[Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

by **Strea** Vas. Ápr. 26 2020, 21:42

Résztvevők: Simeon és Tengerszem (lv46), Silence és Noise (lv39)

by **Silence** Vas. Május 03 2020, 16:21

Tengerszem gyorsabban megszerezte neki a kardját, és segített is neki felúszni. Így csak egy kicsit lett kellemetlen a levegőhiány a medence alján, amit megoldott, hogy amint felért, nagy levegőt vett.
A pálya pedig lassan eltűnt... Vége lett a csatának, és ő győzött. Ahogy az információ lassan tudatosodott, Fuwa boldogan viszonozta Simeon ölelését, amit eddig kicsit elpirulva fogadott. Csillogó szemmel, büszkén húzta magát ki egy kicsit, ahogy a fiú megdicsérte, bár azért a szemébe nem nézett volna a világért sem, és el is pirult. Ő csak mókázott egy kicsit...
Neki eszébe sem jutott az öltözködés miatt megbontani a fiú ölelését. A menüjéből néhány kattintással magára öltött egy rövidnadrágot, és egy egyszerű pólót. Ahhoz a ruhához így vuzesen hűvös volt, amiben érkezett.
A babákról nem egészen tudta, hányadán áll velük, hiszen némelyik egészen becsapta, és elhitette vele, hogy igazi gyerek, de Simeon akarta megmutatni neki a helyet, és mesélni is a csillogó, mégis utálatos páncélról, úgyhogy mosolyogva bólintott.
Így végül ámulva hallgatta a történetet, ahogy a fiú a rendszertől megkapta a jégpáncélt. És elmesélte ő is, hogy a közben a csapathoz visszatérő kis rókát tőle el akarták lopni azok a csúnya mobok a karácsonyi kazamatában.
Amikor pedig a fiú korcsolyázni hívta, hosszú másodpercekre eltűnt a füzete mögött pipacsvörös arccal. Túl sokat emlegette Hinari és Mirika a korcsolyázást, és a randit, hogy ne értse meg, mi történt.
Aztán eszébe jutott, hogy Mirika azt mondta, rendesen válaszolni kell ilyenkor, úgyhogy leengedte a füzetet, de csak, hogy pár másodperc múlva vissza is emelje, a beleírt választ mutatva Simeonnak.

Nagyon szivesen!

Ezután pedig nem is igazán tudott különbséget tenni, mi is történt a megbeszélt időpontig hátralévő napokban. Össze volt zavarodva, mert emlékezett, hogy az is fontos, mit vesz fel, de hát neki csak egy kabátja volt, márpedig a harmincadik szinten hideg van... Meg egy csizmája... Mirikát pedig nem találta, hogy segítséget kérjen...
Végül a hosszú tépelődés eredményeként jó meg harisnyát, kockás szoknyát, és vajszínű pulcsit vett a sötétkék kabát, és a bundás csízma mellé, amint megérkezett a harmincadik szintre. Úgy tudta, ilyenkor meg is lepik egymást valamivel, úgyhogy korábban érkezett, hogy a helyszínen keressen valami apróságot.
Az utolsó pillanatban talált egy közepes méretű gőzölgő pitét, amiről úgy gondolta, Simeon és Tengerszem is örülne neki, és meg is tudnák osztani. Megvette, és az inventoryjába tette, hogy ki ne hűljön, és sietett, hogy megkeresse a fiút, és a mostmár egyáltalán nem kicsi polipot.

by **Simeon** Vas. Május 03 2020, 17:43

Ez volt az előzmény!

Az a pár nap a csúszdás játék és a korcsolyázás között alig akart eltelni. Persze közben elmentek kazamatázni, mert volt egy gyönyörű, napcsíkokkal teli nap és akkor igazán nem maradhattak otthon! De ettől eltekintve a fiú csak a randira tudott gondolni és ahogy jártak keltek az utcákon, mindenhol azt nézte, hogy Fuwa azt vajon milyennek látná. Örülne egy könyvnek? Vagy egy macskás bögrének esetleg? Vajon tetszene neki a dal, amit a templom előtti kórus énekel? Végül aztán meglátott valamit, amit nem tudott otthagyni, így azzal az inventoryjában értek végül oda a helyszínre, a megbeszélt napon és időpontban. Sőt, annál még korábban is! Mert a fiúk nem késhetnek a randiról, ezt ha Mirika nem is mondta neki, de egy csomó filmben elmondták. Csak emlékezne, hogy még mikről volt szó...
Kivételesen Tengerszem vette észre először a lányt. Na nem azért, mert Simeon másfelé bambult volna: Fuwa egész egyszerűen éppen egy ételes standnál állt sorba és a polip tekintetét minden vonzotta, ami ezekhez volt köthető; nem csoda hát, ha ő szúrta ki elsőnek. A lány mondjuk épp háttal állt, így nem látta, mit vásárolt és miközben szólt Simeonnak, addigra Fuwa már végzett is és éppen őutánuk nézelődött, merre vannak.
- Ph-hhh! - integetett a polip rögtön és fejében az járt, hogy vajon Fuwa megette-e, amit vett. És ha nem, vajon neki szánja-e. Persze, hiába volt már fiatalkorú, magassága még ígysem ért fel a játékosokéhoz, feltett csápokkal sem - Simeon tehát kis előnnyel indult vele szemben és ezt ki is használta.
- Ehhez még nőnöd kell! - nevetett rá társára - Verseny, ki ér oda hamarabb! - mondta aztán és átslisszant két puncsozó játékos között, egyenesen Fuwa felé. Majd meg is torpant: Fuwa most... ebben a harisnyában... egyszerűen lélegzetelállítóan szép volt! Simeon először meg sem tudott szólalni, csak pislogott egyet, végül azonban csak-csak ráeszmélt, hogy mi a helyzet és rámosolygott a lányra - Szia! Nagyon... nagyon szép vagy most! - mondta ki aztán őszintén és talán egy kicsit esetlenül is, de szerencsére időközben megérkezett Tengerszem, aki rögtön odafúrta arcát a lány combjához és már nyújtotta is felfele két csápját. Fuwa és Simeon természetesen azt hihették, ölbe akar kéretőzni, de a petnek, hát... egészen más járt az agyában: valami ehető, ami csak arra vár, hogy az ő felfele nyújtott két csápjába helyezzék.

by **Silence** Vas. Május 03 2020, 18:47

Simeont vette észre előbb, és el is indult, bár a kisebb tömegben nem jutott túl messzire, mire az idomár már mellé is toppant.
Rámosolygott a fiúra, és bátortalanul, és nem is túl hosszan megölelte üdvözlésképp. Nincs ezzel semmi baj, ugye? Így szokták...
A dicséret fokozta az arcán a pírt, ami már az ölelés miatt megjelent, de nem akarta megsérteni Simeont, úgyhogy összeszedte magát, hogy válaszoljon. Nagyon halkan, és amennyire a ruhadarab lehetővé tette a kabátja nyakába bújva (Elég érdekesen festhetett, hiszen nem kifejezetten hosszú nyakú kabát volt rajta)
- Köszö-nöm -
Ahogy ezt kimondta, kicsit fel is szabadult, és rámosolygott Simeonra. Na meg közben megérkezett Tengerszem is, felé nyújtva a csápjait. Sajnos túl nagy volt már a polip, hogy felvegye az ölébe, de leguggolt, és megsimogatta a kis polip fejét, és őt is megölelgette. Mármint csak addig, ameddig Noise féltékeny morgással oda nem ugrott közé, és Tengerszem közé. Megszeretgette a kis rókát is, aztán felegyenesedett, elvégre nem a petek miatt volt itt. Enyhe pírral az arcán, de mosolyogva Simeon mellé lépett, hogy jelezze, mehetnek is a korcsolyapályát megnézni.
Még napfény csillogott a jégbefagyott városban, egészen varázslatos hangulatot adva, ahogy a sugarak visszatükröződtek a sima felületről. Fuwa csillogó szemmel nézte. A sziporkázó jelenést is, meg Simeon arcát is, ahogy a fiú szemlélte a várost. És már most úgy döntött, hogy ez a szint majdnem olyan varázslatosan szép hely, mint a negyedik szint Tengerpartja.
Neki közben nem tűnt fel, hogy Noise Tengerszem mellett baktatva azt kezdte magyarázni a polipnak, hogy amit a két gazdi csinálni fog az rém unalmas lesz, és különben is igazán nézhetnének valami finomság után, mert ő már éhes. Hogy ő teljesen másra gondolt finomság alatt, mint Tengerszem? Az nem baj, mindkettőjüknek találni fognak valamit!

by **Simeon** Hétf. Május 04 2020, 12:19

Hát persze, hogy semmi baj nem volt az öleléssel! Simeon igaz kicsit elbambult, leginkább Fuwán, de amikor a lány megölelte, boldogan viszonozta a dolgot. Már nem is pirult el, talán csak egy picit, mert mióta meglátta a lányt, egy kicsivel mintha melegebb lett volna az idő. Vagy csak a napcsíkok tréfálják meg? Fuwa viszont láthatóan fázott, úgy behúzta a nyakát abba a kabátba, így a srácban rögtön felmerült az ötlet, hogy kellene neki egy sál. Egy olyan, ami illik hozzá! A köszönetnyilvánításra vidáman bólintott és hagyta, hogy Fuwa megsimogassa Tengerszemet, miután viszont a lány felegyenesedett, megfogta a kezét, úgy mosolygott rá:
- Akkor, indulhatunk?
Közben Tengerszem kissé értetlenül fogadta a helyzet alakulását, merthát ő édességre számított, nem erre. Persze ez is jó volt, ennek is örült bizony! - de mégiscsak, jobb lett volna, ha a lány inkább ennivalót nyújt át neki. Mert egészen biztosan van nála; erre a polipnak igencsak jó szeme volt. Noise féltékenységét meg aztán pláne nem értette: hiszen ő Simeonhoz tartozik, Noise pedig Fuwához. Ez nem fog változni! A fiatalok aztán el is indultak, a hoppon maradt polip meg durcásan fonta össze csápjait: nem elég, hogy nem kapott semmilyen ehetőt, de úgy tűnt egyáltalán nem foglalkoznak vele. Sem a kisrókával... persze azért elindult utánuk és a sértettsége is rögtön elpárolgott, ahogy meglátott egy kürtőskalácsot egy játékos kezében. Merről is jött? Akkor arra ennivaló van!
- Ph-phhph - érte be Simeont és fogta meg csápjával a nadrágja szélét, Simeon viszont csak Fuwát nézte.
- ... és akkor, végül megtaláltuk a vár legnaposabb részét! És képzeld pont kígyók pihentek ott, mindenféle színben! De nem voltak barátságosak, rögtön meg is támadtak! Volt, amelyik mérgezett is, de Tengerszemmel hamar elbántunk velük! És találtunk ládát is, igaz el volt dugva egy szikla mögé és... - mesélte Simeon a kazamatás kalandját, ám mielőtt a fiatalkorú polip vehemensebben felhívta volna magára a figyelmet, a jégróka ötlete hamar elterelte gondolatait. Unalmas? Tényleg? Simeon neki azt mondta, nagyon jól fognak szórakozni... Ezt persze meg is osztotta Noiseal, meg hogy hát szerinte vicces lesz és lesz forrócsoki is. De tény, hogy ő is éhes volt. Miért nem lehet a kettőt együtt csinálni?

Ekkor értek oda a pályához: a terület hatalmas volt, a simára csiszolt jég csakúgy csillogott a napcsíkokban. Szerencsére nem volt tele emberrel, de azért nem is volt üres, épp ahogyan arra egy ilyen gyönyörű napon számítani lehetett.
- Van korcsolyád? - kérdezte Simeon és sajnos ahhoz, hogy lenyissa a menüjét, el kellett engednie Fuwa kezét - Én vettem mára magamnak egyet, nézd! - hívta elő és mutatta is a darabot, majd egy kevés fészkelődés után, ha Fuwa nemmel válaszolt, végül előhívott egy második párt is: a korcsolya fehér volt, rajta narancsszínű virágmintákkal és fűzővel. Nem ez volt, amit ajándéknak vett, de amikor magának nézegetett korcsolyát, ez is ott volt az árusnál és nem tudta otthagyni - A fém része Acélból van, belül pedig Jeti Bőrrel bélelt, hogy melegen tartson - magyarázta - És ha felszereled, automatikusan a lábad méretéhez igazodik - tette hozzá büszkén és odavezette Fuwát az egyik pályaszéli üres padhoz, hogy segíthessen felhúzni a lábára a korcsolyát a csizma helyett. Az övé egyszerűbb volt; csillogó Fémkő csúszókával és zöld-fekete cipőrésszel; ezt jobb híján a padra tette, amíg a lányéval ügyködik. Tengerszemre és Noisera pedig nem is figyelt oda, bár (már ami a polipot illeti) egyelőre nem is volt miért: a pet kíváncsian nézegette a korcsolyázó játékosokat, nameg a bódékat a pálya szélén. Eszébe sem jutott, hogy eltávolodjon Simeontól, de... ha Noise éhes... és csakis Noise miatt! Talán kereshetne valamit a kisrókának. Is.
- Phh-phh-brrrph-ph! (Szerintem annál a pultnál kapunk mindent!) - mutatott egy vegyes-édességes árus felé és igaz tudta, hogy valamit mindig adni kell cserébe, de a pénznemekkel és az árakkal nem volt tisztában. Majd odaadják cserébe mondjuk Simeon és Fuwa cipőjét. Most úgyis korcsolyázni fognak, nem kell nekik, ugye? Ezt meg is osztotta a rókával és ha ő is rábólintott az ötletre, a polip megnyalta a szája szélét és gondolataiban a cukorkákkal várta, hogy a csereeszközök végre felszabaduljanak az elnyomás alól.

by **Silence** Hétf. Május 11 2020, 17:09

A pír határozott lett, ahogy a fiú megfogta a kezét. De a mosolya is szélesebb lett, bólintott a kérdésre, és mostmár ha akart volna se tudott volna másra figyelni a fiún, és a csodaszép ragyogáson kívül, ami körülvette őket.
Noise a féltékenységet el is felejtette, miután a lány őt is megszeretgette, és innentől kezdve inkább azon járt az esze, és a szája is, hogy valami ennivaló kéne, amit egész biztos, hogy a hót unalmas elfoglaltság közben a gazdájától egész biztos, hogy nem fog kapni.
Mert Fuwa teljesen elbűvölten hallgatta a vár történetét, és elhűlve kapott levegő után, amikor a fiú azt mondta, megtámadták őket a kígyók. És megnyugodott, amikor kiderült, hogy nem történt semmi baj, a páros elintézte őket.
A róka ezért is magyarázni kezdte Tengerszemnek, hogy Fuwa is pontosan azt mondta, hogy fantasztikusan jó móka lesz ez a nap, de ez csak a gazdákra vonatkozott, arra nem gondolt (legalábbis a lány biztos nem), hogy a peteknek is jó mulatság legyen.
Amikor elértek a korcsolyapályához, Fuwa kicsit zavarban rázta meg a fejét. Úgy tudta, itt lehet korcsolyát venni, és úgy gondolta, majd amikor ideérnek vesz egyet.
Figyelmesen nézegette Simeon korcsolyáját, forgatta is a kezében, hogy minden oldalról megnézze, aztán nagyot pislogott, amikor egy második pár is előkerült. Egy sokal, sokkal szebb pár! Visszaadta Simeonnak a másik korcsolyát, és ezt is alaposan megnézte. Csodaszép! Ennél szebbet biztos nem találna, és Simeon azt is mondta, hogy az övé...
- Köszönöm! - hálálkodott sietve, ezúttal nem vörösödve el, hanem helyette ragyogó, boldog arccal.
Szinte szárnyalva az örömtől követte Simeont a padhoz, na de az már zavarba hozta, hogy a fiú leguggolt elé, hogy segítsen. De engedte, és anélkül hogy észrevette volna, a fiú arcán felejtette a tekintetét. Simeon tényleg igazi lovag. A könyveiben mindig így viselkedtek a valódi lovagok!
Ő teljesen elfeledkezett a petekről. Noise pedig folyamatosan csivitelt. Sok-sok illat kavargott a levegőben, és a gyomra egyre inkább követelte, hogy valami ételt kapjon.
Tengerszem javaslatára lelkesen vakkantott, hogy akkor indulás. És mivel Fuwa teljesen megfeledkezett a csizmájáról, már oda is szaladt, és fel is kapta, aztán várakozón pislogott a polipra, hogy akkor mire várnak még?
És akkor, megérezte a levegőben. Bármi jó lett volna, amit megevett, de ez az illat! Ez minden másnál jobb lett volna! Türelmetlenül morrantott Tengerszemnek, és egyelőre lassan, de közben már előbb araszolni, aztán somfordálni kezdett az illatok után.
Fuwa pedig eközben, egyelőre Simeonra támaszkodva próbálgatta a korcsolyázást. Ez... nehezebb, mint hitte. De... kivételesen nem érezte magát olyan rosszul az ügyetlensége miatt... Így Simeon a közelében maradt, és nem engedte el a kezét, akkor sem, mikor végre sikerült nagyjából megállnia a lábán.

by **Simeon** Kedd Május 12 2020, 17:32

Tengerszem elgondolkozott Noise szavain. Hát, az biztos, hogy a móka része eleinte mindig inkább Simeonnak volt az, a petnek kevésbé - talán pont ezért mentek el minden kaland után-közben enni valamit. Hogy neki is legyen benne plusz élvezet.
- Ph-ph - bólintott végül, hogy egyetért és közben felnézett a két fiatalra, akik látszólag annyira egymással voltak elfoglalva, hogy a két állat akár meg is állhatott volna, nem biztos, hogy az a gazdiknak azonnal feltűnik. De a polip örült ennek. Örült, hogy Simeon boldog, mert boldog volt, ez tisztán látszott rajta! Ott volt minden mozdulatában, ahogy Fuwára nézett és ahogy őhozzá beszélt. Tengerszem tehát maradt és bár egyre éhesebben, de követte a párost.
Simeon mosolya szélesebbre húzódott, amikor megtudta, hogy Fuwa nem hozott magával korcsolyát. Titkon remélte is és most, hogy ez beigazolódott, egyszerre ugrott volna ki a bőréből és lépett volna oda finoman és könnyedén a lányhoz, hogy a kezébe adja a tárgyat.
- Igazán nincs mit! Amikor megláttam, tudtam, hogy ez hozzád való - vigyorgott és már guggolt is le, hogy segíthessen a lánynak. A két csizmát szépen rendben odatette a pad tövébe egymás mellé, majd egymás után feladta Fuwára először az egyik, majd a másik korcsolyát - Az elején furcsának fogod találni, de hamar bele lehet jönni! - biztatta a lányt és hogy ne pazaroljon el a minimálisnál több időt, gyorsan lehuppant ő is ahogy volt a földre és mialatt Fuwa az új lábbelivel ismerkedett, ő is felhúzta magára a sajátját. A cipőjét csak ledobta éppen oda, ahova esett. Nem is vette észre, hogy időközben a gondosan elhelyezett női csizmáknak lába kélt.
- Először csak lassan, hogy megszokd - nyújtotta is a kezét és léptek be a jégpályára - Nem lépni kell, hanem csúszni - magyarázta, habár annyira nem volt jó ebben a műfajban. De lelkes volt! És nagyon izgult is, hogy Fuwának vajon tetszik-e a korcsolyázás - Ha gondolod, lehet kérni ilyen gurulós bábukat támasztéknak. Van pingvines meg jegesmedvés, nézd, ott az npc-k előtt - mutatta - De szerintem jók vagyunk! - vigyorgott és azzal a lendülettel el is esett és ha Fuwa fogta a kezét, alighanem a lányt is húzta magával. De csak nevetett. Jóízűen és persze csak azután, hogy megbizonyosodott róla, Fuwának nem esett semmi baja - Látod, mindenkivel megesik - tápászkodott fel és nyújtotta a kezét újra a lány felé vidáman.
Tengerszem pedig őket nézte. Tetszett neki ez a csúszkálódásos dolog, de aztán Noise hamar elterelte a figyelmét: a róka kölyök volt még és türelmetlen, a fiatalkorú pet pedig kötelességének érezte, hogy vigyázzon rá. Noise azonban eltűnt - Tengerszem még látta fehér bundáját az emberek között, így hamar utána eredt, azért... egy félpár cipőt ő is magával cipelve, hiszen ha már úgy adódott, hogy mennie kell, legalább jó is legyen a dologban.
- Ph-h-hh-brrrph! - kiáltott Noise után, hogy amaz várja meg és remélte, hogy eközben nem keverednek el nagyon Simeonéktól. Az édességes bódé a pálya szélén volt, bőven látótávolságban, ám a kisróka úgy tűnt valami mást szimatolt ki. Valamit, ami messzebb volt annál...

by **Silence** Szer. Május 13 2020, 15:51

Noise egyedül nem akart meglépni, ezért győzködte Tengerszemet, és nagy sikernek könyvelte el a polip egyetértését.
Szóval csivitelt tovább, hogy ő aztán nem haragszik ezért Fuwára, csak ha már nem gondoskodnak róluk, akkor maguknak kell megoldani. De ekkor még bandukolt ő is a gazdik után.
Fuwa a fiú csacsogására kicsit elvarázsoltan bólogatott. Biztos így van, ha Simeon mondja. Nem fél tőle, hogy nem fogja megszokni a korcsolyát, vagy nem fog tetszeni neki. Egy lovaggal az oldalán biztos, hogy nem lesz gond, és szuper lesz minden.
Elpirulva elfogadta a felé nyújtott kezet, és csak ekkor próbált meg felállni a padról, elsőre veszélyesen inogva, és ezzel együtt szorosabban kapaszkodva Simeonba, hogy el ne essen. Először lépni próbált, aztán a fiú magyarázatára picit elszégyellve magát, a csúszással próbálkozott, bár eleinte nem igazán értette, hogy kellene, de viszonylag gyorsan elleste a fiútól, mit próbáljon.
A gurulós bábú ötletére elkámpicsorodott, és megrázta a fejét, picivel közelebb húzva magát a fiúhoz. Nem kell ide bábú, hiszen Simeon segít neki!
Lehet, hogy ez billentette ki az idomárfiút, aki esés közben egyenesen magára rántotta Fuwát is. Aki jó pár másodpercig úgy is maradt a meglepettségtől, aztán elvörösödve félre húzódott, és sietve lekászálódott a nevető srácról. És bólintott, hogy persze, mindenkivel... És ügyesek... és... azért nem lenne baj, ha máskor is így esnének el...
Eléggé le voltak foglalva a gondolatai, nem maradt hely arra, hogy Noiset figyelje. Aki bizony szagot fogott, és amint Tengerszem csatlakozott hozzá, csaholva mutatta az irányt a lábak és illatok sűrűjében. Nem nagyon érdekelte, hogy látják-e még a gazdikat. Kicsi fejét megtöltötte az illat, amit követett korgó gyomorral.
A gond csak az volt, hogy az illatforrás mozgott. Pedig nem fogta senki... De mire odaért volna hozzá, néhány méterrel arrébb került.
A harmadik ilyen alkalom után már mérges lett, és mikor negyedszerre egy elhagyatottabb kis utcában megközelítette az illatozó tyúkhúst, letette a csizmát, és lelapult, hogy egy ugrással rávesse magát.
És sikerült! Elkapta! Csak éppen ezzel egyszerree egy ketrec vágódott fölé, amitől rögtön el is felejtette, hogy éhes, és panaszosan, rémülten nyüszített. Fuwát hívta, de már túl messze voltak.
- Nyugalom, kispajtás, jó sok pénzt adnak egy ilyen csinos kis állatért, nem bántunk. - csitította a férfi, aki eddig az árnyékban állt, és a húsra koncentrálva a róka nem vette észre.
A kis róka erre a ketrec aljához lapult, és amennyire ijedtségében tőle telt, fenyegetően próbált morogni. Az emberek nem érthették, de ez Tengerszemnek is szólt, akit remélte, hogy nem vettek észre, és nem akarta, hogy bajba kerüljön miatta. Ugye nem került?

by **Simeon** Hétf. Május 18 2020, 18:01

Tengerszem, bár éhes volt, de pettársánál talán érettebb és ezért egy kicsit óvatosabb is - éshát mire lenne való a nyolc csáp, ha nem arra, hogy mindegyiknek meglegyen a maga feladata? Kettővel a cipőt fogta szorosan, néggyel csúszott előre a róka után, a maradék kettővel meg az embereket lökdöste félre, ha amazok éppen ráléptek volna. És tintát lövellt. Nem sokat és nem is egyszerre, de tudta, hogy ezek a csizmák és a jeges macskakövek útvesztőjében majd jelzőként szolgálhatnak, ha megtöltötték a hasukat és vissza akarnak találni a fiatalokhoz. Igen, a fiatalkorú polip rettentő elégedett volt az ötletével és akkor még nem is gondolta, hogy mennyit fog segíteni - habár nem épp úgy, ahogy ő azt jelenleg elképzelte.
Noise pedig loholt.
- Ph-hh! - kiáltott utána a polip többször is, hogy lassítson, várja be őt, de a róka láthatóan nem is figyelt rá. Végül aztán csak-csak beérte a négylábút, aki épp akkor vetette rá magát a húsra, amikor a kimerült, lihegő polip beesett a sarkon. Ám ideje már nem volt leszidni a kölyköt; a ketrec csattanása beléfojtotta a szót: ijedten meredt Noisera és a két alakra, akik közrefogták őt és gyorsan behúzódott egy eldobott, félig szakadt doboz mögé.
- Nocsak, az a cipő az előbb még nem volt ott - vette észre a nyilvánvalót a magasabb, borostás képű és elindult a sikátor vége felé. Merthogy Tengerszem ijedtében elejtette a lábbelit és nem volt érkezése eltüntetni az útból.
- Van testvéred is, kisróka? - fordult Noise felé a társa és emelte fel Fuwa csizmáját a földről - Két cipőtolvaj. Te, ha az is Jégróka lesz a havasokból, megütöttük a főnyereményt!
- Kussolj már! - torkollta le a magas és elővett az inventoryjából egy másik tyúkhúst - Gyere ide, kicsike, finom van nálam és nem bántalak!
Csakhogy a fazon nem tudta, hogy a rejtek mélyén lapuló pet esetében vattacukorral jobban járt volna... Amikor tehát elvette Tengerszem felől a dobozt, először egy az arcába csapódó tintapacával találkozott, majd miután azt szapora káromkodásokkal körítve kitörölte a szeméből, egy mérges és tettrekész, ámde egész testében remegő polip nézett vele farkasszemet.
- Vajon egy polipért mennyit adnak? - tette fel a kérdést és egy hosszú pálcát vett elő, a végén dróthurokkal.

Eközben Simeon csak Fuwával, a lány közelségével, melegével, mosolyával volt betelve. Segített neki, elmutogatta, hogyan kell csúszni és miután Fuwa is ráérzett a dologra, elkezdett mesélni neki mindenféléről. Persze, amikor a lány megrázta a fejét a bábura, Simeon is egyetértett! Itt van ő, nem kell ide semmi. Mondjuk nagyjából rögtön el is estek, dehát ez nem volt gond, sőt, egészen vicces és... mivel így egymásra estek, egészen... megszokható is. Igen, Simeon elesett volna még párszor ugyanígy.
Valamikor a feltápászkodás után nézett ki Simeon először a pálya szélére, a padhoz. Már nyitotta volna a száját valami olyasmivel, hogy "Tengerszem, ti nem próbáljátok ki?" - de a két pet eltűnt.
- Vajon hol lehetnek? - kérdezte Fuwát bambán, mert Tengerszem nem szokott csakúgy elkószálni. Főleg nem akkor, ha a legközelebbi édességpult alig húsz méterre állt: ha a polip elmegy valahová, akkor is maximum odáig jutott volna. Ebben a srác teljesen biztos volt - Hát, biztos előkerülnek majd - vonta aztán meg a vállát és vigyorgott rá a lányra - Csússzunk még egy kicsit, vagy meghívhatlak egy forrócsokira?
Simeonnak eszébe sem jutott, hogy baj is lehet. Mert miért lenne? Minden tökéletes, a napcsíkok is ragyognak és Fuwa is itt van vele. Még azt se vette észre, hogy a pad mellett csak két darab, félpár lábbeli bámul rájuk makacsul, kicsivel arrébb, az úton pedig el-elszórt tintapacák jelzik az utat a célig.

by **Silence** Kedd Május 19 2020, 00:11

Noise teljesen kétségbeesett, hogy ezek ketten felfedezték a plusz csízmát, és mint ilyen, hangosan magyarázva próbálta a figyelmet visszairányítani magára. Mondott mindent: Hogy neki a gazdája egész biztos, hogy ellátja a baját mindkettőnek, mert hozzányúltak, és az a csizma addig is ott volt... De hiába próbálkozott.. Csak az egyikük figyelt rá, és ő sem értette, hogy neki bizony 14 testvére van, és mindegyik megfogja enni őket reggelire, ha nem hagyják békén.
Aztán ijedten vakkantva figyelmeztette Tengerszemet, hogy oda ne menjen, bármilyen finom is a hús illata... Ő sem figyelt eddig eléggé Tengerszemre, de megkönnyebbült, mikor a húst kiejtve a kezéből a férfi hátrahőkölt. Megpróbálta kihasználni, hogy pillanatnyilag mindkét petrabló a polipra figyel, és több helyen is nekiugrott a rácsnak.
- Egész szép pénzt kérhetünk érte is, ha megfogjuk. - lépett közelebb az első férfi is Tengerszemhez, lehetőséget keresve, hogy sarokba szoríthassák a fiatal polipot.
Noise viszont több sikertelenség után is kitartóan próbálkozott, fájdalmas nyüszítéssel kísérve a mutatványt. Ezzel magára vonta az imént eltávolodó férfi figyelmét.
- Hé, hé, barátocskám! Még kárt teszel magadban, fejezd be! - lépett vissza a ketrechez, leguggolva a kisrókához, hogy megnyugtassa. Noise rémülten húzodott távolabb, vicsorogva és morogva, nem adva fel a próbálkozást. Egyre fájdalmasabb nyüszítésekkel próbálva valahogy kijutni a ketrecből.
- Csessze meg... Bo, van még abból a kábító potiból? - kérdezte társát, aki Tengerszemet próbálta becserkészni.

A fiatal gerlepár eközben egészen összemelegedett. Fuwa, a fiú történeteinek is még a varázsa alatt, már-már boldogan engedte, hogy Simeon segítsen neki feltápászkodni az esés után.
És követve a fiú tekintetét, ő is visszanézett a padhoz... Noise sem volt ott... De... együtt vannak...
- Vigyáz-nak egy-másra - próbálkozott megnyugtatni a fiút, de a hangjába egy cseppnyit több aggodalom vegyült, mint az idomáréba, ráadásul egészen halványan kérdő hangsúlyt öltött a végére a mondat... Ugye, vigyáznak egymásra? Mert akkor őt nem zavarja, ha kicsit messzebb csatangolnak, és kalandoznak... Csak jöjjenek vissza...
A gondolatait a forrócsoki említése elterelte a petek hiányáról. Mosolyogva vett nagy levegőt, hogy válaszoljon. Merthogy... az íráshoz két kéz kellene... És... az egyik éppen foglalt... És eszében sincs változtatni ezen.
- Ke-res-sünk kor-csolyá-val for-rócsokit. - javasolta csillogó szemmel, remélve, hogy bárhol találnak, nem kell olyan messze ülniük egymástól, hogy ne maradhasson a keze Simeon meleg ujjai között.

by **Simeon** Kedd Május 19 2020, 11:44

Tengerszem végig hallotta Noise rémült-kétségbeesett nyüszítéseit és ez lelkében csak mégjobban táplálta a haragot. Itt ő az idősebb, neki kell megvédenie a kisrókát! Persze, ahogy a férfi az első döbbenet után újra felé közelített, az ifjú polip ijedten csúszott hátrébb, egyenesen addig, amíg háta a dohos falnak nem nyomódott: nem volt hova tovább, nem volt hová menekülni. A hurok könyörtelenül csapott le és szorult össze Tengerszem nyakán.
- No, ezzel megvagyunk, irány a bázis! - kommentálta a férfi - Gyere kishaver, ne nehezítsd meg a dolgunk! - kezdte el húzni a polipot, azaz kezdte volna, de... Tengerszem lecövekelt és ennek eredményeképp a hurok egyszerűen lecsúszott róla; nem tudta kellően megtartani a polip csúszós, nyálkás testét. Ezen a pet persze legalább annyira meglepődött, mint a férfi, ám bátorságot is nyert belőle: elrugaszkodott és egyszerűen lefejelte a támadót, aki, hála az erőviszonyoknak, vagy három métert repült hátra a lila fal után, hogy végül nagyot nyekkenjen az egyik közeli konténer oldalán.
Tengerszemnek fogalma sem volt, hogy ilyesmire képes. Vele mindig ott volt Simeon, aki helyette is elég magabiztossággal rendelkezett és mindig meglátta a dolgok napos, fényes oldalát. Minden rendben lesz! - hallotta is a gondolataiban az oly kedves hangot és elképzelte mellé azt a sokat látott vigyort is.
- Ph-hhh! - bólintott a polip és nagy levegőt vett, hogy úrrá legyen a remegésén. Ők igenis erősek! Eközben az eddig Noiseal foglalkozó férfi a kezébe vett valami potiont, ám sajnos Tengerszem nem tudta, mit tud: ő csak a kristályokat ismerte fel már kinézetről is, ugyanis Simeon több napon át is mutogatta neki őket mindenféle kirakatokban és kézikönyvekben, részletes magyarázattal, hogy melyik mire képes. Rápillantott a haragos, vörös arcú férfire, aki épp most kelt fel a földről. Társa pedig ahelyett, hogy a rókára használta volna az itemet, egyenesen felé indult el.
- Hagyd, Carl, majd én ezt elintézem - mondta, Tengerszem viszont felfújta magát és döntött. Ha harc, hát legyen harc! Mit is mondana most Simeon? Mégha sötétben is vannak, a sötétség démonai akkor sem győzhetik le a fény lovagjait! Igen!
Tengerszem képességet aktivált: a puha, narancssárga gőzfolyam sugárirányban rohant szét a környéken, Tengerszemet és Noiset körbeölelte, amíg a két, elbizonytalanodó férfin egyszerűen átrohant. Noise is érezhette, hogy gyorsabb lesz és a polip is az előzőeknél sebesebben tört előre: felöklelte a másik férfit is, akinek kiesett a potion a kezéből és összetört, majd a ketrechez érve megpróbálta teljes erejéből felfeszíteni a lecsapódó részt. Ha akárcsak pár centit fel tudja emelni és Noise is segít, talán a róka ki tud bújni alatta! Még mielőtt késő lenne... igaz a sikátorból még akkor se jutottak ki, és ezek ketten egyre mérgesebbnek tűntek. De meg kellett próbálnia! Noiseért, Simeonért és Fuwáért!

Simeon nem az a fiú volt, akit olyan nagyon nyugtatni kellett volna: Fuwa megjegyzésére boldogan, egyetértve vele bólintott; hát persze, hogy vigyáznak egymásra! Átkarolta a lányt, rámosolygott és visszatértek a jéghez. Meg a forrócsokihoz. Mert azért elég hideg volt, meleg ruha és bélelt korcsolya ide, vagy oda.
- Jó ötlet - nevetett a srác és körbekémlelt, hogy a pálya szélén merre találhatnának valami megfelelő helyet. És meg is látta! - Nézd, ott van! - mutatta azonnal - Ahhoz viszont, hogy eljussunk oda, át kell korcsolyázni egészen a túloldalra - szorította meg melegen Fuwa kezét és ha ő is készen állt, elindultak az emberek között. Simeon bízott a lányban, hogy ügyes lesz és pillantása, egész testtartása ezt sugallta. Egészen biztosan, tutira semmi gond nem lesz!

by **Silence** Szer. Május 20 2020, 10:31

Nos Tengerszem nem ismerte a potikat, de... Noise egy kicsit igen. Annyira mindenképpen, hogy tudja, ez a poti nem arra való, hogy másoknak segítsen, hanem méreg, ami az ellenfél gyengítésére van. Az ijdtség új erőt adot neki, és amikor újra nekiszaladt a rácsoknak, a ketrec picit arrébb mozdult. De a kicsi róka is kifogyott a szuszból, így nem tudta újra megpróbálni.
Szerencsére nem is kellett: Tengerszem ragyogva szaladt felé, közben ledöntve a lábáról a két melákot.
És erős csápjaival felfeszítette a ketrecet... Nem olyan nagyon, de eléggé, hogy Noice alá fúrja magát, és kicsit a lapockáival is segítve tovább emeljék, hogy kiugorhasson a rács alól.
Ezután pedig vakkantva Tengerszemnek elszaladt. Egyelőre nem nézve, hova.
- Hé, ne hagyd őket megszökni! Ezek a petek többet érnek, mint hittük! - tápászkodik fel, és indul utánuk a gyorsabban ocsúdó férfi.

A gazdik közben nagyjából megnyugtatták magukat, és Fuwa pipacsvörösen lelkendezett a fiú biztonságot sugárzó, megnyugtató karjának védelmében. A forrócsoki nagyon jó ötlet, és nincs is olyan nagyon messze.
Valahol, a gondolatai mélyén még ott volt az aggodalom, hogy mi lehet Noisesal és Tengerszemmel, de a fiú nagyon magabiztos volt, hogy semmi de semmi baj nem lesz... Úgyhogy a forrócsokira figyelt, és Simeonra... Jó volt kettesben a fiúval. Kicsit... más, mint négyesben... még nem tudta, melyiket szereti jobban.
Már majdnem odaértek a forrócsokis bódéhoz, amikor a szeme sarkából észrevett valamit az egyik utcában... Valami fehéret, és narancssárgát... Megtorpant, és remélhetőleg Simeon figyelt annyira, hogy ne essenek el. Akárhogy is, azok a petjeik voltak, és... nagyon siettek... Ahogy két játékos is, kissé lemaradva tőlük.
Megmutatta Simeonnak is, éppen akkor, amikor a kimerült kis rókát kezdték utolérni, és mintha valami vissza is rántotta volna... Az ő kis rókáját.
Sietősen indult arra. Noiset senki ne merje bántani!

by **Simeon** Szer. Május 20 2020, 18:42

Tengerszem minden erejét bevetette és végül sikerrel jártak! A fáradt polip diadalittasan mosolygott társára, aki viszont ahogy szabad lett, már el is szaladt, egyenesen egy a korcsolyapályával párhuzamos utca felé. Tengerszem utánaeredt, de nem érhette utol a gyors rókát - sőt, még az is nehézséget okozott neki, hogy a két férfi előtt haladjon. Egy ponton pedig össze is gabalyodtak a csápjai és elesett - a hozzá közelebbi fickó viszont nem vele törődött elsősorban: Noiset akarta elkapni.
- Ph-hh! - kiáltott utánuk a polip és mielőtt még a második játékos rávetődhetett volna, ugrott arrébb és két, zihált lélegzett között újra az elöl haladók nyomába eredt. Noise talán nekifuthatott valakinek, ugyanis mire a polip újra látótávolságba ért, csak annyit látott, hogy Noiset vasmarokkal fogja a ketreces, amíg egy másik játékos éppen zavarodottan próbál feltápászkodni a földről - Phh-bbrph! - próbálta neki magyarázni a pet a helyzetet, de a nő nem érthette meg. És ekkor meghallotta a kiáltást! Nyomában egy egyenes vonalban repülő, összekötözött pár korcsolyával.
Tengerszem pedig tudta, mit kell tennie.

Óvatosan, de egyre nagyobb lendülettel és lelkesedéssel korcsolyáztak az emberek között, kéz a kézben. És a forrócsokis hely már tényleg nem volt messze! Simeon mondjuk inkább Fuwával volt elfoglalva, mint a közelgő édességgel, épp ezért amikor a lány hirtelen lefékezett, a fiú is lekövette a mozgást és kíváncsian állt meg mellette.
- Mit láttál meg? - mosolygott rá, de ekkor ő is észrevette Tengerszemet, amint valaki után... és valaki elől fut - Óóó - kommentálta, majd odacsúszott Fuwával a pálya széléhez és gyorsan levette a korcsolyákat - Gyere, ha utol akarjuk érni őket, korcsolyában a macskakövön nem fog menni - vigyorgott és ha Fuwa ragaszkodott hozzá, segített levenni a lányét is. Aztán a madzagjuknál összekötve felcsapta a lábbeliket a hátára, egyazon lendülettel pedig ölbe vette a lányt és elnevette magát:
- Tengerszem, Noise, jövünk már!
A kiáltás messzire elhallatszódott és igaz Simeon lába nagyon fázott (egy meleg zokni nem elég rá, hogy ezen a szinten olyan kellemes legyen cipő nélkül sétálni az utcákon), de ez nem szegte kedvét: kaland volt a láthatáron! Persze nem is aggódott és ha Fuwa ránézett, a srácból szinte áradt a vidámság és magabiztosság, még ebben a helyzetben is. Hiszen Tengerszem okos és erős, biztos nem lesz baj! Amikor pedig odaértek, Simeon letette Fuwát, kezébe vette az összekötözött korcsolyákat, célzott és lőtt!
- Van egy kristályos képességem, aminél pont így kell - magyarázta a lánynak, végül pedig, akár eltalálta a célpontot, akár nem (de melyik fickót is célozta tulajdonképpen?), a hozzá szaladó Tengerszem felé nyújtotta kezét - Petsokszorozás! - kiáltotta, amint egymáshoz értek és nemsokára nem több, mint huszonhárom darab! Tengerszem bámult a társaságra - meg kettő Noise. Mert Noiseból is csinált a képesség egy másolatot!
- Na, feladjátok végre? - vigyorgott az idomár csípőre tett kézzel és márcsak egy köpeny kellett volna mögé, amit ide-oda dobál a szél. Igaz fogalma sem volt, mi történt vagy hogy ezek mit akartak a petektől, dehát nem volt mindegy? A lényeg, hogy a fény lovagjai mindig, mindenhol győzedelmeskednek!

by **Silence** Szer. Május 20 2020, 20:09

Mire Simeon levette a korcsolyáit, Fuwa is már majdnem boldogult a sajátjával. De azért örült a segítségnek, mert úgy mégiscsak gyorsabb volt.
Mire megszólalhatott volna, már Simeon kezében találta magát... És... Fülig vörösödve jópár pillanatig nem is jutott levegőhöz sem. Aztán észrevette, hogy ez így... lassú. Noise úgy tűnt nagy bajban van... De olyan nehéz megkérni a fiút, hogy tegye le... Nagyon nagyon megnyugtató volt az egész... Érezte Simeonon, hogy cseppet sem aggódik, ez pedig rá is lassacskán átragadt.
Végül azért megtette, mert minden pillanat fontos lehetett.
Ha pedig a földön volt, egyszerűen, magyarázat nélkül kézen fogta Simeont, és futni kezdett vele. Talán nem volt olyan gyors, mint egyedül lett volna, de még mindig gyorsabb, mint eddig.
Odaérve kicsit vacogva hallgatta a fiút, és nézte, hogy elhajítja a korcsolyákat.
Ami egyenesen hátba találta a Tengerszemmel hadakozó fickót, míg Noise sikertelenül próbált harapni, meg karmolni...
Fuwa próbálta a maguk hangtalan beszélgetésével megnyugatni, de egyre mérgesebb lett a panaszos nyüszítés miatt.
- Hagyd bé-kén! - bukott ki belőle a kérés, mire a fickó elengedte a rókát, értetlenül pislogva. Nagyjából ekkor jelentek meg a polipok, és a másik jégróka is.
Elkerekedett szemmel néztek egymásra a fickók, aztán az egyik elvigyorodott.
- Ekkora mázlink se volt még. Te is látod? Megütöttük a főnyereményt. Ha megtartjuk a fiút gondtalanul élünk életünk végéig. - álmodozott suttogva...
Noise közben már a gazdája ölelésébe vetette magát, fogadkozva, hogy soha, de soha nem mászkál el többet szó nélkül. Még tyúkért sem!
- Jó jó feladjuk, csak ne mondjátok el senkinek jó? Nem akartunk ártani... - viszakozik szívére tett kézzel a fickó, az egyik keze viszont már a háta mögött volt.

by **Simeon** Szer. Május 20 2020, 21:02

Simeon először nem értette, miért kérték rá, de persze letette Fuwát.
- Fázni fog a lábad - mondta bizonytalanul, ám amikor Fuwa elkezdett futni és sokkal, de sokkal gyorsabb volt mint ő! - akkor megértette. Igenigen, sietni kell! Így aztán épp időben értek oda és amíg Simeon segített Tengerszemnek és kiütötte a fickót a korcsolyával, addig Fuwa is rábeszélte a másikat, hogy engedjék el Noiset. De ez mégcsak a kezdet volt! Ugyanis az idomárfiú nem érte be ennyivel; vigyorgott és büszkén húzta ki magát, amikor megjelent a soksok polip. Nem hallotta, mit beszéltek azok ketten, de ekkora túlerővel szemben úgyse tehettek semmit, igaz? Mégha a polipok nem is tudtak volna amúgy támadni, ám ezt nem szabadott elmondani ám! Simeon így aztán, hogy a vártak szerint alakult a dolog, hevesen bólogatott az ígéretre és úgy mosolygott rá Fuwára, azzal az arccal, hogy "Na látod? Mennyire minden rendben van!"
Hogy a következő pillanatban ájultan essen össze.
- Ha követtek, egyiküket megöljük! - állt Fuwa és Simeon közé az eddig Tengerszemmel birkózó férfi, amíg a másik a srácot nyalábolta fel, meg a mellette lévő, bódult polipot: a Gyenge Területi Kábító Kristály egyszerre aktiválódott kettejükön és érdekes módon a polipmásolatokra is hatással volt, akik a közelben voltak - a többi kétségbeesetten tapadt rá Fuwára és a két Noisera, meg pár Simeonra is, de mást nem igazán tudtak tenni.
- Még jó, hogy van Teherbírásom... - méltatlankodott a férfi - Siess már, üsd ki őket és pucoljunk! - siettette társát, aki önelégült vigyorral nézett a lányra, kezében egy másik kristállyal.
- Ha azt akarod, hogy ne essen bajuk, fordíts hátat és menj előre tíz lépést - adta ki az utasítást és akár megtörtént ez, akárcsak Fuwa egy kicsit is tétovázott, a férfi gyorsan felkapta Noise hasonmását és társával együtt befordultak egy sikátorba. Ráadásul ezzel együtt erős füstöt is hagytak maguk mögött, amin a kardforgató lány még hosszú másodpercekig nem láthatott át. De merre mehettek és mi lesz Simeonékkal?

by **Silence** Szer. Május 20 2020, 21:46

Igaz, fázott a lába. De Noise most fontosabb volt.
Úgy tűnt, gyorsan sikerült megoldaniuk a helyzetet, és hatalmas kő esett le a szivéről. Noisenak végül nem esett baja. Boldogan mosolygott vissza Simeonra.
És Fuwa nem vette észre. Pedig láthatta volna. Látnia kellett volna! De el volt foglalva vele, hogy Noiset megnyugtassa... Pedig figyelnie kellett volna! Akkor látta volna azt a kristályt!
Nem, amikor a fiú összeesett, nem tudtak az útjába állni: Ahogy volt, Noisesal az ölében már ott is termett mellette, mielőtt megakadályozhaták volna és míg a róka a fiú arcát kezdte nyalogatni, Fuwa nem is tudta, hogy fogjon hozzá, hogy segítsen...
A fickó megpróbálta ellökdösni, de nem hagyta magát. szorosan magához ölelte az idomárt.
- Te Carl - húzta egy lépéssel odább a másik fickó a társát. - Láttad azt a céhjelet? Ha ő is jön, békén hagynak minket! - magyarázott.
Két perccel később léptek oda a fiúhoz, és a lányhoz.
- Na jól van, ti is jösztök. Nem ajánlom, hogy bármivel próbálkoz kisangyal, ha jót akarsz a barátodnak. - figyelmeztette Fuwát a fickó, most sokkal óvatosabban, és barátságosabban fogva meg a karját, hogy talpra állítsa. Aztán Simeont kapta fel, míg a másik Tengerszemet és nem kellett mondania a lánynak hogy menjen. Egy lépésre sem volt hajlandó eltávolodni a fiútól, folyamatosan fürkészve, hogy nem-e esett baja. Ugye nem?
A teleportkapu felé haladtak, de erre sem figyelt Fuwa. Ahogy arra sem, hogy Tengerszem... Direkt? Vagy csak az ernyedség miatt? Mindenesetre most is tintapacákat hagyott maga mögött.
De már senki nem figyelt Noisera... Aki időközben jóvá akarta tenni, hogy ekkora galibát okozott, és már akkor elvált a csapattól, amikor elindultak.

by **Simeon** Csüt. Május 21 2020, 21:51

Tengerszem hamarabb riadt fel: váratlanul érte a képkiesés és amikor végül magához tért, ijedten rezzent össze és fordította körbe a fejét. Hol vannak? Mi történt? Először Fuwát látta meg, majd ahogyan a lány aggódó tekintetét követte, vette észre végül idomárját is - és nagyon mérges lett! Simeont senki, de senki sem bánthatja!
- Ph-hhh! - lőtt egy tintapacát a fickó lába alá is, aki megcsúszott és a polip ezt használta ki ahhoz, hogy amúgyis csúszós testével pillanatok alatt kiszabaduljon - Phh-brrrph-hhhph! - mondta a magáét és a narancsos árnyalata egy fokkal vörösebbé vált a méregtől. Őket aztán senki sem kaphatja csak úgy föl! Lehet pont a kiáltozásra, lehet anélkül is ideje volt, de Simeon is felébredt végre: ásított egyet és csodálkozva nézett körül. Tekintete hamar megállapodott a mellette haladó lányon és a félig kába fiúnak első dolga volt biztatón rávigyorogni. Aztán csak-csak meghallotta Tengerszemet is, aki a két fickó útját állta... éshát erre fel Simeonnak se kellett több!
- Hé, tegyetek le! - kapálódzott és rúgott-harapott, ahogyan csak erejéből tudott és Simeon erős volt, Súlyemeléssel, bizony! - Mit csináltok, tiszta hülyék vagytok, engedjetek már! - könyökölt bele az őt vivő férfi nyakába, aki erre összerándult. Tengerszem pedig, nos... elégszer látta már, hova kell ütni egy férfinak ahhoz, hogy márcsak reflexből is összegörnyedjen.
- Ph-h! - bólintott hatalmasat a polip és végignézett a diadalán.
- Úúúú, hideg hideg hideeeeg! - jött rá Simeon közben, hogy most, hogy lejutott a földre, bizony még mindig nincs semmi a lábán - Jobb is volt, amikor vittetek - vigyorodott aztán el - De rossz irányba. Éppen forrócsokizni készültünk - mutatott a korcsolyapálya felé vidáman, petje magyarázatára viszont egy kicsit gondolkodóba esett.
- ... el akartatok rabolni? - billentette félre a fejét és nézett Fuwára megerősítésért - De miért? - tette fel a következő kérdését és látszott rajta, hogy egyáltalán nem tudja összerakni a képet. Először Noiset akarták elkapni, majd bocsánatot kértek, ő hallotta! Aztán pedig minden elsötétült és arra ébredt, hogy valakinek a vállán van, aki rossz irányba viszi. Megvakarta a fejét és grimaszolt egyet: nem, ez egyáltalán nem fért a fejébe.
- Szóval, mi vagyunk a Fény Lovagjai és már bőven frontharcosok, Fuwával együtt! - tért aztán vissza a tárgyra és vette kezébe a tier ötös sípját magabiztos mosollyal - Lássátok be, esélyetek sincs! Ha akartok valamit, mondjátok meg, de cserébe... mondjuk kérnénk két pár cipőt - vigyorodott el és igen, eközben végig egyhelyben toporgott: így, hogy egy ideje nem haladtak semerre, egyre hidegebb és hidegebb kezdett lenni a talaj. Vajon Fuwa nem fázik? Meg is nézte magának a lány lábát (egy kicsit hosszabban is, mint kéne) és ha ezidőalatt Fuwa nem szerelt fel semmit, úgy gyengéden megfogta a kezét, abbahagyta a toporgást és úgy vezette a lányt, hogy az az ő lábára állhasson. Eközben Tengerszem persze észrevette, hogy nincs ott Noise, de az események jobban lefoglalták annál, minthogy ezen kezdjen el aggódni - nem, a fiatalkorú pet inkább a fiatalokért, főleg gazdájáért aggódott: Simeon már megint komolytalankodik, pedig igenis komoly a helyzet! Vagy már nem annyira? A srác monológjára a két fazon egészen elbizonytalanodott, még szóhoz sem jutottak. De vajon mit fognak szólni vagy tenni, ha egyszer rájönnek, hogy Simeon nem túl okos és egyáltalán nem haragtartó?
- Phh-pphbr. Brrph - kérte Fuwát, aki ha a szavakból nem is, de a hangsúlyból talán kiértheti, hogy segítsen Simeont meggyőzni. Mégegyszer nem lephetik meg őket így!

by **Silence** Pént. Május 22 2020, 11:00

Tengerszem hangjára vette le a szemét először a fiúról, hogy azonnal vissza is forduljon. Ha a polip felébredt, akkor Simeon is fel fog, ugye? Nem sokára.
Ráadásul a polip kiszabadult!
Ahogy várta, a fiú is megmozdult nemsokára, és Fuwának könnybe lábadt a szeme a megnyugvástól, amint Simeon rámosolygott. Tényleg nem lett baj! Törölgetni kezdte a szemét, és igyekezett össze is szedni magát, mert ez a két undok, gonosz Simeonrabló még mindig itt van.
Ez elég időre lekötötte a figyelmét, hogy közben az idomárpáros kiszabadítsa magát, és Simeon megpróbálja észhez téríteni a két gonosz tolvajt.
A karjára fonódó kéz zökkentette ki, ami hátrább húzta, távolabb a fiútól, és Tengerszemtől.
- Csillapodj már, mert a barátnőd fogja bánni! - próbálkozott a férfi mögötte, és bár Fuwának nem tűnt fel, de remegett a hangja.
Fuwának a tőr tűnt fel, és a másik alak kezébe hívott potion. Soha életében nem volt még olyan dühös. Na nem. Biztos, hogy nem fogja ezt engedni. Most nem zavarában vörösödött ki az arca, hanem dühében, ahogy óvatosan hátravetette magát, amivel sikerült kibillentenie az őt fogvatartani próbáló férfit, és bár kicsit megkarcolta a tőr, de védett területen nem tudta megsebezni, ellenben a lila fal ellökte tőle a férfi kezét véglegesen.
Fuwa pedig felpattant, és már ott is termett a háta mögött a fegyverét mérgező másik alaknál, hogy kicsapja a kezéből a potisüveget, aztán pedig Simeon mellé álljon.
- Nem me-gyünk vele-tek sehova! - közölte. Miért nem hagyják már békén őket? Ő csak szerette volna magát jól érezni Simeonnal a korcsolyapályán, egy forrócsoki társaságában. Miért nem engedik?

by **Simeon** Pént. Május 22 2020, 12:13

Simeon felhúzta az orrát: ezek nem is válaszoltak a kérdéseire! Sőt, amikor az egyik megfogta Fuwát és magához húzta, az idomársrácban elpattant valami.
- Hagyjátok őt békén! - kiabálta és dühös lett, de nagyon! Szóval ők tényleg rossz emberek! Tengerszemnek igaza volt, valamit mostmár tenni kell - Simeon tehát megmakacsolta magát és közelebb lépett: itt a városban úgyse bánthatják őket, de nem ám! Ezt mindenki tudta.
- Mi nem félünk tőletek, de ti félhettek! Nézzétek - mutatott föl az égre, ahonnan megannyi napcsík rohant le az épületekre, sikátorokra és terekre. Ha ilyen jó idő van, ők aztán nem veszíthetnek! A srác persze ezt már nem tette hozzá, ellenben magabiztosan vigyorgott és amikor Fuwa kiszabadította magát és végül őmelléje lépett, Simeon boldogan és a hidegtől kipirultan nézett rá és fogta meg a kezét.
- Így igaz - bólintott - Nem megyünk veletek sehová. És ha nem akartok egy nagy verést, inkább nektek kéne elmenni - tette hozzá vidáman és Tengerszem felé biccentett, aki még mindig igencsak mérges volt: ezek először el akarják rabolni őket Noiseal, majd a gazdáikat is!? A fiatalkorú polip a fiatalok és a két férfi közé állt és négy csápját ökölbe szorította.
- Phhh! - adta ki a parancsot.
És a huszonhárom testvére mind odaállt, hogy körbevegye a rosszakat. Mert ők, amíg nem szenvedtek el sebződést, bizony ott maradtak mind és most igencsak csúnyán néztek az ellenfeleikre.
- Nos, feladjátok már? - kérdezte mögöttük Simeon és ránevetett Fuwára: ugye milyen szuper ez a soksok Tengerszem? Ekkor csaholás ütötte meg a társaság fülét és a fiú kíváncsian fordult arra, hátha Noise az. Mert csak ő lehet, ugye? Kicsit ugyan lemaradt, de biztos nem akar kimaradni a végső leszámolásból, nem igaz? Tengerszem (az eredeti) is a hang felé kapta a fejét és remélte, hogy tényleg a kisróka jött vissza: aggódott érte, jobb lett volna tehát, ha együtt a csapat - és utána soha, de soha többet nem fognak így elkószálni többet! Maximum... egy kis édességért.

by **Silence** Pént. Május 22 2020, 13:06

Így, hogy már nem lepte meg őket a páros trükközése, Simeon és Fuwa nagy fölénybe kerültek. Nem volt nehéz kiszabadulni, és a sok-sok polip bizony komoly útakadályt képzett, ha próbálkozni akartak volna valamivel.
A közlésre a rablók összenéztek. Belátták, hogy ez erővel nem fog menni.
- Ennél sokkal szebb helyen lakunk. - vont vállat egyikük visszafordulva a páros és a petek felé.
- Megmutathatnánk - próbálkozott a másik is. De nem sokáig beszélhettek. Simeon és Fuwa vállára egy-egy súlyos kéz nehezedett.
- Azt hiszem a lányom és a barátja elég világosan megmondták, hogy nem kérnek a társaságotokból. - mondta mögöttük Grimm halkan. Fuwa összerezzent. Grimm akkor beszélt így, ha mérges volt...
Ráadásul nem is egyedül volt itt: Másik négy társa is csatlakozott a kis "sereghez", amit a polipok alkottak.
- Hagyd Carl, ennyit nem ér - fogta vissza a társát a helyzetet végre felfogó férfi. - Sajnáljuk - vetette oda, és a társával együtt a leggyorsabb kiutat választotta: a kristályukkal elteleportáltak.
- A kis barátod nagyon idegesnek tűnt, azt hittem komoly gond van...- fújta ki a levegőt megnyugodva Grimm - Máskor ne ijesszetek így meg - ölelte magához a két fiatalt. - Nem semmi mutatvány - paskolta meg Simeon vállát a polipokat szemlélve - Fiúk, nekünk dolgunk van, azt hiszem nyugodtan magukra hagyhatjuk a fiatalokat kacsintott az idomárra, és a társaival el is siettek, a négyest magukra hagyva.
Fuwa egy darabig felfújt arccal nézett utánuk. Noise ugyanis közben elcsivitelte, hogy szerencsére végig a közelben volt az előbb látott társaság. Nem örült a felügyeletnek.
De végül fontosabb volt, hogy nem lett baj, és Simeont ölelte meg, szorosan. Nagyon félt, hogy a fiúnak baja lesz.

by **Simeon** Pént. Május 22 2020, 15:53

Talán ha korábban próbálkoznak azzal a "szebb hellyel", Simeon még el is gondolkodik rajta, de mostmár késő volt: hozzányúltak Fuwához, méghozzá nem is kedvesen! Amikor tehát felmerült az ötlet, Simeon eltökélten rázta meg a fejét, megszólalni viszont nem volt ideje, hiszen mások is érkeztek még. Tengerszem előbb vette észre őket, mint idomárja és sietősen pördült meg, hogy megvédje őt esetleg... de aztán meglátta, hogy Joel az, így leeresztette csápjait és visszafordult az idegenek felé.
- Ph-hhh... - erősítette meg a férfi mondandóját, miközben Simeon csak rávigyorgott a királyra, csillogó szemekkel a dícséret után. Az ölelés persze meglepte, de végülis Fuwa családja voltak, azaz ez csak jót jelenthetett, nem igaz? Simeon örült, hogy megtarthatta az ígéretét.
A két tolvaj pedig el is iszkolt, de milyen hirtelen ám!
- Köszönjük! - felelt egy kicsivel késve és már éppen elkezdte volna magyarázni, hogyhát ez a petsokszorozás és igazából csak védekezésre van, meg sebzéstől véd, de Joel már folytatta is, ezzel pedig még azelőtt belefojtotta Simeonba a szót, hogy amaz megszólalt volna. Simeon pislogott párat a kacsintásra, de végül csak-csak megértette, hogy tulajdonképpen a társaság egyedül akarja hagyni őket, így csak jókedvűen bólintott és megszorította Fuwa kezét - mert még mindig kéz a kézben álldogáltak! Meg... mezítláb, egy szál zokniban.
- Egyelőre vedd fel ezeket - hívott le egy sportcipőt, ráadta a lányra és nem is figyelt oda rá, hogy időközben Noise mit mond Fuwának - Nem túl elegáns, de ameddig visszamegyünk a padhoz, megteszi - mosolygott rá a lányra, aki viszont a következő pillanatban megölelte. Simeon ettől rögtön elfelejtette, hogy fázik és úgy ahogy volt, rámosolygott a lányra és kicsit ügyetlenül, de megcsókolta őt.
Tengerszem eközben hallotta ám, hogy Simeon a padot emlegeti és erről eszébe jutott, hogy a város tulajdonképpen a két fiatal lábbelijével van tele: egy sarokkal lentebb két pár korcsolyával, abban a sikátorban pedig fél-fél pár csizmával... aminek a másik párjai valószínűleg a padnál vannak még mindig.
- Phhh-brrph - fordult is Noise felé és gyorsan ismertette vele a tervet: nem szabad, hogy a gazdik észrevegyék az eltűnt holmikat! Vagy már rég észrevették? A polip tehát két-két hasonmását küldte el a sikátorba (huszonvalamennyi polipnál ennyi hiányzás csak nem tűnik fel, ugye? - Simeonék amúgyis éppen egymással vannak elfoglalva...), hogy még azelőtt elvigyék a padhoz a fél pár lábbeliket, hogy a fiatalok odaérnének. A korcsolyák meg amúgyis útba estek, így amikor Simeonék végre elindultak forrócsokizni, a pet egyszerűen csak elcsúszott értük és mutatta idomárjának, hogy ezeket azért el kéne rakni. Főleg Fuwáét! Kár lenne, ha elveszne, hiszen olyan szép volt és Fuwa amúgyis Simeontól kapta!

by **Silence** Pént. Május 22 2020, 20:36

Fuwa Simeonnal együtt nem volt kíváncsi arra a szebb helyre. Ami szerintük szép, az valami gonosz hely lehet, ahova ő nem akar elmenni.
Ő érezte, hogy Grimm milyen melegen pillant Simeonra, és valamiért nagyon örült neki, hogy a morcosképű férfi kedveli az idomárt. Valahogy... jól volt ez így. Ahogy az is, hogy a nagy család tagjai nem maradtak velük.
Végül, Noise csacsogása miatt mérgesen felfújt arccal meredve Grimm hátára, szinte automatikusan hagyta, hogy Simeon ráadja a cipőt. Pedig Fuwa nem is fázott... annyira. Melegséggel töltötte el a fiú érintése. Akinek nem lett baja, és akivel alaposan megmutatták ennek a két gonosz idomártolvajnak!
Az aggodalom azért nem múlt el nyomtalanul, ami talán az ölelésén is érződött. Kissé görcsös volt, mintha attól tartana, megint valami baj lesz.
És bizonyos szempontból... a félelme beigazolódott... Bár nem olyan "baj" történt, mint amitől tartott. Simeon picit eltávolodott tőle, de csak azért, hogy nemsokára a száján érezze a fiú meleg, finom ajkait, és minden megszűnjön körülötte Simeonon kívül. Pipacsvörös lett, és a térdei nem akartak engedelmeskedni: Ha Simeon nem volt érszen összecsuklottak, és a földön találta magát.
Mikor lett vége? Mikor indultak vissza a csizmáikért? Mikor ültek le végül forrócsokizni?... Nem tudta volna megmondani. Csak azt, hogy nagyon, nagyon boldog volt.
Noise ellenben nagyon is meg tudta volna mondani az összeset. Tengerszem mondta a tervet, ő pedig vállalta, hogy kicsit késlelteti a fiatalokat, hogy biztos legyen elég idő a csizmákat visszajuttatni. Első körben azzal, hogy minden bódé előtt lelkes csaholásal megállt, maga után könyörögve a gazdikat is, hogy megmutassa, hogy milyen csudafantasztikus... valami... izét árulnak az aktuális bódéban.
Ez nem sikerült túl fényesen, úgyhogy amikor Fuwa korcsolyájához értek, akkor egyszerűen felkapta, és elkezdett kötélhúzósat játszani Simaonnal, vagy ha nem akart a fiú, akkor elszaladt vele, és mielőtt nyakon csípték volna, futott tovább, körbe-körbe, amíg el nem fáradt. Már elég időt nyert, ugye? És lassan visszamehetnek a palotába aludni...

by **Simeon** Hétf. Május 25 2020, 14:39

Simeon maga volt a magabiztosság, ha arról volt szó, hogy minden rendben lesz-e. Mert igen, minden rendben lesz! És a napcsíkok is fényesen fogták körbe őket, ahogy átölelték egymást. Ellenben a csókkal már korántsem volt ennyire biztos a dolgában: rámosolygott a lányra, de belül szíve hevesen vert, hogy ugye nem rontott el semmit? Ugye Fuwának is olyan jó volt, mint neki? ... Mert ő élvezte. Kisfiús vörösséggel nézett rá a lányra és tartotta meg, cseppnyi ijedtséggel, amikor amaz elvesztette az egyensúlyát.
- Jól vagy? - kérdezte aztán, arca aggodalmat tükrözött, de ahogy pozitív választ kapott, egyszeriben nyugodott meg és mosolygott rá a lányra újra meg újra. Nem tudta levenni róla a szemét. Azt sem hallotta, Tengerszem mit mond mellettük (vajon neki-e, vagy a rókának?); egyszerűen csak a lányt nézte, csillogó szemeit és vonásait. Fuwa minden rezdülésére odafigyelt, úgy vezette végül vissza őt a padhoz, kéz a kézben, hogy átvehessék a melegebb, téli csizmákat. Még Noise ügyködése se tudta elterelni a figyelmét, habár az egyik bódénál, ahol a rókakölyök megállt, végül vett maguknak egy-egy pohár forró almalevet, hogy addigis, amíg odaérnek a forrócsokis bódéhoz legyen valami, ami átmelegíti őket. Persze Tengerszem is rögtön követelte a magáét, így fél sarokkal arrébb ő is kapott valamit... de hogy mit... Simeon nem tudta volna megmondani. Számára ekkor Fuwa volt a világ eleje, közepe és vége. Ugye, ugye nem fázott meg mezítláb? Ugye örül neki, hogy itt lehet? Ugye nem szúrt el semmit?

Eközben a csapat élén Tengerszem, Noiseal összedolgozva végül elégedetten és a kürtőskalácsát majszolva érkezett meg a padhoz, ahol már mind a négy lábbeli ott várta őket szépen rendben. Ha Noise is benne volt, a polip pacsizott is pettársával, időközben pedig a skill is deaktiválódott, így a soksok polip helyett márcsak egy bámulta a fiatalokat. De jobb is, hogy a társai eltűntek! Még a végén kértek volna ők is az édességből...
- Ph-hhh? - nyújtott egy darabot Tengerszem végül a róka felé, ami tőle nem számított szokványos gesztusnak, sőt! Talán senkinek sem adott volna szívesen a saját zsákmányából, de úgy gondolta, hogy Noise megérdemli. Kezdte igencsak megkedvelni a rókát és ha amaz elfogadta, a polip egyszerűen csak elhelyezkedett a róka mellett és onnan nézett utána Simeonéknak - Phhhh-brrphph. Phhh - mondta is barátjának, hogy hagyják csak egyedül a gazdikat mostanra. Élvezzék a napot kettesben egy kicsit még, anélkül, hogy bármibe is keverednének...

by **Silence** Hétf. Május 25 2020, 15:27

Automatikusan bólogatot. Jól van. Teljesen, nagyon jól. Igazából lehet nem is volt még ilyen jól. Pipacsvörös volt, de szinte repült a boldogságtól Simeon mellett, és elképzelni sem tudta volna ezt máshogy, mint kézenfogva.
Noise nagyon próbálkozott, de Fuwa igazából nem vette észre, csak azt, hogy az egyik bódénál csak megálltak. Még mindig vörösen vette el a neki szánt almalevet, és enyhe révületében figyelte a peteket, akik követelték mindketten a jussukat a finomságokból. A kis róka gondosan húzta az időt: Nem árulta el, hogy mit szeretne, és az első négy próbálkozásra hevesen tiltakozott. Ezzel talán elég idő elment... és az ötödikre végre lelkesen csaholt. Aztán laaassan megette. Mert.. ugye... ő nem tud menet közben falatozni.
Fuwát az eddigi elvarázsolt állapotához képest is elbűvölte, ahogy Simeon a petekkel bánt. Boldog volt, ahogy így nézte őket, akkor is ha nem igazán tudta volna megmondani, mi folyik itt, és hol van, és mennyi ideje indultak el a padhoz. Nem is volt fontos, csak az, hogy Simeonnal van. Nem lehetnek mindig így, négyesben?
Noise elégedetten csaholt, mikor meglátta, higy sikerrel jártak, és minden csízma ott pihent,ahol a gazdik hagyták őket... Vagyis... nem pontosan ott, de majdnem.
Ügyetlenül megemelte a mancsát, mikor Tengerszem pacsizni szeretett volna... nem igazán értette ezt a gesztust, de vidám vakkantásokkal jelezte, hogy szép munka, megcsinálták.
Amire Fuwa nem figyelt. Nézte Simeon barna tincseit, lóbálva kicsit a lábát, amíg minden csízma a megfelelő lábra került. Aztán követte Simeont... bárhova. Főleg forrócsokizni.
Tengerszemmel Noise is egyetérett. Úgy se figyelnek rájuk. Keressenek maguknak - szigorúan látó-, és hallótávolságban a fiataloktól - valami izgalmasabb szórakozást.

by **Simeon** Hétf. Május 25 2020, 16:19

Simeon aggódását heves boldogság váltotta fel Fuwa bólogatására. Tehát jó volt! És Fuwának is tetszett! A fiú magánkívül volt az örömtől és a megnyugvással együtt vált egyre fesztelenebbé és természetesebbé a mozgása. Fogták egymás kezét - amikor pedig nem, az is csak azért volt, mert a srácnak le kellett nyitnia a menüjét a fizetéshez és a forró bögréket is megkapták kézbe; két kézbe. Az eladó egy pár aranyért cserébe pedig oda is adta nekik ajándékba azokat, mondta, nem kell visszahozni. Akkor ebbe fogják kérni a forrócsokit is később! Aztán Noise és Tengerszem kezdtek el követelőzni, Simeon pedig maga se tudta volna megmondani, végülis pontosan hogy is történt a dolog. Türelmesen várták meg, amíg Noise megeszi a kapott étket; igazából nem számított, hol vannak, amíg együtt voltak. Simeon lelkesen kezdett el mesélni mindenfélét és mire a történet végére ért, mindkettejükön rajta volt a saját csizmájuk. A padnál. Hogy is jutottak el oda? Hát együtt.
Ez volt az egyetlen, amit Simeon biztosra tudott.
- Mit szólsz egy forrócsokihoz? Utána pedig korcsolyázhatunk tovább - kérdezte a lányt és el is indultak a pálya másik végénél ahhoz a bódéhoz, amit már korábban is kinéztek. De most semmi sem állhatott az útjukba! Tengerszem boldogan eszegette a kürtőskalácsot és hallgatta Noiset, ha pedig a róka elszundított, vigyázott rá. Csápját rátette a kölyök hátára és fújt egy buborékot. Amaz megcsillant a napon, ahogy felfelé haladt, végül szétpukkant a felhőtlen, napfényes égbolton. Simeon pedig nevetve-boldogan sétált és korcsolyázott Fuwa mellett, vidám történetekkel téve igazán teljessé a napot, ami mostmár igazán, zavaralanul csak az ő kettejüké volt!

by Ajánlott tartalom

[Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

[Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)

Re: [Saját küldetés] Randikézikönyv (avagy így ne randizz korcsolyapályán)