Titánhegy

by **Strea** Hétf. Jún. 01 2020, 23:44

A fagyos szintek egyik talán legkülönlegesebb helyszíne. A hegy a már-már kétezer méteres magasságot is eléri és tetejéről majdnem az egész szintet belátni. Gyönyörű, mégis félelmetes helyszín, a magassággal együtt ugyanis a fagy is nő. Csúcsához közel egy különleges kiszögellés található egy forró vizes fürdővel, olyan látvánnyal, amely egyszerűen minden lélegzetet elállít. Az itt létrejött onsent Aincrad leglenyűgözőbb helyszínjeinek egyikeként tartják számon - csak ne ess le a mélységbe.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Jún. 01 2020, 23:48

- Remélem hoztál magaddal bundabugyit, mert szükséged lesz rá. – dugom ki a nyelvemet játékosan a megérkező lánynak, kissé húzva az agyát, ha úgy válaszolná, hogy persze, természetesen tovább ütöm a vasat – Remélem, akkor megmutatod, abba úgyse láttalak még.
Persze jóízűen nevetve kacsintok rá a lányra, miközben kezet rázva, vagy megölelgetve (attól függően melyiket preferálja jobban) elindulok a lányt vezetve. Nemrégiben jött az ötlet, hogy elhívjak valakit némi kiruccanásra, hogy ezzel is kissé rögzítsem a mostanában rám törő néma napok unalmát. Már kezdtem kimászni a gödörből és kezdek visszatérni a minden napjaimhoz, de azért a boss még az a pont volt, melyet nem igazán vállaltam még magamra. Egyelőre úgy éreztem, hogy egy ott történő összetűzés lehet, visszarontaná a kedvemet. Épp ezért is hívtam el valakit a frontosok közül, hogy így próbáljam magamat rávenni a mihamarabbi változtatásra. Ahogy azonban kezdtem utána keresgélni, úgy tűnt, hogy egyetlen személy ér csak rá… vagy legalábbis ő írt vissza leghamarabb az üzenetemre. Még pedig Hinari. Igazából nem volt problémám vele, elvoltam vele és ő is elfogadta a felkérésemet. Viszont a levelembe, kis hegymászásra hívtam csak el, azt mondtam találtam egy helyet, melyet ő neki is látnia kéne. Hozzám illő módon ismét kis mocsok vagyok megint és szinte biztos voltam benne, hogy a lány nem igazán tud az itteni dolgokról… vagyis remélem… mert úgy sokkal viccesebb lesz az egész. Végül felé fordulok menet közben.
- Kicsit fázni fogsz, de hidd el a vége mindenért kárpótol. – mondom neki selytelmesen, majd ha nincs több kérdése, akkor „ördögi” tervemen jót szórakozva végül megindulok a lejtőn, mi hamarosan igen fárasztónak tűnő hegyi ösvénybe csapott át.
Hosszú utunk lesz… tudtam ezt előre, de úgy érzem meg fogja érni.

by **Hinari** Szer. Jún. 03 2020, 11:16

Maradjunk annyiban, hogy pont erre számítottam. Mivel Eiki az elérhető talán leghidegebb szintre hívott, jó melegen öltöztem, halványkék, belül fehér prémes kabáttal és mivel hegymászásról volt szó, ehhez igazított cipővel és szettel.
- Mindjárt kettőt is - üdvözöltem én is vidáman, a rákontrázására pedig csak elnevettem magam - Miért, rendes bugyiban igen? - tettem fel a kérdést és elindultam mellette az úton. Úgy gondoltam, hogy a szőke srác vidámsága (tényleg, miért állandóan szőkékkel hoz össze a sors?) jó hatással lesz rám, elsősorban ezértis bólintottam végül rá az ötletére - meghát egy kis kikapcsolódás, kitörés a megszokottból sosem ártott. Főleg mostanában, amikor kezdtem rájönni, mi minden van Aincradban, ahol nem jártam még. A céhkert, az erkélyünk, a jól megszokott teák és sütemények pedig sokat jelentettek, de önmagukban mégiscsak kevés volt mind: kellett valami új, valami más.
- Te jártál már odafönt? - tudakoltam - Tényleg lehet látni majdnem az egész szintet? Hoztam pár Fotó Kristályt is, remélem nem lesz felhős az ég - pillantottam fel az előttünk álló hegyre, amik körül gomolygott pár felhő, igaz nem sok és mire felérünk, talán a szél el is fújja mind. Apropó, feljutás: lopva néztem rá Eikire és gondolatban azt tippelgettem, mennyire lenne elfancsalodva, ha... egyszerűencsak idehívnám Nestort és felrepülnénk a hegygerincre nélküle. Amikor írta a hegyet, eredetileg ezt is akartam, de mivel lenti koordinátákat adott meg, számítottam rá, hogy maga a hegymászás is egy a mára tervezett programjai közül, így nem akartam lelombozni a srácot. Meghát, sárkányháton felutazni, miközben mindenki más szenved alattad, nem igazán szép dolog, ugye? De persze még nem volt késő változtatni a terven: ha a térdig érő hó mellett útitársam is lefáraszt, lehet lesz egy pont, amin túl majd megvárom őt odafent.

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Jún. 03 2020, 11:54

Hinari megjelenésével kitárva karom mosolyogva vártam és mivel nem húzódzkodott el, így egy öleléssel fogadtam. Nyilván, hisz ki ne szeretne csini csajokkal ölelkezni, ha megteheti. Alap esetben talán, ha kicsit közelebb állnánk egymásból hülyéskedésből talán még a fenekére is csapnék a lánynak, de mivel van olyan érzésem, hogy erre nem lenne vevő, így ezt a féle hülyéskedést egyelőre későbbre kell tartogatnom. Megjegyzésére pedig sejtelmesen elmosolyodva csupán ennyit mondok.
- Honnan tudod, hogy nem láttalak? Ero-sensei szeme sok mindent lát. – nézek végig a lányon sokat mondóan, majd megállapodok a szeménél, majd nevetve rákacsintok.
Szeretem húzni az emberek agyát, bár úgy vélem Hinari pont az a személy, aki még pont az a személy, aki vissza fogja előbb, vagy utóbb ütni ezt a labdát, mintha csak egy elcsépelt röplabdát játszanánk. Végül megindulva persze a hegyi ösvényen a lány egy kérdéssel fordult felém.
- Hm? Igen voltam már fenn. Kicsit nehézkes a feljutás utolsó szakasza, mert ott nem lesz már út, de ha képes vagy átlátni a helyzetet, mert már tudod merre kell menni, akkor nem olyan probléma. Viszont nagyon hideg lesz, így ha nem bánod… - mondom miközben az inventorymból egy tipikus lapos üveget húzok elő és a lány felé nyújtom – Az ital neve leleményes módon „Fagyálló”. Ne tévesszen meg a kékes színe, nem az, amit az ablakokra szoktunk folyatni. Ez alkohol. Buffot ad hideg ellen, enélkül nagy valszeg csak fél útig bírnád.
Ha esetleg nem bízna az ital hatékonyságába félve, hogy leitatnám csak, úgy meghúzom a kulacsot és kissé morogva az ital torkot maró hatása nyomán párat köhécselek. Bírom az italt, de ez akkor is brutál erős. Viszont azonnal érzem, ahogy a testem felmelegszik és máris megszűnt a hidegérzetem, melyet egy kék háttéren lévő hőmérő iconú buff is jelez. Végül megtörölve a kulacsot a lány felé tartom.
- Nem kényszer, miattam megpróbálhatod enélkül is, én csak tapasztalatból beszélek. – vonom meg a vállam és az övemre tüzöm a kulacsot, hisz csak egy óráig tart csupán a hatása - Na de akkor indulás. - azonban, ha elfogadja az italt és meghúzza, akkor sunyi mosollyal az arcomon megjegyzem – Jej, megvolt az első közvetett csókunk.
Persze ezután behúzott nyakkal arrébb somfordálok, vagy szökkenek, ha esetleg játékosan, vagy egyéb módon utánam csapna, majd felnevetek. Tökre felszabadultnak érzem magam és úgy érzem nem bántam eddig még meg a dolgokat.

by **Hinari** Szer. Jún. 03 2020, 16:00

- Én mindent tudok - közöltem vele az övéhez hasonló hangsúllyal; ajkaim szélén mosoly bujkált. Persze ez nem volt igaz, de azt hiszem, jelen témánál maradva egész biztos lehetek a dolgaimban. Kivéve... kivéve, ha ő is ott volt abban a barlangban, bár emlékeim szerint (és az álmaim szerint is, ha már itt tartunk) ott volt rajtam ruha. Azt hiszem. Talán Neutral

Egyelőre viszont nem gondoltam semmi rosszra, ahogy sétáltam mellette és hunyorogva, aktivált Látással néztem fel a hegycsúcs felé, ami innen lentről igencsak magasnak látszott. Eiki mesélt, én pedig elképzeltem azt az utat, ahol már az út se látszik, csak... tudnod kell, hogy arra van.
- Jó kilátások... - sóhajtottam és pillantottam oldalra: ekkorra a fiú kezében már egy üveg materializálódott, sejthető tartalommal. Miután meghúzta, magamhoz vettem és beleszagoltam felülről - Szóval Fagyálló - húztam el a szám szélét; nem volt jó illata.
- Én mondjuk ismertem olyat, aki a rossz minőségű pálinkát töltött fagyállónak és azzal kocsikázott télen - forgattam meg az üveget, majd úgy döntöttem, igazából mindegy, szóval én is meghúztam a kis flaskát - Uhh, nem mondom - köhögtem jópárat és pislogtam magam elé. Hát, a kabátnál biztos hatásosabb, a bundabugyi viszont egyelőre még mindig veri. Nem is tudjátok, a nőknek mennyire fontos ez :3 A csókos megjegyzésére elnéző sóhajjal nevettem fel és löktem kicsit oldalba őt a vállammal:
- És, hogy ízlett? - kérdeztem incselkedőn, majd felgyorsítottam a lépteim, még azelőtt, hogy válaszolt volna. Belegázoltam a frissen esett hóba, utunkat a meredek felé vettük - Amúgy, a te életpontjaiddal mennyit kellett ebből innod, mire felértél? Én megelégszem majd a tizedével is - nyújtottam rá a nyelvemet, hiszen mindketten tudtuk, mennyire nincs pontja életen. Talán ő az egyetlen magasabb szintű, akinek ilyen kevés van, úgyhogy bár tapasztalatról beszélt, mégiscsak más lesz ez a túra annak, aki az életpontcsökkenést jobban bírja - az italt viszont valószínű sokkal kevésbé.

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Jún. 03 2020, 20:30

Látszott, hogy kissé nem örül Hinari a helyzetnek, de nem igazán volt vele problémája, legalábbis nem fordult vissza. Az ital nevének megismétlése után pedig a megjegyzésére bár kissé felhúzom a szemöldökömet, viszont ahogy meghúzza az italt rögtön elmosolyadok, főleg a reakcióján nevettem egyet, bár nem tagadom van alapja. Csipkelődésemet elég jól fogadta és csak barátainak nekem jött vállal, mire, ha nem ellenkezik fél kézzel átkarolva kicsit magamhoz húzva „megnyomorgatom”, bár ez inkább ilyen barátibb volt, mint közeledő típus és érezhette is.
- Sajnos nem én kaptam az elsőt, szóval nem tudok nyilatkozni. Bár gondolom nem sokat éreztél az alkohol miatt. – mondom megértően vigyorogva – Amúgy figyelj azért a lábad elé, ha úgy érzed, hogy kezd fejedbe szállni a magaslat vagy a hideg miatt, akkor szólj és pihenhetünk, vagy felkaplak a hátamra. – mondom mindenféle egyéb gondolatok nélkül, szimplán, látszik, hogy nem örülnék neki, ha esetleg lebucskázna a fentiekben – Hát figyi. Mint mondtam minél feljebb mész, annál elviselhetetlenebb a hideg, de csak érzetre. legutóbb olyan három órába telt ismeretlenül… most talán… 2 óra, ha normál és 1-1,5 óra, ha sietünk. Szóval, ha picit mozgunk, akkor maximum csak egyszer kell és akkor csak pici problémád lesz belőle.
Szavaimból látszik, hogy azért utána-utána számoltam, így gyors most fejbe, de nem vagyok száz százalékig biztos a dolgomba. Így, ahogy megindulunk, úgy kapcsolom feljebb a lépteim sebességét. Amennyiben Hinari nem szándékozik komolyabb témákat felhozni, úgy csak hagyom, hogy gyönyörködjön az amúgy már itt is csodálatos, bár kissé fehér tájban, ám fél szemmel mindig figyeltem rá, így ha esetleg meginogna, vagy kicsúszna a lába alól a kő, úgy a csuklóját elkapva húznám vissza, vagy segíteném az egyensúlyának megtartásában, ha pedig elesne eközben, akkor mielőtt leérhetne a súlyemelésemet kihasználva könnyedén a felemelve a karjaimba húzom, hogy másik kezemmel is megtarthassam ezúttal derekát. Bár nem hiszem, hogy bármelyik is előfordulhatna, de aztán kitudja.

by **Hinari** Kedd Jún. 09 2020, 15:05

Hogy mennyire viseltem jól a "nyomorgatást"? Hát őszintén szólva először igencsak meglepődtem rajta, de aztán, mivel végülis nem volt gond, nevetve hagytam, hogy végül egy vidámabb sóhajjal távolodjak el és vegyem el tőle a kezében megjelenő flaskát. A bossokon meg azon az arénán kívül nem igazán töltöttünk együtt sok időt, talán ezértis volt új a fizikai kontaktusba torkolló közvetlensége. És nem esett rosszul. Főleg nem az első, nagyobb korty alkohol után.
- Hát nem - feleltem derűsen - Igaz nem is szeretném, ha más formában kipróbálnánk - tettem hozzá, mert igen, ez beletartozott. Mi jól megvoltunk Allal és ezt nem kívántam tönkretenni sem most, sem később - Ó, szóval vinnél is? Ne aggódj, megleszek - nevettem - A fejembe szállni mondjuk pont a melegtől szokott - tettem hozzá. Nem mintha olyan sokszor megtörtént volna, egyébként, csak... nem tudtam elképzelni, hogy minusz fokokban ez ugyanígy működne. Inkább elindultunk és közben húztam kicsit a papírharcos agyát, aki könnyen vette az akadályokat - vagy egyáltalán nem is vette őket akadálynak. A magyarázatára bólintottam, de közben szemem megakadt a havas, hófehér táj között egy szintén hófehér alakon. A csupasz fák ágain alig lehetett észrevenni, úgy beleolvadt a mögötte húzódó emelkedő színébe, de egyértelműen az volt. Egy holló. Egy fehér holló.
- Ez aztán jól elbújt! - pillantottam fel rá elismerőn, majd társamhoz fordultam - Figyeld a mestert! - kacsintottam rá (lehet az ital megtette hatását?), majd Akrobatikával és Ugrással hamar a kiszemelt fa egyik alsó ágán termettem, hogy onnan egy következő, nagyobb lendülettel végül utánakapjak a menekülni készülő madárnak. A gyorsaságkülönbség pedig magáért beszélt: ujjaim közé hamarosan hófehér szárnytollak akadtak; az állat vergődött, ahogyan rámarkoltam végül. És hogy az esés nem sikerült éppen elegánsra? Én csak... a prédára figyeltem. Még véletlenül sem szédültem meg az alkoholtól ugrás közben. A fehér holló ott vijjogott a kezemben és csipkedte a csuklómat, miközben én hassal érkeztem meg és merültem el a vastag hóréteg alatt.
- Nhhm sshhegtnél? - prüszköltem arrafele tekintve, amerre Eikit sejtettem és közben próbáltam ülésbe feltornászni magam. De a ritka zsákmány már az enyém volt - és ha továbbra is így csipkelődik, lehet elengedem hamarosan: csipkelődésből mára Eiki bőven elég lesz nekem.

Fehér Holló

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Jún. 17 2020, 18:56

Hinari megjegyzésére akaratlanul is visszavágok.
- Kár, pedig tuti élveznéd. – mondom továbbra is csak az agyát húzva – Persze hogy vinnélek. Hisz azt mondják, egy nő csak teher a férfi vállain, és ugye bár a terheket a vállon, vagy háton a legkönnyebb cipelni. – válaszolom neki teli szájjal vigyorogva, de azért javítok a helyzetemen egy kis kiegészítéssel – Mondjuk ne aggódj, szerintem egy nő nem csak teher. Amúgy jobban jársz, ha nem becsülöd alá a hideget. Hidegben nem érzed, mennyire száll fejedbe az ital.
Igaz, hogy eme információ megosztása helyzeti hátrányba hoz engem, de nem éreztem szükségét, hogy eltiltkoljam a lánnyal ezt az információt, hisz nem leitatni akartam. Azonban úgy tűnt, vagy túl sokat ivott a lány, vagy szimplán csak bátrabb volt a kelleténél. Ugyanis egy kis madár miatt, majdnem sikerült butaságot csinálnia. A fejemet csóválva néztem a lányra.
- Azért bátor vagy. Ha oldalasra estél volna és elkezdtél volna gurulni, ki tudja hol állsz meg. – mondom megfedően, bár elmosolyodva odalépek hozzá és kezemet nyújtva felsegítsem a lányt, aki ha még kicsit remegni, úgy szőrmepalástomat kigombolva a lány vállaira fektetem a bő részét és közelebb húzom, magamhoz.
- Ne aggódj így semmi perc alatt át melegszel. – mondanám neki pimaszul, ha eddig nem ellenkezett.
És bár valóban, igaz hogy kicsit gonoszkodok, de tényleg ez volt a leggyorsabb módja annak, hogy a hó okozta sokkot eloszlassa. Egy ideig nem moccanok, és fél kézzel átkarolva melengetném, míg azt mondja hogy elég, majd ezután lassan elindulva azért jobban figyelek rá, mielőtt még egyszer felfedező útra akarna indulni. Nem lenne jó dolog, ha esetleg lavinát indítana akaratlanul. Mindenesetre az út további része akadálytalanul zajlik, ha csak Hinari nem akar valami furcsaságot csinálni és a túraösvény végéig elég nyugodt marad a hangulat. Amikor azonban már nagyon közel kezdenénk érni a csúcshoz és a mászás is nehézkessé válik, hisz csúszos köveken kell felfelé mászni, egyszer csak meleg levegőt kezd el felénk fújni a szél, mely kezdi felengedi szárazra fagyott arcbőrünket. És ez is jelezte, hogy közel a cél.
- Remélem kellően átfagytál már Drága. Mert most fel fogsz engedni szerintem. – mondom neki sejtelmesen, kezemet nyújtva felé, hogy felhúzva elérjük végre célunkat.

by **Hinari** Hétf. Jún. 22 2020, 15:46

A visszavágására csak a fejemet ingattam, egyetlen kicsiny fokkal azért komolyabban, mint amit az eddigi kiállásom sejtetni engedett: egészen jól éreztem magam Eiki társaságában, de volt egy határ, amit nem engedtem átlépni. Jobb, ha ezzel a srác is tisztában volt. Aztán már a háton cipelésről beszélgettünk, a csípős megjegyzésre pedig csak kinyújtottam rá a nyelvem:
- Hol lennétek ti nélkülünk... - kuncogtam, magam is elviccelve a dolgot, hisz sem az ő, sem az én szavaimban nem volt semmi él és komolyság. Egyszerűen csak... jó volt így, közvetlenül elcsevegni valakivel, aki képes volt kirángatni - még engem is - a higgadt távolságtartásból. A tanácsára csak felnéztem az égre, kíváncsian és összébb húztam magamon a kabátot - Ha tapasztalatból beszélsz, hiszek neked - kuncogtam aztán, habár már rég késő volt, azt hiszem. Az a pár korty... éreztem, ahogy az eddig oly stabil világ bohókásabb árnyalatot ölt és ekkor, pont ekkor jelent meg az a holló is! El kellett kapnom. Hogy miért is? Hát... a jó nyolc év alatt még egyetlen egyet sem láttam belőle és most, hogy megtörtént, virtuális ereimben felbuzogott a vér. Vagy az alkohol. Vagy esetleg... mind a kettő. Szóval felugrani a fára és elkapni az állatot meglehetősen jó ötletnek tűnt, még akkor is, amikor már a derékig érő hóban landoltam, arccal és szájjal a hókupac alatt. De kezemben a zsákmánnyal!
- Hinari-hógolyó - kommentáltam a feddését egy gondtalan mosollyal és hirtelen nagyon megkívántam mégegy kortyot abból az italból. De nem szabadott. Ennyi lélekjelenlétem még volt, hogy ezt időben felmérjem. Persze Eiki udvarias volt és a kezét nyújtotta, nekem pedig nem volt okom nem elfogadni azt - ahogy a kabátját se, és bár talán ezzel egyikünk se volt tisztában, de így a madár is közém és a fiú közé szorult.
- Köszönöm - néztem rá mosolyogva, aztán azt vettem észre, hogy valami csipked oldalról és... valószínű nem csak engem - Ne engem hibáztass, ha szétszedi - simogattam meg a madarat, aki időközben rájött, hogy ez a meleg igencsak kedvére való, így abbahagyta a szabadulni vágyást és elhelyezkedett a kabátom zsebében. Így indultunk hárman felfelé a hegyen, persze pár lépés múltán már közös szőrmekabát nélkül: ígyis nehézkes volt a felfelé vezető út, nem akartam még ezzel is megnehezíteni magamnak. Az út egyébként végig elhagyatott és fehér volt; sokáig csak a lélegzetünket hallottuk, ahogy kaptatunk a meredeken. Feljebb viszont már érezhetően melegebb, párásabb légtér fogadott és én meg is lepődtem ezen a változáson. Lehet utána kellett volna nézni, mi is van a hegy tetején?
- Felengedek, ha felengedsz - nevettem rá és egy kacérabb mosollyal sétáltam el mellette és hála az Akrobatikának, nem okozott gondot semmilyen lejtő vagy éppen csúszós szikla. Kilépve a csúcsra viszont tudattalanul is megálltam és bevártam őt. Az alattunk elterülő táj lélegzet-elállító volt.

by **Tsujimoto Eiki** Pént. Jún. 26 2020, 00:54

Hinari szavaira akaratlanul is érzem, hogy hozzá kell tennem a kitörni vágyó megjegyzésemet.
- Hát nagy eséllyel kocsmában, mert nem fenyegetne minket az asszony sodrófája. – mondom viccelődve
Tudtam, hogy nem fog emiatt megsértődni, sőt nagy eséllyel szórakoztatni fogja ez, mindenesetre, ahogy folytak tovább az események, kicsit fejcsóválva nézek Hinarira. Nem tettem neki egyéb megjegyzéseket az alap megfedésen kívül. Gondolkodtam azon is, hogy megjegyzést tegyek, hogy mit reagálna rá a többi frontos, ha most látná, csak így szurkálódásból, de inkább nem tettem. Mindenkinek kell szüksége némi kikapcsolódásra és ő is ugyanolyan ember, mint bárki más. HInari szerencsére nem finnyáskodott és hamarosan közel is került hozzám fizikailag, bár volt némi potyautasunk is.
- Hát a helyébe inkább befognám a csőrömet és nyugton maradnék, mert különben madárpörkölt lesz a köszöntő kaja, ha felértünk. – mondtam egyszerűen-
Igazából nem igazán érdekelt a mob, egyszerű entitás, melynek nem igazán adtam túl sok figyelmet, hisz hiába vagyunk benn vagy hét éve, ettől függően a mobokra és az NPC-kre továbbra is csak programkódokként tekintek. Ez nem egy másik világ. Ez az egész csak egy játék. Legyen bármilyen értelmes is egy AI, az akkor is csak egy AI, melyet bármikor bárki reprodukálhat. Végül azonban, elértük a csúcsot és már csak pár lépés kell, hogy meglássuk a célállomást. Hinari rögtön fel is pörgött és rossz szóviccére, csak szememet forgattam.
- Hát figyi, ha ennyire szét akarsz folyni, csak hajrá. – dugom ki rá a nyelvem.
Mondom, majd hagyom, hogy felmenjen előttem a sziklafalon. Kicsit mondjuk sajnálom, hogy nem szoknyában van, mert ki tudtam volna használni a helyzetet, de végül, mikor felér, fennhangon mutatok körbe, mikor ő is megpillantja a fedett fél-barlang szerűséget maga előtt, mely egy finoman bugyorékoló forróvizes részleget takart.
- Üdvözöllek a Titán-hegy tetején. A Fellegek Fortyogó Üstjében.
Bár igazat állítottam, gyakorlatilag azért félig kamuztam is, hisz egy csak az Üst egy része, hisz rengeteg egyéb kiülő rész van, de innen indul ki a kedvencem. Megvárom, hogy Hinari, közelebb menjen a forráshoz, majd míg ő nagy eséllyel a vízzel foglalaskodik én lehámozom magamról a ruhát pár gomb nyomással, így ha a hirtelen zajra felém fordul, talán kissé meglepi, hogy meztelen vagyok. Nem sokat zavartatva magamat, a vízbe vetem magamat és egy szuszból egészen a falig úszok a víz alatt, hogy kibukva a nagy eséllyel még mindig meghökkent lány felé fordulok.
- Innen úszva megyünk tovább. Ez a terület a csúcs központja. Innen nincs elég jó rálátásod a tájra. Ha igazi kilátást akarsz látni, akkor kövess. – mondom kihívó hangon, majd elmerülve a víz alatt eltűnök a kőfalban található vízalatti járat szájába, mely nyomán eltűnök a lány szemei elől, hogy aztán egy kissé szűkös, és fülledt szusszanó résznél előbukkanjak ezúttal már ténylegesen a kőzet belsejében, ahol megvárhatom a lányt, ha összeszedi a bátorságát, hogy kövessen.

by **Hinari** Csüt. Júl. 02 2020, 16:22

Felkacagtam a hozzábiggyesztett mondatra és megcsóváltam a fejem: ezek a férfiak... kocsma és nők, mi? Nos, az ital megvolt és én is itt voltam, habár nem olyan minőségben, mint ahogy az Eiki hátsó gondolataiban talán megfogalmazódott. Mindenesetre az esésem nem magyarázta túl és ennek örültem: leporolva magamról a havat húzódtam be melléje és csak ekkor vettem észre, hogy egy potyautasunk is van.
- Madárpörkölt? - kaptam fel a fejem a mondatra - Szóval húztál a főzés jártasságodon is? - kíváncsiskodtam, igazából hátsószándék nélkül. Egyszerűen csak meg akartam jobban ismerni őt, ha már elhívott. Aztán erről meg másról is beszélgettünk felfele, legalábbis amíg nem kezdett el meredeken lejteni, mert onnantól átvette helyét lépteink egyedüli zaja e fehér, kopár vidéken.
A kilátás csodálatos volt és már azt is tudtam, miért áramlott felénk a meleg levegő.
- Ilyet se láttam még - mosolyodtam el és csakúgy próbaképpen bedugtam kezem a vízbe, hogy vajon mennyire meleg. Bólintottam: egészen kellemesnek tűnt a hideg környezetben, főleg egy hegy tetején az alattunk elterülő tájjal. Úgy éreztem, ha valahol, hát itt lehet pihenni - persze csak akkor, ha az adott társaság azt hagyja is.
- Hála az inventorynak, hogy egy magashegyi túránál is van nálam fürdőruha - fordultam Eiki felé mosollyal, ami aztán, meglátva őt meglepettségbe fordult át - Egy fürdőnadrág lehet nem ártana - jegyeztem meg zavartan, habár szerencsére be volt kapcsolva az etikai mód, így pár homályos pixelen kívül nem láttam mást. De azért mégiscsak... nem túl rámenős ez így? Összeráncolt homlokkal figyeltem, ahogy lebukik a víz alá majd távolabb előkerül, majd egy sóhajjal, kissé kellemetlenül érezve magam álltam be végül egy szikla mögé, hogy pár gombnyomással átöltözzek. Csak nem úszhatok ruhában, a meztelenkedés kizárva és... azért Eiki ide vagy oda, ha már idáig feljöttem, érdekelt az a felső rész. Majd szólok neki, hogy vegyen fel valamit. Vagy akár beállíthatok egy Folyosókristályt is a helyre, hogy később visszajöhessek, igaz ez a gondolat ahogy megfogalmazódott, úgy szállt is el azonnal: nem akartam itt hagyni a fiút szó nélkül.
Még akkor is, ha eltűnve valahol a víz alatt, ezt ő pont most tette meg velem.
Átvettem tehát egy kék-fehér, kétrészes fürdőruhát és belemártóztam én is a vízbe. Összefogtam a hajam, majd egy nagyobb levegővétel után, Látással és Búvárkodással úsztam utána és bukkantam ki végül ott, ahol alakját megpillantottam.

by **Tsujimoto Eiki** Pént. Júl. 10 2020, 18:18

Hina nevetett a megjegyzésemre és ez is volt a célom vele. Látszott, hogy némiképp a lány kiengedett, hisz bár a frontok többségén feszült volt, csak mostanság látom úgy, hogy igazán fel lenne engedve. Gondolom ez annak köszönhető, hogy elég jól haladunk a bossokkal és igen kevés haláleset történt már. Hinari kérdésére csak pimaszul elvigyorodok.
- Nem mondtam, hogy tudok főzni, csak azt, hogy bedobom a sütőbe, ha elrontja itt a romantikát. – mondom pimaszul.
Szavaimat persze én magam hagyom elszállni, mikor elengedem a lányt, mikor már felmelegedett, azonban ahogy telt múlt az idő és végre felértünk, tisztán láttam lányon a csodálkozást. Mikor előre indult, hogy megcsodálja a vizet, én azonnal le is dobtam a textilt, majd elindultam a víz felé. Lányos zavarára, csak rávigyorgok.
- Japán hagyományok szerint meleg vizes fürdőkbe, nem engedélyezett a fürdőruha viselése. – mondtam pimaszul, majd elkomolyodok – A magasság és a vízhőmérséklet igen hamar szét fogja kapni a fürdőrucid, mivel nem ezekre a körülményekre vannak kitalálva. – figyelmeztetem a lányt.
Bár szavaim igazak, azért félig-meddig más is közrejátszott, melyet nem mondtam meg neki. Nyílván megnéztem volna meztelenül is, szó se róla, viszont, ha úgy érzi, hogy ruhába-biztonságba érzi magát, had tegyen úgy, ahogy szeretné. Mindenesetre, ahogy elmerültem, már csak azután bukkantam fel, miután elérte ma központi barlangot. Végül megvártam mielőtt felbukkanna a lány, mire rávigyorogtam.
- Na csak utánam jöttél. – dugom ki a nyelvem – Remélem készen állsz, mert tátva marad a szád. – mondom rejtélyesen, de ezután képtelen voltam nem visszanyelni a perverziót – De azzal csak óvatosan, mert a végén még berakok valamit.
Felnevetek, majd a választ meg se várva, már merülök is tova és vezetem előre. A víz alatti rész bár elszórva volt légbuborék a fülledt víz nyomán természetesen érzem, ahogy a vérem felgyorsul és kezdem érezni az alkohol kártékony hatását. Persze e kapcsán hátra-hátra pillantok, nehogy Hinari rosszul legyen. Végül a sötét kőfolyosók egyszer csak elkezdtek egyre fényesebbek lenni és elszórva világító kristályok mutatták az utat. Végül egy kereszteződéshez értem, és én gondolkozás nélkül elúsztam jobbra, megvárva, hogy Hinari észrevegye merre mentem tovább. Még néhány karöltés és egy éles kanyart bevéve azonnal az adott helység végére érünk, mely elképesztő látványt nyújtott. Azonnal kibukok a forró fürdő vizéből belélegezve a friss levegő, mely a barlang száján át bejött. Az egész helység színpompába úszott, ám nem emiatt volt valami. A vízalatti folyosót elhagyva Hinarinak is azonnal feltűnhet, de ahogy kibújik a felszínre nyilvánvalóvá válhat neki, hogy egy kiugró erkélyszerűségen vagyunk, és az egész erkély rész átetsző kristályból készült…. mely gyakorlatilag szabad átengedést adott magán, így mind a fénynek, mind a rálátásnak, már amennyire a víz engedte. Nagy eséllyel a hirtelen jött magasság érzet miatt előfordulhat, hogy Hina kissé megszédül az alkohol és a meleg kábító duoját felerősítve, természetesen, amit én mint hősi lovag ugye nem hagyhatok, így karjaimmal finoman megfogom, ha dőlni, vagy megrogyni kezdene, természetesen kihasználva az etikai módot ignoráló képességem okozta némi szabadságot, de csak hogy ne legyen feltűnő. Hehe.
- Na hogy tetszik a látvány? - duruzsolom.

by **Hinari** Pént. Aug. 28 2020, 10:46

A fehér holló - minthacsak érezte volna, hogy róla beszélünk - megrázta magát és krákogva repült fel az egyik szikla tetejére.
- Szerintem a holló még mesterszintű Főzéssel se finom - vágtam egy grimaszt a fiú mondatára, az azt követő mosoly viszont tompította a megjegyzésem élét, hiszen szándékosan reagáltam (vagyis nem reagáltam) Eiki romantikázós megjegyzésére. Persze aztán ő maga volt az, aki a meleg és egyben meglehetősen kényelmetlen szituációból kihátrált, én pedig egy hálás mosollyal viszonoztam a tettet és elindultam utána a hegy teteje felé. Tudnia kell, hogy már van párom - ezt az ujjamon csillogó eljegyzési gyűrű is alátámasztotta - és amíg a flört csak ártatlan flört marad, semmi gondom nem volt vele.
Nos, az ádámkosztüm viszont egyértelműen nem tartozott bele a kategóriába.
- Japán hagyományok szerint külön női és férfi fürdők vannak - reflektáltam rá, aztán csak elmosolyodtam és továbbgörgettem a menümben - Köszi a figyelmeztetést. Így a legtartósabbat veszem fel - pillantottam rá és még elnéztem, ahogyan alámerül, majd én is átöltöztem és követtem őt. Kíváncsi voltam, megtartja-e a határokat, vagy meg-megszegi őket, próbálkozva, meddig mehet el - egy baráti találkozó általában nem arról szólt, amit most itt történt, bár Eiki jelleméből fakadóan nála akár még ez is fennállhat. Vajon a többi lányismerősével is ugyanezt csinálja? Inkább nem firtattam a kérdéskört: tempóztam párat és nemsokára megérkeztem én is egy levegővel telt, nagyobb terembe.
- Nem hazudtolod meg önmagad - feleltem az újabb perverz megjegyzésére egy sóhaj kíséretében, majd körbenéztem kicsit - Egyébként nem félsz, hogy ráharap valami? Idefele jövet találkoztam halakkal - kérdeztem tőle ártatlanul és amúgy igazat is mondtam, mert valaminek valóban neki ütköztem, még az első pár méteren. Volt egy felugró panel is, de hogy mi... olvasás nélkül okéztam le; nem akartam Eikit elveszteni szem elől.
Nagy levegőt vettem és alámerültem újra, küzdve a hővel telt pára hatásával, ami a nemrég megivott alkohollal együtt el-elhomályosította látásom és a közérzetemet is negatív irányba tolta. A fiú kétségtelenül csodálatos helyre hozott, de úgy éreztem, hogy egy kevés friss levegő és hideg víz most jót tenne, úgy... azonnal. Persze követtem őt, de mire kiértünk a párkányig, arcomon már az a fajta nyers koncentráció látszott csak, amit téttel bíró harcok során, éles helyzetekben mutattam. Nem volt energiám a tompán világító kristályokkal és kövekkel foglalkozni.
- Köszi - szívtam be mélyen a hűs levegőt és pislogtam párat, miközben megtartott - Máskor inkább megfázom, minthogy igyak - húztam el a szám szélét és megkapaszkodtam a medence szélén.
Csak ezután néztem körül úgy tüzetesebben is.
A látvány tényleg lenyűgözött: az alattunk elterülő táj élénk színeinek tarkasága, a csillogó kristályok, kósza felhők, a pára és a majdnem áttetsző víz, ami szabadon engedte láttatni a mélységet is, ami fölött úszkáltunk éppen. Igaz nem voltam tériszonyos, de önkéntelenül is hátrahúzódtam kicsit, hisz bódult állapotban is hamar felmértem (és ez ki is tisztította a fejem azonnal) a körülöttünk lévő veszélyt.
- Ha ez beszakad alattunk, nincs annyi életpont, ami kibírná a zuhanásos sebződést - ráncoltam össze a homlokom - És a teleportkristály sincs épp kéznél - tettem hozzá, majd behunytam a szemeim egy pillanatra - De ettől függetlenül gyönyörű. Csak ne maradjunk itt sokáig - bólintottam és lenyitottam az inventoryt, hogy előhalásszak onnan egy Fotó Kristályt.

Halszálka

...
.....

Az idő pedig csak telt. Kicsit elbeszélgettünk még, leginkább komolytalan témákról, azonban ahogyan elkezdett villogni a látóteremben az ikon, hogy bizony fogy a fürdőruhám tartóssága, jobbnak láttam, ha még azelőtt elköszönök a fiútól, hogy ez bekövetkezne.
- Köszi az élményt - mosolyogtam rá - Egészen bizonyosan visszanézek még ide - tűnődtem el és előhalásztam az inventorymból a teleport kristályomat - Visszafelé viszont nem fogok mászni - kuncogtam, majd intettem a srácnak, kimondtam a város nevét és eltűntem a szeme elől.

Köszi a játékot! x3

by Ajánlott tartalom

Titánhegy

Titánhegy

Re: Titánhegy

Re: Titánhegy

Re: Titánhegy

Re: Titánhegy

Re: Titánhegy

Re: Titánhegy

Re: Titánhegy

Re: Titánhegy

Re: Titánhegy

Re: Titánhegy

Re: Titánhegy

Re: Titánhegy

Re: Titánhegy