Re: [Küldetés] Fogolydilemma

by **Aiko** Kedd Feb. 05 2013, 16:32

Ryutoshit nem kellett sokáig győzködni a tervem után, így mindenki elindult a saját útja felé..A csodás tervemről, amin magam is meglepődtem, kiderült hogy téves, ami kissé le is lombozott. A harcművésznek a másik úton kellett folytatnia a küldetést. Elöl mentem, hiszen az éjellátásom erre tökéletes volt. Nem kellett sokat gyalogolnunk, míg nem egy ajtóhoz jutottunk, de ahogy beléptem rajta, a többieket szem elől tévesztettem, és hiába próbáltam visszamenni, az ajtó, mögöttem nem nyílt ki. Ekkor már, egy viszonylag jól kivilágított szobában voltam, melynek a közepén, egy asztal volt, rajta egy kristály, amin keresztül, egy férfi közölte a tényállást, miszerint választanunk kell, hogy kié legyen az a bizonyos ritka tárgy…
- Mi a fene! Nem ezért jöttem…
Elkezdtem fegyveremmel csapkodni az ajtót, egészen kimerültségig, majd kissé le is higgadtam. „Mit kéne tennem? Akarom azt a tárgyat… Ez annyira idegesítő… Talán.. nem az nem lehet… nem tudhatom hogy nem e ezért volt olyan kedves.. a másikat meg nem is ismerem.. lehet hogy ő jobban megérdemelné… azt sem tudhatom biztosan, hogy élnek e még… mi van, ha csak az éli túl, akié lesz a tárgy? Fenébe, fenébe, fenébe! Mindjárt felrobban a fejem….” Fejemet fogva, tovább törtem rajta az agyam, hogy mégis mit kéne tennem… „Muszáj döntenem, ha nem döntök talán örökre itt ragadok, most nem lehetek önző nem igaz?” Egyre hangosabb volt a fejemben a hang, miszerint magamnak kéne kérnem azt a tárgyat. „És ha egy teleport kristály? Mi van, ha csak az jut ki ami megkapja…” Hosszas mérlegelés után, végül, meg hoztam a döntésem, fölálltam az ajtótól, kihúztam magam, majd mondtam.
- A ritka tárgy, legyen…

by **Viola** Szer. Feb. 06 2013, 17:41

Könnyeden lépkedek a folyosón, próbálok nem zajt csapni, hogy akármi is legyen a folyosó végi ajtó túloldalán, ne halljon meg minket, hogy közeledünk. Szó nélkül közelítjük meg a bejáratot, habár eddig sem fecséreltünk sok szót egymásra.
A hátam mögé nyúlok, majd a kezembe veszem a szigonyt, amit magam elé tartok, mint egy katona a szigonyát. Így lépek át az ajtón is, mikor azt kinyitja valaki. A várakozásaimmal ellentétben azonban nem egy gonosz főellenségbe ütközünk, hanem egy egyszerű, ablak nélküli szobába, ami jól meg van világítva a kinti járathoz képest. Alig telik bele egy pillanatba, míg az éjjeli látásom elveszti érvényességét, s a normál fényre áll át a szemem.
Ekkor jövök rá arra, hogy egyedül vagyok a szobában. Gyorsan fordulok egyet a tengelyem körül, de tényleg úgy van, ahogy gondoltam: sehol senki. Az ajtó zárva. Nagyszerű, már megint hova kerültem? Ha itt kinyuvadok, akkor Anat azt sem tudja majd, hogy mi történik velem. Legjobb lesz, ha értesítem...
Amikor azonban előhívnám a menümet, megpillantok a szoba közepén heverő asztalon egy kristályt. Eddig nem is figyeltem, hogy van-e rajta valami, de most igen hívogatóvá vállt. Becsukom a menümet, az üzenet küldést most kihagyom. Ha csak egy kristály van itt, attól nem hiszem, hogy félnem kellene. Ráadásul ismerős darab, mintha már láttam volna. Nekem biztos nem volt még ilyenem, csak a hazateleportálóval volt dolgom, habár még azt sem kellett használnom. Azt hiszem egy bolt kirakatában pihent egy ugyan ilyen valamelyik boltban itt a Kezdetek városában. Már tudom is, hogy mi ez! Egy hangrögzítő kristály. De vajon mi lehet rajta?
Közelebb megyek és megérintem a tárgyat, mire az máris szabadon engedi a rögzített adatot... Egy férfi hangja szólal meg, aki tájékoztat arról, hogy mindenki egy ehhez hasonló szobába került és most választanom kell, hogy kinek akarok adni egy ritka tárgyat. Magamnak, vagy másoknak.
Szemem elé a másik öt játékos arca ugrik be, legalább is, amennyit láttam belőlük, vagy emlékszem rájuk. A döntés igen egyszerű.

by **Tetsuko Jin** Szomb. Feb. 09 2013, 19:17

A titkos ajtót felfedeztük, és már be is léptünk rajta, hála egy éppen arra farmolgató hölgynek, aki némi jutalom ellenében hajlandó volt segíteni nekünk. Tehát elvesztetünk egy tagot, de most nyertünk helyette egy másikat. A szűk folyosón haladva a botomat használtam arra, hogy egyáltalán tudjam, hogy mi volt arra amerre mentem. Nem akartam elesni, vagy esetleg letarolni egy előttem sétállót. Rövidesen egy elágazáshoz értünk, ahol megjelent az a felirat, hogy csak úgy haladhatunk tovább,hogy egységesen osszuk el a csapatot. A Lovag-san felajánlotta, hogy ő itt marad, csak hogy mi tovább mehessünk. Ezzel természetesen nem értettem egyet, de előttem már foglalkozott ezzel pár személy és Kiroku-san már a tettek mezejére is lépett. Tett róla, hogy ne maradjon itt. A módszert nem nagyon díjaztam, de így legalább elérte azt amit akartunk… nem kellett itt hagyjuk a csapat önfeláldozó, piros indikátoros tagját. A Csapatfelosztás is megszületett, hála Fuuko-sannak aki elárulta a kis pet képességét, ami meg tudta sokszorozni magát. Ezzel meg is volt oldva egy újabb problémánkat. A Csapatokat felosztottuk. Megvártam, míg mindenki elindult, majd mentem én is.. Illetve mentem volna. Mert egy láthatatlan fal sikeresen meggátolt ebben.. Amit sikeresen le is fejeltem. Még szerencse, hogy ebben a világban nincs fájdalom és orvérzés, mert akkor most alaposan kijutott volna mindkettőből. Akárhogyan is próbáltam nem tudtam utánuk menni. Már világos volt számomra, hogy a pet nem számított bele az alap létszámba.. ezért nem engedett be, mert ott kettővel többen lettünk volna. Nem tehettem mást.. Elindultam a két lány után.. Kicsit sietősebbre fogtam a lépteimet, mert alaposan beelőztek. Bár ez nem volt olyan egyszerű. Itt is sötét volt, tehát megint visszaminősítettem a botomat fegyverből támasszá. Ellenséges moboknak, de még simáknak nyomát sem láttam, csak pár pókhálóból mentem bele, de az legyen a legnagyobb problémám. Pár perc séta és vakoskodás után megpillantottam a járat végén egy ajtót. Be is léptem rajta tüstént, mert a lányok már bizonyára bementek rajta. Egy kis szobába kerültem.. Az ajtó zárva volt.. ablakok sehol… csak egy asztal volt. Nem estem kétségbe, mert mint mindig, most is volt nálam egy teleport kristály. A többiekért viszont aggódtam egy kicsit. Mivel a szobában nem volt más, csak egy asztal odaléptem és megláttam a rajta heverő kristályt. Fogalmam sem volt, mi az … de mikor megérintettem már minden világos volt. Egy hang szólalt meg a kristályból és ismertette a helyzetet. Megkönnyebbültem, mikor hallottam, hogy társaim biztonságban voltak. Valaki elég érdekes játékot akart játszani velünk. Nem tehettem mást, minthogy belementem. Számomra már egyértelmű volt, hogy kinek is szántam azt a ritka tárgyat. Kicsit azért még elgondolkoztam, majd határozottan kimondtam a személy nevét.

by **Kiroku** Hétf. Feb. 11 2013, 23:32

A csapatok végre létre jönnek, és úgy tűnik a makacs lovagnak ez épp elég ahhoz, hogy felhagyjon ülő sztrájkjával és Kirokuval illetve a Neuro névre hallgató kardforgatóval folytassa az útját. Ez talán elszomorítja, de csak egy kicsit a lányt hisz már kiötlötte, hogy-hogy bírhatná rá Ryutoshit a tovább indulásra, ám ezt most mégsem kell használnia. Sad

A csapat így elindul ám mínusz egy taggal csak. Igen ugyan is a Kuroko-ékhoz beosztott Jin valamilyen oknál fogva nem tud tovább haladni, vagyis arra biztos nem amerre a harcos. Persze a lány nem is foglalkozik vele sokáig inkább az előre haladásra figyel. A hiányzó jártasság miatt ugyan jóformán semmit sem lát a vak sötétben tudja, vagy mondjuk inkább azt, hogy érzi, hogy a járat nem valami tágas. Ezt bizonyítja a sorozatos pókhálókba ütközése is annak ellenére, hogy nem ő az első a sorban.
Az út során furcsa, de egy mob-ba sem ütköznek bele. Persze ennek most a lány kivételesen örül is hisz se páncélja és a barlangfolyosó sem olyan széles, hogy a pallosát kényelmesen használhassa. Végül azonban már nincs is szükség a mob-ok jelenlétére a barlang ugyan is véget ér.
Egy ajtó. Ennyi, összesen ennyi fogadja a harcost és társait. Benyitnak, egyáltalán nem tartják furcsának az ajtó ittlétét. Ám amint, hogy belép, a lány szem elől téveszti két hímnemű csapattársát, ráadásul amint beljebb sétál, az ajtó is becsukódik mögötte, melyet még pallosa sem képes áttörni harmadszori próbálkozásra sem. Csak miután elteszi, a fegyverét akkor látja meg a Kiroku a szobát bevilágító kristályt. Nem látott még ilyet mégis inkább kezével érinti, meg mint sem fegyverével próbálja meg szétzúzni. Amikor megérinti a kristályból egy ismerős hang szól ki. Hosszú monológja végén pedig felteszi a kérdést: „… kit illet meg a jutalom?” A lány számára egy pillanatra fogós kérdésnek tűnik ám aztán hamar eszébe jut egy név, így ajkai szólásra nyílnak…

by **Cardinal** Kedd Feb. 12 2013, 05:32

- ...Kiroku kisasszonyé.
- Jin-san.
- ...Ryutoshi Kurasaié.
- Magamnak akarom.
- Fuuko-san.
- Fuuko Shinatsu.

Miközben hat különböző szobában hat különböző alak mondta ki a választottja nevét, a küldetésadó ujjait összefonva üldögélt egy fogadó szobájában, hat monitorkristályát tanulmányozva. Megcsóválta a fejét és barátságos, atyai mosolyra húzódtak az ajkai. Ahogy a béta teszt alatt, most is sikertelenül végeztek tesztalanyai. Igaz sokféle módon bukhattak el, hiszen kedvező végkimenetel esetén még a petje is útjukat állta volna, de most nem volt rá szükség, hogy a nagydarab szörnyeteget odateleportálja a keskeny folyosóra és elzárja az útjukat. Mindazonáltal ő maga felkerekedett, hogy mire kiérnek választottjai a kazamatából, addigra ő ott lehessen a kapunál és üdvözölhesse drága sportjának alanyait.

Miután kimondtátok a neveket, semmi sem történik az égegyadta világon. Legfeljebb annyi, hogy immár ki tudok menni az ajtón, amelyiken bejöttetek, feltéve ha megunjátok a várakozást a csendes, levegőtlen szobában. A kristályt akár magatokkal is vihetitek, ha akarjátok, elvégre semmi sem akadályozna meg titeket ebben. Miután kiléptek az ajtón, ismét a félhomályos folyosókon találjátok magatokat az ajtó előtt és ha megteszitek az utat visszafelé, összefuthattok a másik csapatba került társaitokkal. Nem állja utatokat semmi kifelé menet, így nyugodtan megbeszélhetitek a történteket, ha akarjátok vagy éppen háboroghattok. Ha ellenőrzitek az inventory-tokat, nem találtok benne új tárgyat, habár erre talán legfeljebb csak Vio számíthat, hiszen ő volt az egyetlen, aki pályázott a ritkaságra.

A kazamatába visszatérve rajtatok áll, mihez kezdtek, így ki-ki habitusa és életpontjai arányában dönthet a távozás vagy a maradás mellett. Akármerre indultok, vár rátok még egy-két tucat ilyen-olyan kobold, ám csak azok szembesülhetnek a jól fésült férfival a torony kapuja előtt, akik ott és akkor hagyják el az épületet.
- Bizonyára vannak kérdéseitek, ám engedjétek meg, hogy előbb szóljak pár szót. Először is köszönöm, hogy részt vettetek tanulmányomban. Bevallom ti vagytok az első csoport, ahol csak egyvalaki volt önző, de az sem gyakran fordul elő, hogy valaki olyasvalakinek adná a ritkaságot, aki nem a saját csapatában van. Sajnos utóbbi szabályellenes - előbb Violetára, majd Kirokura utal illetve pillant, majd folytatja a magyarázatát.
- Nem kertelek: kudarcot vallottatok, egyik trió sem tudta eldönteni, ki érdemli meg a ritka felszerelést. Fáradozásotok azonban nem volt eredménytelen. Te, te, te és te, kérlek gyertek közelebb! - mutat sorban Neurora, Ryutoshira, Fuukora és Jinre, majd lehívja a menüjét, letelepszik a fűbe és maga elé "varázsol" néhány fegyvert és felszerelést.
- Ezek nem ritka tárgyak, bármelyik boltban megkaphatjátok őket, feltéve ha jó helyen keresitek. Mivel önzetlenségeteknek nem lett nyertese, így kárpótlásul választhattok egyet ezek közül. A versengő kisasszony a szabályaim értelmében üres kézzel kellene távozzon, és természetesen a szabályszegést sem tudom honorálni. Ha elfogadjátok egy bogaras úr ajánlatát, egy vacsorára szívesen meghívlak benneteket azért - tekint ki a két lányra mosolyogva, majd visszafordul a négy jutalmazottja felé és egy kézmozdulattal fejezi ki a gesztusát hogy tiétek a pálya. A következő tárgyakat találjátok a férfi előtt a fűben, reagotokban írjátok le, mit választotok:

- Életlen Katana (+2 erő +1 fegyverkezelés +1 gyorsaság) - kardforgató spec
- Stramm *Kopja/Rövid Kard/Buzogány* (+3 erő +2 páncél) - lovag spec
- Hosszú Irányítópálca (+2 irányítás +2 élet) - állatidomár spec
- Míves *fegyver* (+3 fegyverkezelés +1 erő) - harcművész spec
- 2x Vas Sisak (+7 páncél)
- 2x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
- 2x Láncruha (+7 páncél)
- 2x Vastalpú Bakancs (+2 erő +2 gyorsaság)
- 2x Erős Koboldgyűrű (+4 fegyverkezelés)

Utolsó kör!

(ha valaki nem tart a csapattal és ottmarad a kazamatában vagy éppen teleport kristállyal hazamegy, azt az NJK később, de még aznap felkeresi ugyanezzel a mondanivalóval és választási lehetőséggel)

by **Fuuko Shinatsu** Kedd Feb. 12 2013, 15:31

A választásom a harc művészre esett,mivel a küldetés során rengetegszer került halál közeli élménybe, megérdemelte a ritka tárgyat. A válaszom után nemsokkal egy pillanatnyi reccsenésre lettem figyelmes. Az ajtó melletti jobb sarokba húzódva vártam pár percig, végül a fegyveremmel lenyomtam a kilincset. Igazam volt az ajtó nyílásának a hangját hallottam. Miután megbizonyosodtam arról hogy semmi sincs a látó teremen belül ami csapdának vagy ellenségnek tűnik elindultam a folyosón. Útközben senkivel sem találkoztam, azonban biztos voltam benne hogy mindenki rendben van és élve kijutott a kazamatából. Minimális élet vesztéssel sikerült kijutnom a szabadba. Nagy levegőt vettem. - Végre friss levegő, már azt hittem sohasem jutok ki azokból a hideg, poros folyosókról. - A szemem még egy kicsit bántotta a nap. A torony kapuja előtt egy ismerős figurát pillantok meg. Közelebb érve már felismertem hogy ő az akitől a megbízásunkat kaptuk. Köszöntött engem és a kiérkezőket, és belekezdett egy rövidke magyarázatba amit meglepve hallgattam végig. Miközben beszélt egyre világosabbá kezdett válni a küldetés és az hogy miért “csak nekünk” mondta el. A csapatból néhányunkra rábökött és leült a fűbe és előhívta a felszereléseit és szépen kirakott néhány tárgyat maga elé.
“...kárpótlásul választhattok egyet ezek közül....” jelentette ki. A figyelmem a Hosszú irányító pálcán akadt meg. - É-én ezt választanám. A válaszom után rögtön nyúltam is a választott tárgyam felé mosolyogva, és illedelmesen meghajlással nyilvánítottam ki a köszönetet. A jutalmam megszerzése után elköszöntem a többiektől is és elindultam vissza a Kezdetek városába.

by **Aiko** Kedd Feb. 12 2013, 22:28

A lovagra esett a választásom, hiszen képes lett volna feladni a jutalmat, azért hogy mi tovább juthassunk. „Lehet hogy csak információi voltak, és így akart szert tenni erre a tárgyra.” Amennyire megismertem, ezt a gondolatot, vele kapcsolatban el is vethettem, hiszen mindig ott volt mikor kellett, és nagyon jól állta a sarat. Azonban a név kimondása után, semmi nem történt, csak ültem és vártam. Egy idő után, beleuntam a várakozásba és indultam, hogy megint püföljem az ajtót. Ám ekkor láttam, hogy résnyire kinyílt, boldog voltam, hogy kijuthatok. Mielőtt kiléptem volna a szobából, még visszanéztem, és láttam a kristályt az asztalon. „Ez még hasznos lehet, jobb lesz, ha magammal viszem.” Felkaptam, és elindultam ki a kazamatából, gondolván, mindenki jól van. Reménykedtem, hogy elegendő élettel rendelkezek, ahhoz hogy kijussak innen. El is indultam, futva, és védtem magam a szörnyek támadásai elől. Kijutásom után, a már kristály által korábban kivetített arcot láttam. A fura fickó, két lányt is leszidott, mint kiderült, nem helyesen cselekedtek a szobában. Majd magához hívott néhányunkat. Kíváncsiságból, közelebb léptem, bár legszívesebben megütöttem volna azt az alakot, hogy ilyen dolgokkal szórakoztatja magát. Mikor kiterítette elénk, a lehetséges jutalmakat, egyszerre minden dühöm elszállt, ezzel teljesen lekenyerezett. Legjobban közülük a Hősi Köpeny tetszett meg, így hát azt választottam.
- K-köszönöm.
Mondtam, majd magamra terítettem újdonsült köpenyem.
- További jó játékot, és kérlek, ne haljatok meg.
Mondtam, majd elhagytam a helyszínt. A lány önzősége, már már természetes emberi viselkedésnek számíthatott. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy átadom neki a jogot a tárgyra, de sajnálatos módon ennyire önzőnek kell lennem, ha túl akarom élni, ebben a játékban.

by **Tetsuko Jin** Kedd Feb. 12 2013, 22:56

A furcsa szobában a furcsa kristályból szóló emberke utasításait követve kimondtam annak a nevét akinek azt a ritka tárgyat szántam. Nem volt más, mint az a lány aki igaz először levegőnek nézett, de később mikor komolyan megsérültem akkor már felajánlotta saját potionját. Miután ezt megtettem az illető elhallgatott… hmmmm.. roppantul furcsálltam a dolgot és csak vártam pár percet, de semmi sem történt….. Unalmamban körbe jártam a szobát… semmi.. Mikor viszont az ajtóhoz léptem, amin beléptem, és megpróbáltam kinyitni, most sikerrel jártam. Úgy tűnik elég volt egy név kimondása ahhoz, hogy szabadulhassak ebből a kicsi és nyomasztó szobából. Amit meg is tetem… elgondolkodtam azon, hogy esetleg használom a teleport kristályomat, de nem.. Érdekelt az, hogy a többiek vajon hogyan vannak… Így elindultam visszafele azon az úton, amin jöttem.. Természetesen megfordult a fejemben az is, hogy ők használták a kristályt. Bár elég nehéz volt.. így majdnem vaksötétben.. Botorkáltam jobbra, ballra… faltól falig… nagyon nehéz volt mire kiértem a titkos járatból. Majd elindultam kicsit sietősen visszafele azon a járaton amin jött.. // ha valakivel találkozik, akkor természetesen vele// Alig egy-két koboldba ütköztem csak bele… nyílván valaki lekaszálta őket előttam, vagy valakik, akik nagyobb szintűek voltak.. bár nálamnál nagyobb szintűnek nem volt nehéz lenni.. Mert még mindig a legalacsonyabb szintet tapostam. Könnyű utam volt így visszafelé és végre elértem a kijáratot.. hmmm.. Nagyot szippantottam a friss levegőből… kellemes érzés volt.. sokkal kellemesebb, mint a torony dohos levegője.. a titkos járatról meg már nem is beszélve. Páran már itt vártak és egy különös emberke is.. de amint megszólalt már fel is ismertem a hangját neki.. Ő volt az aki a kristályon keresztül beszélt hozzánk. Figyelmesen hallgattam meg a magyarázatát.. és mi tagadás.. kicsit meglepett a dolog. ez csupán.. valamiféle teszt volt egy tanulmányhoz… mit nem mondjak.. azért lehetett volna szólni erről pár szót.. de ez van.. ezt kell szeretni. Mikor közölte, hogy elbuktunk.. egyáltalán nem érezte rosszul magam.. ha a győzelemhez az kellett volna, hogy legyek önző, akkor talán jobb is, hogy ez lett a vége. De azért gondolt ránk.. valamilyen szinten és előpakolt egy pár tárgyat vigaszdíjként.. Pár ember után én is odaléptem
- Arigatou.. akkor nekem is egy hősi köpeny lesz- feleltem és be is tettem az inventorymba.. Legalább megérte nekem is egy kicsit..

by **Kiroku** Szer. Feb. 13 2013, 23:33

A lány némán áll és a kristályt fürkészi. Újra átgondolj, és úgy hiszi válaszával kapcsolatban, hogy jól döntött. Majd továbbra is csak áll és a kristályt nézi amint fényét ontja a fából készült asztalon. Nem történik semmi. Már nem is számolja, hogy mennyi perce álldogál és vár arra, hogy történjen valami. Ám türelme a végéhez közelít, így nem meglepő, hogy a várakozást megunva fordul, háttal az asztalnak majd újfent megpróbálja kinyitni, vagyis inkább kitépni az ajtót a helyéről. Ám az ahelyett, hogy leszakadna, a helyérő inkább csak kinyílik. A lány nem csodálkozik sokat, csak megfordul, lekapja az asztalról a fényes tárgyat, majd azzal világítva meg az utat kifelé menet. Útközben társaival is összefut, így már csapatba verődve mennek tovább. Mikor kiérnek a fáklyasorral ellátott folyosóra Kuroko egyszerűen csak elhajítja a fénylő kőzetet, mivel itt kint már nincs szüksége rá. Áthaladva az első pihenőszobán a lány már készen álla koboldok fogadására, de azok nagy meglepetésére egyáltalán nem jelenik meg. Egész végig így menetelnek. Habár befelé menet folyton rohamozták őket most már egyáltalán nem látni egyet sem.
A kazamatából kitérve aztán nem akárkibe botlanak bele. A férfi áll előttük, az a férfi, aki felhívta figyelmüket erre a nem mindennapi kazamatára.
~ Hogy, szabályellenes?…tch… és akkor? ~ játszódik le a gondolat a lány fejében, amikor a férfi tekintete ráirányul. A lány bár nem mutatja ki, igen csak dühös hogy megbuktak ám az még inkább, hogy ő maga nem juta hat hozzá egy eszközhöz sem habár nemrégiben még szerény is volt pedig magának is kérhette volna a ritkaságot. Végül az öreg vacsora meghívását nem fogadja el csak egy „Tch…” hang közepette elfordul, a csapattól majd lassú léptekkel távozik.
- Ja ne… – int még egyet karjával, majd kicsit gyorsít léptein és vissza indul a városba, hátha ott talál magának olyan questet melyen szerezhet is valamit.

by **Viola** Csüt. Feb. 14 2013, 19:14

- A ritka tárgyat magamnak akarom... - mondom ki egyszerűen a választásomat. Óhh, esetleg meglepődött valaki? Itt vagyok a föld alatt egy halom ismeretlennel, akikkel életemben nem találkoztam még és ha elém raknak egy ilyen kérdést, akkor az csak természetes, hogy nem másnak fogom átpasszolni a lehetőséget, jelen esetben az állítólagos nem mindennapi ritka cuccost...
- Miért nem történik semmi? - kérdem a kristályra bámulva, mintha választ várnék tőle. Persze ez lehetetlen, nem egy kommunikálós tárgy van előttem, hanem csak egy olyan, amire korábban mondták fel a szövegelést. Hmm, lehet, hogy magammal kellene vinnem, mert most felvette a válaszomat és majd ezzel bizonyítom a döntésem? Egye fene!
Felkapom az asztalról a hangrögzítőt, majd az ajtóhoz sétálok. Nem nagy meglepődésemre valóban nyílik az ajtó, tehát nem kellett is kellett volna semmilyen válaszra várni. Belököm, majd a többiekkel együtt megindulok kifelé, de senkihez sem szólok. Igaz nem is kérdezik, hogy kit választottam, de azt hiszem megmondanám nekik a választ.
Kiérve a kazamatából, egy férfi áll elénk. A többieknek úgy tűnik ismerős alak lehet, mert máris dumálásba kezd. Homlok-ráncolva, értetlen fejjel hallgatom végig, miközben rajtam kívül mindenkit "megdicsér" és fegyverekkel vagy más tárgyakkal látja el őket. Nem is akármilyenekkel! Mellettem egyetlen lány nem kap tárgyat, aki sértődötten, s mérgesen el is vonul.
- Mi a franc..? - mordulok rá az öregre, aki ráadásul egy pofátlan vacsora meghívásra is invitál. Idegesen előrántom a szigonyomat, s felé mutatok a hegyével.
- Szóval nem kapok lópikulát sem, mert nem játszottam a kisangyalt? Te görény! - kiáltom, majd egy villámgyors teleportálást követően ott termek mellett és ha bírom, akkor jó erősen belevágom az oldalába a szigonyt, hagy tudja csak meg, hogy kivel cseszett ki. Nem egy kispályás ringyó vagyok, hanem a Primus Domina!
Aztán még egy teleportot felhasználva elugrok pontosan tíz méter messzire. Ez a képességem hatótávolsága ennyi ponttal, de mostanra megteszi. Az a kutya most szépen felkerült a fekete listámra. Ha legközelebb találkozunk, az biztos, hogy elválasztom a fejét a testétől! Hogy most miért nem? Azok a kis nyamvadt újoncok annyira úszhatnak a boldogságban, mert kaptak egy halom kimondottan erős cuccot, hogy a végén még annak a nyomorultnak az oldalára állnának, hogy segítsenek neki. Ezt viszont nem fogom megkockáztatni...
- Adios! - vetem oda idegesen, aztán határozott léptekkel haza indulok...

by **Ryutoshi Kurasai** Pént. Feb. 15 2013, 23:17

- Kiroku kisasszony!
Nem történt eddig semmi sem. Lélegzetem kicsit felgyorsult, mivel kicsit kezdtem elveszteni nyugalmamat. Behunyom szememet, és törökülésbe ülök le. Meditálásba kezdek, hogy ne uralkodjon el a hangulat. Ahogy szívom be a levegőt, és fújom, ki ismét nyugodt vagyok, ám még mindig csukott szemmel várok. Ekkor halk nyikorgás, és észreveszem, hogy az ajtó nyitva. Úgy látszik, már nem látnak szívesen. Szótlanul feltápászkodok, majd ellenőrzőm fegyverem. Bár tudtam, hogy az itteni fegyverek nem mennek tönkre, ám berögződés, mivel kitudja mikor kel lába a fegyvernek. Miután biztosra vettem, hogy nem esett semmi baja, így az életsávomra pillantottam. Bár nem volt a maximumon, még van néhány HP pontom trükkös bravúrok teljesítésére. Miután kiléptem a már ismert sötét ösvényen haladtam visszafele. Tisztán emlékeztem az útra, ám még így is majdnem elestem néhányszor. Már majdnem visszaértem a kiindulási helyemre, mikor is észrevettem, hogy a társaim már régen jelen vannak ott. Megszaporázom lépteimet, és futásnak eredek. Mikor végre elértem a többieket csalódottan nézem, hogy egy-két személyről lekéstem. Nos, ez nem húztam fel magamat. Utolsó voltam. Én értem ki utoljára. Ettől kicsit kellemetlenül éreztem magamat, de hát mit van mit tenni. A küldetést ajánló személy közölte velem (mivel a többiekkel már közölte) a történteket. Hiába buktuk el a próbáját, nem változtattam meg a véleményem, miszerint megérte, mivel a többiek kaptak valamit.. legalábbis majdnem mindenki. Mivel mások már nem törődtek az itemekkel, így rájöttem, hogy ők már biztosan választottak. Jól megnéztem a felszerelést, és kiválasztom azt a bizonyos felszerelést, ami érdekelt.
- Stramm Buzogányt szeretném uram. – majd miután elvehetem – Köszönöm! – ezután a többiek felé fordulok – Viszontlátásra. További jó játékot.. ha szabad ilyet mondanom. – és ezzel továbbindulok.

by **Cardinal** Szomb. Feb. 16 2013, 01:59

Neuro keresés jártasságára dobok. Hetes vagy nagyobb dobás esetén (nulla tízesnek számít) kap a jártassága után jutalmat.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Feb. 16 2013, 01:59

The member 'Klein' has done the following action : Kockadobás

'10 oldalú kocka' :
[Küldetés] Fogolydilemma - Page 2 4670869989_3135d37e8a_s

by **Cardinal** Szomb. Feb. 16 2013, 02:25

A férfi rendületlen mosollyal nyugtázza a reakciókat, még Kiroku sértett távozásánál is csak megértően bólogat. Ami pedig Violetát illeti, az ő támadása miatt sem zavartatja magát különösebben, barátságossága rendületlenül kitart aközben is, hogy ki tudja honnan, de egy pókhálóból szőtt ragacsos védőpajzs állja a szigony útját, melyből éppen csak ki lehet rángatni a fegyvert anélkül, hogy beleragadna.
- Sajnálom, hölgyem. Talán majd legközelebb. Még biztosan találkozunk! (: - válaszolja végül, utána szólva a feldúlt lánynak, majd a többiek felé fordul.
- Köszönöm nektek a lelkes részvételt, remélem nem bántátok meg, hogy elfogadtátok a küldetésem. További sok szerencsét mindenkinek! - hajol meg, majd begyűjti a földön maradt tárgyakat és ahogy mindenki más, ő is tovább indul, vissza a városba.

Elhasznált egy mini potit (+5 HP) a küldetés folyamán: Neuro, Kiroku és Jin

Jutalmak

Mindenki kap:
- 1x Hangrögzítő Kristály (rögzíti és visszajátssza a vele felvett hangokat)
- 35 xp-t a küldetés teljesítéséért
- 20 aranyat a Kobold Harcos mob felfedezéséért

Violeta del Sanchez és Kiroku:
- 50 arany a küldetés teljesítéséért

Fuuko Shinatsu:
- 25 arany a küldetés teljesítéséért
- Hosszú Irányítópálca (+2 irányítás +2 élet)

Neuro:
- 25 arany a küldetés teljesítéséért
- Gyors Futás Kristály (aktiválása után a használója egy körig akármilyen felületen sétálhat és gyorsasága megnő 4-el)
- Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)

Tetsuko Jin:
- 25 arany a küldetés teljesítéséért
- Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)

Ryutoshi Kurasai:
- 25 arany a küldetés teljesítéséért
- Stramm *Kopja/Rövid Kard/Buzogány* (+3 erő +2 páncél)

Artes Liberales céh:
- 6 xp a tagoknak
- 30 arany a céhbankba

Liberators céh:
- 5 xp a tagoknak

Angelic Voice céh:
- 3 xp a tagoknak
- 20 arany a céhbankba

Érceket, növényeket és recepteket KA fog osztani Very Happy

Ahogy Victor, úgy én is köszönöm a részvételt, remélem élveztétek a kalandot! Lezárom a küldetést!

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Feb. 18 2013, 01:47

Kurasai: Érclátás: 9 -> 17, Növénylátás: 1 -> 9, 3 Munkálatlan Bőr, 2 Rubint, 2 Vasérc, 1 Halvány Rubint, 1 Holdkő, 1 Sida Kő, 1 Bronzérc, 5 Faeno Levél, 7 Barna Gomba, 2 Kis Tövisgyökér, 5 Tövisgyökér, 1 Vörös Pitypang

Violeta: Érclátás: 1->9, Növénylátás: 1->9, 6 Vasérc, 1 Holdkő, 2 Munkálatlan Bőr, 3 Halvány Rubint, 1 Bronzérc, 4 Sida Kő, 2 Faeno Levél , 4 Tövisgyökér, 3 Kis Tövisgyökér, 2 Kristálylevél, 3 Vörös Pitypang

Kiroku: Érclátás: 14->22, 7 Vasérc, 5 Halvány Rubint, 1 Rubint, 2 Sida Kő, 2 Munkálatlan Bőr
Fegyver receptek: Míves *Fegyver* Recept, Életlen Katana Recept

Jin: Érclátás: 1->9, 5 Vasérc, 2 Munkálatlan Bőr, 4 Bronzérc, 1 Holdkő, 5 Sida Kő
Páncél receptek: Bőr Cipő Recept, Tünemény Gyűrű Recept

Neuro: Érclátás: 9->17, Növénylátás: 1->9, 4 Sida Kő, 3 Bronzérc, 4 Munkálatlan Bőr, 5 Vasérc, 4 Halvány Rubint, 3 Kis Tövisgyökér, 4 Faeno Levél, 4 Barna Gomba, 4 Tövisgyökér, 1 Örökké Lángoló Tulipán, 1 Vörös Pitypang

by Ajánlott tartalom