[Küldetés]Beteg rendszer

Résztvevők: Seishin, Sakuzo, Chara

Az ötödik szint ritkán kerül a figyelem középpontjába. Nem a legnépesebb első szint, de nem is tartozik a nagyobb szintek közé, ahol a kalandozók fordulnak meg gyakran.
Talán az is véletlen, hogy ezen a napon éppen itt voltatok.
Tulajdonképpen teljesen úgy nézett ki, mint egy átlagos nap, egészen addiag, ameddig arra nem lettetek figyelmesek, hogy egy NPC, aki éppen elsétál mellettetek, kifejezetten sápadt, és bár nem halljátok egynél többször, de eléggé gyanúsan, csúnyán köhög fel.
Ahogy a nap során a Nysterben jártok-keltek, több hasonlóra is felfigyelhettek.
Ha ez nem lenne elég, ha el akarnátok teleportálni a városból, akár kristállyal, akár a teleportkapun keresztül, egy rendszerüzenet villan fel előttek:

Biztonsági okokból az 5. szintet karantén alá vontuk. További intézkedésig senki nem hagyhatja el, és senki nem léphet be az szintre. Megértésüket köszönjük, kérjük a játékosokat, őrizzék meg nyugalmukat. Dolgozunk a rendszerhiba elhárításán!

Talán hátráltatja ezt az a tapasztalat, hogy bár Aincardban senki nem lesz beteg, mégis néhány óra múlva ti magatok is tapasztaljátok magatokon a tüneteket: Egyre erősebb köhögési inger, egyelőre enyhe torokfájás, és mintha kicsit hűvös is lenne - Annak ellenére, hogy rendesen fel voltatok öltözve az időjárásnak megfelelően, és az épületekben tökéletesen működött a fűtés.
Ha figyelmesen jártok, feltűnhet, hogy nem ti vagytok az egyetlen játékosok, akik így vannak: Egyre többen tűnnek sápadtnak, és köhécselnek.
Mit tesztek?

//Határidő: Február 1

Az ekszpé az ekszpé! Ez a legfontosabb dolog egy hatékony farmolás szempontjából. Persze rengeteg módszer van a dinamikus fejlődésre, például küzdőterek, rangsorolt arénák, kazamaták, vagy csak simán grindolni a környező mobokon. Persze az első háromhoz nem árt, ha vannak barátaid, akikkel gyorsan és hatékonyan lehet fejlődni, szinteket szerezni pár óra leforgása alatt, de persze ez sosem ilyen egyszerű, főleg ha a többieknek elfoglaltsága van.
Viszont van egy nagyon hasznos dolog a SAOban, ugyanis a játék kezdetekor az ittlévő játékosok összedobtak egy kézikönyvet ami sok-sok infót nyújt az egész rendszerről, a működéséről és a lehetséges gyors levelup helyekről. Ez meg persze valahogy kijutott a külvilágba, így még mielőtt beléptem volna hozzám is eljutott. Na persze ez nem azt jelenti, hogy most is ne lenne az inventorimban a kisokos...
Szóval ebben volt szó arról, hogy ha kisszintű vagy, de már elég erős az ötödik szinthez, akkor akár soloban akár egy partyval érdemes eljönni ide a mob gyilkolós küldikért. Hogy miért? Mert egy kis nyavajás mob kb másfélszer annyi expet dob arányosan, mint az első szinten lévők... Szóval feltekeregtem ide pár órája és aprítottam is szépen a dolgokat.
Így sétálgattam éppen Nysterben a szint fővárosában.
Hmm... ahogy nézem elég sok ember tűnik betegesnek. De az hogy lehet? Hiszen itt nem lehet megbetegedni!-néztem végig egy emberen magam mellett aki végig köhögött. Elsőre azt hittem, csak egy ilyennek elkészített mob volt, de amikor szembe jött egy játékos is, és előttem esett össze akkor nem tudtam mit tenni... Oda siettem hozzá és megpróbáltam felsegíteni.
-Hé jól vagy? Hadd kísérjelek el egy tavernába!-fogtam meg a figurát és kísértem is el egy ilyen helyre. -Pihenj egy kicsit meglásd jobban leszel!-fektettem le egy ágyba az arcomon egy kicsit zavarban lévő tekintettel, de amikor kiértem a tavernából körbenéztem és egyenlőre úgy tűnt nincsenek betegek...-Vajon amiatt lehet beteg, mert kint megbetegedett volna? De elvileg kórházban van mindenki... Akkor mi a fene lehetett ez? Most járt volna valami furcsa mobnál?-gondolkodtam, aztán ahogyan elkezdtem egyre jobban elveszni a napomban úgy felejtettem el a dolgot. Egészen addig a pontig, amíg észrevettem, hogy lázasnak érzem magamat és köhögöm egy kicsit. Körbenézve pedig.... Egyre több ilyen ember volt itt. A fene mi ez az egész?!-akadtam ki nézve a státusz panelemet, mikor megjelent egy announcer....
-Karantén?! Mi a fene?!-akadtam ki elsőre a dolgon, majd egy sort káromkodva a térképhez nyúltam, megnézve van-e valaki ismerős még a szinten. És egy pöttyöt láttam meg ott.
-Seishin! Meg kell találnom őt! Hátha többet tud!-Indultam el az irányába egyenesen -Remélem ő még azért jól van...-és lépkedve felé egyre jobban szaporáztam a lábaimat, tudva, hogy valami nem stimmel, és amikor megpillantottam őt, intettem és köszöntem neki jó hangosan:
-Konnichiwa Seishin-san!-léptem oda mellé.- Olvastad te is az üzenetet? Itt ragadtunk..... Amúgy te jól vagy?-hadartam egy kicsit a dolgot, miközben egy apró félrefordulással és hátrébb lépéssel köhögtem egyet az ingujjamra. -Megpróbálom amennyire lehet visszafogni magam... meg figyelni, hogy ne fertőzzek meg másokat...-tettem hozzá. Lehet nem kellett volna segítenem annak az embernek?

Régen jártam már ezen a szinten, talán túlságosan is. Nem hetek, vagy napokról van itt szó, hanem hónapok vagy évek is eltelhetek. Akkor más voltam, mások voltunk azóta rengeteg minden történt. Az idő nem ált meg és vas fogai alaposan megrágtak. Még mindig itt vagyok, igaz nem olyan formában, mint akkor.
A város utcáin sétálgatva nagyot nyújtóztam, tetszett az új ön magam. A céhünkben történt események rá ébresztettek néhány dologra. Persze ott volt Ozival történt beszélgetés is, és Nee chan sok-sok fejmosása. Bár az zavart néha megbámultak a játékosok. Felkerestem az utcán egy virágárust, emlékeim nem csalnak valahol kell lennie egynek a fő úton. Könnyed laza kutatás és meg is leltem, amit kerestem, összesen öt szál virágot vettem csak egy egyik volt fehér. Kezemben a növényekkel elindultam a város azon része felé, ahol fogadók és bérházak tömege lapul.
Régen egy ideig ezen a szinten volt egy ház, amit béreltünk, mai nap elhatároztam végig járom őket. Mindenhol emlékűl hagyva egy virágot. Köszönetet mondani, valamint, ha látnak engem tudják nem feledem őket.
Meg érkezve a helyre óvatosan lefektettem az egyik virágot, majd kis vizet locsoltam a földre.
-Kár nincs egy emlék hely, egy fal ebben a világban. Ahol nyugodtan meg lehet emlékezni az elveszettekről.
Hiányzót a nyavajás banda, még mindig belém tudott markolni az érzés ennyi idő után is. Azt hiszem ez sose múlik el. Erre mondják, együtt kell vele élni és tovább lépni azt hiszem.
-Te is hiányzol, szőkeség. Legalább Kagut itt hagytad, még ő sem tudja enyhíteni hiányod.
Ki nyújtottam kezem és le emelve hátamról a fegyverem azt földhöz érintettem. Ki húzva magam álltam némán percekig csendben. A fel villanó üzenetet ugyan láttam és olvastam, de nem tudtam mit kezdeni vele. Le van zárva hát le van, akkor keresnem kell csak egy fogadót. gondoltam magamban. Az aprócska érzés kezdet egyre kellemetlenebb lenni, rázott a hideg várjunk csak fázok? Hiszen ez nem egy jeges, havas hideg téli szint! Az érzést már szinte elfeledtem ezért kellett is pár perc rá jöjjek bizony és most lázas vagyok.
Egy kis láz a kinti világban sem akadályozott meg semmiben sem, remélem itt sem lesz más kép. Más nem módosult szerencsére, még mindig védett területen vagyok. Ilyen állapotban bele futni egy PK-be nem lenne kellemes.
Köhögéstől remegett meg a hátam miközben bal kezemmel erősen markoltam fegyverem mire kisé támaszkodtam. Jobb kezem pedig szám elé emeltem. Ismerős hangot hallottam ekkor, nem fordultam oda talán csak a láz játszik velem. Végül is tévedtem, egyik céh társam Sakuzo az micsoda mázli ő is itt ragadt (ironia).
Feléje billentettem a fejem kék és zöld felemás szemeim tompán csillogtak.
- Yohh Sakuzo.
Felemeltem fegyverem majd a hátamra helyeztem azt, mozdulat sor közben kezem meg remegett. Látszót rajtam hiába nem mutatom, de nincs minden rendben.
- Ahh azt.. igen olvastam.
Mikor köhögőt végig mértem, nem értem hozzá csak feléje fordulva néztem ahogy köhög.
- Ne fogd vissza, lehet az csak árt. Viszont a köhögési etikettet be kel tartani.
Kérdésére még nem válaszoltam, halk csattanást halottam valamivel távolabb egy játékos eleset. Automatikusan elindultam feléje.
- Azt hiszem igen, elég kellemetlen ez a lezárás. Sok dolgom lett volna még ma.
Válaszom lehet nem fogja meg nyugtatni, jobb mind azt mondani, amit igazából érzek. Az eleset játékos elött megálok és kezem nyújtom neki egy szó nélkül. (Chara)

Úgy látszik elég nehezen viselitek a betegséget. Való igaz, ha elszokik tőle az ember, igencsak kellemetlen tud lenni...
Ahogy egymást támogatjátok, vagy éppen a főtéren próbálkoztok, hátha megmutatja magát a megoldás, a szemetek sarkában - talán észre sem veszitek a megjelenő "Fertőzött" ikon mellett villogó kis felkiáltó jelet, ami úgy tűnik kivételesen fontos küldetést hivatott jelezni.
Legalábbis ha rányomtok, a küldetéseket listázó ablak ugrik fel, melyben egy eddig nem ott lévő - és általatok biztosan nem felvett - küldetés került "Vírusirtás" néven.
A leírás pedig nagyon egyértelmű: Derítsétek ki honnan indult pontosan a rendszert az ötödik szinten megtámadó vírus, és iktassátok ki a forrását.
Könnyűnek hangzik, nem igaz? Csak az a fránya betegség ne akarna eluralkodni rajtatok...


Elnézést a várakozásért, nehezen indul a félév. A határidő: Február 13

Szerencsére sikerült megtalálnom céhtársamat, bár valami kicsit furának tűnt rajta... Amikor megemelte a fegyverét mintha megremegett volna a keze... De lehet csak képzelődtem, meg hát amekkora böszme fegyvere van talán nem is meglepő...-gondoltam abban a pillanatban.
-Etikettet?-kérdeztem vissza hirtelenségben. A világon sokféle etikett van erre... de ha tippelnem kéne arra gondolt, hogy ne köhögjem képen őt hirtelen. Ja... valszeg.-gondolataim sorát a társam szavai szakították meg, meg a háttérben összeeső figura alakja. Akihez rögtön oda is siettünk Seishinnel.
-Hé jól vagy pajtás?-nyúltam én is érte, hogy felsegítsem. Amikor pedig megláttam, hogy Seishin is így tesz rápillantottam és elmosolyodtam. Hát valahonnan sejtettem ő is ilyen, mint én. Ez remek dolog!-gondolkodtam rögtön a pillanatnyi helyzeten, de volt valami ami nem hagyott nyugodni. Miután felsegítettük az alakot én illendően be is mutatkoztam, majd rögtön kérdéssel fordultam a két mellettem álló személy felé:
-Sakuzo vagyok. Úgy látom, hogy te sem úsztad meg ezt a fenét... Szívás... Mondjátok csak. Nektek is van ilyen furcsa státuszotok, mint nekem?-pillantottam rá a panelemre. -Fertőzött. Ehhh!?-döbbentem rá valamire. -Ebben a játékban tudtommal nem lehet megfertőződni, azaz betegnek lenni, de akkor ez mi lehet? Egy küldetés? Event?-kérdeztem hangosan tőlük, hogy hátha találnak valamit ami erre adhat utalást, vagy csak szimplán több háttérinfót tudnak korábbról. Elég sok dolog volt odakint amit lehetett olvasni a Sword Art Onlineról, de alapból úgy volt bent nem lehet senki beteg. Azt meg nem hinném, hogy random emberek tök más helyen ugyanazzal lennének kint megfertőzve és amiatt lenne itt is járvány.-gondoltam.
-Először jövök ide hosszú idő után, aztán ez a fene fog el... király. Izé... Írni kéne más szinten lévőknek ott is van-e ilyen, ha nincs akkor valószínüleg valami fura küldetés lesz.-ahelyett pedig, hogy a küldik között nézelődnék körbenézek a körülöttem lévő embereken és az az érzésem támad, hogy valami tényleg nagy baj van. Egyre többen köhögnek, mennek úgy, mint akik szédülnek, rosszul vannak.
-Hmm valamit tennünk kell!-szóltam kicsit idegesen Seishinnek és az új emberünknek pár köhögéssel kísérve. Ha ez így folytatódik, akkor szépen lassan mindenki a földre kerül. És azt sem engedhetjük, hogy mások idejöjjenek. Még a végén nekik is bajuk lenne. Elmenni valszeg meg már nem tudunk, ami nem is baj, főként, hogy csak szétvinnénk ezt a fertőzést.-néztem aggódóan a többiekre, hogy merre kéne indulnunk... Hogy mit kéne tennünk.

Nem voltam beszédes kedvemben, a betegség nélkül is hasonló hangulatban lennék. Mai napom nem arra szántam, itt rekedve várakozzak. Most ráadásul még a fertőzés okozta rosszullétek is betettek alaposan. Felsegítettük és talpra is ált, csak a vak nem látja ez a fertő őt is elkapta.
-nyoh?
Igazi macskás felszólalás volt halható, ki buktak ajkaimon nem tehetek róla. Ugyan is a villogás fel kelltette figyelmem. Rá is nyomtam, de miközben olvastam meg ütötte fülem, amit Chara mondott. Először csak ki kerekedet a zöld és kék szemem, jó nagyra. Majd ajkaim beharapva kuncogni kezdtem. Még sosem hallottam senkit, aki igy ki osztotta volna Sakuzot. Nem is ez volt a fő oka annak kuncogni kezdtem mi közben kék szemem sarkából egy könnycsepp gördültél. Emlékeztetett, egy nagyon régi társamra ez a helyzet. Ő is pont ugyan ilyen volt, csípős éles nyelve volt. Épp ezért szerette csapatunkban mindenki, a kuncogásom halk köhögésbe fulladt. Egyik kezem számra szorítottam amig nem múlt el a kellemetlenség.
-Bocs nem rajtatok nevetem.
Ennyivel le is tudtam a magyarázatot, Charára pillantottam, akit elkapott a köhögés. Hagyja segítek neki, felegyenesedni.
- Seishin.
Mutatkozombe egyszerűen és röviden mi közben mellette lépdelek a város széle felé. Csak sejtésem van arról miért is indulultt el a határ felé. Úgy gondolom még ha kellemetlen is mindegyikünknek a helyzet jobb összetartani. Intek Sakuzonak, kövesen minket biztosan érti tőlem jobban mi lehet Chara célja. Már ismerem annyira, tudjam ő leginkább taktikus, szeret meg tervezni dolgokat azt hiszem.
- Öhm lehet meg kellene vizsgálni a környező patakokat. Régen láttam egy filmben, nem tudtak inni a vízből mert fertőzött volt.
Igaz a fertőzés egy hullától eredt, a félig oszlásban levő emberi tetem meg fertőzte a patak vízét. Amit, ha falusiak nem vesznek észre meg fertőzött volna mindenkit.

A feladat adott.
Ahogy a város széle felé sétáltok, feltűnhet, hogy a városnak ezen a részén kevesebben köhögnek, főleg a játékosok közül. A város szélén nem állít meg semmi, csak akkor, ha a szintet akarnátok elhagyni.
Ha füleltek közben, elkaphattok beszélgetéseket. Nagyrészt játékosok panaszkodnak - azokat a tüneteket sorolják, mint amit ti is tapasztalhattok. Bár ti viszonylag nyugodtan fogadtátok a helyzetet, sokan pánikba estek. Néhányan kifejezetten fontolgatták, hogy nekiindulnak a szint szélének, hogy ne kelljen elhúzódó betegségben meghalniuk egy játékban. És volt aki megmondta, hogy marhaság, ugyanis a szint szélén lila fal fogadja a próbálkozókat, így nem lehet leugrani. 
Az npc-k viszont lehet kaptak valamilyen rendszer utasítást, mert egymásnak is soroltak olyan információkat, amit máskor külön meg kell kérdezni tőlük. Merre jártak, mit csináltak, kivel találkoztak.
Amerre haladtok, a legtöbben nem hagyták el a várost, és csak a kis raktáruktól a boltjukig mentek az áruval. Viszont mindegyikük találkozott olyannal, aki valahogyan a város másik feléből jött.
A tüneteitek egyelőre úgy fest nem romlanak, bár lehet apránként többet köhögtök, mint eddig. Ellenben az életcsíkotok, ha kiléptek a város területéről, 1 HP-val csökken. 


// Nyomozásra fel, a határidő legyen február 25-e. 

-Hé... bocs, csak nem vagyok túl jól és ilyenkor gyakran kezdek el pánikolni...-néztem rá a kiakadó emberkére egy kicsit meglepődve. Persze ha nem is hívja rá fel a figyelmem ilyen kegyetlen módon, akkor is feltűnt volna előbb utóbb.-Legalább akkor tudjuk mi van... És amúgy. Kösz, hogy megállítottál, a végén még tényleg pánikoltam volna. Erősen.-néztem rá ismét Charára, miután Seishin nevetésére figyeltem pár másodpercig. Király. El is áshatom magam, tuti rajtam nevet. A kis mocsok macsek. Ahelyett inkább, hogy megvédett volna vagy valami kinevetett. Szemétség! A kis mocsok!-háborogtam magamban egy pillanatra, majd előjöttek egy tervvel. Leginkább Seishin, de mielőtt felelhettem volna egy elég fura és rémisztő alak pöckölte meg a vállát.
-Üdv...-köszöntem neki megköszörülve a torkomat, miután köhögtem egy sort. Áhh rühellek beteg lenni. Az is jobb lenne, ha csak simán a státusz lenne... Minek ennyire élethű cucc?-maradt meg bennem a gondolat továbbra is, hogy a játékban nem kéne ilyen betegségnek lennie.
-Elnézést.-kértem elnézést a köhögésért, és mert megszakítottam a beszélgetést.-Én úgy érzem lázas vagyok, és köhögöm. Amúgy azután lettem rosszul, hogy korábban felsegítettem egy már beteg embert. Fura a dolog.-feleltem neki egyszerűen mikor éppen senki nem magyarázott neki.-Seishin ötlete tetszett egyébként. A víz és élelem az első amit ellenőrizni kéne, utána meg ugye a higiénia.-magyarázom az alap eljárást amit a EÜ alapismereteken hallottam. Érdekes dolog a fertőzés, vírus támadás...-ha pedig mindenki rábólint akkor elindulunk a város széle felé valószínüleg, de nekem feltűnik, hogy az NPCk furán viselkednek, így egy ponton megállok és így szólok:
-Nektek is feltűnt, hogy az NPC-k sokkal beszédesebbek? Lehet, hogy mennünk kéne beszélni velük.-ha pedig mások is benne vannak, akkor megyek és próbálok hallgatózni egy kicsit, hogy miről van a diskuráció. Bármi érdekes is jó, de lehet éppen az érdektelen dolog lesz ami rávezet minket a dolog nyitjára.-ha nem is tartanak velem, akkor is leválok, hogy hallgassam a történetet, mert eszembe jutott egy dolog: Ha van közös hely ahol jártak, akkor arra kéne indulni.

Sakuzo talán azt hiszi rajta nevetem, de ebben hatalmasat téved. Bár jogosan hiheti, ha nem figyelt fel bocsánat kérésemre. Minden esetre, ha meg jegyezné elmagyarázom neki. Charát figyeltem végig mértem alaposan, még nem tudom eldönteni kedveleme. Minden esetre érdekes személyisége, talán egy kicsit hasonlít egy régi barátoméra. Ő kicsit pont ilyen volt, ami a szívén az a száján. élénken él még bennem az emlék amikor két kézre fogta az arcom és szemeimbe bámult. Mind ezt úgy mind ketten pucérok voltunk egy medencében.
Halkan köhintettem, közben valaki meg taperolt. Igaz csak a vállam, de nálam már az is intimnek számít, ha egy idegen érint meg. Főleg, ha az idegen egy férfi, nem különösebben kedvelem a másik nem ilyen közeledését. Eddig mindig csak a rövidebbet húztam miattuk. Fejem hátra hajtva kisé oldalra fordítva pillantokrá kék szememmel.
- Hoy merész kalandor!
Csak egy másik játékos, aki szintén itt ragadt a szinten. Szerencse lenne? Én nem hinném inkább a sors kegyetlen humora. Végül is abban, ha válaszolok kérdésére nincs semmi rossz. Közben néhány Sakuzo által fel nem tett kérdésre is választ adok.
- Még nagyon régen évekkel ezelőtt egy barátom ezen a szinten halt meg. Csak megemlékezni és tiszteletem leróni jöttem ide ma. Most igy kérdezted, a város másik felében egyik virágárus elég furcsa volt. Először- enyhén köhögők mi után szám elé emelem kezem, de remegésemen látszik igyekszem elfolytani. Úgy feltüntetni mintha semmi bajom se lenne. - felsem tűnt miért olyan fura azt hittem sima színesítő elem az egész.
Más mondandóm nem igen volt, ezután néha lopva Charát figyeltem. Igyekeztem úgy tenni mintha véletlen pillantanék rá.
- Npc-k szövegéből ki indulva Charának igaza van, értelmetlen egyelőre kint keresni. Job lenne a városnak abban részében szét nézni.

Nos, akkor a város túlfelébe indultok. Ahogy haladtok feltűnhet, hogy a magatokon is tapasztalt tünetek egyre erősebben észlelhetők az npc-ken, akik it is beszédesebbek, bár nehezen találtok belőlük. A legtöbben nem hagyják el a szálláshelyüket. A játékosok pedig láthatóan igyekeznek minél messzebb kerülni a helyről.
Az NPC-k hallgatásával viszont itt nem sokkal lesztek okosabbak.  Nem derül ki belőle, hogy volt-e közös pont, és igazából más sem sok. A npc-k beszéde főként a tünetek erősségére korlátozódnak, és az aggodalomra, hogy ilyen állapotban nem tudják vinni a boltokat. 
Ebből azt szűrhetitek le, hogy ahogy a város széle felé haladtok itt, egyre erősebbek a tünetek, és egyre hosszabb időt emlegetnek az npc-k, amióta nem tudták intézni a dolgaikat.
A ti tüneteitek viszont szintén kezdenek erősödni. Egre jobban kapar a torkotok, a lázatok kúszik szépen lassan felfelé, és mostmár nem telik el 5 perc anélkül, hogy köhögnétek.

Elnézést a várakozásért, kuszán alakult az elmúlt időszak ^^". 
Sentinel 500 szóval pótolhat, máskülönben a következő körben kiesik.

A határidő 2 hét, április 27

Jesus-Christ... Ez a gyerek...-nézek rá undorodva, amikor meglátom a vigyorát, és azt kell mondanom, hogy nem esik jól, hogy beszól nekem ismét...  Alap esetben már jól visszaszóltam volna neki... *köhög* De most semmi kedvem nincs hozzá, hogy egy ilyen bunkó majommal foglalkozzak...-gondolom magamban, miközben a táskás szemeimmel figyelem őt messziről, miközben a többieket maga mellé állította. Nyílván mindenki hisz neki meg bízik benne, mert hát most ő lett a csapat leader. Nekem mondjuk nincs kedvem megint mindenkit felügyelni, meg terelgetni, szóval inkább hagyom hadd legyen egyszer gyereknap az ilyeneknek is.-gondolom magamban, miközben leeresztett vállakkal követem a többieket arra a részre, ahova menni akartak. Oldjátok meg akkor az egészet én csak haza akarok menni...-gondolom magamban, miközben a szemem ismét Seishint figyeli. Hmm. Céhtársam, de úgy tűnik ő sem gondolkodott rajta, hogy megvédjen vele szemben...-kezdek egyre jobban duzzogni az úton, sőt még a saját betegségem miatt egyre jobban bele is lovalom magamat abba a hülyeségbe, hogy nem akar senki segíteni. Erősen köhögök ismét, mikor megérintem a homlokomat. Hmm.. elég forró lett a fejem... ha ez így megy tovább a láztól össze fogok esni, az NPCk meg semmiről nem beszélnek, csak hogy milyen rossz nekik... Ennyit arról, hogy ők majd mesélnek nekem arról, hogy mi a rák ez az egész...-ekkor eszembe jutott valami, és ha a többiek éppen nem nézik mit csinálok, még az is lehet, hogy lemaradok tőlük.
Egy ivókutat kezdek el keresni, hogy az egyik ruhámat bevizezve a fejemre kössem, hogy a lázamat lejjebb vigyem. Persze ez csak akkor működik, ha van a közelben ilyen, ha nincs, akkor a kulacs vizemből áztatom be egy kicsit az említett szövetet, de úgy, hogy inni is bőven maradjon.

Hát senki nem reagált arra, amit mondtam nem lépet meg. Elég jelentéktelen alak vagyok tudom én jól, nem is sértődők meg a dolgon. Jártatom a szám, de nem figyel rá senki sem. Bolond is vagyok hiszen beszélek, de semmit se mondok. Fegyverem a hátamon pihen és a tünetek mellett, amik idegesítenek és aggasztanak legalább a tény meg nyugtat. A tény, hogy ha kell pillanat alatt harcra kész lehetek és védelmezhetek másokat azt hiszem. Látszik, még mindig adni akarom azt, aki kemény és nem beteg. Lassan egyre erősebb tünetek egyre jobban meg viselnek. Lázas vagyok, de még nem vészes. Érzem lángolok és ez lassan elszívja minden energiám. A köhög meg mintha csak olaj lenne a tűzre.
-Elnézést-Lépek egy npchez, de ugyan azt hallom, amit már elötte sokszor. Nem mond sokkal többet annál, amit kóbor társaitól hallani lehetett. Nos egy próbát meg ért úgy gondolom, köhögés ráz meg. Mellkasomhoz is kapok, komolyan mondom olyan érzés mintha egy alien ficánkolna bennem. Talán az is lehet, én ebben a világban azon se lepődnék meg ha következő utcasarkon csapat arcmászó jelenne meg nagy ölelést adok ingyen táblával.
Pillanatra megálok és vizem elkapva nagyokat kortyolok, de úgy érzem hiába van az egész. Akár mennyit is iszok a torkom ugyan úgy kapar és egyre rosszabb lesz. Pontosan olyan, mint amikor oda kint megfáztam és tüdő gyulladásom volt. A torkom kapart belázasodtam iszonyatosan és folyton köhögtem. Azért igy belegondolva, nem lehet az egyik programozó tréfás kedvében kiakarja próbálni milyen egy járvány szimuláció? Ha igy van beteg egy humora van a nyavajásnak.
Köhécselek megint egy párat halkan összeszorított ajkakkal és a ki alakuló eseményeket figyelem. A többiek sincsenek túl jó bőrben, ahogy láttom őket nem viseli meg annyira. Jó nekik, remélem nem rosszabbodik az állapotuk.
Be villant az isteni szikra, ha ez valamilyen betegség talán egy Hp poti segíthet. Nem is gyógyít meg minket, talán tüneteken enyhít ideiglenesen. Meg is iszom, és ha van bármilyen hatása azonnal jelzem a többieknek.
-Egész jó ötlet. -Lépek Saku mellé amikor vizes borogatással próbálkozik. -Várj segítek-Ha engedi segítek megkötni a homlokán a rongyot. Én magam példáját követve kalapom áztatom el teljesen. Talán ad némi enyhülést a víz míg el nem pixelezödik. Kár, nem jutott valakinek előbb eszébe a vizes borogatás. Ami pedig eszembe jutatott valami mást. Biztos ez után azonnal valami hűvös vizű helyre fogok menni, a negyedik színt elég jó szokott enni. Ohh és mellé jeges üdítők, már alig bírom kivárni ott legyek. A kép szemeim elött lebegett kitartást adva, szinte éreztem a hűs tengeri levegőt. A vízpermetet, ami az arcomba csap mikor sziklák mellet heverészek.
- A forrást kellene keresnünk, az pedig talán ott van, ahol a legrosszabb. Néha maga a megoldás is ott van. - NYeh régi filmes szöveg, már nem is emlékszem hol és mikor hallottam. Annyi biztos valami tudós orvos valaki volt. Na ja igaz csak film igy nem sok valóság alapja van.
- Van Hp potitok? Lehet meg kellene inni hátha segít valamit. -Az ötletem aztán még is megosztom, mert ha tényleg jó akkor jobb minél előbb cselekedni. A pár perc is számíthat, jelenlegi helyzetben, ami egy kis enyhülést hoz.

Kérem a mesélőt, folytassa a küldetést.

Jól van srácok... Kérek szépen mindenkit, hogy PM-ben írja meg, milyen határidő az, amit tud tartani,  és én is ahhoz fogom kalibrálni magam. Nem vagyok hajcsár, és ha jelzitek bárhogy, hogy nem fog menni, nem fogok problémázni, de légyszi ne nekem kelljen futkosni utánatok, hanem szóljatok ha van valami. Ha rám kell várni, akkor pedig nyugodtan szóljatok rám, hogy haladjunk. Köszi <3

Sakuzonak szerencséje van: Történetesen néhány méterre van egy kis szökökút, ahol bevizezheti a ruháját, Seishin pedig a kalapját., aminek kellemes hűsítése következtében valamivel jobban érezhetik magukat. Valamivel, azért még továbbra is érezhető, hogy betegek.
Chara pedig szintén jófelé gondolkodik. Ha próbáljátok az NPC-k elejtett szavai, és tünetei alapján lekövetni, honnan indulhatott a vírus, egy városszéli, rozoga kunyhóhoz érkeztek, aminek a lakója - egy npc - már olyan rossz állapotban van, hogy szinte nem is magánál fekszik az ágyon, és félrebeszél.
- Szörnyeteg... Forró, a piacra kell vinni... Fáj... Sok sok szőr...víz -
Na ebből így nem sok értelmeset tudtok leszűrni, de a rendszer most a segítségetekre siet egy felugró küldetésablak képében:

Vírusirtás, Quest 2
Az NPC-kre, és általuk a játékosokra egy az ötödik szinti erdőben található patak mentén spawnolt, vírussal fertőzött farkashordáról terjedt át a betegség.
Feladat: Vadászd le a fertőzött farkasokat, és egyéb mobokat.
Questprogress: 0/10

A feladat tehát adott. Már csak meg kéne találni azt a patakot... meg a farkasokat... És levadászni őket. Hajrá


// Elnézést a várakozásért. Sentinel sajnos kiesett a küldiből útközben másfele indult tőletek. A következő körben viszont ha minden jól megy kaptok még erősítést
A poszt végén kérem mindenkitől az aktuális statjait, és esetleg képességgel rendelkező tárgyait
Határidő: Egyelőre Június 30 (szűk 3 hét), de a PM-ek alapján változhat.

HP Poti... Chara előbányássza listájából azt az egyet, amivel rendelkezik, a legkisebbet, az üvegcse szinte eltűnik az ujjai között, olyan apró. 5 HP, kutyafüle, fél fogára se lenne elég, nem is érti, minek ad a rendszer ennyire kicsit, de végülis, a  semminél több. Vállat von, felpattintja hüvelykujjával a kupakot és egy mozdulattal felhajtja a  tartalmát,  nagy kortyokban. Talán segít, talán nem, az üveg pedig végül pixeleire robban a legközelebbi apró kövön az út szélén. Tovább megy, szótlanul, és a sors úgy hozza, hogy végül megtalálják azt, amit meg kell találniuk. Őmiatta, vagy Sakuzo miatt, esetleg Seishin tehet róla, neki teljesen mindegy. Megtalálják, és ő kicsit hátrább állva hagyja  a két fiatalt (bár nála talán idősebbek) kibontakozni, majd elolvassa a felugró ablakot. Na végre, valami...
Felmorrant, ahogy leokézza a küldetést. Egy patak, a falu közelében kell lennie. Megnyitja a minitérképét és ellenőrzi, hogy merre mutat az vízcsíkokat, hogy érdemes legyen elindulni, végül amint talált egy gyanúsat, csak hümmög egyet és zsebre tett kézzel elindulni... de valami megakadályozza.
Egy erős, határozott kéz siklik elé, majd két kar megragadja és magához húzza. Chara egy pillanatra felsikkant, majd döbbenten néz fel támadójára, aki jókedvű, széles mosollyal vigyorog le rá.
-Hoi, kölyök! Nem értél haza vacsorára. ... Lényegtelen, hogy még nincs vacsoraidő.
-... Sans?
A többiek talán felismerik, talán nem. Egy időben, még pár éve, elhíresült, hogy egy játékos beette magát az Arénában és ott sorra hívta ki a többieket, de senki se tudta legyőzni, annak ellenére, hogy a leggyengébbnek kiáltotta ki magát az egész játékban.
-Te meg mit keresel itt? -Chara hangja halk, hitetlenkedő, kissé... furcsa  árnyalatú. Mintha lenne benne valami, ami eddig nem volt ott, de Sans láthatólag ezt észre se veszi. Elengedi a lányt és a többiek felé is megejt egy biccentést, zsebre vágott kezekkel.
-Jöttem. Valami küldetést el kellett vállaljak érte, és alá kell írjam, pocsékul érzem magam- -kezd el ő maga is köhögni egy sort. -Üdvöz-lehelletem, bár azt most nem ajánlom.
-....hülye barom.
Morogja a lány. Valahol magában  mindent visszavon abból, amire az imént gondolt, de arca már nem biztos, hogy csak  a láztól vöröslik, és inkább elindul az erdő felé, hogy  megkeresse a patakot és a mellette lebzselő farkashordát. Sans a többiekre mosolyog majd követi a társát, köhögve, lázasan, de látszólag rendkívül vidáman.

Chara (21) - HP:50 | F:44 | E:2*7 | K:20 | GY:28 | S:10 | P:7
Sans (50) - HP:5 | F:122 | E:32 | K:60 | GY:95 (105) | S:102 | P:105 (csináltam neki lapot Ozi oldalán, képességeit még nem írtam bele )

skacok?

Két héten belül zárom a küldetést.

Azt hiszem ez egyszerű. Sans és Chara Seishinnel kiegészülve miután Sakuzo kidőlt a betegségtől megtalálják a fertőzött állatokat, és annyival erősebbek náluk, hogy le is győzik őket, és vissza is érnek a védett övezetbe, mielőtt veszélyesen lecsökkene az életük. Ami igazából a mobok legyőzésével már nem csökken tovább, hiszen felugrik az ablak, hogy a SAO fejlesztőcsapata hálásan köszöni a vírus kiirtásában tanusított segítségeteket, sikerült izolálni, és teljesen kiírtani a rendszerbe jutó vírust. 
Hogy ez kinek jó? Az egy másik történet, amit talán sosem tudtok meg. Annyiban mindenképpen nektek is, hogy a védett övezetbe érve a tünetek is megszűnnek, visszatöltődik az életetek, és folytathatjátok a megszokott mindennapjaitokat.

Köszönöm a részvételt. Jutalomosztás hamarosan.

Jutalmak a megírt körökért (min 3), bónuszok nélkül:

Sakuzo - 40 exp, 50 arany
Chara - 50 exp, 60 arany
Seishin - 40 exp, 50 arany

Unity: 50 arany a bankba; Joey, Simeon, Seishin, Miko 10 exp.