Re: [Küldetés] Fogolydilemma

by **Kiroku** Vas. Feb. 03 2013, 14:54

Köszönhetően annak, hogy az idegen csatlakozik hozzájuk Kuroko-jék már elegen vannak ahhoz, hogy bejuthassanak a tenyérzáras ajtón. Amint bele illesztik, a lenyomatokba a kezüket az ajtó kinyílik orron csapva a harcost és mindenki mást is a dohos levegővel. Bár a lány nem adja jelét annak, hogy zavarná, a rossz ˝ízű˝ levegő ám ez valójában nem így van. Sőt mi több semmi kedve még több ideig beszívni, viszont a küldetést végig akarja vinni. Az eddigi mobokkal való harca nem volt annyira izgalmas még annak ellenére sem, hogy a páncélját teljesen levitték és még potiznia is kellett. Viszont a lány bízik benne, hogy talál sokkal izgalmasabb ellenfeleket, vagyis legalábbis ezen gondolkodik miközben a teljesen sötét alagúton halad át követve csapattársait.
Kisebb menet után aztán az alagút kettéágazik és ezzel együtt problémák is felmerülnek. A csapatot egyenlő arányban kéne ketté osztani viszont ez páratlan számuk miatt lehetetlennek tűnik. Vagy még sem? A lány, akivel elsőnek találkozott a bejáratnál hamar felveti, hogy a speciális képessége a klón gyártás így a hétből hamar nyolc főt tud varázsolni. A probléma így kezd megoldódni, főképp miután a piros indikátorosok egyike még el is osztja ésszerűen a csapatoka, miután közöljük vele a szintünket.
Viszont újabb probléma mutatkozik meg a makacs lovag képében, aki nem szándékozik tovább haladni. Persze Kiroku megvárja, hogy mit reagál a kardforgató tervére, viszont ha akkor sem hajlandó feltápászkodni és velük tartani majd Kuroko megteszi helyette. Bal kezével megragad a férfi ruházatát a tarkójánál és szépen maga után vonszolja, ami nem esik nehezére az Erő képzetségére osztott pontoknak és súlyemelés jártasságának köszönhetően. Viszont ha még ez után is akadékoskodik, akkor felajánlja a lovagnak érzelemmentes – és pont ezért igen csak komolynak tűnően – hogy egy csapással eltávolítja a karjait vagy lábait, mivel a leírás nem írja ki, hogy minden tagnak meg kell lennie az összes végtagjának, ráadásul, ha egy csapással intézi el az amputációt, akkor attól sem kell félnie, hogy a férfi élete lenullázódik… remélhetőleg.^^

//A makacs lovagnak: Ez nem meggyőzés ez fenyegetés, és halál komoly. XD //

by **Tetsuko Jin** Vas. Feb. 03 2013, 22:06

Hála az egyik frissen csatlakozott vörös indikátoros játékosnak, egy rettentően rossz, negatív dologban volt részem, aminek következtében még a gyomrommal sem bírtam és ki kellett ürítenem a tartalmát. Inkább nem is szándékozom ezt az emléket felidézni soha többé. Mikor összeszedtem magam elindult a kis csapat. Pár lépés távolságot azért tartottam attól a furcsa küllemű fiútól, akinek nem behatárolható a szexuális beállítottsága. Mikor elértünk egy újabb állomáshoz, egy kis problémába ütköztünk. Egy ember mínuszban voltunk ami nagyon nagy gondot jelentett, de szerencsére egy hölgy érkezett meg a felsőbb szintektől és a többiek kedves szavainak és a lány minimális kapzsiságának hála elvállalta a hiányzó kéz tulajának szerepét. Mikor mindannyian megérintettük a falat akkor a titkos átjáró megnyílt, ami miatt mind itt voltunk. A levegő nagyon dohos és áporodott volt.. Első szippantásra sikerült is letüdőznöm, ami egy nem túlvonzó fintort csalt az arcomra. Azonban ennyitől még nem hátrálhattunk meg és elindultunk a titkos járaton. Bent nagyon sötét volt, jómagam a botommal tapogatóztam, mint a vakok és így legalább azt tudtam, hogy van-e valami előttem, vagy nincs amiben esetleg eleshettem volna. Végig hátul haladtam. Én voltam a sereghajtó mint eddig is és csak loholtam a többiek után. Egy ellenséges teremtménnyel sem találkoztunk, csak sétáltunk hosszú percekig az egyenes és nem túl tágas, sötét, dohos folyosón. Voltam már ennél jobb helyen is, de nem járt érte semmi. Itt talán vár rám egy kis exp és arany is. Az éjjellátók mentek elől és vezettek minket vakoskódokat.. Eddig egészen jól működött ez a rendszer, de ha harcra került volna a sor.. akkor nem tudom mi lett volna a vége. A vakharc nem az erősségem, sőt.. semelyik harc sem. Így meneteltünk, míg egyszer csak egy elágazáshoz értünk és egy újabb felhívás érkezett miszerint egyenlő számban kellene elosztani a csapatokat és úgy továbbhaladni. A Lovag-san megmakacsolta magát és eldöntötte, hogy ő nem jön velünk, majd a kedves idomárlányka Shinatsu-san ismertette velünk kis állatkája képességét amivel ez a probléma is egy csapásra megoldódott volna. Az ijesztő Őszhaj-san pedig előállt egy csapatfelosztással ami erőben nagyjából egyensúlyban volt. A később becsatlakozott lány akinek nevét még nem tudtam és a kedves Shinatsu-san lesz egy csapatban a megkettőzött pettel, míg mi a másikban. Ellenvetésem nem volt. Megfelelőnek tűnt ez a csapat elosztás és amúgy is az a legfontosabb, hogy mindannyian élve térjünk vissza. Szótlanul álltam csak és vártam, hogy az én csapatom meginduljon az egyik irányba… A Lovag-sanért már nem kellett aggódni. Kiroku-san megoldotta ezt a dolgot. Bár nemes célok vezérelték, azért valamivel finomabban is bánhatott volna a fiúval, de a cél szentesíti az eszközt. Semmiféleképpen nem hagytam volna itt őt egyedül.

by **Cardinal** Hétf. Feb. 04 2013, 21:02

Vio, Fuuko és a petek gond nélkül el tudnak indulni a maguk elágazásán, ám Neuro terve abban a pillanatban megszűnik jónak lenni, hogy Jin megpróbálja követni a Neuro-Kiroku-Ryutoshi triót. A harcművész ugyanis beveri az orrát egy láthatatlan falba, és vörös Warning felirat villan fel előtte arról tájékoztatva őt, hogy csupán hárman tartózkodhatnak egyszerre a folyosón, ahová szándékozott belépni. Ha a másik irányba próbál menni, akkor nem ütközik akadályba, képes követni a két lányt és a békákat. Innen talán nem jelent nagy gondot kitalálni, hogy a petek bizony egyáltalán nem számítanak bele kis csapatotok létszámába, ahogy a belépéshez sem fogadta el Kau tappancsát a rendszer.

Talán némi meglepetésre nem ütköztök nagy ellenállásba, sőt tulajdonképpen egyetlen mob sem várja a két triót a félhomályban, csak pókhálókba gabalyodhattok bele ha nem vagytok elég óvatosak, és túlságosan azt nézitek, hogy orra ne bukjatok valamiben. Pókokat azonban nem látni, se kicsiket, se nagyokat.
A járatok nem túl hosszúak, alig pár perc gyaloglás után megpillanthattok egy-egy ajtót a folyosó végén. Azonban ha beléptek rajta, furcsa módon teljesen egyedül találjátok magatokat mind a hatan, egy 5x5 méteres fehér falú, jól megvilágított, de ablaktalan szobában. Társaitokat sehol sem látjátok hirtelen, és ha megpróbáltok kimenni az ajtón, az zárva van. áttörni pedig nem tudjátok. Csapdába... fogságba estetek vajon?

A szoba közepén egy egyszerű asztal van csupán, melyen egy kékeszöld kristály hever. Talán felismeritek, talán nem, de ha megérintitek, hamar kiderül, hogy egy Hangrögzítő Kristály vár rátok, na meg persze az üzenet, melyet közvetít. A hang, amely beszélni kezd, felismerhető lehet számotokra, ugyanazé az alaké, aki erről a küldetésről tájékoztatott benneteket.
- Bátor harcosok, köszöntelek benneteket! Mindannyian kellően szerencsések voltatok, végigküzdöttétek magatokat a kazamatán, megtaláltátok a rejtett folyosót, és pontosan annyian verődtetek egy csapatba, hogy megnyíljon előttetek a kincseket rejtő folyosó... Társaitok miatt nem szükséges aggódnotok, az imént egy teleportkapuba léptetek be, mely ugyanilyen szobákba juttatta el őket is. Ha ügyesek vagytok, nem lesztek sokáig egyedül, bezárva ebben a steril, kietlen szobában - itt az öblös hangú férfi némi hatásszünetet tartott, megköszörülte a torkát, majd folytatta.
- Egy és ugyanazt a feladatot kapjátok mindannyian. Megvolt a szerepe annak, hogy kétfelé kellett válnotok, ugyanis háromfős csapatod rendelkezésére bocsátok egy ritka tárgyat. A te dolgod az, hogy eldöntsd, kié legyen a kincs. A tiéd... vagy valamelyik csapattársadé? A ritkaságot csak akkor kaparinthatod meg, ha önző módon magadnak akarod, de ha mindannyian erre az ösvényre léptek, akkor üres kézzel kell távoznotok, és ki tudja milyen nehéz út vár rátok visszafelé? Ha nemes lelkűvé válsz, úgyis van esélyed jutalommal hazatérni, bár csekélyebb lesz, mint egy ritka felszerelés, azonban ha a felajánlott eszközöm nem a te kezedbe kerül, hanem máséba, úgy nem kapsz semmit. Dönts hát, kit illet meg a jutalom?

A posztotok addig tartson, amíg el nem döntitek, kire szavaztok. Azt már viszont ne írjátok le, kinek a nevét mondtátok ki! PÜ-ben írjátok meg nekem, hogy kit választottatok, magatokat, vagy a triótok maradék két tagjának valamelyikét.
Első csapat: Vio, Fuuko, Jin
Második csapat: Neuro, Kiroku, Ryutoshi

by **Ryutoshi Kurasai** Hétf. Feb. 04 2013, 22:40

Nos, a csapatelosztás csak sikerült hála a lánynak, aki tudta sokszorosítani a petjét. Bólintottam. Az elosztással csak akkor szálltam volna vitába, ha Neuro máshol lett volna nem pedig mellettem, ahol szemmel tarthattam. Ahogy indulok, a harcos fiúval mögöttem egyszer csak megtorpanok, ugyanis valamit furcsálltam. Mikor megfordultam a fiú nem tudott átjönni, így viszont csak a másik járatot választhatta. Ha Neuro előre ment, akkor nem sokáig maradok, mert még mindig nem tudom magára hagyni a rossz előérzetem miatt. Még mindig alig bírtam tájékozódni a sötét miatt, ami miatt majdnem néhányszor nekimentem az előttem levőknek. Nem tudom miért hagytam, hogy elém menjenek. Lehet azért, mert nem éreztem volna, teljesen nyugodtan elöl magamat, és a sötétség ellenére is hátra-hátra pillantgatnék. Kicsit gyanúsnak találtam, hogy nem ütköztünk ellenállásba, és így minden megakadás nélkül előretörhettünk. Kicsit azért megnyugodtam, hogy nem kell harcolni, de fegyveremet azért készenlétben tartom. Úgy látszik feleslegesen. Egy kis idő után végre kiléphettem egy kivilágított szobába, és mivel én voltam leghátul (ha közben senki sem kért meg, hogy menjek elé) észrevettem, hogy társaim eltűntek. Nem szóltam semmit csak idegesen nézek körbe és készen állok. Egy asztalt pillantok meg a teremben rajta egy kristállyal. Rögtön felismertem. Egy Hangrögzítő volt, amit nagyon könnyen sikerült megértenem, már a BÉTA teszt alatt. Rögtön odalépek hozzá, és lejátszom a hangfelvételt. Rögtön megnyugodtam, hogy társaimnak semmi baja sem történt, azonban a férfi hangja egyáltalán nem zaklatott fel. Nem különösebben érdekelt, hogy nem én kapom meg a ritka itemet. Jobban örültem, hogy így mégiscsak hasznomat veszik, mégha nem is úgy, ahogy akartam. Gondolkodás nélkül kimondtam azt, akire gondoltam, hogy legyen övé az item.
- Szerintem az item legyen ******

by **Fuuko Shinatsu** Kedd Feb. 05 2013, 15:25

A csapat elosztása után neki el is indultunk a mi kis folyosónkon, a sötétség miatt nem sok mindent lehetett látni de néha néha éreztem hogy valami rám tapad, valószínű hogy pókháló lehetett. Lassan de biztosan haladtam előre, körülbelül öt percnyi séta után elhatároztam hogy megtöröm a csendet és a következő kérdést tettem fel.
- Szerintetek miféle jutalom várhat ránk? azonban a kérdésemre nem kaptam választ, megismételtem de semmi. Rá kellett eszmélnem hogy túlságosan is lassan haladtam a többiekhez képest ezért lemaradtam. Gyorsabb léptekkel haladtam előre hogy behozhassam a lemaradást, mivel akár veszélybe is kerülhettek és az én lelkemen száradna a társaim halála. Nem tudnék így élni. Nem telt sok időbe és egy ajtó előtt találtam magam. - A többiek már biztos bementek... gondoltam kicsit csalódottan, ennyire felejthető lennék? végül beléptem az ajtón. Azonban amikor beléptem az ajtón nem azt láttam amire számítottam hogy látni fogok. Egy teljesen üres szobában voltam, vagyis majdnem teljesen üres. Egy asztal kivételével semmi más nem volt abban az idegesítő szobában. Az erős fény kicsit bántotta a szemem a több órányi sötétség után. Megpróbáltam kimenni az ajtón hátha valahol volt egy kisebb folyosó amit nem vettem észre és arra haladtak tovább, de az ajtó nem nyílt ki. Pánikba estem, elkezdtem kiabálni hátha valaki hall és kívülről ki tudja nyitni, de semmi végül feladtam. Odasétáltam az asztalhoz és egy furcsa kristályt találtam rajta. Valahol biztosan láttam már mivel ismerősnek tűnt. Lehetséges hogy egy hazatérés kristály lenne? Nem biztos hogy más a hazatérés kristály teljesen más színű. Előkaptam a játékos kézikönyvet és fellapoztam, nem telt sok időbe mire rátaláltam hogy mi is ez pontosan. Miután bekapcsoltam a küldetés feladójának a hangja hallatszott belőle. Tájékoztatott hogy a társaim biztonságban vannak ők is egy ehhez hasonló szobában foglalnak helyet, és választanom is kell valakit a csapatomból aki kap egy ritka tárgyat hogy kijuthassunk. Nem kellett sokat gondolkodnom rajta hogy kit válasszak.

by **Aiko** Kedd Feb. 05 2013, 16:32

Ryutoshit nem kellett sokáig győzködni a tervem után, így mindenki elindult a saját útja felé..A csodás tervemről, amin magam is meglepődtem, kiderült hogy téves, ami kissé le is lombozott. A harcművésznek a másik úton kellett folytatnia a küldetést. Elöl mentem, hiszen az éjellátásom erre tökéletes volt. Nem kellett sokat gyalogolnunk, míg nem egy ajtóhoz jutottunk, de ahogy beléptem rajta, a többieket szem elől tévesztettem, és hiába próbáltam visszamenni, az ajtó, mögöttem nem nyílt ki. Ekkor már, egy viszonylag jól kivilágított szobában voltam, melynek a közepén, egy asztal volt, rajta egy kristály, amin keresztül, egy férfi közölte a tényállást, miszerint választanunk kell, hogy kié legyen az a bizonyos ritka tárgy…
- Mi a fene! Nem ezért jöttem…
Elkezdtem fegyveremmel csapkodni az ajtót, egészen kimerültségig, majd kissé le is higgadtam. „Mit kéne tennem? Akarom azt a tárgyat… Ez annyira idegesítő… Talán.. nem az nem lehet… nem tudhatom hogy nem e ezért volt olyan kedves.. a másikat meg nem is ismerem.. lehet hogy ő jobban megérdemelné… azt sem tudhatom biztosan, hogy élnek e még… mi van, ha csak az éli túl, akié lesz a tárgy? Fenébe, fenébe, fenébe! Mindjárt felrobban a fejem….” Fejemet fogva, tovább törtem rajta az agyam, hogy mégis mit kéne tennem… „Muszáj döntenem, ha nem döntök talán örökre itt ragadok, most nem lehetek önző nem igaz?” Egyre hangosabb volt a fejemben a hang, miszerint magamnak kéne kérnem azt a tárgyat. „És ha egy teleport kristály? Mi van, ha csak az jut ki ami megkapja…” Hosszas mérlegelés után, végül, meg hoztam a döntésem, fölálltam az ajtótól, kihúztam magam, majd mondtam.
- A ritka tárgy, legyen…

by **Viola** Szer. Feb. 06 2013, 17:41

Könnyeden lépkedek a folyosón, próbálok nem zajt csapni, hogy akármi is legyen a folyosó végi ajtó túloldalán, ne halljon meg minket, hogy közeledünk. Szó nélkül közelítjük meg a bejáratot, habár eddig sem fecséreltünk sok szót egymásra.
A hátam mögé nyúlok, majd a kezembe veszem a szigonyt, amit magam elé tartok, mint egy katona a szigonyát. Így lépek át az ajtón is, mikor azt kinyitja valaki. A várakozásaimmal ellentétben azonban nem egy gonosz főellenségbe ütközünk, hanem egy egyszerű, ablak nélküli szobába, ami jól meg van világítva a kinti járathoz képest. Alig telik bele egy pillanatba, míg az éjjeli látásom elveszti érvényességét, s a normál fényre áll át a szemem.
Ekkor jövök rá arra, hogy egyedül vagyok a szobában. Gyorsan fordulok egyet a tengelyem körül, de tényleg úgy van, ahogy gondoltam: sehol senki. Az ajtó zárva. Nagyszerű, már megint hova kerültem? Ha itt kinyuvadok, akkor Anat azt sem tudja majd, hogy mi történik velem. Legjobb lesz, ha értesítem...
Amikor azonban előhívnám a menümet, megpillantok a szoba közepén heverő asztalon egy kristályt. Eddig nem is figyeltem, hogy van-e rajta valami, de most igen hívogatóvá vállt. Becsukom a menümet, az üzenet küldést most kihagyom. Ha csak egy kristály van itt, attól nem hiszem, hogy félnem kellene. Ráadásul ismerős darab, mintha már láttam volna. Nekem biztos nem volt még ilyenem, csak a hazateleportálóval volt dolgom, habár még azt sem kellett használnom. Azt hiszem egy bolt kirakatában pihent egy ugyan ilyen valamelyik boltban itt a Kezdetek városában. Már tudom is, hogy mi ez! Egy hangrögzítő kristály. De vajon mi lehet rajta?
Közelebb megyek és megérintem a tárgyat, mire az máris szabadon engedi a rögzített adatot... Egy férfi hangja szólal meg, aki tájékoztat arról, hogy mindenki egy ehhez hasonló szobába került és most választanom kell, hogy kinek akarok adni egy ritka tárgyat. Magamnak, vagy másoknak.
Szemem elé a másik öt játékos arca ugrik be, legalább is, amennyit láttam belőlük, vagy emlékszem rájuk. A döntés igen egyszerű.

by **Tetsuko Jin** Szomb. Feb. 09 2013, 19:17

A titkos ajtót felfedeztük, és már be is léptünk rajta, hála egy éppen arra farmolgató hölgynek, aki némi jutalom ellenében hajlandó volt segíteni nekünk. Tehát elvesztetünk egy tagot, de most nyertünk helyette egy másikat. A szűk folyosón haladva a botomat használtam arra, hogy egyáltalán tudjam, hogy mi volt arra amerre mentem. Nem akartam elesni, vagy esetleg letarolni egy előttem sétállót. Rövidesen egy elágazáshoz értünk, ahol megjelent az a felirat, hogy csak úgy haladhatunk tovább,hogy egységesen osszuk el a csapatot. A Lovag-san felajánlotta, hogy ő itt marad, csak hogy mi tovább mehessünk. Ezzel természetesen nem értettem egyet, de előttem már foglalkozott ezzel pár személy és Kiroku-san már a tettek mezejére is lépett. Tett róla, hogy ne maradjon itt. A módszert nem nagyon díjaztam, de így legalább elérte azt amit akartunk… nem kellett itt hagyjuk a csapat önfeláldozó, piros indikátoros tagját. A Csapatfelosztás is megszületett, hála Fuuko-sannak aki elárulta a kis pet képességét, ami meg tudta sokszorozni magát. Ezzel meg is volt oldva egy újabb problémánkat. A Csapatokat felosztottuk. Megvártam, míg mindenki elindult, majd mentem én is.. Illetve mentem volna. Mert egy láthatatlan fal sikeresen meggátolt ebben.. Amit sikeresen le is fejeltem. Még szerencse, hogy ebben a világban nincs fájdalom és orvérzés, mert akkor most alaposan kijutott volna mindkettőből. Akárhogyan is próbáltam nem tudtam utánuk menni. Már világos volt számomra, hogy a pet nem számított bele az alap létszámba.. ezért nem engedett be, mert ott kettővel többen lettünk volna. Nem tehettem mást.. Elindultam a két lány után.. Kicsit sietősebbre fogtam a lépteimet, mert alaposan beelőztek. Bár ez nem volt olyan egyszerű. Itt is sötét volt, tehát megint visszaminősítettem a botomat fegyverből támasszá. Ellenséges moboknak, de még simáknak nyomát sem láttam, csak pár pókhálóból mentem bele, de az legyen a legnagyobb problémám. Pár perc séta és vakoskodás után megpillantottam a járat végén egy ajtót. Be is léptem rajta tüstént, mert a lányok már bizonyára bementek rajta. Egy kis szobába kerültem.. Az ajtó zárva volt.. ablakok sehol… csak egy asztal volt. Nem estem kétségbe, mert mint mindig, most is volt nálam egy teleport kristály. A többiekért viszont aggódtam egy kicsit. Mivel a szobában nem volt más, csak egy asztal odaléptem és megláttam a rajta heverő kristályt. Fogalmam sem volt, mi az … de mikor megérintettem már minden világos volt. Egy hang szólalt meg a kristályból és ismertette a helyzetet. Megkönnyebbültem, mikor hallottam, hogy társaim biztonságban voltak. Valaki elég érdekes játékot akart játszani velünk. Nem tehettem mást, minthogy belementem. Számomra már egyértelmű volt, hogy kinek is szántam azt a ritka tárgyat. Kicsit azért még elgondolkoztam, majd határozottan kimondtam a személy nevét.

by **Kiroku** Hétf. Feb. 11 2013, 23:32

A csapatok végre létre jönnek, és úgy tűnik a makacs lovagnak ez épp elég ahhoz, hogy felhagyjon ülő sztrájkjával és Kirokuval illetve a Neuro névre hallgató kardforgatóval folytassa az útját. Ez talán elszomorítja, de csak egy kicsit a lányt hisz már kiötlötte, hogy-hogy bírhatná rá Ryutoshit a tovább indulásra, ám ezt most mégsem kell használnia. Sad

A csapat így elindul ám mínusz egy taggal csak. Igen ugyan is a Kuroko-ékhoz beosztott Jin valamilyen oknál fogva nem tud tovább haladni, vagyis arra biztos nem amerre a harcos. Persze a lány nem is foglalkozik vele sokáig inkább az előre haladásra figyel. A hiányzó jártasság miatt ugyan jóformán semmit sem lát a vak sötétben tudja, vagy mondjuk inkább azt, hogy érzi, hogy a járat nem valami tágas. Ezt bizonyítja a sorozatos pókhálókba ütközése is annak ellenére, hogy nem ő az első a sorban.
Az út során furcsa, de egy mob-ba sem ütköznek bele. Persze ennek most a lány kivételesen örül is hisz se páncélja és a barlangfolyosó sem olyan széles, hogy a pallosát kényelmesen használhassa. Végül azonban már nincs is szükség a mob-ok jelenlétére a barlang ugyan is véget ér.
Egy ajtó. Ennyi, összesen ennyi fogadja a harcost és társait. Benyitnak, egyáltalán nem tartják furcsának az ajtó ittlétét. Ám amint, hogy belép, a lány szem elől téveszti két hímnemű csapattársát, ráadásul amint beljebb sétál, az ajtó is becsukódik mögötte, melyet még pallosa sem képes áttörni harmadszori próbálkozásra sem. Csak miután elteszi, a fegyverét akkor látja meg a Kiroku a szobát bevilágító kristályt. Nem látott még ilyet mégis inkább kezével érinti, meg mint sem fegyverével próbálja meg szétzúzni. Amikor megérinti a kristályból egy ismerős hang szól ki. Hosszú monológja végén pedig felteszi a kérdést: „… kit illet meg a jutalom?” A lány számára egy pillanatra fogós kérdésnek tűnik ám aztán hamar eszébe jut egy név, így ajkai szólásra nyílnak…

by **Cardinal** Kedd Feb. 12 2013, 05:32

- ...Kiroku kisasszonyé.
- Jin-san.
- ...Ryutoshi Kurasaié.
- Magamnak akarom.
- Fuuko-san.
- Fuuko Shinatsu.

Miközben hat különböző szobában hat különböző alak mondta ki a választottja nevét, a küldetésadó ujjait összefonva üldögélt egy fogadó szobájában, hat monitorkristályát tanulmányozva. Megcsóválta a fejét és barátságos, atyai mosolyra húzódtak az ajkai. Ahogy a béta teszt alatt, most is sikertelenül végeztek tesztalanyai. Igaz sokféle módon bukhattak el, hiszen kedvező végkimenetel esetén még a petje is útjukat állta volna, de most nem volt rá szükség, hogy a nagydarab szörnyeteget odateleportálja a keskeny folyosóra és elzárja az útjukat. Mindazonáltal ő maga felkerekedett, hogy mire kiérnek választottjai a kazamatából, addigra ő ott lehessen a kapunál és üdvözölhesse drága sportjának alanyait.

Miután kimondtátok a neveket, semmi sem történik az égegyadta világon. Legfeljebb annyi, hogy immár ki tudok menni az ajtón, amelyiken bejöttetek, feltéve ha megunjátok a várakozást a csendes, levegőtlen szobában. A kristályt akár magatokkal is vihetitek, ha akarjátok, elvégre semmi sem akadályozna meg titeket ebben. Miután kiléptek az ajtón, ismét a félhomályos folyosókon találjátok magatokat az ajtó előtt és ha megteszitek az utat visszafelé, összefuthattok a másik csapatba került társaitokkal. Nem állja utatokat semmi kifelé menet, így nyugodtan megbeszélhetitek a történteket, ha akarjátok vagy éppen háboroghattok. Ha ellenőrzitek az inventory-tokat, nem találtok benne új tárgyat, habár erre talán legfeljebb csak Vio számíthat, hiszen ő volt az egyetlen, aki pályázott a ritkaságra.

A kazamatába visszatérve rajtatok áll, mihez kezdtek, így ki-ki habitusa és életpontjai arányában dönthet a távozás vagy a maradás mellett. Akármerre indultok, vár rátok még egy-két tucat ilyen-olyan kobold, ám csak azok szembesülhetnek a jól fésült férfival a torony kapuja előtt, akik ott és akkor hagyják el az épületet.
- Bizonyára vannak kérdéseitek, ám engedjétek meg, hogy előbb szóljak pár szót. Először is köszönöm, hogy részt vettetek tanulmányomban. Bevallom ti vagytok az első csoport, ahol csak egyvalaki volt önző, de az sem gyakran fordul elő, hogy valaki olyasvalakinek adná a ritkaságot, aki nem a saját csapatában van. Sajnos utóbbi szabályellenes - előbb Violetára, majd Kirokura utal illetve pillant, majd folytatja a magyarázatát.
- Nem kertelek: kudarcot vallottatok, egyik trió sem tudta eldönteni, ki érdemli meg a ritka felszerelést. Fáradozásotok azonban nem volt eredménytelen. Te, te, te és te, kérlek gyertek közelebb! - mutat sorban Neurora, Ryutoshira, Fuukora és Jinre, majd lehívja a menüjét, letelepszik a fűbe és maga elé "varázsol" néhány fegyvert és felszerelést.
- Ezek nem ritka tárgyak, bármelyik boltban megkaphatjátok őket, feltéve ha jó helyen keresitek. Mivel önzetlenségeteknek nem lett nyertese, így kárpótlásul választhattok egyet ezek közül. A versengő kisasszony a szabályaim értelmében üres kézzel kellene távozzon, és természetesen a szabályszegést sem tudom honorálni. Ha elfogadjátok egy bogaras úr ajánlatát, egy vacsorára szívesen meghívlak benneteket azért - tekint ki a két lányra mosolyogva, majd visszafordul a négy jutalmazottja felé és egy kézmozdulattal fejezi ki a gesztusát hogy tiétek a pálya. A következő tárgyakat találjátok a férfi előtt a fűben, reagotokban írjátok le, mit választotok:

- Életlen Katana (+2 erő +1 fegyverkezelés +1 gyorsaság) - kardforgató spec
- Stramm *Kopja/Rövid Kard/Buzogány* (+3 erő +2 páncél) - lovag spec
- Hosszú Irányítópálca (+2 irányítás +2 élet) - állatidomár spec
- Míves *fegyver* (+3 fegyverkezelés +1 erő) - harcművész spec
- 2x Vas Sisak (+7 páncél)
- 2x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
- 2x Láncruha (+7 páncél)
- 2x Vastalpú Bakancs (+2 erő +2 gyorsaság)
- 2x Erős Koboldgyűrű (+4 fegyverkezelés)

Utolsó kör!

(ha valaki nem tart a csapattal és ottmarad a kazamatában vagy éppen teleport kristállyal hazamegy, azt az NJK később, de még aznap felkeresi ugyanezzel a mondanivalóval és választási lehetőséggel)

by **Fuuko Shinatsu** Kedd Feb. 12 2013, 15:31

A választásom a harc művészre esett,mivel a küldetés során rengetegszer került halál közeli élménybe, megérdemelte a ritka tárgyat. A válaszom után nemsokkal egy pillanatnyi reccsenésre lettem figyelmes. Az ajtó melletti jobb sarokba húzódva vártam pár percig, végül a fegyveremmel lenyomtam a kilincset. Igazam volt az ajtó nyílásának a hangját hallottam. Miután megbizonyosodtam arról hogy semmi sincs a látó teremen belül ami csapdának vagy ellenségnek tűnik elindultam a folyosón. Útközben senkivel sem találkoztam, azonban biztos voltam benne hogy mindenki rendben van és élve kijutott a kazamatából. Minimális élet vesztéssel sikerült kijutnom a szabadba. Nagy levegőt vettem. - Végre friss levegő, már azt hittem sohasem jutok ki azokból a hideg, poros folyosókról. - A szemem még egy kicsit bántotta a nap. A torony kapuja előtt egy ismerős figurát pillantok meg. Közelebb érve már felismertem hogy ő az akitől a megbízásunkat kaptuk. Köszöntött engem és a kiérkezőket, és belekezdett egy rövidke magyarázatba amit meglepve hallgattam végig. Miközben beszélt egyre világosabbá kezdett válni a küldetés és az hogy miért “csak nekünk” mondta el. A csapatból néhányunkra rábökött és leült a fűbe és előhívta a felszereléseit és szépen kirakott néhány tárgyat maga elé.
“...kárpótlásul választhattok egyet ezek közül....” jelentette ki. A figyelmem a Hosszú irányító pálcán akadt meg. - É-én ezt választanám. A válaszom után rögtön nyúltam is a választott tárgyam felé mosolyogva, és illedelmesen meghajlással nyilvánítottam ki a köszönetet. A jutalmam megszerzése után elköszöntem a többiektől is és elindultam vissza a Kezdetek városába.

by **Aiko** Kedd Feb. 12 2013, 22:28

A lovagra esett a választásom, hiszen képes lett volna feladni a jutalmat, azért hogy mi tovább juthassunk. „Lehet hogy csak információi voltak, és így akart szert tenni erre a tárgyra.” Amennyire megismertem, ezt a gondolatot, vele kapcsolatban el is vethettem, hiszen mindig ott volt mikor kellett, és nagyon jól állta a sarat. Azonban a név kimondása után, semmi nem történt, csak ültem és vártam. Egy idő után, beleuntam a várakozásba és indultam, hogy megint püföljem az ajtót. Ám ekkor láttam, hogy résnyire kinyílt, boldog voltam, hogy kijuthatok. Mielőtt kiléptem volna a szobából, még visszanéztem, és láttam a kristályt az asztalon. „Ez még hasznos lehet, jobb lesz, ha magammal viszem.” Felkaptam, és elindultam ki a kazamatából, gondolván, mindenki jól van. Reménykedtem, hogy elegendő élettel rendelkezek, ahhoz hogy kijussak innen. El is indultam, futva, és védtem magam a szörnyek támadásai elől. Kijutásom után, a már kristály által korábban kivetített arcot láttam. A fura fickó, két lányt is leszidott, mint kiderült, nem helyesen cselekedtek a szobában. Majd magához hívott néhányunkat. Kíváncsiságból, közelebb léptem, bár legszívesebben megütöttem volna azt az alakot, hogy ilyen dolgokkal szórakoztatja magát. Mikor kiterítette elénk, a lehetséges jutalmakat, egyszerre minden dühöm elszállt, ezzel teljesen lekenyerezett. Legjobban közülük a Hősi Köpeny tetszett meg, így hát azt választottam.
- K-köszönöm.
Mondtam, majd magamra terítettem újdonsült köpenyem.
- További jó játékot, és kérlek, ne haljatok meg.
Mondtam, majd elhagytam a helyszínt. A lány önzősége, már már természetes emberi viselkedésnek számíthatott. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy átadom neki a jogot a tárgyra, de sajnálatos módon ennyire önzőnek kell lennem, ha túl akarom élni, ebben a játékban.

by **Tetsuko Jin** Kedd Feb. 12 2013, 22:56

A furcsa szobában a furcsa kristályból szóló emberke utasításait követve kimondtam annak a nevét akinek azt a ritka tárgyat szántam. Nem volt más, mint az a lány aki igaz először levegőnek nézett, de később mikor komolyan megsérültem akkor már felajánlotta saját potionját. Miután ezt megtettem az illető elhallgatott… hmmmm.. roppantul furcsálltam a dolgot és csak vártam pár percet, de semmi sem történt….. Unalmamban körbe jártam a szobát… semmi.. Mikor viszont az ajtóhoz léptem, amin beléptem, és megpróbáltam kinyitni, most sikerrel jártam. Úgy tűnik elég volt egy név kimondása ahhoz, hogy szabadulhassak ebből a kicsi és nyomasztó szobából. Amit meg is tetem… elgondolkodtam azon, hogy esetleg használom a teleport kristályomat, de nem.. Érdekelt az, hogy a többiek vajon hogyan vannak… Így elindultam visszafele azon az úton, amin jöttem.. Természetesen megfordult a fejemben az is, hogy ők használták a kristályt. Bár elég nehéz volt.. így majdnem vaksötétben.. Botorkáltam jobbra, ballra… faltól falig… nagyon nehéz volt mire kiértem a titkos járatból. Majd elindultam kicsit sietősen visszafele azon a járaton amin jött.. // ha valakivel találkozik, akkor természetesen vele// Alig egy-két koboldba ütköztem csak bele… nyílván valaki lekaszálta őket előttam, vagy valakik, akik nagyobb szintűek voltak.. bár nálamnál nagyobb szintűnek nem volt nehéz lenni.. Mert még mindig a legalacsonyabb szintet tapostam. Könnyű utam volt így visszafelé és végre elértem a kijáratot.. hmmm.. Nagyot szippantottam a friss levegőből… kellemes érzés volt.. sokkal kellemesebb, mint a torony dohos levegője.. a titkos járatról meg már nem is beszélve. Páran már itt vártak és egy különös emberke is.. de amint megszólalt már fel is ismertem a hangját neki.. Ő volt az aki a kristályon keresztül beszélt hozzánk. Figyelmesen hallgattam meg a magyarázatát.. és mi tagadás.. kicsit meglepett a dolog. ez csupán.. valamiféle teszt volt egy tanulmányhoz… mit nem mondjak.. azért lehetett volna szólni erről pár szót.. de ez van.. ezt kell szeretni. Mikor közölte, hogy elbuktunk.. egyáltalán nem érezte rosszul magam.. ha a győzelemhez az kellett volna, hogy legyek önző, akkor talán jobb is, hogy ez lett a vége. De azért gondolt ránk.. valamilyen szinten és előpakolt egy pár tárgyat vigaszdíjként.. Pár ember után én is odaléptem
- Arigatou.. akkor nekem is egy hősi köpeny lesz- feleltem és be is tettem az inventorymba.. Legalább megérte nekem is egy kicsit..

by **Kiroku** Szer. Feb. 13 2013, 23:33

A lány némán áll és a kristályt fürkészi. Újra átgondolj, és úgy hiszi válaszával kapcsolatban, hogy jól döntött. Majd továbbra is csak áll és a kristályt nézi amint fényét ontja a fából készült asztalon. Nem történik semmi. Már nem is számolja, hogy mennyi perce álldogál és vár arra, hogy történjen valami. Ám türelme a végéhez közelít, így nem meglepő, hogy a várakozást megunva fordul, háttal az asztalnak majd újfent megpróbálja kinyitni, vagyis inkább kitépni az ajtót a helyéről. Ám az ahelyett, hogy leszakadna, a helyérő inkább csak kinyílik. A lány nem csodálkozik sokat, csak megfordul, lekapja az asztalról a fényes tárgyat, majd azzal világítva meg az utat kifelé menet. Útközben társaival is összefut, így már csapatba verődve mennek tovább. Mikor kiérnek a fáklyasorral ellátott folyosóra Kuroko egyszerűen csak elhajítja a fénylő kőzetet, mivel itt kint már nincs szüksége rá. Áthaladva az első pihenőszobán a lány már készen álla koboldok fogadására, de azok nagy meglepetésére egyáltalán nem jelenik meg. Egész végig így menetelnek. Habár befelé menet folyton rohamozták őket most már egyáltalán nem látni egyet sem.
A kazamatából kitérve aztán nem akárkibe botlanak bele. A férfi áll előttük, az a férfi, aki felhívta figyelmüket erre a nem mindennapi kazamatára.
~ Hogy, szabályellenes?…tch… és akkor? ~ játszódik le a gondolat a lány fejében, amikor a férfi tekintete ráirányul. A lány bár nem mutatja ki, igen csak dühös hogy megbuktak ám az még inkább, hogy ő maga nem juta hat hozzá egy eszközhöz sem habár nemrégiben még szerény is volt pedig magának is kérhette volna a ritkaságot. Végül az öreg vacsora meghívását nem fogadja el csak egy „Tch…” hang közepette elfordul, a csapattól majd lassú léptekkel távozik.
- Ja ne… – int még egyet karjával, majd kicsit gyorsít léptein és vissza indul a városba, hátha ott talál magának olyan questet melyen szerezhet is valamit.

by **Viola** Csüt. Feb. 14 2013, 19:14

- A ritka tárgyat magamnak akarom... - mondom ki egyszerűen a választásomat. Óhh, esetleg meglepődött valaki? Itt vagyok a föld alatt egy halom ismeretlennel, akikkel életemben nem találkoztam még és ha elém raknak egy ilyen kérdést, akkor az csak természetes, hogy nem másnak fogom átpasszolni a lehetőséget, jelen esetben az állítólagos nem mindennapi ritka cuccost...
- Miért nem történik semmi? - kérdem a kristályra bámulva, mintha választ várnék tőle. Persze ez lehetetlen, nem egy kommunikálós tárgy van előttem, hanem csak egy olyan, amire korábban mondták fel a szövegelést. Hmm, lehet, hogy magammal kellene vinnem, mert most felvette a válaszomat és majd ezzel bizonyítom a döntésem? Egye fene!
Felkapom az asztalról a hangrögzítőt, majd az ajtóhoz sétálok. Nem nagy meglepődésemre valóban nyílik az ajtó, tehát nem kellett is kellett volna semmilyen válaszra várni. Belököm, majd a többiekkel együtt megindulok kifelé, de senkihez sem szólok. Igaz nem is kérdezik, hogy kit választottam, de azt hiszem megmondanám nekik a választ.
Kiérve a kazamatából, egy férfi áll elénk. A többieknek úgy tűnik ismerős alak lehet, mert máris dumálásba kezd. Homlok-ráncolva, értetlen fejjel hallgatom végig, miközben rajtam kívül mindenkit "megdicsér" és fegyverekkel vagy más tárgyakkal látja el őket. Nem is akármilyenekkel! Mellettem egyetlen lány nem kap tárgyat, aki sértődötten, s mérgesen el is vonul.
- Mi a franc..? - mordulok rá az öregre, aki ráadásul egy pofátlan vacsora meghívásra is invitál. Idegesen előrántom a szigonyomat, s felé mutatok a hegyével.
- Szóval nem kapok lópikulát sem, mert nem játszottam a kisangyalt? Te görény! - kiáltom, majd egy villámgyors teleportálást követően ott termek mellett és ha bírom, akkor jó erősen belevágom az oldalába a szigonyt, hagy tudja csak meg, hogy kivel cseszett ki. Nem egy kispályás ringyó vagyok, hanem a Primus Domina!
Aztán még egy teleportot felhasználva elugrok pontosan tíz méter messzire. Ez a képességem hatótávolsága ennyi ponttal, de mostanra megteszi. Az a kutya most szépen felkerült a fekete listámra. Ha legközelebb találkozunk, az biztos, hogy elválasztom a fejét a testétől! Hogy most miért nem? Azok a kis nyamvadt újoncok annyira úszhatnak a boldogságban, mert kaptak egy halom kimondottan erős cuccot, hogy a végén még annak a nyomorultnak az oldalára állnának, hogy segítsenek neki. Ezt viszont nem fogom megkockáztatni...
- Adios! - vetem oda idegesen, aztán határozott léptekkel haza indulok...

by **Ryutoshi Kurasai** Pént. Feb. 15 2013, 23:17

- Kiroku kisasszony!
Nem történt eddig semmi sem. Lélegzetem kicsit felgyorsult, mivel kicsit kezdtem elveszteni nyugalmamat. Behunyom szememet, és törökülésbe ülök le. Meditálásba kezdek, hogy ne uralkodjon el a hangulat. Ahogy szívom be a levegőt, és fújom, ki ismét nyugodt vagyok, ám még mindig csukott szemmel várok. Ekkor halk nyikorgás, és észreveszem, hogy az ajtó nyitva. Úgy látszik, már nem látnak szívesen. Szótlanul feltápászkodok, majd ellenőrzőm fegyverem. Bár tudtam, hogy az itteni fegyverek nem mennek tönkre, ám berögződés, mivel kitudja mikor kel lába a fegyvernek. Miután biztosra vettem, hogy nem esett semmi baja, így az életsávomra pillantottam. Bár nem volt a maximumon, még van néhány HP pontom trükkös bravúrok teljesítésére. Miután kiléptem a már ismert sötét ösvényen haladtam visszafele. Tisztán emlékeztem az útra, ám még így is majdnem elestem néhányszor. Már majdnem visszaértem a kiindulási helyemre, mikor is észrevettem, hogy a társaim már régen jelen vannak ott. Megszaporázom lépteimet, és futásnak eredek. Mikor végre elértem a többieket csalódottan nézem, hogy egy-két személyről lekéstem. Nos, ez nem húztam fel magamat. Utolsó voltam. Én értem ki utoljára. Ettől kicsit kellemetlenül éreztem magamat, de hát mit van mit tenni. A küldetést ajánló személy közölte velem (mivel a többiekkel már közölte) a történteket. Hiába buktuk el a próbáját, nem változtattam meg a véleményem, miszerint megérte, mivel a többiek kaptak valamit.. legalábbis majdnem mindenki. Mivel mások már nem törődtek az itemekkel, így rájöttem, hogy ők már biztosan választottak. Jól megnéztem a felszerelést, és kiválasztom azt a bizonyos felszerelést, ami érdekelt.
- Stramm Buzogányt szeretném uram. – majd miután elvehetem – Köszönöm! – ezután a többiek felé fordulok – Viszontlátásra. További jó játékot.. ha szabad ilyet mondanom. – és ezzel továbbindulok.

by **Cardinal** Szomb. Feb. 16 2013, 01:59

Neuro keresés jártasságára dobok. Hetes vagy nagyobb dobás esetén (nulla tízesnek számít) kap a jártassága után jutalmat.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Feb. 16 2013, 01:59

The member 'Klein' has done the following action : Kockadobás

'10 oldalú kocka' :
[Küldetés] Fogolydilemma - Page 2 4670869989_3135d37e8a_s

by **Cardinal** Szomb. Feb. 16 2013, 02:25

A férfi rendületlen mosollyal nyugtázza a reakciókat, még Kiroku sértett távozásánál is csak megértően bólogat. Ami pedig Violetát illeti, az ő támadása miatt sem zavartatja magát különösebben, barátságossága rendületlenül kitart aközben is, hogy ki tudja honnan, de egy pókhálóból szőtt ragacsos védőpajzs állja a szigony útját, melyből éppen csak ki lehet rángatni a fegyvert anélkül, hogy beleragadna.
- Sajnálom, hölgyem. Talán majd legközelebb. Még biztosan találkozunk! (: - válaszolja végül, utána szólva a feldúlt lánynak, majd a többiek felé fordul.
- Köszönöm nektek a lelkes részvételt, remélem nem bántátok meg, hogy elfogadtátok a küldetésem. További sok szerencsét mindenkinek! - hajol meg, majd begyűjti a földön maradt tárgyakat és ahogy mindenki más, ő is tovább indul, vissza a városba.

Elhasznált egy mini potit (+5 HP) a küldetés folyamán: Neuro, Kiroku és Jin

Jutalmak

Mindenki kap:
- 1x Hangrögzítő Kristály (rögzíti és visszajátssza a vele felvett hangokat)
- 35 xp-t a küldetés teljesítéséért
- 20 aranyat a Kobold Harcos mob felfedezéséért

Violeta del Sanchez és Kiroku:
- 50 arany a küldetés teljesítéséért

Fuuko Shinatsu:
- 25 arany a küldetés teljesítéséért
- Hosszú Irányítópálca (+2 irányítás +2 élet)

Neuro:
- 25 arany a küldetés teljesítéséért
- Gyors Futás Kristály (aktiválása után a használója egy körig akármilyen felületen sétálhat és gyorsasága megnő 4-el)
- Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)

Tetsuko Jin:
- 25 arany a küldetés teljesítéséért
- Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)

Ryutoshi Kurasai:
- 25 arany a küldetés teljesítéséért
- Stramm *Kopja/Rövid Kard/Buzogány* (+3 erő +2 páncél)

Artes Liberales céh:
- 6 xp a tagoknak
- 30 arany a céhbankba

Liberators céh:
- 5 xp a tagoknak

Angelic Voice céh:
- 3 xp a tagoknak
- 20 arany a céhbankba

Érceket, növényeket és recepteket KA fog osztani Very Happy

Ahogy Victor, úgy én is köszönöm a részvételt, remélem élveztétek a kalandot! Lezárom a küldetést!

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Feb. 18 2013, 01:47

Kurasai: Érclátás: 9 -> 17, Növénylátás: 1 -> 9, 3 Munkálatlan Bőr, 2 Rubint, 2 Vasérc, 1 Halvány Rubint, 1 Holdkő, 1 Sida Kő, 1 Bronzérc, 5 Faeno Levél, 7 Barna Gomba, 2 Kis Tövisgyökér, 5 Tövisgyökér, 1 Vörös Pitypang

Violeta: Érclátás: 1->9, Növénylátás: 1->9, 6 Vasérc, 1 Holdkő, 2 Munkálatlan Bőr, 3 Halvány Rubint, 1 Bronzérc, 4 Sida Kő, 2 Faeno Levél , 4 Tövisgyökér, 3 Kis Tövisgyökér, 2 Kristálylevél, 3 Vörös Pitypang

Kiroku: Érclátás: 14->22, 7 Vasérc, 5 Halvány Rubint, 1 Rubint, 2 Sida Kő, 2 Munkálatlan Bőr
Fegyver receptek: Míves *Fegyver* Recept, Életlen Katana Recept

Jin: Érclátás: 1->9, 5 Vasérc, 2 Munkálatlan Bőr, 4 Bronzérc, 1 Holdkő, 5 Sida Kő
Páncél receptek: Bőr Cipő Recept, Tünemény Gyűrű Recept

Neuro: Érclátás: 9->17, Növénylátás: 1->9, 4 Sida Kő, 3 Bronzérc, 4 Munkálatlan Bőr, 5 Vasérc, 4 Halvány Rubint, 3 Kis Tövisgyökér, 4 Faeno Levél, 4 Barna Gomba, 4 Tövisgyökér, 1 Örökké Lángoló Tulipán, 1 Vörös Pitypang

by Ajánlott tartalom