[Küldetés] Az Óceán szeme

/Melóból írok, szóval ha valami felett elsiklottam, elnézést, és szóljatok nyugodtan /

-Hagyd őt békén! -csattan fel, a hangja már kicsit sem hasonlít az eddigi megnyugodt tónusra. Bár Erut a csattanástól nem tudta megvédeni, de legalább azt megkísérli, hogy utána elkapja az ostor végét és egy határozott rántással kiszakítsa Indulat kezeiből. Fogait csikorgatva, megfeszült állkapoccsal áll közéjük, Indulat és a lányok közé, akik Thornot próbálják közben kiszabadítani.
-Azt hittem, állatidomár vagy, gondolom, hallottál már róluk! -sziszegi, ökölbe szorított kézzel. -Ezeknek a lányoknak fontos, hogy eljussanak oda, ahova szólítja őket az óceán. Mégis miért vettél fel minket a bárkádra, ha nem ezért?
Kérdésére hamar meg is kapja a választ. Kitárul az ajtó, és immár hamar fordul a kocka, emberhátrányba kerültek, de még milyenbe. Afton ezelőtt nagyon kevés sárga vagy vörös indikátoros játékost látott, és őszintén, ezúttal meg is ijed tőlük. Védett zónán kívül vannak, és aki egyszer már bevörösödött, annak lényegében teljesen mindegy. Mély levegőket véve méri fel a helyzetüket.
Ép elméjét csak az tartja felszínen, hogy két lány reszket a háta mögött, segítségre várva.
-Eru, Zita, hogy álltok a láncokkal? -fordul félig hátra, de szemeit nem veszi le ellenfeleiről. Ámbár választól függetlenül lenyitja saját menüjét, és kissé elmosolyodik.
-Hogy mit szólok ehhez az egészhez? Nos, ezt... -hívja elő pajzsát és rövid kardját. Kezdő felszerelés a nagyja, mutatva, hogy ő maga kicsit se tartozik a gazdagok közé. A pajzs alja nagyot dobban a hajó padlózatán, Afton pedig megtámaszkodik rajta kihívó mosollyal. -Ezt! Indulat, én szerintem illedelmes voltam veled, de becsaptál minket, ráadásul nem szép dolog fiatal lányokat ilyen módszerrel kihasználni. Gondolom, ha nem lennék itt, mrá sokkal durvább dolgokat is műveltetek volna vele. ... Ki nem állhatom az ilyen embereket. -sziszegi a fogai közül. -Sil, maradj hátul, ne adj ezeknek semmit.
Ámbár háta mögött tartott kezével, bár tudja, hogy a lány nem feltétlenül képes leolvasni, a lehető legegyszerűbb módon eljeleli neki, hogy ha teheti, hívjon segítséget a céhéből. Minél hamarabb.
-A testemen át. Gyertek csak :3 -mosolyog kihívóan.
Ha megtámadják, elsősorban megpróbálja kikerülni a csapásokat, de úgy, hogy a lányok mindenképp a háta mögött legyenek. Ha nem sikerül, a pajzsával védi ki őket, és azonnal visszasuhint a kardjával. Elsősorban defenzív módon mozog.

Mocsok… negyedik szint… Hogyan? Hiszen ez a legcsodálatosabb szint egész Aincardban! Igaz… a harmincadik szint feletti helyekre még nem merészkedett, de biztos benne, hogy ott sincs ennél csodálatosabb hely!
Valahogy… Lehet Noise segít neki folyamatos méltatlankodó nyüszítésével, de arra a következtetésre jut, hogy Throno egyáltalán nem akart segíteni Indulatnak, és erőszakkal tulajdonképpen elrabolták. Ez… nagyon csúnya dolog…
Amikor Indulat ellöki Erut, ő a férfit próbálja meg távol tartani új barátjától. Közéjük lép, és kicsit igyekszik odébb is tolni Indulatot, hogy ne bánthassa Erut. Közben eszébe jut, hogy nagyon is illik rá a név… Indulat.
Határozottan úgy véli, hogy ha Thronot megkérik, egyénként is szivesen elvinné őket oda, ahova tartanak - És ahova a gyűrűje is vezetni akarja őket.
"Minél távolabb"… Tényleg nem oda megy a hajó… De hát azt mondta… Miért hazudott neki Indulat?
De ráadásnak még három játékos is előkerül, sárga és vörös indikátorral. Mindent adjon oda? Miért? Neki szüksége van a füzetére is, meg a rajzaira is, ahogy a ruháira, és a többi holmijára is. A céhbankból pedig aztán végképp nem ad semmit idegeneknek!
Idáig jut nagyjából a gondolatban, amikor Afton pajzsa koppan a hajópadlón. Ez felrázza annyira, hogy ő pedig a kardját hívja elő a kezébe a füzet helyett.
"Maradj hátul". Na még mit nem. Határozottan megrázza a fejét. Nem, nem ad semmit, de nem is marad hátul. Afton mellé lép, de közben már eldöntötte, hogy tesz még egy utolsó próbát, hátha mégis hallgatnak a szép szóra.
- Kér-lek, hagy-jatok min-ket bé-kén. - mondja amennyire tudja határozottan (kimerült az éjszaka közepén megjelenő küldetés miatt, úgyhogy nem sikerült túl fényesen), elsősorban Indulatnak.
Egyelőre nem lépett ki Afton pajzsa mögül, de készenlétben állt, hogy megvédhesse a barátait, ha ezek a goromba alakok túl buták, hogy meghallgassák a kérését. Igyekezett felidézni mindazt, amit Hinari tanácsolt neki, és igencsak rosszallóan nézett.
Közben Noise - megértve a gazdája gondolatait, Thrononak kezdett vakkantgatni és csaholni, a tőle telhető legnagyobb udvariassággal igyekezve megkérni az állatot, hogy arra menjen, amerre a küldetés vinni akarta őket.

//Képességhasználat:
Minden szónak súlya van (Aktív)
Fuwa hangját nagyon ritkán hallani… Ha mégis, akkor bizony komoly súlya van annak, amit mond. Ez a játéktéren azt jelenti, hogy ha úgy akarja, bármire rá tud venni, ha kimondja a kérését, nem fogsz tudni nemet mondani. (Ez alól kivétel, ha gyilkolásra adna utasítást. Ilyen esetben a képesség nem működik)

Nem számítottam arra, ami történt, éreztem azt valami nincs rendben. Zita nagyon izgatott volt, túlságosan is. Kicsit féltem is attól leugrik a helyéröl neki ront valakinek. Mi közben nyújtóztam olyan történt, ami meg lepett. Egy ostor tartott felém, bal kezem felemelve hárítottam. Barátomnak hála nem kaptam sebzést, talán a rövid érintkezés elég volt kiharapjon egy pixelt indulat fegyveréből.
- Ohh!
Csak ennyit tudtam ki nyögni ajkaim közt, ugyan is Afton és Sil reakciója igazán meg lepet. Féltenek engem, hiszen a szemükben én egy örült vagyok csak! Legalább is eddig azt hittem, vagy lehet ennek ellenére kedvelnek? Végig mérem mind két társam, és elmosolyodom. Nem ők nem a társaim…ők a barátaim, jóban és rosszban. Talán reszketek, de nem a félelemtől. Ohh nem egy teljesen más érzés kezdi elönteni minden pixelem. Egy koktél, egy gyilkos elegy, ami feltüzel teljesen. Kíváncsi vagyok, vajon meddig bírom ellenük. Úgy teszek ahogy Afton, bár az én felszerelésem nem kezdő. T1 látszólag mégsem haladja meg, de mint tudjuk ebben a világban nem minden a külső.
- Sehogyan, nem értem el. A fő probléma előttünk áll és nagyon éhes és mérges vagyok!
Az előttem álló három alakra pillantottam, igyekeztem a helyzetet felmérni. Látszatra a legerősebb a nő lehet flambergel. A szintje talán húsz felet lehet olyan harminc körül. Mi közben őket figyeltem bal kezem újai folyamatosan táncoltak az izgatottságtól.
- Nem szeretem, ha valakit bántanak. A hajó bűzlött a gonoszságotoktól. -Az ellenfeleinkre néztem és elmosolyodtam. - Igen tudtam indulat nincs egyedül.
Ez persze nem volt igaz, de tény érzetem a rossz indulatot a veszélyt. Ennek nagyrészét a küldetésnek tulajdonítottam. Közben úgy helyezkedtem, ha újabb támadás érne azt bal kezemmel könnyedén kivédhessem.
- Afton Sil, nem kell félnetek. Nem vagyok olyan gyenge, mint amilyenek gondoltok.
Kacsintok, majd óvatosan egy lépést teszek előre, várok immár Afton mellett állva. Akinek karját jobbommal megérintem. Szorításom a külsőm és talán férfi által vélt szintemhez kepést rendellenesnek tűnhet. Talán mégsem, nem tudom egy erős szorítás meglepie.
- Ha tudtuk meneküljetek, most végre visszafizethetem az adósságom. -suttogtam a férfinak, majd jóval hangosabban folytattam. - Na jól van Legendás Parazita az arénát is meg hódította, titeket kis kukacokat élvezettel fog felfalni!

/Kérésre, discordos viccelődésből született kis firka
A JL új generációja \o/

/ismét melóból XD /

Afton arca megrándul egy pillanatra. Nem hisz Indulatnak, szinte semmilyen tekintetben. Hisz ha nem akarta volna bántani Erut, nem lendítette volna meg úgy az ostort, hogy az eltalálja a társát. Szóvá viszont nem teszi a megfigyeléseit. Agya legmélyén egy kis sejt elkezd papírok között kutakodni, szortírozni és elemezni. Indulat miért viselkedhet így? Mi lehet ennek az egésznek a háttere?
Kétségbeesés. Félreértés. Pánik.
Tipikus trükk; gondolhatta volna, hogy létezik ilyesmi ebben a játékban. Egy zöld indikátoros játékos lehetetlen helyzetbe sodorja a gyanútlan áldozatot, ahol a vörös és sárga társai megtámadhatják, hogy kifosszák. Logikus és hatékony, legalábbis első pár alkalommal. Afton kicsit megszorítja a pajzsa szélét.
Fel akar lépni az ilyen játékosok ellen. Nem pont úgy, hogy levadászná őket, inkább szavakkal vagy beszélgetéssel tenné. Persze ehhez elkerülhetetlen, hogy előbb el kell kapni az elkövetőket. Vannak Aincrad területén erre specializálódott céhek. Ha élve megússza ezt az egészet... fel szeretne egyet keresni.
Egyedül ő ehhez kevés lesz.
Végül jobban elrendezi a pajzsot, karjára csatolja a szíjat és kissé megemeli. A beszélgetés azóta tovább haladt, és egy pillanatra kérdőn Eru felé néz.
"Legendás Parazita".
...
Zita....
Pszichológusként kevés darabkából is össze kell tudnia állítani egyes diagnózisokat. Zita... valóban létezik. Hogy mennyire Eru tudatának része, nem tudja, de a legendás szó úgy visszhangzik a fejében, mint egy harang kongása. Vajon köze van a legendás felszerelésekhez, amikről olvasott a játék kézikönyvében?
Mire tovább vihetné a gondolatot, a kés a magasba emelkedik. Afton kissé megemeli a pajzsát, felkong a fém, mikor hozzáér a penge, majd megremeg a kép, és a pajzs eltűnik a karjáról. A kés végigszánt az ingjén, és életcsíkja mellett a szürke sáv pillanatok alatt eltűnik.
(Heh, szép kis lovag vagyok, mondhatom. Alig van védelmem... Ezen is változtatnom kell sürgegyorsan)
Afton egy pillanatra hátratántorodik, de ahogy egyik lábát hátrább tette, megtámaszkodik rajta és előre löki magát. Behajlított karját, amint a pajzs volt, előre löki, hogy kibillentse ellenfelét az egyensúlyából, és a mozdulatot rögtön folytatja is rövid kardjának egy vágásával. Normális esetben valószínűleg nem akarna megsebesíteni senkit, de most... most Sil és Eru a legfontosabbak a számára, és ha a megvédésükhöz az kell, hogy sérülést okozzon, akkor megteszi.
Afton nem figyeli, és nem is tudja, hogy nincs erről félnivalója.
Amint sikerül Nikolt kibillentenie és pár másodpercre elérnie, hogy elveszítse az egyensúlyát, Afton másik kezének öklével minden erejét beleadva a tarkója oldalát célozza meg a fiúnak. A hajó mozgása jelentősen megnehezíti a dolgát, így legjobb esetben is a vállát találná el inkább, és bár fájdalmat várt emiatt, az nem jelentkezett. Ám amint Nikol legalább egy kicsit kénytelen volt azzal törődni, hogy visszanyerje egyensúlyát, Afton odébb lépett.
-Eru, Zita! -csupán ennyit mondott, remélve, hogy érteni fogják; ők törődjenek az árnyharcos fiúval. Ő pedig tekintetét végigfuttatta a kialakult helyzeten, majd a következő pillanatban erősen ellöki magát a lábával, a hajó imbolygását kihasználva minél több erőt vetve bele abba, hogy nekiütközzön a nagydarab kardforgatónak és leszedje Silencről.
Ennek megvolt az árnyoldala is. Az ütközés pillanatában ő maga is kissé elveszti az egyensúlyát, és három táncos lépés kell ahhoz, hogy visszanyerhesse, főleg ilyen szituációban. És a hang... mi a fene ez a hang? Kezével a hajába túrva igyekszik kiszorítani az elméjéből a dübörgést, és a kardforgatóra vigyorog.
-Anyád nem tanított meg rá, hogy ne bántsd a fiatal lányokat? -dönti félre kissé a fejét. Nem támad; kissé zihál. Lassúnak érzi magát, ami betudható az adrenalinnak, de alacsony szintjének és kevés pontozásának is, esetleg a kettő együtt. Így, mikor a kardforgató rá fókuszál és támad, Afton nem lép el, egyszerűen nincs már rá elég ideje; kezeit felemelve inkább megkísérli félreütni a pengét, amivel mindenképp sebződik, de ha azt elérheti ezzel, hogy nem vágják ketté, és Silence-nek is így csak egy ellenféllel kelljen megbirkóznia, akkor már megérte.
Ez egy játék, és a lányok talán mind a ketten erősebbek nála. Erura valamennyire emlékszik ,hogy harcol, a furcsa kobold után; és ha Zita tényleg egy legendás akármi, akkor talán tényleg nem kell féltenie. Silence-t nem ismeri, de a lány elszánt arckifejezése... az sugallt valamit.
Hehe. Vicces, de nagyon úgy tűnik, hogy pont Afton a leggyengébb most hármuk közül.
Ezen minél hamarabb változtatni akar, ehhez viszont ki kell innen szabadulniuk, élve.

Afton tehát tette, amire képes lehetett. Megmentette némi sebzéstől Erut, kibillentette Nikolt, majd odébb ment, hogy elterelje a nagydarab figyelmét Silencről, és most megtesz mindent, hogy magán is tartsa. Reméli, hogy a spekulációja igaznak bizonyul.
(Ha legalább képességem lehetne.... ha lehetne....)
-Gyerünk, lányok! Nem hagyjuk magunkat! -mosolyodik el a kardforgatóra. -Thornóért, Simeonért, Zitáért... Sugiért! Aincradért!

- Az én mesterem nem lehet egy ilyen jöttment!
Kihívón mosolyogtunk, harc közben mintha egy kicsit nemén lennék. Ilyenkor nem tudom mi történik velem. Talán ösztön, alantasabb vágyaimnak engedek szabad folyást. Amibe természetesen Zita is alaposan belekever. Hiszen csak ilyen helyzetekben tombolhat igazán.
Lábaim kissé behajlítva bal lábam elől jobb hátul kis terpeszben állva. Közben Bal kezem felhúztam védekezésre pont, mint boxlokok magam elött tartottam. Jobb kezemmel markolt fegyver párhuzamosan futott alkarommal. Mind két fegyverem olyan pozícióban, amiből könnyen indíthatok támadást, ugyan ekkor könnyedén védekezhetek is. Megnéztem néhány aréna harcot, és Hinari chanal vívott párbajom eredménye most megmutatkozhat végre. Lábaimmal és egész testemmel igyekeztem követni a hajó mozgását. Még váratlanabb helyzetben is tudjak reagálni. Ami történt azt pedig meg kell köszönjem Aftonak valahogyan. Végig néztem szinte mozdulatlanul ahogy meg védett. Azt kell mondjam ő tényleg egy igazi lovag, csak tudnám miért lányoz le folyton.
Amint meg volt a lehetőségem Nikol kibillent az egyensúlyából én már reagáltunk is. Afton szinte még besem fejezte a mondatát. Eddig csak egyszer harcoltunk együtt még is megéreztem mit szeretne. Vagy talán csak Zita és én ösztöneim adta hatodik érzék miatt.
Minden bizonnyal felém fog csapni az ellenfelem amint közelébe érek. Szúrni vagy vágni szeretne majd belőlünk egy darabot. Viszont kihasználom, ahogy a hajó billeg hullámok miatt. Könnyebben csavarom meg testem mozgás közben miközben színlelt támadást indítottam stiletomal. Mivel nagy lendülettel érkezem, bal kezünkkel kinyúlok és belemarkolok felénk lendülő karjába. Billenés és mozgásunk visz tovább igy mivel valószínűleg nincs súlyemelése. nem tudja mozgásunk meg akadályozni talán. Karját szorító Zita most szabadon falhat a pixelekböl. Mi közben fegyveremmel szúrok egyet hátát célozva mi után elengedtem Nikol karját. Afton mondatának csak a végét kapjuk el, gonoszul elmosolyodunk.
- Az én mesterem nem lehet olyan, aki ilyen gyenge féreg!
A sértés, és beszédem is mind direkt volt. Az egész egyetlen célt szolgált, ellenfelem felidegesítsem. Aki mérges és ingerült az előbb utóbb hibázik. A hajón lévő helyzetem pedig a harc heve miatt épp ott van, ahol a támadóink álltak az előbb. Hangom kiengedem és hangosan övültök. Hangom élesége miatt az egész egy sólyom sikolyához hasonlít talán.
- Avengers! - Nem késlekedem a kiáltásom, talán meg zavarja ellenfeleinket picit. Hátra néznének, vagy meg torpannának pillanatra az Aftonak és Silnek talán ad egy jó lehetőséget. Mi pedig fenyegetően, ha testileg nem is, de lelkileg Nikol fölé igyekszünk magasodni. Igyekezve puszta kisugárzásunkkal megrémiszteni a gonoszt.

Na meg a térdetek kalácsát! Gondoltam magamban, ja egyébként nem szoktam káromkodni. Akkor is a kakas rúgja meg őket! Bárcsak erősebb lehetnék akkor elfenekelném őket. Egyből tiszteséges pénzkereset után néznének az biztos. Magamban morgolódtam mi közben újra támadásra készültem. Bár felesleges volt, lassan lehet menekülőre kellene fognunk? Vagy is fogniuk, én mindig meg úszom. Mert a hősök végül mindig haza térnek. Hm és én végül is bárhol otthon vagyok mert nincs hol laknom. Oh homles szuper hős vagyok akkor. Lendülnék, nem lövöldözzenek a szerencsétlen állatra, de késő. Meg sebesítik a lényt, aki fájdalmában ketté hasítja a hajót. Úgy szakad ketté mintha csak egy ostya lenne, amit ketté tört valaki. Lehet ez nem is bálna, hanem maga a mélytengeri veszedelem a kráken? Afton szerint ez egy bálna, akkor biztosan az benne meg bízom ahogy Silben is.
- Kapaszkodja...-ennyit tudok mondani szavaimat elnyomja a fa recsegése. Vészt jósló ropogás, a fa hasadása. A világ talpunk lat megszűnik létezni. Új helyre kerültünk, vissza az álmunkba talán? A feneketlen sötét mélység lehúz. Hideg van, csontig hatol a jeges víz. Fázom és nem kapok levegőt, nem láttok senkit. Talán meg úsztak, ügyesebbek nálam tudom. Ilyenkor sajnálom, hogy nem tanultam meg úszni se kint se idebent. Zitára pillantok és meg simogatom bal kezem miközben a mélység húz magához.
Jó volt az együtt töltött idő, kérlek vigyáz magadra. Remélem rendes harcost találsz legközelebb magadnak. Ezeket a gondolatokat sugároztam felé, ő pedig a sajnálat szerű érzéssel válaszolt. Kár még nem sikerült ki ismernem, pedig milyen jól eltudtunk volna beszélgetni néha mikor egyedül voltam.
Kicsit távolabb meg pillantok gy nagyobb sötét foltot ami igyekszik felfelé a felszínre. Talán Sil vagy Afton az, szinte magam előtt látom merülés közben egy régi film nagy jelenetét. Valami bácsi és egy lány volt a jeges vízben meg egy deszka.

Minden olyan hirtelen történt, már azt sem tudom merre vagyok. Csak lebegek meg süllyedek és minden fekete és vizes. Fúj nem tudom mikor fürödtem utoljára ennyit. Annyi biztos ide bent nem nagyon kell, bár kicsit hiányolom. Lehetne több fürdő is a szinteken. Elkell fogadnom ez nem egy hiper modern világ, ahol minden sarkon van valami eszméletlen dolog. Ja de itt van egy vagy is én, mert lehet már nem is vagyok eszemnél.
Arra eszmélek, hogy emelkedek, majd kapok levegőt és Afton felém nyújtja kezét. Nem moccanok egyelőre, majd hirtelen.
-Bllalauuhuu és prrfft- Ez részben nem az én hangom, A vízé is amint ki köpők számon és szép pixel esőt szór fölöttem. Kár nem valami üdítő, igen bárcsak almás lenne. Alig térek magamhoz már megint mozogni kell, nincs ellenemre. Szívesebben gömbölyödnék egy jó forró kályha mellé. Afton tuszkolása és Silék tolmácsolásának hatására felmászok a bálna tetejére. Ott úgy feszitek ki húzva magam mintha muszáj lenne. Igen mind ezek ellenére még ha kicsit lustiznék is most hideg mellett én energia bomba vagyok. Leülök lábaim magam alá húzva és meg tapicskolom a bálnát.
- Köszi Bálna ú.. hö hm szóval köszi. - Nem tudtam lány vagy fiú és nem tudtam le lányozom akkor sértésnek veszi majd, ha ő fiú? Nekem is kezdi bökni az oldalam, hogy valaki folyton le lányhoz.
- Nem tudom, gonosz volt mindegyik. Nem szeretjük őket, nagyon nem. -Elégé gyerekes megfogalmazás, de most mit is vár valaki egy annyi idős fiútól, mint én?
Ahogy közeledünk meg látom a vizet merre is szökik. Nem értem itt miért nem jó neki, talán büdösek az itteni halak? Nem hinném a bálna pajti se büdös, csak bálnás illata van. Szívesen mondanám, először is igyunk egy forró teát Afton kérdésére. Tea és időnk sincs, meg helyszín nem jó.
- Kérdezzük meg? Kell tegyünk vissza utasíthatatlan ajánlatot?
Ezt a mondat régi filmben volt, amit még kint néztek szüleim egy éjjel. Nem értettem miről szolt, család meg kereszt apát emlegetek. Furcsa volt mert mindenkinek kereszt apja volt.... nekem ez magas.
-Taktika? -Rá kérdeztem direkt mert nem hinném, amit mondok jó lenne és ha már edig eljutottunk nem akarom elrontani dolgokat.

Pihentem, vagy is nem mozogtam. Legkevesebbet moccantam a didergést leszámítva. Fogaim néha hangosan koccantak össze. Csalás, undok dolog miért nem iktatták ki azt a dolgot fázás? Még végén meg fázok és napokig beteg leszek. Aztán ki ápolna, mert egyedül vagyok nincs ki ápolgasson. Ehh elszúrt ügy ez az egész. Afton és Sil közelsége enyhitett a didergésemen. Kicsit igyekeztem is szorosabbra furakodni, még közelebb legyenek.
-Ohh ennek ilyenek kell lennie? - Kérdeztem kíváncsin. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy szabályos, amit látok. Talán valami hiba lehet a kódban? Valamit valaki elrontott nagyon azt hiszem. Közelebb érve az alak, amit dumál kicsit felháborító lázadok mi? Igaz én néha lázadok a korai lefekvés ellen, vagy ép nem kapok elég csokit. Most is lázadnék egy jót amiért nem meleg helyen szorongatok valami finomat.
- Fölösleges Afton, hiába vagyunk hárman egy ilyen szintű mini boss ellen kétlem van esélyünk. Zita is tiltakozik a harc ellen azt hiszem. -Sil re pillantok, igen az tényleg jó lenne. Vajon ide érne időben a segítség? Még ha levelet is írna ilyen késői órán kétlem bárki ébren lenne. Elég rossza a helyzet, még is, hogy lehet egy magát királynak mondó alak ilyen rossz? Ez egyáltalán nem király.
- Khmm azt mondod, most igazságot teszel? Mert jog szerint ez a sok víz te szinted illeti? - Gondolkodtam el hangosan, talán van módja a megoldásnak. Néha elég beszélni, néha még akkor is dumálok amikor nem kellene.
- Te király vagy és igazságos szerinted hol van az igazság abban rengeteg lényt meg ölsz most? Rengeteg állatka és játékos életét tönkre teszed szerinted ez így jó?

Sajnáltam nem hatottak a szavaim, még elgondolkodni se gondolkodott el rajta. Kicsi vagyok szintben és testben is, néha sajnálom. Máskor haraggal tölt el, méretem miatt lenéznek és semmibe vesznek. nem csoda hát, ha mindig egyedül vagyok. Szeretek én magamban is kalandozni, furcsa és kivételes Aftonal és Silel elmegyek valahová. Újabban elég gyakran, talán kicsit tapadós vagyok. Én is vágyok attól még dolgokra, Zita velem van igénylek emberi kapcsolatot néha. Ami még nagyon fel tud idegesíteni az folyton le lányoznak Aftonra pillantok igen rolád van szó. Fiú vagyok ám meg mutassam? Túlzás lenne most fel pattanti és elökapni a répát. Bálna pajtás még végén megharagudna.
Felsőbb színt, amit a mob említett hasonló, én biztos meg nézem magamnak. Talán az lesz kedvenc szintem, ki tudja? Úgy sincs még házam, se állandó szobám. Tényleg csodás hely lehet oda kellene költöznöm. Elintézni úgyan miért kellene bántani a mobot, nem ártott senkinek sem. Csak vizet vitt, ami nem olyan nagy baj szerintem. Elvégre abba hagyta pár szép szóra, amit figyelmen kívül hagyhatót volna. Össze gömbölyödve dideregtem a bálnán, mikor jó pár perc után jutott eszembe van egy apró plédem. Bebújtam alá csak akkor ébredtem meg amikor megálltunk. A pléd még nyakamban volt mikor felálltam olyan lehetem, mint menő szuper hős. Ugrottam nem csúsztam, térdre is estem a homokba. Sil haza kisérésében benne voltam, nagyon fáradt. Azt hiszem kicsit kezdek én is az lenni.
-Haza Silt? Rendben, de minket minek? Mi mindenhol otthon vagyunk. -Na igen gyakorlatilag beismertem csövezek. Álandó hajlék nélküli játékos vagyok, de nem épp ettől izgalmas az egész? Sose tudom hol ér az álom és milyen izgalmakban lesz részem.