[Küldetés] Az Óceán szeme

by **Strea** Hétf. Jan. 20 2020, 21:01

Az Óceán szeme

Résztvevők: Afton, Eru, Silence
Körök általános határideje: ~1,5 hét

Ki tudja, miért vagytok éppen a negyedik szinten. Lehet találkozni készültetek, lehet csak erre sodort titeket a kíváncsiság, de annyi bizonyos, hogy teljesen külön utakon jártok éppen, amikor egy meglehetősen sietős npc fiúcska rohan felétek matrózruhában. Majdnem nektek is megy, az utolsó pillanatban lefékez, pördül egyet, majd elveszíti az egyensúlyát és fenékre ül.
- Au au au - mondja és elkezdi kapkodni a fejét - Az üveggömböm! Hol van az óceángömböm? - ijed meg, ti viszont, ha nem is tudjátok, pontosan miről beszél, de láttatok kiesni a zsebéből egy tenyérnyi, a kék különböző színeiben pompázó gömböt. Elgurult, de nem is messzire, ott lapul egy deszka tövében, pár száradt hínárcsomó alatt. Visszaadjátok neki, vagy inkább úgy tesztek, mint aki semmiről sem tud és megszerzitek magatoknak a sosem látott kincset?

by **Eru** Kedd Jan. 21 2020, 19:45

-Lala la la la
Khm jó kedvem volt, ezt a szintet valamiért különösen kedvelem. Tudnék úszni, talán még vízbe is ugranék élvezzem a pancsolást. Sajnos nem tudok, itt nem úgy megy, mint kint. Még is van, amiben sokkal jobb idebent. Sziklán egyen súlyozva azon gondolkodom ép, mit is csináljak ma. Jó lenne egy kis tapasz pont, az mindig jól jön. Néha piheni is kell és szünetet tartani. Jó lenne egy piknik, talán a fura szótlan lányt Silt és a férfit, aki vele volt Aftont is elhívhatnám. Akkor már négyen lehetnénk és igazán jó napunk lehetne.
Szikláról lehuppanva államon dobolva haladok tovább, nem is figyelve a környezetem, pedig érdemes lett volna. Az npc még is jóban figyelt, mint én, majd nem összeütköztünk. még épen le fékezett igy nem sodort el és nem ütköztünk össze. Attól még egy npc még lehetnek neki is érzései, igen én okét is tudom sajnálni. Ezért jobb kezem felé nyújtom míg balt hátam mögé rejtem. Segítek neki felállni mosolyogva, ha nem utasítja el.
-Jól vagy nem ütötted nagyon meg magad?
Halkan egy kérdő hümmögés hagyja el torkom és figyelem ahogy kapkodja a fejét a gömböcöt keresve. Egy hínáros deszka felé mutatok. Mintha oda gurult volna be, legalábbis úgy láttam.
- Talán nézzük meg ott, úgy láttam mintha oda gurult volna a szökevény.
Nem tudom mi lehet az a gömb, nagyon szép volt és tetszett. Ez még nem ok arra elvegyem szegénytől, még akkor sem, ha ő egy npc. Meg különben is mit ér akkor, ha tudom úgy loptam és nem kiérdemeltem nem?
Meg amúgysem villoghatnék vele mikor legendássá válok, na persze Iona mit gondolna rólam…. Sok és ehhez hasonló gondolat kavargott bennem mi közben segítettem a keresést.

by **Silence** Csüt. Jan. 23 2020, 15:30

Reménykedett. Igazából fel sem fogta, hogy miben. Teljesen természetesnek tűnt, hogy a negyedik szinten reméli, hogy összetalálkozhat Simeonnal is teljesen véletlenül. Többször voltak már itt együtt, és minden alkalommal nagyon élvezte, hogy a fiú történeteit hallgathatja. Még akkor is, amikor összebilincselték őket.
És az is teljesen természetes volt, hogy a negyedik szintre jött. Mindig szeretett a negyedik szinten lenni, attól teljesen függetlenül is, hogy szeret Simeonnal találkozni. A kettő között most sincs semmi de semmi összefüggés. Nem azért jött ide, hogy találkozzon Simeonnal, hanem mert ez a kedvenc helye. Az csak nagyon jó meglepetés lenne, ha véletlenül összefutna az idomárpárossal.
Még akkor sem vette észre, hogy kifejezetten emiatt jött a szintre, amikor a sietős lépteket meghallva fellelkesedett, mert Simeon szokott ilyen sietősen érkezni Tengerszem után. Még meg is lepődött kicsit, hogy milyen hamar futottak össze, ahogy lendületesen sarkonfordult.
Csakhogy amikor megfordult se Tengerszemet, se Simeont nem látta sehol… Ellenben egy Tengerészfiúval, aki elesett, majdnem az ő lábában… Oh... Akkor ő szaladt úgy.
Kicsit ugyan fancsali képpel, de a kezét nyújtja, hogy felsegítse a kis matrózt. A Liga tagja, úgyhogy kötelessége, hogy segítsen. És olyan megszeppentnek is tűnt a fiú.
Miután pedig sikeresen talpra segítette az ijedt fiút, ő is keresni kezdni, miről beszélhet. Óceángömb? Olyanról nem hallott... Nem is látott olyat...
Észre is veszi a hinárok között, és kicsit felvidulva tőle, hogy segíthet, megy is, hogy felvegye, és visszaadja a gömböt a fiúnak. Amíg pedig visszaér hozzá, megcsodálja a tüneményt. Nem csoda, ha nem akarta elveszíteni... Hiszen ez gyönyörűséges!
Ha a matróz nem szalad el, néhány pillanat múlva mutatja is neki a füzetét egy kérdéssel.

Nagyon szép ez a gömb! Honnan van? Lehet még találni?

by **Afton** Kedd Jan. 28 2020, 13:21

Afton sokat sétált mostanában. Talán a szint egyedisége, az "óceán" közelsége, a levegő sósvíztől terhes levegője vonzotta. Mindig is városi gyerek volt, aki életében talán ha egyszer láthatott tengert gyerekkorában, majd soha többé. Ő inkább a hegyeket és az erdőket ismerte, a bennük lakozó állatokat, a sziklákat, köveket, fákat. Zsebre vágott kézzel sétált, ezúttal a köpeny nélkül, mély beszívva a helyi levegőt, hallgatva a város zajait. Néha az égre nézett, mélyen a gondolataiba süllyedve; mi lesz majd, ha sikerül elérnie esetleg a frontot. Persze ez nem valószínű, hogy most megtörténne; relatíve lassan halad a fejlődésben, és hamar rájött, hogy az ismétlődő apró küldetések és a vaddisznók írtása a Kezdetek Mezején már nem sokat hoz a konyhára. Kazamatára a legutóbbi kalandja után még nem mer menni, de nagy sóhajjal kénytelen belátni, hogy lassan ideje lenne ezen is elgondolkodnia, ámbár ahhoz előbb talán egy társat is kéne szereznie. És végül a felszerelés... a felszerelés szinten tartása sem lenne egy utolsó ötlet.
Hajába túrva, kicsit fintorogva áll meg, majd döbbenten pillant előre. Tőle két lépésre ugyanis ekkor huppan fenekére a matrózfiú; azt, hogy majdnem neki is ment, nem is vette észre. Nagy valószínűség szerint a hirtelen megállása lehett az oka. Valami csillogó gurul a matrózsrác irányából a deszkák alá, de Afton, bár az információt elraktározza, végül félredönti a fejét és odalép hozzá, bátorító mosollyal, egyik kezét felé nyújtva.
-Jól vagy? Minden rendben? -biccent felé. Akár elfogadja a srác a segítő kezet, akár nem, Afton felemeli utána a mutatóujját. -Egy olyan kék csillogó gömb? Imént láttam arra gurulni, várj, majd én kiszedem.
Szinte lehasal a földre, hogy a deszkák alá nyúljon, ujjaival ügyesen magához édesgeti a gömböt, majd amikor már biztosan a tenyerébe fogja, óvatosan kihúzza, nehogy megkaristolja bármivel is a felületét. Mikor kész, feltápászkodik és a srác felé nyújtja a csodálatos tárgyat.
-Tessék. Vigyázz rá jobban legközelebb. -kacsint rá egy kicsit.

by **Strea** Csüt. Jan. 30 2020, 14:36

Eru

Az npc örömmel fogadja el a segítő kezet, amikor viszont hozzáérsz, tenyere jéghideg és mintha kicsit vizes is lenne.
- Köszönöm! - mondja boldogan és az útmutatásoddal hamarosan meg is találja a gömböt. Kiszedi és a két kezébe fogja, majd rád néz, aztán vissza a gömbre, ami ekkor halványkéken izzik fel - Kíváncsiság... - mormolja, majd mint aki most jött rá, hogy valójában ő siet, köszöni meg mégegyszer a segítséged és rohan tovább.

Silence

A matrózfiú elfogadja a segítségnyújtásod, amikor viszont felsegíted, érzed, hogy a keze jéghideg és kicsit vizes is. Az óceángömb se gurult messzire, te pedig úgy döntesz, hogy magad veszed fel: amint hozzáérsz, a gömb azúrkék fénnyel felizzik, a melletted álló npc pedig megnéz téged, elmosolyodik és bólint:
- Szeretet - mondja és átveszi tőled a tárgyat. Közben már rohanna tovább, de amikor elkezdesz a füzetbe írni, szemében halványkék kíváncsiság izzik fel és úgy dönt megvárja, amíg leírod, amit szeretnél.
- Nem, ebből összesen egy van - felel neked vidáman - És az óceán legmélyéről való - magyarázza, majd mégegyszer megköszöni a segítséged és elrohan.

Afton

Miközben felsegíted a matrózfiút, talán meglepődsz rajta, de a keze jéghideg és kicsit vizes is. Aztán csak megilletődötten nézi, hogy azonnal segítesz és őhelyette te hajolsz le a gömbért - amikor viszont a kezedbe fogod, az mélykéken izzik fel.
- Tisztelet... - mormolja a fiú és rád mosolyog - Köszönöm, igyekezni fogok! - hajol meg illedelmesen, miután átvette a gömböt, még utoljára végigmér, majd rájön, hogy ő amúgy sietett, így egy gyors bocsánatkérés után már el is szalad az óceán felé. Ha a tekinteteddel követed őt, láthatod, ahogyan egyszerűen csak beugrik a vízbe és eltűnik.

*

Mindenki

A következő napokban furákat álmodtok. Nem mindig és nem is emlékeztek mindenre tisztán, de az érzés, hogy egy nagy víztömeg közepén vagytok, még ébredés után is megmarad. Ahová már szinte semmi fény nem jut le... amikor pedig egyik éjjel egy rendszerüzenetre riadtok fel, már talán biztosak lehettek benne, hogy az álmotokban itt-ott megjelenő gömbnek köze lehet ahhoz a valódihoz, amit az npc ejtett el előttetek.
Az üzenet egy a negyedik szintre vezető koordinátából és egyetlen mondatból áll:

"Az óceán hív téged..."

Nos, hogyan döntötök, merre tovább?

by **Silence** Vas. Feb. 09 2020, 22:57

Kicsit elkeseredve, hangtalanul mormolja maga elé, hogy kár. A megjegyzést a szeretetről meg sem hallotta, annyira lenyűgözte a kéken fénylő gömb.
Mire pedig eszébe jutott, hogy ha csak egy van, akkor hogy lehetne mégiscsak az övé is az a gömböcske, a fiú már elrohant...
Kicsit elszontyolodva ment vissza a Palotába, mert hát olyan jó lett volna, ha lerajzolhatja a gömböt, és így nézegetheti, ha akarja, és meg is mutathatja a többieknek is...
Az álmaiba a következő napokban észrevétlenül úszik be a tenger. Általában Simeonnal és Tengerszemmel kezdődött, és az úszásleckékkel, de az emlékfonal valahol itt meg is szakad, és mikor felébredt csak arra emlékezett, hogy fénytelen, sötét helyen volt álmában, ahol mint a vízben, lebegett... és mintha azt a szép gömböt is látta volna... Ettől aztán egész nap nem is tudta mi van vele. Egész nap kereste a társaságot, és egy perce sem szeretett volna egyedül maradni. Ami azt jelentette, hogy majdnem sírva fakadt, amikor valaki azt mondta, dolga van, és mennie kell.
Az első nap még bírta a dolgot, a második alkalommal már kezdett kicsit megijedni, hogy valami baj van vele. A harmadik esetnél már szeretett volna meg is kérdezni valakit... de nem tudta hogyan fogjon hozzá, hiszen nem emlékezett rá mit is álmodott... Utána pedig nem is tudta már számon tartani, hányszor fordult elő, de egyre kétségbeesettebben ragaszkodott hozzá, hogy egy pillanatig se kelljen egyedül maradnia. Nem tetszett neki az az érzés, amire az álmából emlékezett.
Aztán az éjszaka közepén a menüje hangos csippanására ébredt. Álmosan, riadtan nyitotta le az üzenetet, amitől viszont szabályosan megrémült. A takaróját magára húzva összekucorodott a térdét átfogva, és próbálta elmagyarázni saját magának, hogy vagy ezt is csak álmodja, vagy butaság az az üzenet. Szeretett volna megkérdezni róla valakit, de ilyenkor nem tudta kit lehetne.
Noise, talán Fuwa rémültsége miatt ébredt fel, akkor megnyalta a kezét. Fuwa így őt ölelte magához, amit a róka kivételesen teljesen nyugodtan, és csendesen tűrt.

by **Afton** Hétf. Feb. 10 2020, 11:14

"Tisztelet"? Afton kérdőn bólintotta félre a fejét, de mire bármit is reagálhatott volna, a matrózsrác eltűnt, egyenesen a vízbe. A férfi zsebre tett kézzel még sokáig nézte a pontot, elmélkedve azon, pontosan vajon mit is látott, de mivel hiába nézett körbe, a jelenségre nem reagált senki semmit érdemlegesen és a rendszer sem jelzett sem küldetést, sem más fajta anomáliát, végül úgy döntött, ideje hazatérni a fogadóba és az esti pókerkör alatt megkeresni a napi betevőrevalót.

Az álmok pszichológiai szempontból is sokfélét jelenthetnek. Egyrészt az agy, normális esetben, olyankor rendszerezi az aznap megtörtént eseményeket, szelektál, kidobja a felesleget, memóriába tölti a szerinte fontosabb elemeket, feldolgozza az adatokat, ezen kívül átellenőrzi a múltbéli eseményeket és próbál összefüggéseket találni. Többségében ezzel magyarázható, mikor valaki megszólal, "olyan hülyeséget álmodtam". Az agy logikai pontokat keres mindenhol, de ami neki logikus, az nem valószínű, hogy az ép elmének is az lesz.
Szokták mondani, hogy az álmok egy másik fajtája legnagyobb vágyainkat vagy félelmeinket vetítik elénk. Ez megint csak az agy játéka, és a túlélést hivatott fejleszteni. Olyan, mint egy szimuláció, előre levetíti a lehetséges helyzetet, és megfigyeli, miként kéne az adott szituációban reagálni.
És vannak az úgynevezett "jósló álmok", amiről Afton úgy gondolja, talán a legkevésbé magyarázható jelenség.
Ez, amiben viszont ő van, a maga részéről egyértelműen az első kategóriába sorolható. Nagy víztömeg, avagy a vízbe ugrott matrózfiú, a gömb azonos azzal, amit visszaadott neki, a tehetetlenség érzése pedig azonos lehet azzal, ami hatalmába kerítette, miután végignézte a srác távozását és még jódarabig tétovázott, hogy mitévő is legyen, amíg el nem indult inkább haza. Az agya elraktározta az információt, és valószínűleg tudatalatti félelmét, miszerint a srác megfulladhatott a vízben utána, kivetíti az álmaira.

Pittyegés. Afton kótyagosan és kialvatlanul ébred. Ásít egyet, nyújtózkodik, szándékában áll az üzenettel majd csak azután törődni, hogy teljesen felébredt, igaz, ez a szintetikus kávé nélkül lehetetlennek ígérkezik. Mikor felfogja, hogy rendszerüzenetet kapott, végül elolvassa még azelőtt, hogy kikelne az ágyból.
Sokáig nézte a betűket és a koordinátákat. Végig a matrózsrác járt az eszébe, aki a vízbe ugrott. Aggódott érte.
Végül lezárta az üzenetet, felkelt, felöltözött, megitta a kávét, majd útnak indult a negyedik szintre, a koordináták irányába.
A végére akar járni az ügynek.

by **Eru** Hétf. Feb. 10 2020, 18:40

Segített felkelni az NPC nek ez pipa, az is, hogy segít keresni az is kihúzva. Eru mosolyogva nézi végig ahogy a kis gömböc meg lett. Jó érzés töltötte el, segíthetett és hasznos volt.
Amikor a gömb furán kezdet el viselkedni kiváncsian felvonta a szemöldökét és közelebb is lépet.
~Hát ez meg?~
Gondolta magában, a tárgy különösen viselkedett. Már szinte úgy ahogy azt egy régi regényben olvasta. Halkan hümmögve próbált rá jönni, hogy is hívták az ottani tárgyat.
~Ohh! Aldur gömbje!~
-Szívesen segítettem. -Oldalra döntötte fejét mikor meg hallotta a szót. Nem tudta mire vélni miért mondta az npc. -Kíváncsiság?
Vissza is kérdezett, de választ már nem kapott a gépi karakter rá jött ő siet valahová és már el is rohant.

A napok teltek, közben különös álmokat látott. A gömb kísértetként mindig szerepelt, mintha központi alakja lenne mindennek. Néha mintha visszhang ként hallaná kíváncsiság…kíváncsiság.... Volt, mikor hatalmas víztömeget érzet álmában maga körül. Lehet arról álmodik, hallá változott valahogy? A víz gondolata az óceán a tengereké, az a tudat nem is érzés közel akar kerülni, nem csillapodott.
Álmából, ami nem volt túl nyugodt egy hang ébresztette, nem is volt ébresztés igazán. Hisz csak bóbiskolt valahol az első szinten.
Eru kiváncsian olvasta végig üzenetet miközben meg simogatta bal kezét.
-Jól van nyugi, tudom te is meg ijedtél.
Kezéhez, vagy is Zitához beszélt, aki szintén hasonló érzésekkel küzdött. Legalábbis Eru ezt hitte, hisz annyira egybe forrtak már nem tudná meg mondani hol kezdődik a fegyver és hol ér véget.
Ki ugrott ágyából, majd reggeli rutin után elindult, hogy fel kérésé a pontos helyet, amit megjelöltek. Kíváncsisága túl nagy volt egyszerűen nem tudta figyelmen kívül hagyni.

by **Strea** Hétf. Feb. 10 2020, 21:56

Silence

Az éjszaka néma csendjébe lágy szél susogása vegyül, minthacsak az ütemet akarná adni, ahogy fel-alá ringatózol. Nemsokára visszaalszol, de talán még az ébrenlét határán feltűnik, hogy bár a szemed csukódik le, a panel nem tűnt el előled. Vajon csak nem zártad be, vagy nem is volt ilyen opciód rá? Az álmodat mondjuk ez nem zavarja - nem ez zavarja: ellentétben az előzőkkel, ez az álom egészen kristálytiszta. Megint az óceán mélyén lebegsz és valami csillogó, gömszerű halad irányodba, fényéből megnyugvás áramlik feléd és köszönet. De ekkor valamiért lefelé nézel, az alattad hullámzó sötétség felé... és egy fiatalforma srác sötétbe vesző alakját véled felfedezni, aki tehetetlenül merül alá, ölében pedig egy polipot tart görcsösen.
Újra felriadsz. Az üzenet továbbra is előtted csücsül. Vajon őt láttad? Vagy nem őt? Lehet bármi összefüggés? Ha rápillantasz az órára, alig tíz perc telt el az üzeneted érkezése óta. Biztosan megpróbálsz mégegyszer visszaaludni? Ha az ágyadban maradsz, nem biztos, hogy nem lök bele a rendszer egy ilyen álomba újra...

Afton, Eru

Mindketten úgy döntöttetek, hogy éjnek évadján felkeresitek a negyedik szintet és azon belül a koordináta helyszínét, amit kaptatok. Nos, az első probléma ott kezdődik, hogy a megadott úticél a szint pontos mértani közepe... ahol óceán van, ráadásul ott a legmélyebb. A hozzá legközelebbi, teleportkapuval rendelkező falu is több tíz kilométerre fekszik tőle, tehát valahogyan el kéne oda jutnotok. De hogyan?
A faluban ilyenkor minden npc alvómódra van állítva és nem működik a csónakbérlés sem... bár azt amúgysem biztos, hogy igénybe akarnátok venni, ugyanis ha elsétáltok a partig, láthatjátok, ahogy a víz egyenletesen, de óriási erővel hullámzik. A vízömeg pár másodpercig befelé a szint közepe felé halad... majd hirtelen, minthacsak valaki elengedné a másik végét, csapódik vissza felétek nagy robajjal, összezúzva mindent, ami az útjában áll. A jó hír viszont az, hogy mivel egyenlőre ti vagytok az egyetlenek, akik errefelé kószálnak ilyenkor, hamar megtaláljátok egymást. Együtt pedig csak könnyebb megoldásra jutni, ugye?

Határidő: 02.23. 23:59

by **Silence** Kedd Feb. 11 2020, 15:44

Eszébe sem jutott az üzenetet bezárni. Először. Aztán észrevette, hogy hiába csukja be a szemét, mégis látja... Nem értette, és mégjobban megijedt. Hálás volt a kis rókának, aki megnyugtatóan, és nem értve, mitől lett olyan ideges a kis gazdája az arcát nyalogatta, miközben egyáltalán nem tiltakozott egy kissé panaszos vakkantáson kívül a szorosabbá váló ölelés ellen. Ha nem is értette, azért szerette volna a lányt felvidítani...
Végül a fáradtság legyűrte, és szépen lassacskán újra elmerült az álomvilágban. Először érzi ebben az álomban határozottan, hogy a gömb fénye olyan megnyugtató... Most nem nyomasztja annyira a sötét, és egy idő után kíváncsi is lesz, hátha mégsem Annyira sötét ez a sok víz, és valami érdekeset meglát. Ezért néz körbe, mert lehet igazából egy csodálatos helyet talált. Bár ne tette volna...
Ha magát a srácot nem is ismerte volna fel, a polip látványa után már meggyőződése, hogy Simeont látta elsüllyedni, akit egészen biztosan bármikor bárhogyan felismerne, tehát nem kérdés, hogy ő volt.
A riadalom persze felkeltette. Még mindig az ágyában feküdt, a takaró alatt, a kíváncsi szemekkel rá bámuló Noiset ölelve.
Nem gondolkodott sokat, mikor meglátta megint az üzenetet, és mivel a kis róka is egyetértően vakkantott, elővette a kristályát.
Hogy lehetett ilyen buta? Hiszen az üzenet meg az álom nem valami gonosz varázslat volt, hanem figyelmeztetés, és segítségkérés! A rendszer azért szólt neki, hogy segítsen Simeonnak. Ha pedig segíteni kell neki, akkor nem szabad egy percet sem késlekedni!
Innen már nem tartott sokáig, hogy a negyedik szintre érkezzen - a megnyugvás kedvéért Noisezal együtt.
Már csak azt a problémát kellett volna valahogy megoldania, hogy a térképe szerint tényleg a tenger közepén volt a a hely, ahova mennie kellett volna, és a gyűrűje is csak a tenger partjáig vezette, utána pedig a halványzöld fonal haladt tovább a nyílt víz felé.
Pár pillanatig gondolkodott, hogy mitévő legyen. A segíteni akarás elfeledtette vele, hogy egyedül van, de most eszébe jutott, hogy egy npc-t vagy játékost sem látott a városban, akitől esetleg segítséget kérhetne.
Akkor találkozott szembe a többekkel, amikor éppen a partot kutatta át, hogy valamiféle deszkát keressen, amivel tovább követheti a gyűrűjéből most is elinduló halvány fonalat.
Megörült, és gyorsan elővette a füzetét, hogy a segítségüket kérje.

Sziasztok! Tudnátok nekem segíteni valami deszkát találni? Valahogy be kell jutnom a tengerbe, gyorsan!

Egyszer már segített így... igaz, akkor csak Tengerszemnek, és végül Simeon segítette ki mindkettőjüket a vízből, de a polipnak határozottan segített! Most is ez volt tehát a terve. Az egyáltalán nem jutott eszébe, hogy ez talán veszélyes, és butaság, vagy hogy nem fog tudni messzire jutni egy darab deszkán. Főleg így, hogy már hárman voltak! Nem történhet baj, segítenek a bajba jutott Simeonnak, aztán végre elmúlnak az álmok is, és visszatérhet az élet a rendes kerékvágásba.

by **Afton** Csüt. Feb. 13 2020, 11:24

A sós levegő illata. Az óceán hullámainak zaja. A sirályok csak olykor felhangzó, álmos siráma, amihez már minden helyi hozzászokott, az NPCk pedig valószínűleg soha észre se vették. Afton zsebre vágott kézzel állt a móló szélén és figyelte az éjfekete vizet a sötétben, amin csak a Hold fénye tükröződött vissza, meg-megtörve a hullámok között. Nem szólt semmit, nem gondolt semmire, csak nézett előre, mintha várt volna valamire. Valójában ez sem volt igaz rá. Pusztán átadta magát teljesen az óceán adta érzelmeknek.
Végül mély levegőt vett, kihúzta magát és lehunyta a szemét. Sugarnak már biztos millió ötlete lett volna, hogy miként közelíthetnék meg az egész óceán közepét. Neki csak egy elvetemült lett;
Hogy egyszerűen csak beugorjon a vízbe és elkezdjen úszni.
Mindezt pusztán arra alapozva, hogy a matrózsrác pont ugyanígy tett. Útnak indult, cipője alatt megreccsentek a deszkák minden lépésnél. Elment arra a helyre, ahol a matrózsráccal találkozott, ahol a gömb kiesett a zsebéből, ahol visszaadta neki és ahol a srác a vízbe ugrott. Már arra járt, már lelki szemei előtt ismét lezajlott az esemény, mikor egy alakot vett észre nem messze magától szintén az éjszakai sötétben bolyongani. Ez a szint és ez a falu elég kívül esik minden főbb csomóponttól, teljesen leáll ezekre az órákra, és mikor Afton kíváncsian közelebb ér hozzá, félszegen elmosolyodik. Kezét üdvözlésre emeli.
-Eru, Zita! Sziasztok!
Ha sikerül felkeltenie a lány figyelmét, megvárja, amíg esetleg odamegy hozzá, majd folytatja.
-Miért van egy olyan érzésem, hogy te is az óceánról álmodsz mostanában? -mosolyodik el. Ha igenlő választ kap, ismét egy pipát ölthet képzeletbeli listájára. "Kollektív álom". Ha a lány mesél, meghallgatja, mosolyogva, majd megfordul és visszatér a mólóra, ahol a srác a vízbe ugrott.
-Valahogy biztos oda lehet jutni. Nekem egy ötletem van, lévén a csónakokkal veszélyes lenne az út. Megpróbálom, de ha nem válik be, ne gyertek utánam, inkább gondoljunk majd ki valami mást. A matrózt, akié volt a gömb, az ugrott be pont itt. És elnézést.
Az utóbbit arra értette, ahogy ujjaival fürgén elkezdte kigombolni a vörös kockás inget, majd feldobta, hogy eltűnhessen az inventory mélyébe. A nadrágon gondolkodott, de úgy ítélte, ha az vizes lesz, és elkezdené lehúzni, a rendszer remélhetőleg engedni fogja, hogy akkor majd levegye és úgy meneküljön el. Ha Eru nem lenne itt, a nadrágon se töprengett volna, de így csak félmeztelenül ugrik be végül pontosan ott, ahol a matrózsrác is tette.
Hisz nem lehet véletlen, hogy látta.

Lévén ő elsősorban erre fókuszált, a parton nem igazán járt, Silence felbukkanása valószínűleg inkább már ezután éri; avagy Sil még azt láthatta, ahogy beleveti magát a vízbe. Eru, rajtad a sor.

by **Eru** Csüt. Feb. 13 2020, 22:22

Már indultam volna a partra amikor észrevettem valamit. Egészen furcsa dolgot és már értettem mindent.
-MÁR MEGINT!
Mérgesen förmedtem rá a kukacra és meg is ráztam alaposan. Nehéz volt találni ezzel a mintával és mérettel egy takarót. Na meg a párna, már annyira meg kedveltem.
-Te meg megint megettél mindent! Hát már a párnám se szent neked te zabagép?!
Apró jelenet minden napi életemből, nagy nehezen meg kereset arany java néha ruhákra és más tárgyakra megy el. Kisbarátom ugyan is mindent felfal kényszeresen zabál. Part felé sétálva az álom kezdet elnyomni újra, támolyogtam és Bizonytalanul lépkedtem. Néha megcsipkedtem magam azért ébren maradjak.
Sós víz illata, az ismeretlen felpörgetett végül. kiváncsian álltam és lestem mi történik, közben valami vonzott húzott le a mélybe. legalább is igy éreztem, a késztetés, mint egy elvonási tünet úgy kezdet egyre jobban erősödni lelkemben.
- Szia Afton!
Integetem mind két kezemmel amikor ismerős hangot hallottam a parton alva. A férfi felé fordultam arcom nyúzót volt és kialvatlan, hajam pedig kócos.
-Ne is kérdezd Zita megette a párnám és takarom. Még az álmok se hagytak békén.
Kérdésére meg is adtam a választ, a fejemben csak a nagy kékség járt. A végtelen víz hívogatott magához, mint a cukros balon kabátos bácsi.
- Igen, de ha várunk egy picit hátha csendesedik?
Mikor vetkőzni kezdett elfordultunk, és csak a hullámok hangját hallgattam. Sajnos, amit mondót nem tudnám meg tenni.
- Nem tudunk úszni, vagy is én nem tudok Zitának meg felesleges.
Gömb említésére megpróbáltam fel idézni azt, amit én éltem át a fiút, a keresést és az álmokat.
- Az enyém egy kis fiú volt.

Silt meg pillantva kezeim magasba emelem és felkiáltok hangosan.
-Sil chaaaaann!
Bár a Chan jelző ásításba fulladt, de azért érthető volt, amit mondani akartam. Csak köszöntem neki és reméltem társaságunkba verődik. Láttam rajta még messziről is valamit szinte kétségbe eseten keres.

by **Strea** Hétf. Feb. 17 2020, 10:33

Miközben Silence deszka után kutat a part mentén, Afton - Eru szemei előtt - beleveti magát a tengerbe. A hullámzás viszont őt sem nagyon kíméli: egy ideig minden simán megy, sőt, talán még túl gyorsan is, ugyanis a befelé húzódó víztömeg a férfit is magával húzza... ám amikor megszakad a "szívóerő" és a hullámok visszacsapnak, úgy sodorják el Aftont is és lökik neki a móló egyik méretes, fa tartóoszlopának, természetesen a víz alatt. És habár a móló maga a falucskához tartozik és mint ilyen védett övezet, a víz már korántsem: a férfi az ütközéskor veszít is 5 életpontot és mire a pillanatnyi kábultság után visszanyeri eszméletét, a víz már újra befelé rántja, iszonyatos erővel. Odabent pedig valami nagy és hatalmas, sötét árny közeledik hozzá a víz mélyéről...
De még mielőtt látótávolságba érne, egy ostor csavarodik a kezére és rántja ki a habok közül.
Tulajdonosát a többiek már messziről kiszúrhatták és ha eddig Silence nem is döntött úgy, hogy odamegy a csapathoz, a hatszemélyes úszó bárka neki is feltűnhet, aminek ugyan nincs vitorlája, de szélsebesen tűnik fel és ér oda hozzátok. A fedélzetén egy középmagas, vékony, huszonéves férfi áll, hosszú, fekete haját varkocsba kötve.
- Istenem, meg vagy te huzatva? - szedi le ostorát Afton karjáról és segíti fel a férfit, aki nemrég koppant a hajó padlóján - Ha egyszer beugrasz, nincs menekvés. Pár órája kezdődött, teljesen megvadult az óceán - csettint a nyelvével bosszúsan, majd tekintetét körbevezeti rajtatok.
- Helósztok, én H...h... Indulat vagyok - mondja ki végül és látszik rajta, mennyire meg van lepődve, hogy ezt a nevet mondta. Végül csak elfintorodik és megvonja a vállát - Befelé igyekeztek a víz közepére? Én el tudlak vinni, mi is éppen arrafele mennénk - ajánlja fel, ám az egyelőre nem derül ki, kire vagy mire értette a többesszámot - Egy sima deszka kevés lesz ide - nevet Silencere közben és jóindulatúan paskolja meg hajója korlátját - Na de ő! Ez a hajó mindent kibír - teszi hozzá és int, hogy nyugodtan ugorjatok fel. Ha pedig ti is bemutatkoznátok? Talán furcsamód, talán nem, de ti sem tudjátok sem kimondani, sem leírni az igazi neveteket: amint megpróbáljátok, a rendszer egyszerűen felülírja azt és behelyettesíti egy szóval. Mindenkiét a saját megfelelőjével. Szeretet. Kíváncsiság. Tisztelet.

A határidő legyen február 23, vasárnap éjfél ^^

by **Afton** Kedd Feb. 18 2020, 09:25

A víz jéghideg volt, bár fájdalomérzet ebben a világban nincs, érezte a bőrén az apró kis szúrásokat. Hihetetlen, milyen pontosan lemásolták a valódi világot, mégis mennyire érezhető, hogy az egész csak műanyag, álca, programkódok sora. Afton végül a víztől egyáltalán nem azt kapta, amit várt.
-O-oo -szaladt ki a száján, mikor megérezte, hogy a hullám megindul visszafelé. Hiába próbált a karjaival kormányozni, a háta és a tarkója iszonyatos erővel csapódott az oszlopba. Az ütéstől csillagokat lát, elsötétül előle a világ, úgy érzi, tehetetlenül kezd lebegni a vízben. Még ahhoz is túl kába lett, hogy felébredjen benne a halálfélelem, csak hagyja, hogy a víz ismét behúzza. Csak az lobban még fel az elméjében, hogy reméli, Eru tényleg nem jött utána. Mert ez egy rossz ötlet volt.
Az ostort se igazán érzi meg a karján, csupán a rántást. A maradék kevés levegő is kiszakad a tüdejéből, de ahhoz nincs ideje a rendszernek, hogy elkezdje érzékeltetni vele a fulladás hatásait, a jéghideg lég megcsapja a bőrét, felköhög, kiköpve a sós óceáni vizet. Valami a karjának, majd az oldalának csapódik, ahogy felhúzzák a hajóba, és bár hallja, ahogy valaki épp leszidja, de nem igazán tud vele törődni. Az agya egyenlőre még azt az információt dolgozza fel, hogy ismét levegőn van.
Mikor köhögve próbálja magát összeszedni a csónak padlóján, a hátára fordul és kinyitja a szemeit. A szemüveget nem szedi elő az inventorijából, a játékban anélkül is tökéletesen lát, ami most felettébb jól jön; máskülönben csak pár színes pacát látna most maga előtt, még akkor is, ha hunyorogna.
-Azért köszönöm. -köhögi kicsit, mikor képes szóhoz jutni, a hangja most erőtlen és még karcosabb, a torka ugyanis száraz a sótól, legalábbis még egy darabig. Ha iszik, attól hamarabb rendbe jönne, de nem aggódik, hamarosan nem fogja már ezt érezni, ahogy megszárad szinte pillanatok alatt. Mikor elég erőt érez magában, karjaival feltolja magát ülő helyzetbe és körbenéz. Ekkor már a beszélgetésbe is bekapcsolódik és kirázza a hajából a maradék vizet, na meg, hogy ne hozza rá a frászt már senkire, magára ölti a piros kockás inget is.
-Én arra apelláltam, amit a matrózsráctól láttam, de úgy tűnik, nem vált be. Komolyan örök hálám, ha nem jön, megfulladtam volna. -mosolyodik el és körbenéz a csónakban, hát ha vannak még többen is, majd visszafordul a srác felé. Eredetileg nem csodálkozik a nevén.
-Az én nevem.... -nyitná a száját az Á betűre, de a torkán akad a levegő. Egy fura gombóc megakadályozza, hogy beszéljen, és mire a nyelve engedelmeskedik neki, az már feljebb tolódik a foga mögé, hogy végül a következő szó bukjon ki belőle: -...Tisztelet.
Döbbenten pislog kettőt. Nem érti. Ő Afton. Afton Chambers. Miért... miért nem engedi a rendszer, hogy kimondja? Mi ez az egész? Valahonnan ismerős neki a szó, de még egyenlőre nem tudja, honnan. Majd a következő körben eszébe fog jutni.

by **Silence** Szer. Feb. 19 2020, 11:33

Felkapta a fejét Eru kiáltására, és mosolyogva sietett oda, hogy segítséget kérjen. De nem tudott, mert meglátta a vízben iparkodó Aftont, akit felkapott az a nagy hullám.
Ettől megrémülve még riadtabban kezdte volna kutatni azt a deszkát, hogy segítsen rajta, de mielőtt találhatna, megjelenik egy hajó, és kimentik Aftont.
Gondolkodás nélkül szalad a hajóhoz, és mászik fel, hogy a fedélzeten leüljön, és írni kezdjen a füzetébe. Nem ért rá bemutatkozni, vagy kérdezősködni. Kapkodva fordította a füzetét a közben bemutatkozó "Indulat" felé. Furcsa név... Soha nem hallott még ilyen nevet senkinek.

Be tudtok vinni? Simeon ott van bent, és segíteni kell rajta! Sietni kell!

magyarázza, kicsit megnyugodva, hogy a fiú ugyan ezt mondja. Akkor nincs baj. Vesz egy mély levegőt, és Afton bemutatkozását hallva neki is eszébe jut, hogy be kellene mutatkozni... Mármint azután, hogy nagyokat pislogott a férfira... Hiszen nem így hívják... Afton a neve. Ő maga mondta ott annál a gyönyörű tónál. Elfelejtette a saját nevét? Gyorsan le is írta a füztetébe, amit aztán a férfi felé fordított volna, de megakadt. Újra, és újra próbálta kijavítani a hibát, mert rosszul kerekedett a betű...

Dehát Aftonnak hívnak... engem pedig S O Si Sz

Nem értette... Hiszen hibátlanul le tudja írni a nevét... Akkor most miért nem sikerül? Aftonra is, és Erura is nagy szemekkel pislogott, amik úgy néztek ki, mintha rögtön sírva fakadna. Hát hogy mondja el amit akar, ha azok a csúnya betűk nem akarnak úgy kanyarodni, ahogy ő akarja... Mintha a ceruzája mást akarna írni, mint ő. Miért csinál ilyet a ceruza?

by **Eru** Vas. Feb. 23 2020, 21:48

Nyúltam volna mind két kezemmel a férfiért, de még időben észbe kaptam és bal kezem elrántottam. Véletlen megkapaszkodna benne még nagyobb zűr történne, mint ami most van. Közben Sil Chan is befutott, de szó szerint. Egyenesen a csanakba ugrott, ami nem rég szedte fel a férfit. Már írt is, olyan gyorsan alig bírtam követni kezének mozgását.
Valami történt vele? Bajban van? oldalra döntött fejel közeledem a három alak felé kiváncsian. ismerem őket, és habár barátlistámon nem szerepelnek nem hagy hidegen az, ha segítségre szorulnak. Afton mellé ülök, aki csurom vizes, van egy pokrócom a nagy feneketlen tárhelyem cuccai közt. A férfi hátára terítem majd Silt kezdem el figyelni. Túlságosan izgatott és aggódó a tekintette. Mindjárt..mindjárt..... Amikor szinte elsírja magát a lány mert valamit nem tud leírni rendesen, kockáztatok. Felállok és közelébe helyezkedve jobb kezel át ölelem és hozzá bújok.
-Mi Kíváncsiság és Zita majd segítünk...shhhh
Miközben csitítani próbálom, leesik mit is mondtam, bal kezemmel meg érintem ajkaim. Ez furcsa volt nagyon, határozottan tudom a nevem mondtam ki. Még sem még saját fejemben is az a szó visszhangzik folyton.
- Ez furcsa…-mosolygok halványan kikerekedő szemekkel- kíváncsiság, kíváncsiság.
Halkan hümmögtem, tehát tényleg nem tudom kimondani, kíváncsiság. Ahh a macska rúgja még fejemben is, ha magammal beszélek.

Többiekre pillantok kiváncsian, talán ők is küzdenek hasonló dologgal.
- Ti sem tudjátok ki mondani a tudjátok azt. - Azt hiszem ebből tudják majd mire gondolok közben vészétől kapaszkodok, amibe csak tudok jobb kézzel. -Mi a baj, nyugodtan elmondhatod, ha tudunk segítünk.
Pár kedves szó egy kis apróság, de tényleg. Másnak enyi a világot jelenteti azt hiszem, és ha jól sejtem most mindenkinek jól esne a bátoritás. Még nekem is, hisz szuper izgatott és kíváncsi vagyok mi fog történi.

by **Strea** Hétf. Feb. 24 2020, 15:06

Amint mind a hárman a fedélzeten tartózkodtok, a férfi szó nélkül int egyet a hajó hátsó része felé, ami pillanatok alatt eltávolodik a mólótól és lassacskán a parttól is.
- Szóra sem érdemes, haver - legyint közben Indulat Afton köszönetmondására, majd a Silence által felé tartott füzetre pislog - Van odabent valaki? - vakarja meg az állát - Ne aggódj, sietünk - mondja aztán, majd hanyagul leül a hajó korlátjára és végignéz rajtatok. Miközben a nevetek furcsaságával és egymás csitítgatásával vagytok elfoglalva, előszörre talán fel sem tűnik, merre is haladtok valójában: a bárka sebesen siklik a hullámokon, ám a szint közepétől teljesen átellenes irányba.
- Áh, csak kikerüljük itt ezt a beszippantós részt - felel a férfi, ha esetleg rákérdeznétek - A kis dögöcske tudja a dolgát, hehe - teszi hozzá és valóban, ha bármelyiktek kíváncsi lenne, mi is működteti a hajót, annak végénél lepillantva meglátná az említett petet, aki a hajót tolja hátulról. Kutyaszerű feje és sellőszerű uszonya van, utóbbi motorszerűen funkcionálva viszi előre a faszerkezetet - A neve Thorno. Itt találkoztunk - mondja a fazon és azzal a lendülettel sétál vissza a hajó elejére zsebredugott kézzel. Ha körülnéztek, a bárkán ezen felül láthattok egy vászonnal letakart valamilyen szerkezetet, pár hálót és több adag kötelet, ám a hajó gyomrába vezető ajtó be van zárva, Észlelése pedig egyikteknek sincs, hogy bármire is tippelni tudna ennyiből. Közben egyre csak távolodtok és távolodtok a kijelölt koordinátáktól és az idő is telik... hát, elég nagy ez a szint, annyi bizonyos, nem?

Határidő: március 2, hétfő délután

by **Afton** Hétf. Márc. 02 2020, 10:44

Indulat, Tisztelet, Kíváncsiság, és valami, amit Silence nem tud leírni. Afton kissé elnyílt szájjal figyeli a lányokat, miközben próbál a saját pánikján úrrá lenni, míg végül úgy dönt, hogy addig is csináljon valamit, előszedi piros kockás ingjét és hagyományos módon magára ölti. Most, hogy vízen kívül van és kezd száradni, kissé fagyoskodik. A laborköpeny is előkerül, de azt a lányok felé nyújtja.
-Jó meleg, ha fázna valamelyikőtök. -mosolyodik el ismét, bár ezúttal ez nem olyan szívet melengető, mint eddig. A helyzet, amibe keveredtek, ezúttal az ő általában nyugodt lelkét is felkavarja kissé. Majd ahogy a lányok, akár elfogadják a köpenyt, akár nem, de válaszolnak, akkor jut eszébe Aftonnak valami.
A matrózsrác.
Lelki szemei előtt lepereg a jelenet, a felvillanó gömbbel, és a fiú, ahogy fejét enyhén meghajtva, csodálkozó szemekkel nézett rá, valamit suttogva.
Azt suttogva, tisztelet.
-A matróz...! -kerekednek el Afton szemei, ahogy a lányokra néz. -A matróz mondta ezt... Találkoztatok vele ti is, ugye? Elejtette a gömbjét, visszaadtátok, és akkor mondott valamit?! Egy szót?
Ha a lányok, vagy akár csak Indulat elmesélik neki, mi történt, akkor Aftonban már könnyen össze tud állni a teória. Olyan könnyedén, hogy nevetni támad kedve, de csupán egy kuncogásra futja. Fejét csóválva a térdére csap és meghajol kissé derékban.
-Ejj, Sugi még előbb rájött volna, a fene egye ezt a nyomozós kis pofiját! Ez totál neki való küldetés lenne. A franc egye meg! -simít végig a saját arcán, kicsit elgondolkodva az állánál, majd a már szokásos, önbizalomteljes mosollyal pillant fel a társaságra. -Nincs senki bajban szerintem. Sem Simeon, sem senki, nem kell aggódni. Csak... szó szerint hív minket az óceán valamiért. Igaz, Thorno drága? Vigyél csak minket.
Afton Chambers úgy dönt, a továbbiakban hagyja magát sodorni az árral. Bevackolja magát a csónak szélére, figyelve a többieket és a vizet egyaránt. Az idő miatt ő nem izgul, előbb-utóbb mindenképp utolérnek, és Thorno, ha már vízi pet, valószínűleg tudja, merre tartanak. Oh, mondjuk azt nem árt tudni, hogy...
-Mikor találkoztál a kis szépséggel? -fordul Indulat felé. Ha nemrég, akkor egyértelműen Thorno is nagy eséllyel a küldetés része. Ha régen, akkor se aggódik, mert a pet bizonyára tudja, hova és miért tartanak. Nem lesz itt vész.

by **Silence** Hétf. Márc. 02 2020, 13:14

Eru sem a saját nevét modta, amitől Fuwa kezdett kétségbe esni... Egy emberrel még csak előfordul, hogy elfelejti milyen nevet használt, de kettővel, ráadásul egyszerre... Ráadásul ez a buta ceruza sem működik! Megszeppenve azért bólint Erunak, és icipicit meg is nyugszik, hogy van segítsége.
Kicsit felbátorodva úgy dönt, hogy ha írásban nem megy, akkor megpróbálja szóban. Nyel egy nagyot. Csak nyugodtan. Sokszor gyakorolta, ebe biztosan nem fog beleakadni a nyelve.
- Én Sze-retet vagyok - mondja, riadtan kapva a kezét a szája elé. Hát ez azért mégis csak sok... Mi baj lett vele? A könnyei kicsordulnak, és a füzetét a fedélzetre ejtve magához ölelte Noiset. Ettől pár perc alatt megnyugodott. Véglis... lehet, hogy ez is csak egy rossz álom, és nemsokára felébred arra, hogy Noise nyalogatja az arcát. Mármint... Igazából... Az ágyában... Nem úgy, mint most, a hajón... A-a, ez nem az igazi. De azért még ölelgette kicsit a rókát, miközben mostmár tudott figyelni a beszélgetésre is. Na meg a gyűrűjére, amiből a zöld fénysugár nem arra mutat, amerre haladnak. Kérdőn pislog Indulatra, hiszen azt mondta neki is arrafelé kell menni...
Ő Noisesal az ölében nem fázik, úgyhogy megrázza a fejét Afton felajánlására.
Aztán az ötletelésére meglepetten bólogat. Tényleg pont így volt.. De Afton ezt honnan tudja? És... Igen, mondott is valamit, de nem emlékszik rá, mi volt az...
A kijelentésre, hogy Simeon nincs bajban, azért hitetlenül pislog, és visszaveszi a kezébe a füzetét, ami nemsokára Afton kezében köt ki.

De Simeon biztos hogy bajban van! A rendszer mondta! Meg még az álom is!

Közben igyekezett a hullámokon hánykódó hajon nem elesni, pláne nem ki a korláton, ezért kicsit beljebb húzódott, a hajó közepére.
Egy időre megnyugtatta, hogy csak valamit ki kell kerülni, utána viszont mehetnek Simeonon segíteni... Nézegette a hajót, az érdekesebb dolgokat, például a letakart szerkezetet is közelebbről szemügyre véve (nem nyúlt hozzá, csak közelebb ment, és megpróbálta kitalálni mi lehet)
De a gyűrű zöld fénye nagyon sokáig mutatott teljesen más irányt, mint amerre a hajó haladt.
Éppen ezért egyre feszültebb lett, és végül Indulathoz is odament, hogy megtudja, miért nem igyekeznek arra, amerre a gyűrű vezetni akarja

Meddig tart még kikerülni azt a... valamit? A gyűrűm szerint nem erre kell menni... Sietni kell!

állt az átadott füzetben.

by **Eru** Kedd Márc. 03 2020, 14:23

-Nyáhh tudtam, nem éreztem ezt fogod mondani.
Persze nem tudtam és erezni sem éreztem, nem vagyok látnok. Nincsenek misztikus ninja képeségeim sem.
Kedvem lett volna meg ölelgetni Silt, de nem mertem. Csak jobb kezemmel meg böködtem picit, majd a bal tenyerem az arca elé tartottam.
- Öhm azt hiszem segíteni akar neked. Bár nem tudom, néha nehéz megérteni az érzéseit. -Fülemhez tartom a bal tenyerem és halkan hümmögők. - Igen azt mondja segíteni akar, és én is, ha ennyire fontos neked Simeon nevű alak.
Idebent nincsenek barátaim, csak egy ember van a listámon és ő egy Céhbe tartozik Silel. Nem mondanám barátom, inkább mesterként vagy tanárként hivatkoznék rá. Nem csak puszta önzetlenségből, de egy fajta köteleség tudat miatt talán azt hiszem segítenem kell azokon, akik bajban vannak.
-Hm Afti? Kösz nem, bennem ég a láng a vérem tüzes.
Chuuu, mekkora meg szólalás volt ez. Hm Zita ennyire megbomlasztotta az elmém már? Ki tudja lehet alapból ilyen vagyok.
- Most mondod én is találkoztam vele és azt mondta kíváncsiság. - Közben a fehér labor köpenyért nyúltam. Még is kell mert meg gondoltam magam. Eszembe jutott még sose volt rajtam ilyen. -köszönöm, mindig is érdekelt milyen egy labor köpenybe bújni.
Ez persze nem igaz, kíváncsiságom akkor támadt fel mikor felkínálkozott a lehetőség.
-Indulat bácsi, szolnál Thornonak kicsit csipkedje magát? Szeretetnek sietnie kellene nagyon, Simeonja bajban van. -Silhez fordulok kiváncsian- Simeon ugye egy játékos?
Amint Igen választ kapok nyugtázom magamban jól sejtettem, bár némi csalódás is ért. Pillanatra feltámadt bennem valami furcsa érzés. Talán a vágy a remény én társamhoz hasonló van még ebben a világban.

by **Strea** Kedd Márc. 03 2020, 15:50

Az idő talán lassan telik a hajón, de azért ha odafigyeltek, több furcsaság is feltűnhet rajta. A hajó gyomrába tartó, lezárt ajtó; a letakart szerkezet amit Silence közelebbről is megnéz és lehet látott már szigonyvetőt, lehet nem, mindenesetre pont olyan alakja van.
Meg, Thorno reakciója Afton kérdésére.
A pet szemei keserűen csillannak, de mégcsak egy vakkantás sem hagyja el a száját; inkább maga elé néz és folytatja a hajó tolását, teljes erőből. Közben Eru is elkezdi siettetni, ám a pet kitartóan bírja, habár lassacskán elkezdenek rajta kiütközni a fáradtság jelei.
- No-no, Thorno, nincs pihenés - sétál oda a hajó végéhez Indulat és csapkodja meg a hajó oldalát - Nem hallottad? Csipkedd magad - mondja nyájasan, majd felétek fordul - Én is találkoztam valami npc-vel, aki elejtett egy gömböt. Heh, azt hitte majd négykézláb elkezdek kotorászni a vizes pallókon holmi program elveszett itemjéért - nyújtózik meg, majd vonja meg a vállát - Nem emlékszem, mit mondott. Nem nagyon figyeltem rá - felel még Aftonnak.
- Hát, kábé fél éve. Azóta fut ilyen jól az üzlet. Thorno okos pet, seperc alatt elvisz minket bárhová, ahova csak kérik - pillant rá a petre Afton következő kérdésére, majd ott is hagyja az igyekvő állatot és támaszkodik meg a korláton egy kicsit feljebb. A felé tartott füzetre azért egy momentum erejéig némi bosszankodás már átsiklik az arcán, de az hamar mosolyba fordul át - Ne aggódj, hamarosan - mondja szűkszavúan, szemei pedig már a horizontot kémlelik. Közben viszont, talán pont Noise hangjaira, de Thorno vakkant egyet a jégrókának. Indulat feléjük se néz, ám ha valaki az ekkorra már igencsak lassuló bárka végén letekint a petre, bizony láthat valamit, amit eddig a felfutó tajték eltakart. Egy láncot, ami a hajó végén lévő fémkarikát köti össze a Thornon lévő, szoros, fém nyakörvvel.

Határidő: 1 hét, azaz március 10., kedd délután

by **Afton** Csüt. Márc. 05 2020, 13:34

-Az álom talán csak azért volt, mert aggódsz Simeon miatt. -nyújtja vissza Afton a füzetet egy megnyugtató mosoly kíséretében Silnek, ámbár ha a rendszer is azt mondta, a fiú bajban van, arra ár nem tud semmi megnyugtatót mondani. Talán ez a Simeon tényleg bajban van. De miért csak Silence-t büntetné vele a rendszer? Tőle miért nem ragadott el senkit, aki közel állna hozzá?
...
Mert számára senki nincs a játékban, aki közel állna hozzá. Afton önkéntelenül is az égre pillant, mintha megláthatná ott valahol Sugi őt figyelő tekintetét. Végül egy sóhajjal Erura pillant. Eru sem mondott semmit, hogy elraboltak volna tőle valakit... így végül, visszavéve a mosolyt, ismét Silence felé fordul.
-Sil, drága, hármunk, vagy négyünk közül, csak téged fenyeget a rendszer így. Van esetleg valami ötleted, hogy miért? -dönti félre egy kicsit a fejét. Meg akarja érteni a küldetés furcsa természetét, és észre sem veszi, hogy ennek érdekében már olyan elméleti szálakat próbál megfogni, amiket a tanulmányai közben szokott. Ámbár gondolataiból kizökkenti Indulat, mikor megcsapkodja a hajó oldalát.
-Na, na, nyugalom! -emeli fel a kezét, de Indulat folytatja, végre válaszolva a kérdésekre. Afton végighallgatja, olykor bólintva egyet, majd mikor Thornóról kezd el beszélni, feláll és a hajó végébe sétál, hogy közben megnézhesse a petet.
Csend, majd vakkantás. És mivel Afton pont Thornot nézte, észrevette a kevéske fény csillanását a láncon. Ereiben meghűlt a vér, száját kissé eltátotta és észre se vette, hogy egy ideig nem vett levegőt a döbbenettől.
-Ez... meg... mi? -fordult lassan Indulat felé.
Afton nem sűrűn volt dühös még életében. Talán egy kezén meg tudta volna számolni az eseteket, mikor a lila köd esetleg elborította az agyát. Lelki szemei előtt az egyik villan fel, mikor még aprócska kisiskolásként pár srác elkezdte piszkálni Sugit, és egyszer iskola után egy sikátorban kapták el. Afton még időben ért oda és részt vett élete első komoly verekedésében; valódi testén mai napig viseli annak egy nyomát, egy bicska pengéjének harapását a karján.
Azután kezdett önvédelmet, majd távol-keleti harcművészetet tanulni, amíg az anyagiak engedték.
-Mit jelentsen ez a lánc? Én azt hittem, önszántából segít! -dönti félre kicsit a fejét, szemeit összehúzza, hangján hallani a még elfojtott dühöt. Nem akar nekimenni Indulatnak, ellenben szeretné tudni, mi folyik itt. A lánc megpillantásakor a rossz előérzet úgy zúgott keresztül a hátán, mint egy gyorsvonat. -Hova megyünk...? Mert Silnek is igaza van, a célunk nem erre van. ... Mit akarsz te pontosan, Indulat?

by **Silence** Pént. Márc. 06 2020, 00:21

Megszeppenve pislogott Eru bal kezére. Akit Zitának nevezett el... Fura lány... De ettől függetlenül jól esett neki, hogy "mindketten" segíteni akarnak, hogy minél hamarabb segíteni tudjanak Simeonnak.
Afton pedig igyekszik megnyugtatni. De... az álom előtt egyáltalán nem aggódott Simeonért... Igazából nem is nagyon jutott eszéeb a fiú, pontosan az álmok miatt. Sokkal inkább félt, hogy egyedül marad...

De hát először azok a fura álmok voltak... És nem féltettem Simeont, mert erős, és bátor, és ügyes... Aztán volt csak ott az álmomban!

próbálta a füzetén keresztül elmagyarázni Aftonnak a helyzetet, amit ő maga is nehezen értett.
A kérdésre kicsit összezavarodva megrázta a fejét. Nem tudja miért akarná zsarolni a rendszer... Hiszen nem zsarolta! Csak segített neki, hogy Simeonhoz tudjon sietni, és segítsen a fiún.
Alaposan meglepődik, hogy Eru fel is szólal érte, és Indulat ráadásnak meg is noszogatja a petet... vagy mit. Bár Aftonnal együtt őt is zavarja kissé a hang, ahogy a hajót csapkodja.
Mikor végül a füzetére csak annyi választ kapott, hogy "hamarosan", egyáltalán nem nyugszik meg. Sőt, kissé mérges, de főleg kétségbeesett arccal újabb sort ír a füzetbe, és akárhogyan is, de eléri, hogy Indulat lássa.

De mikor lesz a hamarosan?

Afton meglepett kérdésével egyidőben Noise Fuwát kezdte nyüstölni. Mindenáron oda akart menni, és valószínűleg mutatni akart valamit. Míg Afton Indulattal beszélt - Figyelte ám, miről van szó, és sajnos értette is. Nem tetszett neki, kicsit ezért is - Noisezal tartott a korláthoz, ahonnan láthatta Thronot. Először nem tudta, mi csillan a vízben... Aztán kicsit jobban megnézte, és rájött, hogy... Az egy lánc... És hogy az a hang... panaszos volt. Egész biztosan panaszos.
Indulatnak már nem akarta tudtára adni, de Noisenak némán megígérte, hogy nem csak Simeonnak és Tengerszemnek, hanem Thrononak is segíteni fognak... Csak még nem tudja hogyan.

by **Eru** Vas. Márc. 08 2020, 21:29

Mind végig Sil mellet ültem, két egyént kellett nyugtatnom egyszere. A lány nagyon aggódott a Simeonja miatt. Ezt meg is tudom érteni azt hiszem. Közben barátomat is csitítanom kellett, Indulat nem nyerte el a tetszését. Nem a neve volt a gond, olyan érzésem volt mintha nem lenne vele rendben minden. Furcsa nyomást, vagy is inkább szorítást éreztem magamban. Pont mikor Zita figyelmeztetni akar valamire. Néha ezeket az apró érzéseket, benyomásokat annyira nehéz meg fejteni.
- Egyszer találkoztam valakivel, aki nagyon kedves volt velem. Tudod még ha rövid volt az idő, amit együtt voltunk, ő úgy kezelt mintha barátok lennénk. Egy kis erdőben, egy tisztánál találkoztunk és hosszan beszélgetünk. Meg sokat is nevetünk és sok csokit megettünk. Sil mi is megeszünk sok csokit majd és nevetünk jó sokat?
Egy kicsit próbáltam elterelni a gondolatait, egy apró rövid történettel. Sajnos, amit mondtam annak a fele hazugság. Nem ettünk csokit és nem nevetünk, inkább sírtunk mind a ketten. A történet, ami akkor kezdődőt még nem ért véget. Én azon vagyok, végül boldog befejezése legyen. Afton szavaira felkaptam a fejem a negyedik tag igencsak hü volt a nevéhez. Tényleg indulatos volt, nem csak puszta random szót kapott névként. Akkor talán mindegyikünk egy lelkében élő erős tulajdonság nevét kapta?
Talán lehet, vagy csak az adott pillanat szülte a nevet és az ahogy a fiút kezeltük. Sil felpattant és Noiseal a hajó végébe mentek. Valamit látott ott a közös barátunk, amitől ideges lett és kérdőre vonta indulatot. Először csak két karikát vettem észre és arról lelógó láncokat. Egy hajon lehetnek láncok és karikák ebben semmi különös nincs azt hiszem. Amikor meg láttam hova is vezetnek a láncok, mert más hova nem vezethetnek. Teljesen meg értettem Tisztelet vagy is Afton reakcióját. Bal kezem ökölbe szorult és figyeltem, szinte szuggeráltam. Közben hangosan beszélni kezdtem.
- Nem létezik annyi arany vagy xp amiért megéri ez a küldetés. Ilyen áron, hogy valaki szenvedjen inkább nem kell.
Persze arról a céh, amiben Sil van hasonló gondolkodású embereket vesz fel tagjainak arról fogalmam sincs. Szavaim szívemből szóltak, talán partnerem is így érez már ha vannak érzelmei.
Gondolkodás nélkül át hajolok a korlát felett, jobbommal meg kapaszkodom ne esek ki a vízbe. Közben bal kezemmel vagy is Zitával megpróbálom elérni a láncokat tartó karikákat. Nem immortal a két karika akkor Zita könnyed érintése talán elég eltöröljem ezt a mocskot. Már annak is örülnék, ha annyira meg gyengíteném, Thorno eltudja szakítani őket.
Sikerül megérintenem a karikákat egy rövid mondatot suttogok.
-Fald fel.

by **Strea** Kedd Márc. 10 2020, 18:40

Nos, Afton kérdőre vonása bizonyos értelemben sikerrel jár: Indulat viszonozza a szemkontaktust, majd széttárja a karjait.
- Te teljesen megőrültél, barátom - feleli - Szerinted segítene ezen a mocsok negyedik szinten bármilyen dög is önszántából? - rázza meg a fejét hitetlenül és elég indulatosan. Elsétál Afton mellett, Fuwa füzetét olvasás nélkül félretolja és ő maga is lenéz Thornora, nagyjából Eruval egyidőben - Ezek csak a drága pénzért vett hajókat képesek tönkretenni - köp egyet a pet felé - Tehát amíg vissza nem termeli az árát, addig dolgozni fog. Hallod, Thorno, gyorsabban! - emeli meg ostorát, hogy odacsapjon, de ekkor észreveszi Eru próbálkozását, így a mozdulat kissé máshogy alakul - Hé, kislány, hagyd azt békén! - löki el Erut, ostora pedig a lány bal karján csattan. Persze Indulatnak fogalma sincs róla, hogy Erunál miféle fegyver van, így sebződést nem tud okozni, de ez nem is zavarja különösképpen:
- Atyám, hát hülyék vagytok ti!? - fogja a fejét és látszólag magát próbálja nyugtatni - Ha ő nincs, a küldetés miatt meg elmenni a szintről nem tudunk, mégis hogy a jó nyavalyába jutnánk el bárhová is!? - csattan fel és nagy levegőket véve masírozik pár lépést fel-alá.
Kell pár pillanat, amíg újra rendesen szedi a levegőt. Csak ekkor fordul újra felétek és válaszol végül Afton utolsó kérdéseire is, amit eddig a férfi valószínű fel sem tudott tenni:
- Hogy hova? Ez egyszerű. Minél távolabb attól a ponttól, ahova a quest vinni akar. Biztos észrevettétek már ti is, hogy ezek a hullámok nem normálisak, én pedig nem akarok a közelében sem lenni annak, ami ezt okozza. Holmi küldetés felver éjnek évadján és még asszisztáljak is? Hát még mit nem! - nyitja le a minimapját és nézi meg, pontosan hol is vagytok. Ha körülnéztek, közel s távol egyetlen talpalatnyi szárazföldet sem láthattok, a térkép pedig Indulatot is biztosítja róla, hogy még a látóhatáron túl sincs semmi ilyesmi. A férfi elégedetten zárja be a panelt.
- Thorno, pihenj - jelenti ki, mire a hajó azonnal megáll - Egyébként nem csak fuvarozással foglalkozunk. A lopás sokkal kifizetődőbb - vigyorog rátok, ekkor pedig az eddig zárt ajtó kinyílik, három játékos ront ki rajta és vesznek körbe titeket azonnal. Kettejüknek sárga, egy marcona, kopasz nőnek pedig piros az indikátora.
- Tehát, két választásotok van. Átadjátok nekünk az összes aranyotokat és felszereléseteket, meg... - pillant Silence céhjelvényére - ... a céhbankodból is mindent, kislány - vigyorog a lányra - Cserébe nemcsak hogy nem esik bántódásotok, de ki is viszünk titeket a legközelebbi faluhoz - tekint körbe rajtatok és dörzsöli össze a kezeit - Vagy megtagadjátok, és akkor marad vagy a fulladásos halál, vagy Heck Flamebergje - bök fejével a nő kezében lévő fegyver felé - Szerintem igazán emberi, fair ajánlat, nem igaz? Nem szeretnénk bántani titeket, ha nem muszáj, de valamiből nekünk is meg kell élnünk - mosolyog rátok őszinte jóindulattal és várja a választ.

Határidő: március 16.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Az Óceán szeme

[Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme

Re: [Küldetés] Az Óceán szeme