Seishin szobája

Az ajtóval szemben nagy párna kupac lapul. Mindenféle párna van ott sima kerek, kockás nyuszi és cica formájú darabok is akadnak. Némely akár akkora, mint egy óvodás. Ezt pillantja meg rögtön az, aki belép az ajtón. Beljebb lépvén vastag és puha szőnyegre lephet rá a vendég. Min járni olyan, mint felhőkön lépkedne az ember. A párnákkal ellentétes oldalon egy polcos szekrény, ami elég méretes egy darab. A polcok tele vannak könyvekkel és még néhány item is akad. Itemeknek ára és haszna nem sok szinte nulla. Seishin inkább szépségük vagy emlékek miatt hagyta meg magának őket. Polcnál van egy kis asztal is három kényelmes székel, az asztalon egy kis tartóban füstölő parázslik lágy almás fahéjas illattal töltve meg a szobát. A szoba falain nincsenek képek, csak egyszerű lágy zöld színű minden rész.
Nem messze a könyvespolctól van egy kis szekrény rajta egy ládikával. Egyszerű díszítésű mind kettő, szolid és kicsit sem hivalkodó. A szekrényen és mellette is játékok hevernek. Gombolyag, pár plüss és egy labda.

Párna kupacra vissza térve alig két lépésre van tőlé az erkély ajtó. Kint egy kicsi kávézó asztal és két karosszék. A korláton kitekintve a kert látható. Néha a lágy szelő virágok illatát hozhatja magával az emeleti szobába.

*Előzmény LINK*

-Igen az, bár fene tudja merre lehet. Egy ideje folyton rajtam csüng és nem hagy békén.
Morgok az orrom alatt bosszankodva mi közben a céh ház felé haladunk. Igaz is tényleg az idegeimre megy néha mikor milyen formában feszítve a húrt. Még is kedvelem, hisz kedves és eddig nem tudtam kivel meg osztani problémáim. Most már neechan itt van.
Meg rázom a fejem, sok tárgyam van ugyan, de fejpántra nem emlékszem. Talán volt nekem cuki fülecskés cuccom valamikor?
- Nem nincs sajnos. Elég sok tárgyam van, de fejpántot még nem találtam köztük.
Válaszára, csak boldogan bólintok, örülök neki ráér most elkísérni engem, hisz magamtól talán sose találnék oda. Az épület biztos hatalmas, mint annyi minden ebben a világban. Némely ház vagy vár már rég másé vagy is másoké. Van az is még lakatlan az egész, de egy szóval kizárt ebben a káoszban, ég találjam.
- perre vagy is nyaaaahhn
Reagálok az ismételt haj kócolásra, de a tiltakozásom csak látszat. Nem vagyok én felháborodva. Nagyon is élvezem mikor Chakna kócolja a fürtjeim. Kellemes érzessél tölt el, többször csinálná az nagyon jó lenne. Ohm, de akkor nem szoknék hozzá túlságosan is?
A Céh épület elött alva próbálom felmérni azt mekkora is és közben homlokomra csapok.
- Nagyon buta vagyok.... itt a közelben elmentem vagy háromszor is nem is olyan régen.
Chakna mögé surranok és vállaiba kapaszkodva elbújok, félek egy picit illesztő lesz bent. Nem értem miért lenne az hisz biztos szép kellemes hely. Talán mástól tartok? Miért reagálok igy egyeltalán? Még én magam sem értem reakcióm. Neechan magam elött tolom minden szó nélkül.
Oda bent, szinte meg rohan pár emlékkép a semmiből.
- Itt találkoztam egy lovaggal, akinek van egy cicája. Nem értettem, hogy lehet petje ha egyszer lovag.
Ecseteltem a fura gondolatom Chaknának aki lehet tudta is kire céloztam. Én meg majd rá jövök előbb vagy utóbb, ki volt az a kedves ember. Lépcsök felé mutatok fel kellene menünk az emeletre. Neechan vállait fogva kormányzom hol jobbra hol pedig balra az ösztöneim követve. Már ha engedi és nem húzódik el, ha nem engedi akkor ki nyújtót kezemmel mutatom az irányt. Egészen addig amig egy fa ajtó elött nem álok meg. Az ajtó egyszerű semmi díszítés, még is egy valami van egy névtábla kicsit félre billenve log.
- Az én szobám azt hiszem.
Mondom halkan suttogva és meg lökőm az ajtót, Nem akarok első ként belépni ez látszik rajtam. A nyitott ajtón pedig nagyon enyhe fahéjas illat kúszik orromba.

Valamiért megnyugvással tölt el az a bizonyos kolonc. Ezek szerint nincs egyedül a hugocskám akkor sem, ha nem vagyok vele, és a céhtársaitól is külön kerül. Így talán már nem érheti akkora nagy baj..
- Remélem majd lesz alkalmam megismerni - mosolygok Seire bizakodóan. Nem baj az, ha folyton a nyakán lóg, főleg ha vigyáznak is egymásra.
Elgondolkodva hümmögök. Megmutassam neki azt az itemet?
Végül úgy döntök, hogy érdemes lenne, már csak azért is, hogy ne kapjon sokkot, ha először találkozik vele.
- Megmutatom. Megengeded, hogy ránézzek a tárgyaidra? - kérdezem, aztán ha megengedi, előbányászom a jellegzetes, egyedi, macskafüles hajpántot, miközben lágyan simogatom a fejét.
Mikor megtalálom szeretnék volna biztosra menni, úgyhogy úgy döntötök, magamon mutatom be, mit is tud, és saját magamra szerelem fel a tárgyat.
- Ne lepődj meg, át fogok változni macskává - figyelmeztetem, nehogy túlságosan megijedjen.
Kicsit próbálgatva hogy működik, sikerül is aktiválnom a képességét, és bár nem váratlanul, mégis meglepő élmény, ahogy összezsugorodom egy elegáns, fekete macskává.
Amíg a hatás tart sem tétlenkedem, és amint én is, és Sei is túljutunk a meglepetésen, hogy tényleg macskává változtam (és legyőztem a kényszert hogy a mancsomat nyalogassam, és tisztítsam) elindulok, hogy megmutassam neki merre is van a céhépület ha már megkért rá.
Odaérve otthonosan besétálok, de közben átadva a vezetést a hugomnak, aki meg is torpan egy ajtó előtt, ami a jellegzetes illat alapján nem is lehet más szobája, csak az övé.
- Menjünk be, hátha akkor teljesen ráismersz - javasolom, és megvárom, hogy ajtót nyisson.

- Szerintem biztosan meg fogod. Szerintem téged is imádni fog bosszantani.
Nem tudom miért akar néhány itemeim közt keresgélni, de meg engedem neki. Semmi rosszat nem tenne tudom, és hátha rá akad valami érdekes dologra. Lehetnek olyan cuccaim amiról nekem fogalmam sincs mi az, vagy is nem tudom mire jó. Hümmögve bólintok és meg nyitom a panelem majd az irányítást át is adom. Macskává? jól hallottam?
- Macskává? Még is hogyan?
Kérdéseimre a választ meg is kapom Chakna eltűnt és egy cukor cica marad a helyén.
- Nyahhh!
Kiáltok fel és legszívesebben felkapnám, de nem merem. Ezért csak legugolva óvatosan egy ujjammal meg simítom. Mikor rá jövök nem harap és karmol mert bizony Neechan az akkor rendesen is meg simizem.
Mikor újra a szoba felé haladunk nem bírom ki ne kérdezem meg.
- Neechan milyen volt kicsinek és szőrös, aranyos cicának lenni?
Ajtom elött nosztalgikus szeretett illat csapja meg az orrom, kicsit kaparászom vagy is simogatom az ajtót. ideges vagyok nem tudom mi fog oda bent várni, vajon milyen rém fog nyakamba ugrani?
Persze semmilyen hiszen ez egy védett, nagyon védett terület mert csak céh tagok és kiknek engedélye van léphetnekbe.
- Öhm igen, menyünk be.
Be nyitok az ajtón, és egy elég érdekes kép tárul a szemeim elé. A saját kis kuckóm elég egyszerű berendezés, semmi túl cicomázás. Pont annyi bútor és disz, ami még ízléses, hát igen tényleg ez lennék én?
Szoba közepén állva arcom plafon felé fordítom és mély levegőt veszek. Az illat betölti a szobát és engem ellazit, talán mást zavarna a fahéj illata, de engem nem.

Mosolyogva bólintottam. Még nem tudhatom, de ha Seit kedveli, akkor én is kedvelem. És remélem, hogy egymásra tudnak vigyázni.
A kérdésére pedig már az átalakulás válaszol, ami közben piros számlálót látok a szemem sarkában. Akkor így jelzi, hogy le fog járni az átalakulás rövid ideje. Halkan kuncogok a reakcióján, mert először nem áll össze neki a kép, hogy az én voltam macska képében. Végül csak rájön, és engedem is, hogy megsimogassa az idegennek, mégis sajátomnak ható bundát.
A varázslat nem tart sokáig, és mikor lejár, én lepődök meg... A tárgy teljesen eltűnt, így nem tudom visszaadni... Korlátozott lett volna, hányszor lehet használni?
Kicsit sajnálom a dolgot, de azért szerencsére nem olyan nagy tragédia. Majd kárpótolom érte valahogy a hugocskámat.
- Furcsa. Mintha nem én lettem volna, de mégis. És egész árdekes nézőpont egy macska szemével látni a világot - válaszolok vidáman a kérdésére. Azt hiszem nem próbálnám újra, de egy tapasztalatnak nagyon hasznos volt.
Bíztatóan megsimogatom a vállát mikor végül az ajtaja elé érünk, és ha felém fordul rá is mosolygok. Nincs mitől félnie. Ha nem is tetszik neki elsőre az se baj, át tudjuk úgy alakítani a szobáját, hogy megfeleljen neki. Még segítek is neki akár rögtön is, ha az kell, hogy jobban otthon érezze magát.
Hagyom, hogy előre menjen, és csak azután léptem be utána, hogy kicsit kiámuldozta magát. Nem is az ő kuckója lett volna fahéjillat nélkül, ami mosolyt is csalt újfent az arcomra.
- Igazán otthonos kis kuckót rendeztél be magadnak - dicsérem meg körbenézve, elmosolyodva rajta, ahogy a szoba közepén ácsorog.

- Régen azt hiszem mindig kíváncsi voltam milyen lehet macskának lenni. Mit gondolhatnak és hogyan is látják a világot. Neechan nem éreztél kényszert egér vadászatra?
Kérdeztem mosolyogva a szobában ámuldozva, igen valahogy mindig is ilyenek képzeltem el a szobám. Vagy is úgy emlékszem mindig is ilyen volt, vagy hasonló két emlékkép közt nincs igazán nagy különbség. Csak a két nyuszi fül hibádzót a párnák közt, de engem nem igazán zavart. Biztos egyik párna nyulas lehet a nagy kupacban.
- Köszönöm, valahogy mindig is ilyen szobát akartam. vagy is úgy értem mindig hasonló szobára emlékszek folyton. Két szoba még is olyan egyformák szerintem ugyan az a kettő.

**
Chakna közelebb lép a párnák hoz egy kicsi alak vetődik rá kirobbanva a párnák közül.



Előbbi szavaim miatt még pirultam, de most fel sikítok ilyeténmben és hátra ugrok. Túl gyors és suta a mozdulatom igy fenekemen landolok. Míg Neechan nyakában az én kis koloncom csimpaszkodik ver nyulasat játszva.
- BOOOOOOo
Kell neki egy két pillanat leessen a tantusz, nem engem kapott el. Nagy szemekkel pislogva Chaknára meg lepetten engedi el.
- Te nem Sei-nyan vagy.
**

Nem megy közelebb minden honnan, párnák a bútoruk alul és mögül nyulak bújnák élő. Nem okoznak kárt bennük, de lépni szinte lehetetlen tolluk. Az egyik párna meg mozdul, a nyulas párna legurul és megállapodik előttünk.
- Na hoztál sütit Sei-nyan?
Alig mondja ki szavakat felpillant Chaknára magára húzza a kapucnit. Látszik rajta duzzog, mert ugyan hoztam vagy is hozott valaki. Ő nem ehető legkevésbé sem hiába imádom.

Azonnal matatni kezdek inventorimban, valami édeséget keresek. Szerencse mindig van pár sütemény nálam, igen tudom meglepő, de van melyik nem fahéjas.
-Neechan, ő Neko.
-Neko, Nee khm Chakna.
Közelebb húzódok a nyulacskához és át adom a süteményeteket, közben meg simítom buksiját ezzel kisé kapucni alatt össze is kócolom.
Elégé meglepett vagyok, hogy itt találkoztam vele ez arcomon is látszik talán. Elég okos kislány, abból kevés infóból kitalálta merre és hol is van a céh szoba. Lesütve a szemeim guggolok mellé, nem tudom Chakna mit fog mondani. Remélem nem fog haragudni csak úgy befogadtam valakit amikor még nekem is elég nehéz dolgom van mostanában. Tudom, elég sok mindenre kíváncsi például hogyan is találtam egy ilyen cukorfalatot.

Átadtam magam a pillanat bohókásságának, és nevettem.
-Nem, kicsit sem - vallottam be, bár ennyi idő alatt nem tudom, ilyen dolgok előjöttek-e volna... Talán nem. Vagy csak nem volt egér a közelben.
- Mert te rendezted be, persze, hogy olyan, amilyet szeretnél. És attól, hogy nem emlékszel, még nem lettél más ember - mosolygot a hugocskámra, mikor megjegyzi, mennyire tetszik neki a szoba, kicsit összeborzolva a feje tetejét.

A hirtelen hangtól Sei megijedt, és én, bár kapnék utána, de időközben a nyakamba ugrik egy kis, fehét ruhás lányka.
- Nem, én Chakna vagyok - nevetek rá, megsimogatva a fejét. - Te lennél a nyuszi, akiről Sei beszélt? - kérdezem barátságosan, és mivel úgy tűnik a felismeréstől menni akarna - olyan hirtelen, hogy majdnem le is esik - óvatosan leteszem. El is szalad, és a következő pillanatban bolyhos kis nyuszik lepik el a szobát. 
Egyáltalán nem tűnnek agresszívnak, úgyhogy nem igazán foglalkozom velük, csak nevetek, felszabadultan. Ennél aranyosabbat még nem láttam azt hiszem.
A lányka viszont úgy tűnik nincs elragadtatva a társaságomtól, úgyhogy meguggoklok hozzá, és az inventorymban kezdek matatni.
- Remélem nem baj, hogy nem fahéjas, az olyanokat Seinek szoktam adni, de nézd csak, nálam van süti - varázsolok elő egy csokiskekszet, és odanyújtom neki.
- Szóval Nekonak hívnak - mosolygok rá, miután Seishin bemutatja, és kicsit jobban is megnézem. Kedves kis apróságnak tűnik, nem csoda, hogy Sei befogadta.
- Szóval te leszel a legújabb hugocskám - jelentettem ki, rákacsintva Seire. Úgy láttam, kicsit aggódott, pedig nincs miért. Nem az anyja vagyok, hogy korlátozzam, ha be akar fogadni valakit, sőt, sokkal nyugodtabb vagyok, hogy van társasága, aki talán vigyáz rá... Akinek a kedvéért talán magára is kicsit jobban vigyáz.