[Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

by **Ronye Arabel** Kedd Május 12 2020, 21:01

Résztvevők: Simeon és Leonard

Mindketten egy-egy pet boldog gazdái vagytok, igaz? És, ha olykor nem is ismernétek be, de szoros a kapcsolatotok az állatkákkal.
Hát... Lehet ez okozta a hibát a rendszerben. Mármint... többszörös hibát.

Na de, kezdjük az elején. Összefutottatok a negyedik. Véletlenül... Vagy direkt? Igazából mindegy. A lényeg hogy akár tudatosan, akár csak a környezet hatására, de a másik petje hozzátok ér.
Előfordul ilyen, nem is történik elsőre semmi különös. Ahogy a nap további része is úgy telik, ahogy terveztétek.
Reggel viszont furcsán érzitek magatokat. A világ sokkal nagyobbnak tűnik, mint megszoktátok, és egészen máshogy is érzékelitek, mint ahogy kellene.
Ha eszetekbe jut végignézni magatokon, ki is derül, miért:
Leo, te nyolc csápot látsz magadon, a narancssárga bőrről nem is beszélve. Simeon, te pedig Noiséhoz hasonló fehér bundát... csak hosszabb hátsó lábakkal.
Ha körülnéztek, egymás édesen alvó testét vehetitek észre nem messze, ott, ahol éppen álomra hajtotta a fejét . Furcsa játékokat játszik a rendszer, ugye?

// A helyzet adott, első körben írjátok le, hogy történt az összefutás, és hogyan reagáltok az ébredésre. A határidő május 19, de ha gyorsabbak vagytok, és is igyekezni fogok Very Happy

by **Simeon** Kedd Május 12 2020, 22:01

Először nagyonis meglepődött, hogy Leoval pont a negyedik szinten beszélték meg a következő, strandolós-sütizős-piknikezős találkozót. Merthát ide Fuwával szoktak járni! Nem férhetett a fiú fejébe, Leo vajon miért pont ide akart jönni, dehát Tengerszemmel mindketten imádták ezt a helyet, úgyhogy az első meglepettség után Simeon gyorsan rá is bólintott. Nanáhogy jó! Persze ahhoz a titkos öbölhöz nem fogja elvinni Leot. Az csak az övé és Fuwáé, úgy bizony! A nap pedig különösen jól telt, fénycsík is bőven volt mindenhol, ahogy epres torta és kakaóscsiga is. Meg még egy kis vattacukor. És csokoládé. Meg almás karamell. És...
Egyszóval mindenki jól érezte magát. Simeon, természetesen, már rögtön a találkozáskor megsimogatta a nyuszit, meg utána is még párszor és nem is vett észre semmi különöset közben. Bár megsúgom, ha észre kellett volna vennie, őneki valószínű akkor se szúrt volna szemet - de, hát, maradjunk a szituációnál: tehát aznap semmi különleges nem történt.

Másnap azonban már annál inkább! Simeon nem úgy ébredt, ahogy szokott. Valami nem volt rendjén, talán a takarója volt gyűröttebb, vagy inkább... más anyagú. És színű. Meg az ablakok sem stimmeltek.
- Jó reggelt, Tengerszem! - nyújtózott meg és eleinte nem is igazán fogta fel, hogy máshol ébredt. Aztán csak ült ott az ágyon és pislogott. Körbe a szobában. Megnézte magának az ajtót, a bútorokat és amikor meglátta a mellette szuszogó Leot, hirtelen nagyon megrémült: dehát neki nem Leoval kéne együtt aludnia! Eltévesztette volna az ajtót? Persze... jelen állás szerint még Fuwával se kellett volna együtt aludnia, de ez a srác gondolataiban az elmúlt időszakban elég zavarossá kezdett válni, el-elszakadva a realitástól. Tehát hősünk már csúszott is volna le az ágyról, hogy eliszkolhasson, ám a megkezdett mozdulat egyenesen zuhanásban ért véget. Egy nyúl koppant a kemény padlón. Hogy eddig miért nem vette észre a különbséget? Mondjuk úgy, hogy az alapképet realizálva kissé másfelé terelődtek a gondolatai. Kissé.
- Azta - bambult el és nézte meg magát jobban is - Nyúlúr lettem! - nevetett fel és egy kicsit sem hozta lázba a helyzet, vagy legalábbis nem negatív irányban. Megpróbált elugrálni az ajtóig, közben jópárszor orra esett, de még sosem volt nyúltestben és ez olyan, de olyan szuper volt! Hallott már abszurd történeteket Aincradban, ilyen mindenféle testcseréseket, meg filmeket is látott róla még odakint, de ővele most először fordult ez elő. Viszont ha ő a nyúl... akkor Fuwa szeretgetheti őt! És beszélhet Noiseal is! Ki kell derítenie, hogy mire vágyik a lány. Úgy bizony! Azaz a nyúl hangos nyuszmogással, több kör után érkezett meg az ajtóhoz, de akárhogy próbálta, nem érte fel a kilincset. Karba fonta kicsiny kezeit és jobb terv után nézett.
- Leo! Leo! - dugta oda orrát az alvóhoz és egyszeriben, valami furcsa ösztöntől vezérelve hátsó tappancsával elkezdett dobolni a fiú testén. Éppen a mellkasán, tap-tap-tap, tap-tap-tap - Ébredj, Leo, ki kell engedned! - szimatolta meg és boldog volt, hogy kiélesedtek az érzékei. Mert kiélesedtek, ugye? Vagy csak ő tapasztalta úgy? Persze ha az alvó sokáig nem mozdult, Simeon elkezdett drasztikusabb lépéseken is gondolkodni, hisz amúgysem tudott mit kezdeni a hatalmas fogak okozta önkéntelen hozzá-hozzáérésekkel, amik többletnyáltermelést okoztak. Vissza is nyelheti, de ő most egy nyúl. Ráadásul egy komisz, virgonc nyúl! Akit nem engednek ki a folyosóra szabadon csámborogni. Simeon pedig, lévén most Fuwáról volt szó! - ezt igyekezett maximálisan ki is használni. De jó lesz majd, ha megtud mindenféle titkokat és utána meglepheti a lányt a legtitkosabb vágyaival!

by **Leonard** Pént. Május 15 2020, 20:38

Leo nagyon jól szórakozott. Épp egy süteményt tartott magasba, és minden gyorsaságát latba véve próbálta elkerülni a csápok támadását, úgy játszott Tengerszemmel. Persze, gyorsabb volt a polipnál, az állat azonban létszám fölényben volt, már ami a kezek számát illeti. Némi pofozkodásba kezdtek, de csak játékosan, végül azonban mindig valamelyik csáp győzött, Tengerszem pedig jó alaposan teletömhette a hasát mindenféle édességgel. Végül, a játéktól kifáradt Leo is követte a példáját, és elégedetten dőlt hátra a forró homokon. Csodálatos kis napot sikerült megszervezniük a negyedik szint partján. Egyszerű volt, vidám, tele napsütéssel és meleggel. Épp olyan, amilyenre a fiúnak szüksége volt a hosszú téli hónapok után.

Aznap este elégedetten, mosollyal az arcán feküdt le, és másnap reggel, kipihenten, és üdén ébredt. Habár valami különös dolog történhetett az éjszaka folyamán. Ahogy nyújtózkodni kezdett az ágyában, teste nyirkos volt, csúszós, és furcsa hal szagot érzett.
- Talán ideje volna egy zuhanynak - emelte fel karját, hogy megszagolja a hónalját, de meglepetésére nem csupán egy, de rögtön négy hónalja is volt, csak a bal oldalon! Ráadásul a torkából sem a szokásos bariton tört fel, csupán valami különös, bugyborékolásra emlékeztető hang. Ez épp elég volt rá, hogy kiűzze a csipát a fiú szeméből, rögtön hatalmasra tárta pupilláját, amit szinte elvakított a reggeli napfényben úszó narancssárga test látványa.
- Ph-phhh-phh?! Phh! - bukott ki a száján, és megpróbált idegesen a mellette lévő falba csapni, de ez a művelet nem igazán sikerült, miután az agya által kiadott parancsra nem csak egy, de több végtag is reagált, és jó alaposan összegabalyodtak.
- Phh-phhr! - dohogott aztán magában. Kicsit sem volt egyszerű nyolc végtaggal élni. Nem is nagyon értette, mégis mi történt vele, és miért, habár nem állt távol tőle a furcsa események sorozata, amikre általában mindig álmában kerül sor. Egyszer például egy bilinccsel a karjain ébredt.
Kellett néhány pillanat, míg rájött, hogy a test, a hozzá tartozó nyolc csáppal együtt ismerős. Mi több, egészen közeli kapcsolatot ápolt vele. Leo Tengerszem volt, teljes valójában. A szoba pedig... nos, az nem lehetett másé, mint Simeoné. Erre a következtetésre persze nem volt nehéz kilyukadni, miután megpillantotta magától nem túl messze a fiú kócos kobakját, és lehunyt szemeit. Ezzel egy időben a polip hasa hatalmasat kordult. Leo pedig ellenállhatatlan vágyat érzett rá, hogy bekapjon valamit: mondjuk egy epres tortát. Vagy karamellát. Vagy csokis sütit. És vattacukrot. Azonban rá kellett jönnie, hogy sem Simeon szobájában, sem pedig a céhházában nem járatos. Megjegyezte magában, hogy ideje volna kicsit tájékozódni a többi céhről is, aztán fogta magát, mind a nyolc lábával együtt, és egy ugrással Simeon arcán termett. Nem nagyon volt jobb ötlete. Azzal tisztában volt, hogy a fiú ért a polip nyelvén, és talán tudna segíteni, hogy valahogy visszacseréljék a testeket az eredetibe. Meg talán akad nála néhány sütemény is.

by **Ronye Arabel** Szomb. Május 16 2020, 12:00

Nohát.. A gazdik egész jól vették a helyzetet. De arra egyik sem gondolt, hogy mi történt a petekkel eközben... Mi történt?

Tengerszem:
Ismerős helyen ébredsz, koránt sem szokványos ingerre: egy nehéz, sikamlós test nehezedik rád, amitől alig kapsz levegőt. Mi ez?
Sikerül magadról lehámozni a valamit, ha megpróbálod, és talán meglepve látod, hogy... ez egy másik polip. A Te szobádban. A Te helyeden. A Te gazdád ágyában. Mit szólsz ehhez?
És ugye feltűnik, hogy valami furcsa... Mintha hiányozna jónéhány valami... Ha kicsit figyelsz, egész pontosan 4 valami... Hova tűntek a csápjaid? És miért ilyen ismerős a helyükön látható kéz, és láb? És különben is, hol van Simeon? Mert hogy sehol nem látod a gazdádat a szokásosnál kisebbnek tűnő szobában, ahol minden közel van. Túl közel... Na és az a másik polip... miért néz ki annyira nagyon-nagyon ismerősen, mintha tükörbe néznél?

Nyúlúr
Arra ébredsz, hogy valamiért nehezebben kapsz levegőt, és valami ütemesen püföli a mellkasodat. Ez a valami viszont le is pottyan rólad, ha megmozdulsz. De mi ez? Egy hozzád hasonló fehér nyuszi... Pici fehér nyuszi. Aki mintha nagyon akarna valamit... Az előbb azt a nevet kiabálta, amit a gazdádnak szoktak... Tényleg... Hol van a gazdád? Hiányzik egyáltalán? Mert sehol nem látod a szobában,ami ismerős... de ennél sokkal nagyobb szobához szoktál hozzá. Most minden olyan közel van, és kicsi... És olyan nehézkes mozogni, és sokkal kevesebb illat van a levegőben. Az ugrálás sem megy olyan jól... rövid hozzá a hátsó lábad... Vagy a mellső túl hosszú? És olyan, mint a gazdádé... Furcsa...

Ezúttal az elé a kihívás elé állítalak titeket, hogy megkérlek: bújjatok a petetek bőrébe. Tudom, hogy nem könnyű, de ügyesek vagytok, szuperül meg tudjátok oldani Very Happy

Határidő 05.23, de írjatok gyorsabban Razz

by **Simeon** Hétf. Május 18 2020, 21:44

Tengerszem, legalábbis a programja alapján még aludt volna. Egészen pontosan tíz perc huszonnyolc másodpercet, ám valami egészen nehéz és testes zavarta meg, ami egyértelműen nem tartozott a kívánatos keltések közé, egyetlen egy okból: nem volt kajaillata.
Mert Simeon sokszor kelti fel idő előtt, ha valahova nagyon menni akar, de általában hoz is valamit cserébe - valami finomat, amit elnyammoghat az út során. A kis polip tehát morcosan nyitotta ki a szemét és már éppen azon kezdett volna el csodálkozni, hogy amíg ő ezen két mozdulatot megtette (mert közben az egyik csápjával félre is tolta a valamit az arca elől), Simeon miért nem tart már a negyedik mondatánál a mai programot illetően, amikor meglátta, mit is tolt el. Csápokat. Rögtön kettőt is!
- Ez mi? - bukott ki a száján, ám legnagyobb megdöbbenésére embernyelven. Egy polip nézett rá, vagyis hogy ő magára, azazhogy akkor ez most egy tükör lenne? Értelmesnek alkották, az ilyesmi nem csapta be őt. Egyik csápját kíváncsian előrenyújtotta, hogy megkocogtassa az üveget, de az csak nem akart üvegszerű lenni. És a csápja se volt csáp, egy kéz volt! Méghozzá Simeon keze.
- Mi történt? - kérdezte és a bajok csak ekkor kezdődtek el igazán: egyszerre négy csápját akarta a szája elé kapni, aminek következtében a programja annyira belebonyolódott az irányításba, hogy a két kezén kívül az egyik lába is arrafele lendült, ám az arcát nem érhette el. Tengerszem kétségbeesett. Felült az ágyon és végignézett magán, kicsiny tudatában pedig egyetlen lehetséges megoldás létezett a helyzetre: valahogy ő lett Simeon, Simeon pedig... ő maga? Megnézte magának az ágyon heverő polipot. Ösztönösen felé akarta nyújtani két csápját, amiből a jobb kar-jobb láb kombináció lévén (egy igencsak tragikomikus mozdulatsor után) Tengerszem lebucskázott a földre.
És nem tudott felállni.
- Simeon, te vagy Simeon ugye? Mi történt, miért kerültem ide? - nézett a polipra ijedten és minden erejét összeszedte, hogy megpróbáljon felállni. Ha mind a nyolc csápját mozdítja, úgy nem jó. Ha csak a bal négyet, az se jó. Bal kettőt, az se... ó, várjunk, ha a két-két szélsőket és egyszerre, akkor mindkét láb egyszerre mozdul. De úgy, hogy egyszerre mozognak, nem tud felállni - Phh... - sóhajtott és összeszedte minden erejét: ha a bal szélső két csáp egyszerre, az a bal láb. Feltérdelt, de amikor a másik lábát is oda akarta tenni, kibillent az egyensúlyából és hanyattesett a padlón.
- Hogy tudtok ti két lábon egyensúlyozni? - kérdezte végül - Nekem még négy lábon is alig megy - tette hozzá, mert igen, az már úgy ahogy sikerült. Ha nagyon arra koncentrált, hogy ne dőljön el egyik irányba sem. Egyáltalán nem értette, miért cseréltek testet, azt pedig végképp nem, hogy nyolc csáp segítsége nélkül hogyan képesek az emberek járni. Igaz, ez eddig is kérdés volt, de most, hogy alkalma adódott kipróbálni, végképp elbizonytalanodott. Inkább leült úgy, ahogy volt és hátát nekitámasztotta a falnak.
- Kérlek hozz nekem valami édességet! - kérte az idomárját és fel se merült benne, hogy az esetleg nem tudja, merre található. Mert mi másért vállalta volna ezt a hercehurcát eddig, minthogy végre valami ételhez jusson? De rájött, hogy ha ő nem tud odamenni a medence melletti ksi dobozhoz az alsó polcon, hát a pillecukor fog odajönni őhozzá: a kis polipnak ennyi megpróbáltatás után igazán kijárt már egy kis jutalom, nem igaz?

by **Leonard** Hétf. Május 18 2020, 22:52

Nyúlúr természetesen, ahogy jó préda állatokhoz illik, soha nem szokott mélyen aludni. Egyik fülét mindig hegyezte, és teste folyamatos készenlétben volt, ha menekülni kellene.
Felmerülhet bennetek a gondolat, hogy vajon mi oka van rá egy program állatnak, hogy a valódihoz hasonlóan viselkedjen. Ti azonban nem találkoztatok még a szafari szörnyetegeivel, a nyúlkáló, tapicskoló emberkezekkel, és a fájóan tépő, vicsorgó pet fogakkal.
Nyúlúr programja tehát, ha eredetileg nem is erre volt állítva, idővel teljes természetességgel hasonult kinti fajtársaiéhoz, és ez jól is volt így. Nem csoda hát, hogy ő maga is meglepődött, amikor különös dologra ébredt: teste nehéz volt, agya kába, érzékszervei gyengék. Kicsit mintha félig meghalt volna. Idő kellett hozzá, hogy agya felfogja a teste felől érkező ingereket, amikor viszont ez megtörtént, ösztönösen hatalmasat ugrott.
Ugrott volna, ez azonban nem sikerült. Amikor megérezte az ütemes püfölést az oldalán, rögtön bekapcsolt benne a védekező ösztön, és egy hirtelen és gyors mozdulattal lerázta magáról az idegen testet, ennek következtében azonban jó alaposan belegabalyodott gazdája takarójába. Egyértelműen az övé volt, a szagokból ítélve, meg hát kié is lenne ugye Leo ágyában. Nyúlúrnak feltűnt azonban, hogy a szaglása furcsán tompa volt - vagy talán a takaró vesztette el virág és keserű illatú jellegét. Virág, mert az a kedves lány, aki ebben a hatalmas házban lakik, kimosta az ágyneműt, és keserű, amilyen gazdája alapillata önmagában volt, akár egy bőrből készült kanapé, vagy egy régi mahagóni asztal.
Szóval történetünk ezen pontján Tapsi kétségbeesett, hátsó lábával vadul kapálózott, mindeközben egész testében remegett. Füleit hegyezte, és orrát nyújtogatta a levegőbe, de nem sikerült semmi érdemit észrevennie. Persze az igazán veszélyes ellenfelek mindig lopakodással próbálkoztak. A legveszélyesebbek pedig egyenesen a levegőből!
A hátsó lábával folytatott ütemes mozgás eredményeként végül sikerült lerúgnia magáról a takarót, így aztán óvatosan körülkémlelhetett. A szoba szokásos volt, csak.. mintha összement volna. Ráadásul az illatok is megfakultak. Idegesen pillantott jobbra, majd amikor meglátta, hogy az ágyától nem messze valami mocorog, szörnyen megijedt. Még fel sem fogta igazán, hogy amit lát, az egy nyúlkonkurencia, már be is kapcsolt benne az ösztönös menekülési vágy. A használhatatlan Leot persze - mint bármikor, ha szüksége lett volna rá -, sehol sem találta. Egy ugrással kimenekült a túlságosan apróra zsugorodott ágyból, körbefutotta azt, és akár a szél, már süvített is kifelé az ajtóba vájt apró kutyanyíláson, csakhogy az is összezsugorodott, minden mással együtt. A lyukon éppen csak bal mellső lába és feje fértek ki, mielőtt beleszorult volna. Kétségbeesetten próbálkozott, forgatta a fejét, kiutat keresve, de az ötlet csak nem jött. Egy másik fajta felismerés azonban igen: az ő gyönyörű mancsa mikor változott át ilyen trampli emberkézzé?
Ettől aztán olyannyira ledöbbent, hogy még azt is elfelejtette, micsoda bestiák elől menekült épp az előbb. Egy darabig csak nézte a jelenséget leesett állal, aztán gondolt egyet, és megszagolgatta a bőrét. Nem túl intenzíven, de határozottan Leo illata volt. És nem úgy, mint amikor a fiú megsimogatja a bundáját, és átadja az illatát, hanem úgy, mintha belőle áradna. A következtetés innentől fogva pofonegyszerű volt, de nem kevésbé megdöbbentő. Tapsi még szívesen filozofált volna ezen a kérdésen, ám akkor kinyílt az egyik ajtó: Hinari lépett ki a szomszédos szobából, ráadásul nem volt egyedül. Nyúlúr még ebben a fura, emberi mivoltában is tökéletesen érezte a páros felől érkező sárkány szagot, amitől újra felébredt benne a nyúl ösztön. Rövid ideig a céhvezér szemébe bámult, majd egy határozott mozdulattal visszahúzta a fejét az ajtóból, és egy ugrással az erkély mellett termett. Már korábban is érezte mozdulatain, hogy valami nem stimmel, most pedig már tudta is, hogy mi az. Ezek a furcsa, lábszerű képződmények közel sem voltak elég jó ugrók, és nem teljesen tudták lekövetni az ő gyorsaságát sem. Ellenben ez - ahogy a szobájában látványosan helyet foglaló másik nyúl - most nem érdekelte. Óvatosan, négykézláb kibújt az erkélyajtón hagyott résen, és figyelt. Szaglása nem csapta be, rövidesen megpillantotta Nestort. Úgy döntött, ideje felborzolni a Palotában a kedélyeket, még reggeli előtt.
Odalépett hát a konkurenciához, egy határozott mozdulattal megragadta, majd kihajította, egyenesen a sárkány karmai közé.
- Úgy kell neked! Két Nyúlúr nem fér meg egy csárdában! - kiáltotta utána, és még az sem lepte meg, hogy a torkából feltörő hang kicsit sem a szokásos, mi több, emberi. Arcára gonoszkás mosoly kúszott, miközben jó alaposan elrejtőzött, és figyelte a következményeket.

by **Ronye Arabel** Szer. Május 20 2020, 10:56

Simeon:
Nagyot koppansz az ágy mellett, ahogy Leo megmozdul, hogy lerázzon magáról. Úgy fest, nem értett meg... És a takaróba is belegabajodott, és elég sokáig kellett hadakoznia, hogy kiszabaduljon belőle.
Ezt követően pedig rögtön levetette magát az ágyról, és az ajtó felé iszkolt... Egy az ajtóba elrejtett kijáraton? Ami éppen a te jelenlegi méreteidre van szabva... És nem Leoéra... A srác bele is ragad. Aztán néhány perc után kiszabadítja magát, és a szoba erkélyéhez szalad... botladozik. Szabad tehát a titkos kijárat! Kell ide egyáltalán segítség? Csakhát... Nem furcsa, ahogy a szőke kardforgató viselkedik? Vagy mindig ilyen bolond volt?
Ha sokáig gondolkodol, látod, hogy Leo hozzád lép, a következő pillanatban pedig repülsz is kifelé az ablakon... Ezt meg miért csinálhatta?
- Úgy kell neked! Két Nyúlúr nem fér meg egy csárdában! - hallhatod a kiáltást. Két nyúlúr??

Leonard:
Hiába mászol Simeon arcára, hamarosan letol onnan, maga mellé az ágyra. Nem csoda, nem akart megfulladni.
- Ez mi? - kérdezi meglepetten a fiú. Aztán mint aki szellemet lát, megtapogtta a fejedet.
- Mi történt? - kérdezi, meglepődve, hogy tényleg hozzádért, közben szája elé kapva a két kezét... és egy lábát...
Ijedten ült fel az ágyon, és pislogott magára... Aztán kérdőn rád, és jobb kezét és lábát feléd nyújtva leborult oldalra az ágyról, és ott is maradt a földon... Nem tudott felállni...
- Simeon, te vagy Simeon ugye? Mi történt, miért kerültem ide? - kérdezte kétségbeesve, próbálkozve felállni: Hol a kezei és a lábai lendültek a magasba, hol a két lába, végül sikeürlt valahogy feltérdelnie, de a következő mozdulattal nyekkenve újra hanyatt esett...
- - Hogy tudtok ti két lábon egyensúlyozni? - kérdezte fájdalmasan - Nekem még négy lábon is alig megy - dohogott
- Kérlek, hozz nekem valami édességet - nyafogott. Egyértelmű, hogy ez nem Simeon... de akkor ki?

Határidő: Május 27 Very Happy

by **Simeon** Szer. Május 20 2020, 19:20

Simeonra sokminden elmondható, dehogy sokáig gondolkozna, az véletlenül sem. Egy ideig még igencsak kíváncsian és értetlenül bámulta Leo ügyetlenkedését - azon, ahogy a srác beverte magát az ajtóba, még hangosan nevetett is - majd hirtelen észrevette: van egy kisebb kijárat is az ajtóba vésve! Gondolatai ezután persze rögtön visszaterelődtek Fuwára és a szobájára és amint Leo végre kivergődte magát a nyíláson visszafele (nem, Simeonban fel se merült, hogy miért viselkedik ilyen furcsán), a nyuszisrác megragadta az alkalmat és kislisszolt a résen. Vagyis... először túl nagyot ugrott és bevágta a fejét az ajtóba, majd óvatosan átlépett a két mellső lábával és a hátsókkal kapálódzott fogódzóért... de végül kint volt! Rögtön körbenézett, mi merre hol, mert Leonál még nem volt... ám Fuwa ajtaját ezer közül is felismerné, bizony! És érdekes módon az illatok is valahogy élesebbnek tűntek most.
- Sziasztok, merre lakik Fuwa, nem tudjátok? - nézett fel Hinarira és arra a srácra, de aztán hamar rájött, hogy nem értik, mit nyuszmog nekik. Na nem baj, megtalálja ő magától is! A szobának, ahonnan a céhvezér kijött amúgyis olyan félelemkeltő szaga volt... nem tudta volna megmondani, miért, egyszerűen új teste jelezte ezt felé, ő pedig nem gondolta túl. Simeon semmit sem gondolt túl. Ott tehát nem. Ment is tovább és mégcsak az se jutott eszébe, hogy talán Leo megérthetné őt és tudna neki segíteni. De kora reggel volt és ilyenkor sok ember viselkedik zavartan, félálomban... nem akarta hát Leot ilyesmivel lekötni. Az is lehet, hogy alvajárt, nem? Azt is szoktak az emberek néha! Így tehát eldöntötte, hogy inkább előre, mint vissza és ügyetlenül bár, de továbbugrált. Ez se nem az, meg ez se... tovább és tovább a folyosón... és egyszerrecsak megérezte! Igen, ezaz! Noise-illata van, meg valami egészen Fuwás is... és az ajtó is stimmelt! Elkezdett hát előtte ugrálni és topogni a lábával: ha Fuwa kinyitja, beleshet nyúlként is ebbe a csodálatos világba, a kisrókával meg amúgyis jóban voltak, majd ő mesél neki mindenfélét! Csak meg kell győznie róla, hogy ő Simeon. Az meg nem lesz nehéz, ugye?

by **Leonard** Vas. Május 24 2020, 12:52

Leo már az első pillanatban józan logikával észrevette, hogy itt valami nincsen rendben - azon túl, hogy egy polip testébe van zárva -, ám akkor még nem is tudta, mekkora a baj. A következő percekben azonban szemtanúja lehetett egy mozgásképtelenné vált társnak, és nagyon hamar kitisztult előtte a kép, hogy Tengerszemmel került párba. Ha egész eddigi életében azt hitte, hogy a polip összeszedett és okos, akkor erre a képzelgésére most minden egyes másodperc rácáfolt. Ahogy telt az idő, és a Simeonba zárt állat kezdte összeszedni meglepettségét, úgy nőtt Leoban a gondolat: el vannak átkozva. Ezt pedig halálosan komolyan gondolta, hiszen két mozgásképtelen test aligha fog tudni megoldani egy rejtélyt.
- Én is kérek - nyafogta aztán, sajátos polipnyelvén, amit Tengerszem vagy megértett, vagy nem. Nem tudta, hogy ha megfordítják a szerepeket, akkor a nyelvek ismerete is a részét képezi-e. A járásé viszont száz százalékra nem volt megoldott.
- Én Leo vagyok, és fogalmam sincs, hol a süti. Ráadásul képtelen vagyok megoldani a mozgást - emelte meg az egyik bal csápját, de erre egyszerre három mozdult. Fintorgott egyet, majd inkább úgy döntött, nem nagyon kapálózik, amíg nem muszáj.
- Figyelj, az üzenetküldő panelt tudod használni? - Leo valamiért azt sejtette, hogy nem. - Elmagyarázom, hogy kell, de nagyon kell koncentrálnod. Nem egyszerű külön mozgatni az ujjaidat - mondta, majd megpróbálta elmutogatni Tengerszemnek, hogyan kell a kezével végighúzni a levegőn, és a megfelelő pöttyre rányomva előhozni a menüjét. Magyarázat közben annyira koncentrált, hogy összevonta szemöldökét, és még a nyelvét is kidugta. Közben észre sem vette, hogy csápocskáival is kalimpálni kezdett, méghozzá ahogy telt az idő, egyre ügyesebben. Szinte tudat alatt jött az érzés, hogyan is kellene működtetni a lábakat, habár még csak az első kettőt sikerült mozgatnia, a hátsók továbbra sem nagyon működtek.
- Szóval így itt és itt - mutogatta. - Próbálj meg közelebb jönni, akkor segítek begépelni a szöveget.
És ha sikerült mindezt megvalósítani nagy nehezen, akkor a következő üzeneteket küldte ki, alig egy órányi szenvedés után:

Címzett:Leo:

Címzett: Arabel:

Amennyiben nem sikerült begépelniük az üzeneteket, úgy tanácstalanul ücsörgött tovább az ágyon, egyre jobban korgó gyomorral. Elnézve az állapotokat, mindezen csak az segíthet, ha Tengerszem összeszedi magát, és megmutatja, melyik szekrénybe vannak elzárva a sütik. Remélhetőleg nem kóddal.

by **Ronye Arabel** Hétf. Május 25 2020, 12:17

Leo és Tengerszem

Hurrá, összeállt a kép, mostmár tudjátok, hogy ki-kicsoda. Értitek is egymást, bár kicsit több figyelem kell hozzá, mint ha rendesen Simeon és Tengerszem beszélgetne.
Mostmár csak vissza kell csinálni, mert elnézve titeket, egyikőtök sem szeretett bele az új testébe.
Ha Tengerszem együttműködik, akkor hooosszúúú küzdelem, és macera árán, de sikerül lassan összerendeznetek a mozgásotokat, és bepötyögni az üzenetet. Az egyikre válasz is érkezik nemsokára, bár elolvasni csak Leo tudja kettőtök közül.

Arabel írta: Szia Simeon! Nem... Most éppen egymással veszekszenek, nem akarsz átjönni játszani velük?

Na most, így nagyjából sikeresen összeszedett koordinációval... Elindultok valamerre?

//Azt kérem, hogy előbb Tengerszem írjon, Leo legutóbbi hsz-ére is válaszolva hogy tudjatok egymásra reagálni Very Happy

Simeon

Szabad az út. Hinariék nem igazán foglalkoznak veled, bizos hozzá szoktak már, hogy Nyúlúr össze-vissza rohangála céhházban.
A szaglásod viszont nem hagy cserben! Megtalálod Fuwa szobáját. És szerencséd is van: a topogásra a lány kinyitja az ajtót. Minden a terv szerint, ugye? Noos... csak eddig. Ugyanis Fuwa lába mellett Noise is ott van, aki így nyúltestből egészen nagynak tűnik, és nem túl barátságosnak. Rádvicsorog, és morog.
- Menj innen. Már mondtam, hogy az én gazdám, nem kell ide másik szőrgolyó. - Nem igazán van időd reagálni neki, mert már rád is vetné magát, ha Fuwa nem lenne gyorsabb, és kapna fel az ölébe. Szúrós szemmel néz Noisera, aki felhúzza az orrát, jelezve, hogy ő ugyan semmi rosszat nem csinált.
A lány aztán megsimogatja a hátadat, és elindul veled vissza, Leo szobájához. Meglepő, de Noise szinte néma csendben igyekszik utána osonni, nehogy túl sokáig maradjon... Talán mostmár meghallgatja, ha mondani akarsz neki valamit.
Ha figyelsz Fuwa arcára, biztos észre veszed, hogy gondolatban magyaráz neked, de sajnos... nem érted.
Visszaérve Leo szobájához, a lány kopogás nélkül benyit.

Nyúlúr

Hát, nem úgy, ahogy gondoltad de a "nyúlkonkurenciától" sikeresen megszabadultál, mivel az kirohant a nyúlajtón. Hurrá. Viszont, nemsokára kapsz egy üzenetet. Legalábbis valami boríték villan fel előtted, de se a feladó nevét nem tudod kivenni, se az üzenetet elolvasni, ha rányomsz a panellra. Dehát nem is fontos, ugyebár?
Azzal viszont már talán jobban foglalkozol, hogy az az ajtó kopogás nélkül kinyílik, és Fuwa jelenik meg, kezében... a nyúlkonkurenciával!

Simeon és Nyúlúr:

Fuwa egyenesen az ágyhoz megy, az ölébe teszi a nyuszit, és gyorsan ír valamit a füzetébe, amit kerek, kérlelő szemekkel fordít a Leó-testbe zárt Nyúlúr felé.
Aki sajnos, ezt sem tudja elolvasni.
Simeon ellenben, ha akarja, már írás közben is kilesheti, és kaár tovább is adhatja... ha akarja.

Maradhatok egy kicsit játszani Tapsival? Kérlek!

Na már most, innentől dupla móka Very Happy

Két hetet adok, két posztot kérek mindkettőtöktől, és a végén ezekért a körökért dupla jutalmat fogtok kapni. Oldjuk meg a helyzetet, mert még csak most kezdődik Very Happy

Határidő: Június 8

by **Simeon** Vas. Jún. 07 2020, 12:31

Tengerszem fejében – ebben a helyzetben méginkább – az étel töltötte be a központi szerepet. Ő addig egy tapodtat se fog mozdulni, amíg nem kapott Simeontól valamit! Morcosan bámulta maga előtt a padlót és megkordult a gyomra, az ő testébe zárt srácnak azonban nem akaródzott odahoznia, amit kér. Tengerszem sértetten fordította oda a fejét a nyafogásra, a következő szavakon viszont igencsak meglepődött.
- Leo? – kérdezte és egyszeriben könnyek gyűltek a szemébe: hol van Simeon? És ő hogy került Simeon testébe? Nem mintha gondja lett volna a kardforgatóval, de a kis polipnak már ez az egy testcsere is sok volt. Megrázta a fejét: nem, ő nem tudja használni a panelt. Még a lábait és kezeit se – És a betűket sem ismerem – mondta ki végül és megnézte magának az ujjait, amiket mozgatni kellett volna.
- Inkább együnk valamit – mondta ki panaszosan és óvatosan, lassan megpróbált négykézláb elindulni a korábban említett polc felé. Rájött, hogyha úgy mozog, mintha a két-két egymás mellett lévő csápjait emelné, akkor tudja irányítani mind a négy végtagot. Dehogy egy lábra hogyan magasodjon fel? Az a petben jelenleg elérhetetlen (és nem mellesleg fölösleges) célként fogalmazódott meg. Tengerszemet tehát egészen addig semmilyen üzenetírás és menülenyitás nem érdekelte, amíg nem jutott hozzá a reggeli édességéhez és nem kezdte azt el magába tömni.
Fél zacskó pillecukor után nyugodott meg annyira, hogy újra Leo felé forduljon.
- Kérsz? – nyújtotta felé a finomságot és elégedetten nyalta meg a szája szélét. Igen, így már jobb. Teli hassal. Csak Simeon jöhetne már meg! A polip az ajtót nézte és csak akkor jutott eszébe a menü, ha azt társa újra szóba hozta. Persze, ő megpróbálta ám! Erősen összpontosított, mintha harcolnának és a negyedik próbálkozásra meg is jelent az ablakocska, benne soksok ismeretlen szóval. Tanácstalanul fordult Leo felé: ugye a fiú megoldja ezt helyette? – Gyere ide te – próbálkozott, ha viszont kudarcba fulladt a terve, kénytelen volt ő odamászni Leo mellé. De fogalma sem volt, hogyan mozgassa a kezét. A lábakkal és a karral boldogult, ám a kézfej és az ujjak… ráadásul egyszerre öt! Nem, Tengerszem nem vágyott efféle kihívásokra. Az üres pillecukros zacskót nézte és azon gondolkodott, hogy Simeon vajon hozni fog-e neki újat, ha ideér. Közben nyújtotta karját Leonak, hogy mozgassa ő a kezét és írja be a szövegeket, amiket akar. Mert ezt Leo akarta, nem ő! Ő csak… Simeont akarta. Meg a pillecukrait.
- Mikor jön Simeon? – kérdezte egy kis idő után, amikor végre elküldték az üzeneteket. Kimerült volt és kétségbeesett; programját nem készítették fel az efféle szituációkra. Eleve nem szeretett túlságosan eltávolodni gazdájától (mi lesz, ha Simeon véletlenül belekeveredik valamibe?), de így, hogy Simeon volt ő, ő meg nem Simeon volt, teljesen összezavarodott. A pittyenésre mondjuk izgatottan kapta fel a fejét, de sajnos – ha hinni lehet Leonak – nem idomárja írt vissza. Az idő egyre lassabban telt és ez csak mélyítette a fiatalkorú polip bánatát. Fejét odafúrta Leohoz és olyan kicsire húzta össze magát, amekkorára csak lehet.
- Hol van Simeon… ?

Tap-tap-tap, tap-tap-tap. Simeon izgatottan várta, hogy végre kinyíljon előtte a bejárat (ugye ezen nincs valami titkos ajtó, mint a másikon?) és amikor megtörtént, csillogó szemekkel nézett fel Fuwára.
- Sziasztok! - nyuszmogott illedelmesen, arra viszont nem számított, hogy az oly kedves róka szinte rögtön rá akarta vetni magát. Ijedtében ugrott egyet, habár nem szándékosan és végül Fuwa ölében kötött ki. Szívét melegség járta át és fejét a lány mellkasához dugta. Miri azt mondta, ezekhez nem lehet még hozzányúlni, csak... véletlenül. Ahogy pedig Fuwa lépdelt előre (Simeon nem is nézte, hova mennek), bizony a kis nyúlfej - teljesen véletlenül - ide-oda pattogott barátnője két kerek melle között. Így-így. Simeonnak tehát egészen addig eszébe sem jutott odafordulni az őket követő Noisehoz, amíg ki nem nyílt egy másik ajtó és a srác rá nem döbbent, hogy újra itt vannak Leonál. De ő Fuwával akar maradni! Sértetten mozgatta nyusziorrát és (már amennyire kis mancsai engedték) kapaszkodott a lányba. Amaz leült és miközben elővette a füzetét, Simeon kikukkantott a lány vállai alatt és szemével Noiset kereste:
- Noise, figyelj, én vagyok az, Simeon! Valami hiba miatt Nyúlúr testébe kerültem! Kérdezz bátran, ha nem hiszed, legutóbb korcsolyázni voltunk és elszaladtatok - igyekezett tisztázni a helyzetet, amíg még nem késő - És tökre szuper, hogy végre értelek! - jutott aztán eszébe és vigyorgott, a világért sem távolodva el Fuwa öléből egy centire sem. A lány elkezdett írni, Simeon viszont abban a hiszemben volt, hogy Leoval van dolga, így eszébe sem jutott fordítani a kardforgatónak. De azért rápillantott a szövegre és aztán élénk bólogatással fordult a lány felé: igenigen, Fuwa maradjon vele még tovább is!
Hogy egy nyúl elvileg nem tud olvasni? Hát, az idomárfiúnak nem voltak ilyen előremutató gondolatai: kényelmesen elhelyezkedett Fuwa ölében és élvezte a pillanat varázsát.

by **Leonard** Hétf. Jún. 15 2020, 15:01

Nyuszi

Nyúlúr maximálisan elégedett volt a nyúlkonkurencia eltűnésével - még ha az kisurranás formájában is valósult meg. A békésen szunyókáló Nestor látványa azonban nem hagyta nyugodni. Valamilyen terven törte a fejét, a csippanással és üzenettel pedig esze ágában sem volt foglalkozni. Esetlenül leült az erkélyre, óriásira nőtt lábait maga alá húzva, és várakozás közben a következő csínytevésen igyekezett gondolkodni, ám akkor hirtelen feltűnt neki valami. Valami egészen fontos, és talán kérdezhetnétek, ez eddig hogyan kerülte el a figyelmét. Ahogy ugyanis megpróbálta meglóbálni a füleit, semmi sem történt. Sőt, a farkincája sem reagált a szokásos mozgatásra, és a bajsza sem rezdült minden mozdulatával együtt. Igazából nem is volt bajsza. A kezei pedig emberkezekké alakultak.
Az állat belenézett a tükörként is funkcionáló átlátszó ajtóba, és kis híján leesett az erkélyről, akkorát ugrott megdöbbenésében. A teste Leo volt. Vagyis ő volt Leo. Szóval ember lett! Te jó ég, mihez is fog így kezdeni, ilyen csupaszon, ilyen esetlen végtagokkal?!
Már kezdett volna pánikba esni, amikor az ajtó hirtelen nyílt, és megpillantotta a belépő Fuwát, Noiset és Nyulat. Ez aztán még jobban összezavarta. Előtte is, mögötte is ellenségek hada sorakozott - mivel Nestor még mindig a szomszédos erkélyen napozott. Nem volt hova menekülni, ekkora végtagokkal pedig egyébként is lehetetlenségnek bizonyult.
Silence közben közeledni kezdett, ő pedig szorosan becsukta a szemét és összehúzta magát. Felkészült lelkiekben a simogatásra, meg Noise elégedetlenkedésére is, de mindez elmaradt. Mi több, valami egészen más ütötte meg a fülét.
Először óvatosan kinyitotta a szemét, aztán a konkurenciára pislogott, akiről időközben világossá vált, hogy nem is ellenfél, hanem egyenesen ő maga! Vagyis a teste! Ettől aztán még jobban elkeseredett, mert ráadásul nem is Leo volt a testben - ahogy az egyértelmű lenne, hanem a szavaiból ítélve Simeon.
- Simeon?! Hol van a gazdám? - próbálta megkérdezni a nyuszihoz fordulva, de ajkain a szokásos nyuszmutálás helyett emberi hangok buggyantak elő. Gyorsan a szája elé kapta mancsait - vagyis kezeit, és ijedten meredt Silence-re. Mit fog szólni a lány, hogy ilyen butaságokat beszél előtte? Jajj te jó ég! Ugye a többiek nem hallották?! Nestor és Noise is, biztosan ki fogják nevetni, hogy így összekeveredett a teste egy emberével. Jajj, olyan csupasznak érezte magát így, bunda nélkül!

by **Leonard** Hétf. Jún. 15 2020, 15:34

Leo

A kardforgató fiú nem pánikolt annyira, mint ildomos lenne, de aggasztotta a testcsere, ráadásul szörnyen nehéz volt Tengerszem testében a mozgás. Ráadásul egy csapásra megannyi feladat zuhant a nyakába - meg kellett tanulnia mozgatnia a csápokat, kommunikálnia kellett Tengerszemmel, ráadásul még ötleteket is ki kellett dolgoznia, hogyan tovább. Ha ez nem lett volna elég, a hasa folyamatos elégedetlenkedéssel korgott, neki viszont fogalma sem volt a szoba édesség rejtekhelyeiről.
Mondhatjuk tehát, hogy nem állt a helyzet magaslatán, főleg úgy nem, hogy a teste a szokásos ötödére zsugorodott. Nem bírt azonban elmenni szó nélkül a Simeon - vagyis Tengerszem - hangjából sütő szomorúság mellett. Látta rajta, hogy a polip nehezen viseli a helyzetet, és meg is értette az érzéseit. Megpróbált közelebb menni hozzá, ami úgy egyszerűbbnek bizonyult, ha négy csápját csak húzza maga után, mint valami élettelen köpenyt, a többi segítségével viszont kúszó mozdulatokkal sikeresen haladt is. Egyiket végül felemelte, és az ember bőrbe bújt polip buksijára tette.
- Semmi baj - próbálta megnyugtatni. - Ne aggódj, én már találkoztam ilyesmivel. Néha van egy kis probléma a rendszerben, és vannak olyan mobok is, akik össze tudják kutyulni a dolgokat, de ezek a hatások mindig ideiglenesek. Ki fogunk találni valamit, rövidesen pedig vissza fogod kapni a testedet is és a gazdádat is, ígérem. Simeon biztos nem veszett el az űrben, az is lehet, hogy most az én testemben van, vagy Tapiséban, de az biztos, hogy ez csak átmeneti.
A nyugtatás vagy sikeres volt, vagy nem, egy picit azért segített Leonak is, hogy összeszedje magát. Simeon teste közben elindult, egyenesen a szoba egyik rejtett sarkáig, és a kardforgató hamarosan meggyőződhetett róla, hogy ott vannak a rejtett édesség tartalékok. Gyorsan társa után vetette magát, de a táv számára jóval hosszabbnak bizonyult. Kicsit megkésve, de azért csak odaért ő is az ételforráshoz.
- Persze, nagyon éhes vagyok! - csapott le a rendesen megfogyatkozott pillecukrokra, és csápjával ügyetlenül a szájába tömte azt. Rövidesen érezni is kezdte, ahogy a cukor eltelíti, és jólesőn megborzongott a kellemes érzéstől. Ez hiányzott csak!
Végül aztán áttértek az üzenetküldés problémájára is, de az sajnos, amilyen bonyolult és nehéz feladat volt, cserébe semmilyen eredménnyel nem szolgált. Leo lehorgasztotta a fejét, és megcsóválta azt.
- Nem vagyok benne biztos, de szerintem az én céhemben kell lennie, az én szobámban. Viszont nem úgy nézünk ki, mint akik egyszerűen fel tudják keresni őket - utalt a testi "fogyatékosságaikra". - Ha viszont gyakorlunk, és ügyesek vagyunk, talán el tudunk menni megkeresni őket! - vidult fel aztán kicsit, ahogy erre gondolt. Valamilyen megoldásnak kellett lennie!

by **Ronye Arabel** Vas. Jún. 21 2020, 19:37

No lássuk csak:
Simeon és Nyúlúr:
Noise addig morcos, fenyegető arca egyszeriben értetlenséget tükrözött. Hogy mi? Eleinte azt hitte át akarják verni, de... Nem, ennyire azért nem nézhetik butának. Hiszen látja, hogy az a pimasz nyuszi van ott, aki folyton elvonja róla Fuwa figyelmét! Épp ezért a programjába beleakadt a dolog... Igaz lenne?
- Simeon? - pislogott nagyokat - Mi történt? Segítünk! - lelkesedett fel, őszintén akarva kalandozni, amíg megoldják a dolgot.
Nyúlúr elszóását viszont a szőke fiúra koncentráló, könyörgő szemű Fuwa is hallotta ám.... Simeon? Őt is meglátogathatná, de... Leonak gazdája? Mi? Az eddig könyörgő szemek kérdővé változtak. Miről beszél Leonard?
Valahogy meg kellene oldani a problémát, nem igaz? Az üzenetjelzőt valaki figyeli közben?*

Leo és Tengerszem:
A páros egész szépen sikerül összehangolja a dolgokat: Tengerszem kaját szerez, Leo levezényli az üzenetküldést, kár, hogy nem kaptok ezáltal segítséget.
Ami Leo ötletét illeti: Tiétek az egész szoba a gyakorláshoz.
Viszont Simeonnak üzenet jön, amit így Tengerszem kap meg.
*

Karbantartás írta:A közelmúltban tapasztalt hibákra való tekintettel a mai napon vizsgálatot folytatunk, és karbantartást végzünk. Ön ki lett választva, hogy részt vegyen a vizsgálatban. Az avatarja és petje helyreállításához, kérem lépjen fizikai kontaktusba vele ma délig. Ellenkező esetben komplikációk léphetnek fel. Köszönjük.

Az idő jelenleg 9:45... Van időtök, de talán nem akarjátok kockáztatni, hogy probléma legyen.

Határidő: Július 5 Az előző körhöz hasonlóan két posztot kérek, dupla jutalommal :3 Ha nem okés valami, szóljatok nyugodtan.

by **Leonard** Hétf. Jún. 22 2020, 12:09

Szóval neki is álltak gyakorolni - már ami Leot illeti -, és meglepően gyorsan sikerült a csápocskáit irányítása alá vonni. Persze tökéletes még nem volt, de jobbra-balra kúszni már ügyesen tudott, ráadásul a levélírás is sikerült nekik nagy nehezen korábban. Apropó levél. Hirtelen csippant valami, és ha a polipnak nem is, Leonak egyértelmű volt, hogy üzenet érkezett. Kíváncsian dugta fejecskéjét Simeon-Tengerszem arca mellé, és megkérte őt, hogy nyissa le valahogyan. Ha ez megtörtént, hangosan fel is olvasta a választ, de szóról szóra egyre sápadtabb lett apró, narancsszín polip teste. Mire a végére ért, teljesen elkomorult. Elhúzódott Tengerszemtől, és fel-alá kezdett... csúszkálni.
Gondolkodjunk logikusan. Bármily meglepő, néha Leonak még ez is ment. Már ha szükség volt rá, most pedig hatalmas szükség volt.
- Ha Simeon lenne a testemben, már válaszolt volna az üzenetünkre, és rég megnyugodhattunk volna - mondta ki gondolatait hangosan, közben az állára tette az egyik.. csápját. - Azaz valószínűleg ő is úgy járhatott, mint mi. Vagyis ők. - Na de vajon ki lehet a másik áldozatul esett állat? Hiszen Leo testébe csak nem költözhetett a kardjának szelleme. Na és...
- Nyúlúr?! - pillantott fel, és apró poliptestét elöntötte egy pillanatra a pánik. Nem, ez így nagyon nincs rendben. Minél gyorsabban tenni kell valamit, és nem csak azért, mert délben lejár a határidő. Viszont ha Nyúlúr és Simeon együttműködésén múlik a dolog...
- Azt hiszem, nekünk kell tenni valamit - sóhajtott végül mélyet. Rájött, hogy ennek az eseménynek a súlya teljes egészében az ő és Tengerszem... vagyis inkább csak az ő vállát nyomja. A polip még mindig túlságosan kétségbe volt esve, hogy a gazdája nincs vele, ez pedig érthető. Leo igyekezett megnyugtatni, de fogalma sem volt róla, ez mennyire sikerült. Annyira még nem ismerte jól a petet.
Vajon Tapsinak is így hiányzik ő?
Na persze! Mégis micsoda egy hülye feltételezés ez.
Vajon mennyire néznek hülyének, részegnek vagy sebezhetőnek, ha az előző négykézlábas módszerrel elmegyünk a JL céhházig?
Valószínűleg nagyon. Ilyen állapotban pedig még megvédeni sem tudnák magukat. Basszus, pedig amilyen szerencséjük van, biztos arra járna egy ember, aki megtámadja őket.
- Tengerszem, nincs valami olyan képességetek Simeonnal, ami tudna segíteni ebben a helyzetben, hogy ügyesebben mozogj? - tette fel a kérdést, miközben agya lázasan járni kezdett. Valahogy még be is kellett jutniuk a Palotába. Tiszta sor, hogy írni kell valakinek egy üzenetet, hogy engedje őket be. Na de ki legyen az, aki kevéssé nézi őket hülyének, ha előállnak ezzel az ötlettel? Ráadásul ismeri is annyira Simeont és bízik benne eléggé?
Mondjuk mindenki, aki volt már bosson, láthatta a fiút. Hinari - amilyen tapasztalt -, biztos találkozott már hasonló szerencsétlen helyzettel. Na de - jutott hirtelen a férfi eszébe a legutolsó boss - ott van Sil is! Nincs is annál egyértelműbb, hogy ő segíteni fog, és még csak ki sem neveti őket a szerencsétlenkedéseikért!
- Tengerszem, meg tudnánk próbálni még egy üzenetet elküldeni Silnek?
Ha pedig a lány mégsem ér rá vagy nem válaszol megfelelő időn belül, még mindig ott van Hinari. Benne megbízhatnak.

Silence:

Tudta, hogy röviden kell fogalmaznia, hiszen a polipcsápokkal már ennek az üzenetnek a megírása is hosszú időbe telt. Ennél egyértelműbben hát nem tudott fogalmazni, hiszen az idejük és türelmük is véges volt.

by **Simeon** Csüt. Jún. 25 2020, 19:26

Tengerszem

Tengerszem tágra nyílt szemekkel hallgatta Leo magyarázatát: tehát ilyesmi tényleg létezik? Hogy össze vissza cserélik egymás testét? Ha lehet, még az eddiginél is jobban kétségbeesett, aztán csak-csak elért a tudatáig, hogy ez ideiglenes.
- Ha itt maradunk, megszűnik? - kockáztatta meg a kérdést őszinte reménykedéssel és örült neki, hogy legalább Leo itt van. De valami (mármint Simeonon kívül) még hiányzott: az édesség és ezt korgó gyomra is jelezte. Így tehát a tőle telhető leggyorsabban vette magához a pillecukrokat és később adott Leonak is, bizony!
Tele hassal pedig mindjárt egy kicsit naposabb lett a szoba!
A poliptestbe zárt srác ajánlatára viszont tétován bólintott: el nem tudta képzelni, hogy ő ezt a négy végtagot egyszerre és összhangban mozgassa! Olyan volt, mintha a csápjai felétől megfosztották volna; nagyon nehezen ment a koordináció. Amíg Leo ügyködött és várták a válaszleveleket, előhalászott egy második adag zacskót is a polc végéből - ebben keksz volt - és elkezdett kotorni benne. A csippanásra ijedt-izgatottan kapta fel a fejét:
- Leo, üzenetünk jött! - mondta azonnal és amíg társa odaért, ő megpróbált ujjával rábökni arra a kis színes gombra a panelon. És sikerült! A polip ekkor nevetett fel először és büszkén mutatta Leonak az eredményt - Mit ír, mit ír? - dugta oda a fejét a képernyőhöz, de olyan közel, hogy a srácnak el kellett tolnia őt, ha el akarta olvasni.
- Tudod én nagyon szeretem a betűket! - mesélte lelkesen és egy pillanatra meg is feledkezett a problémájukról - Jó lenne megtanulni olvasni! - nézett rá az előtte elterülő krikszkrakszra és bekapott egy kekszet. Amikor viszont Leo felolvasta, a fiatalkorú polip először Leora nézett megerősítésért, a fiú sápadtságára pedig úgy ahogy kell, teljesen kétségbeesett.
- Mit jelent a komplikáció? Mi fog történni? - kérdezte könnybe lábadt szemekkel, de közben Leonard teljesen más vonalon indult el - Mi van nyúlúrral? - próbált valamit megtudni a fiú félszavaiból és közben a két karját nézte, amik - ha evésről volt szó - egészen rutinszerűen működtek. De azok a lábak! A polip összeráncolta homlokát, kidugta nyelvét a koncentrálástól és megkapaszkodott az ágyban. Ő segít megmenteni Simeont!
Felhúzta magát és elterült a puha takarón.
- Nincs ilyen képességünk - rázta meg a fejét, a kérdésre azonban felragyogott a szeme - Igen! Írjunk Fuwának, őt szeretem - mosolygott és lehívta a menüt. Mert emlékezett ám, hogyan kell mozgatnia a karját hozzá! Büszkén húzta ki magát és várta Leotól a dícséretet. Aztán elkezdtek írni.
- Kérlek mondd el, melyik hangot nyomtuk - kérte Leot és ha egy karaktert leütöttek a virtuális billentyűn, Tengerszem utánaismételte a fiúnak a hangot. "Esssz", mint a kígyó, de csak két gombot kell nyomni. Aztán "i", ez könnyű volt! Majd az "a" és... - Ez mire jó? - kérdezte a felkiáltójelet teljes eufóriában. Ha pedig végigértek egy-egy szón, felolvastatta Leoval - Szia tudom - mosolygott és összeráncolt homlokkal próbálta megjegyezni, melyik hanghoz milyen jelecske tartozik. Aztán hamar belefájdult a feje, így az üzenet többi részét már Leo írta: ez nagyon, de nagyon bonyolultnak tűnt! Tengerszem rendesen el is fáradt benne.
- Mi lesz, ha nem válaszol? Oda kell mennünk? - nézett le saját testére és remélte, nagyon remélte, hogy nem kell. De majd Fuwa segít nekik, ahogy az első találkozásukkor is tette! Ha ő ott van, biztos minden rendben lesz!

by **Simeon** Csüt. Jún. 25 2020, 20:55

Simeon

És Noise értette őt! Simeon azonnal fülig vigyorodott és hevesen kezdett el bólogatni:
- Igenigen én vagyok! Mondd, mit szeret Fuwa a legeslegjobban? Valami szuper aj... - közben, lassan de biztosan a feltett kérdés is eljutott hozzá és ez meg is akasztotta a hadarásában - Hát... nem tudom. Csak azt, hogy Nyúlúr testében vagyok - nevetett fel - Ugye, milyen szuper? - kérdezte, de úgy tűnt nemcsak a róka értette az ő különös nyuszmogását, hanem Leo is. Vagy... ő nem Leo? Simeon teljesen elképedt.
- Te vagy Nyúlúr? - kérdezte a halálravált srácot és ekkor eszébe jutott - Tengerszem! - kiáltott fel és egyszeriben kiugrott Fuwa öléből, le a földre. Az apró, fehér nyuszi talán most még fehérebbé sápadt, mint eredeti szőrszíne - hogyhogy ebbe eddig nem gondolt bele!? Tengerszem biztos nagyon meg lehet ijedve, hogy nem ő, a gazdája van az idomár testében! Vajon mit gondolhat? Azonnal szólnia kell neki, hogy nincs baj! - Nyúlúr, írnom kell magamnak, nyisd meg az üzeneteket! - ugrott bele Leonard ölébe - Biztos Leo is ott van! - igyekezett nyugtatni a nyulat, de hamar rájött, hogy ez így nem fog menni.
- Noise, kérlek szólj Fuwának, hogy írja meg Simeonnak, hogy velem minden rendben! Megtennéd, kérlek? Tengerszem nagyon kétségbe lehet most esve - kérlelte a kisrókát ijedten, közben viszont azt is észrevette, hogy a Leo-nyúlnál mintha pittyegne valami. Egy üzenet? A nyuszi kíváncsian dugta oda orrát a jelhez, de amíg nem nyitották meg, elolvasni nem tudta azt. Finoman megfogta a srác karját és mutatta, hogyan kell lenyitni az üzeneteket és ha sikerült, örömében felugrott, nos... majdnem a plafonig. Hogy egy nyúl mekkorát tud ugrani egy ember öléből!
- Nézd, írt Simeon - mutatta Nyúlúrnak izgatottan és ha amaz engedte, felolvasta Simeon üzenetét, egyelőre nem törődve a rendszerüzenettel - Ez tuti Leo - bólogatott és azon kezdett el töprengeni, hogy hogyan juthatnának oda leghamarabb. Ő tudta, merre kell menni a Justice palotából a Unityhoz, hiszen sokszor megtette már ezt az utat, de... vajon Tapsinak is menne? Észre sem vette, hogy közben Fuwának is érkezett egy üzenete, sőt... amióta rájött, hogy egyetlen petje biztos halálra keresheti őt, elfelejtett minden mást maga körül.
Még Fuwa idomait is.
Ami azért elég nagy szó volt ám a fülig szerelmes sráctól!

by **Leonard** Hétf. Jún. 29 2020, 21:23

Tapsinak esze ágában sem volt az üzenetjelző csippanására is odafigyelni, mi több, csak ugrott egyet ijedtében, bármikor meghallotta a csilingelő hangot. Teljesen összezavarodott, ahogy kitisztult előtte a kép, ráadásul hirtelen mindenki felé fordította a figyelmét. Ez nem jelentett jót sohasem. Ösztönszerűen aktiválódott benne a menekülési funkció, akárha egy adag farkas közé lett volna zárva. Futni akart, kibújni a keresetlen kérdések elől, elmenekülni valami csöndes és békés helyre, ahol aztán lenyugodhat. Térdeit megrogyasztotta, szemeivel felmérte maga előtt a terepet. Még így, ember alakban is biztos volt benne, hogy ő a legesleggyorsabb nyuszi a teremben. Főleg azért, mert a gazdája is tekintélyes gyorsaságpontokkal rendelkezett, volt rá bőven alkalma, hogy ezt tapasztalja.
Szóval tekintetét ide-oda járatta a szobán és a jelenlévőkön, agyában pedig kirajzolódott a tökéletes útvonal képe. Már csak a tökéletes pillanatot kellett megvárnia hozzá, hogy kivitelezze azt.
Akkor azonban az a másik, furcsa nyuszi kezdett el hozzá beszélni; Simeon. Rápislogott, és arra a következtetésre jutott, hogy a fiú nem is mond hülyeséget. Ez a megoldás talán még jobb is lehet, mint amit ő kitalált - ha elbújik, azzal nem mennek semmire. Kellemetlenkedő arckifejezéssel, vonakodva lépett közelebb a nyuszi testhez és rábámult. El akarta magyarázni, hogy fogalma sincs, milyen üzenetekről beszél, de nem merte kinyitni a száját, nehogy Silence megint meghallja, ahogy beszél. Örült aztán, hogy segítettek neki, bár az apró nyuszi mancsok csak nehezen tudták a megfelelő irányba taszigálni az ő nagy, méretes emberkezeit, így többször is sikerült félrenyomniuk a menüben, mielőtt sikerült rendre elvégezni a feladatot. Akkor aztán rábámultak a képernyőre, de Tapsinak fogalma sem volt róla, mi van rajta, ő csak ábrákat meg krikszkrakszokat látott ott. Simeon aztán felolvasta, majd hozzátette a maga véleményét is.
Leo? Tényleg ott lehet Simeon testében? Félénken pislogott a nyúllá alakult srácra. És Tengerszem is. Ő egy jó polip, aranyos volt és nem akarta őt megenni. Tengerszem biztos segít annak a tökkelütött Leonak, hogy hazataláljon.

by **Ronye Arabel** Szer. Júl. 01 2020, 14:58

Simeon és Nyúlúr:
Igen-igen. Noise értette, mit mond Simeon.
- Mit szeret a legeslegjobban? - billentette kicsit félre a fejét - Hát téged. - pislogott nagyokat, Ez egyértelmű, nem?
Közben a nyuszi kiugrott Fuwa öléből, aki egyelőre csak nézett utána. Tapsi szeret kergetőzni, ezt már tudta, és Leot is szereti, úgyhogy kedvesen rámosolygott a párosra.
Noise nagyot pislogott. Mondja meg? Hát jó... Míg a nyuszi és Leo az üzenetekkel bajlódtak, ő Fuwa ölébe ugrott, és megpróbálta elmagyarázni a helyzetet a lánynak, aki értetlenül pislogott... Írja meg Simeonnak, hogy Simeonnal minden rendben van? De miért? Végül azért írt egy üzenetet, majd hitetlenül pislogott a párosra, kissé összehúzott szemmel felállva, és közelebb lépve.
- Leo, Noise sze-rint ez a nyu-szi nem Fü-les, ha-nem Simeon - igyekezett felvilágosítani a kardforgató fiút.
Az üzenetjelzője csippanására lépett hátrébb, és lehuppant az ágyra... Teljesen összezavarodott... Ha Simeon Leo, és a nyuszi Simeon... Akkor hogy keresse meg a nyuszit? Nagyokat pislogott a nyuszi-leo párosra, meg Noisera is, akitől csak annyit tudott meg, hogy ő se érti.
- Leo Si-meon ne-vével írt... Hol a nyu-szija? - pislogott... Na igen... Lehet valamit a lánnyal is kezdeni kellene, ha már az üzenetolvasás ilyen szuperül ment. A rendszer üzenet viszont fontos lehet, mert újra felcsippan. Jelenleg 10 óra van.

Leo és Tengerszem:
A gyakorlás jól halad, és egyre magabiztosabban tudtok mozogni. Macerás az üzenet írás, de végül már könnyebben megy, mint a legutóbb, és közben Tengerszem is megtanulhat néhány betűt. Ez jó. Csak az idő ketyeg. Közben Silence nevével kaptok egy üzenetet, ami tájékoztat, hogy Simeonnal minden rendben van.
A ti leveletekre viszont Fuwától nem érkezik egyelőre válasz. A céhházban viszont már egyértelműen elindult az élet, többször hallani hangokat az ajtó túloldaláról. Hol Seiét, máskor Eikiét, Joeyét is, de Sakuzo is elsétál valamiért a szoba előtt. Nem tudm hogy vagytok vele, de a 10 körül beálló időleges csendet én megpróbálnám kihasználni, hiszen eddigre ha nem is a legösszeszedettebben és leggyorsabban, de biztosan tudtok a jelenlegi avatarotokkal mászkálni. Vagy inkább vártok? Az biztos, hogy Simeon megvan, de Leo teste is vajon?
// Ti elsősorban egymásra reagáljatok, és döntsétek el mi legyen :3

Határidő Július 15 :3

by **Leonard** Szer. Júl. 01 2020, 17:15

Tapsi

Fuwa miért beszél hozzá és kérdezgeti őt? Miért néz így rá? Simeon mit vár tőle? Nem értette, de ahogy nőtt rajta a nyomás, újra tapsikolni kezdett a lábával. Ez kevésbé volt hatásos mutatvány így ember testben, mi több, úgy festett tőle, mint akinek valamiféle rohama van. Tekintetét újra az ajtóra emelte, aztán a rókára, a nyúlra, az egész balga társaságra. Nőttön nőtt benne a feszültség, aztán a következő pillanatban, huss, kitört belőle. Ezzel egy időben rohanni kezdett az előtte már megállapított tökéletes útvonalon, bár így nehézkesebb volt, ekkora testtel. Tapasztalatból nem próbált meg a nyúlajtón át kiszaladni, de Fuwa nem csukta be maga után az ajtót, így azon könnyedén kiszökhetett. Leo teste ügyes volt, ügyesebb és ruganyosabb, mint azt valaha hitte. Lehet, hogy csak a férfi nem tudja megfelelően koordinálni a végtagjait?
Végigfutott a folyosón, le a lépcsőkön, megkerülte az éppen arra grasszáló Yurihimét, kivágta a kaput és már szabad is volt.
Akkor pillantotta meg az erkélyen napozó Nestort. Egy pillanatba telt, hogy inkába szálljon a bátorsága és beugorjon egy közeli bokorba. Ez - a méretéből adódóan - nem volt a legtökéletesebb rejtekhely, de azért valamennyire eltakarta őt. Ott ücsörögve pillantását nem szakította el a méretes sárkánytól, minden mozdulatát figyelte.
A lény aznap meglepően nyugodt volt. Vagy talán az segítette a helyzetet, hogy neki most nem volt nyúl szaga?
Volt azonban valaki más, aki határozottan ezt az illatot árasztotta magából. Nyúlúr fejében átfutott a gondolat, hogy talán szólni kellene Simeonnak, hogy legyen óvatos, de arról fogalma sem volt, hogyan is tehetné ezt meg. Ehelyett inkább óvatosan kimászott a bokorból és lassú, óvatos léptekkel indult meg a chochobook istállója felé. Ott nem találhatják meg. Ott végre békében elfogyaszthat egy kis salátát - Jeanie biztos ad neki, ha megkéri! -, és még kérdezősködni sem fog senki!

by **Simeon** Szer. Júl. 01 2020, 18:19

Noise válaszára a nyúltestbe zárt srác egyszerre blokkolt le és vörösödött el: ezt Fuwa még sohase mondta neki! Hogy őt szeretné a legjobban... Ez tényleg így van? Mert az nagyon szuper! Mert ő is Fuwát és Tengerszemet szereti a legjobban! Elnevette magát és körbeugrálta a lányt, miközben pördült-fordult és mndig, de mindig talpra érkezett! Ez a kaland határozottan tetszett neki; itt lehet Fuwával és Noiset is érti végre és...
Csak egyetlen polipja hiányzott.
A probléma viszont csak itt kezdődött igazán. Valahogy tudatnia kellene a pettel, hogy nincs baj! Mert semmi, egyáltalán semmi baj nem volt! Ugye? Tapsinak mondjuk nehéz volt elmagyarázni, hogyan kell a menüt használni, de végül el tudták olvasni az üzenetet és ez meggyőzte a fiút arról, hogy minden rendben lesz. Leo és Tengerszem idejönnek, vagy ők mennek oda, vagy akár találkozhatnak is félúton - és mindeközben végig, végig Fuwa ölében lesz! Simeon elvigyorodott az ötletre, ám ekkor hirtelen eltűnt a lába alól Leonyúl izmos karja és azon kapta magát, hogy arccal a padlónak csapódik.
- Hé, Nyúlúr, ne rohanj el! - kiáltott utána, de a szőke alak már rég nem volt a szobában. Simeon először csak pislogott utána, majd kitört belőle a nevetés. Hasát fogva nyuszmogott, majd fülig érő szájjal fordult a lány felé, akivel majdnem kettesben maradtak. Noise viszont nem zavarta. Felugrott melléjük az ágyra és elhelyezkedett Fuwa ölében, azzal a határozott szándékkal, hogy ő aztán nem leplezi le magát, de végül... nem tudott Fuwa értetlen tekintetének ellenállni, meghát a rókát sem akarta kellemetlen helyzetbe hozni. Úgy döntött hát, hogy elmagyarázza a helyzetet.
- Szóval, tényleg én vagyok Simeon - kezdett bele, aztán csakhamar rájött, hogy a lány valószínű egy szót sem ért belőle - Noise, fordítanál? - mosolygott a lelkes petre, aztán elmondta, hogy valahogy ő van Nyúlúr testében, Leoéban pedig Nyúlúr, de nem tudja miért.
- Meg kellene keresni Nyúlurat - vonta aztán le a következtetést, mert ha Leo ezt kérte, biztos jó oka van rá. Ő sem örülne neki, ha barátja elveszítené Tengerszemet, így bár ő itt akart maradni Fuwával... de sajnos ezt még előbb el kellett intézniük. Persze ez nem törte kedvét, hiszen újabb kaland volt a láthatáron, méghozzá egy teljesen más szemszögből! - Még nem szoktam meg ezt a testet, nehezen tudok sétálni - hazudta vigyorogva és nekidőlt a lánynak - Segítetek nekem?

by **Leonard** Szer. Júl. 01 2020, 18:47

Leo

Leo megrázta a fejét és tanácstalanul megvonta a vállát. Fogalma sem volt róla, hogyan fog megszűnni ez az állapot, bár azért reménykedett benne, hogy olyan egyszerűen el fog múlni a hatása, ahogyan jött. Egy csapásra, esetleg egy alvásra és kész. Ha minden jól megy, holnapra már nevetni fognak ezen az egész szituáción.
Leo ekkor még nem tudta, hogy ezen gondolatait alig fél perc múlva rombolja le a rendszer. Megdicsérte a fiút, aki láthatóan egyre ügyesebben kezelte a panelt, aztán finoman odébb lökte kócos fejét a képből.
- Komolyan? Akkor majd valamikor összeülünk Simeonnal és megtanuljuk közösen, mit szólsz? - vigyorgott társára és lejegyezte magának fejben, hogy keressen Tengerszem számára a könyvtárban egy olvasókönyvet. Tetszett neki az új információ, amit megtudott a polipról. Igazából most először töltöttek el úgy időt egymással, hogy Simeon nem volt velük, ráadásul a polip így közlékenyebbnek is bizonyult, mint amúgy. Vagy lehet, hogy Leo szimplán csak azért érezte így, mert végre megértette az állat beszédét.
Ezután olvasni kezdte az üzenetet és mire a végére ért, hosszú és mély ráncok szaladtak Tengerszem egyébként sima és kerek buksijába. Nem voltak épp ideális helyzetben, ráadásul az üzenetek is vagy működtek, vagy nem.
- Hát a komplikáció az problémát jelent. Akár jó nagy problémát is. Attól tartok, valami tennünk kell, mielőtt kifutunk az időből, vagy akár az is lehet, hogy... - nem fejezte be a mondatot. Nem akarta hangosan kimondani, Tengerszem már így is halálra volt rémülve. - A lényeg, hogy ezt a küldetést most nem bukhatjuk el. Mindenképpen ott kell lennünk délre mind a négyünknek - sóhajtott és megpróbált a hajába túrni, de az látványosan... nem létezett.
- Ha én a te testedben vagyok, akkor logikus, hogy Simeon pedig Tapsiéban, Nyuszi pedig az enyémben, nem? Abból is ez jön le, hogy még nem válaszoltak az üzeneteinkre - magyarázta aztán, végül pedig még egy elkeseredett kísérletet tettek arra, hogy megoldják a helyzetet, Fuwa segítségével.
- Nocsak, te egyre ügyesebb vagy! - pillantott rá vidáman a polipemberre, aki időközben egyre jobban tudta kezelni a menüt és még meg is jegyezte, mi hol van, aztán türelmesen tanítgatni kezdte a betűkre. Igaz, hogy szorította őket az idő, de annyira azért még nem, hogy ne férjen bele egy gyors oktatás.
- Az s és a z együtt leírva esz hangot tesz ki, míg a sima s olyan, mint a sssssssshhh, a sima z pedig olyan, mint a zéééé.
Jó, ez így egészen bugyutára sikeredett, de azért csak érthető, nem?
- Áhh, a felkiáltójel! - csapott a homlokára és röviden pislogott. Hogyan is lehetne ezt elmagyarázni? - Az a funkciója, hogy nyomatékosítsa a mondatot. Tudod, ha valami nagyon fontos vagy ilyesmi... - Nem, ez nem egészen az, amire gondolt. - Szóval olyan mondatok után használjuk, amik olyanok, mintha felkiáltanál - gabalyodott bele a dologba. Halvány lila gőze nem volt róla, ezt hogyan lehet elmagyarázni. - Ezt igazából érezni kell. Ha sokat olvasol, rá lehet érezni a helyére... - folytatta elkeseredett próbálkozását, aztán inkább rátért a többi betűre.
Végül nehézkesen bár, de elküldték a levelet, így nem volt más hátra, mint nekiállni gyakorolni. A polip kérdésére csak megrázta a fejét.
- Akármi is történik, mindenképp oda kell mennünk. Legalább a főtérig - magyarázta sötéten és hozzálátott, hogy elmagyarázza Tengerszemnek a térd és lábfej működésének funkcióit. Ez már csak azért is volt nehéz, mert soha életében nem próbálta meg felmérni a saját végtagjai működését, ez egyszerűen csak jött magától.
- Igazából ahhoz, hogy kiegyenesedj, szükség van arra is, hogy a felső testedet megfelelően egyensúlyozd - okoskodott, ahogy csak tudott. - A fejedet tartsd egyenesen meg a gerincedet is. Ha úgy egyszerűbb, nyújtsd ki a karjaidat és segítsd magad. Meg is kapaszkodhatsz a falban, ha az úgy jobb...
És így telt el további jó sok perc. Üzenetükre nem érkezett válasz, a céhházban azonban egyre nagyobb lett a hangzavar.
- Nem jó... Nem kéne most senkivel sem találkoznunk, ilyen állapotban - csóválta meg a fejét végül olyan tíz óra tájban. A helyzet nagyon nem volt egyszerű. Félt tőle, hogy meglátják a céhtagok és hülyének nézik Simeont, esetleg kérdezősködni kezdenek, de attól is tartott, hogy az utcán valaki csak úgy beléjük köt, kihívja egy párbajra vagy esetleg megpróbálja kirabolni őket.
- Van valamilyen potion, ami segíthet? - kezdett el hangosan töprengeni és tanácstalanul körbenézett a szobában. Vagy a polipos képesség! Az a sok apró megidézett polip nem tudná őket elvinni valami széken vagy szőnyegen ücsörögve?
- Tengerszem, pontosan hogyan is működik a sokszorozó képességed? - kérdezte hirtelen. - Meddig maradnak ők életben és pontosan mekkora súlyt bírnak el?

by **Simeon** Szer. Júl. 01 2020, 19:38

Tengerszem

A polip teljesen odáig volt Leo ötletétől és amikor csillogó szemekkel, lelkesen bólogatott, kicsit tényleg olyan volt, mintha Simeon éppen a fényről beszélne.
- Köszönöm szépen! - felelt aztán szóban is és a betűk fölé hajolt, amiket igaz nem tudott elolvasni, de izgatottan nézegette őket és próbálta kitalálni, melyik szó mit jelenthet. A tartalom mondjuk most fontosabb volt. Komplikációk? És ma délig? Ijedten nézett Leora, a polipsrác befejezetlen mondatától viszont ha lehet még az előzőeknél is jobban kétségbeesett.
Egyetlen szót talált, ami megnyugtatta és ebbe kapaszkodott bele görcsösen.
- Szóval ez egy küldetés? - nézte meg maga előtt a panelt. Igen, Simeon is ilyesmi paneleket szokott kapni, mielőtt mennek valahová, ugye? Vagy azok másmilyenek voltak...? Mindenesetre ha ez a feladat, akkor csak meg kell csinálniuk! Elmenni a... - Ott? Hol ott? - kérdezte aztán, mert egyáltalán nem értette, hogy Leo mire gondol. Az előttük álló feladat viszont felvillanyozta: ő fog írni, ő, Tengerszem! Méghozzá Fuwának! A fiatalkorú polip teljes koncentrációval vetette bele magát az írás mélységeibe és próbálta meg értelmezni, amit Leo magyarázott neki. Tehát vannak ilyen hangok, amik egy másik előtt leírva már mást jelentenek, mint magukban - Ez érdekes! - nevetett és lassan azt is megtanulta, hogyan mozgassa egyszerre csak egy ujját. A felkiáltójelet mondjuk nem értette: tanácstalanul pislogott Leora és végül bátortalanul bólintott, megismételve magában, hogy ez olyasmi, amit sokat kell gyakorolni, hogy értsd. Alig várta, hogy elolvashassa azokat a könyveket a könyvtárban!
Végül Leo segítségével elment a levél, Tengerszem pedig fáradtan dőlt hátra. A keksz is elfogyott valamikor a levélírás közben és a céhtársai is elkezdtek odakint mozgolódni. De nem ülhetnek itt; ezt Leo határozottan megmondta. A polip tehát összeszedte az erejét és összeráncolt homlokkal hallgatta az előadást a járásról. Próbálta is utánozni, amit magyaráztak neki, de hiába kapaszkodott a falba, a lábai minduntalan felmondták a szolgálatot és az ijedt polip összeesett a szőnyegen.
- Négykézláb már megy... - panaszolta, de ugyebár ennyi nem volt elég - Mi lenne, ha így mennénk el a főtérig? Vagy azzal a kékes kristállyal, amivel a szintek között szoktunk! Simeon mindig feltartja az égbe és kimondja hova kell menni és már ott is vagyunk! - mutatta a mozdulatot. Ha csak a főtérig kell menni, mehetnének úgy is, nem? Azt pedig innen a szobából is lehet! - A potionokat nem ismerem - rázta meg aztán a fejét - Csak a kristályokat - tette hozzá, a kérdésre viszont elgondolkodott.
- Simeon is kell hozzá - válaszolt - Egymáshoz kell érnünk és úgy aktiválódik, de nem tudom, hogyan kell. Talán ha úgy próbálom, mint az enyémeket... - nyújtotta ki aztán a kezét, hogy hozzáérjen Leohoz, de nem történt semmi. A polip reményvesztetten ült vissza a helyére - Annyi súlyt bírnak, mint én - gondolkozott aztán el - De nem tudom, meddig maradnak. Amíg megfelelő számú találatot nem kapnak vagy nem szűnik meg - mondta, majd megint megpróbált lábra állni, bizonytalanul és egyre fáradtabban.

by **Ronye Arabel** Hétf. Júl. 06 2020, 09:13

Simeon
Leo, vagyis a Leo testébe került nyuszi elszaladt, az üzenettel, és a kardforgató fiú testével együtt...
Fuwa nem nevetett, hanem értetlenül nézte... Ő segítséget várt volna Leotól... vagyis nem Leotól, mert Leo most valamiért Simeon nevében ír... Akkor valaki más... Összezavarodva pislogott rád nyuszmogást hallva, és ahogy mellé telepszel meg is simogatja a bundádat.
Noise ellenben ösztönösen morogni kezdett meglátva a nyuszit, aki féltett territóriumát, a gazdája simogatását, és ölét bitorolja. De csak ameddig beszélni nem kezdtél. Az eszébe juttatta, hogy nem az az undok nyuszi vagy, bár továbbra sem értette a dolgot. Vakkantott egyet, jelezve, hogy persze, és izgatottan közvetítette a mondanivalódat.
Fuwa eleinte egyre értetlenebbül hallgatta, aztán valahogy mégis kezdet összeállni a kép. Akkor Simeon testében lehet Tengerszem? És Tengerszemében meg Leo... Ajjaj... mindenesetre gyorsan válaszolt Sime...Leonak.
Aztán kcsit még összezavarodva bólintott, és mindkét állatkát ölbe vette.
- Kere-ssük meg Leot... Tap-sit... - mondta kijavítva magát, és elindult arra, amerre Tapsi szokott elszaladni mikor játszanak... Aki most az ölében van... De nem Tapsi, hanem Simeon... Mindenesetre kisétált a kertbe, ahol meg is találta a zökevényt, szemben Nestorral.

Nyúlúr:

Elhagytad a menedéket. Szuper! Csakhogy Nestor észrevesz, és nemsokára elhuppan eléd a földre. Pár pillanatig bámul, aztán megszólít
- Leo mikor ad Nestornak szétszaggatnivalót? - kérdezi, föléd tornyosulva.
A Palota ajtaján pedig közben kiérkezik Fuwa, karjaiban a két hófehér szőrgombóccal. A sárkány is észreveszi, és meredten bámul a két kisállat közül a nyúlra.
- Nestor megeheti a zsákmányt? - kérdez újra a sárkány... Itt baj lesz.. De vajon a másik három is tud erről? A chocobok még elég messze vannak...

Leo és Tengerszem:

Nektek aztán mindenre futja az időből! AZ olvasó leckére is, szuper!
És igen, a fiútestben ragadt polip már egész magabiztosan mozog négykézláb, ami hatékonynak hatékony, de éppen ennyire feltűnő is. Leo a poliptesttel talán kevésbé, de furcsának ő is határozottan furcsa.
Na és ami a képességet illeti... Hiszen ott van Simeon is, és Tengerszem is. Legalábbis a rendszer szerint. Már csak azt kellene kibogozni, hogy kinek mit kellene csinálni, hogy aktiválódjanak a képességek.
Miközben próbálkoztok, megérkezik a várva várt üzenet Fuwától.

Üzenet Silencetől:

Lehet nem elég a főtérre eljutni? Az ajtó túloldalán mostmár ritkábban, de még hallatszanak a különféle hangok, de megtaláljátok azt a szabad sávot, amikor észrevétlenül kijuthattok.

10:15 az idő.

// Határidő: Július 20 :3

by **Leonard** Hétf. Júl. 06 2020, 22:33

Tapsi

Megborzongott, ahogy észrevette a közeledő sárkányt. Menekülési útvonalat keresett. Egy pillanat alatt pattant ki a bokorból és indult meg az istállók irányába, de már nem volt hova meneküljön; hirtelen Nestor árnyéka vetült rá, neki pedig már most olyan érzése volt, mintha a sárkány hirtelen összenyálazta volna az egész, gondosan ápolt, puha kis nyuszitestét. Furcsa ellenségeskedéssel meredt rá, de a sárkány aztán... nem kapta őt be. Nem, mi több, érdeklődve pislogott felé és valamilyen harapnivalókról reklamárt.
- Nincsen semmilyen szaggatni... - fogott bele, de aztán megpillantotta a hirtelen kilépő Fuwát, ölében a két apró állattal. Fejében ördögi terv körvonalazódott - és úgy tűnt, erre Nestor is kapható lesz.
- Ma kivételes napot tartunk - bólintott aztán maga elé elégedetten, kissé gonoszkás vigyorral. - Picit bekaphatod és megízlelheted azt a nyulat ott, ha szeretnéd - mutatott maga elé. - És a rókát is. Nyugodtan. Én megengedem! Persze csak most, ez egy egyszeri ajánlat - tette hozzá, aztán elégedetten kihúzta magát. Mennyivel jobb is volt ez így, hogy Nestor a társa volt és nem az ellensége! Mondjuk igazán szerezhetnének pár növényevőt is - leszámítva azt a furcsa tehenet a földszinten -, mert nem jó móka ez így, hogy mindenki csak őt kergeti. Hát ezért jött ő ebbe a nyamvadt Palotába lakni?!
Sose vallotta volna be még magának sem, de igazából élvezte. Azt is, hogy társaságban lehet, azt is, hogy gondos kezek simogatják. Szerette azt a hülye Leot, aki etette és foglakozott vele, aggódott érte és mindig utána futott, de szerette Silencet is, aki mindig halálra akarta simogatni. És még Noisezal is jó volt kergetőzni, pedig a róka rendszeresen morgott rá, ő pedig ezt mindig utálta, hiszen sosem kérte, hogy Fuwa szeresse őt is. Imádott a konyhában mászkálni, láb alatt lenni, és még ezt a hülye, nagyranőtt kutyaszerű lényt is kedvelte - bár ne akarná folyton megenni.
A legjobb azonban az a biztonságérzet volt, amit ez a lakhely adott - annak ellenére is, hogy még mindig egy prédaállat szerepét töltötte be. Egy jó csínytevésnek azonban nem tudott ellenállni, ha arról volt szó, most pedig láthatóan arról volt szó!

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

[Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác

Re: [Küldetés] Polipúr és nyuszisrác