készített egy kis szójaszósszal megspékelve. Akárcsak ez eddigieket ezt is átadta Nee-channak, hogy fellehet szolgálni. A nap végén felment a szobájába lepihenni.

by **Nishida** Hétf. Jan. 18 2021, 00:19

Nos elég egyhangú lesz ez a küldetés, de ha ez van, akkor nincs mit tenni.

Itoko-san: A reggeli és az ebéd is elnyeri a vendégek tetszését, többen is üzennek „A szakácsnak” Nee-chanon keresztül, hogy „csókolják az áldott kis kacsóit!” És mivel a mennyiségre sincs panasz, az étkeztetést ezen a napon csillagos 5-ösre értékelik.
Ami pedig a szünetedet illeti, minden elismerésem. Ez egy nagyon kreatív megoldás arra, hogy a mesélő beengedjen egy olyan részre, ahová elvileg nem mehetnél. Az indok roppant elmés, és Oto-sannak nincs is oka visszatartani téged a lelkesedésedben, így oda adja neked a pince kulcsát.
A pince nagyjából úgy néz ki mint a térképen. fényt a falon lévő fáklya paneljén a bekapcsolással tudsz eszközölni. A holmik fellelése úgy működik, mint egy inventory. Több táróló is van melyek tartalmára a tároló megjelenéséből következtethetsz;
Fegyverállvány menüjét megnyitva több jórészt díszfegyver listája gördül le. Egy kis ládában a rajta lévő felirat alapján textíliák, ruhaneműk kerültek elhelyezésre. A nagyobb ládában festmények, drapériák lelhetők fel hosszas listában. A páncélállvány, amint azt sugallja is, díszvérteket és díszpajzsokat tartalmaz. Azután még akad itt olyan táróló, ami a felirata alapján bútorokat, könyveket és dísztárgyakat, valamint edényeket és konyhai felszerelést tartalmaz.
Mivel alapból nincs okod nagyon kutakodni (lévén jelenleg abban a tudatban vagy, hogy azt teszed amire programoztak), így a textiles ládán kívül még egy tárolót nyithatsz fel és vizsgálhatod meg a tartalmát.
A takarítás eredményét is ide írom, mivel a többiek nem írnak, gyanítom nem is olvassák a topikot, így nem vesződőm a pm-mel. A négyes szoba takarítása közben, az egyik szekrényben, miután kinyitod, az akasztós rész feletti polcon egy maszkot találsz. A tárgy úgy van kialakítva, hogy ha valaki felilleszti, akkor az arcán kívül a balszemét is takarja. Ha felpróbálod bármilyen indíttatás okán, semmi különösset nem tapasztalsz, a tárgy a látást egyáltalán nem korlátozza.

Nee-chan, Oni-chan: A feladatitokat annak rendje és módja szerint szépen elláttátok. A zárás elérkeztével a vendégek elégedetten távoztak, hogy ti is lepihenhessetek a szobáitokba.

3. kör:
Itoko-san: Este mikor pihenni térsz a szobádba, egy rövid szöveges üzenet érkezik Oto-santól.

Itoko-san!
Reggel korán el kell mennem az ügyeket intézni a Kezdetek városába. Csak délután jövök meg. A konyhát rád bízom, tudom jó kezekben lesz. Hét vendég lesz teljes étkeztetéssel és egy csak vacsorával. Holnap nem lesz távozó vendég, így picit többet tudsz pihenni.
Köszönöm a kemény munkát!
Oto-san

Nee-chan: Az eddigiektől eltérően Oto-san már este felkeres a szobádban még mielőtt lepihennél.
– Holnap csak későn érke majd vissza, ezért az ültetést most teljes egészében rád hagyom. Hét vendégünk fog reggelit, ebédet és vacsorát is fogyasztani, egy pedig majd csak este jön vacsorázni. Ha valami oknál fogva szükséged lenne további kristályokra a szobámban a szekrény felső polcán találsz még hármat, azokat nyugodtan elveheted.
Majd elbúcsúzik és hagyja, hogy lepihenj, hacsak nem akarsz még vele beszélni.
Oni-chan: Este mikor bezárod a fogadót még Oto-san felkeres.
– Estére egy igényes vendég érkezik a 3-as szobába, ezért kérlek még a nap folyamán ejtsd szerét annak, hogy a pincéből felhozol egy festményt és egy kárpitot. Az ágyat kérlek helyezd át a belső fal mellé a sarokba, és a kárpitot oda akaszd fel. A képet a szekrénnyel átellenes oldalra az ablak mellé helyezd. Csak késő délután jövök meg, addig vigyázz a lányokra. Ha bármi probléma lenne, üzenj!
A mondandója végeztével hagyja, hogy elvégezd az utolsó simításokat és pihenni térj.

Határidő: 2021.01.24. 24:00

by **Kasumi** Vas. Jan. 24 2021, 12:18

Az este folyamán miután Kasumi elolvasta Otto-san üzenetét azon gondolkodott, hogy kié lehet ez a maszk és mire szolgál. Miután belefáradt a gondolkodásba nyugovóra tért. Másnap korán reggel még mielőtt neki látna a reggelinek, lesétál a pincébe és megnézi a konyhai és edény tárolót. Értelem szerűen tiszta edények tálak és egyéb konyhai felszerelés után kutat. Miután végzett felvitte a dolgokat amiket talált és neki látott a reggeli elkészítésének. Mivel viszonylag sok idő elment a pakolással ezért egy egyszerű tojás rántottát kezdett el készíteni. Viszont, hogy ne okozzon csalódást a vendégeknek ezért adott hozzá fűszereket is és amennyire ideje engedte készített mellé mindenkinek két darab rizsgombócot amibe csokoládé tölteléket rakott. Továbbá mondta Nee-channak, hogy kérjen elnézést Kasumi nevében az esetleges késés miatt.

Az ebédhez haladva elpakolta azokat a dolgokat amire nem lesz szüksége az elkészítéshez így nagyobb a munka felülete. Ebédre currys csirkét tervez rizs körettel. Ez egyszerű de tartalmas. Az ebéd elkészülte után szólt Nee-channak, hogy felszolgálhatja az ételt.

Egy kicsit még várt a konyhában hátha akad valami probléma. Miután elérkezett a szünet, leballagott a pincébe ezúttal a textiles tárolót, mivel előző nap ezt kihagyta. körbenézett a tárolóban és a kivett néhány paplant. Ezek után felment a szertárba és lerakta a tiszta paplanokat. Utána lesétált az ebédlőbe megnézni a vendégeket. Mivel most nincs egy szoba se amit ki kell takarítania így arra gondolt, hogy a fogad földszintjét kitakarítja mivel azt senki nem csinálja meg és már napok óta nem lett kitakarítva. Így megvárta míg a vendégek elhagyják a fogadót, nehogy esetleg megzavarjon bárkit is. Amint kiürült neki látott egy alapos takarításnak. Felsöpört, letörölte a port megigazította a dísztárgyakat. Takarítás után felment Otto-san szobájába vissza adni a pince kulcsot. A pihenője közben még megmutatta Nee-channak és Oni-channak a tegnap talált maszkot, hátha valaki tudja kié vagy éppen mire való.

A pihenője után hozzálátott a nap utolsó fogásának. Erre udon tésztát shimeji gombával és fűszerekkel talált ki. A vacsora elkészülte után átadta Nee-channak, hogy szolgálja fel. A vacsora idő után felment a szobájába és lepihenni.

by **Nishida** Vas. Jan. 24 2021, 23:55

Most nem várok éjfélig, elég fáradt vagyok és nem is látom sok értelmét. Köszönöm a megértést!
Valamint a továbbiakban, nem fogom jelezni a határidőt discordon az ostorcsattogtatóban.
Az első három kör lement, így mindenkinek van egy segítség kérésre lehetősége.

Itoko-san: A pincében az edénytárolóban semmi olyat nem találtál ami ne lenne odavaló. Kiválasztottad a számodra szükséges edényeket majd mentél a konyhára a dolgodra. A reggeli és az ebéd ismét remekül sikerült, bár néhány vendégnek elkerekedett a szeme, a tojásrántotta mellé kínált édesgombóc láttán. De azért kötelességtudóan mindent megettek amit eléjük tettek.
A szünetedben a textiles tárolóban is azt találtad, aminek ott a helye. Miután „áthordtad” a szükséges ágyneműt a fenti tárolóba, és lementél a fogadótérbe, türelmesen vártál, hogy elfogyjanak a vendégek, de sajnálatos módon ez nem következett be. Mivel a bár folyamatos nyitvatartása mellett mindig akadt néhány vendég, aki betért egy italra.
A kulcs felvitele idejében még Oto-san nem ért vissza így a szobáját üresen találod. PM-ben írd meg kérlek, hogy mit csinálsz a kulccsal az üres szobában, és én megírom mire számíthatsz, így bele tudod foglalni a következő reagba.
A maszkkal Nee-chanig jutsz. Amint megmutatod neki és ő hozzáér a tárgy eltűnik. Mindketten nagyon meglepődtök, talán Nee-chan kicsit jobban.
A vacsora zökkenő mentesen lezajlik és te végre pihenhetsz a fárasztó nap után.
Nee-chan: Az ebédeltetés után, miközben a terítékeket és az asztalokat teszed rendbe oda lép hozzád Itoko-san és mutat egy különös maszkot. Nem tudod megfogalmazni miért, de nagyon ismerősnek tűnik, így kézbe akarod venni. Viszont amint megérinted a tárgy eltűnik.
Neked feloldódott az első linked; most már tudod, hogy valójában te egy játékos vagy. Emlékszel hogy a neved Hitomi Tanaka, és a kinti életedre is vissza tudsz emlékezni. Valamint hogy a nikked; Seishin. Egyelőre ennyi, de innentől ha becsatlakozol a küldibe, te már tudatosan is kereshetsz linket. Fontos: A fogadót nem tudod elhagyni, a teraszon túlra egyszerűen képtelen vagy kilépni, mintha csak egy láthatatlan erőtér zárná utad.
Oni-chan: A feladataid elvégzését követően, melyekben ahogy azt illik szépen helyt is álltál, lepihensz a szobádba.

4. kör:
Itoko-san: Este mikor megjön Oto-san te még a konyhán sürgölődsz, de te vagy az első, akit felkeres amint visszaért.
– A 3-as szobából a tegnapi igényes vendég korán távozik. Kérlek azt takarítsd ki, de nem kell visszarendezni a szobát, mert másnap visszajön. Ezen felül más takarítani való nem lesz. Az ételek készítéséhez az anyagok a szokásos időben érkeznek.
Nee-chan: Oto-san mikor felkeres a napi teendőid listájával, rajta nem érzel semmi változást. Pontosan ugyan úgy viselkedik ahogy eddig. Ha ráfokuszálsz megállapíthatod, hogy nincs indikátora, vagy is ő njk. Ha akarsz kérdezhetsz tőle, vagy beszélhetsz vele. Ha nem kérdezel semmit a férfi csak ennyit mond:
– Tegnap remekül helytálltál. Köszönöm a kemény munkát! Holnap négy szálló vendégünk lesz. Kérlek így készítsd fel az asztalokat.
Oni-chan: Oto-san mikor felkeres, roppant elégedettnek látod. Úgy tűnik talán sikeres volt az üzleti tárgyalás. Amikor megállít, hogy elmondja a teendőidet elég rövidre fogja;
– Holnap könnyű napunk lesz. Amint visszaesik a forgalom, a bár bútorait nézd át. Ha van olyan ami már elhasználódott azt kérlek cseréld le.
Majd biccent és már megy is a dolgára.

Határidő: 2021.01.31.

by **Kasumi** Szomb. Jan. 30 2021, 18:34

Miután Itoko-san végig hallgatta Oto-sant át adta a kulcsot és tisztelet tudóan meghajolt és megköszönte. Másnap koránkelt akár csak eddig. Összeszedte magát és felkészült a hosszú napra. Lesétált a konyhába és neki látott a reggeli készítéséhez, amit a tegnapi maradékból maradt, azt készítette el Tamagoyakihoz hasonló módon azzal a különbséggel, hogy most nem csinált hozzá gombócot és egy kicsit több főszert adott hozzá, valamint egy speciális összetevőt rakott bele, ami egy üveg sake. Amint ezzel elkészült neki látott még egy kisebb adag elkészítéséhez ahogy mindig is csinálta.

Mikor meghozták az ételhez való alapanyagokat neki látott az ebédnek. Azonban most ugyan azt készítette el mint előzőnap. Miközben főzte a rizst elkezdte a szószt megcsinálni és utoljára kezdte el a húst megcsinálni. Végül miután minden elkészült szépen elhelyezte a tányérokon a rizsből gombóc formát alakított ki mellé rakta a csirke húst ér végül leöntötte a szósszal.

Kasumi szünetéhez közeledve fel ment a szobájába és pihent egy kicsit. Átnézte az emeleti szertárat, hogy megvan e minden a takarításhoz.

A rövid szünetet követően hozzálátott a hármas szoba kitakarításához. Szokásos módon alaposan kitakarított viszont most nem nézte meg a szekrényeket elvégre másnap úgyis vissza jön a vendég. A falon lévő képet a lány leporolja és meg igazítja, hogy mire vissza ér a vendég addig minden rendezetten fogadja. Ugyan így cselekszik a kárpittal is. Mikor végzett a szoba takarításával vissza rakott mindent a szertárba és elkezdte a vacsorát is megcsinálni.

Ezúttal vacsorára valami könnyed ételt talált ki, ami egyszerű sushi. Háromfélét készített. Halasat, wasabisat és zöldségeset. Ezzel elég hamar el tudott készülni mivel semmi sütés vagy főzés nem kellett hozzá, így amint elkészült vele már fel is lehetett szolgálni. A vacsora idő végén elpakolt a konyhában és felment a szobájába.

by **Nishida** Vas. Jan. 31 2021, 18:41

Haladunk tovább.

Itoko-san: A reggeli készítés napi rutinja most sem akad meg. Ahogy azt kell tálalsz, hogy Nee-chan vihesse az ételt, ami gyorsan el is fogy. Talán az átlagnál mozgalmasabb napra számítanak a vendégek és hamar túl akarnak lenni a reggelin.
Az ebéddel sem történt másképp, talán azzal az apró különbséggel, hogy az egyik hölgyvendég egy kicsit tovább nyámmogott az ételen, de nem tűnt úgy, hogy a minőségével lenne kifogása. Talán csak ő nem sietett sehová.
A pihenődet követően, neki látsz a 3-as szobának és szépen kitakarítod. Azonban amint a képhez lépsz, hogy megigazítsd, furcsán ismerősnek tűnik az épület, amit ábrázol.

Amint megérinted a kép eltűnik. Elég megdöbbentő, s talán picit meg is rémülsz. Hogyan tovább? Megpróbálod pótolni, vagy hagyod a csudába az egészet? De még mielőtt ezt végig gondolnád;
Sikeresen feloldottad az első linked! Már tisztában vagy vele, hogy te valójában egy játékos vagy. Tisztán emlékszel a belépésed előtti életedre. Tudod hogy a neved Amaya Kasumi, a játékban pedig a nikked Kasumi. Természetesen eszedbe jut Maku-is, és hogy az iménti képen látható egyetemre jártál vele együtt. Viszont fogalmad sincs, hogy mi történt a bejelentkezésed óta. Innentől már tudatosan is kereshetsz linket.
Fontos: A fogadót nem tudod elhagyni, a teraszon túlra egyszerűen képtelen vagy kilépni, mintha csak egy láthatatlan erőtér zárná utad.

Nee-chan, Oni-chan: A feladatitokat annak rendje és módja szerint szépen elláttátok. A vendégek elégedetten távoztak, hogy ti is lepihenhessetek a szobáitokba.

5. Kör:
Itoko-san: Reggel amint lefelé sietsz a konyhára Oto-san állít meg a lépcsőnél. A szobája nyitott ajtaján keresztül szól ki neked, majd ki is lép hozzád.
– Jó reggelt! Minden alapanyag a konyhán van már. Új vendég nem jön, de ketten távoznak, így reggeli és ebédre még úgy készülj, hogy a jelenlegi 6 vendég lesz, de a vacsoránál már csak 3. Ugyanis a 3-as szoba lakója is távozik, de azt a szobát nem kell még takarítani. Előbb Oni-chan visszarendezi, ezért ma csak a 6-os szobát takarítsd. Köszönöm!
Búcsúzik tőled és enged utadra.
Nee-chan: Oto-san reggel már az ébredésed követően, de még a munkába állásodat megelőzően, bekopog a szobádba;
– Jó reggelt! Ma két asztalra lesz szükség a reggelihez és az ebédhez. A vacsorát már meg tudod oldani egyetlen asztallal. Mindent bele, és szép napot!
Oni-chan: A reggeli „eligazításon” csupán azt az utasítást kapod, hogy rendezd vissza a 3-as szobát majd szólj Itoko-sannak ha elkészültél. Ezen felül azt csinálsz, amit akarsz.

Határidő: 2021.02.07.

by **Kasumi** Vas. Feb. 07 2021, 18:30

Kasumi miután visszanyerte emlékei egy részét és látta, hogy a kép eltűnt megpróbálta pótolni, így bement a szertárba és ha talált ott egy képet akkor azzal pótolta. A kép cserélése után mindent ugyan úgy csinált ahogy eddig. Egyedül a lefekvésnél kezdett gondolkodni, hogy mégis ki ő és mit keres ebben a fogadóban. Az ágyban megpróbálja lenyitni a menüt és megnézni a tárgyait, hogy megtudja milyen kasztot játszik. Ha ez nem jön be akkor beletörődik és lefekszik aludni.

Másnap reggel ugyan abban az időben kell fel mint eddig, meghallgatja Oto-sant és ezt követően megy le a konyhába reggelit csinálni egészen a pihenő idejéig.

A "pihenő" idejét azzal tölti el leginkább, hogy körbe járja a fogadót, megnézni, hogy mi minden változott miután vissza kapta néhány emlékét. "A pincét megnézem, lehet, hogy ott talán rábukkanok majd valamire." Határozta el magát a lány irányt véve a pincének. Belépés előtt megvizsgálta az ajtót, hátha talál valami nyomot esetleg és csak ez után próbálkozott belépni. Ha sikerült neki elég alaposan elkezd körbenézni. Megnézi a falakat, alaposan átnézi a tárolók tartalmát mindent át kutat abban a pincében. Amint végez a kereséssel szépen rendezetten vissza pakol mindent a helyére. Ha van még egy kis ideje a lánynak a szoba takarítás előtt akkor a fogadó bejárati részét nézi át alaposan. Felemeli a tárgyakat, akár csak a pincében itt is megnézi a falakat, de nem túl feltűnően nehogy megzavarja a vendégeket.

A pihenő ideje után felmegy a szertárba elővenni a takarításhoz szükséges dolgokat és neki áll a hatos szoba kitakarításának, ahogy Oto-san megkérte. "Lehet itt is körül kéne néznem." Gondolkodott a lány, így takarítás közben elég alaposan átnézte a szobát most már tudatosan.

A szoba takarítása után vissza rakta az eszközöket a szertárba és lesétált a vacsorát elkészíteni. Annak ellenére, hogy már voltak emlékei odafigyelve csinálta meg az ételt. Ezt követően felment a szobájába és nyugovóra tért

by **Nishida** Vas. Feb. 07 2021, 20:09

Itoko-san: Az esti töprengésed közben, halványan dereng, hogy a játékba lépésnél, mintha valami menüt használtál volna. Viszont sehogy sem jut eszedbe, ezt hogyan csináltad. Próbáltál különböző parancsszavakat, többféle mozdulattal is próbálkoztál, de semmi sem történt. Egyelőre úgy tűnik menü nélkül kell boldogulnod.
Ahogy körbejárod a fogadót semmi olyan nem tűnik fel, ami esetleg általad említésre méltónak ítéltetne. //Sajnos elég általánosan fogalmaztál, az emlékezeted visszanyerésével semmi sem változott a fogadóban. Nem is értem miért változna az emlékeid miatt a berendezés?! így nem tudom mire gondolsz. Írj kérlek konkrétumokat//
Mikor a pince felé irányul a figyelmed, az első, amivel szembesülsz, hogy már nincs nálad a kulcs. Szóval, ha be akarsz menni, először azt kell megszerezni. Azt viszont elismerem, hogy az ajtó átvizsgálásához nem kell azt kinyitni, így; Ahogy átvizsgálod az ajtót a Bal felső sarkában egy különös vésetett fedezel fel.

A véset esetében nem érzed, hogy kötődnél hozzá, de azt biztosan tudod, hogy amit ábrázol annak semmi köze a játékhoz. Nagyon úgy tűnik, hogy a valódi világból ábrázol „valamit”. Döntsd el mihez kezdesz ezzel az információval. //Arra azért kérlek figyelj, hogyha játékosként tudod is mit ábrázol, a karakter ezt nem feltétlenül tudja. Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy igen. Mérlegelj és dönts//
A fogadó bejárati részének átnézése közben semmi olyat nem tapasztalsz, ami a korábbi napokban észlelttől eltérne. Bár azt nem egészen értem, hogy milyen tárgyakat akarsz felemelni. Nyilván nem a vendégek alatt lévő székre vagy az asztalokra gondolsz, szóval egyelőre itt passzolnék.
A szoba takarítás közben sem fedezel fel semmit //itt is nagyon általánosan fogalmaztál. Mit jelent az „alaposan átnézte a szobát”? Abból indultam ki, amit a korábbi hsz-ekben írtál. És hogy értsd mire gondolok: a szekrényt át lehet úgy is nézni „alaposan”, hogy kinyitod az ajtaját és megnézed nincs e valami a felső polcokon. És persze úgy is „alaposan” nézed át, ha egy széket húzva a bútor elé felállsz rá és megnézed nincs-e valami a tetején. Talán már fáradsz és nehezebben fogalmazol, de a küldetésre való tekintettel, ha célt szeretnél érni, egy picit körültekintőbben fogalmazz//

Nee-chan, Oni-chan: A feladatitokat annak rendje és módja szerint szépen elláttátok. A vendégek elégedetten távoztak, hogy ti is lepihenhessetek a szobáitokba.

6.kör:
Itoko-san: Reggel amint lefelé indulsz Oto-san állít meg.
– Vissza lett rendezve a 3-as szoba, kérlek majd tedd rendbe. Amúgy minden változatlan szóval három étkező vendégünk lesz. Mivel ilyen kevesen vannak, mára nem rendeltem a konyhára semmit, a megmaradt alapanyagokat használd el kérlek.
Ha továbbra is be szeretnél jutni a pincébe, talán itt az alkalom, hogy elkérd a kulcsot. Vagy Oni-chant akarod megkörnyékezni?
Nee-chan: Abból, hogy Oto-san ma reggel nem keresett meg sejtheted, hogy laza napod lesz. Az étkezések elött a konyhával (Itoko-san) egyeztetve meg is tudod, hogy mindössze hárman étkeznek, így akár egyetlen asztallal is megoldhatod az egész napot. És persze jut némi szabad idő is. Döntsd el mit csinálsz alatta.
Oni-chan: Még eset felkeres Oto-san.
– Szálló vendégünk nagyon kevés van, így nem lesz szükség a segítségedre a konyhán. Egy picit tovább pihenhetsz. Viszont este egy céh rendezvényt bonyolít nálunk, szóval készülj fel. Valamint szeretném, ha a dekorációt egy picit átalakítanád. Talán egy díszpáncél felállítása és néhány pajzs a falra megfelelő lesz.
A lényeg elhangzott, így elköszön és hagy téged pihenni.

Határidő: 2021.02.14.

by **Kasumi** Vas. Feb. 14 2021, 17:08

Kasumi amikor körbe vizsgálta az ajtót és észrevette a mintát, nem tudta pontosan, hogy mi lehet az azon kívül, hogy ránézésre egy hídnak látszódott. Mivel a pincébe nem tudott belépni úgy volt vele, majd megkéri Oni-chant, hogy nyissa ki. Másnap mikor Oto-sannal találkozott illedelmesen köszönt és mindent a szokásához híven feljegyzett, bár furcsállta, hogy már megint a hármas szobába kell menni rendbe rakni, de nem különösen zavarta hiszen lehet talál majd megint valami emlék töredéket. Végül a lány elköszönt és sétált tovább a konyha felé megcsinálni a reggelit az előző napi maradék alapanyagokból.

Az ebéd elkészítése előtt pár perccel mivel viszonylag hamar végzett a reggeliztetéssel ezért oda ment a lány Oni-chanhoz.
-Bocsi a zavarásért, de a pince ajtót ki tudnád nyitni nekem légyszíves? Kellenének tiszta tányérok. - Mosolygott Kasumi a fiúra. Út közben lefele az ajtónál megmutatta azt a hidat, hátha ő esetleg felismeri. Miközben Oni-chan nézte a hidat vagy éppen a lányra várt addig átkutatta a ládákat elsősorban emléket keresve ami utalhat a kasztjára. Kutakodás közben gondolkodott, hogy mégis milyen nyomot kéne keresni ami utalhat a kasztra. Miután becsukta a ládát amit éppen átkutatott meglátott egy páncélt. Oda ment és elkezdte tapogatni és beugrott neki, hogy lehet valami fegyvert kellene inkább keresni. A legvalószínűbb, ahol ilyen tárgyak lehetnek az a dísztárgyas ládában lehet így felnyitotta. Alaposan kutatott benne, mivel nem tudta, hogy pontosan milyen fegyvert kell keresnie így amit csak látott megérintett. A lány végül úgy érezte, hogy lassan le kéne lépnie mivel hamarosan neki kell állni az ebédnek ezért becsukta a ládát bízva abban, hogy mindent megérintett. Aztán oda ment a konyhai tárgyakat tartalmazó dobozokhoz és kivett néhány tányért, aztán vissza csukta.
-Köszönöm szépen, bocsánat, hogy eddig tartott. -Mosolygott Kasumi Oni-chanra és ballagott vissza a konyhába. Amint felért lerakta egy helyre a tányérokat és neki látott az ebéd elkészítéséhez.

Mivel ma nem voltak sokan így nem volt sok idő elkészíteni az ebédet a vendégek számára.
-Ha bármi probléma akadna csak szólj nyugodtan. -Mondta Nee-channak, és ezt követően felballagott a szobájába pihenni. A pihenő közben gondolkodott, hogy mit tud magáról. Így egy kicsit könnyebb lehet az emlékek keresése. "Tehát akkor tudom a nevemet, a játékos nevemet és persze azt, hogy játékos vagyok valamint emlékszem egy Maku nevű fiúra de nem emlékszem a kinézetére. Hát ez nem sok minden amit tudok."

A pihenő végeztével Kasumi neki állt a hármas szoba takarításához, így első útja a szertár volt. Kipakolta azt amire szüksége lehet és elkezdte a takarítást a szobában. Benézett az ágy alá a szekrényt is megnézte, hogy van a benne valami aminek nem kéne ott lenni belső részét körbe tapogatta megnézte a hátulját nincs e valami becsúszva mögé az ablakot kinyitotta és csak ezek után kezdett "felmosni". A takarítást követően bezárta az ajtót és vissza rakott mindent a szertárba. Ezt követően lement a konyhába azon a napon utoljára és elkezdte megcsinálni a vacsorát az alapján, ahogy Oto-san kérte. A vacsora után mint aki jól végezte dolgát felsétált a szobájába ledőlni.

by **Nishida** Vas. Feb. 14 2021, 19:08

Itoko-san: A reggeli készítés után Oni-chan kézségesen segít neked a pince probléma orvoslásában. Mielőtt belépnél megmutatod neki a vésete, majd magára hagyod és bemész kutakodni. Mivel nem írtad melyik tárolókat vizsgálod át, de utaltál rá, hogy a kasztodra próbálsz rájönni, így feltételezem a fegyver és a vért állványokat vizsgálod. Megnyitva a menüjüket jó hosszan abc rendben sorolja a tételeket. Lassan pörgeted át mind a két listát, de semmi olyat nem látsz benne, ami említésre méltó.
Amint végzel a pincébe és visszatérsz Oni-chanhoz fura zavart tekintettel néz vissza rád, majd egy biccentéssel tudomásul veszi a bocsánatkérésed, és visszatér a feladataihoz.
Az ebédeltetés végeztével, és a rövid pihenődet követően visszatérsz a munkádhoz. Gyorsan végzel a szobával, és mivel semmit nem találtál, leballagsz a konyhára és elvégzed aznapra az utolsó feladatodat is.

Nee-chan: A feladatodat annak rendje és módja szerint szépen elláttad. A vendégek elégedetten távoztak, hogy te is lepihenhess a szobádban.

Oni-chan: Mikor Itoko-san megmutatja a pinceajtón lévő vésetet, az első gondolatod, hogy valyon mikor és hogy került oda. Majd furcsán ismerősnek tűnik, és amikor megérinted, hogy megállapítsd eltávolítható-e, a véset szertefoszlik.
Sikeresen feloldottad az első linked! Már tisztában vagy vele, hogy te valójában egy játékos vagy. Tisztán emlékszel, hogy a neved An Seong Gi, a játékban pedig a nikked Brooklyn. Azonban arról fogalmad sincs, hogy mi történt a bejelentkezésed óta. Innentől már tudatosan is kereshetsz linket.
Fontos: A fogadót nem tudod elhagyni, a teraszon túlra egyszerűen képtelen vagy kilépni, mintha csak egy láthatatlan erőtér zárná utad.

Mivel meg volt a 6. kör már mindenkinek 2 segítsége van.

7.kör:
Itoko-san: A szokásos reggeli szertartásodat követően, mikor épp lépnél ki a folyosóra Oto-san kopogtat. Amint beengeded vagy beinvitálod rögtön a lényegre tér.
– A tegnapi naphoz képest semmi változás, szóval takarítanod nem kell. De a tegnap esti rendezvény miatt a fogadóban picit nagyobb lett a felfordulás. Szeretném, ha ott raknál rendet a mai nap.
Mondandója végeztével elköszön és megy a dolgára.
Nee-chan, Oni-chan: Ha úgy döntötök mégis részt vesztek a küldin, dobjatok meg egy priváttal és beírom a feladatot.

Határidő: 2021.02.21.

by **Kasumi** Vas. Feb. 21 2021, 15:50

Miután felkelt a lány és kopogtattak az ajtaján, gondolta, hogy Oto-san lesz azígy elvégezte az utolsó simításokat és beengedte az ajtón.
-Jó reggelt. - Üdvözölte. Kasumi megjegyzett mindent amit Oto-san mondott neki és ezt követően leballagott a konyhába nekilátni az reggelinek és az utána levő ebédnek. Reggelinek most tavaszi tekercset készített a maradék alapanyagokból. Mivel ezen a napon sem volt sok vendég így Kasumi szolgálta fel a reggelit. Ebédre pedig édes savanyú csirkét készített szintén a megmaradt alapanyagokból. Az ebéd idő után mivel nem volt szoba amit takarítania kellene így a lány felajánlotta segítségét Oni-channak a pihenő idejére, amennyiben nincs szüksége segítségre felmegy a szobájába pihenni. Ezek után lát neki a takarításnak a fogadóban. Feltakarított, leporolta, megigazította a páncélokat és a pajzsokat amiket még előző nap Oni-chan rakott fel a falra. Reménykedett, hogy valami eszébe jut majd a takarítás közben mivel tegnap nem talált semmi emlék foszlányt balszerencséjére, de annak ellenére nem adja fel. Takarítás közben a székeket és az asztalokat is helyre rakta, valamint az esetlegesen ott felejtett tányérokat is összeszedte. A hosszas takarítást követően a lány neki látott a nap utolsó étkezésének elkészítéséhez. Erre most egy udon tésztás levest talált ki, jól megfűszerezve egy kis szója szósszal megspékelve. A vacsora elkészülte után felszolgálta és összepakolta a konyhában lévő holmiját és felment a szobájába lepihenni. "Nem volt mozgalmas nap de élvezem az itt létet, bár zavaró, hogy nincsenek emlékeim..." Gondolkodott magában a fiatal lány.

by **Nishida** Vas. Feb. 21 2021, 19:40

Itoko-san: A délelőtt minden említésre méltó dolog nélkül eltelik. Az ebéd elkészítését követően el vonulsz pihenni, majd neki látsz a fogadó tér kitakarításának. Minden egész simán megy addig, amíg egy pajzshoz nem érsz, ami meglepően ismerősnek tűnik. Amint megérinted, hogy megigazítsd a pajzs eltűnik. Ha ezt megemlítenéd bárkinek is, akkor azt fogják válaszolni egybehangzóan, hogy a falon azon a részen nem volt semmiféle pajzs.
Gratulálok! Sikeresen feloldottál egy újabb linket! Most már tudod, hogy egy lovag kasztú játékos vagy. tisztában vagy a szinteddel, a jártasságaiddal és a képességeiddel, vagyis minden statisztikáddal. Viszont a játékban eltöltött eddigi idő emlékei még továbbra is hiányoznak.
A nap további része is eltelik további érdemleges történés nélkül.

Nee-chan, Oni-chan: A feladatitokat annak rendje és módja szerint szépen elláttátok. A vendégek elégedetten távoztak, hogy ti is lepihenhessetek a szobáitokba.

8.kör:
Itoko-san: Reggel mikor lefelé indulsz a lépcsőn, Oto-san érkezik veled szembe a fogadó felől. Amint észrevesz rád köszön és gyorsan vázolja az új helyzetet.
– Jön négy új vendég, így az ebéd és vacsora készítésnél kérlek számolj már velük is. Viszont a kettes szoba lakója kiköltözik így vele már nem kell számolnod. Ennek megfelelően kérlek a kettes szobát rakd rendbe, hogy ha jönne új lakó kitudjuk adni. – elsőre úgy tűnik, mint ha befejezte volna. Túl is halad rajtad, de a lépcső tetejéről visszafordul és utánad szól. –Ja és Itoko-san! Nagyon hálás vagyok, hogy kisegítesz bennünket!
Nos ezen majd gondolkodhatsz. Vajon Ő tudja kivagy? Vagy csak azért mondta, mert nem közvetlen hozzátartozó vagy?
Nee-chan, Oni-c han: Ha úgy döntötök mégis részt vesztek a küldin, dobjatok meg egy priváttal és beírom a feladatot.

Határidő: 2021.02.28.

by **Kasumi** Vas. Feb. 28 2021, 15:10

A lány reggel tisztelet tudóan köszönt Oto-sannak és szokásához híven figyelmesen jegyzetelte a napi tennivalóit. Kasumi kissé elcsodálkozott, hogy Oto-san meg köszöni a munkáját, azonban válaszul csak elmosolyodott. Ezt követően lesétált egyenesen a konyhába és neki látott a reggeli elkészítésének ami még egyszerű volt hiszen a négy új vendék csak ebéd időre érkeznek. Így a tegnapihoz hasonló ételt készített. A reggeli felszolgálást most Nee-chanra bízta mivel az ebédet szerette volna időben elkezdeni, hogy az újonnan érkező vendéknek ne kelljen vagy csak keveset kelljen várni az ételre. Kasumi megpróbál valami egyszerűt, de tartalmas ebédet készíteni. Miután elpakolta a reggeli után hagyott dolgokat neki látott az ebédnek mait megpróbált időben elkészíteni.
-Nee-chan kész az első adag aki éppen várakozik annak már fel is szolgálhatod. - Szólította fel a lányt. Így ment ez addig amíg az utolsó tálat el nem készítette. Bízott benne, hogy elég gyors volt így nem kellett senkinek se sokat várni az ételére. Amint végzett a konyhában lévő teendőivel felment Oto-san szobájához, mert tudni akarta, hogy mire gondolt segítség alatt.

Miután felért a szobához bekopogott majd ajtót nyitott.
-Elnézést a zavarásért, csak amit reggel mondott azon tűnődtem el egy kicsit. Hogy értette, azt, hogy köszöni a segítségemet? - Kérdezte Kasumi Oto-sant.-Esetleg tudja, hogy kivagyok? - Tette hozzá. Beszélgetésüket követően átment a szembe lévő szobába majd lepihent egy kicsit, majd eltűnődött a visszanyert emlékein. Megpróbálta ismételten lenyitni a menüt, hogy megnézze a karakter lapját.

A pihenőjét követően kivette a szertárból azokat a dolgokat amik szükségesek lesznek a kettes szoba takarításához. Miután kivett mindent, kinyitotta az ajtót és elkezdett takarítani. Először kipakolt a szekrényből mindent ami nem oda való volt, ezt követően a tetejét is leporolta. Az ágyneműt kicserélte és az ablakot is letisztította. Benézett az ágy alá is, hiszen tudja jól, hogy még nem tud mindent magáról. A szekrény mögé is benézett, nem-e csúszott be valami mögé. A tarkítást követően becsukta maga után az ajtót és vissza tett mindent eszközt amit használt a takarításhoz.

A nap végét a vacsorával zárta le amit hasonló sietséggel intézett mint az ebédet. Azonban figyelmesen készített el. Remélte, hogy a kapkodás ellenére ízletesre sikeredett a vacsora a vendégek számára.

/Ha lehetséges bekapcsolnám a jártasságaimat. Ha nem akkor ez van./

by **Nishida** Vas. Feb. 28 2021, 16:32

Itoko-san: A reggeli elkészítése már rutinszerűen megy. Ahogy készülnek az adagok, úgy fogynak is mert Nee-chan annak rendje és módja szerint viszi ki a vendégekhez. Az ebéd elkészítése, bár tovább tart, sem jelent gondot. Majd a pihenő idődben felkeresed Oto-san, aki a kérdésed hallatán nem tűnik meglepettnek.
– Jelenleg a számomra te Itoko-san vagy, még akkor is, ha egészen máshogy nézel ki.
Mást nem igen tudsz kiszedni belőle. Úgy tűnik a nyelvi motorja nem előreprogramozott válaszokat használ, de az irányító MI kevés ahhoz, hogy önálló gondolatokat fejezzen ki az npc.
A szoba takarításával alapos munkát végzel és igazán körültekintő vagy, de úgy tűnik itt nem találsz semmit. A szoba az alap berendezésein kívül semmi mást nem tartalmaz.
Nee-chan, Oni-chan: A feladatitokat annak rendje és módja szerint szépen elláttátok. A vendégek elégedetten távoztak, hogy ti is lepihenhessetek a szobáitokba.

9.kör:
Itoko-san: Reggel ahogy elkészültél és elindulsz lefelé, látod, hogy Oto-san szobájának ajtaja nyitva. Jól sejted, ha arra gondolsz, téged vár a reggeli eligazítás miatt. Amint meglát rá is tér.
– Ma elhagyja az 5-ös szobát a két lakója. Ennek megfelelően 6 személyre készíts reggelit, majd ebédet és vacsorát csak a megmaradt 4 vendégnek kell készítened. Az 5-ös szobát kérlek rakd rendbe, hogy ha szükséges ki tudjuk adni.
Amint végzett az felvilágosításoddal visszatér a „papírmunkájához” az asztalánál.
Nee-chan, Oni-chan: Ha úgy döntötök mégis részt vesztek a küldin, dobjatok meg egy priváttal és beírom a feladatot.

Update:
Shota bekapcsolódásával, már a hsz-eitekben lehet az egymással történő komunikációt is bele venni, sőt mivel már „Oni-chan” első linkje is felszabadult, így akár meg is oszthatjátok egymással a véleményeteket a helyzetről.

Shota: Mivel Kasumi ügyesen talált neked egy linket így jelenleg amit tudsz; hogy egy játékos vagy és a valódi neved Aiuchi Shota illetve a nicked Shota. Mindenre emlékszel a kinti életedről, viszont a belépésedet követő időszakról semmit. Illetve csak annyit, hogy a fogadóban mindenki csak Oni-channak szólít és te vagy a fogadóban a felelős a raktárért és a söntéspultért.
Mivel utólag csatlakoztál, így némi hátránnyal indulsz, dde hogy ki tudd aknázni a kaladból a maximumot így ha van hozzá kedved, körönként két régebbi kör visszapótlásával tudod teljesíteni a 12 kört. Vagyis: Ha egy hsz-ed eléri a 500 vagy a 750 szólimitet akkor az plusz 1 vagy plusz 2 pótolt körnek számítok. Ha gondolod, akkor szét is tagolhatod. Pl.:
„1.kör pótlása:
2.kör pótlása:
9.kör: ”
Ahova a hiányzás miatt nem írtam feladatot Oni-channak oda majd pótlom, így azokra is tudsz utólag reagálni. És persze azt is elfogadom pótlásnak, ha mondjuk a 9.körre írsz 500 vagy 750 szóban reagot. Ha nem voltam érthető szóljál bátra, vagy ha kérdésed van. Valamint azt se felejtsd, hogy már mind a 3 segítség kérésre jogosult vagy.

Oni-chan: Oto-san reggel felkeres még a szobádban és röviden vázolja, mi lesz a feladatod mára.
– Jelenleg a szálló vendég kevés, így nem lesz szükség a segítségedre a konyhán. Szeretném ha a figyelmedet a betérő vendégekre fordítanád. És ha lesz lehetőséged akkor a készleteket is ellenőrízhetnéd, hogy nincs-e szükség új rendelés leadására. Legyen az bármi; bútor, felszerelés vagy akár ital.
Mondandója végeztével távozik.

Határidő: 2021.03.14.

by **Shota** Vas. Márc. 07 2021, 12:22

Shota a Nee-channak nevezett lány formás, kerek fenekét nézte, ahogyan elsétál előtte az asztalok felé.

A jelenséghez – a srác legnagyobb elégedetlenségére – immáron majdnem két napja társult egy elég kellemetlen érzés is, ami azt sejtettette vele, hogy ez bizony már nem teljesen normális dolog. Hiszen mégiscsak egy programról van szó, nem igaz? Mégha a programoknak (főleg az ilyen csinos felszolgálóknak, mint ez itt) a játék tervezői kellően vonzó külsőt kreálnak, elsősorban a forgalom növelésének érdekében, valószínűleg. Shota tehát lemondó sóhajjal fordította másfelé a tekintetét és azon kezdett el gondolkozni, hogy amíg nem volt tudatában személyének valóságosságáról, egyáltalán nem zavarta ez az abszurditás, ami figyelmét minduntalan a női alak felé irányította.
Az pedig, hogy nem érzett szexuális vonzalmat a kerek testrész mustrálásakor, márcsak a hab volt a tortán.
Az a bizonyos, mindent eldöntő eset a pincében történt, egy lánnyal – és noha hősünk szerette volna azt gondolni, amit az olvasó ebből a sorok mögé lát, sajnos semmi olyasmi dologra nem került sor… sőt, az egész roppantmód unalmasan és egyhangúan indult. Itoko-san elkérte a pince kulcsát, Oni-chan pedig készségesen a rendelkezésére állt és lekísérte őt a dohos, poros helyiségbe. Merthát tiszta tányérok kellettek. Oni-chan a hidat bámulta, amit Itoko-san megmutatott neki és egy hirtelen ötlettől vezérelve ujjait finoman végigcsúsztatta a figyelemreméltó véseten, ami kezének érintésére egyszeriben eltűnt, mintha sohasem tartozott volna oda. És ezzel együtt a segítőkész, női npc fenekeket bámuló bárpultos férfiúban bekattant valami. Persze ettől függetlenül Shota még egy ideig tényleg lelkiismeret-furdalás nélkül bámulta ezúttal Itoko-san hátsófelét, ahogyan a lány felforgatta a dobozokat és mindenhez hozzáért, amihez csak képes volt, de aztán, az idő elteltével kezdett beférkőzni agyába az érzés, hogy ez mégsem jó így. Ő nem program. És ahogy a napok követték egymást, egyre biztosabb volt benne, hogy neki inkább a betérő játékosok fenekét kellene bámulnia.

Mint mondjuk ezét a vörös kardforgatóét, aki lazán a pultra támaszkodva, éppen az imént kért tőle egy jó erős italt.
- Szolgálatára, kisasszony – mosolygott az npc bárpultos és – lévén a hölgy éppen elülső felét mutatta feléje, nem a hátsót – annak melleit kezdte el nézni, miközben kezei serényen dolgoztak, csalódásra méltó módon egyelőre csak a koktélos pohár és annak kellékei körül. Este tíz körül járt az idő, mindenki nyugodtan tengette jelenének jelentéktelen óráit. Oni-chan kiszolgálta a vendéget, aki megköszönte az italt és fogyasztás után távozott. Oni-chan ravasz mosollyal dőlt neki a falnak és az órára pillantott, majd a konyha kijárata felé. Itoko-san ekkortájt szokott kilépni onnan és dolga végeztével felsétálni az emeletre, a srácnak így alkalmat adva rá, hogy gyönyörködhessen kicsit –akkor is, ha már pontosan tudta, hogy mi a helyzet. Csupán megszokásból. … És még úgy is, hogy voltaképpen ők családtagok voltak, vagy valami olyasmi.
Vajon npc-knél számít egyáltalán a családi kötelék?
Inkább hátat fordított az emeleti feljárónak és összeszedte a pultról az üres poharakat, hogy egy konyharuhával tisztára törölje majd mind, a mosogatás után. Ő nem erre volt hivatott. Tudta, érezte, hogy őneki nem itt van a helye, hiszen egy tehetős, japán család sarja és odakint mégcsak nem is fogott a kezébe semmilyen takarítószert, egyetlen egyszer sem. Mégis megtette most, újra és újra, valamilyen furcsa indíttatásból és ha egy npc-ről lenne szó, csak legyintene rá, hogy biztos így programozták, de ő határozottan és minden kétséget kizáróan ember volt. Lehet, hogy lassan ő maga is robottá válik?
- Ki van zárva… - motyogta magában és megbámulta a pohárra eső lámpafény csillogását. Az elmúlt két napban sokat gondolkodott rajta, vajon mi történt vele és mi lenne az ő dolga tulajdonképpen, de egészen eddig csak megvonta a vállát, hogy majdcsak elintézik. Akárki is legyen az, aki ezért a hibáért felelős, majd megoldja. Neki pedig csak annyi a teendője, hogy végzi a feladatát, azaz délelőtt segít a konyhában és Itoko-san fenekét bámulja, délután pedig a söntéspult mögött kuksol és Nee-san fenekét bámulja. Vagyis mostmár inkább a vendégekét; azok amúgysem olyan egyformák és nagyobb elégedettséggel is töltik el. Igen, egészen eddig Shota így gondolkozott – most azonban kezdte úgy érezni, hogy ez nem fog magától megoldódni, ugyanis semmilyen jel nem utalt rá és az egyetlen előrelépéshez is neki kellett tennie, egészen konkrétan megérintenie azt a hidat. Ha viszont továbbra sem tesz semmit… lehet, hogy örökre így marad?
Shotával megfordult a világ, amikor elkezdte az okokat boncolgatni.
A megannyi idióta magyarázat közül ugyanis még mindig az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy ő valamikor, bár nem emlékszik rá, betért ebbe a fogadóba és fizetés nélkül akart távozni, vagy esetleg befűzni egy csajt, hogy ő fizessen neki és az ügy balul sült el. Persze a srácban fel sem merült, hogy az itteni, jelenleg üres foltként tetszelgő múltjában ne lett volna ugyanolyan gazdag, mint odakint, de miért másért fogták volna be őt játékosként munkába, ha nem azért, mert nem tudta kiegyenlíteni a számlát? Ha jól rémlett neki, Tokióban is mindig elérte, hogy a haverjai állják a csekket, azt a pár esetet kivéve, amikor nem és végül a nagyapja segítette ki őt. Itt viszont nem volt senkije, vagy legalábbis nem emlékezett rá. Ha pedig így történt, lehet több napra is itt kellett maradnia és valamiért úgy gondolta a rendszer, hogy ő a program része, egy… valódi npc. Hisz mi más történhetett volna, mégis!? És bár Shota ezt minimálisan sem tartotta számon, már a nyolcadik napját töltötte ebben a fogadóban anélkül, hogy akárcsak a kisujját is megmozdította volna a legszükségesebbeken felül. A rendszer pedig ezalatt a nyolc nap alatt nem szándékozott javítani a bugot, azaz jogosan merülhet fel, hogy sajnálatos módon Shotának kisujjakat kell mozgatnia.

Mint mondjuk annál a hídnál, a pinceajtó fölött.
A srác elmosta a poharakat, szépen sorba állította őket a polcokon és rendet rakott az üvegek között is. Tekintete elidőzött az itteni, sakéhoz hasonlító folyadékon és azt kezdte el latolgatni, hogy mennyire tűnne fel, ha kicsit megdézsmálná a készletet munkaidő után – és ami a legfőbb, ha az npc-k máshogy vannak programozva, mint a játékosok, ő maga vajon berúghat-e egyáltalán. Arcán hamiskás mosoly futott végig, ahogy eszébe jutott, hogy letesztelhetné, ha pedig beigazolódik a sejtése, immáron két előnye is lesz annak, hogy ő most ilyenformán itt van. Az első, hogy mindenki azt hiszi róla, hogy npc, azaz nem pofozzák őt fel a női vendégek egy-egy fenékrecsapás vagy mellfogdosás után. A másik pedig az ital élvezete, habár Shota tudta, hogy ez a kettő még együttesen sem érhet fel az etikai mód hiányának mesés javaival. Nem, sajnos mindenképpen vissza kell szereznie személyazonosságát, bármerre is alakult az az itt töltött idő alatt. Annál is inkább, mivel előző nap már megpróbálta egyszerűen csak elhagyni a helyszínt, zsebre dugott kézzel, de a láthatatlan erőtér megakadályozta ebben, tisztán jelezve neki, hogy ez nem olyan egyszerű, mint azt a srác elképzelte.
Sebaj, majd kitalál valamit. Hiszen ő csak okosabb holmi rendszereknél, nem igaz?
Mire az óra elütötte az este tizenegyet, Shota elégedett vigyorral intett az utolsó távozók után, elrendezgette a nehezebb, fizikai munkát igénylő tereptárgyakat és bezárta a fogadót. Elköszönt Nee-santól és megvárta, amíg a lány felsétál a lépcsőn, majd körülnézett, nem-e látja bárki és amint megbizonyosodott róla, hogy senki sincs a közelben, felhajtott egy pohár sakét. Meg mégegyet. Aztán egy harmadikat is. Ezek után megnyújtóztatta fáradt tagjait, a hiányzó űrmértéket feltöltötte vízzel és lezseren felbaktatott a szobájába, azaz… inkább gondolt egyet, és bekopogtatott Itoko-sanhoz.
- Itoko-san, zavarhatlak egy kicsit? – mosolygott a lányra és meg sem várva a választ lépte át a küszöböt és heveredett le a csaj ágyára, enyhe alkoholszagot árasztva magából – Gondolkodtam egy kicsit a két nappal ezelőtt történteken. Miért fogdostál meg mindent egyesével, ha tudtad, hol vannak a tányérok? Tudod, nem igazán figyeltem meg – hát hogy is figyelte volna, mivel a lány fenekét nézte egész idő alatt –, de tapasztaltál olyat, hogy ha valamihez hozzáérsz, az eltűnik? – vágott egy grimaszt és a plafont kezdte el bámulni magának – Lehet hülyének fogsz nézni, de az a híd, amit mutattál, eltűnt – vonta meg a vállát és felidézte magában az építményt. Igen, a Brooklyn-híd. A világ első acélkábeles függőhídja, 1883-ban adták át, amikor Shota nemhogy nem született meg, de még tervben sem volt. Általános iskolás korában, amikor még eltökélt szándéka volt építésznek tanulni, sok ilyen szerkezetnek utánajárt, olvasgatott róluk és állandóan képeket nézegetett a neten. Még a szüleit is nyüstölte, pont ennél a hídnál, hogy utazzanak el Manhattanbe és nézzék meg élőben, a kirándulásra azonban sohasem került sor. A srác mély sóhajjal ült fel az ágyban és kereste meg tekintetével a konyháslányt, aki ekkorra már szolgált némi válasszal és meglepő módon segíteni is tudott neki.
- Akkor egy cipőben járunk – vidult fel a feleletre* és közelebb lépett Itoko-sanhoz, talán túl közel is – Mit szólnál, ha összefognánk? – kacsintott rá – Én csak annyit tudok, hogy játékos vagyok, semmi mást. És nekem is akkor ugrott be, amikor megfogtam valamit. Szóval csak dolgokat kell fogdosni – bólintott és egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdte a lány ruháját fürkészni és még hümmögött is hozzá, mintha valami nagyon különös lenne az öltözékben – Ez nekem ismerős… - mondta végül és azzal a lendülettel fogta is meg a lány két mellét, határozottan és szemeiben különös fénnyel. Majd megrázta a fejét és lehangoltságot tettetve lépett hátrébb.
- Elnézést, azt hittem, hogy ez is egy emlékőrző… - motyogta, majd ásított egyet és pislogott párat – Holnapra találd ki, hol nem jártál még a fogadóban és ha van hozzáférésem, reggel segítek neked. Cserébe te is keress oda nem illő dolgokat és a délutáni takarítás után csak hagyd nyitva a szobákat nekem, rendben? – nézett rá a lányra ártatlan jószándékkal, amely arckifejezés ugyan nem tükrözte teljesen a valóságot, de ha Shota egyvalamit megtanult kint, hát az pont ez a nézés volt. A csajok ugyanis mindig tettrekésznek érzik magukat, ha ilyesmit mutat feléjük.
Miután ezzel megvoltak, Oni-chan udvariasan elköszönt Itoko-santól, mégegyszer bocsánatot kért a fogdosásért és visszavonult a szobájába.

A kicsi, puritán, színtelen szobájába.
- Ez de kicseszés… - vonta le a következtetést, ahogyan pillantását végigfuttatta a helyiség berendezésén. Odakint modern otthonhoz szokott; nem túl csicsás, de a legnagyobb kényelmet szolgáló holmikhoz és a legminőségibb élvezeti cikkekhez, ami csak elérhető volt a piacon. Nem csoda hát, ha növekvő undorral nézegette a falakat és próbálgatta az ágymatrac keménységét és végül azon kapta magát, hogy igencsak sürgős lett neki ez a szabadulás erről az átkozott helyről. Hiszen biztos egy egész palotája van ebben a játékban is! A kasztja pedig… Shota lehuppant az ágyra és elgondolkozott a lehetőségeken. Már egy ideje a betérő vendégeket figyelte, némelyiknél kard volt, esetleg kések, buzogány, íj. Hogy ő vajon mit választott? Biztos a legmenőbb kasztot, ami csak létezett! Mondjuk lehet, hogy lovag, fényes vérttel, amitől a csajok menten elolvadnak, igen. Vagy kardforgató, de semmiképpen sem idomár, abban Shota látatlanban is biztos volt. Hogy ő egy programot pátyolgasson? Ugyan már! A srác sóhajtott és megpróbált aludni inkább: holnap majd többet megtud. Holnap majd elkezdődik a valódi játék és meglátják majd, hogy ő ebben is egy zseni, egy született detektív. … Vagy ha nem, az a csaj, Itoko-san majd megoldja helyette a feladatot. Majd a szünetében (mert Shotával ellentétben neki legalább volt!) szépen nekiáll keresni és ha talál valamit, megosztja azt ővele – tiszta sor és kellően kényelmes is, már ami őt illeti, ugyebár.
Shota arcára elégedett mosolyt rajzolt a gondolat, ahogy behunyta szemeit és mély álomba merült.

Szolid, de határozott kopogtatásra ébredt.
- Jó reggelt, Oto-san – pattant fel és hajolt meg az öreg felé azonnal, maga sem tudta pontosan, hogy miért – Természetesen – bólintott az aznapi feladataira és ahogy az npc elhagyta a szobát, Shota összezavarodottan pislogott és bámult az ajtóra még percekig. Pár mozdulattal átvette a ruháit és kilépett a folyosóra; ha találkozott Itoko-sannal vagy bármely vendéggel, úgy nekik is köszönt, egyébiránt pedig útját azonnal a fogadó előtere felé vette, hogy beszélhessen Nee-channal még nyitás előtt.
- Ma délelőtt a pincében leszek, átnézem a készleteket. Kérlek szólj, ha bármi probléma adódik idefent és kellenék – közölte a lánnyal, majd biccentett feléje és zsebre dugott kézzel lesétált az említett helyiségbe, hogy megfogdoshassa ő is azokat az itemeket, amiket korábban Itoko-san megnézegetett. Módszeresen haladt: először kinyitogatta azokat a ládákat, amelyek a fogadó alapkellékein felüli tárgyakat tartalmazták, különös figyelmet fordítva a szépnek, elegánsnak mondható dolgokra. Megnézte a páncélokat és fegyvereket a korábbi céhes buliról (azokat, amelyeket aznap kitett és azokat is, amiket nem), beletúrt a dísztárgyakba, felemelt pár festményt és megtapogatott néhány szebb bútordarabot, kárpitot is. Aztán következtek a kevésbé izgalmas itemek és miközben a panelen villogó listát figyelte, Shota rájött, hogy már jócskán benne jár a reggeliztetés idejében. Azaz minden szoba üres! Gyorsan visszarendezte a helyiséget és felszaladt a többiekhez, hogy ránézzen a lányokra, biztos ami tuti alapon. Ha akadt közben italrendelés, azt elkészítette, ha volt betérő vendég, akkor pedig udvariasan köszöntötte őket – és ahogy akárcsak is egy percnyi szünete is lett, benézett a konyhára Itoko-sanhoz, hogy megkérdezze őt az előrehaladásról.
- Szia! – mosolygott rá – Nem tudod véletlen, a hat kint étkező játékos melyik szobákban lakik? – intett kifelé – Oto-san megkért, hogy mérjem fel a pótolandó készletet, így benéznék a szobákba, hogy esetleg hiányzik-e valami. Oda tudnád adni a kulcsokat? – kérdezte, majd ha megkapta a kellő információkat és a kulcsokat, bólintott és felsietett az emeletre. Talán túl sok időt is töltött a pincében, így még mielőtt a vendégek visszaérkeznek kell cselekednie. Shota tudta, hogy délután 2-ig nem lesz lehetősége minden szobát alaposan átkutatni, így okosan kellett választania. Emlékezett rá, hogy pár napja Oto-san megkérte, hogy rendezze át a hármas szobát, mert valami előkelőség érkezik. Ha pedig előkelőségekről van szó, Shota önmagát egyértelműen közéjük valónak sorolta. Hátha a vendég felismerte és esetleg hátrahagyott neki valamit! Hiszen odakint is ismerte őt mindaz, aki számít, ez pedig idebent sem lehetett másképpen.
Kár, hogy az ilyen egyszerű, középszerű fogadókba nem igazán jönnek az elit tagjai. Különben már rég szóltak volna neki, nemdebár?
Shota tehát ha tudott, benyitott a hármasba és először csípőre tett kézzel, kelletlen sóhajjal nézett körül. Még mindig zavarta a gondolat, hogy neki magának kell a megoldáson ügyködni, pedig Itoko-san igazán lehetett volna olyan nagylelkű, hogy amíg Shota a szobájában lógatja a lábát, a lány elvégzi a feladatot helyette. De hát mit volt mit tenni, számára úgy tűnik ez jutott most. És még mindig jobban járt vele, mintha koszos tányérokat kellett volna mosogatnia és mások szennyeseit kerülgetve szobát takarítani… A srác egy vállrándítással engedte el a gondolatot. Odalépett az ablakhoz, megnézte a párkányt, a keretet és benézett a függönyök mögé. Gyorsan elhúzta az ágyat, megnézte alatta a padlót, mögötte a falat és magán az ágyon is keresett valamiféle vésett üzenetet, esetleg tollal rajzolt mintát. Felforgatta az ágyneműt, hátha elrejtettek egy papirost a huzat belsejében, bekukkantott a szőnyegek alá, aztán megvizsgálta a szekrényt is, hátha talál benne, a tetején vagy mögötte valamit. Vagy talán épp Narniát egy elrejtett titkosajtó mögött? Shota felröhögött a gondolatra, aztán becsukta a szekrényt, még megnézte a szobaajtót és az amögötti részt is, aztán amit lehetett, visszarendezett, amin pedig már nem lehetett segíteni, azt leírta veszteségként. Például a huzatot, amit nemrég olyan könnyedén szakított szét. Csupán ezután pillantott rá az órára, ha látott a közelben hasonlót és mivel itt is bőven sok időt töltött el, bezárta maga után a helyiséget és leszaladt a földszintre segíteni. Oto-san ugyanis megkérte, hogy „figyelmét a betérő vendégekre fordítsa” – mondjuk azok egy különleges, kerek testrészére, ezt pedig Shota önként és szájhúzás nélkül vállalta. Furcsa, nem? A nap pedig lassan haladt előre. Formás és kevésbé formás fenekek jöttek és mentek, végül pedig – megannyi lecsapolt sör és bor után – elütötte az órát a tizenegy. Shota még futott egy gyors kört a fogadóban, majd bekopogtatott Oto-sanhoz.
- Jó estét kívánok – hajolt meg és húzta elő a napközben összeírt listáját – Úgy gondolom, hogy szükség lenne pár új, modernebb ágyneműhuzatra – kezdte, arcán pedig megjelent az az öreg npc számára megfejthetetlen mosoly, amit az emlékek idéztek elő a fiúban – Illetve tennék két-két fotelt az első emeleti folyosóra az ablakokhoz, hogy aki nem a privát szobában, de a lenti forgatag zaja nélkül szeretne társalogni, megtehesse – ajánlotta – A pincében rendelkezésre áll egy-egy darab, de kellene még.
- Ó igen, és a bor is kezd erősen fogyni. Abból sem ártana rendelni – tette hozzá, természetesen anélkül, hogy megemlítette volna ennek okát: a srác ugyanis zárás után bizony felvitt a szobájába két palackkal, csak az este hangulatának kedvéért. És hogy miért épp kettővel? Amint otthagyta az öreget, már kopogtatott is be Itoko-sanhoz:
- Gyere át most te, híreim vannak – kérte őt és amint becsukta az ajtót maguk mögött, már fordult is a lányhoz - No, találtál valamit? Még nem tudtam az összes szobát átnézni, te melyikeket kutattad át? – tudakolta tőle és közben az ágya alól elő is húzta az első üveget, sokatmondó mosollyal mutatva azt a csaj felé.

Shota az Itoko-sannak nevezett lány formás, kerek fenekét nézte, ahogyan elsétál előtte az ágy felé. A jelenséghez pedig – a srác legnagyobb elégedettségére – immáron semmilyen kellemetlen érzés nem társult.

Hiszen mégiscsak két játékosról van szó, nem igaz?

*Kasumi userrel lebeszélve; maga a felelet az ő reagjában lesz olvasható
A hsz a word szószámlálója szerint 2746 szó, azaz mind a nyolc kört pótoltam és a kilencedik hsz is benne van :3 Jó olvasást és ha valami nem jó, szólj Nishida és javítom! ^^

by **Kasumi** Hétf. Márc. 08 2021, 20:38

Előző nap Kasumi kinyitja az ajtót Oni-channak, de amint belép a fiú eléggé megijed, ahogy betört hozzá és leteperte az ágyra. Szegény lánynak egyből elpirult kissé az arca, de közben érezte az alkohol szagát ahogy áradt a fiúból.
-Nos, ő. Ennek egy egyszerű oka van egyik nap, mikor takarítottam az egyik szobát volt egy kép a falon és miután megérintettem eltűnt, azonban eszembe jutottak dolgok. Például, hogy nem NPC vagyok hanem játékos. Azért néztem körbe sokáig mert kerestem további nyomokat, hogy rájöjjek ki vagyok valójában. - Mondta a fiúnak kissé zavarodottan. Ahogy a Oni-chan közelebb hajolt a lány felé, úgy még jobban zavarba jött. Amint a fiú elkezdte a ruháját pesztrálni illetve ami utána következett Kasumi le lett sokkolva. A sokkhatás miatt a lány csak félig értette amit Oni-chan mondott, de miután befejezte mondandóját a fiú Kasumi észhez tért. A lány paprika vörös arccal nézett a fiúra.
-BAKA!~ - Kiáltotta fel a lány majd adott egy jókora taslit és kirúgta a szobájából, majd rá csapta az ajtót. Nem volt kizárva, hogy az egész fogadó hallhatta Kasumi nagy kiabálását, de így legalább éreztette "szeretetét" Oni-chan iránt.
-Kono hentai. - Szólt ki Oni-channak a becsapott ajtón keresztül. Ezek után a lány vissza feküdt az ágyába még mindig a dühtől vörös arcával. "A régi Oni-chan jobb volt. Ne sok segítségre számítson ezek után." Panaszkodott a lány magában. Majd miután kellően lenyugtatta magát elaludt.

Reggel mikor találkozott Oto-sannal tisztelet tudóan köszönt neki majd megjegyezte az aznapra eső feladatát. Lefele menet találkozott Oni-channal aki bár köszönt, de ennek ellenére a lány nem volt hajlandó viszonozni azt, mivel még mindig ki volt akadva az előző este történt "akció" után. Kasumi egy kicsit sietősen ment le a konyhába mivel aznap reggel még hat vendégre kellett reggelit készítenie. Ezt igyekezett gyorsan és pontosan megcsinálni.
-Ha valóban akarod, hogy segítsek akkor tedd hasznossá magad most a konyhán. - Mondta Oni-channak kissé gorombán. -Ebédnél már nem kell segítened addigra a foraglom is alább hagy szóval oda mész ahova akarsz. - Tette hozzá a lány.

Az ebédet követően Kasumi fel ment a vendégeknek szánt szobák emeletére. Ekkor találkozott ismét Oni-channal. Kissé bosszús volt még de most próbált kicsit nyugodtabban beszélni mivel éppen munkaidőben vannak, bár speciel Kasuminak pont pihenő ideje van.
-A négyes és a hatos szoba foglalt a többi szabad. - Közölte a fiúval. -Oda adom az ötös, az egyes és a hármas szoba kulcsát. - Mondta majd átadta a kulcsokat a fiúnak. -De mire neki látok a takarításnak kérem vissza őket. - Tette hozzá szigorúan. "Nem akarok sok szobát kitakarítani utánad." Mormogta magában a lány. Ezt követően felsétált a szobájába majd ejtőzött egyet amíg neki nem látott a takarításnak.

A pihenő után elment megkeresni Oni-chant, hogy vissza kérje a kulcsokat. Ha megkapta a kulcsokat felment kitakarítani az ötös szobát. Először is kinyitotta az ablakot, hogy egy kicsit szellőzzön a szoba, majd ezután látott neki a takarításnak. Kipakolta a szekrényekből az oda nem kellő dolgokat majd benézett a szekrények mögé is, valamint leporolta a tetejüket is. Benézett az ágy alá is esetleg van-e valami szemét. Kicserélte a huzatot és a párnát is felverte. Ezek után felmosta padlót. Az ötös szoba kitakarításával átnézte azt a szobát amiben járt Oni-chan. Amit ott látott az nem volt az ínyére.
-Csak kerüljön a szemem elé. - Dühöngött magában a lány. Gyorsan helyre tette a huzatot, amit a fiú szépen kidíszített. Szerencsére még volt annyi ideje a vacsora készítés előtt, hogy ezt megcsinálja.

A takarítás után vissza rakott mindent a helyére és lement a konyhába elkészíteni a vacsorának valót ugyan úgy négy főre mint az ebédet. A vacsora készítés után elpakolt mindent ami már nem kellett és felment a szobájába.

Egy órával később kopogásra lett figyelmes. Szerencséjére pont Oni-chan volt az.
-Az ötös szobát takarítottam csak ki, illetve azt a gyönyörű huzatot amit te úgy hagytál. - Mondta látszólag kedvesen, de belül szét vetette a düh. Örömét egy nagy pofon kíséretével fűszerezte meg.
-Nem kérek. - Fordította el a fejét a piától.

by **Nishida** Hétf. Márc. 08 2021, 22:15

Oni-chan: //Előszöris a pótlást elfogadom, a küldetés korábbi szakaszára.// A pincében tett látogatásod meghozza a várt eredményt. Sejtésed helyt álló volt, ami miatt a céhes buliban használt díszítésnek szentelted a figyelmed. Ugyanis az egyik a listán szerepelt egy olyan fegyver is, ami korábban egész biztosín nem volt ott. A tárgy neve Ördög *Fegyver* és amint ráböksz, hogy kivedd a listából eltűnik.
Gratulálok! Feloldottad a második linkedet. Most már tudod, hogy egy Harcművész kasztú játékos vagy. tisztában vagy a szinteddel, a jártasságaiddal és a képességeiddel, vagyis minden statisztikáddal. Viszont a játékban eltöltött eddigi idő emlékei még továbbra is hiányoznak. Ha valamilyen indíttatásból esetleg próbára tennéd, a helyet továbbra sem tudod elhagyni.
Viszont a szobában végbe vitt dúlásnak nem lett eredménye. Mármint azon kívül, hogy adtál egykis plusz munkát Itoko-sannak.
Oto-sannak tett jelentésedet rezzenéstelen arccal hallgatta végig. A fotelekre tett javaslatodon láthatóan eltöpreng, majd biccent. – Rendben, átgondolom a javaslatot. – és ha már itt vagy, akkor rögtön el is igazít a holnapi napra //lásd lentebb//

Itoko-san: A reggeli gond nélkül lezajlik, és azt követően látod amint a két említett vendég a csomagjaikkal távoznak. Az ebéd már neked semmi gondot nem jelent. Ilyen kevés vendég mellet neked ez már olyan könnyedén megy, hogy egy picit több időd is marad pihenni, összeszedni a gondolataid.
Hogy a feldúltságod okán, vagy mert érzed, hogy valaminek történnie kell, nem tudom, de roppant alapos vagy a takarítás során. És nem is kell csalatkoznod. Amikor a párnát rázod fel, a földre hull egy kép, mely egy fiút ábrázol.

A sötét haja, a keskeny arca valahogy nagyon ismerős, és amikor lehajolsz, hogy felvedd, az érintésed nyomán eltűnik.
Gratulálok! Sikeresen teljesítetted a küldetést! Minden emlékedet visszanyerted, és fejed felett megjelent a zöld indikátor. Jól emlékszel a játékban töltött időre is, emlékszel most már arra is, hogy nem Oni-chan az egyetlen bosszantó alak, akivel találkoztál idebent. Innentől kezdve bármikor szabadon távozhatsz az épületből.
Amikor ez megtörténik egy rendszer üzenet érkezik;

Státuszod megváltozott! Keresd fel Oto-sant.

Ha eleget teszel a felszólításnak az öreg a következőkkel fogad a szobájában;
– Üdvözlöm Kasumi san a fogadónkban! Sajnálom, hogy korábban nem tehettem önért semmit, de nagy szükségben vagyunk. Roppant hálásak lennénk, ha az igazi Itoko-san megérkezéséig kisegítene minket. Nem tartana sokáig csupán 3 napról lenne szó. Természetesen a szállását áthelyeztem az 1-es szobába. Amennyiben továbbra is hajlandó ellátni feladatát úgy természetesen a fogadó bért fizet az Ön számára.
Amennyiben hajlandó vagy segíteni, és továbbra is itt maradsz, úgy az alkalmat megragadva elmondja a következő napra a feladataidat //lásd lentebb.//

10.Kör:
Oni-chan: Oto-san röviden vázolja a következő napi feladatodat.
– Egyelőre nincs nagy forgalmunk. Az étkeztetésben nem lesz szükség a segítségedre. A betérő vendégekre sem igazán számíthatunk a holnapi nap folyamán. Ettől függetlenül a bár nyitvatartása alatt legyél mindig a pultnál, a többi időre csak azt kérem, hogy ha Itoko-sannak szüksége lenne rád akkor legyél készséges.
Itoko-san: Amennyiben maradtál akkor az alábbiakra kér meg téged Oto-san.
– Az egésznapi étkeztetés változatlanul a megmaradt négy vendégre kell intézned. Nem gondolom, hogy ez neked problémát jelentene, de ha mégis szólj Oni-channak. Takarítani most nem kell egyetlen szobát sem. – Majd meghajol feléd és megy a dolgára.

Határidő: 2021.03.14.

by **Shota** Kedd Márc. 09 2021, 16:34

Shota nagyokat pislogva, értetlenül bámulta az ajtót és rögtön az jutott eszébe, hogy Itoko-san olyan erővel vágta be azt, hogy ha nem lennének védett övezeten belül, egészen biztosan összedőlt volna a kóceráj. Megtapogatta az arcát ott, ahol a pofon érte, aztán lezser mosollyal dőlt neki az ajtófélfának.
- Szóval te amolyan tipikus japán gimnazistalány vagy, mi? - tudakolta tőle és egy cseppet sem vette zokon a pofont: ha egy lányka zavarba jön vagy esetleg nem érti a helyzetet, általában pofonnal vagy egyéb, erőszakos érzelemkitöréssel reagál, Shota pedig már hozzászokott ehhez. Nagyot sóhajtott és arcát dörgölve, tűnődőn sétált vissza a szobájába: úgy tűnik, ezzel a kis Itoko-sannal nehezebb dolga lesz, mint gondolta.
A csaj pedig még másnap is dühös volt. Shota sokatmondó vigyorral bámulta meg a fenekét, ahogyan amaz elment mellette visszaköszönés nélkül, aztán csak vállat vont és lement Nee-sanhoz, aki legalább nem puffogott egész reggel. Persze tény, hogy Shota nem is adott neki okot rá, de ez a srác számára csupán mellékinformáció volt, ami számvetésre sem érdemes. Pár szóban megbeszélte a lánnyal, hol lesz, aztán lement a pincébe kutakodni - és a zseni detektív már első próbálkozásra talált egy nyomot! Shota önelégült mosollyal dőlt hátra, amint a keze ügyébe kerülő fegyver eltűnt és most, hogy már tudta, hogy ő tényleg egy művész, egyre biztosabb volt csodás képességeiben. Tehát harcművész, és nem mellesleg maga Az Ördög, ha Ördög Fegyvere van - mondjuk a Bűn Ördöge, ezek után pedig a srácnak hamar eszébe jutott, hogy bizony keresnie kéne magának egy angyalt is, akit elcsábíthat. Még keresgélt egy kicsit a helyiségben, hátha talál egyebet is, aztán felballagott a konyhára elkérni puffogi-santól a kulcsokat.
- Oto-san szerint ma nem kell segítenem - mosolygott rá a lányra kedvesen - De ha szeretnéd, itt maradhatok melletted - kacsintott rá és lépett hozzá közelebb, aztán felnevetett és még mielőtt egy újabb pofont kapott volna tért ki a lány útjából és táncolt el az ajtóig - Majd később visszajövök - mondta és amíg a lány a konyhán dolgozott, ő (munkaidő ide vagy oda) a szobájában pihent. Délben aztán, szavához hűen megjelent Itoko-sannál és elkérte tőle a kulcsokat - Köszi. Ne aggódj, visszahozom - mondta még, a kora délutánt pedig a hármas szobában töltötte, nos, sikertelenül. De semmi gond! Van itt még szoba, nem sietnek sehová. Visszafele menet bekopogtatott Itoko-sanhoz és ha kinyílt az ajtó, személyesen adta oda a kulcsokat a lánynak, ha pedig nem érkezett válasz, úgy a küszöbre tette azokat. Végül lement a bárba feneketet bámulni, ami kezdetnek egész jó napzáró programnak ígérkezett... és később belegondolva talán ott, úgy is kellett volna azt abbahagyni. De nem, Shota Oto-san után még benézett Itoko-sanhoz és mily meglepő, már lendült is feléje a következő pofon.
- Szóval így viszonzod, hogy megpróbálok kedves lenni? - kérdezte ártatlan arccal, de kellően önelégült vigyorral - Még bort is hoztam neked - ingatta a fejét tettetett csalódottsággal, aztán ránevetett a lányra és a jobbját nyújtotta felé - Béke?
Persze Shota tudta, hogy ő maga nem fog változtatni a viselkedésén, de a csajoknak tetszeni szokott az ilyesféle ajánlat, mert változást remélnek tőle, a remény pedig egy ideig-óráig még kitart - mondjuk pont addig, amíg Shota feje felett is újra zöld indikátor fog csücsülni, mint a lánynak; ezt a srác nem tudta nem észrevenni. Rá azonban nem kérdezett. Hiszen úgyis maximum egy pofont kapna válaszul, nem?

Másnap - ahogy azt Oto-san kérte tőle - már kora reggel lement Itoko-sanhoz a konyhába és egy ideig nézte, ahogyan a lány a reggelit készíti, tekintetével fel-alá járva a csaj lábaitól a melleiig.
- Van egy jó hírem - kezdett aztán bele, amikor úgy látta, hogy Itoko-san épp végzett a menü első részével - Oto-san megkért, hogy a bárpult nyitásáig legyek a segítségedre - mondta keresztbe font karral, elégedetten és nem, mégcsak eszébe sem jutott, hogy segítség alatt az öreg valószínűleg azt érti, hogy Shota... dolgozzon. Nem, ez nem merült fel a fiúban - másvalami viszont igen, amit szemeinek csillogása és mosolya közvetíthetett csak, meg az, hogy észrevétlenül férkőzött egyre közelebb a neki háttal lévő, pulton foglalatoskodó lányhoz, amíg végül lehelete annak nyakát csiklandozta. A pofonra viszont felkészült, így még mielőtt a csaj feléje emelhette volna a kezét a tányéroktól fogta azt le erősen és határozottan, de cseppet sem erőszakosan.
- Egyszóval segítek neked bármiben, amit csak kérsz - suttogta annak fülébe és mélyen beszívta az illatát... majd elmosolyodott, elengedte a lányt és gyorsan felvette a két lépés távolságot - Csss, még be kell fejezned a reggeli készítését és oda kell adnod Nee-sannak, hogy kivigye - fojtotta bele a lányba a szót azonnal, ha amaz esetleg ki akart volna kelni magából és lazán nekitámasztotta hátát a kandallónak. Ha pedig elmúlt a veszély, azaz Itoko-san folytatta a munkáját, Shota detektívkedéssel ütötte el az időt: végignézegette a kandallót és a körülötte lévő teret, megpiszkálta a hamut is, hátha talál benne valamit, felállt a kandalló szélére és felül is körbenézett, hogy többet lásson. Ezek után útját a pultok felé vette: benézett alájuk, hátha talál valami írást az asztallapok alsó oldalán, majd arrébb rakosgatta a kellékeket is, egyenként megvizsgálva őket és végül átfutotta a felső asztallapokat is. Benézett a tárolódobozokba, kiemelve a tartalmukból egy-egy darabot, megnézte a dobozok alját és oldalát is, végül pedig az üstöt vette szemügyre kívül-belül, hátha talál benne valamit. Még arra is hajlandó volt, hogy elöblítse, hátha a kosz miatt valami elkerülte a figyelmét, dolga végeztével pedig kisétált a fogadó előterébe és előkészítette a bárpult nyitását. Délután kettő és tizenegy között bőven volt ideje azt is átnézni: a vendégek - az a kevés, ami betévedt ide - elégedetten távoztak, Shota pedig, ha épp nem volt forgalom, a bárpult egy-egy részét vizsgálta meg. Kivette és visszatette az üvegeket, hátha rajtuk vagy mögöttük talál valamit, a porosabbakat el is törölte és egyszer a polcon is átfutott a ronggyal, biztos ami biztos alapon. Belesett a pult feléje eső oldalának nem szembetűnő részeire, ha volt valami tárolásra alkalmas tárgy, azt is kiürítette, megforgatta, végignézte a többi polcot és a bárpult nem szokványos részeit is. Közben pedig kiszolgálta a vendégeket és azok fenekét bámulta.
Vajon Itoko-san holnap is itt lesz még, vagy megfutamodik és nem találkoznak többé?

by **Kasumi** Pént. Márc. 12 2021, 16:21

Oni-chan kérdésére Kasumi nem volt hajlandó válaszolni, nem gondolta azt, hogy fontos dolog ilyen lényegtelen dolgot megtudnia.
Másnap reggel a konyhában miközben készítette a reggelit hallgatta a fiút.
-Ne, inkább ne, menj csinálj amit akarsz. - Válaszolt vissza Kasumi, majd folytatta a reggeli készítését. Az ebéd után találkozott Oni-channal.
-Ajánlom különbem bajok lesznek. - Nézett morcosan Oni-chanra. Ezt követően felment a szobájába pihenni.

Kasumi annyira elmerült a gondolataiban pihenő ideje közben, hogy meg se hallotta Oni-chan kopogását. Az ötös szoba takarítása közben, mikor felrázta a párnát kiesett belőle egy kép ami ismerős volt a számára. Miután megérintette eltűnt és vissza tértek az emlékei. Ezt követően kicsit elgondolkodott, hogy melyik srác a rosszabb. Itachi vagy Oni-chan?

Este a vacsora után mikor Oni-chan áthívta Kasumit, már neki is voltak hírei.
-Mivel próbálsz segíteni, azzal, hogy több munkát csinálsz nekem? - Kérdezte panaszkodóan. -Valamint én már megtaláltam az összes emléket szóval bármikor elehetek, ha úgy gondolom. - Nézett Oni-chanra hencegően. -A "béke" pedig csak tőled függ. De akartál valamit mondani. Nem igaz? - Kérdezte a fiút.

A lány másnap reggel bekopogott Oto-sanhoz.
-Jó reggelt. Ha már itt maradok egy pár napot még, lenne egy kérésem. - Tartott egy kis szünetet. -Bizonyos okok miatt kérnék két-három pofon kristályt, ha nem nagy probléma. - Mosolygott ártatlanul Oto-sanra. Ha megkapta a kristályokat tovább állt és lement a konyhába reggelit csinálni. A konyhában ismét találkozott Oni-chanal.
-Nincs szükségem a segítségedre, nézz csak körbe keress emlékeket, jobbat nem tudok mondani. - Mondta a fiúnak. -Viszont annyit megmondanál, hogy, hogy hívnak? Én Kasumi vagyok. - Kérdezte a fiút, majd neki látott a reggeli készítésének. -Mellesleg csak azért kérdezem, mert tudom, hogy nem vagyunk rokonok és nem szívesen hívnálak Oni-channak. - Tartott egy kis szünetet. -Oh, megvan minek hívlak majd. - Nézett a fiúra aki már közvetlen mögötte volt. A lány lefagyva hallgatta a fiút. "Tényleg így fogom hívni, még akkor is, ha elmondja a nevét." Majd miután a fiú hátat fordított, gyorsan elővette a pofon kristályt, majd használta is.

Az ebédeltetés könnyedén ment és ezt követően felment az egyes szobába pihenni jó hosszan mivel még takarítania sem kellett. Pihenés előtt még beszélt a fiúval, hogy ha esetleg szüksége lenne a lányra akkor szóljon.

Este a vacsorát követően oda ment Oni-chanhoz megkérdezni, hogy mire jutott.

by **Nishida** Pént. Márc. 12 2021, 20:17

Oni-chan: a konyhai kutatásod roppant alapos, és mindenre kiterjedő. De sajnos nincs szerencséd itt nem lelsz fel semmi olyat, ami előre lendítené ügyedet. Talán csalódottan tér vissza a pulthoz, de alaposságodból mit sem vesztesz. Ha ezzel az alapossággal látnád el a kötelező feladataidat, már biztos sikeres üzletember lehetnél. Mire végzel a pult csillog a tisztaságtól akár csak az eszközök még a sörcsap is olyan, mint ha frissen krómozták volna /feltéve, hogy van sörcsap. ezen még nem gondolkodtam/. Eredményre azonban ez sem vezetett. Talán csak egyszerűen, még nem jött el a te pillanatod.

Kasumi: /először is bocsi: az előző körben rosszul írtam, téged már mindenki Kasumi sannak szólít/ Oto-san nagyra értékeli azt, hogy maradtál segíteni. Ennek kifejezéseképp felajánlja, hogy amikor kedved tartja, és ellátogatsz hozzájuk a ház vendége vagy egy italra. Valamint kérésedre rád bíz három pofonkristályt.

11.kör:
Oni-chan: Este mielőtt nyugovóra térsz, Oto-san felkeres, hogy elláson a következő napi teendőiddel. /remélhetőleg épp nem a lenyúlt boros palackot szorongatod, mikor belép/ Nem lacafacázik rögtön rá is tér a lényegre.
– Holnap nehéz napnak nézel elébe. Jönni fog egy törzsvendég társaság, akik rendszeresen itt kártyáznak. Szinte biztos, hogy komoly fogyasztásnak nézünk elébe. De mivel a felmérésed alapján feltöltöttük a készleteket, nem lesz probléma. Sajnos azonban a fogyasztással arányosan a rendbontás esélye is nő. Szeretném, ha megtennél mindent, hogy minimalizáljuk a veszteséget. – egy picit kivár, átgondolva, hogy elmondott-e minden lényegi információt, – Ja igen! A fekete hajú kardforgató lánnyal vigyázz! – majd elköszön, és magadra hagy.
A törzsvendég társaság 4 főből áll. 1 nő és 3 férfi. Mind kardforgatók és játékosok. Az idejük nagy részében a köralakú asztalnál fognak kártyázni. rendszeresen fognak italt kérni. Hogy pontosan mi zajlik majd, azt rád bízom. Viszont fontos, hogy a berendezés ne redukálódjon nullára. Törhet egy-két szék, vagy épp korsó. De ne törjön össze minden. Köszönöm előre is!
Kasumi: Este a szobádban vagy és már azt tervezed, hogy lepihensz, mikor kopogtatnak /mint korábban írtam, az 1-es vendégszobába lettél elhelyezve/. Amíg nem felelsz nem történik semmi, majd, ha beinvitálod a kopogtatót akkor Oto-san lép be.
– Kellemes estét Kasumi san! A holnapi nappal kapcsolatban, csak annyi kérésem lenne, hogy a jelenlegi vendégeken felül, várunk pár törzsvendéget késő délutánra-estére. Ha készítene nekik pár egyszerűbb falatot, nagyon hálás lennék. – kérlel finoman. Majd elköszön nyugodalmas pihenést kívánva és magadra hagy.
A falatkákat csak elkészítened kell, felszolgálni /ha szükség lesz rá/ Nee-chan fogja. Ez, Shota, neked is szól.

Határidő: 2021.03.21.

by **Shota** Szomb. Márc. 13 2021, 18:47

Kívülről talán olybá tűnhetett, hogy Shota élvezi a lány puffogását és pofonjait, akár rendes, akár kristályformában kapja azokat - az igazág pedig valahol ehhez egészen közel járt.
- I-to-ko-san - vigyorgott a srác, miközben a kristály után a kandalló tövéből tápászkodott fel és nagyonis örült neki, hogy idebent nem érez fájdalmat - Igen, én sem hívnálak így. Hiszen rokonok között csak nem járja a szexuális vonzalom, nem igaz? - kérdezte, majd leporolta ruháit és hátrasimította a haját - Hívj csak Shinsei-nek - kacsintott és bár mindketten tudták jól, hogy ez japánul mit jelent, Shota azért kíváncsi volt, hogy a lány tényleg képes lesz-e őt így hívni a többiek előtt. Aztán - ahogy azt a lány is ajánlotta neki - elkezdett emlékeket keresni, először a konyhában, felforgatva azt, majd odakint a pult mögött is. Az órák csak teltek, Shota pedig este morcosan vette tudomásul, hogy még mindig itt dekkol, indikátor nélkül, npc státuszban.
- Szia - mosolygott a csajra, amikor amaz odalépett hozzá - Nem, egyelőre nem jártam sikerrel - vakarta meg az állát tanácstalanul - De talán majd holnap - tette hozzá és megnézte magának Kasumi formás fenekét, amikor a lány távozott. Egészen jólesett neki, hogy ennyi heccelődés után a csaj még mindig segíteni akar és veszi a fáradtságot, hogy benézzen hozzá, ezt a gondolatot azonban talán még önmagának sem vallotta volna be nyíltan. Ha Kasumi ennyire segítőkész, talán megnézhetne pár szobát helyette, nem? Végül megérkezett Oto-san is a másnapi feladatokkal, amit Shota csupán egy biccentéssel vett tudomásul és ahogy az öreg elment, előkerült a második üveg bor is. De jó lenne végre kikerülni ebből az istenverte kócerájból!
Így csajozni is szinte lehetetlen.

- Kasumi, ha vége ennek az egésznek, mit szólnál egy randihoz? - kérdezte a csajt másnap reggel, miközben a reggelit készítették együtt és kivételesen ehhez most nem társult semmilyen, pofont érdemlő mozdulat. Nem, Shota megtartotta a megfelelő távolságot és lazán mosolygott a lányra, nos, igazi úriemberként. Mert tudott ő így is viselkedni, természetesen, ha unalmasnak is találta a módszert. Dehát mindent a célért, nem igaz? A válasz után aztán elpakolta a konyhai kellékeket és kisétált a bárhoz, hogy felkészüljön a délutáni fennforgásra. Mert az biztosan lesz, azt érezte - egy valószínűleg dögös fekete nőnél ez máshogy nem is lehetne, ugyebár.
A fogadó előterét hangos röhögés és mámorító ital szaga lengte be.
- Tehát három korsó csapolt sör és egy üveg bor a hölgynek - támaszkodott rá a pultra és alaposan megnézte magának az említett kardforgató melleit; a rendelést leadó, marcona fickó válla felett - Mindjárt készítem is - tette hozzá és halkan füttyentett, hiszen tetszett neki a látvány. Valamiért a srácnak erős ingerenciája támadt kikezdeni a csajjal, pont azért, amit Oto-san mondott: Shota kíváncsi volt, mennyire vad ez a macskanő és ki akarta próbálni. Ez pedig már a harmadik kör rendelésük volt; a hangulat is emelkedett és a kártyák csakúgy repültek az asztalon - ahogy az az agyagkorsó is, amit a vesztes fél a falnak vágott nemrégiben.
- A sörök - tette le a fiú a korsókat az asztalra, a falatkák mellé, amit Nee-san nemrégiben előhozott a konyhából - És az üveg bor. Poharat is kér hozzá, vagy üvegből issza? - vigyorgott Shota a feketehajúra, aki végignézett az npc fiún, majd kikapta a kezéből az üveget és tetejét hozzávágta az asztal sarkához, dugóhúzó helyett - Áh, értem - röhögött fel a harcművész és megfigyelte magának a repedést, ami az asztalon a mozdulat után végigfutott - A károkat természetesen hozzáadjuk a számlához - mondta szenvtelenül.
- He? - érkezett a felelet két helyről is, mire a srác megvonta a vállát.
- Új szabályok.
Az asztal túloldalán lévő férfi felállt a székéről, két marokkal megfogta azt és elhajította a fogadó másik végéig, majd Shota felé köpött.
- Mindig ilyen mérges, ha kudarc éri? - vigyorgott a srác és közelebb hajolt a nőhöz, tüzetesen megnézve magának minden részletet - De persze, van más útja is, hogy kiegyenlítsük a számlát - duruzsolta tovább és finoman megfogta a csaj derekát.
És talán ez volt az, amit nem kellett volna. A következő két percben ugyanis eltört két újabb korsó, egy szék, az asztal tovább repedt és a pult oldala is behorpadt, de csak azért, mert Shota feje ezt nem tehette meg helyette. A srác ilyenkor azért örült, hogy npc és így nem eshet baja, a nő azonban kétségkívül azok közé tartozott, akikkel tényleg érdemes volt vigyázni.
- Kasumi pofonjainál azért tényleg durvább... nem hittem volna... - simogatta meg a tarkóját a fiú, ahol veszettül bizsergett a becsapódás után még jó öt percig, aztán visszamenekült a pult mögé és az este hátralévő részében inkább Nee-sanra hagyta a felszolgálás menetét.

Végül csak eljött a várva várt 11 óra, Shota pedig egy nagyobb sóhajjal zárta be a fogadót és dőlt neki belülről az ajtónak. Az előtte kialakult kép nem volt valami szívderítő: vesztettek két széket és három korsót, a különleges, kerek asztal pedig az utolsókat rúgja. Shota grimasszal az arcán sétált oda és simogatta meg a faszerkezetet majd bökött rá, hátha npc-ként valahogy meg tudja azt javítani. Ezután pedig, egy hirtelen ötlettől vezérelve megnézegette a környező területet alaposabban is, hátha itt rálel valamiféle emlékmorzsára: körüljárta az asztalt, benézett annak alulsó lapjára és megtapintotta a négy lábat is. Szemeit végigfuttatta a (megmaradt) székeken, felállította őket az asztalra fejjel lefelé és végül megnézte a falakat, falakon lévő dekorációs kellékeket is. Ha volt faliszőnyeg, bekukkantott mögéje, a díszpajzsokat a kezébe vette, a páncélokat és egyebeket pedig megérintette. Végül visszahelyezett mindent, letörölte az asztalt, elmosogatta az üres korsókat, poharakat és visszatért a szobájába pihenni.
És ezúttal semmilyen piát nem vitt fel magával: elég fejfájást kapott a mai napra; nem volt szüksége más egyébre az este emlékein kívül.

by **Kasumi** Szer. Márc. 17 2021, 17:29

-Inkább nevezlek Hentai-kunnak mint bármi másnak. - Mosolygott gonoszul a fiúra, majd folytatta az étel készítését. Este Oni-channál egy kicsit gondolkodott, hogy miben tudna segíteni, mert persze annak ellenére, hogy elviselhetetlen perverz nem jó emlékek nélkül élni, ezt tudta jól Kasumi. Ekkor akaratán kívül ismét eszébe jutott Maku, de megpróbált semmi jelét sem mutatni, nehogy Oni-chan valamit félre értsen.
-Hát, nincs ötletem. - Közölte a lány. -Ha eszembe jut valami vagy megtudok valamit akkor szólok. - Tette hozzá majd elköszönt. Este Oto-san kopogott a lány ajtaján a másnapi feladataival. Végig hallgatta majd elköszönt.

Reggel szokásos időben kelt fel és reggeli rutinját követően lesétált a konyhába. Miközben Kasumi készítette a reggelit nem számított Oni-chan ilyesfajta kérdésére és emiatt véletlenül megvágta az ujját.
-Bocsi, de inkább nem. - Válaszolt hátat fordítva a fiúnak, mivel Maku volt az eszébe, most nem is szándékozta volna felpofozni a srácot. "Vajon minden rendben van vele?" Kérdezte magában a lány, enyhe aggódással az arcán. Miután egy kicsit összeszedte magát a lány folytatta a reggeli készítését. A törzsvendégeknek rizsgombócot készített.

A pihenő idejét az egyik asztalnál ülve töltötte, figyelve mire megy Oni-chan a vendégekkel.
-Egy ilyen kaliberű lánnyal nem kellene packáznia. - Duruzsolta magában a lány, majd egyik pillanatról a másikra meg is történt probléma. A lány majdnem elnevette magát, mivel ő is pont ugyan ezt tette volna bár lehet egy kissé finomabban. "Lehet nem gyakoroltam rá elég nyomást rá?" Gondolta magában a lány azt gondolva, hogy a durvább módszer hatásosabb, pedig lehet csak meg kellett volna beszélni, bár tény, hogy a pillanat hevében másképp gondolkodik az ember egy adott szituációban. Hamarabb cselekszik, mint ahogy gondolkodna. Ez mindenkivel megtörténik. A nap végén Kasumi összepakolt mindent a konyhában a vacsora után. Viszont úgy döntött, hogy segít Oni-channak, így egy kicsit össze takarított a fogadóban a nagy balhé után.
-Ha van valami amiben segíteni kell majd szólj, tudod, hol vagyok. - Közölte a fiúnak kissé fáradtan, majd elköszönt és felsétált a szobájába.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Robotizálva

[Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva

Re: [Küldetés] Robotizálva